Előre, 1969. május (23. évfolyam, 6685-6710. szám)

1969-05-08 / 6690. szám

ELŐRE 4. oldal HÁLÓSZOBA HÁLÓSZOBA A FELLEGEK KÖZÖTT Úgy határozott, talán, hogy életében soha töb­bé nem hagyja el a há­zat, amibe most beköl­tözik, hogy itt él, itt dolgozik és itt szórako­zik anélkül, hogy a ka­pun valaha is kilépne ? Ez esetben adja el az autóját, dobja el a téli­kabátját és ha ilyen vá­gyai vannak — termé­szetese­n ha anyagi le­hetőségei is megengedik — úgy költözzön be a chicagói John Hancock Center most elkészült épületébe. A 100 emeletes épü­let, a világ második legmagasabb lakóépüle­te a New York-i Empire State Building után, ténylegesen „összkom­fortos“. Egy fedél alatt lehet itt nemcsak lakni, hanem dolgozni is és bevásárolni, szórakozni. A lakó több vendéglő és különböző szórakozási lehetőségek között válo­gathat, klubba mehet, sportolhat, úszhat. Ha megbetegszik, háznál van az orvos és a gyógy­szertár, ha valakivel pe­reskedni akar, ügyvédi iroda is van, ha pénz­ügyi műveleteket akar lebonyolítani, a sok emelet valamelyikén kéznél van a bank, nem­­ beszélve olyan apró­ságról, mint postahiva­tal, autógarázs stb. A nagy épület egyébként 705 lakással büszkélked­het. Az új chicagói felhő­karcoló érdekességei kö­zé tartozik az is, hogy ugyanannyi villamos áramot fogyaszt, mint egy 38 000 lakosú város. 11459 ablaka van, a világ leggyorsabb felvo­nói szállítják a magas­ba a lakókat, és a világ legmagasabban fekvő (44-ik emeleti) beépített úszómedencéjében szó­rakozhatnak Az épület egyik nagy előnye : a féltékeny fe­leségek pillanatok alatt ellenőrizhetik, hogy fér­jeik tényleg az irodában ülnek-e a késő esti órákban. Amint mellékelt képeink mu­tatják, az épületben öt emeletet kép­visel az „üzlet-negyed“, utána hét emelet magasságban 1200 autó számára építettek garázst. Huszon­nyolc emeletet tartottak fenn to­vábbi irodahelyiségek számára. Úgy gondolják, hogy 5000 ember dolgo­zik majd itt. Ezután különböző gép­termek következnek. Az úszómeden­ce felett helyezkedik el 48 emele­ten át a lakrész. Feljebb kilátó fo­gadja a látogatót, innen Illinois, In­diana, Wisconsin, Michigan államok­ra lehet kitekinteni. Közel egy tucat vendéglő — közöttük az egyik a 99. emeleten — szolgálja ki azokat, akik nem akarnak otthon étkezni, de a házat sem akarják elhagyni. És vé­gül a 100. emeleten ismét különböző gépeket és berendezéseket helyezett el e hatalmas épület tervezője. VISSZA A BÁBAASSZONYHOZ ? A Newsweek című folyóirat szerint az amerikai terhes asz­­szonyok csak mintegy 50 száza­léka szül orvosi felügyelet mel­lett, a többieknél a szülést bába vezeti le. Igaz, a mai amerikai bábaasszony semmiben sem ha­sonlít többé a hajdani tudósasz­­szonyra. A mai bába magaskép­zettségű, okleveles szülésznő. Az Egyesült Államokban tíz köz­pontban képeznek ki szülésznő­ket. Ez különben jövedelmező foglalkozás; az okleveles bába­asszony évi 10—12 000 dollárt ke­res és heti 40 óra a munkaideje. A tananyag egyébként igen ter­jedelmes s anatómia, fiziológia, szociológia és higiénia — persze