Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)

1969-09-12 / 6799. szám

ELŐRE 2. oldal ŐSBEMUTATÓ ELÉ BESZÉLGETÉS KOVÁCS ÁDÁM rendezővel — Három drámája jelent meg ed­dig nyomtatásban Kocsis Istvánnak — az Utunkból értesültünk róla, hogy sajtókész a negyedik is. Az el­sőről, a Megszámláltatott fákról el­hangzott olyan vélemény is, hogy a felszabadulás utáni hazai magyar irodalom legjobb színpadi műve. Hivatásos együttes mégsem vállalta bemutatását. A Játék a hajón-ról meg hónapokig folyt a vita az iro­dalmi sajtóban. Milyen megfonto­lásból választották a harmadik drá­ma színrevitelét ? Szeretem, s mindig izgalommal ol­vasom Kocsis István írásait Mind novelláiban, mind drámáiban benne lüktet a mai fiatalok sajátos világlá­tása. Régóta foglalkoztatja már együttesünket, hogy színpadot ad­junk neki. Állítom, hogy a harma­dik darabja a legkiforrottabb, a mondanivalót, s a drámai szerkeze­tet tekintve is. Mellesleg tisztelem Kocsisban a töretlen ambíciót, hogy a hivatásosok által ezideig be nem mutatott első két drámája után megírta a harmadikat is. Mi mást bizonyít ez, ha nem azt, hogy bel­ső kényszer sarkallja ! — Elhangzottak olyan vélemé­nyek Kocsissal kapcsolatban, hogy figyelmen kívül hagyja a színpad követelményeit, drámái cselekmény­nélküliek. — Határozottan állítom .• Kocsis érzi a színpadot. Áll ez mindenek­előtt a Martinovics-darabra. Persze, ez sem hagyományos történelmi dráma. Martinovics ügye csak alka­lom, hogy korszerű, mai gondola­tokat, eszméket fejezzen ki. A fel­világosodás e nagy egyénisége igen ellentmondásos jellem volt , élete tele van pálfordulásokkal. Izgal­mas egyénisége több, mint száz éve foglalkoztatja az irodalmat. Forra­dalmár és császári ügynök­­­e kö­zött a két véglet között kellett ösz­­szefüggést teremtenie, hogy logikus, szerves egységben éljen a színpa­don a szabadságharcos és a kalan­dor. Rendkívül egyszerű és fegyel­mezett struktúrájú darab, mely a szó legjobb mai értelmében dráma. A színpadon a szónak, a gondolat­nak a belső konfliktusnak van el­sődleges funkciója, s így igen felü­letes a megítélés, hogy Kocsis Ist­ván drámája cselekmény nélküli volna. — A felvilágosodás korának fel­idézése által és azon túl mit mond a darab a mai nézőnek, mit szán­dékszik hangsúlyozni az előadás ? — Azt hogy igaz ügyet nem lehet utópiával, illúzióval szolgálni ! Eb­ből indultunk ki az olvasópróbákon. Szinte minden próba új és új gon­dolatokat hoz felszínre. Ez a dráma szerintem valahol tragikomédia. Martinovics, ha akarom hős, ha akarom nem. Kocsis sokkal inkább a vívódó embert, mint az amúgy is hagyományosan kétségbe vont hőst állítja elénk. A tépelődő, az élet­halál harcban őrlődő, és közben nagy felismerésekre jutó embert. — Kik játsszák a főbb szerepeket, mikor lesz a bemutató ? — Martinovicsot Zsoldos Árpád, a Sepsiszentgyörgyről nemrég Szat­­márra szerződött művész, Ferenc Császárt Boér Ferenc, Lipót császárt Korcsmáros Jenő alakítja. Díszlet­tervező : Paulovics László. Lovines­­cu Negyedik évszak című színmű­­vének évadnyitó előadása után no­vemberben kerül közönség elé A nagy játékos: Szatmári Lajos AZ ÉVAD ELSŐ KÜLFÖLDI VENDÉGTÁRSULATA: A MOSZKVAI KIS SZÍNHÁZ Szerda reggel érkezett a fővá­rosba és délben utazott is to­vább Temesvárra — ahol ma kezdi meg romániai vendégjáté­kát — a moszkvai akadémiai Kis Színház együttese. A Kis Színház első vendégjátéka, több, mint tíz évvel ezelőtt, színhá­zi életünk kiemelkedő eseménye volt, Tolsztoj A sötétség hatalma című drámájának felejthetetlen előadásával. A turné műsorán ezúttal Gorkij: Az öreg, Osz­­trovszkij: A bolond pénz és