Előre, 1964. november (18. évfolyam, 5288-5312. szám)
1964-11-01 / 5288. szám
2 MŰVELŐDÉSI Hrónista A Kolozsvári Állami Magyar Színház fővárosi vendégjátéka véget ért. E jegyzetünkben most se visszatérni nem kívánunk azokra az előadásokra, amelyeket az együttes a főváros közönségének bemutatott, — hiszen mindegyikről írtunk a maga idejében — de általánosan értékelő elemzésekbe se bocsátkozhatunk. Pusztán csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a valóban nagy siker titka az az évekig tartó szívós és művészi gyötrődésekbenkeresésekben gazdag munka volt, amely a kolozsvári színházat — ahol ugyan tehetségekben soha se volt hiány — kialakulatlan arcélű, sajátos jegyek híján jobbára a középszer körül gravitáló színházból egységesen összeforrott, céltudatos, a szocialista eszmeiségen belül a maga színpadi nyelvén megszólaló együttessé változtatta. És éppen a kialakult művészi közösség érvényesíti most már mindinkább való arányuk mértékében a színház kiemelkedő egyéniségeit is, mint például Kovács Györgyöt (aki Manóié szerepében kétségtelenül élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja) vagy Andrási Mártont. Minden bizonnyal e közösségi alkotó légkörben érlelődött immár határozott művészegyéniséggé, a fiatalok sora : Dorián Ilona, Török Katalin, Berecky Júlia, László Gerő, Horváth Béla, Márton János, Szabó Lajos, ez biztosítja fejlődését az olyan sokat ígérő fiataloknak, mint Nagy Réka. És csakis a művészi-eszmei célokban egyöntetűvé s ezért egész létezésében alkotóan érzékennyé váló együttes lehet az alapja a rendezők fejlődésének is: meg is érzik ez Harag György, Rappaport Ottó és Taub János munkáján. Tudjuk, a színháznak vannak még megoldásra váró problémái. De az együttes fejlődik, alkotó energiái hatnak. A fővárosi vendégjáték forrósikerű estéin a közönség tapsa mindenekelőtt ezért köszöntötte szeretettel a Kolozsvári Állami Magyar Színházat. (Őszintén szólva, autóban még sohasem készítettem interjút. Most, hogy Molnár Józseffel, a neves grafikussal, Skoda-kocsijában beszélgettem a reklám esztétikájának kérdéséről, bevallhatom : nem a legkényelmetlenebb módja - szakmai tolvajnyelven szólva - az „anyagfelvételnek". De ehhez a — Nem túlzás a reklám esztétikájáról beszélni ? — De még mennyire nem. Kezdjük talán a végénél. A reklámplakát kikerül az utcára. Lényegében ekkor kezdődik igazi élete. A plakátot persze tárlaton is ki lehet állítani, de ez csak annyi mintha... — ... egy verset nem a lapokban nyomtatnának ki, hanem kiállítanák a kéziratot. — Nos nézzen csak arra a palánkra. (Zsúfoltság. Összevisszaságban kiragasztott plakátok. Rajzos, sebes plakátok közé ékelt szöveges színházi és egyéb hirdetmények). Aki erre a palánkra pillant, nem tudja mit nézzen meg először, minden vonzza és egyben semmi sem, ha csak nem keres szándékosan vlamit, egy hirdetményt, színházi előadás szereposztását, moziműsort. Azután meg a színek hervadtak, odalett az élénkségük, mert rossz szokás szerint egész felületüket ragasztóval kenik be s így elszürkülnek... kocsikázás közben megejtett interjúhoz az autónak szervesebb köze is volt, sőt rövid városi autósétánknak végülis határozott rendeltetése lett. Problémáinkat szemléletessé tehettük utunk során, mondanivalónkat a mozgó utcákon