Előre, 1961. március (15. évfolyam, 4147-4174. szám)
1961-03-01 / 4147. szám
2 ÉLETRAJZ Ifjú hallgatóim kiváncsi, érdeklődő tekintete szegeződik rám a teremben- S csupán most, hogy magam előtt látom ezt a sok-sok fiatalt, döbbenek rá, milyen nagy feladatra vállalkoztam, amikor az üzemi IMSZ-bizottság kérésének engedtem. Hogyan beszéljek én érthetően hazánk szabadságával egykorú fiataloknak a múltról, hányatott munkáséletemről ? — Tőkés rend, kizsákmányolás, munkanélküliség, — számukra már mind olyan fogalmak, amelyekről csak a történelemórán hallanak, vagy az újságokban olvasnak Szüleim szegényparasztok voltak és egy Lugos melletti faluban, Bálincon cseperedtem fel négy testvéremmel együtt.,, Greimffi pramnból n£tp_ maradjak szép emlékeim nyaraló tábo rokbolg.filipekről. bábszínházról. vagy, akár kellemes kirándulásokról.! p ’ Iskola* helyett 10~-x12 éves koromban libapásztornak szegődtem a jómódú gazdákhoz és kora tavasztól késő őszig mezítláb jártam a mezőt. De, nicsak! Megélénkül a terem. A Vörösacél munkásainak gyermekei szívánolják is, hogy hányan töltötték közülük pihenő táborban nyári szünidejüket Arról beszélnek, hogy milyen filmet láttak legutóbb, a most kapott új cipőről, vagy öltönyről és más élményeikről mindarról, ami megkülönbözteti napfényes életüket, az én sivár gyermekkoromtól. . Asztalosinasnak adott az apám 13 éves koromban egy lugosi mesterhez. Következtek a szomorú inasévek, amelyek letelte után még rosszabbra fordult a helyzetem. A segédvizsga már hosszú ideig alig volt elég a keresetem arra, amit megettem . . S a hallgatók megint közbeszólnak. A vörösacéli Kohászati Szakiskolában egyszerre háromszázan is tanulnak szakmát, s miután befejezik tanulmányukat, szeretettel várják őket az üzemekben. ... Az én ifjúságom idején nem várták tárt karokkal a munkást. Sokszor felemeltük szavunkat a mostoha körülmények ellen, amelyeket az akkori rendszer osztályrészünkül szabott. Jogos követelésünkre pofonokkal, gumibotokkal válaszoltak az úri rend kiszolgálói. A munkanélküliség 1937-ben az egykori Ferdinándba, a Auschnittek tulajdonában lévő gyárba hozott. Embertelen körülmények között dolgoztak itt annak idején a munkások A tulajdonosok fagázzal üzemeltették a gyárat, ami nemcsak az erdők szégyenteljes irtását jelentette, hanem a szellőzetlen műhelyekben a gáz szinte rágta az emberek egészségét A lemezgalvanizáló műhelyben például olyan sűrűn csapódott ki a gáz, hogy két lépésre nem lehetett látni. Hasonló helyzet volt a pléhhengerműben is. A primitív gyári felszerelés miatt gyakori volt a baleset, sőt a halálos sebesülés. Az olvasztó kemencékbe pléhlapátokkal dobáltuk a vasat, a platina-hengerműben vasfogókkal emeltük az izzó tömeget a hengerde alá. S mi volt a fizetés az embertelen munkáért? Ehbér, amit mindig feléltünk, mire kézhez kaptuk. Hitelben vásároltunk a gyár üzletében, s az is előfordult, hogy a levonás összege többre rúgott, mint a fizetés. Az 1938-as év szeptemberében például akkori pénzben 2800 lejtkerestem. A különböző levonások után maradt 38 fejem az egyhavi fizetésből. Pedig a szobáért, amelyben a feleségemmel laktam,300 