Előre, 1964. október (18. évfolyam, 5261-5287. szám)

1964-10-01 / 5261. szám

_______ ELŐRE A HAZAI MUNKÁSMOZGALOM KAPCSOLATAI AZ I. INTERNACIONÁLÉVAL­ Az I. Internacionálé fennállásá­nak és tevékenységének időszaká­ban országunk munkásmozgalma je­lentkezésének és fejlődésének kez­deti szakaszában volt. Mint ismere­tes, Romániában, amely később lé­pett a kapitalista fejlődés útjára, mint a nyugat-európai országok, a múlt század második felében jelen­tős társadalmi-gazdasági átalakulá­sok következtek be. Az erős feudá­lis maradványok ellenére a kapita­lizmus intenzíven fejlődött. Száz és száz gyár létesült, bővült a vasút- és az úthálózat, kiterjedt a keres­kedelmi csere. A román társadalom fejlődését azokban az években az jellemezte, hogy egyre erőteljesebben jelentke­zett a munkásosztály, mint olyan fejlett politikai erő, amely hivatott továbbvinni a társadalmi haladás ügyét, kiteljesíteni a demokratikus átalakulásokat és a továbbiakban küzdeni a szocialista társadalomra való rátérésért. Fokozódott a mun­kásság egyesülési és szervezkedési tendenciája. A segélyegyletek és különböző szakmai szervezetek után 1872-ben megalakult a Romániai Dolgozók Általános Szövetsége. Eb­ben az időben a romániai haladó ér­telmiségiek, szembeszállva a bur­­zsoá­ földesúri kormányok reakciós politikai rendszerével és a jogfosz­­tottsággal, harcoltak a néptömegek társadalmi-gazdasági és politikai helyzetének javításáért, az ország igazi demokratizálásáért. Ilyen körülmények között a nem­zetközi munkásmozgalom, Marxnak és Engelsnek, a tudományos szocia­lizmus és az I. Internacionálé meg­alapítóinak tevékenysége egyre je­lentősebb befolyást gyakorolt a ha­zai forradalmi gondolkodásra és munkásmozgalomra. Az Internacionálé eszméi többek között úgy jutottak el munkásmoz­galmunkba, hogy egyes munkások és haladó értelmiségiek közvetlen kapcsolatot tartottak fenn e szerve­zettel. Dokumentációs források ta­núsítják, hogy román állampolgá­rok tagjai voltak az I. Internacio­­nálé párizsi, brüsszeli és más szek­cióinak. Az Inainte című szocialista újság — a lap A demokratikus-szo­cialista és román proletariátus saj­­tószerve alcímmel jelent meg Buka­restben — anyagaiból kitűnik, hogy Vasile Conta, materialista filozófus, az I. Internacionálé tagja volt kül­földön. Amint Titu Maiorescu írja az Istorie contemporana a Rominiei (1866—1900) című művében, Gheor­­ghe Panu szintén tagja volt az I. Internacionálénak, és egyik brüsz­­szeli szekciójában tevékenykedett. Tagjai voltak továbbá az Internaci­­onálénak Zamfir C. Arbore-Ralu­, Dumitru Rosetti-Tescanu, Mircea Rosetti, C. A. Rosetti nagyobbik fia, valamint Titus Dunca, aki annak­idején külföldön tanult, később pe­dig az Inainte szocialista lap szer­kesztője lett. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó időszakban dr. Rus­sel is kapcsolatokat tartott fenn Marxszal és Engelsszel, feltehető­leg ő is tagja volt az Internacioná­­lénak. Lascar Catargi, miniszterelnök, 1871-ben, az ország összes prefek­tusaihoz intézett utasításában ezeket írta : „Ha nyomon követték a fran­ciaországi katasztrófának és Párizs felégetésének fázisait, megtudhat­ták, hogy kommunalista társaság lé­tezik, amely Londonban székel és In­­ternacionálénak nevezi magát. Új­sághírek és külföldi magánértesülé­seim alapján egyaránt az a meg­győződésem, hogy a társaságnak szekciója alakult Romániában is“. A Telegraful című bukaresti lap 1871 március 22-én azt írta, hogy az Informafiuni bucure?tene című új­ság beszámolt az Internacionálé szekciójának megalakulásáról Ro­mánia fővárosában. Sajnos könyvtá­rainkban nincsen meg az Informafi­­uni bucure?tene egyetlen száma sem. