Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)
1955-02-25 / 2288. szám
2 A Nagy Nemzetgyűlés ötödik ülésszakának munkálatai Anton Breitenhoffer képviselő felszólalása Csak néhány nappal ezelőtt jöttem vissza választókerületemben tett körutamról — mondotta Breitenhoffer elvtárs. Ellátogattam több községbe, állami gazdaságba, elbeszélgettem a parasztokkal és sok román, német, magyar, szerb, és más nemzetiségű lakossal. Alkalmam volt meggyőződni arról, hogy országunk egyszerű emberei nagy érdeklődéssel figyelik a nemzetközi eseményeket, s hogy hazánk népe lelkesen támogatja a Béke-Világtanács felhívását az atomfegyverek betiltása tekintetében. Az imperialista hatalmak agresszív politikája veszélyezteti a világ békéjét. Ezek a hatalmak Nyugat-Németországban fel akarják éleszteni a német militarizmust és Németországnak ezt a részét be akarják vonni az USA égisze alatt létesített háborús katonai csoportosulásokba. Néhány évvel ezelőtt az amerikai és angol imperialisták még igyekeztek véka alá rejteni mesterkedéseiket, ma azonban nyíltan hozzáláttak a banditaszándékú német militarizmus helyreállításához. Ma ismét a nagyipari konszernek, Thyssen, Krupp, Mannesmann, Klöckner és mások az urak Nyugat-Németországban. A német monopolisták mellett ott vannak a nagy amerikai és angol monopóliumok is, amelyek mélyen befurakodtak a nyugatnémet iparvállalatok többségébe. Nyugat-Németországban azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb a becsületes emberek száma, azoké, akik torkig vannak a háborúval, meg aztán ott van a német munkásosztály, az egész német nép, amelyet egészen más törekvések fűtenek. A német nép nem hajlandó vérét ontani azért, hogy Morgan és Krupp, Rockefeller és Thyssen, Wickers, Armstrong és Mannesmann nagyobb osztalékra tegyenek szert. A német nép forró vágya , az ország egyesítése, egy szabad, demokratikus és békeszerető Németország megteremtése. Országunkban a román nép mellett számos nemzeti kisebbség él, köztük a német nemzeti kisebbség is. Nincs országunkban egyetlen olyan német család sem, amely ne gyászolná a bűnös hitleri háborúban elesett valamelyik közeli hozzátartozóját. Az elmúlt években mélyreható változások következtek be országunk németajkú dolgozó lakosságának életében. Gyáraink és üzemeink német nemzetiségű dolgozói becsületesen és szívvel-lélekkel teljesítik feladataikat. Német nemzetiségű dolgozó parasztjaink ezrei hálásak a pártnak és a kormánynak, amiért megnyitotta előttük a kollektív gazdaságok megalakításának útját. Ezer meg ezer német nemzetiségű dolgozó paraszt fejt ki serény munkát állami gazdaságainkban is. Országunkban száz meg százezer német nyelvű könyvet adnak ki, német újságok és folyóiratok jelennek meg. Országunk német dolgozó lakossága hazájának tekinti a Román Népköztársaságot és teljes mértékben kiveszi részét a nép harcából a békéért és szocializmusért. Biztosítjuk a pártot és a Román Népköztársaság kormányát arról, hogy abban a harcban, amelyet országunk a béke, demokrácia és szocializmus tábora keretében a Szovjetunióval élén folytat, teljes bizalommal támaszkodhatik a román nép és az öszszes nemzeti kisebbségek egységes és megingathatatlan akaratára, köztük a német kisebbségekre is. (Taps). Teodor Iordachescu képviselő felszólalása A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének nyilatkozata — mondotta a szónok — történelmi aktus, ünnepélyes felhívás, amelyet az emberiség javáért érzett felelősségének tudatában egy nagyhatalom intézett az államok felső fórumaihoz azzal a céllal, hogy felhívja figyelmüket, ők is felelősek az emberi civilizáció létéért. Világszerte a lakosság legkülönbözőbb társadalmi rétegei követelik az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyverek megtiltását. E nagyarányú tömegakció következtében a szociáldemokrata pártok kebelében is növekszik az ellenállás a jobboldali vezetők ellen. Amikor