Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)

1970-08-07 / 7076. szám

ELŐRE 2. oldal MAGÁNYOS CÉHMESTER A művelődés! " em kiállítása kapcsán, csupán egyfajta sürgős­ségi okból villantjuk fel Fuhrmann Károly ötvös­művész munkásságát és a körülötte felvetődő problémákat. Ugyanis a Fuhrmann nemzedékét követő fiatal fémdom­borító művészek a kevesebb időt igénybevevő, bizonyos mértékben az ötvösművészet hagyományos eljárá­saival és megnyilvánulási formáival szakító utat választották. Elfogadha­tóan magyarázza ezt a jelenséget, hogy a modern követelmények is ilyen irányban hatnak. Ami azonban nem menti a körülményt, hogy lé­nyegében Fuhrmann Károlyon kívül nincs tradicionális értelemben vett ötvösművészünk. Állításunkat a művész szavai erősítik. — Nem ismerek az országban senkit, aki az ötvösség valamennyi ágát művelné. Elvétve, kiállításokon találkoztam ötvösi kézre valló ék­szerekkel, fém tájakkal. Az utóbbi két évtizedben azonban senki sem művelte teljességre törekvően az öt­vösséget, legfennebb mellékágként. A fémdomborítás nem meríti ki az ötvösművészet fogalmát. Adva van tehát egy megállapo­dott, kiforrott egyéniségű ötvösmű­vész, hiányoznak azonban a tanít­ványok. A céhnek csak mestere van, tagjai nincsenek... — Hogyan alakult Fuhrmann Karól­ pályaíve ? — Szüleim szerényen élő emberek voltak, idejekorán kenyérkereset után kellett néznem. Rajzkészsége­met akartam értékesíteni, amikor Vojth Antal ötvösmesterhez beáll­tam gyakornoknak. Nála tanultam meg a mesterség gyakorlati fogásait és természetesen ízlésem kialakulá­sára is hatással volt. Később, ami­kor már a magam lábára álltam, nem elégítettek ki a hagyományos „receptek" szerint készült ékszerek vagy szertartási kellékek klasszikus veretű díszítményei és formái. — önállóságra törekedve, mi­lyen felfedezéseket tett ? — Rádöbbentem, hogy a már-már uniformizált ötvösművészet megújítá­sához az erdélyi népi díszítő mű­vészet milyen határtalan lehetősége­ket kínál. Persze, egy népi motívum­ra alapozott ötvösi nyelvezet kiala­kítása nem ment simán. Már 1937- ben a hagyományos ötvösművészet történetének tanulmányozásával pár­huzamosan mind több és több ro­mán és magyar népi fogantatású motívummal ismerkedtem meg és ezek beépítésével lazítottam fel a merev sémákat . Valóban, ősmintákat emel magas művészetté, lágy formák méreg ritmusát lopja be az anyag­­ba, oldja fel a­ fém ridegségét, anélkül, hogy elejét venné, anél­kül, hogy anyagszerűtlenné deg­radálná. En­nek kapcsán"­, kér­dezzük meg Fuhrmann mestertől, hogy mint alkotót, milyen művé­szeti problémák foglalkoztatják ? — Elsősorban szeretném leszögez­ni : bármennyire is modern forma­­hatásokat tükrözi egy-egy munkám, mindig a természeti formák felismer­hetőségének a határán kívánok ma­radni. Szeretem az egyszerűsített, stilizált vonalvezetést és formaalakí­­tást. Nem tagadom, olykor elfog a játékkedv és díszítésekből valóság­gal burjánzó felületeket teremtek meg. Terveket nem készítek, azok, úgy hiszem ismétlésekhez vezetné­nek. Az alakítás örömében újabb és újabb formákkal és ritmusokkal le­pem meg magam. — És másokat... Mégis mi az, amit legjobban szeret művelni ? — Számomra a munka alkotói kielégülést jelent. Egyformán élve­zem az olyan darab kimunkálását, amelyet órák hosszat nagy kalapács­csal kell ütögetnem, vagy egy olyan míves tárgy alakítását, amelyhez csak a legérzékenyebb műszeremmel nyúlhatok hozzá. Négy évtizedes munkásságom során kovácsoltam nagyméretű vascsillárokat, de készí­tettem filigrándíszítésű gyűrűket is. Ha valaki megkérdezné, hirtelenjé­ben nem tudnám megmondani, hány ékszergarnítúra, díszített tál, kupa, figurális plakett vagy más praktikus rendeltetésű tárgy került ki műhe­lyemből. Szorgalmas és állandó ki­állító vagyok és sok mindenért kár­pótol, hogy munkáim eljutottak töb­bek között Olaszországba, a Szov­jetunióba és más országokba. Fuhrmann Károlyról valóban el­mondhatjuk, hogy minden munkája életes és művészi hatásokban gaz­dag, készüljön az rézből, vasból, ezüstből, színes kőből. Várfalvi Miklós FESZTIVÁLON ÉS AZON KÍVÜL (Folytatás ez 1. oldalról) rém ,hogy minden esztendő­­meghoz­za ezután is a helyi forrásokból, népművészetből és népi szokások­ból táplálkozó meglepetést. Csak az ilyen céltudatosság biztosíthatja a rendezvény igazi értelmét. Ezért fi­gyelem aggódva a „fesztivál-terv­­túlteljesítéseket", a halmozó túlbuz­góságot, egymás indokolatlan után­zását. Jót, s jól, inkább keveset, de jót — ha valahol, itt aztán igazán érvényes ez az elv ! A rendezvények „hasznosságát" egyéb apróságokkal is lehet .