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyes dokumentumok szerint a tudomá­nyos szocializmus megalapítói köz­vetlen kapcsolatban is állottak ro­mán politikai harcosokkal. Fried­rich Engels 1868 január 10-én Karl Marxhoz intézett egyik levelében eze­ket írta: „Részletesen akartam írni neked, de közbejött egy szerb és egy valah látogatása, emiatt néhány órát el kellett időznöm, s tervemet nem válthattam be“. Ezek a kapcsolatok később elmélyültek, mivel a romá­niai szocialista mozgalom képviselői számtalanszor kértek tanácsot En­­gelstől fontos kérdésekben. Jelentős számú munkás összponto­­sulása iparilag viszonylag fejlett központokba, a haladó munkások szorosabb kapcsolatainak kialakítá­sa a nemzetközi munkásmozgalom­mal, főleg a németországi és svájci munkásmozgalommal, azt eredmé­nyezte, hogy 1869-ben megalakult Temesváron az I. Internacionálé szekciója. Ennek a szekciónak a szervezője és lelkesítője Carol Far­­ca f­resicai fémipari munkás volt. Vele együtt következetesen munkál­kodott a szekció erősítésén Gheor­­ghe Ungureanu temesvári szabó­munkás. Johann Becker, a Nemzetközi Munkásszövetség német szekcióinak svájci szervezője 1869 január 1-én levél kíséretében, elküldte Carol Farcasnak a genfi szövetségi szek­ció központi tagja tagfelvételi köny­vét és 10 más felvételi dokumentu­mot új tagok számára. A magyar burzsoá-földesúri ható­ságok 1871 október 27-i egyik jelen­tése az Internacionálé temesvári *) *) Az I. Internacionálé megalaku­lásának 100. évfordulója alkalmával tartott ünnepi gyűlés előadásának rövidített szövege szekciójának létesítésével kapcso­latban a következőket szögezte le: „Az Internacionálé mélyen behatolt Temesvárra is, a város népes mun­kássága közé és sok gyárába, vala­mint a közeli Anina és Resica bá­nyavárosokban dolgozó szegény munkások körébe“. A jelentés kie­meli továbbá, hogy „... a temesvári, aradi, szebeni, brassói, resicai, ani­­nai, szászvárosi Általános Munkás­szövetség néven ismert munkásszer­vezetek, internacionalista szerveze­teknek tekintik magukat... s kije­lentették, hogy az I. Internacionálé követőihez tartoznak“. E szervezet és az Internacionálé kapcsolatairól a jelentés a következőket jegyezte meg : „Élénk, közvetlen kapcsolato­kat tartanak fenn (a munkásveze­tők — szerk. megj.) az Internacio­­nálé legnevesebb vezetőivel, neveze­tesen Karl Marx és George Eccarius főtitkárokkal, J. Ph. Beckerrel (Genf), Bebellel és Liebknechttel, Sorge-val. Az Internacionálé tényke­dései ezen az úton jutnak a szerve­zetek tudomására“. A hazai munkásmozgalom számá­ra nagy jelentőségű esemény volt Carol Farcasnak, az I. Internacio­­nálé temesvári szekciója képviselő­jének, részvétele az 1872. szeptem­beri hágai kongresszuson, amely Marx szerint a bakunyinista anar­chistákkal való elvi nézeteltérések miatt „élet-halál kérdés volt az In­­ternacionálé számára“. Carol Far­­cas építő szellemben hozzájárult a kongresszus munkájához, támogatta a Marx és Engels vezette forradalmi szocialisták javaslatait és a tudomá­nyos szocializmus megalapítóival együtt az Internacionálé erősítésére szavazott. Számos haladószellemű, forradal­mi elem és Romániába érkezett kül­földi forradalmár emigráns kapcso­latokat tartott fenn az I. Internacio­­nálé különböző szekcióival és sze­mélyesen Karl Marxszal és Fried­rich Engelsszel, s így ebben az idő­szakban fokozottabban terjedtek or­szágunkban a marxizmus klassziku­sainak művei. Ismeretes volt Romá­niában Marx A tőke című művének 1867-ben megjelent hamburgi első kiadása és Louis Bonaparte Bru­­maire tizennyolcadikája című mű­vének 1869. évi második hamburgi kiadása, mindkettő német nyelven. A tőke 1872. évi első orosz nyelvű kiadása, A tőke 1872-ben Párizsban megjelent első francia nyelvű ki­adása, Engels Az angol munkásosz­tály helyzete című munkájának első kiadása (1845), a Londoni Munkás­szövetség szervezeti szabályzatai, A Kommunista Párt Kiáltványa, stb. A román közönség a sajtó útján is tudomást szerzett az