Előre, 1968. március (22. évfolyam, 6320-6346. szám)

1968-03-02 / 6321. szám

ELŐRE 2. oldal NICOLAI CEAUSESCU ELVTÁRS, AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKE FOGADJA A ROMÁNIAI VALLÁSFELEKEZETEK VEZETŐIT (Folytatás az 1. oldalról) Papp László József, a nagyváradi református püspökség püspöke, Binder Hermann, a szebeni ágostai hitvallású, evangélikus püspökség vikáriusa, és Rosen Moses, a mózeshitű vallásfelekezet főrabbija. Beszédet mondott az Államtanács elnöke. Ezután Nicolae Ceausescu elvtárs és a többi államvezető szívélyesen elbeszélgetett a vallásfelekezetek képviselőivel. A beszélgetés során az Államtanács elnökéhez intézve szavaikat Kiss Elek, a kolozsvári unitárius püspökség püspöke, Justin Moisescu, Iasi érseke és Moldva és Suceava metropolitája, Francisc Augustin, a bukaresti római katolikus érsekség vezetője, Gindila Nicolae, a bukaresti evangélista keresztény vallásfelekezet fődelegátusa, a maguk nevében és az általuk Az Államtanács elnökének fogadásán tartott beszédében JUSTINIAN MARINA, az Ortodox Egyház pátriárkája ezeket mondotta: Örömünket és mély hálánkat fejezve ki azért a szerencsés alkalomért, hogy a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának, papságának és híveinek képviselőit az ország többi vallásfelekezeteinek vezetőivel együtt az Államtanácson fogadták, szívesen teszünk eleget annak a kellemes kötelességünknek, hogy ma megjelenünk ön előtt, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke előtt, akit nemrég népünk egyöntetű szeretete és értékelése ruházott fel ezzel a méltósággal. Az egész néphez hasonlóan valljuk, hogy az Ön megválasztása erre a hazánk vezetése, fejlesztése, a civilizáció és a haladás legmagasabb csúcsaira emelése szempontjából a legfontosabb, megtisztelő és felelősségteljes munkahelyre, rendkívül nagy örömmel tölt el bennünket, a vallásfelekezetek vezetőit, szolgálóit és híveit is, s megerősített abban a meggyőződésünkben, hogy országunk sorsa jó, gondviselő kezekben, erőteljes, szorgalmas, hozzáértő és kipróbált kezekben van. Bizalmunkat fokozza és növeli — az Ön közismert képességei és tulajdonságai, valamint tapasztalata mellett — az a körülmény is, hogy ön élete zenitjén jutott el az ellenőrzés és vezetése magas posztjára — amit a nemrég betöltött 50. életéve jelez és szavatol —, vagyis abban a korban, amikor az államéletünk vezetése és fejlesztése során felmerülő sokrétű problémák megoldásához a legteljesebb munkaerővel, akarattal, tisztánlátással és érett gondolkodással rendelkezik. Ebben az életkorban az energia bölcsességgel, a megújító lendület az elődök egészséges hagyományaival párosul, a fáradtságot és habozást pedig legyőzi a nép reménységeiből merített lelkesedés és derűlátás, hiszen a nép bízik és hisz abban a munkában, amelyet ön és munkatársai az ő javáért és boldogságáért végeznek. Ékesszóló tanúbizonysága annak az állandó gondoskodásnak, amelyet Ön Államvezetőségünk összes többi felelős tényezőivel együtt tanúsít — önfeláldozóan szolgálva derék népünk nagy törekvéseit —, sok más között az országunk területének legutóbbi közigazgatási újjászervezése, amelyet mi is önnel együtt rendkívül fontos megvalósításnak tekintünk, ami „pozitív befolyást fog gyakorolni hazánk sokoldalú fejlődésére, a nemzet jólétére és boldogságára“. Ugyanazon érzelmektől és meggyőződéstől áthatva, amelyek egész népünket lelkesítik, kérem engedje meg ön, Államtanács-elnök Úr, hogy a magunk, a Román Ortodox Egyház papsága, szolgálói és hívei nevében a legmelegebben gratuláljunk ahhoz a felelősségteljes és méltó feladathoz, amellyel népünk önt megtisztelte, ahhoz a jól megérdemelt állami tisztségéhez, amelybe 50 éves korban, e szép életkorban emelte. Megragadjuk ezt az örömteli alkalmat arra is, hogy a magunk és vallásfelekezetünk hívei nevében biztosítsuk önt odaadásunkról, teljes támogatásunkról, amely kötelességünk államunk