Előre, 1968. március (22. évfolyam, 6320-6346. szám)
1968-03-02 / 6321. szám
ELŐRE Március – szombat III. hónap — I. évnegyed 31. nap : 162 + 304 Napkelte : 6,52 Napnyugta : 18,04 Holdkelte : 8,11 Holdnyugta : 21,31 IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet közli: változó, átmenetileg borús idő. Helyenként csapadék, havazás formájában az ország keleti részében. Mérsékelt szél, keleten szélfúvások. Némi lehűlés várható. Hőmérsékleti értékek: az ország északi részén éjjel mínusz 12 és mínusz 6 fok, délen mínusz 5 és 0 fok között; nappal, északon mínusz 1 és plusz 4 fok, délen 4 és 9 fok között. A következő három napra : változó, felhős idő, csapadékkal az ország délkeleti részén. Mérsékelt szél, rövid tartamú szélfúvások nyugaton. Változó hőmérséklet. Hőmérsékleti értékek: éjjel az ország északi részében, mínusz 8 és mínusz 2 fok, délen mínusz 4 és mínusz 2 fok között, nappal, északon 1 és 7 fok, délen 8 és 12 fok között. Helyenként köd. TELEVÍZIÓ SZOMBAT 17.30 Spanyol nyelvlecke — 18.00 Asszonyoknak. — 18.30 Gyermek- és Iskolásműsor. — 19.30 Esti híradó. — 20.00 TV-enciklopédia — 21.00 Kónya László szólóestje. — 21.20 A SZÖKEVÉNY — filmsorozat. — 22.10 J. C. Averty revüműsora. — 22.25 Műkorcsolyázó világbajnokság. Nők — szabadon választott gyakorlatok — közvetítés Géniből. — 24.00 Éjszakai híradó. • ELUTAZOTT a fővárosból a svéd újságírók hivatalos küldöttsége, amely a Külügyminisztérium meghívó sára tanulmányi látogatást tett hazánkban. NAGY ÁRUVÁLASZTÉK A NŐNAPRA (Munkatársunktól). — A február 27-március 8-a közötti hagyományos ajándék-dekádot nemcsak az öles betűs plakátok hirdetik Temesváron, hanem az üzletek gazdagabb kirakatai, nagyobb áruválasztékot kínáló polcai is. — Divatékszerekből nagyon szép és nagy választékot biztosítottunk erre az időszakra, köztük sok újdon.ságot is — mondja Gheorghe Răducan a helyi kereskedelmi szervezet fém- és vegyipari igazgatóságának vezetője. ízléses dísztárgyak, kristály és üvegedények, import porcelán-készletek, vázák, várják a vásárlókat a háztartási cikkeket árusító boltokban. És mivel a koratavasz e tíznapos ajándékvásárának főszereplői nagyrészt elsősorban a férfiak, egységeink alkalmazottait külön felkészítettük arra, hogy segítsenek a fiatal lánynak, édesanyának vagy feleségnek szánt legmegfelelőbb ajándék kiválasztásában. NYUGDÍJASOK ZENEKARA (Munkatársunktól). — Köszöntsön ez a hír néhány őszhajú öregembert. A nagyváradi nyugdíjas zenekart. A napokban alakult, s amint mondottuk, nyugdíjasokból. Akik akarták, kezdeményezték a szintén nyugdíjasok. Az egyesületi Elnökség tisztes alapossággal megbeszélte a dolgot: a nyugdíjasok is szeretnek szórakozni. Aztán megtartották az alakuló közgyűlést és Paray Sándor úgy értesített megnyitó beszédében, hogy szórakoztató műveket hallhatunk majd az öregek zenekarának műsorán. Ehhez még csak egy nagy író mondását fűzzük, aki szerint a szorgalmas és fáradhatatlan fiatalokból szép öregemberek lesznek. ÚJ KÖNYVEK • Molter Károly: Szellemi belháború. Tanulmányok, cikkek, krokik. — Irodalmi Könyvkiadó. 