I. Interna­­cionálé megalakulásáról és tevé­kenységéről. A forradalmi demokra­ta vagy a haladó szellemű demok­rata szerkesztők és munkatársak, mint például Cézár Bolliac, a Trom­­peta Carpatilor, Vicentiu Babe, az Albina, Alexandru Roman, a Fede­­ratiunea, George Barbiu, a Gazeta Transilvaniei, Iosif Vulcan, a Fa­mília munkatársa és sokan mások az említett lapok és más lapok ha­sábjain meleg rokonszenvvel írtak az összes munkások harcáról, az Internationálé és vezetője, Karl Marx tevékenységéről. Az Általános Munkásszövetségről, — tevékenységének első esztendői­ben — csupán szórványos hírek lát­tak napvilágot, de 1868 után, s kü­lönösképpen a Párizsi Kommün napjaiban és annak elfojtása után kirobbant ellenforradalmi terror hónapjaiban a román sajtó hasáb­jain hírek, jegyzetek, cikkek, kom­mentárok jelentek meg az Interna­­cionálé megalakulásáról, tevékeny­ségéről, kongresszusairól és veze­tőiről.­­ Az Albina című lap 1871 októbe­rében terjedelmes cikkben ismertet­te az Internacionálé 1871 szeptem­beri londoni konferenciáját, ame­lyen Karl Marx elnökölt, valamint a konferencia határozatait. A cikk­író aki rokonszenvvel ír az Inter­­nacionáléról és a munkásság ügyé­ről így kezdi írását: „E hasábokon már többször írtunk az Internacio­nalisták Egyesületéről; egyebek között szó volt megalakulásáról és céljáról, szervezeti szabályzatáról és így tovább. Igaz, hogy több mint egy esztendeje sokkal komolyabban mozgolódik, határozottabb szerepet játszik a gyárakban, sokkal nagyob­bat annál, hogy ne vonta volna ma­gára mindenki figyelmét és főkép­pen a dolgozó osztályok barátainak figyelmét“. Az Albina szerkesztősége a továb­biakban így foglal állást a kizsák­mányoltak és az elnyomottak ügye mellett: „Mi, akik szívvel-lélekkel a munka emancipációja és amellett vagyunk, hogy a dolgozókat egyenlő jogú lényeknek ismerjék el a társa­dalomban, mindenkor és minden­ben érdeklődtünk a nevezett társa­ság iránt és határozottan hisszük, hogy nagyra becsült olvasóink kö­zött is sokan vannak olyanok, akik nem fogják értéktelen valaminek tekinteni az Internacionálé legutób­bi tendenciáit és megmozdulásait. Ezért állandóan tájékoztatni fogjuk olvasóinkat, hogy milyen lépéseket tesz majd a szövetség céljainak és óhajainak eléréséért, annál is in­kább, mert a jövőben a világ többet és nagyobb dolgokat vár el a mun­kástól és a szocialistáktól". Az Albina a következő évben megtartott hágai kongresszusról így ír : „Nagyszerű dolog ! Éppen most, amikor a három mindenható impe­­rátor, ahogyan a diplomáciában ma őket nevezik, összeölelkezve, össze­­csókolózva, szívből és őszintén, vagy csak diplomatikus udvariasságból, mindegy, találkozik az új német impérium fővárosában, hogy szövet­ségre lépjen a francia republikánus oroszlán ellen, hogy elfojtsa a li­beralizmust és a demokráciát, ame­lyet a porosz-német moloch vas­abszolutizmusa fenyeget, szóval ép­pen most ülnek össze Hollandia fő­városában a szociál­demokraták, azok a férfiak, akiknek fő céljuk megszabadítani a dolgozókat a tu­lajdonosok gyámkodásától, s akik éppen ezért ezt írták zászlójukra : „Harcoljunk a kapitalizmus ellen, küzdjünk vele életre-halálra“. A Federafiunea című lapban Ne­­rone Pop cikke leleplezi a reakciós sajtóban megjelent Internacionálé­­ellenes rágalmakat, s hangsúlyozza : „Igényeik (az Internacionáléhoz tar­tozó munkások követelései) nagyon igazságosak ... Nem lehet semmit ellenük felhozni. Akik azonban most akadályozva érzik magukat abban, hogy meggazdagodjanak azok verejtékéből, akiknek a sors nem adott tőkét osztályrészül, han­goskodnak, kígyót-békét kiáltanak az Internacionáléra“. ★ A Párizsi Kommün idején az I. Internacionálé, Marx és Engels ve­zetésével, élénk tevékenységet fej­tett ki a kommünárok irányítása és támogatása érdekében. A román forradalmárok közvetle­nül részt vettek