Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)

1955-02-25 / 2288. szám

2 A Nagy Nemzetgyűlés ötödik ülésszakának munkálatai Anton Breitenhoffer képviselő felszólalása Csak néhány nappal ezelőtt jöttem vissza választókerületemben tett körutamról — mon­dotta Breitenhoffer elvtárs. Ellátogattam több községbe, állami gazdaságba, elbeszél­gettem a parasztokkal és sok román, német, magyar, szerb, és más nemzetiségű lakossal. Alkalmam volt meggyőződni arról, hogy or­szágunk egyszerű emberei nagy érdeklődés­sel figyelik a nemzetközi eseményeket, s hogy hazánk népe lelkesen támogatja a Bé­­ke-Világtanács felhívását az atomfegyverek betiltása tekintetében. Az imperialista hatalmak agresszív politi­kája veszélyezteti a világ békéjét. Ezek a ha­talmak Nyugat-Németországban fel akarják éleszteni a német militarizmust és Németor­szágnak ezt a részét be akarják vonni az USA égisze alatt létesített háborús katonai csoportosulásokba. Néhány évvel ezelőtt az amerikai és angol imperialisták még igyekeztek véka alá rejteni mesterkedéseiket, ma azonban nyíltan hozzá­láttak a banditaszándékú német militarizmus helyreállításához. Ma ismét a nagyipari kon­szernek, Thyssen, Krupp, Mannesmann, Klöckner és mások az urak Nyugat-Német­országban. A német monopolisták mellett ott vannak a nagy amerikai és angol monopó­liumok is, amelyek mélyen befurakodtak a nyugatnémet iparvállalatok többségébe. Nyugat-Németországban azonban összeha­sonlíthatatlanul nagyobb a becsületes emberek száma, azoké, akik torkig vannak a háború­val, meg aztán ott van a német munkásosz­tály, az egész német nép, amelyet egészen más törekvések fűtenek. A német nép nem hajlandó vérét ontani azért, hogy Morgan és Krupp, Rockefeller és Thyssen, Wickers, Armstrong és Mannes­mann nagyobb osztalékra tegyenek szert. A német nép forró vágya , az ország egyesí­tése, egy szabad, demokratikus és békesze­rető Németország megteremtése. Országunkban a román nép mellett szá­mos nemzeti kisebbség él, köztük a német nemzeti kisebbség is. Nincs országunkban egyetlen olyan német család sem, amely ne gyászolná a bűnös hitleri háborúban elesett valamelyik közeli hozzátartozóját. Az elmúlt években mélyreható változások következtek be országunk németajkú dolgozó lakosságának életében. Gyáraink és üzemeink német nemzetiségű dolgozói becsületesen és szívvel-lélekkel teljesítik feladataikat. Német nemzetiségű dolgozó parasztjaink ezrei há­lásak a pártnak és a kormánynak, amiért megnyitotta előttük a kollektív gazdaságok megalakításának útját. Ezer meg ezer német nemzetiségű dolgozó paraszt fejt ki serény munkát állami gazdaságainkban is. Orszá­gunkban száz meg százezer német nyelvű könyvet adnak ki, német újságok és folyó­iratok jelennek meg. Országunk német dolgozó lakossága ha­zájának tekinti a Román Népköztársaságot és teljes mértékben kiveszi részét a nép har­cából a békéért és szocializmusért. Biztosítjuk a pártot és a Román Népköz­­társaság kormányát arról, hogy abban a­ harcban, amelyet országunk a béke, demo­krácia és szocializmus tábora keretében a Szovjetunióval élén folytat, teljes bizalom­mal támaszkodhatik a román nép és az ösz­­szes nemzeti kisebbségek egységes és meg­ingathatatlan akaratára, köztük a német ki­sebbségekre is. (Taps). Teodor Iordachescu képviselő felszólalása A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének nyi­latkozata — mondotta a szónok — történelmi aktus, ünnepélyes felhívás, amelyet az em­beriség javáért érzett felelősségének tudatá­ban egy nagyhatalom intézett az államok felső fórumaihoz azzal a céllal, hogy felhívja figyelmü­ket, ők is felelősek az emberi civili­záció létéért. Világszerte a lakosság legkülönbözőbb tár­sadalmi rétegei követelik az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyverek megtiltását. E nagyarányú tömegakció következtében a szociáldemokrata pártok kebelében is növek­szik az ellenállás a jobboldali vezetők ellen. Amikor az