Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)
1969-09-11 / 6798. szám
ELŐRE 2. oldal Műsorplakát Nagyváradon A nagyváradi színházban és színház körül régóta vitáznak arról, hogy a magyar tagozat vígjátéki együttes-e, s indokolt-e, szükséges-e távlatilag tudatosan e műfaj irányában fejleszteni képességeit ? Az elmúlt évadban három jelentős, országos visszhangot kiváltó előadásukat láthattuk, ezek közül az elegánsan könnyed és rendezőileg nagyvonalú Tévedések vígjátéka pro-val érvel a vígjáték vitában; az évad csúcsteljesítménye a méltán feldicsért Éjjeli menedékhely viszont a legigényesebb drámai vállalkozásokra jogosítja fel az együttest . Varga Vilmos egyéni munkája, a Maszek ballada, és a Holnap és az Ady évfordulón hallott más előadóművészi teljesítmények arra utalnak, hogy akár az irodalmi színpadnak is komoly perspektívái lehetnek Váradon. Az elmúlt évad tehát sokoldalú képességekre vetett fényt, s egyben azzal a konklúzióval zárult, hogy a képességek gyümölcsöztetéséhez kiegyensúlyozott műsorpolitikára, az eddigieknél több igényes, az együttes képességeihez szabott feladatra van szükség. Ilyen értelemben az új műsorterv — a gyakori kihagyásoktól, darabcserélgetésektől felhígult elmúlt évadhoz viszonyítva — így, a plakáton — határozott előrelépést jelent. Egyenletesebb-igényesebb ez a műsorterv, s csak üdvözölni lehet a színház elhatározását, hogy kihagyással és darabcserével nem boszszantja többet a közönséget, s mindenek előtt a bérleteseket. De nézzük át a plakátot ! Lovinescu érdekes (a Fizikusok problematikájával rokon) darabjával nyitnak, a Fogadó a keresztúton-nal (magyar nyelvű ősbemutató), Deák Tamás Hadgyakorlata (szintén ősbemutató), Lope de Vega Furfangos menyasszonya, Brecht Állítsátok meg Arturo Uit, Tabi László Spanyolul tudni kell című darabja, Alecu Popovici mesejátéka, a Befejezetlen történet következik a továbbiakban , és, hetedik produkcióként, egy zenés vígjáték. Az irodalmi színpadon egy Eminescu-estet és egy Szerelemnek örök könyve címmel szerkesztett szavalóestet hallhatunk, az egész együttes közreműködésével . Varga Vilmos, Czikéli László, Kakuts Ágnes és Orbán Károly egyéni irodalmi műsorral készül. A színházi előcsarnok rendezvényein — a Cafe Theatre-ban — 6 műsort láthatunk a magyar tagozattól, köztük Ionescu Székek és Páskándi Akik kimaradtak a Brehmből című egyfelvonásosát (egy egyfelvonásos est keretében). A plakát — a közönséghez szól, melytől az új évad sikere csaknem ugyanolyan mértékben függ, mint a színháztól , hiszen nyilvánvaló — s ezt nem árt minden alkalommal tudatosítani —, jó színházat csak a közönség hozzájárulásával, támogatásával lehet csinálni. Az érdektelenség és bizalmatlanság sokszor lohasztott már le nekilendüléseket, okozott rossz szájízt kimagasló teljesítmények után is — erre bizonyára minden színház gyakorlatából lehetne példát találni. Váradon a közönség hagyományos művészet pártoló hajlamaira hivatkozhatunk az új évad küszöbén, s hadd idézzük meg a sorokat, melyeket jó hetven évvel ezelőtt, Thália váradi otthonának megnyitásakor Ady Endre írt. Felgördült a nagyváradi színház szűz függönye, küzdelmek, sikerek és reményekből fogant szent lelkesedés vegye körül mindig e fényes, új csarnokot.