Előre, 1969. február (23. évfolyam, 6608-6631. szám)
1969-02-01 / 6608. szám
ELŐRE 2. oldal ERŐS KAPOCS Megtörtént, hogy amikor találkozóra várták, havasi kürtösök mentek elé a falu határáig. Még a régi, kis házban dolgozott, ősrégi kantáta nyomán faragta Pintye elárultatásának történetét — a máramarosiak eljöttek, s ott szorongtak az apró szobában, amelynek szűk terét csaknem szétfeszítették a monumentális hatású szobrok. Maguk mellé tették átalvetőjüket, melybe több napra szóló elemózsiát hoztak, ültek és nézték, milyenné formálódik a Hős a véső nyomán. Nagyritkán megszólaltak : — Nem ilyen volt, nem egészen ilyen. A Vitéz magasabb volt kissé. Kint a dombon, a fenyők alatt faragta egy nyáron át a Mózesfalvi Emlékművet. A hir, mint égi nagy esemény terjedt a hegyeken át, völgyből-völgybe, s alig formálódott ki az első alak, megjelentek az emberek. Máramaros legkiválóbb fafaragói voltak, nehéz tervvel érkeztek, mint akik hosszabb ideig szándékoznak maradni. Letelepedtek a szabad ég alá, szótlanul nézték a bontakozó munkát — ahogy a műteremben szokták —, majd tisztelettudóan szerszámot kértek és nagyolni kezdték a rönköket. Tömegestül zarándokoltak ide, erre a dombra, ahol tizenkét faragott oszlop veszi körül az asztalt, amelynek lapjába azok nevei vannak vésve, akiknek vére öntötte ezt az immár szabadon lélegző földet. A hegyből előtörő forrás csurgóját Vida Géza remekbe faragta, sárkányfejből szökken elő a víz. Nem tartozik a kompozícióhoz, csak eszébe jutottak azok, akik szomjukat oltani jönnek majd ide. Máramaros népe a Vida-szobrok legjobb ismerője. Semmit nem alkotott, amit ne néztek volna meg; ősi viseletükben megjelennek a tárlatokon. De semmit nem faragtak, alkottak a tölgynek s a fenyőnek ezekben az övezeteiben, amit Vida, a nép művésze, ne ismerne. Személy szerint ismeri a farkasréti Borodit és a szaploncai Ion Stan Bátrait, meg tanítványaikat, a szacsali Tanasét, a fazekasmestert, a regös asszonyokat és mesélőket, a szőnyegszövőket és szűcsöket. Az alkotót becsüli bennük, a nagy művészet létrehozóit, s innen ered ennek a kapcsolatnak a mélysége és egyenlősége. Az első választások óta képviselője ennek a vidéknek, azóta ösztönzője a népi alkotás kiteljesítésének. Az idejét egyre nagyobb értéknek tekintő Vida heteket jár, hogy Borodi fát kapjon kapui faragásához. Akadályokat hárít el, intézmények munkáját hangolja össze, élén áll a műhelyek termékeit véleményező művészbizottságnak. Célja, hogy ennek a teremtőerejű népnek ne lankadjon az alkotókedve. Hatalmas kapocs ez a képviselő és választói között és mintegy kezdete a rendkívül szerteágazó személyes emberi kapcsolatoknak. Előtte feltárják az emberek ügyes-bajos dolgaikat, minden gondjukat és örömüket. Olyan ünnepélyes egyszerűséggel, ahogy munkáját nézik, vagy neki ősi énekeiket regélik. Rozavban gyűltek össze a múltkoriban Biska, Bírsan a Nagybocskó, a Rónák és Strímiura lakosai, a 6000 lelkes nagyfalu művelődési otthonában. A 10. választókerület képviselőjének a Nagy Nemzetgyűlésben Vida Gézát jelölték. Szokás még, hogy képviselőjüket a falu határáig kísérik. Bányai Judit A vasluii új ruhagyár központi épülete (Folytatás az 1. oldalról)tézkedéseket, szabadon véleményt mondhatnak a közügyek vezetéséről, fenntartások nélkül bírálhatják a hiányosságokat, minden erejükkel kivehetik részüket azok felszámolásából, a társadalomfejlesztés ügyéből. A tömegek megkérdezésének, az eszmecsere légkörének gyakorlati haszna mellett szólnak a tudományosan megalapozott, a nép tapasztalatát és bölcsességét összegező, akaratát és létérdekeit tükröző határozatok. A közvélemény elégtétellel fogadta, hogy a párt következetesen fellépett a szocialista törvényesség erősítéséért, azért, hogy mind az állampolgárok, mind az állami szervek feltétlenül tiszteljék a törvényt, hogy