Romániai Magyar Szó, 1953. március (7. évfolyam, 1677-1703. szám)

1953-03-01 / 1677. szám

1953. március 1, vasárnap.3 Megkezdődtek a bukaresti földalatti gyorsvasut előkészítő munkálatai A napokban megkezdődtek a bukaresti földalatti gyorsvasút előkészítő munkálatai. A Vasútügyi Minisztérium mellett létesült Bukaresti Földalatti Gyorsvasut Vezérigazga­­­óságának Tervező Intézete irányítja és ellenőrzi azokat a fúrási munkálatokat és topográfiai méréseket, amelyek a főváros különböző pontján már meg is kezdődtek. A Vasútügyi Minisztérium és a Geológiai Bizottság Tervező Intézetének segítségével több geológus és geotechnikus csoportot alakítottak s azok figyelemmel kisérik a fúrócsoportoknak a főváros különböző ra­­jonjaiban folyó munkáját. A fúrásokat a legtökéletesebb felszerelésekkel végzik. Ed­dig a Cismigiuban és a Vitán-negyedben, a Diadal-tvnél, valamint a főváros több más pontján kezdték meg a fúrásokat. A próba­fúrásoknál különböző mélységekből talaj­mintát vesznek, ezt elküldik a laboratóriu­mokba és az elemzés eredményei alapján véglegesítik a földalatti gyorsvasút vonalát és mélységét. Az ilyen kutatást azért végzik, hogy megismerjék a talaj szerkezetét, mert csak ennek az alapján állapíthatják meg a végleges munkamódszereket és munkafolya­matokat. A próbafúrásokat nagyrészt ma­gas szakképzettségű munkások végzik, akik eddig a Duna—Fekete-tenger csatornánál dolgoztak. Jelenleg a próbafúrások tökélete­sítésén dolgoznak, hogy a kiszedett talaj­mintákat minél változatlanabb állapotban adhassák át a laboratóriumoknak. A geotechnikai tanulmányokkal és kutatá­sokkal egyidejűleg megkezdték a topográfiai méréseket is a földalatti gyorsvasút vonalá­nak és megállóhelyeinek megállapítására Egyidejűleg tanulmányozzák az utasforgal­mat is, s ennek figyelembevételével jelölik ki a földalatti vonalat úgy, hogy a munkás­negyedeket a legrövidebb úton kössék ösz­­sze a főváros központjával és legforgalma­sabb pontjaival. A földalatti gyorsvasút vonalait a főváros újjáépítési tervének figyelembevételével je­lölik ki. A tervek elkészítésénél a kutatók, a tech­nikusok és a mérnökök figyelembe veszik a talaj természetét és ellenállóképességét , ehhez mérten tervezik az alagutak és a megállóhelyek méreteit és mélységét A topográfiai kutatásokkal egyidejűleg ta­nulmányozzák az állomások világításának és szellőztetésének módszereit, az utasok le- és felszállítására szolgáló mozgólépcsők rendszerét. A tervezők arra törekednek, hogy az építkezés minden szakaszát a legna­gyobb fokig gépesítsék és ezért már most szorgosan tanulmányozzák ezt a kérdést. Az építészek egy csoportja, miután gon­dosan tanulmányozta a moszkvai Metro épí­tészeti stílusát és szerkezetét, megkezdte a fővárosi földalatti gyorsvasút állomásai dí­szítésének tervezését. Más építészek a föld­alatti és földfeletti állomások díszítésére al­kalmas és az országban található köveket, márványfajtákat és színes mozaikokat tanul­mányozzák. A gazdag szovjet tapasztalatok alapján fo­lyó tanulmányi és kutatómunkák mellett megkezdték az építőmunkások lakóházainak tervezését is. Nagy gondot fordítanak a fiatal káderek előkészítésére s ezért a szállítási és az épí­tészeti főiskolában, valamint az ország né­hány középfokú szakiskolájában a földalatti gyorsvasút építését is beiktatták a tanrendbe A munkaerőtartalékok vezérigazgatóságának iskoláiban is­ képeznek ki szakmunkásokat a földalatti gyorsvasút építésére. Az előkészítő munkálatok alapján a mér­nökök és építészek elkészítik a földalatti gyorsvasút építőtelepeinek szervezési ter­veit. • A földalatti gyorsvasút a legjobb szálító­­eszközül szolgál majd a főváros dolgozóinak arra, hogy gyorsan, olcsón és kényelmesért eljuthassanak munkahelyeikre, a fővárosi szórakozó- és üdülőhelyekre. Költőink és zeneszerzőink együttműködnek a tömegdalok színvonalának emeléséért Költőink és zeneszerzőink péntek délután az írók Házában munkaértekezlet keretében vitatták meg a tömegdalok problémáját, va­lamint az együttműködés módját, hogy mi­nél értékesebb alkotásokkal gazdagítsák a tömegdal-irodalmat. A gyűlésen számos meghívott vett részt: a Művészeti Bizottság, a Rádióbizottság, a Folklór Intézet, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a műkedvelő együttesek képvi­selői. Az RNK írószövetsége részéről Veronica Porumbacu