lejt kellett volna még,fizetnem a háztulajdonosnak. A munkások elégedetlensége 1919-ben egy nagyméretű sztrájkban robbant ki. A jelentéktelen fizetésemelés azonban csak arra volt jó, hogy megfizettessék velünk a sztrájk letörésére kirendelt esendőrség ellátását. Minden maradt a régiben, a munkások számára épített barakkok, a drága lakbér, a nélkülözés és az embertelen kizsákmányolás. ...De felragyogott hazánk felett 1944 augusztus 2 hajnala. A Ma Vörös acéljának munkásai nem azonosak már az egykori Anschnitt gyár proletárjaival. A felszabadult munkások a párt vezetésével újjáépítették, korszerűvé tették az acélművet. Rszink új történetének éveiben befejeztük a hideghengermű építését, új lakatos műbeahol jelenleg 100 korszerű a régi lakatos műhely 20 elavult gépével szemben Kibővítettük a plelifréngerinűvét, a platinahengeri művet, új automata gépeit "végzik már a nehéz " munkafolyamatokat az egész üzemben. A régi 15, 20 és 30 tonnás martinkemencéket 45 tonnásokká alakítottuk át. Fémhulladék-feldolgozó üzemet építettünk. Szóval a szocialista korszakemberéhez méltóan dolgozónk és élünk. A munka mellett jut időnk szórakozásra is, amire a múltban nem is gondolhattunk. Hajdan kultúrházak helyett kocsmák épültek — összesen nyolc — az üzem körül. Ma pedig ... de hiszen ezt már hallgatóim is tudják. 400 személyt befogadó mozi, nyári mozi, az 500 ülőhelyes Május 1 színház, a megfelelőbb épületbe költöző üzemi klub, s a hamarosan felépülő korszerű étterem kellemes pihenő és szórakozási lehetőséget biztosít számunkra. Ezen kívül az egykori nyomortanyák helyén magasodó új munkástömbházak, az üzletkomplexum, az új iskolák, a kohászati szakiskola, bölcsődék, napközi otthonok, játszótér, poliklinika s a gyermekkórház, mindmind az új város rohamos fejlődéséről, életszínvonalunk állandó növekedéséről tanúskodik. Ma 16 orvos őrködik városunk dolgozóinak egészsége felett. ...A párt és a kormány intézkedéseinek eredményeképpen a munkások reálbére 1960- ban 47 százalékkal volt nagyobb mint 1955-ben. Küzdelmes munkásélet van mögöttem. Most 63 éves vagyok és négy éve már nyugdíjas. Gondtalan öregség vár rám, ami egyetlen munkástársamnak sem adatott meg a múltban. Neagu Gheorghe 58 éves tüdőbeteg szinte utolsó leheletéig dolgozott a gyárban, mert csekély nyugdíját halála előtt egy-két hónappal folyósították az urak. Kumbel József például a gyárban nőtt fel és öregedett meg, mégis mindössze 200 lej könyöradománnyal fizették ki sokéves munkáját. Népi demokratikus rendszerünkben 900 lejre emelték fel nyugdíját. Engem, mint nyugdíjast, tavaly is a tengerpartra küldött üdülni az üzem, pedig a felszabadulás óta éppen nyolcadszor töltöttem egy-egy hónapot hazánk különböző üdülőhelyein: Lippán, Herkulesfürdőn, Olanestin, Vasile Roaitán, Tekirghiolon, Eforián. Az idő ugyan eljárt felettem, de még nem érzem öregnek magamat. Minden nap ellátogatok az üzembe társadalmi munkára, egy-egy pártfeladat teljesítésére. Időmből kitelik, gyalogolnom nem kell. Tavaly egy Jawa robogót vásároltam. Ezeket mondottam el a többi között az említett találkozón, erről írtam röviden azzal a gondolattal, hadd