Előre, 1959. február (13. évfolyam, 3504-3527. szám)

1959-02-08 / 3510. szám

M­ár csaknem mindenütt lezajlot­tak a kollektív gazdaságok­ban a zárszámadási közgyű­lések. Ünnepszámba veszik ezt a na­pot immár mindenütt. Ilyenkor kerül mérlegre valójában a közösség tevé­kenysége, most lehet eldönteni: az egész évi fáradságos munka milyen gyümölcsöt hozott. Az eddigi közgyű­lések tapasztalatai alapján bátran el­mondhatjuk, hogy az elmúlt évben so­kat erősödtek kollektív gazdaságaink s a tagok részesedése ennek arányában növekedett. A Nagyvárad tartományi Vajda községben Kiss Sándor kollek­tivista négytagú családjával 186 mun­kaegység után 2070 kilogramm búzát, 7188 kg kukoricát, 1134 kg burgo­nyát, 690 kg árpát, 180 kg naprafor­gót, 936 liter bort, 2958 kg szénát, ezenkívül gyümölcsöt és más terményt valamint 10.846 lejt kapott. Természetes, hogy a kollektív gaz­daságokban elért eredmények, a kö­zös gazdaság udvaráról távozó meg­rakott szekerek nem maradnak titok­ban a falu egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztjai előtt. A cáfolhatatlan tények alapján egyre több és több dolgozó földműves ébred rá arra, hogy a régi földművelési módszerek­kel, egyéni munkájával soha meg sem közelítheti a kollektív gazdaságban elért eredményeket. Ezeken a téli estéken sokan ültek le számolni ott­hon s a számadatok minden esetben azt bizonyították, hogy csak az előre­haladott agrotechnikai módszereket alkalmazó szövetkezeti gazdaságok biztosítanak gondtalan jövőt a dolgo­zó parasztságnak, így történt, hogy Vajda községben is ez év első két he­tében 56 család 150 hektár földterület­tel kérte felvételét a kollektív gazda­ságba. Ez az esemény egy csöpp a példák tengerében, hiszen az ország minden részéből állandóan érkeznek hírek újabb kollektív gazdaságok, mezőgaz­dasági társulások alakulásáról, terüle­tük és taglétszámuk gyarapodásáról. Január 15-én kelt szárnyra a hír, hogy a Magyar Autonóm Tartományban megszületett az első szövetkezetesített rajon, Székelykeresztúr. Különösen jelentős ez az esemény, ha figyelembe vesszük, hogy január elsején mind­össze 11 kollektív gazdaság, 14 me­zőgazdasági és 4 állattenyésztési tár­sulás volt a rajonban. Jelenleg pedig 46 szövetkezeti mezőgazdasági egysé­get találunk 22.307 hektár földterület­tel. Ez az adat világosan bizonyítja, hogy a rajon dolgozó parasztságá­nak tudatában milyen változás ment végbe az utóbbi hetekben. A változás oka elsősorban abban kereshető, hogy a rajonban meglévő kollektív gazda­ságok kiemelkedő eredményei kézzel­fogható bizonyítékot szolgáltattak fel­sőbbrendűségükről. Ezt pedig elsősor­ban azzal érték el, hogy növelték ál­lóalapjukat, megerősítették a gazda­ságokat, amely egyedüli biztosítéka a tagok jólétének is. A mezőgazdaság szocialista átalakítása terén a vajon­ban elért sikerek nagymértékben annak tulajdoníthatók, hogy a társulá­­sokban már kezdettől bevezették a közös munkát. Az újszéki társulás mindössze két-három hónapja alakult, de tagjai már ősszel közösen szán­tottak, vezettek. A közösségi érzés fej­lesztése nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a tagság a közösség tulajdonát megbecsülje, azt gyarapítsa. örvendetes hírek érkeznek Temes­vár tartományból is. Zsombolya és Nagyszentmiklós után Csákóvá rajon is a kollektivista rajonok sorába ke­rült. E siker eléréséhez nagymérték­ben