Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)

1970-03-28 / 6965. szám

XXIV. (évfolyam 6965 sz. ) oldal­ára 30 báni 1970. március 28., szombat A SZAKOSÍTOTT VÁLTÓALKATRÉSZ GYÁRTÁS HÍVEI VAGYUNK Az ország textilüzemei az utóbbi években sokoldalú megújuláson nentek át, több üzemben az elavult gépi berendezéseket kicserélték íjakkal, egyes üzemeket korszerű­sítettek, ezen kívül számos modern gépi berendezéssel ellátott új gyár épült fel. Mindez szükségessé teszi a könnyűipari cserealkatrészgyár­­tás megoldását. Vállalatunk munka­­közössége örömmel vett tudomást arról, hogy az ELŐRE foglalkozik a könnyűipar cserealkatrész ellátásá­nak felmérésével és egyben hozzá­járul e — több éve vitatott — kér­dés megoldásához. Nem térünk ki a karbantartás fontosságára, mert a szakemberek előtt nem vitás kér­dés, ellenben a cserealkatrészek minőségével, mennyiségével és árá­val feltétlen foglalkozni kell. És eh­hez szólunk hozzá. A dobóspicc és egyebek A korszerű gépek alkatrészei kü­lönleges tulajdonságokkal rendelke­ző anyagokból készülnek, előállítá­sukhoz megfelelő öntési és hőkeze­lési technológia szükséges. Éppen ezért­­az országos tapasztalatcserén különösképpen felszínre kerültek azok a szövődés alkatrészek, ame­lyek a szövőgépek dobóberendezé­seiben foglalnak helyet, s ezek kö­zül főképpen a dobóspiccek és gör­gők, amelyek nagy igénybevételnek és erős kopásnak vannak kitéve. A hagyományos módszerrel gyártott dobospiccek (homokba öntve, szür­ke öntvényből) és dobógörgők (önt­­vényrúdból, esztergált görgők) nem elég ellenállóak, legfeljebb 4—24 órát tartanak. A mechanikai szö­vőgépek így készült dobóspiccéből évente 600—800 darabot használunk el, s ez csak fémfogyasztásban évi 1250—1700 kiló öntvényt jelent. Ugyanezek az alkatrészek, ha meg­felelő összetételű öntvényből, kéreg­­önt­éssal készülnek, évekig hasz­nálhatók. A marosvásárhelyi rádió munka­­közösségének közbenjárásával, 1965- ben sikerült beszerezni a 1UIU cég­től egy rend kéreg-öntéssel készült dobospiccet a fent említett típusból. A felszerelt új dobospiccek több mint öt éve működnek, a kopásnak semmi jele nem látszik rajtuk és nem vált szükségessé újabbak ren­delése. Hozzáfűzzük még azt is, hogy a kéregöntéssel készült dobó­spiccek ára megegyezett a hagyo­mányos módszerrel gyártott dobó­spiccek árával. Mégsem sikerült mindeddig elintéznünk, hogy a do­­bospicceket és görgőket kéregön­téssel gyártsák a váltóalkatrészekre szakosított gyárak. Mégis, hogyan sikerül a gépeket ilyen körülmények között is gazdaságosan üzemeltet­ni ? A vlahicai vasművek öntödéjé­ben, Demeter Ferenc mérnök irányí­tásával, az „Öltül" Textilgyár egyik alkalmazottja önti kéregöntéssel a legfontosabb alkatrészeket. Ezek az alkatrészek nem a legjobb minősé­gűek, mert a berendezés nem alkal­mas alacsony széntartalmú öntvé­nyek előállítására. A megoldás az lenne, ha a váltóalkatrészeket gyár­tó vállalatok, a nemzetgazdaság érdekében, valamint a szövödék munkaközösségének a megelégedé­sére megfelelő anyagösszetételből kéregöntéssel készítenék ezeket az alkatrészeket. A minőség nem tűr kontármunkát Ilyen körülmények között nem­csak mi, hanem p 'r' é,Halatok is a cserea!,a' t r ' -. -.'.»