a fő tantárgyon, a nőgyógyásza­ton és a nőgyógyászat különféle módszereinek beható tanulmá­nyozásán kívül. Általános véle­mény szerint a frissen végzett okleveles szülésznő nemcsak na­gyobb gyakorlattal rendelkezik, de bizonyos szempontból határo­zott fölényben is van az újdon­sült orvossal szemben, aki egye­temi évei során csupán 8—10 szülésnél volt jelen. A bábaasz­­szony ugyanis tanulmányai so­rán vagy 120 szülésnél asszisztál. Különben a bábaasszony rend­szerint már jóval a szülés előtt ellenőrzi az eljövendő anyát, majd levezeti a szülést és bizo­nyos ideig még azután is gondos­kodik az anyáról és az újszülött­ről. A mai bábaasszony ennek megfelelően nagy tekintélynek is örvend Amerikában. Érdekes egyébként, hogy Svédországban, ahol a szülőnőt szintén már a korai terhességtől kezdve bába­asszony felügyeletére bízzák, az újszülöttek és anyák halandósági aránya a legkisebb az egész vi­lágon. ERICH MARIA REMARQUE Három bajtárs»­ Hazamentem. Alfons még belém­­diktált egy nagy pohár Fernet- Biancát. Mintha puha fejszék csap­kodták volna belülről a homloko­mat. A járdát már hepehupásnak éreztem. Vállaimra ólomsúly nehe­zült. Torkig voltam mindennel. Lassan mentem fel a lépcsőn, és a kulcsok után keresgéltem a zse­bemben. Arra lettem figyelmes, hogy a félhomályban valaki léleg­zik. A legfelső lépcsőfokon egy hal­vány, bizonytalan körvonalú alak kuporgott. Két lépést tettem feléje... — Pat... hát te veled mi van ? Megrezzent. — Velem? — Azt hiszem, elszun­dítottam. .. — Jó, de hogy kerülsz ide ? — Hiszen adtál egy kapukul­csot. .. — Nem azt kérdem. Hanem azt... — dadogtam, s közben az ittassá­gom elpárolgott, csak álltam, és el­néztem a kitaposott lépcsőfokokat, a málladozó vakolatot, és a lány ezüstös ruháját, a keskeny, világló cipőt... Azt kérdem, hogy mit ke­resel itt... — böktem ki végül. — Én is ezt kérdezem magamtól egész idő alatt... Fölállt, és nyújtózkodni kezdett, mintha az égvilágon mi sem lenne magától értetődőbb annál, hogy ő késő éjszaka itt gubbaszt a lépcsőn. Aztán szimatolni kezdett. — Lenz most azt mondaná : Ko­nyak, rum, cseresznye, abszint... Ölbe kaptam, kinyitottam az ajtót, és végigvittem a folyósón. Ott pihe­­gett a mellemen, mint egy ezüstös kócsag, én meg félrefordítottam a fejemet, hogy ne leheljem rá a pá­linkabűzt, és éreztem, hogy megre­meg, noha mosolygott. Beültettem egy karosszékbe, meg­gyújtottam a villanyt, és odavittem egy takarót. — Mert nem jöttél vissza, miután hazavittetek ? — kérdezte. — Hát azt én is szeretném tud­ni... — Jobb lesz, ha legközelebb a lakáskulcsodat is ideadod — mond­ta a lány. —, hogy ne kelljen oda­kint várakoznom. Mosolygott, de az ajka megreme­gett, és én váratlanul rájöttem, hogy mi késztette erre­ a visszatérésre, a várakozásra, és most erre a bá­tor, fenegyerekes hangra... — Pat — mondtam hirtelen a za­var tetőfokán —, Pat, ezt soha az életben nem fogom elfelejteni ne­ked. .. — Az ördög tudja, hogy az este mi történt, Pat... — szólaltam meg aztán. — Én tudom — felelte. — Te igen ? Mert én