Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)
1967-12-01 / 6243. szám
ELŐRE 2. oldal FÁBIÁN SÁNDOR PLUSZ A LÉLEK A széket olyannak rendeltem meg az asztalosnál, amilyennek grafikus barátom lerajzolta : nagyon alacsonynak, széles aljúnak, merész szögben hátradöntött támlájúnak, testetlennek, egyenes karúnak, egyszóval egyszerűnek. Az asztalos viszont, miután alsó ajkát a fogai közé harapva elgondolkozott, így szólt: — Nem uram, ezt én így nem csaphatom össze. Maga ennél sokkal különbet érdemel. Bizza csak rám. Rossz előérzetem támadt s kijelentettem, hogy betűről betűre ragaszkodom az elképzelésemhez. — Jó, jó — mondta szórakozottan a mester — hiszen úgy lesz ahogy mondani tetszett. Néhány hét múlva átvettem a széket. Húsz centivel magasabbra szabta, mint ahogy megegyeztünk, sárga színűre festette s belakkozta, mahagóni barnára politúrozott karjait pedig a végükön kacskaringósan önmagukba görbülőknek faragta ki. — Nem volt lelkem befestetlenül hagyni. Karjának se tehettem rá egy otromba egyenes keményfát. Éppen magának fuseráljak, kérem ? — magyarázta kezeit dörzsölve. S búcsúzóul még azt mondta : szíve szerint való munka volt, tiszta szórakozás, nem vár érte borravalót. Igen, tehetségem van arra, hogy a mesterembereknek szívük szerint való munkát adjak. Például a borbélynak. Szorongva ülök le a bőrpárnás székbe s erőltetett magabiztossággal adom elő mondókámat, hátul vékonyítsa, de ne nyírja fel, oldalt csak ollóval vágja, egyáltalán, a hajnyíró gépet ne használja, a hosszából csak éppen éppen... Rosszallóan néz rám a tükörbe s félbeszakít: — Tessék csak ránk bízni, kérem. Természettől rosszul növő haj ez, de majd mi rendbehozzuk. Fiatal, csupa energia ember, a Fejedelmi többes, amelyben beszél izzó ambíciót takar. Csattogva sürög-forog körülöttem, s rémülten látom, hogy a villamos hajnyírógépet is megragadja. Tiltakozó mozdulatomra megnyugtat: csak a nyak pihennek. Amikor aztán a kivételesen hosszantartó nyírás után tükröt tart mögém, döbbenten állapítom meg immár sokadszor, hogy milyen rosszul áll a csupasz, magasra felnyírt tarkó. A mester arcáról viszont letí a szíve szerint való munka bevégzésének öröme. Az asztalostól csak annyiban különbözik, hogy ő borravalót is vár érte. Végtére is pluszt adott : a lelkét, és így kapom rendelésen felül egy művésziesen megkötött film- NAPLÓ masni formájában a feleségem remekbe készült kalapjának elejére a kalaposnő lelkét. Meg a cipészmester lelkét, akinek még fényképet is mutatunk a kívánt sima elejű női cipőről, de aki tűzbe jön s egy olyan cifra fűző-mintát dolgoz a bőrbe, hogy a feleségem belesápad a nézésbe. Az átadásnál megjegyzi , ezt a babramunkát másnak semmi pénzért nem csinálta volna meg. Sokat töprengtem, mit tegyek, hogy ne kapjak többet, mint amennyit kérek. Azt hiszem, megtaláltam a megoldást : az asztalostól ezután gondos festést s faragott székidomokat, a borbélytól finoman merőleges felnyírást, a kalapostól sokbojtos ornamentikát, a cipésztől pompás bőrdíszítést kérek, összeráncolják majd a homlokukat, hümmögnek s túlzsúfoltságra, divatjamúltságra hivatkozva, lebeszélnek a kicsinyesen aprólékos nyírásról, a festésről, a cirádákról. Hogy is gondolom, plusz lelket rendelésre ? PONTOZÓ A kolozsvári Nemzeti Színház színpadán M