Előre, 1959. május (13. évfolyam, 3580-3604. szám)

1959-05-03 / 3580. szám

2 A bukaresti dolgozók végeláthatatlan menetet egy száz személyből álló zász­lós csoport nyitotta meg. Amikor a tér közepére értek, kinyújtott karral emel­ték a vörös és nemzetiszínű zászlókat a májusi ég felé. Lelkes taps volt rá a válasz. A tribünök vendégei megér­tették a szimbólumot. Ugyanúgy, a­­hogy itt győztesen lobognak a májusi zászlók a tér fölött, ugyanúgy lobog­nak — talán ebben a pillanatban. — Végtelen sorokban a munkások tíz­ezrei vonulnak el a tribünök előtt. Vidámság, lelkesedés tükröződik arcukon, a jól végzett munka öröme. A felvonuló dolgozók jelszavas tábláik­kal, grafikonjaikkal, lelkes kiáltásaikkal kifejezésre juttatják megingathatatlan elhatározásukat, hogy újabb és újabb sikereket vívnak ki, egyre közelebb hozzák azt a pillanatot, amiko­r hazánk­ban nagy vonalakban befejezzük a szocializmus építését és áttérünk a következő fejlődési szakaszra , a szo­cialista építés kiteljesedésének szaka­szára. A felvonuló menetoszlopokból szün­telen éljenzés hallatszik. Az ünneplő dolgozók éltetik a Román Munkáspár­tot, népünk győzelmeinek sugalmazó­­ját és szervezőjét, s a párt Központi Vezetőségét, élén Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej elvtárssal. A felvonulók első oszlopaiban ha­ladva, a fővárosi üzemek dolgozói az öt kontinens városai, gyárai fölött e zászlók testvérei. Igen, a félvilágon győztesen, szabadon leng immár a vö­rös lobogó. És ott is, ahol a munkásság meg a tökével küzd élet-halál harcot, ott is, ezen a napéin a közelgő győzel­met hirdeti. A díszes bukaresti téren éppen erről a történelmi győzelemről beszéltek minden szónál hangosabban a kibon­tott vörös zászlók, büszkén számolnak be a munkásosz­tály nagy ünnepe tiszteletére kivívott sikereikről s ugyanakkor kifejezésre juttatják mélységes ragaszkodásukat a párt iránt. Hazánk fővárosa a szocia­lista építés éveiben az ország legjelen­tősebb ipari központjává fej­lőd­ött. A bukaresti üzemek az elmúlt évben az ország ipari termelésének több mint 21 százalékát adták. Egyre újabb belső erőforrások feltárásával és hasznosítá­­sával, gondos gazdálkodással, a ter­melési költségek szüntelen csökkenté­sével, csupán az idei első negyedév­ben 36 millió 352 ezer lejt takarítot­tak meg. Szocialista iparunk és annak legfőbb pillére — a gépipar — nagyszerű mun­kasikerekről számol be az ünnep al­kalmából. Az Augusztus 23 művek dolgozói által készített maketek bemu­tatják a felvonuláson a legújabb ter­mékeket: a Diesel-elektromos autómo­tort, a nagy befogadó képességű tar­­ zászlók a tér fölött A tizenötödik szabad május elsején tálj- és tehervagonokat, kőolajipari motorokat, bányaipari és vegyipari be­rendezéseket. A felvonulók éltetik a kommuniz­must építő hős szovjet népet, a Szov­jetunió dicsőséges Kommunista Párt­ját, a nemzetközi kommunista mozga­lom élcsapatát, a román és a szovjet nép örök barátságát. A Semanátoarea mezőgazdasági gép­gyár munkásai elől az országos élüzem vörös zászlaját viszik. Az üzem dolgo­zói túlteljesítették az ünnep tiszteleté­re tett vállalásaikat, 50 gabonakom­bájnt gyártottak terven felül és 650.000 lejt takarítottak meg. Ez lehetővé tette, hogy az üzem mintegy 200 lakás építési költségeinek fedezésére szolgáló