Előre, 1965. szeptember (19. évfolyam, 5546-5571. szám)

1965-09-01 / 5546. szám

2 FILMEK Falusi filmnap Korunk legnagyobb tömegeket mozgató, nevelő művészi eszköze a film. A mozilátogató közönség spontánul alakult ki, a filmművészetet értő közönség nevelése azonban szervezést igénylő munka. A Máramaros tartományi mozivállalat figyelemreméltó eszközöket alkalmaz annak érdekében, hogy ezt az értő és értékelni tudó közönséget kialakítsa. Módszereinek egyike a falusifilmnap. /I rendezvények keretében alaposan dokumentált előadások szolgálják a filmvetítésre való előkészítőt, jól szervezett viták kapcsán vonják le a következtetéseket, végül módszertani irányítást adnak arra vonatkozóan, hogyan kell a rendszeres filmismertető előadásokat megtartani A Nagykároly rajoni Tasnádszántó és a Sziget rajoni Farkasrév után a napokban Lénárdfalván került sor a filmnapra. Reggeltől estig pergett a film. A rendezőknek gondjuk volt arra, hogy témában és műfajban változatos anyagot mutassanak be. Óvónők készítették elő a meseelőadásokat, ismertetve a bemutatásra kerülő hazai és cseh rajzfilmek mondanivalóját, tanerők elevenítették fel Ion Creanga örökszép művének a Gyermekkorom emlékeinek gondolatait. Az iskolások figyelmét már művészi megoldásokra is felhívták, ugyanez a koncepció érvényesült a játékfilmek előkészítésénél is. Mint új vonást emelhetjük ki, hogy a vetített filmeket fejlődéstörténeti szempontból mutatták be, rávilágítva arra, hogy milyen helyet foglalnak el a hazai illetve a világfilmgyártásban. A tartalmi ismertetők helyettesítése a sokoldalis értékeléssel arra vall, hogy a filmterjesztésben egyre inkább az eszmei mondanivaló, a művészi érték tudatosítása kerül előtérbe. A rajz- és játékfilmeket jól válogatott dokumentumfilmek egészítették ki. Ciklus keretében mutatták be a legújabb, állattenyésztéssel foglalkozó tudományos kisfilmeket, igazodva a helyi termelőszövetkezet sajátságos profiljához. A filmnap sikeréről tanúskodik, hogy több mint ezren nézték végig az előadásokat, kivétel nélkül részt véve az előkészítő és a kiértékelő rendezvényeken. BÁNYAI JUDIT Weir tanár úr és az ifjúság Mintha nemzedékek közötti áthidalhatatlan ellentétről szólna ez az angol film, holott valójában egy önmagát túlélte társadalom kibékíthetetlen ellentmondásainak egyik vetületét tárja fel. Értetlenül és tehetetlenül áll Graham Weir angol nyelv és irodalomtanár növendékei előtt. Nemes erkölcsi elvei, következetes humanizmusa és kissé fellengős idealizmusa hatástalanul lepereg a féktelenül tomboló fiatalokról, akik nem kérnek az öregek bölcsességéből de saját józansággal, erkölcsítélettel még nem rendelkeznek. Weir áldozatkész tanár, mindent elkövet, hogy emberré nevelje diákjait. Azonban Laurence Olivier pompás Weir tanára, bár végtelenül rokonszenves a felnőtt nézőnek, mint pedagógus csődöt mond filmbeli diákjai előtt. Mert minden hiába, nem tudja megközelíteni lelkületüket, nem tudja meghódítani a másként érző és ítélő új nemzedéket. Hogy miért ilyenek ennek az iskolának a növendékei és miért hatástalanok a nemes emberi eszményeket hirdető tanítások? A film ennek a kérdésnek megválaszolására nem vállalkozik, noha sejteti, hogy a felelősség az elavult oktatási rendszert és magát a tőkés társadalmat terheli — ám mentesíti Weir professzort, akinek elmaradása a korszellemtől nyilvánvaló. Weir életútja csupa kudarc, s annak ellenére hogy a balsikerek nem tudják megingatni hitében, mégis úgy érezzük szélmalomharcot folytat. Hangsúlyozza ezt a filmben bemutatott két „sikere“. Shirley, kedvenc