Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)

1969-09-12 / 6799. szám

A SZATMÁR MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI IGAZGATÓSÁG SZAKEMBEREI IS TUDHATJÁK, HOGY:­­. .................. "­­ —...—...........­­ Egyoldalú takarmányozással aligha növelhető a tej­hozam • Még sarjad a legelő füve, de az Avasban már etetik a silónak valót • Valóban gondtalan lesz a tél ? • Vál­toztatni kell az állattenyésztés helyzetén Akad-e szakember, akinek bizo­nyítani szükséges a nedvdús takar­mányok szerepét a tejtermelésben? Nem valószínű. Szatmár megyében sem véletlenül azokban a gazdasá­gokban a legnagyobb a tejhozam, amelyek sok silótakarmányt bizto­sítanak az állatok számára a téli hónapokra. Most az ideje a különböző zöldta­­karmányok elvermelésének. Mező­­tényen, Mezőpetriben, Szilágypir­­ben, Pálfalván és számos más köz­ség termelőszövetkezetében éppen azáltal érnek el esztendők óta jó­val nagyobb tejhozamot a megyei átlagnál, hogy tehenenként 3-4 ton­na zöldtakarmányt füllesztenek be télire. A takarmányrozstól a cukor­répa tejig, a kukoricától a lucernáig, a burgonyától a különféle növényi hulladékokig sok mindent elver­melnek. Úgy látszik, hogy a tej­termelésben kialakult sorrend eb­ben az esztendőben sem fog lé­nyegesen változni. Legalábbis erre utal az a tény, hogy jelenleg is a pálfalvi, mezőfényi, mezőteremi, szilágypiri, mezőpetri és a hozzájuk hasonló termelőszövetkezetek halad­nak legjobban a silózással. Egyen­ként is már 650—900 tonna zöldta­karmányt raktak a vermekbe ez­­ideig. Persze nem lennénk tárgyila­gosak, ha nem említenénk meg: akad még néhány egység, amely a múlt évhez képest nagyobb figyel­met fordít a nedvdús takarmány biztosítására. Ilyen például az ara­­nyosmedgyesi, a lázári és a szat­­márhegyi mtsz., amelyek több mint 500—500 tonna silót vermeltek el szeptember 10-ig. Mintegy 35-re tehető azonban me­gyei viszonylatban az olyan terme­lőegységek száma, amelyek az emlí­tett napig hozzá sem láttak a siló­záshoz. Tehát a szövetkezeti gazda­ságok egyharmada semmit sem tett eddig a télire szükséges nedvdús ta­karmányok biztosítása érdekében. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az avasi, bükkaljai és a szilágysági táj­egység termelőszövetkezeteinek többsége. Hogy még pontosabbak le­gyünk, ime néhány kullogó mísz neve : Rózsapallag, Lányfalu, Bu­­jánháza, Hadad, Szér, Lele, Száldo­­bágy. Szerdán ellátogattunk több avasi faluba s egyetlen gazdaságot sem találtunk, ahol silóztak volna. Pedig volna mivel megtölteni a vermeket, még ott is ahol nem ve­tettek külön zöldtakarmányt erre a célra. Mert a nyári esőzések, árvi­zek elég nagy területeken kárt tett Sike Lajos (Folytatása az 5. oldalon) MEDDIG TŰRIK a vadvizek garázdálkodását Gyulafehérvár vidékén ? ENYED KÖZELÉBEN nemrég a töltés két oldalán csillogó víz kí­sérte a vonatot. A távolban még most is több helyen tócsákat, kis tavacskák felszínét borzolja a szellő. Az összetömörödött talajréteg nem engedi át a nedvességet és a víz meggyűl, befedi a barázdákat. Ott sárgul a kukoricaszár, rothad a burgonya, lekaszálatlan a rét. Az égen esőfelhő esőfelhőt tol ma­ga előtt. Sötét színű vízcseppek paskolják a ragacsos sarat és a­­mikor a napsugarak kiszakítanak maguknak egy darab kék eget nem láthatnak mást, csak