költőnő tartott beszámolót, a­­melyben rámutatott arra, milyen nagy fon­tosságú a valóban értékes dal megalkotásá­ban a költészet és a zene egybehangolása. Veronica Porumbacu elemezte a dalkölte­mény jellegzetességeit. Beszámolóját számos dallal példázta, amelyek mélyen be vannak ágyazva dolgozó népünk életébe Vasile Popovici zeneszerző, a megzenésí­tésre alkalmas szöveg jellegzetességeit tag­lalta beszámolójában. Hangsúlyozta, hogy zeneszerzőinknek ismerniök és tanulmányoz­nak kell a vers tematikáját. A felszólalásokat követő vita során hosz­­szasan megtárgyalták a tömegdallal kapcso­latos alkotási problémákat. Elemezték a da­lok tematikáját és megvitatták azt a kérdést is, hogyan küszöböljék ki a sematizmust a vers- és melódiavezetésből. A hozzászólásokban kihangsúlyozták, mennyire fontos, hogy költőink és zeneszer­zőink minél mélyrehatóbban megismerjék dolgozó népünk életét és invítmányait. Az írók Házában lefolyt munkaértekezlet biztató kezdetét jelenti a költők és zene­szerzők gyümölcsöző együttműködésének, a­­melyből egyre értékesebb tömegdalok kell fakadjanak. Ezeket az alkotásokat szeretettel várja országunk dolgozó népe. Román és magyar kollektivisták testvéri barátsága Marosvásárhelytől nem messze fekszik Me­­zőpanit község. Az enyhe lejtésű hegyek közt szinte elvesznek az apró pirosfedelű házak. Mezőpanit lakói — románok, magyarok — hosszú­­időn át kemény harcot vívtak a termé­szettel, míg a hegyoldalak köves földjéből kisajtolták a szűkös mindennapi kenyeret. A föld, a sziklás hegyoldal könyörtelen volt. Az emberek pedig az apró egyéni gazdasá­gokban szétforgácsolták erejüket. Csupán né­hány kulák gazdagodott meg, akik állandóan csalták a falu dolgozóit s ezzel méginkább növelték a falu szegényeinek nyomorát. Hogy tévútra tereljék a dolgozó parasztok egyre növekvő harcát a jobb életért, az akkori „vezetők“ egymás ellen uszították a község román és magyar lakóit. Állandó volt a nem­zeti villongás, viszálykodás. Ritka volt a falu­ban az olyan táncmulatság, lakodalom, ahol a megrészegedett román és magyar parasz­tok ne estek volna egymásnak. Ez történt akkor is, ha valaki Mezőpánii községből, ahol a lakosság nagy része magyar, a szom­szédos románlakta Náznánfalván át Maros­­vásárhelyre ment ügyes-bajos dolgait intézni. Még sokan emlékeznek arra is, amikor a környék egyik legkegyetlenebb népnyúzó föl­desura, Aczél báró arra bujtogatta a magya­rokat, hogy gyújtsák fel minden románnak a házát Mindez azonban már a múlté, az örökre letűnt, átkos múlté — mindkét községben. Ma már minden teljesen megváltozott. 1951 elején megkezdték a kollektív gazdaság szervezését, hogy egyszers mindenkorra véget­­vessenek a szegénységnek, nyomorúságnak. Kezdeményező bizottságot alakítottak, amelyben román és magyar dolgozó parasz­tok együtt végezték a felvilágosító munkát Előadásokon és gyűléseken népszerűsítették az eddig megalakult kollektív gazdaságok nagyszerű eredményeit. A magyar dolgozó parasztok közül egyesek még kissé megle­­edtek, amikor Ignat S. Ioan elvtárs ment el hzzájuk, hogy meggyőzze őket arról, csakis közös gazdaságban szabadulhatnak meg a magángazdálkodással járó nélkülözéstől, gon­doktól. A közösen végzett kitartó felvilágosító munkának nem is maradt el az eredménye. A község dolgozó parasztjai — Jánosi Sán­dor, Cozma Ioan, Barabás D. József és má­sok — egymásután adták be felvételi kérvé­nyüket a megalakulandó kollektív gazda­ságba. A község dolgozó parasztjainak összefogá­sát természetesen nem nézték jó szemmel a kulákok, akik a múltban éppen a széthúzást kihasználva gazdagodtak meg. Ismét a régi módszerhez folyamodtak. Bodó Ferenc kulák például hosszú idő óta először elegyedett szó­ba a magyar szegény parasztokkal, akiket „jó­indulatúan“ többek között arra figyelmezte­tett, hogy „nem lesz az jó, ha a románokkal társulnak.“ „Mi vagyunk mi, a jó gazdák — mondotta Bodó Ferenc — velünk társuljatok és meglátjátok, lefőzzük a románokat.