össze­get bocsásson a néptanács rendelke­zésére. Jelentős munkasikerekkel dicseked­hetnek a többi fővárosi mezőgazdasági gépgyárak is — a Vasile Roaitu mű­vek és mások — amelyek nagymérték­ben előmozdították a mezőgazdaság szocialista átalakulását. így ma az or­szág 3 millió 600 ezer parasztgazda­sága közül már mintegy 2 millió 250 ezer belépett a kollektív gazdaságok­ba és mezőgazdasági társulásokba, s az ország szántóterületének több mint 63 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. A Lenin rajon­ dolgozók menetosz­­lopának élén a Mao Ge-tung mű­vek munkásai, kőolajipari gépgyártá­sunk képviselői haladnak, akik előse­gítették kőolajtelepeink és kőolajfino­mítóink ellátását korszerű, új gépekkel. A Vörös Grivica rajon menetoszlo­­pának élén, mint ez már szokássá vált, a Vörös Grivica Vasúti Műhelyek mun­kásai haladnak, magasra emelve az országos élüzem zászlót. A zászló mö­gött élmunkások, érdemérmekkel ki­tüntetett vasutasok, az 1933-as küz­delmek részvevői menetelnek. A nagy gépipari üzemek dolgozói után a könnyűipar dolgozói következ­nek. Itt látjuk a Gh. Gheorghiu-Dej készruhagyár munkásait, akik az idén tizennegyedszer nyerték el az iparág élüzemét megillető vörös zászlót. A Flamura Rosie, Tesatoriile Re­unite, Matasea Populara és Ilie Pin­­tilie gyárak dolgozói jelentik, hogy be­fejezték előkészületeiket a sloinesti üzemben gyártott szintetikus szálak és rostok feldolgozására. A Sztálin téren végighömpölygő emberáradatban fel­ismerjük az Industria Bumbacului, Ana Ipotescu, Kirov, Flacara Rosie, Carmen és más könnyűipari üzemek dolgozóit. Hatalmas taps köszönti a fővárosi építőtelepek dolgozóinak megjelenését. Magasra emelt tábláik hirdetik, hogy az év eleje óta a tervbe vett 760 he­lyett mintegy 900 lakást bocsátottak a fővárosi dolgozók rendelkezésére és hogy az 1959-es év folyamán összesen 6400 lakás épül a fővárosban. Ezután érkezik a Sztálin térre a tudományos dolgozók menetosz­lopa, élén az Akadémia allegorikus gépkocsijával. Az Akadémia atomfizikai intézeté­nek és más kutató intézeteinek, labo­ratóriumainak és kísérleti állomásai­nak több mint 2000 tudományos kuta­tója fejezte ki azt az elhatározását, hogy ezután is egész alkotó erejét a tudomány és a technika fejlesztésének, szocialista gazdaságunk fellendítésé­nek szolgálatába állítja. Jönnek az írók, zenészek, színművé­szek, képzőművészek is. A dolgozók nagy felvonulásától nem maradhatnak el a főiskolások ezrei sem, a jövő mérnökei és orvosai, köz­gazdászai és agronómusai, tanárai és geológusai, akik a fővárosi főiskolákon készülnek fel hivatásukra. A román diákok oldalán vonulnak fel a főiskoláinkban tanuló szovjet, kí­nai, algériai, koreai, vietnami, iraki, albán, közép-afrikai és más országok­ból jött főiskolások is. A felvonulók százezrei, kifejezésre juttatva egész dolgozó népünk meg­ingathatatlan egységét, a párthoz való ragaszkodását, határtalan lelkesedéssel köszöntik a párt és a kormány veze­tőit. A hatalmas tér órákon át vissz­hangzik az emberek éljenzésétől. Élte­tik a Román Munkáspártot, a kor­mányt. Szűnni nem akaró éljenzés kö­szönti a Szovjetunió dicsőséges kom­munista pártját, a nemzetközi kommu­nista mozgalom és a szovjet nép élcsa­patát, amely áttérve a kommunizmus általánosan kibontakozó építésére, szé­les