Előre, 1970. június (24. évfolyam, 7019-7043. szám)

1970-06-17 / 7032. szám

ELŐRE 4. oldal ISMÉT ÚTNAK INDUL A ZÖLD ARANY • Eltüntetik a rombolás nyomait a Maros megyei vágtereken, erdei utakon • 50 kilométer autóút és iparvágány újból használható • 2000 ember dolgozik a helyreállításon Az áradat rég elvonult, a megdühödött Maros és Kisküküllő lecsendesedve visszatért medrébe, ám a rombolás nyomait még nem sikerült eltüntetni. A helyreállítás mozgalmas napjait éli a két folyó völgye. A legsúlyosabb károkat szenvedett ipari vállalatok között van a marosvásárhelyi faipari kombinát is, amely a megyét ért egy milliárd lejes kárnak mintegy tizedét viseli. Az Augusztus 23 bútorgyárat, a régeni fafeldolgozó vállalatot, a szovátai, régeni, palotailvai és ratosnyai fűrészgyárakat stb. egyetlen nagy kapacitású ipari szervezetbe egyesítő kombinátnak egyetlen olyan egysége sincs, amelyet az árvíz ne érintett volna. Ha akad részleg, amelyben az áradat kevesebb kárt okozott, ott a termelési kiesés, az ebből származó veszteség borította fel a gazdasági egyensúlyt. A kombinátot ért kár tehát mintegy 100 millió lej, ennek több mint fele az erdőkitermelő és fűrészipari egységekre esik. A lezúduló áradat, a Maros, a Kisküküllő és a beömlő patakok vize nehéz munkával, jelentős anyagi befektetéssel épített korszerű erdei utakat, iparvágányokat, hidakat mosott el, berendezéseket semmisített vagy rongált meg, hogy hónapokra megbénítsa a forgalmat. A fűrészgyárak és fafeldolgozó üzemek folyamatos anyagellátását veszély fenyegeti. És éppen akkor, amikor a vállalatok dolgozói, a legnagyobb erőfeszítést vállalva, megtetézik a terven felüli termékmennyiségek előállítására tett vállalásaikat, hogy helyrehozzák a károkat, hogy pótolják a termelési veszteségeket. De hogyan, ha nincs nyersanyag ? Májusban a tartalékok 10 nap alatt elfogytak. A fűrészgyárak még június folyamán sem kaphatnak elegendő rönköt a Maros megyei kitermelő egységektől. A nagy összefogás természetesen a távoli erdővidékre is kiterjedt. Teljesen üzemképes csak a palotailvai fűrészgyár volt, a Piatra Neamt-i CEIL azonnal 3500 köbméter fenyőrönköt küldött számára. Júniusban további 4500 köbméter érkezik. A ratosnyai, szovátai és régeni fűrészgyárak még csökkentett kapacitással dolgoznak, de teljes ütemben folynak a helyreállítási munkák. A kitermelőegységek teljesítőképessége is lecsökkent, a fenyőrönk szükségletnek csak 30 százalékát, a bükknek mintegy 70 százalékát képesek biztosítani. A fűrészgyárakban jelenleg a fenyődeszka szükségletnek alig 15 százalékát állítják elő. Előreláthatólag június második felében már javul a helyzet. Piatra Neamt, Tirgu-Jiu és Brassó kitermelő vállalatai biztosítják a szükséges rönkmennyiséget. És később ? A helyzet nem könnyű. Május— június folyamán 19 700 köbméter faanyag szállításával maradt el a kitermelés. Míg az utakat rendbe nem hozzák, a termelési kiesések pótlásáról szó sem lehet. A helyzet eléggé súlyos. Mégis megvannak a lehetőségek arra, hogy év végéig csaknem teljes egészében behozzák a lemaradást. Gazdaságos-e az iparvágány helyreállítása ? Az erdei utak és iparvágányok jelentős részét elmosta és megrongálta az áradat: 570 kilométer erdei útból 140 tönkrement, 210 kilométer ipar- és normálvágányból 41 kilométer használhatatlan. Ugyancsak tönkrement 350 kilométer erdei közelítő út. A helyreállítás költségei jelentősek. 