hozzájárult az, hogy Csákóva környékén 385 kollektivista épített há­zat, 1400 család bútort, 1200 pedig rádiót vásárolt az utóbbi időben. A Kolozsvár tartományi Dés rajonban ez év első két hetében 2258 hektár terü­lettel gyarapodott a szövetkezeti ala­kulat. A szövetkezetesített falvak száma elérte a 18-at. Sokáig lehetne még sorolni azokat a falvakat, amelyekben az utóbbi he­tekben a dolgozó parasztság a közös munka útját választotta. Az az érdek­lődés, amely a dolgozó parasztság részéről országos viszonylatban meg­nyilvánul azt mutatja — amint azt Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs az R.M.P. múlt év novemberi plenáris ülésén ki­fejtette : „megvannak az összes le­hetőségek arra, hogy teljesítsük az RMP II. kongresszusának a mezőgaz­daság szocialista átalakítására vonat­kozó előirányzatait.“ Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását elsősorban a már meglé­vő kollektív gazdaságok eredményei könnyítik meg. Az ott elért sikerek olyan meggyőző bizonyítékokkal szol­gálnak, amelyen megtörik minden rosszindulat, ellenséges mesterkedés. A feladat az, hogy ezeket az eredmé­nyeket minél szélesebb körben nép­szerűsítsük. A kollektív gazdaságok tagjainak nem szabad elzárkózniuk , mint az még egyes helyeken megtör­ténik az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztoktól, hanem beszélgessenek el velük a kollektív gazdaság életé­ről, egész évi munkájáról. Minden kollektivistának agitátorrá kell válnia ezekben a napokban. Hiszen az em­beri természet olyan, hogy szívesen osztja meg az örömet másokkal. Osz­­szák meg hát örömüket a még kint levőkkel is, hogy minél előbb együtt örülhessenek közös sikereiknek. A pártalapszervezetek irányításával a néptanácsok végrehajtó bizottságai­nak arra kell törekedniük, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék a kol­lektív gazdaságok eredményeit. Szer­vezzenek látogatásokat olyan köz­ségekben, ahol a kollektív gazdasá­gokban nemrég zajlottak le a zárszá­madások, hogy az egyénileg gazdál­kodó saját szemével győződjön meg a­­kollektivisták életkörülményeiről. Kü­lönösen jelentős feladat hárul ebben az időszakban a tanítókra, kultúrak­­tivistákra. Előadások, kulturális ren­dezvények keretében s a hosszú téli estéken egyéni beszélgetések alkalmá­val népszerűsítsék a kollektivisták,­­a társult dolgozó parasztok eredményeit. A téli napok kiválóan alkalmasak arra, hogy alaposan megvitassák a falut érdeklő kérdéseket, gondolato­kat ébresszenek a még kívülállókban. Bár csupán néhány hét telt el ebből az esztendőből, az eddigi eredmények azt bizonyítják: fokozni kell felvilá­gosító munkánkat, hogy mire a ta­vaszi nap, szárba szökkenti az ősszel elvetett búzamagot vele együtt izmo­sodjék tovább a szívekben a közös munka eszméje. így lesz dolgozó né­pünknek valóban gazdag aratása... Növelik az állóalapot A Hunyad tartományi földművelési és állattenyésztési társulások tagjai nagy figyelmet fordítanak a közös vagyon fejlesztésére. Ennek folytán, a tartomány társulásainak állóalapja az év elejéig 6 millió lejre növekedett. A tartomány állattenyésztési társulásai az állóalapra előirányzott összeg­ből 35 új juhakolt építettek. További 37 juhakolt építenek helyi erőforrásokból. Növekedett a társulások közös vagyonát képező állatállomány is. A társulások nemrég tartották meg év végi zárszámadásaikat, amelynek