/’ott gyárt'-.'f; ^i*,„illatás. és! “olyan pro­fillal melyet a legjobbnak tarta­nak. _­nek az a következménye, hogy** kis tételekben gyártott al­kato­k gyártási, beszerzési költ­­ségei magasabbak, mintha több ezer t­o alkatrészszükségletét egy­azon t­akosított vállalat állítaná elő, másrészt nincs biztosíték arra, hogy a forgalomban lévő más-más helyen gyártott alkatrészek kellő­képpen szolgálják a gépek maximá­lis hatásfokát és élettartamát. Először is azért, mert nem tudunk megfelelő minőségű és méretű hen­gerelt acélárut beszerezni. Kiutalást nem kapunk ehhez, a direkt kap­csolatok útján beszerzett hullás­anyagok összetétele ismeretlen, s gyakran a beszerzett anyagok mé­rete sem megfelelő. Csak nagyon sok munkabefektetéssel és hullás­sal lehet belőlük alkatrészeket ké­szíteni, s ezek minősége sajnos nem garantált. A modern gépgyártásban mind gyakrabban használnak különleges rugalmasságú, rendkívül nagy sza­kítószilárdságú (100 kg/mm2 felett) ötvözött acélokat. A textilvállala­toknak nem áll módjukban a fent említett ötvözött acélok beszerzése különböző méretekben, amit talán a specializált vállalatok meg tudnak valósítani. Az egyes üzemekben ta­lálható univerzális szerszámgépek nem alkalmasak az alkatrészek sorozatgyártására, mivel nagyon költséges velük pontos alkatrésze­ket előállítani, vagy sokszor nem is lehetséges. Megemlítjük például a fogaskerék marást, amely vállala­tunkban univerzális marógépen tör­ténik, profil maróval. Jó szakkép­zettségű munkás is méreteltérése­ket okoz, amely a fogaskerék hely­telen működése mellett lényegesen csökkenti azok élettartamát. Gyak­ran 1—1,5 mm osztáshiba is előfor­dul. A lefejtőeljárással készült fo-Ha köztársasági vállalatok szint­jén — valószínű indokolatlan — ilyen nagy árkülönbségek vannak, az egyik és a másik vállalat között, a cserealkatrész gyártóknak és az iparágat irányító szakembereknek érdemes lenne elgondolkozni azon, mibe kerülhet egy alkatrész előállí­tása a csak univerzális gépekkel fel­szerelt műhelyben a textilgyári ja­vítóműhelyekben, ahol nincs meg­felelő szakirányítás és a munka természeténél fogva nem lehet be­vezetni az akkordbérezést, a szak­szerű minőségellenőrzést stb.­gaskerekeknél viszont az eltérések lényegesen kisebbek, 0,02—0,05 mm, aminek eredménye a kerekek töké­letes kapcsolódása, a terhelés egyenletes megosztása a fogakon, ami természetesen a fogaskerék élettartamának a megsokszorozó­dásához vezet. A különböző helyi ipari vállala­tokban, vagy igénytelenebb öntö­dékben készült öntvények összeté­tele nem garantált, s így leg­többször az üzemek nem megfelelő mechanikai tulajdonságokkal ren­delkező alkatrészeket készítenek, amelyek nagy része selejt. Véleményünk szerint tehát a tex­til­gyárak jó minőségű, pontos al­katrészekkel való ellátását a sza­kosított üzemeknek kell biztosíta­niuk. A gyári karbantartó munká­nak lényegében a szerelésre kell korlátozódnia. A javítóműhelyek ka­pacitása ilyen körülmények között, lehetővé tenné a javítható alkat­részek felújítását, egyedi alkat­részek és berendezések gyártását, vagy olyan más alkatrészek készí­tését, amelyek minőségével szem­ben nem támasztunk különleges igényt. Miért kerülnek többe a Nicovala alkatrészei A X. pártkongresszus dokumentu­mai jelentőségéhez mérten foglal­koznak a termelőmunka gazdasági hatékonysága növelésének időszerű teendőivel. Hogyan szolgáljuk ezt, lehető legjobb képességünk sze­rint, ha mesterséges intézkedések akadályoznak ebben? Több éven keresztül a marosvásárhelyi IUIU vállalattól vettünk különböző alkat­részeket. A legutóbbi átszervezés alkalmával ezek gyártását átvette a segesvári NICOVALA. Az árkal­kulációk elkészítése