az állami szervek megvédjék a a társadalom létérdekeit, a nép forradalmi vívmányait, az alkotmányos állampolgári jogokat és szabadságjogokat. Különleges jelentőségű ilyen szempontból a nemrégiben elfogadott új büntető törvénykönyv, a bíróságok megszervezéséről szóló törvény, az ügyészség megszervezéséről és működéséről szóló törvény. Maradéktalan helyeslésnek örvend a nép körében pártunk marxista-leninista nemzetiségi politikája, amely biztosítja a gazdasági, politikai és társadalmi-kulturális feltételeket nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók teljes jogegyenlőségének megvalósításához, amely elmélyíti a szocialista társadalom összes tagjainak testvériségét, fejleszti együttes munkájukat közös hazánk felvirágoztatása szolgálatában. Az együttlakó nemzetiségek nemrégiben megalakult tanácsai még jobb kereteket teremtenek ahhoz, hogy a nemzetiségek, a román nép oldalán aktívan kivegyék részüket a közügyek intézéséből. A megszokott dolgok oly természetesek, hogy szinte el is kerülik a figyelmünket. A brassói Traktorgyár, vagy a lenauheimi mezőgazdasági szövetkezet, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem vagy a temesvári akadémiai kutatóbázis román, magyar, német, szerb dolgozói számára mi sem természetesebb, hogy együtt élik életüket, együtt dolgoznak. Magánbeszélgetésekben, pártdokumentumok vitája során gyakran hallani tőlük : országunk, pártunk. S annyira természetes, annyira magától értetődően hangzanak ezek a szavak, hogy az ember szinte meg is feledkezik arról, mennyire mélyértelműek, milyen gyökeres tudatváltozásokat takarnak. Szinte önként kívánkoznak ide Horváth Imre közismert verssorai : „E ház otthonom, és a népe népem. / Bennük testvért, — ennél is többet látok ! I S szeretem, mert erősödik békéje, / ezt az egész napfényes román földet, s hol az öröm mind több kapun bezörget, / s minden részét e lágy, termékeny tájnak. / Felismerem benne én is hazámat ! Honnan fakad ez az érzés ? Nyilvánvalóan a szocialista forradalomból, hiszen csakis az válthatta valóra a testvériség és egyenlőség eszményét, a hazafi gondolkodók megannyi nemzedékének ideálját, amelyet a Román Kommunista Párt, amikor — már megalakulásától kezdve — egyszerre vette fel a harcot a burzsoá földesúri kizsákmányolással és a nemzeti elnyomással. Az utóbbi félévszázad egész román történelme híven bizonyította, hogy a kommunisták forró hazaszeretete törhetetlenül egybeforrt a proletár nemzetköziséggel, de kétségtelenül igazolta azt is, hogy a nacionalizmus végső fokon a nép nemzeti érdekeinek elárulásához vezet. Míg az uralkodó osztályok hoszszú éveken át a könyörtelen üldöztetés politikáját folytatták, szították a soviniszta gyűlölködést, nacionalista diverziókkal uszították egymás ellen a tömegeket, pártunk zúgó viharban is rendíthetetlenül kitartott elvszerű álláspontja mellett. A kommunisták mélységesen hazafias és internacionalista politikája — egymással szoros és dialektikus kölcsönhatásban — erősítette a néptömegek összeforrottságát a fasizmussal szemben, s barikádokat emelt az ország határait és függetlenségét veszélyeztető agresszív erők útjába. Az antifasiszta felkelés diadala megnyitotta a román nép nemzeti és társadalmi felszabadulásának útját és egyben megteremtette a nemzeti kérdés marxista-leninista megoldásának alapját. A fegyveres felkelés győzelme után kemény osztálycsaták folytak a reakciós erők ellen, a fasiszta, vasgárdista és nyilasszervezetek maradványai ellen, a népi hatalom megteremtéséért, az agrárreform végrehajtásáért, aztán pedig megkezdődött a harc a szocialista társadalom felépítéséért. Ebben a hatalmas olvasztótégelyben megszületett az összes nemzetiségek dolgozóinak testvéri barátsága, majd a nemzeti elnyomást és gyűlölködést szító kizsákmányoló osztályok felszámolása, a