a Párizsi Kommün­­ben, egyesek közülük pedig — a ha­zai munkásmozgalom dicsőségére — az Internacionálé tagjai lettek. A kommünárok soraiban harcolt Di­­mitrie Dobrescu, Ion Cernatescu, Constantin Haralambie és még so­kan mások. A francia proletariátus hősi küz­delme hatalmas visszhangot keltett országunkban. A Párizsi Kommün­­nek, a világ első proletár államának kikiáltása lelkesedéssel töltötte el a romániai haladó közvéleményt. Bu­karestben és az ország más városai­ban számos nyilvános tüntetés zaj­lott le, amelyek az 1871 március 10—22-i nagyszabású poroszellenes és antidinasztikus tüntetésben érték el tetőpontjukat. A román sajtó részletesen foglal­kozott a Párizsi Kommün nagy ese­ményének ismertetésével, a lapok­ naponta tucatnyi cikket és hírt kö­zöltek róla, így például a költő és­­publicista , T. Dráianu vezetésé­vel megjelenő Ghimpele című román szatirikus folyóirat, amely állandó kampányt vezetett az uralkodó és általában a monarchia ellen, üdvö­zölte a Kommünt és az Internacio­­nálét. A Telegraful című lap egy 1871 április 4-én megjelent cikkben a következőképpen értékelte a kom­münárok harcát: „úgy véljük, hogy a felkelőket nemes, hazafias és magasztos szándék irányította, de félünk, hogy fáradságaik és a haza oltárán hozott áldozataik gyü­mölcse végülis Franciaország halá­los ellenségeinek a kezébe jutnak." A forradalmi eszmék, amelyeket az I. Internacionálé és annak gyü­mölcse, a Párizsi Kommün terjesz­tett nem csupán a hazai munkás- és szocialista mozgalomra gyakoroltak hatást, hanem a román kultúra egyes kiemelkedő képviselőire is. Azok a sokrétű kapcsolatok, ame­lyeket munkásosztályunk képvise­lői és a haladó értelmiség egyes képviselői az I. Internacionáléval és általában az akkori nemzetközi munkásmozgalommal fenntartottak, valamint az Internacionáléval kap­csolatban a román sajtóban megje­lent újságcikkek, hatással voltak a dolgozó tömegek osztályöntudatá­nak kialakulására, a munkásszerve­zetek megerősítésére, a munkás- és szocialista mozgalom ideológiai tisz­tázására. A kapitalizmus fejlődése, a ki­zsákmányolás elmélyülése, a dolgo­zók életkörülményeinek rosszabbo­dása arra vezetett, hogy a romániai nyomdászok soraiban például gyö­keret verjen, s azután egyre hatá­rozottabban megnyilvánuljon az a törekvés, hogy szakmai egyesületük a tagok érdekei megvédésének szer­ve legyen és a munkáltatók általi kizsákmányolás ellen folytatott küz­delmet szolgálja. Ez a hangulat tükröződött a Bu­karestben 1869-től kezdve kéthavon­ta megjelenő Analele tipografice cí­mű munkáskiadvány hasábjain. Amikor az I. Internacionálé szek­cióinak befolyása és közvetlen tá­mogatása mellett a fejlett országok­ban lezajlott osztályharcokról meg­érkeztek az első hírek, munkásmoz­galmunk haladó elemei fokozott el­tökéltséggel láttak hozzá egy olyan egyesület megalakításához, amely — szakmájukra való tekintet nélkül — az összes romániai dolgozókat fel­öleli. Ebben a szellemben kezdte meg tevékenységét az Uvrierul cí­mű új sajtószerv, amely az Ana­lele tipografice című újság helyét foglalta el. A lap első számának vezércikke a következőket tartal­mazta : „A haladásnak és sorsunk megjavításának igazi célja érdeké­ben összefogva, mi, a nyomdai mun­kások túlnyomó része, jónak tartot­tuk, hogy egy olyan zászló köré tö­mörüljünk, amely most és a jövő­ben is az összes dolgozók egységét és testvériségét képviselje, hogy ily módon megszabadulhassunk mind­attól a rossztól és igazságtalanság­tól, amely oly régóta sújtja a mun­kások osztályát. Ezt az eredményt elérendő, úgy vélekedünk, hogy egymás könnyebb megértése érdeké­ben, jobban mondva, hogy közölhes­sük egymással eszméinket, szüksé­günk van egy olyan szervre, amely a mienk, vagyis az összes dolgozóké legyen, független minden olyan be­folyástól, amely nem felel meg ér­dekeinknek. Ezért elhatároztuk, hogy az Analele... című újság helyett más címmel és más formá­ban egy új lapot adunk ki, amely szüntelenül, csakis és kizárólag a dolgozók érdekeinek megvédéséért fog harcolni.