Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)
1969-09-12 / 6799. szám
ELŐRE 2. oldal ŐSBEMUTATÓ ELÉ BESZÉLGETÉS KOVÁCS ÁDÁM rendezővel — Három drámája jelent meg eddig nyomtatásban Kocsis Istvánnak — az Utunkból értesültünk róla, hogy sajtókész a negyedik is. Az elsőről, a Megszámláltatott fákról elhangzott olyan vélemény is, hogy a felszabadulás utáni hazai magyar irodalom legjobb színpadi műve. Hivatásos együttes mégsem vállalta bemutatását. A Játék a hajón-ról meg hónapokig folyt a vita az irodalmi sajtóban. Milyen megfontolásból választották a harmadik dráma színrevitelét ? Szeretem, s mindig izgalommal olvasom Kocsis István írásait Mind novelláiban, mind drámáiban benne lüktet a mai fiatalok sajátos világlátása. Régóta foglalkoztatja már együttesünket, hogy színpadot adjunk neki. Állítom, hogy a harmadik darabja a legkiforrottabb, a mondanivalót, s a drámai szerkezetet tekintve is. Mellesleg tisztelem Kocsisban a töretlen ambíciót, hogy a hivatásosok által ezideig be nem mutatott első két drámája után megírta a harmadikat is. Mi mást bizonyít ez, ha nem azt, hogy belső kényszer sarkallja ! — Elhangzottak olyan vélemények Kocsissal kapcsolatban, hogy figyelmen kívül hagyja a színpad követelményeit, drámái cselekménynélküliek. — Határozottan állítom .• Kocsis érzi a színpadot. Áll ez mindenekelőtt a Martinovics-darabra. Persze, ez sem hagyományos történelmi dráma. Martinovics ügye csak alkalom, hogy korszerű, mai gondolatokat, eszméket fejezzen ki. A felvilágosodás e nagy egyénisége igen ellentmondásos jellem volt , élete tele van pálfordulásokkal. Izgalmas egyénisége több, mint száz éve foglalkoztatja az irodalmat. Forradalmár és császári ügynöke között a két véglet között kellett öszszefüggést teremtenie, hogy logikus, szerves egységben éljen a színpadon a szabadságharcos és a kalandor. Rendkívül egyszerű és fegyelmezett struktúrájú darab, mely a szó legjobb mai értelmében dráma. A színpadon a szónak, a gondolatnak a belső konfliktusnak van elsődleges funkciója, s így igen felületes a megítélés, hogy Kocsis István drámája cselekmény nélküli volna. — A felvilágosodás korának felidézése által és azon túl mit mond a darab a mai nézőnek, mit szándékszik hangsúlyozni az előadás ? — Azt hogy igaz ügyet nem lehet utópiával, illúzióval szolgálni ! Ebből indultunk ki az olvasópróbákon. Szinte minden próba új és új gondolatokat hoz felszínre. Ez a dráma szerintem valahol tragikomédia. Martinovics, ha akarom hős, ha akarom nem. Kocsis sokkal inkább a vívódó embert, mint az amúgy is hagyományosan kétségbe vont hőst állítja elénk. A tépelődő, az élethalál harcban őrlődő, és közben nagy felismerésekre jutó embert. — Kik játsszák a főbb szerepeket, mikor lesz a bemutató ? — Martinovicsot Zsoldos Árpád, a Sepsiszentgyörgyről nemrég Szatmárra szerződött művész, Ferenc Császárt Boér Ferenc, Lipót császárt Korcsmáros Jenő alakítja. Díszlettervező : Paulovics László. Lovinescu Negyedik évszak című színművének évadnyitó előadása után novemberben kerül közönség elé A nagy játékos: Szatmári Lajos AZ ÉVAD ELSŐ KÜLFÖLDI VENDÉGTÁRSULATA: A MOSZKVAI KIS SZÍNHÁZ Szerda reggel érkezett a fővárosba és délben utazott is tovább Temesvárra — ahol ma kezdi meg romániai vendégjátékát — a moszkvai akadémiai Kis Színház együttese. A Kis Színház első vendégjátéka, több, mint tíz évvel ezelőtt, színházi életünk kiemelkedő eseménye volt, Tolsztoj A sötétség hatalma című drámájának felejthetetlen előadásával. A turné műsorán ezúttal Gorkij: Az öreg, Osztrovszkij: A bolond pénz és