Előre, 1967. február (21. évfolyam, 5986-6009. szám)

1967-02-23 / 6005. szám

MINDEN EGYES LEJ SZÁMÍT A beruházási alapok felhasználásá­nak hatékonysága sokféle úton-mó­don növelhető, s ez elsősorban feltéte­lezi a beruházások kivitelezési ide­jének következetes csökkentését. A tervezők, építők, megrendelők ösz­­szehangolt erőfeszítéseinek ered­ményeként évről évre egyre töké­letesebb módszerek érvényesültek az építkezések irányításában, a munka megszervezésében, s en­nek folytán jelentős sikereket ér­tek el a beruházások kivitele­zési idejének lerövidítése terén. Számos objektumot a tervezett határidő előtt helyeztek működés­be, mint például a marosludasi hő­erőművet, valamint a gyulakutai „Vörös Csillag“ hőerőmű új kapaci­tásait. A vajdahunyadi Kohászati Kombinát 1000 köbméteres kohója rekordidő — 17 hónap — alatt épült fel. Sok ilyen és ehhez hasonló példát idézhetnénk. Mindez a beruházások­­építkezések terén elért figyelemre­méltó megvalósításokat tükrözi. Ez nem jelenti azt, hogy az üzembe­­helyezési határidő további lerövidí­tésének kimerültek volna az összes lehetőségei. Már csak azért sem, mert a műszaki előrehaladás, a tu­domány újabb és újabb vívmányai és azok gyakorlati alkalmazása le­hetővé, de ugyanakkor szükségessé is teszi a beruházási munkálatok ki­vitelezési idejének szüntelen csök­kentését. Bizonyos beruházások megvalósítása azonban még mindig — amint ezt a legutóbbi pártdoku­mentumok is kiemelik — indoko­latlanul elhúzódik, ami a pénzala­pok befagyasztásához, az üzembe­helyezés határidejének kitolódásá­hoz, olykor az erkölcsi kopáshoz ve­zet, s így az illető objektum „ki­öregszik“ még mielőtt a"7»’»"behe­lyezték volna. Az utóbbi években megnyitott építőtelepek egy részének esetében az első termelőkapacitások üzembe­helyezése — a munkálatok megkez­désétől számítva — több mint két évet igényelt, s olykor túllépték azt a kivitelezési határidőt, amelyet az adott beruházás jóváhagyásakor megszabtak. Például a marosvásár­helyi nitrogénes műtrágya-kombi­nát évi 90 000 tonna kapacitású am­­móniák­ részlegének üzembehelyezé­sét eredetileg 1965 utolsó negyed­évére tervezték, majd 1966 második negyedévére módosították a határ­időt, s ekkor is csak részben kezdte el működését. Ez azt jelenti, hogy a munkatelep megnyitása és üzembe­helyezése között több mint három év telt el, s hat hónappal túllépték az üzembehelyezésre eredetileg jó­váhagyott határidőt. Az üzembehelyezési határidő el­halasztásának számos oka lehet. Ezek szervesen összefüggnek, köl­­csönhatásúak, de lényegében min­den azon múlik, hogy az illetékes vezérigazgatóságok, megrendelők, tervezők, építők, üzemberendezés- és anyag­szállítók — azaz a beruhá­zást megvalósító döntő tényezők, akikre elsőrendű felelősség hárul az előirányzott alapok minél ésszerűbb felhasználásában — kellő alaposság­gal és határidőre biztosították-e a munkálatok ütemes kivitelezéséhez­ szükséges összes előfeltételeket. A műszaki és kivitelezési dokumentá­ciónak a kiszabott határidőre való elkészítése, a teljesen kidolgozott, pontos és korszerű műszaki és tech­nológiai megoldásokon alapuló ter­vek összeállítása csak megrövidít­heti a beruházások megvalósításá­nak idejét. A beruházási alapok minél gaz­daságosabb felhasználása érdeké­ben már a terv szerinti elosztásuk­nál megfontoltan kell eljárni. Mint ismeretes, a nemzetgazdaság kor­látozott lehetőségekkel rendelkezik az évi új beruházások volumenét il­letően. Eszerint, végső fokon az ala­pok felosztásának helyessége hatá­rozza meg, hogy e beruházások nyo­mán a nemzetgazdaság mennyi időn belül jut hozzá új termékekhez, a termékek minőségi javulásához, a munka termelékenységének növeke­déséhez. Tapasztalataink azt mutatják vi­szont, hogy a beruházási alapokat olykor túlságosan sok munkálatra aprózzák fel, s ennek következme- Alexandru Olteanu a Központi Beruházási Bank főinspektora (Folytatása a 3. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN GAZDASÁGI SZEMLE CRISTEA PASCU: Építkezzünk csökkentett fémfogyasztással FLÓRA GÁBOR: Melegágyba hullott a mag? MŰVELŐDÉSI OLDAL NINA CASSIAN: Költészet és könnyűzene KOVÁCS JÁNOS: Két regény közös nevezője HALÁSZ ANNA: Merre tart a rövidfilm? Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A KÖZSÉGI NÉPTANÁCSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK ELŐTT TALÁLKOZÓK LOLLINI GYÜMÖLCSE A diószegi néptanács székházá­ban szembetűnő helyen függ a fa­lon egy bekeretezett oklevél. Né­hány soros szövege arról tanúsko­dik, hogy Krisána tartományban sehol nem tudták megelőzni a köz­ség lakosait a falvak szépítéséért folyó múlt évi hazafias versenyben. Nehéz volna elmondani, mennyi minden rejlik e siker mögött. Ott kellene kezdeni, hogy a lakosság és a képviselő kapcsolataiból miként csíráztak ki hasznos elképzelések, hogyan vált tettekké sok elfogadott ötlet. Látni kellett volna nyáron a parkokban s a házak előtt virító negyedmillió virág alkotta színpom­­pát, végig kellene sétálni a falu nagy részét behálózó több mint 6 kilométernyi betongyalogjárón, meg­tekinteni a 750 négyzetméteres partvédő falat s a vízlevezető csa­tornákat, amelyekhez több mint 8 000 köbméter földet mozgattak meg. S még akkor is csak kisebb részét ismernénk a másfél millió lej értékű hazafias munkának, ami­ből 192 lej jutott minden lakosra. És hallani kellene azt is, hogyan indokolták meg a 4-es kerület vá­lasztói Kárándi Gyula téesz-tag negyedszer történt jelölését, vagy Lovas Piroskát, mikor kijelentette : olyan emberekkel, mint Fiók Sán­dor, Kovács Irén, Bodnár Lajos és még annyian, öröm együtt dolgozni. De ugyanígy nyilatkoznak a vá­lasztók Costa Dumitruról és Corbut Augustinról, meg a többi képvise­lőjelöltről, ugyanilyen elismerés illeti meg valamennyi választókerü­let, az egész község szorgalmas lakóit. Most pedig, amikor a szervezett 51 találkozónak felén már túl van­nak, egyre jobban kiviláglik, hogy a választásra való készülődést mi­lyen jól hasznosítják a további közérdekű akciók érdekében. A községi néptanács végrehajtó bi­zottsága, a honpolgári bizottságok vezetőivel közösen immár kétszer vitatta meg a találkozókon felvetett kérdéseket s bizonyára maga Glita Ioan is csodálkozott, amikor javas­lata elhangzása után néhány nappal már utcája többi lakóival együtt lerakhatta a járdaépítéshez kért 130 köbméter — Váradról hoza­tott — folyami kavicsot. Ugyanez történt több más olyan kerületben, ahol az eredeti terv szerint az idén még ugyancsak nem került volna sor a gyalogjáró építésére. De a la­kosság munkafelajánlással párosult kérése nyomán sikerült megoldást találni rá. Ugyanígy bővültek a ter­vek sok egyébbel. Nemcsak papíron. A Horea utcai választók által igé­nyelt ártézi kúthoz megrendelték a csöveket, s fúrásához szakembert szerződtettek. A Mihai Viteazul ut­ca villanyvilágításának megjavítá­sához anyagi alapot teremtettek transzformátor beszerzésére, a 35-ös kerületben pedig a helyszínen van már a hídépítéshez szükséges fa­anyag. A legtöbb újonnan felmerült probléma megoldását annyira elő­készítették, hogy mihelyt az időjá­rás megengedi, teljes erővel foghat­nak a munkához. Nem beszélve az eredeti célkitűzésekről, amelyek megvalósításához már előbb megte­remtették