szocializmus teljes és végérvényes győzelme után az összes nemzetiségek reális jogegyenlősége, ugyanakkor megszűnt mindennemű faji és nemzeti megkülönböztetés. A felvilágosult hazafiak nemes elgondolásai, a hazai munkásmozgalom első programdokumentumaiban megfogalmazott és az RKP alakuló kongresszusának dokumentumaiban tovább fejlesztett ilyen irányú követelések tehát csak a szocializmusban valósulhattak meg. A szocialista Románia alkotmánya nemcsak meghirdeti, hanem szentesíti is, hogy minden nemzetiségi különbség nélkül az ország összes állampolgárai egyenlő jogokat élveznek valamennyi tevékenységi területen; minden nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölködés szítását a törvény bünteti. Napjainkban az ország alaptörvényében foglalt kitételek eleven tanúbizonyságaként országszerte bebizonyosodik, hogy a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága társadalmunk erejének és szilárdságának egyik fő forrása. Románia tapasztalata igazolja, hogy a nemzeti kérdés marxista-leninista megoldása szervesen hozzátartozik a dolgozók hatalomra jutása után és abban a diadalmas új társadalmi rendszerben bekövetkezett mélyreható forradalmi átalakulásokhoz, amelyben mindörökre megszűnt az ember ember általi kizsákmányolása, fejlődnek a szocialista társadalmi viszonyok, a társadalom vezető ereje pedig a kommunista párt. A tömegek széles körű és közvetlen részvétele az államvezetésben — bármely társadalmi rendszer demokratizmusának fő ismérve — csak méginkább kiemeli az összes állampolgárok teljes jogegyenlőségét. A napokban az együttlakó nemzetiségek soraiból — a lakosság összetételének megfelelő arányban — jelölteket javasoltak a nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztásokra. Az egyetemes történelem tanítja, hogy a politikai jogok és szabadságjogok csakis szilárd gazdasági alapon lehetnek tartósak. A különböző nemzetiségű állampolgárok teljes jogegyenlősége abban testesül meg, hogy valamennyien egyaránt részesülhetnek az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének minden jótéteményében. Pártunk éppen ezért fejleszti gazdaságilag az ország összes vidékeit, ezért gyarapítja arányosan a termelőerőket hazánk egész területén. Köztudomású, hogy az egykor gazdaságilag elmaradott megyéket, ahol a románok mellett számos más nemzetiségű dolgozó is él, hangsúlyozottabb ütemben iparosítottuk. A felszabadulás óta tucatnyi új gazdasági objektum épült ezeken a helyeken; valamennyi említett megye a többihez hasonlóan harmonikusan fejlődik. Társadalmi rendszerünk a legmesszebbmenően, régebben egyszerűen elképzelhetetlen feltételek között fejleszti a politikai és gazdasági-társadalmi fejlődés azonos tényezőin nyugvó, elválaszthatatlanul egymásba fonódó román és nemzetiségi kultúrát. Romániában 12 művészeti intézmény működik az együttélő nemzetiségek nyelvén, 41 magyar, német, szerb, ukrán, örmény újság és folyóirat lát napvilágot körülbelül 675 000 példányban ; a könyvek és brosúrák évi példányszáma meghaladja a 3 490 000-et. A szocialista Románia kulturális kincseinek tárházát magyar, német és más nemzetiségű neves írók, képzőművészek és zeneművészek gyarapították és gyarapítják. A román tudományos dolgozók mellett különböző nemzetiségű tudományos dolgozók, akadémikusok fejtenek ki gyümölcsöző alkotómunkát. A párt következetes nemzetiségi politikájáról ékesszólóan tanúskodnak a nemzetiségi kultúra fejlődésének anyagi feltételei. Az összes oktatási intézmények kapui szélesre tárultak nemzetiségi különbség nélkül minden állampolgár fiai előtt. Anyanyelvű oktatás folyik az elemi iskolától kezdve egészen a főiskoláig. A múlt tanévben 1944 iskola és szekció működött az együttlakó nemzetiségek nyelvén. A román és nemzetiségi tannyelvű, közös iskolák és fakultások tanulói, illetve hallgatói