Mdlivani: Misa bácsi szerepel. A vendégjátékot Temesváron kezdték, Craiován folytatják és a fővárosban fejezik be. A társulat tagjai között sok olyan jeles művész van, akit közönségünk filmről is ismer, például Ellina Bisztrickaja, aki Akszinyát alakította a Csendes Don-ban, V. Hohrjakon, aki a háborút közvetlenül követő idők után visszavonult a filmtől és csak a színpadnak szentelte magát, de a nézők okvetlenül ráismernek régi, kitűnő jellemalakításairól; újabban megint filmez, Balzacot játssza, megkapó hitelességgel. Gorkij! Az öreg című drámáját ezzel a több éve sikeresen játszott és most hozzánk is elkerült előadással hozták először színre, a Gorkijjubileum alkalmából. A címszerepet Alekszandr Garjov alakítja. TEXTILESEK FÖLÉNYE KOLOZSVÁRI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Tíz-tizenkét szobrászati-festészeti kiállításra esik egy iparművészeti bemutató Kolozsváron Valamivel kevesebb az országos átlagnál, és feltétlenül kevesebb, mint ami a kolozsvári iparművészektől tellene. Most a nyári kiállítási szezon végén, mintha korrigálni akarták volna a kedvezőtlen arányszámot , két iparművészeti tárlatot is láthattunk egyszerre. Felszabadulásunk 25 évfordulója alkalmából iparművészek és grafikusok állítottak ki a Március 6 utcai csarnokban, s szinte egyidőben nyílt meg ezzel Balázsné Körösi Ibolya batik-kiállítása a Szabadság téri Kisgalériában. Az ünnepi tárlat iparművészeti részlege ezúttal inkább csak ízelítőt adott az alkalmazott művészetek terméséből. Néhány tanulsággal azért így is szolgált. Szemléletesen bizonyította például a textilesek abszolút fölényét. A faliszőnyegek dekoratív színfoltjai szinte uralták a galéria három egymásba nyíló termét. Balota Ileana és Ciupe Maria nagyméretű szőnyegeikkel a legnagyobb tapasztalattal rendelkező textilesekként szerepeltek. Szervátiusz Héditől most először láttunk nagyméretű faliszőnyeget,egy remek kompozíciót — míg Cser Zsuzsánna (bár fenyőágas szőnyegét már láttuk kiállításon) ezúttal is bensőséges, meleg hangulatot árasztó színharmóniával tűnt fel. A kerámiát — művészi szinten — Szabó János képviselte. Üstökös című fantáziát indító ábrázolásában nem csupán a dekorativítás a cél, hanem — ritkaság ebben a műfajban — a gondolati „töltés“ sem hiányzik belőle. A grafikából néhány színvonalas sorozatot említenék. Mindenekelőtt a Feszt Lászlóét, a Cseh Gusztávét és Deák Ferencét. Feszt Béke-triptichonja a külföldön is elismerést szerzett kolozsvári grafikus formában elvont, de szimbolikájában félre nem érthető humánus gondolatot hordozó lapjaiból adott ízelítőt. Deák Ferenc Győzelem és Nap című ciklusai a görög vázarajzok finomságával közvetítettek ugyancsak általános emberi üzenetet. A szocialista építés krónikájának lapjaiból idézett, társadalmunk fejlődésének ütemét és dinamizmusát érzékeltette áttételes eszközökkel Cseh Gusztáv, Florean Liviu, Cristea Viorica grafikai sorozata, Túrós László és Grieb Alfréd néhány szimbolikus ábrázolása. Erényük a korszerű hangvétel és az őszinte, irodalmiaskodás nélküli pátosz. Murádin Jenő B. KÖRÖSI IBOLYA BATIKJA ARADI EPILÓGUS «» Nevét évtizedeken át gyűlölet övezte. Később nyugdíjba vonult, letelepedett, s nem tudta megérteni, miért nem szereti a nép. Jókai Az új földesúrjáben meg is rajzolta az új Haynau alakját. Az írói fantázia azonban rsm moshatta le a könnyeket, s nem feledtethette Aradot. Haynau a császárra hárított minden felelősséget és tiltakozott a nevét érő bántalmak miatt. .Az utókor azonban keményen ítél. „Élni fogok feltétlen teljhatalmammal — jelenti