Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)
1970-03-11 / 6950. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS „MINÉL TÖBB EMBERHEZ SZÓLNI“ — Hányadik éve játszol már színpadon ? — Idestova húsz. 51-ben szegődtem Sepsiszentgyörgyre ; később voltam pár évig Váradon, s már nagyon régen itt vagyok Kolozsváron. De huszonöt évvel ezelőtt, a hadifogolytáborban is felléptem. Vaskos műkedvelő játékokban, igaz, de már akkor is a későbbi programommal : a színész feladata az embereket boldoggá tenni, helyesebben olyan pillanatokat ajándékozni nekik, amikor boldog elragadtatásban emelkedhetnek gondjaik fölé. — Hány szerepben játszottál eddig ? — Nagyjából száz szerepben, a színpadon. S ehhez most hozzásorolhatok néhány filmszerepet. — Sok néző elmondhatja, hogy kis szerepekből is jól emlékszik rád. Például, mint Horgasujjú Jakabra, a Koldusopera már oly réginek tűnő előadásából. Mi a titka, hogy alakításaid apró szerepekben is pregnánsak ? — Akármennyit hangoztatjuk, hogy a színészet alkota művészet, mégsem szabad elfelejteni, hogy lényegében reprodukáló művészet is Amikor egy szerepet kapok, nem azon gondolkozom, hogy miként fogok majd én mutatni benne, hanem milyennek láthatta az író képzelete az alakot, az íróé, aki nem rám gondolt. S meg is kell mondanom : vannak kollegáim, akiknek különös becsvágyuk az, hogy olyan alakokat ábrázoljanak, akiket az író elnagyolt, mert ott kifuthatják az egyéniségüket. Én, őszintén szólva csak az íróilag is markánsan kirajzolt szerepeket szeretem. Nem megy a színész egyéniségének a rovására, ha alárendeli magát az író képzeletének. Csakhogy persze, az az író — író legyen. Ha a szerző műkedvelő, én is műkedvelőként játszhatom csak az alakját.— Ha most eljönne a tündér és azt mondaná, hogy három kívánságodat teljesíti, bármi legyen az, miket kívánnál ? De vigyázz, nehogy az orrodra nőjenek ! BESZÉLGETÉS Vadász Zoltánnal — Egy : legalább egyszer-egyszer, de játszhassak olyan méretű szerepeket is, mint az Othello vagy a Lear király. Különösen e kettő közül valamelyiket. Kettő : a mi rendezőink is tudjanak úgy bánni az emberekkel, mint például Major Tamás. A harmadik : kerüljön a színházakhoz egy-egy új Janovits, olyan ember tehát, aki ügyes, jó szervező és jó közönségpolitikus, de mégsem vállalatnak fogja fel a színházat, s nem is csak egy művészeti ág otthonának, hanem az egész kulturális élet akropoliszának. — Az utóbbi két kívánságodból az tűnik ki, hogy a mai színház fő problémáit a rendező-kérdésben látod. Nem túlzás, mindent a rendezés függvényévé tenni ? Ha tegyük fel, egy színháznál összeverődik negyven zseniális színész, de csak egy gyenge rendezőjük van, akkor a negyven nagy színész is szükségszerűen csak rossz színházat csinálhat ? — Rendezői képességet nem lehet oltani az emberekbe, ha egyszer nincs, az igaz. Nálunk azonban inkább az a probléma, hogy koncepció, munkamódszer, a nevelő fogások hatásossága terén nem mutatnak eleget fel a rendezőink. A rendezőjelölteket s a rendezőket is el kellene küldeni, két-három évre, hogy egy-egy nagy, világhírű rendező mellett inaskodjanak. — Tehát európai színvonalat és világvárosi munkastílust kérsz a rendezőktől ? Ez volna tehát minden színházi kérdésnek a lényege ? — Nem ! Minden nagy színjátszás csak a saját népe kultúráján nőhet fel. Tanulni idegenben kell, de élni itthon. S a jó színjátszáshoz nem elég jól tudni a mesterséget. Teljes érzelmi azonosulás szükséges a közönséggel, a néppel, amelynek játszunk. Ezért