Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)

1970-03-28 / 6965. szám

ELŐRE 2. oldal Az állami egységekben a munkaviszonyok a termelő eszközök össznépi szocialista tulajdonán alapulnak. A fő termelő eszkö­zök 1948 júniusában történt államosítása, a munkásosztálynak társadalmunk vezető osztályává való átalakulása, a szocialista tulajdon további bővítése azután, hogy az állam a nemzeti jöve­delem jelentős részét a bővített újratermelésre,­ a nemzetgazda­ság gyors és sokoldalú fejlesztésére fordította, a párt és a kor­mány intézkedései a társadalmi élet tökéletesítésére és a szocia­lista demokrácia elmélyülése, mindez lényegesen megváltoztatta a dolgozók társadalmi helyzetét. „ Románia Szocialista Köztársaságban minden állampolgárnak joga és lehetősége van arra, hogy képzettségének és a társada­lom szükségleteinek megfelelően, bármilyen területen , gazda­sági, társadalmi vagy kulturális területen kifejtse tevékenységét. A dolgozók végzett munkájuk mennyisége és minősége ará­nyában részesülnek a nemzeti jövedelem fogyasztásra szánt alap­jából , ugyanakkor részesülnek azokból­ az anyagi és pénzalapok­ból, amelyeket az állam az egész nép javára az oktatás és a kul­túra fejlesztésére, közegészség-védelemre, társadalombiztosításra és népjólétre fordít. A dolgozók közvetlenül részt vesznek a termelési tervek, a szocialista egységek megszervezésére és igazgatására vonatkozó határozatok kidolgozásában és megvalósításában ; megválaszt­ják képviselőiket az egységek kollektív vezető szerveibe, köz­gyűléseken vitatják meg egységük feladatait és az egységük tevé­kenységének javítását célzó problémákat. Tulajdonosi és termelői kettős minőségükben a dolgozók felelősséggel tartoznak a tár­sadalomnak egyéni szolgálati kötelezettségeik valóra váltásáért, mind pedig az ország gazdasági és társadalmi-kulturális fejlesz­tésének általános terve keretében az egységükre háruló felada­tok teljesítéséhez való hozzájárulásért, a rend és a fegyelem biz­tosításáért a termelésben, a szocialista tulajdon megvédéséért és szilárdításáért. Fontos szerepük van a szakszervezeteknek — a dolgozók tömegszervezeteinek — abban, hogy a dolgozókban fejlesszék a termelőeszközök gazdáinak tudatát, fokozzák felelős­ségérzetüket a szocialista egységek tevékenységének jó megszer­vezése és lebonyolítása iránt, ösztönözzék alkotó kezdeményezé­süket és képességüket. A munkafegyelem erősítése, a szocialista egységek tevékeny­sége megszervezésének tökéletesítése hozzájárul az ország em­beri és anyagi potenciáljának magasfokú hasznosításához, a dolgozó tömegek mozgósításához, azért, hogy megvalósítsuk a párt által kijelölt programot a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésére és rátérjünk a kommunizmus építésére hazánkban. I. FEJEZET Az egységek vezetőségeinek kötelezettségei 1. szakasz. — Az ipari, mezőgazdasági, építkezési, szállítási, áruforgalmi, tudomá­nyos kutatási és a gazdaság más ágaihoz tartozó állami szocialista egységek vezetősé­gi szervei felelnek az állam és az alkalma­zottak munkaközösségei előtt az egész tevé­kenység ésszerű megszervezéséért, a társa­dalmi vagyon épségéért és az anyagi és pénzalapokkal való jó gazdálkodásért, a tervfeladatok maradéktalan és idejében tör­ténő teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozataláért, a szocialista fegyelem elvei­nek és szabályainak betartásáért. E szer­vek kötelesek biztosítani : a) a termelési tervek és a munkatervek tervezeteinek kellő megalapozását, a megva­lósításukhoz