Előre, 1968. február (22. évfolyam, 6295-6319. szám)

1968-02-01 / 6295. szám

ELŐRE 2. oldal EZ IS VÉGZET ? (Folytatás az 1. oldalról) rendszeresített kategóriája. Hogy milyen szomorú s milyen következ­ményekhez vezet az általánosítás, azt lesújtóan igazolják, az olyan osztályok, vagy éppen iskolák, ahol mondjuk , a lányok általában jó tanulók, a fiúk pedig rosszak. Ahol előfordul ,­­ hogy amikor a KISZ-be kell felvételre jelölni,­ki­derül, hogy csak lányokat lehet, mert a fiúk „nem tanultak", a fiúk „engedetlenek", „vásottak" ; ahol­ ez előfordul, hogy a tanár ilyen általánosításkor nem döbben rá : ő a hibás és nem a „fiúk", vagy „a lányok", vagy a „felszegiek", vagy „az alszegiek" — nos, ott az ember már mindenre fel van ké­szülve, és nem hajlandó semmiben sem igazat adni a nevelőnek ; esetleg még ott sem, ahol kelle­ne. Mert micsoda megalkuvó szel­lem kell hozzá, micsoda gyáva el­fogultság, vagy alattomos kényel­,.messég„ hogy.,beleitei,páj.ék ilysto... ^megkülönböztetésekbe, sőt, még igazolást, elméleteket is gyártson az alátámasztásokra I ......„.­,, ■Sók nagy ember életrajzát szók- '• ' tam a ’f'iqi'm .orra.' alá'dörzsölni.'“ Nézd meg,. Körösi „Csorna Sándort, beadták az iskolába s többet fe­léje' sei''méritek “ főért, _ áe'. — '!f­élé­t:,T hétnék a gyerekek —, ott volt a­ Kollégium. A közösség. Amely erő­sebb, is: lehet,,mint ,ti .$20fő­:vagy , a tanár. Többet adhat és szigo­rúbban büntet. Egy időben rengeteget beszél­tünk arról, hogy a tanár, a tanító első feladata : az osztályt, az is­kolát otthont jelentő közösséggé formálni, amelyben egyforma er­kölcsi biztonságban érezhesse ma­gát minden gyerek, akárhogy van „eleresztve fgatulról". De sokfélé csak hallott, írott, olvasott és m­a- 1.Q.frg- ismételt malaszt maradt ez.­­A közösség — nem elavult jel­szó. ..Sokfajta modern idegbeteg­ség, neuraszténia alapja éppen az, hogy az egyén nem kapcsolódik be semmiféle közösségbe. Az egész osztálynak és a tanároknak egy,„közösséget kell alkotniok — még a „rossz" tanulóknak, az „el­hanyagolt" gyerekeknek is. Az is­­kola nem lehet az „igyekvők" és a hálás nevelők, esetleg a skatu­lyából kivett lányok és tanárnőik klubja, amelyből ki vannak re­­kesztve a­­„vásott fiúk", akiket "isak- ,sóhajtozva lehet elviselni. Ha­ ezt a­ közösséget megteremti a nevelő, hihetetlenül könnyű dolga van. Ha nem , kiteheti a lelkét, úgysem tud minden egyes gyere­kért külön megharcolni. Mert van nevelő, aki ezt is megpróbálja, felőrli az­ életét és beleroppan. Tisztelem, együttérzek vele — csak egyetérteni nem tudok. Mert az ilyen vállalkozás — amely a közösség erejét kikapcsolva akar ekkora eredményt elérni, éppen olyan, mintha cselekedeteinkből az érzelmek segítségéről akarnánk lemondani. Azt mondhatná valaki, miért nem a tanügyi újságban írnak ilyesmiről ? Azért, mert a tanügy­­ nem „szakterület". Mindenkit érint, akinek van gyereke, s aki­nek nincs. S azokat a szülőket is érinti az „elhanyagolt" gyere­kek sorsa, akik maguk ugyan fog­lalkoznak az övéikkel. Mert gye­rekeik az életben megint összeta­lálkoznak az „elhanyagoltakkal", ők lesznek a partnereik, munka­társaik, „kortársaik". Nem szaba­dulnak tőlük úgysem. S azok, ha igazságtalanul is, de valahogy bosszút állnak. A közösségért érzett mai fele­lősség — egyéni jövőnk biztosí­tása. Ne vegyünk ezért könnyen semmit. Ne csak akkor sóhajtsunk keserűen, ha a „saját" gyerekkel, vagy a­ „kedvenc" tanulóval van valami baj. Nemcsak az elvont er­kölcsi filozófia terén, de gya­korlatban is találkozni fogunk mi,, mindazzal — vagy a gyerekeink, ami ma állítólag „sajnos, nem ránk tartozik”. 170000 NŐ BLÚZT KERES Rettenetes álmom volt. Úgy volt, hogy kineveztek a kolozs­vári Someiul kötöttárugyár igaz­gatójának. Nem értettem, hogy miért pontosan engem szemeltek ki erre a felelősségteljes állásra, mikor én semmit sem értek a kötöttáruhoz, azon kívül, hogy ilyen holmit én is hordok. De senki nem magyarázta meg ne­kem a kinevezés okát, célját — amint az az emberrel álmában történni szokott. Egy szép napon aztán elfoglaltam az igazgatói széket és vártam, hogy mi törté­nik. Megszólalt az egyik telefon ! — Igazgató elvtárs kellene ne­kem egy kötött blúz. — Mi sem egyszerűbb. Vásá­rolja meg kereskedelmi egysé­geinkben a Somesul kötöttáru­­gyár kiváló minőségű termékeit — válaszoltam a helyzet magas­latán, mert nem akartam igaz­gatói karrieremet azzal kezdeni, hogy protekciósan juttatok vala­kinek egy kötött