Előre, 1961. március (15. évfolyam, 4147-4174. szám)

1961-03-01 / 4147. szám

IfiSl. március 1-, uerda A kongói törvényes kormány politikája a békén alapszik Lunduia altábornagy nyilatkozata STANLEYVILLE (Agerpres). — G. Fegyjascsin, a TASZSZ hírügynök­­ség tudósítója beszélgetést folytatott Victor Lunduia altábornaggyal, a kon­gói nemzeti hadsereg főparancsnokával, akinek több kérdést tett fel. Arra a kérdésre, hogy fejtse ki véle­­ményét a Biztonsági Tanács legutóbbi kongói határozatéval kapcsolatban, Lundula így válaszolt: Megpróbálom elmondani személyes nézetemet enről a határozatról. A nép által megválasz­­tott és a parlament által megerő­sített törvényes kormányunk, az ország egész lakossága mindig is a kongói kérdés békés megoldása mellett foglalt dilist. Annak ide­jén Patrice Lumumba kért segítséget az ENSZ-el a kormány nevében. Amikor az ENSZ-h­ez fordultunk, azt reméltük, hogy ez a magas nemzetközi szervezet segítséget nyújt népünknek az igazság helyreállításához, a nemrég kivívott szabadság visszaszerzéséhez. De szabadságunkat a belga gyarma­tosítók és más kolonialisták újból el akarják rabolni tőlünk, mégpedig fegy­verrel s erre a célra a kongói nép áru­­lóiból kikerült fizetett lakisaikat hasz­nálják fel. Az ENSZ nem váltotta be reményein­ket — mondotta a továbbiakban a fő­parancsnok. Bízhatunk-e még főtit­kárában, Hammarskjöldben, akinek ke­zéhez vezetőnknek, Patrice Lumumbá­­nak, Okító szenátusi elnöknek, Mpolo min­szternek a vére tapad, a Bakwan­­gaban halálra kínozott Pi Daninak, Jangaranak, Nzajának és a kongói nép nemzeti felszabadíto tiarca mis vezetőinek vé-re tapad . Miért akadá­lyozta meg a főtitkár minden eset­ben a kormányt törvényes funkciói gyakorlásában ? Hiszen ő volt az, aki parancsot adott, hogy a törvé­nyes kormány vezetőjét akadályoz­zák meg a rádióállomás használa­tában, az ő parancsára zárták le az ország repülőtereit, ő hunyt sze­met Chombenak, népünk ellensé­geinek cselekedetei fölött, s végül ugyancsak Hak­m­arskjö­d volt az, aki bűnös közönyt tanúsított, ami­kor a bérgyilkosok az ENSZ sze­­metátjára letartóztattak, mai bes­tiális módon meggyilkolták Patrice Lumumbát, Kongó nemzeti hősét. Miért bukkant fel egyszeriben „az ENSZ ellenőrzése alatt álló, hatal­mas leopolvillei repülőtéren egy ..el­lenőrizetlen“ körzet, ahonnan a ka­­lanzsiszék, Mobutu és Kaszavubu cin­kos közreműködésével, az ENSZ-ha­­tóságok szeme láttára, Bakwangbba szállították Lumumba párthivei, hogy ott bestiálisan meggyilkolják őket? Íme ezért nem bízhatunk többé az ENSZ akcióiban. A főtitkár tevékeny­ségével aláásta ezt a bizalmat. Mind­azonáltal őszinte szívvel köszöntenénk bármely lépést­­az ország helyzetének bek­is rendezésére, mivel kormányunk politikája a békén alapszik. Az ország katonai helyzetét taglal­va, Lundula főparancsnok mindenek­előtt utalt arra, hogy az ország kü­lönböző tartományainak lakossága szé­­leskörűen támogatja a Gizetuga vezet­te központi kormányt. Ez a támogatás — mondotta Lundula — még közvet­lenebbé vált, amikor nyilvánosságra jutott, hogy az­­imperialistáik meggyil­kolták Patrice Lumumbát és harcos­társait. E szomorú hír felnyitotta a szemét sok olyan embernek is, akik a nyugati propaganda hatására nem is­merték fel a kolonialistabérenc ügy­nökök cselekedeteinek lényegét. Lundida főparancsnok felrajzolta egy papírra a kongói tartományok vázlatát, megjelölve azokat a vidéke­ket, amelyeknek lakossága a törvényes kormány mellett áll. Egyébként — mondotta Lundula — Katanga tartomány, az Egyenlítői tartomány lakosságának jelenté­keny része, Leopoldville és Kastai