Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)

1967-12-01 / 6243. szám

ELŐRE 2. oldal FÁBIÁN SÁNDOR PLUSZ A LÉLEK A széket olyannak rendeltem meg az asztalosnál, amilyennek grafikus barátom lerajzolta : na­gyon alacsonynak, széles aljúnak, merész szögben hátradöntött tám­­lájúnak, testetlennek, egyenes ka­rúnak, egyszóval egyszerűnek. Az asztalos viszont, miután al­só ajkát a fogai közé harapva el­gondolkozott, így szólt: — Nem uram, ezt én így nem csaphatom össze. Maga ennél sok­kal különbet érdemel. Bizza csak rám. Rossz előérzetem támadt s kije­lentettem, hogy betűről betűre ra­gaszkodom az elképzelésemhez. — Jó, jó — mondta szórakozot­tan a mester — hiszen úgy lesz a­­hogy mondani tetszett. Néhány hét múlva átvettem a széket. Húsz centivel magasabbra szabta, mint ahogy megegyez­tünk, sárga színűre festette s be­lakkozta, mahagóni barnára poli­túrozott karjait pedig a végükön kacskaringósan önmagukba gör­­bülőknek faragta ki. — Nem volt lelkem befestetle­nül hagyni. Karjának se tehettem rá egy otromba egyenes kemény­fát. Éppen magának fuseráljak, kérem ? — magyarázta kezeit dörzsölve. S búcsúzóul még azt mondta : szíve szerint való munka volt, tiszta szórakozás, nem vár érte borravalót. Igen, tehetségem van arra, hogy a mesterembereknek szívük szerint való munkát adjak. Például a borbélynak. Szorongva ülök le a bőrpárnás székbe s erőltetett ma­gabiztossággal adom elő mondó­­kámat, hátul vékonyítsa, de ne nyírja fel, oldalt csak ollóval vág­ja, egyáltalán, a hajnyíró gépet ne használja, a hosszából csak éppen­ éppen... Rosszallóan néz rám a tükörbe s félbeszakít: — Tessék csak ránk bízni, ké­rem. Természettől rosszul növő haj ez, de majd mi rendbehozzuk. Fiatal, csupa energia ember, a Fejedelmi többes, amelyben beszél izzó ambíciót takar. Csattogva sü­­rög-forog körülöttem, s rémülten látom, hogy a villamos hajnyíró­gépet is megragadja. Tiltakozó mozdulatomra megnyugtat: csak a nyak pihennek. Amikor aztán a kivételesen hosszantartó nyírás után tükröt tart mögém, döbben­ten állapítom meg immár sokad­szor, hogy milyen rosszul áll a csupasz, magasra felnyírt tarkó. A mester arcáról viszont letí a szí­ve szerint való munka bevégzésé­nek öröme. Az asztalostól csak annyiban különbözik, hogy ő bor­ravalót is vár érte. Végtére is pluszt adott : a lelkét, és így kapom rendelésen felül egy művésziesen megkötött film- NAPLÓ masni formájában a feleségem remekbe készült kalapjának elejé­re a kalaposnő lelkét. Meg a ci­pészmester lelkét, akinek még fényképet is mutatunk a kívánt si­ma elejű női cipőről, de aki tűzbe jön s egy olyan cifra fűző-mintát dolgoz a bőrbe, hogy a felesé­gem belesápad a nézésbe. Az át­adásnál megjegyzi ,­ ezt a babra­­munkát másnak semmi pénzért nem csinálta volna meg. Sokat töprengtem, mit tegyek, hogy ne kapjak többet, mint a­­mennyit kérek. Azt hiszem, megta­láltam a megoldást : az asztalos­tól ezután gondos festést s fara­gott székidomokat, a borbélytól finoman merőleges felnyírást, a kalapostól sokbojtos ornamentikát, a cipésztől pompás bőrdíszítést kérek, összeráncolják majd a homlokukat, hümmögnek s túlzsú­foltságra, divatjamúltságra hivat­kozva, lebeszélnek a kicsinyesen aprólékos nyírásról, a festésről, a cirádákról. Hogy is gondolom, plusz lelket rendelésre ? PONTOZÓ A kolozsvári Nemzeti Színház színpadán