blúzt. — De igazgató elvtárs — ér­velt tovább az egyszerre érdessé vált női hang — hol él ön ? Az üzletekben mindent lehet kapni, csak Somesul gyártotta kötött blúzt nem ! — Azonnal intézkedem — mondottam gyorsan és letettem a hallgatót. De nem volt időm felemelkedni az Íróasztal mellől, amikor újból berregni kezdett a telefon csengője. A beszélgetés végeztével nekiindultam volna utánanézni, hogy mi is történt tu­lajdonképpen, de nem voltam képes elmozdulni a telefon mel­lől. Egyszerre kettő, három is csengett, berregett, üvöltött, én csak dadogtam, a hátamon folyt az izzadság, a végén már csak igazolni próbáltam magam, hogy, kérem én nem vagyok a hibás, engem csak most neveztek ki, még nem volt időm intézkedni, de megpróbálom, de utánanézek, de kérem, legyenek egy kis türe­lemmel, segítség!... S erre felébredtem. Az éjjeli szekrényen ott feküdt nyitva a jegyzetfüzetem, amit elalvás előtt olvasgattam. Szemem a követke­ző feljegyzésre esett: „a kolozs­vári Somesul kötöttárugyár 170 000 darab kötöttárucikkel ma­radt adós 1967-ben a kereskede­lemnek. A vásárlók hiába kere­sik az üzletekben a gyár közis­mert és előszeretettel vásárolt termékeit...“ Megnyugodva sóhajtottam­­­ fel: milyen jó, hogy nem én vagyok a kolozsvári Somesul kötöttáru­­gyár igazgatója ! Ha nekem ilyen lidércnyomásom volt, milyen álma lehet­ neki­m ... Baktai Etelka A CEC SZEMÉLYGÉPKOCSI NYEREMÉNYEINEK TÁBLÁZATA —AZ 1967 IV. NEGYEDÉVI HÚZÁS — Mindazok a betétkönyvtulajdonosok, ,­solás napjától számított 30 napon be­­nkik kisorsolt számú takarékkönyvük­­lül nem jelentkeznek, a nyereményt, két személygépkocsit nyertek s a sor-­­ pénzben kapják meg (a személygépko­csi értékét, amelyből levonják az 5000 lejes részvételi összeget).­ ­ S A betét- I « B A betét- «8 A betét- «8 A betét­■5« könyv I -j g könyv -g « könyv ~­­ könyv “ száma» I fc. “» száma i. w száma u. ~n száma EGY-EGY 46 719—217—446 114 716—1—5056 175 747—1—2833 FIAT 1800 47 717—171—535 115 708—209—446 176 760—206—4155 ______________________________ 48 704—516—30 116 719—205—261 177 766—1—5737 49 750—1—5972 117 704—1—448 178 762—210—4223 1 734—259—54 50 717—1—17413 118 741—201—4539 179 735—1—5926 2 709—1—10641 51­­ 710—1—4027 119 718—409—28 180 734—1—44*1 3 3 709—208—657 52 736—1—13486 120 714—1—1727 181 702—1—10842 4 743—1—17583 53 748—1—1680 121 756—1—1622 182 727—137—1259 5 715—1—27128 54 764—1—5569 122 736—1—6846 183 709—1—4763 6 * 706—149—10 55 760—202—5281 123 736—212—6348 184 709—201—285 7 732—1—3998 56 759—1—27653 124 712—205—1027 185 721—4­156 8 753—1—781 57 759—1—45800 . 125 "...760—201—4431 186 743—1—5059 9 750—1—5808 58 734—103—13642 126­­ 759—1-20533 187 743—208—2003 10 764—206—1199 59 760—1—325 127­­ 7®—1—42176 188­­ 701—203—1401 11 766—1—11837 60 760—206—6710 128 734—103—7813 igg 715—1—13053 ___________________________766-1—8862 129 4 738-103-^4924 190 718—1—352 62 762—201—5032 130­­ 760—113—229 igg 706—102—768 EGY-EGY ba 731—106—4021 131­­ 782—207—6353 ,62 716—1—3695 ' vnTrA 64 761-205-10123 132 762-1-10380 193 708-1-3193 VOLGA -65 761-208—3932 133 731-103-10151 701-271-75 —----------------------------------— ___________________________ 134 761—205—3326 195 701—201—959 12 r n&n 1 fi 1 ca 135" 750—66—288 10e 741—201—3979 17 *40—18—164 » EGY-EGY iy15 701 i unc 13 716—209—469 ~~ * „ *------------------------------------------ 197 731—1—1188 FIAT 850­­ _ 198 712-621-18 ----------------------------------------------------------------------­­ EGY-EGY 199 756—1—990 EGY-EGY DAUPHINE GORDINI 200 736—1—5466 RENAULT 16­66 735—1—2382 _________________ 201 736—212—5805 67 703—522—213 202 712—205—299 -----------*------------------------------ 68 702—1—7699 136 746—1—1140 203 760—201—3817 14­­ 743—1—16876 69 733—201—3957 137 703—201—185 204 759—1—19292 15 719—201—30 70 752—202—1651 138 728—201—778 205 759—1—41482 16­­ 736—212—6268 71 709—1—21751 139 752—1—8203 206 734—103—6531 17 762—201—7252 72 724—104—7253 140 709—1—13298 207 738—103—3572 73 723—135—241 141 709—217—96 208 760—1—19184 ■----------­------------------------------ 74 743—1—18963 142 745—205—616 209 762—207—5835 ' EGY-EGY 15 760—204—80 143 743—1—12012 210 762—1—9719 76 715—1—6566 144 755—202—293 211 731—103—9399 (WARSAW A 77 715—1—28421 145 754—201—80 212 761—205—1186 ___________________ 78 732—204—501 146 715—1—20665 213 761—208—13665 79 A 711—102—2539 147 754—1—1405 214 735—1—1981 18­­ 702—1—5722 88 753—1—347 148 732—1—7903 215 