29 millió lejbe kerül a gépkocsiutak, 8 300 000 lejt igényel az iparvasút helyreállítása. Felmerül azonban egy jelentős kérdéss: gazdaságos-e az erdei iparvágányok helyreállítása ? A gépkocsi és traktor korában korszerű-e még a vasúti szállítás ? Véleményünk szerint nem, s ezt számos tény igazolja. Például Ratosnyán, ahol fejlett keskenyvágány hálózat van, a szállítás tonnakilométere kétszer annyiba kerül, mint a gépkocsival szállított fa tonnakilométere. Az iparvágány ellen sok egyéb is szól. A többi között például az, hogy egy kilométer vasút építése jóval többe kerül, mint az erdei autóút kilométerének átlaga. Emellett a vasút kilométerenként jelentős mennyiségű vasat és faanyagot igényel. Az autóutak előnyét az is kiemeli, hogy helyettesítik a közelítő utakat. A gépkocsi jobban alkalmazkodik az emelkedési viszonyokhoz is. A vasút csak 6 százalékot bír, az autó 12 százalékos emelkedőn is biztonságosan közlekedik. A vágterekről a vasútig húzódó rövid távolságú közelítő utakon, ahol csak ló vagy traktorvontatású járművek szállítják a fát, a költségek még magasabbra emelkednek. Most, a helyreállítás napjaiban érdemes e kérdéssel foglalkozni. Ott, ahol a helyzet lehetővé teszi, a régi, immár korszerűtlen iparvágányokat sokkal gazdaságosabb gépkocsiúttal felcserélni. A helytállás napjai Május 18 óta, amikor a tervezőkből, mérnökökből és más szakemberekből álló helyreállítási parancsnokság megalakult, az erőforrások teljes kihasználásával megkezdődött a rönkszállítások biztosításáért vívott küzdelem. A vágterek felé vezető útvonalakon 2000 munkás, 20 bulldózer, 7 eszkavátor, 8 rakodógép, 105 billenő tehergépkocsi és 20 traktor dolgozik. A munkások hosszabbított munkanapot kezdeményeztek, hiszen az idő sürget. A havason nagy mennyiségű kitermelt rönk vár elszállításra, az utakat, hidakat, vasúti és kötélpályákat haladéktalanul helyre kell állítani. A kérdést, hogy az iparvágányok vagy az autóutak gazdaságosabbak-e, még nem döntötték el. A helyreállításnál mégis úgy határoztak, hogy négy keskenyvágányú vasútvonalat, mintegy 23 kilométer hosszúságban olcsóbb, gépkocsiúttá építenek át. Az erőket oda összpontosítják, ahol hamarabb elvégezhetik a munkát, a rönkszállítás mielőbb megkezdődhet. A súlyosan rongált utakat későbbre hagyják, inkább — a vágási terv keretében — a könnyebben megközelíthető, jövőre előirányzott vágterek közül nyitnak újakat, hogy jövőre a most elhagyott vágtereken folytassák a kitermelést, így a Görgény völgyi Iszticsa és Tireu útágak, a Szováta és Juhod völgyének erdei útjai csak ez év végére lesznek ismét használható állapotban. Az utakon, hidak környékén hosszabb vonalú sérült iparvasutak mentén napkeltétől napnyugtáig dolgoznak az emberek, így sikerült már több mint 40 kilométer gépkocsiutat és 10 kilométer iparvasút vonalat átadni a forgalomnak. Az előirányzott grafikont megelőzve dolgoznak az emberek. A Görgény völgyében augusztus 1 helyett már június 1-én megindult a forgalom Üvegcsür és Orsova között, Galogya, Sebes, Corlatele és Ratosnya környékén, a szovátai körzethez tartozó Parajd—Juhod vonalon, a Sebes völgyében és más helyeken. Hetenként 4—5 kilométer autóúton indul meg újra a szállítás. Az embereket nem kell biztatni. Tudják, ha nem kapnak rönköt az üzemek, megállnak a gépek. Szorgos munkájuk nyomán rövidesen újjáépülnek a hidak, utak, s a Havason ismét útnak indul a zöld arany, hogy deszka, bútor és hangszer legyen belőle az ember teremtő kezében. Gáspár Tibor (Munkatársunktól) Ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk arról, milyen lesz a másnapi piac, a késő esti órákban kellett felkeresnünk a brassói zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat raktárait. Ilyenkor