ismerjék meg jobban fiataljaink a múltat s értékeljék méginkább a jelent... Bodnár Alexandru, nyugdíjas munkás AZ ÁLLAM SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS KIADÁSAI 1960-BAN NÉGYSZERESEN MEGHALADTÁK AZ 1950. ÉVI KIADÁSOKAT S AZ ORSZÁG ÖSSZKÖLTSÉGVETÉSÉNEK EGYNEGYEDÉT TETTÉK KI. MINDEN FOKON ERŐTELJESEN FEJLŐDÖTT AZ OKTATÁS, AMELY MINDEN GYERMEK ÉS AZ EGÉSZ IFJÚSÁG SZÁMÁRA HOZZÁFÉRHETŐVÉ VÁLT. ORSZÁGUNKBAN, AHOL EGYKOR A GYERMEKEK MILLIÓI MARADTAK ÍRÁSTUDATLANOK, MA MÁR NINCSENEK OLYAN ISKOLÁSKORÚ GYERMEKEK, AKIK NE JÁRNÁNAK ISKOLÁBA. MA NÉGYSZER ANNYI FAKULTÁSUNK VAN, MINT 1938-BAN. A FŐISKOLAI OKTATÁS ELSŐ ÉVFOLYAMÁRA 1960-BAN BEIRATKOZOTT HALLGATÓK SZÁMA CSAKNEM EGYENLŐ AZ 1938-AS ROMÁNIA ÖSSZES FŐISKOLÁS DIÁKJAINAK SZÁMÁVAL. (A Népi Demokrácia Frontja Központi Tanácsának Kiáltványából)lyünk van, gép zakatol. Háromezer kötetes szakkönyvtár áll a galád mezőgazdasági gépészeti szakiskola növendékeinek rendelkezésére (Foto Agerpres — Sandu Lazar felvétele) Példamutató ember Dolgozó népünk tíz-és százezrei szerezneknap mint nap újabb kiváló érdemeket a pártmutatta feladatok teljesítésében. Méltán jár ki nekik ezért a legmeszszebbmenő tiszteletadás és megbecsülés. Joggal követjük példájukat, kérjük elvtársi segítségüket és bízzuk meg őket közérdekű ügyek intézésével. Ilyen értelemben hozom szóba Nicoara Gheorghe elvtársat, a brassói Vörös Zászló üzem dolgozóját, akit bizalommal jelöltünk harmadszorra is városi néptanácsi képviselőnek. Negyvenöt év körüli ember. Lakatos segédként került üzemünkhöz abban az időben, amikor még Astra néven volt ismeretes. A felszabadulás utáni években vált mesterré. Ma a munkavédelmi osztály elsőOSZtályú technikusa, de jó példát mutatott már akkor is, amikor mint üzemfenntartó lakatos tevékenykedett az acélöntődében. Ebben az időben hozakodott elő ma is alkalmazásban lévő első újításával. Javaslata alapján került sor egy pneumatikus gépkalapács megszerkesztésére, amelyet a magkészítéshez szükséges merevítőszegek gyors kovácsolására helyeztünk üzembe. Újítása az említett műveleti termelékenységének 80 százalékos emelkedését eredményezte és a mai napig is megfelel a termelés ütemének. Később újabb megbízatást kapott. Azt a fontos munkát, hogy mindent megtegyen a munkások egészségének megóvásáért, a balesetek megelőzéséért. Nicoara Gheorghe ezt a feladatkört is lelkiismeretesen betölti. Egyik balesetelhárító újítását már hetedik éve alkalmazzák sikerrel az öntödében, egy másikat pedig nemrég próbáltak ki. Kezdeményező készség, lankadatlan munka, kedv jellemzi Nicoara elvtársat otthon, a városnegyedben is. Jó gazda, jó szervező módjára intézi a negyedben lakó dolgozók problémáit és járul hozzá ahhoz, hogy közös erővel váljanak valóra az elhangzott javaslatok. Mint városi néptanácsi képviselő közreműködött a hétosztályos iskola fűtési problémáinak megoldásánál, az üzletkomplexum építésénél végzett önkéntes munkában, az utak feltöltésénél, rendbehozásánál stb. Egyébként részt vettem azon az összejövetelen, amelyen Nicoara Gheorghe választóival találkozott. Mondhatom nagyon : örültem, hogy munkatársamat oly nagy