a medréből kilépő, zúgó, tajtékzó Marost. Zöld füvű legelőket, bő termést ígérő mezőket, virágbaborult réte­ket, a falusi ember verejtékcsiszol­ta gyöngyszemeit, kincseit mázolja be az iszap, fonja be ,polipkarjai­val a víz. Csak Miriszlón több mint 100 hektár, Enyeden nem kevesebb mint 92 hektár megművelt terület felett uralkodik. Ez azt jelenti, hogy csak az utóbb említett mtsz-ben 29 hektár kukoricával, 8 hektár do­hánnyal, 6 hektár lóherével bevetett földrészen, a három hektáros szőlő­iskolában és 46 hektár kaszálón hiába­való volt a munka, semmivé lett az ide befektetett pénz. Gyors ránézésre is megállapítható, hogy a terméskiesés jelentős lesz. S mivel Fehér megyében nincs olyan, a folyók, a patakok mellett dolgozó szövetkezet, amelyben ne tett volna kárt az időleges vizenyősség, a vesz­teségek értéke milliókra rúg. A MEGYEI szövetkezeti szövet­ség munkatársai elmondották, hogy megyeszerte nagy területeket ren­deztek be öntözésre. Miriszló — 135, Enyed I. — 235, Székelykocsárd — 135, Alvinc — 100, Bethlenszentmik­­lós — 120 hektárt öntözhetne... és sorolhatnám oldalakon keresztül, hiszen minden Maros melléki téesz legalább 50 hektáron szórhatna mű­­esőt. „A tavalyi hozamokon meg sem látszott, hogy csapadékínséges év volt. Ha az idén is szárazság jött volna másképp állna a szénánk, ar­ra fel voltunk készülve“ — hallot­tuk a termelő egységek vezetőitől is. Mennyire csak az aszály leküz­désére összpontosítottak minden erőt bizonyítja az is, hogy egyes gazdaságok (mint például az Enyed I­ mtsz) habár csapadékban az idén nem volt hiány, már június köze­pén a másodszori öntözésnél tar­tottak. Tudjuk, egyes termelő egy­ Román Győző (Folytatása az 5. oldalon) társai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIII. évfolyam 6799 12. 6 oldal­ára 30 bráni 1969. szeptember 12., péntek NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA­ IAN E. KALNBERZIN ELVTÁRSAT Nicolae Ceauusescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerda reg­gel fogadta Ian E. Kalnberzin elv­társat, a Lett SZSZK Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének elnökét, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Nicolae Ceausescu, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke szerda délben fogadta Vieno Johannes Lukselainent, a finn parlament elnökét, aki a Nagy Nemzetgyűlés Bürójának meghívá­sára országunkban tölti szabadságá­nak egy részét. Elnökségének alel­nökét, aki Nicolae Ceausescu elvtárs meghívására pi­henőszabadságát tölti országunkban. A fogadásnál jelen volt A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete. A találkozó szívélyes, elvtársi lég­körben folyt le. A fogadásnál jelen volt Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnö­ke és Mia Groza, a Nagy Nemzet­gyűlés alelnöke. . Ebből pár alkalomból szívélyes lég­körben megbeszélés folyt le. A FINN PARLAMENT ELNÖKÉT BULGÁRIA NÉPKÖZTÁRSASÁG BUKARESTI NAGYKÖVETÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szeptem­ber 10-én, szerdán fogadta orszá­gunkból való végleges távozása al­kalmából Georgi Bogdanovot, Bul­gária Népköztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagy­követét. Ez alkalommal szívélyes, elvtársi megbeszélést folytattak. A SVÁJCI TELEVÍZIÓ SZERKESZTŐINEK