Előre, 1965. március (19. évfolyam, 5389-5416. szám)

1965-03-02 / 5389. szám

2 Honpolgári gyűlések Bákó,­lasi és a Maros-Magyar Autonóm tartományban (Folytatás az 1. oldalról) város igazi ipari övezetét. Az utób­­bi öt esztendőben új városnegye­dek épültek több mint 7300 kor­szerű lakással, az idén pedig 1812 lakást, valamint különböző szociá­lis-kulturális létesítményeket adunk át rendeltetésének. Iasi sohasem volt olyan szép, mint napjaink­ban“. „Mi, a iasi vasúti fűtőház mun­kásai, mérnökei és technikusai — mutatott rá felszólalásában Gheor­­ghe Harabagiu szerelőmester — nagyszerű ünnepként köszöntjük a választásokat. Büszkék vagyunk forradalmi hagyományainkra. Szor­galmas munkával tiszteljük ezeket a hagyományokat, hogy hazánkat egyre szebbé, mind erősebbé te­gyük. A fűtőházhoz tartozó moz­donyok személyzete az elmúlt év­ben 811 többletterhelésű szerel­vényt vontatott és 1 120 000 lejt ta­karított meg. Most minden erőfe­szítésünket a hatéves terv utolsó esztendeje tervmutatóinak példás teljesítésére összpontosítjuk“. Cristofor Simionescu akadémikus, a iasi tudományos dolgozók tevé­kenységét taglalta, s rámutatott, hogy az Akadémia fiókjának és a város főiskoláinak kutatói és tan­erői az idén 1260 kutatási témát dolgoznak ki a legkülönbözőbb te­rületeken. „Nap nap után érezzük pártunk meleg szeretetét — mondotta Elena Dominica diáklány. — Az egyetemi hallgatók nagyszerű tanulási és pi­henési körülményekkel — könyv­tárakkal, laboratóriumokkal, mo­dern felszereléssel, 18 új diákott­honnal is rendelkeznek. Az irán­tunk tanúsított gondoskodásra azzal válaszolunk, hogy szenvedélyes munkával teljesítjük fő kötelessé­günket , tanulunk. Megfogadjuk, hogy jó szakemberek leszünk, ta­nulmányaink befejezése után oda­megyünk, ahol az országnak és né­pünknek szüksége lesz ránk, s lel­kesen, önfeláldozóan és lendülete­sen fogunk munkálkodni pártunk politikájának valóra váltásán, ha­zánk felvirágoztatásán“. A marosvásárhelyi honpolgári gyűlés részvevői lelkes légkörben ki­fejezésre juttatták a román és ma­gyar dolgozók megelégedését a Ma­ros-Magyar Autonóm tartomány fel­virágzásáért a népi hatalom évei­ben, kifejezésre juttatták azt az el­határozásukat, hogy továbbra is e­­gyüttesen munkálkodnak a párt po­litikájának valóra váltásán és ha­zánk gazdasági építésében újabb si­kerekkel tetézik az eddigieket. Eugen Macavei mérnök rámuta­tott, hogy a fontos állami beruházá­sok eredményeként újabb ipari egy­ségeket létesítettek, fejlesztették az eddigieket, s így a város ipari terme­lése 1961-hez képest körülbelül 50 százalékkal növekedett. Az utóbbi négy esztendőben kibővítették a 23 August bútorgyárat, a vállalat je­lenleg két percenként gyárt egy bú­­torgarnítúrát. Jelentősen bővítették a cukorgyárat, modern tejtermék­gyárat építettek. Gyors ütemben épül az új nitrogéntrágya-kombinát. Udvarhelyi József, a városi nép­tanács végrehajtó bizottságának el­nöke felszólalásában kiemelte, hogy Marosvásárhelyen az ipar gyors üte­mű fejlesztésével párhuzamosan számos gazdálkodási-közművesítési munkát végeztek. „Az utóbbi évek­ben új városnegyedek épültek, ame­lyek szebbé, modernebbé tették a várost, s kényelmes lakásviszonyo­kat biztosítottak a dolgozóknak. Az utóbbi négy évben 2800 lakás épült Marosvásárhelyen, az idén pedig még több mint 1000 épül, hogy a tar­tomány többi helységeiben épülő több ezer lakást ne is említsük. Kor­szerűsítettünk számos utcát, bővítet­tük az ivóvíz- és a csatornahálóza­tot. A honpolgárok támogatásával növeltük a zöldövezeteket, újabb parkokat és utcakerteket létesítet­tünk, városunk valóban a virágok városa lett“.