“ Ez a tiszteletre méltó, de eleven, közvetlen, barátságos öregember immár nem tudom hányadszorra volt Bukarest, közelebbről a bukaresti Falumúzeum vendége. Ezúttal a Románia ’69 nemzetközi folklórfesztivál és verseny alkalmából jött, s töltött néhány napot egy számára berendezett kis szobasarokban, a népművészet vásárának részvevőjeként. Máskor és most is elnéztem, hogy milyen magától értetődő egyszerűséggel tud elüldögélni kisszékén, s farigcsálni, alig követhető, könnyed, apró mozdulatokkal, miközben ugyanilyen zavartalanul ad felvilágosításokat a mindenféle, okoskodó, vagy egyszerűen kíváncsiskodó kérdésekre, hogy tud családias hangulatot kelteni maga körül, akárhányan furakodjanak a közelébe. Keze alól véget nem érő sorozatban kerülnek ki a csipkefinom mintákkal behálózott kanalak, villák, botok, mindenféle házi ipari és háztartási felszerelések, amit csak fából el lehet képzelni. Azt mondják, hogy a Fehér megyei Sugág községben található háza már múzeumszámba megy. Nicolae Cernát, mert róla van szó, elmúlt nyolcvan éves és zsenge gyermekkorától farag, s hogy a kisujjában van ennek az általa valóban népművészeti színvonalon művelt népi technikának egész forma és motívumkincsének minden mozzanata, ezzel még keveset mondtam. Valószínűleg be fog következni a pillanat, amikor egy értő művészettörténész felleltározza és áttanulmányozza mindazt, amit ő alkotott, s azt is pontosan meg fogja állapítani, hogy miben és hogyan fejlesztette tovább az átvett örökséget, Nicolae Cernát pedig bevonul a művészettörténet jelenének megírandó lapjaiba. (mezei) Csipkefinom faragások mestere Végtelen változatosság Erdős I. Pál szuggesztív grafikájának a címével — Végtelen változatosság — lehet talán legtalálóbban jellemezni a második Szatmár megyei tárlatot, s ez vonatkozik műfajra, témára és stáustörekvésre egyaránt. Az eddig is erősnek tudott grafika mellé, amelynek Er,dős I. Pál, Faurovics László, Cordea Aurel és Mohi Sándor szereztek nevet, s nagyobb visszhangot követelve zárkóztak fel ezúttal a festők, szobrászok is. Maximilian Radu, Tiberiu Zelea, Moldovan Vasile, Erdélyi Líviu, s a fiatalok között is legfiatalabb Tarczy István szobrai már nemcsak egy-egy üresen maradt sarkot töltenek ki a kiállításon, hanem biztató felfejlődést ígérnek. Tiberiu Zelea Győzelem és Maximilian Radu Lendület című szobrai máris arra engednek következtetni, hogy a műfajt izgalmasan, egyéni módon művelő alkotói akadtak Szatmáron ennek a művészeti ágnak is. Az ő merész kifejezésmódjuk, valamint a Vida Géza nyomdokain haladó Moldovan Vasile formabiztonsága és az újonc Tarczy István térérzéke méltó a nem csupán helyiérdekű figyelemre. Az igazi meglepetést azonban mégis a festők okozták. A nagyméretű kompozíciók imponáló száma, s a témák sokasága az elmélyülő gondolatiság igényét jelzi. S ennek a jelenségnek Papp Aurél városában be is kellett már következnie. Különösen Ion Sasu, Szilágyi Béla, Ion Popolan és Szatmári Ágnes mutat ugrásszerű fejlődést. Az utóbbi időben egyre több és tobb munkával jelentkezik két amatőr : Szilágyi György és Vasile Menescu. Az előbbi Tisztelgés 69- nek címmel, a Holdra lépést festette meg. Ion Sasu Idő és Ion Popdan Valaki tépi a virágaimat című festményei mellett ez a kiállítás egyik érdekesebb képe. A szatmári képzőművészek alkotási köre példásan szervezett munkával, alig