szükséges összes feltételek megteremtését a munkatermelékenységnek és az egész tevékenység hatékonyságának növekedése érdekében ; b) a termelés és a munka tudományos megszervezését az egység ésszerű szerveze­ti felépítésének megállapításával, az összes alkalmazottaknak a munkahelyeken való el­osztását, valamint feladatkörük és felelős­ségük megállapítását, műszaki szempontból megalapozott munkanormák kidolgozását, a feladatok teljesítési módjának állandó és igényes ellenőrzését; c) a fejlett tudomány és technika vívmá­nyainak alkalmazását, a korszerű technoló­gia és munkamódszerek alkalmazását, a munkaeszközök intenzív felhasználását, a műszaki támogatás megszervezését minden egyes váltásban és az összes munkahelye­ken ; d) kiválóbb jellegzetességet, a nemzetközi síkon elért teljesítmények színvonalán álló termékek gyártásba vételét, a termékek mi­nőségének szüntelen javítását ; e) az összes osztályok és munkaterületek idejében és jó körülmények közötti ellátását nyersanyagokkal, segédanyagokkal, üzem­anyaggal és energiával, a megszabott anyag­fogyasztás betartását; f) a munkaerő ésszerű felhasználását, az alkalmazottak számának a tervfeladatok teljesítéséhez szigorúan szükséges szinten való tartását , a káderek szakképzettségének emelését, a káderek nagyobb stabilitását, előléptetésüket felkészültségükkel és a munkában szerzett érdemeikkel arányban. Egyetlen alkalmazott sem vonható ki a ter­melésből, kivéve a Nagy Nemzetgyűlés kép­viselőit az ülésszakok idején vagy a törvény által előírt más esetekben. Tilos felhasznál­ni az alkalmazottakat a munkaidőben, a ter­meléssel vagy a szolgálati kötelezettségekkel nem összefüggő tevékenységekre, kivéve a törvény által előírt eseteket ; g) a megfelelő munkavédelmi feltételeket; h) az egység által megkötött szerződések szigorú teljesítését a termékek határidőben, az előírt választékokban és minőségben va­ló leszállítása tekintetében, a megállapított munkálatok és szolgálatok jó körülmények közötti teljesítését, a más egységekkel szem­ben vállalt kooperálási és együttműködési kötelezettségek betartását; i) az egység által a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek betartását és teljesí­tését ; j) mindazoknak a bíráló megjegyzéseknek, indítványoknak és intézkedési javaslatok­nak figyelmes megvizsgálását és figyelembe vételét, amelyeket az egység alkalmazottai a közgyűlés keretében vagy más alkalmak­kor tesznek és az illető alkalmazottak tájé­koztatását a felvetett problémák megoldási módjáról. Minden egység vezető szerve, az egység profiljától, feladatainak sajátosságaitól és sokrétűségétől függően összeállítja a szerve­zési és működési szabályzatot, valamint — a szakszervezeti bizottsággal együtt — a belső rendszabályzatot a jelen törvény előírásai­nak alapján és alkalmazásuk céljából. 2. szakasz. — Az igazgató biztosítja az egy­ség operatív vezetését, teljesíti a kollektív vezető szerv határozatait és a felettes szerv által megjelölt feladatokat. Az egységvezető köteles hatáskörén belül és a törvénynek megfelelően minden intézkedést megtenni a tervelőirányzatok megvalósításáért, a terme­lés jó megszervezéséért, megfelelő munka­körülmények biztosításáért, az egység mun­kájának javításáért. 