­ „Országunk dolgozói méltán büsz­kék a párt vezetésével elért eredmé­nyeikre — mondotta dr. Gh. Pu$ca$, egyetemi tanár, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet prorektora. Szocialista rendszerünk szélesre tárta a kultúra kapuit az összes dolgozók számára . Marosvá­sárhely a népi hatalom éveiben egyetemi központtá fejlődött, három főiskolája van. Csupán az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet megalakulá­sa óta több mint 2000 orvost és gyógyszerészt képezett ki. A párt és a kormány gondoskodása folytán Marosvásárhelyen létrejött a Román NK Akadémiájának tudományos ku­tatóállomása. A tartomány, az egész ország minden nagy vívmányáért bizalommal szavazunk az NDF je­löltjeire­.­Megelégedéssel és hazafias büsz­keséggel beszéltek a bakui honpolgár­­i gyűlés felszólalói a tartományt megújító, a tartomány gazdasági életét gyökeresen megváltoztató mélyreható átalakulásokról. „A burzsoá­ földesúri uralom mos­tohán bánt egykor ezzel az ország­résszel is — hangsúlyozta Constan­ta Popovici, a Steaua Rosie gyár ve­gyészmérnöke. — Napjainkban a tartományban felépült az onesti, borzesti, Piatra Neamt-i, savinesti modern vegyipari kombinát, a roma­­ni csőgyár, az onesti és darmanesti kőolajfinomító, a Beszterce vízierő­művei. Mindez ékesszólóan tükrözi, hogy a párt gondoskodik a termelő­erők helyes területi elosztásáról, minden egyes tartomány gazdasági potenciáljának növeléséről, az or­szág kincseinek magas fokú haszno­sításáról a népgazdaság fejlesztése és a nép jólétének növelése érdeké­ben. Ez mélységesen hazafias politi­ka, amelyet az ország összes honpol­gárai lelkesen támogatnak“. Maria Ciubotaru, a Proletárul vál­lalat munkásnője rámutatott, hogy az elmúlt évben számos, korszerűen felszerelt új vállalat és üzemrészleg épült, ami megteremtette a lehetősé­geket arra, hogy a tartomány ipari termelésének értéke 1964-ben 8-szo­­rosan haladja meg az 1938. évit Több felszólaló, közöttük Stelian Popa érdemes orvos és Dumitru Za­­haria professzor taglalta a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésében elért jelentős sikereket. Elmondották, hogy a tartomány vá­rosaiban 11 800 lakás, falvain pedig 15 000 lakóház, továbbá 1200 tante­rem, számos kultúrház, művelődési otthon, üzlet épült. „Az ország felszabadulása után születtem — mondotta Maria Stan­­ciu, a Confectia vállalat munkásnő­je. — Március 7-én első ízben fogok szavazni. A Népi Demokrácia Front­jának jelöltjeire szavazva nemzedé­künk legmerészebb törekvéseinek valóra váltására, ragyogó javőnkra adom szavazatomat. Minden ener­giámat és munkaképességemet sze­retett pártunk ragyogó politikája valóra váltásának fogom szentelni“. A honpolgári gyűlések részvevői jogos büszkeséggel beszéltek az 1961. évi választások óta elért eredmé­nyekről, s egyben számos javaslatot tettek a tartományok gazdasági és kulturális fejlesztésére, a néptaná­csok tevékenységének javítására, a jobb város- és községgazdálkodásra. Egyben kifejezésre juttatták a hon­polgároknak azt az elhatározását, hogy a Népi Demokrácia Frontja je­löltjeire adott szavazatukat azzal erő­sítik meg, hogy szorgalmasan mun­kálkodnak a hatéves terv utolsó esz­tendeje célkitűzéseinek valóra vál­tásán, hogy támogatják a képviselő­ket. A gyűlések végén felszólaltak Emil Bodnáros, Alexandru Moghio­­ros és Leonte Rautu elvtársak, aki­ket a jelenlevők melegen ünnepel­tek. Hangsúlyozva, hogy a szocialista építés kiteljesítésében elért nagy eredmények örömmel töltik el a né­pet, újabb sikerekre ösztönzik és megerősítik hitét, hogy valóra tudja váltani a párt kijelölte feladatokat a szocialista haza felvirágoztatásá­ra, a szónokok rámutattak, hogy né­pünk politikai és munkalendülete, amellyel a választásokat köszönti, tanúságot tesz magasfokú honpol­gári öntudatáról, forró