M mmagyarlapád nem­ első üzene­­tét küldi ősi, de ma is virág­tar­zó népművészetéről. Népda­laiból már kaptunk ízelítőt — a kolozsvári Gh. Dima Zenemű­vészeti Főiskola egykori népzene körének : Almási Istvánnak, Kallós Zoltánnak, Szenik Ilonának és Zsizs­­mann Ilonának gyűjtéséből takaros kis füzet jelent meg A lapádi erdő alatt (ötvennyolc magyarlapádi nép­dal) címmel 1957-ben, híven érzékel­tetve a magyarlapádi népköltészet gazdagságát, művészi erejét és zené­jének ősi voltát, megsejtetve még lappangó, feltáratlan kincseit is. E dalok közül néhányat — zenekari kí­sérettel Birtalan József stílusos, ki­tűnő értékű, a közép-erdélyi díszítő elemeket s a népi hangzás illúzióját megőrző hangszerelésében — hitele­sen és kitörő sikerrel, megragadó ha­tással szólaltatott meg a marosvá­sárhelyi Állami Népi Együttes, s a rádiók népdalműsoraiban is fel-fel­­csendülnek e sajátos szépségű dalok. Táncairól azonban eddig semmit sem tudott a nagyközönség. Most ezekkel is betört a művészet színpa­dára. 24 tagú tánccsoportja — 12, csupa 16—18 éves, jellegzetesen szép viseletű lány és 12, fehér harisnyás 20—30 éves legény, fiatal házas meg az egyszerű földművesekből álló ze­nekar — eljutott a műkedvelők Vili­ versenyének országos szakaszáig, be­jutott Kolozs, Krisána és Máramaros tartomány színesen hömpölygő nagy seregszemléjébe, szemet gyönyörköd­tető fergeteges forgatagába. (Felké­szüléséről és szerepléseiről a Kolozs­vári Rádió külön műsorban szá­molt be.) És táncai között megcso­dálhattuk a nevezetes pontozót. Ma­guk a lapádiak nem is sejtik, hogy pompás legényesük, az egykori mo­numentális közép-erdélyi népi tánc­művészet e kései ékes bizonysága hamarabb eljutott a világszínpa­­dokra, mint a „szomszédjukba“ — mindenütt feltűnést és osztatlan tet­szést aratva. De mit tettünk mi e tánctípus fel­tárásáért ? Keveset. Bár ami a szín­padi-művészi tolmácsolását illeti, re­mélhetőleg rövidesen szemtanúi le­hetünk az első törlesztésnek A ma­rosvásárhelyi Állami Népi Együttes megtörte a jeget, s ha nem is a Nagyenyed környéki falvakból, de a Kisküküllő mente közeli alsó vidé­kéről gyűjtött pontozó bemutatására készül. Igen nagy érdeklődéssel, fe­szült várakozással várjuk, mennyit sikerült meríteniük e remek táncból, s milyen stílushűséggel tudják majd közvetíteni A pontozó tudományos feltárásáért azonban itthon jóformán még sem­mi sem történt. Pedig a közép-kelet­­európai táncdialektus legvirtuózabb, leggazdagabb formakincsű és egyik legfejlettebb szerkezetű tánctípusá­ról van szó, táncaink közül a tánc és zenekíséret illeszkedésének legtöké­letesebb fokozatáról (neve is innen származik : pontra, pontosan egybe­vágó zárlatra táncolják), amelynek tánctörténeti tanulságai is pótolha­tatlanok, hiszen formai, zenei és funkcionális vonásai táncaink XVIII. század előtti rétegébe utalják, s mint egy régies kelet-európai típuscsalád tagja, a kelet-európai népek táncai­val való érintkezése folytán, az ösz­­szehasonlító vizsgálatoknak is gazdag tárháza. Adósok vagyunk e táncok feltárásá­val, pedig itt „pontozzák“, pattogtat­ják, ropják tőlünk egy ugrásra, mondhatnák : az orrunk előtt. Sze­rencsénkre (de nem mentségünkre) sok helyütt még mindig élő, sőt, üt­ött még virágzó a pontozó Ezt érez­hettük a magyarlapádiak kitűnő elő­adásában is. Köszönettel tartozunk két lelkiismeretes