Előre, 1965. szeptember (19. évfolyam, 5546-5571. szám)

1965-09-01 / 5546. szám

­ ELŐRE — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest Piata Scinteii nr. 1. — Telefon: 18.03.02 — Előfizetések a postahivataloknál levélhord­óknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii 40.080 Santo Domingo LEMONDOTT A JOBBOLDALI JUNTA Hétfő este benyújtotta lemondá­sát az Imbert Barreras tábornok , vezette dominikai jobboldali kato­nai junta. A Santo Domingoban nyilvánosságra hozott nyilatkozat­ban Barreras tábornok rámutat, hogy elhatározása visszavonhatat­lan, s kormánya nem óhajtja aláírni a megbékélési okmányt, amelyet az Amerikai Államok Szervezete ja­vasolt a dominikai válság rende­zésére. A tábornok közölte, hogy az ideiglenes kormány megalakulásáig a junta tagjai továbbra is megőrzik átmeneti miniszteri tisztségüket, ő azonban máris lemond a junta el­nökségéről. A jobboldali junta lemondása meglepetésnek számít. Azután kö­vetkezett be, hogy a dominikai fő­városban újabb fegyveres összetű­zések voltak, amelyek hétfőn öt ha­­lálos és több sebesült áldozatot kö­veteltek az alkotmányos erők szek­torában. Amint a Reuter jólértesült források alapján közli, Barreras az USA nyomására mondott le. A UPI viszont az Amerikai Államok Szer­vezetének presszióját tekinti a le­mondás okának. Santo Domingo-i diplomáciai körök szerint a jobbol­dali junta vezetője nagyon elégedet­len volt azzal, hogy az AÁSZ az u­m­­bertistákat tette felelőssé a leg­utóbbi incidensekért. Barreras azt is rossz néven vette, hogy az alkot­mányos kormány kérésére módosí­tották a megbékélési okmány egyes szakaszait. A legutóbbi Santo Domingo-i fegyveres összetűzésekkel kapcsolat­ban a nyugati hírügynökségek meg­írják, hogy az AÁSZ és a Barreras­­junta képviselői kölcsönösen vá­daskodtak. Az AÁSZ szerint az incidenseket­ az imbertisták provo­­kálták, ezek viszont az amerikaközi erőben részt vevő USA-csapatokra hárítják a felelősséget. A jobboldali junta lemondását kommentálva Caamano­­ezredes ki­jelentette, hogy ez később vagy utóbb várható volt­. Caamano sze­rint Barreras lemondása­­megkönnyíti az ideiglenes kormány megalakítá­sának lehetőségét. A DÉL-VIETI­AMI HAZAFIAK MERÉSZ IMN­ Az utóbbi 24 órában újabb harcok folytak Dél-Vietnamban. Kedd reg­gel a hazafias erők egyik zászlóalja meglepetésszerűen behatolt a Quang Ngai várostól mintegy 16 kilomé­terre fekvő An Hoa-i amerikai elő­őrsállásba. Az előőrsállás helyőrsége több halott és sebesült hátrahagyá­sával kénytelen volt visszavonulni. Délután repülőgépen szállított ame­rikai és saigoni katonákat dobtak le az An Hoa-i megerősített állásba, de ezek nagy meglepetésükre nyo­mát sem találták a hazafias erők­nek. Az Associated Press vélemé­nye szerint a hazafias erők azért hatoltak be a helységbe, hogy fegy­vereket és lőszert zsákmányoljanak. Ugyancsak kedd délután a kor­mánycsapatok egyik menetoszlopa ellen rajtaütésszerű támadást haj­tottak végre Saigontól mintegy 225 kilométerre. A támadás következté­ben a kormánycsapatok jelentős veszteségeket szenvedtek. An Xuyen tartomány déli részében is har­cok folytak a kormány­csapatok osztagai és a hazafias egységek kö­zött. E harcokban a nemzeti felsza­­badítási erők 15 katonája elesett. Az amerikai és a saigoni repülő­gépek kedden mintegy 300 légitá­madást hajtottak végre a dél-viet­nami felszabadult övezetek ellen. Az Associated Press arról számol be, hogy egy helikoptert, amely a Tan An-i amerikai támaszpontról szállt fel, nyomban ezután „ismeret­len személyek“ lelőtték. A hírügy­nökség aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „az ellenséges erők ilyen kö­zel férkőzhettek a légi támaszpont­hoz“. A Felszabadulás hírügynökség be­számolója szerint a Dél-Vietnam középső részén tevékenykedő nem­zeti felszabadítási erők júliusban 2276 ellenséges katonát és tisztet tettek harcképtelenné, köztük 29 amerikait. Ugyanakkor felszabadí­tottak e vidékeken számos „straté­giai falut“ (árkokkal bekerített és rendőrség által őrzött falvak, hogy a lakosság ne léphessen érintkezés­be a hazafias erőkkel —szerk. megy) Nguyen Cao Ky tábornok, a kor­mány vezetője kijelentette, hogy e­­gyetlen állampolgár sem bírálhat kormányszemélyiségeket, mert ez kormányellenes cselekedetnek szá­mít. A kormányfő így akar véget vetni a saigoni kormány akcióival szemben tanúsított ellenállásnak. Nyilatkozatában a Hue városi diák­­tüntetésekre utalt, amelyek során több dél-vietnami katonai vezetőt hevesen bíráltak. Amint az UPI közli, Lyndon Johnson a Fehér Házban megbeszé­lést folytatott Eisenhower volt el­nökkel a vietnami helyzetről és az acélipari munkások várható sztrájk­jával kapcsolatos kérdésekről. A hírügynökség szerint Latin-Ameri­ka és a NATO problémái is szóba kerültek. IFJÚ TÜNTETŐK A MADISON EGYETEM ELŐTT Az elmúlt napokban több­ alkalommal fejezte ki tiltakozását a vietnami beavatkozás­­ellen az amerikai haladó közvélemény. Felvételünkön : az egyetemi ifjúság tiltakozó menete L­imában, Peru fővárosá­ban a napokban falra­gaszok jelentek meg, amelyek halálbüntetést helyeztek kilátásba a partizánoknak, s azoknak is, akik kapcsolatot tartanak velük. A parlament által elfogadott főbenjáró büntetés a betetőzése annak az egész sor intézkedés­nek, amelyeket a hatóságok a fel­kelők ellen hoztak az ország kü­lönböző vidékein.. A kormány július 1-én 30 napra kivételes ál­lapotot hirdetett ki, s azt augusz­tus elején további 30 napra meg­hosszabbította. Jelentős katonai erőket irányítottak Cuzco és Ayacucho tartományokba. A bombázó repülők az Andokban, ahol a partizánokat sejtik, egész falvakat romboltak le. A váro­sokba vezető utakat különleges katonai alakulatok őrzik, nagy­szabású műveleteket hajtanak végre a stratégiai fontosságú hegyvidékek bekerítésére, töme­gesen tartóztatják le azokat, aki­ket a partizánokkal való kapcso­latokkal gyanúsítanak. A hatóságok két hónappal ez­előtt még tagadták ennek a mozgalomnak a létezését, most azonban a hadműveletek, a ha­lálbüntetés bevezetése a gerilla­harcosok ellen lényegében hall­gatólagos beismerése a partizán­harcok fokozódásának. A könyör­telen büntetés bevezetésével a partizánmozgalom lanyhulását re­mélték, de a harcok lankadatla­nul tovább folynak. A múlt hé­ten például Andamarca és Hatun­­huegan városok környékén heves összecsapások voltak a kormány­csapatok és a gerillák között. A felkelők titkos rádióleadói quechua indián nyelven szólítják fel a hegyvidékek parasztságát, csatlakozzanak a földért, a társa­dalmi igazságért folyó küzdelem­hez. Az éjszakák leple alatt az indián parasztok hosszú sora lo­pakodik a hegyekbe, kapcsola­tot keresve a felkelők egységei­vel. Kétségbeesett, s talán éppen ezért mindenre elszánt parasz­tok hosszú oszlopai csatlakoznak már régóta a „Földet, vagy ha­lált“ jelszó alatt folyó harchoz. Ezúttal a küzdelem nagyobb len­dülettel folyik mint valaha is az utóbbi években. A partizánok támadásai a föld­rész több országára kiterjedtek. Ismeretes hogy Kolumbiában a felkelt hazafiak megalakították a­­független Marquetália Köztársa­ságot, amelyet a hadsereg több mint két éve vajmi kevés sikerrel ostromol. A paraszttömegek fel­kelő mozgalma jelenleg „az egész