szeretet övezi az üzemen kívül is. Ez is serkent mindanynyiunkat arra, hogy újabb és újabb tettekkel válaszoljunk a párt hívó szavára egész népünk még jobb életkörülményeinek megteremtése érdekében. Bara Albert a brassói Vörös Zászló üzem munkása Gheorghe Nicoara, a brassói 5. számú városi választókerület jelöltje ELŐRE Egykor és ma Valamikor a harmincas évek elején a feleségemmel nehezen összekuporgatott pénzünkön anyagot vásároltunk egy kicsi ház építéséhez Déván, ahol én egy cipészmesternél, feleségem pedig a tésztagyárban dolgozott. Álmunkat nem tudtuk valóra váltani. El kellett adnunk a drága pénzen szerzett építőanyagot. Újabb munkalehetőség után kellett nézni. Kápánra költöztem, feleségemmel és a két kicsi gyermekkel 1933-ban. Egy év múlva munkát kaptam az Auschnittek tulajdonában lévő vasüzemben. Éjt nappá téve dolgoztam, hogy családomat eltarthassam. A munkán kívül semmi mást nem ismertem, mégsem tudtam annyit keresni, hogy bár egy szobás kicsi házat építhessek magamnak. Előbb egy volt lóistállóban laktam családommal, majd néhány év múlva magas házbérért kaptam egy szoba-konyhás lakást. Ez volt a legtöbb, amit annak idején egy munkáscsalád elérhetett. Hazánk felszabadulásával nemcsak munkánk, hanem egész életünk új értelmet nyert. Azóta megváltoztak már a lakásviszonyok is. Az egyre épülő munkás lakástömbök mind jobban körvonalazzák már az új város arculatát. Szinte egy nap se múlik el anélkül, hogy valamelyik munkáscsalád ne költözne napfényes új otthonba. Többszobás, fürdőszobás kényelmes lakások. Lehet ennél szebbet kívánni ? házba új bútorok kellenek, — határozta el feleségem. Hamarosan kicseréltük a régi bútorokat, a fiam is szép modern bútorral rendezte be lakását, rádiót vásárolt. Az elmúlt évben pedig motorkerékpárt vett magának. Sok-sok munkás év után azt mondhatom, hogy most boldog vagyok. Még ma is dolgozom, mert nem egykönnyen válok meg szakmámtól, amit a szó szoros értelmében loptam annak idején a német mérnöktől. Hogyan is történt ez ? Kisegítő munkás voltam az üzem zománcolvasztójában. Valahányszor a mérnök a zománc alapanyagát keverte én felfel jegyeztem a képleteket. Arra persze vigyáztam, hogy a mérnök észre ne vegye, mert nagyon féltette a titkát. Miután államosítottuk a gyárat, szükségem is volt erre az ellopott mesterségre. Az évek során olyan gyakorlatra tettem szert, hogy úgy érzem, még ma is szükség van rám a gyárban. Jelenleg a nadrági üzem részére olvasztom a zománcot. A munkámon kívül nagy örömöm telik meg fiamban, akit mint többszörös élmunkást becsülnek a kaláni üzemben. Az ő élete már merőben másként alakult mint az enyém. Neki nem kellett lopnia a szakmáját. 1948-ig elvégezte a négyéves szakmai iskolát, utána pedig mozdonyvezetői képesítést szerzett. 