tanítványa, szerelmes lesz belé és mert a tanár megtagadja vágyainak kielégítését, bosszúból meghurcolja. Amikor a bíróságtól viszszatérve Weir megjelenik az osztályban, tomboló lelkesedés fogadja, növendékei ugyanis azt hiszik, valóban elcsábította Shirley-t és „átejtette“ a bírákat. A másik sikere pedig: örökké elégedetlen felesége el akarja hagyni, mert férjét pipogyárnak tartja és lesajnálja mivel nem fogadta el Shirley felkínálkozását. Weir azonban hirtelen fordulattal „bevallja“ bűntettét, mire az asszony marad. Peter Glenville, a forgtatókönyv író-rendező ezt a történetet előrelátható fordulatokkal és szokványos megoldásokkal filmesítette meg, ami jócskán levon a téma érdekességéből. Igaz, a neorealistáktól átvett stíluselemek — a szigetországi higgadtabb temperamentum hűtésével — ellensúlyozza valamelyest a túlságosan előretervezett vonalvezetést és a kiváló színészi játék kárpótol bennünket a lélektani indoklások elmaradásáért. Laurence Olivier Weir tanár szerepében ismét bebizonyította rendkívüli képességeivel együtt, sokoldalúságát is — ezúttal a Komédiásban szerepének az ellenpárját alakítja —, Simone Signoret újból meghódít bennünket játékának egyszerűségével és a két „nagy“ mellett méltó partnerként oldotta meg feladatát Sarah Miles, Shirley alakítója. KOVÁCS JÁNOS Az Animafilm első évfordulója Ma szeptember elsején ünnepli megalakulásának első évfordulóját hazánk legfiatalabb filmstúdiója, az Animafilm. Az alkotómunka első esztendejében a stúdió dolgozói 16 báb és rajzfilmet készítettek. Jelenleg újabb hat filmen dolgoznak és a stúdió ismét munkatársai között tudja I. Popescu-Gopot, aki már elkészült új rajzfilmjének forgatókönyvével. A film hőse a jól ismert és sok sikert aratott Emberke. Az évforduló szorgos munkában találja az Animafilm művészeit, készülnek a rajzfilmek első nemzetközi fesztiváljára, melyet, mint ismeretes, Mamaian tartanak majd meg. Az Animafilm egyébként színes diafilmek készítésével és reklámfilmek gyártásával is foglalkozik. (Folytatás az 1. oldalról) lángoszlopnak. A baj kiindulópontja abban a visszás helyzeten rejlik szerintem, hogy amíg a közlekedési szabályok tiltják a 70—80 kilométeres sebességet, a bejáratási normák ezt megkövetelik egy adott útszakaszon. Igaz, hogy az út egy kis részén a milícia engedélyezte a nagy sebességet, de az országúti forgalom gépkocsija és ennek vezetője szempontjából ez semmit sem könnyít a helyzetén, nem zárja ki a baleset lehetőségét. Egyetlen megoldás az, hogy építsenek a gyár számára külön utat. - A G. P. esetéről mi a véleménye ? — Velem is épp úgy megtörténhetett volna. Nem tudom, hibás-e, de az biztos, hogy a körülmények is közrejátszottak. Az is baj, hogy éppen a legilletékesebbek, a bejárató sofőrök véleményét sosem kérik ki a gépkocsik viselkedéséről. Elismerem, hogy a minőségi ellenőr ért hozzá, de mi 70-80 kilométert megyünk az új kocsival, mégiscsak jobban megismerjük a gépet, tudnánk konkrét kérdéseket felvetni, melyeknek a szerelők hasznát vennék. Könnyű csak úgy odavetni : „a sofőr a hibás", de meg kellene nézni, milyen körülmények között történt a baleset. Kérdezze meg Risnoveanu Cornelt, mit mondott annak a portásnak pár nappal a szerencsétlenség előtt ? Hogy ne álljanak az autók elé, mikor írják fel a számot,, hiszen jól tudják, hogy ez a kocsi oldalán is fel van tüntetve. Megtörténhet, hogy nem tudunk centiméternyi pontosságú távolságra megállni és baj történhet. Vagy két nappal a baleset előtt mondtam ezt neki ismét. Mit válaszolt ? KÖNYVEK Az értelem szenvedélye Nina Cassianról a