Romániai Magyar Szó, 1953. március (7. évfolyam, 1677-1703. szám)
1953-03-01 / 1677. szám
1953. március 1, vasárnap.3 Megkezdődtek a bukaresti földalatti gyorsvasut előkészítő munkálatai A napokban megkezdődtek a bukaresti földalatti gyorsvasút előkészítő munkálatai. A Vasútügyi Minisztérium mellett létesült Bukaresti Földalatti Gyorsvasut Vezérigazgaóságának Tervező Intézete irányítja és ellenőrzi azokat a fúrási munkálatokat és topográfiai méréseket, amelyek a főváros különböző pontján már meg is kezdődtek. A Vasútügyi Minisztérium és a Geológiai Bizottság Tervező Intézetének segítségével több geológus és geotechnikus csoportot alakítottak s azok figyelemmel kisérik a fúrócsoportoknak a főváros különböző rajonjaiban folyó munkáját. A fúrásokat a legtökéletesebb felszerelésekkel végzik. Eddig a Cismigiuban és a Vitán-negyedben, a Diadal-tvnél, valamint a főváros több más pontján kezdték meg a fúrásokat. A próbafúrásoknál különböző mélységekből talajmintát vesznek, ezt elküldik a laboratóriumokba és az elemzés eredményei alapján véglegesítik a földalatti gyorsvasút vonalát és mélységét. Az ilyen kutatást azért végzik, hogy megismerjék a talaj szerkezetét, mert csak ennek az alapján állapíthatják meg a végleges munkamódszereket és munkafolyamatokat. A próbafúrásokat nagyrészt magas szakképzettségű munkások végzik, akik eddig a Duna—Fekete-tenger csatornánál dolgoztak. Jelenleg a próbafúrások tökéletesítésén dolgoznak, hogy a kiszedett talajmintákat minél változatlanabb állapotban adhassák át a laboratóriumoknak. A geotechnikai tanulmányokkal és kutatásokkal egyidejűleg megkezdték a topográfiai méréseket is a földalatti gyorsvasút vonalának és megállóhelyeinek megállapítására Egyidejűleg tanulmányozzák az utasforgalmat is, s ennek figyelembevételével jelölik ki a földalatti vonalat úgy, hogy a munkásnegyedeket a legrövidebb úton kössék öszsze a főváros központjával és legforgalmasabb pontjaival. A földalatti gyorsvasút vonalait a főváros újjáépítési tervének figyelembevételével jelölik ki. A tervek elkészítésénél a kutatók, a technikusok és a mérnökök figyelembe veszik a talaj természetét és ellenállóképességét , ehhez mérten tervezik az alagutak és a megállóhelyek méreteit és mélységét A topográfiai kutatásokkal egyidejűleg tanulmányozzák az állomások világításának és szellőztetésének módszereit, az utasok le- és felszállítására szolgáló mozgólépcsők rendszerét. A tervezők arra törekednek, hogy az építkezés minden szakaszát a legnagyobb fokig gépesítsék és ezért már most szorgosan tanulmányozzák ezt a kérdést. Az építészek egy csoportja, miután gondosan tanulmányozta a moszkvai Metro építészeti stílusát és szerkezetét, megkezdte a fővárosi földalatti gyorsvasút állomásai díszítésének tervezését. Más építészek a földalatti és földfeletti állomások díszítésére alkalmas és az országban található köveket, márványfajtákat és színes mozaikokat tanulmányozzák. A gazdag szovjet tapasztalatok alapján folyó tanulmányi és kutatómunkák mellett megkezdték az építőmunkások lakóházainak tervezését is. Nagy gondot fordítanak a fiatal káderek előkészítésére s ezért a szállítási és az építészeti főiskolában, valamint az ország néhány középfokú szakiskolájában a földalatti gyorsvasút építését is beiktatták a tanrendbe A munkaerőtartalékok vezérigazgatóságának iskoláiban is képeznek ki szakmunkásokat a földalatti gyorsvasút építésére. Az előkészítő munkálatok alapján a mérnökök és építészek elkészítik a földalatti gyorsvasút építőtelepeinek szervezési terveit. • A földalatti gyorsvasút a legjobb szálítóeszközül szolgál majd a főváros dolgozóinak arra, hogy gyorsan, olcsón és kényelmesért eljuthassanak munkahelyeikre, a fővárosi szórakozó- és üdülőhelyekre. Költőink és zeneszerzőink együttműködnek a tömegdalok színvonalának emeléséért Költőink és zeneszerzőink péntek délután az írók Házában munkaértekezlet keretében vitatták meg a tömegdalok problémáját, valamint az együttműködés módját, hogy minél értékesebb alkotásokkal gazdagítsák a tömegdal-irodalmat. A gyűlésen számos meghívott vett részt: a Művészeti Bizottság, a Rádióbizottság, a Folklór Intézet, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a műkedvelő együttesek képviselői. Az RNK írószövetsége részéről