1959-ben élmunkás éremmel tüntették ki jó munkájáért. Azóta sem kerül le fényképe az élmunkások tisztelettáblájáról. Büszke vagyok rá, hogy megbecsüli mindazt, amit pártunktól, — amelynek ő is tagja — és népi demokratikus rendszerünktől kap. Id. Lázár Árpád zománcolvasztó .. .1956-1960 között állami alapokból csaknem 100 ezer lakás épült. A lakásépítés továbbra is az állam egyik legfőbb gondja marad, s erre a célra 1965-ig mintegy 13 milliárd lejt fordít. Az én álmom is valóra vált 1953- ban. Államunk segített abban, hogy felépíthessem családi házamat. Fiammal építettük fel a négyszobás két konyhás kényelmes házunkat. A ház egyik felében fiam lakik feleségével és 6 éves kislányával, a másikban pedig én feleségemmel. Persze az igények folyton növekednek. Az új Aranyosgyéresi változások A nagy nemzetgyűlési, valamint a néptanácsi képviselőválasztások minden alkalommal fontos határkövet jelentenek dolgozó népünk új élete eredményeinek felmérésében, az elért sikerek értékelésében. Az aranyosgyéresi Sodronyipar kohászai, fémmunkásai is jól látják azt a jelentős fejlődést, amelyet üzemünk és városunk az utóbbi évek során elért. A városban végbemenő szociáliskulturális megvalósítások egybefonódnak a termelésben elért sikereinkkel. Aranyosgyéresen az utóbbi időben 49 munkástömbház épült 471 lakással. Ezenkívül 103 családi házat állami kölcsönből, 298 lakást pedig saját jövedelmükből építettek a város dolgozói. Hazánk felszabadulása óta újjászületett üzemünk is, a Sodronyipar. Szinte minden osztályát átalakítottuk, renováltuk. Aranyosgyérest néhány évvel ezelőtt még községnek tekintettük, ma pedig egy fejlődő város élete lüktet itt. Bara loan technikus Csupa napfény a tágas szoba, ahova benyitok Szép fehér ágyacskák sorakoznak egymás mellett, rend, tisztaság, otthonosság árad itt mindenünnen. A ház lakói most vidáman kergetőznek az udvaron, vagy éppen ízletes tízórajukat fogyasztják, esetleg verset, éneket tanulnak. Mert vidámságban, örömben, odaadó gondoskodásban bőven van részük a sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyár bölcsődéje és napközi otthona kis lakóinak. Miklós Irén a fűtő üzem részlegen dolgozik, 1955-ben született a kislánya, Ildikó, akit rendszeresen visz a bölcsödébe. ...355 bölcsődében (az 1938. évi 9-cel szemben) 6700 óvodában (1938-ban 1500 volt) foglalkoznak szeretettel, odaadással és hozzáértéssel a dolgozók gyermekeivel. —■ A nevelők jól gondoskodnak gyermekeinkről, sok szépre, jóra tanítják őket, s ha tudom, hogy a kicsi jól érzi magát, én is nyugodtan végzem a munkámat, — mondja a fiatal munkásnő, miközben gyors mozdulattal fűzi a szálat. Elbeszélgettem Sándor G. Anna elvtársnővel is, aki 11 éve a gyár dolgozója és két gyermekét nevelte a bölcsőde meg a napközi otthon. A kisebbik fia most is napközis, a nagyobb meg már iskolás. Mivelhogy a délelőttből még hátra volt egy-két óra, ellátogattam a cigarettagyári napközi otthonba is, ahol Hubesz Ilona munkásnővel találkoztam össze. Hamarosan a gyermekekre terelődik a szó, hiszen mint mondja, két gyermeke van a napköziben. — De jó dolguk is van ! — meséli. Hol álmodhattam én ilyesmiről gyermekkoromban ? Nem tudtam megállni, hogy meg ne nézzem én magam is a legkisebbek itteni birodalmát. A háló, ebédlő, tanuló és játszó szobákban rend, tisztaság uralkodott, szép függönyök, szőnyegek fehér bútorrat. Újból átéreztem pártunk és kormányunk soha meg nem szűnő gondoskodását. Ilyen körülmények között nyugodtan dolgozhat minden anya, gyermekeik