mmagyarlapád nem első üzenetét küldi ősi, de ma is virágtarzó népművészetéről. Népdalaiból már kaptunk ízelítőt — a kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskola egykori népzene körének : Almási Istvánnak, Kallós Zoltánnak, Szenik Ilonának és Zsizsmann Ilonának gyűjtéséből takaros kis füzet jelent meg A lapádi erdő alatt (ötvennyolc magyarlapádi népdal) címmel 1957-ben, híven érzékeltetve a magyarlapádi népköltészet gazdagságát, művészi erejét és zenéjének ősi voltát, megsejtetve még lappangó, feltáratlan kincseit is. E dalok közül néhányat — zenekari kísérettel Birtalan József stílusos, kitűnő értékű, a közép-erdélyi díszítő elemeket s a népi hangzás illúzióját megőrző hangszerelésében — hitelesen és kitörő sikerrel, megragadó hatással szólaltatott meg a marosvásárhelyi Állami Népi Együttes, s a rádiók népdalműsoraiban is fel-felcsendülnek e sajátos szépségű dalok. Táncairól azonban eddig semmit sem tudott a nagyközönség. Most ezekkel is betört a művészet színpadára. 24 tagú tánccsoportja — 12, csupa 16—18 éves, jellegzetesen szép viseletű lány és 12, fehér harisnyás 20—30 éves legény, fiatal házas meg az egyszerű földművesekből álló zenekar — eljutott a műkedvelők Vili versenyének országos szakaszáig, bejutott Kolozs, Krisána és Máramaros tartomány színesen hömpölygő nagy seregszemléjébe, szemet gyönyörködtető fergeteges forgatagába. (Felkészüléséről és szerepléseiről a Kolozsvári Rádió külön műsorban számolt be.) És táncai között megcsodálhattuk a nevezetes pontozót. Maguk a lapádiak nem is sejtik, hogy pompás legényesük, az egykori monumentális közép-erdélyi népi táncművészet e kései ékes bizonysága hamarabb eljutott a világszínpadokra, mint a „szomszédjukba“ — mindenütt feltűnést és osztatlan tetszést aratva. De mit tettünk mi e tánctípus feltárásáért ? Keveset. Bár ami a színpadi-művészi tolmácsolását illeti, remélhetőleg rövidesen szemtanúi lehetünk az első törlesztésnek A marosvásárhelyi Állami Népi Együttes megtörte a jeget, s ha nem is a Nagyenyed környéki falvakból, de a Kisküküllő mente közeli alsó vidékéről gyűjtött pontozó bemutatására készül. Igen nagy érdeklődéssel, feszült várakozással várjuk, mennyit sikerült meríteniük e remek táncból, s milyen stílushűséggel tudják majd közvetíteni A pontozó tudományos feltárásáért azonban itthon jóformán még semmi sem történt. Pedig a közép-keleteurópai táncdialektus legvirtuózabb, leggazdagabb formakincsű és egyik legfejlettebb szerkezetű tánctípusáról van szó, táncaink közül a tánc és zenekíséret illeszkedésének legtökéletesebb fokozatáról (neve is innen származik : pontra, pontosan egybevágó zárlatra táncolják), amelynek tánctörténeti tanulságai is pótolhatatlanok, hiszen formai, zenei és funkcionális vonásai táncaink XVIII. század előtti rétegébe utalják, s mint egy régies kelet-európai típuscsalád tagja, a kelet-európai népek táncaival való érintkezése folytán, az öszszehasonlító vizsgálatoknak is gazdag tárháza. Adósok vagyunk e táncok feltárásával, pedig itt „pontozzák“, pattogtatják, ropják tőlünk egy ugrásra, mondhatnák : az orrunk előtt. Szerencsénkre (de nem mentségünkre) sok helyütt még mindig élő, sőt, ütött még virágzó a pontozó Ezt érezhettük a magyarlapádiak kitűnő előadásában is. Köszönettel tartozunk két