ki —.Egész Európának példát akarok adni, miként kellessék a lázadókkal elbánni, oly célból, hogy rend, csend és béke legyen legalább száz esztendőre." Kétségtelen, a forradalom katonai bukása nem jelentette a forradalmi hangulat letörését is. Sokfelé, különösen Arad megye keleti részén, parasztmozgalmak bontakoztak ki. A császári hatóságok mindenütt a legnagyobb terrorral törték le az ellenállást. A letartóztatások tömegével folytak. A teljhatalmat kapott Haynau azonban példát akart mutatni. Programját röviden fogalmazta meg : „...a rebellisek főnökeit felakasztom, a volt császári-királyi tiszteket közöttük főbelövetem." Haynau szavatartó embernek bizonyult. 1849 augusztus 23-án és 24-én 434 szekérrel megkezdték a foglyok beszállítását, nagy részét az aradi várba, ahol a császári haditörvényszék ülésezett. Az elfogottak egy részét, csak úgy mint a megyéből összefogdosott, időközben hazamenekült katonákat besorozták az osztrák seregbe, s távoli tartományokba vezényelték. A forradalom során bármilyen vezetőszerephez jutott foglyokat azonban az aradi várban tartották. A Lugoson letartóztatott 53 román és magyar forradalmár közül Eftimie Murgut 1850 elejéig tartották az aradi várban. De a várbörtön sokszáz foglya között nemcsak románok és magyarok voltak, hanem számos lengyel, szerb, német, cseh és más nemzetiségű fogoly, akik valamennyien a Habsburg zsarnokság ellen harcoltak. őrzésükre Haynau a nyers és rideg Howiger tábornokot jelölte ki, aki a legkeményebb bánásmódot vezette be a politikai foglyok iránt. Haynau, kit „bresciai hiéná"nak címzett az utókor, méltán kapta meg az „aradi hóhér" nevet is. Aradi tartózkodása alatt a halálos ítéletek egymást érték. Ormai-Auffenberg Norbert cseh származású ezredest már augusztus 22-én halálra ítélték és kivégezték. Rövid szünet után szeptember 21-én kezdték újra a pereket Ernst hadbíró elnökletével. E perek valójában csak formális komédiák voltak. Az elnök összetévesztette a bíró szerepét a katonai ügyész szerepével. A tábornokok ellen a legképtelenebb vádakat, hozták fel. Előre világos volt, hogy a Haynau tervezte és a fiatal, bosszútól lihegő Ferenc József sugallta ítéletek csakis halálosak lehetnek. Csutak Kálmán ezredes feljegyzése szerint Aradon 1849 őszén 489 ítéletet hoztak, melyből 219 halálos volt. Haynau azonnal megerősítette az ítéleteket, csak Desewffy Arisztid és Lázár Vilmos ítéletét enyhítette akasztásról gólyára, mert a megadásnál egy osztrák tábornok becsületszavával kezeskedett bántatlanságukért. Ugyancsak golyó általi halálra ítéltél: „felségsértés" és hasonló vádak alapján Kiss Ernő és Schneidel József tábornokot. Bitóra szólt az ítélet Nagy Sándor József, Aulich Lajos, volt hadügyminiszter, Török Ignácz, Pöltenberg Ernő, Knézich Károly, Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly, Lahner György és Vécsey Károly tábornokok ellen. A halálos ítéleteket vagyonelkobzással súlyosbították. A terror légkörére jellemző a hadbíróság hangneme is. „Ön még tulajdon hullájával sem rendelkezhetik" — mondotta az egyik hadbíró az egykorú feljegyzések szerint Török Ignácznak, mintegy utalva a holttestek későbbi sorsára. A 13 ítélet "végrehajtását 1849 október 6 reggelére tűzték ki. Glück Jenő Kovách Géza REKVIEM CYBULSKIÉRT Nem emlékbeszéd és nem lírai megidézés: rekviem. Cybulskihoz méltó rekviem ez a Wajda-film, melynek megdöbbentő elme van: — Minden eladó. S a gyanús cím fedi a lényeget. A film a filmszínész sorsról szól. A naiv lelkesedéssel és bárgyú, meg sanda hátsó gondolatokkal körül rajongott