biztos kezekben vannak. Megtudtam, hogy a napközi otthon jó munkájához hozzájárul a nőbizottság állandó tevékenysége is. Az üzem vezetősége is mindent elkövet mind a cigaretta-, mind a textilüzemben, hogy a munkások gyermekei semmiben se szenvedjenek hiányt. Orbán L. Erzsébet a Dózsa György textilgyár nyugdíjas munkásnője ...A munkatörvénykönyv ma a termelésben dolgozó asszonyoknak 112 napos fizetett szülési szabadságot biztosít. Ingyenes orvosi ellátás mellett gyermeke 14 éves koráig a gyógyszert is ingyen kapja. Dolgozók az olánesi üdülőtelepen (Foto Agerpres — V. Moldovan felvétele) 1961. március 1, szerda Egykori emlékekről és a szocialista építőmunkának, az új élet alakításának ezernyi öröméről megannyi szívbő fakadó szép gondolatról szól az a sok -sok dolgos kéz írta levél, amelyek ezekben a választás előtti napokban érkeztek a szerkesztőségbe. Némelyiktől elénk tárul a sanyarú múltnak egy-egy töredéke is. „Nem szívesen pergetem vissza az 1944 előtti életem filmkockáit...// — olvassuk egyik«másik levélből. De mégis megteszik ezt, hogy a jelen és a múlt szembeállításával még inkább kidomboríthassák e mai élet szépségeit. Új lakásban Határtalan öröm érte nemrég egész családomat: új, blokklakásba költöztünk! Amikor a vállalat vezetősége közölte velem a kellemes hírt, elgondoltam, mennyire messzemenően gondoskodik pártunk a dolgozók kényelmének biztosításáról. Miután beköltöztünk, édesanyám megjegyezte: — Régen még csak álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen lakást kapjon a magunkfajta ember. Mérhetetlen hálámat még odaadóbb munkával törekszem kifejezésre juttatni. Az önköltségi ár csökkentésére, a termelékenység és a minőség fokozására ösztönzöm a társaimat is. Tudom, ez is hozzájárulás ahhoz, hogy még több lakás épülhessen, még több munkáscsalád részesülhessen abban az örömben, amelyben nekem volt részem. Bodó József a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár dolgozója Ide költözött Bodó József (Haragos Zoltán felvétele) Szeretettel, meleg szóval A múlt év novemberében volt hat éve, hogy beléptem üzemünk, a telegdi bútorgyár kapuján. S lám, az azóta munkában eltelt évek betöltötték eddigi életem figyelemre méltóbb részét. Ma már sokat mondhatok magamról s a szakmámról-jelenleg a furnirösszeállításnál, illetve „zecolásnál" dolgozom. Itt tanultam meg a furnirlemezekkel bánni, itt ismertem meg a különböző furnir fajtákat. Természetesen nemcsak a magam igyekezete révén. Soós Károly és Kovács László bácsi már akkor régi munkások voltak a műhelyben s így mondhatom, hogy ők járultak nagyobb részben hozzá, hogy ezt a mesterséget elsajátítsam- Két éve múlt, hogy ezen a részlegen dolgozom, de még előfordul, hogy idősebb munkatársaimtól kérek tanácsot, akik ezt soha vissza nem utasítják. Szeretettel, meleg emberi szóval adnak útbaigazítást. Sok mindent mondhatok még magamról, noha tudom, hogy nem számítható ritkaságnak, hiszen hozzám hasonló életútról számolhat be hazánk többi fiatalja is. Mégis leírom . . IMSZ-tag vagyok 1955-től- Számtalan megbízatást kaptam ez alatt és számos megtiszteltetésért. Én, a kapott neveléshez