CSOPORTJÁT Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerda dél­ben fogadta a Svájci Televízió szer­kesztőinek egy csoportját, amely Francois Enderlin vezetésével ha­zánkban tartózkodik, hogy filmet készítsen Romániáról. A beszélgetésen a svájci újság­íróknak filmre vett interjút adtak. „PONTY tulceai módra* Mintha az ember ébren, véget nem érő álmot látna: csonkoló bárd csattog, fejek hullanak sza­porán a tönkről a kosárba... Kikerekedett, csodálkozó, ko­csonyás szemű halfejek. Másik tönk, másik bárd, má­sik kosár, szétnyilazott halfa­rok záporozik... Korong pörög, egy mozdulat és szempillantás alatt tűnnek el a bordázott uszo­nyok. Egy mély metszés : a fehér hastájék fölnyitva máris. Pár lépés az asztalok között: a deltás halak szétdarabolva u­­taznak a gyári szalagon. Újabb terem, újabb kép : a jó­kora kondérokban víz lobog, ko­sárszámra öntik bele a barnás, élő dunai rákot. A túlsó kazán­ból hosszúnyelű szűrőlappanccsal merik ki a rikító pirosra főtt rá­kokat és arrább már ollóval ta­karítják is. A nem-tudom-hányadik tágas teremben állok, a vésztjósló pa­dok előtt termetes asszonyok, kendőjük, köpenyük, gumicsiz­májuk mind fehér. Valahová le­nyúlnak, egy markolás balkézzel a vederbe, a rúgkapáló áldozatot leszorítják a nyálkás tönkre, egy iszonyatos nyisszentés, s a folya­mi béka feje pottyan a tálba, apró reccsenés, a vergődő, ugró­lábak alsó ízületét már löki ar­rább a villogó penge. Szakadatlanul csattog a bárd, hasít a kés, alig lehet szemmel követni a gyors mozdulatokat... A tulceai halkonzerv-gyárban vagyunk. A Delta-nevelte megannyi, né­hai harcsa, süllő, sügér, kárász, keszege, csuka, ponty, rák, béka kálváriáját követjük nyomon. De a tenger, a messzi óceánok kincse is itt van. Tegnap fejezte be a kirakodást a „Marea Neag­­ra“. A hatalmas fagyasztóból a konckemény, kékes halak vándo­rolnak a visszamelegítőbe. Naponta negyven-ötven tonna halat nyel el a gyár : a szétválo­gatás, darabolás, mosás, gőzölés, olajban főzés, ízesítés, pácolás, füstölés, dobozolás, lezárás, steri­lizálás, pihentetés (10—15 na­pig), címkézés, expediálás (csak a fontosabb fázisokat említem), — beláthatatlan emeletek, forró olajfürdők, sistergő autoklávok, csöndes termek sora. Játékból kirakom a színes pa­pírszalagokat : ma 72 féle-fajta halkészítményt, rákot, és fagyasz­tott békacombot csomagolnak. A választék: olajban, paradicso­mosan, zöldségesen, kocsonyá­ban, ínyenc receptek szerint, fűszeresen vagy egyszerűen só­san. Sok címke szövegét néme­tül, angolul, franciául nyomtat­ták, azok a dobozok távoli kül­földre utaznak, még afrikai or­szágokat is látni a csomagoló címtárában. A megvitatott tervszámokat másolom : 10 000 tonna halkon­zerv gyártására készül Tulcea 1970-ben. De a fokozódó igénye­ket alig lehet kielégíteni. Máris kezdődik az újabb építkezés, 15 ezer tonna évi­ kapacitásra bő­vítik a gyárat. Az óceáni halász­flottánk egyre nagyobb tárolási és feldolgozási feladatokat és fokozott minőségi igényeket dik­tál. Bővítik az exportképes kon­­zervfajtákat. Az új osztályokra, az új feldolgozó szalagok mellé betanított, megfelelő személyzet szükséges természetesen. A kis­ hajók a tulceai Duna­­partra hozzák naponta az úszó sás-szigetek, az álmos tavak, a szűk csatornák, a haltenyésztő telepek küldte sok tonna halat. Ez a „zsákmány“ a bőséget lát­tatja, és sejteti, hogy a Delta va­donjának mélye, ha természeté­nek törvényét jobban és jobban megismeri gazdája, és okosan megműveli, mesés gazdagságot rejteget. Marosi Barna BUKARESTBE ÉRKEZETT FRANZ JONAS, AUSZTRIA SZÖVETSÉGI ELNÖKE Nicolae Ceausescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtaná­csa elnökének meghívására csütörtök délelőtt hivatalos látogatásra a fő­városba érkezett Franz Jonas, Ausztria Köztársaság szövetségi el­nöke. A szövetségi elnök fogadására a Baneasa repülőtéren megjelent Nicolae Ceaușescu, az Államtanács elnöke, Ilie Verdea, a Miniszterta­nács első alelnöke, Manea Manescu, az Államtanács alelnöke, Dumitru Popa, a főváros főpolgármestere, Mihai Marinescu, a Miniszterta­nács alelnöke,­­ Corneliu Manescu külügyminiszter, az Államtanács és a kormány több tagja, központi in­tézmények vezetői, tudományos és kulturális személyiségek, táborno­kok és törzstisztek, valamint számos román és osztrák újságíró, külföldi tudósítók és különtudósítók. Ott volt dr. Eduard Tschöp, Ausztria bukaresti nagykövete, az osztrák nagykövetség több tagja, diplomáciai képviseletek vezetői, katonai attasék és a diplomáciai testület más tagjai. A Baneasa repülőtér épületén Románia Szocialista Köztársaság és Ausztria Köztársaság zászlói leng­tek. A repülőtér központi épületé­nek homlokzatán Nicolae Ceaușescu­­nak, az Államtanács elnökének és Franz Jonas szövetségi elnöknek az arcképe látható, valamint a követ­kező üdvözlő szavak: „Köszöntjük Franz Jonas Őexcellenciáját, Auszt­ria Köztársaság szövetségi elnökét!“, „Éljen a román és az osztrák nép barátsága!“. 11 órakor a hivatalos repülőgép, amelyet az országhatártól fegyveres erőink sugárhajtású repülőgépei kí­sértek, leszáll a Baneasa repülőté­ren. Nicolae Ceausescu, az Államta­nács elnöke szívélyesen köszönti a repülőgépből kilépő Franz Jonas szövetségi elnököt. A magasrangú vendég kíséreté­ben van dr. Kurt Waldheim szövet­ségi külügyminiszter, dr. Karl Tre­­scher, a szövetségi elnök kabinet­ A Baneasa repülőtéren NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK BESZÉDE Tisztelt Elnök úr! Rendkívüli örömömre szolgál, hogy Romániába ér­kezésekor az Államtanács, a kormány és az egész ro­mán nép részéről szívélyesen köszöntsem önt. Főváro­sunk lakosai vendégszeretettel és barátsággal fogadják ma önt, Ausztria Köztársaság első elnökét, aki hiva­talos látogatást tesz Romániában, egy olyan béke- és haladásszerető európai ország legmagasabb rangú kö­veteként fogadják, amely iránt a román nép a tiszte­let és a barátság érzelmeit táplálja. (Taps.) Románia és Ausztria között — mely országokat mind a földrajzi közelség, mind pedig maga a kontinens sorsa is egymáshoz kapcsolja — a háború utáni idő­szakban egyre szorosabb baráti kapcsolatok honosod­tak meg, amelyeket szüntelenül ösztönzött a két or­szágot és népet eltöltő közös béke- és kooperálási tö­rekvés. Nyilvánvaló tény, hogy a román-osztrák baráti és együttműködési kapcsolatok felfelé ívelnek, mind­két nép javára, Európa és a világ békéje és bizton­sága ügyének javára. A következő napokban alkalma lesz megtekinteni az országot, s közvetlenül megismerni a román nép életét és törekvéseit, erőfeszítéseit a haladás és a civilizáció útján, azt az óhaját, hogy együttműködjék