életének jó menete, a nép haladása, anyagi és szellemi jóléte iránt. Hazafias meggyőződéseinket, az állampolgárokként reánk háruló hazafias kötelességeink teljesítését megerősítik szent vallásos érzelmeink is, amelyek lelkiismeretünket arra kötelezik, hogy tiszteljük és hűségesen szolgáljuk az Államot, a népet és annak vezetőit. Számunkra lelkesítő az, hogy megértés és együttműködés alakult ki a hazai Vallásfelekezetek között, hogy vallásszabadságnak örvendünk, hogy az Államvezetőség jóakarattal viseltetik a vallásfelekezetek iránt, széles körű anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti azokat, lelkesedéssel tölt el bennünket maga a hit, az összes hazánkfiait átható magasztos hazafias légkör és szellem, és erőfeszítést nem kímélve, rendíthetetlen hittel és a legnagyobb lendülettel kívánjuk szolgálni a nép nagyszerű törekvéseit, boldogulását, a haza felvirágzását, a képviselt vallásfelekezetek nevében meleg hangon fejezték ki hálájukat az Államtanácsnak és a kormánynak azokért a jogokért, amelyekben a vallásfelekezetek Románia Szocialista Köztársaságban részesülnek Kifejezve teljes csatlakozásukat Románia belpolitikájához, a felszólalók biztosították az államvezetőséget arról, hogy a többi vallásfelekezettel együtt mindenben hozzájárulnak az egész népnek a haza fejlesztéséért és felvirágoztatásáért kifejtett erőfeszítéseihez. Hangsúlyozták az államunk külpolitikája iránti megnyilvánuló egyöntetű megbecsülést és helyeslést, s biztosították az Államtanács elnökét arról, hogy az egész nép oldalán harcolni fognak azért, hogy megvalósítsák ezt a politikát, amely a népek együttműködését, az európai biztonságot és a világbéke védelmét szolgálja, haladást és a társadalmi igazságot jelentő új élet építését, a békét és az együttműködést az összes emberek, az összes népek között. Teljesen beleilleszkedünk a kollektív erőfeszítésekbe, és az Államvezetőséggel, az egész néppel együtt úgy fogunk dolgozni, hogy mind belpolitikai, mind pedig külpolitikai síkon , mi is érvényesítsük és támogassuk hazánk rendkívüli tekintélyét, és azt minél inkább öregbítsük. Ilyen gondolatokkal kívánunk önnek, Államtanács-elnök Úr és az egész Államvezetőségnek jó egészséget, nagy munkabírást és teljes sikert az ország és a nép vezetésében és fejlődésének fellendítésében, az élet minden területén. Eredményes, boldog esztendőket kívánunk ! MÁRTON ÁRON gyulafehérvári római katolikus püspök a következőket mondotta: Ma az Államférfi előtt állunk, aki az Államtanács és a kormány segítségével a vállán viseli az állam gondjait, az ország népének sorsát olyan időszakban, amikor a világ telve van feszültséggel, súlyos ellentétekkel és az átalakulás válságaival. Mind a társadalmi élet, mind a nemzetközi élet ma bonyolultabb, mint a történelem folyamán bármikor. Csaknem minden nap új helyzeteket teremt, új, megoldásra váró problémákat vet fel. S az Államtanács elnökének naponta olyan határozatokat kell hoznia, nagy jelentőségű kérdésekben, amelyek megmutatkoznak mind az ország belső életében, mind külkapcsolataiban ; ez hatással van a békés építőmunkára, s ugyanakkor az ország nemzetközi tekintélyére. Úgy véljük, hogy a leghatékonyabban segíthetjük Excellenciádat, az Államtanácsot és a kormányt ebben a munkában, amely valamennyiünkre tartozik, arra oktatva híveinket, hogy lelkiismeretesen teljesítsék állampolgári kötelességeiket, példát mutatva nekik e kötelességek teljesítésében és hitünk szerint kérve Isten segítségét az államvezetők munkájához. Engedtessék meg, Excellenciát, hogy e rendkívüli alkalomból közöljem önnel azt az örömöt, amely akkor ért bennünket, amikor hírül vettük, hogy ő excellenciája, a Minisztertanács elnöke, a külügyminiszter Úrral együtt, olaszországi utazása alkalmával meglátogatta egyházunk fejét, őszentségét, Pál pápát. Köszönjük Excellenciának és a nagytiszteletű kormánynak ezt a gesztust, amely reményeket