kritika szinte egyöntetűen azt mondja, hogy intellektuális költő. Azt hiszem, ez nem elég pontosan határozza meg alkatát és költészetét, hiszen a lírában most általában eluralkodik a gondolatiság. Én azt mondanám róla: az intellektuális szenvedély költője. Nála a gondolkodás elvontságán is átütnek a szenvedély lángjai, a szenvedély örvénylésében is felcsillan az értelem. Hadd példázzam ezt a legújabb kötetéből — Disciplina harfei (A hárfa fegyelme) — szemelgetve. A ceruzából „grafit út vezet" a világba, egy szó pedig „olyan mint valami ház, ahová holnap, talán eljutok“. Másutt : ..A sebesség kése alatt megkövül a" tenger". Brazil lírai pillanatfelvételén az eső „fémes kavargásából sebes levél pattan, lánglevél, lobog a szélben ..." A tengerparti éjszaka: „Mögöttem a tenger fekete lakattal, az ég eggyé válik a parttal, holdanyám mentében elveszti a fény kulcsait“. Ezek csak kiragadott (s még hozzá hevenyészve lefordított) képek, de éppen a képalkotása árulkodik arról, hogy a világot egyszerre szűri át értelmén és érzelmein, egy képen belül értelmezi és érzékeli, bontja le racionálisan lényegi vonásáig és igenli (vagy tagadja) a valóságot mindig eszményeit ragyogtató érzelmei nevében. Bármilyen extatikus is lenne szerelmes költészete, egy sejtelmes, mintegy a vers mögött áradó hűvös hullám odasodorja a legvégletesebb szenvedélyt is a világ dolgaihoz. Meditációinak nagy része az érzelmeket bontja színeire. Nagy poémája az 1944-es esztendő ifjú kommunistáiról Urai montázs, amelyben megértett (és ezért megváltoztatható) világ az érzelmek felszabadulásával válik teljessé. A Fausthoz írt „akkordjaiban“ az élet értelemének keresése nem az ifjúság nosztalgiájába torkoll, hanem a lét szenvedélyes igenlésébe, a teljes élet, szerelmes vállalásába. Ez az intellektuális szenvedély a humánum új talajából fakad, a teljes emberség eszményéből. Cassian minden verse azt hirdeti, hogy az ember örömre született, a gondolkodás örömére és ez érzéki örömre egyaránt, a harc, a teremtés örömére, s még a fájdalom örömére is — nem beteges tünet vagy balog ellentmondás ez — mert még a szenvedés is értelmet nyer, ha emberi mivoltunk teljességéből fakad. Lázasan, versről versre, kötetről kötetre, megannyi látószögből, gondolat, hangulat, táj ürügyén, újból és újból, néha csak változatokat keresve témáira, a költő mindinkább lírai birtokává varázsolja a világot. Ez immár a tizenharmadik kötete. Sokat ír? Lehet-e vajon eleget írni ? SZÁSZ JÁNOS ELő Rt. A „Drámák" sorozat két új kötete Két új kötettel*) gazdagodott a mind nagyobb népszerűségnek örvendő Drámák sorozat. A Mandragora, Niccolo Machiavelli, az olasz reneszánsz elvitathatatlanul legragyogóbb koponyái egyikének ma is világszer ■ műsoron levő vígjátéka fa lópontos ‘ ...ban. Mani velli, aki fősebb állambölcseleti művévei, A fejedelemmel, el nem múló hatást gyakorolt az eljövendő évszázadokra, a Mandragórával megteremtette az első művészi igényű modern jellemvígjátékot, amelyet a mai színházlátogató szinte ugyanolyan élvezettel néz végig és a mai olvasó csaknem ugyanolyan érdeklődéssel olvas el, mintha ma íródott volna. A könnyedén odavetett szellemes, mondásokat, mint például ,,... de hisz annyian meghaltak már, és annyi becsületes ember van a pokolban..." - bármely mai híres vígjátékíró is szívesen vallaná a magáénak , ilyen pedig igen sok van a Mandragórában. Alakjait mesteri módon jellemzi Machiavelli, színpadtechnikája fölényesen rutinos. Az elmúlt századok folyamán (és gyakran még ma is), az „ilyen erkölcsös" kritikusok szívesen emelik azt a