angol laburista parlamenti cso­port szavazást tartott az „európai védelmi közösség“ kérdésében, 113 képviselő mellet­te, 104 ellene szavazott, 18-an pedig tartóz­kodtak a szavazástól. Ebben az eredményben a párttagság valóságos lázadása nyilvánult meg a párt vezetősége ellen. Különösképpen a párt és a szakszervezet alsóbb szervezetei ellenzik Nyugat-Németor­­szág felfegyverzését, tehát azo­k a szerveze­tek, amelyek közvetlenebb kapcsolatban áll­nak a szegényebb néptömegekkel. A nyugatnémetországi tömegek elszánt ál­lásfoglalása a fegyverkezés ellen és Német­ország egyesítéséért arra kényszerítette Oi­­tenhauart, hogy az úgynevezett szocialista internacionálé amszterdami értekezletén el­utasítsa Guy Mollot és Morrison rendkívül türelmetlen sürgetését a párizsi egyezmények ratifikálá­s­ának elfogadására. Az a hatalmas sztrájk, amelyben a Ruhr-vidéken, a Rajna­­vidéken és más nagy munkáslakta központok­ban egymillió munkás vett részt, cáfolhatat­­lanul megmutatta, hogy a nyugatnémet pro­letariátus nagy erőtartalékkal rendelkezik és hogy a szociáldemokrata párt ezt nem hagy­hatja figyelmen kívül. Hazánk egész dolgozó népe, amely szabad­ságban él és ura sorsának, a békéért harcol. Hazánkban a múltban a parlamentek nem képviselték a román népnek sem törekvéseit, sem érdekeit. A munkások, a parasztok igazi képviselői nem juthattak be ebbe az épület­be. A parlament a munkások és parasztok kizsákmányolásának eszköze volt. Ezeknek a parlamenteknek a működése alatt történt a lupényi és grivicai mészárlás. Akkoriban a parasztsá­got kifosztották, kizsákmányolták, sötétben és tudatlanságban tartották. Abban az időben olyan ügyletek bonyolódtak le, amelyekkel az idegen tőke kirabolta a függet­lenségétől és nemzeti­ szuverenitásától meg­fosztott ország gazdaságát. Ezek a parlamentek ösztönözték a vasgár­da felemelkedését is, hiszen a második világ­háború küszöbéin a kormányon egymást válto­gató reakciós pártok egész politikája abban állt, hogy egyengették a fasiszta diktatúra útj­át. A munkásosztály pártja azonban harcra vezette a dolgozó tömegeket s e harc révén és az ország felszabadulásának következmé­nyeként egyszers mindenkorra felszámoltuk ezt a sötét múltat. A Román Népköztársaságban a hatalom a népé, s a Nagy Nemzetgyűlés né­pünk igazi akaratát fejezi ki. A román nép teljes bizalommal viseltetik választottai iránt, akik igazi képviselői a román és nemzeti ki­sebbségi munkásoknak, parasztoknak és értel­miségieknek. Abennük testet ölt országunk­nak a békés építés és az új élet szolgálatába ■állított minden ereje és egész alkotó ener­giája. (Taps). • N. Gh. Lapu képviselő felszólalása A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének az államok parlamentjéhez intézett nyilatkozata rendkívüli nemzetközi jelentőségű dokumen­tum, mert minden civilizált országban a leg­felső fórumokra hárul az a nagy felelősség, hogy jóváhagyják, vagy elutasítsák azokat a törvényeket, amelyek háborút, vagy békét hozhatnak. Az agresszív imperialista körök erőpoliti­kája következtében kialakult helyzet miatt a népeknek most több okuk van az aggoda­lomra, mint valaha. A Béke-Világtanács felhívására összegyűlt aláírások is beszédesen bizonyítják a román nép minden fiának azt a szilárd elhatározá­sát, hogy megvédi a békét. Az aláírások száma már megközelíti a 3 milliót s az akció lankadatlan lendülettel folyik tovább az egész országban. Szilárd meggyőződésem, hogy nincs olyan nép vagy parlament a világon, amely, ha fi­gyelembe veszi országának nemzeti érdekeit, ne nyilatkozna fenntartás nélkül az atom­fegyver és a többi tömegpusztító fegyver használata ellen. Az atomzsarolás már régen csődöt mon­dott. Köztudomású, milyen sikereket értek el a hidrogénfegyver gyártásában a szovjet emberek, úgyhogy e téren ma nem a Szov­jetunió, hanem az USA maradt el. Minden józan ítélőképességű ember tudja, hogy egy új világháború kirobbantása feltétlenül rosz­­szul