hazafiságá­­ról, amely rendszerünk megszilár­dításának és fejlődésének erős té­nyezője. A felszólalók ezután felmérték azokat a történelmi jelentőségű si­kereket, amelyeket népünk a párt vezetésével a szocialista építés kitel­jesítésében elért­, a továbbiakban számba vették az előző választások óta a gazdasági és a szociális-kultu­­rális tevékenység valamennyi terü­letén elért eredményeinket. A beszé­dek kidomborították, hogy pártunk, amely híven követte és alkotó módon alkalmazta országunk viszonyaira a marxista-leninista tanítást, már a népi hatalom első éveiben megálla­pította, hogy a szocialista iparosítás az egész gazdaság gyors és sokolda­lú fejlődésének, a tömegek életszín­vonala emelésének alapja. E politi­ka gyümölcsei teljes mértékben megmutatkoznak a mai szocialista Romániának, annak az országnak a képében, amelynek virágzó gazda­sága és kultúrája a nép jólétének gyarapítását szolgálja. A szónokok felsorolták, hogy milyen megújító átalakulások mennek végbe Iasi, a Maros-Magyar Autonóm és Bákó tartományokban, amelyeknek gaz­dasága az ország egész szocialista gazdaságával együtt élénk ütemben fejlődik. Részletesen felsorolták a szocialista mezőgazdaság sokoldalú fejlesztésében elért sikereket, hang­súlyozva, hogy pártunk és államunk állandóan gondoskodik a mezőgaz­daság gépesítéséről és kemizálá­­sáról a mezőgazdasági terme­­lés műszaki-anyagi alapjának erő­sítéséről. A felszólalók behatóan taglalták azokat a folyama­tos intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány hoz a tömegek életszínvonalának emelésére s ame­lyek közvetlenül kihatnak minden egyes család életére, híven tükrözve a párt politikájának alapvető célki­tűzését , a nép bőséges, boldog éle­tének megteremtését. Az elért sikerek, amelyek az egész nép szorgalmas munkájának, a párt­­politika lendületes megvalósításá­nak eredményei, feljogosítanak s hazafias büszkeségre, elégtétellel és a szocialista hazánk jövője iránti bi­zalommal töltenek el. A Román Munkáspárt III. kongresszusán ki­jelölt feladatok valóra váltásában elért eredményeket kidomborítva a szónokok hangsúlyozták, hogy a ki­dolgozás alatt levő új ötéves terv újabb lépésekhez teremti meg a fel­­tételeket, hogy a civilizáció és a ha­ladás még magasabb csúcsaira e­­meljük hazánkat. Pártunk és államunk külpolitiká­jára vonatkozólag a felszólalók rá­­mutattak : az egész nép kinyilvánít­ja, hogy csatlakozik és mélységesen ragaszkodik ehhez a politikához, a­­mely megfelel hazánk alapvető ér­dekeinek, a szocializmus és a béke ügye érdekeinek. A Román Mun­káspárt lankadatlan kitartással mun­kálkodik a szocialista országok kö­zötti együttműködés erősítéséért, a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján, a függetlenség és a szuverenitás, a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök tiszteletben tar­tása alapján. Ennek következetes alkalmazása nagy fontosságú kötele­zettség nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi viszonylatban is, tekin­tettel arra, hogy ez fontos tényező a szocializmus befolyásának és vonz­erejének világméretű fokozására. A Román Munkáspárt 1964. áprilisi Nyilatkozatában kifejtett álláspont­jának megfelelően tovább küzd a szocialista országok, a kommu­nista és munkásmozgalom egységé­nek erősítéséért, mert ebben az egy­ségben látja a szabadságért- a de­mokráciáért, a békéért és a hala­dásért folyó harc újabb sikereinek zálogát. Népünk, amely az új társadalmi rendszer felépítéséért folyó békés, alkotó munkának szenteli összes erőit, mélységesen érdekelt a béke megvédésében. Az egész nép akara­tát kifejezve a Román NK a szo­cialista országokkal és más békesze­rető államokkal együtt síkraszáll a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az