illusztrálhatta. — Mi itt a megoldás ? — Zürichben láttam, hogy a város különböző pontjain külön e célra készített pannókon plakátíroznak. Határozott kompozíció szerint, nem véletlenszerűen, vagyis a plakátírozásnak is megvan az esztétikája, a reklámot ugyanis érvényesíteni kell, kiugratni, tálalni. — Nálunk is van erre példa. A bukaresti egyetem régi épülete előtt, a fővárosiak hagyományos találkozóhelyén, az óra mellett. Ilyen pannókra gondol ? — Pontosan. De figyelje csak meg, öt perce futunk azóta, hogy azt a palánkot elhagytuk. Látott plakátokat ? — Nem, sehol. — Nézzen csak ki. Lát valahol ? (A Victoriei úton haladunk. Itt-ott a kirakatokban fel-feltünedezik egy plakát.) A kirakatokban nem érvényesülnek. Sört, zavarják a kirakat rendezését. Nálunk is elv,és helyes elv, hogy a házfalakra nem ragasztunk semmit. Maradnak a hirdető palánkok, maradnak az építkezések alkalmi palánkjai, amelyeket azután lebontanak. Mindez kevés. És főleg az a baj, hogy a reklamírozásnak ilyenformán nem lehet ritmusa. A reklám hatásának egyik tényezője pedig az ismétlés, a viszszatérés, az állandó újra-figyelmeztetés. — És a belső tényezők, vagyis a plakát esztétikája ? — Ötlet, új gondolat, frappáns, ha akarja mellbeverő grafikai megoldása. Ez a plakát esztétikai ábécéje... De nem fejbeverő, igen, ez nagyon fontos, sőt fordítva: elgondolkoztató megoldásokra kell törekedni, melyek a járókelőt nem csupán a tudomásulvételre kényszerítik, de bizonyos intellektuális részvételre hangolják. És még két valóságos vastörvény: nem szabad szájbarágni az ötletet, a gondolatot, és nem szabad grafikailag ismételni. A plakát halott, ha közömbösen tudomásul vesszük, vagy ha azt mondja rá a járókelő, ezt már láttam valahol. . — Akad túlzsúfolt plakát is. * BESZÉLGETÉS Molnár Józseffel — No igen az egyszerűség, a tömörség. Ez ellen bűn vétem. Mondok egy példát. Volt egy turista plakátom, idegenforgalmi reklámnak szántam. Síző hópehely, ez persze így groteszk, ha elmondom, de grafikai stilizáltságban, gondolom érdekes volt. Azután az ONT- nél felmerült a gondolat: gazdagítsuk kissé. Télisapka, felszerelés, turistaszálló — a plakát gazdagabb lett, az ötlet szegényebb, mert elveszett a részletekben. Nem tetszett, nekem se, a rendelőnek se. Nem is lett belőle semmi. (Közben az Állomástéri Artis üzlet elé értünk. Molnár Józsefnek itt dolga volt. Az Artis egyébként a Képzőművészeti Alap szerve, többek között a plakáttervek szűrésével, elfogadásával is foglalkozik. De vajon a reklám egyéb válfajaival is ? Hiszen a plakáton kívül itt van még a moziban vetített, a televízió képernyőjén megjelenő reklám, itt vannak az újságokban megjelenő reklámok, a fényreklámok stb. Mindezek ügyes-bajos esztétikai gondjaival ki foglalkozik ? Dolga végeztével Molnár József visszatért a kocsiba, tovább indultunk.) — Hogy ki foglalkozik ? Éppen ez a baj, hogy ha a plakátnak, a fényreklámoknak van gazdájuk, a többinek nincs és bizony... Sok az improvizáció, az ízléstelen vagy régimódi megoldás, itt-ott pedig virágzik a dilettantizmus is. Alkalmi rajzolók élnek az alkalommal, pedig ha a reklám a városkép komponense, a mindennapi élet egyik közvéleményt alakító tényezője, márpedig az, akkor elsőrendű művészi kérdés is. A reklám minden válfajának esztétikai