lehet megtudni, hogy mi az, ami biztosan a boltokba és a piacra kerül. Bálteanu Ion, a vállalat igazgatója megmagyarázta, hogy a délután és az este folyamán beérkezett tartalék, nem kerül fonnyadtan a pultokra, ugyanis tökéletes szellőztető berendezések társaságában, állandó kezeléssel-válogatással „éjszakázik“ a 31 tonna újkrumpli, a 7 tonna saláta, a 9 tonna káposzta és a 6,7 tonna zöldhagyma, amit a 30 tonna tavalyi krumplival együtt Június közepén a brassói piacokon • Bőséges zöldségfelhozatal, gazdag választék • A hónap második felében is kielégítőnek ígérkezik az ellátás másnap szándékszanak piacra szállítani. Hajnali négy órától kezdődően érkeznek a teherkocsik a friss szedéssel is, ebből most a legfontosabb a — nagyon keresett — paradicsom és az uborka. Ugyancsak frissen szedett a 4000 kötés leveszöldség, 2000 darab tök is, mely látogatásunk időpontjában érkezett. A választékot kiegészíti a magántermelők felhozatala: a karfiol, a csípőspaprika, a sörtetek stb. Talán nincs olyan szezonzöldség, amelyet ne találnánk meg a brassói nagypiacon a kora reggeli órákban. Viszont kevés a gyümölcs. Ennek objektív oka, hogy a megye gyümölcstermesztői általában később „szüretelnek“, a más vidékekről érkező gyümölcs pedig egyelőre nem fedezi a szükségletet. Június második felére, a leszerződött árumennyiséget véve alapul, szintén kielégítőnek ígérkezik Brassó zöldségellátása. Előreláthatólag a megye ötsz-ei 400 tonna zöldséget hoznak piacra ebben az időszakban, a más megyékkel kötött szerződések maradéktalan betartása öszszesen 1800 tonnára egészíti ki a brassói piacokon a zöldségmennyiséget. Valamelyes javulás mutatkozik majd a gyümölcsfelhozatalban is, a tervek növekvő tendenciát mutatnak, 410 tonna gyümölcs leszállítása-eladása valószínűleg elhárítja az ilyen irányú panaszokat is A hétvége az elmúlt héten is munkanappá változott az ország számos kisebb és nagyobb gyárában, üzemében, az építőtelepeken és szántóföldeken. S bár helyenként, többek között a fővárosi építőanyagipari gyárban is, már a negyedik felajánlott munkanap feladatainak tettek eleget, a részvétel, az odaadás ugyanolyan erőteljes volt, mint a legelső vasárnapi műszak alatt. Ennek külső jegyei elsősorban abban láthatók, hogy valamennyi váltás dolgozott ezen a napon ; a négy vasárnap 1120 lakás egészségügyi berendezéseit állították elő, 6000 négyzetméter kerámia, 4000 négyzetméter fajansz és 5600 négyzetméter homokkő búr- AZ ÉPÍTŐMUNKA HÉTVÉGI MŰSZAKJAI hotóanyagot, valamint 160 tonna csatornázáshoz szükséges homokkő csövet gyártottak. A termelés megszervezése, az anyagellátás, az irányítás is olyan volt, mint a rendes munkanapokon. Marin Cristea mérnök-igazgató bejárta a munkahelyeket ugyanúgy, ahogy hétköznapokon szokta, megoldott számos olyan kérdést, amely megkönnyítette a vasárnapi műszak munkáját. Bihar megyében ezen a vasárnapon nemcsak a gyárakban, hanem a vizek partján, a gátakon is megszakítás nélkül folyt a munka. A Fekete Körös végre megadta magát, a víz magassága jóval a veszélyes szint alá esett. Szalontán azonban még tart a küzdelem, és a környező községekben, falvakon is, résen vannak az emberek, hogy ne tudhasson többet ártani a medréből kiszabadult áradat. Az Intercontinental olajgyárban a helyreállítással foglalkozott a legtöbb munkás. Szerelték a motorokat, előkészítették a munkát a palackozó részlegen, hogy — amint tervezték — hétfő reggel megkezdhesse a termelést ez az osztály is. A Criíjel cipőgyárban 850 pár cipőt állítottak elő. Hétfőn ebben a gyárban is újrakezdi a termelést a