ébresztett bennünk, kívánunk Excellenciádnak és jeles munkatársainak az Államtanács és a kormány tagjainak, hódolatunk kifejezésével együtt jó egészséget, gazdag sikereket és boldogságot. PAPP LÁSZLÓ JÓZSEF, a nagyváradi református püspökség püspöke a következőket mondotta: Engedje meg, hogy ez ünnepélyes alkalommal kifejezzem önnek őszinte hálánkat azért, hogy szíveskedett megtisztelni bennünket ezzel a találkozóval. Ugyanakkor, kérem, fogadja legőszintébb jókívánságainkat. Tiszta szívből kívánjuk önnek, hogy betöltve szeretett hazánkban, Románia Szocialista Köztársaságban a legmagasabb méltóságot, teljes egészségben szolgálhassa a legmagasztosabb ügyet, hőn szeretett népünk ragyogó jövőjét — országos és nemzetközi síkon egyaránt. Mint a Románia Szocialista Köztársasági Református Egyház Színódusának elnöke a legmélyebb hálával jelentem ki, hogy mind az Alkotmány, mind az országunk törvényei számunkra, a Református Egyház hívei számára is biztosítják, hogy a vallási meggyőződésünknek teljesen megfelelő egyházi életet éljünk, a többi egyház híveivel szoros együttműködésben. Az Alkotmány és országunk törvényei biztosítékot nyújtanak arra és kimondhatatlanul értékesen segítenek bennünket abban, hogy a legteljesebb szabadságban betölthessük az egyházra e világon háruló fő hivatást, amely szerint az egyháznak itt és most kell szolgálnia a jelenkori ember és a jelenkori emberiség legszebb eszméinek és törekvéseinek valóra váltását. Ezért mint nagyváradi református püspök és mint a Nagy Nemzetgyűlés képviselője és Románia Szocialista Köztársaság Országos Békevédelmi Bizottságának tagja — lángoló lelkesedéstől áthatva — tiszta szívemből biztosítom önt arról, hogy életem személyes példájával és fáradhatatlan tevékenységemmel, ünnepnapokon és munkanapokon egyaránt hozzá fogok járulni ahhoz, hogy országunk hívői — erejüket nem kímélve — csatlakozzanak ahhoz a magasztos műhöz, amely révén új, igazságos és becsületes társadalom épül mindenki számára, nemzetiségre, vallásra és meggyőződésre való tekintet nélkül. Szilárd meggyőződésem, hogy szeretett hazánk — szüntelenül gazdagodva szellemi és anyagi kincsekkel — ezáltal hatékonyabban betöltheti nemzetközi hivatását, amely a béke megvédése és fenntartása. E gondolatok, érzelmek és kötelességek legőszintébb kifejezésével megismétlen köszönetemet ezért a felejthetetlen napért, és kívánok Excellenciádnak legmagasabb szolgálatához sok ragyogó sikert és számtalan áldásos eredményt ! BINDER HERMANN, az ágostai hitvallású evangélikus püspökség vikáriusa a Románia Szocialista Köztársasága ágostai hitvallású Evangélikus Egyház képviselőjeként felszólalva rámutatott : Mindenekelőtt ki akarom fejezni az Excellenciádnak köszönhető örömünket és megelégedésünket azért, hogy Excellenciád oly határtalanul megtisztelt bennünket az erre a találkozóra szóló meghívással. Egyházunk püspöke, őszentsége Friedrich Müller, aki nagyon sajnálja, hogy súlyos egészségi állapota miatt nem vehet részt személyesen ezen a találkozón, megbízta Albert Hochmeister urat, az általános egyház kurátorát és engem, a püspökség vikáriusát, hogy tolmácsoljuk Excellenciádnak őszentsége és egyházunk összes hívei legtiszteletteljesebb jókívánságait, és biztosítsuk önt arról, hogy sohasem fogjuk elfelejteni a nagyrabecsülésnek ezt a jelét. Én magam boldog vagyok, hogy szeretett hazánk összes vallásfelekezeteinek magas képviselőivel együtt tolmácsolhatom önnek egyházunk üdvözletét. Excellenciád minden bizonnyal ismeri az országnak egyes olyan helységeit, amelyekben vannak hitközösségeink. Nem telt el sok idő azóta, amióta látogatást tett Brassóban és a Fekete templomban, hazánk történelmének egyik jellegzetes létesítményében. Mi ezt a templomot, mindazokkal a monumentális templomokkal együtt, amelyekkel ékesíteni akartuk az évszázadok óta lakott drága földet, az ország iránti elévülhetetlen szeretetünk jelképének