Romániai Magyar Szó, 1949. június (3. évfolyam, 525-550. szám)

1949-06-01 / 525. szám

Romániai Magyar Szó Megkezdődtek a vizsgák a moszkvai iskolákban Moszkva összes középiskoláiban megkezdődtek a vizsgák. A közok­tatásügyi szervek városi osztályán május 21-én megbeszélést tartot­tak, amelyen Moszkva középisko­láiban megtartott vizsgáik ezeőnapi eredményeit vitatták meg. Az értekezlet résztvevői megál­lapították, hogy az iskolákban a diákok és tanárok soraiban egy­aránt komoly alkotó szellem ural­kodik. Mindenütt példás rendet tapasztaltak. A tanulók és pedagó­gusok hangulata kitűnő, a diákok pedig higgadtan viselkednek a vizs­gákon, mert biztosak ismereteikben és tudásukban. A moszkvai iskolák vizsgaidénye rendkívül szervezetten kezdődött. A szóbeli és írásbeli vizsgák, a diákok felkészültségét tükrözik vissza. A vizsgázó diákok több iskolái­ban érdekes vizsgatételt választot­tak. A vizsgaanyag címe: ,,Minket Sztálin nevelt és tanított a nép és a munka iránti hűségre". A Szovjetszki városnegyedben lévő 114. számú középiskolában számos diák ,,A lenini—sztálini Komszomol harcban és munkában“ címü vizsgatételt dolgozta fel. Má­sok viszont „Népi elemek Puskin és Nekraszov költészetében" című vizsgatárgyat választották. A diákok írásbeli dolgoza­tit a hazaszeretet és a hazájuk iránti büszkeség tudata itatja át és azok ugyanakkor a diákok magas kultur­­szinvonalát, elemző erejét és széles látókörét tükrözik vissza. 100 -- 150 ezer kilométeres távolságokat tesznek meg gépjavítás nélkül a szovjet gépkocsivezetők Csernigov vidékén jól ismerik a 06.3 jelzésű tehergépkocsit, amely­nek vezetője Mihajl Artemenko, a környék kolhozainak és munkate­lepeinek legjobb soffőrje. Három éves tevékenysége alatt Artemen­ko 350.000 kilométer hosszú utat tett meg. A legutóbbi évben több, mint 100.000 km. hosszú utat tett meg anélkül, hogy tehergépkocsi­ját akár egyszer is javításra kel­­lett volna adnia. Ezzel a teljesíté mté­sével a szovjet gépkocsive­zető, több, mint 26.000 rubel meg­takarítást ért el. A kiváló soffőr nagyszerű telje­­sítményének példáját követve, a kolhozok, valamint a mezőgazda­­sági gép- és traktorállomások gép­kocsivezetői és gépkezelői szocia­­lista versenybe kezdtek, amelynek célja minél nagyobb távolságot ja­­vítás nélkü­l megtenni, a gépkocsik használati tartamának túlszárnya­lása és üzemanyag megtakarítás. A szocialista versenyben már sok résztvevő ért el eddig nagyszerű eredményeket. P. Mankovszki, F. Martinenko, F. Szolovej és sokan mások 100— 150.000 kilométer hosszú utat tettek meg anélkül, hogy egyet­­len­egyszer is javítaniuk kellett volna gépkocsijukat és ezzel többszázezer rubel összeget és hatalmas mennyiségű üzemanyag megtakarítást értek el Leningrád iskoláiban Leningrádban több, mint 180 ezer diák jelentkezett vizsgára. A vijborg városnegyedben a 107. ,számú iskola tizedik osztá­lyának diákjai már befejezték a vizsgát. Az első nap irodalom­ból készítettek írásbeli dolgoza­tot. Boria Axenov kőröszomolista „Gorkij, a nép nagy fia“ cím­mel, kollegája, Alexandr Gorelov pedig , A realizmus fejlődésének útja a XIII—XIX század orosz irodalmában" címmel írtak írás­beli dolgozatot. Ez az írásbeli dolgozat azt bizonyítja, hogy az iskola tizedik osztályának taná­lói odaadással és figyelemmel ta­nuták a halhatatlan orosz irodal­mat és szorgalmasan felkészültek a vizsgákra, amelyeknek idősza­ka fordulatot jelent életükben. Leningrád vidék iskoláiban színtén megkezdődtek a vizsgák, amelyekre hatvanezer diák je­lentkezett­. A diákok, a lenin­­grádiakhoz hasonlóan szintén nagyszerűen felkészültek a fon­tos eseményre. államosított vá­lalat. As megyei központok áttal lenszegyitt bármilyen kulc­sadókat, amely ipari nyersanyagként sio­rol. VASAT. ÖNTÖTTVASAT. VÖRÖSREZET, SÁRGARE­ZET. BRONZOT,CINKET. ÓL­MOT. ALUMÍNIUMOT. GUMMIT. CSONTOT. RONGYOKAT. GYAPJÚ-, PAMUT-, LEN-, KENDER-, SELYEM-HULLADÉKOT, valamint