cserzőosztály, a termelési kieséseket pedig júniusban teljes egészében behozzák. A zsílvölgyi bányákban szintén teljes volt a műszak. Mindhárom váltás leszállt a bányába és a munkaidő lejártával az eredmény 17 000 tonna energetikai és kokszosíthatói szén volt. A szabadnapos bányászok a felszínen segítettek az árvíz nyomainak eltüntetésében. Volt aki az erdei utak javításában, a vízpartok, a gátak megerősítésében, a hidrotechnikai építőtelep helyreállításában dolgozott. A vajdahunyadi bányaipari vállalat dolgozói sem maradtak el a szénbányászok mögött. Tonnában számolva, a felajánlott műszak 4000 tonna vasércet, 2100 tonna vaskoncentrátumot, 1700 tonna dolomitot ér. A VESZTESÉGEK FELSZÁMOLÁSÁÉRT (Folytatás az 1. oldalról) Az állatállományban nem okozott említésre méltó veszteséget az árvíz, de az esők, havazások, a hideg miatt körülbelül 3800 darab juh pusztult el az erdei nyári szállásokon. Termelőszövetkezeteink gépi felszerelésében nem esett kár, az épületkárok is elenyészőek. — Milyen gyors, operatív intézkedésekre került sor az árvizet követő napokban, milyen mértékben sikerült javítani a helyzeten, s ezeknek az intézkedéseknek a nyomán mi a Hargita megyei mezőgazdaság helyzete ezekben a napokban ? — Az árvíz, az esőzések következményeinek a felszámolása nehéz természeti körülmények között folyt, s lényeges javulásra csak ezután számítunk. Mint ismeretes, az árvizet kiváltó esőzések után is még hosszú napokig vissza-visszatért az eső s lehetetlenné tette a gépek igénybevételét. Amit június 6-ig megvalósítottunk, azt teljes egészében kézi erővel és fogatokkal tettük. Sok helyen gumicsizmákkal felszerelkezve dolgoztak az emberek a mezőn, előszedtük a régi ekéket, lovakat, marhákat fogtunk eléjük s próbáltunk minden áron szántani, vetni. Gyergyóalfaluban volt olyan nap, hogy 90 fogat is dolgozott, Csíkszentgyörgyön több mint 70. Bátran állíthatom, hogy a termelőszövetkezeti tagság soha ilyen nagy számban nem vonult ki a mezőre, mint ezekben a nehéz napokban. A munkának meg is van az eredménye : június 6-ig sikerült 26 000 hektárra növelnünk a bevetett területet. Az adósságunk azonban még így is igen nagy : a legfontosabb kultúrnövényünkből, a burgonyából, több mint 4000 hektárt, a kukoricából 2210 hektárt kell elültetnünk, illetve vetnünk. A megyei pártbizottság és a mezőgazdasági irányító szervek konkrét intézkedési tervet dolgoztak ki, minden egyes termelőszövetkezetbe felelős beosztású dolgozókat irányítottunk, hogy segítséget nyújtsanak. Pontosan megállapítottuk a vetőmagszükségletet s korántermő vetőmagokkal cseréltük ki a készleteket. Ugyancsak felmértük a műtrágyaszükségleteket, s azonkívül, hogy központi alapokból 300 tonnával kiegészítettük a termelőszövetkezetek készleteit, az egyes termelőszövetkezetek között is újra elosztottuk a tartalékokat. Az intézkedések nyomán javult a helyzet. Szántóföldjeinket megszabadítottuk a víztől, elegendő és megfelelő vetőmaggal rendelkezünk, sikerült a rendkívüli időjáráshoz alkalmazkodni. 8—9 többé-kevésbé kedvező munkanap alatt végezhetünk a hátralévő teendőkkel. — Hargita megye főleg mint állattenyésztő vidék ismert. A mostoha időjárás minden bizonnyal befolyásolta az állattenyésztés eredményeit is. Itt is különleges helyzetek, feladatok elé állította a termelőszövetkezeti dolgozókat. Mint mondottam, állattenyésztésünk is megsínylette a kedvezőtlen időjárást, s ez elsősorban a juhállományra vonatkozik. Az év első öt hónapjának állattenyésztési eredményei ennek ellenére jók. Húsbeadási tervünket mind szarvasmarhánál, mind