416 oldal — 9,75 lej fűzve, 16,50 lej kötve. • Alexandru Sahighian : Az aranysisak. Ifjúsági regény. Ifjúsági Könyvkiadó 245 oldal — 7 lej fűzve. Tolvai György fordítása. Akik hatvanéves korukban ünnepiik majd tizenötödik születésnapjukat A rossz nyelvek szerint Kronosz, az idő istene, ezt a napot úgy rakta össze négy megspórolt negyed napból, mint jó szabó tíz öltönyből a tizenegyediket. Ami igaz igaz, az ilyen öltöny néha szűkre sikerül. De az idei február 29 alapján el kell ismernünk, hogy Kronosz jó szabó lehetett volna, ha éppen nem az időbeosztást bízzák rá... Érdekes, szép nap volt ez a '68 február 29. Érdekes volt, mert csak négyévenként egyszer adatik meg leírni, hogy február 29. szép volt és teljes azért, mert megajándékozott bennünket 24 órával és 24 óra alatt a sors rendje-módja szerint emberpalántáknak adtak életet az anyák. A bukaresti Steaua kórházban február 29-én két lány és egy fiú született. Nekik egyelőre még mindegy, hogy szökőévben jöttek a világra, de valószínű, hogy életük folyamán sokszor okoz majd nekik fejtörést. Az újdonsült mamák annál inkább tárgyalják az újszülöttek „esélyeit“ születésük időpontjának viszonylatában ... — örvendek, hogy lányom született — mondja Dumitru Mihaela, akinek 28-ról 29-re virradóra Dorcescu Marin orvos segítette világra három és fél kilós bébijét, hiszen óriási lehetősége nyílik feltűnés nélkül letagadnia életkorát. Ami bizony nem kis dolog nálunk, nőknél. Félretéve a viccet, szerencsés előjelnek tartom ezt a szökőévi gyermekáldást Constandache Anica 13 óra 30 perckor hozta világra a nap egyetlen fiúgyermekét — persze csak kórházi viszonylatban — s erre végtelenül büszke is. — A férjem azt üzente, hogy nagy bajban van, hiszen ennél kedvesebb meglepetést nem tud nekem adni március elsejére. Fiúgyermek volt minden álmunk, amióta egy éve összeházasodtunk. Ami február 29-ét illeti, egy kicsit bánkódom, megvárhatta volna az elsejét s akkor minden évben ünnepelhetné a születésnapját. Dehát Florin sietett. A harmadik bébi alvó négerbabaként szundikál fehér pólyáiban. Paun Elena két és fél kilós és február 29-én szinte egyazon időben született Florinnal. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy életük legfontosabb pillanatában együtt voltak ... Vajon hatvan éves korukban nem ünneplik-e majd együtt a 15. születésnapjukat ? Ezt már nem tudjuk, de hátha a „február 29-esek" összetartanak. A fővárosi Steaua kórházban három újszülöttel ajándékozott meg bennünket a szökőév 24 többletórája. Szép, teljes nap volt február 29. Lázár Edit M. TEODORESCU felvételei • Bade Olga : Beszép a nyár. Regény. Ifjúsági Könyvkiadó. 205 oldal — 7,75 lej kötve. • Vasile Florea Goga: Kisalbum (számos fekete-fehér és színes reprodukció). Meridiane Könyvkiadó — 109 oldal — 25 lej kötve, színes borítóval. • Sinkó Zoltán : Ravasz szavak. Humoreszkek. Irodalmi Könyvkiadó. 166 oldal — 4,25 lej fűzve. ROSSZ CÉGÉR (Munkatársunktól). — Az elmúlt év őszén Székelyudvarhelyt járva a következő felszólítás ötlött a szemembe : „Ajánljuk, hogy a Sok sikert, Charlie I és a La strada című filmet nézze meg egyszerre dupla jeggyel!“ — megvallom kissé meghökkentem és enyhén szólva kétségbevontam az ajánlat szerzőjének művészi ízlését. A marosvásárhelyi illetékesek azonban megnyugtattak, hogy sajnálatos incidensről lehet szó csupán, mert úgymond, az udvarhelyi mozisok igen lelkes és ötletgazdag emberek. A napokban újra Székelyudvarhelyt jártam, s valahogy ismét a filmreklámok ragadták meg figyelmemet. Pontosabban : a rövid filmismertetések, íme néhány mutatóban: „EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ színes francia film, egy fiatalon özvegyen maradt nő és egy férfinek (akinek meghalt a felesége) a kialakult önzetlen szerelmének a története.