sztársorsról. Ami közelről nézve örökös végkiárusítás, a legmeghittebb mosoly kijátszása, a legintimebb szokások hivatásszerű kiteregetése, a határ- FILMEK talán nyilvánosság és az örökös kirakatban élés Golgotája, de belülről, nem mindennek ellenére, hanem mindezek által a művészet, a művészet egy sajátos válfaja, melyben az alkotás feszültsége és összpontosítása óhatatlanul, olykor kórosan meghosszabbodik, szétzilálja a magánéletet. A tollat le lehet tenni, az arcot, mely hatvanhatszor egymásután adja vissza a tökéletes illúziókeltés igyekezetével ugyanazt az összefüggéseiből kiragadott apró mozzanatot, szemközt a reflektorokkal, állványokkal, gyötrődő rendezővel, azt az arcot nem lehet kicserélni a filmgyár kapuján kilépve. Hordani kell. Nyilván, hogy aki nem csak megjátssza, de maradéktalanul át is éli szerepeit, az koncentráltabban fogyasztja tulajdon energiáit — viszont a millió és millió néző emlékezetében bekövetkezik a normálisnak ítélt tudathasadás : a szerep, ■ a színész egymásba átjátszva, szétszétválva és ismét egyesülve kezd létezni. Cybulski elérte ezt a magaslatot, mely nem éppen néptelen a mai filmművészetben, de nem is olyan sűrűn lakott, hogy ne tartanánk számon név szerint a kiválasztottakat. Ami megkülönböztetett helyet biztosít számára, az az, hogy ragyogó indulásától tragikus a véletlen haláláig, minden filmszerepében egy nemzedék sorsát és sorsfordulóit tudta ábrázolni. Nyilván ehhez nem csak színész, szerep is, rendező is kell. Ő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ezt is, azt is megkapta. Amikor Andrzej Wajda mert arra vállalkozni filmjében, hogy egyetlen, vékonyka motívumra építsen : — a nagy színész, akinek a neve sem hangzik el, hirtelen, tragédiát sejtetve eltűnik—minden leplezetlen bizonytalansága mellett érezte, hogy ha Cybulskiról van szó a magukat mesterségüknél fogva is örökösen megjátszó színészek sokkal, mérhetetlenül többet lesznek képesek felmutatni, mint egy végsősoron sablon helyzet sablon reagálását. Ennek a színésznek a lénye a színészi hivatás olyan szimbólumává vált a tragikus pillanat katarktikus hatása alatt, mely túlmutat a művészet önkörein, társadalmi érvényűvé magasodik. Érezte és átérezte, s fokozatosan, ahogy előrehaladt a film megkonstruálásában, melynek olyan tökéletesen volt képes odakölcsönözni az őszinte keresés bizonytalanságának érzelmi magasfeszültségét, egyre inkább tudatosította is magában, hogy él a mindent eladás, a legközelebbi barát és pályatárs emlékének frissiben történő végkiárusítása, filmmé profanizálása, nem lesz az árulások árulása, a cinizmus csimborasszója, ha igazán hű marad, nem a történtekhez, melyekben a véletlen túl nagy szerephez jutott, hanem a poklokon és tisztítótüzeken áthajtott és megnemesedve kihozott személyiség emlékéhez. Ez a lappangó tudat tette lehetővé, hogy a zilált kusza szálak kezdetben áttekinthetetlennek tűnő gubancában megtalálja azt, amelyik valóban kivezet a labirintusból. Ahelyett, hogy megzabolázta volna, felgerjesztette színészeit az eltűnt keresésének jeleneteiben, meggyötörte őket az újrajátszás, az események rekonstruálásának kínos-csikorgó perceiben, ■ tudatosan-tudattalanul így készítette elő őket és bennünket az utolsó, látszólag összefüggéstelenül beugró nagy jelenetre : — a nagy színészt alakító, eddig örökösen annak árnyékában vergődő, önmagát kereső fiatal pályatárs, őrjöngő undort kap a baleset tragédiáját mindinkább melodrámává lefokozó kellékek túltengésétől, kitépi végleg magát ebből az egyre céltalanabbá és önmutogatóvá váló