Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7. szám
. Ratendrolltul a nyugdíjkorhatáron 1936. október 24-én született William George Perks néven az az ember, aki technikusként szolgált a RAF katonai alakulat egy Németországban állomásozó egységénél, majd leszerelését követően visszatérve Angliába, nevét Bill Wymanra változtatta, és basszusgitárosként csatlakozott egy rock and roll bandához, amit Rolling Stonesnak hívtak és hívnak a mai napig is. Bár mindenki tudja, hogy a zenekar sikere az ügyes feldolgozásokon kívül leginkább a legendás Jagger/Richard szerzőpárosnak köszönhető, azért Bill is eleresztett egy-két dalt (In Another Land, Downtown Suzie), írt filmzenéket, több jam-session jellegű lemezen kapott helyet a ritmusszekcióban, és már a hetvenes években is megjelentett két szólóalbumot. 1981-ben ő abszolválta a legnagyobb sikert a stonesok közül szólóban, a Si, Si, Je Suis Un Rockstar című opusszal. Bill egykedvű gyereknek tűnik, ám állítása szerint több mint 700 nőt csábított az ágyba röpke két év alatt, mi több - nem csak a saját bevallása szerint - ő volt a legeredményesebb gyűjtő az egyik legkomolyabban csajozó zenekarban. Már majdnem ötven volt, amikor elkezdett járni, az akkor tizenhárom (!) éves Mandy Smith-szel, s kivárván a tizennyolcat, ötvenhárom évesen feleségül vette! Ám az állandó turnézás ezt a házasságát is tönkretette, úgyhogy elvált, és mindenki megrökönyödésére 1993. január 6-án, harmincegy év közös munka után kiszállt a Rolling Stonesból. Állítólag a többiek halál komolyan megsértődtek, ám a régi haverságosra való tekintettel másfél évig nyitva hagyták számára a visszatérés lehetőségét. A Voodoo Lounge turné óta Darryl Jones helyettesíti a bandában, bár ő hivatalosan Manapság Bill Wyman igazgatja The Sticky Fingers névre hallgató étterem-hálózatát, könyveket jelentet meg olyan témákban, mint az archeológia, az angol történelem, a blues története, vagy - lévén a banda volt levéltárosa — a Rolling Stones. Boldog házasságban él új feleségével, akitől már három kislánya is született, és egy hobbizenekart is összehozott Bill Wyman’s Rhythm Kings néven, amely váratlanul nagy sikereket mondhat magáénak - többek között azt, hogy az előző album az ötödik helyig kúszott a brit dzsesszlistán. Úgyhogy az eredetileg csak három lemez megjelentetését tervező Bill, és társai egy negyedik albumot is piacra dobtak tavaly, amit, akárcsak az eddigieket meg is turnéztatnak idén a szigetországban, az új, és az öreg kontinensen egyaránt. Nos, ennek a lemeznek a megjelenése kapcsán adódott az a nem mindennapi alkalom, hogy interjút készíthettünk vele. Az alábbiakban ennek, az igen csak hoszszúra nyúlt beszélgetésnek egy szerkesztett változatával találkozhat a kedves olvasó. wanted: Van valami különleges apropója ennek az új lemeznek? Killwyman: Nem mondhatnám. Minden évben csinálunk egyet, ez már a negyedik. Az egyetlen említésre méltó körülmény talán csak az, hogy eredetileg egy trilógiát terveztünk, de a fogadtatás olyan váratlanul melegre sikeredett, hogy úgy döntöttünk, eleresztünk egy negyediket is. Nyolc napra mentünk a stúdióba tavaly év végén, és huszonkét dalt rögzítettünk, ami nem rossz teljesítmény, ráadásul volt még egy-két felvétel régebbről is, úgyhogy gyakorlatilag egy dupla albumot készítettünk, de a kiadványra már csak tizennégy dal került fel. Májustól indul a turné Skandináviában, aztán sorra látogatjuk Európában a szabadtéri eseményeket (Montreux, Nizza stb.), majd Anglia és az Egyesült Államok következik. wanted: Milyen felállásban játszik a zenekar? bw: Gyakorlatilag ugyanabban, mint a lemezeken: Bill Wyman (basszusgitár, ének), Gary Brooker (zongora, ének), Georgie Fame (Hammond orgona, ének), Beverley Skeete (ének), Albert Lee (gitár, ének), Martin Taylor (gitár), Frank Mead, Nick Payn (fúvó sok), Graham Broad (dob), Melanie Redmond £ Keeley wanted: Mi a helyzet Mick Taytorral? bw: Micket ugyanúgy csak vendégnek hívtuk meg egy-két szám erejéig, mint Chris Reát, George Harri sont, Eric Claptont vagy Andy Fairweather Low-t. Ők csak a hab a tortán. (Nevet) Érted mire gondolok? Tudod, néha elképzeli az ember, hogy milyen jó is lenne ebben vagy abban a számban mondjuk Mark Knopfler, vagy Stevie Winwood, vagy valaki más. Aztán felhívod őket, és ha ráérnek, eljönnek. Ez ebben a szép! (Nevet) wanted: Ezek szerint nem csak hogy aktív maradtál mióta kiszálltál a Stonesból, de úgy tűnik, még rá is tettél egy lapáttal. bw: Mindig is tevékeny pali voltam, de mióta kiszálltam, sokkal többféle dologra jut időm, így aztán különböző fajta zenéken dolgozom ezzel a zenekarral, és persze turnézom is, aztán írok két-három könyvet, vannak éttermeim... wanted: Milyen könyveken dolgozol? bw: Épp most fejeztem be egy gyönyörű könyvet a blues történetéről, amihez egy kétrészes tévéfilmet is forgattunk. Úgy tudom, hogy Európában októberben fogják bemutatni. Azt még nem tudom, hogy melyik csatornán, mert független produkcióként készült, de a könyv gyönyörű lett, nagyon boldog vagyok vele. Aztán dolgozom egy archeológiai témájú könyvön, egy másikon, ami az angol történelemmel foglalkozik, és készül egy újabb könyv a Rolling Stonesról is. Ráadásul van egy családom három pici lánnyal, úgyhogy eléggé nem ta