együtt tanulnak, együtt művelődnek és sportolnak, ami fejleszti testvéri baráti viszonyukat, előmozdítja az ifjúság internacionalista nevelését. A különböző nemzetiségű fiatalok közeledésének, a nemzeti elszigetelődési tendenciák elkerülésének elvi szempontjai itt gyakorlati meggondolásokkal is párosulnak : az együttlakó nemzetiségekhez tartozó leendő mérnököknek, tanároknak, orvosoknak tudniuk kell a lakosság nyelvét, bárhova is kerüljenek dolgozni tanulmányaik befejezése után. A román nép és az együttlakó nemzetiségek teljes jogegyenlőségen alapuló testvéri barátsága és együttműködése a pártpolitika nagy vívmánya, a lakosság párt körüli politikai és erkölcsi egységének egyik fő forrása. A párt marxista-leninista nemzetiségi politikája folytán a különböző nemzetiségű dolgozók a szocialista Romániát saját hazájuknak tekintik és minden erejükkel felvirágzását szolgálják. Nicolae Ceaușescu elvtárs egyik utóbbi beszédében emlékeztetett arra, hogy a Román Kommunista Párt már megalakulásakor a zászlajára írta a társadalmi rabság és a nemzeti egyenlőtlenség megszüntetését, mert a dolgozó népnek csak egyetlen ellensége van — a kizsákmányoló osztályok, azok felszámolásával együtt pedig mindörökre megszűnik a nemzeti elnyomás is. Hazánkban örökre felszámoltuk a nemzeti egyenlőtlenséget; a román, magyar, német dolgozók, akik a századok folyamán együtt dolgoztak és harcoltak, ma egységesebbek mint valaha és a szocializmus építésében törhetetlenül érvényesítik a kommunista párt politikáját... Szocialista nemzetünk kiteljesedése a románok, magyarok, németek testvériségének erősítése útján érvényesül, mert valamennyiünknek egy az útja, érdekeink azonosak abban a társadalomban, melyben minden dolgozó egyazon jogokkal, ugyanazon kötelezettségekkel, egyforma lehetőségekkel rendelkezik. Szocialista építésünk kiteljesítése újabb szakaszában a társadalmunk szerkezetében bekövetkezett mélyreható változások szentesítéseként megalakult a Szocialista Egységfront, amelyben a Román Kommunista Párt mellett képviseltetik magukat a legfontosabb tömeg-, társadalmi és szakmai szervezetek, valamint az együttlakó nemzetiségek dolgozóinak tanácsai, s amely mint állandó politikai szerv megtestesíti a szocialista nemzet összes erőinek tartós egységét, erősíti társadalmunk öszszeforrottságát. A Szocialista Egységfront, amely híven tanúsítja a munkás-paraszt szövetség, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók egysége erősödését, fokozza a párt vezető szerepét társadalmunkban, ami döntő feltétele a szocialista és a kommunista építés sikerének Romániában. Pártunk átfogóan és sokoldalúan munkálkodik a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvériségének erősítésén, mintegy tanúsítva, hogy a szocialista hazafiság és a szocialista internacionalizmus két szerves és egymástól elválaszthatatlan tényezője a párt marxista-leninista politikájának. A román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri egysége, amely a nagy osztálycsaták tüzében született, társadalmi rendszerünk fejlesztésének, szocialista hazánk felvirágoztatásának jelentős ereje. Társadalmi és államrendszerünk fejlődésének fő vonása VÁLASZTÁSRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG Ami nem fért bele egy újsághírbe (Folytatás az 1. oldalról) zafias munkájának mennyiségében, értékében is. Legutóbb pedig megnyilvánult abban a lelkes válaszban, amelyet a megyei néptanács januári ülésszaka adott a megye lakosságának nevében a galaciak felhívására. A tavalyi megvalósításnál több mint négy és fél millió lejjel többet vállaltak, pontosabban 42 508 911 lejt érő hazafias munkát. Mire telik a több mint negyvenkét millió lejből ? A kérdésre adott felelet egyrészt a megye lakóinak gazdaszelleméről, másrészt a megye előtt megnyíló lehetőségekről vall igen beszédesen. Azért mondom lehetőségekről, mert nem mindegy, hogy mire használják azt a tengersokat érő munkát, hol hasznosíthatják lelkesedésüket az állampolgárok. Ebben az évben a megye dolgozói olyan területeken is végeznek hazafias munkát, amelyek eddig egyszerűen nem léteztek sem a hazafias munka lehetőség-listáján, sem a megye objektumait felsoroló térképeken, íme, néhány a legfontosabbak közül: „Szállodák építésénél 280 000 lej értékű hazafias munka.