tartományok lakosságának nagy­része mellettünk van. Jelenleg nagyszabású munkát vég­zünk a hadsereg soraiban. Igazi népi hadsereget akarunk létrehozni. Nagy nehézségeket okoz az, hogy a kongói belga uralom egész ideje alatt a bel­ga tisztek é­s gyarmati hatóságok a „rendfenntartó erőket" engedelmes esz­közzé igyekeztek változtatni, hogy el­fojtsanak mindent, ami a legcseké­lyebb haladás lenne. "Meg kell mon­danunk, hogy ez nagymértékben sike­rült is nekik. Most azonban a katoná­kat felvilágosítjuk a lezajlott esemé­nyekről. Nemzeti hadseregünk ma ké­szen áll arra, hogy megvédje a kon­gói nép kivívott szabadságát. A beszélgetés végén Lundula főpa­rancsnok kijelentette: Bízik abban, hogy siker fogja koronázni a kongói népnek­­ lazája teljes szabadságáért és függetlenségéért folytatott­­ harcát. E siker záloga — mondotta — az ügyünk igazságába vetett mélységes meggyőződésünk és az a széleskörű támogatás, amelyet a világ minden, or­­szágában lévő sok-sok barátunk nyújt e harchoz. .Katonai egyezmény* a hazaárulók között LEOPOLDVILLE. (Agerpres) „Kétségbeesett próbálkozásukban, hogy helyt álljanak a Lumumba volt mi­niszterelnök ügyéhez hű­­csapatokkal szemben — amint az United Press In­ternational hírügynökség írja A Ileo, akit Kaszavuba törvénytelenül „a kon­gói kormány vezetőjévé'' nevezett ki, valamint Chombe és Kalonzsi katonai egyezményt kötöttek a Kongói Köztár­saság törvényes kormánya ellen." A kongói nép árulóinak kétségbeesett helyzetét bizonyítja a Leopoldvilleben bekövetkezett zűrzavar is. A France Presse hírügynökség léopoldvillei tu­dósítója azzal a megjegyzéssel, hogy ,,a félelem erőszakot szült", közti a niobutista bandák február 27-én elkö­vetett garázdálkodásainak „mérlegét": egy európait „tévedésből" megöltek, az ENSZ személyzetének egyik svéd nőtagján erőszakot követtek el, négy kanadai katonát véresre vertek. Ezút­tal az ENSZ-csapatok parancsnokslá fga, amely egyébként támogatja az árul­ó klikk ténykedéseit, kénytelen volt tiltakozni a mobutista bandák kegyet­lenkedései ellen. Még súlyosabbá teszi a helyzetet az, hogy az „általános mozgósítás" elrendelésével maga Ka­szavuba engedett szabad utat a fosz­togatásoknak és törvénytelenségeknek LEOPOLDVILLE.­­ (Agerpres) Február 28-án Mennon Williams, az Egyesült Államok Afrika kérdéseivel foglalkozó helyettes külügyminisztere, aki Kennedy elnök kezdeményezésére, beutazta az afrikai országokat, Leo­­poldvilleben Kaszavubuval találkozott. A Kaszavubu magánlakásán lefolyt félórás találkozón jettn volt Timber­­lake, az USA kongói nagykövete is. Amint az Associated Press hírügy­nökség leopoldvillei tudósítója jelenti, a találkozó során Williams biztosítot­ta Kaszavubut, hogy Kennedy elnök továbbra is támogatni fogja a leopold­villei bábhatóságokat a stanleyvillei kormány ellen. A beszélgetés után Williams kijelen­tette, hogy Kaszavubuval folytatott tárgyalása „eredményes és rendkívül szívélyes volt“.. ­O­Újabb tiltakozások Lumumba meggyilkolása miatt LONDON A londoni Trafalgar té­ren nagygyűlés zajlott le a következő jelszó jegyében­­ „Szégyen Lumumba gyilkosaira !". SINGAPORE Több szél Singapo­re! munkát át diák tiltakozó nagy­gyűlést rendezett, Lumumba alávaló meggyilkolása miatt. A nagygyűlés tüntetéssé alakult át „Le a kolonializ­­muttal" jelszóval. Ki mit kap „már figor“-ként Nyugaton ••• Csang Raj-tele a Cape Canaveral-i halak Uncle Sam (Nic. Nicolaescu rajzai) a NATO tagállamok A hazafias erők előnyomulása PÁRIZS (Agerpres).