“ „SUBTERANUL — A MÉLYBEN Új román modern film. Emberi sorsokat mutat be — útvesztő ösvényeket — egy építészen keresztül, akit irigységből és karrierizmusból félreállít a felettese, mondván, hogy tervei túl merészek — vagyis kivitelezhetetlenek. A hős öt éven át küzd az igazságért, ami sikerül is neki.“ „EGY MAGYAR NABOB színes, szélesvásznú magyar film. Jókai Mór, az Egy magyar nabob és Kárpáthy Zoltán című regényeinek színes, szélesvásznú filmváltozatának hetvenkét szereplője van ...“ Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér. Kérdés: mit használ a filmnek az ilyen népszerűsítés 7 TIZENÖT ÉVES BOSSZÚ (Munkatársunktól) Ezelőtt 15 évvel a gyermek Bara Péter juhokat legeltetett Csíkszentdomokos határában. Történt, hogy egy nap kutyái megtámadták és a földre teperték a közelben kapálgató Boros András kiskutyáját. Boros* ezért megpofozta a gyermeket. Bara Péter közben férfivá nőtt, családos ember lett, de a gyerekkori „sérelmet" nem felejtette el. A közelmúltban került sor a „törlesztésre". Az utcán álldogáló Boros Andrásra bicskával támadt az ittas Bara Péter, háromszor belédöfött, s az egyik döféssel a fél szemét is kiszúrta. A Bara-családban különben hagyományos a verekedés : három testvére már ült ezért börtönben, kettő közülük, János és Dávid, egy verekedés alkalmával leharapta közeli rokonuk orrát. Bara Péter jó emlékező tehetségét is megfelelőképpen fogják honorálni az illetékes szervek. SZÉP AJÁNDÉK A MŰTÁRGY Nagy volt a forgalom március első napján a Képzőművészeti Alap fővárosi, Magheru úti kiállító termében ADAS Az Állami Biztosító Intézet közli, hogy az 1968 február 29-i vegyes személybiztosítási amortizációs sorsoláson az alábbi nyolc betűkombinációt húzták ki : D.L.H ; M.V.C ; Z.S.U. ; O.R.D. ; O.R.M. ; F.D.D. ; L.C.L. ; N.Y.S. Mindazok a biztosított személyek, akik érvényes kötvénnyel rendelkeznek (az utolsó részletet is kifizették) kötvényeiken a sorsolás sorrendjében a fenti betűkombinációk közül egy vagy több szerepel, jelentkezhetnek az ADAS felügyelőségénél, hogy átvegyék az őket megillető összeget. KRÓNIKA Telefonálnék... Sok kedves ismerősöm lakik Kolozsváron, csak az a baj, hogy a város különböző, egymástól távol eső pontjain. Sebaj, majd telefonálok, megbeszélünk egy találkát, összejövünk. Belépek hát az első utcai telefonfülkébe, leemelem a hallgatót, bedobom az érmét és várok. Rövid kattanás és... semmi. Lenyomom a villát... semmi. Na, ezt a 25 banist elnyelte. Másikat kotorok elő. Végre cseng. — Halló, itt Szabó lakás. Kivel ? — Nem kérem, én a 12—23—40-et hívtam, nem Szabóékat keresem. — Valami tévedés lehet, mert a szám, amit hívni tetszett, nem is hasonlít a mi számunkhoz... Még két érmével kísérletezek, aztán lemondok. Ez az utcai telefon rossz, gondolom magamban és bemegyek a főtéren levő telefonközpont egyik fülkéjébe. Miután először itt is szó — azaz búgás — nélkül vagy két 25 banisomat elnyelte a masina, harmadszori hívásra egy fogorvos, negyedszeri hívásra egy kutatóintézet jelentkezett. A közeli trafikban újabb 25 banisokra próbáltam szert tenni. Kitartó természet vagyok, már tiszta kíváncsiságból sem adtam fel a küzdelmet. Vagy tizedszeri hívásra — miközben a nyilvános telefonokat három-négy érme után változtattam — végre a hívott szám jelentkezett. — Nahát — csodálkozott a megtalált ismerős — neked sikerült telefonálnod ! Hetek óta nálam a sintérektől a vegytisztítóig