halottgyalázásból és elrohan a színtér melletti mezőn vágtázó ménessel versenyezni. A felszabadulásnak, s a magáratalálásnak ez a magasrendűen hiteles pillanata teszi a filmet, — s a ki nem mondott nevű színész emlékét — felejthetetlenné. Mezei József Jelenet a Minden eladó című filmből DÁNOS MIKLÓS A szív üzenete A francia távirati iroda közölte a következőket : „Megszületett a világ első szívrohamjelző gépe. Johan Gous dél-afrikai elektromérnök olyan készüléket szerkesztett, amely közel 70 órával a közelgő szívroham előtt vészjeleket ad le. Az alig néhány tizedgrammos készüléket, nagyon egyszerű eszközökkel, szívközelbe, a mellkasra helyezik. Az érzékeny elektromos készülék felfogja és felerősítve továbbítja a szívkörnyéki üzeneteket és a legkisebb rendellenességet is azonnal jelzi. Mivel a szívrohamokat gyakran előzik meg kisebb-nagyobb működési zavarok, a készülék idejében riaszt. Az új orvosi készüléket a fokvárosi Groote Schur kórház legnevesebb specialistái megvizsgálták és értékes kezdeményezésnek tartották". Ámulva olvasom a sorokat. Fantasztikus. Ha a készülék beválik, akkor a szívrohamok egy részét el lehet majd kerülni, meg lehet előzni, felkészülten várni. Persze naiv nem vagyok, tudom hogy csak azokról a rohamokról van szó, amelyek előre jelzik jöttüket, bejelentik magukat. Meg aztán nem hordhat minden ember ilyen készüléket a mellkasán... De még így is : forradalom a javából. Az orvostudomány és a fejlett technika közös győzelme, az emberi élet meghosszabbításának egyik érdekes eszköze. Úgy látszik nem csak a Hold irdatlan térségeit hódítja meg, tárja fel az ember, hanem önmaga mélységes titkait is. Nem, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a fokvárosi készülék mást is tud jelezni, mint a közeledő szívrohamot. Például azt amikor a szív összeszorul a bánattól, vagy gyorsabban dobog az örömtől vagy — miért ne ? — amikor a szívben fellobban a szerelem. Sőt előre NAPLÓ megérzi és rögtön jelzi, kis diszkrét berregéssel, hogy figyelem 70 óra múlva valami elkezdődik majd ott bent a lélekben, kerüld ki, vagy fuss elé ! Uramisten mennyi bonyodalmat lehetne megelőzni, mennyi emberi kétkedést lehetne elkerülni. De menjünk tovább: talán, talán a fokvárosi jelzőkészülék valamiképpen fel tudná kutatni az emberi lelkiismeret titkait, meg tudja fejteni az indulatok kodifikált jeleit. Diszkrét csengetés árulkodna a rossz lelkiismeretről és mondjuk, egyszerű kis melódia beszélne a jó lelkiismeretről. Azt hiszem megváltozna egycsapásra az emberiség élete. Könnyebb lenne megoldani horzánk nagy társadalmi, politikai és szociális problémáit. Vagy tévedek ? Lehet, mert ahogy az embereket ismerem gyorsan ki fognak találni egy ellenkészüléket, amely majd zavarja, semlegesíti a lelkiismeretvizsgálót... Mindez sajnos, nyargaló fantáziám birodalmába tartozik. Hiszen végső fokon mégis csak bele kell nyugodnom, hogy nagy emberi problémáinkat semmilyenféle készülékkel megoldani nem tudjuk, csak saját emberi erőnkből — szívós harccal, összefogott akarattal, és csakis a haladás irányában. Persze a fentiek semmit nem vonnak le a dél-afrikai Johan Gous elektromérnök ötletes készülékének értékéből. Biztos vagyok abban, hogy a nullszéria után elkezdik nagyban gyártani és néhány év múlva a Föld valamenynyi kontinensén, a drogériákban árulják majd ezt, az aránylag olcsó, kis jelzőkészüléket. Azt hiszem az ára sem lesz túlságosan borsos, hiszen ma már ennél sokkal bonyolultabb elektromos készülékeket dobnak piacra megfizethető összegért. Egyszóval a szívrohamjelző is