méltóan igyekeztem kivenni részemet a társadalmi munkából. Általában minden érdekel. A zene, az olvasás, a tanulás. A múlt év végén például a műkedvelő együttes színielőadásán alakítottam az egyik főszerepet. A férjem, üzemünk futballcsapatában kergeti idény idején a bőrlabdát, de jómagam is kedvelérti a sportot. Mint .. .Négyszer annyi cukrot, csaknem hétszer annyi étolajat, csaknem két és félszer annyi textilárut termelünk ma, mint háború előtt. lelkes szurkoló 1959 novemberében ma ott biztattuk válogatottunkat a románbolgár találkozón, Bukarestben. Fővárosunk akkor is nagyon szép volt, nagyon tetszett. Alig várom, hogy újra megláthassam és legalább néhány napot ott töltsek a rohamosan növő épülő fővárosban. Röviden mondtam el egyet s mást fiatal életem örömeiből, amelyek úgy érzem, hogy ha közvetve is, de kapcsolódnak mindahhoz, amiről az NDF KT Kiáltványában olvastam- Kovács Juliánna a telegdi bútorgyár munkásnője Hétköznapi történet Tudom, ma már nem mindenkinek élmény, ha fürdőre megy. Pedig a felszabadulás előtt csak a „nagyságosoknak“ jutott ki, csak nekik futotta a ,,keresetből“, hogy ilyesmiben legyen részük. Igen ! Még két évtizede sincs s máris megszokottá vált, hogy e dolgozók százezrei üdüljenek. Ám bármennyire is megszokott dolog hogy munkások, parasztok fürdő- re menjenek vagy üdüljenek, én mégsem tudok egyszerűen napi- rendre térni rendszerünk e szép szociális megvalósítása fölött. Valamikor, amikor egyszerűen csak napszámosnak neveztek, még képzeletemben sem lehetett helye az ilyesminek. Nekünk nem volt szabad fáradtnak vagy betegnek lenni. S ha a nagy „kényelemtől” Valamelyik megrokkant, munkaképtelenné vált ? Erre azt mondták hogy „hát nem vasból van az ember, s főképpen, örökké nem élhet." Annyi „kedvezményt" kapott a dolgozó az akkori időben, hogy két-három hétig betegeskedhetett ,,a saját szakállára“. De azt is csak hogy ha már halálos beteg volt... Ilyenkor meg azzal békítették ki, hogy „a halálos betegnek nem használ a gyógyszer sem". Őszintén mondom, számomra még nemrégiben is szokatlannak tűnt, hogy in fürdőn mehessek. Pedig az utóbbi időben mind több kollektivista dicsekedett, hogy itt, meg ott voltak üdülni, ...Amikor a nagyváradi orvosi vizsgálatról hazamentem, jelentkeztem a ,,papírokkal“ a körzeti orvosnál. — Elvtársi Magát eltiltották a nehéz munkától és beutalták háromheti gyógyfürdőre "■ magyarázta. Én meg álltam szótlanul, s amíg G irkáit arra gondoltam : én, a volt zsellér megértem, hogy eltiltottak a nehéz munkától, gyógyfürdőre utaltak ... Az orvos félbeszakította elmélkedésemet. Kezembe nyomta a pajarokat. .. — Ezt adja be a kollektívába, erre meg váltsa ki a gyógyszereket s pihenjen otthon. ... Három hét múlva kaptam egy nekem megfelelő beosztást a gazdaságban, akjikt a rossz derekammal is el tudok végezni. Egyik nap meg hivatnak az irodába. — Gábor elvtárs, megjött a beutalás a kúrára. — Viktóriára — mondja a könyvelő. Elmegy ? Előbb bizonytalankodtam. De végül is döntöttem . Már hogyne mennék. A könyvelő aztán elém tolt egy írást: — Akkor írja alá ! Gábor Ferenc a szalontai Vörös Lobogó kollektív gazdaság tagja