Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)
2002-05-01 / 5. szám
mény együttes hatása alatt - eszelős bugizásra bírt. És már azt hittem, hogy engem, aki a Tilos partykba anno még a vége előtt belefásult, a drum’n’bass-buliktól fél, a Home-ban pedig eddig csak egyszer érezte otthon magát, ilyenre már nem ragadtat semmi. Ha hív a vasút, én megyek! (Amikor ez a beszámoló megjelenik, már végiggrúvoltam a második bulit is a Vasúti Parkban, Richard Dorfmeisterrel.) 4tay fotó: glódi Balázs Vajon valóban striciként keresi kenyerét Szántó Faszi? — szegeződött április 5-én negyed 12 körül a kérdés ama hozzávetőlegesen száz-százötven fő mellének, akik néhány órával korábban igenlő választ adtak az alapfelvetésre: beduggatlan, jó? Nos, ha perdöntő bizonyítékkal nem is rendelkezünk a népszerű gitárművész szabadidős tevékenységére vonatkozóan, azért talán nem árt áttekintenünk a Három Pestőr alapötlete nyomán lebonyolított unplugged est főbb történéseit. Mivel az eredetileg meghirdetett Hosszúlépés zenekar — tagjai egyéb elfoglaltságainak okán nem lehetett ott a Nap Hall felülről fűtött koncerttermében, a programot a Someday Baby nyitotta. A korábban ezen sorok szerzője elől eléggé el nem ítélhető módon teljes ismeretlenségbe burkolózó csapat remek bemelegítőnek bizonyult, a piszkos tizenvalahányakat ábrázoló vudu-oltár mögött ülő tudás, a magaslaton elhelyezkedő dobos, valamint a jó hangú és szórakoztató humorú gitáros-(bendzsós)-énekes triója jó néhány angol nyelvű dal között például Moby Honey-ját is elővezette - ígéretesen. A rövid átszerelést követően az ezúttal öt fővel megjelenő Marlboro Man csapott a húrokba, a Little Richard és a (Pulp Fiction főcímzenéjeként elhíresült) Miseriou után jó néhány saját dallal szórakoztatva az egyre jobban belemelegedő közönséget. A hangulatot és a művészi hatást csak tovább fokozta a vécépumpából készült, akusztikus gitárra erősített tremolókar, a Vasti kezében néha előkerülő mandola, valamint Sanyika a capella előadása is. (Itt kell megjegyezni, hogy - az olvasók hiteles tájékoztatása iránti elhivatottságtól fűtve - a Wanted kis kommandója a helyszínen megvizsgálta, és fogyasztásra alkalmasnak minősítette az alábbi hangulatfokozókat is: vörösbor, kóla, energiaital és az elmaradhatatlan álmaié.) A mára csupán egyetlen élő tagot számláló Óriások zenekar kampánycsendre is veszélyes, Közeledik 2000 című slágerének interpretálása után Cerdesits Faszi ragadott gitárt, Szántó pedig szemléltette, milyen, ha egy dobos bealszik szám közben - és ezzel nagyjából el is érkeztünk az utolsó koncertzenekar, a dalait ez alkalomra rendesen átszabó, nagybőgővel felvonuló Emil.Rulez! produkciójához. A (rögtönzött, zártkörű Aranyzsír-szavazáson Pethő Zsolt mögött holtversenyben második legjobb honi konferansziénak megválasztott) Winkler természetesen ezúttal sem hagyott cserben bennünket: hol a matrózsávos pólót viselő Bach tangóharmonika kezelését magasztalta, hol a siker definícióját osztotta meg az érdeklődőkkel, sőt, az est folyamán fellebbentette a fátylat arról is, mit mondott Dizzy Gillespie bácsi a kis Fekete Kovács Kornélnak akkor, mikor egy zacskó szotyolával a gyufagyár mögötti kis utcácskába csalta őt. A megszokott dalok mellett ezúttal felcsendült a Cadillac Boogie, az M323 gitárátirata előtt pedig ismét bebizonyíttatott, a média nagy úr: a Zazie az ágyban refrénjét boldogboldogtalan együtt harsogta az óbudai éjszakában. Dastardly (Az est másik tanulsága: péntek éjjel kettőkor az újpesti benzinkutaknál kizárólag kopasz köcsögök keringenek — ők viszont sokan.) »BEDUGGATLAN« Someday Baby, Marlboro Man, Emil.RuleZ! 2002. április 5., Nap Hall ÚTON I 2002.mÁJUS 1 .?2 WANTED ITrAGBÍlN