juhnál túlteljesítettük és sikerült tetemes létszámgyarapodást is elérni az állományban, így például szarvasmarha állományunk május végéig 3744 darabbal, juhaink száma pedig 22 000-el volt több mint az év elején. Termelőszövetkezeteink teljesítették a fedeztetési és az ellési tervet, s minden lehetőségünk megvan arra, hogy az állatállomány létszámát tovább növeljük, eleget tegyünk feladatainknak. A hústermelés növelése érdekében Székelyudvarhelyen az ősszel 5000 kiselejtezett juhot fognak be hizlalásra, Homoródszentmártonban pedig szövetkezetközi társulás alapon 2500 bárány hizlalására rendezkednek be. A kedvezőtlen időjárás különleges helyzetet teremtett és megnehezítette a takarmányalap biztosítását. Kaszálóink jelentős hányada még vízben van, a száradásra nincs idő várni. Vizes területeken is kaszálni kell a füvet, s ha nincs lehetőség a szárításra, be kell silózni a takarmányt. Ugyanez vonatkozik a lóherére, lucernára, vetett takarmányokra. A megye termelőszövetkezetei elegendő silógödörrel, aknával rendelkeznek s ezeket mind meg akarjuk tölteni. A takarmány betakarítást ez évben lényegesen megkönnyítik a gépek, téeszeink ugyanis nagyszámú — a hegyi terepen már jól bevált — Carpatin típusú könnyű kaszálógépet vásároltak. S ha a rossz idő miatt téesztagságunk a szántóföldeken nem dolgozhatott, tétlenül mégsem ült; a tervezettnél sokkal nagyobb területen végzett legelő-takarítást. 1970 folyamán 24 000 hektáron kellett volna legelőtakarítást végezni, az eddigi megvalósítás viszont már több mint 40 000 hektár, s ez a szám minden bizonnyal még növekedni fog. — Végezetül talán a kilátásokról, lehetőségekről. — Nehéz és hálátlan dolog ilyen körülmények között jóslásokba bocsátkozni. Egy bizonyos : Hargita megye dolgozó parasztsága, a mezőgazdasági szakemberek, az irányító szervek mindent megtesznek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a természeti csapás következményeit. A lelkesedésről, a tenniakarásról már szólottam. Dolgozó parasztságunk eddig is a körülmények által megkövetelt helyzet magaslatán állt, minden bizonnyal nem tesz másként a továbbiakban sem. Mint ismeretes, a napokban Teleorman termelőszövetkezeti tagsága felhívással fordult az egész ország földműveseihez. Ez a felhívás nálunk is visszhangra talált és bátran állíthatom, hogy Hargita megye dolgozó parasztjai mindent megtesznek, hogy a földből a maximumot csikarják ki és a központi alapokba minél több mezőgazdasági terméket juttassanak. Minden áron eleget teszünk burgonyatermesztési és beadási tervünknek, mert tudjuk, nagy szüksége van az országnak erre. Ezekben a napokban érthetően a burgonyára fordítjuk a fő figyelmet. Az ültetésére, s ahol az esőzések előtt ültettek, az ápolásra. A kései ültetés ellenére is érhetünk el jó eredményeket. Volt már arra példa Csíkban és Gyergyóban, hogy a június 20-i ültetés rekordterméssel fizetett. A most megjelent párt- és kormányhatározat az állati termékek felvásárlási árának javításáról megyénk állattenyésztésére is ösztönzőleg hat. Termelőszövetkezeteink tagsága elmélyülten tanulmányozta a határozat minden egyes sorát, s a közgyűlések végén elhangzott munkavállalások, felajánlások ismeretében bátran kijelenthetem : Hargita megye nagymennyiségű terven felüli termékkel fog hozzájárulni a központi alapokhoz. Bizonyosra vehető, hogy megyénk mezőgazdasága rövid időn belül felszámolja veszteségeit s szorgalmas parasztságunk megfeszített munkája ezen az őszön is megtermi gyümölcseit. MŰVELŐDÉS ELSŐ NAPOK Kiküldött munkatársunk telefonjelentése A zártkarú