több mint egy esztendő alatt a megpezsdült alkotókedv elismerésre méltó irányítója lett. Gyöngyösi Gábor SZILÁGYI BÉLA : Alakos kompozíció hangszerekkel DOB, VET, HAJÍT... Az Utunk egyik számában Nagy Kálmán hibáztatja a sportnyelvi gerelyhajítást, s a régebbi gerelyvetést tartja egyedül helyesnek. Mégpedig azért, mert szerinte a hajítás abban különbözik a vetéstől, hogy nincs célja. A vetés — írja — határozott céllal történő dobást, valami szebbet, értelmesebbet vagy pontosabbat jelent, mint a hajítás. Beszélgetés közben többen is felvetették, hogy a vetés és hajítás között ilyen jelentéskülönbséget nem éreznek; be kellett vallanom, én sem. Nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy a dob vet, hajíz esetében szinonimákról van szó, olyan szavakról, amelyek tartalmuknak lényeges jegyeiben azonosak. Ismeretes az is, hogy a szinonimák olyan azonos jelentésű vagy rokonértelmű szavak, amelyek csak bizonyos szövegkörnyezetben cserélhetők fel, másokban viszont nem. „Egyik ajtón eltávozott, ott mégegyszer megállt, csókot vetett felém" — írja Jókai. Krúdy viszont ez eset- ANYANYELVÜNK be a dob szóval él: „Ajkához emelte a kezét és félszegen, ügyetlenül csókot dobott a színpadra“. A vetés hajít szintén felcserélhető például a következő mondatban : Koncot vetett (vagy hajított) oda a kutyának. E szavak , — dob, vet, hajít mint minden szinonimasor — az élőbeszédben azonban nem egyformán társulnak más szavakkal, s mellékjelentésüket az szabja meg, hogy milyen szóhoz kapcsoltuk őket. Azaz mind a vet, mind a dob és hajít szó jelentésének más és más a terjedelme, mert esetenként mindegyik más és más szavakhoz társulhat, más, fel nem cserélhető szövegkörnyezetben fordulhat csak elő. Összehasonlítva a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának dob, vet, hajít címszavait, mindjárt kitűnik, a jelentés azonos jegyei mellett, hogy mennyire más e szavak jelentésének terjedelme. Hogy a vet mennyire felderőt cserélhető, arra elég néhány példát idéznünk : cselt vet, gátat vetett, árnyékot vetett rá, arca ráncot vet stb. stb. Az Értelmező Szótár a vet címszónak hat főjelentését és ezen belül huszonkilenc mellékjelentését tartja nyilván, de a ver és hajít között Nagy Kálmán feltételezte „célszerű , célszerűtlen“ jelentéskülönbséget nem tesz. Ezt azokból a példákból sem olvashatjuk ki, amelyeket Nagy Kálmán tétele bizonyításaként felhoz, például: elveti a sulykot. Aki ezt teszi, az a sulykot korántsem célszerűen egy bizonyos helyre juttatja. Ezzel ellentétben, ha azt mondjuk: A menekülő után hajította a baltát — ez már igazán célszerű cselekvést jelöl! Persze igaz az, hogy nem mondjuk: elhajítja a sulykot, de nem azért, mert a vet és hajit között a Nagy Kálmán feltételezte jelentéskülönbség van, hanem azért, mert az elveti a sulykot kifejezésben a nyelvhasználat a vet szót szentesítette. Eb ura fakó helyett sem azért nem mondunk Kutya ura fakót, mert a kutya esetleg kevésbé szőrös mint az eb, hanem, mert a szólás ebben a formában honosodott meg. Nézzük azonban a gerelydobás, gerelyhajítás szavunkat. Az Értelmező Szótár mindkét szavunkat külön címszóként veszi fel, sőt az összetételek között a gerelydobás is szerepel. Eckhardt Magyar-francia szótára szintén mindkét formát felveszi. Az ötnyelvű Sportszótárban