­­ Amint a fran­cia Le Monde kongói különkidósítója közti, a kongói törvényes kormány csa­­patai február 15-én elfoglalták az Egyenlítői tartományban Ikela várost. Amint a tudósító írta, a stanleyvillei kormányhoz hű erők Ikela város elfog­lalása után kat csoportra oszlottak. Az egyik csoport Boende város, az Egyen­lítői tartomány fontos központja felé indult... a második csoport Kaszai tar­tomány északi része felé tart, ahol jó­részt Patrice Lumumba törzsének tag­jai élnek. Sokan úgy vélekednek, hogy ez utóbbi csoport hadmozdulatának célja megteremteni a f­apcsolatot azok­kal a csapatokkal, amelyek Lulunbur­­got foglalták el — jegyzi meg a tudó­sító. A lap rámutat, hogy „a fenti tarto­­mányok lakossága örömmel fogadta“ a törvényes kormányhoz hű csapatokat­ A tudósító véleménye szerint „a Gi- Zenga-kormányhoz hív csapatok ezután sem ütköznek ellene Hasba Kaszai tarto­mány elfoglalásában“. Ellenszegülve a népek akaratának Hammarskjöld a Biztonsági Tanács határozatainak elodázásán mesterkedik NEW YORK (Agerpres) TASZSZ. Az ENSZ titkársága közzé tette Ham­­marskjöld jelentését a Biztonsági Ta­nács legutóbbi kongói határozatának végrehajtására szolgáló intézkedések­ről. Amint a jelentésből kitűnik, egy héttel azután, hogy a Biztonsági Ta­nács jóváhagyta a határozatot, semmi jel sem mutat arra, hogy teljesítenék volna­ Hammarskjöld a gyarmatosí­tók hűséges lakása ahelyett, hogy ha­tározott és konkrét intézkedéseket fo­ganatosítana az egész belga személy­zetnek a határozatban követelt kivo­nására Kongóból, mindössze szóbelileg figyelmeztette Belgiumot, hogy te­gyen „hatékony intézkedéseket” kongói katonai és civil személyzetének visz­­sza­vonására. A jelentésből kitűnik, hogy az ENSZ csapatok parancsnoksága nem tesz semmiféle gyakorlati intézkedést a népek akaratának valóra váltására, Patrice Lumumba kongói miniszterel­nök gyilkosainak szigorú megbünteté­sére. Hammarskjöld, aki cinkostárs ebben a gyalázatos bűncselekményben, bejelentette: felszólította a Nemzet­közi Bíróságot, hogy kérje Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika egy-egy képvi­selőjének kinevezését, akik egy ké­sőbbi időpontban„pártatlan vizsgálatot“ folytassanak le Lumumba kongói ve­zetőnek és harcostársainak meggyilko­lásával kapcsolatban. Kinevezték a Szovjetunió ENSZ küldöttségét MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ: A Szovjetunió Minisztertanácsa kinevezte a szovjet küldöttséget az ENSZ köz­gyűlés XV- ülésszakának második sza­kaszára. A küldöttség vezetője Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­tere lesz. A küldöttség tagjai: Valerjan Zorin, Arkagyij Szoboljev, Szergej La­pin és Zoja Mironova. Ugyanakkor kinevezték a küldöttség tagjainak helyetteseit, valamint a ta­nácsosokat és szakértőket. K. Nkrumah New Yorkba utazik az ENSZ közgyűlésére NEW YORK (Agerpres).­­ A France Presse hírügynökség jelentése szerint az ENSZ titkársága hivatalo­san bejelentette, hogy Kwame Nkru­mah, a Ghánai Köztársaság elnöke a jövő héten New Yorkba érkezik és beszédet mond az ENSZ közgyűlésén, amely március 7-éil újra megkezdi munkálatait. A hírügynökség hangsúlyozza: Nkrumah elnök az ENSZ titkárságához intézett táviratában bejelentette, hogy fel szándékszik szólalni a kongói kér­désben. John luft LEOPOLDVILLE (Agerpres).