lelkiismeretes tanáruknak: Gáspár Sándornak (a táncok, a lassú, a pontozó és a szaporatánc színpadra alkalmazásáért) és Zilahi Ferencnek a szervezésért, ami — tudjuk — falun olykor nem is olyan könnyű dolog. A megszerkesztésből ugyan hiányzott a művészi felnagyítás és a színpad nyújtotta hatáskeltés sok fogása, de Gáspár Sándor érdeme az eredetiségre, hitelességre törekvés és — ami a legtöbb vidéki, szakemberektől komolyabban nem támogatott együttes számaiból hiányzik — a tömörség. S köszönjük Magyarlapádnak, hogy tehetséges fiaival ritka művészi élményen keresztül tudományos feladatainkra és kötelességünkre is figyelmeztetett bennünket. Könczei Ádám INTERURBÁN Tájékoztató szolgálatunk MINDKÉT FÉL ELÖNYÉRE Papp Magda, Kézdivásárhely. Amint leveléből kitűnt, a vásárlóknak az volt a panasza, hogy a villanyáram megszakadása esetén este kénytelenek bezárni az üzleteket s így a vásárlók üres kézzel (például kenyér nélkül) térnek haza. A városi fogyasztási szövetkezet vezetősége helyénvalónak találta a megjegyzést és intézkedett a szövetkezet üzleteinek petróleumlámpával való felszereléséről, hogy áramszünet esetén ne legyen fennakadás a kiszolgálásban. Ez mindkét félnek (kereskedelem és vásárló) javára válik. Megjegyzés még jobb lenne, ha a rajoni villamossági vállalat is támogatná a „feleket" és olyan intézkedéseket hozna, hogy a jobb áram válaszol az olvasóknak szolgáltatás következtében ne legyen szükség a petróleumlámpákra. EGYENES JÁRAT SZALACS-nagyvárad között Csanálosi Józsefné, Pír. A címben említett vonalon közlekedő autóbuszok utasainak azon panaszára, hogy vagy ki kell szállniuk Ottományban, vagy pedig meg kell fizetniük az út árát Margittáig és vissza, a Krisána tartományi autószállítási vállalat közölte a szerkesztőséggel, hogy az autóbusz XI. 13-ig bevitte az utasokat Margittára, mert ezek többen voltak, mint a Nagyváradra utazók (általában 3—4 személy). November 13-től a szalacsi autóbusz kitérő nélkül megy Nagyváradig, ahogyan kér AZ ISKOLA RANGJA (Folytatás az 1. oldalról) rábíztak. Ezt tudni s ennek megfelelően élni — pedagógusi rang. Tágabb értelemben : az iskola rangja. — A mi iskolánk értékes öröksége : a reáliák erőssége — hangsúlyozza Teofil Mater fizikatanár. — Ez látszik a laboratóriumokról is, a tudományos apparátusról, melyet örököltünk, s melyet most is tovább fejlesztünk új berendezésekkel. Nem véletlen tehát, hogy az évtizedek során iskolánk sok kitűnő matematikust, fizikust, vegyészt — és persze irodalmárt is ! — képzett ? a diáknemzedékekben felébresztette a tudományos érdeklődést. A tudományosság légköre az iskolában meghatározó jelentőségű. Minél jobban kiformálódik ez a tudományosság, annál rangosabb az iskola, annál nagyobb kifelé is a tekintélye. — Csaknem harminc éve tanítok, s valamivel több, mint harminc éve itt, ebben az iskolában érettségiztem, s ma is szeretettel és tisztelettel emlékezem vissza azokra a tanáraimra, akik az én szememben mindig az igazi pedagógusi elhivatottság mintaképei voltak — mondotta Alexe Pop, testnevelő tanár. Nekem, amikor a kiemelkedően jó iskolákról kérdeznek, történelem tanárom jut eszembe, az az óra a francia forradalomról, melyen oly nagy pedagógusi szenvedéllyel beszélt, mint az igazi szónokok, s mi, az osztály, faltuk minden szavát. Nem