— kell ! — gyarapítani. Bálványoson, Rétyen többezer példányszámban dobták piacra, illetve a nézőtérre a Bálványosvár és környéke, valamint a Rétyi Nyír és környéke című tu­risztikai kiadványt, több nyelven. És egyik sem csak kemping- vagy ven­déglátóipari népszerűsítő. Ezek a vidéket bemutató és az eseményt is illusztráló kiadványok, képeslapok utólag is ébrentartják az emlékeze­tet, élményt idéznek. És ami nem jutott eszünkbe : időt, teret kell hagyni a természetjárás­nak. Maradjunk Bálványosnál : túra­­utakat kellett volna szervezni a vár­hoz, Madártemetőhöz, a Büdös- és Gyilkos-barlanghoz, a Buffogóhoz, Tekenyősborvízhez, Begyenkőhöz. Szándékosan halmoztam : tessék fel­figyelni a helynevek ízére-zamatára! És amiről már annyi szó esett : egy egész vidék ízlésének alakításá­ban lenne nagy szerepe, ha az al­kalmi árusok giccsei — olajfestékkel mázolt kerámia, terakotta-sípok és balett-táncosnők, almák, körték, ka­­tibogarak helyett — a kisipari szö­vetkezetek és a népi alkotók saját portékájukkal, nép- és iparművészeti munkákkal, használati tárgyakkal lepnék meg a közönséget. A múlt évben így jelentek meg a körösi forgácskalapok, é­s néhány óra alatt több ezer kelt el belőlük. Egy hagyományos népi mesterséget istá­polunk így, de eső és nap ellen is óvjuk vendégeinket. Valószínű, hogy az ilyen példák másutt is hasznosít­hatók. A népköltészetet, a népi szokáso­kat elevenítő szabadtéri rendezvé­nyek tehát ünnepként szerepelhetnek egy-egy vidék nyári kulturális ese­ménynaptárában. Örvendetes lenne a szomszédos és a távolabbi megyék ilyen programjának az összehango­lása is. Bálványoson hat-hét megye képviselői jelentek meg. Csoport­jaink Slanic-Moldovára, Cölimanesti­­re, Buzáu, Bákó és Hargita megyei fesztiválokra készülnek. Egymás köl­csönös megismerésének (és nem utánzásának !), kulturális értékeink megbecsülésének, terjesztésének ki­tűnő eszközei ezek az ünnepségek. Azonkívül nyári szórakozás is, kö­zönségnek és műkedvelőknek egya­ránt. Csak ne szervezzünk minden két hétben egyet , ha nem akarjuk a régi versenyek sorsára juttatni őket. A MU ÉS KORA SZIGETI JÓZSEF TANULMÁNYAI • K­rémmel vettem kézbe Szi­­geti József tanulmányai­nak nak most megjelent vá­­■ ■ logatását.* A hatszáz oldalas kötet két szem­en pontból is megelégedés­sel töltött el. Egyrészt dicsérnem kell kiadóinkat, hogy az utóbbi években egyre több tanulmánykötetet jelentet­nek meg, másrészt A mű és kora ol­vasásakor Szigeti József két évtize­des tudományos munkájának legja­vát volt alkalmam újraolvasni. Bár — mint a magyar irodalomtörténeti tan­szék professzorának — alkalmam volt Szigeti minden írását, a kötetbe nem foglaltakat­­s — vele megbeszél­ni vagy tanszéki gyűléseken megvi­tatni, mégis frissen, az újdonság in­gerével hatott rám legközvetlenebb munkatársam tanulmányainak újra­­olvasása. Csak a Szigetit egészen kö­zelről ismerők tudják, hogy mennyi vívódás, a bonyolult kérdések fe­letti töprengés, a tudományos igazság keresésének milyen forró vágya előz­te meg az egyes értekezések végső formába öntését. Az eddig megjelent gyűjteményes tanulmánykötetek egy­­részétől eltérően Szigeti szigorú és igényes volt önmagával szemben, ép­pen ezért tudományos szempontból jó és maradandó értékű kötete. A kor­szak, amivel foglalkozik, szorosan kapcsolódik kedvelt kutatási terüle­temhez, a felvilágosodás korához. Mindig úgy éreztem, hogy az iroda­lom egységes folyamatából egy szű­­kebb korszakot csak annak előzmé­nyei és utóhatása tanulmányozásával lehet igazában jól megismerni. Eny­­nyiben nélkülözhetetlen segédeszköze minden irodalmi