a feltételeket. Erre célzott Malija Florian, a néptanács végrehajtó bizottságának titkára, amikor kijelentette: Dió­szegen mindenki bízik abban, hogy az idén megőrizzük első helyünket a falvak közötti hazafias verseny­ben. Adrián Miklós Tovább javul a konstancai kikötő műszaki ellátottsága A konstancai kikötőben rövide­sen egy nagy úszódokkot helyeznek üzembe kereskedelmi flottánk ha­jóinak műszaki ellenőrzése és ja­vítása céljából. A legfőbb műveleteket, köztük a hajók felemelését, vagy vízrebocsá­­tását, a hajótest tisztítását, a bá­doglemezek kopásának meghatáro­zását, illetve kicserélését, a külső festést, a hajócsavar szerelését és központosítását jórészt automati­kus úton végzik. Az új úszódokk lehetővé teszi 40 000 tonnáig terjedő tengeri ha­jók javítását. (Agerpres) KOLOZSVÁRI TÉL A TÖRVÉNYSZÉKI ORVOS HIVATÁSA Interjú elején szokás megjelölni az interjút adó személyiség funkcióját. Ander Zoltán esetében azonban ezt szándékosan mulasztom el, egysze­rűen azért, mert képtelenség egyszó­­ban kifejezni azt a munkaterületet, melyet tevékenységével átfog. Ha azt mondom, törvényszéki orvos, ez­zel legfőbb tevékenységi körét je­löltem meg, de távol attól, hogy munkája sokrétűségét érzékeltes­sem, hiszen ilyen minőségében is több funkciót tölt be. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet törvényszéki orvostani katedrájá­nak s ezen belül a toxikológiai és kórbonctani tanszék vezetője. U­­gyancsak mint törvényszéki orvos vezeti az Országos Orvosi Szövetség törvényszéki orvostani bizottságának marosvásárhelyi fiókját, tagja a Leg­felső Törvényszéki Orvosi Bizottság­nak és vezeti a tartományi szolgálat munkáját. Ezen kívül a Vöröskereszt Országos Tanácsának tagja és tarto­mányi tanácsának elnöke, a maros­vásárhelyi népi egyetem igazgatója, tagja az Orvostudományi Társaság Országos Bizottságának és a Maros­­vásárhelyen megjelenő Orvosi Szem­le deontológiai rovatának felelőse. Mivel kívülállók nagy többségé­nek szemében a törvényszéki orvos munkája, tevékenysége még ma is amolyan rejtélyes kuriózum, mai in­terjúnkban ilyen minőségben fordul­tunk dr. Ander Zoltánhoz, e tudo­mányág hazai és nemzetközi tekinté­lyű professzorához, számos szakkönyv és tanulmány szerzőjéhez. A beszélge­tést rövid kitérővel kezdjük, hiszen törvényszéki orvosi minőségében be­töltött számos funkciójából az követ­kezik, hogy az orvostudomány e je­lentős ágának többféle intézménye is van. Kérdésünk­ nem fenyeget-e a párhuzamosság veszélye, mikor jól tudjuk, hogy a tör­vény­széki orvostan minden intézménytől függetlenül vég­sősoron ugyanazt a célt szolgálja : az igazságszolgáltatás munkájának kie­gészítését és az egészségügyi profila­­xiát, vagyis a morbiditások (mérge­zés, baleset, alkoholizmus stb.) meg­előzését ? — A kérdés, sajnos, nem alaptalan. A törvényszéki orvos munkájának célja a bűnügyi nyomozás elősegítése és általában az egész igazságszolgál­tatás támogatása. Bizonyítékot tu­dunk szolgáltatni a tett színhelyén ta­lált hajszál alapján, az áldozat körme alatt talált grammnyi bőrből, mely védekezés közben került oda a tet­tesről, vagy a bűnjeleken talált más nyomokból. Éppen ez a tény, hogy már ilyen fokára jutottunk a törvény­­széki orvostannak, megköveteli a leg­korszerűbb feltételek között folyó ku­tatómunkát. Természetes tehát, hogy effektív munkánk mellett kutatáso­kat is végzünk, ahogy az is együtt jár munkánkkal, hogy a lakosságnak kü­lönböző igazolványokat, szakvélemé­nyeket bocsássunk ki. Munkánknak ez a hármas jellege tehát nem para­­lelizmus, hanem szükségszerűség. A probléma inkább az intézményesség­­ben