tanáruknak: Gás­pár Sándornak (a táncok, a lassú, a pontozó és a szaporatánc színpadra alkalmazásáért) és Zilahi Ferencnek a szervezésért, ami — tudjuk — fa­lun olykor nem is olyan könnyű do­log. A megszerkesztésből ugyan hi­ányzott a művészi felnagyítás és a színpad nyújtotta hatáskeltés sok fogása, de Gáspár Sándor érdeme az eredetiségre, hitelességre törekvés és — ami a legtöbb vidéki, szakembe­rektől komolyabban nem támogatott együttes számaiból hiányzik — a tö­mörség. S köszönjük Magyarlapádnak, hogy tehetséges fiaival ritka művé­szi élményen keresztül tudományos feladatainkra és kötelességünkre is figyelmeztetett bennünket. Könczei Ádám INTERURBÁN Tájékoztató szolgálatunk MINDKÉT FÉL E­LÖNYÉRE Papp Magda, Kézdivásárhely. Amint leveléből kitűnt, a vásárlók­nak az volt a panasza, hogy a vil­lanyáram megszakadása esetén es­te kénytelenek bezárni az üzleteket s így a vásárlók üres kézzel (pél­dául kenyér nélkül) térnek haza. A városi fogyasztási szövetkezet veze­tősége helyénvalónak találta a meg­jegyzést és intézkedett a szövetke­zet üzleteinek petróleumlámpával való felszereléséről, hogy áramszü­net esetén ne legyen fennakadás a kiszolgálásban. Ez mindkét félnek (kereskedelem és vásárló) javára válik. Megjegyzés­­ még jobb lenne, ha a rajoni villamossági vállalat is tá­mogatná a „feleket" és olyan intéz­kedéseket hozna, hogy a jobb áram­ válaszol az olvasóknak szolgáltatás következtében ne le­gyen szükség a petróleumlámpákra. EGYENES JÁRAT SZALACS-nagyvárad között Csanálosi Józsefné, Pír. A cím­ben említett vonalon közlekedő au­tóbuszok utasainak azon panaszára, hogy vagy ki kell szállniuk Otto­­mányban, vagy pedig meg kell fi­zetniük az út árát Margittáig és vissza, a Krisána tartományi autó­szállítási vállalat közölte a szer­kesztőséggel, hogy az autóbusz XI. 13-ig bevitte az utasokat Margittá­­ra, mert ezek többen voltak, mint a Nagyváradra utazók (általában 3—4 személy). November 13-től a szalacsi autóbusz kitérő nélkül megy Nagyváradig, ahogyan kér­ AZ ISKOLA RANGJA (Folytatás az 1. oldalról) rábíztak. Ezt tudni s ennek megfe­lelően élni — pedagógusi rang. Tá­­gabb értelemben : az iskola rangja. — A mi iskolánk értékes öröksé­ge : a reáliák erőssége — hangsú­lyozza Teofil Mater fizikatanár. — Ez látszik a laboratóriumokról is, a tudományos apparátusról, melyet örököltünk, s melyet most is tovább fejlesztünk új berendezésekkel. Nem véletlen tehát, hogy az évtize­dek során iskolánk sok kitűnő ma­tematikust, fizikust, vegyészt — és persze irodalmárt is ! — képzett ? a diáknemzedékekben felébresztette a tudományos érdeklődést. A tudo­mányosság légköre az iskolában meghatározó jelentőségű. Minél job­ban kiformálódik ez a tudományos­ság, annál rangosabb az iskola, an­nál nagyobb kifelé is a tekintélye. — Csaknem harminc éve tanítok, s valamivel több, mint harminc éve itt, ebben az iskolában érettségiz­tem, s ma is szeretettel és tisztelet­tel emlékezem vissza azokra a ta­náraimra, akik az én szememben mindig az igazi pedagógusi elhiva­tottság mintaképei voltak — mon­dotta Alexe Pop, testnevelő tanár. Nekem, amikor a kiemelkedően jó iskolákról kérdeznek, történelem ta­nárom jut eszembe, az az óra a fran­cia forradalomról, melyen oly nagy pedagógusi szenvedéllyel beszélt, mint az igazi szónokok, s mi, az osztály, faltuk minden