703—423—37 19­9 743—1—17246 81 720— 625—21 149 716—1—10635 216 702—1—7401 20­0 715—1—26121 8, 719—203—2362 150 723—209—198 217 733—201—3657 21 754—203—826 83 757—1—177 151 719—207—266 218 752—202—1470 22 702—206—166 84 730—201—519 152 717—171—729 219 709—1—21577 23 711—102—2275 85 706—201—935 153 704—523—330 220 724—104—7087 24 741—1—1163 86 749—1—737 154 750—1—6361 221 723—134—217 25 736—1—14115 87 710—204—476 155 717—1—7727 222 743—1—18824 26 764—1—1668 88 736—212—1847 156 710—201—55 223 726—902—32 27­­ 759—1—13181 89 747—1—1507 157 736—1—13788 224 715—1—6026 28 734—103—2377­­0 737—110—66 158 748—1—1926 225 715—1—28257 29 760—207—4018 91 759—1—13007 159 764—1—5833 226 732—204—287 30 766—1—3322 92 759—1—38725 160 765—1—712 227 711—102—2266 _______________ 93 764—202—1674 161 759—1—27999 228 713—714—13­64 763—201—1841 162 759—1—45974 229 723—211—162 EGY-EGY gg 760—1—16758 163 734—103—13840 230 719—203—1970 SKODA 1900 M.B. ge 762—207—1866 164 760—1—1384 231 722—201—260 _____________________________ 97 762—1—5761 ,63 760—205—6915 232 730—201—70 98 731—103—4176 166 766—1—9154 233 706—201—747 31 746—1—1585 99 731—111—2410 1R7 762—201—5314 234 749—1—349 32 734—207—354 100 761—208—10997 1RÓ 731—106—4542 235 710—204—190 33 728—201—441 101 735—1—6435 ,»q 761—205—10341 236 736—212—1202 34 752-1-7836 102 734—1—4945 ,70 727-235-1135 237 747-1-1189 35 709—1—13017 103 702—1—11352 238 764—208—2785 36 709—216—737 104 727—137—2146 —t------------------;-------------------- 239 759—1—12440 37 745—205—420 105 709—1—6224 vr-Y FGY 240 759—1—38505 38 743—1—11756 106 709—202—464 241 764—202—1394 39 742—208—27 107 706—1—424 TRABANT 601 242 763—201—1545 40 721—210—37 108 743—1—6208 _________________________— 243 760—1—16511 41 715—1—20335 109 743—209—432 £ , i ' . - - - 244 769—207^1323 42 754—1—959 110 701—203—1952 171 -4 745—2—1629 245 762—1—5328 43 732—1—7620 111 715—1—14146 172-77 . . „72i^|g2—20 24» - HM—.103-^3544. 44 716—1—10446 112 718—1—1365 173 ' - 268—357" ,. —M7..2.: t;7Sl—111—2061 45 723—1—1778 113 706—102—1656 174 » 1- ■/■■■ ■ 741—W420U1 —'JL'.. 248 ;. . ,761—208—10772 KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Rokonaim, barátaim, sajnos (gey) kezdetlegesen vannak éness­zervez­­ve. Az ország különböző helyein lak­­nak, a munka mezejének más-más szögleteiben ásnak, vetnek, gyorklal­­nak és kaszálnak. Nem ritka az az eset sem, hogy egyik barátom elültet húsz tő salátát a munka mezején, azután jön a másik barátom — és a nemes kezdeményezésről mit sem tudva — a zöld palántákat kigyom­lálja... Ez a lelkes de kissé anarchikus kö­zösség ott tart, hogy tagjai sem is­merik egymást. Mazsola Ernő bará­tom például nem is sejti, ki lehet a keresztapám nagyobbik fia. Dudás Daninak fogalma sincs Fló­­tás Flórián létezéséről, holott Flórián nem más, mint: Kucug Balázs sógora! Ez a kicsi, de annál megfoghatat­­lanabb közösség viszont év elején — egymástól függetlenül — körlevelek­kel keres föl, beszámolókat kér és eredményeim, megvalósításaim, cél­jaim, autóim, kpportdjaim ,és e­ szőnyé­­­geim felől érdeklődik. Az ellentmondó átiratok a legkü­lönbözőbb kérdéseket tartalmazzák; az egyik rubrika kérdése például az, hogy miért gyűjtök tücsköt és bogda­­rat, míg, a másik rubrikába be kell ír­nom: miért nem gyűjtök, joköbb tücsö­köt és bogarat. ,,,, A körlevelek áttanulmányozása“ után reájöttem, hogy sürgősen egy­ségesítenem kell g.kéj'^csekéh’és d válasszal együtt a világ’ 'fidomásgrjh. kell hoznom őket. ’ Ezért a kapumra kiakasztottam ,egy­­táblácskát, hogy a­ ház „leltár, flruptt, zárva" van, majd 'hozzákezdtem­ az immár egységes kérdőív kitöltéséhez. Az első kérdés — melyet egyik nagynéném tett föl — az iránt érdek­lődött : miért nem írok? Ezt a rubri­kát így töltöttem ki: az írásban — írásaim­ i s akadályoznak,­ és ha nem írnék, bizonyára" azonnal tudnék írni, legalábbis ez a benyomásom. A­ továbbiakban csak a kérdést, és a feleletet közlöm----ugyanis nincs időm hosszadalmaskodásra, mert el vállaltam, egy absztrakt vers sürgős elolvasását és megffejtését. 2) Mit írok? Ezt-,azt , ami van. Né­ha szatírát is, olyan emberekről, akik a kritikusok véleménye szerint nin­csenek, ebben a kigúnyolt egyének is tökéletesen egyetértenek a bírálók­kal. 31 Mennyit keresek az írásaimmal évi átlagban? Kilencmillió hatszázhet­­venötezer­ kétszáznegyven­négy és fél polturát. (A számot természetesért ",ko­pásból írtam, de egy főkönyvelő ta­. ’dácsa alapján. A­z­ összeget, írt.fl. fő­könyvelő szerint­ TM., 11 végén­ lévő fél­­poltura teszi valószínűvé. Felél ugyan­is senkise szokott lódítani) 4) Véra-te villájd? Eríd­ízig''-villám van,­­‘tizenegysélgész Véra’háromnegyed dá-i rab. Lakóvillám nincs : ,egy kastélyt­­tartok, fönn, egy^fél,. kísértettel, aki happol Irjovellaír^­, éjfélkor pedig. Jiá­­lam’‘kisért, félnwnávd.......... 