van. Ettől az évtől kezdve egye­temi központunkban három vonalon dolgozunk. Ez a három forma : egye­temi oktatás és kutatás, tartományi szolgálat és a fővárosi Mina Minovici kutatóintézet vásárhelyi fiókja. U­­gyanaz a kis munkaközösség tehát há­romféle minőségben dolgozik, három felettes szerv irányítja munkáját, há­rom munkaterv, jelentés, háromféle leltár ugyanazokról a műszerekről és egyazon tevékenység, hiszen nem le­het mereven szétválasztani egyiket sem , a terepen szerzett tapasztalatai­mat felhasználom oktató munkám­ban, épp úgy, mint minden kutatásom eredményét. És hasonló helyzetben vannak kollégáim is. Mégis függünk a néptanácstól is, az egyetemtől is, a központi intézettől is.­­ Ez nyilván háromszoros admi­nisztráció, vagyis papírmunka, nem beszélve egyéb hátrányairól, elsősor­ban arról, hogy nehézkessé teszi a munkaszervezést. Tekintetbe véve, hogy a legutóbbi pártdokumentumok amúgy is előírják a főiskolai tudomá­nyos kutatás és gyakorlati tevékeny­ség szoros összekapcsolását, vélemé­nyem szerint megfelelőbb szervezési forma lenne a maros­vásárhelyi tör­vényszéki orvosok munkáját az egye­tem hatáskörébe vonni. — Ez csak hasznára lenne mun­kánknak és sok mindent leegyszerűsí­tene. — A második kérdés ugyancsak a professzor elvtárs sokféle funkciója kapcsán merül fel: hogyan tudja ide­jét úgy beosztani, hogy minden fel­adatának eleget tegyen ? — Nagyon nehezen. Fő munkakö­röm az oktatás és ezzel szoros össze­függésben a tudományos kutatás, minden más elfoglaltságomat ezeknek rendelem alá. Legfőbb törekvésem az, hogy hallgatóimat napirenden tart­sam mindennel, ami új a törvényszéki orvostanban. Több mint 2000 diapozi­tív áll a tanszék rendelkezésére az előadások szemléltetésére és többezer kartonlap, melyekre a hazánkban és külföldön megjelenő, vonatkozó ta­nulmányok rövid ismertetését vezet­jük rá 50 kérdéscsoport szerint. Ezen kívül kiszállásokra viszem hallgatói­mat, mikor érdekes esethez hívnak ki, és részt veszek velük olyan törvény­­széki tárgyalásokon, ahol a mi segít­ségünkre is szükség volt a vádirat ösz­­szeállításához.­­ Mivel az Önök munkája szoros kapcsolatban áll az igazságszolgálta­tással, arra kérném a professzor elv­társat, erről a kapcsolatról mondjon néhány szót. — Igen, kiegészítjük, segítjük az ü­­gyészség és a Mik­cia munkáját. Te- Barabás István műt !’ (Folytatása a 2. oldalon) Beszélgetés dr. ANDER ZOLTÁN professzorral XXI. évfolyam 6005 sz. 6 oldal éra 25 iráni 1967 február 23., csütörtök BEFEJEZTE MUNKÁLATAIT AZ RDESZ KONFERENCIÁJA Románia Szocialista Köztársa­ság Diákegyesületei Szövetségé­nek VI. konferenciája kedden befejezte munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés Palotájában. A délelőtti ülésen, az RDESZ Tanácsának és az Ellenőrző Bi­zottságnak jelentésével kapcso­latos vitában felszólalt 25 kül­dött és meghívott. A bizottságokban lefolyt viták összefoglalóit a következő elv­társak terjesztették elő: Aurel Stoica a kolozsvári DESZ-tanács tagja (szakmai-tudományos kér­dések), Theodora Viorica Tigano­­iu, a Iasi-i Konzervatórium diák­ja (kulturális-művészeti kérdé­sek); Constantin Bucur, a Buka­resti V. I. Lenin Gazdaságtudo­mányi Intézet diákja (turiszti­ka és sport kérdések); Florin Popa, a Bukaresti Orvosi­ és Gyógyszerészeti Intézet diákja­­(szociális-gazdálkodási és orvosi egészségügyi kérdések). A napirend 3. pontjaként a konferencia küldöttei jóváhagy­ták a Románia Szocialista Köz­társaság Diákegyesüeteinek szer­vezeti szabályzatához javasolt módosításokat. Egyhangúlag jóváhagyták a Diákegyesületek Szövetsége VI. konferenciájának