szavát. Nem kellett bennünket fegyelmezni, kü­lönben is a jó tanár, teljes egyéni­ségével s nem szavakkal parancsol­ja a fegyelmet és érdeklődést. Régi igazság : középszerű, unott, a neve­lést hivatalnokszerűen végző peda­gógus nem képes kiemelkedő ered­ményekre. Én úgy emlékszem visz­­sza legjobb tanáraimra, mint akik művészethez illő elhivatottsággal tekintették a nevelést, s mondha­tom, csak az az iskola képes ma­gának igazi tekintélyt kivívni a szülők, a város, a társadalom előtt, melynek tanárai így közelednek a nevelés tárgyához, az egész közok­tatás értelméhez, a gyermekhez. Mivel mérhető tehát az iskola rangja ? A Slaviei líceum tanárai erről felvillantottak néhány meg­szívlelendő gondolatot. Végül ma­rad még egy kérdés : miért fontos az iskola rangjáról beszélnünk ? Napjainkban, mikor egész gazda­sági és kulturális fejlődésünk mind igényesebb és bonyolultabb felada­tokat ró a közoktatásra, s ennek megfelelően a párt és az állam ve­zetősége a legnagyobb figyelmet szenteli az oktatás minden fokának fejlesztésére, a kiemelkedően jó is­kolák példájának, példamutatásának értéke megnövekedik. Igen, az év­ről évre kitűnő promóciókat nevelő tantestületek ügyszeretete , példau­l leginkább onnan kell feléje for­dulni — mert mindenféle vizsgák tapasztalata szerint ilyen iskola is van — ahol középszerű vagy gyen­gén középszerű felkészültséggel en­gednek újra osztályokat. Fontos beszélnünk az iskola rangjáról, mert nem egy, ugyanolyan taglét­számú líceumot találni, ahonnan öt év alatt kevesebben jutnak be a felsőfokú oktatásba, mint amennyien a Slaviei líceumból egy tanévben. S aztán nemcsak kell, hanem a legobjektívebben lehet is tárgyalni szellemi rangról, tekintélyről, hi­szen minden iskolának objektíve adva van : elérni a társadalom leg­magasabb elismerését. Minden ta­nár és iskola előtt nyitott lehető­ség, hogy tanítványai oly nagy sze­retettel és tisztelettel emlékezzenek majd rá az évek és évtize­dek távolából, mint a Slaviei lí­ceum tornatanára emlékszik taná­raira, a régi iskolára. AJÁNDÉKOK HÁZA Fényreklámok, vonzó kirakatok, hangulatos külső díszítések hívják fel a figyelmet Marosvásárhelyen és a tartomány többi városában ar­ra, hogy megkezdődött az Ajándék­­hónap. A kereskedelmi egységek fő törekvése pedig az, hogy a belépő vásárlót se érje csalódás. Egyebek között mintegy 100 000 ajándékcso­magot hoznak forgalomba — kétszer annyit, mint tavaly —, melyeknek összeállítása is sokkal változatosabb. Javarészüknél azt is szem előtt tartot­ták, hogy tartalmuk teljes egészében megfeleljen nőknek vagy férfiaknak, fiúknak vagy lányoknak. S akire a gyermekek közül rámosolyog a sze­rencse, bábszínház­i, illetve mozi­jegyet is talál a csomagban. Emellett Marosvásárhely 18 üzletében és más városok egy-egy egységében kíván­ság szerint is összeállítanak aján­dékcsomagot. A válogatás megkönnyítését szol­gálja számos árukiállítás is. Ezek közül külön említést érdemel a Marosvásárhelyen, Dicsőszentmár­­tonban, Régenben, Udvarhelyen és Maroshévizen megnyíló Ajándékok Háza, ahol a különféle szaküzletek­ben kapható legalkalmasabb árucik­keket a vásárlók mind megtalálják egy helyen. Télapó személyes közreműködése, heti jutalomsorsolás, villamos ház­tartási felszerelések gyakorlati be­mutatása és még sok egyéb gazda­gítja a tartományban az Ajándék­­hónapot. Sikerének