Előre, 1956. augusztus (10. évfolyam, 2731-2755. szám)

1956-08-01 / 2731. szám

1956. augusztus (– szerda. A Nagyvárad tartományi Vállalatok jövedelmezőségéről Az előrelátó Artdel­ mindig pontosan tudja, mire mennyit költhet , ennek megfelelően osztja be a pén­zét. Bárhol is lépné túl ezt a beosz­tást, bármire is költene többet, mint amenn­yit arra szánt, ez okvetlenül felborítaná az egész költségvetését. Ilyenkor aztán jött a kölcsönkérés , ha van kitől, mert tudott dolog, hogy senki se szívesen kölcsönöz annak, a­­kiről tudja, hogy gondatlanul prédálja a pénzt. Hasonló a helyzet a vállalatok pénz­ügyi terveivel. De mennyivel nagyobb gondosságra, mennyivel több felelős­ségérzetre van szükség ott, ahol nem csupán egy ember pénzéről, hanem egy egész vállalat anyagi helyzetéről van szó. Márpedig ma döntő fontossá­gú kérdés, hogy hogyan gazdálkodnak vállalataink a rájuta bizott pénzalapok­kal, hiszen jórészt az ipar jövedelmé­­ből kell biztosí­tanunk a tömérdek gaz­dasági és népjóléti beruházás pénz­alapjait. A pénzügyi fegyelmet törvény írja elő. De az emberek, akik ezt a tör­vényt végrehajtják, a vállalatok mun­­­kásai, a műszaki személyzet és a vál­lalatok vezetősége­i sokkal többre képesek a törvény betűinek egysze­rű betartásánál. Gondos, jó minőségű munkával, szigorú takarékossággal, a gyártási technika fejlesztésével a pénz­ügyi tervek betartásán túlmenően is jelentős összegekkel növelhetik a nem­zeti jövedelmet. Sok jó példa akad erre Nagy­várad tartományban. Az Infratirea szerszámgépgyár dolgozóira bátran rá lehet mondani, hogy gondos, jó mun­kások. Gépeiket már nemcsak ide­haza ismerik, hanem Hollandiából, Finnországból, Indiából és Egyiptom­ból is érkezett már hozzájuk dicsérő elismerés. Mi köze ennek a pénzügyek­hez, a vállalat jövedelmezőségéhez. Az, hogy például az első félévben a megszabott termelési terven felül gyártották le a damaszkuszi és iz­­miri nemzetközi vásárra készült gépe­ket, amelyeket pedig meglehetősen későn rendelt meg a m­inisztérium­, 11,2 százalékkal túlteljesítették első félévi árutermelési tervüket — jó tü­körképe ez a jövedelmező gazdálko­dásnak. Ami az anyagtakarékosságot il­leti, a tartományban az elsők között kell megemlíteni a Soldaritatea cipő­gyár szabászait és stomicolóit, akik a gondosabb anyaggazdál­kodássa­l már több mint négyszázezer lejt takarítot­tak meg. Ilyen helyen hamar ki­tűni­­k, hogy Valaki mennyire tekinti­ magáé­nak a gyárat, amelyben dolgozik. Hi­szen egy szabászt csak arra kötelez a munkaszerződése, hogy föl szatíja, ki az anyagot. S az már a becsület és lelkiisn­eretesség dolga,­­frogiy Ttshkei Magda ffjUfzturtkáSl­ing felállt az egyik gyűlésen és bejelentette: alakítsák át a baby-cipők új modelljét, mert sok hulladékot okoz. (Meg kell mondani, hogy a javaslata nyomán meg is vál­toztatták a modelleket.) Vagy mit je­lent a gyártási technika fejlesztése? Az élesdi Refractar tűzállótég­ygyár dolgozói több mint 120 tonna kösze­net és mintegy 50.000 lejt takarítot­tak meg azzal, hogy saját motorral látták el az addig áttételes meghaj­tással dolgozó gépeket. Ha megnézzük a Vállalatok bank­számláit, még sok hasonlóan jól dol­gozó vállalatot találunk a tartomány­ban, különösen a vegyipari és könnyű­ipari vállalatok között. Ez a helyzet egyébként a két minisztérium pénz­ügyi ellenőrző szerveinek a munkáját is dicséri Di SajfloS, találni elég sok olyan vállalatot is, amelyek igazán nem di­csekedhetnek a bankszámlájukkal. No­tórius adósságcsinálók, akik jövedel­mező jó munka helyett tehetetlenül várják az államtól a ,,megmentő zseb­pénzt". Jellemző példái ennek a tarto­mány szénipari vállalatai, amelyek csak itt-ott, elvétve teljesítik termelési tervüket, minélfogva a bankban majd­nem egész éven át zárolva áll a folyó­számlájuk. Hasonló a helyzet — ha nem is ennyire súlyos — sok helyi ipari vállalatnál. És itt már a tartományi néptanács fütylipari és kereskedel­mi osztálya is hibás, mert szó nél­kül elnézi, hogy olyan cikkeket gyártsanak, amelyek túl sokba kerül­nek, viszont oly gyenge minőségűek, hogy senkinek sem kellenek. A fel­halmozódó anyagok aztán mind na­gyobb összegeket kötnak le a válla­latok forgóalapjából, míg