Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)

1970-03-26 / 6963. szám

XXIV. évfolyam 6963 szá­m oldal­ára 30 iáni 1970. március 26., csütörtök Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság MEGKEZDTE MUNKÁJÁT A NAGY NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA A fővárosban szerda reggel megkezdődött a Nagy Nemzet­­gyűlés VI. ciklusának negyedik ülésszaka. Az ország nagy tanácsa a szo­cialista Románia további fejlesz­tése szempontjából nagy jelentő­ségű dokumentumokat vitat meg. Az egész politikai, gazdasági és társadalmi életünket jellemző mély demokratizmust ékesen kifejező dokumentumok olyan széles körű tanácskozások nyomán jöttek lét­re, amelyeken a dolgozók, külön­böző területeken működő szak­emberek értékes javaslatokat tet­tek a gazdasági tevékenység tö­kéletesítésére az ország anyagi és emberi erőforrásainak még nagyobb mérvű hasznosításáért. A mostani ülésszakon a képviselők megvitatják Románia Szocialista Köztársaság külpolitikájának né­hány fő problémáját is. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint számos meg­­hívott vendég — központi intéz­mények és társadalmi szerveze­tek vezetői, párt- és állami akti­visták, gazdasági, tudományos és kulturális személyiségek, új­ságírók. A Nagy Nemzetgyűlés páho­lyaiban jelen voltak bukaresti diplomáciai képviseletek veze­tői. Ott volt számos külföldi saj­tótudósító. Tíz óra. A képviselők és a meghívott vendégek hosszas taps­sal fogadták a párt- és államve­zetőket. A terem jobboldali páholyában helyet foglaltak a következő elv­társak : Nicolae Ceausescu, Ion Gh­eorghe Maurer, Emil Bodnaras, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Rădulescu, Virgil Trofin, Ilie Ver­de­, Maxim Berghianu, Florian Danalache, Constantin Dragon, Fazekas János, Petre Lupu, Ma­­nea Manescu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu. A baloldali páholyban helyet foglaltak az Államtanács tagjai. Az ülésszak munkáját Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnöke nyitotta meg. A Nagy Nemzetgyűlés egyönte­tűen elfogadta az alábbi napi­rendet : 1. Törvénytervezet a munka megszervezéséről és a mun­kafegyelemről az állami szo­cialista egységekben. 2. Törvénytervezet a termé­kek minőségének biztosításá­ról és ellenőrzéséről. 3. Törvénytervezet egyes kis­korú­ kategóriák védelmének rendszeréről. 4. Románia Szocialista Köz­társaság 1969. évi nemzetközi tevékenységéről. Az első napirendi pont kere­tében Petre Lupu képviselő, mun­kaügyi miniszter előterjesztette a törvénytervezetet a munka meg­szervezéséről és a munkafegye­lemről az állami szocialista egy­ségekben. Mint ismeretes, a sajtó előzőleg közölte a törvénytervezetet, s azt a szakszervezetekben a dolgozók széles tömegei megvitatták. A vi­ta nyomán javítottak rajta. Gheorghe Vasilichi képviselő, az egészségügyi, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság el­­­nöke előterjesztette az említett bizottság és a jogügyi bizottság közös jelentését a vitára bocsá­tott törvénytervezetről. A továbbiakban megkezdődött az általános vita. Felszólaltak a következő képviselők : Stefan Bobos, az RKP Neamt megyei bi­zottságának első titkára, a me­gyei néptanács elnöke, Gheorghe Stoica, az Arges megyei Muscel mechanikai üzem művezetője, Vasile Ardeleanu, a Prahova me­gyei boldesti-i kőolajkitermelés igazgatója, Ubornyi Mihály, az RKP Hargita megyei bizottságá­nak titkára, Ioan Coto­, a Szak­­szervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának titkára, Ve­ronica Ardelean, a iasi-i antibio­tikum-gyár igazgatója, Marin Tu­doran, a Konstanca megyei med­­gidiai állami mezőgazdasági vál­lalat igazgatója, Marin Enache, a fővárosi 23 August Művek párt- , bizottságának titkára, Constantin Pitaru, a nagyváradi Infratirea üzem művezetője, Marcel Dobra, az Ilfov megyei Gârbov