Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-07 / 7076. szám
ELŐRE 2. oldal MAGÁNYOS CÉHMESTER A művelődés! " em kiállítása kapcsán, csupán egyfajta sürgősségi okból villantjuk fel Fuhrmann Károly ötvösművész munkásságát és a körülötte felvetődő problémákat. Ugyanis a Fuhrmann nemzedékét követő fiatal fémdomborító művészek a kevesebb időt igénybevevő, bizonyos mértékben az ötvösművészet hagyományos eljárásaival és megnyilvánulási formáival szakító utat választották. Elfogadhatóan magyarázza ezt a jelenséget, hogy a modern követelmények is ilyen irányban hatnak. Ami azonban nem menti a körülményt, hogy lényegében Fuhrmann Károlyon kívül nincs tradicionális értelemben vett ötvösművészünk. Állításunkat a művész szavai erősítik. — Nem ismerek az országban senkit, aki az ötvösség valamennyi ágát művelné. Elvétve, kiállításokon találkoztam ötvösi kézre valló ékszerekkel, fém tájakkal. Az utóbbi két évtizedben azonban senki sem művelte teljességre törekvően az ötvösséget, legfennebb mellékágként. A fémdomborítás nem meríti ki az ötvösművészet fogalmát. Adva van tehát egy megállapodott, kiforrott egyéniségű ötvösművész, hiányoznak azonban a tanítványok. A céhnek csak mestere van, tagjai nincsenek... — Hogyan alakult Fuhrmann Karól pályaíve ? — Szüleim szerényen élő emberek voltak, idejekorán kenyérkereset után kellett néznem. Rajzkészségemet akartam értékesíteni, amikor Vojth Antal ötvösmesterhez beálltam gyakornoknak. Nála tanultam meg a mesterség gyakorlati fogásait és természetesen ízlésem kialakulására is hatással volt. Később, amikor már a magam lábára álltam, nem elégítettek ki a hagyományos „receptek" szerint készült ékszerek vagy szertartási kellékek klasszikus veretű díszítményei és formái. — önállóságra törekedve, milyen felfedezéseket tett ? — Rádöbbentem, hogy a már-már uniformizált ötvösművészet megújításához az erdélyi népi díszítő művészet milyen határtalan lehetőségeket kínál. Persze, egy népi motívumra alapozott ötvösi nyelvezet kialakítása nem ment simán. Már 1937- ben a hagyományos ötvösművészet történetének tanulmányozásával párhuzamosan mind több és több román és magyar népi fogantatású motívummal ismerkedtem meg és ezek beépítésével lazítottam fel a merev sémákat . Valóban, ősmintákat emel magas művészetté, lágy formák méreg ritmusát lopja be az anyagba, oldja fel a fém ridegségét, anélkül, hogy elejét venné, anélkül, hogy anyagszerűtlenné degradálná. Ennek kapcsán", kérdezzük meg Fuhrmann mestertől, hogy mint alkotót, milyen művészeti problémák foglalkoztatják ? — Elsősorban szeretném leszögezni : bármennyire is modern formahatásokat tükrözi egy-egy munkám, mindig a természeti formák felismerhetőségének a határán kívánok maradni. Szeretem az egyszerűsített, stilizált vonalvezetést és formaalakítást. Nem tagadom, olykor elfog a játékkedv és díszítésekből valósággal burjánzó felületeket teremtek meg. Terveket nem készítek, azok, úgy hiszem ismétlésekhez vezetnének. Az alakítás örömében újabb és újabb formákkal és ritmusokkal lepem meg magam. — És másokat... Mégis mi az, amit legjobban szeret művelni ? — Számomra a munka alkotói kielégülést jelent. Egyformán élvezem az olyan darab kimunkálását, amelyet órák hosszat nagy kalapácscsal kell ütögetnem, vagy egy olyan míves tárgy alakítását, amelyhez csak a legérzékenyebb műszeremmel nyúlhatok hozzá. Négy évtizedes munkásságom során kovácsoltam nagyméretű vascsillárokat, de készítettem filigrándíszítésű