Előre, 1967. november (21. évfolyam, 6217-6242. szám)
1967-11-02 / 6218. szám
ELŐRE 2. oldal PANEK ZOLTÁN „SZÉKFOGLALÓJ‘ Annyit olvastam az utóbbi időben a mai húszévesek érzékenységéről — nevezetesen arról, hogy nem találják helyüket a világban —, hogy magam is túlérzékeny lettem érzékenységükkel szemben. Vers és próza, drámai kísérlet és „vallomás“ — már csak a közírás hiányzik a műfajok változatosságából. Mindezen fájult könnyeimet visszanedvesítő kérdésfelvetések és megválaszolatlan dilemmák közepette felmerült az én majdnem kétszer húszéves életem egy apróka semmisége. Hát velünk mi lesz ? Ha szorgalmasabb lettem volna , de mondhatnám másképpen is : ha észrevették volna iparkodásom, ma már arra kellene készülnöm, hogy holnap átvegyem a Nobel-díjat, a legrosszabb esetben azonban legalábbis e sorokra pazarolt energiával az akadémiai székfoglalóm megírására készülődhetnék. Ehelyett azonban egy másik — mások — székfoglalójáról kell írnom. Még mindig nem mondtam le ugyanis a világ felfedezhetőségéről. Az ember csak akkor indul- NAPLÓ hat igazán a világ felfedezésére, amikor megtalálta benne a helyét, ahonnan elindulhat dolgára. De félre a filozofálgatással — hagyjuk ezt azoknak, akik gúnyos mosollyal fogadják majd az alábbi sorokat : az ál-húszéveseknek ; minden nemzedék legalább két részre oszlik : a hangosak sietnek elmondani a hallgatva épülők nevében is másoktól örökölt közhelyeiket Ám ez még nem jelenti azt, hogy akinek füle van a hallásra, süketen száguldjon a hatvanadik éve felé a negyvenedik küszöbéről. Húszéveseket is megszégyenítő lelkesedéssel jár például a szatmári Állami Magyar Színház társulata vidékre (a legszebb lelkesedés : kötelességünknek felelősen eleget tenni) , pedig : bocsánatot kérek indulatomért — pedig idestova húsz éve vannak együtt. Vittük tehát egy szombat estére a felsőbányaiaknak A furfangos özvegy remek humorba sikerült előadását : társasgépkocsin, nagybányai feketekávé-szünettel. Szinte restellem, hogy kénytelen vagyok újra „szőrszálhasogató“ lenni. Betérünk a nagybányai fényes sugárúton egy feketére — milyen jó feketét főznek ott — , ez már abból is látszik, hogy a kávézó állandóan tömve van, szombaton alkonyatkor különösen. Amikor már nem egy kávézói asztalnál keresi az ember a helyét a világban — ugye, milyen rosszmájú tudok lenni folytatólagosan ? —, hanem csupán egy feketét szeretne felhajtani menetközben, azt sem bánja, ha ezt állva muszáj megtennie. De furcsa módon a lovagiasság nemhogy fogyatkozna az évek számával a húszas évek sajnálatos meghaladtával, de éppen ellenkezőleg : növekszik — így hát mindenekelőtt a társaságban lévő hölgyeknek igyekeztünk ülőhelyet biztosítani. Jobban mondva ezt próbáltuk meg, de nem jutott minden színésznőnek — este is dolgozó nőnek — ülőhely, üres szék, éppen a szomszéd asztalnál, még lett volna. Ám emiatt „szökött fel bennem a higany“ —, hogy húszévesen fejezzem, ki magam. Ugyanis a következő történt. Nem is férfi, hanem nő — méghozzá milyen csinos és szép színésznő - kérdezte meg már-már túlzásba menő kedvességgel a szomszéd asztalnál a bávatagon sűrű cigarettafüstbe bámuló húszévestől : — Bocsánat, foglalt ez a szék ? — Mármint az a szék, amelyen nem töprengett, mi lesz vele holnap, egy „értük is dolgozunk fiatal“, hogy az idősebbek is értsék : nem ült rajta senki, csupán egy fáradt csecsemő nyugtatta rajta a lábát. — Nem látja, hogy foglalt ? — volt a kihívó válasz. A fáradt úriember egy még pattanásait számláló „hölgy“ társaságában cigarettázott ; nyilván ezzel a visszataszító gesztusával szeretett volna legalább negyvenéves férfinak tűnni imádottja szemében. Nem részletezem : a nemsokára színpadra lépő színésznő — országos díj tulajdonosa — szerény mosollyal vette tudomásul, hogy a szék foglalt ; nem baj, ő amúgyis többnyire állva dolgozik , jönmegy a színpadon. Nekem az arcomba szökött a vér ; úgy látszik, egy velem egyidős színészbarátomnak is, mert feldúltan fordult hozzám : „Te, mi is ilyenek voltunk akkor ?