3. szakasz. — A szocialista egységek jó mű­ködése érdekében munkájukat termelési osz­tályok és műhelyek, ellátási, forgalmazási és szállítási szolgálatok, laboratóriumok, kar­bantartó műhelyek, kutatóosztályok és szek­torok, operatív szolgálatok és más munkate­rületek formájában szervezik meg. A főmérnököknek, osztály- és műhely­­vezetőknek, szolgálat­vezetőknek, az összes munkaterületek vezetőinek kötelességük ide­jében megszabni a vezetésük, illetve irányí­tásuk alatt álló munkaközösség feladatait, biztosítani a szükséges műszaki támogatást, erősíteni a munkafegyelmet, műszaki-szerve­zési intézkedéseket kidolgozni és alkalmaz­ni a terv maradéktalan teljesítése és az il­lető szektorok munkájának javítása céljából. A mesterek kötelessége közvetlenül vezet­ni a termelési folyamatot, biztosítani — mindazokon a munkahelyeken, amelyekért felelnek — a termelés és a munka jó meg­szervezését, a nyersanyagokkal, segédanya­gokkal, szerszámokkal és készülékekkel való ellátást, a megfelelő műszaki irányítást, a gépek és berendezések használatát és kar­bantartását, a rend betartását, a munkaidő körültekintő kihasználását minden alkalma­zott viszonylatában. II. FEJEZET Az alkalmazottak jogai és kötelességei 4. szakasz.­­ Az alkalmazottak az állami szocialista egységben történt alkalmazásuk­kal az egység munkaközösségének tagjai lesznek és a törvényes rendelkezéseknek megfelelően az alábbi jogokat élvezik : a) fizetést a végzett munka mennyisége és minősége szerint, fizetéspótlékokat a külön­leges munkakörülmények között végzett munkáért, más pótlékokat és jutalékokat; b) heti pihenőt és fizetett évi pihenősza­badságot; c) anyagi segélyeket az állami társadalom­­biztosítás keretében ideiglenes munkaképte­lenség, szülés, beteg gyermek gondozása, egészség helyreállítása és erősítése, család­ban történt haláleset esetében; ingyenes or­vosi ellátást és kedvezményeket üdülő-fürdő­hely­i kezelés esetén; d) csökkentett munkaprogramot, ha az egészségre káros és veszélyes munkakörül­mények között dolgoznak, vagy ha az orvosi szervek egészségi okokból ilyen programot írnak elő számukra ; e) állami gyermekpótlékot, a bölcsődék és az óvodák használatát; f) megfelelő munkavédelmi feltételeket, valamint nők és fiatalok számára különle­ges óvőintézkedéseket; g) támogatást és könnyítéseket szakmai továbbképzés céljából; h) választhatnak és megválaszthatók az egység kollektív vezető szervébe, véleményt mondhatnak az egység munkájának bármely kérdéséről, részt vesznek az alkalmazottak közgyűlésén, javaslatokat és bejelentéseket tehetnek az egység vezető szervénél, kérhe­tik a részvételüket a kollektív vezető szerv ülésein, amikor munkaszektoruk tevékenysé­gét elemzik; i) a felettes szervhez vagy a munkajogi szervhez fordulhatnak olyan intézkedések esetén, amelyeket károsaknak tekintenek az egység érdekei vagy egyes személyi jogok szempontjából; j) előnyökben részesülnek az állami tulaj­donban levő lakások kiutalásánál, valamint a személyi tulajdonú lakások építéséhez szükséges hitelek igénylésénél; k) a korhatár elérése vagy rokkantság ese­tén nyugdíjat élveznek. 5. szakasz. — Az alkalmazottak kötelesek betartani a rendet és a fegyelmet a mun­kahelyen, teljesíteni a szolgálati feladato­kat, amelyek a törvény, a kollektív szerző­dés és az egyéni munkaszerződések, az egy­ség szervezési és működési szabályzata, a belső rendszabályzat, valamint a vezető szerveknek az egység tevékenységére vonat­kozó rendelkezései értelmében rájuk hárul­nak. Az alkalmazottak általános kötelezettségei a következők: a) a munkaprogram betartása és a mun­kaidő teljes kihasználása a szolgálati köte­lezettségek teljesítésére; b) a meghatározott technológiai és mun­kafolyamat elsajátítása és betartása, a be­rendezések­ felhasználása a