az angol laburista parlamenti csoport szavazást tartott az „európai védelmi közösség“ kérdésében, 113 képviselő mellette, 104 ellene szavazott, 18-an pedig tartózkodtak a szavazástól. Ebben az eredményben a párttagság valóságos lázadása nyilvánult meg a párt vezetősége ellen. Különösképpen a párt és a szakszervezet alsóbb szervezetei ellenzik Nyugat-Németország felfegyverzését, tehát azok a szervezetek, amelyek közvetlenebb kapcsolatban állnak a szegényebb néptömegekkel. A nyugatnémetországi tömegek elszánt állásfoglalása a fegyverkezés ellen és Németország egyesítéséért arra kényszerítette Oitenhauart, hogy az úgynevezett szocialista internacionálé amszterdami értekezletén elutasítsa Guy Mollot és Morrison rendkívül türelmetlen sürgetését a párizsi egyezmények ratifikálásának elfogadására. Az a hatalmas sztrájk, amelyben a Ruhr-vidéken, a Rajnavidéken és más nagy munkáslakta központokban egymillió munkás vett részt, cáfolhatatlanul megmutatta, hogy a nyugatnémet proletariátus nagy erőtartalékkal rendelkezik és hogy a szociáldemokrata párt ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Hazánk egész dolgozó népe, amely szabadságban él és ura sorsának, a békéért harcol. Hazánkban a múltban a parlamentek nem képviselték a román népnek sem törekvéseit, sem érdekeit. A munkások, a parasztok igazi képviselői nem juthattak be ebbe az épületbe. A parlament a munkások és parasztok kizsákmányolásának eszköze volt. Ezeknek a parlamenteknek a működése alatt történt a lupényi és grivicai mészárlás. Akkoriban a parasztságot kifosztották, kizsákmányolták, sötétben és tudatlanságban tartották. Abban az időben olyan ügyletek bonyolódtak le, amelyekkel az idegen tőke kirabolta a függetlenségétől és nemzeti szuverenitásától megfosztott ország gazdaságát. Ezek a parlamentek ösztönözték a vasgárda felemelkedését is, hiszen a második világháború küszöbéin a kormányon egymást váltogató reakciós pártok egész politikája abban állt, hogy egyengették a fasiszta diktatúra útját. A munkásosztály pártja azonban harcra vezette a dolgozó tömegeket s e harc révén és az ország felszabadulásának következményeként egyszers mindenkorra felszámoltuk ezt a sötét múltat. A Román Népköztársaságban a hatalom a népé, s a Nagy Nemzetgyűlés népünk igazi akaratát fejezi ki. A román nép teljes bizalommal viseltetik választottai iránt, akik igazi képviselői a román és nemzeti kisebbségi munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek. Abennük testet ölt országunknak a békés építés és az új élet szolgálatába ■állított minden ereje és egész alkotó energiája. (Taps). • N. Gh. Lapu képviselő felszólalása A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének az államok parlamentjéhez intézett nyilatkozata rendkívüli nemzetközi jelentőségű dokumentum, mert minden civilizált országban a legfelső fórumokra hárul az a nagy felelősség, hogy jóváhagyják, vagy elutasítsák azokat a törvényeket, amelyek háborút, vagy békét hozhatnak. Az agresszív imperialista körök erőpolitikája következtében kialakult helyzet miatt a népeknek most több okuk van az aggodalomra, mint valaha. A Béke-Világtanács felhívására összegyűlt aláírások is beszédesen bizonyítják a román nép minden fiának azt a szilárd elhatározását, hogy megvédi a békét. Az aláírások száma már megközelíti a 3 milliót s az akció lankadatlan lendülettel folyik tovább az egész országban. Szilárd meggyőződésem, hogy nincs olyan nép vagy parlament a világon, amely, ha figyelembe veszi országának nemzeti érdekeit, ne nyilatkozna fenntartás nélkül az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver használata ellen. Az atomzsarolás már régen csődöt mondott. Köztudomású, milyen sikereket értek el a hidrogénfegyver gyártásában a szovjet emberek, úgyhogy e téren ma nem a Szovjetunió, hanem az USA maradt el. Minden józan ítélőképességű ember tudja, hogy egy új világháború kirobbantása