határozatát. Ezután megválasztották az RDESZ Tanácsát és az Ellenőr­ző Bizottságot. A konferencia küldöttei titkos szavazással meg­választották az RDESZ Tanácsá­nak 97 tagját és 28 póttagját, valamint az Ellenőrző Bizottság 9 tagját. A fiatalos lelkesedés légköré­ben a konferencia részvevői jó­váhagyták egy levél szövegét, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceausescu elvtárshoz in­téztek. Mircea Angelescu, az RDESZ Tanácsának elnöke a konferen­cián mondott záróbeszédében ki­fejezte a román diákoknak azt az elhatározását, hogy viszonzásul a nép és a párt atyai gondosko­dására és figyelmére, arra a bi­zalomra, amellyel a termelésben várják, olthatatlan tudásszomj­jal fognak tanulni, arra töreked­ve, hogy képzettségüket napja­ink nagy igényeinek és követel­ményeinek színvonalára emeljék. Az RDESZ Tanácsa első plená­ris ülésén megválasztotta a vég­rehajtó bizottságot, amelyben a következő elvtársak vesznek részt: Mircea Angelescu — el­nök ; Ion Amariuta, Fejes Gyula, Lia Maria Pacuraru, Emilian Stancu, Mihai Stoica — alelnök IkuA » A UflftU lb V Z. I tigl i,Corvi*/ ■ Az Ellenőrző Bizottság első ülésén Ilie Gavrila elvtársat megválasztották a bizottság el­nökévé. Este, Románia Szocialista Köz­társaság Diákegyesületei Szövet­ségének Tanácsa vacsorát adott, amelyen az RDESZ VI. konfe­renciájának küldöttei és meghí­vottjai vettek részt. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak Az RDESZ VI. Konferenciája, han­got adva a hazánk diákságát lelkesítő gondolatoknak és érzelmeknek, kife­jezi az egyetemi fiatalok mélységes ragaszkodását szorgos és nagyszerű népünkhöz, a Román Kommunista Párthoz, kifejezi azt a rendíthetetlen elhatározásukat, hogy ifjúi éveiknek minden energiájával és erejével azon munkálkodnak, hogy alaposan felké­szült, szakavatott társadalmi felelős­ségüknek teljes tudatában levő szak­emberekké váljanak. Mi, a mai nemzedék, mely az elő­adótermek padjaiban, a tudomány és a kultúra széles láthatárait kutatva tanulunk, tiszta szívből köszönjük a népnek, a Román Kommunista Párt­nak azt az állandó és figyelmes, kész­séges gondoskodást, amelyet az értel­miség holnapi váltásának nevelése, szüntelenül javuló élet- és tanulmá­nyi körülményeink iránt tanúsít, azért, hogy legmerészebb törekvé­seink valóra váltása számára kedvező légkör vegyen körül bennünket Az ország összes diákjai határta­lan örömmel és lelkesedéssel fogadták Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bi­zottsága főtitkárának beszédét a kon­ferencián, ezt a mozgósító üzenetet, mely újabb erőteljes lendületet ad a román felsőoktatás haladásának. Az ez alkalommal kapott értékes útmu­tatások valóra váltása becsületbeli kötelessége az egyesületeknek, az egész egyetemi ifjúságnak. A diákság fóruma — az RDESZ VI. Konferenciája — alkalmat nyújtott az egyesületek és az egyetemi ifjúság utóbbi két évben kifejtett munkájá­nak elmélyült és igényes elemzésére, az elért sikerek, a szerzett pozitív tapasztalat számba vételére, határo­zottan feltárva ugyanakkor a tevé­kenységükben mutatkozó hiányossá­gokat A Konferencia vitája, a fiatal értel­miségiek képzése időszerű követelmé­nyeinek realitásaiból fakadó javas­latok és elfogadott intézkedések kon­struktív és mozgósító jellegüknél, a *cv£bbi munka *széres távlatait fel­táró jellegüknél fogva az egyesületek tevékenységének lényeges javulásá­hoz, az egész egyetemi életben be­töltött szerepük növekedéséhez fog­nak vezetni. Hazánk diákjai, román, magyar, német és más nemzetiségű fiatalok, testvéri egységben és abban a közös igyekezetükben, hogy a szocialista