gyűrűket is. Ha valaki megkérdezné, hirtelenjében nem tudnám megmondani, hány ékszergarnítúra, díszített tál, kupa, figurális plakett vagy más praktikus rendeltetésű tárgy került ki műhelyemből. Szorgalmas és állandó kiállító vagyok és sok mindenért kárpótol, hogy munkáim eljutottak többek között Olaszországba, a Szovjetunióba és más országokba. Fuhrmann Károlyról valóban elmondhatjuk, hogy minden munkája életes és művészi hatásokban gazdag, készüljön az rézből, vasból, ezüstből, színes kőből. Várfalvi Miklós FESZTIVÁLON ÉS AZON KÍVÜL (Folytatás ez 1. oldalról) rém ,hogy minden esztendőmeghozza ezután is a helyi forrásokból, népművészetből és népi szokásokból táplálkozó meglepetést. Csak az ilyen céltudatosság biztosíthatja a rendezvény igazi értelmét. Ezért figyelem aggódva a „fesztivál-tervtúlteljesítéseket", a halmozó túlbuzgóságot, egymás indokolatlan utánzását. Jót, s jól, inkább keveset, de jót — ha valahol, itt aztán igazán érvényes ez az elv ! A rendezvények „hasznosságát" egyéb apróságokkal is lehet .— kell ! — gyarapítani. Bálványoson, Rétyen többezer példányszámban dobták piacra, illetve a nézőtérre a Bálványosvár és környéke, valamint a Rétyi Nyír és környéke című turisztikai kiadványt, több nyelven. És egyik sem csak kemping- vagy vendéglátóipari népszerűsítő. Ezek a vidéket bemutató és az eseményt is illusztráló kiadványok, képeslapok utólag is ébrentartják az emlékezetet, élményt idéznek. És ami nem jutott eszünkbe : időt, teret kell hagyni a természetjárásnak. Maradjunk Bálványosnál : túrautakat kellett volna szervezni a várhoz, Madártemetőhöz, a Büdös- és Gyilkos-barlanghoz, a Buffogóhoz, Tekenyősborvízhez, Begyenkőhöz. Szándékosan halmoztam : tessék felfigyelni a helynevek ízére-zamatára! És amiről már annyi szó esett : egy egész vidék ízlésének alakításában lenne nagy szerepe, ha az alkalmi árusok giccsei — olajfestékkel mázolt kerámia, terakotta-sípok és balett-táncosnők, almák, körték, katibogarak helyett — a kisipari szövetkezetek és a népi alkotók saját portékájukkal, nép- és iparművészeti munkákkal, használati tárgyakkal lepnék meg a közönséget. A múlt évben így jelentek meg a körösi forgácskalapok, és néhány óra alatt több ezer kelt el belőlük. Egy hagyományos népi mesterséget istápolunk így, de eső és nap ellen is óvjuk vendégeinket. Valószínű, hogy az ilyen példák másutt is hasznosíthatók. A népköltészetet, a népi szokásokat elevenítő szabadtéri rendezvények tehát ünnepként szerepelhetnek egy-egy vidék nyári kulturális eseménynaptárában. Örvendetes lenne a szomszédos és a távolabbi megyék ilyen programjának az összehangolása is. Bálványoson hat-hét megye képviselői jelentek meg. Csoportjaink Slanic-Moldovára, Cölimanestire, Buzáu, Bákó és Hargita megyei fesztiválokra készülnek. Egymás kölcsönös megismerésének (és nem utánzásának !), kulturális értékeink megbecsülésének, terjesztésének kitűnő eszközei ezek az ünnepségek. Azonkívül nyári szórakozás is, közönségnek és műkedvelőknek egyaránt. Csak ne szervezzünk minden két hétben egyet , ha nem akarjuk a régi versenyek sorsára juttatni őket. A MU ÉS KORA SZIGETI JÓZSEF TANULMÁNYAI • Krémmel vettem kézbe Szigeti József tanulmányainak nak most megjelent vá■ ■ logatását.