utat nyitott az emberiség előtt a történelem legigazságosabb társadal­mi­­Rendszerének, a kommunista társa­dalomnak megvalósítása felé. Nagyváradon, e régi körösparti városban is lelkesedéssel ünnepelték meg a munkásosztály nemzetközi szolidaritá­sának harci napját. (Popper Imre felvétele) (Folytatás az első oldalról) nők, akik a kivívott szabadságot ké­szek mindig fegyverrel — akár életük árán is megvédeni.. A fegyelmezett sorok a legyőzhetet­len erőt sugározzák. Százan és százan vonulnak el a tribünök előtt, majd ..ezrekké növekszik soruk és m­ég min­dig jönnek, jönnek megállás nélkül. Elhangzott a tüzes partizáninduló utolsó akkordja. Egy percnyi szünet következett. Változott a dallam, válto­zott a hangulat, változtak a tér színei. A tavasz libegett be a maga szépségé­vel, magávalragadó lendületével, szivet­­lelket melegítő hangulatával. Megjelentek a pionírok. Nem, nem pontos a fogalmazás. Csu­pán egyetlen egy pionír futott a térre. Dundi, kis szőke leányka, ne felejts kék szemmel, lobogó pionír-nyakkendővel a nyaka körül. 15, ez a kis törékeny le­ányka uralja a teret. Reá szerződik ezernyi szempár. Őt nézi mindenki, reá irányul a televízió felvevőkamrája és a fényképezőgépek lencséje. A kislány pedig bájos mozdulattal köszönti a tribünöket, majd a kezében a lobogó vörös és­ nemzeti színű zászlócs­kákkal jelt ad a parádé megkezdésére. Ebben az esztendőben Ciruceru Da­­niela-t érte az a megtiszteltetés, hogy megnyissa a pionírok felvonulását. A Ragyogó felvonulásuk megadta a fé­nyét, rangját, erejét a nagy május el­sejei demonstrációnak. ... A szuronyokon megcsillanó má­jusi fény a béke hatalmas seregéről mesélt. Arról, hogy ezt a sereget soha senki le nem győzheti , leányka harmadik elemibe jár és maga­tartásával, csupa „kitűnőjével“, a pionír mozgalomban végzett munkájával érde­melte ki ezt a nagy-nagy megtisztelte­tést. Kilenc éves. Az első szabad május elsején még nem is élt. A szabadságba született bele, a népköztársaság boldog, lüktető életébe. Ez a gondtalanság, ez a semmivel össze nem hasonlítható öröm csillog világoskék tekintetében és ez ad neki magabiztonságot, öntudatot, erőt Hömpölygött a pionirsereg, az iskolá­sok tengere és ezernyi virágcsokor len­dült a magasba Aztán egy pillanatra megáll a menet és kisebb csoport válik ki a sorok kö­zül. A pionírok a főtribün felé szalad­nak, kezükben virágcsokor. A hála vi­rágai,­­ a párt és kormány vezetőinek. A sokezer gyermek felvonulása méltó sikert aratott. Bennünk hagyta a gond­talan gyermekkor derűjét. Ciruceru Daniela jelt ad... A munkásgárda nyitja meg a menetoszlopot (Agerpres felvétel) Gheorghe Apostol elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tett munkában és harcban egyre job­ban megacélozódott a párt és a kormány köré tömörült dolgozók erkölcsi és po­litikai egysége, megszilárdul a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége ,a román nép és az együtt­élő nemzetiségek megbonthatatlan test­vérisége. ELVTÁRSAK! Május elsejét ebben az évben az egész emberiség haladásának útját be­ragyogó halhatatlan kommunista esz­mék új, nagy győzelmeinek jegyében ünnepeljük. Szilárdan és lelkesen jár­nak a haladás útján a szocialista tá­bor országai, élükön a Szovjetunióval. A szovjet nép május elseje tisztele­tére újabb ragyogó győzelmeket ara­tott és óriási lendülettel látott hozzá nagyszabású hétéves tervének megvaló­sításához. Néhány év múlva a Szovjet­unió lesz az első a világon mind az ipari termelés mennyisége, mind a nép jóléte tekintetében. A szocialista tábor országai ,egyre jobban megszilár­dítva megbonthatatlan egységüket, együttműködésüket és a kölcsönös test­véri segítségnyújtást, a történelem so­rán eddig sohasem ismert ütemben fej­lődnek. 