5) , Háiny öltönye van? A kísértet­nek!!­^ j^vén félnormás — egy fél le­pedője van. Nekem húsz'egész négy­tized öltönyöm várt", á­ztátóm­ lévő ki­­rályapalástokat néha'szárm­ítva::, '■ 1 ■ • 6) Milyen villamos' berendeléseket használ!?' Trolibuszt. 7) Mit olvasott legutoljára ? Tojásokat. Húszat adtak, de olvasás után r.sj­k tizenkilencnek bizonyult. 8) Meg volt-e vele elégedve?' Egyáltalán nem. Emberi mivoltomból kivetkőzve veszekedtem az elárusító­val. 9) Érezte-e, hogy az olvasás révén Ön gazdagodik? Sajnos, gazdagabb nem lettem, de közelebb jutottam az igazsághoz. •10) Fogyaszt-e alkoholt? Nem fo­gyasztom, hanem iszom. De aközben az alkohol nem fogy, mert pillanatok alatt újabb és több üveget raknak a polcokra. 11) Helyesli-e az alkohol­fogyasz­tást? Nem helyeslem. De az előb­biek után teljességgel lehetetlennek tartom, hogy elfogyjon. 12) Szereti-e a természetet? Igen. Állandóan hangsúlyozom, hogy imá­don­ fölötteseim természetét. 13) Ismeri-e, és elmegy-e oda pi­henni ? Egyáltalán nem ismerem : vámomra ezek a kiszámíthatatlan rejtelmek. Pihenni egy ízben próbál­tam a közelben , mégpedig úgy, hogy végigfeküdtem az íróasztalon és el­­aludta­m. Mire bejött az aligazgató, goltálfát Csapott és azt kiabálta: én még nem tudom, milyen az ő termé­­sze is. 14) Védi-e ön a ritka növényeket, ■állatokat, madarakat? Állandóan vé­dem, de hiába. Mert vagy nincs kivel szemben védetti, vagy úgyis kipusz­títják a ritka növényeket, állatokat, madarakat. S ha eközben is védem ,,,pW, "ráadásul eltángálnak. '‘151‘"Tett-e ön barlangban? Jártam: -­ Sanepidnél, a Lakás-karbantartási­­-llalatnál, a magnetofon javító kis­ipari szövetkezetnél és absztrakt kép­kiállításon. Az Utóbbi barlangban annyira eltévedtem, hogy egy lilára mozgált bádogon át akartam kibújni. 16) Van-e turista fölszerelése? Turista fölszereléseim a következők: turista notesz, turista naptár, turista kávéfőző, turista kávépótló, turista kolbász, turista ágy, turista kálóm­a, turista tanácsadó elalvás előttre, va­lamint egy képes levelezőlap (Kop­penhágából) 17) Használ-e alpinista kötelet? Használok, ruhaszárításra. Úgy dön­töttem, hogy a tízezredik kérdőív ki­töltése előtt oldom le a kötelet és használom tragikusabb célokra... 18) Mi volt ön 1961 január másodi­kán ? Elsején — valószínűleg — a korhely leves után is forgott velem a világ. De másodikán már­­ ember voltam. 19) Mi volt ön 1961 január harma­­dikán? Szintén ember, de feltehetően egy nappal idősebb. 20) Mi az ön vagyoni állapota ? Tudomásom szerint egy országgal rendelkezem, de ezen a réven, mint ember állampolgár igényt tartok az egész világmindenségre. 21) Ön mivel szórakozik? Kérdő­ívek pontos és lelkiismeretes kitölté­sével szoktam szórakozni, de ez a ne­mes szenvedély éveim múlásával mindinkább veszít érdekességéből, sőt lassan aláaknázza egészségemet. A végső esetre — a tízezredikre — tartogatom a fönt kifeszített és em­lített kötetet. Egyébként jelen kérdő­ív előtt már kétezerötszáznegyven­négy és fél kérdőívet töltöttem ki Úgy vélem, ennek abbahagyása , a hosszú élet titka. Azt is tudom, hogy ismerőseim, barátaim nálam sokkal ha­nyagabbá, pontatlanabbá, téveseb­ben vagy hamisabban szokták elvé­gezni ezt a műveletet. A fentiekért az erkölcsi felelősség teljes súlyát vállalja TÜCSÖK ÉS BOGÁR 1968. FEBR. 1. CSÜTÖRTÖK m^m m­n m um.... i'H'i'irr ~l AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL (Folytatás az 1. oldalról) Karestben 1500 ágyas klinikai komple­xum épül egészségvédelmi, egyben azonban oktatási és kutatási célokra. Az ország új közigazgatási-területi beosztásának megfelelően a távlati tervek gondoskodnak arról, hogy új egészségügyi létesítmények épüljenek ki az összes megyékben, a kórházi ágyak száma mindenütt arányban áll­jon az orvosi ellátás reális szükségle­teivel.