Veronica Porumbacu költőnő tartott beszámolót, amelyben rámutatott arra, milyen nagy fontosságú a valóban értékes dal megalkotásában a költészet és a zene egybehangolása. Veronica Porumbacu elemezte a dalköltemény jellegzetességeit. Beszámolóját számos dallal példázta, amelyek mélyen be vannak ágyazva dolgozó népünk életébe Vasile Popovici zeneszerző, a megzenésítésre alkalmas szöveg jellegzetességeit taglalta beszámolójában. Hangsúlyozta, hogy zeneszerzőinknek ismerniök és tanulmányoznak kell a vers tematikáját. A felszólalásokat követő vita során hoszszasan megtárgyalták a tömegdallal kapcsolatos alkotási problémákat. Elemezték a dalok tematikáját és megvitatták azt a kérdést is, hogyan küszöböljék ki a sematizmust a vers- és melódiavezetésből. A hozzászólásokban kihangsúlyozták, mennyire fontos, hogy költőink és zeneszerzőink minél mélyrehatóbban megismerjék dolgozó népünk életét és invítmányait. Az írók Házában lefolyt munkaértekezlet biztató kezdetét jelenti a költők és zeneszerzők gyümölcsöző együttműködésének, amelyből egyre értékesebb tömegdalok kell fakadjanak. Ezeket az alkotásokat szeretettel várja országunk dolgozó népe. Román és magyar kollektivisták testvéri barátsága Marosvásárhelytől nem messze fekszik Mezőpanit község. Az enyhe lejtésű hegyek közt szinte elvesznek az apró pirosfedelű házak. Mezőpanit lakói — románok, magyarok — hosszúidőn át kemény harcot vívtak a természettel, míg a hegyoldalak köves földjéből kisajtolták a szűkös mindennapi kenyeret. A föld, a sziklás hegyoldal könyörtelen volt. Az emberek pedig az apró egyéni gazdaságokban szétforgácsolták erejüket. Csupán néhány kulák gazdagodott meg, akik állandóan csalták a falu dolgozóit s ezzel méginkább növelték a falu szegényeinek nyomorát. Hogy tévútra tereljék a dolgozó parasztok egyre növekvő harcát a jobb életért, az akkori „vezetők“ egymás ellen uszították a község román és magyar lakóit. Állandó volt a nemzeti villongás, viszálykodás. Ritka volt a faluban az olyan táncmulatság, lakodalom, ahol a megrészegedett román és magyar parasztok ne estek volna egymásnak. Ez történt akkor is, ha valaki Mezőpánii községből, ahol a lakosság nagy része magyar, a szomszédos románlakta Náznánfalván át Marosvásárhelyre ment ügyes-bajos dolgait intézni. Még sokan emlékeznek arra is, amikor a környék egyik legkegyetlenebb népnyúzó földesura, Aczél báró arra bujtogatta a magyarokat, hogy gyújtsák fel minden románnak a házát Mindez azonban már a múlté, az örökre letűnt, átkos múlté — mindkét községben. Ma már minden teljesen megváltozott. 1951 elején megkezdték a kollektív gazdaság szervezését, hogy egyszers mindenkorra végetvessenek a szegénységnek, nyomorúságnak. Kezdeményező bizottságot alakítottak, amelyben román és magyar dolgozó parasztok együtt végezték a felvilágosító munkát Előadásokon és gyűléseken népszerűsítették az eddig megalakult kollektív gazdaságok nagyszerű eredményeit. A magyar dolgozó parasztok közül egyesek még kissé megleedtek, amikor Ignat S. Ioan elvtárs ment el hzzájuk, hogy meggyőzze őket arról, csakis közös gazdaságban szabadulhatnak meg a magángazdálkodással járó nélkülözéstől, gondoktól. A közösen végzett kitartó felvilágosító munkának nem is maradt el az eredménye. A község dolgozó parasztjai — Jánosi Sándor, Cozma Ioan, Barabás D. József és mások — egymásután adták be felvételi kérvényüket a megalakulandó kollektív gazdaságba. A község dolgozó parasztjainak összefogását természetesen nem nézték jó szemmel a kulákok, akik a múltban éppen a széthúzást kihasználva gazdagodtak meg. Ismét a régi módszerhez folyamodtak. Bodó Ferenc kulák például hosszú idő óta először elegyedett szóba a magyar szegény parasztokkal, akiket „jóindulatúan“ többek között arra figyelmeztetett, hogy „nem lesz az jó, ha a románokkal társulnak.“ „Mi vagyunk mi, a jó gazdák — mondotta Bodó Ferenc — velünk társuljatok és meglátjátok, lefőzzük a románokat.