“ Legalább olyan határozottan nyugtattam meg, hogy nem, mint amilyen biztosan tudom : csak kisebbfajta tömegverekedés árán tudtunk volna érvényt szerezni a belátó méltányosságnak ■, egy embernek elég egyetlen szék alá csüngetnie a lábát. Nem mindennapi „székfoglaló“ról van itt szó , bár a jelenség elég sűrűn ismétlődik napjainkban. Hogy miért néztük el annak az úriembernek a pimasz pöffeszkedését abban a nagybányai kávézóban ? Semmiesetre sem megalkuvásból , noha én már rég mondogatom magamban, hogy a szelíd belenyugvás nem terem minden esetben szelíd lendületet. Mentségünkre legyen mondva : siettünk. Meg aztán az vigasztalt bennünket, hogy nem minden húszéves ilyen. A hallgatva épülők váratlanul szoktak a színtérre lépni a húszévesek közül is. Rendszerint „későre- tartják „székfoglalójukat", ám az nem ilyen : beállnak azoknak a sorába, akik az életben tudják a helyüket, ismerik feladataikat. Tőlük várom azt is, hogy a nevüket kisajátítókat rendreutasítják. interurban ORVOSI VÁLASZOK K. D. Olthévíz: A penicillin alkalmazása a kanyarós betegnél nincsen „megtiltva“, de a gyermek szempontjából tanácsos a betegséget penicillin nélkül megúszni. A penicillin megzavarhatja a későbbi immunitás (védettség) kifejlődését a szervezetben. (A betegség kiállása tudvalevőleg egész életre szóló védettséget biztosít.) Ha azonban a betegséghez valamilyen másodlagos baktériumos fertőzés társul (leggyakrabban tüdőgyulladás), akkor penicillin vagy más antibiotikum adása nemcsak megengedett, hanem — az orvos megítélése szerint — „kötelező“ vagy csak „ajánlatos“. Az orvostudósok többsége szerint a társfertőzések megelőzésére nem szabad antibiotikumot alkalmazni. A betegség okozója egy vírus, amelynek eddigelé nincs ellenszere. D. M. Lupény: A „nevroza cardiaca“ diagnózist a gyakorló orvosok (többnyire helyesen) akkor állítják fel, ha a beteg szívtáji vagy szívkörüli fájdalmakat, vagy más kellemetlen érzéseket tapasztal, az orvos pedig nem talál a szíven semmilyen szervi megbetegedést (sem szívbillentyű hibát, sem koszorús-éz elmeszesedés jeleit). Levelében részletesen kifejtett kezelésekről ír, de nem derül ki belőle, hogy a vizsgálat kiterjedt-e elektrokardiográfiás és röntgen vizsgálatra is. Amennyiben ezek is normálisak, akkor a vizsgálatnak ki kell terjednie most már a szíven kívül álló olyan betegségekre, amelyek a közelből vagy távolabbról („reflex úton“) izgathatják a szívet (fertőző gócok, gyomorbélzavarok stb.). Végül lehetséges, hogy a fájdalmaknak egyáltalán semmi közük sincs a szívhez, hanem a mellkasban vagy a mellkas falában székelnek, de ha azok baloldalt vannak, a beteg könnyen hajlandó azokat a szívével hozni összefüggésbe. Anélkül, hogy valamennyi ilyen lehetőséget felsorolhatnánk, gondolni kell például a nyaki vagy háti gerinc-csigolyákból kiinduló („reuma“szerű) mellkasi fájdalmakra (spondilózis), bordaközi idegzsábára, vagy valamilyen mellhártya vagy hiluszmirigyből kiinduló folyamatra — főleg, ha időváltozáskor jelentkeznek a fájdalmak. Ha a fájdalmak főleg étkezés után, fekvő helyzetben jelentkeznek, kutatni kell egy rekeszizom-sérv vagy egy rejtett gyomorfekély után. Mindezeket klinikai és röntgenvizsgálattal az orvos elég könnyűszerrel megtalálhatja vagy kizárhatja. Ha mindezek a vizsgálatok negatív eredménnyel jártak — ami leveléből valószínűnek látszik — akkor csak azt tanácsolhatjuk : hagyjon fel a „betegségével“ való foglalkozással, kerülje az orvosokat és a gyógyszereket, nézzen a dolga után s amikor azt elvégezte, a szabad levegőn való szórakozás után — séták, kirándulások, torna, sportok stb. s akkor nyugodt lehet, hogy épp olyan „rugalmas“ lesz, mint a többi 27 évesek. I. A. Petrilla : On az „anémia“ nevű betegség mibenléte és okozója iránt érdeklődik levelében. Ez a betegség magyarra lefordítva egyszerűen vérszegénységet jelent. Hogy miből keletkezhet ? Rengeteg féle vérszegénység van, nem sorolhatjuk fel itt valamennyit, legtöbbször csak más betegség kísérő tünete és gyógyul, ha az alapbetegség gyógyítható. Túl sok, vagy kis mennyiségű de tartós, esetleg rejtett vérzések (gyomorfekély, aranyér stb.) lehetnek okai. Fertőző betegségeket kísérhet (tuberkulózis stb.). A vérszegénység maga nem ragályos, nem fertőző. Vannak ismeretlen és ismert eredetű veszélyes formái is. Fiatal nőknél vagy aggkorban vashiány is okozhatja. Ez vaskúrával többnyire teljesen meggyógyulhat. Az úgynevezett