viszont csak a gerelyhajítás található meg. Kétségkívül a gerelyvetés régebbi forma, de emiatt a gerelyhajítást sem kell bántanunk, mert a hajít jelentése „széles ívben, nagy erővel messzire dob, repít valamit", tökéletesen kifejezi a tartalmat. Murádin László ZENEI STÚDIÓK NYOMÁBAN A közvetlen élmény, illetve a rádió-, televízió-, vagy lemezhallgatás közötti választás dilemmája, legalábbis a könnyűzene hívei számára, eldőlt. Az utóbbiak tömeghódító erejével egyetlen hangversenyiroda sem tud versenyezni, így aztán aki nem tizennyolc éves és nincs elektromos gitárja, az teljesen passzív fogyasztásra van kárhoztatva. Kedvenc dalát nem a fehér asztalnál, hanem a rádiónál rendeli meg. Még a fürdőszobában sem énekel, hiszen ott a táskarádiója, és mióta a tévé nemcsak a műsort, hanem a családi bútor meghittségét is sugározza, önmaga is hozzáidomul a zeneszekrényben, s a képernyőn testet öltő áttételhez és közvetettséghez, s azt a civilizáció magától értetődő adottságaként hajlandó elfogadni. De ha jól megnézzük további turpisságra is fény derül. Nevezetesen arra, hogy a rádió legtöbbször csak közvetítő láncszem a magnetofonszalag felé, hogy a televízió is gyakran konzervál hangversenyeket telerekordingon A stúdió, a színpad pedig még rejtélyesebb és ravaszabb háttérré alakul, kócbaba lesz, melynek felnyitják a hasát és megmutatják mi van benne, mint a tisztességes bűvész, aki a mutatvány után maga leplezi le a stiklit. A film mindig élen jár a gyakorlatias tájékozódásban és elsőként érzi meg, ha új igény lóg a levegőben. Az utóbbi időben ritka az olyan filmkrimi, vagy zenés filmvígjáték, amely ne vinné el nézőjét egy könnyűzene stúdióba, ahol éppen egy hosszúhajú beat-tel készül magnófelvétel (lásd: Judoka, a titkos ügynök stb). Itt vagyunk hát az aranylemezcsinálók boszorkánykonyhájában ! Látjuk végre a technikusokat és előadókat elválasztó üvegfalat, a hatalmas, szalagtól duzzadó magnótekercseket, lámpák gyúlnak és alusznak ki, feszült munka folyik, nagyüzemi termelés. Jogos kíváncsiságunkat jórészt kielégíthetjük. Televíziónk könnyűzene tehetségkutató versenyének — A névtelen csillagnak — egyik leglátványosabb csemegéjére a verseny második szakaszában kerül sor, amikor a versenyzőnekegyenesben kell bejátszania az úgynevezett play-back-et. Ezen az értendő, hogy saját előzetes hangfelvételére kell utólagosan — a tévénézők és a zsűri szeme láttára — rátátognia. A nézőt büszkeséggel tölti el a beavatottság-tudat. Míg a könnyűzene stúdiók nyíltan megmutatják kártyáikat, a komolyzenei stúdiók továbbra is viszonylag diszkrétebben kezelik régebbi, vagy újabb műhelytitkaikat. Nem az elektronikus vagy a konkrét zenére célzunk ezzel, hanem a hagyományos előadóművészetre. Pedig talán egyszer új korszak kezdetét fogja jelölni a zenélés történetében a Vivaldi kéthegedűs versenynek az a felvétele, melyen Jasha Heifetz játssza mindkét hegedűszólót. Hogyan ? Valószínűleg úgy, hogy először eljátssza az egyik hegedűszólamot, majd a hangmérnök közreműködésével erre a már meglévő szólamra rászinkronizálja a másik hegedű szólamát. Az eredmény: két ideghajszálra azonos hangzás, vérmérséklet és értelmezés: Arthur Grumiaux amellett, hogy zseniális hegedűművész, jelentős zongorista is, így aztán abban a kellemes helyzetben van, hogy önmagával játszhatja el többek között Brahms A dúr hegedű-zongora szonátáját is. Lombikban, de megszületett az abszolút kamarezene, és mint annyi mindent, ezt is valaki előre megjósolta. Ezúttal Karinthy Frigyest kell idéznünk : „... továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással". Rónai István 1968. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK SZABÓ ZOLTÁN Az élelmesség filozófiája Az öregember a Bábolna utca végében lévő parkban pihente ki élelmessége fáradalmait. Miközben felitatta verejtékét homlokáról és tarkójáról, elégedett és ragaszkodó tekintettel mustrálgatta a két méteres gerendát, valamint a gerendára drótozott egyszál, nem is éppen ötödrangú minőségű deszkát. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy túlméretezetten elégedett és ragaszkodó tekintetét ha nem is éppen becsmérlő, de enyhén szólva bíráló szavakkal lágyítja ilyenformán : egy kis abriktolás azért ráfér a gerendára, meg is kell toldani egy félméteres gerendavéggel, s lévén puha fáról szó, be kell mártani szurokba a gerenda végét, stb., stb... Az igazsághoz tartozik az a tény is, hogy eredetileg a közeli fapiacról akarta megvásárolni a gerendát, s nem is akármilyent, hanem sasfának való keményfát, semmiképpen nem ilyen malterfoltos, kampóvas-antennás gerendát... Ám mélyen szántó bölcsessége e szavak segítségével szántja el igénytelensége fölött érzett csalódását: ez van, más nincs... S megtoldja, általánosító, együttérző szándékkal, akárha megbánta volna nyíltszívű őszinteségét: sehol nem hányják fel magukat a százasok ... Hát ez egy nagy igazság. Ennél csak az a formátumú igazság nagyobb, hogy életünkben a felismerés pillanatait nyomban nyakon kell ragadni. Ahogyan ő tette a mai áldott napon. Mert végül is nem a fapiacról hozta a gerendát, mert a kísértés képében megjelenő felismerés eltérítette megfontolt szándékától. A kísértés és felismerés egyazon pillanat műve volt, megtoldva és alátámasztva egy lelkiismeret nyugtató, kimondottan erre a célra készült lélek támasztó „gerendával“ , mivégből kösse magát a madár elszalasztó élhetetlenek csapatához erőszakos és önértékelő együgyűséggel ; mivégből fizessen ki teljesen feleslegesen egy kemény harmincast, ha nem egy ötvenest egy sasfáért; mivégből fizessen ki huszonöt lejt, egy szál deszkáért, kilencven bánit egy vaskampóért ? Átlagban számítva ez kitesz egy nyolcvanast. Ám használt anyagról lévén szó, hát maradjunk a valós érték NAPLÓ két inkább fedő tárgyilagosságnál : nem ér meg annyit, de egy ötvenest feltétlenül igen, és ez, bárhogy is vesszük, egy elég szép összeg. Ennél már csak az igazság szebb, illetve a nagyobb. Mert sok igazságot tud az öregember: „aki korán kel“ kezdetűt, „aki nem becsüli a kicsit...“ Olybá tűnik az öregember, mint egy pályatévesztett filozófus, bár az is lehet, hogy oktató célzatú bölcsködése nem egyéb, mint a „pályatévesztéshez“ kapcsolódó, bűntudatban gyökerező emóció tovább gyűrűzése, tiltakozó etikai érzékének ugyancsak lelki gerendákkal megkísérelt aládúcolása, hiszen az ellenszolgáltatás nélkül szerzett gerenda és deszka nagyon közel áll ahhoz a fogalomhoz, melynek csúnya és viszolygást keltő hangzása van... Mert ez is hozzátartozik az igazsághoz, és az is, hogy alkalom szüli a könnyelműséget, hogy a „filozófiánál“ maradjunk. S