1965-ben a világ össztermelésének több mint a felét a szocialista tábor országai fogják előállítani, mind bősé­gesebb és boldogabb életet biztosítva a dolgozóknak, a legmeggyőzőbb mó­don bizonyítva a szocialista rendszer felsőbbrendűségét a kapitalista rend­szer felett s a szocializmus teljes el­kerülhetetlen győzelmét a kapitaliz­mussal folytatott békés versenyben. Tiszta szívből örvendünk a dicsősé­ges szovjet nép, a kínai nép és a szo­cialista tábor családjába tartozó ösz­­szes népek nagyszerű teljesítményei­nek s további sikereket kívánunk nem, kik a szocializmus és a kommunizmus építéséért, a békéért és a népek együtt­működéséért vívott harcukban. ELVTÁRSAK! A kapitalista, gyarmati és függő or­szágok dolgozói a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a társadalmi és gaz­dasági jogokért, a demokratikus sza­badságjogokért, a nemzeti függetlensé­gért és a békéért folytatott átfogó harc jegyében fogadják május elsejét. Ezen országok dolgozói mind erőteljesebben juttatják kifejezésre azt az elhatáro­zásukat, hogy egységesen lépnek fel a reakciós körök politikája ellen, amely a széles néptömegekre hárítja át a gaz­dasági válság következményeit és a katonai kiadások óriási terhét. A ka­pitalista országok dolgozói egyre vilá­gosabban látják, hogy csak az ember ember általi kizsákmányolását meg­szüntető szocializmus feltételei köze­pette biztosítható a munkához és a pi­henéshez való joguk, csak a szocializ­musban lehet megszüntetni a nyomort, a munkanélküliséget és a kapitalizmus többi gyógyíthatatlan fekélyét. Internacionalista szolidaritásunkat fejezzük ki a kapitalista országok mun­kásosztályával és a többi dolgozóval, akik a kommunista és munkáspártok­kal az élen, a jobb életért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcolnak. Testvéri üdvözletünket küldjük a gyarmati, a függő és a közelmúltban felszabadult országok dolgozóinak, a­­kik önfeláldozóan harcolnak a szabad­ságért és a nemzeti függetlenségért. ELVTÁRSAK! Az idei május elsejét olyan feltételek közepette ünnepeljük, amikor a béke és a haladás erői lendületesen harcolnak a nemzetközi imperialista körök által szított „hidegháború“ politikája ellen. A Szovjetuniónak és a szocialista tá­bor többi országának a béke megvédé­sére és a népek békés együttlétezésé­­nek előmozdítására irányuló külpoliti­káját világszerte a közvélemény leg­szélesebb körei támogatják és helyes­lik. Rendezzenek minden vitás nem­zetközi problémát tárgyalások útján, hozzanak létre az államok között ba­ráti és együttműködési kapcsolatokat — ez a munkásosztály akarata, ez minden békeszerető nép leghőbb óhaja A béke és a haladás erői mindenütt azt követelik, hogy a keleti és a nyu­gati államok külügyminisztereinek rö­videsen sorra kerülő értekezlete és a kormányfők értekezlete reálisan járul­jon hozzá a népek közötti béke