­­ Amint az United Press International jelenti, Leopoldvilleből érkezett hírek szerint a kongói törvényes kormány csapatai két menetoszlopban nyomul­nak előre az Egyenlítői tartomány és Leopoldville felé. Az egyik menetoszlop megérkezett a Leopoldvilletől 280 mér­­­földre levő Kikvitbe. A másik menet­oszlop Boende helységbe érkezett, amely keleti irányban 400 kilométerre van Coquilhatvilletől, az Egyenlítői tartomány fővárosától. ELŐRE Közös közlemény de Gaule tábornok és Tunézia elnökének tárgya­lásairól PÁRIZS. — (Agenpres) De Gaulle tábornok és Burgiba tunéziai elnök a Párizs melletti Rambouillet palo­tában tárgyalásokat folytattak, ame­lyek befejezése után közös közle­ményt hoztak nyilvánosságra. Amint a közlemény megállapítja, megviz­sgálták a két országot érdek­lő kérdéseket, „különösen a francia­tunéziai kapcsolatok kérdését" s a tárgyaló felek „megelégedéssel álla­pították meg, hogy e tekintetben javulás állott be, amelynek lehetővé kell tennie a még függőben levő kér­dések kedvező megoldását". Az algériai kérdéssel kapcsolat­ban, amely —­ amint az a félhiva­talos nyilatkozatokból és a sajtókom­­men­tokból is kitűnt — a két ál­lamférfi megbeszélésének középpont­jában állott, a közlemény kijelenti, hogy azt „részletesen megvitatták a legújabb események fényében és Észak-Afrika jövőjének távlatában". A közlemény szerint a két tárgyaló fél,,megállapította, hogy a jelen pilla­natban lehetőség és remény van a dolgok­­pozitív irányban való gyors fejlődésére­. A politikai megfigyelők ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a köz­leményből hiányzik minden pontos adat és utalás az ilyen fejlődés meg­valósításának gyakorlati útját illető­en. A L'Humnanité a francia-tunéziai közleményt kommentálva az algériai kérdéssel foglalkozó résszel kapcso­latban hangsúlyozza, hogy „valóban még van a lehetőség a pozitív és gyors fejlődésre“. Azonban— írja a lap azt is meg kellene magyarázni,­­hogy miképpen jutottak el ehhez­ a lehetőséghez és — ami lényeges — ez a lehetőség hogyan válhatna való­sággá. N. Sz. Hruscsov Szverdlovszkba érkezett SZVERDLOVSZK (Agerpres). — TASZSZ: Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke február 28-án Szverdlov­zkba érkezett, ahol részt vesz az urali tartományok és autonóm köz­társaságok kivált mezőgazdasági dolgo­zóinak értekezletén. Egyidejűleg megérkezett Saverdlovszk­­ba az értekezletre Genadij Voronov, az SZKP KB OSZSZSZK.Ügyekkel foglal­kozó irodájának alelnöke és Dmitrij Poljanszkij, az OSZSZSZK Miniszterta­nácsának elnöke. MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke üdvözlő távi­ratot intézett Muham­med Daud afgán miniszterelnökhöz a szovjet—afgán szerződés 40. évfordulója alkalmából . Szovjet vezetők részvéttávirata a marokkói királynak MOSZKVA (A­far prés) TASZSZ: — Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Lagi­fehó Szovjetje Elnökségének elnöke táviratot intézett II. Hasszan marokkói királynak, s ebben a Szovjetunió I.eg. felső Szovjetje Elnökségének és a mega nevében őszinte részvétét fejezi ki V. Mohammed király elhunyta alkalmából Mindig szívesen fogok visszaemlékezni baráti találkozásaimra és megbeszélése­imre V. Mohammed királlyal — hang­súlyozza a távirat. •­ N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke táviratot inté­zett II. Hasszan marokkói királyhoz, s ebben a Szovjetunió kormánya és maga nevében mélységes részvétét tol­mácsolja neki apjának, V. Mohammed királynak elhunyta alkalmából. A. N. Koszigin Indiában MADRAS (Agerpres).