után a követ­kező helyzet alakult ki : Máskülönben a cserealkatrész­ellátás nálunk az idén sincs meg­oldva. A segesvári Nicovala üzem az 1 200 000 lej értékű szükséglet­ből csupán 300 000 lej értékű váltó­alkatrész szállítását hajlandó le­szerződni. Reméljük, hogy az Előrében ki­alakult vita elősegíti a még ren­dezetlen kérdések mielőbbi meg­oldását. Ferenc­ János az Öbtül textilgyár főmérnök­­helyettese A SEPSISZENTGYÖRGYI SZAKEMBEREK HOZZÁSZÓLÁSA AZ ELŐRE ANKÉTJÁHOZ alkatrészek , , M­­.A Nicovala növekedés megnevezése rajzszám gyártási gyártási ./0_ban ara ara kilincskerék 3 747 39 lej 75 lej 92 fiókfal 8 458 44 lej 60 lej 36 bordaláb 8 990 196 lej 300 lej 53 ütköző 8 489 60 lej 90 lej 50 főtengely 58 774 586 lej 1831 lej 314 _ ■■ __ ■■ AZ ELSŐK KÖZÖTT A falusi ember ilyenkor a Szilágy­ságban is azt mondja: „Ereje van a napnak“. A gépesítési vállalat dol­gozói szerint ez már a tavasz, készen kell lenni bármely napon, hogy in­dulhassanak a traktorokkal. Harak­­lányon a megjavított traktorok in­dulásra készen állnak s a vetőgépek is (mint felvételünkön látható) ü­­zemkész állapotban várják a vetés megkezdését. Ebben az esztendőben a haraklá­­nyi termelőszövetkezetben újabb negyven hektárral gyarapítják a gyümölccsel beültetett területet. Az oltványokat még az ősszel beszerez­ték, nemsokára sor kerül kiülte­tésükre, addig naponta ellenőrzi a brigádos az oltványok állapotát. A környéken már megszokták, hogy a haraklányiak mindig az el­sők között szállítanak friss zöldsé­get. Az idén 18 hektáron termeszte­nek zöldségfélét, s Veres Vilma ag­­ronómus szerint évről évre növelik ezt az üzemágat nemcsak azért, mert közel a minden mennyiséget befogadó városi piac, hanem megte­remtették az öntözéses zöldségműve­­lés feltételeit, 1970-ben akár har­minc hektáron is működésbe hozha­tók a szórófejek. Ezer négyzetméter melegágyat terveztek, ottjártunk­­kor javában folyt a munka, hiszen a cserepekben kifejlődött az ubor­ka, Sabo­boan csoportvezető ép­pen azt magyarázta, hogy pár nap múlva sor kerülhet a palántálásra (Munkatársunktól). (DEÁK FERENC felvétele) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság Ha van elég foszfor a termőföldben, akkor miért a túlzott odaad­ás ? • EGY VIZSGÁLATI MÓDSZER TÉVEDÉSE • A MEGTALÁLT FO­NALVÉG • VÁLTOZTATNI A FEL­FOGÁSON • MILLIÓK, MILLIÁR­­DOK MEGTAKARÍTÁSBÓL • AZ AGROKÉMIA REFORMJA • SÜR­GET A GYAKORLAT • Tudomásunk szerint a ko­lozsvári agrokémiai laboratórium érdekes és értékes következteté­sekhez jutott termőföldjeink bi­zonyos tápanyagtartalékait, pon­tosabban foszforellá­tottságát il­letően. Tudvalevőleg a foszfor különböző vegyületei rendkívül nagy szerepet játszanak a növé­nyek táplálkozásában, gyakorlati szempontból a termések növelé­sében. A talajban való utánpótlá­sa viszont nagy import­terheket ró az országra. Kérjük, röviden ismertesse észleléseinek lénye­gét... — Illetékes szerveknek eljuttat­tam talajaink foszforkészletével kapcsolatos megfigyeléseimet. In­dítványaim elfogadása, mint arra műszaki tanulmányomban rámutat­tam,az ország 10 millió hektár szán­tóföldjére vonatkoztatva milliár­dos megtakarításokat hozhat. Jelen­leg ugyanis a kelleténél nagyobb, s az egyre inkább növekvő foszformű­trágyázás alaptalanul sokba kerül az államnak. A horribilis összeg el­költése tudományosan nem indo­kolható. Mire támaszkodom követ­keztetéseimben ? Ezek a megállapí­tások több éves kutatómunkámnak az eredményei. A