Románia hűséges állampolgárai legyenek, megfogadják, szenvedélye­sen és kitartóan munkálkodnak, hogy társadalmi fejlődésünk, a modern tu­dományos és technikai vívmányok követelményeinek magaslatán állja­nak. Az egyesületek figyelmük közép­pontjába helyezik azt, hogy az okta­tást szorosan kapcsolják a gyakorlat­hoz, a termeléshez, tudatában lévén, hogy a diákok csakis akkor nyerhet­nek alapos felkészülést, ha ténylege­sen részt vesznek a termelési folya­matban a gyakorlati idő alatt Az egyesületek jól tudják, hogy a szocialista építés bonyolult feladatai sokoldalúan felkészült, széles szellemi látókörű, fejlett erkölcsi arcélű értel­miségiek képzését követelik meg, s éppen ezért gazdag tevékenységet fognak kifejteni, hogy megkönnyítsék a diákok számára a párt tudomá­nyos politikájának mély megértését, ápolják bennük a büszkeséget né­pünk vívmányai iránt, a forró szere­­tetet szocialista hazánk iránt, segítsék abban, hogy a fejlett világnézet szem­szögéből értelmezzék a mai világ rea­litásait, ösztönözzék bennük a nem­zeti és egyetemes tudomány és kultú­ra nagyszerű értékei megismerésének óhaját. Következetesen érvényesíteni fogjuk a kommunista etika elveit, a szocialista társadalom emberének jel­lemző vonásait. A konferencia biztosítja a Román Kommunista Pártot, a párt Központi Bizottságát, hogy a diákság lankadat­lanul, szenvedélyesen és odaadóan fog munkálkodni az ország gazdasági és társadalmi-kulturális fejlődésének jelenlegi és távlati követelményeivel összhangban álló alapos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátításán. Legnemesebb célunknak, szívügyünk­nek tekintjük azt, hogy ismereteink, ifjúi energiánk és merészségünk tíz­szeresen gyümölcsözzék népünk to­vábbi vívmányaiban, azokban az együttes erőfeszítésekben, amelyek célja szocialista hazánkat a haladás és a civilizáció legmagasabb csúcsai­ra emelni. Mai vállalásunk, holnapi tettünk legyen annak a szeretetteljes hálának kifejezője, amellyel a nép és a párt iránt viseltetünk, annak az odaadás­nak, amellyel dolgozunk és harco­lunk azért, hogy hazánk — Románia Szocialista Köztársaság — mind vi­rágzóbb és egyre erősebb legyen, erő­södjék és viruljon szocialista nemze­tünk. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁR­SASÁG DIÁKEGYESÜLETEI SZÖ­VETSÉGÉNEK VI. KONFERENCIÁJA Kulisszás fémdúcolás az előfejtésnél • 15-20 százalékkal nagyobb termelékenység Bányaiparunkban a dévai kiterme­lésnél alkalmaznak először kulisszás fémdúcolást az előfejtéseknél a klasz­­szikus dúcolási rendszer helyett, a­­melyhez nagy mennyiségű faanyag szükséges. Az új módszer egyben le­hetővé teszi nagyobb (csaknem két­szeres) előfejtések kialakítását, s így teljesen gépesíthető a rakodás és a szállítás. A kísérleti időszakban megállapí­tották, hogy az új dúcolási módszer 15—20 százalékkal növeli a munka­termelékenységet. Ugyanakkor a dú­colásra fordított kiadások több mint 20 százalékkal kisebbek. SZENYEI SÁNDOR Hógolyó és pedagógia Kolozsvár Mamaia kávézó. Reg­gel hét óra. Pepita műanyag-borí­­tós asztal. Kint olvadt, aztán fagyott, gro­teszk mozdulatokkal egyensúlyoz­zák magukat az emberek a járdán: jégpantomim. Ezt nézzük asztaltár­sammal , fiatal, szőke, markáns ar­cú férfi. Ezt nézik-figyelik még jó­­néhányan a kávézóban , furcsa, senki sem kacag. Nem is mosolyog. Kislány markol a levegőbe kétség­­beesetten, aztán huppan, jó hús­ban van, nem üti meg magát - táskája csattan a bebőrödzött ha­von. Senki nem kacag. Nem is mo­solyog. A fejüket csóválják néhá­nyan, rosszallóan , el kéne takarí­tani a havat, jeget a járdákról, er­re gondolhatnak, ezt