országra és Bogotára, a fővárosra is kiterjed“ — írja a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung. Venezu­elában állandó gerillaharcok folynak, amelyeket a Felszaba­dító Nemzeti Front szervez. Nem­régiben Caracas belterületén a partizánegységek tüzet nyitottak a rendőri erőkre. Bolívia katonai kormánya jelenti, hogy a parti­zánok Argentína határa közelé­ben megtámadták a hatósági erő­­ket. Dél-Amerika sok országában már évek óta folynak a gerilla­­harcok. A fegyveres felkeléseket a munkástömegek nyomorúsága, a nehezen elképzelhető társadal­mi egyenlőtlenség robbantotta ki. „A szakadék óriási a vagyonos kisebbség életformája és a vidéki lakosság döntő többségét kitevő tömegei között, amelynek élet­módja inkább hasonlít a közép­korihoz mint a XX. századbeli­hez“ — írja a Le Monde. A lakos­ság elégedetlenségének fő oka a földnélküliség, amelynek hatása a viszonylag nagyon vékony va­gyonos rétegtől való gazdasági és politikai függőségben jut kife­jezésre. Ez a helyzet nem mai keletű. Mégis mivel magyarázható a for­radalmi megmozdulások rohamos fellendülése az utóbbi 2—3 év­ben ? Az okokat most is minden említett ország sajátos gazdasági és politikai helyzetében kell ke­resni, de a mozgalom egyidejű­sége szoros kapcsolatban van a tömegeknek a Dominikai Köz­társaságban lezajlott események­kel szemben tanúsított politikai visszahatásával. Az Amerikai Egyesü­lt Államok katonai be­­avatkozása, az Amerikai Államok Szervezete által nyújtott támo­gatás éles fényt vetített az ame­rikai országok egy jelentős részé­nek kormányaira. Mint ismeretes több kormány nyíltan szembefor­dult az USÁ-val és az­ általa támo­gatott rendszerekkel, amelyek szembeszegülnek minden haladó gazdasági és politikai kezdemé­nyezéssel. Ezzel kapcsolatban Juan Bosch, a Dominikai Köz­társaság alkotmányos elnöke eze­ket írta: „A dominikai forradalom még áprilisban, kiteljesedett vol­na, ha az USA közbe nem lép ... Erőszakhoz folyamodtak, hogy elfojtsák a demokráciát. Ha jól ismerem a népet, bízvást elmond­hatom, hogy ha eljön a leszámo­lás ideje, a mai és holnapi domi­nikaiaknak nehéz lesz majd elné­zést tanúsítaniuk az USA-val szemben. Az USA dominikai beavatko­zása az eddigieknél is fékeve­­szettebb diktatórikus kormány, formákhoz vezetett, ez viszont serkentette a politikai visszaha­tást sok latin-amerikai ország­ban. Az USÁ-nak a Dominikai Köztársaságban a népi felkelés vérbefojtására irányuló akciói számos latin-amerikai kormány kezébe alá nem írt váltót adott. Az utóbbi hónapok során Vene­zuela, Peru, Bolívia, Ecuador diktatórikus kormányai még kö­nyörtelenebb antidemokratikus megtorló intézkedésekhez folya­modtak. Nem véletlen játéka, hogy a felkelő mozgalmak éppen ezek­ben az országokban robbantak ki, illetve lángoltak fel még he­vesebben, mint például Bolíviá­ban, ahol a bányászok fegyveres harcát csak ideiglenesen tudták elfojtani. Peruban, Venezuelában és Kolumbiában hevesebben, most már országos méretekben lobbant fel újra a partizánharc. Minden jel kétségbevonhatatla­­nul arra mutat, hogy ezeknek a mozgalmaknak kimondottan im­perialistaellenes jellegük van. A perui partizánmozgalom vezető­­ségének egyik programnyilatko­zata a politikai és gazdasági át­alakulásokkal egyidejűleg ki­­mondja az idegen monopóliumok uralmának felszámolását is az ország gazdasági kincsei felett Tupac Amaru-nak nevezik azt a partizánkülönítményt, ahol ezt a programot kidolgozták. A külö­nítmény neve régi parasztfelke­lésekre emlékeztet. Egy Tupac Amaru nevű indián, aki az inkák leszármazottának mondta magát. 