kellett bennünket fegyelmezni, különben is a jó tanár, teljes egyéniségével s nem szavakkal parancsolja a fegyelmet és érdeklődést. Régi igazság : középszerű, unott, a nevelést hivatalnokszerűen végző pedagógus nem képes kiemelkedő eredményekre. Én úgy emlékszem viszsza legjobb tanáraimra, mint akik művészethez illő elhivatottsággal tekintették a nevelést, s mondhatom, csak az az iskola képes magának igazi tekintélyt kivívni a szülők, a város, a társadalom előtt, melynek tanárai így közelednek a nevelés tárgyához, az egész közoktatás értelméhez, a gyermekhez. Mivel mérhető tehát az iskola rangja ? A Slaviei líceum tanárai erről felvillantottak néhány megszívlelendő gondolatot. Végül marad még egy kérdés : miért fontos az iskola rangjáról beszélnünk ? Napjainkban, mikor egész gazdasági és kulturális fejlődésünk mind igényesebb és bonyolultabb feladatokat ró a közoktatásra, s ennek megfelelően a párt és az állam vezetősége a legnagyobb figyelmet szenteli az oktatás minden fokának fejlesztésére, a kiemelkedően jó iskolák példájának, példamutatásának értéke megnövekedik. Igen, az évről évre kitűnő promóciókat nevelő tantestületek ügyszeretete , példaul leginkább onnan kell feléje fordulni — mert mindenféle vizsgák tapasztalata szerint ilyen iskola is van — ahol középszerű vagy gyengén középszerű felkészültséggel engednek újra osztályokat. Fontos beszélnünk az iskola rangjáról, mert nem egy, ugyanolyan taglétszámú líceumot találni, ahonnan öt év alatt kevesebben jutnak be a felsőfokú oktatásba, mint amennyien a Slaviei líceumból egy tanévben. S aztán nemcsak kell, hanem a legobjektívebben lehet is tárgyalni szellemi rangról, tekintélyről, hiszen minden iskolának objektíve adva van : elérni a társadalom legmagasabb elismerését. Minden tanár és iskola előtt nyitott lehetőség, hogy tanítványai oly nagy szeretettel és tisztelettel emlékezzenek majd rá az évek és évtizedek távolából, mint a Slaviei líceum tornatanára emlékszik tanáraira, a régi iskolára. AJÁNDÉKOK HÁZA Fényreklámok, vonzó kirakatok, hangulatos külső díszítések hívják fel a figyelmet Marosvásárhelyen és a tartomány többi városában arra, hogy megkezdődött az Ajándékhónap. A kereskedelmi egységek fő törekvése pedig az, hogy a belépő vásárlót se érje csalódás. Egyebek között mintegy 100 000 ajándékcsomagot hoznak forgalomba — kétszer annyit, mint tavaly —, melyeknek összeállítása is sokkal változatosabb. Javarészüknél azt is szem előtt tartották, hogy tartalmuk teljes egészében megfeleljen nőknek vagy férfiaknak, fiúknak vagy lányoknak. S akire a gyermekek közül rámosolyog a szerencse, bábszínházi, illetve mozijegyet is talál a csomagban. Emellett Marosvásárhely 18 üzletében és más városok egy-egy egységében kívánság szerint is összeállítanak ajándékcsomagot. A válogatás megkönnyítését szolgálja számos árukiállítás is. Ezek közül külön említést érdemel a Marosvásárhelyen, Dicsőszentmártonban, Régenben, Udvarhelyen és Maroshévizen megnyíló Ajándékok Háza, ahol a különféle szaküzletekben kapható legalkalmasabb árucikkeket a vásárlók mind megtalálják egy helyen. Télapó személyes közreműködése, heti jutalomsorsolás, villamos háztartási felszerelések gyakorlati bemutatása és még sok egyéb gazdagítja a tartományban az Ajándékhónapot. Sikerének