és megér­tésben éljen a világ összes népeivel. Meggyőződésünk, hogy az Ön látogatása hozzá fog járulni a két ország közötti barátság mélyüléséhez, a román—osztrák kap­csolatok egyre gyümölcsözőbb fejlődéséhez. A mai körülmények között, amikor bolygónk külön­böző övezeteiben még feszültségek és katonai konflik­tusok forrásai­ léteznek, amikor a béke és a biztonság szavatolása mélységesen foglalkoztatja a világ népeit, úgy véljük, az összes államok alapvető kötelessége hozzájárulni a nemzetközi légkör javításához, az or­szágok és népek közötti normális kapcsolatok érvényre juttatásához , a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a teljes jogegyenlőség és a kölcsö­nös előny alapján, minden nép ama jogának tisztelet­ben tartása alapján, hogy maga döntsön sorsáról. Meg­győződésünk, hogy sorra kerülő megbeszéléseinken gyümölcsöző véleménycserét folytathatunk azokról a kérdésekről, amelyek jelenleg mélyrehatóan és méltán foglalkoztatják kontinensünk népeit, az egész mai em­beriséget. Azzal a óhajjal, hogy érezzék magukat minél jobban országunkban, kérem, tisztelt Elnök úr és tisztelt ven­dégeink, engedjék meg, hogy köszöntsem Önöket Románia földjén. (Hosszan tartó taps.) AZ 53. HAJÓ Újabb hajóval, a 12 500 tonnás Anina ércszállítóval gazdagodott flottánk. Ez már a második ilyen hajó, amelyet kereskedelmi flot­tánk számára Galacon építettek. Az Anina ércszállító hajó üzem­be helyezésével a román tengeri kereskedelmi flotta hajóinak száma 53-ra, szállítási összkapacitása pe­dig mintegy 500 000 tonnára emel­kedett. (Folytatása a 6. oldalon) FRANZ JONAS ELNÖK BESZÉDE Elnök úr! Köszönetet mondok önnek a hozzám és kíséretem­hez intézett meleg szavakért. örömmel fogadtam a meghívást, hogy látogassak el Románia Szocialista Köztársaságba, mert ez lehetővé teszi számunkra, hogy újból kifejezzük közös óhajun­kat az országaink közötti baráti kapcsolatok további fejlesztését illetően. Ausztria, az Európa szívében levő semleges ország igyekszik a legjobb kapcsolatokat fenntartani minden állammal, tekintet nélkül társadalmi és gazdasági rendszerük különbözőségére. Különösképpen szorgalmazzuk azonban a kapcsola­tok elmélyítését ennek a térségnek az országaival, amelyekhez kulturális és történelmi hagyományok fűz­nek bennünket. Ezért tulajdonítunk ugyanakkor oly nagy jelentőséget az Önök országával való kapcsola­taink fejlesztésének. Kölcsönös törekvéseink eredmé­nyeként az Ausztria Köztársaság és a Románia Szo­cialista Köztársaság közötti kapcsolatok az utóbbi években örvendetesen fejlődhettek. Az országaink ál­lamférfiéi közötti személyes találkozások lényegesen előmozdították e kapcsolatok fejlődését. Ilyen értelemben nagy érdeklődéssel tekintek romá­niai látogatásom elé, mert meggyőződésem, hogy meg­beszéléseink az országaink közötti baráti kapcsolatok további bővüléséhez vezetnek. Meggyőződésünk, hogy ezzel nemcsak nemzeteink érdekeit szolgáljuk, hanem hozzájárulunk térségünk népeinek egyetértéséhez is, s így a béke biztosításá­hoz. Elnök úr! Engedje meg, hogy tolmácsoljam önnek és a ro­mán népnek a magam és az osztrák nép üdvözletét. (Hosszas taps.) A IX. ATLÉTIKAI EB ELŐTT Kijelölték a román versenyzőket Helsinki óta már megszokott, hogy minden olimpia, de Európa bajnokság is az atlétika fejlődésének