agresszív imperialista körök ak­cióinak meghiúsításáért, a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének el­veire épülő nemzetközi együttműkö­dés fejlesztéséért, a béke ügyének diadaláért A gyűléseken erőteljesen meg­nyilvánult a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség egysége a Román Munkáspárt és annak Köz­ponti Bizottsága körül, élen Gheor­­ghe Gheorghiu-Dej elvtárssal, meg­nyilvánult az az elhatározásuk, hogy az NDF jelöltjeire adott szavazatuk­kal kifejezik megbízható vezetőjük, a Román Munkáspárt iránti szerete­­tüket és ragaszkodásukat s hogy a párt vezetésével újabb győzelmeket vívnak ki a szocialista építés kitel­jesítésében. Az aradi zöldségtermesztő kombinát impozáns üvegházainak egyik részlege E­LŐRE A zilahi Simion Barnusiu középiskola tanulói rendszeres látogatói a rojoni könyvtárnak (Theodorescu Mihai felvétele) ÚJÍTÁS AZ UTAZÓKÖZÖNSÉG ÉRDEKÉBEN (Munkatársunktól) Az utazókö­zönség — különösen csúcsforgalom idején — nemcsak jegyekért ost­romolja a jegyárusítókat, hanem különböző felvilágosításokért is. Ez természetesen zavarja őket a munkában, könnyen tévedhetnek a jegyek kiadásában, a pénz számo­lásában és a tájékoztatások pon­tosságában is. A jegyárusítók mun­kájának megkönnyítését és az uta­zók kényelmét célozza a Szállítási és Távközlési Minisztérium CFR vezérigazgatósága két szakemberé­nek, Gheorghe Matéi és Carol Sachs mérnököknek most elkészült újítása az úgynevezett villanó­­fényjelzéses tájékoztató tábla. Mit Tizenöt esztendő múltán újra ko­pogtattam az Alma Mater ka­puján ... Három szerencsés véletlen vezetett el ide. Elővettem Bukarest statisztikai évkönyvét. Melyik fakultáson tanul a legtöbb diák ? Pontos választ kap­tam : a pénzügyi, Hitel és könyvelési fakultáson, így jutottam el a Mihail Eminescu térre, a Közgazdasági Inté­zet oszlopos épületébe. A véletlen valóban szerencsés volt ezúttal. Mert a jövő szakemberei kö­zül azokhoz kerültem el, akiknek oly nagy a fontosságuk az ország életé­ben. Közgazdászok. Mi, az újságok krónikásai milyen gyakran elhanya­goljuk őket. Munkájukban ugyanis nincsen semmi látványos. De a szo­cialista vállalatok jó ügymenete még­is igen nagy mértékben függ tőlük f­ontos, megbízható számításaiktól e­z a magyarázata annak is, hogy ilyen sok hallgatója van a fakultás­nak, és gazdasági fontosságán kívül e látszatra rideg életpályának, a köz­­gazdászi munkának igen sok roman­tikus vonása van, és ami vonzza a fiatalokat. Bizonyságul idézhetem beszélgeté­semet az egyik kiváló diákkal, aki né­hány hónap múlva végzi el az egye­temet. Vele való találkozásom a má­sodik szerencsés véletlen volt aznap. Mivel váratlanul rájöttünk, hogy va­lahonnan ismerjük egymást. Valójá­ban ő ismert meg engem. Hét eszten­dővel ezelőtt, éppen februárban, né­hány napon át egyazon szobában laktunk az egyik petrozsényi diákott­honban. Én riporter voltam már,­­ a kolozsvári pénzügyi műszaki középis­kola végzett növendéke, gyakorlati munkára oda osztották be, a Beruhá­zási Bank fiókjához. Van még egy közös emlékünk : Vajdahunyad. Ott mint pénzügyi ellenőrrel találkoztam vele. Huszonegy esztendős korában szakmájában, a „bankosok“ között millió lejekért felelt, így tehát kész emberként, nagy élettapasztalattal került fel az egyetemre. De megőrizte azt a lelkesedését is, amit még Vaj­­dahunyadon ismertem meg benne. Sőt, a diákélet még jobban kiteljesí­tette ezt a romantikus vonását. Diplomadolgozata egy kevésbé is­mert témáról szól : a közegészségügy pénzügyi kérdéseiről. Konkréten, az egyik bukaresti városrajonban tanul­mányozta a kérdést. Terepmunka, kal­kulációk, számok, normák, szabályok, tervezés, és mégis csupa romantika. Különben ezek a jövendő