végül bank -fol­yó-s­z­ám­lá­ju­k is zár alá ke­rül. Ilyen esetekért prsze sem mindig elegendő az illető vállalatok hátán elverni a port, hiszen a pénz­ügyi tervek be nem tartásának okai nem egyszer egész a minisztériumokig ér­nek. A nagyváradi vasg­yárnak is a minisztérium írta elő, hogy mel­léktermékként kazeint gyártson. Csak éppen­ azt felejtették el megmon­dani a vállalatnak, hogy mit csinál­­jott majd vele. Jelenleg az egész gyá­rat majd­ elborítja az eladatlan ka­zein, hónapok óta raktárion büdösödik az áru és­ széles e hazában nem ta­lálnak egy olyan válalatot, amelynek szüksége volna rá. Ideje volna, hogy a minisztérium megvizsgálja végre, nem Valma-e jobb, bát időlegesen, ki­venni a vállalat tervéből a kazein gyártást.­­Ugyancsak a minisztériumok fela­data jobban ellenőrizni, hogy vállala­taik hogyan használják fel pénzalap­jaikat. Ez, kétségkívül sok esetben megmentené a vállalatokat az eladó­sodástól, a bankszámláik zárolásától. A palotai kendergyár például, amely amúgy is veszteséggel termel, a forgó­alapjából beruházásra használt fel mintegy 700.000 lejt. Vajon gondol­tak-e arra, hogy most már pénz hí­­ján miből vásárolják meg a további termeléshez szükséges nyersanyagot? Az élesdi Tudor Vladiimirescu, a be­lényesi November 7., a mar­gittai Her­­bák János, vagy az érmihályfalvi kon­zervgyár már évek óta tart raktáron nagymennyiségű hordót és csomagoló­anyagot, amire nincs szüksége, mert nem képes annyit termelni, hogy fel is használja ezeket. A minisztérium rendszeres pénzügyi ellenőrzése már rég földeríthette volna ezeket a sza­bálytalanságokat és megakadályozhat­ta volna a pénzügyi fegyelem soroza­tos megszegését, annál is inkább, mert nem alkalmilag felötlő hibákról, ha­nem hosszú hónapok — sőt néha évek — óta fennálló tűrhetetlen, törvény­ellenes helyzetekről van szó. Nagyvárad tartomány dolgozói sokmifidént kaptak a népi demokrati­kus rendszertől. Mindenfelé új válla­latok, lakóházak, szociális létesítmé­nyek egész sora épült. A tartomány további gazdasági és kulturális fej­­azonban ism­elt csak pénz­­re vaté­kség.". gs pfijjáról értetődő dolog, hogy nemzeti jöved­el­műnknek az erre szolgáló részét elsősorban a tartomány vállalatai biztosítsák. Jól meg kell ezt jegyeznie nemcsak a vállalatvezetőknek, hanem minden egyes dolgozónak.. Mert a jó munka nem csupán személyes érdekük (bár ez is figyelemre méltó, hiszen a Refrac­­tarban például, ahol hónapról hónapra rendszeresen­­túlteljesítik a termelési tervet s ahol tavalyhoz viszonyítva 16 százalékkal növelték a munka ter­melékenységét — az egy dolgozónak ju jó átlagfizetés is 13,6 százalékkal növekedett. De gondoltak-e arra a barátkai ICS, a Szenkovics Irén kö­töttárugyár, a Május 1. szőrmegyár, meg a többi tervét nem teljesítő és gyakran veszteséggel dolgozó vállala­tok dolgozói arra, hogy gondatlansá­gukkal más emberek ezreit fosztják meg a jobb munka- és életkörülmé­­n­yektől? Gondoltak-e például az In­fratirea szűk műhelyeiben összezsú­folt dolgozókra, akik évek óta várják — elegendő beruházási alap hiányá­ban — az új, megfelelő műhelycsar­nokok felépítését ? Augusztus 23. köszöntésére készül­nek most Nagyvárad tartomány válla­lat albán is. Naponta sok szép verseny­­felajánlás hangzik el. Jó­ volna­ még­­egyszer elővenni ezeket a felajánláso­kat s kiegészíteni őket még egy igen fontos szemponttal: a vállalatok jöve­delmezőségének biztosításával. Szovátai helyzetkép az áruellátásról és a vendéglátóiparról A dolgozók ezrei keresik fel évente a Magyar Autonóm Tartomány egyik szép gyógyfürdőjét , Szovátát. Egyesek betegségüket gyógyítani, mások üdülni jönnek ide. Az idén Szo­­­váta idegenforgalma 15%megélénkült. A román és magyar beszédbe elvétve né­met és francia szó vegyül. A Med­e­­te egész napon át hangos a­ fürd­­ők vidámságától,­­a fiatalok Tiancufozásá­­tól. A Patakmajor étteremben szilaj magyar cigányzenét és gyönyörű ro­­mán románcokat hallgatnak a vendé­gek. Mindenki pihen, szórakozik. Né­hány intézménynek azonban — ame­lyektől éppen az üdülés és pihenés, a szórakozás megszervezése függ — most kell a legalaposabb,a legkörül­tekintőbb munkát végeznie, hogy ma­radéktalanul teljesíthesse feladatát. Ezek