­­ Az új kórházak telepítésénél szem előtt tartjuk,,hogy azok minél elérhe­tőbbek legyenek a lakosság számára, megfelelő káderejkkel és felszerelés­sel rendelkezzenek, s így technikailag a­­legmagasabb fokon oldhassák meg a rájuk háruló feladatokat. Az egészségvédelmi egységeket úgy kívánjuk fejleszteni, hogy az ország egész területén biztosítsuk a szak­szerű orvosi ellátást. Azon munkálko­dunk, hogy minden megyeszékhelyen körülbelül 500 ágyas, jól felszerelt, — szakorvosi személyzettel, polikliniká­­val, illetve más járóbeteg-szolgálatok­kal ellátott — kórház működjék. A megyeszékhelyeken kívül természete­sen nem feledkezünk meg a többi municipiumról, a megye más városai­ról sem, gondoskodni fogunk arról, hogy mindenütt 300 ágyas, sőt szük­ség esetén 600 ágyas kórház működ­jék majd. Mint látjuk, különleges súlyt helye­zünk a modern típusú egészségügyi egységek fejlesztésére. A kórháznak — elképzelésünk szerint — olyan erős egészségvédelmi központnak kell len­nie, amely magas színvonalú és sok­rétű orvosi ellátást biztosít és meg­oldja az adott területegységen belül felvetődő összes egészségvédelmi problémákat. A hozzátartozó polikli­­nikával és kiskórházakkal együtt el kell látnia az egészségvédelmet az összes közösségek (vállalat, intézmény, iskola), sőt a család szintjén is. Egy­idejűleg továbbképző központ kell hogy legyen a felső- vagy középfokú képesítésű káderek számára. A kór­háznak egészében véve az a feladata, hogy megelőzze a betegségek jelent­kezését a közösségekben, beleértve a családot is, ránevelje az embereket arra, hogy a betegség első jeleinek a mutatkozásakor azonnal forduljanak orvoshoz. A kórház már rég nem olyan in­­­tézmény, ahova a beteg csak a kór előrehaladott állapotában kerül be. A szervezet finom működési rendel­lenességeinek észleléséhez az orvosi személyzetnek sokkal nagyobb fokú éleslátása szükséges, ami megfelelő ellátmány, felszerelés nélkül elképzel­hetetlen. Az orvostudomány még nemrégiben főleg csak az orvos érzékszerveire bízta magát : szemére, hallására, ta­pintására. Az utóbbi ötven esztendő­ben azonban ez már elégtelennek bi­zonyult, a készülékek — laboratóriumi felszerelés, radiológiai berendezés, az elektrokardiográf, az elektroencefalo­­gráf stb. — ma már nélkülözhetetle­nek a kórmegállapításhoz, különös­képpen a­­betegség kezdeti szakaszá­ban, amikor tudvalevőleg megvannak a teljes gyógyulás kilátásai. Követke­zésképpen, a jövő kórházának — ha­zánkban pedig ilyen kórházakat léte­sítünk — olyan nagyüzemi, sokoldalú létesítményeknek kell lenniük, ame­lyeket ma még nem is tudunk eléggé körvonalazni. A belgyógyász vagy a sebész sok esetben egyedül nem is tudja megállapítani a diagnózist, elő­írni a kezelést. Néha a legkülönbö­zőbb képzettségű szakemberek egész seregét — laboratóriumi orvosokat, kémikusokat, biokémikusokat, fizioló­­gusokat, elektronikus mérnököket, fizikusokat, farmakológusokat, pszi­chológusokat stb. — kell igénybe ven­nie. Érthető tehát, hogy a napjainkban létesülő kórházakban különleges he­lyet kapnak a laboratóriumi és a funkcionális kutatási szolgálatok. Az új kórházakban egyébként ezek egy­aránt ellátják a beutalt és a poliklini­­kai betegeket. Ezzel nemcsak a rendel­kezésükre álló készülékeket tudják ki­használni a lehető legésszerűbben és a leggazdaságosabban, de növelik az emberek bizalmát a poliklinikai orvo­si ellátásban, így aztán a betegek csak akkor kérnek kórházi beutalást, ami­kor erre orvosi szakvélemény szerint feltétlenül szükség van kórmegállapí­tás, illetve kezelés céljából. Nem is szólva arról, hogy ha az egyszerű ese­tek nem kerülnek kórházi beutalásra, a kórház több rászoruló beteget szol­gálhat ki, ami a gazdaságosság szem­­porttjából kétségtelenül nem mellé­kes, a járóbeteg-szolgálatok szélesebb körű felhasználása nyomán kevesebb ember kerül ki ideiglenesen a terme­lésből, kevesebbnek kell elhagynia otthonát, ami nem elhanyagolandó lé­lektani tényező a könnyebb bántal­­mak gyógyításában. A kórházi és poliklinikai laborató­riumok összevonása már hosszabb ide­je megkezdődött a meglevő egészség­­ügyi létesítményekben is. Ott, ahol ez nem lehetséges, a poliklinikai labora­tóriumoknak biztosítottuk a feltétele­ket a pontos kórmegállapításhoz. Külön hangsúlyozni kívánjuk ezt a körülményt, mert minden felvilágosí­tó munkánk ellenére az emberek sok­szor azt hiszik, hogy a járóbeteg­szolgálati vizsgálat gyengébb a kór­házi vizsgálatnál és beutalást kérnek olyan bántalmak esetén is, amelyek, mint már említettük, a járóbeteg­szolgálatokon is tökéletesen gyógyít­hatók. Az egészségügyi ellátás további ja­vításához természetesen az állampol­gárok megértésére és segítőkészségé­re is szükség van. Noha