vészes vérszegénység — többnyire csak öregkorban lép fel — májkivonatokkal (B-12 vitaminnal) gyógyul. Dr. Kahána Ernő érdemes orvos AZONNAL JÖVÖK... Egyáltalán nem akartam paradicsomot venni, de miután megláttam a táblát, megálltam a gyümölcskereskedés előtt. Azonnal jövök — hirdette a fölirat. Mintegy jelezni kívántam, hogy hiszek a kiszolgáló eljövetelében, az igében, az írásban, a paradicsomban ... Az utcán számosan voltak a sietők, de kevesen a kiválasztottak. Az utcán majdnem mindenki pogány volt. Ezek csak megnézték az írást és pogányul káromkodtak. De voltak cefetek is : ők felbámultak a táblára és káromkodtak cefetül. Egyedül én voltam az, aki minél tovább álltam, annál jobban hittem Utólag azt gondolom, a szöveg stílusa bilincselt le. Ugyanis nem föltételeztem, hogy valaki ilyen klasszikus tömörséggel tudjon lódítani. Ha valaki két szóban ekkorát lódít, az valószínűleg lángelme. Aki minden áron hazudni akar, az úgy nekirugaszkodik, mint Cicero. A hazugság súlyos, bonyolult, agyafúrt találmány , annak kifutópálya kell. Van egymotoros hazugság — olyan, mint az Aviasan — vagyis mentő hazugság. Avval még el se-Megrendült bennem valami. Kizárólag azért maradtam, hogy lássam, ki az, aki nem jön. Gyanakodva figyeltem a járókelőket : előbb egy zöldkabátos pirosképű férfi tűnt föl, aki durván meglökött egy tipegő bácsikát. Talán ő nem jön — állapítottam meg. De miután megjött és elment, föl kellett mentenem a vád alól. Azután egy fütyörésző, pakumpartos fiatalemberre gyanakodtam. Őt képesnek tartottam reá, hogy (Folytatás az 1. oldalról) jóslatokat, melyek rosszmájúságnak tűnnek ugyan, az élet mégis sokszor igazolja őket. Mert a felszín-ember kitűnően ismeri környezetét, mindig jól felméri az esélyeket és aszerint helyezkedik. Látogatóiban soha sincs öröme, mert neki nem vendégei vannak, akik felkeresik, hogy elbeszélgessenek, mint barátok, hanem meghívottjai, a gyakoriságnak abban a sorrendjében, hogy milyen előnyökre, milyen haszonra számíthat ebből a viszonyból. Hány őszintének hitt barátságot láttunk szétfoszlani pusztán annak folytán, hogy valakit kisebb beosztásba helyeztek, és hány barátság született a fordított folyamat eredményeként ! Mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja — hangoztatják a barátságnak ezek a lovagjai. Lebbentsük csak félre jelszavuk poros függönyét, tekintsünk be kerítéseik mögé. Ott látható például a harácsoló, a pénz megszállottja. Úgy képzelem, szíve helyett számológép működik. Minden szót, mozdulatot, mosolyt, vagy szemöldökráncolást, minden új ismeretséget átszámol pénzre , lehetséges nyereségnek, vagy FELSZÍN veszteségnek. Ha a mérleg pozitív, akkor kedélyes, jóságos, tele előzékenységgel, megértéssel. Dicsér és mosolyog, forgatja a szemét, sietve tüzet ad, mikor rá akarsz gyújtani, ha azonban veszteség mutatkozik a láthatáron, merevvé válik, bizalmatlanná, méltóságteljessé. Mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja, hangoztatta néhány évvel ezelőtt ismerősöm, egy falusi iskola igazgatója, mikor azt kérdeztem, hogyan tud módszertanilag irányítani egy tantestületet tanítói diplomával, mikor vezetése alatt öt tapasztalt tanár dolgozik. Estig megtudtam, mit takartak szavai : „vasfegyelmet”. Mikor az irodalomszakos tanár nem indult, hogy végigjárja a falut eperlevelet szedni a selyemhernyóknak, büntetésként vasárnap az egész tantestületnek kirándulni kellett mennie az igazgató vezetésével. Aki a jelenléti naplót nem írta alá a gyalogtúra előtt, annak prémiummegvonást ígért. Nem tartottam meglepőnek, mikor megtudtam, hogy az illető igazgató némely közvetlen felettese gyakran száll ki a községbe, de nem ellenőrizni, hanem azért, mert a község híres jó boráról és pálinkájáról, az igazgató pedig, aki mint magánszemély meglehetősen zárkózott volt a tantestület tagjaival szemben, igen vendégszeretőnek bizonyult feletteseivel, pincéje mindig nyitva volt az ilyen kiszállások alkalmával. A minden áron felszínen maradni akarás szándéka hatványozottabban károsítja egy ideig a társadalmi éredeket olyan egyének esetében, akikre kisebb-nagyobb közösségek munkájának irányítását bízták valamikor, de akik ezt a megbízatást akkori képességeik és tudásuk