“ Az új munkásszervezet, amely az Asociatia generala a lucruitorilor din Rominia (A romániai dolgozók általános szövetsége) nevet kapta, jóllehet nem szabadult meg teljesen a munkáltatók gyámsága alól, hala­dóbb programmal működött és na­gyobb határozottsággal vetette fel a munkásság problémáit. A Szövet­ség új sajtószervének, a Lucratorul Romin-nak megjelenésétől kezdve a Szövetségben éppúgy, mint a lap szerkesztőségében megerősödött az a törekvés, amely a Szövetség tevé­kenységi körének kibővítését és fi­gyelmének a munkásság égetően időszerű szükségleteire való össz­pontosítását szorgalmazta. Ezekben az években a munkások küzdelmét egyre fokozottabb mér­tékben jellemezte az összefogásra és szervezkedésre irányuló törekvés. A munkások felismerték, hogy csupán egységesen, az osztályelv alapján egyesülve érhetik el helyzetük meg­javítását. Ennek eredményeképpen, többszöri próbálkozás után, a buka­resti nyomdai munkások 1879-ben lefektették egy osztályjellegű szak­mai egyesület alapjait. Az Egyesü­let, amely a sokatmondó Deștepta­­rea (Ébredés) nevet kapta, elhatá­rozta, hogy eltökélten küzdeni fog „a nyomdaipari dolgozók szellemé­nek fejlesztéséért, társadalmi és anyagi helyzetük emeléséért és meg­­javításáért". A romániai szocialista mozgalom, amely a múlt század 70-es éveinek elején indult, jelentős fejlődésen ment keresztül ebben az időszak­ban. A nyomdaipari dolgozók példá­jára más munkáskategóriák is gyü­lekeznek, szervezik soraikat. A fia­tal romániai munkásmozgalom kö­vetkezetesen a marxista forradalmi eszmék elsajátítására törekszik, fel­használva más országok munkásosz­tályának, a nemzetközi munkásmoz­galomnak a tapasztalatait. A Romá­niában letelepedett, emigráns orosz forradalmárok odaadóan részt vet­tek a szocialista körök tevékenysé­gében és a forradalmi eszmék ter­jesztésében. A szocialista eszmék térhódítása rendkívül nagy jelentőségű volt munkásmozgalmunk és népünk szá­mára. Első ízben kezdett elterjedni Romániában egy valóban tudomá­nyos felfogás, amely elevenen kife­jezésre juttatta a legforradalmibb román társadalmi osztály — a pro­letariátus — alapvető érdekeit. 1885-től kezdve a Contemporanul című folyóirat, Marx és Engels egyes románra fordított műveinek közzétételével, marxista eszméket kezdett terjeszteni. Engels A család, a magántulajdon és az állam ere­dete című művének első fordításai között volt a román kiadás is. (1885). Ugyancsak a Contemporanul hasábjain látott napvilágot Engels levele a romániai szocialistákhoz, amely nemcsak a munkások köré­ben, hanem a közvélemény, más, szélesebb rétegeiben is nagy érdek­lődést keltett. A Dacia Viitoare cí­mű lapban nagyszabású cikk jelent meg Marx Károly halála alkalmá­ból (1883). Ugyanebben az évben az Emanciparea című lapban első íz­ben jelent meg beszámoló a Tőké­ből közölt szemelvényekről. A Iasi-i Revista Sociala első ízben közölt Romániában a marxista tanok nép­szerűsítésére szolgáló nagyszabású munkákat, közöttük a Marx Károly és közgazdászaink című tanulmányt. Dobrogeanu Gherea Mit akarnak a román szocialisták ? című tanulmá­nyában, Marx és Engels művei alap­ján, népszerűsítette a tudományos szocializmus elveit, s ezekkel kap­csolatban — jóllehet általános vo­natkozásban — kifejtette a proletár­­diktatúra történelmi szükségszerű­ségét a szocialista társadalom fel­építése érdekében. 