műszaki doku­mentációban előírt működési paraméterek­nek megfelelően, az összes munkaeszközök intenzív felhasználása, a nyersanyagok és segédanyagok céltudatos felhasználása; c) a szakmai színvonal állandó emelése a tervf­eladatok teljesítése, a termékek és a munkálatok minőségének szüntelen javítá­sa, a munkatermelékenység emelése céljá­ból; d) a munkavédelmi szabályok, valamint a védő- és munkafelszerelés felhasználására vonatkozó szabályok betartása, a tűzesetek vagy minden olyan helyzet megelőzése, amely veszélyeztetheti az egység épületeit, berendezéseit, illetve egyes személyek éle­tét, testi épségét vagy egészségét; e) az államtitok megőrzésére vonatkozó szabályok betartása; f) a szocialista tulajdonban levő javak megóvása és megfelelő kezelése, aktív rész­vétel az egység tevékenységével kapcsola­tos általános­­ problémák elemzésében és megvitatásában, a tevékenység szüntelen javítása céljából ; g) megfelelő magaviseletet kell tanúsíta­niuk, elő kell segíteniük a munkaközösség tagjai között a kölcsönös támogatáson alapu­ló kapcsolatokat, fel kell lépniük minden megengedhetetlen megnyilvánulás ellen, a munka és a társadalom iránti kommunista magatartás szellemében kell cselekedniük. III. FEJEZET A munkaszerződés megkötése, az egyazon egységben töltött megszakítatlan szolgálati idő és a munkában töltött megszakítatlan idő megállapítása 6. szakasz. — A munkaszerződés megköté­se írásban történik ; ez testesíti meg a szük­ségleteknek megfelelően a feleknek a tör­vényben és a kollektív munkaszerződésben előírt jogait és kötelezettségeit. 7. szakasz. — A munkaszerződés megköté­se meghatározatlan időre szól; a szükségle­teknek megfelelően a munkaszerződés meg­köthető meghatározott időszakra is. 8. szakasz. — Egyazon egységben töltött megszakítatlan szolgálati idővel az az alkal­mazott rendelkezik, aki ugyanazon megha­tározatlan időre megkötött munkaszerződés alapján dolgozott az egységben. Egyazon egységben töltött megszakítatlan szolgálati idővel rendelkezik még: a) a meghatározatlan időre szóló munka­­szerződéssel rendelkező alkalmazott, aki szolgálati érdekből történt áthelyezés foly­tán két vagy több egységnél dolgozott; b) a meghatározott időre szóló munkaszer­ződéssel rendelkező alkalmazott, aki min­den évben a szolgálati szükségletektől füg­gően legalább hat hónapig dolgozott egyazon egységnél vagy különböző egységeknél, aho­va szervezett módon, illetékes szerv irányí­tása alapján ment át. 9. szakasz. — A meghatározatlan időre szóló munkaszerződéssel rendelkező alkal­mazott, aki a munkaviszony felbontása oká­nak megszűnésétől számított 90 napon belül ismét munkaviszonyba lépett, egyazon egy­ségnél letöltött megszakítatlan szolgálati idővel rendelkezik, ha: a) iskolába, szakképesítő, szakmai tovább­képző vagy specializáló kurzusra küldték; b) állandó jellegű feladatokat látott el tár­sadalmi szervezetek keretében, az illetékes szerv vezetőjének jóváhagyásával; c) választott fizetéses tisztséget töltött be folytatólagos jelleggel; d) nemzetközi szervezetbe küldték dol­gozni; e) katonai kötelezettségeket látott el, illet­ve beszüntette tevékenységét, mint katona az állandó állományban vagy katonai személy­zetként az 1958. évi 407-es törvényerejű ren­delet feltételei között; f) az egység felbontotta munkaszerződését, mert több mint három hónapot hiányzott a munkából orvosi bizonyítvánnyal bizonyí­tott ideiglenes munkaképtelenség miatt; g) felmentették tisztségéből, mert az ille­tékes felettes szerv máshova nevezte