könyvelők egyáltalán nem besavanyodott, szá­­razpipás emberek. Kezemben járt egy Topliceanu stílusában írt vers a ta­vaszról, a szerelemről. Szerzője köz­­azdosz, és jókedvű fiúkkal, lányok­al találkoztam az áruismereti labo­ratóriumban vagy az algebra szemi­náriumon is. Végül, a harmadik véletlen. Szin­tén váratlan találkozás. Barna fiú, vastag szemöldök, hullámos haj. Ezúttal én ismertem meg. Honnan is ismerjük egymást ? Innen, az egykori Kereskedelmi Akadémiáról? Nem. A hadseregből ? Nem. Vajdahunyad­­ról ? Nem. Bókából ? Kolozsvárról ? Egyik helyről sem. „Várjon csak, nem volt pártinstruktor az egyik móc fa­luban, Avram láncú községben ?“ Hát persze. Tél volt, nagy hó, hét eszten­dővel ezelőtt, „és most mit csinál itt?“ Elmondta, hogy ötödéves, most készíti a diplomadolgozatát. Gondolatban visszaszóltok az idő­ben A diákotthon, az intézet udva­rán, olyan mint az én időmben volt. Itt töltöttem két esztendőt, közvetlenül a háború után. Látni akartam a régi diákszobámat. A riporternek is joga van az emlékezéshez, néha még a nosztalgiához is. Felmegyek az első emeletre. Az a fiú kísér el, akit valamikor Petrozsény­­ben ismertem meg. Egyszerre élek a jelenben és a múltban. A mai élet képei egybemosódnak a régi emlé­kekkel Ebben az otthonban most diáklányok laknak. Az épület külső tudhat meg róla az utazó ? Min­denekelőtt a főváros Északi pálya­udvaráról kiinduló összes helyje­gyes vonatok számait s utána mindjárt azt is, hogy hány és milyen számozású jegyek kaphatók. Az uta­soknak tehát sem a tudakozó iro­dához, sem pedig a jegyárusítókhoz nem kell fordulniuk felvilágosí­tásért. A villanófényjelzéses tájé­­koztató tábla már napokkal a vo­nat indulása előtt pontosan jelzi a fenti tudnivalókat. Az első ilyen tájékoztatót a bu­karesti főposta előcsarnokában — ahol az 1-es számú menetjegyiroda működik — függesztik ki, képe is finomabb, szebb lett. Délidő van éppen A szobák lakói még nem jöttek haza. A szobák mégis minde­nütt otthonosak, mintha itt lenne a gazdájuk. A gondnoknő hív, hogy nézzem meg a legjobban rendben tartott szobát. Egy ploiesti-i és egy brassói diáklány lakik benne. Való­ban, minden a legnagyobb rendben. A falakon kicsi polcocskák, csipkés terítővel. Ébresztő óra, az is ízléses térítőn. Nőies kecsesség nyomai min­denütt. De én nem időzök sokáig, az egykori diákszobámat akarom látni. Benyitok. Ágyak, éjjeli szekrények, az ablakból is ugyanaz a kilátás. De az egykori arcok, az egykori hangok hiányoznak... 1944 ősze. Két hónappal a felsza­badulás után. Húsz esztendős voltam, katonaruhát viseltem. A Fehér Körös vidékén estem át a tűzkeresztségen, mint az egyik tartalékos tiszti iskola növendéke. Rövid eltávozásra érkez­tem az akkor még elsötétített Buka- BUKAREST, részbe, hogy lete­gyem elmaradt vizsgáimat. A kö­vetkező őszön, 1945-ben már me­gint rendes hallga­tó voltam, és eb­ben a szobában laktam Kollégáim szinte mind frissen leszerelt katonák. Az ellentétek Bukarestjébe érkeztünk. A vendéglőkben zajos mulato­zások. A részeg csoportok regge­lenként kongót jártak az utcán, míg mi szűkös reggelinkre vártunk a diák­otthon alagsorában. Télen nagyka­bátban, sálban, kucsmában ültünk az olvasóteremben. De nem is a hideg, az éhség volt a kellemetlenebb, így sétával töltöttük a szabad délelőttö­­ket, amíg elkészült a minden nap is­métlődő lencseleves, így szereztük meg — mi akkor nem tudtuk ezt — elemi, legelső ismereteinket a marxiz­musról és az osztályharcról. Nem volt könnyű, mert ha többségünk nem is tartozott a hőbörgők közé, a régi gondolkozás maradványai még za­varták a tisztánlátásunkat. Végül azonban a munkások pártjának tet­tei, határozottsága, világos politikája megmutatta, hogy hol a helyünk. De talán