közé tartozik az Alimentara és a , TAPS. BARÁTSÁGOS ELÁRUSÍTÓK ÁRÖBŐSÉG ÉS MEGFELELŐ VÁLASZTÉK AZ ÜZLETEKBEN Az utóbbi hónapokban az egész or­szágban érezhetően megjavult az el­látás. Olyan élelmiszercikkek is rend­szeresen fellelhetők az üzletekben, a­­melyekből nemrég csak hébe-hóba ka­pott a vásárló, s akikor is sorbanylt­ás után. Örvendetes ez az árubőség, de még nem jelenti azt, hogy az élel­miszerellátás teljesen megoldódott. Az általános tapasztalat az, hogy az áru­bőség mellett a választék rovására még sok panasz írható. Szovátán a választékkal sincs baj. Ez a Ma­gyar Autonóm Tartomány Alimentara kereskedelmi vállalat vezetőségének jó, előrelátó munkájét dicséri. Az Alimentara igazgatósága még jóval a nyári idény beindulása előtt gondoskodott a fürdőhelyek, s így Szováta zavartalan ellátásának bizto­sításáról. Schnitzer Andor kereskedel­mi igazgató figyelme még arra is ki­terjed, hogy Szovátára — s természe­tesen a többi fürdőhelyre is — a leg­jobb kereskedelmi alkalmazottakat küldjék ki, akik megfelelő szaktudás­sal, udvariasan szolgálnak ki, előzéke­nyen viselkednek a vevőkkel szemben. S Bereczki Károly szovátai megbízott irányításával valóban elérték azt, hogy mindeddig egyetlen panasz sem érkezett az igazgatósághoz. Bereczki Károly véleménye szerint az elmúlt évekhez viszonyítva az idén a legnagyobb javulást az ellátás fo­lyamatossága jelenti. Mindeddig még egyszer sem történt fennakadás. Még mielőtt egy árucikk kifogyna, az után­pótlás már a raktárakban van. Az Alimentara szovátai üzlethelyi­ségei ízlésesen berendezett kirakataik­kal valósággal vonzzák a vevőket. Bent pedig a legnagyobb tisztaság és rend fogadja a vásárlót. Különböző hentesáru, a nagyon keresett belföldi és külföldi halkonzervek ,, sokfélesége. Italfélék, tü­körka és csokoládé a lehe­tő legnagyobb választékban kapható Állandóan van vaj, méz, kompot, déli gyümölcs. A külföldi vendégek is a legnagyobb elismerés hangján beszél­nek az áruellátásról. Csupán a fehér­kenyér körül van fennakadás, nem mindig lehet kapni . MEDDŐ VITÁK - GYORS INTÉZKEDÉSEK HELYETT A legtöbb Szovátán üdülő vendég fehérkenyeret, cipót, veknit, kiflit vagy zsemlét keres. Az Alimentaranak több lisztet kell küldenie, a kenyérsü­tő vállalatnak pedig a sütés és a szál­lítás zavartalanságát kell biztosítania Szovátán. Ezt a feladatot egyik válla­lat sem teljesítette teljes mérték­ban. Nem számoltak például azzal, hogy az idén az eddigieknél több ven­dég keresi fel Szovátát s az élelmiszer cikkek iránti kereslet is megnöveke­dik. Később pedig, nem intézkedtek elég gyorsan. Ha figyelmesebbek az illetékesek, mindezeket a hibákat köny­­nyen megelőzhették volna. A helyi megbízottak állandó sürge­­tésére elég későn, június végén, az idény teljében kiküldte képviselőit az Alimentara és a kenyérsütő vállalat (IRIA) a helyzet megvizsgálására. Ott aztán a megbízottak órákon át vi­tatkoztak, hogy Vajon ki is a hibás, míg végül is megállapították, hogy­­a­ fehérkenyér ellátás kérdését könnyű megoldani. Az­­Alimentaranak nem je­óráree­téssel megoldotta a pékségben mutat­kozó munkaerőhiányt. Csak azt nem tudjuk, hogy miért kellett a kenyér­­ellátás megoldáséra, több, mint egy hónapig várni?. Reméljük, hogy az­­ Ali­men­tana és az IRIA közötti megegye­zés most már ténylegesen eredményre vezet és az IRIA egyúttal a szállító­eszköz hiányát is megoldja. SZAKÁCS- ÉS PINCÉRHIÁNY Szabó Ferenctől, a marosvásárhelyi vendéglátóipari vállalat (TAPL) szo­vátai megbízottjától tudtuk meg, hogy­ a fürdőhelyen az idén négy egy­séggel bővült a TAPL hálózata, így jelenleg két étterem, négy falatozó, egy söröző s egy cukrászda áll a ven­dégek rendelkezésére. Ezek az egysé­gek teljes mértékben kielégítik a kí­vánalmakat. A vendéglátóipar ellátása mindenfé­le szempontból sokat javult Szovátán is. Bajok vannak azonban a személy­zettel, pontosabban, munkaerőhiány mutatkozik a szakácsoknál és a pincé­reknél. Szovátán az egyetlen valóban képzett főszakács, a több mint 60 éves Boros György vállára nehezedik a sok­féle ételkülönlegesség elkészítésének feladata. A Patakmajor és a Gorilba étteremben kevés a pincér, s ez a ki­szolgálás rovására megy. A zenés Patakmajor