végződnék az agresszorra nézve. Mint a tudomány embere, mint" orvos, több mint fél évszázada törekszem arra, hogy enyhítsem az emberek szenvedéseit, hogy küzdjek betegségeik ellen és minél job­ban óvjam egészségüket. Ezért csatlakozom oly örömmel azokhoz, akik meg akarják aka­dályozni a tömegpusztító fegyverek alkal­mazását. Kétségtelen, hogy ha megszüntetnék az új háború érdekében folytatott propagandát, a­­melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete már régen megengedhetetlennek nyilvánított, ez jelentősen elősegítené a nemzetközi hely­zet javulását. A román nép véleménye szerint áruló ele­mek védelmezése, pénzelése és olyan bűn­­cselekedetekre való felhasználása, mint ami­lyen a gyűlöletes berni támadás és gyilkos­ság, csak károsan befolyásolhatja az álla­mok közötti jó viszonyt, a nemzetközi eny­hülés és a béke ügyét. Minden erőnkkel támogatjuk azokat a ja­vaslatokat, amelyek Európa és az egész vi­lág kollektív biztonságának megóvására irá­nyulnak. Ezért mindenben egyetértünk a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének az összes államok parlamentjeihez intézett nyilatkoza­tával. Készen állunk arra, hogy tevékenyen részt vegyünk a nemzetközi feszültség enyhítésé­re, a háborús veszély elhárítására, a béke megszilárdítására indított minden gyakorlati akcióban. Véleményünk szerint ez az összes népek parlamentjeinek elsőrendű feladata. (Taps).­­* 1~ A forradalmár Gábor Áron G­ábor Áron forradalmisága nem annyira néhány fennmaradt leveléből, hanem tetteiből, döntő pillanatokban elhang­zott néhány mondatából ítélhető meg. Tettei, cselekedetei azonban minden leírt vagy ki­mondott szónál világosabban, egyértelműb­ben tanúsítják: forradalmár volt, aki hitt ab­ban, hogy a nép szabad, független életet él­het, s harcolt, életét adta e hitéért. A köztudatban több mint egy évszázadon át ismételten felszínre került a neve. Úgy emlegetik, mint ágyúöntőt, székely­ ezérmes­tert, különc, furcsa, a történelemnek szinte érthetetlen alakját. Hiszen különleges, ért­hetetlen, csodálatos is az, hogy egy ember tettei­ nyomán — aki még hozzá tanulatlan, gyakorlatlan, egyszerű székely határőr­­katona-mesterember — ágyúöntőműhelyek nőjenek ki szinte a semmiből. A mi számunkra azonban ő és mindaz, a­­mit cselekedett, nem volt csoda. Azért nem, mert tudjuk róla, hogy egy forradalmi moz­galom képviselője s e forradalomban Gábor Áron a néptömegeket képviseli. A népből való, a néppel a nehéz napokban eggyé for­­ró, annak minden hitét, bátorságát, meg­­nem alkuvását, alkotókészségét kifejező har­cos ember. Tettei, cselekedetei nemcsak ő rá vetnek világot, hanem a szabadságharcos, forradalmi tömegekre, a népre is. Közvetlenül a ..madéfalvi veszedelem“ után a határőrkatona sorsra jutott székely szabadp­arasztok sorába tartozott. Habsburg határőrkatonának lenni koldussorsot, elnyo­mott­ságot, megalázottságot jelentett. Saját költségén katonáskodott, saját költségén fegy­verezte fel magát, tisztjei engedelm­e nélkül földjét eladni, cserélni nem volt joga, ta­nulni, de még házasodni­­is csak felettes ha­tóságai engedelmével volt szabad. A legki­sebb vétségért, lázadó szóért vagy tettért börtönt, verést, nem egyszer halálra boto­zást kellett elszenvednie. Volt egy vigasza: nem volt földesura. Gábor Áron e határőrkatonák közé tarto­zik. Kétszer is leszolgálja a katonaéveket, de tiszti rangra nem emelkedhetik. Szolgálati éveire emlékezve, keserűen jegyzi meg: „Nem, soha sem fogja Magyarországon a katonát elé vinni az ész, jellem és derékség, hanem a németség, a szervilizmus és pro­tekció.