feltétlenül roszszul végződnék az agresszorra nézve. Mint a tudomány embere, mint" orvos, több mint fél évszázada törekszem arra, hogy enyhítsem az emberek szenvedéseit, hogy küzdjek betegségeik ellen és minél jobban óvjam egészségüket. Ezért csatlakozom oly örömmel azokhoz, akik meg akarják akadályozni a tömegpusztító fegyverek alkalmazását. Kétségtelen, hogy ha megszüntetnék az új háború érdekében folytatott propagandát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete már régen megengedhetetlennek nyilvánított, ez jelentősen elősegítené a nemzetközi helyzet javulását. A román nép véleménye szerint áruló elemek védelmezése, pénzelése és olyan bűncselekedetekre való felhasználása, mint amilyen a gyűlöletes berni támadás és gyilkosság, csak károsan befolyásolhatja az államok közötti jó viszonyt, a nemzetközi enyhülés és a béke ügyét. Minden erőnkkel támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek Európa és az egész világ kollektív biztonságának megóvására irányulnak. Ezért mindenben egyetértünk a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének az összes államok parlamentjeihez intézett nyilatkozatával. Készen állunk arra, hogy tevékenyen részt vegyünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, a háborús veszély elhárítására, a béke megszilárdítására indított minden gyakorlati akcióban. Véleményünk szerint ez az összes népek parlamentjeinek elsőrendű feladata. (Taps).* 1~ A forradalmár Gábor Áron Gábor Áron forradalmisága nem annyira néhány fennmaradt leveléből, hanem tetteiből, döntő pillanatokban elhangzott néhány mondatából ítélhető meg. Tettei, cselekedetei azonban minden leírt vagy kimondott szónál világosabban, egyértelműbben tanúsítják: forradalmár volt, aki hitt abban, hogy a nép szabad, független életet élhet, s harcolt, életét adta e hitéért. A köztudatban több mint egy évszázadon át ismételten felszínre került a neve. Úgy emlegetik, mint ágyúöntőt, székely ezérmestert, különc, furcsa, a történelemnek szinte érthetetlen alakját. Hiszen különleges, érthetetlen, csodálatos is az, hogy egy ember tettei nyomán — aki még hozzá tanulatlan, gyakorlatlan, egyszerű székely határőrkatona-mesterember — ágyúöntőműhelyek nőjenek ki szinte a semmiből. A mi számunkra azonban ő és mindaz, amit cselekedett, nem volt csoda. Azért nem, mert tudjuk róla, hogy egy forradalmi mozgalom képviselője s e forradalomban Gábor Áron a néptömegeket képviseli. A népből való, a néppel a nehéz napokban eggyé forró, annak minden hitét, bátorságát, megnem alkuvását, alkotókészségét kifejező harcos ember. Tettei, cselekedetei nemcsak ő rá vetnek világot, hanem a szabadságharcos, forradalmi tömegekre, a népre is. Közvetlenül a ..madéfalvi veszedelem“ után a határőrkatona sorsra jutott székely szabadparasztok sorába tartozott. Habsburg határőrkatonának lenni koldussorsot, elnyomottságot, megalázottságot jelentett. Saját költségén katonáskodott, saját költségén fegyverezte fel magát, tisztjei engedelme nélkül földjét eladni, cserélni nem volt joga, tanulni, de még házasodniis csak felettes hatóságai engedelmével volt szabad. A legkisebb vétségért, lázadó szóért vagy tettért börtönt, verést, nem egyszer halálra botozást kellett elszenvednie. Volt egy vigasza: nem volt földesura. Gábor Áron e határőrkatonák közé tartozik. Kétszer is leszolgálja a katonaéveket, de tiszti rangra nem emelkedhetik. Szolgálati éveire emlékezve, keserűen jegyzi meg: „Nem, soha sem fogja Magyarországon a katonát elé vinni az ész, jellem és derékség, hanem a németség, a szervilizmus és protekció.