nem... — Fölösleges is, Bobby. Ahhoz, hogy zavartalanul boldog légy, már így is egy kicsit többet tudsz a kel­leténél. Az ágyhoz támaszkodtam, s úgy éreztem magam, mint aki egy hosz­­szú és viszontagságos utazásról végre hazatért. — Ezt a ma éjszakai dolgot elfe­lejtik, ugye Pat ? — kérdeztem. Bólintott. — Hogy is mondtad csak, ki ez a Breuer ? Úgy értem, hogy mivel fog­lalkozik ? — Építész. — Építész — ismételtem meg kis­sé leforrázva, mert jobb szerettem volna, ha semmivel sem foglalkozik — építész, hát mondd meg nekem, az is valami ? — Semmi, kedvesem. — Nem nagy dolog, ugye ? — Nem bizony — felelte Pat mély meggyőződéssel, miközben hátra fordult és rám nevetett. — Egyálta­lán nem nagy dolog! Egy kis szarság ! — És ez a kamra, ugye, hogy ez a kamra nem is olyan nyomorúsá­gos, ugye, Pat ? Mások természete­sen jobb... — Isteni ez a kamra — szakított félbe Pat —, egyenesen tündéri ez a kamra, én ennél szebbet sosem láttam még, kedvesem ! — És ugye Pat, nekem is meg­vannak a magam hibái, én csak egy taxisofőr vagyok, de azért... — Te egy bűbájos, kedves rum­ivó vagy, egy drága kis kölyök ! Egyetlen ugrással a nyakamba csimpaszkodott. — Ó, te ostoba, milyen szép is az életi — De csak veled szép, Pat ! Csak veled ! XIV. A pázsit fölött szikrázóan tündö­költ a nap, amint ott ültünk Pattal egy erdei tisztás szélén, és regge­liztünk. Kétheti szabadságot vettem ki, és útban voltam Pattal a tenger felé. Kint az országúton egy régi kis Citroen vesztegelt. Köster adta köl­csön az útra. Bőröndökkel megra­­kottan álldogált, mint egy türelmes öszvér. — Mondd csak, Bobby — szólalt meg Pat — voltaképp miféle virág az, ott túl a patakon ? — Kökörcsin — feleltem, anélkül, hogy odapillantottam volna. — De kedvesem, már hogy lenne az kökörcsin, mikor a kökörcsin sokkal kisebb, és csak tavasszal nyit. — Igazad van — mondtam. — Most látom, hogy kankalin. Megrázta a fejét. — A kankalint ismerem. Még csak nem is hasonlít rá. — Akkor csillaghúr ! „ — Ugyan, Bobby ! A csillaghúr nem piros, hanem fehér. — Hát akkor nem tudom. Eddig bárki megkérdezett, jól kijöttem ez­zel a három virágnévvel. Valame­lyiket mindig elhitték. Pat kacagott. — Ha ezt hamarabb tudom, már a kökörcsinnel beértem volna. — Csillaghúr — mondtam elréve­dezve —, a csillaghúrral volt min­dig a legnagyobb sikerem. A lány felkönyökölt. — No lám ! És sokszor kérdez­gettek már ? — Ó, nem olyan sokszor. És nem ilyen körülmények között. — Voltaképp szégyellnünk kelle­ne magunkat — mondta tenyerére támaszkodva —, hogy itt futkosunk ezen a földön, és szinte semmit sem tudunk róla. Még egy virágnevet sem... — Ezért ne keseredj el — felel­tem. — Sokkal nagyobb szégyen, hogy azt sem tudjuk, mivégre is futkosunk ezen a földön. Ehhez ké­pest egy-két virágnév aligha nyom a latban. Egy autó közeledett zümmögve, majd továbbhajtott. — Négyhengeres, kis Mercedes — mondtam, és föl sem néztem. — Még egy kocsi jön — figyel­meztetett Pat. — Igen, hallom már. Renault. Nézd csak meg, nem olyan a hűtő­je, mint a disznó orra ? — De igen. — Akkor