* A hatszáz oldalas kötet két szemen pontból is megelégedéssel töltött el. Egyrészt dicsérnem kell kiadóinkat, hogy az utóbbi években egyre több tanulmánykötetet jelentetnek meg, másrészt A mű és kora olvasásakor Szigeti József két évtizedes tudományos munkájának legjavát volt alkalmam újraolvasni. Bár — mint a magyar irodalomtörténeti tanszék professzorának — alkalmam volt Szigeti minden írását, a kötetbe nem foglaltakats — vele megbeszélni vagy tanszéki gyűléseken megvitatni, mégis frissen, az újdonság ingerével hatott rám legközvetlenebb munkatársam tanulmányainak újraolvasása. Csak a Szigetit egészen közelről ismerők tudják, hogy mennyi vívódás, a bonyolult kérdések feletti töprengés, a tudományos igazság keresésének milyen forró vágya előzte meg az egyes értekezések végső formába öntését. Az eddig megjelent gyűjteményes tanulmánykötetek egyrészétől eltérően Szigeti szigorú és igényes volt önmagával szemben, éppen ezért tudományos szempontból jó és maradandó értékű kötete. A korszak, amivel foglalkozik, szorosan kapcsolódik kedvelt kutatási területemhez, a felvilágosodás korához. Mindig úgy éreztem, hogy az irodalom egységes folyamatából egy szűkebb korszakot csak annak előzményei és utóhatása tanulmányozásával lehet igazában jól megismerni. Enynyiben nélkülözhetetlen segédeszköze minden irodalmi korszak kutatójának Szigeti szintézisre törő könyve. De valóban beszélhetünk-e szintézisről e kötettel kapcsolatban, amelyben különálló írói portrék, műelemzések sorakoznak egymás mellé? Azt hiszem, * Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1970. igen. A mű és kora nemcsak cím, de tartalomra, koncepcióra utalás is. ABalassi Bálintról, Bornemisza Péterről, Balassi Menyhártról, Apáczai Csere Jánosról, Zrínyi Miklósról vagy Mikes Kelemenről írt fejezetek az író egyéniségét bemutatva, a műalkotások titkát kutatva elsősorban a korszak bonyolult társadalmi törekvéseiben keresik a tudományos választ. Közismert tény minden irodalomtörténész előtt, hogy a régi magyar irodalom tudományos feltárása és megmagyarázása a legnehezebb feladatok közé tartozik. A felmerülő akadályok közül elsősorban meg kell említenünk a régi irodalmi emlé kÖNYVEK kék nagymértékű elpusztulását. A véletlenül fennmaradt művelődési adatokra épült fel minden eddigi részletkutatás vagy szintézis-kísérlet. Az adatok jelentős részének elveszése természetszerűleg vezetett a meglevő irodalmi dokumentumok magyarázatával kapcsolatos téves vagy egyoldalú értelmezésekhez. A pozitivista és a szellemtörténeti iskola sok esetben éppen egyoldalú módszereivel akadályozta meg a további kutatásokat, tagadva az alkotó tudományos képzelet fontos szerepét. Szigeti könyve bevezető fejezetében az általa alkalmazott módszert magyarázza, tanulmányai viszont híven tükrözik a történeti anyagot rendszerező, új módon értelmező tudósi munkájának eredményeit, minden eleve elfogadott elmélet eleve kizárja más elméletek helyességét. Ez Szigeti egyik alapvető nézete a régi irodalom olyan kérdéseivel kapcsolatban, amelyekre vonatkozólag sok ellentétes tudományos magyarázat alakult ki. Helyeselnünk kell a szerzőnek azt a módszertani eljárását is, hogy elsősorban a fennmaradt nagy művek (Balassi, Bornemisza, Zrínyi alkotásai stb.) komplex elemzésére törekszik. Ezzel akarja megmagyarázni azt, amire vonatkozólag alig van adatunk s kevés a remény, hogy a legszorgosabb kutatás révén is valaha olyan történeti dokumentumokat fedeznek majd fel, amelyek a ma még bizonytalan kérdésekre biztos választ adnak. Szigeti számos olyan kérdéssel foglalkozik -- így pl. kötete legterjedelmesebb, a Balassi-Comoediáról szóló tanulmánya is ezek közé tartozik, amelyekre irodalomtörténetírásunk