kifogást a vígáték ellen, hogy „sikamlós" és „erkölcstelen". Mások viszont egyre visszatérnek arra, hogy szerzőjének Plautus és Terentius voltak a mintaképei. Bár sokkal kifinomultabb és „modernebb" ezeknél, jellemzéséül nyugodtan elfogadhatjuk éppen Terentius halhatatlan sorait : „Homo sunt, humani nihil a me alienum puto" (Ember vagyok, semmi emberi nem áll tőlem távol) - a mélységes humanizmus jelszavát, amely egyéb*) Machiavelli : Mandragora — Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1965. Corneille : Old — Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1965. ként minden jelentős vígjáték jelszava is lehetne. Oláh Tibor utószava : gondos, tömör és élvezetes Machiavelli-tanulmány. A Cid, Pierre Corneille „tragikomédiája", új korszakot nyitott annak kin a francia színmű,ási a frarfeia tragédia fénykorának első remekműve. Első ízben 1636 novemberében mutatták be Párizsban. A mindenható Richelieu bíboros sugallatára záporként érték támadások a Cinet - még a röviddel azelőtt (1635-ben) alapított Francia Akadémia égisze alatt is -, de ellenségei nem voltak képesek a sorozatos tömegsiker útját állni ; azóta se került le a francia színpadokról, és az egész világon állandó műsorszáma lett a színházaknak. Richelieu halála után pediglassanként elsimultak a hullámok és Corneille-t 1647-ben megválasztották a Francia Akadémia tagjává. Igaz, hogy a Cid, akárcsak a többi jelentős Corneille-tragédia, szereplői eszményesített, inkább óhajtott, mintsem a valóságban létező emberek, de a szerző nagyszerű írásművészetével, nemes pátoszával és nem utolsósorban remek színpadtechnikájával elfeledteti a nézővel, az olvasóval az idealizálást : elhisszük, hogy léteznek ilyen emberek, akik szívesen áldozzák fel akár életüket is a fennkölt célért. A Cidben a becsület harcol a szerelemmel, és olyan lelki vívódás tanúi vagyunk, amilyennel régebben csak Shakespeare-nél, majd a mai napok modern íróinál találkozunk. Deák Tamás egyébként igen érdekes utószavában, a polgári közönség ízléséről lévén szó, „... az amoralitás feszélyezi a pátoszt" mondatot talán így is meg lehetne fogalmazni: „... az amoralítást feszélyezi a pátosz." BÁCSKI GYÖRGY EGY BALESET !S A Y C S A H — Legyintett. Két nap múlva megint a kifelé tartó kocsi elé állt és írta a számot. G. P. épp akkor jött be az útról... Ha a bejárati kapu nyitva lett volna, talán nem történik semmi. G. P. 25 éves fiatalember : — A bejárati kaput nem tartották nyitva, mert akkor két portásra lett volna szükség. Egy aki a kijövő, egy pedig, aki a bemenő autók számát írja fel. Épp a múltkor panaszkodott Egyed Tibor, milyen zsúfoltság van itt a gépkocsiparkban. Megkérdezheti őt is. — Erről valóban sokat beszéltünk. A kapun belüli út két oldalán sorakoznak a bejáratás előtt álló autók. Mikor kifelé indulunk, nem látjuk az utat még a kapuig sem. Sokszor történik meg, hogy összeütközünk, mert sosem tudjuk, hogy amikor kikerülünk egy kocsit, utána milyen akadály kerül még utunkba. A sebesség kicsi, komolyabb baj nem történik, de horpadások, karcolások keletkeznek s valakinek ezt is ki kell javítania. - A zsúfoltságon hogy lehetne segíteni ? - Erre talán Petrescu mester tudna konkrét megoldást javasolni. - Közvetlenül a kapu előtt, azút- és a gyárkerítés között van egy parkszerűség, ahol szénát termesztenek, egyéb hasznát nem látjuk, mert a próbaút előtt álló gépkocsik úgyis eltakarják a szem elől. Ide lehetne parkolóhelyet berendezni. Csak annyi kellene, hogy leöntsük kaviccsal vagy leaszfaltozzuk, így felszabadulna az út, s ha a kaput is kinyitják, a gyár területén megszűnik a balesetek lehetősége. Ha így lett volna már eddigis, talán nem történik ez a baleset - Miért nem javasolják ezeket a vezetőségnek ? - Már volt szó róla, de nem tudjuk mi a sorsa javaslatunknak. Induljunk el hát a javaslat nyomában. Mindjárt elöljáróban egy írásba foglalt konkrét ötlet : ...