“ Megismeri, érzi a Habsburg ön­kényuralom súlyát, közben ismerkedik a tü­zérségi szakirodalommal is. Tapasztalatok­kal s könyveivel megrakodva leszerelt ka­tonaként még megjárja a nagy céhműhelyek iskoláját is. A hazafelé vivő vándorútcán pe­dig a feudalizmus ellen lázadó szegénylegé­nyek, betyárok tüzeinél melegszik. Hazaérve, a nyomorgó zsellér, s kiszipo­lyozott jobbágy sorstársaként, két keze munkájából igyekszik megélni. Ács-, aszta­losmunkát, különféle megbízatásokat,, vállal, találmányain dolgozik (például 12­0 ember munkáját végző aratógépen), de rézre, acél­ra pénze nincs és igy képtelen kibontakozni, fejlődni. A megnemértés, a közöny és a gúny fala veszi körül s ő maga keserű, el­zárkózott magányos emberré válik. Nyug­talansága Moldvába űzi. Megismeri az el­nyomott román nép szenvedéseit és valószí­nűleg itt csatlakozik hozzá élettársa, Velcsui Jusztina is. 1848 forrongó tavasza itthon találja, s az, aki annyi oldalról, s olyan mélyen megis­merte az elnyomás minden keserűségét, bíz­vást reméli: vége az idegen elnyomásnak, vége a földesúri kizsákmányolás súlyos kor­szakának. R­eményei azonban még ekkor távol ál­lottak a megvalósulástól. 1848 őszén ugyanis a forradalmi erők helyzete Erdélyben már-már válságossá válik. Része van ebben a nyíltan vagy burkoltan, de szí­vósan ellenálló földesúri reakciónak, a hangadó középnemességnek, amely képtelen forradalmi álláspontra helyezkedni mind a jobbágyok földhözjuttatásának, mind a nem­zetiségek politikai egyenjogusításának kér­désében. 1848 novemberében Erdély ura Puchner — az erdélyi osztrák haderők feje. Már csak Háromszéket kell megszállnia s megvalósít­hatja a Nagyvárad felé tervezett előretörést, a magyarországi forradalmi csapatok hát­batámadását. Háromszéken azonban más döntést hoz a nép. Megyeszerte fellángol a népfelkelés tüze, s a teljesen körülzárt háromszékiek kö­rében hiába, híreszteli az ellenség, hogy a császári seregek győzelmével már véget is ért a háború — ezt a nép nem tudja és nem akarja hinni. A népgyűlések egymást érik. Végül — a sepsiszentgyörgyi gyűlésen — a Puchner ultimátumától megriasztott meg­alkuvó vezetők felvetik a kérdést: helytáll­hat, győzhet-e egy zharoknyi ember magá­­rahagyottan, reménytelen erőtlenségében ? Hiszen nincs pénz. A nép válasza: van még hatezer forint, — „Nin­cs lőpor“. Zúgva jön rá a felelet, teremtsünk — majd a végső érv: „Nincs ágyú“. — Lesz — mondja erre Gábor Áron, kifejezve a nép akaratát. .. A forradalmi helytállás, meg nemalkuvás füzében akkor kovácsolódik ő is egybe azok­kal, akik hallani sem akarnak meghódolás­ról. A bizakodás, kitörő lelkesedés közepette még felhangzik a hivatásos katona, Dobay ezredes kétkedése: lehet-e azokkal az ágyuk­kal célozni, nem repednek-e szét, virágzó falva­inkat fel fogják-e dúlni s akkor késő lesz a bánkódás... Erre felel még meg Gábor Áron egyszerűen, nyugodtan, de szilárd meg­­győződéssel ,.... ha az első próbalövéssel célba nem lövök, a második golyó engem szaggasson szét.“ Mintegy hatvan ágyút állít aztán harcba a székelyföldi népi forradalmi helytállás, a népi alkotókészség. Feladásról, megadásról, meghódolásról már nincs szó. A nép döntött és méltónak mutatkozik a döntéshez. Olyan falvak, kisvárosok válnak az ágyugyártás székhelyeivé, mint Magyarhermány, Sepsi­­szentgyörgy, Kézdivásárhely. S Turóczy Mó­zessel az élén mind gyakorlottabban dol­goznak a kézdivásárhelyi „ágyugyár“ fér­fiai. Falvak harangjai, régi órák ingái, ón­edények gyűlnek a hadiipar e központjaiba. Híres öreg medvevadász szervezi a lőpor­­gyártást, van aki újra felfedezte a gyutacs­gyártás titkát, gyermekek, fiatalok salétrom után kutatnak, lányok, asszonyok töltényt, gyutacsot készítenek, szervezik az ellátást. Zabolni és kovásznái románok a székelyekkel vállvetve készülődnek a szabadság védel­mére. Gábor Áron csak egy közülük. Egy, aki azonban szervező, tanítómester, tüzérkatona — példa mindenki számára. Egykorú krónikása így ír életéről: „ ... egybegyűjtötte a szükséges mesterembereket, megismertette az ágyú­s ágyus­szek­ér alkat­részeivel s készítési módjával; a pléhest megtanította, hogy készítse a kartács kan­nát, a lakatost, miképpen csinálja az ágyú­­emelő srófot... a tüzéreket, hogy készítsék a töltényt, gránátot, gyutacsot, kanócot, tűz­­röppentyűt, stb. Ő