ÁLLATI GYAPJÚT, BŐRT ÉS HÓBÖ­tT Értesítéseket • fővárosban telefon 6.20,43 ^»Vidéken fco ^ D. ^A. C.TM megyei központjainál, .kW—il ■ ...» I„H ■-I. ■ flB*1*1 ■ I—T—­ TBZZZ 4 A szentkeresztbányai vasgyár a hozzátartozó vasbányával Udvar­hely megye „Ruhr-vidéke“. Persze e körül a vidék körül nincs vita és diplomáciai jegyzékváltás, e „vi­dék" tulajdonjoga végérvényesen eldőlt: a munkásságé. Az üzem nyersanyaga a vas. A szakértők megállapítása szerint, egyike a leg­jobbaknak, nemcsak országunkban, hanem egész Európában. A gyárat és a bányát az 1944-i visszavonulás alkalmával az öntu­datos gyári munkásság védte meg a rombolásoktól, talán a pusztulás­tól. Az államosítás véget vetett minden tőkés rombolási, szabotázs­­kísérletnek és azóta az üzem za­vartalanul működik és fejlődik. 1300 munkás a gyárban 1300 munkás birkózik nap, mint nap a fortyogó, szikrákat köpködő vassal, hogy az végre is megadva magát, mint gépalkatrész, ipari eszköz vagy éppen háztartási al­kalmatosság hagyja el az üzemet. 1300 férfi és nő dolgozik a jövön, az ország és a saját élet színvonala emelésén Nézzünk Bele e­bbe az­ életbe. Az üzemn­ek Kápolnásfalvánál tér le az m a­­,nagyúrbról**, ahogy errefe’é ’ az országutat nevezik. Tisztavizü havasi patak kíséri‘a lá­togatót a néhány kilométeres úton, amelynek két okfalán a májusi eső­jéi csillogó vetések a zöld ezer változatban, mint óriási szőnyegek nyúlnak el. a­­domboldalakon. Falusi ember­­ lépeget előttünk, kapával a vállán. Megkérdezzük. — Olyan üdő jár kérem — mondja —, mintha meg volna ren­delve. K­ell is­­• folytatja , mer a ■ szárazság uián a gabona ára már erősen elindult feláron . . . Kapálni megy, .mert a törökbuza ..már ott van“. Mikor megtudja, hogy­ ki vagyok, a kellemeset ösz­szeegyez­eti a hasznossal s evvel búcsúzik: — Ha írja meg, azt úgy kéne csinálni, hogy falun mindennap le­gyen dohány, mer dolgos ember, aki megszokta, nem ülhet anélkül. Én mindenesetre megígértem­ s ezennel a kérést a CAM elé is ter­jesztem. Régi és az új munkáslakások Az üzem hangja mind erősebb. Az apró kis neszektől a­, állandóan hangzó ritmuson át szabályos idő­közökben hangzó dobbanásig úgy jön a hang,­ mint a munka nagy­szerű szimfóniája. Az üzem környékének bejáratá­nál, mint jelkép, áll két épület. Az egyik az út mellett, kormos, hos­z­ Szú, gerendákból tákolt építmény, sötét, szuvas odúkká!: a régi mun­­káslakás. Másik, felette a dombon, modern,­­ napsütötte, levegős, népi demokratikus rendszerünk új mu­n­káslakása. Két életforma, két vi­lág, így együtt látva a kettőt, rö­viden: ég és föld. Egy ilyen régi­­nyü­ves barakkban még laknak munkások, de a rövid idő kérdé­se, hogy m­i­n­den munkás új, egészséges lakásba költözhessek. Az üzem irodájában készséggel állnak­­rendelkezésünkre. Meghűl­jük, hogy az üzem kádere a nem messze lévő Homoródfü­rdőn van. Az itt létesített szakiskolában tanul az ifjúság, hogy szellemileg és gyakorlatilag felkészülve, majd át­vegye, illetve folytassa az üzem­ben a munkát. A szakiskola kivá­lasztott 58 tanulója különben nem­rég jött vissza egy tanulmányi ki­rándul­ásra­. A bányavidékeket és nagyüzemeket látogatták meg. Egyébként az üzem munkás-után­pótlása úgyszólván kiapadhatatlan. A környékbeli székely leányok és legények most már nincsenek rá­utalva, hogy eladják magukat szol­gálóknak vagy szolgáknak, az ipari munka mezején belá­tatatlan lehe­tőségeik varnnak, mint szakmun­kásnak, kezdeményezőnek vagy éppen feltalálónak. Az üzem­ május­i tiszteletére egy kohóval elvégezte két kohó előirányzott munkáját. A második kohót ugyanis közbejött akadá­lyok miatt nem hullák beindítani. Most azonban a munkálatok már úgy előre­­haladtak, hogy a má­sodik kohó üzembe helyezése is csak napok kérdése. Az üzem a grivicai munkásokkal, a parajdi sóbányával és a tövétel,­ vasbányával állott versenyben. A verseny eredményének mellékelése m­ost folyik. Az üzem munkássága április 