színvonalasságát csakis művészi felelősséggel lehet megoldani. (Autóutunk véget ért, s ezzel beszélgetésünk is. A feketénél, amelyet egyik kávézóban megittunk, Molnár József még elmondotta, hogy a román plakátművészek, Oroveanu, Ciocindel, Jean Eugen, Braun, Brinz, Trofim az utóbbi időben nemzetközileg is sok szép sikert arattak, s hogy sok tehetséges fiatal is jelentkezett a plakátgrafika terén. Gondolom a reklám minden válfajának REKLÁMMŰVÉSZETTÉ fejlődését e tehetséges művészektől várhatjuk esősorban.) SZÁSZ JÁNOS M. R. A REKLÁM ESZTÉTIKÁJA A város központjában, méghozzá a színházi jegyiroda előtt, hevenyészettek és ízléstelenek a hirdetőtáblák Kovács György, a nép művésze és László Gerd Horia Lovinescu: Egy művész halála című színiművében A plakát-pannók az Egyetem előtt KOZINCEV HAMLETJE NAGY VETÉLYTÁRSAKKAL kel megküzdenie egy Hamlet-film rendezőjének, mindenekelőtt, mint a Hamlethez nyúló minden rendezőnek, Shakespeare-rel magával, pontosabban a nézők előző olvasóélményével, másrészt pedig Lawrence Olivier klasszikus értékű filmjének emlékével. Grigorij Kozincev olyan rendező, aki elbírja az író konkurenciáját: mondanivalója van Hamlettel, ahogyan Don Quijote-val is volt, vagy a nagy forradalmi trilógia felejthetetlen Maxirpjával. Az új Hamlet-film érvényesnek bizonyul az angol Hamlet-film mellett is, mivel mást, más szemszögből és más eszközökkel világít meg a shakespeare-i mű gazdagságának szinte végtelen szövevényében. Lawrence Olivier filmjére egy nagy színházi egyéniség nyomta rá bélyegét. Nemcsak azért nem nevezem egyszerűen színészegyéniségnek, mert a film rendezője is ő, hanem mert lényegien, és alapvetően színházban gondolkodik. Kozincev filmjében az uralkodó egyéniség a rendező, a filmben látó, eszmélő, gondolkodó és cselekvő művész, aki valóban a maga művészetének formanyelvére ülteti át a tragédiát, sokrétű kifejezőeszközökkel dolgozik, a színész pedig csak egy ezeknek sorában. Kozincev partnere mindenekelőtt az operatőr Jenesz Gridusz, a zeneszerző a táj, és az enteriőrök, a természetes és az ember-építette díszlet. Az ég és a tenger is. S ha azt mondjuk, hogy Sosztákovics muzsikája az éggel s a tengerrel vetekszik, ha arra gondolunk, hogy Petőfi szerint Shakespeare maga a természet fele, akkor értjük meg a zseniális rendezői szándék jelentőségét, azt, hogy a Shakespeare-i nagyságnak nagyszerű kortárs mvészek összesített kölcsönhatású alkotásában tárja fel új meg új lényeges vetületeit. EZ A FILMS nem a halogatás, az ingadozás drámája, hanem egy zsarnoki világban meghurcolt és pusztulásra szánt emberi méltóságé. „Dánia börtön“ — mondja Shakespearerel Kozincev, s ebben a börtönben, rabok és börtönőrök között lappang két szabad ember: Hamlet és Horatio. Ez a szabad Hamlet nem lázadó és nem hivalkodóan szabad, nem viselkedik kihívóan senkivel, csak éppen azt érzi rajta Claudius király egész világa, hogy rajtuk kívül áll, lelkileg, jellemileg immunis, sebezhetetlen általuk. Innokentij Szmoktunovszkij, akit az Egy év kilenc napjából, a Katonákból, az El nem küldött levélből — tehát csupa modern szerepből — ismerhet közönségünk, eredetien, szépen és osztenzáció nélkül, korszerűen oldja meg szerepét. Szinte eszköztelenül egyszerű, a történelmi köntöst a hétköznapi viselet otthonos