“ Megismeri, érzi a Habsburg önkényuralom súlyát, közben ismerkedik a tüzérségi szakirodalommal is. Tapasztalatokkal s könyveivel megrakodva leszerelt katonaként még megjárja a nagy céhműhelyek iskoláját is. A hazafelé vivő vándorútcán pedig a feudalizmus ellen lázadó szegénylegények, betyárok tüzeinél melegszik. Hazaérve, a nyomorgó zsellér, s kiszipolyozott jobbágy sorstársaként, két keze munkájából igyekszik megélni. Ács-, asztalosmunkát, különféle megbízatásokat,, vállal, találmányain dolgozik (például 120 ember munkáját végző aratógépen), de rézre, acélra pénze nincs és igy képtelen kibontakozni, fejlődni. A megnemértés, a közöny és a gúny fala veszi körül s ő maga keserű, elzárkózott magányos emberré válik. Nyugtalansága Moldvába űzi. Megismeri az elnyomott román nép szenvedéseit és valószínűleg itt csatlakozik hozzá élettársa, Velcsui Jusztina is. 1848 forrongó tavasza itthon találja, s az, aki annyi oldalról, s olyan mélyen megismerte az elnyomás minden keserűségét, bízvást reméli: vége az idegen elnyomásnak, vége a földesúri kizsákmányolás súlyos korszakának. Reményei azonban még ekkor távol állottak a megvalósulástól. 1848 őszén ugyanis a forradalmi erők helyzete Erdélyben már-már válságossá válik. Része van ebben a nyíltan vagy burkoltan, de szívósan ellenálló földesúri reakciónak, a hangadó középnemességnek, amely képtelen forradalmi álláspontra helyezkedni mind a jobbágyok földhözjuttatásának, mind a nemzetiségek politikai egyenjogusításának kérdésében. 1848 novemberében Erdély ura Puchner — az erdélyi osztrák haderők feje. Már csak Háromszéket kell megszállnia s megvalósíthatja a Nagyvárad felé tervezett előretörést, a magyarországi forradalmi csapatok hátbatámadását. Háromszéken azonban más döntést hoz a nép. Megyeszerte fellángol a népfelkelés tüze, s a teljesen körülzárt háromszékiek körében hiába, híreszteli az ellenség, hogy a császári seregek győzelmével már véget is ért a háború — ezt a nép nem tudja és nem akarja hinni. A népgyűlések egymást érik. Végül — a sepsiszentgyörgyi gyűlésen — a Puchner ultimátumától megriasztott megalkuvó vezetők felvetik a kérdést: helytállhat, győzhet-e egy zharoknyi ember magárahagyottan, reménytelen erőtlenségében ? Hiszen nincs pénz. A nép válasza: van még hatezer forint, — „Nincs lőpor“. Zúgva jön rá a felelet, teremtsünk — majd a végső érv: „Nincs ágyú“. — Lesz — mondja erre Gábor Áron, kifejezve a nép akaratát. .. A forradalmi helytállás, meg nemalkuvás füzében akkor kovácsolódik ő is egybe azokkal, akik hallani sem akarnak meghódolásról. A bizakodás, kitörő lelkesedés közepette még felhangzik a hivatásos katona, Dobay ezredes kétkedése: lehet-e azokkal az ágyukkal célozni, nem repednek-e szét, virágzó falvainkat fel fogják-e dúlni s akkor késő lesz a bánkódás... Erre felel még meg Gábor Áron egyszerűen, nyugodtan, de szilárd meggyőződéssel ,.... ha az első próbalövéssel célba nem lövök, a második golyó engem szaggasson szét.“ Mintegy hatvan ágyút állít aztán harcba a székelyföldi népi forradalmi helytállás, a népi alkotókészség. Feladásról, megadásról, meghódolásról már nincs szó. A nép döntött és méltónak mutatkozik a döntéshez. Olyan falvak, kisvárosok válnak az ágyugyártás székhelyeivé, mint Magyarhermány, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely. S Turóczy Mózessel az élén mind gyakorlottabban dolgoznak a kézdivásárhelyi „ágyugyár“ férfiai. Falvak harangjai, régi órák ingái, ónedények gyűlnek a hadiipar e központjaiba. Híres öreg medvevadász szervezi a lőporgyártást, van aki újra felfedezte a gyutacsgyártás titkát, gyermekek, fiatalok salétrom után kutatnak, lányok, asszonyok töltényt, gyutacsot készítenek, szervezik az ellátást. Zabolni és kovásznái románok a székelyekkel vállvetve készülődnek a szabadság védelmére. Gábor Áron csak egy közülük. Egy, aki azonban szervező, tanítómester, tüzérkatona — példa mindenki számára. Egykorú krónikása így ír életéről: „ ... egybegyűjtötte a szükséges mesterembereket, megismertette az ágyús ágyusszekér alkatrészeivel s készítési módjával; a pléhest megtanította, hogy készítse a kartács kannát, a lakatost, miképpen csinálja az ágyúemelő srófot... a tüzéreket, hogy készítsék a