ki; h) felbontották munkaszerződését, de ké­sőbb az illetékes szervek megállapították, hogy indokolatlanul; i) egészségi állapota miatt, amelyet orvosi bizonyítvány igazol, nem dolgozott tovább, munkahelyet kellett változtatnia, mert az egység nem biztosíthatott számára más, meg­felelő munkát; j) rokkantság miatt nyugdíjazták ; k) mint házastárs követi férjét, illetve fe­leségét, akit szolgálati érdekből áthelyeztek, vagy az egységgel együtt más helységbe köl­töztettek,­­“állandó küldetéssel külföldre vagy nemzetközi szervezetbe küldtek dolgozni. Ugyanezen feltételek között az egyazon egységnél letöltött megszakítatlan szolgálati időnek számítják, ha a női alkalmazott ter­hesség miatt, illetve hét évnél kisebb gyer­mekének nevelése miatt megszüntette tevé­kenységét. Az egyazon egységnél letöltött megszakí­tatlan szolgálati időnek számítják, ha az al­kalmazott munkaszerződését azért bontották fel, mert az egység beszüntette tevékenysé­gét , csökkentette személyi állományát; az egységnek már nincs szüksége az alkalma­zottra, anélkül, hogy ezért az alkalmazott lenne okolható ; a h) pontban megjelölt új­­rabesorolás alá esett, ha a munkaszerződés felbontásának időpontjától számítva 90 na­pon belül ismét alkalmazást nyert. A jelen szakasz a—1 pontjainak és 2. be­kezdésének előírásait alkalmazzák abban az esetben is, ha az alkalmazott ugyanannál az egységnél vagy más egységnél nyert ismét alkalmazást, amennyiben az elbocsátó egy­ség írásban igazolja, hogy nincs szüksége rá. 10. szakasz. — Megszakítatlan szolgálati idővel rendelkeznek az alábbi alkalmazotti kategóriák: a) az az alkalmazott, akire vonatkozik a 8. és 9. szakasz egyik előírása; b) a saját kérésére áthelyezett alkalma­zott; c) az az alkalmazott, aki megszüntette te­vékenységét és 90 napon belül más helység­ben ismét alkalmazást nyert, mert követte házastársát, aki az illető helységben dolgo­zik ; d) az, aki kisipari szövetkezetből a szövet­kezet vezetőségének jóváhagyásával történt kilépése, tehát szövetkezeti tagságának fel­mondása után, illetve más, szocialista egysé­gen kívüli munkahelyen fennálló munka­­viszonyának megszűnésétől számított 90 na­pon belül állami egységnél nyert alkalma­zást. " 11. szakasz. — Az alkalmazottak áthelye­zése az egyik egységből a másikba a követ­kező esetekben történik­ : a) szolgálati érdekből történő áthelyezés, amelyet az elbocsátó egység vezetősége ad meg felettes szervének jóváhagyásával an­nak az egységnek a kérésére, ahova az il­lető alkalmazottat áthelyezik. Amennyiben az áthelyezés egy központi intézménytől vagy egy központi státusú egy­ségtől történik, elegendő ezek beleegyezése is ; b) az alkalmazott kérésére történő át­helyezés, amely csak az elbocsátó egy­ségnek és az alkalmazó egységnek a jó­váhagyásával lehetséges jól megindokolt esetben, mint például a családhoz való kö­­zelebbkerülés, a felkészültségnek megfelelő munkakörbe helyezés, egy állás verseny útján történő elfoglalása. Az illetékes felettes szerv általi kineve­zés alapján történő áthelyezés az egyik egy­ségből a másikba szolgálati érdekből tör­ténő áthelyezésnek számít. Úgyszintén szolgálati érdekből történő át­helyezésnek számít, ha az alkalmazottat fúzió vagy beolvadás, az egység vagyonálla­­gának megosztása vagy egy részének levá­lasztása alapján helyezik át egy másik egy­ségbe. IV. FEJEZET Jutalmak és büntetések 12. szakasz. — Azok az alkalmazottak, akik idejében és megfelelően teljesítik feladatai­kat és kifogástalan magaviseletet tanúsíta­nak, a