nem adott megnyugtató választ. Szigeti módszerének szemléltetésére hadd idézzük bevezetőjének A fiatal Balassi Bálint című fejezetet magyarázó részét. „Ha Balassi életművét — írja a szerző — a kor társadalmi és történeti kontextusaiban szemléljük, kiviláglik, hogy a költő fejlődésében döntő szerepe volt a politikai viszonyok alakulásának. A Habsburghatalom előretörése mélyen foglalkoztatta a magyar népet a XVI. század utolsó évtizedeiben:" Igazat kell adnunk Szigetinek, , hogy csakis’ az összes jelenségekegyüttes vizsgálata, de különösképp a korszakra szél.,elemző „vallási-politikai - -alkoSZfSlat szem előtt tartásával" kell vizsgálni és értelmezni Balassi Bálint életművét. Ebből a sokirányú vizsgálatból kiderül, hogy a nagy költő életének a „politikum sokkal jelentősebb eleme volt", mint ahogy azt eddigi magyarázói hitték." „Az összefüggések feltárása tehát olyan felismerésekhez is elvezethet, amelyekre nincsenek filológiai adataink." A hetvenkét oldalas Balassi-fejezet, amely egy későbbi nagy monográfia bevezetője, éppen e módszer következetes alkalmazása révén válik nemcsak meggyőző tudományos értekezéssé, hanem izgalmas olvasmánnyá is. Azt hiszem, nem egyedül olvastam egyre növekvő izgalommal Szigeti régi titkokat megfejteni akaró értekezéseit, tudással és az igazságkeresés szenvedélyes izzásával áthatott érveléseit. Ugyanezzel a módszerrel mutatja be Mikes Kelement is, elvetve a „hagyományos” elemzést és helyébe „Mikes belső fejlődésének" rajzát állítja. „A Törökországi Levelek titkára sem ad választ — írja Szigeti —, ha pusztán a francia levélirodalom oldaláról közelítjük meg. Kétségtelen, hogy sok formai és tartalmi azonosság észlelhető Mme de Sévigné levelei és Mikes Leveleskönyve között, s ezek forrása lehet a francia levélírónő. Mégis helytelen lenne, ha a Leveleskönyv létrejöttét egyoldalúan francia hatásra vezetnék vissza, hiszen a Leveleskönyv egész más világot tár fel: egy nagy ügy s a hozzá kötött emberek bukását. Mi köze ennek Mme de Sévigné gondtalan világához?" Teljesen igazat adok Szigetinek a Mikes-értelmezés központi kérdését illetőleg. Két évtizeddel ezelőtt én is ugyanezt a nézetet vallottam a hagyományos Mikes-magyarázatokkal szemben. Azt fejtegettem, hogy Mikesnél élete központi kérdése éppen az, amiről nem ír, de mindig rá gondol: az elbukott szabadság nagy ügye, amelynek megtestesítését egyébként ő is Rákócziban bítátja a Szigeti Mikes-tanulmánya. ..Egyébként sokoldalúan mutatja be a Törökországi Levelek íróját és új adattal gazdagítja az életművéről kialakult tudományos nézeteinket. Göndörök itt elsősorban a Mikes Kelemen ismeretlen kézirata című fejezetre. A Désen évtizedekig lappangott kézirat megtalálása és főleg annak megmagyarázása, hogy ugyanegy , szöveg ,két ,fentmaradt: a dési líceum könyvtárában felfedezett és a kolozsvári Egyetemi Könyvtár kézirattáriban őrzött kézirata közül melyik az eredeti, ez Szigeti tanulmányának a tárgya. -Kitűnő filológiai érzékkel éstudással bizonyítja be a szerző — ellentétben az eddigi felfogással — a dési Mikes-kézirat eredeti vaéját. A kötet minden tanulmánya a komplexmódszer alkalmazásának helyességét, a hiányzó adatok esetében pedig a tudományos hipotézisek felvetésének a szükségességét igazolja. Természetesen nem állítom, hogy ezzel a helyes módszerrel is nem lehet téves elméleteket felállítani, vagy vitatható következtetéseket levonni magából a műelemzésből is. Azonban egy tanulmány vagy