természetességével viseli. A helsingőri vár tövébe úgy tud leülni, mintha „a rakodópart alsó kövén“ ülne és azzal a lelki beállítottsággal kezd párbajozni például, mintha valami sporttalálkozóra szólították volna fel. Tehát nem a végzetét érzi előre a Laertes-szeli párviadalban, hanem valami, a lényeges feladatától, szenvedésétől eltérő, problémamentes kikapcsolódást. Laertestől is sportszerű egyenességből kér bocsánatot, szinte vidám, köstynyed, a lelki nyomás alól felszabadult abban a gondtalan ifjúságára emlékeztető néhány percben, mig kardját összeméri ellenfelével. Csak a Laertes vallomása után ébred újból feladatára s akkor önmagáról, lelke sebeiről megfeledkezve, mintegy a köz bosszúállójaként ront a királyra. Magatartása addig, előbb a döbbent, kétségbeesett felismerés, az undor, az anyját is megrontó claudiusi világtól, majd fokozatosan magához térve, a körültekintő óvatosság a szellem állításainak ellenőrzésében s a várható orvtámadások kivédésében. Szmoktunovszkij Hamletje állandóan figyel: nemcsak les, nemcsak résen van, de érdeklődőn néz hol a környezetére, hol önmagába. Közben cselekszik is, megy előre a szellem kijelölte kötelesség útján, de azt amolyan mellékesen teszi. Létének tengelye az érdeklődés, a megismerés vágya — és a világ megismerése súlyának elviselése. És a megismerés annyire lefoglalja, hogy még csak nem is alakoskodik, nem is színleli az őrültet; pusztán az őszintesége, a magasfeszültségű gondolkodása, a nem titkolt morális szenvedése folytán tűnik őrültnek durva, barbár környezete számára. Egy hatványzottan és szinte kizárólagosan szellemi életet élő intellektuelt látunk tehát, a maga halk, finom, emberséges és mindig érvekkel operáló mivoltában, egy harsány, bárdolatlan, zabolátlan, erőszakos és — Claudius kivételével — ostoba világ közepette. Hamletnek itt nincs partnere Horation kívül, ellenfele is csak egy van: Claudius. A többi csak pojáca. Horatio az, akivel a maga nyelvén beszélhet, akivel azonos koordináták között gondolkoznak és éreznek. A RENDEZÉS is megkapóan fejezi ki Hamletnek ezt a különvalóságát az első nagy monológ jelenetében, amikor az anyja esküvőjének „gonosz hamarságán“ bánkódik. Lawrence Olivier, mint a színpadon is, megvárta, míg egyedül marad és magában játszotta le a monológot, felejthetetlen szépen. Kozincev még Claudius végszava előtt kiviszi Hamletet a helyiségből. Claudius meghökkenten és sértődötten áll az üresen hagyott szék, mint egy arcába vágott kesztyű előtt, Hamlet pedig a nyüzsgő, zajos, vidám báltermen át, lehorgasztott fejjel megy kifele s eközben halljuk a monológot. A TOVÁBBIAKBAN azonban a Hamlet halk, visszafogott stílusa és a környezet féktelensége közötti kontraszt elmosódik. A rendező által helyesen szándékolt teatralitásmentes stílustörekvés nem mindig funkcionális, nem illeszkedik eléggé a cselekmény fejlődésének hangulati vonalához, a konfliktus kibontakozásához és így néha erőtlenné nyesegeti a szenvedélyt, illetve a színészek lendületét, kifejezőkészségét. Mintha azt a sodró robbanásra kész erőt, amit a tárgyi és természeti környezettel oly szuggesztíven fejez ki, nem merné, vagy nem akarná rábízni a színészeire is. Szmoktunovszkijjel olykor mostohán bánik, például nagyon sokszor állítja háttal a nézőnek, vagy