1781-ben negyvenezer indián élén felkelt a spanyol uralom ellen és egészen a curcoi császári udvar kapui felé ért el. Sajnos elárul­ták, seregét szétszórták, de neve a felkelés, az igazságért folyó küzdelem jelképévé vált az in­diánok számára. Érthető, hogy visszakívánják földjüket, amelyet őseiktől raboltak el és ez a föld­éhség állandó parázsként lappan­gott a hamu alatt, s időnként láza­dások alakjában lobbant lángra. A hatmillió nincstelen perui föld­műves döntő többsége indián. Cuzcoban csaknem 200 évvel ez­előtt a spanyolok mészárolták ha­lomra a földet követelő indiáno­kat, 1964-ben a megtorló csapatok géppuskái kaszálták le azokat a parasztokat, akiknek ekéje bele mert hasítani a latifundiumok földjébe. 1965-ben tüzérséget és bombázó repülőket is dobtak be a parasztok ellen. Az a látszat-földreform, amely­­lyel a kormány port akart hin­teni az ínséges parasztság szemé­be, csakhogy lecsillapítsa hábor­gásukat, nem járt sikerrel, mert sértetlenül meghagyta a mező­­gazdaság feudális szerkezetét, továbbra is , életben maradnak a nagybirtokosok gazdasági és poli­tikai kiváltságai. Ez még nyilvánvalóbbá válik most, amikor a gerillaharcosok elleni megtorlás éle kimondot­tan a parasztok ellen irányul. A parasztok látják, hogy a „rend“ erői ősrégi ellenségeiket, a gamo­­nálokat támogatják. A föld „igazságos“ elosztásáról szóló hivatalos demagógjának túl­ságosan kilátszik a foga fehére. De ugyanilyen nyilvánvaló a pa­rasztság­ válasza is ! „A közvetlen cselekvéshez folyamodtunk — mondotta Luis de la Puente, a felkelő , mozgalom egyik­­ vezetője — mert a Belaunde Terry kor­mány elárulta elveit (ez a kor­mány kezdetben földet ígért, majd „elfelejtette“. Ígéretét­ fő­leg az agrárreformra irányuló ígéreteit. Magatartását az impe­rialista trösztökkel és az észak­amerikai külügyminisztériummal szemben a gyengeség jellemzi. Reformizmusa és demagógiája túlságosan is átlátszó. Célunk egy olyan széles arcvonal kiala­kítása, amely magába öleli a pa­rasztságot, munkásságot, a városi és vidéki kispolgárságot“. A latin-amerikai országok tár­sadalmi harcainak egyik jelleg­zetessége — amely rányomja bé­lyegét a partizánmozgalom fej­­lődésére is — az, hogy szélesedik a küzdelem tömegalapja. A pa­rasztok fő követelése az agrár­reform. Főleg ez vonzza őket a partizánmozgalomba, s harcukat a munkásosztály szervezetei, a ha­ladó értelmiség is támogatja. Tavaly, amikor Peru két tarto­mányában a hadsereg azok közé a parasztok közé lőtt, akik elfog­lalták a megműveletlen földesúri birtokokat, a szakszervezetek messzemenő szolidaritást vállaltak a parasztsággal. Az utóbbi hóna­pokban „számos latin-amerikai szakszervezet hatékonyan támo­gatja a falusi proletáriátus és a szegény parasztság, harcát a föld­reformért. Az egyetemi ifjúság csatlako­zása is erősítette a társadalmi harcok tömegalapját. Június 9-én a bogotai Bolivár-téren 1500 diák tüntetett az amerikaiak domini­kai beavatkozása ellen, valamint az ellen, hogy a kolumbiai kor­mány csatlakozott a dominikai nép ellen elkövetett i­gazságokhoz. Jellemző, hogy ugyanakkor élén­ken éltették Marquetalia Függet­len Köztársaságot is, tehát a tár­sadalmi haladásért folyó harc egybefonódott az e harcot elfoj­tani akaró bel- és külföldi poli­tikai erők leleplezésével. Ezek után nem hat meglepetésként, hogy a Bacaramanga egyetem 40 hallgatója csatlakozott a partizá­nokhoz. A nemzetközi sajtó sokat beszél a latin-amerikai országokban fo­lyó társadalmi erjedésről, „az An­dok felett gyülekező sötét vihar­felhőkről“. A könyörtelen dikta­túrák szigora nemhogy elfojtotta volna a nép elégedetlenségét, ha­nem ellenkezőleg : kirobbantotta azt. A forrongó kontinensen folyó társadalmi harcok képét kiegé­szíti a partizánmozgalom kiterje­dése. Kolumbiában és Peruban országos méreteket öltött, Ve­nezuelában rohamosan fejlődik ez a mozgalom. Ezek a gerilla megmozdulások már korántsem spontán jellegűek, mindegyre — főleg Peruban — szervezett fegy­veres harccá alakulnak. Ez pedig súlyos tényezővé válik a nem­zeti és társadalmi felszabadító harc során. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az élénkülő partizánmozga­­lom mind több ponton kezd érintkezni azzal az ellenzékkel amely megbélyegezi az USA fegyveres beavatkozását a Do­minikai Köztársaság belügyeibe, az Equadorban és Bolíviában mindjobban fellángoló népi moz­galmakkal, amelyek mind elszán­­tabban szegülnek szembe a Was­hington által támogatott reak­ciós kormányokkal. Ha az Amerikai Egyesült Álla­mok azt hitte, hogy „megszelídí­tette“ a latin-amerikai társadalmi földrengések központját Domi­nikában, meglepetéssel kell ta­pasztalnia, hogy az Andokban is megrendült a föld és semmi biz­tosítékot nem láthat arra nézve, hogy máshol is meg nem mozdul­ ­""GEN POP AZ ANDOK EPICENTRUMAI Athén Összehívták a koronatanácsot A királyi palota hivatalosan kö­zölte, hogy szerda estére összehívták a koronatanácsot a görög politikai válság megoldása céljából. Amint az Agerpres jelenti, a közlemény hang­súlyozza, hogy a tanácskozásra meg­hívták az összes volt miniszterelnö­köket , és a politikai pártok vezetőit. A megfigyelők úgy vélik, hogy a ta­nácskozás nem oldhatja meg a vál­ságot,­ mert nem valószínű, hogy a pártok közötti alapvető nézeteltéré­sek elsimuljanak. A France Presse szerint a koronatanács összehívásá­val lehetővé akarják tenni a jelen­legi kormánynak, hogy időt nyerjen. Abban reménykednek, hogy a Ci­i­­mokosz-Novasz csoportba újabb cen­trista képviselőket vonhatnak be, s így létrehozhatják a szükséges par­lamenti többséget. A bécsi történész kongresszus vitája Bécsből jelenti Aurel Pop, az Agerpres tudósítója . Bécsben folytatódik a XII. nem­zetközi történelemtudományi kon­gresszus. Amint már közöltük, a kongresszuson részt vesz hazánk számos tudósból , akadémikusok­ból és akadémiai levelező tagokból, egyetemi tanárokból, történelemtu­dományi kutatókból — álló küldött­sége. A Nagy Problémák szakosz­tályban megvitatták a Műveletlen­­ség című témát. Ehhez a kérdéshez Románia Szocialista Köztársaság küldöttsége részéről felszólaltak Constantin Daicoviciu, Emil Condu­­rache akadémikusok és Ioan Nestor professzor. Küldötteink visszaverték a gyengén fejtett országokba való kultúraexport elméletét. A társadalmi mozgalmak történe­tét,­ tanulmányozó nemzetközi bi­zottságban megvitatták „A társadal­mi osztályok harca a nemzeti füg­getlenségért“ című témát. Hazánk küldötte, P. Constantinescu-Iasi pro­fesszor, akadémikus előterjesztette „A népi tömegek harca a román fe­jedelemségek és Erdély egyesülé­séért“ című referátumot. A kongresszuson nemzetközi kol­lokviumra került sor az európai el­lenállás történetével kapcsolatos módszertanról és dokumentációról A kollokviumon Ion Popescu-Pu­­turi, a Párttörténeti Intézet igazga­tója referátumot terjesztett elő az európai ellenállás történetírásának módszertanáról és dokumentációié­ról. A Történelmi Gondolkodás szak­osztályban a XX. század közepe tör­ténelmi gondolkodásáról tárgyaltak Ezzel a témával kapcsolatban fel­­szólalt C. Daicoviciu akadémikus és Eugen Stanescu professzor. A kongresszus részvevői nagy ér­deklődéssel fogadták a román kül­döttek felszólalásait és indítványait ROMÁN KONFEKCIÓ KIÁLLÍTÁS