kötet nem vitatható tételei révén válik értékessé — a tudomány mindig ellentétes nézetek harca révén jut újabb eredményekhez —, hanem a legfontosabb szakkérdések sokoldalú és meggyőző erejű bizonyítása által. Ilyennek érezzük Szigeti minden tanulmányát, amelyek közül legkiemelkedőbb nemcsak terjedelménél (152 oldal), de módszerénél fogva is A Balassa Comoedia és szerzője című kismonográfia, mely először Budapesten az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot. Újraközlése azért vált szükségessé, hogy a hazai olvasók is megismerhessék ezt a méltán feltűnést keltett tanulmányt. Ismeretes, hogy a Balassi-Comoediát 1803-ban való felfedezése óta a kutatók hosszú sora elemezte, de másfél száz év óta az irodalomtörténészek sem a szerző személyét, sem a mű eszmei mondanivalóját illetőleg nem jutottak egyöntetű álláspontra. Meggyőződésem szerint Szigetinek sikerült meghatároznia a mű mondanivalóját, célzatát, jellegét, műfaját és szerzőjét is. A Szigeti elemzéséből kiderül, hogy a Balassi-Comoedia az első teljesen eredeti magyar nyelvű dráma, melyben a korabeli haladó európai gondolatok tükröződnek. A műben ugyanis filozófiai probléma: a szabad akarat kérdése vetődik fel és e merész koncepció gyökerei Észak-Olaszországba vezetnek, ahol a XVI. század dereszén antitrinitárius gondolkodókazt hirdették, hogy a bűnnek és erénynek egyaránt isten az oka. Szigeti érdeme, hogy felfedezte és tudományosan, megmagyarázta e drámának máig nem sejtett mondanivalóját, s egyúttal kijelölte e mű központi helyét e korszak magyar irodalmában. Ami a szerzőséget illeti, Szigeti szerint Bornemisza Péter írta a Balassi- Comoediát. Bár a szerzőségre vonatkozólag Szigeti egyetlen közvetlen bizonyítékot sem tud felmutatni, viszont a közvetett érvek egész sorával tudja valószerűsíteni Bornemisza Péter szerzőségét. A mű és kora ismertetésével kapcsolatban éppen azért emeltük ki a szerző komplex módszerét, mert az irodalomtörténetírásban általában, a régi irodalom területén pedig különösképpen, csak így lehet maradandó értékű eredményt elérni. Szigeti könyve elénk tárja a maga egész bonyolultságában a kort s a korban az írót és életművét. A tudósnak és tanárnak azt kívánjuk, hogy kitűnő felkészültségével folytassa tovább tudományos munkáját és neveljen minél több fiatal kutatót a hazai közgyűjteményeinkben levő oly gazdag régi magyar irodalmi anyag feldolgozására. Jancsó Elemér Hiába vártuk az Enescu-fesztiválra is ,hogy utána — ki tudja— tán végleg hazatérjen, örökre elmarad most már Sir John — Corbironi ígért hangver-,senye s a Zonei Periedé'' is... Egy nagy dirigens-nemzedék búcsúzik el tőlünk, azok, akik a sokat igérő fiatalok voltak valaha a vezénylést önálló művészetté avató Toscanini fénykorában. Sokáig legenda: volt csak itthon Perica neve, majd., a rádióközvetítések folytán Oly. . ' otthonos ' lett a muzsikája a hazai zenekedvelők, számára, hogy ' ' ha.. . 'műsor közepén nyitottuk ki véletlenül a készüléket, akkor is ráismerhettünk a vezénylésére, mint a Georgescuéra, a Silvestriére. Most már csak a rádió érzi egyéniségüket s egy- BÚCSÚ Iones Perleától re több meghitten ismert tónus, hangvétel, értelmezés mögül tűnik el az élő ember. Periea jelenlétének az emléke a legfrissebb. Egy generáció nőtt fel addig, míg újra a filharmonikusok elé lépett a karmesteri dobogón. Furcsa volt a közönség : soha ennyi öreg s ennyi serdületlen kamasz nem ült még a nézőtéren. Akik valaha érett fiatalon