során elhatározták, hogy az állóalap növelése érdekében további jelentős mennyiségű gabonát és állatot értékesítenek. a hatalmas erő­mű, még befejezetlenül, épülőtérben, erős vasbetonoszlopok, helyenként vö­rös téglafal, ácsolat, mögötte meredek hegyoldal. Az épület egyik szárnyán, odafent a magasban, néhány fiatal ember a betonpilléreket támasztó erős varrudakat szerel össze. Előtérben: fi­­atal fiúk az épület közelében gépekkel vastag vasrudakat szabdalnak, hajk­n­­tanak. Köztük, parázsló szemű, mar­káns arcú, keménykötésű férfi: Bar­­bulescu Vasile. Így, mint sebtében fel­vázolt rajz vésődött emlékezetembe találkozásunk. Koránál idősebbnek tartaná az em­ber Barbulescu Vasi­let.. Széltől, naptól kicserzett arca, homlokán a ráncok sűrű hálózata elárulja, még mielőtt ő elmondaná, hogy kora ifjúságától sza­bad ég alatt dolgozott. Nyugodt, magabiztos, mint minden olyan ember, aki megtalálta a kedvére való hivatást, örömét leli munkájában. Egyszerű, közvetlen, nyíltszívű. Csak úgy árad belőle a szó, könnyedén önti kerek mondatokba gondolatait. Kicsit katonás a tartása. Talán azért, mert alig huszonkét éves volt, mikor bri­­gádvezetőnek nevezték ki s azóta, négy éven át olykor hatvanon, de har­mincnál­­ kevesebben soha sem tartoz­tak irányítása alá. HOGYAN IS bízhattak rá ilyen fia­­talon brigádot? Méghozzá olyan bri­gádot, amelyik nagy erőművek beton­­vas vázát szereli? Édesapja volt a mestere. Egész éle­tén­ át gyűjtött tapasztalatait adta neki útravalóul. Az öreg Barbulescu mind­dig úgy tartotta: elméleti és gyakorla­ti tudás teszi együtt a mestert. Bár­merre járt, szakkönyveitől soha sem várt meg. S Vasile, aki elkísérte van­­dorútjain, ha elolvasott egy izgalmas Verne regényt, utána apja valamelyik szakkönyve után nyúlt. El sem tudta volna másként képzelni, minthogy ap­ja mesterségét válassza. Építeni akart ő is, mint apja, de még nagyobb üze­meket, amelyek túlélik az évtizedeket, talán évszázadokat és hírt adnak ar­ról, hogy a huszadik század derekán a nép a kommunisták irányításával új ipart, új ételet teremtett ezen a tájon. Ami falusi gyereknek kert, udvar, az volt­ Vasilenak gyermekkorában az építő­telep. Magától adódott, hogy belépett apja csoportjába. Sokat követelt tőle az Békási jegyzet öreg, m­ég többet, mint a többi tanítvá­nyaitól. Később, a mesteriskolában már csak rendszerezte, kiegészítette ismere­­teit. A mestervizsga után külön váltak az öreg és a fiatal Barbulescu útjai,­­ Ovidul, Voicesti, Jésaparosény, Erdő­szent­györgy — közben egy kis kitérő: a fővárosi kísérleti atomreaktor — majd a békási erőmű. Ezek voltak eddig Barbulescu Vasile országépítő útjának állomásai. Előfordult közben, hogy­­bri­gádjának egyik-másik tagja bevonult katonának. Mikor a fiúk leszereltek, megkeresték mindig a brigádjukat. Tud­ták, hogy csak valamelyik nagy erőmű építőtelepén akadhatnak rá, ott, ahol ép­pen a legsürgősebb, legfontosabb a munka. BESZÉLGETÉSÜNK közben eszembe jutott, mit mondtak a mérnökök: — Rit­­ka az olyan brigád, mint a Barbulescué. Kevés szóval tart jegyelmet Vasile, hát, kiismerik magukat a tervrajzokon. Pedig alig tizennyolc éves a legfiata­­labb, huszonkettő a legidősebb. Bukares­tiek, meg galaciak, pineshek. Egy szív, egy lélek a­ brigád,­­együtt járnak, dol­goznak, ünnepelnek. Megérti mindegyi­kük, hogy rajtuk is múlik, mikor ké­szül el