1890 és 1892 között lefordították román­­ nyelvre és kiadták Engels könyvét A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig és a zseniá­lis marxista művet, A Kommunista Párt Kiáltványát. Az erdélyi szocia­lista lapok szemelvényeket közöltek Marx Tőkéjéből, Engels A szocia­lizmus fejlődése az utópiától a tu­dományig című munkájából, az An­­tidühringből és közzétették Marx és Engels levelezésének egy részét is. A tudományos szocializmus egyes alapvető munkáinak román nyelvű fordítása az olyan haladó szellemű, szocialista elemeknek köszönhető, mint Panait Musoiu, Dobrogeanu Gherea, Raicu Ionescu-Rion, Anton Bacalbasa és mások. A marxizmus térhódítása és elter­jedése országunkban a reakciós kor­mányok megtorló intézkedései és a retrográd burzsoá ideológia elleni állandó harc közben valósult meg. A marxizmus befolyása követ­keztében a romániai szocialista kö­rök politikai és ideológiai szempont­ból egyaránt megerősödtek. A mun­kásszervezetek tevékenységét egyre inkább marxista eszmék hatották át, ez pedig a dolgozók szakmai szervezeteinek megerősödését is ma­gával hozta és oda vezetett, hogy első ízben alakultak meg Romániá­ban a munkásosztály politikai szer­vezetei — a munkáskörök és mun­kásklubok — amelyek 1893-ban az első politikai munkáspárt, a Romá­niai Munkások Szociáldemokrata Pártja létrejöttének alapját képez­ték. Az RMSZDP, amely — amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs mondotta — „a munkásmozgalom fejlődésének és a marxista eszmék elterjedésének eredményeként“ jött­­ létre, fontos szerepet játszott a munkásmozgalom további megerő­södésében és jelentős lépés volt a munkásmozgalom és a tudományos szocializmus egyesülésének folyama­tában. A lenini eszmék elterjedése orszá­gunkban, amely már az első világ­háború előtt megkezdődött, mérhe­tetlen jelentőségű volt a munkás­­mozgalom politikai-ideológiai tisz­tázása és fejlődése szempontjából. 1921 májusában alakult meg a Ro­mániai Kommunista Párt, a marxiz­­mus-leninizmus nagyszerű diadalát képezve a hazai munkásmozgalom­ban. A Kommunista Párt megalaku­lásával, 1921-ben, a dolgozó töme­gek szilárd és bölcs szervezőt és vezetőt kaptak a burzsoázia osztály­uralmának megszüntetéséért, a szo­cializmusért folyó küzdelemben. A dühödt belső reakció ellenére, amely szüntelenül a párt megsem­misítésére törekedett, és az egyes időszakokban a pártba befurakodott opportunista, kispolgári elemek min­den kártevése ellenére a Kommunis­ta Párt állandóan magasra emelte a proletárharc zászlaját a nemzet­közi munkásosztály legjobb hagyo­mányainak szellemében, beleértve az I. Internacionálét is. A Kommu­nista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése az 1948 februári kongresszuson — az újtípusú párt ideológiai és szervezési elvei alapján — és a Román Munkáspárt meg­alakulása a leninizmus teljes és vég­leges győzelmét jelentette a romá­niai munkásmozgalomban. A hazai munkásosztály marxista-leninista pártja, a tudományos szocializmus megalapítói által hirdetett eszmék szószólója hazánk földjén, történelmi jelentőségű győzelmekre vezette a dolgozó népet. Kiragadtuk a politi­kai hatalmat a kizsákmányoló osz­tályok kezéből, megteremtettük a népi demokratikus államot, felépí­tettük az új, virágzó, szocialista tár­sadalmat. A Román Munkáspárt vezette ro­mán nép új történelmének két év­tizedére tekint vissza. Ezt a két év­tizedet az új társadalom felépítéséért végzett odaadó munka jellemezte. Ebben a rövid időszakban elérkezett a szocializmus építése kiteljesítésé­nek szakaszába és nagyszerű győzel­meket vívott a népgazdaság fejlesz­tése, a kultúrforradalom megvalósí­tása, a dolgozók életszínvonalának emelése terén. A Román Munkáspárt tevékeny­ségében Marx, Engels és Lenin hal­hatatlan eszméi után igazodik és azokat alkotó módon alkalmazza, figyelembe véve a konkrét történel­mi körülményeket, amelyekben né­pünk az új társadalmat építi. A proletárnemzetköziség szellemében neveli a kommunistákat, a dolgozó­kat, ápolja a párttagok tudatában azt az eszmét, hogy az egész világ kommunista és munkáspártjai nagy családjának harcosai, a világkom­munizmus