volt mester és legény; ügyelt az ojtozi, gyimesi, tömösi szorosokra, a védművekre, az előőrsökre; a félénkeket bátorította; mindenütt ott volt, ahol baj for­dult elő, mindenki bízott benne; néha egy nap egész Háromszéket bejárta, tanított, magyarázott, fegyelemhez szoktatta az újonc népet, az imént felszabadult határőr vé­reit. Néha műhelyéből a lármadob csatába hívta, megverni segítette az ellenséget s az­tán ismét műhelyébe tért. Ez így tartott he­tekig, hónapokig, éjjel-nappal. Már el is szo­kott volt az álomtól. Volt egy asztali kis zenegépe, ennek melodikus hangjai mellett pihent és szendergett olykor egy-egy órát. Ez volt álma és éjszakája...“ Ez volt Gábor Áron. A­ki nem ismeri a dolgozó nép forradalmi elszántságát, nem ismerheti igazán Gábor Áront nem; aki Gábor Áront megismeri, a szabadság ügyének fegyvert teremteni tudó, s azzal elszántan küzdeni képes népet ismeri meg. Gábor Áron nem­csak ágyúöntő, hanem Bem seregének legen­dás tüzérőrnagya is. A forradalom katonája, akit műhelye lázas munkájából izzó nyugta­lanság üz a harcba. Egy eddig ismeretlen adat arról beszél, hogy kéri, engedjék küz­deni őt, engedjék a baráti táborba Gáli Sán­dor mellé, hiszen az ágyúöntés már nélküle is rendben folyik. Hogyne csodálná azt a tisztjét katonája, hogyne írna így róla egyik tüzére levelében: „Gábor Áron az egész tá­bor lelke, nála nélkül mondhatni semmit sem érünk, ő a legnépszerűbb és értelmesebb em­ber, ki képes lelket önteni a katonaságba...“ Forradalmi lendületének sodrása magával ragadja azt, aki vonzási körébe kerül. Hogy­ne ragadná magával Velcsui Jusztinát, azt, aki nehéz, küzdelmes életében melléje ál­lott. Aki Gábor Áron mellett értette meg Báb­esou, általa talán sohasem hallott sza­vait: „Ugyanaz a zsarnokság nyom el ben­nünket, összes románokat, a magyarokkal... és Európa összes népeivel együtt.“ Talán a nyomorgó, földjét vesztett moldvai népet képviseli ő, a halk, szerény asszony, aki ló­háton, honvéd ruhában egy lépést sem tágít soha Gábor Áron mellől. Bereck bírája két évtized múltán igy állít emléket neki: ,,.. . a csaták részei, az ágyuk mennydörgései s a 48—49-i hadjáratnak minden zivatarai közt, ahol csak a hős Gábor Áron megjelent — jelen volt; ezt kisérte, nemcsak mint nő, ha­nem bámulatos merészséggel a hős tüzérőr­nagy mellett valóságos hadsegédi teendőket végzett.“ Nem csoda, ha lelkesen követik Gábor Áront azok, akik megismerik, hiszen tiszta emberséget, becsületességet, mély, önzetlen hazafiságot sugároz minden szava, minden tette. Ahhoz, hogy néhány vonással, felvil­lantott részlettel valamennyire is felvázol­hassuk Gábor Áron emberi arcát, erről is szólanunk kell. 1849 májusában például 5, aki nem író­­ember, hosszú vitacikket ir a „Honvéd“ című lapba. Az ok a kolozsvári iparosmesterek magatartása a városban tervezett egy­ógyir­tással szemben. Érezhető gúnnyal, „jó pol­­gár“-oknak nevezi őket ,akik szerinte hallat­lan követeléssel lépnek fel s szégyenletesen alkudoznak. Megbélyegzi azokat, akik nem a haza javát nézik, akik a haza rovására akarnak gazdagodni, akik a közérdekek s po­litikai okok emlegetését „csak saját erszé­nyek töltésére akarják felhasználni.“ Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a belső ellenséggel, a „hitszegőikkel, pártütőkkel“ szemben egyformán érez Pető­fivel, Bálcescuval, Bálcescu arra tanítja tár­sait „legyetek keményebb forradalmárok“ s az árulók ellen azonnali ítéletet követel. Pe­tőfi így ír: „könnyű bánni külső elleninkkel, (Ha kivesznek a belső bitangok...“) Ilyen ke­ményen, határozottan forradalmár a nép is, Gábor Áron is. Említsünk meg ezt példázva — két eseményt. Az egyikben a nép, a má­sikban Gábor Áron a főszereplő. 