igazi fedezete azonban a gazdag áruválaszték. Adrián Miklós Ezt láttuk... ismét Lapunk olvasóinak a közelmúlt­ban már beszámoltunk a Bucu­­resti konfekció- és kötöttárugyár extravagáns, a közönség ízlését rontó fővárosi divatbemutatójá­ról. November 29-én este a brassói színházban (ugyancsak ünnepélyes keretek között) ugyanezeket a di­vat-kollekciókat mutatták be. Va­lamennyit. A divatbemutatót össze­kapcsolták a Brassó-Pojánán jelen­leg folyó szerződéskötéssel. Csak mellékesen jegyezzük meg : a vad­nyugati, mexikói, spanyol stb. után­­zatú ruházati cikkek mindeddig nem vonták magukra különösebben a ke­reskedelmi szervek figyelmét. Ez esetben meg is értjük a keres­kedelmi szervek tartózkodó maga­tartását. Hiszen nagy közigény a konfekció­ipar felé, hogy mindegyre újabb és modernebb vonalú, mintá­jú termékeivel lepje meg a közön­séget — a jóízlés és a praktikus­ság határain belül természetesen. Az említett brassói divatbemuta­tóról azonban nem lehet ezt el­mondani. Hajas István Az egészségügyi nevelés szolgálatában Az egészségügyi nevelőmunka tá­mogatása céljából a bukaresti Hi­giéniai Intézet számos filmet készít, amelyeknek tárgyköre fontos köz­egészségügyi problémákat ölel fel, így például a Floarea, vietii és Im­­plinire című filmek az anyaság és a csecsemőgondozás kérdésével fog­lalkoznak. Más filmek népszerűsí­tik azokat az akciókat, melyek a tetanusznak tömeges védőoltás út­ján való elhárítására, valamint a légzőszervek akut megbetegedései­nek megelőzésére irányulnak. Tanulságos a Viata Incepe la 40 de ani című film is, amely arra a kérdésre válaszol, hogy miként kell élnie és táplálkoznia a 40 évet be­töltött embernek. (Agerpres) ték, a Bogyoszló-Margitta vonalon pedig más autóbusz közlekedik. RENDEZIK AZ ERDŐSZENTGYÖRGYI RÁDIOSÍ­­tási központ operatőrei­nek fizetését A Posta- és Távközlésügyi Mi­nisztérium illetékes vezérigazgató­sága kivizsgálta panaszukat és megállapította, hogy az önök fize­tését a fizetésemelésre vonatkozó rendelkezések téves értelmezése miatt nem emelték. Utasítást adtak a Maros-Magyar Autonóm tarto­mányi postaigazgatóságnak, hogy fizetésüket 1967 augusztus 1-ig visszamenően emeljék fel a törvé­nyes rendelkezéseknek megfelelő­en. Románia Szocialista Köztársaság Nemzeti Bankja Az 1967. november 24-től érvényes nyilvántartott valuta-árfolyam 4. számú árfolyam-lista *) Bizonyos nem kereskedelmi kifizetéseknél 100 százalékos kedvez­ményt alkalmaznak (magánszemélyek vagy csoportok, küldöttségek, min­denféle külföldi kirendeltségek és képviseletek ellátmány­­költségeire; segélyek ; munkából származó kereset; szerzői jogot érintő honoráriu­mok, díjak ; bírósági költségek ; nyugdíjak, járadékok ; tartásdíjak ; kü­lönféle jövedelmek ; házbérek ; örökségből származó összegek, szerzett javak, valutakészletek átruházása, külföldön kifizetett vagy külföldre küldendő járulékok). A külföldi turistáknak nyújtott kedvezményeket a turisták részére ösz­­szeállított külön árfolyamtáblázat alapján eszközük. MEGJEGYZÉS : Az érvényben levő rendelkezések értelmében, Ro­mánia Szocialista Köztársaságba lejt behozni vagy Románia Szocialista Köztársaságból lejt kivinni tilos. Ország Az árjegyzett Árfolyam pénznem egységek lejben Albánia 100 leka 120,00 Anglia 1 angol font 14,40*) Ausztrália 1 (ausztr.) dollár 6,72*) Ausztria 100 