seregének katonái. A Román Munkáspárt úgy véli, hogy a szocialista országok egységé­ért, a nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalom egységéért való gondoskodás minden marxista-leni­nista párt felemelő internacionalista kötelessége és minden erejével igyekszik hozzájárulni a szocialista országok, a kommunista világmoz­galom egységének megszilárdításá­hoz, a marxizmus-leninizmus zász­laja alatt, a kommunista pártok ál­tal az 1957 és 1960 évi értekezlete­ken közösen elfogadott Nyilatkoza­tok elvei alapján. Az emberiség Marx, Engels és Lenin eszméi diadalának korszakát éli, az I. Internacionálé ügye dia­dalának korszakát, amely a mai kommunista és munkásmozgalom útját egyengette. Írta: GRIGORE COMARTIN, a Stefan Gheorghiu pártfőiskola rektora ★ PUSZTAI JÁNOS: Mennek a mezőn öreg, félkezű ember ült az árokparton. Augusztusi szél hi­­zelegte körül. A táj: Citromsárgásra súrolt hatalmas gyúródeszka a kollektív gazdaság lenyírt búzaföldje. Messze, a szemhatár peremén, pedáns akác­sorok kócos felhőket fésülgetnek. Szabályos sorokban, tikkadtan állanak a kukoricaszárak, susog­va zúgolódnak, ha végig csörtet rajtuk a szél. Berkéikkel — töré­keny ujjú kezek — makacsul in­tegetnek a vízhordó fellegeknek. Gőgös az ég legtetejére kapasz­kodott nap. A félkezű ember feje fehér, már régesrég ha- .. jába settenkedett j-----’ a dér. Botja fá­­l M r~jTV radtan hasal a \ forró-füves árok '—"\ul]a parton. Fekete fflíllllliiiii», k kutya sürgölődik i 1 |l|| a közelben. Tücs­köt hajkurász, onnan a neve: Prücsök. Az öreg patkós bakancssarká­val agyontapossa a vörös szemű cigarettavéget, markolja a botját és felemelkedik. Azt mondja: — Kerüljünk, Prücsök. S mennek a mezőn. Hallgat az ember, hallgat a bot. Prücsök előre szaladgál, s minduntalan csóválja konta farkát. Alig volt három hetes, tőkére tették a far­kát, baltával lecsapták, a friss se­bet behintették sóval. Az öreg csősz nem érzékenyült el, mert nem az a fajta, de érezte: meg­rettentek az idegei. A jobbkezére gondolt, amely már rég nincs. Magánparaszt korában még a régi világban összekülönbözött mezsgyeszomszédjával valami tö­vises legelő miatt. Az — apró, patkánylelkű figura — haza­szaladt a vadászpuskájáért, mikor vissza­jött, rálőtt a megijedt, ke­zét felemelő emberre. Jobbcsuk­lóját találta el. Amire kórházba került, amputálni kellett a jobb­ját. Perre ment, de a pert a má­sik nyerte meg. Lepénzelte az ügyvédeket és a törvénybírót. A karja begyógyult, a lelki sebe ma sem, csonka karját a kasza mankójához kötötte, úgy kaszált. Amikor kollektív gazdaság ala­kult a falujában, hívták, lépjen be, örült a hívásnak, de kikötötte: könnyű munkára nem megy. Az elnök — behemót, vörös, örökké borostás férfi — tudta, mennyire rátarti, kijelentette: — Fogatot kap. Évekig volt fogatos, félkézzel is úgy megrakta a szekeret bú­zával, szalmával, szénával, mint sokan kettővel. Mégis egyszer — félspiccesen — beállított az el­nökhöz: — Te Jani, aggy valami köny­­nyebb munkát. Na !... Az elnök komoly maradt, de a szeme kacagott: — Legyen csősz, Gyuri bácsi. Másnap botot vágott magának '"líllfl­l az akácsorban, If—m füttyentett Prü-I \ csőknek: L \ U \ — Kerüljünk, l­isinui—. Azóta elválaszt­hatatlanok a határban, de még akkor is, ha Gyuri bácsi be-be­­kukkint a falusi falatozóba. Hall­gatagon leül a szék mellé, s vár. Prücsök nyulat szimatol, ro­hangál ide-oda, éleseket vakkant. A csősz figyeli s eszébe jut, egy tavaly őszi történet. Tömérdek kukorica, „kész aranyhegy“ ma­radt kint éjszakára a mezőn. Együtt őrizték. Éjfél felé leverte az álmosság. A kutya vad moz­gására ébredt. Megmarkolta az akácfabotot s felpattant. Mindjárt látta: két zsákokkal felszerelt alak — a falu ismert lógói — lapult a kukoricahalmaz túlsó ol­dalán. Uszította a kutyát: — Fogd meg: Prücsök letelepedett a