nem lehet úgy felfogni a klasszikusok játszását, mint valamely sznob kegyeletet, formális változatosságot, vagy az iskolai tantervnek való segítségnyújtást. Nemcsak a nézőnek, de a színésznek is Madáchon, Caragialén, Katonán kell felnőnie, de bizony még Gárdonyin, Vasile Alecsandrin és Kisfaludyn is. Szép az, hogy a modern szerzőket állítólag már tudjuk játszani, sőt talán szavalni is. De mit szólnál egy zenekari muzsikushoz, aki nem tud preklasszikust, csak „mait” játszani ? Ahogy elvárom minden hegedűstől, hogy eljátsszon nekem egy Bach adagiót, vagy egy Händel művet, mert művészetének ez az alapja, ugyanúgy el kell várnom egy színésztől, hogy el tudjon szavalni egy Vörösmarty, de még egy Balassi Bálint verset is. Ezért még bár külön elismerést sem várhat. Ez csak annyi, mint mondjuk, ha egy rádiószerelő ért a rádiószereléshez. — Milyen filmekben játszottál ? — A Tiltott terület, a Találkozás, a Mérsékelt égöv, a Szép magyar komédia és a Dózsa című filmekben, a legváltozatosabb szerepkörökben. — Volt-e valamilyen hatással színpadi munkádra a filmezés ? — Méginkább tudatosította bennem, hogy a művész kötelessége : megtanulni minél több emberhez szólni. Lehetőleg mindenkihez. S mint mondom, ennek nemcsak mesterségbeli titka van. Szívbeli is. Szőcs István ÖTÖDIK FAL Kétségtelenül ez volt az év leghosszabb hete. Mármint a brassói tévécsoport számára. A napi három-négy órás direkt közvetítés nem mindennapi feladat. Mert tudnunk kell, hogy a közvetítés csak betetőzése egy nagyon aprólékos, igényes technikai-művészi munkának. Fény-, hang- és mozgáspróbák előzik meg az adásokat, a legjobb megoldások lázas keresése. Fárasztó, idegölő, nagy munka. Ez tette számukra röviddé a napot és leghosszabbá a hetet. .A tapsot pedig a fiatal dalénekes kapja, a siker a messziről jött sztáré, az újságok pedig egy-egy sanzon árnyalt előadásáról írnak, s nem arról, ami a közvetítés mögött van. Épp ezért engedtessék meg nekem, hogy a méltányosság okán leírjam ide a leghosszabb hét legnévtelenebb szereplőinek a nevét. A brassói fesztivál technikai rendezői Petre Variam és Constantin Laurescu mérnök voltak. A hangért többen feleltek, közöttük Florin Bogardo zeneszerző, Valeriu Popescu, Winkler Albert, Anton Necsulea mérnök. A kép : George Grigorescu, Constantin Voiticki, George Craciun, Mihai Brebu és Ilie Șerbanescu operatőrök munkáját dicsérte. A verseny közvetítését Marcela Popescu irányította, a sztárműsorok Alexandru Bocanethez tartoztak, a főrendező pedig Cornel Todea volt. Valeria Gagialovnak és Andrei Magherunak jutott a műsorbemondás egyáltalán nem könnyű és csöppet sem hálás feladata. Most pedig, miután eleget tettem becsületbeli kötelességemnek, őszinte vallomással folytatnám — túl sok volt! A tévénéző számára szép, érdekes, vonzó esemény volt a brassói fesztivál, de vannak bizonyos határok. Ismét bebizonyosodott, hogy a tévé nem bír el maratoni meneteket. Más az, ha ott ülünk a TÉVÉ-KRÓNIKA teremben sokadmagunkkal és egészen más az, amikor a tévé képernyője előtt gubbasztunk órák hosszat. Az előadások langyos ritmusa, sok holtideje menthetetlenül elfárasztja a tévénézőt. Ilyenkor a második órában már kísértést érzünk, hogy lezárjuk a gépet. Elég volt. Ez különösen szombat este volt így, amikor már nem léptek versenyzők a mikrofon elé és négy nagyon hosszú könnyűzene közvetítést tudtunk magunk mögött. A világért sem kérem, hogy a tévé ne közvetítse ezentúl is in extenso a brassói fesztivált. De az a véleményem, hogy