töltényt, gránátot, gyutacsot, kanócot, tűzröppentyűt, stb. Ő volt mester és legény; ügyelt az ojtozi, gyimesi, tömösi szorosokra, a védművekre, az előőrsökre; a félénkeket bátorította; mindenütt ott volt, ahol baj fordult elő, mindenki bízott benne; néha egy nap egész Háromszéket bejárta, tanított, magyarázott, fegyelemhez szoktatta az újonc népet, az imént felszabadult határőr véreit. Néha műhelyéből a lármadob csatába hívta, megverni segítette az ellenséget s aztán ismét műhelyébe tért. Ez így tartott hetekig, hónapokig, éjjel-nappal. Már el is szokott volt az álomtól. Volt egy asztali kis zenegépe, ennek melodikus hangjai mellett pihent és szendergett olykor egy-egy órát. Ez volt álma és éjszakája...“ Ez volt Gábor Áron. Aki nem ismeri a dolgozó nép forradalmi elszántságát, nem ismerheti igazán Gábor Áront nem; aki Gábor Áront megismeri, a szabadság ügyének fegyvert teremteni tudó, s azzal elszántan küzdeni képes népet ismeri meg. Gábor Áron nemcsak ágyúöntő, hanem Bem seregének legendás tüzérőrnagya is. A forradalom katonája, akit műhelye lázas munkájából izzó nyugtalanság üz a harcba. Egy eddig ismeretlen adat arról beszél, hogy kéri, engedjék küzdeni őt, engedjék a baráti táborba Gáli Sándor mellé, hiszen az ágyúöntés már nélküle is rendben folyik. Hogyne csodálná azt a tisztjét katonája, hogyne írna így róla egyik tüzére levelében: „Gábor Áron az egész tábor lelke, nála nélkül mondhatni semmit sem érünk, ő a legnépszerűbb és értelmesebb ember, ki képes lelket önteni a katonaságba...“ Forradalmi lendületének sodrása magával ragadja azt, aki vonzási körébe kerül. Hogyne ragadná magával Velcsui Jusztinát, azt, aki nehéz, küzdelmes életében melléje állott. Aki Gábor Áron mellett értette meg Bábesou, általa talán sohasem hallott szavait: „Ugyanaz a zsarnokság nyom el bennünket, összes románokat, a magyarokkal... és Európa összes népeivel együtt.“ Talán a nyomorgó, földjét vesztett moldvai népet képviseli ő, a halk, szerény asszony, aki lóháton, honvéd ruhában egy lépést sem tágít soha Gábor Áron mellől. Bereck bírája két évtized múltán igy állít emléket neki: ,,.. . a csaták részei, az ágyuk mennydörgései s a 48—49-i hadjáratnak minden zivatarai közt, ahol csak a hős Gábor Áron megjelent — jelen volt; ezt kisérte, nemcsak mint nő, hanem bámulatos merészséggel a hős tüzérőrnagy mellett valóságos hadsegédi teendőket végzett.“ Nem csoda, ha lelkesen követik Gábor Áront azok, akik megismerik, hiszen tiszta emberséget, becsületességet, mély, önzetlen hazafiságot sugároz minden szava, minden tette. Ahhoz, hogy néhány vonással, felvillantott részlettel valamennyire is felvázolhassuk Gábor Áron emberi arcát, erről is szólanunk kell. 1849 májusában például 5, aki nem íróember, hosszú vitacikket ir a „Honvéd“ című lapba. Az ok a kolozsvári iparosmesterek magatartása a városban tervezett egyógyirtással szemben. Érezhető gúnnyal, „jó polgár“-oknak nevezi őket ,akik szerinte hallatlan követeléssel lépnek fel s szégyenletesen alkudoznak. Megbélyegzi azokat, akik nem a haza javát nézik, akik a haza rovására akarnak gazdagodni, akik a közérdekek s politikai okok emlegetését „csak saját erszények töltésére akarják felhasználni.“ Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a belső ellenséggel, a „hitszegőikkel, pártütőkkel“ szemben egyformán érez Petőfivel, Bálcescuval, Bálcescu arra tanítja társait „legyetek keményebb forradalmárok“ s az árulók ellen azonnali ítéletet követel. Petőfi így ír: „könnyű bánni külső elleninkkel, (Ha kivesznek a belső bitangok...“) Ilyen keményen, határozottan forradalmár a nép is, Gábor Áron is. Említsünk meg ezt példázva — két eseményt. Az egyikben a nép, a másikban Gábor Áron a főszereplő. 