ez a gyönyörű, óriási üzem. — És emellett — árulja el mosolyog­va Vasile — megvan mindegyik fiúnak a maga vágya, kívánsága. Valamire mindegyikük gyűjti a pénzt. Ki esküvő, re, ki házra, bátorra. Az egyik fiú a fe­jébe vette, hogy tíz rend ruhát akaszt fel a szekrényébe, mire megnősül. Most a nyolcadiknál tart. Azt mondja, mire megveszi a tizediket, hazamegy a falu­jába és elveszi azt a kislányt, aki meg­ígérte, hogy megvárja. A brigád­vezető is telepített már ma­gának odahaza Bukarestben egy kis há­zat, nem hiányzik belőle sem a bútor, sem szőnyeg. Hiába... Ha most azt imát róla, hogy megelégedett ember, tudom jót nevetnének a fiúk. Azt hinnék, fél­revezetett Vasile. Hiszen ők jól tud­ják... Fel is ajánlották neki nem egy­szer, hogy összeadják a pénzt, visszafi­zeti, mikor kedve tartja. Mert a brigád­ban az a szokás, hogy ha valamelyikük­nek váratlan kiadása akad, egyszeriben előteremtik a pénzt. Csakhogy Barbulescu nyakas em­ber. Elve az: kölcsönt bármikor ad, so­hasetm­ kér. Pedig már majd egy éve annak, hogy menthetetlenül belebolondult... egy csil­lógó, sötétvörös Jawa-ba. Dehát ő ági véli, az embernek beosztással kell élnie Előbb szép­ télikabátot akart venni a fe­leségének, s mindenféle meleg holmit a gyermekeinek. Meg is vásárolt rendre mindent, pontosan ahogyan kitervezte És most, most, végre közeledik a vár­va várt nap. Nyolcezer feje van a taka­­rékpénztárban. — Márciusban felültetem az asszony, a la­joa­ra — mondja és szembogara ki­tágul, mint a gyermeké u­tékja előtt. — Aztán fel a gáthoz, a Békást szoroso­i­ át Erdélybe. Onnan tovább. Körbejárom, ezt az egész gyönyörű, nagy országot. Látni akarom az erőműveket, amiket építettünk, most, amikor fényben úszik a környékük. Valami eszébe jut: — Ki tudja, talán itt se leszünk márciusban? Elvégezzük a munka­nehe­zét, úgy hallom, a vezetőség azon ta­­nakszik, hogy nemsokára elvisznek ben­­nünket valamelyik öltön­tat, vagy mint a­­mai új erőmű építőtelepére. Azért, ha innen elmegyek, mindenképpen magam­mal viszem azt a motorkerékpárt. Látta ugye, odalenn az üzletben? Aztán ha majd végigrobogok az országutakon, mindig eszembe jut Békás. SÁNDOR ÁGNES Világ proletárjai egyesüljetek. A ROMAN NERKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XII). évfolyam 3510. u. 4 oldal ára 20 báni 1959. február S, vasárnap Gépiparunk egyik büszkesége a pompásan felszerelt Iosif Ranghet szer­számgépgyár. Az Aradon gyártott kiváló esztergapadok a nemzetköz kiállításokon nagy sikert arattak. Illetékes szakvélemények szerint a világ­piacon komoly keresletre számíthatnak a nagy termelékenységű, erős konst­rukciójú korszerű román esztergák. Tavaly az Egyesült Arab Köztársaságba Görögországba, Törökországba, a Német Szövetségi Köztársaságba, a Kínai Népköztársaságba és más országokba is szállítottuk a hazai üzemeinkben közkedvelt esztergákat. Az aradiak legújabb géptípusai közé tartozik az „S 6“ jelzésű könnyű eszterga, amellyel a GTA-k mozgó műhelyeit látjuk el. Fényképünkön néhány „S 6“ típusú eszterga látható. Kismarjai Lajos és Sipos Péter az utolsó műveleteket végzik a gépeken. (Agerpres felv.) A Dimitrov-gyáriak válasza (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése) Szombaton délután a műszak befejezésével lelkes röpgyűlésre jöttek össze az aradi vagongyár dolgozói. Már napokkal ezelőtt készültek erre a napra. A