elismeréseként fogták fel, így tekintve funkciójukat, némelyek nem is tartották szükségesnek a továbbtanulást, lépést tartani a fejlődéssel, felnőni tudásban a megnövekedett mai igényekhez. A Scinteia nem egyszer TÜCSÖK ÉS BOGÁR hét indulni mezőről, dombtetőről, szélesebb völgyből. De aztán a négymotoros lódításhoz már kilométeres betonpálya kell. Nem is beszélve a szuperszónikus hazugságokról, ahol az indításhoz elengedhetetlenül szükséges több munkaközösség. De ez a szöveg olyan egyszerű és természetes volt, mint egy veréb a villanydróton. Körülbelül egy félórás ácsorgás után kezdtem nem érteni, ne jöjjön. Azonban ő is jött és fütyörészve továbbállt. Lassan erőt vett rajtam a bűnügyi filmek hőseinek szenvedélye. Vöröshajú, gyöngyházkörmű nőket figyeltem gyanakodva, hátha nem jönnek. Vád alá helyeztem egy karcsú cukrászkisasszonyt, de ő is jött. Az újabb föltevés szerint a tettes egy ártatlan arcú, almazöld Alfa Romeón nem jön. Ezt a bűnügyi föltevést elejtettem, mégpedig egy részeg ablaküvegező föltűnése miatt. Az üvegező, hátán az üvegtáblákkal jobbrabalra tántorgott, majd megállt az italmérés előtt és nem jött. De egy negyedóra múlva ezt a föltevést is el kellett vetnem, mert az üveges kitántorgott és elbotorkált mellettem. Úgy éreztem magam, mint a Scotland Yard felügyelője, akinek a nyomozásban egyetlen támpontja a saját mandzsetta-gombja. Egy félórás töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy aki nem jön — az nincs a járóskelők sorában. Ettől kezdve teljes figyelmemet a szövegre összpontosítottam.— Azonnal jövök ! — írta az egyén, aki nem jött, és itt fölvetődött a kérdés : miért írta, mit akart lényegében közölni a világgal ? Ebből indultam ki. Hamarosan sikerült megfejtenem a fölirat értelmét. Az alapvető hibát kezdetben ott követtem el, hogy baráti értesítésnek fogtam föl egy hivatali szöveget. A kereskedelmi alkalmazott nyilván az igazgatójától tanulta a mondatot, az igazgató viszont az elődjétől sajátíthatta el. Ha egy igazgató azonnal jön, az a hivatalban annyit jelent, hogy elment. Az igazgató ugyanis sohasem megy el, hanem csak azonnal jön. A menetel, távozás, vándorlás nem illik egy igazgatóhoz. Mert, ha egy igazgató elmegy, eltávozik, az már nem igazgató, hanem csak mendegélő vándor, vásárló. A kereskedelmi alkalmazott ezt mélyen megértette, s amikor valamiért elhívták, nem azt írta ki hogy elmegy, hanem hogy jön. A szöveget azt hiszem tökéletesen fejtettem meg. Utána azonnal elmentem. Avval a föltett szándékkal, hogy hátralevő éveimet szanszkrit szövegek tanulmányozásának szentelem. Azt hiszem, a kezdet biztató. 3*/oy Am írt olyan esetről mikor az időtől meghaladott vezető beosztásban dolgozó munkatárs jó képességei kibontakozásának fékezőjévé válik éppen azáltal, hogy megfelelő szakismeretek hiányában nem tudja fejlődését elősegíteni, hibáit úgy kiigazítani, hogy az tanulság legyen az illető számára, így válnak kis tévedések „káros hibákká", így kap kompetens szakmai irányítás helyett a kezdetben lelkesen dolgozó beosztott ledorongoló bírálatot és kioktatást a termelési értekezleten. Szándékosan hivatkoztam refrénszerűen a felszínbe kapaszkodó embertípus jelszavába, mivel egész lényét kitölti a felszín fetisizálása. A műveltebbje azt vallja, hogy „a cél szentesíti az eszközt", csak éppen arról hallgat szemérmesen, hogy a célt az ő esetében saját magánérdekei, hogy banálisabban fogalmazzunk, zsebei jelentik. Az eszközök pedig igen kicsinyesek : törtetés, harácsolás, önzés, demagógia, gerinctelenség, melyek végsősoron egyazon régi jelszóban lelik gyökerüket, melyre szüleink még jól emlékeznek s melynél keserűbb örökség kevés került át társadalmunkba : „ember embernek farkasa". A felszínen lebegő ember kitűnően ismeri a mosoly konjunktúráját : ha felettese nem fogadja el meghívását, sem ajándékát, otthon összevész családjával, nyugtalanul alszik, mert úgy érzi, mindez „jelent valamit". Van viszont az ilyen embernek egy igen érdekes vonása, mely szintén jellemző rá : kitűnő érzékkel veszi észre maga körül a többi hasonszőrűt, sőt, könyörtelenül le is leplezi, ha pedig beosztottjai is ezek, hajlandó azonnal leváltani őket, vagyis „rendet teremteni". Ez a határozottság