“ Az álnok kulákszavak azonban már falrahányt borsóként hullottak vissza az öntudatra ébredő, új életet kezdő dolgozó parasztokról. A kulákok uszítására válaszolva, Mezőpánit község dolgozó parasztjai egyhangúlag Ignát S. Ioan elvtársat választották a „Szocializmus útja" nevű kollektív gazdaság elnökéül. De nemcsak Mezőpanit községben, hanem a szomszédos Náznánfalván is közös gazdaságba tömörültek a dolgozó parasztok. Ezzel a jelentős eseménnyel új fordulat következett a két község, Mezőpanit és Náznánfalva között. Mindjárt a két kollektív gazdaság megalakulását követő tavaszon, a kollektivisták tettekkel is bebizonyították, hogy megértették: csakis a román és magyar dolgozók testvéri összefogásával érhetők el nagyszerű eredmények. Történt ugyanis, hogy a páznánfalvi „Horea, Closca si Crisan a kollektív gazdaságnak nem volt elég vetnivaló krumplija. Erre a hiányosságra kissé későn figyeltek fel és már- már veszélyben forgott a vetési terv időbeni teljesítése. Ekkor gondoltak arra, hogy meg kellene próbálni a mezőparitiaktól kölcsönözni vetőmagot. Eleinte kissé furcsának tűnt, hogy éppen azokhoz forduljanak segítségért, akikkel régebben állandóan veszekedtek. De azért rövid megbeszélés után mégis csak elindultak a szekerekkel Mezőpanitra és nem hiába. A mezőpaniti kollektivisták szívesen adták kölcsön a vetőmagot. A Magyar Autonóm Tartomány létesítése még szorosabbra fűzte a két község román és magyar dolgozó parasztjainak barátságát is. Ezután már a nagyobb feladatokat együtt is megbeszélte a két kollektív gazdaság vezetősége. A mezőpaniti kollektív gazdaságban szűknek bizonyultak a gazdasági épületek. Ezért nagy építkezéshez fogtak. Az építkezésnél a náznánfalvi román kollektivisták is segédkeztek, ők kölcsönözték az épületfa egy részét. Az őszön pedig Dina Márton mezőpaniti dolgozó paraszt minden különösebb hívás nélkül majdnem két hétig segített Hotaloan Ráznánfalvi román ismerőse házának építésénél. Ezeken kívül számtalan tény bizonyítja, hogy a két község román és magyar dolgozói testvérként élnek együtt. Régen „véteknek“ tartották, ha magyar legény román lányt akart feleségül venni. Az ilyen házasságnak legnagyobb ellenzői maguk a község papjai voltak. Ma azonban már természetes dolog mindkét községben, hogy román és magyar fiatalok összeházasodnak. Mezőpanit és Náznánfalva kulturotthonában is román és magyar énekekkel, szavalatokkal, színdarabokkal, táncokkal szereplő ifjak bizonyítják, hogy mind tartósabbá válik a román és magyar kollektivisták barátsága. De nemcsak a nehézségeket osztják meg a két község kollektivistái, hanem megosztják az örömöket is. A kollektív gazdaságokban a nagy ünnepek, nagy örömök közé tartozik, amikor év végén az évi finankártérsege a jó munkáról, a nagyszerű eredményekről, beszél. A mezőpaniti és a náznánfalvi kollektív gazdaság tagjai is jó eredményekkel büszkélkedhetnek. Már az első évben túlszárnyalták a legjobb egyéni gazdák termelési átlagát. A múlt évben pedig még szebbek voltak az eredmények. A náznánfalvi kollektivisták már előre készültek is az évvégi elszámolás megünneplésére. Az ünnepre hivatalosak voltak a mezőpanitiak is. A dúsan megrakott asztalok mellett a jól végzett munka örömének légkörében a kollektivisták elbeszélgettek az eddig megtett útról, jövőbeni terveikről. PÉTERFI ÁRPÁD AZ IDEI BŐ TERMÉSÉRT Megkezdték a zöldségpalánták kiültetését A divicsi (Újmoldova rajon) „Március 6“ kollektív gazdaság tagjai gondosan előkészített terv alapján készülnek a tavaszi vetési kampányra. A paprika, paradicsom és korai káposzta palántákat már el is ültették a melegágyakba. Különös figyelemmel készítették elő a főzelékfélék termesztésére kijelölt földterületet, amelyet kellően megtrágyáztak. Természetesen a szántóföld feljavítását sem hanyagolták el. A tavaszi mezőgazdasági kampány előkészítése során a kollektív gazdaság tagjai 33 mázsa 60 kiló zabot és kukoricát tisztítottak meg. Ugyanakkor 38.000 szőlőkarót és 12.000 darab paradicsomkarót is készítettek A gyümölcsösben 1.500 gyümölcsfát tisztítottak meg és a tavaszi facsemeték elültetésére 450 gödröt ástak. A divicsi kollektív gazdaságban, a tél folyamán megjavították a mezőgazdasági szerszámokat és gépeket. Lelkes munkájukkal kitűntek Sztankó Pánics, Sztankó Janosevics, Dusán Gruics, Páva Delics, Ráda Jovánovics és mások. A szokott kollektív gazdaság tagjai már meg is kezdték a tavaszi vetési kampányt. Eddig 65 négyzetméteren korai főzelékpalántát ültettek ki, ezenkívül 10 hektár földet, szántással, trágyázással bolgárkertészetre készítettek el. A tél folyamán szőlő- és paradicsomkarókról is