hét évvel ezelőtt kitűzött kutatási cél nagyon szerény és viszonylag gyorsan és biztosan elérhető volt: a világszerte haszná­latos különböző talajfoszfor vizsgá­lati eljárások­­közül kerestem azt a módszert, amely a hazai talajtípu­sok esetében leghívebben tükrözi a talaj foszforellátottságát. Erről a lehető legreálisabb, legpontosabb képet szerettem volna alkotni, hí­­vebbet, mint amilyet a nálunk használatos Nyugat-Európából szár­mazó módszer nyújt. Ez a cél a végkövetkeztetések tükrében ma már nevetségesen kis­szerűnek tűnik, mint ahogy jóma­gam mulattam volna talán a leg­jobban azon a naiv bizakodón, aki foszfortrágyázásunk és az ezzel kap­csolatos foszforimportunk alapjait érintő következtetéseket várt volna ettől az indulástól. És mégis... Valójában ez a kis tudományos, rutinmunka bújtatta ki a foszfor­probléma szövedékéből azt a sze­rencsésnek mondható fonalvéget, amelyet megragadva fokról-fokra föl lehet göngyölíteni a meglehető­sen gubancos gombolyagot. Mun­kám során a talajainkban előfor­duló foszforvegyületek típusait, ezeknek a vegyületeknek a növényi gyökerek számára való hozzáférhe­tőségét vizsgáltam a lehető legigé­nyesebb mennyiségi módszerekkel, ugyanígy követtem a talajba jutta­tott foszfortrágyák sorsát és felve­­hetőségét. Az elemzések eredmé­nyeit összevetettem a hazai­­ szántó­földi kísérletekkel, valamint a ha­sonló külföldön végzett elemzések­kel és külföldi ,mezei kísérleti ered­ményekkel. S lassan kirajzolódott az a kép, amelyet a végkövetkezte­tések tükröznek, s amelynek lénye­ge az, hogy hazánk (több más dél­kelet-európai országgal együtt) ab­ban a rendkívül kedvező övezetben fekszik, amely a világ egyik leg­gazdagabb, természetes, mezőgazda­ságilag hasznosítható foszfortarta­lékát foglalja magában. — Ha jól tudom, a jelenleg használatos foszforvizsgálati mód­szerek meg éppenséggel az ellen­kezőjét mutatják s ennek megfe­lelő a következtetésük is: minél több foszfor-műtrágyát a talaj­ba ... — Ezek a vizsgálati módszerek a mi feltételeink között hamis képet rajzolnak talajaink foszforellátott­ságáról. Arra a helytelen következ­tetésre vezetnek, hogy termőföld­jeink foszforban szegények. Holott nálunk a műtrágyázás racionális cél­kitűzése csak az lehet, hogy a jelen­tős foszfor­tartalékokat minél gaz­daságosabban aknázzuk ki, nem pe­dig az, hogy indokolatlan áldoza­tokkal próbáljuk növelni őket, mint ahogy erre a nyugat-európai orszá­gok kényszerülnek. — Tehát lényegében koncep­ció változásról van szó ... — Nyilvánvalóan. Annak a felis­meréséről, hogy természetes adott­ságaink miatt az eddig követett foszfortrágyázási alapelvek nálunk tarthatatlanok, ezeket nem vehetjük át kritikátlanul külföldről, de még a vizsgálati módszereket sem. — Megállapításai országunk milyen vidékeire terjedtek ki ? — Alapjában véve erre már vá­laszoltam is. Talán a kérdést lehet­ne átfogalmazva így megismételni : Hol vannak azok a „kivételes“ te­rületek, amelyekre a fenti megálla­pítások nem érvényesek ? E terüle­tek körülhatárolása a megreformált agrokémiai szolgálat feladata lesz. Annyi bizonyos, hogy ezeket a fosz­forszegény területeket elsősorban a jelenleg művelés alatt álló földeken kívül kell keresni.