“ Az álnok kulákszavak azonban már falra­­hányt borsóként hullottak vissza az öntudat­ra ébredő, új életet kezdő dolgozó parasztok­ról. A kulákok uszítására válaszolva, Mező­­pánit község dolgozó parasztjai egyhangúlag Ignát S. Ioan elvtársat választották a „Szo­cializmus útja" nevű kollektív gazdaság el­nökéül. De nemcsak Mezőpanit községben, hanem a szomszédos Náznánfalván is közös gazda­ságba tömörültek a dolgozó parasztok. Ezzel a jelentős eseménnyel új fordulat következett a két község, Mezőpanit és Náznánfalva kö­zött. Mindjárt a két kollektív gazdaság megala­kulását követő tavaszon, a kollektivisták tet­tekkel is bebizonyították, hogy megértették: csakis a román és magyar dolgozók testvéri összefogásával érhetők el nagyszerű eredmé­nyek. Történt ugyanis, hogy a páznánfalvi „Ho­­rea, Closca si Crisan a kollektív gazdaságnak nem volt elég vetnivaló krumplija. Erre a hiányosságra kissé későn figyeltek fel és már- már veszélyben forgott a vetési terv időbeni teljesítése. Ekkor gondoltak arra, hogy meg kellene próbálni a mezőparitiaktól kölcsönöz­ni vetőmagot. Eleinte kissé furcsának tűnt, hogy éppen azokhoz forduljanak segítségért, akikkel régebben állandóan veszekedtek. De azért rövid megbeszélés után mégis csak el­indultak a szekerekkel Mezőpanitra és­­ nem hiába. A mezőpaniti kollektivisták szívesen adták kölcsön a vetőmagot. A Magyar Autonóm Tartomány létesítése még szorosabbra fűzte a két község román és magyar dolgozó parasztjainak barátsá­gát is. Ezután már a nagyobb feladatokat együtt is megbeszélte a két kollektív gazdaság veze­tősége. A mezőpaniti kollektív gazdaságban szűknek bizonyultak a gazdasági épületek. Ezért nagy építkezéshez fogtak. Az építke­zésnél a náznánfalvi román kollektivisták is segédkeztek, ők kölcsönözték az épületfa egy részét. Az őszön pedig Dina Márton mezőpaniti dolgozó paraszt minden különösebb hívás nél­kül majdnem két hétig segített Hota­loan Ráznánfalvi román ismerőse házának épí­tésénél. Ezeken kívül számtalan tény bizonyítja, hogy a két község román és magyar dolgozói testvérként élnek együtt. Régen „véteknek“ tartották, ha magyar legény román lányt akart feleségül venni. Az ilyen házasságnak legnagyobb ellenzői maguk a község papjai voltak. Ma azonban már természetes dolog mindkét községben, hogy román és magyar fiatalok összeházasodnak. Mezőpanit és Náznánfalva kulturotthoná­­ban is román és magyar énekekkel, szavala­tokkal, színdarabokkal, táncokkal szereplő ifjak bizonyítják, hogy mind tartósabbá válik a román és magyar kollektivisták barátsága. De nemcsak a nehézségeket osztják meg a két község kollektivistái, hanem megosztják az örömöket is. A kollektív gazdaságokban a nagy ünnepek, nagy örömök közé tartozik, amikor év végén az évi finanká­­rtérsege a jó munkáról, a nagyszerű eredményekről, beszél. A mezőpaniti és a náznánfalvi kollektív gazdaság tagjai is jó eredményekkel büszkél­­kedhetnek. Már az első évben túlszárnyalták a legjobb egyéni gazdák termelési átlagát. A múlt évben pedig még szebbek voltak az eredmények. A náznánfalvi kollektivisták már előre készültek is az évvégi elszámolás meg­ünneplésére. Az ünnepre hivatalosak voltak a mezőpanitiak is. A dúsan megrakott aszta­lok mellett a jól végzett munka örömének légkörében a kollektivisták elbeszélgettek az eddig megtett útról, jövőbeni terveikről. PÉTERFI ÁRPÁD AZ IDEI BŐ TERMÉSÉRT Megkezdték a zöldségpalánták kiültetését A divicsi (Újmoldova rajon) „Március 6“ kollektív gazdaság tagjai gondosan elő­készített terv alapján készülnek a tavaszi ve­tési kampányra. A paprika, paradicsom és korai káposzta palántákat már el is ültették a melegágyakba. Különös figyelemmel készítet­ték elő a főzelékfélék termesztésére kijelölt földterületet, amelyet kellően megtrágyáztak. Természetesen a szántóföld feljavítását sem hanyagolták el. A tavaszi mezőgazdasági kampány előké­szítése során a kollektív gazdaság tagjai 33 mázsa 60 kiló zabot és kukoricát tisztítottak meg. Ugyanakkor 38.000 szőlőkarót és 12.000 darab paradicsomkarót is készítettek A gyü­­mölcsösben 1.500 gyümölcsfát tisztítottak meg és a tavaszi facsemeték elültetésére 450 göd­röt ástak. A divicsi kollektív gazdaságban, a tél fo­lyamán megjavították a mezőgazdasági szer­számokat és gépeket. Lelkes munkájukkal ki­tűntek Sztankó Pánics, Sztankó Janosevics, Dusán Gruics, Páva Delics, Ráda Jovánovics és mások. A szokott kollektív gazdaság tagjai már meg is kezdték a tavaszi vetési kampányt. Eddig 65 négyzetméteren korai főzelékpalán­­tát ültettek ki, ezenkívül 10 hektár földet, szán­tással, trágyázással bolgárkertészetre készí­tettek el. A tél folyamán szőlő- és paradi­csomkarókról is gondoskodtak. A kollektív