Romániai Magyar Szó Naptára, 1948
Szentimrei Jenő: A jóreménység szinháza
A jóreménység színháza dta: SZENTIMREI JENŐ A jóreménység bankja csődbement — mondja rezignáltan Murphy Bob, Szimonov kitűnő darabjának, Az orosz kérdésnek egyik jelenetében. Azt akarja ezzel mondani, hogy háború után egy jobb, tisztultabb világ elkövetkezését várták, kik a demokráciák győzelméért a frontokon együtt küzdöttek és szenvedtek és ime, újra kezdődik a háborús uszítás Amerika imperialista-kapitalista sajtójában azok ellen, kik az ügy diadaláért emberben és anyagban a legnagyobb áldozatot hozták. Egyszóval: a Szovjetunió ellen. Mikor cikket kértek tőlem a romániai magyar színjátszásról a naptár részére, Murphy Bob kesernyés filozofálásának épen afordítottja ötlött eszembe. Színházaink valójában a nagy háború befejezése után nevezhetik csak magukat a jó reménység bankjainak, mert hiszen demokráciánk kiteljesedésével egyenes arányban, fokról-fokra jutnak közelebb reménységeik megvalósulásához, szellemi, erkölcsi és gazdasági egyensúlyuk megszilárdulásához. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ NAPTÁRA Rossz visszaemlékezni a felszabadulást követő hetek első színházi megnyilatkozásaira. Sebtében összeszedett együttesek dolgoztak Kolozsvárott, Nagyváradon, Szatmáron, utóbb Aradon, jéghideg nézőtéren didergő gyér közönség előtt jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Elősies dolog volt ez, de bizony több volt benne a hősies nekibuzdulás, mint a művészet. Java színészeink a behívó parancsnak engedelmeskedve elvonultak a hadsereggel. Új darabok sehol sem voltak. Előszedték Molnár Ferencet, Bródy Sándort vagy kiásták a könyvtárból a régebbi operettsikereket. Darabhiány, színészhiány, közönséghiány: a fegyverszünet megkötéséig körülbelül ezzel jellemezhetnék válságos helyzetüket. Kolozsvárott a város és a vármegye, más városokban a szakszervezeti tanácsok nyújtottak némi segítséget a vergődő együtteseknek, melyek egyre mélyebben gázoltak a deficit hínáros mocsarába. A Groza-kormányé az érdem, hogy a nemzeti egyenjogúságnak a közművelődés terén való intézményes bizonyságaképpen, Kolozsvárott magyar tannyelvű állami egyetem és magyar előadási nyelvű állami színház létesítését határozta el. Ám maga Groza miniszterelnök nem győzte elégszer hangoztatni, hogy bizony még homokszemek csikorognak az államgépezetben s ezek a homokszemek a nemes kormányintenciók valóraválását nehezíteni, késleltetni léptennyomon megkísérelték a mi állami magyar színházunk jogi és gazdasági megalapozása körül. Nagyjában ugyanaz volt a helyzet a Marosvásárhelyen merőben újonnan létesült Székely Színház állami jellegűek elismertetése körül is. De ime, a július 18-án közzétett 265. számú színháztörvénynél, melyet már a demokratikus román parlament juttatott tető alá, Állami Magyar Színházunk jogi helyzete szabályozást nyert, sőt a címéhez ragasztott Opera megjelöléssel a daljáték kultiválására is felhatalmazást nyert. Három évre volt szükség, míg idáig eljutottunk. Már e három év alatt is lényeges könnyítést jelentett a színház helyze