gondolom én is-Asztaltársam kortyos kávéjából, órájára néz, aztán rágyújt, most látom először. Úgy futólag ő is vé­gigmért már engem, amolyan ta­­pogatózó-kereső kíváncsiság ez, ösztönös, minden mellékgondolat nélkül. Prémkucsmás, fekete nagykabá­tos, idősebb férfi jön asztalunkhoz, kezében kávéja, tömött bajusza re­meg - Szervusz - mondja szőke asz­tallábamnak, engem megmér , át­néz rajtam. - Kerestelek - mondja aztán,­­ gondolom hallottad mi történt. Az este- Vacsora után. A szőke erősen gondolkozik, lát­ni rajta, cigarettája parazsát figye­li egy ideig, de úgy látszik, nem hallotta mi történt. Mondja is : - Te... nem tudom. Arca sajnálkozást fejez ki, moz­dulata is ilyesmit, bal kezét félma­gasra emeli, kifeszíti tenyerét, kérő mozdulat is ez : szabad a vásár. A másik, a bajuszos beszívja aj­kát, rosszallóan ingatja busa fejét, azt mondja : - Nahát f öl betűből áll a szó , szemrehá­nyás az ötödik hatványon. Aztán : - A tied a harmadik cé osztály. Feddő a hang, a szőke észreve­szi, kissé csodálkozva mondja : - Az enyém, persze. És ? A bajuszos hatásszünetet tart. Mély lélegzetet vesz körülnéz, az asztal fölé hajol . - A bentlakók, vacsora után meghógolyózták a szomszéd leány­iskola növendékeit. Szolgálatban voltam, láttam. Villog a bajuszos tekintete ! - Osztályfőnökük vagy. Laza köztük a fegyelem. A szőke arcán vibrálnak az iz­mok, kávéscsészéjébe búvik, onnan is szól, a csészére hajolva : - Nahát ! Aztán kérdez­i - A lányokat ? Én látom miért a kérdés, a baju­szos nem látja , kérdez a szőke, hogy időt nyerjen, hogy ne kelljen elsietett véleményt nyilvánítania, hogy ne kelljen elárulja érzelmeit. Bólint a bajuszos ! - A szomszédos leányiskola nö­vendékeit. Az estiseket. Megremeg a bajuszos : - Botrányos ! Keményen, példá­san kell megbüntetni őket. És kép­zeld, köztük volt Kéki is ! A szőke kinéz a kávézó ablakán, cigarettájából szí, hosszan, húz minden in az arcán, a bajuszos minden szava vonó , játszik aztán a szőke, mert kell húznia az időt, különben kifakad, kirobban. Azt mondja, másodszor : - Nahát. És hozzáteszi : - A Kéki is. Lányokat dobál hó­golyóval. A bajuszos sejt valamit, gyanús neki a visszhang, ő állásfoglalást vár, konkrét véleményt, ledoron­­gozó véleményt, javaslatokat a szankcióra vonatkozólag, kérdése­ket, hiszen ő az idősebb, jóval idő­sebb kollega, gyakorlata nagy a pedagógia terén ! Hallgat a bajuszos. Kicsit sápadt is, a csalódástól, valószínű. A szőkéből kicsúszik, kioson, ki­lopakodik a szó, látom, hogy utá­na kap ajkával, de szívesen leha­rapta volna felét, derékból lefelé, a „hát"-ot, maradt volna a „na", mégis más mint a „nahát", mert „na"-val kezdődhet olyan mondat, hogy „na... bízd csak rám", vagy a „na... a mindenit a sok csavargójá­nak" s még sok ilyen. De most már késő ! És ekkor megvilágosodik a baju­szos arca, szeme kikerekedik, a felfedezés világosította meg, hang­ja szemrehányó-szomorú : - Gúnyolódsz velem. ■Es megy. Köszönés nélkül távo­zik, sértődötten, de emelt fővel » elutasított hadvezér. S mikor becsukódik mögötte az ajtó, asztaltársamból a szőke, mar­káns arcú fiatal férfiből ellenáll­hatatlan erővel tör ki a kacaj. Te­nyerével képtelen magába szoríta­ni az­­ artikulátlan hangokat és olyan jóízűen, olyan őszintén ne­vet, hogy a jelenlévőknek, akarva­­akaratlan, vele kell tartaniuk. A MAROSVÁSÁRHELYI CUKORGYÁR BEFEJEZTE A KAMPÁNYT (Munkatársunktól) A gyári kürt hosszas búgása adta hírül Marosvá­sárhely lakosságának a minap, hogy a cukorgyár befejezte az 1966—1967-es idényt; a csaknem féléves gyártási idényben 513 500 tonna cukorrépát dolgozott fel.

Next