meg­szilárdításához. Dolgozó népünk teljes határozott­sággal támogatja a Román Munkás­­párt és a Román Népköztársaság kor­mányának politikáját, amely síkra száll az összes nemzetközi kérdéseknek a békés együttlétezés elvei alapján törté­nő megoldásáért, a nukleáris­ fegyverkí­sérletek azonnali, általános és végleges megszüntetéséért, a német békeszerző­dés megkötéséért és a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolásáért, Európa és az egész világ népeinek bé­kéjéért és biztonságáért. ELVTÁRSAK! Az idei május elsején szerte a föld­kerekségen a „Világ proletárjai egye­süljetek !“ lángoló felhívás rendkívüli erővel visszhangzik a szocialista tábor sikereitől fellelkesült dolgozók szívében. A kommunizmus napjának ragyogó su­garai egyre nagyobb erővel hatolnak el a föld minden részébe s e fénynek semmi sem állhatja útját, mint ahogy a napkeltét sem akadályozhatja meg semmi. A marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméinek zászlaja alatt, a párt veze­tésével, előre a szocializmus teljes győzelméért drága hazánkban, a Ro­mán Népköztársaságban! Éljen május elseje, a békéért, demok­ráciáért és szocializmusért harcoló dol­gozók nemzetközi szolidaritásának napja! Éljen a szocialista tábor, élen a Szovjetunióval, a béke és a szocializ­mus legyőzhetetlen bástyájával! Éljen a népek közötti béke! ELŐRE Jönnek a sportolók Harsogó trombitaszó jelzi a fővárosi sportolók hagyományos május elsejei felvonulásának kezdetét. Fehér és piros trikóba öltözött ifjak tízezrei árasztják el az óriási teret, máshoz fűző barátság jelképét. A kocsi emelvényén olimpiai bajnokaink, Nico­­lae Linca, Dumitru Alexe és Simion Ismailciuc állnak, akik ragyogó sikere­ket arattak a legutóbbi olimpiai já­tékokon. Felvonulnak a Recolta és Metalul sportegyesületek legjobb sportolói. Sár­ga mezbe öltözött lányok menet közben tornagyakorlatokat mutatnak be. A Tudor Vladimirescu rajon sportolói után, akik között a Voin­a, Victoria és Cetatea lui Bucur sportklubok tag­jai menetelnek, a térre érkeznek az AVSAP — a haza védelmét támogató önkéntes egyesület — tagjai. Élükön lépked Elena Bacaoanu ejtőernyős vi­lágbajnokunk. Hosszas taps fogadja az égszínkék kezeslábasba öltözött repülő­ket, repülőmodellezőket, vitorlázókat, ejtőernyősöket. A sportolók parádéját az iskolai sportklub tagjai zárják be. Menetosz­lopuk élén iskoláslányok csoportja zászlócskákkal ütemes tornagyakorlato­kat végez, miközben száz meg száz ga­lamb emelkedik a levegőbe, jelképezve a népek békéjét és barátságát. Ezzel véget ért a fővárosi dolgozók május elsejei felvonulása. Elcsendesül a hatalmas tér, amelyet órákon keresztül betöltött a felvonuló százezrek lelkese­dése. S a csendben ünnepélyesen fel­hangzik az Internacionálé. A Dinamó sportolói gyönyörű allego­rikus kocsit vesznek körül. A kocsin két tornászlány tartja az olimpiai gyű­rűket, az öt világrész sportolóit egy- Kolozsvár A testvériség jegyében Már kora hajnalban a nagy ünnepek jellegzetes légköre uralkodott a város­ban. Ezer meg ezer vörös és nemzeti színű zászló, román és magyar nyelvű felirat, zöld ág- és virágfüzér díszítette a házakat. A nagygyűlésen Bene László, a Ro­mán Munkáspárt Kolozsvár tartományi bizottságának titkára beszélt május­i jelentőségéről, ismertette a tartomány