1848 november 27-én terjedt el Sepsiszent­­györgyön a híre annak, hogy Balázs Manó határőrszázados, az ellenség kezére akarta átjátszani és lefegyvereztetni csapatát — a­­mely Heydte dragonyosaival szemben Udvar­helyszék felől állt őrt. Sokan elestek, fogság­ba kerültek, zömük mégis kivágta azonban magát a kelepcéből s az árulót — az árulá­sát bizonyító levelezésével együtt — pedig elfogták. Szentgyörgyön a hétfői vásár nap­ja volt, de az egybegyűlt nép nem tért ha­za: várta az áruló elítélését. Az ottani ve­­­etők aggodalmaskodtak, félte­k az azonnali, kemény ítélet kimondásától, hiszen ők sem vetették el végleg a meghódolás gondolatát. A nép ezt észrevette és gyorsan cselekedett. Berontott a tanácsházba, az árulót kihurcol­ta a város főterére. Lövés dördült, meg­villantak a szuronyok s lovak taposták el annak a testét, aki népét legsúlyosabb órái­ban elárulta. Dehogy is esett szó már ezután alkudozásról, békéről vagy meghódolásról. Ez azonban ismét szóba került az 1848-as év végén, a 49-es esztendő első­­napjaiban, amikor hosszú hősi harcok után so­kan vég­leg kilátástalannak mondották az ellenállást. Olyan békefeltételeket akartak elfogadtatni, amelyek biztosítják azt, hogy Háromszéket nem szállják meg, de ugyanakkor hajlandók voltak kiszolgáltatni az ágyukat. „Ilyen áron nem kell a béke“ — mondot­ták azonban többen is, a legforradalmibb ve­zetők. Gábor Áron otthagyja a gyűlést, „fel­dúlt arccal, bősz indulattal“ rohan ágyúi­hoz. Parancsot ad, mozdonyozzák le az ágyú­­kat és szegezzék a tanácsháznak. Szét akarja lövetni, romok alá akarja temet­ni azokat, akik meghódolással egyenlő békéről beszélnek, belenyugosznak ágyúik, fegyvereik kiszolgáltatásába... Számos tár­sának az apja is ott ül a tanácsházban; e­­zeknek sikerül szándékát meghiúsítani, gyorsan Kézdivásárhelyre mentik a megalku­vókat, az ágyukat pedig elrejtik. A nép dü­he elől azonban itt is alig találnak menedé­ket. Kézdivásárhelyen is a nép haragja ve­szi körül őket: ,,Ezek az árulók, akik békét kötöttek s kiadták az ágyukat: halál reájuk!“ Életüket alig sikerül megmenteniök. A kapituláció az ágyuk kiadása nélkül megy végbe. A nép s vele Gábor Áron is, nem megy el esküt tenni Brassóba. Fegyve­reit elrejti, kiadását megtagadja, nem hódol meg, nem hisz a vereségben. „Bem apók­­hoz csatlakozik rövidesen s indul új harcokba s küzd tovább töretlen hittel, 1849 nyaráig. A forradalmi harc utolsó napjaiban ismét nagy szerephez jutnak az árulók, a „belső bitangok“. Gábor Áron tudja, látja ezt. Az utolsó székelyföldi csatáik idején Tusnád mel­lett táborozva például mindenkit szigorúan megfigyel, kikérdez. Hadsegéde kérdésére mondja: „Árulókkal van bajunk s fájdalom, azok köztünk vannak.“ Ugyan­akkor vallja meg azt is, miért visel két kardot: egyiket az ellenségnek, a másikat az árulóknak szánja. 1849 július 2-án egy Háromszék határszé­lén vívott csatában vet véget életének egy ágyúgolyó, így fejeződik be ez a töret­len harcos élet, amelynek folyamán Gá­bor Áron megismeri az elnyomatás minden keservét, a belső és idegen kizsákmányolok minden gazságát. Érett férfikorban az egész Európán átzugó forradalom vihara számára is lehetővé teszi, hogy részt vállaljon a harcból, a küzdelemből, segítsen szétrom­bolni az átkos régit, segítsen utat nyitni a reményt keltő útnak. Habozás nélkül részt vállal a harcban s a forradalom éveiben nincs számára egyetlen nap sem, amely a megalkuvás, csüggedés, vagy akárcsak a kétkedés napja lenne. Példája sodróerejű, minden szónál meggyőzőbb. Hazafisága tisz­tán, fénylőn áll bánki előtt is. Nincs benne nacionalista előítélet — tanú rá román asz­­szonya, de az is, hogy soha sincs egy leki­csinylő, durva szava sem más nép fiairól, még akkor sem, ha szemben áll velük, ő a zsarnokság, az elnyomás ellen küzd, s an­nak képviselői ellen, bárkik legyenek is azok. Mélyen megveti azokat, akik a számára oly nagyszerűen igaz ügyet önző haszonleséssel igyekeznek kihasználni és kérlelhetetlen a „belső bitangokkal“, a megalkuvókkal, áru­lókkal szemben, forradalmi határozottsággal lép fel ellenük. Gábor Áron következetes demokrata forra­dalmár, hűen képviselte a népet, amely felkelt az idegen