tekintjük. Jól tudjuk, hogy a hazaszeretetet nem elég műemlékekkel bizonyítani. Annak szüntelenül új tettekben kell megvalósulnia. Meg vagyunk győződve azonban arról, hogy hívőink nem fogják a haza iránti szeretetüket csupán a múlt egyes jeleivel kifejezni, hanem újabb példáit adják annak, olyan magatartást tanúsítanak, amelyet minden erőnkből támogatunk. Egyházunknak nagyon sok olyan tagja van, aki bebizonyította ezt hazánk szocialista rendszere iránti lojalitásával, a nemzetgazdaság különböző szektoraiban végzett munkájával, a békeharc során tett vállalásaival belföldi és nemzetközi síkon egyaránt, azzal az akaratukkal, hogy együttlaknak a Románia földjén élő különböző nemzetiségekhez tartozó emberekkel. Természetesen az egyháznak, az államhoz vagy a társadalomhoz viszonyítva sajátos hivatása van. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az államnak és az egyháznak ugyanarról a népről, ugyanazokról az emberekről kell gondoskodnia. A nép egyháza akarunk lenni. Ugyanúgy ahogy az állam a nép állama akar lenni. Tevékenységünket nem légüres térben fejtjük ki. Tehát az állam és az egyházak tevékenységi köre egyezik. Ezért szükségesek a találkozók az állam vezetői és az egyházak vezetői között, s azok eredménye csupán a megértés és a kölcsönös tisztelet lehet. Úgy vélem, hogy a mai találkozóból mi, az egyház emberei erős ösztönzést nyerünk : a vallásfelekezetek összes szolgálói szüntelenül ismételjék a Szent Evangélium tanítását, teljesítsük feladatainkat az állammal szemben, mert ez az Isten parancsa, és szeressük felebarátainkat. Másrészt meg vagyok győződve arról, hogy az állam vezetői éppen az ilyen találkozókon állapítják meg, hogy az Alkotmány által garantált vallási és lelkiismereti szabadság a közös élet gyümölcsöző és örvendetes tényezője. Hazánk szerencsés fejlődése érdekében miséinkben imádkozunk az Istenhez Románia Szocialista Köztársaság vezetőiért. Itt elsősorban e vezetők legmagasabbikára gondolunk. Kérem, Államtanács-elnök Úr, tekintse ezt egyházunk állandó üdvözletének. Éljen sokáig ! MOSES ROSEN, a mózeshitü vallásfelekezet főrabbija a következőket mondotta : Engedje meg, hogy Románia Szocialista Köztársaság Zsidó Hitközségei Szövetségének, az ország mózeshitü vallásfelekezete papságának és híveinek nevében és a magam nevében kifejezzem Önnek legtiszteletteljesebb hódolatomat, biztosítsam mély hálámról és — bízvást állíthatom — határtalan szeretetünkről, amelyet Ön iránt tanúsítunk. Az egész román néppel napról napra és óráról órára szemtanúi vagyunk annak a nagyszerű műnek, amelyet ennek az államnak kormányzata, az ön közvetlen vezetésével végrehajt. Lépten-nyomon szemünk láttára megújító és jótékony átalakulások mennek végbe, és mindezek együttvéve az ország gazdasági felvirágzásához, az állampolgárok jólétének növekedéséhez, az elmék felvilágosodásához és a lelkek nemesebbé válásához vezetnek, ahhoz vezetnek, hogy szeretett hazánkat a társadalmi igazság, a termékeny munka és az általános jólét tartós alapjaira helyezzük. A többi együttlakó nemzetiséggel együtt élvezzük az összes állampolgárok közötti teljes egyenlőség politikáját, amelyet a Román Kommunista Párt és az ország demokratikus rendszere folytat az ön személyes irányításával, azt a politikát, amely véget vetett mindenféle faji vagy nemzeti megkülönböztetésnek. Ennek a politikának a gyümölcse minden egyes nemzetiség kulturális és művészeti kincseinek szüntelen érvényre juttatása, ezen ország összes fiainak testvériesükre egy közös erőfeszítésben annak a hazának a szolgálatában, amely a miénk, mindnyájunké és amelynek törvényei egyaránt oltalmaznak mindnyájunkat különbség nélkül. Románia Szocialista Köztársaság többi vallásfelekezeteivel együtt egyházaink életét a legteljesebb vallási szabadság körülményei között bontakoztatjuk ki ; ezt a szabadságot államunk vezetősége ennel az élén nyújtja nekünk megértéssel, jóindulattal