Előre, 1961. március (15. évfolyam, 4147-4174. szám)
1961-03-01 / 4147. szám
IfiSl. március 1-, uerda A kongói törvényes kormány politikája a békén alapszik Lunduia altábornagy nyilatkozata STANLEYVILLE (Agerpres). — G. Fegyjascsin, a TASZSZ hírügynökség tudósítója beszélgetést folytatott Victor Lunduia altábornaggyal, a kongói nemzeti hadsereg főparancsnokával, akinek több kérdést tett fel. Arra a kérdésre, hogy fejtse ki véleményét a Biztonsági Tanács legutóbbi kongói határozatéval kapcsolatban, Lundula így válaszolt: Megpróbálom elmondani személyes nézetemet enről a határozatról. A nép által megválasztott és a parlament által megerősített törvényes kormányunk, az ország egész lakossága mindig is a kongói kérdés békés megoldása mellett foglalt dilist. Annak idején Patrice Lumumba kért segítséget az ENSZ-el a kormány nevében. Amikor az ENSZ-hez fordultunk, azt reméltük, hogy ez a magas nemzetközi szervezet segítséget nyújt népünknek az igazság helyreállításához, a nemrég kivívott szabadság visszaszerzéséhez. De szabadságunkat a belga gyarmatosítók és más kolonialisták újból el akarják rabolni tőlünk, mégpedig fegyverrel s erre a célra a kongói nép árulóiból kikerült fizetett lakisaikat használják fel. Az ENSZ nem váltotta be reményeinket — mondotta a továbbiakban a főparancsnok. Bízhatunk-e még főtitkárában, Hammarskjöldben, akinek kezéhez vezetőnknek, Patrice Lumumbának, Okító szenátusi elnöknek, Mpolo minszternek a vére tapad, a Bakwangaban halálra kínozott Pi Daninak, Jangaranak, Nzajának és a kongói nép nemzeti felszabadíto tiarca mis vezetőinek vé-re tapad . Miért akadályozta meg a főtitkár minden esetben a kormányt törvényes funkciói gyakorlásában ? Hiszen ő volt az, aki parancsot adott, hogy a törvényes kormány vezetőjét akadályozzák meg a rádióállomás használatában, az ő parancsára zárták le az ország repülőtereit, ő hunyt szemet Chombenak, népünk ellenségeinek cselekedetei fölött, s végül ugyancsak Hakmarskjöd volt az, aki bűnös közönyt tanúsított, amikor a bérgyilkosok az ENSZ szemetátjára letartóztattak, mai bestiális módon meggyilkolták Patrice Lumumbát, Kongó nemzeti hősét. Miért bukkant fel egyszeriben „az ENSZ ellenőrzése alatt álló, hatalmas leopolvillei repülőtéren egy ..ellenőrizetlen“ körzet, ahonnan a kalanzsiszék, Mobutu és Kaszavubu cinkos közreműködésével, az ENSZ-hatóságok szeme láttára, Bakwangbba szállították Lumumba párthivei, hogy ott bestiálisan meggyilkolják őket? Íme ezért nem bízhatunk többé az ENSZ akcióiban. A főtitkár tevékenységével aláásta ezt a bizalmat. Mindazonáltal őszinte szívvel köszöntenénk bármely lépéstaz ország helyzetének bekis rendezésére, mivel kormányunk politikája a békén alapszik. Az ország katonai helyzetét taglalva, Lundula főparancsnok mindenekelőtt utalt arra, hogy az ország különböző tartományainak lakossága széleskörűen támogatja a Gizetuga vezette központi kormányt. Ez a támogatás — mondotta Lundula — még közvetlenebbé vált, amikor nyilvánosságra jutott, hogy azimperialistáik meggyilkolták Patrice Lumumbát és harcostársait. E szomorú hír felnyitotta a szemét sok olyan embernek is, akik a nyugati propaganda hatására nem ismerték fel a kolonialistabérenc ügynökök cselekedeteinek lényegét. Lundida főparancsnok felrajzolta egy papírra a kongói tartományok vázlatát, megjelölve azokat a vidékeket, amelyeknek lakossága a törvényes kormány mellett áll. Egyébként — mondotta Lundula — Katanga tartomány, az Egyenlítői tartomány lakosságának jelentékeny része, Leopoldville és Kastai