Mdlivani: Misa bácsi szerepel. A vendégjátékot Temesváron kezd­ték, Craiován folytatják és a fő­városban fejezik be. A társulat tagjai között sok olyan jeles mű­vész van, akit közönségünk film­ről is ismer, például Ellina Bisz­­trickaja, aki Akszinyát alakította a Csendes Don-ban, V. Hohrja­kon, aki a háborút közvetlenül követő idők után visszavonult a filmtől és csak a színpadnak szentelte magát, de a nézők ok­vetlenül ráismernek régi, kitűnő jellemalakításairól; újabban me­gint filmez, Balzacot játssza, meg­kapó hitelességgel. Gorkij! Az öreg című drámáját ezzel a több éve sikeresen játszott és most hozzánk is elkerült előadással hozták először színre, a Gorkij­­jubileum alkalmából. A címsze­repet Alekszandr Garjov alakítja. TEXTILESEK FÖLÉNYE KOLOZSVÁRI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Tíz-tizenkét szob­rászati-festészeti ki­állításra esik egy iparművészeti bemu­tató Kolozsváron Valamivel kevesebb az országos átlagnál, és feltétlenül keve­sebb, mint ami a kolozsvári iparmű­vészektől tellene. Most a nyári ki­állítási szezon vé­gén, mintha korri­gálni akarták volna a­ kedvezőtlen arány­számot , két iparmű­vészeti tárlatot is lát­hattunk egyszerre. Felszabadulásunk 25 évfordulója alkalmá­ból iparművészek és grafikusok állítottak ki a Március 6 utcai csarnokban, s szinte egyidőben nyílt meg ezzel Balázs­­né Körösi Ibolya batik-kiállítása a Szabadság téri Kisgalériában. Az ünnepi tárlat iparművészeti részlege ezúttal inkább csak ízelí­tőt adott az alkalmazott művésze­tek terméséből. Néhány tanulság­gal azért így is szolgált. Szemléle­tesen bizonyította például a texti­lesek abszolút fölényét. A falisző­nyegek dekoratív színfoltjai szinte uralták a galéria három egymásba nyíló termét. Balota Ileana és Ciupe Maria nagyméretű szőnyegeikkel a legnagyobb tapasztalattal rendel­kező textilesekként szerepeltek. Szervátiusz Héditől most először láttunk nagyméretű faliszőnyeget,­­egy remek kompozíciót­ — míg Cser Zsuzsánna (bár fenyőágas sző­nyegét már láttuk kiállításon) ez­úttal is bensőséges, meleg hangu­latot árasztó színharmóniával tűnt fel. A kerámiát — művészi szinten — Szabó János képviselte. Üstökös című fantáziát indító ábrázolásá­ban nem csupán a dekorativítás a cél, hanem — ritkaság ebben a műfajban — a gondolati „töltés“ sem hiányzik belőle. A grafikából néhány színvonalas sorozatot említenék. Mindenekelőtt a Feszt Lászlóét, a Cseh Gusztávét és Deák Ferencét. Feszt Béke-trip­tichonja a külföldön is elismerést szerzett kolozsvári grafikus formá­ban elvont, de szimbolikájában fél­re nem érthető humánus gondola­tot hordozó lapjaiból adott ízelítőt. Deák Ferenc Győzelem és Nap című ciklusai a görög vázarajzok finom­ságával közvetítettek ugyancsak ál­talános emberi üzenetet. A szocialista építés krónikájának lapjaiból idézett, társadalmunk fej­lődésének ütemét és dinamizmusát érzékeltette áttételes eszközökkel Cseh Gusztáv, Florean Liviu, Cris­­tea Viorica grafikai sorozata, Túrós László és Grieb Alfréd néhány szimbolikus ábrázolása. Erényük a korszerű hangvétel és az őszinte, irodalmiaskodás nélküli pátosz. Murádin Jenő B. KÖRÖSI IBOLYA BATIKJA ARADI EPILÓGUS «» Nevét évtizedeken át gyűlölet övezte. Később nyugdíjba vonult, letelepedett, s nem tudta megér­teni, miért nem szereti a nép. Jó­kai Az új földesúrjáben meg is raj­zolta az új Haynau alakját. Az írói fantázia azonban r­sm moshatta le a könnyeket, s nem feledtet­hette Aradot. Haynau a császár­ra hárított minden felelősséget és tiltakozott a nevét érő bántalmak miatt. .Az utókor azonban kemé­nyen ítél. „Élni fogok feltétlen teljhatal­­mammal — jelenti ki —.Egész Európának példát akarok adni, miként kellessék a lázadókkal el­bánni, oly célból, hogy rend, csend és béke legyen legalább száz esztendőre." Kétségtelen, a forradalom ka­tonai bukása nem jelentette a for­radalmi hangulat letörését is. Sokfelé, különösen Arad megye keleti részén, parasztmozgalmak bontakoztak ki. A császári ható­ságok mindenütt a legnagyobb terrorral törték le az ellenállást. A letartóztatások tömegével foly­tak. A teljhatalmat kapott Haynau azonban­ példát akart mutatni. Programját röviden fogalmazta meg : „...a rebellisek főnökeit fel­akasztom, a volt császári-királyi tiszteket közöttük főbelövetem." Haynau szavatartó embernek bizonyult. 1849 augusztus 23-án és 24-én 434 szekérrel megkezdték a fog­lyok beszállítását, nagy részét az aradi várba, ahol a császári ha­ditörvényszék ülésezett. Az­ elfo­­gottak egy részét, csak úgy mint a megyéből összefogdosott, idő­közben hazamenekült katonákat besorozták az osztrák seregbe, s távoli tartományokba vezényel­ték. A forradalom során bármilyen vezetőszerephez jutott foglyokat azonban az aradi várban tartot­ták. A Lugoson letartóztatott 53 román és magyar forradalmár közül Eftimie Murgut 1850 elejéig tartották az aradi várban. De a várbörtön sokszáz foglya között nemcsak románok és magyarok voltak, hanem számos lengyel, szerb, német, cseh és más nem­zetiségű fogoly, akik valamennyien a Habsburg zsarnokság ellen har­coltak. őrzésükre Haynau a nyers és rideg Howiger tábornokot je­lölte ki, aki a legkeményebb bá­násmódot vezette be a politikai foglyok iránt. Haynau, kit „bresciai hiéná"­­nak címzett az utókor, méltán kapta meg az „aradi hóhér" ne­vet is. Aradi tartózkodása alatt a halálos ítéletek egymást érték. Ormai-Auffenberg Norbert cseh származású ezredest már augusz­tus 22-én halálra ítélték és kivé­gezték. Rövid szünet után szep­tember 21-én kezdték újra a pe­reket Ernst hadbíró elnökleté­vel. E perek valójában csak for­mális komédiák voltak. Az elnök összetévesztette a bíró szerepét a katonai ügyész szerepével. A tá­bornokok ellen a legképtelenebb vádakat, hozták fel. Előre világos volt, hogy a Haynau tervezte és a fiatal, bosszútól lihegő Ferenc József sugallta ítéletek csakis ha­lálosak lehetnek. Csutak Kálmán ezredes feljegy­zése szerint Aradon 1849 őszén 489 ítéletet hoztak, melyből 219 halálos volt. Haynau azonnal megerősítette az ítéleteket, csak Desewffy Arisztid és Lázár Vilmos ítéletét enyhítette akasztásról gó­lyára, mert a megadásnál egy osztrák tábornok becsületszavá­val kezeskedett bántatlanságukért. Ugyancsak golyó általi halálra ítéltél: „felségsértés" és hason­ló vádak alapján Kiss Ernő és Schneidel József tábornokot. Bi­tóra szólt az ítélet Nagy Sándor József, Aulich Lajos, volt hadügy­miniszter, Török Ignácz, Pölten­­berg Ernő, Knézich Károly, Dam­janich János, Leiningen-Wester­­burg Károly, Lahner György és Vécsey Károly tábornokok ellen. A halálos ítéleteket vagyonel­kobzással súlyosbították. A terror légkörére jellemző a hadbíróság hangneme is. „Ön még tulajdon hullájával sem rendelkezhetik" — mondotta az egyik hadbíró az egykorú feljegyzések szerint Tö­rök Ignácznak, mintegy utalva a holttestek későbbi sorsára. A 13 ítélet "végrehajtását 1849 október 6 reggelére tűzték ki. Glück Jenő Kovách Géza REKVIEM CYBULSKIÉRT Nem emlékbeszéd és nem lírai megidézés: rekviem. Cybulskihoz méltó rekviem ez a Wajda-film, melynek megdöbbentő elme van: — Minden eladó. S a gyanús cím fedi a lényeget. A film a filmszínész sorsról szól. A naiv lelkesedéssel és bárgyú, meg sanda hátsó gondo­latokkal körül rajongott