épp ez C2 O. Z /álloJU/fo rtm* fel kellene használnunk a két csatorna nyújtotta lehetőséget. Valamelyiken külön műsort sugározhattak volna. Biztos vagyok abban, hogy ennek a programnak is lett volna nézője-hallgatója ... Egyébként a brassói közvetítés kisebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve, sikeres volt. Igaz, olykor érthetetlenül mellőzték a premier plánokat és csupán távlatból követhettük egy-egy versenyző szereplését, máskor pedig visszaéltek a premier plánokkal. De szóra érdemes fennakadás nem volt. Különösen tetszett a sztár műsorok ízléses közvetítése és a vasárnapi záróműsor ünnepi hangulatának az érzékeltetése. Kevésbé sikerültek viszont a Carmen Dumitrescu és Alexandru Stark riporter-duó villámképei. Mintha fáradtabban mozogtak volna, mint ahogyan tőlük megszoktuk. A leghosszabb hét végén örömmel köszöntjük az ezen a márciusi vasárnapon ismét beindított még hosszabb közvetítés sorozatot : a meccsközvetítések rajtját. Igaz, hogy ezúttal a futballisták a kézilabdázóknak adták át a helyet, de reméljük, hogy sem pénzügyi, sem más jellegű okok nem fosztják meg ezen a tavaszon sem a tévénézőt a foci izgalmas látványosságától. Dános Miklós (Folytatás az 1. oldalról) érvelve, hogy azt a másfél órát amíg a film tart, ki lehet bírni nagykabátban is. Érthető, hogy ilyen helyeken a nézők előbb megérdeklődik, mit tűztek műsorra, s csak akkor váltanak jegyet, ha mindenképpen ízlésük szerint való film kerül vetítésre. Így volt ez a, mostani fesztivál idején is, s ezzel magyarázható, hogy nem egy helyen sikertelenül próbálták az erre az időre amúgyis megemelt nézőszámot „behozni" a moziba. Ott, ahol csak a mozigépésznek fontos a film (anyagilag érdekelt), a fesztivál alkalmából kierőszakolt egyszeri felbuzdulás sem tudta magasabb szintre emelni a mozielőadásokat és a lakosság film iránti érdeklődését. Megtörtént például az is, hogy a gépésznek félbe kellett hagynia a vetítést, mert a fiataloknak nem tetszett a film, s inkább táncolni akartak a kultúrotthonban. Ilyen és hasonló helyzet elsősorban azokban a falvakban fordult elő, ahová a községközpontban székelő, fizetett művelődési otthon igazgató ritkán jut el, s a helyiek sem törődnek közművelődési intézményük tekintélyével. Nem mindenütt váltották valóra azt az elképzelést, hogy a mozielőadásokért és általában a filmhez kapcsolódó művelődési munkáért az otthon megbízásából egy-egy értelmiségi feleljen. Ezért aztán a filmforgalmazás általános hibái mellett a film segítségével folytatott nevelőmunka az érdektelenségből táplálkozó sokféle akadályba ütközik. Az általános hibák évről-évre megismétlődnek. Miért kevés még mindig a 16 milliméteres film? — Miért nem készítenek elegendő másolatot legalább a sikerfilmekből? Miért hoznak forgalomba gyenge vagy élvezhetetlen másolatokat? Miért van az, hogy túlnyomórészt harmad és negyed osztályú filmek kerülnek falura? Miért nem vetítenek híradófilmet a falusi mozikban? Ha tovább folytatnánk ezt a kérdéssort, a válaszokból talán kialakulna a városi és falusi mozik közötti különbség. A filmvetítés milyenségéből pedig következtetni lehet a filmélmény minőségére is. Egyesek külön kategóriaként kezelik a városi és falusi mozikat. A műsort illetően helyes és szükséges is a megkülönböztetés, de más szempontból? Miért kell például a híradófilmet nélkülöznie a falunak? Az idei fesztiválon több helyen bebizonyosodott, hogy a forgalmazás meggyorsításával a tájékoztatás, a politikai felvilágosítás és nevelés e