tartományok lakosságának nagyrésze mellettünk van. Jelenleg nagyszabású munkát végzünk a hadsereg soraiban. Igazi népi hadsereget akarunk létrehozni. Nagy nehézségeket okoz az, hogy a kongói belga uralom egész ideje alatt a belga tisztek és gyarmati hatóságok a „rendfenntartó erőket" engedelmes eszközzé igyekeztek változtatni, hogy elfojtsanak mindent, ami a legcsekélyebb haladás lenne. "Meg kell mondanunk, hogy ez nagymértékben sikerült is nekik. Most azonban a katonákat felvilágosítjuk a lezajlott eseményekről. Nemzeti hadseregünk ma készen áll arra, hogy megvédje a kongói nép kivívott szabadságát. A beszélgetés végén Lundula főparancsnok kijelentette: Bízik abban, hogy siker fogja koronázni a kongói népnek lazája teljes szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcát. E siker záloga — mondotta — az ügyünk igazságába vetett mélységes meggyőződésünk és az a széleskörű támogatás, amelyet a világ minden, országában lévő sok-sok barátunk nyújt e harchoz. .Katonai egyezmény* a hazaárulók között LEOPOLDVILLE. (Agerpres) „Kétségbeesett próbálkozásukban, hogy helyt álljanak a Lumumba volt miniszterelnök ügyéhez hűcsapatokkal szemben — amint az United Press International hírügynökség írja A Ileo, akit Kaszavuba törvénytelenül „a kongói kormány vezetőjévé'' nevezett ki, valamint Chombe és Kalonzsi katonai egyezményt kötöttek a Kongói Köztársaság törvényes kormánya ellen." A kongói nép árulóinak kétségbeesett helyzetét bizonyítja a Leopoldvilleben bekövetkezett zűrzavar is. A France Presse hírügynökség léopoldvillei tudósítója azzal a megjegyzéssel, hogy ,,a félelem erőszakot szült", közti a niobutista bandák február 27-én elkövetett garázdálkodásainak „mérlegét": egy európait „tévedésből" megöltek, az ENSZ személyzetének egyik svéd nőtagján erőszakot követtek el, négy kanadai katonát véresre vertek. Ezúttal az ENSZ-csapatok parancsnokslá fga, amely egyébként támogatja az áruló klikk ténykedéseit, kénytelen volt tiltakozni a mobutista bandák kegyetlenkedései ellen. Még súlyosabbá teszi a helyzetet az, hogy az „általános mozgósítás" elrendelésével maga Kaszavuba engedett szabad utat a fosztogatásoknak és törvénytelenségeknek LEOPOLDVILLE. (Agerpres) Február 28-án Mennon Williams, az Egyesült Államok Afrika kérdéseivel foglalkozó helyettes külügyminisztere, aki Kennedy elnök kezdeményezésére, beutazta az afrikai országokat, Leopoldvilleben Kaszavubuval találkozott. A Kaszavubu magánlakásán lefolyt félórás találkozón jettn volt Timberlake, az USA kongói nagykövete is. Amint az Associated Press hírügynökség leopoldvillei tudósítója jelenti, a találkozó során Williams biztosította Kaszavubut, hogy Kennedy elnök továbbra is támogatni fogja a leopoldvillei bábhatóságokat a stanleyvillei kormány ellen. A beszélgetés után Williams kijelentette, hogy Kaszavubuval folytatott tárgyalása „eredményes és rendkívül szívélyes volt“.. OÚjabb tiltakozások Lumumba meggyilkolása miatt LONDON A londoni Trafalgar téren nagygyűlés zajlott le a következő jelszó jegyében „Szégyen Lumumba gyilkosaira !". SINGAPORE Több szél Singapore! munkát át diák tiltakozó nagygyűlést rendezett, Lumumba alávaló meggyilkolása miatt. A nagygyűlés tüntetéssé alakult át „Le a kolonializmuttal" jelszóval. Ki mit kap „már figor“-ként Nyugaton ••• Csang Raj-tele a Cape Canaveral-i halak Uncle Sam (Nic. Nicolaescu rajzai) a NATO tagállamok A hazafias erők előnyomulása PÁRIZS (Agerpres). Amint a francia Le Monde kongói különkidósítója közti, a kongói törvényes kormány csapatai február 15-én