Mamaia, ahol vendégeit fogadja az ország, olyan most is, mint az előző években, sőt, mintha melegebb idővel, fényesebb napsugarakkal készült volna a vendégfogadásra. Csak mi nem vagyunk olyanok, mint máskor. Az ember fél valahogy gondtalanul sütkérezni, koccintani, filmekről vitatkozni, s a vendégeink is elfogódottak. Nagyon csendesen kezdődött a II. Balkán-filmfesztivál. Mindjárt az első este a vetítés megindulásával, az üdülőhely Nyári Színházának nézőtere előtt, megjelent az ország hétköznapi élete. A víz, melynek látványától csak az utóbbi időben iszonyodtunk, mindkét arcával megjelent. Előbb az árvízről készített dokumentumfilm előttünk jól ismert képsorai döbbentettek rá ismét a közelmúlt eseményeinek tragikumára. Különös volt ezután viszontlátni a szelíd nyári Dunát, az ember már-már fél hullámzó folyóvizet látni, pedig az egy évvel korábbi színes film (rendezte Mircea Popescu) a Vaskapu két part felől épített gátjának találkozásától — A fény kapuja — az építő ember fölényét, nyugalmát, biztonságát példázza. Megkapó ez a párhuzamosság. Előbb az otthonukból kiűzött embereket látni, amint új tömbházakba költöznek, mint a legutóbbi medgyesi híradó mutatta, azután az orsovaiakat, akik előbb új várost építenek maguknak és átköltöznek oda, hogy a régire előre megfontolt, teremtő szándékkal rászabadítsák a felduzzasztott Duna vizét. Az élet fájó, felkavaró ellentmondásosságából azért végső fokon az ember erejét, szívósságát, tudását őriztük meg végső tanulságként. Úgy A második Balkán-filmfesztivál érezzük, e napi aktualitásnak készült dokumentumfilmekkel hazai filmgyártásunk mint vendéglátó, hitelesen mutatta be az országot a baráti együttműködés jegyében érkezett szomszédoknak. A harmadik bemutatott román dokumentumfilmért Aranypálmát kapott tavaly Cannes-ban Mirel Ilieau. A reneszánsz dalai a műfaj sajátos terméke. Európai hírű együttesünk, a Madrigal-kórus műsorából ad szemelvényeket stílusos építészeti környezetbe, hangulatilag összehangzó fajba helyezve. Sok fantázia, szépérzék, mérték van ebben a filmben, amelynek rendezője megtalálta a valóban filmszerű lehetőséget a koncertterem végtelenné tágítására, a látványosság eszközeivel tudta felfokozni a kórus hatását a nézők felé. Gopo új rajzfilmje, a Csókok, mulatságosan groteszk ötletre épül. Az emberi társadalom, vagy inkább az emberi kapcsolatok történetét vázolja fel valamelyest : a változások indítéka az, hogy a sokaságban valaki valakit megcsókol és erre fel azonnal fölébe kerekedik, ami a filmben úgy fejeződik ki, hogy egyszerűen az illető fejére ül, így épülnek és borulnak fel sorra az elnyomásra alapuló struktúrák, mígnem rájön valaki, hogy a csók nemcsak Júdás-csók lehet, hogy kezet is lehet fogni utána, össze is lehet fogni, nemcsak egy*más fejére állni. S miután a sok emberke kézenfogva táncolja körül a Földet, Földünk odafordul a Hold* hoz, megcsókolja és a fejére ül... A hazai játékfilmeket a Kárhozottak kastélya képviselte, amelyről már írtunk a fővárosi bemutató alkalmából. Hétfő Bulgária napja volt. Bemutatásra került a Tanúvallomás és a Nyolcadik című játékfilm és több dokumentumfilm. Kedden a görög, szerdán a jugoszláv, csütörtökön a török filmek, pénteken ismét a vendéglátó Románia filmjei kerültek, illetve kerülnek műsorra. A záróest hazai filmjét Ion Grigorescu és Manole Marcus készítette, címe : A kanári és a hóvihar. Halász Anna Barátságok szövődtek BESZÉLGETÉS EMANOIL ENGHELLEL, a nagyváradi Állami Színház igazgatójával Debrecenben vendégszerepelt a nagyváradi Állami Színház, mindkét