igazi fedezete azonban a gazdag áruválaszték. Adrián Miklós Ezt láttuk... ismét Lapunk olvasóinak a közelmúltban már beszámoltunk a Bucuresti konfekció- és kötöttárugyár extravagáns, a közönség ízlését rontó fővárosi divatbemutatójáról. November 29-én este a brassói színházban (ugyancsak ünnepélyes keretek között) ugyanezeket a divat-kollekciókat mutatták be. Valamennyit. A divatbemutatót összekapcsolták a Brassó-Pojánán jelenleg folyó szerződéskötéssel. Csak mellékesen jegyezzük meg : a vadnyugati, mexikói, spanyol stb. utánzatú ruházati cikkek mindeddig nem vonták magukra különösebben a kereskedelmi szervek figyelmét. Ez esetben meg is értjük a kereskedelmi szervek tartózkodó magatartását. Hiszen nagy közigény a konfekcióipar felé, hogy mindegyre újabb és modernebb vonalú, mintájú termékeivel lepje meg a közönséget — a jóízlés és a praktikusság határain belül természetesen. Az említett brassói divatbemutatóról azonban nem lehet ezt elmondani. Hajas István Az egészségügyi nevelés szolgálatában Az egészségügyi nevelőmunka támogatása céljából a bukaresti Higiéniai Intézet számos filmet készít, amelyeknek tárgyköre fontos közegészségügyi problémákat ölel fel, így például a Floarea, vietii és Implinire című filmek az anyaság és a csecsemőgondozás kérdésével foglalkoznak. Más filmek népszerűsítik azokat az akciókat, melyek a tetanusznak tömeges védőoltás útján való elhárítására, valamint a légzőszervek akut megbetegedéseinek megelőzésére irányulnak. Tanulságos a Viata Incepe la 40 de ani című film is, amely arra a kérdésre válaszol, hogy miként kell élnie és táplálkoznia a 40 évet betöltött embernek. (Agerpres) ték, a Bogyoszló-Margitta vonalon pedig más autóbusz közlekedik. RENDEZIK AZ ERDŐSZENTGYÖRGYI RÁDIOSÍtási központ operatőreinek fizetését A Posta- és Távközlésügyi Minisztérium illetékes vezérigazgatósága kivizsgálta panaszukat és megállapította, hogy az önök fizetését a fizetésemelésre vonatkozó rendelkezések téves értelmezése miatt nem emelték. Utasítást adtak a Maros-Magyar Autonóm tartományi postaigazgatóságnak, hogy fizetésüket 1967 augusztus 1-ig visszamenően emeljék fel a törvényes rendelkezéseknek megfelelően. Románia Szocialista Köztársaság Nemzeti Bankja Az 1967. november 24-től érvényes nyilvántartott valuta-árfolyam 4. számú árfolyam-lista *) Bizonyos nem kereskedelmi kifizetéseknél 100 százalékos kedvezményt alkalmaznak (magánszemélyek vagy csoportok, küldöttségek, mindenféle külföldi kirendeltségek és képviseletek ellátmányköltségeire; segélyek ; munkából származó kereset; szerzői jogot érintő honoráriumok, díjak ; bírósági költségek ; nyugdíjak, járadékok ; tartásdíjak ; különféle jövedelmek ; házbérek ; örökségből származó összegek, szerzett javak, valutakészletek átruházása, külföldön kifizetett vagy külföldre küldendő járulékok). A külföldi turistáknak nyújtott kedvezményeket a turisták részére öszszeállított külön árfolyamtáblázat alapján eszközük. MEGJEGYZÉS : Az érvényben levő rendelkezések értelmében, Románia Szocialista Köztársaságba lejt behozni vagy Románia Szocialista Köztársaságból lejt kivinni tilos. Ország Az árjegyzett Árfolyam pénznem egységek lejben Albánia 100 leka 120,00 Anglia 1 angol font 14,40*) Ausztrália 1 (ausztr.) dollár 6,72*) Ausztria 100 osztrák