elfoglalták az Egyenlítői tartományban Ikela várost. Amint a tudósító írta, a stanleyvillei kormányhoz hű erők Ikela város elfoglalása után kat csoportra oszlottak. Az egyik csoport Boende város, az Egyenlítői tartomány fontos központja felé indult... a második csoport Kaszai tartomány északi része felé tart, ahol jórészt Patrice Lumumba törzsének tagjai élnek. Sokan úgy vélekednek, hogy ez utóbbi csoport hadmozdulatának célja megteremteni a fapcsolatot azokkal a csapatokkal, amelyek Lulunburgot foglalták el — jegyzi meg a tudósító. A lap rámutat, hogy „a fenti tartományok lakossága örömmel fogadta“ a törvényes kormányhoz hű csapatokat A tudósító véleménye szerint „a Gi- Zenga-kormányhoz hív csapatok ezután sem ütköznek ellene Hasba Kaszai tartomány elfoglalásában“. Ellenszegülve a népek akaratának Hammarskjöld a Biztonsági Tanács határozatainak elodázásán mesterkedik NEW YORK (Agerpres) TASZSZ. Az ENSZ titkársága közzé tette Hammarskjöld jelentését a Biztonsági Tanács legutóbbi kongói határozatának végrehajtására szolgáló intézkedésekről. Amint a jelentésből kitűnik, egy héttel azután, hogy a Biztonsági Tanács jóváhagyta a határozatot, semmi jel sem mutat arra, hogy teljesítenék volna Hammarskjöld a gyarmatosítók hűséges lakása ahelyett, hogy határozott és konkrét intézkedéseket foganatosítana az egész belga személyzetnek a határozatban követelt kivonására Kongóból, mindössze szóbelileg figyelmeztette Belgiumot, hogy tegyen „hatékony intézkedéseket” kongói katonai és civil személyzetének viszszavonására. A jelentésből kitűnik, hogy az ENSZ csapatok parancsnoksága nem tesz semmiféle gyakorlati intézkedést a népek akaratának valóra váltására, Patrice Lumumba kongói miniszterelnök gyilkosainak szigorú megbüntetésére. Hammarskjöld, aki cinkostárs ebben a gyalázatos bűncselekményben, bejelentette: felszólította a Nemzetközi Bíróságot, hogy kérje Ázsia, Afrika és Latin-Amerika egy-egy képviselőjének kinevezését, akik egy későbbi időpontban„pártatlan vizsgálatot“ folytassanak le Lumumba kongói vezetőnek és harcostársainak meggyilkolásával kapcsolatban. Kinevezték a Szovjetunió ENSZ küldöttségét MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ: A Szovjetunió Minisztertanácsa kinevezte a szovjet küldöttséget az ENSZ közgyűlés XV- ülésszakának második szakaszára. A küldöttség vezetője Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere lesz. A küldöttség tagjai: Valerjan Zorin, Arkagyij Szoboljev, Szergej Lapin és Zoja Mironova. Ugyanakkor kinevezték a küldöttség tagjainak helyetteseit, valamint a tanácsosokat és szakértőket. K. Nkrumah New Yorkba utazik az ENSZ közgyűlésére NEW YORK (Agerpres). A France Presse hírügynökség jelentése szerint az ENSZ titkársága hivatalosan bejelentette, hogy Kwame Nkrumah, a Ghánai Köztársaság elnöke a jövő héten New Yorkba érkezik és beszédet mond az ENSZ közgyűlésén, amely március 7-éil újra megkezdi munkálatait. A hírügynökség hangsúlyozza: Nkrumah elnök az ENSZ titkárságához intézett táviratában bejelentette, hogy fel szándékszik szólalni a kongói kérdésben. John luft LEOPOLDVILLE (Agerpres). Amint az United Press International jelenti, Leopoldvilleből érkezett hírek szerint a kongói törvényes kormány csapatai két menetoszlopban nyomulnak előre az Egyenlítői tartomány és Leopoldville felé. Az egyik menetoszlop megérkezett a Leopoldvilletől 280 mérföldre levő Kikvitbe. A másik menetoszlop Boende helységbe érkezett, amely keleti irányban 400 kilométerre van Coquilhatvilletől, az Egyenlítői tartomány