gazdaság műhelyeiben megja­vították a mezőgazdasági szerszámokat és gépeket és gondoskodtak arról, hogy kellő mennyiségi, tisztított és csávázott vetőmag álljon rendelkezésükre. A tavaszi mezőgazda­sági­ kampány előkészítésének élén Para Sztanoilovics, Vugorov Radoevics és Milána Bogojevics állanak. A belobreskai „Duna" kollektív gazdaság tagjainak, az elmúlt évben egyedül a főzelék- és zöldségtermelésből közel egy millió lej tiszta jövedelmük volt. Az elért szép ered­mény láttán, a kollektív gazdaság tagjai el­határozták, hogy az idén 12 hektárral bővítik a kertészetet. Ezenkívül az öntözőberendezés­sel ellátott területet is négy hektárral növel­ték. Az előkészített melegágyakba még február elején kiültették a korai főzelékpalántákat, úgyhogy már a közeljövőben hozzájárulhat­nak Temesvár tartomány dolgozóinak friss főzelékfélékkel való ellátásához. A kertészbri­gádot Gyuka Sztojánovics kollektivista vezeti. Ugyan ő vezetője a gyümölcskertészeti bri­gádnak is. Az utóbbi brigád tervszerű mun­káját dicséri az, hogy 2.100 gyümölcsfát tisz­títottak és permeteztek meg. Elvégezték a szőlő gondozását. A „Duna" kollektív gazdaságban eddigi ki­váló munkájukkal kitűntek: Vaszelkov Krisz­­tics, Sztaniszláv Bogoszovjevics, Rodolko Jankovics kollektivisták. A nagyváradrajoni kollektív gazdaságokban megkezdték a tavaszi vetést A nagyváradrajoni Biharvajda, Bors, Sza­­lárd és Tasnádszántó községek kollektív gazdaságai az elmúlt évben kétszer-három­szor nagyobb termést értek el a tavaszi nö­vényeknél, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Ezt a szép eredményt an­nak köszönhették, hogy nyomban a hó elol­vadása után vezettek. A kollektív gazdaságok tagjai eredménye­sen használják fel ebben az évben is a tavalyi tapasztalatokat és szigorúan ragaszkodnak az agrominimumok előírta szabályok alkal­mazásához. A kollektív gazdaságok tagjai február 26-án — Nagyvárad rajonban elsők­ként — megkezdték a tavaszi vetést. A bihar­­vajdai kollektivisták csütörtök délig 6 hektár tavaszi,­­búzát, 8 hektár, árpát és 3 hektár má­kot vetettek el. A borsi kollektív gazdaság három mezei brigádja ugyancsak csütörtök délig 6 hektár tavaszi búzát, 9 hektár árpát és 6 hektár mákot vetett. A vetési munkában már a délelőtti órákban kitüntette magát a Király László vezette brigád, amely 35,5 százalékkal túlteljesítette normáját. A sza­­lárdi, tasnádszántói és bihari kollektivisták szintén megkezdték a tavaszi búza elvetését. Csupán a bihari kollektivisták eddig 20 hek­tár tavaszi búzát vetettek el és 64 hektár te­rületen végezték el a tavaszi szántást. A gyoroki, madarasi, talpasi és a többi kollektív gazdaságokban is nagyban folynak az előkészületek a tavaszi vetések idejében való elvégzésére. Ezekben a kollektív gazda­ságokban már teljes egészében befejezték az árpa és a tavaszi búza vetéséhez szükséges szántásokat és megtisztították az egész ve­­tőmagmennyiséget, hogy­ a vetési tervet hiánytalanul és a legmegfelelőbb időben hajtsák végre. Piatra Neamt rajonban felkészültek a veteményövezet létesítésére Piatra Neamt rajonban fokozzák az előké­születeket a főzelék- és zöldségövezet meg­teremtésére, hogy biztosítsák a városban és a rajonok munkatelepein a dolgozók főzelék- és zöldségszükségleteit. Ebben az évben a rajonban a tavalyinál 300 hektárral nagyobb területen termesztenek majd főzelékfélét és zöldséget. A vállalati mellékgazdaságok többségében és a kollektív gazdaságokban már hozzáláttak a korai főze­lékfélék termesztéséhez szükséges meleg­­ágyak elkészítéséhez. Az „Aproz­ar”-ral is meg­kezdték a szerződések kötését. Dumbrava Ro­sie és Serbesti községek kollektív gazdaságai a „Május 1“ gyárral és a „V. I. Lenin“ vizi­­erőművel kötöttek szerződést főzelékfélékkel és zöldséggel való ellátásra. A kertek öntözésére is megtettek minden szükséges előkészületet. Egyes kollektív gaz­daságok az őket patronáló vállalatok segít­ségével motoros szivattyúkat szerelnek fel az öntözéshez. A földművelésügyi minisztérium bákói mag­elosztó egységei biztosították a szükséges mennyiségű veteménymagvat. ­ Hollay László­­ 1953 február 23-án hosszas és súlyos be­tegség után elhunyt Hollay László elvtárs. Hollay László elvtárs 1927-ben született Kolozsváron. Már kisgyermek korában meg­ismerkedett a polgári­ földesúri rendszer ke­gyetlen kizsá­kmányolásával. Mikor