dolgozóinak sikereit. A felvonulást, a hagyományokhoz hí­ven, a munkásőrségek, majd a pionírok nyitották meg. Tömött sorokban következtek ezután a vasutasok, a Tehnofrig dolgozói, a­­kik több mint 500 géptípust szerkesz­tettek élelmiszeripari üzemeink számára, az Unirea és a Carbochim üzemek, va­lamint a Libertatea bútorgyár munká­sai. A felvonulók között haladtak a gyárak élmunkásai: Ioan Hodis, a Február 16 vasúti műhelyektől, Eremiás Lajos és Grigore Brice a Tehnofrigből, Orosz András a Herbák János művektől. A felvonulók soraiban számos, tudós, művész és más értelmiségi is volt A ko­lozsvári tudományos dolgozók tevékeny­sége számos területre kiterjed. Kutatá­saik elsősorban az ipar, a mezőgazda­ság, az egészségvédelem gyakorlati problémáinak megoldását szolgálják. Együtt vonultak fel a Victor Babes és a Bolyai egyetem, a politechnikai in­tézet, a mezőgazdasági főiskola, az or­vostudományi és gyógyszerészeti főisko­la, a képzőművészeti főiskola és a zene­konzervatórium hallgatói és tanerői. A kolozsvári román és magyar főiskolások lelkesen váltják valóra azokat a felada­tokat, amelyeket a Diákegyesületek Szövetségének II- országos értekezletén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a párt nevében tűzött eléjük. Valamennyien, nemzetiségre való tekintet nélkül, test­vériesen támogatják egymást s lelkesen tanulnak, hogy az országunkban folyó szocialista építőmunka méltó kádereivé váljanak. Igyekeznek minél szorosabban összekapcsolni a tanulást a gyakorlati munká­nak elsajátítani a tudomány és a technika új­ vívmányait, alaposan fel­készülni az előttük álló feladatokra. A tanuló ifjúság a munkás- és paraszt­uf­jakkal karöltve vesz részt a közérdekű akciókban. A tartomány területén ala­kult 1539 hazafias munkabrigád csak­nem 600 ezer önkéntes munkaórát tel­jesített a lakóházak építésénél s más munkatelepeken. A felvontatók lelkesen éltették a né­pek közötti békét és barátságot. Nagybánya t­n •• ff ff Lenyűgöző erő (Tudósítónktól). — A város ünnepre ébredt. Az első esemény a zászló ünnepélyes át­adása a munkásgárdának. Reggel nyolc órakor az Augusztus 23 sport­stadionban felhangzott a vezényszó: a gárda kapitánya jelentést tett a parancsnoknak. A szemle után Uglár Iosif, a tartományi pártbizottság első titkára átnyújtotta a vörös zászlót a gárdának. Felharsant az ünnep kezdetét jelző zene, majd elhangzottak az ünnepi be­szédek. A munkásgárda nyitotta meg a dol­gozók felvonulását. Elől mentek a legkiválóbbak. A hí­res olvasztár, aki három évtizedet töl­tött el a kohók várában, s aki nem akart máshol házat építeni, csak ahon­nan látszik a kohók füstje. Ott megy a bányász, Máramaros robusztus szü­löttje, akit a múlt szenvedései űztek el otthonából. Leszállt a tárnába, hogy há­zat vegyen, legelőt az elhagyott falu­ban. Soha nem tért vissza, hogy a havasra terelje a nyáját. Itt tartotta az új munkahely, az öntudat és a kö­zösség. Legkiválóbb lett a kiválók kö­zött, hatalmas vállain ma a köz gond­jait hordja. Hömpölyögve vonul a nép. Tarkáluik a vörös betűkkel rajzolt termelési gra­fikonok tömege, a gyerekek magasra tartott virágos ága. Az ujjongó, ün­neplő áradatban a nagyranőtt bánya­város szíve dobogott. (Tudósítónktól). — A Sztálinvárost ölelő hegyek fel­hőtlen kékségű tavaszi égboltozatot tartanak