étterem igen nagy népszerűségnek örvend. Ebből a népszerűségből sokat levon az, hogy pincérhiány miatt gyakran negyed, sőt félórát is kell várni, míg az embert ki­szolgálják Ez a helyzet még hatvá­nyozottabban áll fenn a Medve-tóval szembeni étteremben, a Gombában. A szovátai nyári idény még jó két hónapot is kihúzódhat. A vásárhelyi TAPS igazgatósága igyekezzen meg­oldást találni és vásárhelyi pincérek s legalább még egy főszakács kiküldé­sével felszámolni a pincér-, illetve sza­kácsihiányt. Ugyancsak a vendéglátói­par munkájának javulását eredmé­nyezné, ha a három-négy helyen levő, nem minden szempontból kielégítő raktárhelyiségeket egyetlen központi raktárba vonnák össze. LAZÁR LÁSZLÓ Új programmal kezelik az iskolaévet az elemi és középiskolák Az Oktatásügyi Minisztérium egész sor intézkedést tett, hogy az új iskola­évben az elemi és középiskolákban biztosítsa az oktatás megjavítását. Ezt a célt szolgálja az új tanügyi program is. Az RMP KV és a Minisztertanács határozatához híven az általános mű­veltség oktatási színvonalának emelé­se érdekében túlnyomó részben már kidolgozták a programot és a tan­könyveket azoknak az osztályoknak a számára, amelyekben az idén már az új tan­tervet alkalmazzák. A román tannyelvű iskolák szám­á­­ra az Oktatásügyi Minisztérium össze­állította a következő osztályok pro­gramját: a III. osztályos történelmet, természetrajzot és földrajzot; az V osztályos román, francia, német és an­gol nyelvtanítás programját; az V és VII. osztályos matematika, növénytan, földrajz, fizika és ókori történet pro­gramját; a Vili. osztályos , vegytan fizika, irodalom elmélete és zenei ok­tatás programját." A nemzeti kisebbségi iskolák szá­mára elkészült az V. és VIII. osztá­lyos anyanyelvű és román nyelvű pro­gram. (Agerpres)'. l­linden korszak zsarnoka ■Vdvenc axiómája volt ez­ akárcsak az „oszd meg és uralkodj” elv is. Most pedig az amerikai kormány, amely „szabad világ“ néven szereti emlegetni dollár-parancsuralmát, fe­jébe vette, hogy fantasztikus illetékek­kel sújtja és tönkreteszi az USA Kom­munista Pártját és más haladó szerve­zeteket. A kincstár emberei március végén végig száguldottak az országon, az At­lanti-óceántól a Csendes-óceánig, s minden előzetes figyelmeztetés nélkül lefoglalták, illetve birtokba vették a kommunista párt és a Daily Worker épületeit New Yorkban, Chicagoban, Los Angelesben, San Franciscóban, Detroitben, Newarkban és Philadelphiá­ban. Igaz ugyan, hogy a közfelháboro­dás nyomására a kormány kénytelen volt visszaadni ezeket az ingatlanokat tulajdonosaiknak, az adófoglalás azon­ban továbbra is Damoklész kardjaként lebeg a párt felett. Az USA kormánya „250.000 és 300.000 dollár közötti" összegeket kö­vetel, noha valójában elismeri, hogy adókivetése légből kapott. A követelés ugyanis egy különleges találmányon, az úgynevezett „veszély­adón“ alap­szik; erre támaszkodva a kormány olyan illetékeket igényel, amelyeknek jogosságát nyilvánvalóan képtelen i­­ga­zolni. Az adófelhajtók lázas igyekezete, hogy megfosszák az amerikai haladó mozgalmat mindennapi kenyerétől és így halálra éheztessék,­csak folytatása volt annak a sok évi erőfeszítésnek, amellyel az FBI fogdmegjei akarták megtörni a mozgalmat, börtönbe vet­ve vezetőit A Wall­ Street — látva, hogy még a mesterségesen gyártott bizonyítékok és a hamis tanúk segítségével , is csak nehezen tud boldogulni — pénzügyi térre helyezte át a­­támadás súlypont­ját, mégpedig valószínűleg azért, mert feltételezte, hogy a jövőben még nehe­zebb lesz marasztaló ítéleteket kierő­szakolnia. A Smith-törvény ugyanis a „kongresszus véleményezésén" alap­szik, nevezetesen azon a feltevésen, hogy az USA Kommunista Pártja erő­szakkal akarja átvenni a hatalmat Most azonban, miután a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz­­szusa örök időkre felrobbantotta ezt a hazugság-bombát, nincs már meg a Smith-törvény fenntartásának ez az Ingatag alapja sem. De Uncle Sam — abbeli meddő igye­kezetében, hogy megakassza a történe­tem menetét — nemcsak azért alacso­­nyodik le a prohibitív adókivetés esz­közéhez, hogy adónyomorítással kivé­gezze a haladó szervezeteket; ugyanak­kor feladatának tekinti azt is, hogy