soha eddig nem éreztem annyira, mint itt, egykori diákszo­bámban, hogy azok az idők, amiket mi akkor megéltünk, a mai fiatalok számára történelemmé váltak. Ők könyvekből tanulnak azokról az ese­ményekről. Ők a legnagyobb termé­szetességgel, magától értetődő mó­don kapcsolódtak be a bukaresti egyetemi ifjúság mai életébe, szá­mukra magától értetődő a diákott­hon, az ösztöndíjból fizetett ebédjegy, magától értetődő az a gondoskodás, amellyel a párt a tanuló ifjúságot kö­rülveszi Egykori diákszobámban hiá­ba is keresném a régi arcokat, régi hangokat Bukarestben, a diákvárosban a fi­­lozófia szakosokhoz visz a kö­vetkező utam. „Miért iratkozott éppen filozófiára?“ Ezt a kérdést akarom fel­tenni néhányuknak. Egyetemi éveim­ben én is megjártam ezt a fakultást. Akkoriban a felhőkben élés és a hamis eredetieskedés volt divatban a filo­­zopterek között, ezt táplálta a tanul­mányi rendszer is, amely jól tükrözte az eszmék elidegenedését a való élettől az igazsággal hadilábon álló társadalomban. Régi egyetemi kollégám segítségé­vel — jelenleg tanársegéd — „kerek asztalra“ ülök össze öt kiváló hall­gatóval a bölcsesség karáról. Élénk, nyílt tekintetű, napbarnított arcú fiúk, nincs rajtuk semmi rendkívüli. De ez nem jelenti azt, hogy nem kutatják lázasan az eszmék birodalmát. Tu­dásszomj, a világ kérdéseire való vá­laszadás vágya hatja át ennek az ele­ven észjárású fiatal nemzedéknek mind az öt képviselőjét. De lássuk a kérdést : miért iratkoz­tak éppen filozófiára ? Öt fiú, ötféle felelet. Egyikük, egy szűkszavú fia­talember, tanító volt és a hadsereg­ben politikai tiszt. „Nagy érdeklődés­sel tanulmányozom a társadalomtu­domány kérdéseit“. A második pio­nírinstruktor volt Rosiori­ de Veden. Azt mondja : „Szeretem az aktivista munkát Nagy lelkesedéssel végez­tem. Mindig nagy megbecsüléssel gondoltam a propagandistákra, akik annyi mindent tudnak a társadalom, a világ dolgairól, és hozzájuk hason­latos akarok lenni. A mi filozófiánk harcos bölcselet, nekem pedig élet­elemem a harc“. A harmadik a kö­zépiskola padjaiból került ide. „A szélesebb horizontok felé vonzódtam, a bölcselet világába, amely egybeöt­ riportja DIÁKVÁROS vözi a tudományt és az irodalmat". A negyedik Câm­­pulung Muscelben végezte a középis­kolát. „Az egyik ________ tanárom keltette fel az érdeklődése­met, kedveltette meg velem a logikát. Nagy szenvedéllyel adta elő“. Az ötödik egy vranceai fiú : „Nehéz a kérdésre egy mondattal felelni. Sze­retem a humán tudományokat és az irodalmat, a zenét. Magam is töpren­gő ember vagyok. Az foglalkoztatott mindig, hogy választ találtak a világ­mindenség kérdéseire, a lét értel­mére“ A­z tűnik a legfilozófikusabb fele­*­* letnek. Nagy érzéket árul el a bölcselet iránt. Egyébként tudományos dolgozatát, amely eredeti gondola­tokban bővelkedett, és igen gazdag ismeretanyagról tanúskodott a me­chanikától kezdve egészen a szocio­lógiáig, a diákkörök legutóbbi kon­ferenciáján első díjjal tüntették ki. Ezek hát a bukaresti diákváros mai filozófusai. Életedzett fiatalok, akik mindkét lábbal a valóság talaján állnak, szenvedélyes harcosai a hala­dás eszméjének. Ahogy elnézem a bukaresti főisko­lásokat, az jut eszembe : ezek a fia­talok megérik a 2000. esztendőt. Akik ma húsz esztendősek, az évezred for­dulóján 55 esztendősek lesznek. Még a harmadik évezredben is fognak dolgozni. Sok mindenre kötelezi ez felsőoktatásunkat. Mert a fakultáso­kon, különösen a mérnöki karokon szerzett ismereteknek egy olyan fél évszázadra kell felvértezniük a hall­gatókat, amely igen viharos műszaki fejlődés időszakénak ígérkezik, ép­pen a békés célú atomfelhasználás és a kibernetika jegyében Ez magya­rázza Bukarest diákságának soha ed­dig nem ismert