gondoskodtak. A kollektív gazdaság műhelyeiben megjavították a mezőgazdasági szerszámokat és gépeket és gondoskodtak arról, hogy kellő mennyiségi, tisztított és csávázott vetőmag álljon rendelkezésükre. A tavaszi mezőgazdasági kampány előkészítésének élén Para Sztanoilovics, Vugorov Radoevics és Milána Bogojevics állanak. A belobreskai „Duna" kollektív gazdaság tagjainak, az elmúlt évben egyedül a főzelék- és zöldségtermelésből közel egy millió lej tiszta jövedelmük volt. Az elért szép eredmény láttán, a kollektív gazdaság tagjai elhatározták, hogy az idén 12 hektárral bővítik a kertészetet. Ezenkívül az öntözőberendezéssel ellátott területet is négy hektárral növelték. Az előkészített melegágyakba még február elején kiültették a korai főzelékpalántákat, úgyhogy már a közeljövőben hozzájárulhatnak Temesvár tartomány dolgozóinak friss főzelékfélékkel való ellátásához. A kertészbrigádot Gyuka Sztojánovics kollektivista vezeti. Ugyan ő vezetője a gyümölcskertészeti brigádnak is. Az utóbbi brigád tervszerű munkáját dicséri az, hogy 2.100 gyümölcsfát tisztítottak és permeteztek meg. Elvégezték a szőlő gondozását. A „Duna" kollektív gazdaságban eddigi kiváló munkájukkal kitűntek: Vaszelkov Krisztics, Sztaniszláv Bogoszovjevics, Rodolko Jankovics kollektivisták. A nagyváradrajoni kollektív gazdaságokban megkezdték a tavaszi vetést A nagyváradrajoni Biharvajda, Bors, Szalárd és Tasnádszántó községek kollektív gazdaságai az elmúlt évben kétszer-háromszor nagyobb termést értek el a tavaszi növényeknél, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Ezt a szép eredményt annak köszönhették, hogy nyomban a hó elolvadása után vezettek. A kollektív gazdaságok tagjai eredményesen használják fel ebben az évben is a tavalyi tapasztalatokat és szigorúan ragaszkodnak az agrominimumok előírta szabályok alkalmazásához. A kollektív gazdaságok tagjai február 26-án — Nagyvárad rajonban elsőkként — megkezdték a tavaszi vetést. A biharvajdai kollektivisták csütörtök délig 6 hektár tavaszi,búzát, 8 hektár, árpát és 3 hektár mákot vetettek el. A borsi kollektív gazdaság három mezei brigádja ugyancsak csütörtök délig 6 hektár tavaszi búzát, 9 hektár árpát és 6 hektár mákot vetett. A vetési munkában már a délelőtti órákban kitüntette magát a Király László vezette brigád, amely 35,5 százalékkal túlteljesítette normáját. A szalárdi, tasnádszántói és bihari kollektivisták szintén megkezdték a tavaszi búza elvetését. Csupán a bihari kollektivisták eddig 20 hektár tavaszi búzát vetettek el és 64 hektár területen végezték el a tavaszi szántást. A gyoroki, madarasi, talpasi és a többi kollektív gazdaságokban is nagyban folynak az előkészületek a tavaszi vetések idejében való elvégzésére. Ezekben a kollektív gazdaságokban már teljes egészében befejezték az árpa és a tavaszi búza vetéséhez szükséges szántásokat és megtisztították az egész vetőmagmennyiséget, hogy a vetési tervet hiánytalanul és a legmegfelelőbb időben hajtsák végre. Piatra Neamt rajonban felkészültek a veteményövezet létesítésére Piatra Neamt rajonban fokozzák az előkészületeket a főzelék- és zöldségövezet megteremtésére, hogy biztosítsák a városban és a rajonok munkatelepein a dolgozók főzelék- és zöldségszükségleteit. Ebben az évben a rajonban a tavalyinál 300 hektárral nagyobb területen termesztenek majd főzelékfélét és zöldséget. A vállalati mellékgazdaságok többségében és a kollektív gazdaságokban már hozzáláttak a korai főzelékfélék termesztéséhez szükséges melegágyak elkészítéséhez. Az „Aprozar”-ral is megkezdték a szerződések kötését. Dumbrava Rosie és Serbesti községek kollektív gazdaságai a „Május 1“ gyárral és a „V. I. Lenin“ vizierőművel kötöttek szerződést főzelékfélékkel és zöldséggel való ellátásra. A kertek öntözésére is megtettek minden szükséges előkészületet. Egyes kollektív gazdaságok az őket patronáló vállalatok segítségével motoros szivattyúkat szerelnek fel az öntözéshez. A földművelésügyi minisztérium bákói magelosztó egységei biztosították a szükséges mennyiségű veteménymagvat. Hollay László 1953 február 23-án hosszas és súlyos betegség után elhunyt Hollay László elvtárs. Hollay László elvtárs 1927-ben született Kolozsváron. Már kisgyermek korában megismerkedett a polgári földesúri rendszer