és a baráti együttműködés szellemében. Egy külföldi újságírónak arra a kérdésére, hogyan működhetek együtt, mint vallásfelekezeti vezető olyan vezető személyiségekkel, akiknek materialista, vallástalan felfogásuk van, mély meggyőződéssel a következő választ adtam : Azok a rendszerek, amelyek régebben úgynevezett „vallásos“ emberekből álltak, az egyházak között viszályt keltettek, támogatták a pogromokat, előkészítették a zsinagógák felgyújtását és szüntelenül üldöztek számos vallásfelekezetet. Ezek a rendszerek a vallás mellett nyilatkoztak meg, de gyakorlati tevékenységük ellenkezett minden vallási etikával, mert a törvénytelenséget, az elnyomást és a vallási türelmetlenséget képviselték. A forró hála méltató szavaival kell illetni tehát Románia Szocialista Köztársaság egész vezetőségét, azokat a személyiségeket, akiknek eszméi vallástalanok, akiknek más világnézetük van, de akik egyrészt mindazzal, amit az ember, a jó és a haza szolgálatában tesznek, valóra váltják az összes vallásokban megtalálható közös etikai tanításokat, másrészt pedig oltalmazzák egyházainkat, lehetőséget adnak számukra ahhoz, hogy harmonikusan éljenek és testvérként összefogjanak ugyanabban az áldásos tevékenységben“. Értékelésünk csatlakozik az egész román nép értékeléséhez az általános jólét növelésére irányuló politikáért ; elismerésünk egybefonódik a többi nemzetiségek elismerésével a nemzeti egyenlőség politikájáért ; csodálatunk eggyéolvad az összes együttélő vallásfelekezetek csodálatával a vallásszabadság politikájáért, amelyet ön megvalósít, s engedje meg, tisztelt Elnök Úr, hogy a nagyrabecsülésnek ehhez a nagyszerű csokrához hozzáadjuk az egyöntetű tiszteletnek azt a világát, amelynek Románia az egész világ közvéleménye előtt örvend a mélységes humanizmus szellemétől áthatott bölcs külpolitikájáért, amely az ön közvetlen és állandó irányítása alatt áll. Nemrég tértem vissza az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Izraelben és Svájcban tett utazásomról, s ezekben az országokban részt vettem különböző nemzetközi összejöveteleken, találkoztam sok személyiséggel, elbeszélgettem számos egyszerű emberrel. Kötelességemnek tartom, hogy tolmácsoljam önnek amire megkértek mindazok, akikkel találkoztam, s megpróbáljam érzékeltetni önnel a hallgatóság ezreinek ovációját valahányszor elhangzott szeretett hazánk neve és az ön neve, hogy kifejezzem az általános lelkesedést és megbecsülést azért a politikáért, amelyet Románia folytat az összes nagy és kis népek élethez való jogának, függetlenségének és szuverenitásának megvédéséért, az államok közötti összes vitás kérdések tárgyalásos megoldásáért, a különböző társadalmi rendszerek közötti békés egymás mellett élésért, a bűnös és katasztrofális vietnami háború ellen, a népek közötti béke megvédéséért. Biztosítjuk önt határtalan odaadásunkról, megingathatatlan lojalitásunkról, arról az eltökélt szándékunkról, hogy összes hitközségeinkkel és hívőinkkel egyetemben a Haza szolgálatában állunk, hogy erőt és áldozatot nem kímélve, szerény hozzájárulásunkkal is előmozdítsuk felvirágzását. Kívánunk önnek jó egészséget, fokozott munkabírást, valamint egyre nagyobb sikereket abban a magas küldetésben, amelyet ön Románia és a béke szolgálatában teljesít. 1968. MÁRC. 2., SZOMBAT A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának HATÁROZATA (Folytatás az 1. oldalról) tert arra a súlyos helyzetre, amely a testvérpártok közötti kapcsolatok normáinak megszegésével, a találkozó keretében való demokratikus véleménycsere megakadályozásával állott elő, s visszavonult a találkozó munkálatairól mindaddig, amíg a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága meghozza határozatát. Elemezve a budapesti találkozó keretében előállott helyzetet, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése jóváhagyja a Központi Bizottság Végrehajtó Bizottságának magatartását