a Szovjet Hadsereg Kolozsvárhoz közeledett, Hollay László segítette a felsza­badítókat. Nyork­ban 1944 augusztus 23 után Hollay László elvtárs csatlakozott hazánk munkásosztályának forradalmi harcához, részt vett a fasiszta maradványok szétzúzá­sáért és az ország demokratizálásáért foly­tatott küzdelemben. A párt felelős munkákkal bízta meg, amelyeket lelkiismeretesen teljesí­tett. Az utóbbi időben, mint aktivista dolgo­zott az RMP Központi Vezetőségének appará­tusában. ELVTÁRSAINAK EGY CSOPORTJA 20­.000 példányban jelent meg hazánkban a Kommunista Párt Kiáltványa Február 27-én volt 105 éve a finan. W~ megjelent a Kommunista Párt Kiáltványa, Marx Károly és Engels Frigyes korszakalkotó műve, amelynek döntő jelentősége van az egész világ munkásmozgalmában. A Kommunista Párt Kiáltványa fektette le első ízben a tudományos szocializmus alapel­veit. Ez a mű ma, több mint egy évszázad­dal megjelenése után is változatlanul meg­őrizte időszerűségét. A Politikai Könyvkiadó összesen 230.000 példányban adta ki a Kommunista Párt Kiáltványát román, magyar, német és szerb nyelven. (Agerpres). Több figyelmet a műszaki könyvek népszerűsítésére A resicai kombinát műszaki könyvtára 13 ezer szakkönyvvel rendelkezik. Számos példa bizonyítja, hogy a műszaki könyvtár milyen nagy segítséget adhat a kombinát dolgozói­nak. Tombor Róbert sztahanovista például a szakkönyvek tanulmányozása révén igen ér­tékes újítást vezetett be a kovácsműhelybe. Az utóbbi időben azonban a műszaki könyvtár tevékenysége nem kielégítő. A könyvtár vezetősége nem igyekszik növelni az olvasók számát és nem fordít kellő gon­dot a legújabban megjelent könyvek beszer­zésére s még a meglévő könyvek népszerűsí­tésére sem. A resicai kombinát műszaki könyvtára kollektívájának sürgős feladata ezt a hiá­nyosságot felszámolni, a szakkönyveket nép­szerűsíteni és az olvasók számát szüntele­nül növelni. Fejlődik a sáromberkei kultúrotthon könyvtára Sáromberkén (Marosvásárhely rajon) 1950 óta működik a kultúrotthon könyvtára. A múlt év végéig azonban csak 74 olvasója volt s ezek sem rendszeresen és irányítottan ol­vasták. A könyvek száma 1ó.Kevés vett: alig 300 kötet könyvvel rendelkezett a könyvtár. Ebben az évben a rájoni néptanács kultur­­osztálya, a helyi néptanács és a szövetkezet segítségével több mint 400 kötet könyvvel bővítettük könyvtárunkat. Kerestély Irén ta­nítónő, Héjjas Róza és Lukács Anna IMSZ- tagok, az új könyvtári kollektíva tagjai, lelki­­ismeretesen végzik munkájukat. Élénk bizo­nyít­ék erre, hogy már január hónap folyamán 251 új olvasóval gyarapodott a rendszeres ol­vasók száma. A kultúrotthonban végzett felvilágosító munka eredményeként a sáromberki dolgozók egyre világosabban látják a könyv, az olva­sás és a tanulás jelentőségét s növekvő ér­deklődéssel keresik fel fejlődő könyvtárunkat. VAJDA ZOLTÁN a sáromberkei kultúrotthon igazgatója ­ Az építészek a szocialista városfejlesztés szolgálatában Az Építészek Szövetsége vitasorozatot szer­vezett, hogy megvizsgálja építészeink leg­újabb terveit és az utóbbi időben­­befejezett munkálatait, így válaszol a pártnak és a kormánynak arra a felhívására, hogy megvál­toztassuk városaink arculatát és olyan építé­szeti műveket alkossunk, amelyekben a ki­zsákmányolás alól felszabadult ember öröme és teremtő lendülete tükröződjék. Az első ilyen vitaülést a napokban tartot­ták meg a fővárosi néptanács üléstermében. A vita tárgyát a Köztársasági Palota terén emelt épület homlokzata képezte. Az értekezletet Duiliu Mátra építész, az Építészek Szövetségének elnöke nyitotta, meg. Ezt követte R. Bordehache építész professzor jelentése az épület tervéről, majd Pompaiu Macovei, Bukarest város főépítészének kiegé­szítő jelentése. A vita során rámutattak arra, hogy R. Bor­denache építész munkája értékes műépítészeti alkotás. A­­munka némely hiányosságát is ki­­emelték, így a pillérek aránytalan tömörsé­gét az ablakokhoz képest, a homlokzatnak 32 épületet szinte elnyomó nehézkességét, az épület alját díszítő elemek gazdagságát és a díszítés szegénységét a homlokzat felső ré­szén, stb. A tárgyalások kidomborították azokat az elsőrendű feladatokat is, amelyek a szocializ­mus építése során hárulnak az építészekre. A felszólalók megállapították, hogy a bírálat és önbírálat szellemében folyó viták elősegítik az építészek