minden úton-módon törvényesítse, szentesítse és az adók alól mentesítse a reakciós, fajüldöző terrorszervezete­ket. Az effajta szervezetekre vonatkozó vizsgálódásaim során jegyzékbe foglal­tam több mint 300 olyan alakulatot, amelyeket a kormány törvényesen szentesített s „nevelő, jótékonysági, közadakozási“ társaságok jogaival ru­házta fel s minden adó alól mentesítet­te őket! Legvisszataszítóbb példája ennek az álcázott Ku Klux Klán, amely többféle jogosítvány alapján mint „jótékonysá­gi" egyesület törvényesen működik az USA széltében-hosszában. A Klán létjogosultságát elsősorban az adja meg, hogy vezetősége alapo­san megszedi magát a tagok által be­fizetett felavatást díjakból, járulékok­ból és illetékekből. Roosevelt elnök a második világ­­háború idején utasította a kincs­tárt, hogy nézzen alaposabban utána a Klán­ban folyó nyerészkedésnek. En­nek aztán az volt a következménye, hogy a kincstár emberei egy szép na­pon Atalantában bekopogtattak a Klán „Imperial Palace“-beli székhelyének ajtaján, és okmányokkal alátámasztva háromnegyed millió dollár megfizeté­sét követelték. A kukluxklánosok, leg­„Akinek hatalmában áll adókat kivetni, megvan a hatalma, hogy tönkretegyene“ nagyobb bosszúságukra, kénytelenek voltak minden vagyonukat pénzzé ten­ni, a befolyt összegeket átadni Uncle Sam-nek és feladni a jó üzletet. Tétlenségük azonban csak addig tartott, amíg Roosevelt korai halálának következtében Truman foglalta el az el­nöki széket. Aztán az éj leple alatt — kezdetben persze óvatosan — ismét hozzáláttak fosztogatásaikhoz, éberen figyelve, mit tesz majd Truman. Ami­kor aztán látták, hogy Truman nem mozdul, nem tesz ellenük semmit, erő­sebbek és hatalmasabbak lettek, mint valaha Mikor rászántam magam, hogy a bi­zonyítékok összegyűjtése végett ma­gam is belépjek a Klánba, rájöttem, hogy a Nagy Sárkány még mindig sok éjszakát virraszt át álmatlanul amiatti félelmében, hogy váratlanul megjelenhetnek nála a kincstár embe­rei és követelhetik a Roosevelt által ki­vetett illetékekből fenn­maradt hátra­lék kiegyenlítését. A Sárkány tehát felkészült rá, hogy megtámadhassa az ezen a címen tá­masztható követeléseket. Utasítást a­­dott az összes klánoknak, hogy adja­nak alkalmi segélyeket idős asszonyok otthonainak, gyermek-játszóterek fenn­tartásához, öreg néger­ házaspároknak, és vezessenek pontos nyilvántartást a kiosztott segélyekről. Azt remélte, hogy ilyképpen „bizonyítékokat“ szolgáltat­hat arról, hogy a Klán. . . jótékonysá­gi egyesület. A kincstár emberei azonban soha­sem jelentkeztek többé, a kukluxklá­nosok pedig mind jobban és jobban megtollasodtak. Végülis felkotortam az atalantai Szövetségi Bíróság iratait, és felfe­deztem, hogy a Klán elleni adófogla­­lás 585.305,08 dollár összegű kifizetet­len hátralékról tanúskodik. Az időközben eltelt sok év alatt a munkás, néger, és más demokratikus szervezetek hiába próbálták meg ráven­ni a kormányt, hogy a Klánt fizetésre kényszerítse. A kincstár azzal a gyenge kifogás­­sal­ érvel, hogy'*^ imint ezt Joseph D. Nunan jr., a belföldi államjövedelmek biztosa egy hozzám intézett levelében kifejtette­ — a háború utáni Klári „uj“ ad kutat, amelyet nem terhel a régi sze­­rvezet adóssága­­i Erre a sánta érvre minden kezdő jóg hallgató tudja adni a választ. Egy jóhiszemű Bíróság nagyon gyor­san megállapíthatná, hogy az úgyneve­zett uj Klán, amely** régi rend nevét viseli, sajátos szertartásait követi , és változatlanul a régi szervezet propa­­ganidáját folytatja, nemitek a régi a­­lakulat vagyonárnak k­ört­össi, hanem kötelezettségeinek is jogutódja. Ennek, el­lenére a kormány egyetlen ujját sem volt h­ajlandó megmozgatni, hogy a Klánt fizetésre vagy tevékeny­ségének megszüntetésére kényszerítse Unpie Sam egyetlen szóval elérhetné, hogy a Klán becsukja a boltot. Csak egy szóra van szükség: „Fizeás!” De ez az egy szó nevű­ hangzik el. Ehelyett büntetlenül megtűri a lin­­cseit­,fta acéelektet, a gyűlöletet szító, fajmenő agitációt, és inkább vádakat kovácsol a fajü­ldözés, és a háború el­len küzdő~haracső "szervezetek ellen. A nagy gazdasági válság idején ** megválasztott Rooseveltet a nép — a­ többi, között — azzal megbíza­tással küldte a Fehér Házba, hogy olyan adózási programot valósítson •“­meg, amely „Kíméli a szegényeket és lenyomja a gazdagokat!