­­ TASZSZ: A. N. Koszigin, a Szovjetunió Mi­­nisztertanácsának első alelnöke február 27-én megtekintette a madrasi művé­szeti és történelmi műemlékeket, láto­gatást tett egy állami vagottgyárban, majd Madras állam kormányának számos tagjával találkozott. Ezután A. N. Koszigin beszédet mondott egy Sajtóértekezleten. Beszé­dében ismertette indiai utazása során szerzett benyomásait, India és a Szovjetunió közötti gazdasági együtt­működés kilátásait és a Szovjetunió­nak a kongói helyzettel kapcsolatos álláspontját. Este Á. N. Koszigin és a kíséreté­ben levő személyek Madras állam kormányzójának vendégeiként vacso­­rán vettek részt. a gyarmatosító Az utóbbi évek során a tőkés ország­­­okban, főként az Amerikai Egyesült Á­­llamokban, a Német Szövetségi­­Körl­t,, társaságban, Fran­ciaországban és­­ Angliában az ember ember általi ki- , zsákmányolásán alapuló rendszer apostolai számos áltudományos elmé­lettel és tézissel léptek fel, miszerint kapitalizmus természete „megválto­zott" volna, s egyik napról a másikra ,humánus­ rendszerré vált. A kapit­a­­lizmus roskadozó épületének homlok­zatára zajos dobverés közepette ki­függesztették a „népi kapitalizmus" az „általános jólét állama” cégért. A burzsoá szociológusok és közgazdá­szok, egymást túllicitálva, arról igye­keznek meggyőzni a világot, hogy a portéka valóban olyan jó, mint ami­yennek hirdetik. Például az amerikai dr. Marcus Nadler, a „népi kapitaliz­mus" egyik keresztapja, azt állítja, hogy az Egyesült Államokban „a nem­zet termelőkapacitásai egyre nagyobb mértékben az alacsony jövedelmű cso­­prtokhoz tartozó személyek tulajdoná­­n mennek át. ..“ Schumpeter angol közgazdász ennél is tovább megy: szerinte a nagy magántulajdon egész egyszerűen „elillant*­­*, „elpárolgott“. Egy ismert amerikai üzletember pedig azt javasolja, hogy vonják ki a hasz­nálatból a „kapitalizmus" fogalmat, mert „az USA gazdasági rendszeré­nek csak nagyon kevés olyan vonása van, amely megegyezne a kapitaliz­musról száz évvel ezelőtt megalkotott felfogással. Egy szóval ,a burzsoázia ideológusai egyetlen tollvonással meg­szűntnek tekintik a tőkés kizsákmányo­lást: „megteremtik“ az osztályok kö­zötti „harmóniát", s bölcsen elhallgat­­va a monopóliumok hatalmas profitjai és a tömegek nyomora közötti mély ellentéteket, egyöntetűen meghirdetik az „általános jólétet". De mindezek az elméletek tiszavirágéletűek. Az élet leggyengébb fuvallata is játszi köny­­nyedséggel szertefosztotta őket. Kik a részvényesek ? A „népi kapitalizmus" prókátorai nagyhangon hirdetik, hogy az Egyesült Államokban és más fejlett tőkés orszá­gokban az úgynevezett „társadalmi vagyon”ból egyaránt részesül az­­ille­tő ország valamennyi lakosa. Könyv­­tárakra való „tanulmányokat“ írtak össze a tőke állítólagos „demokratizá­lódásáról“, ami­­— a szerzők szerint — a részvényesek növekvő számában jut kifejezésre. Egyesek konkrét szám­adatokkal is szolgálnak, azt állítják például. Hogy az Egyesült Államokban 8,6 millió részvényes van, akik­ ilyen­formán a­­,társadalmi vagyon" tulaj­­donosai. Noha ez a szárv nyilván erősen túl­­zott, még így sem érdektelen meg­vizsgálni, mi rejlik mögötte. Nos, ha el is fogadjuk, hogy az USA-ban 8,5 m­illió részvénytulajdonos van,­„nem. Tevedhetjük, hogy a lakosság több mint 1Ste­rrilli­ót számlál. Mármost mi­­a­­helyzet a fennmaradó több m­int 170 millióval ? Vajon ezek nem tartoznak az amerikai társadalomhoz ? Az „álta­lános jólét" államának teoretikusai „tapintatosan“ hallgatnak erről a kér­­désről. Természetesen azt is meg­­kell vizsgálni, hogy a szóbanforgó 8,6 miL­l­ió részvényes — amelyre az egész­­ „népi kapitalista“ elmélet épül­t— mi­lyen társadalmi rétegekből tevődik össze. Arról meg még egyetlen burzsoá közgazdász sem beszél, hogy a nagy társaságok részvényeinek túlnyomó többsége a monopolisták kezében van. Ilyenformán ezek az ország egész gazdasági életét uralják. S éppen ez a lényeg ! A helyzetet reálisan meg­ítélő amerikai közgazdászok adatai szerint a­ korporációk igazgatóságai a részvények 44 százalékát, a különböző beosztású főtisztviselők pedig­­19,4 százalékát tartják kezükben. 