­­ Egyik gyakorlati következ­tetése tehát nyilvánvaló : a hely­zetnek megfelelően csak mérsé­kelt foszformennyiséget a talaj­ba. A kétszeres, sőt a háromszo­ros adag egyenlő a pazarlással. Műszaki tanulmányában ajánlja nyersfoszfátok alkalmazását, mi­lyen formában ? — A nyersfoszfát liszt különböző elnevezésekkel (hyperfoszfát, cikl­on­­foszfát stb.) kerül forgalomba. Az ún. lágyfoszfátok puszta felaprításá­val, őrlésével nyerik ezeket a liszt­finomságú termékeket, amelyek sa­vanyú vagy nagy biológiai aktivitású talajokon gyorsan oldódnak és több évre átnyúló foszforhatást biztosí­tanak. Nagy előnyt jelent e fosz­fortrágyák esetében az, hogy a hajó­ról egyenesen az elosztó központok­ba szállíthatók, elmarad a vegyi üzemben való be- és kiszállítása, foszfortrágyáknál ugyanis a szállí­tási költségek súlyosan terhelik a hatóanyagra eső árat. A nyersfoszfátok felhasználása szétszórással vagy bármely más fosz­forbeviteli módszer szerint mehet végbe. A mi feltételeink között ter­mészetesen ki kell kísérleteznünk e trágyafélék kombinált alkalmazá­sát (istállótrágyával keverve, kisada­­gú szuperfoszfáttal kombinálva stb.) — Ajánlásai a jövőre nézve ? — Szigorúan tudományos alapo­kon kell biztosítani a foszforigény felmérését, mind egy gazdaságon belül, mind megyei vagy országos viszonylatban. Ehhez pedig az agro­kémiai térképező szolgálat olyan re­formja szükséges, amely — a jelen­legi foszforvizsgálati értékekkel szemben — megbízható adatokat ad mind az agrármérnökök, mind a műtrágyaelosztó tényezők kezébe. A koncepcióváltozás természetesen döntéseket kíván a legilletékesebb szervek részéről. Ennek érdekében, mint említettem, eljuttattam egy rövidebb műszaki tanulmányt a Mezőgazdasági Akadémia Elnöksé­géhez, a konklúziókat és javaslato­kat pedig a Mezőgazdasági és Erdő­gazdálkodási Minisztériumhoz. Fülöp Ernő INTERJÚ DANKANITS LÁSZLÓ agrokémiai kutatóval REDACTIA SI ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI — CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Dobrogeanu-Gherea 17., tel. 2.11.27, vagy 2.12.83) ; Marosvásárhely, (Piata Trandafi­­rilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. Aba­­torul Vechi A/2 Scara B. tel. 282) ; Szatmár (Piata Libertati 1. tel. 22.12), Arad (str. Unirii 2. tel. 42.07. : Sepsiszentgyörgy, (Piata Tirgului 1., tel. 273). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési dlj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISZAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A vidéki apróhirdeté­sek postán is feladhatók. Ellenértéküket (1,50 lej szavanként) pénzutalványon kell elküldeni ugyanerre a címre, megjelölve a folyószámla számát­­• „Cent ISIAP 64.03.01.44 BN RSR, filiala sectorului 7“. A Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának munkálatai A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaká­nak harmadik napján megvitatták Románia Szocialista Köztársaság nemzetközi politikáját. A teremben jelen voltak az ország nagy tanácsának képviselői, vala­mint számos meghívott vendég — központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, gazdasági, tudományos és kulturális személyiségek, újságírók. A meghívott vendégek között voltak bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői és számos külföldi sajtótudó­­sító. A képviselők és a meghívott ven­dégek élénk, hatalmas tapssal fo­gadták a párt és az állam vezetőit, a következő elvtársakat: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaras, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Radulescu, Virgil Trofin, Ilie Verde­, Maxim Berghianu, Florian Dan Blache, Constantin Dragan, Faze­kas János, Petre Lupu, Manea Ma­­­ nescu, Dumitru Popa, Dumitru Po­­pescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoi­­ca, Vasile Vilcu. Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyű­lés elnöke megnyitotta az ülést, majd átadta a szót Corneliu Manescu kép­viselőnek, külügyminiszternek, aki előterjesztette a Románia Szocialista Köztársaság 1969. évi nemzetközi tevékenységéről szóló beszámolót. Az általános vitában felszólaltak a következő képviselők : Mihai Da­lea, a Nagy Nemzetgyűlés külpoliti­kai bizottságának elnöke, Gheorghe Robu, az RKP Bákó megyei bizottsá­gának első titkára, a megyei népta­nács elnöke, Stanciu Stoian, az Ázsiai és Afrikai Népek Román Baráti Ligá­jának főtitkára, Mihail Lupsan, a resicai kohászati kombinát művezető­je, Ioan Coman altábornagy, a fegy­veres erők miniszterének helyettese, Eduard Eisenburger, a Német Nem­zetiségű Dolgozók Tanácsának elnö­ke, Ion Ursu, a Nukleárisenergia-ügyi Állami Bizottság elnöke, Péterfi Ist­ván, az Államtanács alelnöke, a Ma­gyar Nemzetiségű Dolgozók Taná­csának elnöke, Ion Spatarelu, a Ialo­­mița megyei Gheorghe Doja mező­­gazdasági termelőszövetkezet elnö­ke, Ion Dumitrescu, a Zeneszerzők Szövetségének elnöke és Maria Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke, az Országos Nőtanács alelnöke. Stefan Voitec elvtárs a Nagy Nem­zetgyűlés Burája nevében javasolta, hogy a Nagy Nemzetgyűlés fogadjon el határozatot Románia Szocialista Köztársaság 1969. évi nemzetközi te­vékenységéről, amely határozatot a Nagy Nemzetgyűlés külpolitikai bi­zottsága megvizsgált és magáévá tett. Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése egyöntetűen nyílt szavazással elfogadta a Hatá­rozatot Románia Szocialista Köztár­saság 1969. évi nemzetközi tevékeny­ségéről. Az ország legfelsőbb fóru­mának képviselői, a meghívott ven­dégek hosszas tapssal fejezték ki tel­jes egyetértésüket, a nép teljes csat­lakozását Románia Szocialista Köz­társaság külpolitikájához, amely min­denben megfelel szocialista nemze­tünk érdekeinek és törekvéseinek. Délben az ülésszak félbeszakította munkáját; a Nagy Nemzetgyűlés VI. törvényhozási ciklusa negyedik plé­numának következő ülését idejében közölni fogjuk. Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyű­lés elnöke bejelentette, hogy a nyílt ülésszakok elvének megfelelően a munka állandó bizottságokban foly­tatódik. (Agerpres) A 2­­3., 4. OLDALON TÖRVÉNY a munka megszervezéséről és a munkafegyelemről az állami szocialista egységekben TÖRVÉNY a termékek minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről TÖRVÉNY egyes kiskorú­ kategóriák védelmének rendszeréről AZ URNÁK SZAVA PARLAMENTI TUDÓSÍTÁS A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka folyó munkálatainak második nap­ját a törvényhozás felelősségteljes aktusa jellemezte. A képviselők három rendkívüli fontosságú tör­vényt szavaztak meg, melyek je­len lapszámunkban olvashatók. A munkálatok szünetében alkal­mam volt elbeszélgetni néhány képviselővel. Valamennyi azon a véleményen volt, hogy mind A munka megszervezéséről és a mun­kafegyelemről az állami szocialista egységekben, mind A termékek mi­nőségének biztosítására és ellen­őrzésére vonatkozó törvény pár­tunk X. kongresszusa határozatai­nak szellemében fogantatott, és elő­segíti annak a grandiózus gazda­sági programnak a megvalósítását, amelyet a párt tűzött népünk elé. Péter Hana képviselőnő, a ko­lozsvári Clujana bőr- és cipőgyár alkalmazottja