MOSZKVÁBAN Moszkvából jelenti az Agerpres . A TASZSZ hírügynökség közli, hogy a legnagyobb moszkvai áruház, a GUM termében megnyitották a Románia Szocialista Köztársaság könnyűipara által rendezett férfi, női és gyermek-konfekció kiállítást. A kiállítás oly nagy sikernek örven­dett, hogy a 10 napra tervezett ro­mán divatbemutatót két nappal meg kellett hosszabbítani. Különös sikert arattak a nappali és estélyi női ruhamodellek, az ele­gáns szabású és szép színű férfiöltö­nyök, és a gyermekruhák. Nagygyűlés Hanoiban Hanoiból jelenti az Agerpres . A függetlenség kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából, kedden a Vietnami DK fővárosában nagygyű­lést tartottak, amelyen beszédet mon­dott Fam Van Dong, a Vietnami DK miniszterelnöke. A szónok hangsú­lyozta a vietnami nép azon töretlen szándékát, hogy harcol az amerikai agresszorok ellen a haza megvédésé­ért, Dél-Vietnam felszabadításáért, az ország egyesítéséért. A Vietnami DK-nak a szocializmus építésében elért kimagasló eredményeiről szól­va, Fam Van Dong hangoztatta, hogy ezek a sikerek fellelkesítik és az amerikai agresszorok elleni hősies harcra­ buzdítják a dél-vietnami né­pet. A nagygyűlésen részt vett Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke. Hazautazott Prágából Waldeck Rochet, a Francia KP fő­titkára, aki a Csehszlovák KP KB meghívására látogatást tett Cseh­szlovákiában. (Agerpres) Budapestre érkezett a Magyar NK Országgyűlésének meghívására a japán parlament küldöttsége, élen Iszadzi Tanaká­­val, a képviselőház alelnökével. (MTI) A zápor és jégeső az olaszországi Ravenna tarto­mányban nem egészen egy óra alatt több mint 30 000 hektáron tette tönkre az egész termést, a kárt 2 milliárd lírára becsülik. (Agerpres) Argentina űrrakétát lő fel 600 kilométer­ magasságba — kö­zölte az argentin katonai és lég­ügyi kérdésekkel foglalkozó állam­titkár. (Agerpres) A portugál csapatok mind gyakrabban használnak mér­ges gázakat az angolai lakosság és felszabadító hadsereg ellen. (Ager­pres) A Kínai NK-ban turnézó román művészcsoport augusztus 30- án dalokból, operaáriákból és ba­lettszámokból álló nagy sikerű elő­adást tartott­­ Sanghajban. (Ager­pres) A mods-ok­ támadása Stockholmban és Göteborgban vasárnap ismét huligánok garáz­dálkodtak. A „mods"-oknak (hosszú hajúak) nevezett fiúk és lányok csoportokba verődve el­lepték a főváros központját, be­törték az ablakokat és a gépko­csik szélvédő üvegét. A rendőr­ség 50 zavargót letartóztatott. Göteborgban a rendőrök ki a­­karták szorítani a rendetlenkedő „mods"-okat a város főteréről. Ezek azonban ellenálltak. Rend­­őrkutyákat kellett a helyszínre hozni, hogy szétszórják a garáz­dálkodókat, akik üres üvegekkel dobálóztak. A svéd rendőrség véleménye szerint a fiatalok 20 százaléka 15 éven aluli és többsége még nem érte el 20. évét. Az Allalin gleccser áldozatai A svájci Zermatt helység köze­lében levő Allalin-gleccser hir­telen elmozdult helyéről. Óriási mennyiségű jég, kő és hó zúdult a Saas völgyben épülő duzzasz­tógátra, s az építőtelepet — ahol nagy iramban folyt a munka —, a hálótermeket és a melléképü­leteket teljesen betemette. Mint­egy 100 ember eltűnt. Az építőte­lepen olasz és svájci munkások dolgoztak. Számos mentőcsapatot küldtek a helyszínre, s ezek hozzá is lát­tak az épületek kiszabadításá­hoz abban a reményben, hogy még élve megtalálják az ott re­kedt embereket. Több sebesültet súlyos állapotban kórházba szál­lítottak. Számos holttestet is ta­láltak. A munkálatokat megne­hezíti az, hogy a katasztrófa több mint 2000 méter magasságban történt, s a szükséges