“ Hivatali utódai azonban visszájára fordították ezt a formulát: „Kíméld a gazdagokat, nyomd le a szegényeket!“ Nem is nagyon meglepő, hogy ennek a tételnek velejárójaként egyúttal kímélik a reakciós szervezeteket is, s lenyom­ják a haladó erőket. A kincstári emberek sem tisztább ke­­zűek, mint az FBI ügynökei, akik tör­vénytelen módszerekkel megfigyelés a­­latt tartottak embereket, koholt bizonyí­tékokkal operáltak, megvásárolt tanun­kat sorakoztattak fel, de végül is ku­darcot vallottak módszereikkel. A kincstár nagyon sok vezető tiszt­viselője belekeveredett különféle botrá­nyokba, amelyeknek során bebizonyo­sodott, hogy­ nagy társaságok , számlá­it olyképpen „álkították össze”, illetve „szépítették“ meg, hogy mesebeli összegeket takarítottak meg ezeknek, a társaságoknak adóban. Szolgálataikért ezek a tisztviselők aztán zsíros ügyvé­di tiszteletdíjakat kaptak, mint az illető társaságok hivatalos jogtaná­csosai Egy kongresszusi bizottság például, amely az adózási botrányok kivizsgá­­lásáva megfogalkozott, utóbb kihallgatta Nunan kincstári biztost (aki elsőként tagaalta meg­ a Klán megadóztatását) fel-, K­­igi kért tőle, hogyan mok­ lehettek, így négy mammut­­társaságtól, Chieli tanácsosaként fog­lalkoztatta őt, hívnak­ állásának elha­gyása után. Szetten garast sem haj­tottak be két millió dollárban megállí­­pított adójukból Egy másik Nunaru­­­diens, egy nagy társaság, amelyet 812.000 dollárral adóztattak meg, 4 500 dollárral tudta refedezni­ kivetését, majd 35.000 dollár „visszatérített“ kapuit előző években teljesített állítólagos többletfizetéseiért. A N­unan-botrány sorozatosan, előfor­duló tipikus eset. Az amerikai reakciónak az a kísér­lete,hogy az adózások útján halálra í­­télje a haladó mozgalmakat, megha­zudtolja a szabadságról szóló üres fe­csegéseket. De előbb-utóbb rá fognak eszmélni arra, hogy a haladó eszméket adózással sem lehet megsemmisíteni. Uncle Sam adópolitikáj a _____ Az *Előre" számára im­a : Stetson Kennedy ____________ ELŐRE Harsányan szól a trombita. Mihai Hantiuc a Deia-Cimpulungi pionír- és iskolástábor pionírja ébreszti a tábor fiatal lakóit „GORDIUSI CSOMÓ“ — A munkásoknak fa kell, nem me­se — mondotta felindultan e maros­­hévizi fűrészüzem felelőse. Ha az ígéreteket gáttér alá vihetnénk, min­den bizonnyal teljesítettük volna első félévi fenyőfűrészérti tervünket. Saj­nos ez lehetetlen, s ezért 17 szá­zalékkal adósak maradtunk. Való igaz, hogy az elmúlt hónapok­ban sok ígéretet kaptak a felsőbb szervektől a nyersanyagellátás meg­javítására, de kevés fát az IFET-ilyenkor rendszerint azt a vállalatot szokás szidni, amelyikkel szerződést kötöttek, jelen esetben a maroshé­­vizi fakitermelést. Csakhogy éppen ott van a kutya el­temetve. Az IFET ugyanis nemcsak hogy teljesítette, hanem túl is szár­nyalta előirányzatát. A fűrészüzem tervének teljesítésére viszont még ez a famennyiség sem elegendő. Hol van hát a hiba ? Ott, hogy a két szerződő fél együttműködése nincs biztosítva. A szabótól egész öltönyt követelnek, de a szövet, amit adnak neki, csak egy nadrágra elegendő. Bár az IFET — (egyedüli vállalat, amely a hévízi gáttereket táplálja) — túlszárnyalta tervfeladatát, mégis az első félévben a fűrészüzem kö­rülbelül 12.000 köbméter rönkkel ka­pott kevesebbet, mint amennyire szük­sége volt előirányzatának teljesítésé­hez. Mi következett ebből ? Az első félév­ben két gáttér „parlagon hevert”, az üzem nem dolgozott teljes kapacitás­sal s mégis fizette a kapacitásnak megfelelő technikai-adminisztratív és kiegészítő személyzetet. Ez természe­tesen az önköltségi ár emelkedéséhez vezetett. De mindez csak az érem egyik olda­la. Lássuk a másikat. Mit csinál a fűrészüzem szerződő feleivel ? A leszállítási osztály vezetője szót­lanul lapozgatott aktái között, majd sorolni kezdte az adósságokat. — A CFR-nek 300 köbméter, a vaj­dahunyadi fémipari kombinátnak ■ K­0 köbm^e^ ^^t^gutj^nnek 1.000 Ságoknak több száz köbméter s így tovább. Az akták közül szerényen egy-egy távirat kandikált ki: „Küldjétek azon­nal a leszerződött famennyiséget szop nem tudjuk