éppen távolképbe, még a „Lenni, vagy nem lenni“ monológnál is, és akármilyen kifejező a színésznek a válla, vagy a járása, az arca mégis többet mondana... Partnereiül pedig a rendező nem is választott nagy színész egyéniségeket, a Claudiust alakító pompás Mihail Nazvanov és a különleges, gótikus finomságú Ofélia, Anasztaszja Vertyinszkaja kivételével. A statisztéria — például az Oféliát kísérő öregasszonyok — arca és szerepeltetése már inkább beletartozik abba a sűrített drámaiságú szerepbe, amelyet a tájnak, köveknek, holmiknak szánt Kozincev, a börtön világ ábrázolásába. A felvonóhíd kútja és vasfogú rácsozata, a vár belső díszítésének kőoroszlánjai s a toronyóra kaszás halál-figurája, a foltos dán véreb Laertes kíséretében, a toronyóra kaszására emlékeztető szigorú pompába öltözött fogatlan vénasszonyok, Claudius mohó és kegyetlen életvágya, a fali goblenek meseállatai mind ugyanazt a félelmetes képzetet keltik: ebben a környezetben tőr és csapda vár minden tiszta, védtelen lélekre. Furcsa, de sokatmondó ötlet egyébként az első látásra anakronisztikusnak tűnő, pompás reneszánsz belső díszítés és jelmez: ez nem véletlen, ez a hangulati kontrasztot szolgálja. Claudius világa látszólag, külsőségeiben már a felszabadult nagyvonalú reneszánsz életörömöt mímeli de mögötte az uralkodás tartalma és stílusa a legkönyörtelenebb, embertelen középkori diktatúra. Ezzel szemben áll Hamlet és Horatio szerzetesi egyszerűségű fekete öltözete és a félelem, a megalázkodás lelki béklyóitól érintetlen belső tartása. A LÁTSZÓLAG barokkos színpadi hagyományt idéző pompás díszítés tehát nem üresen pufogó romantikus maradvány, hanem funkcionális, mondanivalós tényező. Kozincev rendezői koncepciójának józanul érvelő mélységét az Oféliaábrázolás minden szentimentális, romantikus megszépítéstől mentes, szigorúan logikus jellege is bizonyítja. Ezt az Oféliát a pompás udvari világ lényegi örömtelensége töri össze, nem csak apja és Hamlet elvesztése. Az őrülési jelenet ceremóniás öltöztetéssel kezdődik, a vénasszonyok vasfűzőbe, kényelmetlen elegáns gyászruhába szorítják, a szegény lány szenvedni se mer, se bír a fullasztó, kényelmetlen szertartásosságtól, a fátyol elveszi a látását s a levegőjét. Az őrülés első gesztusa, az, hogy egyik vénasszonyát meglátva riadtan, engedelmesen, kapkodón ismétli a táncmozdulatokat, amikre a vénasszony beidomította, aztán a fátyolt próbálja elhárítani, aztán ott, a palotában, a királynő előtt leveszi a szorongató gyászruhát. Az a fojtogató világ, amelyből Hamlet csak a halál árán szabadulhat, Ofélia számára az őrület szabadságát tartogatja. Nem a csapások, hanem a béklyók billentik ki a lelki egyensúlyát. Ez után pedig már semmi meghatóan szép és festői nincs az őrülésben. Az őrült Ofélia nem mozog csábosszépen, hanem görnyedt és didergő, mint valami koldus anyóka, vállán a pokróccal, amelyet egy katona terített rá szánalomból, a virágcsokra nem igazi csokor, csak néhány száraz gally és halála vigasztalan komor vizihalál... HIÁBA FECSÉRELŐDNNK EL , termékeny emberi értékek, senki sem a hivatását teszi, Ofélia nem boldog asszony és anya lesz, hanem csalétek Hamlet elveszejtésére, Hamlet nem építhet, dolgozhat, nem adhatja tovább a népnek tudását, mert bosszút kell állnia, el kell