1848 november 27-én terjedt el Sepsiszentgyörgyön a híre annak, hogy Balázs Manó határőrszázados, az ellenség kezére akarta átjátszani és lefegyvereztetni csapatát — amely Heydte dragonyosaival szemben Udvarhelyszék felől állt őrt. Sokan elestek, fogságba kerültek, zömük mégis kivágta azonban magát a kelepcéből s az árulót — az árulását bizonyító levelezésével együtt — pedig elfogták. Szentgyörgyön a hétfői vásár napja volt, de az egybegyűlt nép nem tért haza: várta az áruló elítélését. Az ottani veetők aggodalmaskodtak, féltek az azonnali, kemény ítélet kimondásától, hiszen ők sem vetették el végleg a meghódolás gondolatát. A nép ezt észrevette és gyorsan cselekedett. Berontott a tanácsházba, az árulót kihurcolta a város főterére. Lövés dördült, megvillantak a szuronyok s lovak taposták el annak a testét, aki népét legsúlyosabb óráiban elárulta. Dehogy is esett szó már ezután alkudozásról, békéről vagy meghódolásról. Ez azonban ismét szóba került az 1848-as év végén, a 49-es esztendő elsőnapjaiban, amikor hosszú hősi harcok után sokan végleg kilátástalannak mondották az ellenállást. Olyan békefeltételeket akartak elfogadtatni, amelyek biztosítják azt, hogy Háromszéket nem szállják meg, de ugyanakkor hajlandók voltak kiszolgáltatni az ágyukat. „Ilyen áron nem kell a béke“ — mondották azonban többen is, a legforradalmibb vezetők. Gábor Áron otthagyja a gyűlést, „feldúlt arccal, bősz indulattal“ rohan ágyúihoz. Parancsot ad, mozdonyozzák le az ágyúkat és szegezzék a tanácsháznak. Szét akarja lövetni, romok alá akarja temetni azokat, akik meghódolással egyenlő békéről beszélnek, belenyugosznak ágyúik, fegyvereik kiszolgáltatásába... Számos társának az apja is ott ül a tanácsházban; ezeknek sikerül szándékát meghiúsítani, gyorsan Kézdivásárhelyre mentik a megalkuvókat, az ágyukat pedig elrejtik. A nép dühe elől azonban itt is alig találnak menedéket. Kézdivásárhelyen is a nép haragja veszi körül őket: ,,Ezek az árulók, akik békét kötöttek s kiadták az ágyukat: halál reájuk!“ Életüket alig sikerül megmenteniök. A kapituláció az ágyuk kiadása nélkül megy végbe. A nép s vele Gábor Áron is, nem megy el esküt tenni Brassóba. Fegyvereit elrejti, kiadását megtagadja, nem hódol meg, nem hisz a vereségben. „Bem apókhoz csatlakozik rövidesen s indul új harcokba s küzd tovább töretlen hittel, 1849 nyaráig. A forradalmi harc utolsó napjaiban ismét nagy szerephez jutnak az árulók, a „belső bitangok“. Gábor Áron tudja, látja ezt. Az utolsó székelyföldi csatáik idején Tusnád mellett táborozva például mindenkit szigorúan megfigyel, kikérdez. Hadsegéde kérdésére mondja: „Árulókkal van bajunk s fájdalom, azok köztünk vannak.“ Ugyanakkor vallja meg azt is, miért visel két kardot: egyiket az ellenségnek, a másikat az árulóknak szánja. 1849 július 2-án egy Háromszék határszélén vívott csatában vet véget életének egy ágyúgolyó, így fejeződik be ez a töretlen harcos élet, amelynek folyamán Gábor Áron megismeri az elnyomatás minden keservét, a belső és idegen kizsákmányolok minden gazságát. Érett férfikorban az egész Európán átzugó forradalom vihara számára is lehetővé teszi, hogy részt vállaljon a harcból, a küzdelemből, segítsen szétrombolni az átkos régit, segítsen utat nyitni a reményt keltő útnak. Habozás nélkül részt vállal a harcban s a forradalom éveiben nincs számára egyetlen nap sem, amely a megalkuvás, csüggedés, vagy akárcsak a kétkedés napja lenne. Példája sodróerejű, minden szónál meggyőzőbb. Hazafisága tisztán, fénylőn áll bánki előtt is. Nincs benne nacionalista előítélet — tanú rá román aszszonya, de az is, hogy soha sincs egy lekicsinylő, durva szava sem más nép fiairól, még akkor sem, ha szemben áll velük, ő a zsarnokság, az elnyomás ellen küzd, s annak képviselői ellen, bárkik legyenek is azok. Mélyen megveti azokat, akik a számára oly nagyszerűen igaz ügyet önző haszonleséssel igyekeznek kihasználni és kérlelhetetlen a „belső bitangokkal“, a megalkuvókkal, árulókkal szemben, forradalmi határozottsággal lép fel ellenük. Gábor Áron következetes demokrata forradalmár, hűen képviselte a népet, amely felkelt az idegen