nyelvtani zökkenőktől nem mentes, játékos malíciával kicsavarhatjuk az igazság nyakát, s felállíthatjuk a láncreakció „egyenletét“ : a könnyelműség (gondatlanság, nemtörődömség ! ?) megkönnyíti a könnyelmű cselekedetekre csábító könnyelműséget; tovább fokozva gyarló önmagunk mentegetőzésére hozzátehetjük : nem túlzunk ha általánosításokba bocsátkozunk: ez a könnyelműség szerfölött könnyelműen elüszkösödött sokfelé. Ugyanis az öregember nem battyogott el a fapiacig, csupán a piachoz közeli építőtelep palánkja alatt kanyargó ösvényig, ahol nem csak gerenda és deszka hever szerteszét, hanem földbe taposott, cementből öntött, előregyártott kerítés-„elem“, sőt, a palánktól balra eső patakban másfél méternyi, degedt fosznideszka várja az élelmes vándort, vagy azt, hogy megduzzadjon a víz, s tovább sodorja... Megcáfolhatatlannak látszó „filozófiája“ meglehet csak azért tűnik fél igazságnak és útszélinek, mert a park, ahol megpihent történetesen, az út szélén fekszik... Akár a gerenda meg deszka feküdt volt. Befejezésként, erőtlen nevetéssel ekképpen meríti ki közmondásai tárházát : nem azé a madár... Hát nem. S valljuk csak be, csak látszólag tűnik agyafúrtnak azon mentegetőzése, hogy a parktól néhány méterre a még be nem temetett csatornagödörben egy jókora vinklivas keret hányódik, igazán kár volna betemetni hagyni. .. Nem is beszélve arról, hogy mindenütt „visz valamit a víz“... Az utcájukban például szanaszét hevernek az útépítéstől visszamaradt gránitkövek... Ekképpen mentegetőzik, s nem éppen ügyetlenül, s „filozófiája“ alig valamivel agyafúrtabb, mint amennyire emberi... Elvégre nem csak az vét az íratlan „etika“ ellen, aki felemeli azokat a tárgyakat, hanem az is aki odaveti őket... Kovács Mihály nevére talán még emlékeznek az olvasók. Hathét évvel ezelőtt több novellája, karcolata, újságcikke jelent meg a lapokban. Akkortájt fejezte be a kolozsvári egyetemet és hírlett, hogy szerkesztőségbe kap kinevezést. De úgy történt, hogy katedrára került, falura. Nemrég a Bihar megyei Érszalacson találkoztunk. — Az utolsó pillanatig nem hittem, hogy tanár leszek. Aztán hamar belenyugodtam. Sőt egy kicsit még örvendtem is a dolognak, felszabadultan, szinte jó kedvvel mentem ki Körtvélyesre. Nekem, hegyi embernek, újdonságnak számított a lapos vidék. Az első év nagyon nehezen ment. Minden délután négy órát készültem a másnapi leckére, külön vázlatfüzetem volt írásból és olvasásból, minden osztály számára. A község meglehetősen hűvösen fogadott, az emberek csak akkor melegedtek fel irányomban, amikor bemutattuk a Liliomfit. Öreg, népszínművés falusi bácsik gratuláltak, hogy ők ilyent még nem láttak. Petőfi- és Eminescu-szavalóestet is tartottunk. Az emberek hálásak voltak érte, ezt később tudtam meg, amikor egyszer Körtvélyesen vendégszerepeltünk a szalacsi színjátszócsoporttal és azon a néhány száz méteren a kultúrotthontól a kocsmáig legalább egy óráig mentem, annyian állítottak meg és szorítottak velem kezet Három évig voltam Körtvélyesen, azóta itt élek, Szalacson. Ide aligazgatónak hívtak és eljöttem, mert lakást ígértek és adtak is — tudod, már megvoltak a gyerekek, kellett a lakás. Most egy éve elvállaltam a kultúrotthonigazgatást és megválasztottak a községi pártbizottság titkárhelyettesének. Ez a munkaköröm