hatásos eszköze időben, híranyagának elévülése előtt eljuthat falura. De készíthetne például a stúdió az eseményeket havonként összegező filmhíradókat is, amelyek „állóképessége" nagyobb volna a szokásos heti híradókénál. Valamit mindenképpen tenni kellene. Most, amikor mindenfelé növekvő szerepet szánnak a tájékoztatás mindenféle ágazatának, lehetetlenségnek tűnik, hogy falun ne ismerjék a híradó fogalmát és a játékfilmek előtt vetített tudományos-, ismeretterjesztő-, vagy rajzfilmet illessék ezzel a kifejezéssel. Ezek után kikerülhetetlen a kérdés : mennyiben van nevelő hatása a filmnek falun a jelenlegi feltételek mellett? Az eredményesség alapvető feltétele a hetedik művészet formanyelvének, esztétikájának valamelyes ismerete. Az eszmei mondanivaló maradéktalan megértéséhez és általában a film tökéletes élvezéséhez hogyan is lehetne másképpen eljutni? Mivel nálunk még nem indult be a filmművészet iskolai tanítása, a nézők nevelését a napilapok filmrovatai, s ahol vannak, a filmklubok végezhetik. Persze, nem könnyű határozni, milyen színvonalat követeljünk a lapoktól a nézőnevelésben. Az alacsony színtű iskolásdi unalmas és sértő lehet, a szakkritika igényével kacérkodó, szakkifejezéssel sűrűn operáló filmrovat a nagy tömegek számára hozzáférhetetlen, nehezen emészthető, legtöbbször csak sznoboknak szerezhet kielégülést. De ha meg is oldódna valahogyan ez a probléma, a falusi mozilátogató nem sokat nyerne vele. A filmismertetők írói a városi mozik műsorához igazodnak. Mire egyik-másik film eljut a falusi moziba, rég elfelejtette az újságolvasó az ismertetést. A filmek tartalmi és formai magyarázata tehát falun a kultúrotthonra hárul. Végezheti ezt a munkát néhány, vagy egyetlen tanár, de az otthon filmklubja is. Filmnépszerűsítő munkára folyamatosan is Három képzőművészeti kiállítás nyílt Temesváron. A műcsarnokban két fővárosi művész — Zaica Dorel és Ghinea Virgil — állította ki 31 festményét. Az Eminescu Könyvesboltban a város amatőr művészei mutatják be legújabb alkotásaikat, míg az Állami Magyar Színház előcsarnokában Pamfil .Marietta grafikai kiállítása nyílt meg. (Munkatársunktól) szükség van, főleg a nézőtoborzás céljából, de méginkább a film levetítése után. Hogy milyen formában, hogyan végezzük a nézőnevelést, ezt mindenütt a helyi adottságok és a lehetőségek döntik el. Alapvető szabály azonban, e tekintetben is, hogy az unalmas, száraz, iskolás módszerek visszájára fordítják a népnevelői igyekezetet, elidegenítik a nézőket. Az idei fesztiválon nem sok példáját láttam a jó értelemben vett nézőnevelésnek. A Filmforgalmazó Vállalat részéről hiányoltam egy olyan képes, vonzó külsejű ismertető füzetet, amelyből a falusi filmbarátok megtudtak volna egyet s mást a fesztiválon bemutatandó új filmekről. Jó szolgálatot tett volna a Falusi Filmfesztiválnak, a filmnépszerűsítésnek, ha többfelé rendeztek volna ünnepi megnyitókat, ahol nemcsak sokszorosított előadások felolvasására került volna sor, hanem újdonságokkal, érdekességekkel is meglepték volna a nézőket. Az is felötlött bennem, hogy az írókhoz hasonlóan, népszerű filmszínészeink is ellátogathatnának falura, legalább a Filmfesztivál idején. Összegezve : az idei Falusi Filmfesztivál — sajnos — nem sokban különbözött a hasonló korábbi rendezvényektől. Noha a film szerepe a közművelődésben tovább nő és előkelő helyet kap a kultúrotthon rendezvényei között. Ezt a tényt pedig nem szabad csupán a kultúrotthon bevételi terve felől néznünk. Nagyobb