törvényes rendelkezések értelmében a következő jutalmakban részesíthetők : a) a vezető, szervek szóbeli vagy írásos köszöneté ; bl élenjáróvá nyilvánítás ; c) kiírás a tisztelettáblára ; d) bejegyzés a tiszteletkönyvbe ; e) érdemrendek, érmek, tiszteletbeli címek, elismerő oklevelek, megkülönböztető jelvé­nyek és címek ; f) , a díjszabás szerinti fizetés kiegészítése magasabb fokkal vagy fokozattal a törvényes előírásoknak megfelelően ; g) jutalmak és prémiumok ; h) a belső rendszabályzatban, a fegyelmi szabályzatban vagy a kollektív szerződés­ben előírt más pénzbeli vagy tárgyjutalmak, ingyenes kirándulások és egyebek. A d és e pontban előírt jutalmazást be­írják az alkalmazott munkakönyvébe. Az ugyanazon egységben eltöltött megsza­kítatlan szolgálati időért az alkalmazottak a törvény szerinti bérpótlékot kapják. A mun­kában eltöltött szolgálati idő és a megszakí­tatlan szolgálati idő arányában az alkalma­zottak, az esetnek megfelelően, a pihenősza­badság tartama, a betegsegély és szülési se­gély, a nyugdíj növelésében részesülnek a törvénynek megfelelően 13. szakasz. — A munkakötelezettségek vétkes megszegését az alkalmazottak részé­ről — függetlenül tisztségüktől —, beleértve a magatartásra vonatkozó szabályokat is, az esetnek megfelelően a következőkkel bün­tetik : a) dorgálás ; b) figyelmeztetés ; c) egy vagy több bérezési fokozat vagy fok visszavonása 1—3 hónapig terjedő idő­szakra, vagy az alapszinten besoroltak eseté­ben, ennek a bérnek a csökkentése 5—10 százalékkal ugyanannyi időre ; d) tisztségben vagy kategóriában való visszaminősítés — ugyanannak a szakmának a keretében — 1, 2 vagy 3 hónapra ; e) a munkaszerződés fegyelmi úton való felbontása. A büntetés megállapításánál tekintetbe kell venni a cselekmény okait és súlyos­ságát, az elkövetés körülményeit, az alkal­mazott vétkességi fokát, azt, hogy a múlt­ban követett-e el más szabálysértést is, va­lamint a szabálysértés következményeit. A fegyelmi büntetést csak azután alkal­mazzák, miután előzőleg megvizsgálták a szabálysértést képező cselekményt, meghall­gatták az alkalmazottat és ellenőrizték a védelmében tett kijelentéseit. A fegyelmi büntetés legfeljebb 30 napon belül alkalmazható és írásban közlendő az alkalmazottal attól az időponttól számítva, amikor a kiszabására jogosult személy tu­domást szerzett a szabálysértés elkövetésé­ről ; a büntetés azonban nem szabható ki a szabálysértés elkövetésének időpontjától számított 6 hónapnál későbben. 14. szakasz. — A fegyelmi büntetést az egység kollektív vezető szerve vagy igazga­tója szabja meg. A 13. szakasz a. és b. pontjában megjelölt szankciókat alkalmazhatják a mesterek, valamint az egység egyes szolgálatainak ve­zetői is, a belső rendszabályzatnak megfe­lelően. A közvetlenül felettes szerv által kineve­zett alkalmazottak esetében a fegyelmi bün­tetést az illető szerv alkalmazza. A közvetlenül felettes szerv vagy az egy­ség kollektív vezető szerve jóváhagyásával kinevezett alkalmazottak munkaszerződésé­nek felbontásához a 13. szakasz e. pontjában megjelölteknek megfelelően e szervek jóvá­hagyása szükséges. 15. szakasz. — A bűnvádi vagy anyagi fe­­lelősségrevonás, illetve közösségi befolyá­soló intézkedés alkalmazása nem zárja ki a fegyelmi felelősséget, ha az alkalmazott cse­lekménye munkakötelezettségeket is meg­sértett. A 13. szakasz c. pontjában előirányzott fegyelmi büntetés megállapításánál szem előtt kell tartani azt is, hogy a szolgálati kötelezettségmulasztásért kiróttak-e pénz­­büntetést. 