fővárosától. ELŐRE Közös közlemény de Gaule tábornok és Tunézia elnökének tárgyalásairól PÁRIZS. — (Agenpres) De Gaulle tábornok és Burgiba tunéziai elnök a Párizs melletti Rambouillet palotában tárgyalásokat folytattak, amelyek befejezése után közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Amint a közlemény megállapítja, megvizsgálták a két országot érdeklő kérdéseket, „különösen a franciatunéziai kapcsolatok kérdését" s a tárgyaló felek „megelégedéssel állapították meg, hogy e tekintetben javulás állott be, amelynek lehetővé kell tennie a még függőben levő kérdések kedvező megoldását". Az algériai kérdéssel kapcsolatban, amely — amint az a félhivatalos nyilatkozatokból és a sajtókommentokból is kitűnt — a két államférfi megbeszélésének középpontjában állott, a közlemény kijelenti, hogy azt „részletesen megvitatták a legújabb események fényében és Észak-Afrika jövőjének távlatában". A közlemény szerint a két tárgyaló fél,,megállapította, hogy a jelen pillanatban lehetőség és remény van a dolgokpozitív irányban való gyors fejlődésére. A politikai megfigyelők ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a közleményből hiányzik minden pontos adat és utalás az ilyen fejlődés megvalósításának gyakorlati útját illetően. A L'Humnanité a francia-tunéziai közleményt kommentálva az algériai kérdéssel foglalkozó résszel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „valóban még van a lehetőség a pozitív és gyors fejlődésre“. Azonban— írja a lap azt is meg kellene magyarázni,hogy miképpen jutottak el ehhez a lehetőséghez és — ami lényeges — ez a lehetőség hogyan válhatna valósággá. N. Sz. Hruscsov Szverdlovszkba érkezett SZVERDLOVSZK (Agerpres). — TASZSZ: Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke február 28-án Szverdlovzkba érkezett, ahol részt vesz az urali tartományok és autonóm köztársaságok kivált mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén. Egyidejűleg megérkezett Saverdlovszkba az értekezletre Genadij Voronov, az SZKP KB OSZSZSZK.Ügyekkel foglalkozó irodájának alelnöke és Dmitrij Poljanszkij, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke. MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot intézett Muhammed Daud afgán miniszterelnökhöz a szovjet—afgán szerződés 40. évfordulója alkalmából . Szovjet vezetők részvéttávirata a marokkói királynak MOSZKVA (Afar prés) TASZSZ: — Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Lagifehó Szovjetje Elnökségének elnöke táviratot intézett II. Hasszan marokkói királynak, s ebben a Szovjetunió I.eg. felső Szovjetje Elnökségének és a mega nevében őszinte részvétét fejezi ki V. Mohammed király elhunyta alkalmából Mindig szívesen fogok visszaemlékezni baráti találkozásaimra és megbeszéléseimre V. Mohammed királlyal — hangsúlyozza a távirat. • N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratot intézett II. Hasszan marokkói királyhoz, s ebben a Szovjetunió kormánya és maga nevében mélységes részvétét tolmácsolja neki apjának, V. Mohammed királynak elhunyta alkalmából. A. N. Koszigin Indiában MADRAS (Agerpres). TASZSZ: A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke február 27-én megtekintette a madrasi művészeti és történelmi műemlékeket, látogatást tett egy állami vagottgyárban, majd Madras állam kormányának számos tagjával találkozott. Ezután A. N. Koszigin beszédet mondott egy Sajtóértekezleten. Beszédében ismertette indiai utazása során szerzett benyomásait, India és a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködés kilátásait és a Szovjetuniónak a kongói helyzettel kapcsolatos álláspontját. Este Á. N. Koszigin és a kíséretében levő személyek Madras állam kormányzójának vendégeiként vacsorán vettek részt. a gyarmatosító Az utóbbi évek során a tőkés országokban, főként az Amerikai Egyesült Államokban, a Német SzövetségiKörlt,, társaságban, Franciaországban és Angliában az ember ember általi ki- , zsákmányolásán alapuló rendszer apostolai számos áltudományos elmélettel és tézissel léptek fel, miszerint kapitalizmus természete „megváltozott" volna, s egyik napról a másikra ,humánus rendszerré vált. A kapitalizmus roskadozó épületének homlokzatára zajos dobverés közepette kifüggesztették a „népi kapitalizmus" az „általános jólét állama” cégért. A burzsoá szociológusok és közgazdászok, egymást túllicitálva, arról igyekeznek meggyőzni a világot, hogy a portéka valóban olyan jó, mint amiyennek hirdetik. Például az amerikai dr. Marcus Nadler, a „népi kapitalizmus" egyik keresztapja, azt állítja, hogy az Egyesült Államokban „a nemzet termelőkapacitásai egyre nagyobb mértékben az alacsony jövedelmű csoprtokhoz tartozó személyek tulajdonán mennek át. ..“ Schumpeter angol közgazdász ennél is tovább megy: szerinte a nagy magántulajdon egész egyszerűen „elillant**, „elpárolgott“. Egy ismert amerikai üzletember pedig azt javasolja, hogy vonják ki a használatból a „kapitalizmus" fogalmat, mert „az USA gazdasági rendszerének csak nagyon kevés olyan vonása van, amely megegyezne a kapitalizmusról száz évvel ezelőtt megalkotott felfogással. Egy szóval ,a burzsoázia ideológusai egyetlen tollvonással megszűntnek tekintik a tőkés kizsákmányolást: „megteremtik“ az osztályok közötti „harmóniát", s bölcsen elhallgatva a monopóliumok hatalmas profitjai és a tömegek nyomora közötti mély ellentéteket, egyöntetűen meghirdetik az „általános jólétet". De mindezek az elméletek tiszavirágéletűek. Az élet leggyengébb fuvallata is játszi könynyedséggel szertefosztotta őket. Kik a részvényesek ? A „népi kapitalizmus" prókátorai nagyhangon hirdetik, hogy az Egyesült Államokban és más fejlett tőkés országokban az úgynevezett „társadalmi vagyon”ból egyaránt részesül azillető ország valamennyi lakosa. Könyvtárakra való „tanulmányokat“ írtak össze a tőke állítólagos „demokratizálódásáról“, ami— a szerzők szerint — a részvényesek növekvő számában jut kifejezésre. Egyesek konkrét számadatokkal is szolgálnak, azt állítják például. Hogy az Egyesült Államokban 8,6 millió részvényes van, akik ilyenformán a,társadalmi vagyon" tulajdonosai. Noha ez a szárv nyilván erősen túlzott, még így sem érdektelen megvizsgálni, mi rejlik mögötte. Nos, ha el is fogadjuk, hogy az USA-ban 8,5 millió részvénytulajdonos van,„nem. Tevedhetjük, hogy a lakosság több mint 1Sterrilliót számlál. Mármost miahelyzet a fennmaradó több mint 170 millióval ? Vajon ezek nem tartoznak az amerikai társadalomhoz ? Az „általános jólét" államának teoretikusai „tapintatosan“ hallgatnak erről a kérdésről. Természetesen azt is megkell vizsgálni, hogy a szóbanforgó 8,6 miLlió részvényes — amelyre az egész „népi kapitalista“ elmélet épült— milyen társadalmi rétegekből tevődik össze. Arról meg még egyetlen burzsoá közgazdász sem beszél, hogy a nagy társaságok részvényeinek túlnyomó többsége a monopolisták kezében van. Ilyenformán ezek az ország egész gazdasági életét uralják. S éppen ez a lényeg ! A helyzetet reálisan megítélő amerikai közgazdászok adatai szerint a korporációk igazgatóságai a részvények 44 százalékát, a különböző beosztású főtisztviselők pedig19,4 százalékát tartják kezükben. 