gondot kell fordítanunk a továbbiakban a film nevelő jellegének kihasználására, hogy általában nagyobb szerepet játszhasson a közművelődésben a filmterjesztés és ennek csúcsidénye, a Falusi Filmfesztivál. CSÚCSIDÉNY UTÁN • Némi szünet után több bemutató is lesz ezen a héten a főváros színházaiban. Érdekesnek ígérkezik közülük Virgil Stoenescu új darabja, az Egy strici halála, amelyet a Nemzeti Színház tűzött műsorára Ion Finteșteanu rendezésében. Keserű vígjáték, de sok friss humorral és még több mai színnel._A főszerepeket Costel Constantin, Ilinca Tomoroveanu, Ovidiu Moldovan, Ion Finteșteanu játszszák. (Bemutató vasárnap, március 15-én a Stúdió-teremben.) Truman Capote, a Hidegvérrel világhírű szerzője, színpadi szerzőként mutatkozik be most nálunk is, a Bulandra Színház jóvoltából. Fűhárfa című novelláját maga dolgozta át színpadra, s a külföldi sajtóértékelések szerint a drámai változat is megőrizte a novella sok poézisét és mélyreható realizmusát, s a szereplők is élők maradtak. A vendégrendezővel, Crin Teodorescu- BUKARESTI HÉT tal a Bulandra színház legjobb színészei fogtak össze az előadás sikeréért : Clody Berthola, Gina Patrichi, Florian Pittic, és velük játszik a Nemzeti két nagy művésze is, Eugenia Popovici és Emil Botta. A díszleteket Liviu Ciulei és Dan Jitianu tervezte. Egy új színpadi műfajt karol fel — több hasonló kezdeményezés után — szintén a Bulandra színház, a pódium-műsort. Az Országos Színházi Fesztiválon nagy sikert aratott craiovai színész, Tudor Gheorghe szombaton, március 14-én este fél tízkor mutatja be itt műsorát, amely a szavalás, a folk-song, vers és zene sajátos és modern összeszövődése. A könnyű műfaj kedvelőinek feltétlenül figyelmébe ajánljuk a Tanase Színház legújabb bemutatóját. Külön érdekessége, hogy Marc Camoletti Leszállás Párizsban című vígjátékát a Nemzeti Színház egyik legkomolyabb művésze, Mátéi Alexandru rendezi, főszerepeit pedig a rendezőn kívül Florin Piersic, Éva Patrascanu, Ileana Stana Ionescu és Cati- Ta Ispas játssza. • A Bucuresti filmszínház bejáratánál kiplakátozott címben — Két férfi — egy halál — első pillantásra nehéz felfedezni Sütő András emlékezetesen szép novellájának, a Zászlós Demeternek eredeti címét. A rendezővel, Gheorghe Naghival közösen ebből a novellából írt a szerző forgatókönyvet, amely azonban az elbeszéléshez képest sok újat is ígér a filmváltozatban. • A fővárosi Petőfi Sándor a Rainer Zoltán nagysikerű Dsida-szavazatai után a következő vasárnap, 15-én, műsor szerint nincs előadás. Ekkor tartja, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel, a Gaudeamus magyar nyelvű diák színjátszócsoport felvételi versenyvizsgáját. Rendezi Bokor Péter. • A bukaresti magyar Irodalmi Kör szerdán, március 11-én tartja rendes ülését az írók Házában (Calea Victoriei 115). Kéziratok felolvasása után, Szász János és Ondrejcsik Kálmán külföldi élményeiről számol be. (-) HÍREK • HÍREK • HÍREK A facsádi műkedvelők nagy sikerrel mutatták be az elmúlt napokban Méhes György Mi férfiak című vígjátékát, a Caragiale-verseny első szakasza keretében. Az újszentesi műkedvelők Tamási Áron székely népi játékát, az Énekes madarat mutatták be. (Munkatársunktól) ★ MAJTÉNYI ERIK MINEK NEVEZZELEK ? Igen szépen megkérnem a nyájas olvasót, hogy a kérdésföltevés pontosabb körülhatárolása érdekében engedjen meg nekem egy abszurdan játszi vagy egy játszm abszurd ötletet. Tegyük föl, hogy vonaton ülünk, és a szembefutó, egyre sűrűbb hálózatú lámpásodrok fénytengerén