község­beli mezőgazdasági termelőszö­vetkezet elnöke, Ioan Avram, gép­gyártóipari miniszter, Nicolae Rovinaru, a KISZ Teleorman me­gyei bizottságának első titkára. Délben a plénum megszakította munkáját és csütörtök reggel folytatja azt. Ezután összeült a jogügyi bi­zottság, az ipar-, építés- és szál­lításügyi bizottság, az egészség­­ügyi, munkaügyi és társadalombiz­tosítási bizottság, a néptanácsi és állami közigazgatási bizottság, az oktatás-, tudomány- és művelő­désügyi bizottság. Hogy folytassa az ülésszak napirendjén szereplő törvénytervezetek megvizsgálását. (Agerpres) Iparvállalatok munkasikereiből Ms A nagybányai fakitermelő és­ TM feldolgozó kombinát munka­­közössége 10 nappal határidő előtt teljesítette az év első 3 hónapjára szóló termelési tervét, és az elő­irányzatokon felül 4750 köbméter bükkfa- és tölgyfa-rönköt, több mint 1100 köbméter cellulózfát, 883 köb­méter szerhasáb-fát és több mint 750 köbméter fűrészárut termelt. Az eredmény annak köszönhető, hogy a múlt év azonos időszakához viszonyítva 3 százalékkal növelték a munkatermelékenységet és maga­sabb szinten hasznosították a fa­anyagot. Hj A brazi­l villamos erőmű be­­­­lépett azoknak a Prahova me­gyei nagyvállalatoknak a sorába, amelyek már teljesítették főbb terv­­mutatóikat az év első negyedére. Gh. Vetaru mérnöknek, a vállalat igazgatójának véleménye szerint a brazi-i villamos erőmű e hónap vé­géig 330 000 gigakalória hőenergiát termel terven felül, ami egyenlő 11 000 lakás egy évi fűtésével.­­ A dévai helyi építkezési tröszt TM munkaközössége szintén határ­idő előtt teljesítette első negyedévi tervfeladatait. Március 23-ig 502 la­kást adtak át a zsilvölgyi, kudzsiri, dévai, brádi, szászvárosi lakosok­nak, túlszárnyalva az év első 3 hó­napjának tervelőírásait. A munka­telepi tevékenység ésszerűbb meg­szervezése révén a petrillai lakás­építők 20 nappal csökkentették az 50 lakásos háztömb kivitelezési ha­táridejét, a brádiak pedig két ház­tömböt 30 nappal, egy másikat pe­dig 10 nappal határidő előtt adtak át. A negyedév végéig még 218 la­kást adnak át a dévai, hátszegi petrozsényi és vulkáni átvételező bizottságoknak. A helyi építkezési tröszt összesen 2800 lakást ad át az idén. A Fehér megyei helyiipari vál­­lalatok az utóbbi időben több új termék gyártását kezdték meg a ha­zai és a külföldi piacra. A gyula­­fehérvári helyiipari vállalat például többek között már ebben az évne­gyedben megkezdi a fürdőkádak elő­állítását a kereskedelem számára. Az enyedi helyiipari vállalat export­ra gyárt konténereket. Az első té­telt már le is szállította Német­ország Szövetségi Köztársaságának. A vállalat fémszerkezet-csarnokot építtet. Más helyiipari egységek 10 új közfogyasztási, illetve háztartási cikk gyártását indították be. termelőszövetkezetek mintegy 125 000 hektáron termesztenek zöldséget. Sietni kell a metszéssel, nemsokára pattan a rogy K­ i tudná összeszámolni hány meg hány fontos elvégez­­nivalót zúdított ránk a ta­vasz a mezei munkától kezdve az építkezésekig, a turisztikától a kereskedele­mig ! Nehéz lenne sürgősségi sorren­det felállítani, hisz a maga szerepé­ben és rendeltetésében mindannyi egyformán sürgős. Nem kevés dolog vár elvégzésre ezekben a napokban a város- és községgazdálkodásban. Rövid idő alatt el kell végezni a ta­vaszi „kozmetikát", összeseperni, ge­reblyézi, elégetni a télen felgyűlt szemetet, limlomot, kijavítani a fa­gyok által megrongált útszakaszo­kat, járdákat, az árkokban, csator­nákban szabad utat engedni a víz­nek, tavaszi díszbe öltöztetni a par­kokat, tereket, utcákat. Kék füstfelhők, kertészállók csat­togása s a frissen ásott föld illata jelzi, hogy sok városunkban, közsé­günkben máris megkezdődött a tava­szi nagytakarítás. Az újságokban sorra jelennek meg a város- és köz­séggazdák nyilatkozatai, hogy ennyi és ennyi