kegyetlen kizsákmányolásával. Mikor a Szovjet Hadsereg Kolozsvárhoz közeledett, Hollay László segítette a felszabadítókat. Nyorkban 1944 augusztus 23 után Hollay László elvtárs csatlakozott hazánk munkásosztályának forradalmi harcához, részt vett a fasiszta maradványok szétzúzásáért és az ország demokratizálásáért folytatott küzdelemben. A párt felelős munkákkal bízta meg, amelyeket lelkiismeretesen teljesített. Az utóbbi időben, mint aktivista dolgozott az RMP Központi Vezetőségének apparátusában. ELVTÁRSAINAK EGY CSOPORTJA 20.000 példányban jelent meg hazánkban a Kommunista Párt Kiáltványa Február 27-én volt 105 éve a finan. W~ megjelent a Kommunista Párt Kiáltványa, Marx Károly és Engels Frigyes korszakalkotó műve, amelynek döntő jelentősége van az egész világ munkásmozgalmában. A Kommunista Párt Kiáltványa fektette le első ízben a tudományos szocializmus alapelveit. Ez a mű ma, több mint egy évszázaddal megjelenése után is változatlanul megőrizte időszerűségét. A Politikai Könyvkiadó összesen 230.000 példányban adta ki a Kommunista Párt Kiáltványát román, magyar, német és szerb nyelven. (Agerpres). Több figyelmet a műszaki könyvek népszerűsítésére A resicai kombinát műszaki könyvtára 13 ezer szakkönyvvel rendelkezik. Számos példa bizonyítja, hogy a műszaki könyvtár milyen nagy segítséget adhat a kombinát dolgozóinak. Tombor Róbert sztahanovista például a szakkönyvek tanulmányozása révén igen értékes újítást vezetett be a kovácsműhelybe. Az utóbbi időben azonban a műszaki könyvtár tevékenysége nem kielégítő. A könyvtár vezetősége nem igyekszik növelni az olvasók számát és nem fordít kellő gondot a legújabban megjelent könyvek beszerzésére s még a meglévő könyvek népszerűsítésére sem. A resicai kombinát műszaki könyvtára kollektívájának sürgős feladata ezt a hiányosságot felszámolni, a szakkönyveket népszerűsíteni és az olvasók számát szüntelenül növelni. Fejlődik a sáromberkei kultúrotthon könyvtára Sáromberkén (Marosvásárhely rajon) 1950 óta működik a kultúrotthon könyvtára. A múlt év végéig azonban csak 74 olvasója volt s ezek sem rendszeresen és irányítottan olvasták. A könyvek száma 1ó.Kevés vett: alig 300 kötet könyvvel rendelkezett a könyvtár. Ebben az évben a rájoni néptanács kulturosztálya, a helyi néptanács és a szövetkezet segítségével több mint 400 kötet könyvvel bővítettük könyvtárunkat. Kerestély Irén tanítónő, Héjjas Róza és Lukács Anna IMSZ- tagok, az új könyvtári kollektíva tagjai, lelkiismeretesen végzik munkájukat. Élénk bizonyíték erre, hogy már január hónap folyamán 251 új olvasóval gyarapodott a rendszeres olvasók száma. A kultúrotthonban végzett felvilágosító munka eredményeként a sáromberki dolgozók egyre világosabban látják a könyv, az olvasás és a tanulás jelentőségét s növekvő érdeklődéssel keresik fel fejlődő könyvtárunkat. VAJDA ZOLTÁN a sáromberkei kultúrotthon igazgatója Az építészek a szocialista városfejlesztés szolgálatában Az Építészek Szövetsége vitasorozatot szervezett, hogy megvizsgálja építészeink legújabb terveit és az utóbbi időbenbefejezett munkálatait, így válaszol a pártnak és a kormánynak arra a felhívására, hogy megváltoztassuk városaink arculatát és olyan építészeti műveket alkossunk, amelyekben a kizsákmányolás alól felszabadult ember öröme és teremtő lendülete tükröződjék. Az első ilyen vitaülést a napokban tartották meg a fővárosi néptanács üléstermében. A vita tárgyát a Köztársasági Palota terén emelt épület homlokzata képezte. Az értekezletet Duiliu Mátra építész, az Építészek Szövetségének elnöke nyitotta, meg. Ezt követte R. Bordehache építész professzor jelentése az épület tervéről, majd Pompaiu Macovei, Bukarest város főépítészének kiegészítő jelentése. A vita során rámutattak arra, hogy R. Bordenache építész munkája értékes műépítészeti alkotás. Amunka némely hiányosságát is kiemelték, így a pillérek aránytalan tömörségét az ablakokhoz képest, a homlokzatnak 32 épületet szinte elnyomó nehézkességét, az épület alját díszítő elemek gazdagságát és a díszítés szegénységét a homlokzat felső részén, stb. A tárgyalások kidomborították azokat az elsőrendű feladatokat is, amelyek a szocializmus építése során hárulnak az építészekre. A felszólalók megállapították, hogy a bírálat és önbírálat szellemében