“ A megyében épülő három turistaszálloda (Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen és Tusnádfürdőn) 450 helye sokkal több, mint a megye eddigi ilyen létesítményeinek kapacitása, és az első komoly lépést jelenti a megye nagyszerű turisztikai lehetőségei hasznosítása, a korszerű vendéglátóipar kifejlesztése útján. A lakosság hozzájárulása jelentősen lerövidíti az építkezési időt és lehetővé teszi e jelentős objektumok határidő előtti használatba adását. „Műjégpálya építése : 1 000 000 lej“ Régi álmuk megvalósításához kezdenek ebben az évben a csíkszeredaiak : felépítik az ország első fedett műjégpályáját. A régi jégpálya mellett épül fel a város egyik legimpozánsabb modern palotája, a téli sportok szállása. Persze, sokkal többe kerül a jégpalota, mint az idézőjelben szereplő öszszeg, de a város lakosságának egymillió lejt érő hozzájárulása — amely, ha szükség lesz rá, akár meg is duplázódhat, ebben biztosak lehetünk — meggyorsíthatja az építkezést, közelebb hozza a várva-várt ünnepi pillanatot. „Vízvezetékhálózat bővítése: 813 000 lej“ Székelyudvarhely municípium legnagyobb ipari létesítménye, a cérnagyár építése időszerűvé tette a Küküllő-parti város egyik legégetőbb problémájának, a vízvezetékhálózat és a csatornázás kérdésének a megoldását is. A munkálatok még az elmúlt évben megkezdődtek, az idén meggyorsul a munkaüzem, hisz december elsején üzembe lép a 2000 munkást foglalkoztató nagy gyár, s addig a vízellátást meg kell oldani. Ezzel egyidejűleg megoldódik a municípium lakosságának a vízellátása is, le lehet szerelni az udvarhelyi utcák jellegzetes velejáróját, a szivattyús kutakat s megoldódik a szennyvíz eltevetése is. Az egész munkálat értéke több mint 6 és fél millió lej, de ebből részt vállalnak az udvarhelyi állampolgárok is, éppen úgy, mint ahogy tették az elmúlt évben. A vízvezetékhálózat bővítésére megyei viszonylatban fordított több mint nyolcszázezer lej értékű hazafias munka tekintélyes része a municípium állampolgárainak a felajánlása, akárcsak az a negyedmillió lejt kitevő munka, amelyet a cérnagyár építőtelepén fognak ledolgozni az udvarhelyiek. „Parkok, pihenőhelyek létesítése és kibővítése : 2 482 000 lej“. Hargita megye városainak és falvainak a parkjai, pihenőhelyei több mint 370 hektárt tesznek ki. Ennek a nagy területnek a gondozására, ápolására a néptanácsok évente milliókat költenek, s a lakosság hozzájárulása is milliós értékekben fejezhető ki. Nos, ez a terület (egy lakosra átlagban körülbelül 13 négyzetméternyi park jut) jelentősen tovább növekszik ebben az évben , a lakosság hozzájárulásával újabb 104 hektárt parkosítanak. „A falusi helységek társadalmikulturális létesítményeinek fejlesztésére fordított munka értéke 4 800 000 lejt tesz ki.“ Ebből az összegből iskolák, művelődési otthonok épülnek azokban a falusi helységekben, ahol erre égetően szükség van. A megye minden táján épül valami a falvakban : Tölgyesen és Kászonaltízen, Szentmihályon és Dánfalván. Kijavítják a kultúra hajlékát a zetelakiak, a ditróiak, az etédiek, a muzsnaiak. Járdaépítés több mint 160 000 négyzetméteren, 78 híd építése, 84 sportbázis létesítése, 6 kilométer élősövény és főlég annyi sok minden tanúskodik a megye lakosságának lelkes munkavállalásáról, a vezetőszervek irányító tevékenységéről, a módról, ahogy megyeszerte a felajánlásokat