1. J­l. Budish amerikai közgazdász tudomá­­nyosan kimutatja, hogy teljesen tart­hatatlan minden olyan elmélet, amely a „tőke nélküli kapitalizmus“-t hirdeti. Szintén amerikai statisztikából tudjuk meg, hogy a munkások 98,4 százalé­­­ának egyáltalán nincs részvénye. Jel­­lemző, hogy a Standard Oil Company (New Jersey) részvén­ypakettsér lést tényleges értéke (és ez egyetlen csa­lád,­ a Rockefellerek tulajdonában van) kétszer annyit tesz ki, mint az ameri­kai munkások birtokában levő összes részvényeké. De nézzük meg, milyen előnyeik vannak azoknak, akik egy vagy több részvény „boldog" tulajdonosainak ne­vezhetik magukat. V. Perle, az ismert amerikai közgazdász kiszámította, hogy a szóba átforgó kategóriához tar­tozó részvényesek évi átlagos osztalé­ka 40 dollárnak felel meg. Ez a negy­ven dollár teljesen elenyésző összeg a megélhetés drágulásához viszonyítva. Másrészt pedig az a néhány részvény, amelyeket a trösztök egy kis számú alkalmazottnak átengednek (félreértés ne essék: nem ajándékképpen, hanem jó pénzért), ürügyül szolgál az igaz­­gatóságnak, hogy a „közös érdekek“ hangoztatásával még kegyetlenebb munkaintenzitást préseljen ki a dolgo­zókból, s ugyanakkor megkövetelje tőlük, hogy ne tömörüljenek szakszer­vezetekbe, ne sztrájkoljanak, vagyis semmilyen formában ne veszélyeztes­sék a nagytőke érdekeit. A „népi kapi­talizmus“ tehát fegyver • monopóliu­mok kezében a Wizsáktuilányolás foko­záséra, A '“7 ** •*» h4'11S“SSC demokratizálódása helyett, éppen ellen­kezőleg, jó tőke koncentrálódásának fo­lyamata megy végbe. 81 amerikai tár­saság vagyona 241,5 milliárd dollárt­ tesz ki. V. Perle szerint a milliárdo­sok élén álló nyar amerikai család 218 milliárd dolláros vagyont birtokol. A tőkekoncentráció folyamatára jellemző e családok­­ vagyonának szüntelen és hihetetlen arányú növekedése, így pél­­dául 1937 decemberétől 1956 márciu­sáig a Rockefeller család vagyona 379 millió dollárról 3.515 millió dollárra gyarapodott, il Dupont családé pedig 547 millió dollárról 4.660 millióra. Óriási vagyonaik révén ezek a „polip­­családok“ az USA gazdaságának rend­­kívül kiterjedt szektorait ellenőrzik. A tőke állandó koncentrációja folyté­n a nagy­ monopóliumok egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek és rákénysze­rítik akaratukat az állam egész életé­re. A jelenkori kapitalista társadalom jellemző vonásait elemezve, a kommu­nista- és munkáspártok képviselői érte­kezletének nyilatkozata hangsúlyoz­za: ,,Az állam-monopolista kapitaliz­mus, erősítve a monopóliumoknak a nemzet élete fölötti hatalmát, a mono­póliumok és az állam erejét egyetlen A moszkvai Novoje Vr­emja­­ legutóbbi számában olvastuk a fo­lyóirat egyik amerikai olvasójá­­­nak alábbi levelét: „Bocsánatot kell kérnem a szerkesztőségtől. 1960 augusztus 15-én ugyanit levelet írtam Önök­nek,­­ ebben bíráltam D. Ztisz­­lavszkij úr cikkét, amelyben ih­­halálra ítélt amerikai «milliókról» »olt sak. Képtelenségnek tartottam ezt az állítást, hiszen országunk óri­ási élelmicikk-fölöslegekkel rend­­elkezik. Az elnökválasztások u­­tán azonban felül kellett vizs­gálnom­ álláspontomat. Mint tud­juk, Mr. Kennedy kijelentette, hogy minden este 17.000.000 ame­rikai tér nyugvóra, korgó gyo­morral. .. Megdöbbentett ez a nyilatko­zat. De Mr. Kennedy nyilván job­­ban ismeri a tényeket, m­iint jó­magam. “ v- n Kérem, legyenek szívesek ne­vemben bocsánatot kérni Mr. Zasztavszkij­tól. Tévedtem. Van nekünk egy közmondá­sunk : „Az ember lelke mélyén mindig szunnyad valami re­mény.