beúszunk egy nagyállomásra. Nyilván kitekintünk, mert nem tudjuk pontosan, hogy hol vagyunk. S az állomásépület homlokzatán a következő nagybetűs felirat díszeleg: VÁROS. S akkor mi leszállunk — mivel éppen egy városba igyekeztünk nemdebár — és kibetűzzük az első utcatáblát, nem, nem káprázik a szemünk, oda is az van kiírva, hogy UTCA. S már úgy érezzük, hogy egy képtelen Poe-novella kellős közepébe csöppentünk, és azon sem csodálkoznánk, ha előszednők a személyazonossági iratunkat, s oda is az lenne írva a nevünk helyett, hogy EMBER. S mindezen csak azok álmélkodjanak el, akik jónéhány évvel ezelőtt nem a főtéri „egyes"ben ebédeltek, nem a „tizenhetes"-ben szerezték be olvasmányaikat, vagy akik nem a „hatvanötösébe járnak még ma is fájdalomcsillapítóért vagy jódtinktúráért. Ebből, hogy a csontlevest meg a töltött paprikát már nem az „egyes"-ben mérik, de a glicerint még mindig a „hatvanötösében, rögtön látjuk, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, olyan jelenség ellen bátorkodom itt állást foglalni, amely kiveszőben illetve javulófélben van. Csak éppen lassúnak és esetlegesnek érzem a kilábalást abból a betegségből, amelyet röviden nevenincs-komplexusnak neveznék. Mert igaz, hogy a név az semmi, hogy az elnevezett tölti meg tartalommal és változtatja fogalommá, ha megvannak hozzá a szükséges adottságai, de ezekkel az adottságokkal mindaddig semmit sem lehet kezdeni, amíg nincs meg az a jelentéktelen, az a szürke, az a semmitmondó el- NAPLÓ nevezés, amelyet jelentőssé, csillogóvá és sokatmondóvá tehet a kitartás, a szorgalom és a becsvágy. Mert lám, a borotvapengét sem hívják véletlenül zsilettnek — a Gilette-cég nemcsak világhírnevet kiverekedő minőséget, adott gyártmányainak, hanem csak úgy, mellékesen, nevet is, és beszélhetünk-e nagyobb elismerésről annál, hogy ezt az esetleges elnevezést ma már kisbetűvel is írjuk ? Tehát lándzsát török egyrészt amellett, hogy küszöböljük ki sürgősen az e téren még fönnálló hiányosságokat, és nevezzük el sürgősen a még nevenincs könyvesboltokat, büféket, patikákat, szövetkezeti egységeket, orvosi rendelőket, iskolákat, könyvtárakat, hogy mondjunk le a számokról meg a többnyire rejtélyes eredetű rövidítésekről, hiszen a jól sáfárkodó vállalatvezető vagy intézeti elöljáró a közönség megbecsülésére és támogatására épít, ennek pedig már ősidőktől fogva két feltétele van: a jól végzett munka, tehát a minőségi tevékenység — másrészt pedig a közönség emlékezőtehetségének rabulejtése. S ha az első feltétel teljesítésével el is nyerjük a nagyközönség bizalmát, vajmi szegényes leleményességről vall az, na arra számítunk, hogy a közönség megjegyez olyasféléket, mint teszem azt „UHFLDCN" vagy még egyszerűbben „193". Egy másik követelmény: hozzáértő névadó bizottságok létesítése minden területen. Amely a fantáziadús, velősen csattanó elnevezések elsőbbségét biztosítaná. Mert az sem mindegy, hogy egy illatos szappant Violának hívnak vagy Nadragulyának, és egy kiskocsmát Kék Pipának vagy Nabukodonozornak. Kiváló szaktekintélyeket idézhetnék, hogy a Kék Pipa mennyivel jobb — de ez talán nem is szükséges. És végül : szigorú törvények erejével tiltanám a bizonytalankodást, meg az ugrándozást. A reklám szakemberei tudnak egy nagy titkot, amelyet most ki is teregetek a nyilvánosság előtt: igaz, hogy a jó elnevezés jobb, mint a rossz elnevezés, de egy tízéves gyöngébb márka máris jobb, mint egy kétnapos kitűnő. Vendéglők esetében a Fehér Ló jobb lehet, mint a Zöld