részlegen alaposan elemezték azokat a belső erőforrásokat, amelyek felhasználásával ebben az esztendőben a megnövekedett tervfeladatok teljesítése mellett a legtakarékosabban tudnak dolgozni. A részlegeken külön megbeszéléseket tartottak az élmunkásokkal, mesterekkel, mérnökökkel arról, hogy miképpen válaszolhatnak a nyolc fővá­rosi üzem felhívására. Január hetedikére elkészültek a válasszal. A vagongyáriak vállalták, hogy ebben az esztendőben a munkatermelé­kenység növelésével, a fajlagos nyersanyagfogyasztás és az önköltségi ár állandó csökkentésével 2 millió 700 ezer lejt takarítanak meg. A részlegeken tartott röpgyűléseken számos dolgozó konkrét vállalást tett, így például a szerszámműhely három termelési brigádja Bartos Jenkca, Vassu Ioan és Rácz József vezetésével a tervfeladatok teljesítésén kívül ebben az évben összesen 25 ezer lej értékű anyaggal használ fel kevesebbet. Hajnal Lajos bádogos brigádjával több mint 10 ezer lej értékű anyag meg­takarítását vállalta. A forgózsámoly részleg dolgozói megfogadták, hogy év végéig termelési tervük teljesítése mellett mintegy 300 tonna fémet takarí­tanak meg. A kovácsműhely dolgozói egyes termelési folyamatok gépesíté­sével és az új technológiai eljárás bevezetésével több mint félmillió lejt takarítanak meg. Hasonló szép vállalást tettek a gyár többi részlegeinek dolgozói is. (Tudósítónktól) Mozgalmasak, változásokat érlelők a téli napok mostanában Kolozsvár tar­tomány falvaiban is. Fáradhatatlan po­litikai munka, felvilágosító tevékeny­ség folyik mindenfelé annak érdekében, hogy a dolgozó parasztságot meggyőz­zék saját érdekéről. S amint a tények jelzik, ez a harc újabb gyümölcsöket hoz állandóan. Szívósan és meggátolha­­tatlanul növekszenek a közös földtáblák tartományszerte. LUDAS RAJONBAN — ahol leg­­előrehaladottabb a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása — a múlt héten is 140 dolgozó földműves család lépett be a meglévő kollektívákba csaknem 400 hektár földdel növelve a közös táblákat. Ugyanakkor Szentmargitán 93 család 300 hektárnyi szántóval, Chetani falu­ban pedig 152 család 459 hektár terü­lettel kérte új kollektív gazdaságok lé­tesítését. Sokszáz hektárral s új tagok tömegével gazdagodtak a társulások is. Sok helyt a kollektív gazdaságok zár­számadó közgyűlései szolgáltak jó al­kalmul új tagok felvételére. SZAMOSÚJVÁR RAJONBAN Iklód község két kollektív gazdaságába 84 család, a bonchidaiba 17, a dobokaiba pedig 18 család a zárszámadáskor lé­pett be. Sikerrel folyik a szövetkezete­sítés rajonszerte, ami abból is kivilág­lik, hogy januárban csak a kollektívák területei is majdnem 1000 hektárral nö­vekedtek. Embert farag mindenkiből, akit bevesz a brigádba. Szeretik, tisztelik, a fiata­lok. Mikor a nyáron egyszer késve ér­kezett a betonvas, napokig hajnalban keltek a fiúk, késő éjjelig nem hagyták abba a munkát, csakhogy behozzák az elvesztett napokat. Mindig versenyez­nek, mindig a tervnél­ többet vállalnak és mindig állják szavukat. A brigádvezető szeretettel beszél a fiúkról. — Ügyesek, értik a szakmára- A Nehézipari Minisztériumba beér­kezett jelentések szerint valamennyi nagy kohászati üzem munkaközössége válaszolt már a vajdahunyadiak felhí­vására. A resicai Fémipari Kombinát munkaközössége. Vörös Acél, az ara­­nyosgyéresi Sodronyipar, a kaláni Vic­toria üzem, a galaci Nicolae