Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)

2002-05-01 / 5. szám

A bejárat előtt kígyózó sor alapján okkal vélhette azt a tudósító, hogy a Wigwam mint a mackókoncert hely­színe kicsinek bizonyul. Ez Pecsa, ez Pecsa, mondogat­ta úton-útfélen minden ismerősének, miután bejutott és meghallgatta a beengedők előzékeny útmutatását, miszerint dugja el a Téglás Zolinak hozott három darab Wantedot, mert a bent lévők szórólapos osztogatásnak fogják vélni, és akkor kiteszik a műintézményből. Ekkorra már kiderült, hogy az előző havi számban írott riport egy igen lényeges információja az utolsó pil­lanatban megváltozott. Sajnos az Ignite menedzsment­je a koncertet megelőző héten mégsem járult hozzá, hogy a kaliforniai zenekar koncertfelvételét a Century Media kiadó rendelkezésére bocsássa egy, a veresi mac­kók megsegítésére létrehozott lemez formájában. Íyólag legalább egy órát csúszott a program. Ám aztán a Dawncore visszajött, és meggyőzte a publikumot, hogy akármilyen trágya lehet a hangzás, akármilyen keveset is játszhatnak, ők európai viszonylatban is ben­ne vannak a legjobb matek HD-zenekarok között. Ezt pedig már itthoni nyári fesztiválszervezőink sem hagy­hatják figyelmen kívül. A Superbuttnak megígértem, hogy legalább három hónap szilenciumot rendelek el a Wantedban, annyiszor bukkant fel az örökmozgó Vörös András és a Superbutt neve az elmúlt issue-kban. Maradjunk annyiban, hogy az új számok jókedvvel töltötték el a közönséget és en­gem, hiszen András énekel, és ez is egy jó irány. Hogy szerintem a Victory a zenekar eddigi legjobb („szerel­mes"!) száma, az meg legyen az én magánügyem. Már a kis- és nagy csajok igen nagy számából ki­derült, hogy a buli után nem lesznek elhanyagolva az amerikai muzsikusok, sőt, bejöhet az átlag számára csak a Private Goldon látható két csaj, egy pasi felállás. De mint tudjuk, a rockandrollt többek között ezért ta­lálták ki, és ez így van jól. Tehát Ignite. Új gitárossal, aki minimális idő alatt tanulta be a műsort, nagyrészt a bevált régi számokkal, főleg az előző albumról, hiszen két lemez között, lemezfelvétel előtt áll a HD-punk ze­nekar. Ekkor váratlan fordulattal szerepet váltottam, és Brett Rasmussen basszusgitáros kérésére digitális fény­képezőgépének kezelőjévé váltam, melyből kifolyólag a koncert felét a színpad szélén töltöttem az Ignite és a publikum fotózásával, és folyamatosan útjában voltam a közönségre felvigyázó Saiga roadnak, akitől ez úton szeretnék utólag elnézést kérni­­ és Brett-től is, mert bár életszagú, de pocsék képeket készítettem. Zoli az objektív mögül is igazi sztár, igazi amerikai képződ­mény, benne fortyog Kalifornia minden lelkiismerete, a punk do-it-yourself látásmódja, zenei sémája, hang­képzése viszont a nyolcvanas évek legnagyobbjaival vetekszik - tudom, tudom, hogy másome*írtaj»^W2-t­1 a meglehetősen erősnek tűnt scorloniha»nla®t.l »nt ettől működik az Ignit^nerle ritka^Sssukl , százával teremnek zenekarot, és «kolmés nem isi említettük azt a stich-et, mely Zoli magyar gyökereire utal. Meglepő lehet, de az A csitári hegyek alatt nem­csak Magyarországon az Ignite Smoke On The Water-ja - de hadd jegyezzem meg, még egy magyar