területű új parkot létesítenek egykori szemétgödrök, libalegelők helyén, ennyi és ennyi virágot, dísz­cserjét ültetnek, ilyen és olyan új színfolt teszi szebbé a települések arculatát. Kolozsváron például új húsz hektáros parkot létesítenek a Györgyfalvi lakónegyed szomszédsá­gában, rendezik a Fellegvár-tető ed­dig elhanyagolt részeit. Nagyváradon négy millió tő virágot szándékoznak kiültetni, s a tervek szerint sor kerül a Pece-patak (a város egyik legel­hanyagoltabb részének­ a kertészeti rendezésére, valamint a Vágóhíd kö­rüli részek parkosítására is. Szatmá­­ron művészi kivitelű nagy virágtar­tók kerülnek a terekre, néhány mű­­emlékjellegű épület esti díszkivilágí­tást kap, s itt is eltüntetik a város egyik csúnya foltját, az ócskasor közelében lévő Radna utcai nyitott szennycsatorna felszámolása, s az utca parkosítása révén. Temesváron pedig egyebek közt a Bega-partot­­kívánják szebbé, kulturáltabbá tenni a külvárosi részeken is. A fölsorolással eljutottunk az első olyan problémához, melyről bőveb­ben kell beszélni a tavaszi nagytaka­rítások ürügyén. Ahhoz ugyanis, hogy több városunkban — szándékosan vagy szándék nélkül — rendszere­sen kifelejtik a munkatervből a fél­reeső, eldugott városrészek, utcák, terek tavaszi kozmetikáját, míg a forgalmas, központi részekből való­ságos ékszert kreálnak. Éppen ezért üdvözlendő, hogy nevezett helysé­gekben napirendre tűzték egy-két csúnya szeplő eltüntetését is. Ilyen el­tüntetésre váró foltok jócskán akad- IDŐSZERŰ TEENDŐK A VÁROS- ÉS KÖZSÉG­GAZDÁLKODÁSBAN nak más városokban is. Például Máramarosszigeten az Iza-part Ma­lomkert fölötti és alatti szakaszán, ahol a múlt nyáron is szeméthalma­­zok tették kellemetlenné a sétát, Gyulafehérváron a hátulsó vársán­cok közelében lévő szakaszok, de még Szatmáron is a Szamos part­ján, ahol legutóbb sem sikerült fel­számolni valamennyi szeméttelepet. Természetesen egy-egy elhanyagolt városrész kertészeti rendezéséhez nem elég csupán a szándék, eseten­ként a lakosság legodaadóbb segít­sége sem, anyagi fedezet is kell hoz­zá. Ám ezt nem lehet egyik napról a másikra előteremteni. De nyilván­való, hogy nem az ilyen munkála­tokra célzunk, hanem azokra, ame­lyek költségvetés nélkül is megvaló­síthatók. Külön kell szólnunk az új lakóne­gyedek — mindenekelőtt az épülő­félben lévő telepek — kertészeti ren­dezéséről, tavaszi nagytakarításáról. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a télen beköltözött lakóknak sok helyen még nyáron is botladoz­niuk kell az építők által hátrahagyott anyagmaradékokon, szanaszét heve­rő gerendákon, téglacsomókon, lim­lomokon. De arra is van példa, hogy az építők egy-két évig lerakatnak használják a már átadott tömbházak közti zöldövezetnek szánt részt. Szá­mítani kell tehát arra, hogy a szép idő beálltával a lakók és különös­képpen a gyermekek szeretnék minél előbb birtokukba venni az új tömb­házak környékét, éppen ezért el kell takarítani onnan minden anyaama­­radékot, felesleges tárgyat, eszközt. A többi munkánál — mint a talaj elegyengetése, a virágágyások ké­szítése stb. — szívesen segítenek a lakók is. Száz meg száz példa van rá, hogy az új lakók maguk töreked­nek legjobban környezetük szebbé­­tételére. Követésre méltó ebben a te­kintetben az a gyorsaság, amely a nagybányai Zazar és a kolozsvári Györgyfalvi lakótelep kertészeti ren­dezésében megnyilvánul. Tavaszi nagytakarításról lévén szó, említést kell tennünk az udvarok, kapualjak, lépcsőházak rendjéről, tisztaságáról — különösen az ódon belvárosok, történelmi levegőt árasz­tó utcák, házak esetében, melyek turisztikai látványosságok vagy mű­emlékek. A barokkos kapuk és ková­csoltvas ajtók mögött nem egy he­lyen kukát, szemetesládát és esztéti­kusnak nem mondható más tárgyat, holmit találunk. A téli havazások, fa­gyok idején meg éppenséggel sok kacat