Renault. De figyelj oda, mert ami most jön, az aztán a ko­csi ! Egy Lancia ! Ez úgy megkerge­ti a másik kettőt, mint a farkas a bárányokat ! Hallod a motorját! Szinte muzsikál, mint az orgona! — Ha kocsiról van szó, nem akadsz el az első három névnél, ugye ? — jegyezte meg Pat. — Persze, hogy nem. Ráadásul a valóságnak is megfelelnek.. Nevetett. Kakukk szólt a fenyves felől. Pat számlálni kezdett. — Hát ez mirevaló ? — kérdez­tem. —"Nem tudod ? Ahányat kakuk­kok annyi évig élünk. — Ja, persze. De én egyebet is tudok. Ha kakukkszót hall az em­ber, meg kell csörgetnie a pénzét. Attól megfiadzik. Kivettem a zsebemből az apró­pénzt, és erőteljesen megcsörget­­tem a két tenyerem közt. — Látod, ez vagy te — mondta Pat kacagva. — Én élni szeretnék, te pedig pénzre vágysz. — Az élethez pénz kell — felel­tem. — A vérbeli idealisták mindig pénzre áhítoznak. Mert a pénz ér­mékbe sajtolt szabadság. A sza­badság pedig : élet. — Tizennégy — számolt Pat. — Nyilatkoztál te már másképp is er­ről. .. — Sanyarúbb időkben igen. De a pénzről nem szabad megvetéssel beszélni. Vannak asszonyok, akik még szerelmesek is lesznek, ha pénzről van szó. A férfiakat viszont a szerelem teszi pénzsóvárrá. Íme: Így mozdítja elő a pénz az idealiz­must — a szerelem pedig a mate­rializmust. — Elsőrendű formában vagy ma —mondta elismeréssel Pat. — Öt­venkettő. Visszatettem a pénzt a zsebembe, és rágyújtottam egy cigarettára. — Nem hagynád abba azt a számlálást ? — kérdeztem. — Már a hetven esztendőn is jóval túl vagy ! — Százig számolok, Bobby! Szép, kerek szám a százas. Annyit aka­rok élni ! — Le a kalappal ! Ezt nevezem bátorságnak ! De mire mész vele ? Gyors, futó pillantást vetett rám. — Azt majd meglátom. Nekem erről más a véleményem, mint ne­ked. — No persze ! És állítólag csak az első hetven év nehéz. A többi már úgy megy, mint a karikacsa­pás. — Száz ! — jelentette ki Pat, és fölkerekedtünk. Roppant, ezüstfényű vitorlaként villant felénk a tenger. Már jóelőre megcsapott a sós lehelet — a látó­határ egyre tágabbá, egyre világo­sabbá vált, és a tenger váratlanul ott terjengett előttünk, nyugtalanul, végtelenül és mindenhatóan. Az országút széles ívben kanya­rodott ki a part közvetlen közelébe. Aztán egy erdőbe értünk, és az er­dőn túl egy faluba. Megtudakoltuk, hol van az a ház, ahol meg akar­tunk szállni. Kissé kívül esett a fa­lun. A címet Köstertől kaptuk, aki a háború után majdnem egy eszten­dőt töltött itt. Aprócska, magányos nyaraló volt. Elegánsan kanyarodtam a Citroën­­nel a kapu felé, és tülköltem. Szé­les arc jelent meg az egyik ablak­ban, sápadtan meredt ránk egy pil­lanatra, aztán eltűnt. (Folytatjuk) EZ NEM A MAGA NUKUNAUJA ! A Nukunau-sziget a Csendes­­óceánban, az Egyenlítő közelében található. A sziget egyik lakója Peko Vapete Alaszkába utazott. Úticélja : reklámot csinálni szi­gete napsugárban fürdő kiváló strandjának. Hát hol lehetne turistákat verbuválni az Egyenlí­tőhöz, ha nem éppen a zord észa­ki tájakon ? Peko Vapete végigheveredett a hotelterasz nyugágyán, és