mindent kerestek, csak engem nem. — De mi történt ? — érdeklődtem. — Hát nem láttad az utcákat ? Mindenütt fel vannak túrva. Javítani akarják a telefonszolgálatot, kábelek satöbbi. — De meddig tart ez? — kérdeztem, ám válasz nem jött, mert közben a láthatatlan szerelők szétkapcsoltak, azaz valószínűleg valahol kettévágták a bennünket összekötő kábelt. Többet nem próbáltam telefonálni, erről különben mindenki le is beszélt, mondva, hogy hamarabb eljutok gyalog a város egyik végéből a másikba. De a válasz nélkül maradt kérdést mégis feltenném: meddig tart még ez a tarthatatlan telefonhelyzet Kolozsváron? Mert, ha jól lefigyeltem a dolgokat, a földtúrásnak, ásásnak, csákányozásnak még csak a legelején tartanak... Baktai Etelka SPORT Los Angelesben folytatódik Leonyid Stein (Szovjetunió), Samuel Reshevski (USA) és Vlastimil Hort (Csehszlovákia) nagymesterek világbajnoki selejtező mérkőzése. A verseny élén Stein áll 3,5 ponttal. Több mint 10 000 szurkoló nézte végig Tokióban a harmatsúlyú profi világbajnoki mérkőzést, amely a japán Harada, a világbajnoki cím viselője és az ausztráliai Lionel Rose között zajlott le. Általános meglepetésre az ausztráliai öklöző látványos győzelmet aratott. Harada állandóan támadott, de ellenfele balegyenesekkel minden támadást meghiúsított. A 15 menet után a három japán bíró Rose-t jelölte győztesként. Harada négy évig volt a súlycsoport világbajnoka, miután pontozással legyőzte Eder Jorret, a híres brazil öklözőt. A női kosárlabda-bajnokcsapatok Európa-kupa elődöntőjében Prágában került sor a helybeli Sparta és Budapesti MTK közötti első mérkőzésre. A győzelmet a csehszlovák együttes szerezte meg 69—47 (34—18) arányban. TRUMAN CAPOTE HIDEGVÉRREL 18. Larry, Bobby öccse sem hallgatott a harangszóra. Tehetetlenül ődöngött Bobby körül, mindenáron segíteni szeretett volna rajta, noha megmondták neki, hogy „tűnjön el“. Később, mikor a bátyja abbahagyta az álldogálást és elindult az országúton, aztán a mezőkön át Holcomb felé, Larry követte. — Hé, Bobby! Ide figyelj ! Ha már mindenáron elmész valahová, mért nem mész kocsival? — Bátyja nem felelt. Csak ment, azaz futott a célja felé, de Larry könnyen lépést tudott tartani vele. Noha még csak a tizennegyedik évében járt, ő volt a magasabb, domborúbb mellkasú és hosszabb lábú, mert Bobby, akármilyen eredményesen sportolt is, még az átlagosnál is alacsonyabb volt: izmos, de karcsú, aranyos testű, nyílt, barátságos, csinos arcú fiú. — Hé, Bobby ! Ide figyelj ! Úgyse hagyják, hogy megnézd. Semmi értelme. — Bobby feléje fordult is rászólt: — Menj viszsza! Menj haza ! — öccse kicsit lemaradt, aztán bizonyos távolságból követte. Noha verőfényes, száraz nap volt, s a hőmérséklet őszies — ilyenkor érik a tök —, mindkét fiú verítékben fürdött, mire elért a sorompóhoz, amit a rendőrség állított fel River Valley Farm bejáratánál. A Clutter-család sok barátja és sok ismeretlen is álldogált már ott egész Finney megyéből, de a sorompón senkit sem engedtek át. Nem sokkal a Rupp-fiúk megérkezése után rövid időre fölemelték, hogy kijöhessen négy mentőkocsi — végül is enynyi kellett az áldozatok elszállításéhoz — meg egy autó, megrakva a seriff embereivel, akik éppen abban a pillanatban emlegették Bobby Rupp nevét. Ugyanis — miként azt még az este beállta előtt megtudta — Bobby volt az első számú gyanúsított. Susan Kidwell a nappali szobájuk ablakából nézte, ahogy a fehér