schilling 23,08*) Belgium 100 frank 12,00*) Bulgária 100 léva 512,82 Kanada 1 dollár 5,55*) Csehszlovákia 100 korona 83,33 Ceylon 100 rúpia 100,80*) Kínai NK 100 J.M.P. (Yuan) 300,00 Ciprus 1 font 14,40*) Koreai NDK 100 von 509,00 Kuba 1 peso 6,00») Dánia 100 korona 80,00*) Egyiptom 1 font 13,80*) Svájc 100 frank 139,02*) Finnország 100 márka 142,85*) Franciaország 100 frank izi,ss*) Német DK 100 márka 270,00 Németország SZK 100 márka 150,00*) Ghana 1 (új) cedl 5,88*) Görögország 100 drachma 20,00*) India 100 rúpia 89,00*) Izland 100 korona 10,53*) Olaszország 100 líra 0,96*) Jugoszlávia 100 (új) dinár 48,00*) Izrael 100 font 171,43») Japán 100 yen 1,67*) Mongólia 100 tugrik 150,00 Norvégia 100 korona 84,00*) Hollandia 100 forint (gulden) 165,74*) Pakisztán 100 rúpia 126,00*) Lengyelország 100 zloty 150,00 Szíria 100 font 157,89*) Spanyolország 100 pezeta 8,57*) Egyesült Államok 1 dollár 6,00*) Svédország 100 korona 115,98*) Törökország 100 font 66,67*) Magyarország 100 forint 51,15 Szovjetunió 1 rubel 6,67 Vietnam DK 100 dong 204,00 Bizonyos nem kereskedelmi kifizetések esetében, kedvezmény vagy árengedmény mellett, az alábbi hivatalos árfolyam van érvényben : 100 leka 100 léva 100 korona 100 J.M.P. 100 von 100 márka 99,14 lej 1 064,10 lej 86,01 lej 643,41 lej 576,39 lej 259,38 lej 100 tngrik 100 zloty 100 forint 1 rubel 100 dong 198,56 le] 54,25 lej 63,31 lej 8,30 lej 432,29 lej HÁZHOZ SZÁLLÍT RÁDIÓHOZ ÉS TELEVÍZIÓS KÉSZÜLÉKHEZ, LEMEZJÁTSZÓHOZ SZÜKSÉGES PÓTALKATRÉSZEKET Elegendő egyszerűen megrendelni ezeket a fővárosi Dióda üzletben. Pontos cím Magazinul DIÓDA, Bucuresti, elsüti postait nr. 3811. Az érdekeltek utánvéttel, postán kapják meg az üzlettől a megrendelt alkatrészeket Az ország bármely lakosa megkaphatja a szükséges pótalkatrészeket A csomag ára a helybeli postahivatalnál átvételkor fizetendő. (6*45) 1967- DEC. 1. PÉNTEK JEGYZETEK MEGGONDOLKOZTATÓ KÉT PERC • A Gyimes völgyében töltöttem néhány napot a közelmúltban, ezen a festőién szép és érdekes vidéken, ezúttal azonban mégsem ottani élményeimről szeretnék beszámolni, hanem csupán egyetlen kérdésben akarok szót emelni az itt élő kemény emberek érdekében. Közismert, hogy a Gyimes völgyében valójában három nagy község fekszik közvetlenül egymás mellett: Felsőlok, Középlok és Gyimesbükk. A közvetlen egymásmellettiséget azonban úgy kell érteni, hogy egyiket a másiktól 3—4 kilométer választja el, ellenben az egyes községek, mint a havasi települések általában, több kilométernyi hosszúságban nyújtóznak végig a Tatros és a Tatrosba ömlő gyors havasi patakok szűk medre mellett, a havasok lábánál, s az egésznek együttvéve mintegy 15 ezer főnyi lakosa van. Ez azt jelenti, hogy aki egyik községből a másikba akar eljutni, annak a valóságban nem 3—4 kilométert, hanem sokszor 10—12-t kell megtennie. Egyáltalán nem jelentéktelen távolság ez még sík vidéken sem, hát még itt a hegyek között . De szerencsére vasútvonal szeli át a völgyet s ez kétségtelenül megkönnyíti vagy megkönnyítheti a gyimesiek számára is a közlekedést. S valóban a Tatros völgyén átfutó Adjud-Comanesti- Csicsó-i vonal gyimesi szakaszán két állomás és két megálló is található: Gyimes, Bolovanis, Középlok és Tarkő, s ezeken át huszonnégy óránként nyolc személyvonat halad át, négy