és akcióit. Ugyanakkor a plenáris ülés jóváhagyja a Román Kommunista Párt küldöttségének a budapesti találkozón kifejtett álláspontját és tevékenységét, beleértve azt is, hogy a küldöttség elhagyta a találkozót. Megállapítva, hogy a budapesti konzultatív találkozón nem teremtették meg a feltételeket a pártok álláspontjainak demokratikus megvitatására egy nemzetközi tanácskozás előkészítésével kapcsolatban, és hogy e találkozó más testvérpártok vita tárgyává tételének, bírálásának és elmarasztalásának medrébe terelődött, a Központi Bizottság plenáris ülése elhatározta, hogy pártunk nem vesz részt többé e találkozó munkálatain. A plenáris ülés úgy véli, hogy a budapesti konzultatív találkozón való további részvétel azt jelentené, hogy elfogadjuk a más pártok elítélésére, egyes pártok akaratának más pártokra való kényszerítésére irányuló gyakorlat és módszerek érvényesítését, ami súlyos kárt okoz a pártok közötti kapcsolatok normalizálására irányuló erőfeszítéseknek, hozzájárul a kommunista mozgalmon belül fennálló nézeteltérések elmélyüléséhez, méginkább súlyosbítja a szakadás elmélyülésének veszélyét. A Román Kommunista Párt a kommunista mozgalom egysége szempontjából létfontosságúnak tartja, hogy a kommunista pártok között a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein, a függetlenség, az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás tiszteletben tartásán, minden egyes párt azon jogának tiszteletben tartásán alapuló kapcsolatokat mozdítsák elő, hogy önállóan, maga dolgozza ki bel- és külpolitikai irányvonalát. A Román Kommunista Párt küzd azért, hogy valóban demokratikus légkört, a megértés és az elvtársi együttműködés légkörét érvényesítsék a kommunista mozgalomban, hogy megszüntessék a más pártok elleni pressziók bármely formáját, a megkülönböztetési magatartásokat, a sértegetések és a vádaskodások gyakorlatát, hogy megszüntessenek minden olyan kísérletet, amelynek célja a kommunista testvérpártokat marxista vagy nem marxista pártokra, internacionalista vagy nacionalista pártokra osztani vagy bármely más kategóriákba sorolni. A mi határozott álláspontunk az volt és az ma is, hogy semmilyen formában semmi olyasmit nem szabad tenni, aminek nyomán súlyosbodhat a viszony a pártok között, elmélyülhet a meg nem értés és a nézeteltérés. Ellenkezőleg, a kommunista pártok bármely akciója lépésről-lépésre egységük helyreállítása felé, a világ öszszes haladó, antiimperialista erői összeforrottságának erősítése felé kell hogy vezessen. A kommunista és munkáspártok tanácskozásának nem szabad öncélúnak lennie. A tanácskozás csak akkor járulhat hozzá a kommunista mozgalomban fennálló helyzet normalizálásához, csak akkor vezethet az egész világ kommunista és munkáspártjai egységének erősítéséhez, ha megszervezésében a kommunista pártok közötti kapcsolatok alapelveinek töretlen tiszteletben tartásából indulnak ki, ha megteremtik a feltételeket, hogy előkészítésében demokratikus módon, jogegyenlőségi alapon részt vegyenek az összes kommunista pártok, ha reális lehetőségeket biztosítanak minden egyes párt nézeteinek szabad kinyilvánítására. E céloknak csak egy olyan tanácskozás felelhet meg, amely nem előre meghatározott elgondolásokból és megoldásokból indul ki, hanem az egység erősítésének reális szükségleteiből, amely nem azt tűzi ki céljául, hogy vita tárgyává tegye egyik vagy másik pártot, bíráskodjon és ítéletet mondjon felette, hanem, hogy egyengesse az utat a kivétel nélkül valamennyi párt közötti megértés és együttműködés felé. Pártunk abból az elgondolásból indul ki, hogy minden egyes párt ereje azon képességében rejlik, hogy az általa képviselt munkásosztálynak, annak a népnek az akaratát és érdekeit fejezi ki, amelyhez tartozik. Lényeges előfeltétele ez annak, hogy egyidejűleg teljesítse internacionalista kötelezettségeit, fokozva hozzájárulását a szocializmus és a béke általános