sztár­sors­ról. Ami közelről nézve örökös vég­­kiárusítás, a legmeghittebb mosoly kijátszása, a legintimebb szokások hivatásszerű kiteregetése, a határ- FILMEK talán nyilvánosság és az örökös kirakatban élés Golgotája, de be­lülről, nem mindennek ellenére, ha­nem mindezek által a művészet, a művészet egy sajátos válfaja, mely­ben az alkotás feszültsége és össz­pontosítása óhatatlanul, olykor kó­rosan meghosszabbodik, szétzilálja a magánéletet. A tollat le lehet tenni, az arcot, mely hatvanhatszor egymásután adja vissza a tökéle­tes illúziókeltés igyekezetével u­­gyanazt az összefüggéseiből kira­gadott apró mozzanatot, szemközt a reflektorokkal, állványokkal, gyöt­rődő rendezővel,­­ azt az arcot nem lehet kicserélni a filmgyár ka­puján kilépve. Hordani kell. Nyilván, hogy aki nem csak meg­játssza, de maradéktalanul át is éli szerepeit, az koncentráltabban fo­gyasztja tulajdon energiáit — vi­szont a millió és millió néző emlé­kezetében bekövetkezik a normális­nak ítélt tudathasadás : a szerep, ■ a színész egymásba átjátszva, szét­­szét­válva és ismét egyesülve kezd létezni. Cybulski elérte ezt a magas­latot, mely nem éppen néptelen a mai filmművészetben, de nem is olyan sűrűn lakott, hogy ne tarta­nánk számon név szerint a kivá­lasztottakat. Ami megkülönböz­tetett helyet biztosít számára, az az, hogy ragyogó indulásától tra­gikus a véletlen haláláig, minden filmszerepében egy nemzedék sor­sát és sorsfordulóit tudta ábrázol­ni. Nyilván ehhez nem csak színész, szerep is, rendező is kell. Ő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ezt is, azt is megkapta. Amikor Andrzej Wajda mert ar­ra vállalkozni filmjében, hogy egyetlen, vékonyka motívumra épít­sen : — a nagy színész, akinek a neve sem hangzik el, hirtelen, tra­gédiát sejtetve eltűnik—minden leplezetlen bizonytalansága mel­lett érezte, hogy ha Cybulskiról van szó a magukat mesterségüknél fogva is örökösen megjátszó szí­nészek sokkal, mérhetetlenül töb­bet lesznek képesek felmutatni, mint egy végsősoron sablon hely­zet sablon reagálását. Ennek a szí­nésznek a lénye a színészi hiva­tás olyan szimbólumává vált a tragikus pillanat katarktikus ha­tása alatt, mely túlmutat a mű­vészet önkörein, társadalmi érvé­nyűvé magasodik. Érezte és át­­érezte, s fokozatosan, ahogy előre­haladt a film megkonstruálásában, melynek olyan tökéletesen volt ké­pes odakölcsönözni az őszinte ke­resés bizonytalanságának érzelmi magasfeszültségét, egyre inkább tudatosította is magában, hogy él a mindent eladás, a legközelebbi barát és pályatárs emlékének frissiben történő végkiárusítása, filmmé profanizálása, nem lesz az árulások árulása, a cinizmus csim­­borasszója, ha igazán hű marad, nem a történtekhez, melyekben a véletlen túl nagy szerephez jutott, hanem a poklokon és tisztítótüze­ken áthajtott és megnemesedve ki­hozott személyiség emlékéhez. Ez a lappangó tudat tette lehetővé, hogy a zilált kusza­­ szálak kezdetben áttekinthetetlennek tűnő gubancá­ban megtalálja azt, amelyik való­ban kivezet a labirintusból. A­­helyett, hogy megzabolázta volna, felgerjesztette színészeit az eltűnt keresésének jeleneteiben, meg­gyötörte őket az újrajátszás, az események rekonstruálásának kí­nos-csikorgó perceiben, ■ tuda­­tosan-tudattalanul így készítette elő őket és bennünket az utolsó, látszólag összefüggéstelenül be­ugró nagy jelenetre : — a nagy színészt alakító, eddig örökösen annak árnyékában vergődő, ön­magát kereső fiatal pályatárs, őr­jöngő undort kap a baleset tragé­diáját mindinkább melodrámává lefokozó kellékek túltengésétől, ki­tépi végleg magát ebből az egyre céltalanabbá és önmutogatóvá