„Mivel a Steagul Rosu gyár - Noua erdő közötti út igen forgalmas és fennáll a balesetek lehetősége, javasoljuk a bejáratási útvonal meghosszabbítását a Reublica szalaggyár és Deresty között húzódó régi útvonallal. Ezen a jelenleg nem használt útszakaszon jó körülmények között és balesetek nélkül lehetne elvégezni a bejáratási próbát". Válasz a javaslatra : „A meleg napok elteltével a Novai út forgalma csökken". Gusti Joan, a gyár adminisztrációs igazgatója : - Nem ismerem a baleset körülményeit, de a sofőrök javaslatait figyelembe kell vennünk. Tudtommal a bejárati kapu mindig nyitva van, ami a nagy forgalmat tekintve magától értetődő. A gyár belső útjai zsúfoltak, ezen csak az új, korszerű szállítási csarnok segít, melyhez megfelelő parkolóhelyet is fogunk építeni Ez az új létesítmény különben megoldja a bejárató út kérdését is, mely évek óta fontos törekvésünk. A vonatkozó tervek 1962 óta készülnek. Erről részletesebb adatokat Puscasu Nicolae, a beruházási osztály főmérnöke tudna adni. A bejárató út megépítése nem is olyan egyszerű, amilyennek kívülállók számára tűnhet. Különleges kanyarok kiképzése szükséges persze megfelelő egyenes szakasz a sebesség kipróbálására. A tervek tekintetbe veszik a termelőkapacitás jövőbeni növekedését. Ha ez a terv megvalósul, a balesetek lehetősége megszűnik, ugyanis az egyirányú forgalmú útra nyíló kapun csak a bejáratásra kerülő autók járhatnak. A tervek már elkészültek, elküldtük jóváhagyásra, utána a megfelelő beruházási összeg kiutalására lesz szükség, tehát a kérdés megoldása távolról sem történik máról-holnapra. - Ideiglenes megoldás ? - Csakis az országút, és több figyelem a sofőrök részéről, meg mindenkiéről, akinek szerepe van a termelési folyamatban. - A belső út zsúfoltságát a sofőrök véleménye szerint minimális pénzbefektetéssel meg lehetne szüntetni, ha a kerítés melletti zöldterületet parkolóhellyé képeznék ki. - Véleményem szerint nincs szükség erre. Meg aztán kell zöldterület a gyár udvarán... Roth Tiberiu mérnök, a szerelőrészleg vezetője többek között ezeket mondotta : - Nekem az a véleményem, hogy a kerítés és az út közötti parkra jelen körülmények között nincs szükség. A sofőrök munkáján sokat könnyítene egy ekkora parkolóhely, ezért remélem a gyár vezetősége figyelembe veszi javaslatainkat. - A balesetről mi a véleménye? - A körülmények sajnos kedvezőek voltak a balesethez, de hogy milyen mértékben, ezt nem mi vagyunk hivatottak eldönteni. Mindenesetre le kell szűrni belőle a tanulságokat mindannyiunknak sokkal tágabb kitekintéssel, mint ahogy azt - gondolom - G. P. teszi a maga esetére vonatkoztatva. G. P. : - Én levontam magamnak a tanulságokat, ezekről nincs értelme beszélni, mert amit én éreztem és érzek, azt más úgysem érezheti. Csak bámulok, mennyi probléma felmerült a baleset kapcsán. Hát egy ilyen szerencsétlenségnek kellett jönnie ahhoz, hogy most mindezek napvilágra kerüljenek? Nem akarom menteni magam, mer én is hibás vagyok, de az a véleményem, hogy ha ezek a körülmények nem állnak fenn, akkor nem történik meg a baleset, ezért gondolom, rövidesen sor kerül felszámolásukra. Ezzel feltétlenül egyetértek. G. P. ügyében a vizsgálat tovább tart. 1998. szeptember 1., szerda Mit ad és mit