azonban csak addig tart, míg saját személyéhez nem ér, és mi történik ekkor ? Aki számára bőnek tűnt valamikor a ráadott ruha, tehát úgy érezte, nem tud eleget tenni a ráháruló követelményeknek, lassan természetesnek veszi, hogy ezt neki kell viselnie , felszíni csillogással, demagógiával töltve ki a túlságosan libegő részeket. Itt következik be a csoda : ez az ember úgy kezd viselkedni, mintha egyenesen rászabták volna ezt a ruhát, sőt, bizalmasabb körökben panaszkodni kezd, hogy helyenként szűknek találja , már magasabb beosztás után vágyik. Az ilyen ember mindig retteg a maga kis körében, melyben él közöttünk. Retteg, hogy mikor teszik fel neki „felülről" a kérdést : mit tettél az elmúlt években, hány százalékra teljesítetted tervedet, hány tehetséget indítottál útnak beosztottjaidból, hány gyakorlatilag is alkalmazható munkamódszert dolgoztál ki kutatóintézetedben, mennyivel nőtt a hektárhozam intézkedéseid nyomán, hány kimagasló mű született irányításod alatt abból a csoportból, melynek vezetője vagy ? A szaktudás, vezetés, irányítás kompetenciáját megkövetelétt prrduktmien- tumok frissítő szemében ezért tartja mind bizonytalanabbul magát a felszínen az ilyen ember. (Folytatás az 1. oldalról) Az Októberi Forradalom a korabeli hazai sajtóban mű cikkében lelkesen köszöntötte az Októberi Forradalmat, hiszen az a népek közötti béke nemes eszméjét hordozta, kinyilvánította a népek önrendelkezési jogát. „Áldott legyen a ti nevetek, orosz elvtársak — hangzik a cikk —, akik hősi eltökéltségetekkel, a nép ellenségeivel vívott harcokban ontott vézetekkel megerősítettétek hitünket a szocializmus erejében ... Meghódítottátok valamennyi elnyomott nép szívét. Azt követelitek, hogy egyetlen nemzet se nyomjon el más nemzetet, egyetlen nép se legyen leigázva, s valamennyinek joga legyen vezetni önmagát. A váradi Hét című haladó szellemű lap 1917 november 16-án megjelent cikkében lelkesen üdvözölte az Októberi Forradalmat, s ugyanakkor tiltakozott „a militarista kapitalizmus vad vérengzései és az üzletelő nacionalizmus háborús uszításai ellen.“ A burzsoá sajtó és publicisztika általában rágalmazta az Októberi Forradalmat, de egyes reálisan gondolkodó cikkírók elismerték a nagyszerű esemény jelentőségét. A Gazeta Bucureștilor például 1917 novemberében cikket közölt Az oroszországi események címmel M. Sarajeanu publicista tollából. „Oroszországban korszakalkotó események követik egymást... — hangzik a cikk. — A mai oroszországi események okai nem a háborús évekbe, hanem sokkal régebbre nyúlnak vissza .. A román nép szolidaritása tettekben is megnyilvánult, igen sok román dolgozó közvetlenül részt vett az Októberi Forradalomban, fegyverrel a kezében harcolt az oroszországi szovjethatalom védelméért Mint ismeretes, az 1917-es forradalom előestéjén nagy román tömegek tartózkodtak Oroszország területén. A háború éveiben a kitelepített vállalatokkal több ezer munkás került Romániából Oroszországba, nem is szólva arról a több mint 100 000 erdélyi románról, aki az osztrákmagyar monarchia hadseregének katonájaként esett fogságba. Az Októberi Forradalom nagy visszhangot keltett az Oroszországban tartózkodó emigránsok és hadifoglyok körében. Az ogyesszai Román Szociáldemokrata Akcióbizottság Lupta című lapja — Ogyesszában egyébként igen aktív román forradalmi központ működött — így köszöntötte az Októberi Forradalommal született új társadalmi rendet : „Az olyan kis népeknek, mint mi is, nincs miért aggódniuk e változás miatt, hiszen az a szocialisták által meghirdetett legszélesebb körű demokratikus és szabadságelvek jegyében következett be.“ A román forradalmárok Oroszország területén több lapot adtak ki, s ezek révén terjesztették az igazságot az Októberi Forradalomról a román emigránsok és volt hadifoglyok körében, szolidaritásra mozgósították a tömegeket az oroszországi szovjethatalommal. Az ogyesszai Román Forradalmi Katonabizottság például a már említett Lupta hasábjain hívta fel az oroszországi románokat, hogy vonuljanak be a forradalmi zászlóaljakba. Az egyik felhívás így hangzott: „Fegyverbő ! Csatlakozzatok valamennyien az első román forradalmi zászlóaljhoz ! Zárkózzatok fel mindanynyian a szabadság, az igazság és a népek közötti testvériség vörös zászlaja alá .