elnyomás, a feudalizmus ellen , s amelyet határtalan hazaszeretete, önzetlensége, bátorsága, csodálatos alkotó­teremtőkészsége legyőzhetetlenné tesz. Ebben az erőben bízni, hinni tanít meg bennünket a forradalmi nép 1848—49-es har­cainak története — Gábor Áron harcos élete IMREH ISTVÁN ELŐRE Levelezőnk írja A temesvárrajoni egyszerű mezőgazdasági társulások tagjai a hónap elején tapasztalat­­cserét tartottak. Több, mint 60 társulás éster­melői gyűltek össze és vitatták meg az ipari növények termesztése terén elért eredményei­ket, szerzett tapasztalataikat. A legjobb ipari­­növény-termesztők diplomákat kaptak. Kitün­tették Rupner Gáspár cukorrépatermelőt Géber Jakab, Neumann Péter dohánytermelőt és másokat. A temesvári OCL Alimentara kereskedel­mi vállalat dolgozói válaszoltak a resicai OCL Alimentara versenyfelhívására. A ver­seny céljául a forgalmi költségek rendszeres csökkentését tűzték ki. A temesvári Alimenta­ra alkalmazottai a versenyfelhívást a vásár­lók előzékeny kiszolgálására vonatkozó ver­senyponttal egészítették ki. A Tudomány és Kultúraterjesztő Társaság temesvári fiókintézete február elején népi egyetemet nyitott. Társadalompolitika, ter­mészetrajz, orvostudományok és a fiziko­kémia cikluson kezdődtek meg az előadások az „1933 február 16“ CFR-klub nagytermé­ben. DUNAJECZ LÁSZLÓ A mezőgazdasági építkezések fellendítéséért Az építésügyi minisztérium egységei ez év­ben húsz gépállomáson kezdenek új építke­zéseket, 40 GTA-ban és 55 állami gazdaság­ban pedig folytatják a megkezdett munkákat. A tervezőhivatalokból sok mérnököt küld­tek a mezőgazdasági építkezéseket irányító technikusok és mérnökök segítségére. Intéz­kedés történ­t az építőtelepek anyag­ellátásá­ról s az építkezések félidőben való zavarta­lan folytatásáról is. A munkálatok meggyorsítása és az önkölt­ség csökkentése céljából típusterveket dol­goztak ki. A típustervek bevezetése lehetővé teszi, hogy jobban kihasználják a gépi fel­szerelést, nagyobbrészt helyi anyagokat hasz­náljanak és ahol szükséges, betonból és vas­betonból készült, előregyártott épületeleme­ket alkalmazzanak. Az idei mezőgazdasági épületek 30 százaléka előregyártott elemekből épül fel. A könnyű épületelemek az építke­zési vállalatok és trösztök műhelyeiben ké­szülnek. Az előregyártott elemek beszerelése és szállítása céljából szakbrigádok alakulnak, amelyek megfelelő szállító- és emelőgépekkel építőtelepről építőtelepre járnak. A március 6-ért vívott harc emlékeiből Miután a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította országunkat, a legszéle­sebb néprétegek hazafias lendülettel küz­döttek, hogy hazánk a gyalázatos szov­­jetellenes háború következményeit kihever­hesse. A hitlerellenes fronton hősi tettek születtek. De a kizsákmányoló osztályok még hatalmon levő képviselői mindent el­követtek, hogy megakadályozzák az or­szág talpraállítását, hogy gátat vessenek az ország demokratizálódásának. A békésen tüntető dolgozók ellen 1915 február 24-én megnyitott alattomos sor­­tűz csak betetőzése volt a sorozatos ter­rorakcióknak, amelyekkel a királlyal cin­­koskodó burzsoá pártok az országot újra zsákmányul akarták odavetni az imperia­listáknak, újra a fasiszta katonai dikta­túra karjaiba akarták kergetni. Ám számításaikat a párt vezette dolgo­zók keresztülhúzták. Szerte az országban gyűlés gyűlést követett és ezeken a nép elhatározott szándékának adott kifejezést, hogy nem engedi visszatérni a múltat. A népakarat 1945 március 6-án győzött is. Elseperte a nép hóhérát, Radescut, és megalakította Románia első demokratikus kormányát. Képünk éppen egy ilyen népgyűlést áb­rázol. Bukarest utcáin lelkes tömeg vonul fel táblákkal, jelszavakkal és követeli Ra­­descu távozását. 