váló halottgyalázásból és elrohan a színtér melletti mezőn vágtázó ménessel versenyezni. A felszaba­dulásnak, s a magáratalálásnak ez a magasrendűen hiteles pillanata teszi a filmet, — s a ki nem mon­dott nevű színész emlékét — fe­lejthetetlenné. Mezei József Jelenet a Minden eladó című filmből DÁNOS MIKLÓS A szív üzenete A francia távirati iroda közöl­te a következőket : „Megszületett a világ első szívrohamjelző gépe. Johan Gous dél-afrikai elektromér­nök olyan készüléket szerkesztett, amely közel 70 órával a közelgő szívroham előtt vészjeleket ad le. Az alig néhány tizedgrammos ké­szüléket, nagyon egyszerű eszkö­zökkel, szívközelbe, a mellkasra helyezik. Az érzékeny elektromos készülék felfogja és felerősítve továbbítja a szívkörnyéki üzene­teket és a legkisebb rendellenes­séget is azonnal jelzi. Mivel a szívrohamokat gyakran előzik meg kisebb-nagyobb működési zavarok, a készülék idejében ri­aszt. Az új orvosi készüléket a fokvárosi Groote Schur kórház legnevesebb specialistái megvizs­gálták és értékes kezdeményezés­nek tartották". Ámulva olvasom a sorokat. Fan­tasztikus. Ha a készülék beválik, akkor a szívrohamok egy részét el lehet majd kerülni, meg lehet előzni, felkészülten várni. Persze naiv nem vagyok, tudom hogy csak azokról a rohamokról van szó, amelyek előre jelzik jöttüket, bejelentik magukat. Meg aztán nem hordhat minden ember ilyen készüléket a mellkasán... De még így is : forradalom a javából. Az orvostudomány és a fejlett techni­ka közös győzelme, az emberi élet meghosszabbításának­­ egyik érdekes eszköze. Úgy látszik nem csak a Hold irdatlan térségeit hó­dítja meg, tárja fel az ember, ha­nem önmaga mélységes titkait is. Nem, nem tudok szabadulni at­tól a gondolattól, hogy a fokvá­rosi készülék mást is tud jelez­ni, mint a közeledő szívrohamot. Például azt amikor a szív össze­szorul a bánattól, vagy gyorsab­ban dobog az örömtől vagy — miért ne ? — amikor a szívben fellobban a szerelem. Sőt előre NAPLÓ megérzi és rögtön jelzi, kis disz­krét berregéssel, hogy figyelem 70 óra múlva valami elkezdődik majd ott bent a lélekben, kerüld ki, vagy fuss elé ! Uramisten mennyi bonyodalmat lehetne meg­előzni, mennyi emberi kétkedést lehetne elkerülni. De menjünk to­vább: talán, talán a fokvárosi jel­zőkészülék valamiképpen fel tud­ná kutatni az emberi lelkiismeret titkait, meg tudja fejteni az indu­latok kodifikált jeleit. Diszkrét csengetés árulkodna a rossz lel­kiismeretről és mondjuk, egyszerű kis melódia beszélne a jó lelkiis­­meretről. Azt hiszem megváltoz­na egycsapásra az emberiség élete. Könnyebb lenne megoldani horzánk nagy társadalmi, politikai és szociális problémáit. Vagy té­vedek ? Lehet, mert ahogy az em­bereket ismerem gyorsan ki fog­nak találni egy ellenkészüléket, amely majd zavarja, semlegesíti a lelkiismeretvizsgálót... Mindez sajnos, nyargaló fantá­ziám birodalmába tartozik. Hiszen végső fokon mégis csak bele kell nyugodnom, hogy nagy emberi problémáinkat semmilyenféle ké­szülékkel megoldani nem tudjuk, csak saját emberi erőnkből — szívós harccal, összefogott aka­rattal, és csakis a haladás irányá­ban. Persze a fentiek semmit nem vonnak le a dél-afrikai Johan Gous elektromérnök ötletes készüléké­nek értékéből. Biztos vagyok ab­ban, hogy a null­széria után el­kezdik nagyban gyártani és né­hány év múlva a Föld valameny­­nyi kontinensén, a drogériákban árulják majd ezt, az aránylag ol­csó, kis jelzőkészüléket. Azt hi­szem az ára sem lesz túlságosan borsos, hiszen ma már ennél sok­kal bonyolultabb elektromos ké­szülékeket dobnak piacra megfi­zethető összegért. Egyszóval a szívrohamjelző