kezelik. Jóllehet, még nagyon az év elején vagyunk, s ez alkalommal csak a felajánlásokról írhattunk, meggyőződésünk, hogy évközben adódik majd alkalom tudósítani a vállalások valósággá éréséről is. MŰVELŐDÉS Könyvtárosok értekezlete Nagyváradon Kétnapos értekezleten vettek részt a Bihar megyei könyvtárosok Nagyváradon, hogy a könyvtári hálózat átszervezése óta eltelt időszak tapasztalatait megvitassák. Iuliu Pintea, a megyei Népi Alkotások Házának szakembere elemezte a megye könyvtári helyzetét. A hozzászólók javaslatokkal egészítették ki a jelentést. A vita középpontjában a községi könyvtárakhoz tartozó fiókkönyvtárak helyzete állt. Ezek egyes falvakban még meg sem alakultak , másutt a községi könyvtárakhoz sok apró könyvtárat csatoltak s felmerült a többpéldányos könyvek kérdése. A könyvtári propagandáról és a könyvellátásról szintén szó esett. Nagyvonalúbb és korszerűbb könyvreklámra van szükség, a könyvellátásbant a tudományos könyvterjesztés kritériumai szerint fokozottan figyelembe kell venni a községek sajátosságait, a szakmai érdeklődést meghatározó foglalkozáságakat, a helyi lakosság nemzetiségi összetételét, a civilizált könyvtári kiszolgálás korszerű igényeit — hangoztatták a hozzászólók. Az értekezleten meghatározták a legsürgősebb tennivalókat, és azt is, hogy az intézkedések végrehajtását a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság február és március folyamán minden községben ellenőrzi. Az értekezlet sikeréhez nagyban hozzájárult a változatos napirend és a jó szervezés. Az összehívott könyvtárosok egyúttal könyvtári szakemberek előadásait hallgatták meg, s részt vettek gyakorlati bemutatókon is. Tanulságos volt például a hat községi könyvtáros által fölolvasott saját, ugyanarról a könyvről szóló ismertető összevetése és megvitatása. Az értekezlet jó szolgálatot tett különösen most, a falusi könyhónap küszöbén. (Munkatársunktól). Tavasz táján ünnepli húszéves fennállását a marosvásárhelyi Állami Bábszínház. A legújabb bemutatók azonban mintha máris a jubileum jegyében születtek volna : szakmailag rendkívül izgalmasak és színvonalasak. Egyébként már a közelmúlt sikerei óta — gondolok itt a régebbi Bajor-estére és a Toldi elő- ,adásra — tudjuk, hogy Vásárhelyt valami figyelemreméltó készül. Ezzel a bábszínházzal egyre inkább számolni kell. Ezek után az egyik legutolsó bemutatójukról a magyar szekció által előadott Zsivány-kalandról szólnék. Zenés báb-bohózat ez, Thorbjörn Egner meséje nyomán írta Dévényi Róbert. A szövegkönyv szellemes, fordulatos, naiv történésekkel és sok humorral telített (bár — sajnos — túl sok benne a kifejezetten felnőtteknek irt csattanó). Antal Pál rendezésében az előadás két síkon mozgott. Az előtérben a bábszínészek „élőben“ játszottak, majd bent a bábszínpadon bábukkal fejlesztették tovább a cselekményt, aztán ismét kiléptek és így tovább. Ez a játék kétségkívül gazdagította az előadást és dinamikussá tette az összhatást. A szellemes, humoros fordulatok a váltások során mindvégig zökkenőmentesen bonyolódtak tovább. Antal Pál az előadást jó érzékkel, fegyelmezett (talán túlontúl visszafogott) egységbe fogta össze. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a bábszínpadon történt, játszott jelenetek voltak a kiemelkedőbbek. A műfajra érzékeny, s abban jártas Haller Józsefet szellemes díszlet- és bábtervei újból előtérbe állították. Az ismert grafikus pályafutása a bábtervezésben töretlenül felfelé ível. Csíky Boldizsár zenéje véleményem szerint ezúttal egy lépéssel lemaradt a darab sugallta lehetőségtől. A zenei groteszk felé hajló Bábszínház szándéka csak helyenként valósult meg. Sok „üres“ pillanatot hagyott kiaknázatlanul. A bábszínészekről csakis az elismerés hangján lehet szólni. Játékuk komoly, sokrétű, színes, izgalmas volt. Orsói Kornélia kiemelkedő