“ Remélem én is, hogy fá­­tyolt, borítunk a múltra és újult erővel fogunk munkálkodni a tartós békén. Jól tudom, hogy rajtam kívül a legtöbb amerikai­ban él ez a­ reménység. . .Mígieshírnt szeretném Önöket, hogy­: bocsánatkérésem, „ teljesen őszinte. Ugyanazzal­­ az őszinte­séggel kívánok önöknek újabb sikereket. Üdvözlettel: GEORGE L. BENSLEY /Kansas City, Missouri, SUA. A Novoje Vremja szerkesztő­ségének megjegyzése : Tisztelt Mr. Bentley! Megkap­tuk bocsánatkérő sorait és osztjuk reménykedését, mechanizmussá egyesíti abból a célból, hogy megmentse a tőkés rendszert, és maximálisan növelje az imperialista burzsoázia profitját a munkásosztály kizsákmányolása és a lakosság széles rétegeinek kifosztása útján." luft a­ kapitalizmus valódi arca: ha­talmas vágyának és profitok az egyik oldalon — munkanélküliség és nyomor a másik oldalon. A ..flép? kapitaliz­mus" ingatag elmélete, amellyel a bur­­zsoárzia ideológusai a gazdagok és a szegények közötti, szakadékot szeretnék „áthidalni“, hazugságon és demagó­gián alapul. Ez a híd összeomlik az igazság súlya alatt. A nyomor és a profit­ikálója A „népi kapitalizmust“ dicsőítő Szerzők szerencsétlenségére az ameri­­kai egyszerű ember célszerűnek tartja összehasonlítani ezen elméleteket,kö­vetkeztetéseit“ a hivatalos statisztiká­val, amelyek noha igyekeznek szépíte­ni a valóságot, még­sem titkolhatják el a nemzeti vagyon megoszlásában fennálló ellentéteket. így a munkaerő tartalékok szövetségi Irodájának ada­tai szerint 12 millió amerikai család­nak nincs biztosítva a hivatalosan iz évi 2000 dollárban elismert létminimum Ugyancsak a fenti statisztika szerint négy és fél millió olyan amerikai család van, amelynek évi jövedelme nem haladja túl még az 1000 dollárt sem. Az USA Munkaügyi Minisztériumá­nak egyik legutóbbi közleménye elis­­meri, hogy az 1947­—1949-i árindexhez hasonlítva, 1960 decemberében a drá­gaság­­mutató 127,5-re emelkedett. Az amerikai életmód prókátorai erre azzal válaszolhatnának, hogy a fenti adatok mégsem tekinthetők-e tömegek anyagi helyzetének romlását tükröző jelnek, mivel a megélhetés összetevői között a fizetéselfietésne­kt is­ szerepelnie kell. Ez­ valóban igaz lenne, ha létezne bér­elhette. De az „általános jólét“ teore­tikusai újból feledékenységről tesznek tanúságot. Ezúttal azt hallgatják el, hogy mind az USA-ban, mind pedig más tőkésországokban a vállalatok — zsarolási, eszközként használva a mun­kanélküliek hadseregét — következe­tesen a­ bérek befagyasztásának, sőt csökkentésének a politikáját követik. Vajon nem éppen ez volt-e az oka az 500.000 amerikai acélipari munkás 1956 évi többhónapos nagy sztrájkjának ? Amint a Labor fact­book (1957. 13. sz.) és a Monthly Labor Review (1958- 7. sz ) című amerikai kiadványok köz­­lik, az 1956 október—1958 április kö­­zötti időszakban az amerikai munkás átlagos reálbére több mint heti 4 dik­­­tárral csökkent. Franciaországban Hen­ry Denis közgazdász adatai szernt 1938 és 1952­ között a termelő szto­é­kában foglalkoztatott dolgozók béré­nek részaránya Franciaország nemzeti jövedelmében újabb tíz százalék­­kal esett. A tőkés országok mint.­­dennapi élete arról tanúskodik, hogy az úgynevezett „társadalmi vagyont", a gazdagságot rendkívül távol tartják a dolgozóktól. A nemzeti vagyonnak a kapitalizmusban történő elosztási mód­­járól Marx azt­,mondotta, hogy abban a tálban, amelybel a munkások esz­nek, been­e van az egész nemzet mun­kájának terméke. És a munkásoknak nem azért nem jut több, mintha ez * tál kicsi lenne és ami benne van, *«.