is hozzátartozik majd hétköznapjainkhoz, és ak­kor, talán, az emberek jobban fi­gyelnek majd a szív üzeneteire. Az egészséges és beteg szerv do­bogó tam-tamjára. Én pedig sza­vamra mondom, ezzel is meg vagyok elégedve. ŐSZI RAJT A NEMZETKÖZI LABDARÚGÁSBAN • DÖNTETLENNEL MUTATKOZTAK BE A SZOVJETEK • A FRANCIÁK SZÉP REVANSOT VETTEK • A LENGYELEK FEL AKARNAK ZÁRKÓZNI A BOLGÁROKHOZ • VASÁRNAP SORSDÖNTŐ MÉRKŐZÉS PRÁGÁBAN Az elmúlt vasárnap a lengyel-hol­land VB-selejtező mérkőzéssel konti­nensünkön ismét megkezdődött az ádáz küzdelem a mexikói repülője­gyért. A rajtra nem kevesebb mint 100 000 lengyel volt kiváncsi. Ennyien foglaltak helyet a chorzowi stadion­ban. Mint ismeretes a lengyelek cso­portjába, a VIII-ba rajtuk kívül még a vasárnapi ellenfeleik, a hollandok, a bolgárok és a gyenge játékerőt kép­viselő luxemburgiak tartoznak. Az ed­dig lejátszott mérkőzések alapján a legesélyesebbek a bolgárok, akik há­rom otthon vívott mérkőzésüket meg­nyerték és hat ponttal vezetik a me­zőnyt. Nem veszélytelenek azonban a lengyelek sem, akik még fogadják a bolgárokat. De lássuk, mi történt va­sárnap. A holland csapat, amely négy mérkőzésből szintén hat pontos volt, hatalmas erőbedobással kezdett és Wery révén a 20. percben megszerezte a vezetést. A lengyel válogatott az Megkezdődtek az U jubileumi rendezvényei Úgy tűnik, a Kolozsvári Universita­­tea labdarúgó játékosainak túl kevés volt a vasárnaptól eltelt három nap, hogy jól meghányják -vessék : nem elég egy mérkőzésen a játékidő túl­nyomó részét végig támadni, a helyze­teket ki is kell használni, ha győzni akar a csapat. Úgyszólván száz száza­lékig megismétlődött az, aminek az A-osztályú labdarúgó bajnokság ne­gyedik fordulójában a Kolozsvári U­E­FC Argeș mérkőzésen voltunk szem­tanúi. A kolozsvári diákegyüttes a já­tékidő nagy részében mezőnyfölényt harcolt ki a Salgótarjáni Bányász el­len, de akárcsak az említett bajnoki összecsapáson, a főiskolások fennállá­sának félévszázados jubileumát kö­szöntő rendezvények sorát megnyitó barátságos nemzetközi mérkőzésen is végül be kellett érnie az eldöntet­lennel. Ismételjük, a találkozó jóformán indigópapíros másolata volt a leg­utóbbi bajnoki találkozónak, amelyen Constantin Teascu edző volt, illetve jelenlegi tanítványai is megosztoztak a pontokon. Mindössze annyi volt az eltérés, hogy: 1. ezúttal nem 1:1, hanem 2:2 volt az egyébként igazságos vég­eredmény, és 2. most nem az egyete­mistáknak kellett harcolniuk a ki­egyenlítésért, hanem két esetben is ők vezettek és mindkétszer a vendé­gek egyenlítették ki a mérkőzés állá­sát. Ráadásul a találkozó végső sor­sát befolyásoló és eldöntő utolsó gól az utolsó előtti percekben úgy esett, hogy a vendégek legjobbjának, Bássi­­nak a szögletrúgását éppen a kolozs­váriaknak egyik védője, Cretu fejelte be saját csapata kapujába. A mérkőzés színvonala nem sokkal mozgott az átlagos fölött, mégis tet­szett a mintegy 14—15 ezer főnyi né­zőközönségnek. Elsősorban azért, mert rendkívül változatos volt a játék, bár a diákok támadtak többet, a vendégek ellentámadásai is gyakran jelentettek veszélyt a kolozsváriak kapujára, amelyet egyébként biztos kézzel őr­zött az első félidőben Negru, majd a második 45 percben a helyébe be­állott Moldovan. És főleg az tetszett a viszonylag nagy számú nézőközönségnek, hogy a két csapat játékosai végig baráti, sportszerű légkörben játszották ba­rátságos mérkőzésüket, amely min­denképpen méltó volt a kolozsvári diákegyüttes számára nagy eseményt jelentő 50. jubileumi évfordulóhoz. A kolozsvári diákok a hét végén Plo­ I­estiben játszanak bajnoki mérkőzést és az