adhat Maros rajonban a szarvasmarhatenyésztés (Folytatás az 1. oldalról) rendelkezésre, csak éppen néhány oszlop leverésével kifutót kellene létesíteni. S itt újból szólnunk kell az állatorvosok munkájáról. Arról, hogy helyenként az egészségügyi körzet zsúfoltsága akaratlanul gépiessé teszi az ellenőrző munkát, és arról is, hogy még sok állatorvos csak a gyógyítást tekinti feladatának. Pedig nagyon sokszor nem gyógyszer kell a betegség orvoslásához, hanem szív és kitartás. Tegyünk említést ezzel kapcsolatosan Biró Imréről, a csíkfalvi körzet állatorvosáról. Tavaly az itteni gazdaságban bizony pusztultak a növendékek s az állatorvos hiába próbálkozott a különböző gyógyszerekkel, eredményt nem tudott felmutatni. Ekkor határozta el: „gyógyítani“ fogja a gondozókat is. Fáradtságot nem ismerve, rendszeresen ellenőrizte a növendékállatnevelés minden fázisát, s hamarosan felfedezte a „diagnózist“. A vezetőtanács segítségével lelkiismeretes gondozókat állítottak a tenyészborjak mellé — közöttük nőket — s lám, egyszerre megszűnt az elhullás. Úgy tűnik, az orvos ezzel teljesítette is feladatát. Bíró Imre azonban nem állt meg félúton. Ösztönözte a vezetést, hogy teremtsenek az eddiginél is jobb feltételeket a növendéküszők számára. Nemsokára külön istállóba kerülnek a tenyésztésre kijelölt állatok, amely a kifutóval együtt amolyan nyaralóféle lesz. Biztosították tehát a feltételeket ahhoz, hogy a tenyésztésbe vétel után valóban termeljenek az állatok. Ennek az ellenkezője tapasztalható Jakabfi Sándor nyárádtői és még jónéhány állatorvos gépies munkastílusában. Meggondolkoztató például az a tény, hogy — bár az ellenőrzések során ezer üszőnél észleltek fejlődési és tenyészérettségi problémákat — a gyógykezelést csak kis létszámú egyeddel folytatják. Itt kell szóvá tennünk az állatorvosi vizsgálatok komolyságának a problémáját. Furcsának tűnik például az, hogy ugyanazok az állatorvosok néhány hónappal ezelőtt tenyésztésre alkalmatlannak találnak 389 tehenet, hogy aztán kiderüljön száz darabra mégis csak lehet számítani a kiselejtezett állatok közül! Eltekintve attól, hogy a hizlalásra átállított tehenek nagymennyiségű takarmányt fogyasztottak el fölöslegesen, az ilyesmivel csak aláássák a szakvizsgálatok komolyságát. Mit ér az első hely, ha... A tenyésztői munka persze nemcsak az állatorvosoktól kíván lelkiismeretességet. A szarvasmarhatenyésztés félévi eredményességét vizsgálva szembetűnnek a látszateredményekre való törekvés buktatói is. Jó bizonyság erre a havadtői példa. Ez a küküllőmenti termelőszövetkezet első tejtermelő a rajonban, persze a statisztika egyoldalú merev értékelése alapján. Az első félévben 1079 liter tejet fejtek takarmányozott tehenenként, harminc literrel megelőzték a második helyen lévő ernyei gazdaságot. Alaposabb vizsgálódás után azonban nem nehéz rájönni, hogy mindez délibáb. A helyzet ugyanis az, hogy a száz hektárra jutó tejtermelést tekintve az utolsók között a helyük. A havadtői példa kiválóan alkalmas annak a szemléltetésére, mit jelent a szarvasmarha állomány szerkezeti összetétele. A gazdaság jelenleg 343 szarvasmarhával rendelkezik (100 hektárra 24,1 jut), ebből tehén mindössze 62 (a fedeztetett üszőket is beleszámítva), ami 100 hektáronként 4,3 tehenet jelent. A tejtermelés száz hektárra számított mennyisége (félév végéig) 3955 liter, ezzel szemben Szabédon, ahol csak 476 liter tejet fejtek tehenenként, 4700 liter, tehát majdnem 1000 literrel több. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tejtermelési statisztika 38. helyén lévő szabédiak egységnyi területre számítva több tejet termeltek, mint az első helyen álló havadtőiek ! Magyarázat: Szabédon 12,3 tehén jut száz hektárra (az összlétszám negyven százaléka) a havadtői 4,3 tehénnel szemben. Persze, a két példa összehasonlításával koránt sem akarjuk azt mondani, hogy a szabédi út a jó. Az a tény viszont, hogy máris létrehozták, vagy legalább is megközelítették a kívánatos összetételt, jó alapot jelent a termelés fokozására. Követendő célkitűzés ezen a téren az ernyei termelőszövetkezet példája, ahol 1039 liter tejet fejtek félév alatt takarmányozott tehenenként, s mert az egységnyi területre eső sűrűség is jó (15,9 tehén) 14 000 liter tejet termeltek minden száz hektárra. Ennek köszönhető elsősorban az, hogy az állattenyésztés bevétele megközelíti a termelőszövetkezet jövedelmének felét. Az ernyei siker értékét csak növeli az, hogy a globális tejtermelésen belül igen jó az árutejtermelés aránya. Jellemző, hogy összehasonlítva Havadtőt és Ernyét a takarmányozott tehenenkénti hozam mindössze 30 liter különbséget mutat, az árutejnél viszont már 230 liter az eltérés. Ez a tény ismételten aláhúzza az összetétel javításának szükségességét, nem kevésbé azt, hogy a vezetés ne csak a tehenenkénti hozamot kövesse (mint Havadton), hanem a jövedelem alakulását is. Ne a fogak alapján selejtezzünk Említést érdemel az, hogy Maros rajonban egy sor mezőgazdasági termelőszövetkezetben komoly lépéseket tettek az állattenyésztés jövedelmezőségének növelésére. Sáromberkén, ahol olyan sok probléma adódott a növendékállatnevelésnél, a tehenészettel egyenesbe kerültek. Akárcsak Koronkán, Karácsonyfalván és még több gazdaságban. Egészében véve azonban a szarvasmarhatenyésztés fejlődése megkívánja az irányító munka javítását. Legfontosabb talán a tenyésztői cél világos megjelölése. Számítások alapján minden termelőszövetkezetben differenciáltan megállapítható, hogy az adottságok milyen sűrűség létrehozását igénylik. Persze, a selejtezésekre továbbra is szükség van, ez a tenyésztői munka létszükséglete. Mindezt azonban csakis ott lehet megvalósítani, ahol a törzsállomány színvonala biztosítja a feltételeket az újratermelésre. Általános megállapítás szerint az összállomány 15 százalékának a kicserélése biztosítja az idős tehenek folyamatos helyettesítését, s még valami. Egy-egy tehén sorsa fölött — különösen azokban a termelőszövetkezetekben, ahol alacsony a létszám — nem szabad a fogak alapján dönteni. Már csak azért sem, mert sok esetben ezek a tehenek több tejet adnak, mint az utódok. Nem is beszélve arról, hogy az IRIC egységei kívánság esetén tenyészállatra cserélik ki a kiselejtezett állatokat. A termelőszövetkezetek aranytartalékai természetszerűleg a saját tenyésztésből származott és nevelt üszők kell hogy legyenek. A rajonban lévő értékes biológiai tulajdonságokkal rendelkező egyedek százaival rövid időn belül megoldható az állomány feljavítása. Márcsak azért is, mert a mesterséges megtermékenyítés térhódításával az utódok származási megbízhatósága most már garantált. A jó tenyészállatokhoz viszont jó gondozó is kell.Maros rajonban a növendékállati neVElésnék nem alkalmazzák a hozam szerinti javadalmazást, ami károsan befolyásolja a borjúnevelést. Igaz, a takarmányhiány következtében nem is nagyon volt mód a súlygyarapodás utáni javadalmazásra, most viszont már megszűnt ez a kizáró ok. A takarmányalaptól kezdve a tenyészanyagig, minden feltétel biztosítva van ahhoz, hogy a rajonban gyökeresen feljavuljon a szarvasmarhatenyésztés. Modern blokksorral gazdagodott Vajdahunyad