kocsisor elhalad a házuk előtt, és addig követte a tekintetével, amíg a kocsik befordultak a sarkon és a kövezetlen utcáról könnyen felkavarodó por ismét leülepedett. Aztán tovább nézte az utcát, amikor a nyurga öcscse kíséretében, aki árnyékként követte — egyszerre csak megjelent Bobby, és meggörnyedt vállal közeledett feléje. Susan kiment a verandára, s amikor a fiú odaért, azt mondta: — Úgy szerettem volna én megmondani neked. — Bobby sírva fakadt. Larry megállt a Tanítók Háza udvarának szélén, és nekitámaszkodott egy fának. Nem emlékezett rá, hogy Bobbyt valaha is sírni látta volna, nem is akarta látni, inkább lesütötte a szemét. MESSZE-MESSZE, Clathe városában, Perry egy szállodai szobában feküdt és aludt; a leeresztett rolókon tompán szűrődött keresztül a déli nap fénye, az ágy mellett egy szürke táskarádió szólt halkan. Perry nem bajlódott azzal, hogy levetkőzzön, csak a cipőjét húzta le. Egyszerűen belezuhant az ágyba, arccal előre, mintha az álom hátulról leütötte volna, mint valami fegyver. Az ezüstcsatos fekete cipők a mosdókagylóban áztak. A kagyló teli volt meleg vízzel, amely halványrózsaszínűre színeződött. Néhány mérfölddel északabbra, egy szerény tanyaház barátságos konyhájában Dick vasárnapi ebédjét fogyasztotta. A többiek, akik vele együtt ültek az asztalnál — anyja, apja, öccse — nem vettek észre semmi szokatlant a viselkedésében. Déltájban érkezett haza, megcsókolta anyját, könnyedén válaszolt apja kérdéseire Fort Scottba tett állítólagos éjszakai kirándulásával kapcsolatban, aztán — látszólag úgy, mint máskor — asztalhoz ült. Mikor befejezték az ebédet, a család három férfitagja átment a nappaliba, hogy megnézzen a televízión egy kosárlabdamérkőzést. Alig kezdődött meg az adás, apja csodálkozva hallotta, hogy Dick horkol , meg is jegyezte fiatalabbik fiának, sose hitte volna, hogy megéri a napot, amikor Dick egy kosárlabdameccs közvetítése közben elalszik. De hát persze sejtelme se volt róla, milyen holtfáradt Dick, nem tudta, hogy szendergő fia az utolsó huszonnégy órában — egyebek közt — több mint nyolcszáz mérföldet vezetett. a II. Ismeretlen tettesek ,AZON A HÉTFŐN, 1959. november 16-án, megint remek idejük volt a fácánvadászoknak Nyugat-Kansas búzatermő fennsíkján: a felhőtlen égbolt fényesen ragyogott, mint a csillámpala. Az elmúlt években az ilyen szép napokon Andy Erhart gyakran töltött hosszú délutánokat fácánvadászattal a River Valley Farmon, jó barátja, Herb Clutter birtokán, s ezekre a vadászkirándulásokra sokszor elkísérte Herb három másik jó barátja : dr. J. E. Dale, állatorvos, Carl Myers, egy tejgazdaság tulajdonosa, valamint Everett Ogburn, egy üzletember. Akárcsak Erhart, a Kansasi Állami Egyetem Mezőgazdasági Kutatóintézetének vezetője, mindhárman Garden City vezető polgárai voltak. A négy főből álló vadásztársaság ma ismét összegyűlt, hogy megtegye az ismerős utat, ezúttal azonban egészen más hangulatban és különös, nem vadászathoz illő felszereléssel : hosszú, nyeles kefékkel, vödrökkel, súrlókefékkel, valamint egy ócska rongyokkal és erős tisztítószerekkel megrakott kosárral felfegyverkezve. Legrosszabb ruhájukat vették föl. Tudniillik a négy férfi — keresztényi kötelességének érezve a dolgot — önként jelentkezett, hogy kitakarít néhányat River Valley Farm főépületének tizennégy helyisége közül: azokat a helyiségeket, amelyekben — miként az a gyászjelentésekben állt — „ismeretlen