lényegesen más, mint a tanári, de tulajdonképpen ez is nevelés; fenntartottam néhány órát az iskolában... idővel csak vissza szeretnék kerülni oda. De mondjuk el azt is, hogy az említett funkciók mellett Kovács Mihály , propagandista, képviselő a néptanácsban, tűzoltósági titkár, s bár sose sportolt, tavaly a községi sportkomisszió elnökévé választották, lévén köztudomásúlag kötelességtudó, megbízható ember. Szolgálata egész napi munkát jelent, keze és esze munkája benne van Szalacs minden dolgában, ahogyan ő mondja, abban is, ami jól megy, abban is, ami jobban mehetne... Ez persze nem novella, hanem élet, élet nem csupa napfénnyel, hanem esős napokkal is, sárral, lelkizések helyett fagonddal, tyúkültetéssel, konfliktusokkal, amiket nem lehet előre kiagyalt sémák szerint megoldani. — Az emberekről ? — Mit mond-' jak, hogy ne tűnjön nagyképűségnek és mondjak is valamit ? Nekem régi elvem, hogy csak az ne szeressen engem, akit én se szeretek, eszerint próbálok élni. A szalacsia- ' kát szeretem, olyan emberek ezek,, ha látják, hogy jószívvel vagy irán- ' tűk, az ingüket is odaadnák. Csak azt sajnálom, hogy egyelőre még nem tudjuk kielégíteni a kulturális igényeket — ezek pedig amióta út van és villany, igen megnöveked- e tele. Sajnos, a kultúrotthonunk épülete és felszerelése sem megfelelő, s ebben az ügyben olyan doszárnyi átiratot és levelezést találsz a megyénél, hogy egy délután nem győzöd átolvasni. Persze, bennünk, illetve bennem is van a hiba, akik itt a kultúra ügyét intézem, de remélem, a jövő évad jobban fog menni, mert eddig még nem ment úgy a dolog, ahogy ezt a szalacsi nép megérdemelné. Sokszor előfordult, hogy egész nap dolgoztam és este azt vettem észre, hogy nem csinál,tam semmit. Talán többet kell ezután a munkatársaimra, a közösségre támaszkodnom. Ez is tanulság. Hasznos tanulság ! Bölöni Sándor ÚJ TANÉV KÜSZÖBÉN NOVELLÁNÁL TÖBB ELŐNYÖS MINDENKINEK Legalább 15 tagú turista csoportok 50 százalékos kedvezménnyel utazhatnak Bukarestbe, a nemzetgazdasági kiállításra, az egyénileg utazóknak pedig 25 százalékos kedvezményt nyújt az ONT és a CFR. Az ONT megyei ügynökségei gondoskodnak a vasúti jegyekről a kiállítási belépőjegyekről, a bukaresti elszállásolásról, étkezésről és más szolgáltatásokról. APRÓHIRDETÉSEK GONDOLJON A TÉLRE ! Már most rendelje meg szőrme gallérját, télikabát szőrme bélését a marosvásárhelyi „Marosi Textil“ kisipari szövetkezet szűcs egységeiben. Szűcs egységek Marosvásárhelyen az alábbi címeken találhatók : Hosszú utca 186 szám, Hosszú utca 136 szám, valamint Rózsák tere 61 szám. (4454) Megnyílt Marosvásárhelyen, Bolyai utca 2 szám alatt a „Maros” szövetkezet bőrdíszmű részlege. Rendelésre készít mindenféle bőrdíszmű terméket. Minőségi, gyors, pontos kiszolgálást kiváló szakemberek biztosítják. (4556) KÉZZEL SZÖVÖTT KELETI SZŐNYEG készítését vállaljuk a szövetkezet vagy a megrendelő anyagából a megrendelő által adott minta és méret szerint. A kívánt mintát a szövetkezet mintakollekciójából is ki lehet választani. Alkalmazottaknak részletre is. Előnyös árak. „Marosi Textil" kisipari szövetkezet — Marosvásárhely, Kossuth Lajos utca 20 szám, (Kiszolgáló Komplexum), (35561 inimnvi északmoldvsi kolostorok felé ^ VENDÉGLŐ M TURISTA FOGADÓ 5 FALATOZÓ Y KEMPING Jbk. fah/Szacska'kkal % »