elkövetkező hetekben újabb nemzetközi találkozók jelzik a félév­­százados jubileumot. László Ferenc TELEX • Az amerikai teniszszövetség kije­lölte a Davis-kupa döntőjében Romá­niával mérkőző csapatot. Ezek a kö­vetkezők : Arthur Ashe, Cliff Richey, Stan Smith és Bob Lutz. A keretből hiányzik Graebner, akinek az orvosok szerint még 6-8 hétig pihennie kell • A lublini női sakkolimpiász fordulójában Románia 1—0-ra ve­zet Dánia ellen. További eredmények :­ Szovjetunió — Írország 2—0, Bulgá­ria — NSZK 1—0, Magyarország — Anglia 2—0 • Budapesten megkezdő­dött a Hungária Kupa nemzetközi ví­­zilabdatorna, amelyen a magyar, a szovjet, az NDK, az olasz, a jugosz­láv és a holland együttes vesz részt. Románia csapata első ízben nem in­dul e világbajnokságnak is beillő tor­nán. Az első nap Magyarország 7:7 arányú döntetlent ért el az NDK vá­logatottjával . A kolozsvári CFR mi­után pályáját egy fordulóra felfüg­gesztették, szombaton Désen fogadja a Iași Politehnica együttesét. A talál­kozó délután 16.30 órakor kezdődik • Szombaton kezdődik Kolozsváron Románia első országos íjászbajnoksá­ga. A bajnokságra bukaresti, maros­vásárhelyi és kolozsvári íjászok jelen­tették be részvételüket • Románia utánpótlás vízilabda csapata barátsá­gos mérkőzésen 6:5-re győzött Bulgá­ria utánpótlás válogatottja ellen • Kolozsvári Universitäten — Salgótar­jáni Bányász 2:2, Farul — Fener­­bahce 1:0, Steagul Iosu — Young Africans 7:0, Rapid — Metaiul 2:1, barátságos labdarúgó mérkőzések. 1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK Kijelölték a román versenyzőket (Folytatás az 1. oldalról) Olimpia után vagyunk, a versenyzők nem gépek, és az olimpiai szereplés­sel járó fáradtságot az idősebbek nem tudták néhány hónap alatt kiheverni. Mexikó után Viscopoleanu árnyéka volt önmagának, nem tudta tartani az iramot, volt időszak, amikor a válo­gatott keretből is kihagyták. Manoliu pedig kétszer is vereséget szenvedett vetélytársától, Westermanntól. Az olimpia nyomán megnőtt igénye­ket erre az EB-re tehát le kell szál­lítanunk, kipróbált kulcsembereink közül kevesen utaznak Athénbe leg­jobb formájukban. Ugyanez a hely­zet más országokban is. Az Európa — Amerika kontinensek közötti atlétikai viadalon több olimpiai bajnok rossz formában versenyzett és vereséget szenvedett. A nőknél legnagyobb reménysé­günk Silai Ilona, a mexikói olimpia ezüstérmese. Icu 300 méteren indul, ellenfele a jugoszláv Vera Nikolics lesz, akit a Balkán Játékokon fölé­nyesen vert. Jó formáját kiváló ered­ményei is igazolják, ráadásul Athén­ben csak ebben a számban indul. Ja­vuló formában van Viorica Viscopo­leanu, de nagy formáját még nem érte el. Úgy ismerjük őt, mint aki so­kat szeret panaszkodni, hogy állan­dóan belép. Románia 1968-as nemzet­közi atlétikai bajnokságán így „sem­misített“ meg egy világcsúcsot. De Mexikóban ragyogóan sikerült. Hátha Athénban is kijön a lépés. Nagy kérdőjel Manoliu szereplése. Athénban a nyugatnémet atléta­nő a favorit. Rajtuk kívül sok fiatal utazik At­hénbe, többségüktől nem várhatunk sikert, de a müncheni olimpiára már beérhetnek. Ezen az úton fontos ál­lomás lehet az olimpia utáni legfon­tosabb vetélkedő, az athéni EB. ­ első félidőben nem találta fel magát, csak a 48. percben sikerült egyenlí­tenie Jarosik révén. A győzelmet a csoport gólkirálya, Lubanski sze­rezte meg a 87. percben. A csoport állása ezek után a következő : Bulgária Hollandia Lengyelország Luxemburg A legközelebbi mérkőzésre, a Lu­xemburg — Lengyelország találkozó­ra október 10-én kerül sor. Érdekesen alakul a harc a IV. cso­portban, ahol szerdáig csak az észak­ír