­vés, hanem azért, mert" igen kicsi ka­nál­ van a kezükben. Ez a megállapk* tás teljes egészében érvényes napjalét kapitalizmusára. Míg az amerikai csa­ládok millióinak a létminimum sincs biztosítva, azok a kanalak, amelyek­kel a monopóliumok ürítik a nemzeti vagyon táját, egyenesen fantasztikus méretűek. A tőkekoncentráció példát­lan arányú fokozódásával egyidejűleg növekednek a monopóliumok profitjai és extraprofitjai is. A Fortune c­tfiss amerikai folyóiratban közölt lista sze­rint az Egyesült Államokban 155 olyan pénzmágnás van, akiknek személyi vá­gyaira külön-külön több mint 50 mil­­lió dollárt tesz ki . 1929 és 1955 köz­­ött a Mellon és a Dupont csoport profitja négyszeresére emelkedett- A Du­pont család személyi vagyona a.­11 milliárd dollárt tesz ki. Így fest Há­ a valóságban a­­magántulajdon „elil­­lanása“, az egyenlőség és méltányosa­ság a nemzeti vagyon elosztásában, amelyet a kapitalizmus dicsőítői fenn-»­­hangon hirdetnek. A „népi kap­taHimu»” prókátorá­nak előd)« tel óiBTByn s.-iio.: A kapitalizmus és a társadalmi Igaz-i­­áptalansá­gz ikertestvérek,­­ bármennyi­re igyekeznének is az ellenkezőjét bi­­zonygatni a burzsoá rendszer próká­torai Miközben Nyugat-Németországban Krupp, Thyssen és más monopolisták, a hitlerista rendszer egykori istápolói ismét kezükbe ragadták az ország csaknem egész gazdasági ételét, és busás profitokat vágnak zsebre, a munkástömegeknek egyáltalán nem irigylésre méltó a sorsuk. Hivatatos adatokból kitűnik, hogy 1957 és 1959 között, a Német SZK-ban 147 eset­len volt általános áremelkedés. A nyugat­német üzleti körök lapja, a Handels­­blatt elismeri, hogy „1950-hez viszo­nyítva a nyugatnémet márka vásárló­ereje , 1959-ben 40 százalékkal csök­kent".­­ Az utóbbi években a francia burzaui közgazdászok kisütötték az „általános jólét“ egyik új sajátos formuláját: „a munka és a tőke közötti együttműkö­­dést“. De maga a francia országos statisztikai intézet tavaly közölt jelen­­tése az, amely kénytelen kelletlen le­­hűti ennek az újabb gazdasági csoda­bogárnak­­ Szerzőit. A jelentés rá­­mutat arra, hogy a francia munkások vásárló ereje jelenleg tíz százalékkal kisebb, mint 1957 júliusában volt. Ugyanakkor 1959-ben tíz nagy francia monopólium 95 milliárd régi franknyi profitot zsebelt be, ami 25 százalékos növekedést jelent 1958-hoz képest. Még számtalan olyan példát hozhat­­nánk fel, amely híven szemléltet­ a kizsákmányolók vagyonának növekedé­se és a dolgozó tömegek szüntelen elszegényedése közötti kirívó ellen­tétet, Portugáliá­ban például a munkás egy napi fizetéséből legfennebb egy kö­­rnyezet és két doboz gyufát vásárolhat.A kapitalista világban pusztító nyomor szigorú, megdöbbentő matematikája látszólag száraz tényekben és számok­­ban foglal össze határtalan emberi szenvedéseket. És ezt a temérdek szen­­vedést nem lehet eltakarni a „népi kapitalizmus" hirdetőinek képtelen szemfényvesztéseivel. Hiába handabandázik Nadler, és a többi reklámspecialista. Koholmányai, hát még a világ leggazdagabb tőkés országában, az USA-ban is kérlelhetet­len tények cáfolták meg. Milyen „álta­lános jólét"-ről lehet szó az Egyesült Államokban, amikor maga Kennedy elnök is elismeri, hogy „minden este 17 millió amerikai tér nyugovóra korgó gyomorral" ?­­ A demokrata párt or­szágos bizottsága által kiadott ,tör nyék könyve“ « tények hatására ha­sonlóképpen kénytelen elismerni, hogy 15 millió amerikai nyomorúságos vis­kókban lakik. Ilyen körülmények között „az általános jólét" társadalmával­­ kapcsolatos mindenféle bűvészkedés nem egyéb, mint siralmas és hiába, való kísérlet arra, hogy helyreállítsák a tekintélyét annak a rendszernek, amely végérvényesen lejáratta magát a tömegek előtt. E. POP 3

Next