tettes vagy tettesek“ meggyilkolták a Clutter család négy tagját. Erhart és társai szótlanul hajtottak a farmra. — Egyszerűen megbénult a nyelvünk — állapította meg később egyikük. — Olyan különös érzés volt. Kimenni oda, ahol máskor mindig olyan szívélyes fogadtatásban volt részünk. — Ezúttal egy közlekedési rendőr fogadta őket. A sorompónál, amelyet a hatóságok állítottak fel a farm bejáratánál, az őrszem intett, hogy bemehetnek, mire tovább hajtottak még fél mérföldet a Clutterházhoz vezető úton, amelyre szilfák borítottak árnyékot. Alfred Stoecklein, az egyetlen alkalmazott, aki a farmon lakott, már várta, hogy beengedhesse őket a házba. Először az alagsorba mentek, a kazánházba, ahol a pizsamába öltözött Mr. Cluttert találták meg előző nap a matractartó kartondobozon. Amikor ott végeztek, átmentek a játékszobába, ahol Kenyont lőtték agyon. A dívány, amelynek romjait Kenyon mentette meg valamikor és hozta rendbe, aztán Nancy vonta be huzattal és rakta meg feliratos díszpárnákkal, most vérrel átitatott roncs volt, akárcsak ,a kartondobozt, ezt is el kellett égetni. Mire a takarítóbrigád följutott az alagsorból az emeleti hálószobákba, ahol Nancyt és anyját gyilkolták meg az ágyúidban, már egész csomó holmi gyűlt össze a máglyához : vérrel bemocskolt ágytakarók, matracok, egy egyelő meg egy játékmackó. Alfred Stoeckleinnek, noha általában szófukar ember volt, sok mondanivalója akadt, miközben a forró vizet hordta és más módon is segített a takarításban. Szerette volna, ha „az emberek abbahagynák végre a fecsegést és megpróbálnák megérteni“, miért nem hallotta meg a felesége, noha alig száz méterre laknak a Clutter-háztól, „az égvilágon semmit“ az egész szörnyűségből — még a puskadörrenések halvány visszhangját sem. — A seriffnek meg azoknak a fickóknak, akik kint jártak itt ujjlenyomatokat keresni meg szimatolni, legalább van józan eszük, ők értikk, hogy lehet. Tudniillik hogy mért nem hallottunk semmit. Itt van először is a szél. A nyugati szél, mert az fújt, a hangot éppen az ellenkező irányba viszi. Aztán meg ott az a kölessel teli nagy csűr a mi házunk meg e közt a ház közt. Az az öreg csűr a zajok legnagyobb részét elnyeli, mielőtt hozzánk érne. És gondoltak-e rá, hogy van még valami ? Hogy az, aki ezt csinálta, egészen biztosan tudta, hogy nem fogjuk meghallani. Különben nem kockáztatta volna meg, hogy négyszer egymás után elsüssön egy puskát az éjszaka kellős közepén ! Hogyne, bolond is lett volna ! Erre persze lehet, hogy azt mondják, biztos, hogy bolond volt. Aki ilyesmit csinál, amit ez csinált, csak az lehet. De nekem az a véleményem, hogy aki csinálta, ától-cettig pontosan kitervelte az egészet. Tudta, mit csinál. Egy valamit azonban én is tudok. Azt, hogy én meg a feleségem utoljára aludtunk ezen a farmon. Elköltözünk, az országút mellé. A férfiak déltől alkonyatig dolgoztak. Amikor elérkezett az ideje, hogy elégessék az összegyűlt holmit, fölpakolták az egészet egy kis teherautóra, és Stoeckleinnel együtt, aki a volán mellett ült, kihajtottak jó messze a farm északi részére, egy színpompás sík helyre — igaz, hogy csak egyetlen színben pompázott: a novemberi tarló csillogó barnássárgájában. Ott lerakták a holmit a teherautóról, piramist építettek Nancy párnáiból, az ágyneműből, a matracokból, a játékszoba díványából, Stoecklein az egészet leöntötte petróleummal és gyufát gyújtott. A jelenlevők közül Andy Erhart