folyó viták elősegítik az építészek szakmai színvonalának emelését. A vita befejezése alkalmából számos építész vállalta, hogy minden tudásával és alkotó képességével hozzá fog járulni hazánk fővárosának újjáépítéséhez, hogy azt a szocialista építés nagyszerű időszakához méltó, büszke és szép várossá alakítsák át. Romániai Magyar Szó TESTNEVELÉS ÉS SPORT A nemzetközi sakkverseny részvevői a fővárosi dolgozók körében Az RNK nemzetközi sakkversenyén részvevő nagymesterek és mesterek péntek délután a főváros üzemeiben, gyáraiban, vállalataiban és kultúrintézményeiben számos szimultán játszmában vettek részt. Munkások, tisztviselők, diákok, főiskolai hallgatók, pionírok és katonák százai részére nyílt alkalom, hogy a sakktábla mellett a ragyogó szovjet mesterekkel és más világhírű sakkjátékosokkal találkozhassanak. A bukaresti verseny győztese, Alexandr Tolus nemzetközi mester, a Politechnikai Intézet hallgatóival játszott. A diákok nagy örömmel üdvözölték körükben a bukaresti nemzetközi verseny győztesét. Számos jövendőbeli mérnök, a sakkjáték alapos ismerőjének bizonyult és figyelemreméltó eredményt ért el. Tolus mester 19 játszmája közül 11-et megnyert, 4-et elvesztett, 4-et pedig döntetlen eredménnyel végzett. Az „Augusztus 23“ üzemek munkásai, technikusai és mérnökei viharos éljenzéssel fogadták Tigrán Petroszján szovjet nagymestert. A kiváló szovjet sakkozó 31 asztalnál játszott szimultánt. A jelenlévők csodálattal figyelték a világ legfiatalabb nemzetközi nagymesterének gyors játékát. Mintegy két órai játék után Petroszján 30 játszmát megnyert, míg egyetlen partban a vagonosztály egyik fiatal esztergályosának döntetlent ajánlott. Az „Augusztus 23“ üzemek munkásai rokonszenvük jeléül egy, az üzem sportkollektívájának színeiben és kezdőbetűivel készült zászlócskát nyújtottak át Petroszjánnak. A Pionírpalotában B. Szpaszkij, a fiatal szovjet mester 27 játszmás szimultánt adott. Szeretetük jeléül a pionírok virágot és egy fényképalbumot nyújtottak át a vendégnek. A képek a Pionirpalota műkedvelő körének tevékenységét elevenítik meg. A „Vörös Grivica“ CFR vasúti műhelyek munkásai I. Boleszlávszkij szovjet nagymesterrel játszották. A szimultán 25 asztalnál folyt és abban résztvettek Sipos Tibor és Voicu Petre élmunkások, valamint Ovidiu Maior labdarúgó is. A kiváló szovjet játékos 24 játszmát megnyert, Maior Ovidiuval szemben pedig döntetlent ért el. Az Újságírók Házában A. Szokolszkij a fővárosi lapok szerkesztőivel találkozott. A szovjet mester 21 játszma közül 14-et megnyert, 5-nél döntetlent ért el, kettőt pedig elvesztett. A szimultán lebonyolítása után az újságírók hosszasan elbeszélgettek Szokolszkij mesterrel. Érdekes szimultán játék került lebonyolításra a statisztikai vezérigazgatóságnál, ahol D‘Kelly belga bajnok játszott. Az intézmény játékosai szép sikert értek el és a 22 játszma közül hetet győzelemmel, ötöt pedig döntetlennel végeztek. A „Scânteia Házá“-ban Szimagin szovjet nemzetközi mester tartott szimultánt. A 32 játszma közül 24-et megnyert, ötöt döntetlenre adott és hármat elvesztett. A szimultán során Ionescu L, Grempels E. és Kőműves Géza győztek, míg Coman T., Berceanu B., Crisan Gheorghe és a Sechler testvérek döntetlent értek el. Szimultán játszmákat bonyolítottak még le a Vulcan-üzemekben, az ITB-nél, a vasútügyi minisztériumban, a szénipari minisztériumban, a Hadsereg Központi Házában és a főváros más intézményeiben és vállalataiban. Harasztosi Tibor vezet az RNK asztaliteniszbajnokság döntőjében Csütörtökön, pénteken és szombaton a fővárosi Dinamo sportcsarnokban folytatódtak az RNK asztalitenisz bajnokságának egyéni versenyei. Az első és második forduló után nyolc férfi és öt női versenyző jutott be a legjobbak közé, akik körmérkőzésen küzdenek meg a bajnoki ámért. A férfiak versenyében a legjobb nyolc: Vladone, Popescu, Naumescu, Panéth, Pesch, Harasztosi, valamint Angelica Rozeanu. A női egyéni körmérkőzésen Szász, Zeller, Slavescu, Grünwald, Babachian és Ciuleanu vesznek részt. A körmérkőzések pénteki eredményei a következők: Férfi egyéni: Reiter—Popescu 3:0; Paneth Rozeanu 3:1; Harasztosi—Naumescu 3:2; Pesch—Vladone 3 0 Női egyéni: Szász—Zeller 3:1; Slavescu— Babachian 3:0; Grünwald—Ciuleanu 3:1. Szombaton a férfi egyéni