a legtöbb poliklinika előjegyzéssel — sok he­lyen ez Telefonon történik — dolgozik, a betegek sokszor nem jelentkeznek a kijelölt időben, így aztán a poliklini­­kák bizonyos órákban zsúfoltak, más­kor pedig konganak az ürességtől, ami pedig csak munkájuk rovására mehet. Gyakran előfordul, hogy ugyanaz a beteg több orvossal vizsgáltatja meg magát, mert az elsőhöz nem volt bi­zalma, vagy indokolatlanul különbö­ző analíziseket kér. Előfordul, hogy olyan betegek hívják házhoz az or­vost, akik maguk is elmehettek volna a kórházba vagy a poliklinikára. Mindez természetesen megterheli az egészségvédelmi egységek munkáját, mindenekelőtt a betegek rovására megy, hiszen éppen akkor kell nél­külözniük a szakorvosi segítséget, amikor a legnagyobb szükségük van rá. Az embereknek tehát jobban együtt kell működniük az egészség­­ügyi intézményekkel saját egészségük érdekében.­­ Meggyőződésünk, hogy az egész­ségvédelem is lépést tart egész nem­zetgazdaságunk fejlődésével és kor­szerűsödésével. Milyen intézkedések történtek vagy történnek a továbbiak­ban az ügyvitel leegyszerűsítésére, a felesleges bürokrácia megszüntetésére, milyen kilátások vannak a különböző orvosi-egészségügyi egységek viszony­­latában mutatkozó párhuzamosságok és átfedések felszámolására. — A különböző típusú egészség­védelmi egységek széles körű kiépíté­se, ezek ésszerű és harmonikus terü­leti megoszlása, korszerű műszaki el­látása, a káderek állandó és magas színvonalú továbbképzése megterem­tette a feltételeket ahhoz, hogy a köz­­egészségügy terén is megvalósítsuk a Román Kommunista Párt Országos Konferenciájának dokumentumaiban hangsúlyozott feladatot , a munka mi­nőségének szüntelen javítását. Kétségtelen, hogy a lakosság egész­ségvédelmének is lépést kell tartania egész gazdaságunk felfelé ívelő fejlő­désével és korszerűsödésével. Követ­kezésképpen az orvostudomány összes területein fel kell használni a kor­szerű tudomány és a műszaki hala­dás vívmányait, állandóan tökéletesí­teni kell a munka tudományos szer­vezését. Az egészségügyi egységek fejleszté­sével és felszerelésével párhuzamo­san gyors ütemben folytatjuk a káde­rek magas szintű specializálását, hogy a legnagyobb hatékonysággal használ­hassák a rendelkezésükre álló készü­lékeket, sikerrel gyógyíthassanak a szemsebészet, a szív- és véredény­­sebészet, az idegsebészet, a fülsebé­szet, a vérbetegségek stb. területéhez tartozó bántalmakat is. Elismerjük a tudományos kutatás jelentőségét az egészségügyi viszo­nyok javítása terén s ebből kiindulva tudományos kutatóintézeteket és köz­pontokat létesítettünk azzal a feladat­tal, hogy technikai és módszertani szempontból az Egészségügyi Minisz­térium segítségére legyenek. A román orvostudományi kutató­munka csaknem egy évszázaddal ez­előtt született és nemzetközileg elis­mert eredményekkel gyarapította az egyetemes orvostudomány tárházát. Folytatnunk kell ezeket az értékes hagyományokat, egyidejűleg pedig művelnünk kell az elméleti kutató­munka újabb területeit is. Erőfeszíté­seinket azonban az orvosi tevékeny­ség hatékonyabbá tétele szempontjá­ból döntő területekre összpontosítjuk. Minthogy az orvostudományok terü­letén is jelentkezett a kutatási erők és az anyagi alap szétforgácsolódása, azonnali követelményként meg kell valósítanunk e munkaterület egységes vezetését és irányítását, a kutatási erők összpontosítását. Véleményünk szerint ezzel az intézeti tudományos kutatómunka hozzákapcsolódik a­­köz­­egészségügy égető problémáinak meg­oldásához, anyagi lehetőségeink gya­rapításához, az ország gazdasági és társadalmi fejlődési követelményeinek kielégítéséhez. Úgy véljük, meg kell szüntetni az orvosi ellátási hálózat káderállomá­nyának jelenlegi szétforgácsoltságát. Ma ugyanis még számos szűk profilú, részben gyenge hatékonyságú kisebb egység működik, ami rovására megy a létfontosságú specialitásoknak, aka­dályozza azt, hogy kialakuljon a szak­orvosok ésszerű, az orvosi ellátás reális szükségleteinek megfelelő el­osztása. A kutatási egységekben viszont — függetlenül attól, hogy az Akadémia kutatóintézeteiről, az orvosi felsőok­tatás katedráiról, avagy az egyetem utáni képzés hálózatáról van szó — a szűkebb körű specializálódás cél­szerűbb. Itt kell megemlítenünk, hogy igyek­szünk mentesíteni az orvosokat bizo­nyos adminisztratív és a hivatásukkal csak félig-meddig összefüggő teendők­től, olyan munkáktól, amelyek nem követelnek feltétlenül felsőfokú kép­zettséget. Ezt nagyobb számú, jól fel­készült középkáderek és segédsze­mélyzet nevelésével kívánjuk meg­valósítani. Sietek leszögezni, hogy az orvosi etika és a szakmai felelősség erősíté­se jelentős szerepet tölt be az orvosi­egészségügyi káderek munkájában és magatartásában. Az orvosi személyzet munkája már természeténél és hivatásánál fogva is operatív és hathatós kell hogy legyen. A bürokráciának tehát nincs helye az orvoskáderek tevékenységében. Kö­vetkezésképpen az ügyvitel leegysze­rűsítése és a bürokrácia felszámolása egyik fő törekvésünk marad. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a pontos kórmegállapításhoz és a be­teg egészségi állapotának alakulásá­hoz feltétlenül szükséges adatok fel­jegyzését, a demográfiai fejlődés és a megbetegedések általános jelenségei­nek regisztrálását nem tartom bürok­ráciának. Ha azonban bármely egészségügyi egységben az orvosi-egészségügyi sze­mélyzet körében túlteng a nyilvántar­tási munka, sok a formalitás, ez két­ségtelenül a beteg gondozásának rová­sára megy, súlyos hiányosság, eltérés az illető kádergár tulajdonképpeni fel­adataitól, sőt létjogosultságukat is kérdésessé teszi. Az orvosnak, amikor a beteggel, a betegséggel van a dolga, mindenekelőtt az esetet kell nyomon követnie. Igye­keznie kell minél gyorsabban megál­lapítani a diagnózist és beindítani a kezelést. A beteg nem vesztegethet időt amiatt, hogy indokolatlanul egyik egységből a másikba küldözgetik. A párt- és államvezetőség útmuta­tásainak­­ megfelelően e téren is tet­tünk lépéseket, gondoskodtunk az al­kalmazási formaságok leegyszerűsí­téséről, arról, hogy az emberek az eddigieknél egyszerűbben és könnyeb­ben megkapják a gyermekek bölcső­débe, napközi otthonba adásához, há­zasságkötéshez stb. szükséges egész­ségügyi bizonyítványokat. A területi egységek megfelelő út­mutatásokat kaptak, ezenkívül pedig intézkedéseken dolgozunk az orvosi ellátásban mutatkozó párhuzamosságok megszüntetésére. A könnyebb megér­tés kedvéért egyetlen példát szeret­nénk említeni : a poliklinikákon a be­teg a legtöbb esetben figyelmes orvo­si vizsgálaton esik át, ha szükséges­nek mutatkozik, a kórmegállapításhoz röntgen vizsgálatot, funkcionális vizsgálatokat, laboratóriumi elemzést stb. írnak elő. Az eredmények felke­rülnek a beteg űrlapjára, de kórházba utalás esetén rendszerint nem kerülnek felhasználásra. A beteg ismét átmegy ugyanazokon a vizsgálatokon. Bár az elv az volt, hogy a vizsgálatok pon­tosságát leellenőrizzék, itt már bi­zonyos bürokráciával állunk szemben, a beteg vesztegeti az időt, a kezelést csak később kaphatja meg, adott mun­kamennyiség egyszerűen veszendőbe megy, a kórházba utalás hosszabb ideig tart, végső fokon pedig nem gazdaságos kiadások jelentkeznek. Gazdasági kifejezéssel élve : növek­szik az orvosi ellátás önköltsége. — Köztudomású, hogy napjainkban megkülönböztetett fontosságot tulaj­donítanak__a szakmai__továbbképzés­nek és a specializálódásnak. Vélemé­­nyünk szerint a probléma főként a falusi orvosi ellátás terén jelentkezik teendőként.__Mi történt e kérdés ta­nulmányozása terén, melyek a látázi­­sok, melyek az első eredmények ? Az Egészségügyi Minisztérium mesz­­szemenő gonddal foglalkozik az orvo­si-egészségügyi káderek képzésével, specializálásával és továbbképzésével s minden fokon. Az Oktatásügyi Minisztériummal­­ igyekszünk megtalálni a szakorvos-­­ képzés legmegfelelőbb formáit, úgy­szintén a vidéki egészségügyi egysé­gekben dolgozó orvoskáderek ismere­tei felfrissítésének legcélszerűbb mó­­­­dozatait. Az orvosi és gyógyszerészeti intéze­tek mellett csaknem húsz esztendeje szervezett formában működik az egye­tem utáni oktatás, ami nagy mérték­ben előmozdította a szakorvos kép­zést, s következésképpen lehetővé tet­te a magas színvonalú, napjaink tudo­mányos követelményeivel összhangban álló orvosi ellátás bővítését hazánk minden vidékén. Példaképpen csu­pán annyit említünk meg, hogy az 1987/1968. tanévben az ország 5 orvosi és gyógyszerészeti intézetében műkö­dő 159 ilyen kurzusnak 1630 orvos­­hallgatója van. Ezenkívül sok orvost ölelnek fel a továbbképzés más for­mái : segédorvosi gyakorlat, tapaszta­­latcsere-próbaszolgálat, külföldi ösz­töndíj stb. Az Egészségügyi Minisztérium veze­tősége jelenleg igyekszik javítani a specializálódás és a továbbképzés mó­dozatait, hatékonyabbá, s főként hoz­záférhetőbbé tenni azokat. Célunk az, hogy legkevesebb öt évenként az or­szág minden orvosa