10-én kérte, hogy a gyár emelje fel a normát. A gyár a munkásság kérését teljesítette és 20 százalékkal emelte a normát. Ezt a felemert normát a munkás­ság április 30 ig 37 százalékkal ha­ladta túl. Természetesen szó kerül az üzem büszkeségeire, a kitüntetett és álmunk­ásokra. Hadd áljon itt a nevük: elmunk­ások: Orbán Fe­renc, kohómester és feltaláló, Nyegre József, kohómester, Pavel­­ka Ödön, vasesztergályos, Boros Domokos vasesztergályos, Szőcs Lajos öntő és Vidám János, laka­tos .A kitüntetett munkások: Mi­hály János a munkarend II. osztá­lyát, Csányi Károly üzemi igazga­tó, id. Szőcs Béla öntő, Bíró Ká­roly öntő, a munkarend III. osztá­lyát kapták példaadó, olykor ön­feláldozó munkájukért. Az üzemben Varga András káderfelelős kalauzol bennünket. Láttunk óriási, kiöntött kerekeket, amelyet a munkások úgy kopogtattak, mint orvosok a beteg hátát Belenéztünk a­z olvadó vas vörös tavába­nn állottunk a készülő kohó tövében, ahol vala­mi ördöngős, óriási szekrényeken dolgoztak a munkások, a szakértők hűvös biztonságával. A munka lá­zas üteme a nézőt is megragadja. Az a valami, ami itt benne van a levegőben: a lendülő karok ereje, vagy az összehúzott szemek fe­szült figyelése, a készülő többmá­­zsás lendítő kerekek, vagy egy akkorka műszer megmunkálásai. Szerda 1949, Június I mint egy fülbevaló, az üzem egész dinamikája vagy egy talicskás da­gadó izmai. Az öntő­lányon belépünk az ömlőterembe. Itt folyik az arat­ás. Az öntőmunk­ások a terem ajkorszerű bemélyedésé­ben bosszúszáru kanállal úgy m­erí­tenek a majdnem fehéren izzó vas­­bőr, mint háziasszony a most fél­tett tejből. Igaz, hogy aztán sza­­porázni kell a lépést, hogy a vas megfelelően folyékony állapotban maradjon. Másodperceken múlik, hogy az öntés sikerül-e vagy nem. Kendővel turbánszerűen bekötött­­fejű, kezeslábasba öltözött lány is szalad a folyékony vassal teli ka­nállal. Nemcsak ez az egy végzi ezt a bizony nehéz és precizitást kívánó munkát. 26 székely leány dolgozik a gyárban, mint öntő, mind egyformán bekötött fejjel, mind egyforma, szürke kezeslábas,­ban. Már nagyszerűen dolgoznak, bár hivatalosan még csak az öntő­­tanfolyamot végzik. Ezt a tanfolyamot január 15-én kezdték és hat hónapig tart. Aki a tanfolyam végén a vizsgát sike­resen leteszi, szakmunkás­ minősít­­ést kap. 26 fiatal székely leány, indulása ez. Már nem kell félteni őket. Ezeknek már nem kell „cse­­lédeskedniök"­ a tőkéseknél. Ezek a vassal dolgoznak. Imponáló és megnyugtató. Szaporán dolgoznak, rendkívüli­­munkakészséggel. Mozi dutataik gyorsak, biztosak. Megszó­lítjuk az elsőt: Benedek Katalinnak hívják ,18 éves, lövétei. Eddig ott­hon dolgozott, amilyen munka ép­pen akadt a ház körül: kapált, fejt, ellátta a majorságot. Most vassal­­­dolgozik és sokat olvas. Beszélge­­tésünk alatt sem áll meg a kezet, hogy egy nyilason be­ért­­ötte a vak­sat a formába, már kapja le a for­ma ércterejét, fogóval beleturkál a homokba és szedi is ki a még vö­rösen izzó „platten-karikákat“. Be­­szélgetünk. A munkáról, a jöven­dőről. Minden vágya, hogy szak­munkás legyen. Egyszer csak felharsan a gyári kürt. Siet ebédelni a többiekkel. — Nem baj — mondja kisérőrím —, az élmaradásokhoz elmegyünk holnap. De addig is van még elég, amit megnéztünk. A Nagyváradi Állami Magyar Színház hivatalos vendégjátékának műsora SZIITMA­ON Juras 2-án, csütörtök este 8 óra: Junius 4 én, szombat d. u. 5 óra: Junius 4-én, szombat este 8 óra: Jun­is 5-én, vasárnap d­ u. 5 óra: Junius 5-én, vasárnap este 8 óra: TE­MESVáROV Június 7-én­, kedd d­u. 5 óra: Junius 7-én, kedd este 8 óra: Június 8-án, szerda e. u. 5 . óra: Június 9-én, csütörtök d. u. 5 óra: Június 9-én,­ csütörtök este 8 óra: Június 10-én­, d. u. 5 óra: Figaró házassága Oroszlán a piactéren Figaró házassága Figaró házassága Figaró házassága Figaró házassága Figaró házassága Figaró házassága Figaró házassága Oroszlán a piactéren Oroszlán a piactéren

Next