küzdelemben kiválóan szerepelt az ifjúsági Harasztosi Tibor, aki 3:2 arányban legyőzte edzőjét is, a sokszoros válogatott Panethet, majd 3:1 arányban győzött Pesch ellen és 3::1 arányban Rozeanu ellen. További eredmények: Naumescu—Reiter 3:1; Pesch—Rozeanu 3:0; Paneth—Rozeanu 3:1; Reiter—Paneth 3:1; M. Popescu—Pesch 3:0; Naumescu—Vladone 3:1; Pesch—Vladone 3:0; Reiter—-AA. Popescu 3:0; M. Popescu—Vladone 3:2- Reiter—Vladone 3:2. A szovjet nép életszínvonalának szüntelen emelkedése A szovjet nép a Szovjetunió Kommunista Pártja és a nagy Sztálin vezetésével életszínvonala állandó emelése terén a háború befejezése óta eltelt években hatalmas sikereket ért el. Ennek egyik beszédes kifejezője számos fontos fogyasztási cikk, ezek között az élelmiszerek kiskereskedelmi árának több ízben történt leszállítása. Március elseje emlékezetes dátum marad a szovjet emberek számára. 1949, 1950 és 1951-ben ezen a napon hajtották végre az árleszállításokat. Sztálin elvtárs 1946 február 9-én a moszkvai Sztálin-kerület választási gyűlésén tartott beszédében, a párt terveit kifejtve, többek között a következőket mondotta: „Arról már nem is szólva, hogy a közeljövőben megszűnik a jegyrendszer, különleges figyelmet fogunk fordítani a közszükségleti cikkek gyártásának fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére, az összes cikkek árainak következetes csökkentésével...” Ennek a sztálini útmutatásnak alapján szüntette meg a szovjet kormány 1947-ben a jegyrendszert és , csökkentette következetesen a kiskereskedelmi árakat, aminek eredményeképpen a Szovjetunió lakosságatöbb százmilliárd rubelnyi jövedelemtöbblethez jutott. Az élelmiszerek állami kiskereskedelmi árainak csupán 1952-ben történt, ötödik csökkentése a lakosság számára újabb 28 milliárd rubel megtakarítást jelentett. Ennek az árleszállításnak jelentőségét növelte az a tény, hogy 1952 elején a nagykereskedelmi árakat (köztük a különböző fémanyagok, gépek, tüzelőanyagok,pitóanyagok árait, a villanyenergia és teherszállítás díjtételeit) is leszállították. Az 1947—1952 közötti időszakban eszközölt ötszöri árleszállítás eredményeként az élelmiszerek és iparcikkek ára most a Szovjetunóban átlagban 50 százalékkal alacsonyabb, mint 1947 negyedik évnegyedében. Beszédes módon jut kifejezésre, ebben is a szocializmus alapvető gazdasági törvényének hatása, ammelyet Sztálin elvtárs legutóbbi zseniális munkájában így fogalmazott meg: „az egész társadalom szakadatlanul növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése útján, a legmagasabb technika alapján.“ A szovjet nép a háború utáni esztendőkben a termelés szakadatlan növelésének és tökéletesítésének terén olyan sikereket ért el, amelyek a kapitalsta államok számára egyszerűen elképzelhetetlenek. Négy év és három hónap alatt valósította meg a háború utáni első ötéves tervet és ipa sikerrel teljesíti — a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa által meghatározott irányelveknek megfelelően — az ötödik sztálini ötéves terv feladatait. 1952-ben a Szovjetunió ipara körülbelül 2,3-szer annyi terméket állított elő, mint 1940-ben. Egy év leforgása alatt, az elmúlt esztendőben például — 1951-hez viszonyítva — a Szovjetunió ipari termelése 11 százalékkal emelkedett. Az új ötéves terv előírásainak megfelelően az ipari termelés színvonala 1955-ben — 1950-hez viszonyítva — körülbelül 70 százalékkal emelkedik, ami egyet jelent azzal, hogy 1955-ben a Szovjetunó ipari termelése az ötödik ötéves terv utolsó évében háromszorosa lesz az 1940 évinek. Mindezt elsősorban a munka termelékenységének gyors és állandó emelkedése teszi lehetővé, mindenekelőtt pedig az a tény, hogy széleskörűen alkalmazzák a legújabb technikát és a legfejlettebb gyártási eljárásokat, gépesítik és villamosítják a termelést és szüntelenül javítják a munka szocialista megszervezését. 1940-től 1951-ig a munka termelékenysége a Szovjetunió iparában 50 százalékkal növekedett. Ennek fontosságát mi sem tanúsítja jobban, mint éppen az, hogy az ipari termelés növekedésének 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékenységének növekedéséből származott. 