szakmai színvonalának emelé­sét. A vita befejezése alkalmából számos épí­tész vállalta, hogy minden tudásával és alko­tó képességével hozzá fog járulni hazánk fő­városának újjáépítéséhez, hogy azt a szocia­­­­lista építés nagyszerű időszakához méltó, büszke és szép várossá alakítsák át. Romániai Magyar Szó TESTNEVELÉS ÉS SPORT A nemzetközi sakkverseny részvevői a fővárosi dolgozók körében Az RNK nemzetközi sakkversenyén rész­vevő nagymesterek és mesterek péntek dél­után a főváros üzemeiben, gyáraiban, vál­lalataiban és kultúrintézményeiben számos szimultán játszmában vettek részt. Munkások, tisztviselők, diákok, főiskolai hallgatók, pionírok és katonák százai részére nyílt alkalom, hogy a sakktábla mellett a ragyogó szovjet mesterekkel és más világ­hírű sakkjátékosokkal találkozhassanak. A bukaresti verseny győztese, Alexandr Tolus nemzetközi mester, a Politechnikai In­tézet hallgatóival játszott. A diákok nagy örömmel üdvözölték körük­ben a bukaresti nemzetközi verseny győztesét. Számos jövendőbeli mérnök, a sakkjáték ala­pos ismerőjének bizonyult és figyelemremél­tó eredményt ért el. Tolus mester 19 játsz­mája közül 11-et megnyert, 4-et elvesztett, 4-et pedig döntetlen eredménnyel végzett. Az „Augusztus 23“ üzemek munkásai, tech­nikusai és mérnökei viharos éljenzéssel fo­gadták Tigrán Petroszján szovjet nagymes­tert. A kiváló szovjet sakkozó 31 asztalnál játszott szimultánt. A jelenlévők csodálattal figyelték a világ legfiatalabb nemzetközi nagymesterének gyors játékát. Mintegy két órai játék után Petroszján 30 játszmát meg­nyert, míg egyetlen part­ban a vagonosztály egyik fiatal esztergályosának döntetlent aján­lott. Az „Augusztus 23“ üzemek munkásai ro­­konszenvük jeléül egy, az üzem sportkollek­­tívájának színeiben és kezdőbetűivel készült zászlócskát nyújtottak át Petroszjánnak. A Pionírpalotában B. Szpasz­kij, a fiatal szovjet mester 27 játszmás szimultánt adott. Szeretetük jeléül a pionírok virágot és egy fényképalbumot nyújtottak át a vendégnek. A képek a Pionirpalota műkedvelő körének te­vékenységét elevenítik meg. A „Vörös Grivica“ CFR vasúti műhelyek munkásai I. Boleszlávszkij szovjet nagymes­terrel játszották. A szimultán 25 asztalnál folyt és abban résztvettek Sipos Tibor és Voicu Petre élmunkások, valamint Ovidiu Maior labdarúgó is. A kiváló szovjet játékos 24 játszmát megnyert, Maior Ovidiuval szem­ben pedig döntetlent ért el. Az Újságírók Házában A. Szokolszkij a fővárosi lapok szerkesztőivel találkozott. A szovjet mester 21 játszma közül 14-et meg­nyert, 5-nél döntetlent ért el, kettőt pedig el­vesztett. A szimultán lebonyolítása után az újságírók hosszasan elbeszélgettek Szokol­szkij mesterrel. Érdekes szimultán játék került lebonyolí­tásra a statisztikai vezérigazgatóságnál, ahol D‘Kelly belga bajnok játszott. Az intézmény játékosai szép sikert értek el és a 22 játszma közül hetet győzelemmel, ötöt pedig döntet­lennel végeztek. A „Scânteia Házá“-ban Szimagin szovjet nemzetközi mester tartott szimultánt. A 32 játszma közül 24-et megnyert, ötöt döntetlenre adott és hármat elvesztett. A szimultán során Ionescu L, Grempels E. és Kőműves Géza győztek, míg Coman T., Berceanu B., Crisan Gheorghe és a Sechler testvérek döntetlent értek el. Szimultán játszmákat bonyolítottak még le a Vulcan-üzemekben, az ITB-nél, a vasútügyi minisztériumban, a szénipari minisztérium­ban, a Hadsereg Központi Házában és a fő­város más intézményeiben és vállalataiban. Harasztosi Tibor vezet az RNK asztaliteniszbajnokság döntőjében Csütörtökön, pénteken és szombaton a fő­városi Dinamo sportcsarnokban folytatódtak az RNK asztalitenisz bajnokságának egyéni versenyei. Az első és második forduló után nyolc férfi és öt női versenyző jutott be a legjobbak közé, akik körmérkőzésen küzdenek meg a bajnoki ámért. A férfiak versenyében a legjobb nyolc: Vladone­­, Popescu, Nau­­mescu, Panéth, Pesch, Harasztosi, valamint Angelica Rozeanu. A női egyéni körmérkőzésen Szász, Zeller, Slavescu, Grünwald, Babachian és Ciuleanu vesznek részt. A körmérkőzések pénteki eredményei a kö­vetkezők: Férfi egyéni: Reiter—Popescu 3:0; Paneth Rozeanu 3:1; Harasztosi—Naumescu 3:2; Pesch—Vladone 3 0 Női egyéni: Szász—Zeller 3:1; Slavescu— Babachian 3:0; Grünwald—Ciuleanu 3:1. Szombaton a férfi egyéni küzdelemben ki­válóan szerepelt az ifjúsági