vállukkal, a napfény a­­ranyként zuhog az emberáradattól nyüzsgő utcákra és terekre. Fúj a szél, de nem­ erősen, csak annyira, hogy lobogjon tőle a piros és nem­zetiszínű zászlók selyme. .47 óra fél tizet mutat. A Sztálin körút két oldalán tengernyi ember várja a felvonulás kezdetét. A pionírokat várjuk először, az ő kedves, kicsi alakjuk szokott elsőnek felvonulni a körútba torkolló November 7 utca sarkán. Ezúttal azonban meglepe­tést tartogat a május elseje. Piros nyakkendők helyett, hat vajszínű trolibuszt látunk közeledni. A szerelők tehát betartották sza­vukat: május elsején megindult az új jármű Sztálinvárosban. A sza­badság levegőjében nagyra nőtt ipar­város megnőtt, lerázott valamit a múltból: az elmaradt közlekedési viszonyokat. A kocsik ablakából pionírok integetnek felénk. Zúg a taps, mintha soha nem akarna vé­­get érni. Nem is érhet véget, mert jön, árad az ünnepi menet, hogy felvillantsa előttünk mindazt, amit ez a­ város alkot az ország dolgo­zó népe javára. Robusztus masinák dübörögnek az Ernst Thälmann traktorgyár leg­újabb típusú traktorai az UTOS-27- esek. Míg méltóságteljesen gördül­nek el előttünk, idézzük fel egy percre 1947 május elsejei emlékein­ket. Akkor láttuk az első román trak­tort a menet élén. Háborús romok helyén épült új gyárban szülesért, azzal a nagy szándékkal, hogy ha­zánk mezőin mélyebben hasadjon a barázda és dúsabb kenyeret termel­jen a mag. A külső és belső ellen­ség megpróbált gáncsot vetni a ha­zai traktorgyártás tervének útjába, de a dolgozók, akiknek a párt sza­va adott hitet és erőt, s akiket a testvéri Szovjetunió segített nyers­anyaggal, gépekkel és szakérte­lemmel, győztek. De hol vagyunk mi már attól az elsőtől ! Az UTOS-27-es immár a tizenegyedik típus és valamennyi elődjénél tökéletesebb. Az egyik gé­pen földgömböt látunk alatta ilyen felirattal: Huszonkét országnak ex­portálunk ! Ahány gyár, annyi győzelem kö­szönti május elsejét. A Vaseszterga Művek menetét teherautók nyitják meg, amelyeken új petroleumipari gépeket és berendezéseket látunk... A 9-es számú petroleumfinomít dolgozóinak sora előtt egy teher­gépkocsiról a gyár műkét­­e csillog szemünkbe ezüstös olajtartályaival. Közben-közben román, magyar és német népviseletbe öltözött kul­­túrcsoportok szirtes virágcsokra tar­kítja a menetet. Ismét gépek gördülnek. A Vörös Zászló teherautógyár olaj zöld színű kocsijai. Áprilisban 30 ilyen gépko­csit gyártottak terven felül. Sztálin­­városnak ebből a nagy üzeméből indult el februárban a jelszó: „Év végéig minden munkás legalább 1000 lejt, minden mérnök és techni­kus 15-20.000 lejt takarítson meg !“ Ők maguk, 3.284.748 lejt takarítot­tak meg eddig. Ezrek és tízezrek jönnek és a szemlélő érzi: óriási erő van ebben a menetben. A dolgozó nép vonul itt a teremtő jelen gazdag eredmé­nyeivel és a még gazdagabb holnap ígéretével — az élet­e piros színét lobogtató májusi zászlók alatt. SIPOS BELLA (TUDÓSÍTÁSAINKAT A 4 OLDALON FOLYTATJUK)" Sztálin város Ahány gyár, annyi győzelem Május 1-én megindult a sztálinvárosi trolibusz-járat. A fővárosi „Tudor Vla­­dimirescu"* üzemben gyártott kocsik nyitják meg az ünnepi felvonulást (Vieru Alexandru felvétele) 1959. május 3., vasárnap Marosvásárhely A dolgozók békeakaratának jelképei (Tudósítónktól).