lendületű felkészülé­sét : méltó akar lenni a századhoz A műegyetemen az utóbbi időben egy új tanszéket létesítettek, az automa­tizálásét A jövendő olajmérnökök laboratóriumaikban a kőzetek geofi­zikai vizsgálatának legmodernebb eszközeivel ismerkednek meg A hol­napi áruszakértők már elektronikus műszerekkel dolgoznak A matemati­kusok számára pedig modern kalku­lációs központot rendeztek be, a leg­tökéletesebb számológépekkel Csak néhány példa arra, hogyan készül az új műszaki értelmiség a harmadik év­ezredre. Bukarest: a diákváros élete minden esztendőben október 1-én újra kez­dődik A vén főváros ilyenkor mindig megfiatalodik. Ezt a megifjodási hul­lámzást érezzük valamennyien a mo­zik előcsarnokaiban, az egyetemek felé tartó autóbuszokon, különösen dél tájban. A diákvilágnak is nagy eseménye az ősz, ilyenkor ülik meg a festői, jókedvű ünnepet, a „gólya­bált". Az újdonsült első évesek, a gyönyörű diákotthonok friss lakói a „veteránok" sorfala között vonulnak be a tudás csarnokaiba. Aztán ko­moly intelmek következnek­­számuk­ra : beavatják őket a diákotthonok szabályaiba, baráti tanácsok hangza­nak el, hogy okosabb dolog tanulni, mint a kávéházakat látogatni... Klyáron, vizsgák után a veteránok * ’ felé fordul a figyelem. Búcsút mondanak az Alma Maternek, még­pedig a hagyományos „lakomával", amit a Közgazdasági Intézet hallga­tói rendszerint a Hereszrán tó mellett, a „Pare“ vendéglőben tartanak meg. ünnepi alkalom ez, csupa jókedv, és mégis van valami szomorúság a han­­gulatában : búcsú a tanároktól, a kollégáktól... E két nagy esemény között folynak a diákélet mindennapjai. Óralátoga­tások, ebéd az étkezdében, a szom­bat esti elmaradhatatlan bál, a szin­tén elmaradhatatlan idillek, meg a komoly társadalmi munka a diák­­egyesületben. Persze, azért itt sem megy minden úgy, mint a karikacsa­pás. A bukaresti diákváros nem csu­pán a nagytudású jövendő szakem­berek nevelésének laboratóriuma, ha­nem az embernevelésé, jelleme­zésé is Naponta megújuló kemény küzde­lem folyik a gyenge jegyek, különö­sen a középszerűség ellen. Mert azért előfordulnak még szószátyár fiatalok is, akik különös bőbeszédűséggel minden másról igen, éppen csak az anyagról nem beszélnek, vagy sze­rény „szűkszavúak“, akik a vizsgák idején gyakorolják ezt az erényüket. De eltűnt az „örök diák“ tegnapi tí­pusa, s maga a diáktársadalom pel­­lengérezi ki azokat, akik legszíve­sebben az aszfalton diákoskodnak. Persze, a diákváros lakói nemcsak hazai fiatalok. Megszokott kép: szí­nesbőrű fiatalok a bukaresti utcán. S nem ritkán olvashatunk ilyen közle­ményt az újságban, mint amilyen ta­valy nyáron jelent meg, vizsgák ide­jén az Informatics Bucurestiului-ben : „Disszertáció. A „Ion Mincu“ Műépí­tészeti Intézet Biserica Enes utca 1­5 szám alatti épületében Martini Omar Wassi disszertációs dolgozatát vitat­ják meg, aki az építészeti tudomá­nyok kandidátusa cím elnyerésére pályázik. A disszertáció témája : A városrendezés, a mikrorajonok elvei szerint, Szíria körülményeire vonat­koztatva“. Az új valóság egyik színfoltja ez,­n méltó a figyelemre. Bukarest nemzetközi diákközpont lett, öt föld­rész fiataljai sok ezer kilométeres utat tesznek meg azért, hogy a bukaresti egyetemeken tanulhassanak Ez pedig mindenekelőtt hazánk gazdasági vi­­lágtekintélyéről tanúskodik. Igen ér­zékletesen fejezte ki ezt egyik kül­földi diák, az indiai Bikasa Guha . "Azér jöttem ide tanulni, mert Ro­mánia a kőolajkitermelés technoló­giáját illetően a világ egyik legfejlet­tebb országa Régi vágyam teljesült most Az olajbányászat szakértője akarok lenni, hogy hasznára váljak hazámnak Nagyon meg vagyunk elé­gedve mindennel : az előadótermek­kel, az ultra-modern laboratóriumok­kal, könyvtárakkal, a