1. Jl. Budish amerikai közgazdász tudományosan kimutatja, hogy teljesen tarthatatlan minden olyan elmélet, amely a „tőke nélküli kapitalizmus“-t hirdeti. Szintén amerikai statisztikából tudjuk meg, hogy a munkások 98,4 százaléának egyáltalán nincs részvénye. Jellemző, hogy a Standard Oil Company (New Jersey) részvénypakettsér lést tényleges értéke (és ez egyetlen család, a Rockefellerek tulajdonában van) kétszer annyit tesz ki, mint az amerikai munkások birtokában levő összes részvényeké. De nézzük meg, milyen előnyeik vannak azoknak, akik egy vagy több részvény „boldog" tulajdonosainak nevezhetik magukat. V. Perle, az ismert amerikai közgazdász kiszámította, hogy a szóba átforgó kategóriához tartozó részvényesek évi átlagos osztaléka 40 dollárnak felel meg. Ez a negyven dollár teljesen elenyésző összeg a megélhetés drágulásához viszonyítva. Másrészt pedig az a néhány részvény, amelyeket a trösztök egy kis számú alkalmazottnak átengednek (félreértés ne essék: nem ajándékképpen, hanem jó pénzért), ürügyül szolgál az igazgatóságnak, hogy a „közös érdekek“ hangoztatásával még kegyetlenebb munkaintenzitást préseljen ki a dolgozókból, s ugyanakkor megkövetelje tőlük, hogy ne tömörüljenek szakszervezetekbe, ne sztrájkoljanak, vagyis semmilyen formában ne veszélyeztessék a nagytőke érdekeit. A „népi kapitalizmus“ tehát fegyver • monopóliumok kezében a Wizsáktuilányolás fokozáséra, A '“7 ** •*» h4'11S“SSC demokratizálódása helyett, éppen ellenkezőleg, jó tőke koncentrálódásának folyamata megy végbe. 81 amerikai társaság vagyona 241,5 milliárd dollárt tesz ki. V. Perle szerint a milliárdosok élén álló nyar amerikai család 218 milliárd dolláros vagyont birtokol. A tőkekoncentráció folyamatára jellemző e családok vagyonának szüntelen és hihetetlen arányú növekedése, így például 1937 decemberétől 1956 márciusáig a Rockefeller család vagyona 379 millió dollárról 3.515 millió dollárra gyarapodott, il Dupont családé pedig 547 millió dollárról 4.660 millióra. Óriási vagyonaik révén ezek a „polipcsaládok“ az USA gazdaságának rendkívül kiterjedt szektorait ellenőrzik. A tőke állandó koncentrációja folytén a nagy monopóliumok egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek és rákényszerítik akaratukat az állam egész életére. A jelenkori kapitalista társadalom jellemző vonásait elemezve, a kommunista- és munkáspártok képviselői értekezletének nyilatkozata hangsúlyozza: ,,Az állam-monopolista kapitalizmus, erősítve a monopóliumoknak a nemzet élete fölötti hatalmát, a monopóliumok és az állam erejét egyetlen A moszkvai Novoje Vremja legutóbbi számában olvastuk a folyóirat egyik amerikai olvasójának alábbi levelét: „Bocsánatot kell kérnem a szerkesztőségtől. 1960 augusztus 15-én ugyanit levelet írtam Önöknek, ebben bíráltam D. Ztiszlavszkij úr cikkét, amelyben ihhalálra ítélt amerikai «milliókról» »olt sak. Képtelenségnek tartottam ezt az állítást, hiszen országunk óriási élelmicikk-fölöslegekkel rendelkezik. Az elnökválasztások után azonban felül kellett vizsgálnom álláspontomat. Mint tudjuk, Mr. Kennedy kijelentette, hogy minden este 17.000.000 amerikai tér nyugvóra, korgó gyomorral. .. Megdöbbentett ez a nyilatkozat. De Mr. Kennedy nyilván jobban ismeri a tényeket, miint jómagam. “ v- n Kérem, legyenek szívesek nevemben bocsánatot kérni Mr. Zasztavszkijtól. Tévedtem. Van nekünk egy közmondásunk : „Az ember lelke mélyén mindig szunnyad valami remény.