volt az Oroszlán szerepében, s úgyszintén a három zsiványt alakító Krón Ernő, Zsigmond József és Adorján Sándor, valamint Ilyés Gabi (Zsófi néni) előadásában. De elismerés illeti mindannyiukat a szép munkáért. Gratulálunk ! D. Szabó Lajos ZSIVÁNY-KALAND Temesvári hírek Hangverseny sorozattal avatják fel a nemrég felépült temesvári Zeneművészeti Líceum modern előadótermét. Január 30-án a legjobb diákszólisták léptek közönség elé, erre a hangversenyre meghívták az iskola egykori végzettjeit is, azokat, akik díjakat nyertek a különböző hazai és külföldi zenei versenyeken. Január 31-én az iskola szimfonikus zenekara és énekkara koncertezett, vasárnap a tanári kar hangversenyez. ★ Január 30-án tartotta második bemutatóját a temesvári Mátéi Miliő színház Pro Iuventutis stúdiója. Ezalkalommal Arnold Wesker : Évszakok című darabját vitték színre Aureliu Manea rendezésében. A két szerepet Fiorina Cercel-Perian és Ovidiu Moldovan játszotta. (Munkatársunktól) 1969. FEBRUÁR 1., SZOMBAT EGY NAP Ugyanazon a napon két új lap is került a kezembe. Az egyik a marosvásárhelyi színművészeti főiskolásoké, a másik a Babes-Bolyai egyetemé, Thália és Echinox. (Az előbbi címét majdnem csupa nagybetűvel, az utóbbi csupa kisbetűvel írja.) Mindkettő első pillantásra színvonalasnak, érdekesnek, kultúráltnak tűnik. A Thália a hat beköszöntő cikk mellett (ami talán kissé sok) egy áttekintő igényű színházi cikket hoz Marosvásárhely színi életéről, egy ismertetést a korszerű pantomim kérdő KÉT LAP jeiről s számos színészjelölt vallomását a hivatásról. Hoz verseket és humort is, jó érzékkel egymás mellé tördelve. Az Echinox-ban kevesebb a szónoki ünnepélyesség, de annál több a filológus buzgalom és igény. Meglepő azonban, hogy Martin Heidegger német filozófustól egy nagyobb tanulmányt közöl, ami ellen persze nincs, nem is lehet kifogásunk, viszont a helye inkább valami szakkiadványban, vagy „rendes“ folyóiratban volna. Itt inkább az lenne az érdekes, mit mond a mi diákságunk Heidegger kapcsán, vagy róla. Ugyanígy : amíg a magyar nyelvű anyag három oldalt foglal el (van egy német is) ebből két teljes oldal egy túlságosan tömör Kant ismertetés, minden népszerűsítő igyekezet, képesség nélkül. (Huszár Vilmos : Megjegyzések a Tiszta ész kritikájához.) A német oldal szintén egyetlen tanulmány, Hermann Brochról. Véleményünk szerint ezek szintén szakkiadványba, valamilyen Értesítőbe, ACTA-ba kívánkoznának. Az ismeretek ilyen fokú terjesztése nyilván a tanszékek feladata. A diáklapokból a diákokra vagyunk kíváncsiak, hangjukra, reflexióikra (akár Kantról és Heideggerről is), az igazi színvonalat csakis ezáltal lehet biztosítani. Reméljük, az indulás után, amely így is igen biztató, a szerkesztőségeik minden vonatkozásban meglelik sajátos feladataikat s diákjaink szellemi termésének színes, változatos fóruma lesznek. Sós Péter PARTJELZŐ Az év első eredeti szempontú zenekritikáját Terényi Ede írta, az Igazságban, Vermessy Péter művéről : A SÍRFELIRAT-ban hiába keressük a szellemességnek, a csufondáros tréfálkozásnak, a finom iróniának Vermessyre oly jellemző keverékét...“ Valóban hiába keressük a tréfás csúfondárosságot és nem is tudunk belenyugodni: micsoda sírfelirat, micsoda gyászzene az ilyen ? Az vigasztal csak valamennyire, hogy egyes temetők gondnokait bizonyára meggondolkoztatják Terényi kifogásai és ezentúl a sírkövekre bajuszt ragasztanak ! „Miért ír az ember kézzel ?“ — kérdi vívódva töprengve egy költőnő egyik hetilapunk hasábjain s meg is forgatja-pontosítja-szabatosítja a kérdést ? : „Miért kézzel ír az ember ? “ A kérdésre nem nehéz felelni. Magától is rájöhet bárki a válaszra, aki próbált már lábbal vagy a fogai közé szorított ceruzával írni! Nem is beszélve arról, hogy hányan írnak még mindig a legkülönbözőbb testrészekkel! (csősz)