azon tűnődött, hogyan szervezze meg a reklámhadjáratot. Közben ész­re sem vette, hogy elaludt. Az orvosi szobában tért magához. — Legyen óvatosabb — taná­csolta az orvos. — Itt a levegő kristálytiszta, az ibolyántúli su­garakat szabadon átengedi. Le­galább kétféle címen szerezhet napszúrást. Nem a maga Nuku­­nauján van. MAGAZIN ­ Nemrégiben a nyugati sajtó szen­zációs hírt közölt egy jégbefa­gyott emberszabású szörnyetegről, amelyet állítólag a Bering-szoros­­ban találtak. A hír rendkívül ellen­tétes feltételezéseket váltott ki a tudósok körében. A zavart fokozta az is, hogy testén két golyó által okozott sebhely látható, ami a lény történelmi időkből való származá­sáról beszél. Egyesek úgy vélik, hogy a szörnyeteg már évszázadok óta fekhetett befagyva az Északi sark jegébe, amíg ráakadtak. Csak­hogy a szakértők lehetetlennek tartják, hogy egy jégbefagyasztott élőlény ne indulna hamarosan bomlásnak. A szibériai mammutok épségét azzal magyarázzák, hogy a mocsarak vize, ahova annak idején befagytak, antiszeptikus szereket tartalmaz, amelyek megóvták őket a bomlástól. Akármi is az igazság, az ameri­kai Minnesota-ba szállított leletre azonnal „rászálltak“ a Nyugat leg­nevesebb antropológusai. Az első vizsgálat eredménye azonban nem­hogy megnyugtatta volna, hanem ellenkezőleg, még jobban felkavarta a kedélyeket. Kiderült ugyanis, hogy a szörnyeteg testét, ellen­tét­ben minden ma élő emberfajtával sűrű szőrzet fedi. Magassága 183 centi, ami egyébként nem üt el a ma is élő emberfajták magasságá­tól, de­­karhossza 92 centi, ami messzi felülmúlja az emberfajták karhosszát Egyesek arra gyanakodtak, hogy jégbefagyasztott viaszbábúról van szó, de miután a testről néhány he­lyen eltávolították a jeget, rothadás szaga áramlott szét, tehát valóban valamilyen bomlásnak indult élő testről lehet szó. Talán az is lehet, hogy a „Homo sapiens“ egy eddig még ismeretlen fajtájára bukkantunk ? — kérdezik egyesek. Csakhogy erre rácáfol a tény, hogy eddig még a legszőrö­­sebb emberi torzszülöttek között sem akadt olyan, mint ez a titok­zatos lény. Talán az sincs kizárva, hogy egy eddig ismeretlen ősemberről van szó, amely a „Homo sapiens“ előtt élt volna. Ha ez igaz lenne, akkor bizonyítaná a himalájai „szőrös emberek“ létezését is, ami annyi vitára adott alkalmat, sőt nem egy expedíciót is szerveztek felkutatá­sukra Amint látjuk, az eddigi vizsgálat alapján nehéz lenne eldönteni, hogy valóban hiteles leletről van-e szó, vagy jól kieszelt hamisítvány az egész. A titkot nagyon egyszerűen meg lehetne oldani, ha a szakvizs­gálat tovább folyna. Csakhogy a jégbefagyott lény tulajdonosa ke­reken elutasította azokat a tudóso­kat, akik a vizsgálat folytatását in­dítványozták. Ez persze még job­ban felkavarta a kedélyeket, s a szenzáció nő, de egyelőre csak új­ságírói vonalon. Dr. Hamar Márton SZENZÁCIÓ! SZENZÁCIÓ ? Jégbefagyott ősember, de lehet, hogy hamisítvány Egy előkelő úr A müncheni éjszakai élet vállalkozó kedvű hölgyei és a mulatók nem kevésbé vállalkozó kedvű főnökei egy időre nélkülözni