folytatni az épít­kezést stop”. Vagy másik: „Sürgő­­sen várjuk a 100 köbméter deszkát stop ha nem külditek átadjuk az ügyet az Állami Döntőbíróságnak stop”. Ha meglátogatnánk a fent említett vállala­to­rvului valamely­­et, m­in­den bizonnyal az ő­ leszállítási osz­tályaikon is találnánk hasonló táv­iratokat, amelyekben a leszállítat­lan deszka anyagból „készülő” árucikke­ket követelik. Hát igen. A terv az a törvény, a­­melynek megszegését büntetik. De va­jon Lehet-e „pálcát törni” a maroshévi­­ziek felett ? Aki járt Hévizen az tudja, hogy évekre visszamenően a fűrészüzem dolgozói mindig becsületesen telje­sítették kötelességüket. Az üzem munkaközössége az idén is lelkiisme­retesen küzdött, hogy ne maradjon adós. De hiába volt minden erőfeszí­tésük, mert 100 köbméter fenyőrönk­ből 200 köbméter deszkát nem lehet vágni, még akkor sem, ha megjavíta­nák a fakihasználási százalék világ­rekordját. De végül is megoldást kell találni. Hogyan? Volna egy néhány javasla­tunk:­­ 1. Tekintettel arra, hogy az IFET képtelen nagyobb mennyiségű rönköt szállítani a fűrészüzemnek, gondos­kodni kell arról, hogy más vátterek­­ről is szállítsanak fát Hévízre. 2. Ha nincs honnan fát szerezni,­a kihasználatlanul heverő gáztereket helyezzék át olyat­ üzembe, ahol van nyersanyag. 3. Csökkentsék a fűrészüzem tervét. (Ez a megoldás volna a legkönnyebb, de egyben a leghelytelenebb is)1.­ A „gordiusi csomó" tehát­ ezek kö­zül kiválasztani a legmegfelelőbbet. A „kibogozásra” azonban csak a Fai­pari Minisztérium képes. WEISZ SÁNDOR -..................... in ... .rp........■ ■■............... . ................................. Hegedűs András elvtárs jelentése az országgyűlés ülésszakán - Mint jelentettük, július 30-án meg­­nyílt a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének ülésszaka. Hegedűs András­­ miniszterelnök ez alkalommal beszédet mondott. , Beszámolója elején Hegedűs András a Magyar Dolgozók Pártja Közpon­ti­­vezetőségének legutóbbi teljes ülésén hozott határozatok nagy jelen­tőségére hívta fel a figyelmet. A p­árt Központi Vezetőségének a második ötéves tervvel kapcsolatban hozott határozatai — mondotta Hegedűs András — megmutatják a kormány­nak, milyen irányban tájékozódjék a népgazdaság fejlesztése, a dol­gozók életkörülményeinek megjavítá­sa, kulturális színvonaluk emelése ér­dekében. A Minisztertanács, mint végrehajtó szerv, egyik legfontosabb feladatának tekinti azt, hogy gyakor­lati intézkedésekkel segítse elő a Ma­gyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége által hozott határozatok megvalósítását. A beszámolóban tárgyalt időszak­ban a Minisztertanács minden figyel­mét a gazdasági kérdések megoldá­sára összpontosította. A szocialista ipar első félévi tervfeladatát 2,2 szá­zalékkal túlteljesítette. Külön ki kell domborítanunk a széniparban elért si­kereket — mondotta — mivel ez az iparág — első félévi tervelőirány­zatán túlmenően ,— 50.000 tonna sze­net adott az országn­ak. Hegedűs András miniszterelnök hangsúlyozta, mekkora jelentőséggel bír az ipar műszaki színvonalának ál­landó emelése. Rátérve a mezőgazdaság kérdéseire a szónok kidomborította, hogy az ut°bbi évek folyamán az állami gaz­daságokban és a termelőszövetkeze­tekben — nagy vonalakban — gépesí­tették a vetést. Javult a mezőgazdaság vegyszerekkel és pótalkatrészekkel va­ló ellátása. Mindezek ellenére, még mindig nem sikerült megjavítani a mezőgazdaság műtrágyaellátását. A kormány néhány olyan intézkedést léptetett életbe, amelyek fokozzák a dolgozó parasztok anyagi érdekeltsé­gét. A parasztság fokozódó anyagi ér­dekeltsége, az agrotechnikai intézke­dések, valamint a kedvező időjárás folytán ebben az évben jó termésre, egyes terményfajtáknál pedig a múlt évinél jobb termésre van kilátás. Az ipari tervek teljesítése — és túl­teljesítése egyes helyeken *— vala­­mint a jó terméskilátások, lehetővé tették, hogy a lakosság életszínvona­­lának emelését szolgáló intézkedése­ket léptessünk életbe. A dolgozók reálbérének és a pa­rasztok reális jövedelmének növelésé­vel párhuzamosan az életszínvonal emelkedésének egyik legjelentősebb té­nyezője a lakásviszonyok megjavítása­ A továbbiakban Hegedűs András kitért