gyűlt össze egyik-másik kapu alatt. Elég bepillantani Sziget, Dés, Szatmár, Gyulafehérvár — és sorol­hatnánk tovább is — belvárosának néhány régi boltíves kapubejáratot alá ! De sok példa van arra is, hogy Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) TAVASZI „KOZMETIKA ( 16 REDACTIA §1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURE§TI — CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35); Brassó (str. Dobrogeanu-Gherea 17., tel. 2.11.27, vagy 2.12.83) ; Marosvásárhely, (Piata Trandafi­­rilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. Aba­­torul Vechi A/2 Scara B. tel. 282) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12); Arad (str. Unirii 2. tel. 42.07.; Sepsiszentgyörgy, (Piata Tirgului 1. tel. 273). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesitők. Előfizetési díj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISZAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A vidéki apróhirdeté­sek postán is feladhatók. Ellenértéküket (1,50 lej szavanként) pénzutalványon kell elküldeni ugyanerre a címre, megjelölve a folyószámla számát: „Cont ISIAP 64.03.01.44 BN RSR, filiala sectorului 7“. Szerte az országban, minden zöld­ségeskertben felélénkült a munka. A kedvezőre fordult időjárás lehetővé tette a korai zöldségek vetésének meggyorsítását, sőt a fóliasátrak a­­latt meghúzódó ágyások máris ven­dégül láthatják az első palántákat. A legfrissebb jelentések szerint orszá­gos viszonylatban a koraiakat eddig 3500 hektáron vetették el. A Konstain- Zöldség 125000 hektáron I­ca, Delj és Ilfov megyei termelők most sem hazudtolták meg magukat, a tavaszi kertészkedésben ők halad­nak a legjobban. Terepjáró felügyelők tanúsága sze­rint az idén az előkészületek jobb körülmények között zajlottak le, jobb a palánták minősége, nagyobb a kerti munka gépesítésének foka, megfelelő a termőföld tápanyagá­nak pótlása. Egyszóval minden re­mény megvan arra, hogy gazdagabb lesz a szüret, jobb a piacra kerülő áru minősége. A fóliasátrak területe pedig nem kevesebb mint 660 hektár­ral nagyobb a tavalyihoz képest, így­­ aztán az idén 2120 hektáron primőr terem, a várva várt hónapos retek, zöldhagyma, saláta máris megjelent a piacokon, remélhetőleg hamarosan,, mindenütt tömegesen kapható lesz a friss vitaminára. Ebben az évben a mezőgazdasági A MEGÚJULÁS TITKAI A karéneklésnek Maros megyé­ben igazi mozgalma van. Több mint negyven kórus fejt ki a megye városaiban és falvaiban rendszeres tevékenysé­get, s szinte havonta alakulnak újabb és újabb együttesek. Nemcsak az országos versenyeken elért sike­rek hatottak ösztönzően, hanem a tájegységekként megszervezett helyi találkozók is. A Nyárád menti kóru­sok múlt évi találkozójának nemcsak a megyében, de az országban is híre kelt. Nemrég gyűltek össze Jobbágy­falván a kórusok vezetői, hogy az újabb találkozók programját, lefo­lyását megbeszéljék, hogy meghall­gassák a jobbágyfalvi és a somosdi kórus műsorát. A sikeren, a példán felbuzdulva ezen a tavaszon talál­kozóra gyűlnek a Maros és a Kükül­­lő menti énekkarok is, majd a na­gyobb központok vendégül látják más megyék dalárdáit. Abban, hogy az együtténeklés ennyire népszerűvé lett Maros megyében, hogy a kórus­mozgalom igazi reneszánszát éli, nagy szerepe van Benkő Jánosnak, a megyei Népi Alkotások Háza igaz­gatójának, aki másfél évtized alatt szenvedélyesen vette ki részét a kó­rusmozgalom szervezéséből, új ala­pokra helyezéséből, irányításából. Mint mondta, szenvedélye az együtt­éneklés... Kérdéseinkkel e szép szenvedély felől faggattuk... — Mi a titka a kórusmozgalom Maros megyei fellendülésének ? — Büszkék vagyunk a megújulás­ra, a mennyiségileg és minőségileg is számottevő feljavulásra, de ki kell jelentenem, hogy ördöngős titkaink nincsenek. A jelenség magyarázata persze nem egyszerű, még a