Cristea, a vlahicai üzem, a fővárosi Republica és a romani hengerművek dolgozói és még sok más üzem kapcsolódott be ér­tékes felajánlással az országos szo­cialista versenybe. Kohászaink kitartóan harcolnak a fémtermelés minél nagyobb arányú fo­kozásáért. Az eddig elhangzott válla­lások szerint ebben az évben 86.250 tonna acéllal, 35.200 tonna nyersvas­sal és 33.565 tonna hengerelt csővel, 86.250 tonna acél 35.200 tonna nyersvas és 33.565 tonna hengerelt cső és egyéb termék terven felül lemezzel és egyéb­ termékkel állítanak elő többet a tervben eredetileg elős irányzott mennyiségnél. Kohászati üze­­meink a továbbiakban azt is vállal­ták, hogy az év folyamán 82 millió 300 ezer lejt megtakarítanak. A zsilvölgyi bányászok is értékes vállalással válaszoltak a vajdahunyadi kohászok felhívására. Felajánlották, hogy ez év folyamán 40 ezer tonna kokszosítható szenet szállítanak a terv­­előirányzaton felül a vajdahunyadi kombinát kokszvegyészeti üzemének. Már az év első napjaitól kezdve ki­tartóan harcolnak a zsilvölgyi bányá­szok tervfeladataik túlteljesítéséért. Február 5-ig 4352 tonna kokszosítható szénnel múlták felül előirányzatukat. Különösen kitűnt az urikányi bánya munkaközössége, amely az említett mennyiségnek mintegy a felét hozta a felszínre. A széncsata frontján a leg­szebb teljesítményeket Vasile Hritcan, Ioan Visa, Vasile Apostol, Gancz Ist­ván és Mihai Petrovschi bányászok brigádjai nyújtották. (Tudósítónktól) A vajdahunyadi kohászok ismeretes felhívása — melyben a terv túlszár­nyalását célzó saját külön tervüket hozták nyilvánosságra — országszerte visszhangra talált. Az aranyosgyérek­ői Sodronyipar munkaközössége is nyomban hozzálátott a belső erőforrá­sok tanulmányozásához s a lehetőségek alapos felmérése után a napokban fi­gyelemreméltó vállalásokkal­­ kapcsoló­dott be a hazafias mozgalomba. Amint várható volt, a vajdahunyadi kohászok felhívása élénk visszhangot váltott ki a teleki és gyalári bányá­szok körében is. A teleki és gyalári vasérc a vajdahunyadi és kaláni kohók kenyere; a kohászok csak úgy hasz­nálhatják ki 10 százalékkal jobban a nagyolvasztókat s kemencéket, ha több vasérc­­érkezik az üzemükbe. A teleki és gyalári bányák dolgozói ezért alapos megfontolással és a lehető­ségek mélyreható elemzése után úgy határoztak, hogy EBBEN AZ ÉV­BEN­­15.400 TONNA VASÉRCÉT TERMEL­NEK TERVEN FELÜL ÉS 2.180.000 LEJJEL CSÖKKENTIK AZ ÖNKÖLT­SÉGET. Ebből a mennyiségből 25.400 tonnát vállaltak a telekiek, 20.000 tonnát pedig a gyalári bányászok. A többtermelés érdekében számos intézkedést határoz­tak el. Ésszerűbben igyekszenek ezentúl kihasználni a mozdonyokat, csilléket és a felszíni lejtésnél használt ekszkavá­­torokat. Hogy termelékenyebben dolgoz­hassanak a bányászok a fejtésekben, megjavítják a sűrített levegő szolgálta­tását, kiterjesztik a nedvesfúrást és a legjobb bá­nyászbrigádok átadják mun­kamódszereiket a többieknek. Azzal számítanak a teleki bányászok, hogy ebben az évben TERVEN FELÜL 4,4 SZÁZALÉKKAL FOKOZZÁK A MUNKATERMELÉKENYSÉGET és az A felhívásra adott válaszukban az aranyosgyéresi üzem dolgozói többek között arra tesznek fogadalmat, hogy előirányzatukon felül összesen 3250 tonna terméket — acélt, könnyű hen­gerelt terméket és más gyártmányokat — adnak a népgazdaságnak. A körül­tekintően megszövegezett válasz közli azt is, hogy az aranyosgyéresiek