kénytelenek egyik legbőkezűbb, leg­jobb vendégüket. A bűnügyi rendőrség u­­gyanis kivonta a forga­lomból a 41 éves Ernst Queitsch nevű férfiút akit azzal vádolnak, hogy München egyik legnagyobb gyógyszer­­gyárában kerek ötmillió márkát sikkasztott. De arra is joggal gyanak­szanak, hogy Queitsch úr bűnlistája ezzel még nem teljes és minden valószínűség szerint ál­dásos tevékenységét ki terjesztette külföldre is Az ügy még nyugat­német vonatkozásban is enyhén szólva meglepe­tést okozott, mert Ernst Queitsch a következő magas tisztségeket töl­tötte be: tagja volt a könyvvizsgálók kamarái­nek, egy konzervatív, igen előkelő­nek mondott nyugatnémet alapít­vány felügyelő bizottságának, a Profil“ című jobboldali politikai fo­lyóiratnak egyszemélyben volt fő­szerkesztője és kiadója, az ő tulajdo­nában van részben a „Clemens Schmidt und Co. Filmgyártó Válla­lat“, az egyik legnagyobb autókeres­kedés, és mindezen túlmenően ő volt a Hormon-Chemie-München főköny­velője és a gyár gazdasági hivatalá­nak a vezetője. Ebben az utóbbi mi­nőségében sikkasztotta el az ötmil­lió márkát. Meg kell hagyni, Queitsch úr pre­cíz ember volt, gondosan elválasz­totta éjszakai életét nappali foglal­kozásától. Echingben lakott, feleségé­­vel és két gyermekével, ahol min­denki úgy ismerte, mint példamuta­tó családapát, aki az egész napot át­dolgozta, hogy kis famíliájának biz­tosítsa a jövőjét. Reggel szerény­nek mondható kis gépkocsijával út­nak indult ügyfeleihez. Amikor a­­zonban eljött az este, Queitsch át­szállt a kiskocsiból egy 65 ezer márkás Maseratiba és a kocsicsere után feleségét is átcserélte a 18 éves Gisela Hahn nevű hölgyre, akinek leghőbb vágya volt, hogy valamikor ő is filmsztár lehessen. Nem vitás, Queitsch bőkezű úriem­ber volt, a szép Gisela hamarosan tulajdonosává vált egy Jaguár kocsi­nak, s a férfi az ígéretekkel sem fu­karkodott. Egy napon közölte az ifjú hölggyel, hogy elvált feleségétől és most már nincs akadálya annak, hogy egybekeljenek. A sztárjelölt boldog volt és megkezdődtek a nagy esküvő előkészületei. A müncheni éj­jeli élet kiválóságai mind hivatalo­sak voltak a lakodalomra, Gisela megrendelte a csodálatos esküvői ru­hát és végül már csak egy apróság állt az esküvő útjában : kiderült, hogy Queitsch mester meg a szerel­mesei, Giselát is becsapta, mert a válási históriából egy szó sem volt igaz. A cserbenhagyott menyasszony persze a végsőkig felháborodott, de véleményét már nem közölhette a szélhámos vőlegénnyel, mert az idő­közben áttette székhelyét a párnázott ajtajú igazgatói szobából a kevésbé kényelmes müncheni börtönbe... müncheni elnöksége- szélhámos­ király a szép Gisela Hahn-nal, aki már az esküvői ruháját is megcsináltatta 1969. MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK DIVAT Könnyű tavaszi ruhák Hirtelen jött a meleg, de az­­­tó még csalóka. Ez az az átmeneti pe­riódus, amikor nem is tudjuk, ho­gyan öltözködjünk. A kosztüm me­legnek tűnik, de a nyári ruhákat még nem vehetjük elő, a reggelek és esték hűvösek. Az idei divat azonban