tagozatával. Visszatérésük után EMANOIL ENGHEL igazgató válaszolt kérdéseinkre. — Hogyan alakult ki a két város, Nagyvárad és Debrecen, közötti színházi barátság ? — A két város párt- és állami szerveinek küldöttségei kölcsönösen meglátogatták egymást. S nemrég megegyezés történt a két színház közötti kapcsolatokra vonatkozóan is. Ennek értelmében mi most vendégszerepeltünk Debrecenben, a Debreceni Színházi Napok alkalmából.. ősszel magyarországi barátaink viszonozzák a látogatást. — Mit játszottak és milyen sikerrel? — A román tagozat Calderon Casa cu douä intrari című darabjával és Ilie Paunescu-Paul Aristide Salátafejek című darabjával, a magyar tagozat a Tévedések vígjátékával és Deák Tamás Hadgyakorlatával lépett fel. Mielőtt előadásaink fogadtatására térnék, hadd jegyezzem meg, hogy a Debreceni Színházi Napok igen rangos színházi rendezvény. Jelen volt a budapesti Nemzeti, a Thália, a Madách, a József Attila Színház, a kecskeméti és veszprémi színházak, korszerű felfogásban rendezett, magas , művészi színvonalú előadásokkal. Mondanom sem kell, hogy ebben a komoly mezőnyben a mi együttesünk részvétele révén nemzetközivé avatott versenyen igyekeztünk képességeink, tudásunk legjavát felmutatni. Előadásainkat mind a közönség, mind a szakemberek, a kritika melegen fogadta. Már első előadásunkkal, a Debreceni Napokat megnyitó Calderon-előadással megnyertük a közönséget, mely élénk figyelemmel követte színészi-rendezői megoldásunkat, s nyíltszíni tapssal adott hangot forró tetszésének. A szakemberek a színpadi mozgást és temperamentumot dicsérték. A Salátafejekkel kapcsolatban hangoztatták a darab és a kivitelezés egybehangzó modernségét. Ugyancsak a korszerűségét méltatták Farkas István rendezésében, a Tévedések vígjátékában, azt a modernséget, mely nem von le a shakespeare-i dramaturgia hiteléből. Számomra is meglepően szép sikere volt a Szabó József rendezte Hadgyakorlatnak; a társulat annyira „formában“ volt, annyira jól játszotta a darabot, mint itthon még sose. Igen kedvező volt a szakemberek véleménye a társulat játékkultúrájáról, arról az elegáns könnyedségről, mely szigorú művészi tartással társult a bemutatott előadásokban. — Az elmondottakhoz, sikerükhöz, azt hiszem, őszintén gratulálhatunk. Mit mondana a debreceniek vendégjátéka elé? — Magyarországon őszinte, meleg vendégszeretettel fogadtak. Barátságok szövődtek, melyeket tovább fogunk mélyíteni, — a további együttműködés perspektívái nyitottak. Szeretnénk, ha ősszel, debreceni barátaink is jól éreznék magukat nálunk. Bölöni Sándor ÖTÖDIK FAL Egy új — és rögtön tegyem hozzá — színes, változatos adásról szeretnék szólni. OTTHON a címe, új is meg nem is új, van elődje, őse, sőt története is. A tévé különböző elnevezésekkel már többször is műsorába iktatott ilyen jellegű családi magazint, amelyben a nevelés időszerű problémáitól kezdve, a háztartási tanácsadón át a legújabb divatkreációig mindent megtalálhat a háziasszony, illetve a dolgozó nő. A mostani adásban is sok minden van, talán túl sok is, így aztán, bár színes és mozgalmas, egy kicsit a felületen mozog, ami ebben az esetben megbocsátható, hiszen a legelső adásról van szó. Tetszett a szatmári gyermekekről szóló kisriport és a tévén továbbított üzenetváltás első része. A keresetlen szavakkal elmondott levelekre bizonyára nemcsak a szülőktől érkezik válasz. Az is újdonságszámba ment, hogy az adás, noha elsősorban asszonyoknak szól, ezúttal nem feledkezik meg a család másik feléről, azaz a férfinemről sem, bizonyára abból a jogos elképzelésből