kényelmes diák­otthonokkal a jó étkezdékkel. A ro­mán kollégák mindenben segítenek minket, külföldi diákokat Életünk kel­lemes, szép, otthon érezzük magána­kat, örömmel irtom ide ezt a vallo­mást. Száz esztendős történetének utolsó évtizedében a bukaresti diák* város még egy dimenzióval gazdagol­dalt, Bucur városa, a modern tudós Hiányok vára az egyetemi oktatás vi­ lágtérképén méltó képviselője a ro* mán kultúrának és tudományossá*­ nak. VASILE NICOMVNCI Új román film bemutatója A fővárosi Republica filmszínház­ban hétfő este bemutatták a „Mof­­turi 1900“ című új román filmet. A szövegkönyvet Jean Georgescu ren­dező írta Caragiale „O conferinta“, „Diplomatie“, „Amici“, „O lacuna“, „Bubico“, „CFR“ és „Situatiune“ című karcolatai alapján. Emanoil Petrut színész bemutatta a közönségnek a film szereplőit. A filmben fellépnek : Cella Dima, Ileana Iord­ache, Grigore Vasiliu- Birlic, Alexandru Giugaru, Marcel Anghelescu, Geo Barton, H. Nico­­laide, Ion Lucian, Vasile Tomazian, Iurie Darie, Ion Dichiseanu, Mircea Crigan, Horia Serbanescu, Radu Zaharescu, Sanda Juranu. KOKTÉL Niccolo Moscato, Olaszország bu­karesti nagykövete hétfő délután a nagykövetségen koktélt adott a Bu­karestben nemrég megnyílt olasz könyv- és metszetkiállítás kapcsán. Jelen volt Pompiliu Macovei kül­ügyminiszter-helyettes és Virgil Flo­­rea, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, kulturá­lis és művészeti dolgozók. Walter Zander alezredes, a Német DK bukaresti katonai attaséja hét­főn koktélt adott a Német DK nem­zeti néphadseregének 9. évfordu­lója alkalmából. Jelen voltak: Floca Arhip hadseregtábornok és Ionel Vasile vezérőrnagy, a fegyve­res erők miniszterének helyettesei, a Külügyminisztérium képviselői, tábornokok és törzstisztek. Ott vol­tak bukaresti diplomáciai képvise­letek vezetői, katonai attasék és a diplomáciai testület más tagjai.­­ A ROMÁN NK Palotájának termében hétfő este rendkívüli hangversenyt adott Emil Dimitrov bolgár könnyűzene-énekes, az Aranyhanglemez-díj nyertese. A bolgár művészt a Színté­velő ze­nekar kísérte. (Agerpres) ( (Munkatársunktól) A Marosillye rajoni csertesbányai középiskolát nyolctantermes épülettel bővítik ki. A munkálatokat ezekben a napok­ban kezdték meg . (Munkatársunktól) A kisipari ter­melőszövetkezetek Maros-Magyar Autonóm tartományi szövetsége Csíkszeredán háztartási-gépkölcsön­­­ző üzletet nyitott, amely mosógépet, porszívót stb kölcsönöz ki igen ju­tányos áron Az új üzlet, működésé-­ nek első három hetében, 23 000 lej bevételt ért el. (Munkatársunktól) 75 000 kéve ná­dat arattak ezen a télen Bánát tar­tomány mocsaras vidékein, Kenéz­falva, Sandra, Varjas környékén. A gabonatermesztésre alkalmatlan te­rületek termését nádstukatumok használják fel a tartomány építőte­lepein. HÍREK ★ Előkészületek a Nők Napjára (Munkatársunktól) A marosvásár­helyi városi kertészet üvegházaiból elindultak az első virágszállítmá­­nyok az üzletekbe. A kertészet több mint 10 000 cserép cikláment, hor­tenziát, primulát, cineráriát stb. és 10 000 szál szegfűt nevelt a Nők Nap­jára. Ugyanakkor a helyi kereskedel­mi vállalat 5000 textil-, illatszer- és dísztárgy-ajándékcsomagot készített elő 8—70 lejes árban. ★ (Munkatársunktól). — A temes­vári városi kertészek 5000 négyzet­­méteres melegházaiban százezernyi vírágtő készül sziromnyitásra. A petúniák, szalinák, begóniák még rá­érnek , a parkokat hó borítja, mesz­­sze még a tavaszi kiültetés. A ker­tészek melegházaiban nevelt 120 vi­lágfajta közül most elsősorban a legkoraibbakat gondozzák, siettetik virágbontásra. A Nők Napjára ugyanis 120 000 tő jácintot, 50 000 szál tulipánt, 12 000 nárciszt külde­nek a város virágüzleteibe. 1965. március 2­, kedd

Next