“ Remélem én is, hogy fátyolt, borítunk a múltra és újult erővel fogunk munkálkodni a tartós békén. Jól tudom, hogy rajtam kívül a legtöbb amerikaiban él ez a reménység. . .Mígieshírnt szeretném Önöket, hogy: bocsánatkérésem, „ teljesen őszinte. Ugyanazzal az őszinteséggel kívánok önöknek újabb sikereket. Üdvözlettel: GEORGE L. BENSLEY /Kansas City, Missouri, SUA. A Novoje Vremja szerkesztőségének megjegyzése : Tisztelt Mr. Bentley! Megkaptuk bocsánatkérő sorait és osztjuk reménykedését, mechanizmussá egyesíti abból a célból, hogy megmentse a tőkés rendszert, és maximálisan növelje az imperialista burzsoázia profitját a munkásosztály kizsákmányolása és a lakosság széles rétegeinek kifosztása útján." luft a kapitalizmus valódi arca: hatalmas vágyának és profitok az egyik oldalon — munkanélküliség és nyomor a másik oldalon. A ..flép? kapitalizmus" ingatag elmélete, amellyel a burzsoárzia ideológusai a gazdagok és a szegények közötti, szakadékot szeretnék „áthidalni“, hazugságon és demagógián alapul. Ez a híd összeomlik az igazság súlya alatt. A nyomor és a profitikálója A „népi kapitalizmust“ dicsőítő Szerzők szerencsétlenségére az amerikai egyszerű ember célszerűnek tartja összehasonlítani ezen elméleteket,következtetéseit“ a hivatalos statisztikával, amelyek noha igyekeznek szépíteni a valóságot, mégsem titkolhatják el a nemzeti vagyon megoszlásában fennálló ellentéteket. így a munkaerő tartalékok szövetségi Irodájának adatai szerint 12 millió amerikai családnak nincs biztosítva a hivatalosan iz évi 2000 dollárban elismert létminimum Ugyancsak a fenti statisztika szerint négy és fél millió olyan amerikai család van, amelynek évi jövedelme nem haladja túl még az 1000 dollárt sem. Az USA Munkaügyi Minisztériumának egyik legutóbbi közleménye elismeri, hogy az 1947—1949-i árindexhez hasonlítva, 1960 decemberében a drágaságmutató 127,5-re emelkedett. Az amerikai életmód prókátorai erre azzal válaszolhatnának, hogy a fenti adatok mégsem tekinthetők-e tömegek anyagi helyzetének romlását tükröző jelnek, mivel a megélhetés összetevői között a fizetéselfietésnekt is szerepelnie kell. Ez valóban igaz lenne, ha létezne bérelhette. De az „általános jólét“ teoretikusai újból feledékenységről tesznek tanúságot. Ezúttal azt hallgatják el, hogy mind az USA-ban, mind pedig más tőkésországokban a vállalatok — zsarolási, eszközként használva a munkanélküliek hadseregét — következetesen a bérek befagyasztásának, sőt csökkentésének a politikáját követik. Vajon nem éppen ez volt-e az oka az 500.000 amerikai acélipari munkás 1956 évi többhónapos nagy sztrájkjának ? Amint a Labor factbook (1957. 13. sz.) és a Monthly Labor Review (1958- 7. sz ) című amerikai kiadványok közlik, az 1956 október—1958 április közötti időszakban az amerikai munkás átlagos reálbére több mint heti 4 diktárral csökkent. Franciaországban Henry Denis közgazdász adatai szernt 1938 és 1952 között a termelő sztoékában foglalkoztatott dolgozók bérének részaránya Franciaország nemzeti jövedelmében újabb tíz százalékkal esett. A tőkés országok mint.dennapi élete arról tanúskodik, hogy az úgynevezett „társadalmi vagyont", a gazdagságot rendkívül távol tartják a dolgozóktól. A nemzeti vagyonnak a kapitalizmusban történő elosztási módjáról Marx azt,mondotta, hogy abban a tálban, amelybel a munkások esznek, beene van az egész nemzet munkájának terméke. És a munkásoknak nem azért nem jut több, mintha ez * tál kicsi lenne és ami benne van, *«.vés, hanem azért, mert" igen kicsi kanál van a kezükben. Ez a megállapk* tás teljes egészében érvényes napjalét kapitalizmusára. Míg az amerikai családok millióinak a létminimum sincs biztosítva, azok a kanalak, amelyekkel a monopóliumok ürítik a nemzeti vagyon táját, egyenesen fantasztikus méretűek. A tőkekoncentráció példátlan arányú fokozódásával egyidejűleg növekednek a monopóliumok profitjai és extraprofitjai is. A Fortune ctfiss amerikai folyóiratban közölt lista szerint az Egyesült Államokban 155 olyan pénzmágnás van, akiknek személyi vágyaira külön-külön több mint 50 millió dollárt tesz ki . 