népdal punkverziója (Tavaszi szél vizet áraszt) már egyrészt fá­rasztó, másrészt vicces asszociációkat kelt (lásd Queen­­koncert, 1986), harmadrészt meg megértem, hogy a Los Angeles-i magyar cserkészkörben edződött Zoli ezt nem érzi. Még jó, hogy ezzel még senki nem élt vissza, és mi­előtt belemásznék a politikába, már hátrálok is ki a kö­vetkező mondattal. A közönség ünnepelt, boldog volt és végig énekelt, a HC-s zsebesnadrágosok, a nappal titkárnőként dolgozó, este a szövetnad­­a szegecses övét húzó cicák, a lányos arcú gimis-rasták, a whiskyvel egyensúlyozó avirex-dzsekis matarészeg-agresszív izomgyerekek, néhány náci, zenészek, pultosok, mene­dzserek, így együtt. Egy platformon. Éljen a magyar szabadság, éljen a mackófarm!­ bb fotó: ge BULI HÁROMSZÁZÉRT Hiperkarma, Műcsarnok Almássy tér, március 27. Egy koncertsorozat része volt ez az este, mint megtud­tam másnap a szerkesztőségben, amellyel együtt jár egy vetítés is. Ez azért érdekes, mert arra, hogy a kon­cert utáni sörözgetés idején a jelenlévők fölött játszott rajzfilm is a műsor része, álmaimban sem gondoltam volna. Kb. kimondható, hogy nem is érdekelt senkit. Az előzenekar Műcsarnok hosszú ideje nyomja, az együttesből a basszusgitáros lányt lehetne kiemelni, ebben többé-kevésbé egyetértés volt, de hadd gondol­jam lényegnek a Hiperkarmát, amelynek első blikkre éppen a keménymagja jött el a koncertre. A lemeznyitó Lidocainnal indítottak, Bérezési Robi mereven a közön­ség fölé szegezte a tekintetét, és a számot mindenki is­merte - ebből következtettem a keménymag-dologra. Két-háromszáz emberre gondoltam az elején, de mivel a vécé mellett álltunk, ami közismerten fokozottan igénybe vett pontja egy koncertnek, ez a szám kicsit többnek tűnt. A pimasz emberek behúzódnak az öltözőrészleg­be, és ez történt velünk is, a koncert javát tehát a szín­pad oldaláról, egy függöny mögül hallottam. Nagyjá­ból lemezhűen szólaltak meg a számok, egy-két elté­réssel persze: a szerintem­ csúcsszám Felejtő tempó­­sabb volt, az amúgy is pörgős Mindenki függ pedig 1,4-szer zúzósabb volt a vártnál - a Hiperkarma amúgy koncerten sokkal inkább működik rockzenekarként, mint a lemezen. A Királyok, síelőknél direkt figyeltem a közönséget, mennyi arcon tükröződik a pontos szö­vegértés, és bár barbárságnak fog hangozni, meg­nyugvással ültem le a helyemre: nem sokan — hja, jó­­ sKSzWtsanévstek^kik jjszontJitf^vnoa^) a tagjobb* Levezetőként egy Bowie meg egy Police-örökbe­­csű, majd be lett jelentve, hogy szeptemberben lemez, és erről szólt egy felvétel, ami mint a méz a hangyákat, úgy vonzotta ki az öltöző közönségét is a színpad mel­lé. Egy szót nem értett belőle senki: pörgős, üvöltős, gyors szövegű számról van szó, amely viszont egyönte­tűen a rohadt jó titulust nyerte el mindenkitől - a Hiper­karma a legjobb úton jár, de persze lesznek, akik ezt okosabban is kifejtik. Koncert után statikus sörözgetés, meg a rajzfilm a fejünk fölött, de ezt már mondtam. szálinger ÚTON ! 2002.mÁJUS I 72 UifiKU­D ITlflGASlN / MACIZAS: a Szívás, trackRajt. I | _ I RSSasiI aVilmbln eglbrutAi^ramsziaJide­­peolettaDa\Al­ojilzen|kar niisonikpni melybe kifo­_atorn­al^nalj/le, hgVneglrtsJ. j\ li /

Next