hozzátartozik majd hétköznapjainkhoz, és akkor, talán, az emberek jobban figyelnek majd a szív üzeneteire. Az egészséges és beteg szerv dobogó tam-tamjára. Én pedig szavamra mondom, ezzel is meg vagyok elégedve. ŐSZI RAJT A NEMZETKÖZI LABDARÚGÁSBAN • DÖNTETLENNEL MUTATKOZTAK BE A SZOVJETEK • A FRANCIÁK SZÉP REVANSOT VETTEK • A LENGYELEK FEL AKARNAK ZÁRKÓZNI A BOLGÁROKHOZ • VASÁRNAP SORSDÖNTŐ MÉRKŐZÉS PRÁGÁBAN Az elmúlt vasárnap a lengyel-holland VB-selejtező mérkőzéssel kontinensünkön ismét megkezdődött az ádáz küzdelem a mexikói repülőjegyért. A rajtra nem kevesebb mint 100 000 lengyel volt kiváncsi. Ennyien foglaltak helyet a chorzowi stadionban. Mint ismeretes a lengyelek csoportjába, a VIII-ba rajtuk kívül még a vasárnapi ellenfeleik, a hollandok, a bolgárok és a gyenge játékerőt képviselő luxemburgiak tartoznak. Az eddig lejátszott mérkőzések alapján a legesélyesebbek a bolgárok, akik három otthon vívott mérkőzésüket megnyerték és hat ponttal vezetik a mezőnyt. Nem veszélytelenek azonban a lengyelek sem, akik még fogadják a bolgárokat. De lássuk, mi történt vasárnap. A holland csapat, amely négy mérkőzésből szintén hat pontos volt, hatalmas erőbedobással kezdett és Wery révén a 20. percben megszerezte a vezetést. A lengyel válogatott az Megkezdődtek az U jubileumi rendezvényei Úgy tűnik, a Kolozsvári Universitatea labdarúgó játékosainak túl kevés volt a vasárnaptól eltelt három nap, hogy jól meghányják -vessék : nem elég egy mérkőzésen a játékidő túlnyomó részét végig támadni, a helyzeteket ki is kell használni, ha győzni akar a csapat. Úgyszólván száz százalékig megismétlődött az, aminek az A-osztályú labdarúgó bajnokság negyedik fordulójában a Kolozsvári UEFC Argeș mérkőzésen voltunk szemtanúi. A kolozsvári diákegyüttes a játékidő nagy részében mezőnyfölényt harcolt ki a Salgótarjáni Bányász ellen, de akárcsak az említett bajnoki összecsapáson, a főiskolások fennállásának félévszázados jubileumát köszöntő rendezvények sorát megnyitó barátságos nemzetközi mérkőzésen is végül be kellett érnie az eldöntetlennel. Ismételjük, a találkozó jóformán indigópapíros másolata volt a legutóbbi bajnoki találkozónak, amelyen Constantin Teascu edző volt, illetve jelenlegi tanítványai is megosztoztak a pontokon. Mindössze annyi volt az eltérés, hogy: 1. ezúttal nem 1:1, hanem 2:2 volt az egyébként igazságos végeredmény, és 2. most nem az egyetemistáknak kellett harcolniuk a kiegyenlítésért, hanem két esetben is ők vezettek és mindkétszer a vendégek egyenlítették ki a mérkőzés állását. Ráadásul a találkozó végső sorsát befolyásoló és eldöntő utolsó gól az utolsó előtti percekben úgy esett, hogy a vendégek legjobbjának, Bássinak a szögletrúgását éppen a kolozsváriaknak egyik védője, Cretu fejelte be saját csapata kapujába. A mérkőzés színvonala nem sokkal mozgott az átlagos fölött, mégis tetszett a mintegy 14—15 ezer főnyi nézőközönségnek. Elsősorban azért, mert rendkívül változatos volt a játék, bár a diákok támadtak többet, a vendégek ellentámadásai is gyakran jelentettek veszélyt a kolozsváriak kapujára, amelyet egyébként biztos kézzel őrzött az első félidőben Negru, majd a második 45 percben a helyébe beállott Moldovan. És főleg az tetszett a viszonylag nagy számú nézőközönségnek, hogy a két csapat játékosai végig baráti, sportszerű légkörben játszották barátságos mérkőzésüket, amely mindenképpen méltó volt a kolozsvári diákegyüttes számára nagy eseményt jelentő 50. jubileumi évfordulóhoz. A kolozsvári diákok a hét végén Plo Iestiben játszanak bajnoki mérkőzést és az