a kultúra, a közoktatás kérdé­seire, valamint az állami szervek te­vékenységének megjavítására. A nemzetközi kérdésekkel kapcsolat­ban kijelentette, hogy a Magyar Nép­­köztársaság kormánya mindent meg­tesz a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti együttműködés megjavításáért, mert ezzel a béke megszilárdításának ügyét szolgálja. A kormányt a békés politika megva­lósítására irányuló törekvés szelleme hatotta át akkor, amikor meghozta múlt heti határozatát a magyar fegy­veres erők állományának újabb 15.000 fővel való csökkentéséről. Ez azt jelenti, hogy a jövő év fo­lyamán 35 százalékkal kevesebbet költünk honvédelemre, mint 1953- ban. Az SZKP XX. kongresszusának ha­tározatai és a kongresszus óta bekö­vetkezett nemzetközi események fé­­nyé­ben még világosabbá vált — foly­tatta Hegedűs András —, hogy a szocialista tábor egységének szaka­datlan erősítése a nemzetközi helyzet egészséges fejlődésének, a béke meg­­szilárdításának legfontosabb feltétele. A magyar kormány teljesen tisztában van ennek a ténynek a jelentőségével. Hegedűs András különösen azokat az erőfeszítéseket hangsúlyozta, ame­lyeket — a beszámolóban érintett idő­szakban — a Magyarország és Ju­goszlávia közötti kapcsolatok fej­lesztésének érdekében tettek. Hasonlóképpen nagy figyelmet szen­telünk — mondotta Hegedűs András —­ a szomszédos Ausztriával való kapcsolataink fejlesztésének és a dip­lomáciai kapcsolatok kiterjesztésének­ számos más országgal. Mindezek az intézkedések és tervei — hangsúlyozta Hegedűs András —­­arra irányulnak, hogy a népek közötti aktív együttlétezés elvét átültessük a gyakorlatba. 3 Szívélyeshangú üzenetváltás a déli-sarki szovjet és amerikai expedíció vezetői között Az amerikai nép nemzeti ünnepe, A Mips 4-1 Fpagettensém­i Nap alkalm­­d­alól a szovjet­­­éli sarki kutatók me­legen üdvözölték az amerikai sarkku­tatókat. M. Szoritov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája déli sarki ex­pedíciójának vezetője rádió útján üd­vözölte V. Witneyt, a déli sarki ame­rikai kutatóállomások parancsnokát. M. Szomov egyben jókívánságait küld­te Richard Byrd ellentengernagynak, az USA déli sarki kutatásai vezetőjé­nek és helyettesének George Juffek ellentengernagynak. Byrd ellentengernagy július 27-én a következő üzenetet küldte M. Szo­­movnak, és A. Guszevnek, a Pioner­­szkaja szovjet kutatóállomás vezető­jének: „Minthogy távol voltam, csak tegnap kaptam meg az ön Julius negyedik­ üd­vözletét. Július 4., függetlenségünk ki­kiáltása napjának alkalmából kül­dött jókívánságai igen becsesek szá­momra- örömm­el értesültem arról, hogy ünnepünk alkalmából ránk gon­dolt. Viszonzásul kérem fogadja mind a magára, mind az amerikai nép nevében legjobb kívánságal alkírt Sikert kívánok önöknek a nemzetközi geofizikai évben, közös kezdeménye­zésünk valóraváltásában. Remélem, hogy az emberi ismeretek kiszélesítése sokoldalú haszonnal jár és előmozdít­ja a békés együttműködést. Köszön­töm a Mirnij és a Pionerszkaja állomá­sok egész személyzetét". RICHARD E. BYRD M. Szomor az üzenetre válaszolva egyebek között ezeket írta: „Valamennyien csatlakozunk ön­nek ahhoz a véleményéhez, hogy a nemzetközi geofizikai évben kifejtett közös erőfeszítéseink előmozdítják a tudomány haladását az egész emberi­ség és a békés együttműködés javára. Készek vagyunk az expedícióink kö­zött létrejött kapcsolatot minden után kibővíteni és megerősíteni s reméljük, hogy ez mindkét fél javára válik”. Fokozódik a ciprusi önkény NICOSIA ’(Agerpres).­­ A Cipruson állomásozó angol csa­patok még messzebbmenő felhatalma­zást kaptak a sziget nemzeti felsza­badító mozgalmának elfojtására az ostromállapotról szóló 1955-ös tör­vény módosítására­. A módosítást John Harding marsall, Ciprus brit katonai kormányzója írta alá. A módosító intézkedések előírják, hogy a brit csapatok vagy rendőrség min­den eszközt felhasználhatnak, bármely gyanús személyt letartóztathatnak, megmotozhatnak és kihallgathatnak. A törvényszék betilthatja a perekben szereplő tanuk nevének és fényképé­nek közlését. Ez utóbbi intézkedés­nek az a célja, hogy felbátorítsa a­­zokat, akik feljelentik a ciprusi nem­zeti felszabadító mozgalom részve­vőit.

Next