sok könnyű, vékony szövet­ből készült ruhamodellt kínál, ame­lyek sajátos vonalvezetésükkel, hal­vány színeikkel már-már a nyarat hirdetik, de azért megóvnak a meg­hűléstől. Estére, délutánra a nagyon divatos hosszúujjú ruhák igen al­kalmasak, napközben pedig a rövid­ujjú, vagy ujjatlan világos, köny­­nyű szövetruhák a legcélszerűbbek. Legtöbbjük enyhén bővülő aljjal ké­szül, a szabásvonalakat tűzésdíszí­tés hangsúlyozza, nagy divat a lánc­öv, amelyet a népművészeti, vagy iparművészeti boltokban bárhol megtalálunk (ezt a megoldást azon­ban csak fiataloknak ajánljuk). Az idei tavaszi ruhák egyszerű vonalve­zetése olyan, hogy azt fiatal korosz­tálytól az idősebbekig mindenki kö­vetheti ; a ruhák jellegét, egyénisé­gét a szabásvonal és egy-egy íz­léses kiegészítő, lánc, merltű stb. adhatja meg. Divatszínek : a finom­­halványrózsaszín, a ciklámen és a lila pasztell árnyalatai, az okkersár­gától a mustárszínen át a sárga lágy tónusaiig, a bomló levelek, a friss fű színét utánzó zöld ; ezen kívül nagyon gyakori a sötétkék­fehér, piros-fehér kontrasztos szín­összeállítás, ruha-kiskabát komplék­­nál, vagy két színből készült ruhák­nál is. Képeinken a tavaszi ruhadivat néhány ízléses külföldi modelljét mutatjuk be . (b. zs.) AZ ORVOS VÁLASZOL V. E. Szalonta : 1. ) A térdben hirtelen fellépő és éppoly hirtelen elmúló éles fájdalmat valamelyik csontvégről levált porc­résznek az ízületbe jutása okozhatja. Egy mozdulatnál ez a porcdarabocska két csont közé szorul, akkor a beteg ösztönszerűen változtat a térd helyze­tén, a porcocska kiszabadul. Idők fo­lyamán vagy meghúzódik valahol, vagy felszívódik, a fájdalmak kima­radnak. Ha nem, segít a kés. 2. ) Ha a fájdalomcsillapítóra a fej­fájás elmúlik, elmúlik az is, ami okozza. Ha komoly oka van a fejfá­jásnak, az nem múlik el, s főleg nem végleg, hanem 2—3 órán belül visz­­szatér. 3. ) Éppen 32-féle oka lehet a fejfá­jásnak és néha csak nagyon mélyre­ható és magasan szárnyaló orvosi fur­­fanggal lehet felfedezni. 4. ) A reggeli, tarkóból kiinduló, vagy fejbúbon székelő főfájásnak leg­többször vagy a nyaki csigolyák „reu­más“ megbetegedése (szpondilózis), vagy m­agas vérnyomás szokott oka lenni. Vagy egyik sem. De meg kell nézni. A csigolyákat ortopéd orvos, (röntgen) a vérnyomást belgyógyász. B. L. Madaras : Valóban létezik egy „fenilketonu­­ria“ nevű veleszületett anyagcsereza­var, amely a csecsemőkortól kezdve agyi zavarokat idéz elő — de szakor­vosi és laboratóriumi vizsgálat nélkül nem lehet ilyen diagnózist csinálni. A betegség — idejekorán gyógykezelve — kivédhető a megfelelő diétával. Egyelőre azonban a teendő : a gyer­mekklinikai kivizsgálás Vásárhelyt vagy Kolozsvárt. L. B. Lugos : Tetoválást csak a tetovált bőzterü­­let sebészi kivágásával lehet „eltün­tetni“. A bőrbe bedörzsölt gyulladást­­keltő anyagok, amiket hirdetnek és alkalmaznak, kockázatos eljárások. A sebészi eljárás sem nagyon egyszerű. I. M. Szeben : A sipolyos csontvelőgyulladás (oste­omyelitis) sebészi beavatkozást és el­lenőrzést igényel, ezért