1955. február 25., p­éntele így véded élted, otthonod! Ha tehozzád is bekopognak A boldog szívvel érkezők, Ajtód, szived zárd ki azoknak: A béke követei ők! Kezed egy percre se remegjen, Mikor neved aláírod, Tudd meg, hogy nagy dolgot cselek­szel: így véded élted, otthonod! ELKÉSZÜLT AZ E­LSŐ Diesel-motoros, to­latómozdony a budapesti Wilhelm Pieck vagon- és gépgyárban. A 130 lóerős, kétten­gelyes normál nyomtávú tolatómozdony ipar­­vállalatoknál, erőműveknél, bányáknál, ren­dező pályaudvarokon könnyíti meg a munkát. Az első példányt most próbálják ki és két újabb mintapéldány elkészítése után a soro­zatgyártást is megkezdik. A KÉZDIVASARHELYRAJONI Zabola köz­ség dolgozói felkészültek a tavaszi mezőgaz­dasági kampányra. Minden dolgozó paraszt elvégezte a felszerelések javítását, a trágya­­hordást, s ugyanakkor a tűzifát is hazaszál­lították, hogy a mezei munkák idején ne kelljen ezzel is foglalkozni. A NAPOKBAN HAGYTA EL a moszkvai Bielorussz állomást az első Moszkva—Berlin útvonalon közlekedő gyorsvonat. Ez lehe­tővé tette az átszállás nélküli utasszállítást a Szovjetunió és Berlin között. MARIA BANUS ÍRÓNŐ, az RNK Állandó Békevédelmi Bizottságának tagja, csütörtö­kön délben Budapestre utazott, ahol részt vesz a magyar békeharcosok február 26 és 27 között megtartandó IV. kongresszusán. KADAR ISTVÁN Nagybánya-tartományi esperesi megbízott ★ ★ -----------------------------— CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT a fővárosba érkezett két magyarországi képzőművész: Szabó Iván, a budapesti képzőművészeti fő­iskola tanára, és Csernus Tibor, Munkácsi­­díjjal kitüntetett festőművész. A magyarországi vendégeket, akik a Kül­földi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására érkeztek országunkba, a román­magyar kulturális megállapodásra vonatko­zó terv keretében, a Külföldi Kulturkapcso­latok Román Intézetének és a Magyar Nép­­köztársaság bukaresti nagykövetségének képviselői fogadták. . TIZENHÉT JÁTÉKFILMET, 40 egész es­tet betöltő dokumentum-­filmet és 15 népszerű tudományo­s filmet gyártanak ez évben a io­­­nai filmstúdiók. NÉGY BRIGÁDOT szervezett a monostori (Arad tartomány) állami gazdaság vezető­sége a megrongálódott mezőgazdasági gépek és szerszámok javítására. A javítócsoportok tagjai a téli javítási munka megkezdése óta fáradságot nem kimélve tevékenykedtek s így az elmúlt napokban 100 százalékban be­fejezték a sgépek és szerszámok javítását. A PRONOSPORT S­PORTTIP VERSENY február 20-i hetedik fordulójában a követke­ző nyereményeket osztották­­ki: 12 találatosok: szelvényenként 7.337 lej; 11 találatosok: szel­vényenként 206 lej; 10 találatosok: szelvé­nyenként 27 lej. A MAROSVÁSARHELYI ÁLLAMI FILHARMÓNIA 1955 március 23-ra versenyt hirdet a másod-karmesteri állás betöltésére. A jelent­kezők a következő feltételeknek kell hogy eleget tegyenek: 1. Ismert szimfónia vezény­lése (az anyagról a jelölt gondoskodik); 2. Ismeretlen mű vezénylése (Prima vista); 3. Versenymű zenekari kísérete; 4. A művek formai elemzése; 5. Általános zenetörténeti ismeretek. A pályázók kötelesek írásban kérni a ver­­senyen való részvételüket. A béke szent ügyét szolgálja Ma minden igaz dolgozó­­ S a nagyvilágba ezt kiáltja: Nem kell háborús uszító! Még sajog a nagy világégés (S a szenvedés nem kis dolog!) Tiltakozz egy újabb láng ellen: így véded érted, otthonod! És védd,­­ védd a békét híven, Védd kenyered, védd sorsodat, Védd szabadságod, védd mosolyod, Védd gyermeked s asszonyodat­ Tekints hát bátran a jövőbe Egy milliárd szív feléd dobog S biztat, hogy harcolj a békéért: így véded érted s otthonod!.. . A Meteorológiai Intézet közli: A következő napokra nedves, ködös idő várható. Borús égboltozat, eső és havas eső az ország minden részén, a hegyekben ha­vazás. A dunamenti síkságon és Dobrudzsában élénk, az ország többi részén mérsékelt déli, délkeleti és végül keleti szél. Moldvában csökkenő, az ország többi ré­szén alig változó hőmérséklet. Hőmérsékleti értékek : nappal mínusz 3 és plusz 3 fok, éjjel plusz 1 és mínusz 4 fok között. Mold­vában az éjjeli hőmérséklet mínusz 10 és mínusz 10 fok között mozog. Helyenkint jégkéregképződés.

Next