takarítania a mocskot — és egész energiatartaléka, egész élete erre megy rá. Ez a Hamlet nem beteg, vagy gyenge, hanem lényeges, szükségszerű cselekvőképességétől erőszakkal megfosztott, terméketlenségre kárhoztatott alkotó ember. S ez a korszerű, izgalmas, nagy gondolat Kozincev filmjének egészében, így látja és ábrázolja azt Kozincev, hogy „valami bűzlik Dániában“. S a vasfogú kapu, amely börtönrácsként csukódott be a hazatérő Hamlet mögött, nyitva marad, amikor Hamlet holttestét vállukon viszik el a katonák. Bejöhet a nap s a levegő. HALÁSZ ANNA Ofelia: Anasztaszja Vertyinszkaja Hamlet: Innokentyij Szmoktunovszkij ELŐRE POSTALÁDA Tíz nappal határidő előtt A nagybányai Fém és Vegyipari Kombinátban az önköltség csökkentéséért állandó jelleggel folyik a harc. Ennek eredményeképpen tíz nappal határidő előtt sikerült teljesíteni az üzem tíz havi előirányzatát. A kilenc hónapi árutermelésre előirányzott költségekből ugyanakkor 2 849 000 lejt tudtunk megtakarítani. A kohászok, vegyészek jelenleg arra törekednek, hogy az árutermelésre vonatkozó vállalásukat is - négy millió lej megtakarítását - mielőbb valóra váltsák. Kató Lajos, lakatos Martin kemencét Üzembe helyezték a második 200 tonnás A napokban üzembe helyeztük a bresicai Kohászati Kombinát második 200 tonna termelőképességű Martinkemencéjét. Szeptember 19-én kezdtük átépíteni az egyik 120 tonna űrtartalmú Martin kemencét és a nagyszabású munkát 40 órával a tervidő előtt fejezték be a lelkesen versenyző kőművesek, lakatosok, szerelők. Dumitru Girtoi főolvasztár csoportja vette át az átépítés után most már 200 tonnásra bővült kemencét s irányította az első csapoíást. Azóta, vállalásukhoz híven — akár a Girtoi csoport — a másik két váltásban dolgozó Ion Badescués Bagyi József főolvasztárok csoportjai is jó minőségű acélt csapol- I nak a nagyteljesítményű kemencéből. Virgil Talapan Ahol megszűnt a gyermekhalandóság Rádáuti-tól 44 kilométerre van Brodina község — hét falu és nyolc tanya — egészségügyi központja. Tavaly építették újjá a község egészségügyi központját, amelynek keretében 10—10 ágyas szülőotthon, illetve ideiglenes gyermekkórház is működik, infravörös és ibolyántúli sugárkezeléssel. Dr. Gh. Cimpeanu körzeti főorvos és dr. L. Olinici gyermekorvos a szakmai munkájuk mellett a lakosság egészségügyi neveléséről sem feledkeznek meg. Rendszeresen tartanak előadásokat az egészségügyi középkáderek is . Az anyákat megtanítják a csecsemők helyes táplálására és gondozására, diétikus étrendekre a koraszülöttek gondozására stb. Az egészségügyi körzet lelkes munkaközösségének tevékenysége nyomán az idén gyakorlatilag már teljesen megszűnt a gyermekhalandóság ebben a községben. Dumitru Mistreanu egyetemi hallgató lakatos A magasabb fokú szaktudásért (Folytatás az 1. oldalról) életkori összetételére, vagyis arra, hogy a tanulók túlnyomó többségét a fiatalok soraiból toborozzák. Tavaly több helyen is előfordult, hogy bürokratikusan intézték a beiskolázást, nem igyekeztek megnyerni az ifjúságot, s hogy mégis megfelelő létszámot hozhassanak ki, beírták a korhatáron túliakat is. Esztelneken a kör 26 hallgatója közül 11 korosabb ember volt Megfelelő tantermekről csaknem kivétel nélkül mindenütt gondoskodtak már. A rajonok megkapták a tankönyveket, a