felszerelés szállítása lassan megy. Az éj­szaka folyamán jelentették, hogy az Allalin gleccser továbbra is mozgásban van és az előzőnél háromszorta nagyobb mennyisé­gű kőzet és jég készül alázú­dulni. A legutolsó ilyenszerű kataszt­rófa csaknem 100 évvel ezelőtt történt ezen a vidéken. Befejeződtek a szovjet-egyiptomi tárgyalások Moszkvából jelenti az Agerpres . Moszkvában augusztus 31-én be­fejeződtek a szovjet-egyiptomi tár­gyalások, amelyeken, részt vett Leo­­nyid Brezsnyev,­ Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan és más szovjet vezetők, valamint Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke. Ugyanaznap a Kremlben szovjet­arab barátsági nagygyűlést rendez­tek. Anasztasz Mikojan beszéde során hangsúlyozta, hogy a szovjet-egyip­tomi barátság „az egyiptomi nép ne­héz megpróbáltatásának időszaká­ban bebizonyította életképességét és jelenleg egyre inkább fejlődik a Szovjetunió és az EAK közötti szé­les körű gazdasági és kulturális együttműködés keretében.“ A. Mikojan a továbbiakban ki­emelte az EAK és más ázsiai és afrikai független államok akcióit a békéért, és ,a népek szabadságáért, az agressziós politika, a feudális és a tőkés kizsákmányolás elleni harcban. A vietnami kérdésről Anasztasz Mikojan ezt mondotta: „A vietnami kérdés rendezésének egyedüli alap­ja az 1954-es genfi egyezmények szigorú tiszteletben tartása, a Viet­nami DK bombázásának megszünte­tése, az USA és szövetségesei összes fegyveres erőinek visszavonása Dél- Vietnamból. A vietnami népnek le­hetővé kell tenni, hogy maga intéz­ze sorsát.“ Anasztasz Mikojan befejezésül rá­mutatott, hogy a Szovjetunió és az EAK álláspontja „korunk minden fontos problémájában közeláll vagy azonos. Teljesen meg vagyunk elé­gedve az EAK-kal való kapcsola­tainkkal Gamal Abdel Nasszer beszédének jelentős részét az EAK-ban végbe­ment társadalmi változások elemzé­sének szentelte, kiemelve azokat az eredményeket, amelyeket a nehéz­ipar és a közepes nagyságú vállala­tokat magában foglaló ipar, a kül­kereskedelem és a szállítás államosí­tása, a földnek a parasztok közötti újrafelosztása, a szövetkezetek meg­szervezése, az ingyenes oktatás meg­valósítása és a társadalombiztosítás bevezetése stb. révén elértek. Nasszer elnök rámutatott, hogy noha az EAK néptömegei harcának céljait még nem valósították meg, „a nép már kezd rendelkezni saját sor­sa felett, szabadon kezdi építeni jö­vőjét, legyőzve az útjában álló ösz­­szes akadályokat.“ Az elnök hangsúlyozta, hogy az egyiptomi nép „azoknak a népeknek az élcsapatához tartozott, amelyek az­­el nem kötelezettségi politika folytatását szorgalmazták és a leg­őszintébb lépéseket tették az új há­borúk, sőt a véletlenül kirobbanható háborúk veszélyének elhárítására.“ „Népünk ma jól tudja, hogy ami­kor elítéli a Vietnam elleni agresz­­sziót, nem cselekszik egyes washing­toni körök tetszése szerint — jelen­tette ki Nasszer elnök de népünk még jobban felemeli hangját és arra törekszik, hogy a többi békeszerető népekkel együtt nemzetközi síkon a lehető legnagyobb erőket hozza moz­gásba az agresszió elhárítására.“ Befejezésül Nasszer elnök a szov­jet-egyiptomi baráti kapcsolatok szüntelen fejlődéséről beszélt. Huszonöt éves az El Siglo, a Chilei Kommunista Párt sajtószerve, amely a negyed­évszázad soráig következetesen har­colt a chilei proletáriátus és nép érdekeiért, az ország szabadságáért és függetlenségéért. (Agerpres) Reikjavikban bejelentették, hogy Gudmundur J. Gudmundsson izlandi külügyminiszter lemondott 1956 óta betöltött tisztségéről. He­lyébe Emil Johnssont nevezték ki (Agerpres)

Next