elnyomás, a feudalizmus ellen , s amelyet határtalan hazaszeretete, önzetlensége, bátorsága, csodálatos alkotóteremtőkészsége legyőzhetetlenné tesz. Ebben az erőben bízni, hinni tanít meg bennünket a forradalmi nép 1848—49-es harcainak története — Gábor Áron harcos élete IMREH ISTVÁN ELŐRE Levelezőnk írja A temesvárrajoni egyszerű mezőgazdasági társulások tagjai a hónap elején tapasztalatcserét tartottak. Több, mint 60 társulás éstermelői gyűltek össze és vitatták meg az ipari növények termesztése terén elért eredményeiket, szerzett tapasztalataikat. A legjobb iparinövény-termesztők diplomákat kaptak. Kitüntették Rupner Gáspár cukorrépatermelőt Géber Jakab, Neumann Péter dohánytermelőt és másokat. A temesvári OCL Alimentara kereskedelmi vállalat dolgozói válaszoltak a resicai OCL Alimentara versenyfelhívására. A verseny céljául a forgalmi költségek rendszeres csökkentését tűzték ki. A temesvári Alimentara alkalmazottai a versenyfelhívást a vásárlók előzékeny kiszolgálására vonatkozó versenyponttal egészítették ki. A Tudomány és Kultúraterjesztő Társaság temesvári fiókintézete február elején népi egyetemet nyitott. Társadalompolitika, természetrajz, orvostudományok és a fizikokémia cikluson kezdődtek meg az előadások az „1933 február 16“ CFR-klub nagytermében. DUNAJECZ LÁSZLÓ A mezőgazdasági építkezések fellendítéséért Az építésügyi minisztérium egységei ez évben húsz gépállomáson kezdenek új építkezéseket, 40 GTA-ban és 55 állami gazdaságban pedig folytatják a megkezdett munkákat. A tervezőhivatalokból sok mérnököt küldtek a mezőgazdasági építkezéseket irányító technikusok és mérnökök segítségére. Intézkedés történt az építőtelepek anyagellátásáról s az építkezések félidőben való zavartalan folytatásáról is. A munkálatok meggyorsítása és az önköltség csökkentése céljából típusterveket dolgoztak ki. A típustervek bevezetése lehetővé teszi, hogy jobban kihasználják a gépi felszerelést, nagyobbrészt helyi anyagokat használjanak és ahol szükséges, betonból és vasbetonból készült, előregyártott épületelemeket alkalmazzanak. Az idei mezőgazdasági épületek 30 százaléka előregyártott elemekből épül fel. A könnyű épületelemek az építkezési vállalatok és trösztök műhelyeiben készülnek. Az előregyártott elemek beszerelése és szállítása céljából szakbrigádok alakulnak, amelyek megfelelő szállító- és emelőgépekkel építőtelepről építőtelepre járnak. A március 6-ért vívott harc emlékeiből Miután a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította országunkat, a legszélesebb néprétegek hazafias lendülettel küzdöttek, hogy hazánk a gyalázatos szovjetellenes háború következményeit kiheverhesse. A hitlerellenes fronton hősi tettek születtek. De a kizsákmányoló osztályok még hatalmon levő képviselői mindent elkövettek, hogy megakadályozzák az ország talpraállítását, hogy gátat vessenek az ország demokratizálódásának. A békésen tüntető dolgozók ellen 1915 február 24-én megnyitott alattomos sortűz csak betetőzése volt a sorozatos terrorakcióknak, amelyekkel a királlyal cinkoskodó burzsoá pártok az országot újra zsákmányul akarták odavetni az imperialistáknak, újra a fasiszta katonai diktatúra karjaiba akarták kergetni. Ám számításaikat a párt vezette dolgozók keresztülhúzták. Szerte az országban gyűlés gyűlést követett és ezeken a nép elhatározott szándékának adott kifejezést, hogy nem engedi visszatérni a múltat. A népakarat 1945 március 6-án győzött is. Elseperte a nép hóhérát, Radescut, és megalakította Románia első demokratikus kormányát. Képünk éppen egy ilyen népgyűlést ábrázol. Bukarest utcáin lelkes tömeg vonul fel táblákkal, jelszavakkal és követeli Radescu távozását. 1955. február 25., péntele így véded élted, otthonod! Ha tehozzád is bekopognak A boldog szívvel érkezők, Ajtód, szived zárd ki azoknak: A béke követei ők! Kezed egy percre se remegjen, Mikor neved aláírod, Tudd meg, hogy nagy dolgot cselekszel: így véded élted, otthonod! ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ Diesel-motoros, tolatómozdony a budapesti Wilhelm Pieck vagon- és gépgyárban. A 130 lóerős, kéttengelyes normál nyomtávú tolatómozdony iparvállalatoknál, erőműveknél, bányáknál, rendező pályaudvarokon könnyíti meg a munkát. Az első példányt most próbálják ki és két újabb mintapéldány elkészítése után a sorozatgyártást is megkezdik. A KÉZDIVASARHELYRAJONI Zabola község dolgozói felkészültek a tavaszi mezőgazdasági kampányra. Minden dolgozó paraszt elvégezte a felszerelések javítását, a trágyahordást, s ugyanakkor a tűzifát is hazaszállították, hogy a mezei munkák idején ne kelljen ezzel is foglalkozni. A NAPOKBAN HAGYTA EL a moszkvai Bielorussz állomást az első Moszkva—Berlin útvonalon közlekedő gyorsvonat. Ez lehetővé tette az átszállás nélküli utasszállítást a Szovjetunió és Berlin között. MARIA BANUS ÍRÓNŐ, az RNK Állandó Békevédelmi Bizottságának tagja, csütörtökön délben Budapestre utazott, ahol részt vesz a magyar békeharcosok február 26 és 27 között megtartandó IV. kongresszusán. KADAR ISTVÁN Nagybánya-tartományi esperesi megbízott ★ ★ -----------------------------— CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT a fővárosba érkezett két magyarországi képzőművész: Szabó Iván, a budapesti képzőművészeti főiskola tanára, és Csernus Tibor, Munkácsidíjjal kitüntetett festőművész. A magyarországi vendégeket, akik a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására érkeztek országunkba, a románmagyar kulturális megállapodásra vonatkozó terv keretében, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének és a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének képviselői fogadták. . TIZENHÉT JÁTÉKFILMET, 40 egész estet betöltő dokumentum-filmet és 15 népszerű tudományos filmet gyártanak ez évben a ionai filmstúdiók. NÉGY BRIGÁDOT szervezett a monostori (Arad tartomány) állami gazdaság vezetősége a megrongálódott mezőgazdasági gépek és szerszámok javítására. A javítócsoportok tagjai a téli javítási munka megkezdése óta fáradságot nem kimélve tevékenykedtek s így az elmúlt napokban 100 százalékban befejezték a sgépek és szerszámok javítását. A PRONOSPORT SPORTTIP VERSENY február 20-i hetedik fordulójában a következő nyereményeket osztottákki: 12 találatosok: szelvényenként 7.337 lej; 11 találatosok: szelvényenként 206 lej; 10 találatosok: szelvényenként 27 lej. A MAROSVÁSARHELYI ÁLLAMI FILHARMÓNIA 1955 március 23-ra versenyt hirdet a másod-karmesteri állás betöltésére. A jelentkezők a következő feltételeknek kell hogy eleget tegyenek: 1. Ismert szimfónia vezénylése (az anyagról a jelölt gondoskodik); 2. Ismeretlen mű vezénylése (Prima vista); 3. Versenymű zenekari kísérete; 4. A művek formai elemzése; 5. Általános zenetörténeti ismeretek. A pályázók kötelesek írásban kérni a versenyen való részvételüket. A béke szent ügyét szolgálja Ma minden igaz dolgozó S a nagyvilágba ezt kiáltja: Nem kell háborús uszító! Még sajog a nagy világégés (S a szenvedés nem kis dolog!) Tiltakozz egy újabb láng ellen: így véded érted, otthonod! És védd, védd a békét híven, Védd kenyered, védd sorsodat, Védd szabadságod, védd mosolyod, Védd gyermeked s asszonyodat Tekints hát bátran a jövőbe Egy milliárd szív feléd dobog S biztat, hogy harcolj a békéért: így véded érted s otthonod!.. . A Meteorológiai Intézet közli: A következő napokra nedves, ködös idő várható. Borús égboltozat, eső és havas eső az ország minden részén, a hegyekben havazás. A dunamenti síkságon és Dobrudzsában élénk, az ország többi részén mérsékelt déli, délkeleti és végül keleti szél. Moldvában csökkenő, az ország többi részén alig változó hőmérséklet. Hőmérsékleti értékek : nappal mínusz 3 és plusz 3 fok, éjjel plusz 1 és mínusz 4 fok között. Moldvában az éjjeli hőmérséklet mínusz 10 és mínusz 10 fok között mozog. Helyenkint jégkéregképződés.