Oroszlán, emez pedig jobb, mint a Sánta Medve, de a legrosszabb az, ha egy étterem három éven keresztül sorban mind a három nevet föl akarja venni. Ehhez pedig már nem is szakembereket hívnék tanúnak, hanem a háziasszonyokat. Megszokták az Alba Lux-ot, s valami olyat is megértettek belőle, hogy tündöklően fehérre mossa a vásznat. Most pedig van helyette a Dero... Ami viszont még mindig nem olyan rossz, mintha a jövő héten ismét megváltoztatnák a nevét. Minek nevezzelek ? — sóhajtunk fel a költővel. Igenám, csakhogy az ő kérdése retorikus volt. Ő azért tudta... Mi is megtanulhatnák ! Százat teszek kettő ellen, illetve egy URCH-t egy BVDQ ellen, hogy csak hasznunk származna belőle. Három világcsúcs gyorskorcsolyázásban ! Nemzetközi gyorskorcsolyázó versenyen, Inzellben három új világcsúcs született. A férfiak 500 m-es futamában a svéd Hasse Boerjes 38,46 mp-es idővel szárnyalta túl a hivatalos rekordot, 1500 méteren pedig a holland Verkerk ért el a világcsúcsnál jobb eredményt. Ideje 2:01,90 mp. Végül, összetettben a holland Jan Bols 171,512 ponttal állított fel új világrekordot. ^ to cy a to cy •& • Elkészítették az április 1 és 8 között Moszkvában megrendezendő asztalitenisz EB csoportbeosztását. Románia női csapata a negyedik csoportban Magyarország, Ausztria és Görögország együtteseivel mérkőzik a továbbjutásért. Az egyéni küzdelmekre 166 versenyző nevezett be . Vereséget szenvedett a román páros a hamptoni (USA) fedettpályás teniszversenyen. A döntőben az Ashe — Smith kettős 15—13, 6—3 arányú győzelmet aratott Tiriac és Nastase ellen • Belgrádban nemzetközi női sakktorna kezdődött. Az első fordulóban Elisabeta Polihroniade legyőzte a holland Lie Timmert, Alexandra Nicolau pedig vereséget szenvedett a bolgár Eveline Troianskatól . Egy Göteborgban megrendezett fedettpályás atlétikai versenyen a svéd Kjell Isaksson rúdugrásban, 5,34 méteres eredményével, új fedettpályás világcsúcsot állított fel. A régit Bob Seagren tartotta 5,33 méterrel . Heavenly Valleyben újabb síversenyre került sor. Óriás műlesiklásban a francia Patrick Russel végzett az élen, az osztrák Bleiner Werner és Karl Schranz előtt. A férfiak részére kiírt Világ Kupában továbbra is Karl Schranz vezet 148 ponttal, második Patrick Russel 145, harmadik az olasz Gustavo Thoeni 140 ponttal. 1970. MÁRCIUS 11., SZERDA SPpRT • SPORT # SPORT- # SPORT # SPORT • SPORT • SPORT #i SPQg~ BAJNOKSÁGOK, EREDMÉNYEK KOSÁRLABDA Az A-osztályú bajnokság vasárnapi fordulójának eredményei — férfiak : Bukaresti Dinamo—Bukaresti Politeh nica 95—86 ; Bukaresti IEFS—Bukaresti ICHF 70—89 ; Brassói Politehnica—Kolozsvári Universitatea 72—70 ; Bukaresti Rapid—Temesvári Universitatea 72—78 ; Steaua—Bukaresti Vointa 73—61 ; Galati Politehnica— Marosvásárhelyi Comertul 97—74. Nők: Bukaresti Rapid—Bukaresti Politehnica 70:55 ; Kolozsvári Universitatea—Brassói Vointa 46:71 ; Bukaresti IEFS—Bukaresti Progresul 51:38 ; Nagyváradi Circul—Kolozsvári ASA 53:54 ; Marosvásárhelyi Muresul—Bukaresti Constructorul 55:47. RÖPLABDA A férfibajnokság XIII. fordulójának eredményei: Békés Viitorul—Bukaresti Dinamo 1—8 ; Bukaresti Progresul- Brassói Tractorul 2—3 ; Temesvári Politehnica—Ploiesti-I Petrolul 8—0 ; Nagybányai Mineritl—Galați Politehnica 2—8; Craiovai Universitatea— Bukaresti Rapid 1—3 ; Bratlal Unirea Tricolor—Steaua 0—8. Nők a XV. fordulóban : Iasi Pentilina—Bukaresti Dinamo 3—1 ; Konstancai Parul—Bukaresti Rapid 1—3 ; Szebeni CSM—Bukaresti Progresul 8—0 ; P. Neamt-i Ceahlaul—Temesvári Universitatea 2—3 ; Csíkszeredai Vointa—Bukaresti Medicina 0—8. Ökölvívás Vasárnap megkezdődött az A-osztályú csapatbajnokság. Az első forduló néhány eredménye : Bukaresti Dinamo—Galaci Otelul 20:2; Bukaresti Steaua—Bukaresti Metalul 16:6 ; Konstancai Párul—Brailai Progresul 16:6. „Életem nagy álma volt!