1952-ben pedig a munka termelékenysége az iparban újabb 7 százalékkal emelkedett. Mivel magyarázható a munka termelékenységének ily rohamos emelkedése, a szovjet technika állandó fejlődése? Elsősorban azzal, hogy a Szovjetunióban megszűnt a kizsákmányolás, megszűnt a termelőeszközök magántulajdona, azzal, hogy a dolgozók nem a kizsákmányolóknak, hanem maguknak, a szovjet gazdaság állandó fejlődéséért, a szovjet hatalom megerősítéséért dolgoznak. A szovjet emberek tudatában vannak annak, hogy jólétük fokozása, reáljövedelmük emelkedése, a szovjet gazdaság fejlődése egyaránt szorosan összefügg a termelés növekedésével, a munka termelékenységének fokozásával, az önköltségi ár állandó csökkentésével. A szovjet élet jellegzetessége, hogy rohamosan nő a sztahanovisták száma, hogy egész üzemek válnak sztahanovistákká és a dolgozók legszélesebb tömegei válnak újtokká. Csupán 1052-ben a szovjet iparban 800.000 új találmányt, valamint racionalizálási javaslatot alkalmaztak, amelyet a dolgozók terjesztettek elő. Fokozott lendülettel folyik a Szovjetunióban a szocialista verseny, az új, élenjáró munkamódszerek alkalmazása. Nagyszerű megnyilvánulása ennek az a mozgalom, amely épp a közelmúltban Koleszov szovjet sztahanovista esztergályos új szélesvágási módszere körül alakult ki, amely rövid, idő alatt terjedt el a Szovjetunió üzemeiben. A kiskereskedelmi árak csökkentését nagy mértékben elősegítette a szovjet mezőgazdaság gépesítésének fokozása, a mezőgazdasági termelés állandó emelkedése is. A legfontosabb élelmiszernövény, — a búza — termése 1940-hez viszonyítva, 48 százalékkal növekedett. 1952-ben a Szovjetunió gabonatermése nyolcmilliárd padot tett ki és ily módon a gabonaprobléma — amint Malenkov elvtárs mondotta — „sikeresen megoldódott, végérvényesen és visszavonhatatlanul megoldódott.“ A termelés állandó növekedése, valamint a kiskereskedelmi árak leszállítása a szovjet nép fogyasztásának növekedéséhez, a szovjet kereskedelem további fejlődéséhez vezetett. A háború utáni években az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforgalma 2,9- szeresre növekedett. A szovjet emberek életszínvonalának emelkedésére jellemző, hogy a közszükségleti cikkek árcsökkentése, a munkások és alkalmazottak pénzbérének növekedése, a kolhozparasztok pénz- és természetbeni bevételeinek növekedése, a lakosságnak az állam költségére nyújtott juttatások növekedése eredményeként a munkások és alkalmazottak reáljövedelme egy dolgozóra számítva 1951-ben mintegy 57 százalékkal, a parasztok reáljövedelme pedig, egy dolgozóra számítva, mintegy 60 százalékkal volt magasabb mint 1940- ben. Az elmúlt évben pedig 1951-hez viszonyítva a munkások és alkalmazottak reáljövedelme újabb 7 százalékkal, a parasztoké újabb 8 százalékkal emelkedett. Mindezek a sikerek a szocialista gazdaság felsőbbrendűségéről, állandó fejlődéséről, erősödéséről, a szovjet nép életszínvonalának állandó emelkedéséről beszélnek. Ezeknek a sikereknek fényében még élesebben mutatkoznak meg azok a nehézségek, amelyekkel a kapitalizmus általános válságát szenvedő, a háborús költségvetések béklyóiban vergődő tőkésországok küzdenek. Az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése például 1951-ben nem érte el a háborús 1943 színvonalát, jóllehet Amerika megkaparintotta számos tőkésország piacát és eszeveszett fegyverkezési hajszába kezdett. 1952-ben az Egyesült Államok és több más tőkésország termelése tovább hanyatlott. A monopóliumok, hogy maguknak maximális profitot biztosítsanak, egyre jobban megnyirbálják a munkásoknak a nemzeti jövedelemből való részesedését, felhajtják a közszükségleti cikkek árait és az állam költségvetését saját meggazdagodásuk forrásává és a lakosság többsége kifosztásának eszközévé változtatják. Az Egyesült Államokban a megélhetés 1939-hez viszonyítva majdnem háromszorosára drágult Franciaországban és Olaszországban, a munkások reálbére 1952-ben alig fele volt a háború előttinek. A szovjet nép általános fólétének emelése terén elért ragyogó eredmények, a szovjet népnek a kommunizmus építésében elért sikerei lelkesítő például szolgálnak a népi demokratikus országok dolgozói számára abban a harcban és munkában, amelyet kommunista és munkáspártjaik vezetésével a termelés állandó fokozásáért, a munka termelékenységének növekedéséért, életszínvonaluk emelkedéséért, a szocialista társadalom felépítéséért folytatnak.