hallgatták utoljára, most elhozták unokáikat. De három évtized átszámítási alapja bizony nem „három esztendő", mint a mesében . Akinek a muzsikája nem hogy ugyanolyan maradt, de egyre szebb, teljesebb, mélyebb és zengőbb lett a rádió tanúsága szerint, az most félig bénán ült a zenekar elé. Tragikus látvány volt. De az egyetlen ép kar felemelkedett, s csodálatosan fiatal, lángoló és sugárzó muzsikát varázsolt elő a zenekarból, amely úgy játszott, mint még soha. A beteg testet kínpadra vonhatta a vezényléssel járó fizikai munka, de a muzsika, a muzsikus felülemelkedett a fájdalom esetlegességén, magánügyén. Visszatért volna megint, Enescu emlékének adózni, s visszatért volna örökre. Késő. A fájdalmas látvány visszavonul a szürkülő emlékek közé. De elevenen marad Periea muzsikája. Halász Anna JEGYZET ■.................................... .,BI" Ötletválság avagy nemtörődömség ? Fölösleges kerülgetnem a szót. Pillanatnyilag egyetlen fajta képeslap van forgalomban Kovásznán és ezért egy kissé lelkiismeretfurdalásom van. Ugyanis ezelőtt két évvel „csak“ három féle volt, és én akkor egy jegyzetben szóvá tettem, hogy valamikor jóval több ízléses tájkép volt forgalomban a Siklóról, az Árpád-fürdőről, a strandról, a Tündérvölgyről stb. Szót emeltem a kis választék és főként az igénytelen kivitelezés miatt, az eredmény pedig az lett, hogy ebben az évben a három féléből csak egy kapható. Már-már attól tartok, hogy e sorok megjelenése után ez is el fog tűnni, jussé ke, inkább tűnjön el az is, mintsem, hogy ezzel riasszák el a fürdővendégeket Kovásznáról. Mert ez a képeslap elrettentő példája annak, hogy mit nem szabadna forgalomba hozni. A városi művelődési ház „uralja“ a levelezőlap nagyságú képet, az az épület, amely (külalakra legalábbis) közismerten építészeti baklövés és amelyet mind a helybeliek, mind pedig a környékbeliek egy kicsit keserű iróniával ,,kultúrcsűrnek“ neveznek. Utánanéztem, az egész városban ez az egyfajta képeslap kapható, a fürdővendégek százai pedig naponta méltatlankodnak emiatt, hisz Kovásznáról mégsem illik a brassói Fekete templom fényképét postázni. íme, a könyvüzlet elárusítónőjének kifakadása :*„ A képeslapok miatt mindennap szégyenkeznem kell a fürdővendégek előtt. De lássuk hogyan vélekedett az egyik fürdővendég, aki épp akkor lépett ki az üzletből üres kézzel : — Immár harmadszor nyaralok Kovásznán — kezdte Bibu Eugen, bukaresti lakos — és számomra mindig megmagyarázhatatlan volt, hogy egy olyan fürdővárosban (ha jól tudom, újabban nemzetközi fürdővárosként emlegetik Kovásznát), ahova annyi idegen jön, ne lehessen kapni többféle színes, vagy csak fehér-fekete, de ízléses képeslapot. Most nyugdíjas vagyok, a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgoztam, sokat jártam külföldön. Ottani barátaimnak is akartam egy-egy képeslapot küldeni innen, de ennek az otromba épületnek a fényképét szégyellem külföldre küldeni. .. Vajon hol akad el az ügy ? A kovásznás fogyasztási szövetkezet állítólag nem hibáztatható, mert megrendelte a megyei szövetségtől, de ott is csak úgy vették figyelembe a rendelést, mint annak idején Kézdivásárhelyen, az egykori rajonközpontban. Volna egy konkrét javaslatom : a képeslap-ügyekkel foglalkozó szervek kérjenek fel egy olyan tehetséges és jószemű fotóst, mint mondjuk Bartha Árpád, hogy járja végig a megye nevezetességeit (értem ezen a festői szépségű tájakat is, sok más egyéb mellett) és készítsen annyi felvételt, amennyi feltehetőleg kielégíti az igényeket. Azt hiszem, nem kétszeresen térülnének meg a kiadások és az ügyön legtöbbet a megye idegenforgalma nyerne. Zágoni Attila 1970. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK stb. Mint amikor egy hatalmas tó közepébe követ hajítanak, úgy gyűrűzik az emberi érdeklődés minden irányban. Talán nem éppen olyan kereken, a kör néhol kicsúcsosodik, másutt pedig behorpad, de az érdeklődés akkor is rendkívüli és sokoldalú. * Már a múltkor beszéltünk a világűr felkutatásáról, azóta már azt is megírták a lapok, hogy olasz tudósok kutatásainak eredményeként — egyelőre persze csak elméletben — húsz kilogramm holdporból annyi oxigén állítható elő, amennyi fedezi egy holdutas 24 órai szükségletét. Most már csak a gyakorlati megoldás van hátra mert ha az ember eljut a Holdra — s a jelek szerint egyre sűrűbben eljut — holdporban nem fog hiányt szenvedni. Ugyanakkor — hála a már említett gyűrűs figyelemnek — félszemünk még mindig a messzi múltat kutatja. S ennek a kutatásnak is megvannak a maga hősei, mint például a közismert Thor Heyerdahl, aki a Ra-2 elnevezésű papíruszhajón röpke 57 nap alatt átkelt az óceánon , a marokkói Szafitól Barbadosig. Azt bebizonyítandó hogy ezt az utat igenis megtehették, és valószínűleg meg is tették ókori hajósok. Van ennek a páratlanul férfias sportteljesítménynek egy igen figyelemreméltó humánus eszmei mondanivalója is. Az, hogy az emberi faj egységes, hogy az emberi kultúra egységes volt már a legrégibb időkben. S a jelképek területén sem kell különösebben jártasnak lennie annak, akiben rögtön felmerül a kérdés : ha a legkezdetlegesebb műszaki feltételek mellett sikeresen küzdöttünk le ilyen irdatlan távolságokat, akkor ma, amikor hála a technika fejlettségének a messzeség minimálisra csökkent, akkor ma — no de ezt a gondolatkört igazán maga is befejezheti az olvasó. ■ - ■ • ...... - • -• - . , És még mennyi mindent megtudhatunk a múltról! Hiszen csak nemrég bukkantak Thera város nyomaira, amelyet negyedfél évezrede pusztított el egy vulkán, s ma már minden okunk megvan rá, hogy magasfokú ókori civilizációt feltételezzünk ezen a helyen, alig hatvan mérföldnyire Kréta szigetétől. Elannyira, hogy a mondabeli Atlantiszt már itt is keresgélni kezdik a tudomány romantikusabb hajlamú megszállottjai. Az érdeklődés körei kimeríthetetlenek. Néha elég parányi célpontok körül gyűrűznek, ezt bizonyítja egy irodaszereket gyártó brit cég kimutatása is. Statisztikailag megállapították ezek a kutatások, hogy a közismert kis gem-kapcsoknak csupán húsz százalékát használják eredeti rendeltetésüknek megfelelően papírlapok összefogására, öt százalékukkal fogat, ugyanannyival körmöt piszkálnak, 17 százalékkal szakadt ruhadarabokat fognak össze, három százalékkal pipát szurkálnak, 14-et telefonálás közben elgörbítgetnek, a többi 36-ot pedig elszórják. A gyár szempontjából nyilván igen jelentősek ezek a kutatások, nekünk mégis az egyszeri gyerek jut eszünkbe, akitől a tanító megkérdezte, hogy hány lába van a cserebogárnak, mire a válasz ismét csak kérdés volt: „Tanító bácsinak más gondja nincsen ?" Ezt a viccet azok a detroiti statisztikusok sem igen ismerhetik, akik hosszú kutatás után végérvényesen eldöntötték s a világ tudomására hozták, hogy általában a gépírónak minden kétszázadig az egyetemi hallgatók minden tizennegyedik s az építőipari napszámosok minden negyedik szava káromkodás. Nyilván nem vasár- és ünnepnapokon ! Még furcsábban járt az a stockholmi intézmény, amely tűzrendészeti próbariadója során rekordot ért el : a 166 alkalmazott három perc és tíz másodperc alatt elhagyta a négyemeletes épületet. Nevetségessé akkor váltak, amikor egy szemfüles riporter lestoppolta, hogy ugyanazok munka végeztével két perc nulla másodperc alatt szoktak eltávozni... Végül egy személyes jellegű statisztikai adat. Kiszámították, hogy az Eiffel-toronynak évente két és fél millió látogatója van. E sorok írója, aki egy hónappal ezelőtt járt Párizsban — életében először — most keserű szájízzel veszi tudomásul, hogy noha régi álma teljesült, de valamiből ismét kimaradt. Átment a toronyóriás alatt, és senki sem számolta meg... Majtényi Erik SPORT • SPORT • SPORT • SPORT A Craiovai UNIVERSITATEA és a Bukaresti DINAMO Qlabdarúgó EVK 64-es mezőnyében A labdarúgó EVK ügyvezető bizottsága, Stanley Rousnak, a FIFA elnökének jelenlétében, ülést tartott Luxemburgban : véglegesítették a rendezvény lebonyolítási rendszerét, kisorsolták az 1970—1971. évi küzdelemsorozat mérkőzéseit. Hazánk színeit a Craiovai Universitatea és a Bukaresti Dinamo képviseli a hagyományos torna 64-es mezőnyében. Az Universitatea a Pécsi Dózsa magyar együttessel, a Dinamo pedig a szaloniki PAOK csapatával mérkőzik az első fordulóban, amelynek időpontja : szeptember 1 — szeptember 30. A napot, napokat, persze, még nem tudjuk, mindkét csapatunk csak ezután tárgyal az ellenféllel, a sorsolás során viszont már eldőlt: friihol az Universitatea, mind a Dinamo vendéglátó lesz az első 90 percen. A fővárosi Republicii stadionban lezajlott Románia—USA női atlétikai viadal első napján lányaink 38—22 arányú vezetésre tettek szert, fölényüket bizonyítja, hogy a műsorra tűzött hat versenyszám közül ötben végeztek az első helyen. Eredmények ■: 200 m : MANIS LAING (USA) — 23,4 mp ; diszkoszvetés : LIA MANOLIU — 56,36 m ; magasugrás: CORNELIA POPESCU — 1,84 m; távolugrás: VIORICA VISCOPOLEANU — 6,34 m ; 800 m : SILAI ILONA — 2 p 03,3 mp ; 4x100 m : ROMÁNIA — 45,8 mp. (ADORJÁN LAJOS felvételei) TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Az ifjúsági asztalitenisz Európabajnokság küzdelmei során megkezdődtek a csapatversenyek selejtezői. Románia női válogatottja 3—2 arányban győzött Svédország csapatával szemben. Más eredmények : Magyarország—Ausztria 3—6 ; Anglia—Lengyelország 3—0 ; Szovjetunió—Görögország 3—0 ; Spanyolország—Skócia 3—0. A férfi mezőnyben : Csehszlovákia—Románia 5—4 ; Szovjetunió— NSZK 5—1 ; Magyarország—Anglia 5—2 ; Svédország—Franciaország 5—2 . A Vointa Kupával díjazott hagyományos országúti kerékpáros versenyt az idén augusztus 18 és 21 között tartják meg — öt szakaszban, körülbelül 490 kilométeres távon. A legjobb román országúti versenyzőkön kívül bolgár, lengyel, nyugatnémet és olasz kerékpárosok is rajthoz állnak. Az egyes verseny szakaszok : augusztus 18. I. szakasz : Brassó—Fogaras—Brassó (124,800 km) ; augusztus 19. II. szakasz : Brassó—Kőhalom— Brassó (122 km) ; augusztus 20. III. szakasz : Brassó—Brassó Pojána (egyenkénti indításos futam, 13 km) és IV. szakasz : Brassó—Kézdivásárhely —Brassó (112,400 km) ; augusztus 21. V. szakasz : Brassó—Kukkor—Brassó (111.200 km) • A Buenos Aires-i nemzetközi férfi sakkverseny 11. fordulójában Florin Gheorghiu — sötéttel — 24 lépés után döntetlent ért el Najdorf argentin nagymesterrel szemben. Más eredmények: Fischer— Szabó 1—0, Rubinetti—Szmiszlov és Bisquer—Damjanovics remi.