állt a legközelebb a Clutter családhoz. Barátságos, melegszívű ember volt, kérges tenyerű, napégette tarkójú tudós, valamikor Herb évfolyamtársa a Kansasi Állami Egyetemen. — Harminc éve voltunk barátok — mondta valamivel később, és ez alatt a három évtized alatt Erhart látta, hogyan emelkedett barátja rosszul fizetett megyei mezőgazdasági felügyelőből a környék egyik legismertebb és legtiszteltebb birtokosává. — Amije volt. Herb maga kereste — Isten segítségével. Szerény ember volt, büszke is, és joga volt a büszkeségre. Gyönyörű családot nevelt fel. Tudta, mit kezdjen az életével. — De mi lett ebből az életből, és abból, amit Herb csinált, hogy történhetett, ami történt, tűnődött most Erhart, ahogy a lángra lobbanó máglyát nézte. Hogyan lehetséges, hogy ennyi erőfeszítés, egy ilyen tiszta jellem egyik napról a másikra ezzé váljon : füstoszloppá, amely egyre vékonyodik, mind magasabbra száll, aztán elnyeli a végtelen, mindent megsemmisítő égbolt . A KANSAS BUREAU OF INVESTIGATION (Kansasi Nyomozóiroda) az egész államra kiterjedő szervezet, Topekában van a központja, s egy tizenkilenc tapasztalt detektívből álló nyomozócsoporttal rendelkezik. A csoport szét van szórva az egész állam területén, s tagjainak közreműködése bármikor igénybe vehető, ha a helyi hatóságok a jelek szerint nem tudnak megbirkózni valamilyen esettel. A K.B.I. Garden Cityben tartózkodó képviselője, aki egyúttal Nyugat-Kansas tekintélyes részéért is felelős, egy sovány, jóképű, negyvenhét éves, Alvin Adams Dewey nevű detektív, akinek már a dédapja is Kansasban élt. Elkerülhetetlen volt, hogy Earl Robinson, Finney megye seriffje felkérje Al Dewey-t, vegye kézbe a Clutter-ügyet. Elkerülhetetlen és helyénvaló is. Mert Dewey, aki régebben (1947-től 1955- ig) maga is Finney megye seriffje volt, azelőtt pedig az FBI különleges ügyekkel megbízott nyomozója (1940 és 1945 között New Orleansban, San Antonióban, Denverben, Miamiban és San Franciscoban teljesített szolgálatot), szakértelme és tapasztalatai alapján a legmegfelelőbb ember volt ahhoz, hogy megbirkózzon még egy olyan bonyolult üggyel is, mint a teljesen indokolatlannak látszó Clutter-gyilkosság, ahol a gyilkosok nem hagytak maguk után semmiféle áruló nyomot. Ráadásul a bűnüggyel kapcsolatos érzelmei, mint később bevallotta, „személyes problémájává" tették az ügyet, ő is meg a felesége is, tette hozzá, „őszintén szerették Herbet és Bonnie-t, minden vasárnap találkoztak velük a templomban, és össze is jártak". De még ha nem ismertem és szerettem volna is anynyira a családot — folytatta —, akkor sem gondolkoztam volna másképp. Mert megéltem már jó néhány ocsmány dolgot, nyugodtan mondhatom. De ilyen elvetemültséggel még sose találkoztam. Mindegy, hogy mennyi ideig fog tartani, még ha életem egész hátralevő részében is ezzel az üggyel kell foglalkoznom, akkor is meg fogom tudni, mi történt abban a házban , ki tette és miért. (Folytatjuk) Tizedik esztendeje Tíz esztendővel ezelőtt, 1958 március 2-án egy új, addig nem hallott hívójel hangzott fel az éterben. A rádiótechnikához nem túlságosan értők is tudjuk, hogy mennyire tele van a levegő elektromos üzenetekkel, elegendő egy rezzenésnyit arrébb vinni a rádió keresőjét, s más állomás, más ország, talán éppen más világrész toppan be a szobánkba. Kényelmesen válogathatunk, mikor mihez támad kedvünk : zenét, színházi előadást, híreket akarunk-e hallani. Mint