“ Rövidesen két román zászlóalj alakult meg Ogyesszában, s mindkettő Oroszország déli részén harcolt a vörös gárdák oldalán az ellenforradalmárok ellen. A korabeli sajtó arról is részletesen beszámolt, hogyan küzdöttek a román harcosok az Októberi Forradalom védelmében. A Comunistul, amely szintén Ogyesszában látott napvilágot 1919-ben így írt a Gyenyikin ellenforradalmárai ellen küzdő doni román ezredről : „Mindenkiben csodálatot kelt harcostársaink lendületes küzdelme és vitézsége, amely csak becsületükre válik nekik és a román proletariátusnak“. A román forradalmárok polgárháborús harcairól és hőstetteiről tanúskodnak más korabeli, Oroszországban megjelent lapok, például a moszkvai román kommunista csoport újságja, a Foaia táranului, valamint az omszki Libertatea, a szamarai Steagul Rosu stb. A háború befejezése után a számában és példányszámában egyaránt gyarapodott szocialista és demokratikus sajtó kezdte rendszeresen tájékoztatni a román közvéleményt az oroszországi eseményekről és más országok munkásmozgalmáról. A Socialismul, a Romániai Szocialista Párt központi sajtószerve már megjelenésekor (1918. november 14) egyik feladatának tekintette, hogy szétszaggassa a szovjetellenes rágalmak szövevényét, amelyet a hazai és külföldi reakció oly szorgosan szövögetett. „Ma, amikor... a munkásságnak ismét saját lapja van — írta a Socialismus —, megtudhatja..., hogy mi történt (Oroszországban — szerző megj.) kezdve 1917 februárjának utolsó napjaitól“. Valóban már az első lapszámoktól kezdve számos anyagban tájékoztatta a romániai tömegeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének okairól, a forradalom menetéről, a szovjet hatalom megteremtése utáni forradalmi változásokról. A helyi szocialista és szakszervezeti lapok, közöttük a ploiesti-i Lupta socialisti, a Iadul Socialist, a Turnu Severin-i Cuvíntul Socialist, a kolozsvári Erdélyi Munkás, a galaci Názuinta, a Tineretul socialist, a Muncitorul cailor ferate, szintén cikket közöltek az Októberi Forradalomról, Lenin-művek részleteit jelentették meg, stb. Az Októberi Forradalom társadalmi és nemzeti célkitűzéseit, az oroszországi forradalmi változásokat. V. I. Lenin munkásságát tükrözte nemcsak a román szocialista sajtó, hanem a demokratikus publicisztika is. N. D. Cocea publicista például, aki az Októberi Forradalom napjaiban Petrográdban tartózkodott, 1919 április 20-án a Chemarea című lap hasábjain leírta, milyennek ismerte meg Lenint az 1917. október 26-ra virradó éjszaka. A romániai munkás- és demokratikus sajtó erélyesen elítélte az orosz ellenforradalmárok és az imperialista intervenciós nagyhatalmak hadjáratait a fiatal szovjet állam ellen. A szocialista és a demokratikus publicisztika ugyanakkor meleg szavakkal méltatta a vörös hadsereg sikereit az ellenforradalom elleni küzdelemben. A Socialismus 1920 január 22-én megjelent cikkében rámutatott: „Kolcsak és Jugyenyics hadai után Gyenikin is teljes vereséget szenvedett..“ Constantin Bacalban a publicista így ír a vörös hadsereg sikereiről a burzsoá demokratikus beállítottságú Adevarul hasábjain : „A vörös hadsereg győzelme az ellenfél három fő alakulata, Jugyenyics, Kolcsak és Gyenikin hadserege felett bebizonyította, hogy a szovjetek kormányának... tömegalapja van“ A szocialista és a demokratikus sajtó és publicisztika részletesen beszámolt arról a sok összejövetelről, tüntetésről, sztrájkról és más akcióról, amelyet a Romániai Szocialista Párt rendezett a Szovjet-Oroszország iránti rokonszenv és proletár-szolidaritás jegyében. Az egykorú sajtó átfogóan tükrözte a román proletáriátus csatlakozását az 1919 július 21-i, több országot átfogó politikai sztrájkokhoz Szovjet-Oroszország, a magyarországi proletárforradalom védelmében, e két forradalom blokádja ellen stb Különlegesen erős szolidaritási megnyilvánulások zajlottak le Romániában 1920-ban, amikor az imperialisták újabb intervenciót indítottak az orosz forradalom ellen. A szocialista és a demokratikus sajtó erős tiltakozó kampánnyal próbálta megakadályozni a román kormányt abban, hogy csatlakozzék az intervencionista hatalmakhoz. Eltökélten küzdött az