nem kevesebb, mint 10 százalékkal száz-önköltséget 680.000 lejjel csökkentik. A gyalori bányászok pedig még na­gyobb eredményekért küzdenek: a munkatermelékenységnek további 5 szá­zalékos növekedését és az önköltség­nek 1.5002­00 lejjel való csökkentését vállalták, nyalják túl üzemük termelékenységi előirányzatát és a tervezett önköltség csökkentésével kétmillió lejes megtaka­rítást érnek el. Az acélolvasztások és hengerészek ehhez az összeghez több mint félmillió lejjel járulnak hozzá. Ezzel szoros összefüggésben a válasz kitér arra is, hogy az üzem a megen­gedettnél kevesebb selejttel fog ter­melni. Az acélöntőde és a hengerde 5 százalékkal csökkenti a selejtet, ugyan­akkor növeli a felszerelések kihaszná­lásának mutatószámát. Az acélolvasztárok és hengerészek felajánlásai lehetővé teszik, hogy az üzem többi részlegének dolgozói több­ezer tonna árut — lágy és kemény acélból húzott drótot, acélrudat, he­gesztő pálcát, horganyzott drótot, sze­get és egyéb termékeket, köztük 1600 kilométer villamoskábelt — termeljenek előirányzatukon felül. A vajdahunyadiaknak küldött válasz kitér a végrehajtandó műszaki-szerve­zési intézkedésekre is. Az acélöntödé­ben például a martinkemencéknél be­vezetik a kettős pakura-fecskendőket, ezáltal az acéltermelés 24 óránként 6,7 tonnával növekszik és egyúttal nagy mennyiségű üzemanyagot takarítanak meg. 10 százalékkal fokozzák a termelékenységet 2 millió lejjel csökkentik az önköltséget 3.250 tonna árut termelnek terven felül A teleki és gyalári bányászok felajánlották: Terven felül 45.400 tonna vasércet szállítanak V­ajdahunyadnak és Kalánnak A teleki vasércbánya felszíni fejtése (Agerpres felvétele) »a mai nap * a mai nap * a mai nap * a mai, nap » a mai nap * a mai nap * a mai nap * A keresztény­demokrata Segnit bízták meg az olasz kormány megalakításával • Újabb letartóztatások a Belga-Kongóban • Dulles Bonnba érkezett Róma (Agerpres).­­ Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke február 6-án megbízta Antonio Segnit, a keresztény­demokrata párt egyik vezetőjét az új olasz kormány megalakításával. Segni elfogadta a megbízást és meg­kezdte tanácskozásait. Az United Press International hírügynökség sze­rint Segni kísérletet tesz a négy párt — a keresztény­demokrata, a szociál­demokrata, a republikánus és a libe­rális párt — koalíciójának újjáéleszté­sére. Ilyen koalíció alapján kormány­zott de Gasperi volt miniszterelnök is. Római politikai körökben úgy vélik, hogy Segni még jobboldalibb irányza­tot akar adni a kormánynak. Ez azt jelenti, hogy a monarchistákra és az „olasz szociális mozgalom“ nevű új­fasiszta csoportosulásra szándékszik támaszkodni. A hírügynökség szerint Grondii elnök és Segni között máris véleménykülönbségek merültek fel az új kormány orientációját illetően. Brüsszel A Belga Hírügynökség közlései szerint, Belga Kongóban to­vábbra is üldözik a szabadságmozgalom részvevőit. A gyarmati hatóságok feb­ruár 4-én ismét házkutatásokat és letar­tóztatásokat foganatosítottak a leopold­­villei Dendale negyedben. A belga parlament megvitatta a kon­gói helyzetet. Leo Collard szocialista képviselő felvetette azt a problémát, hogy Belga Kongóban a letartóztatott személyektől megvonják a védelem jo­gát. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a belga hatóságok nemrég elítélték Pinzi és Diomi kongói polgármestereket az ottani eseményekben való részvételü­kért. A két vádlott családja belga ügy­védeket kért fel a védelemre, a gyar­mati hatóságok azonban megakadályoz­ták az ügyvédeket hivatásuk teljesíté­sében. PárizS A francia fővárosban feb­ruár 6-án délelőtt megkezdődtek a francia—amerikai diplomáciai tárgya­lások. Dulles külügyminiszter, aki elő­ző nap érkezett meg Párizsba, megbe­szélést folytatott Couve de Murville francia külügyminiszterrel. A­ párizsi lapok megfigyelőinek vé­leménye szerint a megbeszélések köz­pontjában a német kérdés áll. A France Presse hírügynökség — hiteles hírforrásra hivatkozva — azt írja, hogy amint Dulles és Couve de Murville tárgyalásain kitűnt, „Francia­­ország és az USA álláspontja között nincs alapvető eltérés“. André Fontaine, a Le Monde szem­leírója megállapítja, hogy az USA kül­ügyminisztere nyugat-európai útjával inkább az angolok szilárdságáról akart meggyőződni és Adenauer kancellár aggodalmait eloszlatni, semmint új eszméket propagálni. Ami a nyugati hatalmak álláspontját illeti, Fontaine kijelenti, hogy a nyugati hatalmak ma is kitartanak 1955-ben hangoztatott el­veik mellett s csupán ezek megszöve­gezésén változtatnak, hogy vonzóbbnak tüntessék fel a Szovjetunió előtt. Pénteken Dulles és de Gaulle tanács­kozott. Bonn Dulles, az USA külügymi­­nisztere február 7-én Bonnba érkezett. Sajtójelentések szerint a Német SZK vezetőivel megtárgyalja a Nyugat ál­láspontját a Berlin kérdésére és a németországi békeszerződés megköté­sére vonatkozó szovjet javaslatok te­kintetében. Február 7-én délután Dulles meg­kezdte tárgyalásait Adenauerrel. Peking Aurel Vijoli elvtárs, a Román Népköztársaság pénzügymi­nisztere a Kínai Népköztársaság fővá­rosába érkezett, hogy ott tárgyaláso­kat folytasson a két ország pénzügyi kapcsolataira vonatkozó egyezmény aláírásáról. Moszkva A lenini Komszomol Köponti Bizottsága jóváhagyta azok­nak a fiatal szovjet lányoknak haza­fias akcióját, akik elhatározták, hogy az ország e gazdag vidékeinek to­vábbi fejlesztése érdekében, állandóan a szűzföldeken fognak dolgozni. A Komszomol-bizottságok számos levelet kapnak a szovjet fiatal lá­­nyoktól, akik kérik, hogy küldjék őket ezekre a vidékekre. Bern (Agerpres),­­ Karamanlisz görög miniszterelnök és Menderesz tö­rök miniszterelnök között Zürichben február 6-án megkezdődtek a tárgyalá­sok, amelyeken részt vesz Averoff és Zorlu, a két ország külügyminisztere is. Az Associated Press hírügynökség sze­rint, Karamanlisz görög miniszterelnök Athénből való elutazása alkalmával, ki­jelentette, hogy a zürichi értekezletnek nem az a célja, hogy megerősítsen vala­mely előzőleg létrejött egyezményt, ha­nem csupán az, hogy megvizsgálja a megegyezés lehetőségeit. Mint a france Presse jelenti, a zü­richi tárgyalások alkalmával a görög miniszterelnöknek biztosítania kell a török kormányt arról, hogy országa véglegesen lemondott Ciprus Görögor­szághoz való csatolásának gondolatáról. Úgyszintén megvitatják a kormányzó­sági és közigazgatási funkciók elosztását a ciprusi görögök és törökök között. A hírügynökség szerint mind Görögország, mind Törökország egyetértenek azzal, hogy Anglia továbbra is fenntartsa cip­rusi haditámaszpontjait. A hétéves terv hatalmas feladatokat ró Ukrajna egyik legnagyobb ipari üzemére, a zaporozsei fémkombinátra is. Képünkön : az üzem egyik részlege

Next