és a török válogatott mérkőzött egymással, a szovjetek minden mér­kőzésüket őszire halasztották. Az észak-íreknek sikerült a törököket mindkét alkalommal legyőzniük, így a döntés a kettős szovjet—észak-ír találkozóra maradt. Ezek után ért­hető volt, hogy a szerdai, Belfastban lebonyolított találkozó iránt nagy volt az érdeklődés. Az ismert politi­kai incidensek ellenére a találkozóra 33 000 néző ment ki. A mérkőzésről sokat azonban nem mondhatunk, mert a nagy harc csak gólnélküli döntet­lennel végződött. Egyelőre ez az ered­mény a szovjeteknek kedvez. Íme a csoport állása : Észak-Írország 3 2 1 0 7: 1 5 Szovjetunió 1 0 1 0 0: 0 1 Törökország 2 0 0 2 1: 7­8 Legközelebbi mérkőzés : Szovjet­unió — Törökország október 15-én. A V. csoport szempontjából érdekes találkozót játszott a norvég és a francia válogatott. Mint ismeretes a tavasszal a legnagyobb meglepetésre a norvégok 1:0-ra győztek Párizsban és ezzel lényegesen csökkentették a fran­ciák esélyeit, akiknek különharcot kell vívniuk a svédekkel a továbbju­tásért. A francia csapat, amely azóta több átszervezésen is átesett, így nagy izgalmakkal utazott Oslóba. Ez az iz­galom azonban megalapozatlan volt, mert a norvégok távolról sem voltak olyan veszélyesek, mint a tavasszal. A találkozó 3:1-es francia győzelem­mel végződött. A döntés tehát a fran­­cia-svéd találkozókra maradt. Addig is a csoport állása a következő : Svédország 2 2 8 0 10: 2 4 Franciaország 2 10 1 3: 2 2 Norvégia 4 1 8 3 4:12 2 Legközelebbi találkozó : Svédor­szág — Franciaország október 15-én. Amint láthatjuk kontinensünkön a VB-selejtezők teljes gőzzel beindul­tak. Legközelebb vasárnap kerül sor találkozóra, méghozzá az egyik leg­izgalmasabb csoportban, a II.-ban. Mint ismeretes ezen a napon a cseh­szlovák és a magyar csapat lép pá­lyára, méghozzá Prágában. A mérkő­zést TV-állomásaink teljes egészében közvetítik. 3 3 8 8 8: 2 6 5 3 0 2 8: 4­6 4 2 0 2 11: 7 4 4 0 8 4 2:16 0 A Crisulon volt a sor Akárcsak tíz évvel ezelőtt most is 3:2-s végeredménnyel zárult a Buda­pesti Vasas labdarúgó csapat nagyvá­radi vendégjátéka. Csakhogy amíg 1959-ben az akkori B-osztály CSO-val szemben a Vasas javára dőlt el a mérkőzés, most a Crisul fejezte be győztesként a találkozót a magyar labdarúgó bajnokságban jelenleg a 4. helyet elfoglaló Vasas együttesével szemben. Ezek szerint azt lehetne mondani, hogy a nagyváradi szurko­lók elégedettek csapatukkal. Sajnos, ezt csak részben állíthatjuk. A mér­kőzés elején ugyan, amikor a hazaiak élénken, ötletesen, s főleg állandóan támadtak, a teli lelátókról sűrűn fel­csattant a taps. Nagy kedvet kapott a nagyváradi nézősereg az első góltól, amelyet a szemfüles Kun II. szerzett. Ekkor úgy tűnt, hogy ezen a mérkő­zésen több tankot kap a Crisul, mint a jelenlegi bajnokság eddigi fordulóin összesen. Ám a mérkőzés második fe­lében lanyhult az iram, csökkent a játékkedv. A Mészöly, Ihász és Pus­kás nélkül kiállt budapesti csapat sem nyújtotta azt, amit a váradi labda­rúgó kedvelők elvártak. De engesztel­te őket a sok gól s a tény, hogy szem­mel láthatóan a nagyváradi edző igye­kezett felhasználni ezt a találkozót fő­leg a csatárjáték eredményességét szolgáló taktikai elképzelések kidol­gozására. Első félidőben sok jót ígé­rően szerepelt a fiatal Kassai és Kun II. csatárkettős összjátéka. A máso­dik félidőben pedig Szűcs által a jobbszélen végrehajtott lefutások si­kerültek egyre jobban a Töméstől mind tökéletesebben előreadott lab­dákkal. Remélhető, hogy a Crisul a holnapi mérkőzésen a felvázoltakat mindkét félidőben sikerrel alkalmaz­za majd a Farul ellenében. Élés Ferenc

Next