elkövetkező hetekben újabb nemzetközi találkozók jelzik a félévszázados jubileumot. László Ferenc TELEX • Az amerikai teniszszövetség kijelölte a Davis-kupa döntőjében Romániával mérkőző csapatot. Ezek a következők : Arthur Ashe, Cliff Richey, Stan Smith és Bob Lutz. A keretből hiányzik Graebner, akinek az orvosok szerint még 6-8 hétig pihennie kell • A lublini női sakkolimpiász fordulójában Románia 1—0-ra vezet Dánia ellen. További eredmények : Szovjetunió — Írország 2—0, Bulgária — NSZK 1—0, Magyarország — Anglia 2—0 • Budapesten megkezdődött a Hungária Kupa nemzetközi vízilabdatorna, amelyen a magyar, a szovjet, az NDK, az olasz, a jugoszláv és a holland együttes vesz részt. Románia csapata első ízben nem indul e világbajnokságnak is beillő tornán. Az első nap Magyarország 7:7 arányú döntetlent ért el az NDK válogatottjával . A kolozsvári CFR miután pályáját egy fordulóra felfüggesztették, szombaton Désen fogadja a Iași Politehnica együttesét. A találkozó délután 16.30 órakor kezdődik • Szombaton kezdődik Kolozsváron Románia első országos íjászbajnoksága. A bajnokságra bukaresti, marosvásárhelyi és kolozsvári íjászok jelentették be részvételüket • Románia utánpótlás vízilabda csapata barátságos mérkőzésen 6:5-re győzött Bulgária utánpótlás válogatottja ellen • Kolozsvári Universitäten — Salgótarjáni Bányász 2:2, Farul — Fenerbahce 1:0, Steagul Iosu — Young Africans 7:0, Rapid — Metaiul 2:1, barátságos labdarúgó mérkőzések. 1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK Kijelölték a román versenyzőket (Folytatás az 1. oldalról) Olimpia után vagyunk, a versenyzők nem gépek, és az olimpiai szerepléssel járó fáradtságot az idősebbek nem tudták néhány hónap alatt kiheverni. Mexikó után Viscopoleanu árnyéka volt önmagának, nem tudta tartani az iramot, volt időszak, amikor a válogatott keretből is kihagyták. Manoliu pedig kétszer is vereséget szenvedett vetélytársától, Westermanntól. Az olimpia nyomán megnőtt igényeket erre az EB-re tehát le kell szállítanunk, kipróbált kulcsembereink közül kevesen utaznak Athénbe legjobb formájukban. Ugyanez a helyzet más országokban is. Az Európa — Amerika kontinensek közötti atlétikai viadalon több olimpiai bajnok rossz formában versenyzett és vereséget szenvedett. A nőknél legnagyobb reménységünk Silai Ilona, a mexikói olimpia ezüstérmese. Icu 300 méteren indul, ellenfele a jugoszláv Vera Nikolics lesz, akit a Balkán Játékokon fölényesen vert. Jó formáját kiváló eredményei is igazolják, ráadásul Athénben csak ebben a számban indul. Javuló formában van Viorica Viscopoleanu, de nagy formáját még nem érte el. Úgy ismerjük őt, mint aki sokat szeret panaszkodni, hogy állandóan belép. Románia 1968-as nemzetközi atlétikai bajnokságán így „semmisített“ meg egy világcsúcsot. De Mexikóban ragyogóan sikerült. Hátha Athénban is kijön a lépés. Nagy kérdőjel Manoliu szereplése. Athénban a nyugatnémet atlétanő a favorit. Rajtuk kívül sok fiatal utazik Athénbe, többségüktől nem várhatunk sikert, de a müncheni olimpiára már beérhetnek. Ezen az úton fontos állomás lehet az olimpia utáni legfontosabb vetélkedő, az athéni EB. első félidőben nem találta fel magát, csak a 48. percben sikerült egyenlítenie Jarosik révén. A győzelmet a csoport gólkirálya, Lubanski szerezte meg a 87. percben. A csoport állása ezek után a következő : Bulgária Hollandia Lengyelország Luxemburg A legközelebbi mérkőzésre, a Luxemburg — Lengyelország találkozóra október 10-én kerül sor. Érdekesen alakul a harc a IV. csoportban, ahol szerdáig csak az északír és a