csak a seb és a röntgenfelvételek alapos tanulmá­nyozása mutathatja meg a sebésznek a követendő eljárást. Lassan, nehezen gyógyuló felületes sebek ultraviolett (kvarclámpa) besugárzásra gyakran gyógyulásnak indulnak. Bizonyos ese­tekben a tengeri kúra is jót tehet, de az Ön esetében erről csak az ortopéd sebész, szakorvos mondhat konkrét véleményt. Csak ő ítélheti meg, hogy ténylegesen csak renyhén gyógyuló felületes sebről van-e szó („plaga atona“) vagy pedig a seb a mélyből folyton szivárgó váladék miatt nem gyógyul. Ebben az esetben nem vár­ható a seb gyógyulása, amíg a mély­ből a szivárgás­­ tart. De egy tengeri levegő és napkura a szervezet általá­nos felfrissítése révén ebben az eset­ben is közvetve elősegítheti a gyógyu­lást. Ön 65 éves, kezelő orvosának kell véleményeznie, hogy szervezete elég fiatalos-e ahhoz, hogy a tengeri levegőre és kúrára előnyösen reagál­jon. K. I. Bólya : Betegségében nagy része van annak, hogy túl sokat foglalkozik vele. Vizs­gálatok és analízisek eldöntötték hogy nincsen komoly baj, tehát kevesebb gyógyszert kell használni, de a felte­hető gyomorsavtúltengés csillapításá­ra a diétát gondosan be kell tartani, anélkül, hogy ezen a téren is túlzásba vinné. Ha a tejet jól bírja, akkor erre az italra helyezze a fősúlyt — kerül­ve a sós és fűszeres ételeket, alkoho­lokat, cigarettát. Sz. K. Aranyos — Egerbegy ! Sajnos, 3—4 hónapos csecsemő has­menésének gyógyítására a távolból nem vállalkozhatunk, de reméljük, hogy levele megírása óta már rég meggyógyult. V. I. Magyaró : Mivel a nyaki és háticsigolyák szpondilózisa (porckopásos reumatiz­­musa) nagyon gyakran produkál a koszorúér-elmeszesedéshez hasonló fáj­dalmakat s mivel ennél mind a két betegséget megállapították, elképzel­hető, milyen nehézséget, okozhat az orvosnak annak eldöntése, hogy adott alkalommal fellépő fájdalmait hová sorolja. A levelében leírtak azt való­színűsítik, hogy a jelenlegi fájdal­maknak nincs közük a szívhez, a ko­szorúerekhez. A sugaras kezelés, ha utoljára 1967-ben volt, megismételhe­tő. A felesége lábára vonatkozó kér­déssel ahhoz a sebészhez kell fordul­niuk, aki 1966-ban operálta. Vagy esetleg egy másik sebészhez, ortopéd­hez (Marosvásárhely, Kolozsvár). Sz. I. Szárazajta : Ha 240-es vérnyomása van, akkor — már csak nagy főfájásaira való tekin­tettel is — vérnyomáscsökkentő gyógyszerhez kell folyamodnia. Eh­hez orvosi vizsgálat szükséges. Ha nincs lehetőség arra, hogy orvoshoz jusson, akkor megpróbálhat naponta 1 tabletta Hipazint bevenni. A fejfá­jása ellen 1 tabletta Lizadont. De azt már csak az orvos mondhatja meg, hogy elég-e az az egy tabletta Hipazin a vérnyomás csökkentésére, vagy ve­gyen kettőt, esetleg mást. M. M. Nagyvárad : Mindkét orvosnak igaza van, mert a leírt komplikáció hosszú idő óta fennállott cukorbajnál, főleg idősebb betegeknél, előfordul, de nem köte­lező. Dr. Kahána Ernő érdemes orvos FEJTÖRŐ: lóugrás és szalagrejtvények Fenti rejtvényünkben La Bruyére egyik aranymondását találják, ha a lóugrás szerint haladva megkeresik.

Next