kijelentette: „meg­győződésem, hogy a két törvény nagy visszhangra talál munkakö­zösségünkben is, amelynek célja eddig is az volt, hogy a lehető leg­jobb minőségű termékekkel lássa el a hazai piacot, s a külföldre szánt termékei versenyképesek le­gyenek a világpiacon. El kell azon­ban ismernünk azt is, hogy mun­kánk nem volt mindig tökéletes, megtörtént az is, hogy minőségileg kifogásolható termék hagyta el a futószalagokat. Ennek érdekében munkaközösségünk vezetőségének a legsürgősebben intézkedéseket kell tennie főleg a szakmai tovább­képzés tökéletesítésére. A munka­idő kihasználásával, a termékek minőségével kapcsolatosan meg­jegyzem azt is, hogy ez csak úgy lehet tökéletes, ha a munkahelyet ütemesen ellátjuk nyers- és segéd­anyagokkal, ha ezek minősége ki­fogástalan. Mivel a két törvény ezt a két kérdést is rendezi, remélem ilyenszerű fennakadások a jövőben nem zavarják majd a munkát“. Popa Traian képviselő, a Fehér megyei cimpeni-i fakitermelő vál­lalat részlegfelelőse szerint a két törvény rendkívül időszerű. „A fakitermelés is olyan iparág — mondotta —, ahol a nyersanyag magas fokú értékesítése, a kifo­gástalan minőség elsőrendű kö­vetelmény. Véleményem szerint, nekünk, kitermelőknek, elsőd­leges feladatunk a faanyag mi­nőség szerinti osztályozása. Mind­eddig ezen a téren a munkánk sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. A jövőben száz száza­lékban be kell tartanunk a meg­szabott normákat, az osztályozást tökéletesen kell elvégeznünk, hogy megrendelőinknek ne adjunk okot panaszra". Ionut Ana képviselőnő, a med­­gyesi Vitrometan üveggyár techni­kusa a következőket mondotta: „16 éve minőségellenőrként dolgozom, nyugodtan mondhatom tehát, hogy komoly tapasztalatot gyűjtöttem ezen a téren. Vállalatunkban eddig is fő szempont volt a min­őség, el is követtünk mindent, hogy a lehető legjobb termékeket szállítsuk meg­rendelőinknek. Termékeink egy része exportra készül, s örömmel mondhatom, hogy egyetlen rekla­máció sem érkezett mindmáig. A most megszavazott törvény még jobb munkára fog ösztönözni, sőt kötelezni bennünket". A törvénytervezeteket a képvi­selők fehér és fekete golyókkal, titkos szavazással elfogadták. Az urnák szava ezzel kötelezővé vált. Gyarmath János Jégkorong A Gyergyószentmiklósi Avintus a B-osztály győztese KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE Többszörös megszakítás, halasz­tás után, tegnap Brassó-Pojánán végre pont került az országos B- osztályú jégkorong bajnokság küz­delmeire. Az idén öt csapat neve­zett be, köztük két újonc, a Maros­vásárhelyi Comertul és a Brassói Dinamo. Mindkét városban szép ha­gyományai vannak e sportágnak, és örömmel vettük tudomásul, hogy az évekkel ezelőtt több tehetséges játé­kost adó megyeszékhelyeken ismét megindult a jégkorong tevékenység. Az örömbe azonban hamar üröm vegyült, a kezdeti lelkesedés ugyan­is tiszavirág életűnek bizonyult. A marosvásárhelyi együttes például a második forduló előtt visszalépett, a kézdivásárhelyiek pedig még a bajnokság befejezése előtt haza­mentek, gyakorlatilag tehát csak három csapat versengett az elsősé­gért : a Gyergyószentmiklósi Avin­­tul, a Radauti Metarul és a Brassói Dinamo. A három együttes közül azonban csak kettő, a győztes gyergyói és a harmadik helyezett brassói gárda játszotta le minden mérkőzését, a radoutiak az első menet visszavá­góin nem vettek részt, csak a má- Móra László (Folytatója a­z oldalon)

Next