egy-egy újabb szakaszát zárja le. Nem vélet­len az sem, hogy mindig az utolsó eredményezi a legnagyobb fejlődést. Mexikó — ismét egy név, amely az atlétikától elválaszthatatlan. Itt az aztékok földjén olyan sorozatos, fan­tasztikus világcsúcsok születtek, a­­melyek halomra döntötték az emberi teljesítő­képesség felső határára vo­natkozó jóslatokat. Hogy milyen sze­repe volt ebben a fejlődésben az at­léták kétségtelen javulásán kívül a tartánpályának és a rendkívüli ma­gaslati viszonyoknak, egyelőre még nehezen mérhető le. Csak a közeljövő nagy versenyei dönthetik el, hogy a mexikói szupereredmények elérhetők és állandósíthatók lesznek-e a megszo­kott körülmények között is. München még messze van, de az athéni EB kedden kezdődik. Az immár kilencedszer megrende­zendő EB is egyre rangosabb vetél­kedővé kezdi kinőni magát. Az alig egy hónapja megtartott stuttgarti Eu­rópa—Amerika atlétikai viadal — mint olvasóink előtt ismeretes — kontinen­sünk atlétáinak győzelmével ért véget. De ha nem is értékeljük túl e győzelem jelentőségét (Amerika válogatottjából több világhíresség hiányzott) az két­ségtelen, hogy Európa atlétikában utolérte Amerikát. És ne felejtsük el : a szovjetek nem vettek részt a föld­részek közötti viadalon ! Pedig köz­tük is sok világrekorder, olimpiai baj­nok található. Athénben egyetlen versenyzőnek sem lesz könnyű dolga. Pontos ada­taink még nincsenek, de a görög fővá­rosban minden addigi létszámot bizo­nyára felülmúl majd a résztvevők szá­ma. A nagy viadalra néhány nappal ezelőtt kijelölték a román atlétikai keretet is. Mint Zimbresteanu Gheor­­ghe szövetségi edző elmondotta a ke­ret összeállításánál a szövetség által felállított normákat teljesítőket vet­ték figyelembe, de helyet kaptak olyan fiatal tehetséges atléták is, akik számára kétségtelenül hasznos lehet egy ilyen nagyszabású vetélkedő. A keretben nem kapott helyet két atlé­ta, Valeria Bufanu és Ioan Ratos, aki­ket doppingszerek használata miatt három hónapra felfüggesztettek min­den nyilvános versenyzéstől. Athénbe tehát a következő 18 atléta utazik: Nicolae Perja (110 mg — 13,9), Gh. Celan (3000 m akadály — 8:40,0), Ilie Vasile (20 km gyaloglás — 1:30:09), Leonida Caraiosifoglu (20 km gyalog­lás — 1:30:19), Such Victor (20 km gyaloglás — 1:30:39), Ioan Șerban (ma­gasugrás — 214),­ Dósa Csaba (magas­ugrás — 213), Zaharia Mihai (távol — 801), Szarukán László (távolugrás 785), Carol Corbu (hármasugrás — 16,39). Nők : Goth Mariana (100 és 200 m — 11,6 és 23,6), Mariana Filip (400 m — 54,3), Silai Ilona (800 m — 2:03,0), Linca Maria (1500 m — 4:25,8), Vio­­rica Viscopoleanu (távol — 643), Lia Manoliu (diszkosz — 58,25), Olimpia Catarama (diszkosz — 56,06) Virginia Bonci (magasugrás — 176). Zárójelben az indulási számot és az atléta idei legjobb eredményét tüntettük fel. Dominálnak tehát az ügyességi szá­mok képviselői, de hiányoznak a ne­hézatléták. A dobószámokban mind­máig nem sikerült előbbre jutnunk, de visszaestünk a futószámokban is. Főleg a férfiak „gyengélkednek“. At­hénben is ők indulnak a legkevesebb eséllyel. Döntőbe jutásuk már kielégí­tő teljesítmény volna. Lányaink kö­zött olimpiai aranyérmesek is van­nak, tőlük többet várunk, bár figye­lembe kell vennünk néhány tényezőt. Móra László (Folytatása a 2. oldalon)

Next