16. szakasz. — Ha az egység bűnvádi el­járást indított egy alkalmazottja ellen vagy ha az illetőt az állásával összeegyeztethetet­len büntetendő cselekményekért törvény elé állították, az egység vezetősége felfüggeszti őt állásából. A felfüggesztés idejére az al­kalmazott nem kap fizetést. 17. szakasz. — Amennyiben megállapítást nyer, hogy a 13. szakasznak megfelelően szankcionált vagy a 16. szakasz értelmében állásából felfüggesztett alkalmazott nem hi­bás, az illetőnek joga van az elveszített fi­zetés összegével egyenlő kártérítéshez. Ha a szankcionált személy állásából történt fel­függesztése idején más állásban alkalma­zottként működött, az ilyen minőségben ka­pott fizetését levonják a kártérítés összegé­ből. 18. szakasz. — A fegyelmi büntetés ellen a megbüntetett írásban panaszt emelhet a büntetés közlésétől számított 15 napon belül. A fegyelmi büntetés elleni panasz ügyé­ben 30 napon belül a következők döntenek : a) a büntetést kirovó személy közvetlen felettese ; b) a kollektív vezető szerv az egység veze­tője által kirótt büntetés esetén ; c) a közvetlenül felettes szerv az egység kollektív vezető szerve által alkalmazott büntetés esetén ; d) a bíróság, ha a büntetés a munkaszer­ződés fegyelmi úton való felbontása. A 2. bekezdésben megjelöltek által hozott döntések végérvényesek. 19. szakasz. — Az alkalmazottra kirótt fe­gyelmi büntetés — a munkaszerződés fel­bontása kivételével — meg nem történtnek tekintendő, ha az alkalmazott a kitöltésétől számított egy éven belül nem követett el újabb vétséget. Az egyéves határidő lejárta előtt, de 6 hónapnál nem korábban a büntetés kitölté­sének megkezdése után az egység vezetője elrendelheti — ha az alkalmazott ebben az időszakban nem követett el semmiféle vét­séget és jó magatartást tanúsított —, hogy a kirótt büntetést meg nem történtnek te­kintsék 20. szakasz. — Ha megállapítják, hogy a megbüntetett alkalmazott ártatlan volt, azok a személyek, akik rosszindulatból a fegyelmi büntetést kiszabták vagy ezt előidézték, fe­gyelmi, anyagi és adott esetben büntetőjogi felelősséggel tartoznak. 21. szakasz. — Az az egység, amely egy alkalmazottat a termelésből való kiemelés­sel iskolába, továbbképző vagy szakosító tan­folyamra küld, illetve a törvénynek megfe­lelően a munkahelyen való szakképesítő vagy szakmai továbbképző tanfolyamokat szervez, az illető alkalmazottal megköti a munkaszerződés függelékét, amelyben elő kell írni a következőket: a) az egységnek azt a kötelezettségét, hogy a törvény feltételei szerint részben vagy egészben fedezi az alkalmazott képzé­sének költségeit; b) az alkalmazottnak azt a kötelezettségét, hogy a képzés befejezése után legalább 5 évig az illető egységben dolgozik ; c) az alkalmazottnak azt a kötelezettségét, hogy a b) pontban előírt kötelezettség meg­szegése esetén az egység vagy más szervek által szakmai képzésére fordított kiadások­kal egyenlő kártérítést fizet. A jelen szakasz rendelkezései alkalmazan­dók a szakképesítésre vagy dokumentáló­­dásra külföldre küldött alkalmazottakra is. 22. szakasz. — A munkában eltöltött szol­gálati idő vagy az ugyanabban az egység­ben eltöltött szolgálati­­idő megszakítása, a törvénynek megfelelően, maga után vonja a fokozatok és fokok, a jutalmak, a pihenő­szabadság, az ideiglenes munkaképtelensé­gért járó anyagi segélyek nyújtásához való jog csökkentését, vagy az esetnek megfele­lően, ezek elvesztését. V. FEJEZET A belső rendszabályzat és a fegyelmi szabályzat 23. szakasz. — A vállalat, gazdasági szer­vezet, intézmény belső rendszabályzatát az egység vezetősége a szakszervezeti bizott­sággal együtt dolgozza ki és hagyja jóvá a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszerveze­tek Általános Szövetségének Központi Taná­csa által a jelen törvény előírásai alapján szerkesztett útmutatónak megfelelően; az útmutató a jelen törvény előírásai alapján rámutatott arra is, hogy az írott munka­­szerződésnek mit kell tartalmaznia. 