török válogatott mérkőzött egymással, a szovjetek minden mérkőzésüket őszire halasztották. Az észak-íreknek sikerült a törököket mindkét alkalommal legyőzniük, így a döntés a kettős szovjet—észak-ír találkozóra maradt. Ezek után érthető volt, hogy a szerdai, Belfastban lebonyolított találkozó iránt nagy volt az érdeklődés. Az ismert politikai incidensek ellenére a találkozóra 33 000 néző ment ki. A mérkőzésről sokat azonban nem mondhatunk, mert a nagy harc csak gólnélküli döntetlennel végződött. Egyelőre ez az eredmény a szovjeteknek kedvez. Íme a csoport állása : Észak-Írország 3 2 1 0 7: 1 5 Szovjetunió 1 0 1 0 0: 0 1 Törökország 2 0 0 2 1: 78 Legközelebbi mérkőzés : Szovjetunió — Törökország október 15-én. A V. csoport szempontjából érdekes találkozót játszott a norvég és a francia válogatott. Mint ismeretes a tavasszal a legnagyobb meglepetésre a norvégok 1:0-ra győztek Párizsban és ezzel lényegesen csökkentették a franciák esélyeit, akiknek különharcot kell vívniuk a svédekkel a továbbjutásért. A francia csapat, amely azóta több átszervezésen is átesett, így nagy izgalmakkal utazott Oslóba. Ez az izgalom azonban megalapozatlan volt, mert a norvégok távolról sem voltak olyan veszélyesek, mint a tavasszal. A találkozó 3:1-es francia győzelemmel végződött. A döntés tehát a francia-svéd találkozókra maradt. Addig is a csoport állása a következő : Svédország 2 2 8 0 10: 2 4 Franciaország 2 10 1 3: 2 2 Norvégia 4 1 8 3 4:12 2 Legközelebbi találkozó : Svédország — Franciaország október 15-én. Amint láthatjuk kontinensünkön a VB-selejtezők teljes gőzzel beindultak. Legközelebb vasárnap kerül sor találkozóra, méghozzá az egyik legizgalmasabb csoportban, a II.-ban. Mint ismeretes ezen a napon a csehszlovák és a magyar csapat lép pályára, méghozzá Prágában. A mérkőzést TV-állomásaink teljes egészében közvetítik. 3 3 8 8 8: 2 6 5 3 0 2 8: 46 4 2 0 2 11: 7 4 4 0 8 4 2:16 0 A Crisulon volt a sor Akárcsak tíz évvel ezelőtt most is 3:2-s végeredménnyel zárult a Budapesti Vasas labdarúgó csapat nagyváradi vendégjátéka. Csakhogy amíg 1959-ben az akkori B-osztály CSO-val szemben a Vasas javára dőlt el a mérkőzés, most a Crisul fejezte be győztesként a találkozót a magyar labdarúgó bajnokságban jelenleg a 4. helyet elfoglaló Vasas együttesével szemben. Ezek szerint azt lehetne mondani, hogy a nagyváradi szurkolók elégedettek csapatukkal. Sajnos, ezt csak részben állíthatjuk. A mérkőzés elején ugyan, amikor a hazaiak élénken, ötletesen, s főleg állandóan támadtak, a teli lelátókról sűrűn felcsattant a taps. Nagy kedvet kapott a nagyváradi nézősereg az első góltól, amelyet a szemfüles Kun II. szerzett. Ekkor úgy tűnt, hogy ezen a mérkőzésen több tankot kap a Crisul, mint a jelenlegi bajnokság eddigi fordulóin összesen. Ám a mérkőzés második felében lanyhult az iram, csökkent a játékkedv. A Mészöly, Ihász és Puskás nélkül kiállt budapesti csapat sem nyújtotta azt, amit a váradi labdarúgó kedvelők elvártak. De engesztelte őket a sok gól s a tény, hogy szemmel láthatóan a nagyváradi edző igyekezett felhasználni ezt a találkozót főleg a csatárjáték eredményességét szolgáló taktikai elképzelések kidolgozására. Első félidőben sok jót ígérően szerepelt a fiatal Kassai és Kun II. csatárkettős összjátéka. A második félidőben pedig Szűcs által a jobbszélen végrehajtott lefutások sikerültek egyre jobban a Töméstől mind tökéletesebben előreadott labdákkal. Remélhető, hogy a Crisul a holnapi mérkőzésen a felvázoltakat mindkét félidőben sikerrel alkalmazza majd a Farul ellenében. Élés Ferenc