tolvajok­kal szemben, s ha azok moccanni mertek, szökött rájuk. A másik oldalon a csősz állott támadásra hangolt bottal, így találtak rájuk reggel a kollektivisták. No, volt kacagás, amíg a két szarkát bekí­sérték az elnökhöz. Mennek, mennek a mezőn. Va­lahonnan hirtelen nyúl tűnik elő, Prücsök utána veti magát, de ha­mar lemarad. Az égen lassan félrebillen a nap. Prücsök. A szatmári IPROFIL Vállalat asztalos részlegének gépcsarnoka (Szabó Ferenc felvétele) Román-lengyel műszaki-tudományos együttműködési jegyzőkönyvet írtak alá A román-lengyel műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság szep­tember 23 és 29 között megtartotta 14. ülésszakát Bukarestben. A bizottság megvizsgálta a mű­szaki-tudományos együttműködést a legutóbbi ülésszak óta, több új hatá­rozatot és intézkedést fogadott el a műszaki-tudományos együttműködés további elmélyítéséről. A felek jegyzőkönyvet írtak alá, amelynek értelmében kölcsönösen dokumentációs anyagot cserélnek és megkönnyítik a műszaki-tudományos tanulmányutakat a kőolajipar és vegyipar, a gépgyártás és fémipar, a könnyűipar terén és más területeken. A jegyzőkönyvet román részről Alexandru Boaba, helyettes kőolaj- és vegyipari miniszter, lengyel rész­ről pedig Stanislaw Melnik helyettes vegyipari miniszter írta alá. Az ülésszak munkálatai a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A lengyel küldöttség az ülésszak idején megtekintett különböző romá­niai iparvállalatokat. FELKÉSZÜLTEK­­ LEN ÁTVÉTELÉRE A hargitai központ felkészült az idei bőséges lentermés átvevé­­sére. Ez az egység veszi át és tárolja Csík rajon valamennyi kollektív gazdaságából a lenter­mést, innen kerül aztán elszállí­tásra az ország különböző lenfel­dolgozó üzemeibe ez a fontos ipa­ri növény. Ferenczi Károly, az átvevő köz­pont felelőse évek óta odaadóan dolgozik itt, hozzáértéssel, jó gazda módjára ügyel arra, hogy a termékátvétel zavartalanul le­bonyolódjék. Most is idejében megtettek minden szükséges in­tézkedést. Új mérlegház épült, kifogástalanul működik a híd­mérleg. Kitakarították a raktár­­helyiségeket, rendbe tették a lentelep tároló területét, vala­mint az azt körülvevő kerítést, ellenőrizték és kiegészítették a tűzoltó felszerelést. Borbély János, tisztviselő Teljében a kampány a marosvásárhelyi cukorgyárban 1964. október 1., csütörtök HÍREK ROMÁN küldöttség utazott Firen­zébe a FAO európai földművelés­­ügyi bizottsága talajtani munka­­csoportjának első ülésszakára. A küldöttségben részt vesz Nico­­lae Cernescu akadémikus, Grigore Obrejanu akadémikus és Stelian Cirstea mérnök. SZERDA délelőtt Bukarestben, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságnál megnyílt a Bolgár NK, a Csehszlovák SZK, a Lengyel NK, a Magyar NK, a Német DK, a Ro­mán NK és a Szovjetunió könyvkia­dó és könyvterjesztő vállalatai ve­zetőségeinek értekezlete. NÉHÁNY NAP ÓTA jugoszláv erdészeti és fafeldolgozási szakem­berek tartózkodnak az országban. A jugoszláv szakértők eszmecserét folytatnak szakembereinkkel a fa kitermeléséről, szállításáról és fel­dolgozásáról. A vendégek ellátogat­nak erdővidékekre, megtekintenek erdei útépítőtelepeket, faipari kom­binátokat, erdőgazdálkodási kutató­­egységeket. (Agerpres) IDŐJÁRÁS A következő három napra, főleg északon, lehűlés várható.­­ Változó felhőzet, több helyen záporeső. Mér­sékelt északnyugati, majd keleti szél. Csökkenő hőmérséklet, nappal 13 és 23 fok, éjjel 1 és 11 fok között. PRONOEXPRESSZ A Pronoexpressz szeptember 30-i húzásán az alábbi nyerőszámokat húzták ki az urnából: 34 — 43 — 42 — 31 — 27 — 21 Pótszámok : 37 — 8 Nyereményalap : 518 165 lej. A következő húzásra október 7-én Oltenitán kerül sor. Az ADÁS vegyes személybiztosí­tások szeptember 30-i törlesztési húzásán az alábbi betűcsoportokat húzták ki az urnából: VWP GBV MMI MMR DÍJ JEN ZLG CAE

Next