magunk számára sem eléggé tisztázott. Körül­belül két esztendő óta karoltuk fel a mozgalmat, módszertani, zeneel­méleti ismereteket és töméntelen lelkesítő erőt fektettünk bele. S fi­gyeltünk az apróságokra, azokra a lényegtelennek tűnő dolgokra is, amelyeket nem lehet és nem szabad a közművelődési tevékenységben el­hanyagolni. Szükség van a nagyvo­nalú tervezésre, a jövős távlatokra, de hogy megvalósítsuk,­ elérhessük őket, nem szabad elfeledkezni a mindennapi munka apró-cseprő ve­­sződségeiről sem. A falusi emberek­kel nehéz dolgozni, sokszor csak „diplomáciai" ügyeskedéssel sikerül visszahódítani egy-egy kórustagot, aki személyes összezörrenés vagy más ok miatt elmaradt a próbákról. De talán a legfontosabb, hogy min­den faluban találjunk egy-egy em­bert, akiben van lelkesedés és aka­rat, és aki szereti a muzsikát. — Ez azt jelenti, hogy ma nehe­zebb a műkedvelő mozgalomnak hí­veket toborozni, mint évekkel ezelőtt? — Nem vagyunk mi sem kivételek. Néhány éve a műkedvelő mozgalom­ban nálunk is elkezdődött bizonyos hanyatlás. Különösen a kórusmozga­lom szenvedte meg ezt. Ma már, sze­rencsére, inkább fellendülésről be­szélhetünk. Megyeszerte nívós ének­karok és színjátszó csoportok működ­nek. Csak Marosvásárhelyen nem ja­vult a helyzet, még nem sikerült ki­lendíteni a dalárdákat a mélypont­ról. A hét-nyolc kórus közül, — amelyekről már tizenegynéhány év­vel ezelőtt tudtunk — ma csupán egy működik : az Augusztus 23 Bútor­gyár énekkara. No meg a művészeti népiskola hallgatóinak kamarakóru­sa. Reméljük, hogy a falvakon mű­ködő — jól, sőt néhol nagyon jól működő — énekkarok példája ösz­tönzőleg fog hatni a megyeszékhe­lyen is. Reményünknek máris van né­mi alapja, mert például nemrég a Tudor Vladimirescu negyed lakosai azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy nyújtsunk segítséget az egykori gazdaköri dalárda újjáalakításához, a negyedben székelő Új Élet mező­­gazdasági termelőszövetkezet véd­nöksége alatt. A szervezőmunka már meg is indult. — Hogyan sikerült talpra állítani a falusi kórusokat ? — Vagy négy-öt hanyatlásnak in­dult énekkar fölélesztésében vettem részt közvetlenül, összehívtam a kó­rustagokat és megmondtam, hogy csak azokra van szükségünk, akik kedvük és szívük szerint vágynak arra, hogy együtt énekeljenek. A túl­zó „mozgósítás" véleményem szerint egyik legnagyobb ellensége a mű­kedvelő mozgalomnak, akárcsak az orrvérzésig tartó próbák... A mű­kedvelő együttesek tevékenységében a szereplés éppen olyan fontos, mint a próba. De nemcsak a versenyeken való szereplés. Igyekeztünk minél több lehetőséget teremteni tárosaink­nak, hogy szerepeljenek, s ne csak az ünnepi műsorokban énekeljenek el kötelező módon egy vagy­ két tömeg­­dalt, hanem tartsanak önálló hang­versenyeket is. Ahol lehetőség van rá — szinte minden hol van — a kórust a hagyományokhoz kell visz­­szavezetni... — Gyakorlatilag hogyan ? — Minden énekkar vezetőségét arra ösztönöztük, hogy szerezzék be és fektessék fel a kórus krónikás könyvét. Azt ajánlottuk, hogy osszák három fejezetre: az első foglalja magába a dalárda történetét, a má­sodik fejezet legyen az énekkar min­dennapi tevékenységének tükre, a harmadik rész pedig a rendszeresen vezetett jelenléti napló. A hiányzáso­kat valamikor­ nagyon szigorúan vet­ték mindenhol, nem egy esetben ki­záráshoz is vezettek ... Különös gon­dot fordítunk az élő hagyomány ápo­lására is , azaz előadásokról, ven­dégszereplésekről, találkozókról fény­képeket készítünk, hogy ne csak a Krónika, hanem a tagok is megőriz­zék emlékként. Hiszem, hogy a job­bágyfalviak sohasem fogják elfelej­teni, hogy magas Déva várában Kő­műves Kelemenné balladáját énekel­ték, mint ahogy a csávásiak is sokáig fognak emlékezni az erdőszádai (Má­­ramaros megye) vendégszereplésükre. Szekernyés János (Folytatása a 2, oldalon)

Next