osztrák schilling 23,08*) Belgium 100 frank 12,00*) Bulgária 100 léva 512,82 Kanada 1 dollár 5,55*) Csehszlovákia 100 korona 83,33 Ceylon 100 rúpia 100,80*) Kínai NK 100 J.M.P. (Yuan) 300,00 Ciprus 1 font 14,40*) Koreai NDK 100 von 509,00 Kuba 1 peso 6,00») Dánia 100 korona 80,00*) Egyiptom 1 font 13,80*) Svájc 100 frank 139,02*) Finnország 100 márka 142,85*) Franciaország 100 frank izi,ss*) Német DK 100 márka 270,00 Németország SZK 100 márka 150,00*) Ghana 1 (új) cedl 5,88*) Görögország 100 drachma 20,00*) India 100 rúpia 89,00*) Izland 100 korona 10,53*) Olaszország 100 líra 0,96*) Jugoszlávia 100 (új) dinár 48,00*) Izrael 100 font 171,43») Japán 100 yen 1,67*) Mongólia 100 tugrik 150,00 Norvégia 100 korona 84,00*) Hollandia 100 forint (gulden) 165,74*) Pakisztán 100 rúpia 126,00*) Lengyelország 100 zloty 150,00 Szíria 100 font 157,89*) Spanyolország 100 pezeta 8,57*) Egyesült Államok 1 dollár 6,00*) Svédország 100 korona 115,98*) Törökország 100 font 66,67*) Magyarország 100 forint 51,15 Szovjetunió 1 rubel 6,67 Vietnam DK 100 dong 204,00 Bizonyos nem kereskedelmi kifizetések esetében, kedvezmény vagy árengedmény mellett, az alábbi hivatalos árfolyam van érvényben : 100 leka 100 léva 100 korona 100 J.M.P. 100 von 100 márka 99,14 lej 1 064,10 lej 86,01 lej 643,41 lej 576,39 lej 259,38 lej 100 tngrik 100 zloty 100 forint 1 rubel 100 dong 198,56 le] 54,25 lej 63,31 lej 8,30 lej 432,29 lej HÁZHOZ SZÁLLÍT RÁDIÓHOZ ÉS TELEVÍZIÓS KÉSZÜLÉKHEZ, LEMEZJÁTSZÓHOZ SZÜKSÉGES PÓT­­ALKATRÉSZEKET Elegendő egyszerűen megrendelni ezeket a fővárosi Dióda üzletben. Pontos cím­­ Magazinul DIÓDA, Bucuresti, elsüti postait nr. 3811. Az érdekeltek utánvéttel, postán kapják meg az üzlettől a meg­rendelt alkatrészeket Az ország bármely lakosa megkaphatja a szükséges pótalkatrésze­ket A csomag ára a helybeli postahivatalnál átvételkor fizetendő. (6*45) 1967- DEC. 1. PÉNTEK JEGYZETEK MEGGONDOLKOZTATÓ KÉT PERC • A Gyimes völgyében töltöttem néhány napot a közelmúltban, ezen a festőién szép és érdekes vidéken, ezúttal azonban még­sem ottani élményeimről szeret­nék beszámolni, hanem csupán egyetlen kérdésben akarok szót emelni az itt élő kemény embe­rek érdekében. Közismert, hogy a Gyimes völ­gyében valójában három nagy község fekszik közvetlenül egy­más mellett: Felsőlok, Középlok és Gyimesbükk. A közvetlen egymásmellettiséget azonban úgy kell érteni, hogy egyiket a má­siktól 3—4 kilométer választja el, ellenben az egyes községek, mint a havasi települések álta­lában, több kilométernyi hosszú­ságban nyújtóznak végig a Tat­­ros és a Tatrosba ömlő gyors havasi patakok szűk medre mel­lett, a havasok lábánál, s az egésznek együttvéve mintegy 15 ezer főnyi lakosa van. Ez azt jelenti, hogy aki egyik községből a másikba akar eljutni, annak a valóságban nem 3—4 kilométert, hanem sokszor 10—12-t kell megtennie. Egyáltalán nem je­lentéktelen távolság ez még sík vidéken sem, hát még itt a he­gyek között­­ . De szerencsére vasútvonal sze­li át a völgyet s ez kétségtelenül megkönnyíti vagy megkönnyít­heti a gyimesiek számára is a közlekedést. S valóban a Tatros völgyén átfutó Adjud-Comanesti- Csicsó-i vonal gyimesi szakaszán két állomás és két megálló is található: Gyimes, Bolovanis, Középlok és Tarkő, s ezeken át huszonnégy óránként nyolc sze­mélyvonat halad át, négy fölfelé és