szükséges szemléltető anyagot, filmeket, gipszmintákat, színes ábrákat. Az agrármérnökök, technikusok a nyáron át kibővítették a tanítási segédeszközök tárát. Ezek szerint a tanulás anyagi feltételeit biztosítottnak tekinthetjük. Az elmúlt két esztendőben minden rajonban kialakult a mezőgazdasági szakoktatás lektorgárdája. A magas képzettségű szakemberek száma növekedett a rajonban, a kört tehát lehet és kell is bővíteni, hiszen az 1964—65-ös tanévben a múlt évi 1370 szakkörrel szemben 1400-nál jóval több szakkör fog működni. Kőhalom, Fogaras és Kézdi rajonban tavaly kihagyták az előadók listájából egyes állami gazdaság specialistáit. A szelistyei állami gazdaság 6 főiskolát végzett szakemberéből csak hármat, a szebeni állami gazdaság 11 szakemberéből négyet kértek fel lektori teendőkre, holott ezek a nagy képesítésű szakemberek, akik az állami gazdaságokban sok éves gyakorlatot szereztek, a leghivatottabbak a nagyüzemi gazdálkodás módszereinek tanítására. A lektorok felkészítésére nagy gondot fordítunk. A tanfolyam megnyitása előtt rajononként több napos értekezletre hívják össze az összes előadókat, tanfolyamvezetőket, mintaleckéket mutatnak be nekik. A legjobb tanulmányi eredményeket elért lektorok tartják ezeket az előadásokat, amelyek példaként szolgálnak arra, hogyan kell tartalmas, érdekes és hatásos módon oktatni a hallgatókat, hogyan kell a szemléltető anyagot felhasználni a tanulnivaló megértésének megkönnyítésére. A mezőgazdasági oktatás igazi értékét mindig az mutatja meg, hogy a tanultakat mennyire hasznosítják a gyakorlatban a hallgatók Az is bizonyos, hogy a hallgatók a leckeanyagot csak akkor tudják a gyakorlatban gyümölcsöztetni, ha az előadó a helyi viszonyokra alkalmazva a gyakorlattal szervesen összekapcsolva tanítja az elméletet A rajoni mezőgazdasági tanácsok tehát megkívánják a lektoroktól, hogy a tananyag keretében olyan lecketervet dolgozzanak ki, amely az illető gazdaságok közvetlen közeli és jövőbeni feladataihoz igazodik. Ajánljuk a szakkörök lektorainak, hogy tervükbe vegyenek be minél több gyakorlati bemutatót! A korábbi tanfolyamokon ugyanis beigazolódott, hogy a helyszíni bemutatók a földeken, vagy az állattenyésztésben nemcsak szemléletesebbé teszik az előadásokat, de megteremtik az összeköttetést a könyv és az élet között. Több Brassó környéki kollektív gazdaságban, Keresztényfalván, Volkányban, Feketehalomban a zootechnikai kör hallgatóinak az istállóban magyarázták el a mérnökök, állatorvosok az állatok ésszerű takarmányozását, az adagok helyes összeállítását, a siló előkészítését és felhasználását, valamint a szálláshelyek egészségügyi követelményeit. Az állatgondozók ezeken a helyeken nemcsak megtanulták a megtanulandókat, hanem alkalmazták is mindjárt az előadást követő naptól kezdve. A Segesvár rajoni kollektív gazdaságokban többek között a trágya helyes kezelésére rendeztek gyakorlati bemutatót. A tanfolyamok keretében rendezett tapasztalatcsere látogatásokat élmény gyanánt, jelentős eseményként tartják számon a résztvevők. Az egyik gazdaság tagjait érdekli, mit hogyan termeszt a másik kollektív gazdaság, meddig jutott el a különböző gazdálkodási ágakban, hogy festenek a gyakorlatban az általa alkalmazott módszerek ? Leírásnál, fényképnél, statisztikánál