interveneionisták segítése ellen, a békéért, a Szovjet- Oroszországgal való jószomszédi kapcsolatokért. A Muncitorul cailor ferate és más lapok közölték a Romániai Szállítási Szakszervezet felhívását a vasúti munkásokhoz, hogy akadályozzák meg az intervencionistáknak küldött szállítmányok áthaladását az országon. „Mint öntudatos munkások, érvényesítsétekakaratotokat és határozottan vállaljatok szolidaritást a szabad Oroszország proletariátusával“ — hangzott a felhívás. A kolozsvári munkások a Redut-teremben tartott öszszejövetelükön határozatban fejezték ki meleg szolidaritásukat Szovjet-Oroszországgal . „A romániai proletariátus, nemzetiségre való tekintet nélkül, óhajtja a békét, nem használható fel a belső és kerflsó reakció céljaira“. 1920 végére véget ért a Szovjet- Oroszország elleni intervenció Oroszország népei hősiesen és önfeláldozóan küzdöttek a szovjethatalom győzelméért és megszilárdításáért, ebben a harcban pedig mellettük állt a nemzetközi proletariátus. A széles körű nemzetközi szolidaritási kampányhoz számottevően hozzájárult a román proletariátus is. Különleges szerep hárult ebben a romániai szocialista és demokratikus sajtóra, amelynek hasábjain már gazdag hagyománya volt a nemzetközi forradalmi mozgalom tükrözésének. A KÖZIGAZGATÁSI MUNKATERVEZÉS SEM LEHET ESETLEGES (Folytatás az 1. oldalról) kotási részleg három havi tervfogalmakban gondolkodik. S mindez a véletlen műve, illetve attól függ, ki és hogyan koordinálja az illető ügyosztály tevékenységét. Más esetben merev a tervezési rendszer. A tanügyi osztálynak is a naptár jelölte három havi keretbe kell bezsúfolódnia, mint az egészségügyi vagy szervezési ügyosztálynak, holott kéthetes szünidők és több hónapos vakációk tarkítják az egészen más jellegű feladatok megoldását követelő tanítási időszakot. Ezért van az, hogy ha reális, életszabta feladatokat kívánnak megjelölni, úgymond két színű ceruzával kell dolgozniuk. Holott az volna a természetes, hogy a tanév jellegzetességeihez igazodjanak és a naptári évszaktól független terveket készítsenek. MEGTORPANÁS FELETTON Egészében egyszerűsödött, ésszerűbbé vált a tartományi néptanácsnál a munka tervezése. Nem kerül be kis ügyecske a negyedévi munkatervbe. De az ésszerűsítés mintha megtorpant volna a feleúton. A tervezés régi kerete ugyanis érintetlen maradt. Pedig az is elképzelhető volna, hogy a negyedév kezdete előtt a végrehajtó bizottság kijelöli azokat a fontos feladatokat, amelyek megoldása nélkül elképzelhetetlen a folyamatos közügyintézés, vagyis meghatározza a tervezés alapelveit. Az egyes ügyosztályok s az alárendelt egységek meg igazodnának a tartományi végrehajtó bizottság tervezési irányelveihez. Ez a mód persze nem zárná ki annak lehetőségét, hogy az osztályok javaslataikkal, észrevételeikkel kiegészítsék az alapelveket, hogy körvonalazottabbá tegyék a fontosabb problémák megoldási formáját. De az a tény, hogy a végrehajtó bizottság irányt szab a tervezésnek, kiküszöbölné a mozaikszerűséget és nem fenyegetne többé a sablon veszélye. S az ügyosztályok is tervszerűbben tervezhetnének ! Amint az RKP KB ez év október 5—6-i plenáris ülésének dokumentumaiból kitűnik, pártunk megkülönböztetett figyelmet szentel a tudományos, a jól megalapozott terveekorverls. /\célt minden i-XTi ülrfcért ! A közigazgatási tevékenység átfogó, racionális tervezésére is jóval nagyobb súlyt kell helyezni. 1967. NOV. 2., CSÜTÖRTÖK! KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) Hangsúlyozták a szocializmus, az antiimperialista nemzeti és társadalmi felszabadítási mozgalmak erős növekedésének, a béke megvédéséért folytatott harcnak a nagy jelentőségét. Ugyanakkor mindkét párt részéről külön hangsúlyozták, milyen veszélyt jelentenek a világbékére nézve az imperialista körök fokozódó agresszív irányzatai, elsősorban pedig az amerikai imperialista köröké, amelyek beavatkoznak más országok és népek belügyeibe. öszszeesküvésekhez és merényletekhez folyamodnak, mindenütt bátorítják a reakciós erőket. Kiemelve a békevédelmi erőfeszítések fokozásának és az összes népek közötti együttműködés fejlesztésének szükségességét, a két küldöttség hangsúlyozta, milyen rendkívüli jelentősége van az összes