fölfelé és négy lefelé. Papírforma szerint tehát kitűnő az összeköttetés a gyimesi községek között. Sajnos azonban csak papírforma szerint. A gyakorlatban ugyanis az a helyzet, legalábbis a téli menetrend szerint, hogy a négy fölfelé és négy lefelé haladó szerelvény közül csak a hajnali, a késő délutáni és éjszakai áll meg mind a négy állomáson illetve megállónál, ellenben épp a helyiérdekű, Gyimes-Csicsó között közlekedő és a lakosság számára is a legmegfelelőbb késő délelőtti 5067-es és a kora délutáni 5068-as személyvonat megállás nélkül robog át a Bolovánis i és a tarkői megállókon. Ez annál is inkább kifogásolható, mert a községi központok és hivatalok — néptanács, milícia, szövetkezeti boltok, irodák — pontosan ott találhatók, ahol a helyiérdekű vonat nem áll meg. Ráadásul épp Gyimesbükkán, a Bolovanis megállótól alig egy hajításra működik az egész messze környék egyetlen gyapjúfésülője,fonodája,ványolója, amelyet a téli hónapokban az asszonyok százai keresnek föl. Így aztán jelenleg az a helyzet, hogy ha valakinek mondjuk a gyímesbükki néptanácsnál, szövetkezetnél, milícián vagy a fésülőben van dolga, annak, ha napközben akar intézkedni — s a hivatalok köztudomásúan napközben dolgoznak — vagy a gyimesi vagy a középjoki állomáson kell le, illetve fölszállnia s onnan vagy addig aztán gyalogolhat hosszú kilométereken át, vagy ha ez nem tetszik, elveszteget egy egész napot vagy éjszakát. S mindez azért, mert egy meggondolatlan, vagy a helyi viszonyokat figyelembe nem vevő intézkedés folytán az 5067- es illetve 5068-as helyiérdekű vonat nem állhat meg egy-egy percre a két megállón (Bolovanis, Tarkő). Pedig ezen a helyzeten nem csupán a helyi lakosság érdekében kellene változtatni, hanem nemzetgazdasági szempontból is, hiszen ha jelenleg nyer is a vasút két percet, a lakosság sok-sok ezer percet veszít fölösleges várakozással és gyaloglással. Ezen érdemes volna elgondolkozniuk az illetékeseknek is. Kormos Gyula FESZÜLTSÉG A Brassó tartományi villamos vállalat Sepsi rajoni kirendeltsége, november hetedikén drákói rendszabályhoz folyamodott adósai ellenében. E napon ugyanis, a vállalat szerelői — ahogy a sepsiszentgyörgyi, Balcescu u. 17 szám alatti központban tájékoztattak — több mint száz lakást kapcsoltak ki a villanyszolgáltatásból villanydíjhátralék miatt. Nincs a dologban eddig semmi rendkívüli. Ha a honpolgár igényt tart az elektromos áramra, fizessen érte természetesen. Ezt annál is könnyebben teheti, mert nálunk olcsó a villamos energia ... Még az is magától értetődik, hogy egy ilyen általános szankció során elkerülhetetlenül büntetnek néhány ártatlan ügyfelet is. Sokan voltunk például, akik a villanyszámlát kézbesítő közegnek színét sem láttuk. Csak a kikapcsolás tényével találkoztunk, annak ellenére, hogy soha sem maradtunk még adósai a vállalatnak. Ilyen esetben elvárhatná az ember, hogy a lakástól ötven lépésnyire lévő munkahelyen megkeressenek bennünket, vagy később, a villanyszámlás által tizenöt éve jól ismert időpontban otthon. Mondom, ezt elvárhatná az ügyfél, aki sohasem maradt adós, elvárhatná, de sajnos még nem kérheti számon. Azt viszont számonkérheti a pontos és pontatlan fizető is, hogy a kikapcsolások napjául a hónap hetedik napját választották, annak ellenére — (vagy éppen azért ?) —, hogy az Iskola utcai pénztár hetedikén és huszonkettedikén sohasem áll az ügyfelek rendelkezésére. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy napig az érdekeltek nagy hányada villany nélkül maradt, kivéve azokat, akik „kitalálták“, hogy a számlát a Balcescu utcai központban is ki lehet egyenlíteni. (Sokan voltunk akik ekkor szereztünk csak tudomást e központ létezéséről.) És ha már itt tartunk, engedjék meg, hogy számonkérjem a villamos energiát, amiért sok ezren sepsiszentgyörgyi lakosok pontosan, százegynéhányan pontatlanul fizetnek. Milyen is ez az „energia“ ? 220 volt,. .. papíron. De csak papíron. Egyébként általában 170 volt. Ezek a jobb napok. Nagy ritkán 200. Ezek már ünnepek. De ugyancsak nem ritkán 130—140 (!!) volt, kiváltképp az utóbbi hónapokban. Nem beszélve arról, hogy évek óta nem telik el olyan hét, hogy valahol a városban (a központ sem kivétel) ne legyen áramszünet, a nappali órákban szinte rendszeresen, esténként valamivel ritkábban. Az áramszünetekhez képest persze a 140 volt is jó, de vajon megoldás-e ? Tizenöt esztendeje vagyok sepsiszentgyörgyi lakos s a gyenge árammal kapcsolatos bosszankodásaimra tizenöt éve kapom ugyanazt a választ, hogy gyengék a vezetékek. Eleinte megnyugtatott ez a válasz. Gondoltam, hogy ha illetékesek tudják, hogy a vezetékek gyengék, vagy, hogy a transzformátorok elavultak, mi sem egyszerűbb, mint, hogy kicserélik őket. Augusztus táján direkt örültem, hogy szinte napokig csak estelente volt villany, láttam ugyanis, hogy mindenféle titokzatos szerszámokkal felszerelt dolgozók mászták meg a környékünkön lévő póznákat s különböző, vigasztalan élénk színű kábeleket szereltek fel oda. Később nem másztak fel többé, és visszaadták az energiát. A 140 voltosat. Nézzék hát el nekünk a Sepsi rajoni villamoskirendeltség illetékesei, amiért (kiváltképp a nem notórius nemfizetők) rossznéven vettük tőlük a módot, ahogyan honpolgári kötelezettségünkre figyelmeztettek bennünket, anélkül, hogy önnön mulasztásaik felszámolásával morális alapot teremtettek volna ehhez. .. .Ha nekem nem tetszik a cipő, a ruha, vagy gyengének tartom a sajt minőségét, amit az üzletben kínálnak, nem veszem meg. A szentgyörgyi villanyáramot kénytelen vagyok megvenni többezred magammal, de a jót szeretnénk, azt a 220 voltot, ami jár nekünk a pénzünkért, s aminek potenciáljára számítva, lakásunkban sokezer lejes befektetéseket eszközöltünk, hasznot hajtó és szórakoztató szerkezetek beszerzésével. Amikor ezeket a gépeket beszereztük, iparunk és századunk ma már apró falvakban is honos vívmányait, senki sem figyelmeztetett bennünket, hogy állj meg vándor, ne dobd ki a pénzed az ablakon, Sepsiszentgyörgyön „gyengék a vezetékek“, homályos lesz a kép, gyenge lesz a hang, nem fő meg a tojás. Nemrég elpanaszoltam mindezt valakinek, aki megdöbbenésemre azzal érvelt, hogy, mindezt bizonnyal tudja a vállalat, de — súgta bizalmasan — van nekem fogalmam arról, hogy mennyien lopják az áramot ? Valahol csak be kell hozni ezt a deficitet is ? Nem ? Nem. Nem valahol, hanem ott, ahol lopják, attól aki lopja. Völgyesi András Minden igényét kielégítik az ORADEA készruhagyár termékei : • öltönyök, • zakók, • felöltök, esőkabátok, • télikabátok, férfiingek Nagyvárad Telefon 11—66 1