négy lefelé. Papírforma sze­rint tehát kitűnő az összekötte­tés a gyimesi községek között. Sajnos azonban csak papírfor­ma szerint. A gyakorlatban ugyanis az a helyzet, legalábbis a téli menetrend szerint, hogy a négy fölfelé és négy lefelé hala­dó szerelvény közül csak a haj­nali, a késő délutáni és éjszakai áll meg mind a négy állomáson illetve megállónál, ellenben épp a helyiérdekű, Gyimes-Csicsó között közlekedő és a lakosság számára is a legmegfelelőbb ké­ső délelőtti 5067-es és a kora délutáni 5068-as személyvonat megállás nélkül robog át a Bo­­lovánis­ i és a tarkői megállókon. Ez annál is inkább kifogásolha­tó, mert a községi központok és hivatalok — néptanács, milícia, szövetkezeti boltok, irodák — pontosan ott találhatók, ahol a helyiérdekű vonat nem áll meg. Ráadásul épp Gyimesbükkán, a Bolovanis megállótól alig egy hajításra működik az egész messze környék egyetlen gyap­­júfésülője,­­fonodája,­­ványoló­­ja, amelyet a téli hónapokban az asszonyok százai keresnek föl. Így aztán jelenleg az a hely­zet, hogy ha valakinek mondjuk a gyímesbükki néptanácsnál, szövetkezetnél, milícián vagy a fésülőben van dolga, annak, ha napközben akar intézkedni — s a hivatalok köztudomásúan nap­közben dolgoznak — vagy a gyi­mesi vagy a középjoki állomá­son kell le, illetve fölszállnia s onnan vagy addig aztán gyalo­golhat hosszú kilométereken át, vagy ha ez nem tetszik, elvesz­teget egy egész napot vagy éj­szakát. S mindez azért, mert egy meggondolatlan, vagy a he­lyi viszonyokat figyelembe nem vevő intézkedés folytán az 5067- es illetve 5068-as helyiérdekű vonat nem állhat meg egy-egy percre a két megállón (Bolova­nis, Tarkő). Pedig ezen a helyzeten nem csupán a helyi lakosság érdeké­ben kellene változtatni, hanem nemzetgazdasági szempontból is, hiszen ha jelenleg nyer is a vas­út két percet, a lakosság sok-sok ezer percet veszít fölösleges vá­rakozással és gyaloglással. Ezen érdemes volna elgondolkozniuk az illetékeseknek is. Kormos Gyula FESZÜLTSÉG A Brassó tartományi villamos vállalat Sepsi rajoni kirendeltsége, november hetedikén drákói rend­szabályhoz folyamodott adósai el­lenében. E napon ugyanis, a vál­lalat szerelői — ahogy a sepsi­szentgyörgyi, Balcescu u. 17 szám alatti központban tájékoztattak — több mint száz lakást kapcsoltak ki a villanyszolgáltatásból villany­­díjhátralék miatt. Nincs a dologban eddig semmi rendkívüli. Ha a honpolgár igényt tart az elektromos áramra, fizes­sen érte természetesen. Ezt annál is könnyebben teheti, mert ná­lunk olcsó a villamos energia ... Még az is magától értetődik, hogy egy ilyen általános szankció során elkerülhetetlenül büntetnek né­hány ártatlan ügyfelet is. Sokan voltunk például, akik a villany­számlát kézbesítő közegnek színét sem láttuk. Csak a kikapcsolás tényével találkoztunk, annak el­lenére, hogy soha sem maradtunk még adósai a vállalatnak. Ilyen esetben elvárhatná az ember, hogy a lakástól ötven lépésnyire lévő munkahelyen megkeressenek bennünket, vagy később, a vil­lanyszámlás által tizenöt éve jól ismert időpontban otthon. Mondom, ezt elvárhatná az ügyfél, aki sohasem maradt adós, elvárhatná, de sajnos még nem kérheti számon. Azt viszont számonkérheti a pontos és pontatlan fizető is, hogy a kikapcsolások napjául a hónap hetedik napját választották, an­nak ellenére — (vagy éppen azért ?) —, hogy az Iskola utcai pénztár hetedikén és huszonket­tedikén sohasem áll az ügyfelek rendelkezésére. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy napig az érdekeltek nagy hányada vil­lany nélkül maradt, kivéve azo­kat, akik „kitalálták“, hogy a számlát a Balcescu utcai központ­ban is ki lehet egyenlíteni. (So­kan voltunk akik ekkor szerez­tünk csak tudomást e központ lé­tezéséről.) És ha már itt tartunk, enged­jék­ meg, hogy számonkérjem a villamos energiát, amiért sok ez­ren sepsiszentgyörgyi lakosok pon­tosan, százegynéhányan pontatla­nul fizetnek. Milyen is ez az „energia“ ? 220 volt,. .. papíron. De csak papíron. Egyébként­ általában 170 volt. Ezek a jobb napok. Nagy ritkán 200. Ezek már ünnepek. De ugyancsak nem ritkán 130—140 (!!) volt, kiváltképp az utóbbi hóna­pokban. Nem beszélve arról, hogy évek óta­ nem telik el olyan hét, hogy valahol a városban (a köz­pont sem kivétel) ne legyen áram­szünet, a nappali órákban szinte rendszeresen, esténként valami­vel ritkábban. Az áramszünetek­hez képest persze a 140 volt is jó, de vajon megoldás-e ? Tizenöt esztendeje vagyok sep­siszentgyörgyi lakos s a gyenge árammal kapcsolatos bosszanko­­dásaimra tizenöt éve kapom ugyan­azt a választ, hogy­­ gyengék a vezetékek. Eleinte megnyugtatott ez a vá­lasz. Gondoltam, hogy ha illeté­kesek tudják, hogy a vezetékek gyengék, vagy, hogy a transzfor­mátorok elavultak, mi sem egy­szerűbb, mint, hogy kicserélik őket. Augusztus táján direkt örül­tem, hogy szinte napokig csak es­­telente volt villany, láttam ugya­nis, hogy mindenféle titokzatos szerszámokkal felszerelt dolgozók mászták meg a környékünkön lé­vő póznákat s különböző, vigasz­talan élénk színű kábeleket sze­reltek fel oda. Később nem mász­tak fel többé, és visszaadták az energiát. A 140 voltosat. Nézzék hát el nekünk a Sepsi ra­joni villamoskirendeltség illetéke­sei, amiért (kiváltképp a nem notó­rius nemfizetők) rossznéven vettük tőlük a módot, ahogyan honpolgári kötelezettségünkre figyelmeztettek bennünket, anélkül, hogy önnön mulasztásaik felszámolásával morá­lis alapot teremtettek volna eh­hez. .. .Ha nekem nem tetszik a ci­pő, a ruha, vagy gyengének tar­tom a sajt minőségét, amit az üz­letben kínálnak, nem veszem meg. A szentgyörgyi villanyáramot kénytelen vagyok megvenni több­ezred magammal, de a jót szeret­nénk, azt a 220 voltot, ami jár nekünk a pénzünkért, s aminek potenciáljára számítva, lakásunk­ban sokezer lejes befektetéseket eszközöltünk, hasznot hajtó és szórakoztató szerkezetek beszerzé­sével. Amikor ezeket a gépeket beszereztük, iparunk és századunk ma már apró falvakban is honos vívmányait, senki sem figyelmez­tetett bennünket, hogy állj meg vándor, ne dobd ki a pénzed az ablakon, Sepsiszentgyörgyön „gyen­gék a vezetékek“, homályos lesz a kép, gyenge lesz a hang, nem fő meg a tojás. Nemrég elpanaszoltam mindezt valakinek, aki megdöbbenésemre azzal érvelt, hogy, mindezt bi­zonnyal tudja a vállalat, de — súgta bizalmasan — van nekem fogalmam arról, hogy mennyien lopják az áramot ? Valahol csak be kell hozni ezt a deficitet is ? Nem ? Nem. Nem valahol, hanem ott, ahol lopják, attól aki lopja. Völgyesi András Minden igényét kielé­gítik az ORADEA készruhagyár termé­kei : • öltönyök, • zakók, • felöltök, esőkabátok, • télikabátok, férfiingek Nagyvárad Telefon 11—66 1

Next