antiimperialista erők összefogásának és kifejezte azt a meggyőződését, hogy szoros egységben cselekedve ezek az erők meghiúsíthatják a népek függetlensége ellen irányuló támadásokat és megakadályozhatják egy újabb világháború kitörését. Az RKP és az FKP ismét kinyilvánítják teljes szolidaritásukat a vietnami nép ügyével, határozottan elítélik az USA-nak a vietnami nép ellen viselt agresszív háborúját és követelik Vietnam DK bombázásának megszüntetését, az agresszió leállítását, a vietnami nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy egyedül döntsön hazája sorsa fölött. A két párt ez alkalommal is kinyilvánítja teljes szolidaritását az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeknek szabadságukért és nemzeti függetlenségükért, az imperializmus ellen folytatott harcával. Mindkét párt újból megerősítette szolidaritását a Görögországi Kommunista Párttal, valamint ezen ország öszszes haladó és demokratikus erőivel. Véleménycserét folytatva a közel keleti eseményekről, a két küldöttség hangsúlyozta, hogy a világnak ebben a térségében is a vitás kérdéseket tárgyalások útján, békésen kell megoldani, e térség minden állama függetlenségének elismerése és biztosítása révén, a külső beavatkozás megakadályozásával, s szavatolva a népeknek azt a jogát, hogy maguk döntsenek ügyeikről. A két küldöttség síkraszállt az izraeli csapatok visszavonásáért az elfoglalt területekről, minden olyan akció megszüntetéséért, amely még inkább súlyosbítaná a jelenlegi helyzetet. A megbeszélések során a két párt képviselői megkülönböztetett ősén e az európai biztonság kérdéseinek. Az RKP és az FKP állást foglal olyan európai biztonsági légkör kialakításáért, amely a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvein, a függetlenségnek és a szuverenitásnak, valamint minden nép ama jogának tiszteletben tartásán alapul, hogymaga döntsön sorsáról, továbbá a háború, utáni határok sérthetetlenségének, a két német állam a Német Demokratikus Köztársaság és Németország Szövetségi Köztársasága létének” az elismerésén alapul.T hangsúlyozták, hogy a két párt támogatni fog minden olyan kezdeményezést és irányzatot, amelynek célja a feszültség enyhítése, az államok közötti együttműködés fejlesztése, melyek fontos előfeltételei az európai béke és biztonság biztosításának. Különös jelentőséggel bírna a más államok területén levő katonai támaszpontok felszámolása, a katonai tömbök megszüntetése, európai atommentes ,. övezetek létesítése. A küldöttségek hasonlóképpen különleges figyelmet szenteltek a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseinek. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi helyzetben feltétlenül erősíteni kell a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét — a munkásmozgalom internacionalizmusa, a függetlenség, az egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös tisztelet alapján, valamint egyesíteni kell az összes erőket az imperializmus agresszív politikája ellen, a békéért és társadalmi haladásért vívott harcban. Ebből a célból az RKP és az FKP hasznosnak tartja a testvérpártok közötti két- és többoldalú kontaktusok és véleménycserék bővítését. A Román Kommunista Párt és a Finn Kommunista Párt képviselői kifejezték azt az elhatározásukat, hogy a Románia és Finnország közötti sokoldalú kapcsolatok további fejlődésén munkálkodnak abban a meggyőződésben, hogy a kölcsönös előnyön alapuló gazdasági együttműködés, kereskedelem és kulturális cserék bővítése, valamint a különböző társadalmi szervezetek közötti kontaktusok bővítése megfelel mindkét nép érdekeinek. A két párt küldöttsége kifejezte megelégedését afölött, hogy a Román Kommunista Párt és a Finn Kommunista Párt között kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló elvtársi kapcsolatok honosodtak meg ; ez kifejezést nyert abban a látogatásban, amelyet a Finn KP küldöttsége tett tavaly Romániában, valamint a Román KP küldöttségének jelenlegi finnországi látogatásában. Az RKP és az FKP állást foglalt e kapcsolatok szüntelen fejlesztése mellett a munkásmozgalom internacionalizmusának szellemében, a két párt érdekében, a szocializmus, a világ kommunistái egysége és szolidaritása ügyének érdekében.