mesebeli varázslatra jön mindegyik, készségesen szolgálja tájékozódásunkat, szórakozásunkat, művelődés vágyunkat. A sok-sok állomás, a sok-sok adás között ezt az újabbat, amely tíz esztendővel ezelőtt szólalt meg először, mégis megkeresték azok, akik a Maros és az Olt forrásvidékén élnek. Az ő rádiójuk szólott, a marosvásárhelyi adó. Tíz esztendő óta minden nap megszólal azóta románul és magyarul : Itt Marosvásárhely... A jó gazdálkodáshoz szolgáló tanácsoktól az igényes színházi közvetítésekig, a székely népdaloktól a filharmonikusok hangversenyéig változatos az adások skálája a középhullámnak azon a két kicsi pontján. Hallottam a vásárhelyi stúdióból színvonalas irodalmi összeállítást, színes karcolatot, zenével aláfestett riportot hazai tájakról, a Román Kommunista Párt országépítéséről. Helyi adó lévén csak akkor tudom fogni, ha erdélyi vidéken kószálok, riportűző utakon, s magammal viszem a táskarádiómat. De talán így, mint a ritkán látott ismerős arcán az új vonásokat, még jobban észreveszem a vásárhelyi rádió „változásait". Ez pedig igényben, színvonalban való növekedést jelent. Megharcolt perceket jelent (vidéki rádiós is örök küzdelemben áll az idővel), állandó gondot arra, hogy jól gördüljön a szöveg, friss legyen a bemondó, a hangja vonzó, kellemes, érthető, jelent új és új témák keresését s szakadatlan kapcsolatot az éltető tereppel, a környező megyék lakóinak mindennapjaival. A marosvásárhelyi rádió ebben a munkás küzdelmében került igazán közel hallgatóihoz. Az éter hullámhosszainak segítségével — a lelkek hullámhosszán. Nehéz, szinte lehetetlen statisztikát készíteni arról, hogy egy rádióállomást hányan hallgatnak rendszeresen. Itt a rádiókészülékek száma egyáltalán nem eligazító, mint mondjuk újságnál az előfizetőké. De talán mégis van támpont : a rádiónak írt levelek. A marosvásárhelyi rádió szerkesztősége az első esztendőben 773 levelet kapott, tavaly pedig húszezernél többet. Ez a húszezer ember minden bizonnyal rendszeres hallgatója az adásoknak, ennek révén is „tartja kapcsolatát” közvetlen lakóhelyével és környékével. A rádió történetében úgy esett, hogy a nagy távolságok rövidültek le előbb, a fővárosok, világvárosok között. Most az egyes vidékek városai és falvai között is ott ível hazánkban a láthatatlan hullámhíd az éterben, s ami mondjuk Vásárhelyen délután történt, azt este a Maros menti falvak lakói saját „vidéki" rádiójukon hallhatják. Mindez persze nem vidékiessé teszi a rádiót, hanem éppen a vidéket emeli általa az országos érdeklődés rangjára. A rádiósok „jó adást" szoktak kívánni egymásnak. A marosvásárhelyi rádió tizedik születésnapján „jó vételt" kívánok magunknak. Vagyis : sok olyan műsort a következő évtizedekben is, amit feltétlenül szükségesnek tartunk meghallgatni. Beke György 5. oldal A BALÁNBÁNYAI BÁNYAVÁLLALAT AZONNAL ALKALMAZ — bányászokat — segédbányászokat — segédmunkásokat földalatti munkához A VÁLLALAT BIZTOSÍTJA • az ingyenes elszállásolást közös hálótermekben, • a napi háromszori étkezést a koszt ellenértékének megtérítésével, • lehetőséget a szakképesítéshez AZ ÉRDEKELTEK forduljanak a balánbányai vállalat csikszentdomokosi vasútállomáson levő székhelyéhez. (Gara CFR Izvorul Oltului, judetul Harghita), mellékelve az alábbi iratokat : munkakönyv, elszámolási lap vagy az előző foglalkozást igazoló írás az illetékes néptanácstól, katonakönyv és személyazonossági igazolvány. (7210)