Harasztosi Ti­bor, aki 3:2 arányban legyőzte edzőjét is, a sokszoros válogatott Panethet, majd 3:1 arányban győzött Pesch ellen és 3::1 arány­ban Rozeanu ellen. További eredmények: Naumescu—Reiter 3:1; Pesch—Rozeanu 3:0; Paneth—Rozeanu 3:1; Reiter—Paneth 3:1; M. Popescu—Pesch 3:0; Naumescu—Vla­done 3:1; Pesch—Vladone 3:0; Reiter—-AA. Popescu 3:0; M. Popescu—Vladone 3:2- Reiter—Vladone 3:2. A szovjet nép életszínvonalának szüntelen emelkedése A szovjet nép a Szovjetunió Kommunista Pártja és a nagy Sztálin vezetésével élet­színvonala állandó emelése terén a háború befejezése óta eltelt években hatalmas sike­reket ért el. Ennek egyik beszédes kife­jezője számos fontos fogyasztási cikk, ezek között az élelmiszerek kiskereskedelmi árá­nak több ízben történt leszállítása. Március elseje emlékezetes dátum marad a szovjet emberek számára. 1949, 1950 és 1951-ben ezen a napon hajtották végre az árleszállítá­sokat. Sztálin elvtárs 1946 február 9-én a moszk­vai Sztálin-kerület választási gyűlésén tar­tott beszédében, a párt terveit kifejtve, töb­bek között a következőket mondotta: „Arról már nem is szólva, hogy a közeljövőben meg­­szűnik a jegyrendszer, különleges figyelmet fogunk fordítani a közszükségleti cikkek gyártásának fejlesztésére, a dolgozók élet­színvonalának emelésére, az összes cikkek árainak következetes csökkentésével...” Ennek a sztálini útmutatásnak alapján szüntette meg a szovjet kormány 1947-ben a jegyrendszert és , csökkentette következete­sen a kiskereskedelmi árakat, aminek ered­ményeképpen a Szovjetunió lakossága­­több­ százmilliárd rubelnyi jövedelemtöbblethez ju­­tott. Az élelmiszerek állami kiskereskedelmi árainak csupán 1952-ben történt, ötödik csökkentése a lakosság számára újabb 28 milliárd rubel megtakarítást jelentett. Ennek az árleszállításnak jelentőségét növelte az a tény, hogy 1952 elején a nagykereskedelmi árakat (köztük a különböző fémanyagok, gé­pek, tüzelőanyagok,­­pitóanyagok árait, a villanyenergia és teherszállítás díjtételeit) is leszállították. Az 1947—1952 közötti időszakban eszkö­zölt ötszöri árleszállítás eredményeként az élelmiszerek és iparcikkek ára most a Szov­jetunóban átlagban 50 százalékkal alacso­nyabb, mint 1947 negyedik évnegyedében. Beszédes módon jut kifejezésre, ebben is a szocializmus alapvető gazdasági törvényé­nek hatása, ammelyet Sztálin elvtárs legutóbbi zseniális munkájában így fogalmazott meg: „az egész társadalom szakadatlanul növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista ter­melés szakadatlan növelése és tökéletesítése útján, a legmagasabb technika alapján.“ A szovjet nép a háború utáni esztendők­ben a termelés szakadatlan növelésének és tökéletesítésének terén olyan sikereket ért el, amelyek a kapitalsta államok számára egy­szerűen elképzelhetetlenek. Négy év és három hónap alatt valósította meg a háború utáni első ötéves tervet és ipa sikerrel teljesíti — a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusa által meghatározott irányelveknek megfelelően — az ötödik sztálini ötéves terv feladatait. 1952-ben a Szovjetunió ipara kö­rülbelül 2,3-szer annyi terméket állított elő, mint 1940-ben. Egy év leforgása alatt, az el­múlt esztendőben például — 1951-hez viszo­nyítva — a Szovjetunió ipari termelése 11 százalékkal emelkedett. Az új ötéves terv előírásainak megfelelően az ipari termelés színvonala 1955-ben — 1950-hez viszonyítva — körülbelül 70 százalékkal emelkedik, ami egyet jelent azzal, hogy 1955-ben a Szov­jetunó ipari termelése az ötödik ötéves terv utolsó évében háromszorosa lesz az 1940 évinek. Mindezt elsősorban a munka termelékeny­ségének gyors és állandó emelkedése teszi lehetővé, mindenekelőtt pedig az a tény, hogy széleskörűen alkalmazzák a legújabb techni­kát és a legfejlettebb gyártási eljárásokat, gépesítik és villamosítják a termelést és szüntelenül javítják a munka szocialista meg­szervezését. 1940-től 1951-ig a munka terme­lékenysége a Szovjetunió iparában 50 száza­lékkal növekedett. Ennek fontosságát mi sem tanúsítja jobban, mint éppen az, hogy az ipari termelés növekedésének 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékeny­ségének növekedéséből származott. 