­­ A főtér, amely néhány nappal előbb még egy nagy munkatelep képét mu­tatta, billenő rakterű tehergépkocsik térültek-fordultak, villanyfúrók törték fel az aszfaltot, a dolgozók ezreinek önkéntes segítségével megifjodva, soha nem látott pompában szolgált színteré­ül az ünnepi felvonulásnak. Az ünnepségen Bátaga­loán és Mol­nár János a tartományi pártbizottság titkárai beszéltek. Megemlítették, hogy a Magyar Autonóm Tartomány 46 ipa­ri vállalata már az első negyedév végéig közel hat millió lej megtakarítással kö­szöntötte május elsejét. A vlahicai vasüzem öntői márciusban példátlan teljesítményt nyújtottak és áprilisban mindössze három hét alatt 20 tonna nyersvasat termeltek terven felül, míg a Tartományi Erdőigazgatósághoz tar­tozó fakitermelő vállalatok április 15 óta májusra termelnek. A kollektív gazdaságok 106,5 százalékban teljesí­tették tavaszi vetési tervüket. Csupán április folyamán több mint 6000 dol­gozó parasztcsalád csatlakozott a me­zőgazdaság meglévő szocialista egysé­geihez vagy alakított új egységeket. A Marosvásárhelyen felvonuló tízez­rek méltóan vették ki részüket a maguk helyén az országépítésből és erről büsz­kén számoltak be a pártnak, győzelme­ink ihletőjének és szervezőjének. A téglagyáriak hírül adták most azt is, hogy nem kápráztatta­ el őket a si­ker, mindent elkövetnek a zászló meg­tartásáért, ízlésesen feldíszített teher­gépkocsin mutatták be termékeiket és nagy felirat közölte, hogy egymillió hét­százezer téglát és több mint félmillió cserepet juttattak az építkezéseknek ter­ven felül. A Simó Géza bútorgyár pedig a préselt forgácslapból készült szép kivi­telű szobaberendezést mutatta be, amely már sorozatban készül az üzemben. Még színesebbé tette a felvonulást, hogy minduntalan román és székely népviseletbe öltözött vegyes csoportok tűntek fel, hol táncolva, hol énekelve. A menetelők éltették a proletár nemzet­köziséget, a román szovjet barátságot, a Román Munkáspártot Népviseletben, vidáman menetelnek a marosvásárhelyi fiatalok (Agerpres felvétel) I­as­i Ma már 7.000 diák tanul a városban Az ünnepi gyűlés reggel 9 órakor kezdődött az Egyesülés terén. Május­­ nemzetközi jelentőségét Gh. Vasiliu elvtárs, a tartományi pártbizottság tit­kára méltatta. A hagyományos felvonu­lást a munkásgárdák nyitották meg, majd a pionírok következtek. A tribün előtt a pionírok soraikból kialakították az Éljen május 1 jelszót. Ezután felvonultak a iasi vállalatok dolgozói, a tartományi vasútigazgató­­ság és a vasúti műhelyek dolgozói. A iasi fűtőház mozdonyvezetői és fűtői csupán április hónap folyamán 15, a szokásos megterhelésnél nagyobb ton­nasúlyú vonatot vontattak, a tehervo­natok napi átlag kilométerteljesítmé­nyét pedig május­­ tiszteletére 5,2 százalékkal növelték. A felvonulók közt ott volt a Vasile Alecsandri állami színház, az állami opera, az állami zsidó szín­ház, a Moldovai állami filharmonikus zenekar kollektívája, ott voltak a hely­beli­­iskolák, egyetemek tanulói, diák­jai és tanárai. Míg 1938-ban csak 2000 főiskolai hallgatója volt a iasi egyetemnek, ma körülbelül 7000 diák ta­nul ebben az egyetemi központban. A felvonuláson képviselve voltak a falvak dolgozói, ott volt a mezőgazdaság erő­teljes szocialista szektorának népes, színpompás menete. A felvonulást a sportolók zárták b­e.

Next