ügyéhez, az antiimperialista front erősítéséhez. A Román Kommunista Pártot, amikor elhatározza, hogy a továbbiakban nem vesz részt a budapesti konzultatív találkozó munkálatain, mivel ez nem biztosítja a szabad, demokratikus véleménycserét a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletével kapcsolatban, az az óhaj hatja át, hogy továbbra is küzdjön az öszszes testvérpártok közötti kapcsolatok fejlesztéséért — akár részt vesznek ezek a pártok a budapesti találkozón, akár nem —, a kapcsolatok normalizálásáért a kommunista és munkásmozgalomban, a mozgalom egységének erősítéséért, a világ összes haladó erői, az egész antiimperialista front szolidaritásának erősítéséért, a szocializmus, a béke és a haladás ügyének győzelméért. AZ AKADÉMIA KÖZGYŰLÉSE Csütörtök reggel összeült Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának közgyűlése, hogy megvitassa a tavalyi tevékenységet és az idei munkatervet. Napirenden szerepel az 1966. é évi akadémiai díjak odaítélése is. A megnyitó ülésen részt vett Alexandru Bârládeanu elvtárs, a Minisztertanács alelnöke, a Tudományos Kutatás Országos Tanácsának elnöke. Az első napirendi pont keretében dr. Radu Voinea professzor, az Akadémia levelező tagja, az Akadémia főtitkára beszámolót terjesztett elő az 1967. évi munkáról. A beszámoló taglalta az Akadémia 57 egységének legfontosabb elméleti és alkalmazott kutatási eredményeit. A beszámoló ezután kitért a tavalyi hazai és külföldi tudományos rendezvényekre, hangsúlyozta, hogy az Akadémia képviselői aktív részvétellel gyarapították hazánk tekintélyét a nemzetközi tudományos ésetben. Miron Nicolescu akadémikus, az Akadémia elnöke ezután ismertette az Akadémia idei munkatervét. Az előadó hangsúlyozta, hogy országunk tudományos dolgozói állandó támogatást kapnak a párttól és a kormánytól munkájukhoz, majd vászolta az idei tudományos kutatás irányvonalait, amelyek szorosan kapcsolódnak a gazdaság és a nemzeti kultúra követelményeihez, a hazai tudományos kutatások hagyomá- nyaihoz, a nemzetközi tudományos kutatómunka jelenlegi tendenciái- hoz. Az Akadémia elnöke az új mun-katervvel kapcsolatosan rámutatott a kutatási tematikáciban, a témák kiválasztásában, valamint a sokrétű és a határtudományok terén folyó kutatómunkában elért eredményekre. Hangsúlyozta a munkaterv irányzatainak legfontosabb problémáit, az új káderek előléptetésének, a meglevők továbbképzésének szükségességét, valamint a kutatások anyagi alapja fejlesztésének előirányzatait. Miron Nicolescu akadémikus befejezésül kiemelte, hogy a hosszas tevékenységre visszatekintő akadémikusok a fiatal kutatókkal együtt továbbra is hozzájárulnak az Akadémia, a román tudomány tekintélyének öregbítéséhez. Ezután megkezdődött az első két napirendi pont vitája. Az Akadémia közgyűlése folytatja munkáját. (Agerpres) A Mezőgazdasági Főtanács csütörtökön munkaülést tartott Részt vettek tanácstagok, a nemrég alakult megyei mezőgazdasági igazgatóságok igazgatói, több minisztérium és központi intézmény vezetőségének képviselői, a mezőgazdasági kutatóintézetek igazgatói, tudósok. Nicolae Giosan, a Mezőgazdasági Főtanács elnöke jelentésében elemezte a múlt évi eredményeket, majd ismertette milyen intézkedéseket kell foganatosítaniuk a megyei mezőgazdasági igazgatóságoknak, ahhoz, hogy biztosítsák a hozzáértő vezetést és a megnövekedett tervfeladatok maradéktalan valóra Munkaülést tartott a Mezőgazdasági Főtanács váltását. A jelentés részletesen foglalkozott a tavaszi mezőgazdasági munkákkal, különös tekintettel a zöldség-szőlő- és gyümölcstermesztési, valamint az állattenyésztési szektorra, mivel e szektorokban biztosítani kell a feltételeknek, s főleg a megnövekedett szükségleteknek megfelelő fejlődést. Az ezt követő viták kidomborították, hogy az ország területi-közigazgatási beosztásának javítása tág lehetőséget teremtett ahhoz, hogy maximális hatékonysággal felhasználjuk