1952-ben pedig a munka termelékenysége az iparban újabb 7 százalékkal emelkedett. Mivel magyarázható a munka termelékeny­ségének ily rohamos emelkedése, a szovjet technika állandó fejlődése? Elsősorban azzal, hogy a Szovjetunióban megszűnt a kizsák­mányolás, megszűnt a termelőeszközök ma­gántulajdona, azzal, hogy a dolgozók nem a kizsákmányolóknak, hanem maguknak, a szovjet gazdaság állandó fejlődéséért, a szov­­jet hatalom megerősítéséért dolgoznak. A szovjet emberek tudatában vannak annak, hogy jólétük fokozása, reáljövedelmük emel­kedése, a szovjet gazdaság fejlődése egy­aránt szorosan összefügg a termelés növeke­désével, a munka termelékenységének foko­zásával, az önköltségi ár állandó csökkenté­sével. A szovjet élet jellegzetessége, hogy rohamosan nő a sztahanovisták száma, hogy egész üzemek válnak sztahanovistákká és a dolgozók legszélesebb tömegei válnak új­­tokká. Csupán 1052-ben a szovjet iparban 800.000 új találmányt, valamint racionalizá­lási javaslatot alkalmaztak, amelyet a dolgo­zók terjesztettek elő. Fokozott lendülettel fo­lyik a Szovjetunióban a szocialista verseny, az új, élenjáró munkamódszerek alkalmazá­sa. Nagyszerű megnyilvánulása ennek az a mozgalom, amely épp a közelmúltban Ko­­leszov szovjet sztahanovista esztergályos új szélesvágási módszere körül alakult ki, amely rövid, idő alatt terjedt el a Szovjetunió üze­meiben. A kiskereskedelmi árak csökkentését nagy mértékben elősegítette a szovjet mezőgazda­ság gépesítésének fokozása, a mezőgazdasági termelés állandó emelkedése is. A legfonto­sabb élelmiszernövény, — a búza — termése 1940-hez viszonyítva, 48 százalékkal növeke­dett. 1952-ben a Szovjetunió gabonatermése nyolcmilliárd padot tett ki és ily módon a gabonaprobléma — amint Malenkov elvtárs mondotta — „sikeresen megoldódott, végér­vényesen és visszavonhatatlanul megoldó­dott.“ A termelés állandó növekedése, valamint a kiskereskedelmi árak leszállítása a szovjet nép fogyasztásának növekedéséhez, a szov­jet kereskedelem további fejlődéséhez veze­tett. A háború utáni években az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforgalma 2,9- szeresre növekedett. A szovjet emberek életszínvonalának emel­kedésére jellemző, hogy a közszükségleti cik­kek árcsökkentése, a munkások és alkalma­zottak pénzbérének növekedése, a kolhozpa­­rasztok pénz- és természetbeni bevételeinek növekedése, a lakosságnak az állam költsé­gére nyújtott juttatások növekedése eredmé­nyeként a munkások és alkalmazottak reál­jövedelme egy dolgozóra számítva 1951-ben mintegy 57 százalékkal, a parasztok reáljöve­delme pedig, egy dolgozóra számítva, mint­egy 60 százalékkal volt magasabb mint 1940- ben. Az elmúlt évben pedig 1951-hez viszo­nyítva a munkások és alkalmazottak reáljöve­­delme újabb 7 százalékkal, a parasztoké újabb 8 százalékkal emelkedett. Mindezek a sikerek a szocialista gazdaság felsőbbrendűségéről, állandó fejlődéséről, erősödéséről, a szovjet nép életszínvonalának állandó emelkedésé­ről beszélnek. Ezeknek a sikereknek fé­nyében még élesebben mutatkoznak meg azok a nehézségek, amelyekkel a kapitalizmus ál­talános válságát szenvedő, a háborús költ­­­ségvetések béklyóiban vergődő tőkésorszá­­­­gok küzdenek. Az Amerikai Egyesült Álla­mok ipari termelése például 1951-ben nem érte el a háborús 1943 színvonalát, jóllehet Amerika megkaparintotta számos tőkésor­szág piacát és eszeveszett fegyverkezési haj­szába kezdett. 1952-ben az Egyesült Álla­mok és több más tőkésország termelése to­vább hanyatlott. A monopóliumok, hogy ma­guknak maximális profitot biztosítsanak, egyre jobban megnyirbálják a munkásoknak a nemzeti jövedelemből való részesedését, felhajtják a közszükségleti cikkek árait és az állam költségvetését saját meggazdago­dásuk forrásává és a lakosság többsége ki­fosztásának eszközévé változtatják. Az Egye­sült Államokban a megélhetés 1939-hez vi­szonyítva majdnem háromszorosára drágult Franciaországban és Olaszországban, a mun­kások reálbére 1952-ben alig fele volt a há­­ború előttinek. A szovjet nép általános fólétének emelése terén elért ragyogó eredmények, a szovjet népnek a kommunizmus építésében elért si­kerei lelkesítő például szolgálnak a népi de­mokratikus országok dolgozói számára ab­ban a harcban és munkában, amelyet kom­munista és munkáspártjaik vezetésével a ter­­melés állandó fokozásáért, a munka termelé­kenységének növekedéséért, életszínvonaluk emelkedéséért, a szocialista társadalom fel­építéséért folytatnak.

Next