24. szakasz. — A belső rendszabályzat le­szögezi az egység és az alkalmazottak köte­lezettségeit, felöleli a munkaszervezésre, munkafegyelemre, jutalmazásokra, a fegyel­mi szankciók alkalmazásának módjára és a szankciók alkalmazására jogosított szemé­lyekre vonatkozó rendelkezéseket, 25. szakasz. — A belső rendszabályzat vo­natkozik az egység összes alkalmazottaira, valamint a kirendeltként az egységben dol­gozókra is. A munkahelyen kiképzést nyerő tanoncok, az egységben gyakorlati munkán levő tanu­lók és diákok, valamint a kiküldött alkal­mazottak kötelesek betartani az illető mun­kahely fegyelmi rendszabályait. 26. szakasz. — Azokban a szektorokban, ahol a munka természete sajátos fegyelmet követel, az illetékes központi szerv a szak­mai szakszervezeti szövetség bizottságával együtt fegyelmi szabályzatot állít össze, amelyet minisztertanácsi határozat hagy jóvá. VI. FEJEZET Zárórendelkezések 27. szakasz. — A 23. szakaszban előirány­zott útmutatót a jelen törvény hatályba lé­pésének időpontjától számított 60 napon be­lül állítják össze. Az egységek kötelesek ettől az időponttól számított 6 hónapon belül új belső rendsza­bályzatokat kidolgozni. E feladat végrehaj­tásának koordinálásáról és ellenőrzéséről a minisztériumok és a többi központi szervek gondoskodnak. 28. szakasz.­­ Az állami szocialista egysé­gek alkalmazottainak joghelyzetére vonatko­zó rendelkezések megfelelő módon alkalma­zandók a szövetkezeti szervezetek és a többi társadalmi szervezetek alkalmazottaira is. Ajánlatos, hogy a szövetkezeti szervezetek és a többi társadalmi szervezetek a jelen törvény célkitűzéseiből és előírásaiból kiin­dulva, maguk is hasonló szabályokat léptes­senek életbe ezekben a szervezetekben a munka megszervezésére és a munkafegye­lemre vonatkozóan. 29. szakasz. — Az írásos munkaszerződést az új alkalmazottakkal a jelen törvény 23. szakaszában feltüntetett útmutatónak meg­felelően kell megkötni. A többi alkalmazott minden törvényes esz­közzel bizonyíthatja munkaszerződését. 30. szakasz. — A jelen törvény rendelke­zései 1970. március 26-án lépnek érvénybe. A 1970. március 26 előtti időszakra az egyazon egységben megszakítás nélkül töl­tött szolgálati időt és a megszakítás nélkül munkában töltött időt a jelen törvény útján eszközölt módosításokat megelőző szabályo­zások alapján határozzák meg. A jelen törvény érvénybe lépésének idő­pontjában elintézés alatt álló fegyelmi bün­tetések elleni panaszokról azok az illetékes szervek döntenek, amelyek az üggyel foglal­koznak. 31. szakasz. — A jelen törvény érvénybe lépésének időpontjától megfelelően módosul a Munkatörvénykönyv 12., 13., 16., 16 (3). és 117. szakasza és hatályát veszti a Munka­törvénykönyv 17. (5). szakasza, 20. szakaszá­nak e. pontja, 24—26. szakasza bezárólag, 125., 133. és 133 (1) szakasza. Úgyszintén megfelelően módosul vagy hatályát veszti — esetről esetre — bármilyen más ellentétes rendelkezés. TŰRVÉM¥ w»~'gw»gaw a munka megszervezéséről és a munkafegyelemről az állami szocialista egységekben 1970. MÁRCIUS 28., SZOMBAT

Next