többet ér számára a személyes megfigyelés. Látogatása eredményeként latolgatni kezdi: mit hasznosíthat a látottakból saját munkahelyén, saját kollektív gazdaságában? A múlt tanévben sok tapasztalatcsere látogatást és találkozót rendeztek a tanulmányi körök. A kiscsűri kollektív gazdaság fejlett állattenyésztésének megtekintése céljából találkozóra gyűjtötték össze Szeben rajon valamennyi zootechnikai körének hallgatóit. A gyümölcskertészeti és szőlészeti körök részvevőinek találkozóját Keresztényszigeten hívták öszsze, ahol volt mit látniok, tapasztalniok ezen a téren. A szárnyastenyésztő körök tanulói a kiváló tómási baromfitenyésztésbe látogattak el tapasztalatért. A rajoni mezőgazdasági tanácsok az idén még nagyobb számban szerveznek tapasztalatcseréket, hogy minél több alkalmat teremtsenek a legjobb módszerek, megismerésére és elterjesztésére. Meggyőződésünk, hogy a jól megalapozott új tanulmányi évben Brassó tartomány kollektivistái nem hiába ülnek be esténként az iskolapadba : szaktudásukat sikerül ismét magasabb fokra emelni. 1964. november 1., vasárnap JOGI TANÁCSOK I. P. Medgyes : Mi történik annak a dolgozónak a lakásigénylésével, akit hivatalból vagy saját kérésre más vállalathoz helyeztek át ? Azokat a dolgozókat, akiket — miután a vállalat lakáslistájára feljegyeztek — hivatalból vagy saját kérésre áthelyeztek, továbbra is a régi munkahelyükön tartják nyilván a szociális bizottság által meghatározott sorszám alatt. Az eredeti lakáslista újraszerkesztésével (2 év) pedig annak a vállalatnak a lakáslistájára kerülnek, ahol áthelyezésük óta dolgoznak. B. I. Brassó: Milyen feltételek között jogosultak utódnyugdíjra a leszármazottak ? A nyugdíjtörvény vonatkozó rendelkezései értelmében a leszármazottak (az elhalt nyugdíjas, vagy nyugdíjra jogosult dolgozó gyermekei) az alábbi feltételek mellett jogosultak utódnyugdíjra : a. ) 16 éves korig, vagy ha iskolások, tanulmányaik befejezéséig, de csak 20 éves korig ; b. ) az árvák, valamint a különleges érdemekért járó nyugdíjban részesült személyek gyermekei, ha főiskolai tanulmányokat folytatnak, vagy olyan iskolát látogatnak, ahová csak középiskolai végzettséggel vesznek fel, tanulmányaik befejezéséig, de csak 25 éves korig. ,e.) ha az a. vagy b. pontokban megjelölt korhatárok betöltése előtt a leszármazottak bármilyen fokú rokkantságot szenvednek. Dr. Kálmán Lajos az Előre jogtanácsosa Díjnyertes népművészek (Munkatársunktól) Az UCECOM a nyáron versenyt szervezett, hogy serkentse a nemzeti jellegű, művészi kivitelű népművészeti cikkek esztétikai színvonalának emelését. A legszebb népművészeti cikkekből kiállítást rendezett. A verseny zsűrije most értékelte ki az eredményt és számos díjat, dicsérő oklevelet osztott szét a legsikerültebb népművészeti cikkek alkotói között. Tanárjelöltek gyakorlata (Munkatársunktól) A marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet több mint 250 utolsó éves hallgatója fejezte be október 31-én kéthetes oktatási gyakorlatát a tartomány középiskoláiban. A fiatal tanárjelöltek felhasználták az alkalmat arra is, hogy népszerű tudományos előadásokat tartsanak a közeli községekben. Több száz ilyen előadás hangzott el a szülők és a tanárok együttműködéséről, mit és hogyan olvassunk címmel és egyebekről.