kiindulva, hogy az apákra is ráfér egy kis tanulás ... Az iskolás, didaktikus hangvételű beszélgetéseket viszont untuk, mint ahogy megmosolyogtuk azt az orvosi tanácsadót is, amely tíz-tíz percnyi napfürdőt ajánl — ki tudná megszámolni hányadszor ? — a tengerparti nyaralóknak. Viszont nem rossz az az elképzelés, hogy az OTTHONba egy-egy humoros TV-KRÓNIKA jelenetet is beiktatnak, persze, csak akkor, ha valóban humoros és színvonalas a villámtréfa, máskülönben, nincs semmi értelme. Üdvözöljük tehát a műsorgazdagítás jegyében fogant új adást és kívánjuk, hogy minél hamarabb megtalálja sajátos, egyéni hangját, felépítését, karakterét. A tévé magyar adásából — amely mostantól kezdve vasárnaponként másfél órás műsort sugároz — hadd emeljem ki a hét legjobb riportját, amely már csak témaválasztásával, időszerűségével is kitűnt. A Szatmár melletti falu, Lázári okoshős megvédéséről volt szó, az áradó vizek pusztításáról. Tóthfalusi Béla mozgalmas riportjának — sajnos — különleges időszerűséget kölcsönzött a vizek újabb támadása, de enélkül is érdeklődéssel néztük volna végig. A film ügyesen, érzékletesen elevenítette fel a nagy szatmári árvíz pusztítását — háttérként — és ugyanakkor közel hozta képpel, rajzzal, szöveggel a lázári csata mozzanatait. És ha egy-egy beszélgetés erőltetettnek hatott is, annál szívesebben hallgattuk a falusi asszonyok ízes, közvetlen és ugyanakkor drámaisággal teli beszámolóit. Kár, hogy a riport ritmusa néhol vontatott volt, nem növekedett —, de így is — minden erőszakoltság nélkül — kitűnően örökítette meg a kollektív emberi helytállás egyik szép példáját. Szívesen néznénk meg a folytatását, mondjuk, Maros megyéből vagy a Fekete-Körös mellett vívott nagy júniusi küzdelemről. A vasárnaptól vasárnapig rovat ezúttal filmmel, képes anyaggal gazdagodott, ami tévészerűbbé tette ezt a mind hasznosabbrangosabb politikai rovatot. Dános Miklós 1970. JÚNIUS 17., SZERDA Hiába, mégis itt a nyár. A fővárosi művészeti élet már nem kínál annyi jelentős eseményt, mint korábban. Kezdjük talán a filmbemutatókkal, mert hiszen a moziműsorban nem kellene hogy legyen nyári szünet. • Grisa őrmester címen egy olyan Defa-filmet láthatunk, melynek a témája legalább is ismerős. Az Akasztottak erdeje és A királyért és a hazáért után ismét olyan első világháború idején játszódó történetet filmesítettek meg (Arnold Zweig híres regénye nyomán), melynek hőse az árulás vádjával járja meg a statáriális katonai törvényszék instanciáit. A művészmozi Fejér Tamás ismert magyar filmrendező filmjét, Az idő ablakai-t játssza. Témája : hogyan kezd új életet ? BUKARESTI HÉT Földet sújtó atomkatasztrófa után megmaradt és szimbolikusan Ádámnak és Évának nevezett emberpár ? Monte Cristo jegyében címmel André Hunebelle francia-olasz koprodukcióban aktualizálta a híres Dumas-regény néhány epizódját. A történet ebben a változatban a második világháború végén játszódik. • Egyetlen színibemutatót jelez az eseménynaptár. Az Állami Zsidó Színházban Jefraim Kison Házasság című szatirikus vígjátékát Franz Auerbach vitte színre. Szinte minden este sor kerül egyegy előadásra a főváros két nagy szabadtéri színpadán, a Herástráu park nyári színházában és a Római Aréna dobogóján. • A Beethoven-bicentenárium rendezvényei most sem szünetelnek. Ma este a Köztársasági Palota kistermében Amirás Gábor zongoraművész három Beethoven szonátát ad elő (opus 10, nr. 2, opus 109 és opus 111). Mircea Basarab a filharmonikusok élén a IV. és VIII. Szimfóniát vezényli az Atheneumban pénteken 19-én, illetve szombaton 20- án.