“ SOÓL ÁRPÁD A LABDARÚGÓ A-OSZTÁLY LEGIDŐSEBB JÁTÉKOSA. A TAVASZI IDÉNY ELSŐ FORDULÓJÁBAN CSAPATA, A KOLOZSVÁRI CFR LEGJOBBJA VOLT ÉS 9-ES OSZTÁLYZATTAL BEKERÜLT A HÉT VÁLOGATOTTJÁBA Ha a védelemre nagy nyomás nehezedett, ő volt az, aki az utolsó pillanatban elrúgta a labdát, s átadásai mindig emberhez szálltak, amikor csapatának sehogy nem ment a góllövés, felment segíteni a csatároknak. A lelátók pedig bizakodással teltek meg, és SOÓS ÁRPÁD legtöbbször beváltotta a szurkolók reményeit : diadalra juttatta csapatát, gólt lőtt. Nevét sokáig csak szurkolóinak népes tábora ismerte. Ő volt a kedvenc, a legjobban tisztelt játékos. Akkor vált ismertebbé, amikor csapata, a Kolozsvári CFR bejutott az A-osztályba Csak annyit írtak akkor róla a sportújságban : Soos, az alig ismert labdarúgó az elsőosztály legidősebb játékosainak egyike. Semmitmondó adatok. Mégis ez a névtelenség jellemzi leginkább egyéniségét. Pedig azóta több cikket is írtak róla. 36 éves elmúlt. Pályája, akárcsak jelleme, töretlen. 1947-ben játszott először, edzője volt Kovács István is. A fiatalkori „bolyongások“ után 1957-ben a Kolozsvári Rapid csapatához igazolták. Hívták Lupényba a Minerulhoz. A kísértés nagy volt, divíziós együttesben játszani minden labdarúgó álma ! Rapid, Clujeana, CFR — az elnevezés és a patrónus váltakozott, csak ő maradt hűséges csapatához. Délelőtt dolgozott, délután edzett — egyedül. Így vall önmagáról: — Több mint két évvel ezelőtt, amikor dr. Radulescu lett az edzőnk a következő szavakkal fogadott, amikor játékra jelentkeztem: Három-négy nap múlva jöjjek vissza, addig majd meglátja, lesz-e szüksége rám. Azt válaszoltam : akkor én soha többé nem jövök ide... C-osztályú és megyei együttesekben játszottam tovább, mintha mi sem történt volna. Egy alkalommal azután elmentem a CFR egyik bajnoki mérkőzésére- Ahogy megláttam a frissen nyírt gyepet, a vörös salakot, a fel-felmorajló lelátókat, nem bírtam tovább , könynyeim eleredtek mint a záporeső, zokogva hagytam el a stadiont. Túl sok volt ez egyszerre... Azután minden rendbejött. A bajnoki idény befejezése előtt hivatták, kérték térjen vissza a csapathoz. Visszament. — Ha semmi előnyöm nem volna — mondja — akkor is csinálnám. Számomra a foci életem értelmét jelenti. Miután csapata bejutott az A-osztályba még alaposabban készül. A többiek már rég elmentek, mikor még mindig rúgja a labdát. És dolgozik. Sokszor reggel hatkor kezd a gyárban, hogy idejében kimehessen az edzésre. — Jövőre lehet visszavonulok. A zajló bajnokság hát kétszeresen nehéz lesz. Helyzetünk bizonytalan, de én nagyon-nagyon bízom hogy a csapat bennmarad. Úgy érzem sokat tettem, hogy bejussunk a legjobbak közé, s úgy szeretnék elbúcsúzni, hogy megtartsuk amit kivívtunk. Ez ad erőt mindig ha bajban a csapat, vagy lankadni kezdek. Amikor szögre akasztom a sokat megért foci cipőmet, azzal a megnyugvással teszem majd, így kell annak lennie, át kell adnunk a helyünket az utánunk jövőknek. S teszem ezt azzal a gondolattal, ha annyi év után is, de sikerült, elértem azt, ami életem nagy álma volt . A osztályú játékos lehettem. Ez fog erőt adni ahhoz, hogy a megválás fájdalmát elviseljem. Móra László