1929 és 1955 között a Mellon és a Dupont csoport profitja négyszeresére emelkedett- A Dupont család személyi vagyona a.11 milliárd dollárt tesz ki. Így fest Há a valóságban amagántulajdon „elillanása“, az egyenlőség és méltányosaság a nemzeti vagyon elosztásában, amelyet a kapitalizmus dicsőítői fenn-»hangon hirdetnek. A „népi kaptaHimu»” prókátorának előd)« tel óiBTByn s.-iio.: A kapitalizmus és a társadalmi Igaz-iáptalanságz ikertestvérek, bármennyire igyekeznének is az ellenkezőjét bizonygatni a burzsoá rendszer prókátorai Miközben Nyugat-Németországban Krupp, Thyssen és más monopolisták, a hitlerista rendszer egykori istápolói ismét kezükbe ragadták az ország csaknem egész gazdasági ételét, és busás profitokat vágnak zsebre, a munkástömegeknek egyáltalán nem irigylésre méltó a sorsuk. Hivatatos adatokból kitűnik, hogy 1957 és 1959 között, a Német SZK-ban 147 esetlen volt általános áremelkedés. A nyugatnémet üzleti körök lapja, a Handelsblatt elismeri, hogy „1950-hez viszonyítva a nyugatnémet márka vásárlóereje , 1959-ben 40 százalékkal csökkent". Az utóbbi években a francia burzaui közgazdászok kisütötték az „általános jólét“ egyik új sajátos formuláját: „a munka és a tőke közötti együttműködést“. De maga a francia országos statisztikai intézet tavaly közölt jelentése az, amely kénytelen kelletlen lehűti ennek az újabb gazdasági csodabogárnak Szerzőit. A jelentés rámutat arra, hogy a francia munkások vásárló ereje jelenleg tíz százalékkal kisebb, mint 1957 júliusában volt. Ugyanakkor 1959-ben tíz nagy francia monopólium 95 milliárd régi franknyi profitot zsebelt be, ami 25 százalékos növekedést jelent 1958-hoz képest. Még számtalan olyan példát hozhatnánk fel, amely híven szemléltet a kizsákmányolók vagyonának növekedése és a dolgozó tömegek szüntelen elszegényedése közötti kirívó ellentétet, Portugáliában például a munkás egy napi fizetéséből legfennebb egy környezet és két doboz gyufát vásárolhat.A kapitalista világban pusztító nyomor szigorú, megdöbbentő matematikája látszólag száraz tényekben és számokban foglal össze határtalan emberi szenvedéseket. És ezt a temérdek szenvedést nem lehet eltakarni a „népi kapitalizmus" hirdetőinek képtelen szemfényvesztéseivel. Hiába handabandázik Nadler, és a többi reklámspecialista. Koholmányai, hát még a világ leggazdagabb tőkés országában, az USA-ban is kérlelhetetlen tények cáfolták meg. Milyen „általános jólét"-ről lehet szó az Egyesült Államokban, amikor maga Kennedy elnök is elismeri, hogy „minden este 17 millió amerikai tér nyugovóra korgó gyomorral" ? A demokrata párt országos bizottsága által kiadott ,tör nyék könyve“ « tények hatására hasonlóképpen kénytelen elismerni, hogy 15 millió amerikai nyomorúságos viskókban lakik. Ilyen körülmények között „az általános jólét" társadalmával kapcsolatos mindenféle bűvészkedés nem egyéb, mint siralmas és hiába, való kísérlet arra, hogy helyreállítsák a tekintélyét annak a rendszernek, amely végérvényesen lejáratta magát a tömegek előtt. E. POP 3