szervezett for­mában frissíthesse fel szakmai isme­reteit. A problémát behatóan tanulmányoz­zuk, s amint az eddigiekből kitűnik, hangsúlyozottabban bővítenünk kell az egyetem utáni orvosi oktatás formáit, azokat közelebb kell hoznunk a tere­pen működő káderekhez, amit kiszál­lások formájában, úgy kívánunk meg­valósítani, hogy tanerők, kiváló szak­orvosok keresnek fel vidéki közpon­tokat. Úgyszintén korszerűsítenünk kell az oktatás módszereit is, az ed­diginél nagyobb mértékben kell fel­használnunk a távközlési eszközöket, a televíziós különadások és a tudo­mányos film lehetőségeit. Különösen az utóbbi tekintetében értünk el biz­­­tató eredményeket : több orvostudo­mányi filmünk nyert nemzetközi dí­jat. Igyekszünk fejleszteni az orvos­­tudományi filmek cseréjét más orszá­gokkal. A szakirodalom tanulmányozása szintén a továbbképzés jelentős té­nyezője. Az Egészségügyi Minisztérium Orvostudományi Dokumentációs Köz­pontja révén a tartományi székhelyek és városok szintjéig biztosítja a hazai és külföldi orvostudományi szakiro­dalmat. A bukaresti dokumentációs központ saját kiadványait megküld­jük az ország összes egészségügyi egységeinek. Végül az Orvostudomá­nyi Társaságok Szövetségének szak­­folyóiratai és az Orvostudományi Ki­adó kiadványai működnek közre a dokumentációs szükségletek kielégíté­sében. Pillanatnyilag úgy gondoskodunk a falusi egészségügyi körzetek orvosai­nak továbbképzéséről, hogy rendsze­res időközönként a tartományi vagy a rajoni­kórházba rendeljük be őket. Az egyetemi városokban, illetve a közeli falvakon működő egészségügyi körzetek orvosai hetenként egy nap az egyetem utáni oktatás kurzusait látogatják. Véleményünk szerint azonban a je­lenlegi formák nem elégítik ki teljes mértékben a falusi körzetekben mű­ködő orvoskáderek növekvő szükségle­teit. Az Egészségügyi Minisztérium to­vábbi intézkedésekkel gondoskodik arról, hogy a fentebb említett elvek­nek megfelelően őket is bevonja a rendszeres továbbképzés különböző formáiba. Az egyetem utáni orvosi oktatás formáinak bővítésében az ed­diginél nagyobb súlyt helyezünk a közorvosok továbbképző tanfolyamai­ra, valamint a próbaszolgálat és a ta­­­­pasztalatcsere formáira a különböző­­ szakosított egységekben.­­ Számtalan nehézség mutatkozik­­ egyes szakorvosi ágak, főként a fogá­­­­szati hálózat munkájában. Mit várha­­­tunk e tekintetben ? Noha az utóbbi esztendőkben reális­­ haladást értünk el a szakorvosi ellá­­­­tás bővítésében, a szakorvosok kép-­­ zésében, az egységek korszerű felsze- r relésében, a lakosság szükségleteinek­­ maradéktalan kielégítése egyes szek-­­­torokban mégis nehézségekbe ütközik. Úgy hiszem, nem érdektelen meg­említeni, hogy jelenleg például 2950 fogászati egységben több mint 2700 fogorvos működik. A többi szak­orvosi területhez viszonyítva a fogá­szat rendelkezik a legtöbb káderrel. Ennek ellenére jól tudjuk, hogy a fogászati ellátás nem áll meg a köve­telmények színvonalán. Ezért a mi­nisztérium vezetősége behatóan ele­mezte a fogorvosi ellátás minden vonatkozását, konkrét intézkedési ter­vet állított össze, s annak valóra vál­tásával fokozatosan felszámolja az e téren mutatkozó hiányosságokat. Egyebek között tovább növeljük a fogorvosi egységek számát az újon­nan épülő, korszerűen felszerelt poli­klinikákon és egészségügyi közpon­tokban, s gondoskodunk azok kiegyen­súlyozott területi megoszlásáról is. Nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy évente 450 fogorvos végez, akit igyekszünk a lehető legésszerűb­ben beosztani. Néhány éven belül a fogorvosi ellátottság szempontjából élenjáró országok közé kerülünk. Gondoskodunk több középfokú káder, főként fogtechnikus képzéséről, hogy nagyobbak legyenek az egységek le­hetőségei a fogprotézisek készítése te­rén. Biztosítjuk az anyagi alap opti­mális kihasználását, amit úgy kívá­nunk elérni, hogy minden fogászati rendelőbe két váltást állítsanak be. Az eddiginél nagyobb mértékben igyekszünk megelőzni az elterjedt száj- és fogbántalmakat, főként a szuvasodást. Ezért nagy figyelmet for­dítunk a gyermekfogászatra. Igyek­szünk jobb feltételeket biztosítani a fogprotézisekhez szükséges műszerek és anyagok ellátásához, hogy a proté­zisek gyorsabban és jobb minőségben készülhessenek el. Meggyőződésünk, hogy a párt- és az államvezetőség irányításával az emlí­tett intézkedések és azok gyakorlati alkalmazása folytán tovább javulnak az ország lakosságának egészségügyi viszonyai.

Next