a szüntelenül növekvő műszaki-anyagi alapot, a tudományos kutatás eredményeit, a szakemberek hozzáértését és a szövetkezeti parasztság gazdag tapasztalatait szocialista mezőgazdaságunk teljesítőképességének szüntelen javítására. Kiemelték, hogy a megyékben jelenleg intézkedések történnek az erre az évre előirányzott mutatók teljesítésére. A munkálatok befejezésekor beszédet mondott Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke. (Agerpres) KÁNYÁDI SÁNDOR ELŐLEG TAVASZBÓL Nem tudhatjuk, talán még a meteorológusok sem, miként alakul a továbbiakban, de ez a néhány enyhe télvégi nap nagyon kedves ajándéka volt a természetnek. Előleg tavaszból. Meg is teltek az utcák. Hirtelen úgy tetszett, mintha háromszor-négyszer annyian laknák a várost, mint rendesen. Vannak még rendezvények a világon, amikor a szabóbogár, a hóvirág s az ember egyaránt örülni tud. Ilyenkor még az egyáltalán nem költői hajlamú ember is versekben gondolkoznék, ha nem röstellné. Csírázik, rügyezik, ágasodik mindenkiben valamicske poézis, ha nem is jártatja folyton rímeken az eszét, mint a kecske az ágak hegyén. Ami manapság már azért NAPLÓ sem számíthat csodának, mert egy többé-kevésbé közölhető verset még a kecske is össze tudna hozni. lévén a legköltőibb természetű az egész állatseregletben. A költői hajlandóságú ember és, szerintem, ez a többség föltétlenül verset morzsolgat a foga közt. Még akkor is, ha kalapvásárolni indul, ebben a kalapot áhító időben, mondogatja : Selymét a barka már kitakarta. Ami igaz is, mert úton-útfélen cicus-picust árulókba ütközik, így aztán csak megértően mosolyog, amikor a hosszas várakozás után a város egyetlen nyitva lévő kalapkereskedésében, (a más kettőben leltároznak), szóval a hosszas várakozás után — úgy látszik mindenki most akar kalapot venni — az elárusítónő kelletlenül kijelenti: kérem csak nagyszámú kalapunk van. Sebaj, gondolja a vevő, persze, nem számítottak az ilyen korán megélénkülő keresletre. Viszszamegy pár nap múlva. Sajnálhatja, hogy a múltkor nem vette meg a nagyszámút, mert már az is kifogyott. Elvitte volna a kalaposhoz, átalakította volna, talán még divatosabbra is formálta volna. Na mindegy. Késő bánat. Az idő ugyan még mindig enyhe, de végül is még tél van, a naptár szerint is. Különben a medve is visszabújt gyertyaszentelőkor. Lebeszéli magát a kalapvásárlásról. De mert a pénzét mindenképpen el akarja költeni, átmegy a cipőboltba, hátha talál cipőt a kisfiának. De már nem olyan bizakodó, tapasztalatból tudja minek nézhet elébe, nem egy nagyvárosunk üzleteit bolyongta be már ez ügybe eredménytelenül. Örök rejtély, hogy a cipőipar mért nem tud lépést tartani a fia növekvő lábával. Fegyelmezetten beáll a sorba, de ki is áll menten, mert a sortársak strébernek nézik amiért egy közönséges cipőért meri növelni soraikat, amikor csizma érkezett. Kiáll a sorból, pedig érzi, nagy alkalmat szalaszt el . Van megfelelő számú cipő. Kifordul az üzletből és már nem látja olyan kellemesnek sem az időt, sem az utcán hullámzó tömeget. Minden sérelme eszébe jut, hogy szilveszter előtt nem kapott autoszifont (ha van üveg, akkor nincs patron), hogy lepedőnyi számlát állítanak ki egy egyszerű vasalójavításhoz, de a vasalót csupaszon nyomják a kezébe. „Nem tartunk csomagoló papírt, kérem." és még ők vannak megsértődve. Na mindegy. „A fenét mindegy ! Egyáltalán nem mindegy !” — torkolja le egy belső hang a beletörődést. Aztán meglátja, mertisor-t kínálnak az utcai árusok. Vesz egyet a feleségének. Elbabrál a kis szerencsepatkóval s már azon tűnődik, hogy ezt a kedves román szót, bár többször próbálták, nem lehet magyarra fordítani, mint ahogyan a mi édesanya vagy édesapa szavunkat sem lehet semmilyen más nyelven visszaadni. Talán csak Tamási Áron tudta volna a mártitor megfelelőjét nyelvünkből elővarázsolni. Ettől megenyhül s azt gondolja, azért nem ártana, ha most már így szépen kitavaszodnánk.