korszak kutatójának Szigeti szintézisre törő könyve. De valóban beszélhetünk-e szintézisről e kötettel kapcsolatban, amelyben kü­lönálló írói portrék, műelemzések so­rakoznak egymás mellé? Azt hiszem, * Kriterion Könyvkiadó, Buka­rest, 1970. igen. A mű és kora nemcsak cím, de tartalomra, koncepcióra utalás is. A­­Balassi Bálintról, Bornemisza Péterről, Balassi Menyhártról, Apáczai Csere Jánosról, Zrínyi Miklósról vagy Mikes Kelemenről írt fejezetek az író egyé­niségét bemutatva, a műalkotások titkát kutatva elsősorban a korszak bonyolult társadalmi törekvéseiben keresik a tudományos választ. Közismert tény minden irodalom­­történész előtt, hogy a régi magyar irodalom tudományos feltárása és megmagyarázása a legnehezebb fel­adatok közé tartozik. A felmerülő akadályok közül elsősorban meg kell említenünk a régi irodalmi emlé­­ kÖNYVEK kék nagymértékű elpusztulását. A vé­letlenül fennmaradt művelődési ada­tokra épült fel minden eddigi részlet­kutatás vagy szintézis-kísérlet. Az adatok jelentős részének elveszése természetszerűleg vezetett a meglevő irodalmi dokumentumok magyaráza­tával kapcsolatos téves vagy egyol­dalú értelmezésekhez. A pozitivista és a szellemtörténeti iskola sok esetben éppen egyoldalú módszereivel aka­dályozta meg a további kutatásokat, tagadva az alkotó tudományos kép­zelet fontos szerepét. Szigeti könyve bevezető fejezetében az általa alkal­mazott módszert magyarázza, tanul­mányai viszont híven tükrözik a tör­téneti anyagot rendszerező, új módon értelmező tudósi munkájának ered­ményeit, minden eleve elfogadott el­mélet eleve kizárja más elméletek he­lyességét. Ez Szigeti egyik alapvető nézete a régi irodalom olyan kérdé­seivel kapcsolatban, amelyekre vonat­kozólag sok ellentétes tudományos magyarázat alakult ki. Helyeselnünk kell a szerzőnek azt a módszertani eljárását is, hogy elsősorban a fenn­maradt nagy művek (Balassi, Bor­nemisza, Zrínyi alkotásai stb.) komp­lex elemzésére törekszik. Ezzel akar­ja megmagyarázni azt, amire vonat­kozólag alig van adatunk s kevés a remény, hogy a legszorgosabb kuta­tás révén is valaha olyan történeti dokumentumokat fedeznek majd fel, amelyek a ma még bizonytalan kér­désekre biztos választ adnak. Szigeti számos olyan kérdéssel foglalkozik -­- így pl. kötete legterjedelmesebb, a Balassi-Comoediáról szóló tanulmánya is ezek közé tartozik, amelyekre iro­­dalomtörténetírásunk nem adott meg­nyugtató választ. Szigeti módszerének szemléltetésé­re hadd idézzük bevezetőjének A fia­tal Balassi Bálint című fejezetet ma­gyarázó részét. „Ha Balassi életművét — írja a szerző — a kor társadalmi és történeti kontextusaiban szemlél­jük, kiviláglik, hogy a költő fejlődé­sében döntő szerepe volt a politikai viszonyok alakulásának. A Habsburg­­hatalom előretörése mélyen foglal­koztatta a magyar népet a XVI. szá­zad utolsó évtizedeiben:" Igazat kell adnunk Szigetinek, , hogy csakis’­ az összes jelenségek­­együttes vizsgála­­ta, de különösképp a korszakra szél­.,e­lemző „vallási-politikai - -alkoSZfSlat­ szem előtt tartásával" kell vizsgálni és értelmezni Balassi Bálint életművét. Ebből a sokirányú vizsgálatból­ kide­rül, hogy a nagy költő életének a „politikum sokkal jelentősebb eleme volt", mint ahogy azt eddigi magya­rázói hitték." „Az összefüggések fel­tárása tehát olyan felismerésekhez is elvezethet, amelyekre nincsenek filo­lógiai adataink." A hetvenkét oldalas Balassi-fejezet, amely egy későbbi nagy monográfia bevezetője, éppen e módszer következetes alkalmazása révén válik nemcsak meggyőző tudo­mányos értekezéssé, hanem izgalmas olvasmánnyá is. Azt hiszem, nem egyedül olvastam egyre növekvő iz­galommal Szigeti régi titkokat meg­fejteni akaró értekezéseit, tudással és az igazságkeresés szenvedélyes izzá­sával áthatott érveléseit. Ugyanezzel a módszerrel mutatja be Mikes Kele­ment is, elvetve a „hagyományos” elemzést és helyébe „Mikes belső fej­lődésének" rajzát állítja. „A Tö­rökországi Levelek titkára sem ad vá­laszt — írja Szigeti —, ha pusztán a francia levélirodalom oldaláról köze­lítjük meg. Kétségtelen, hogy sok for­mai és tartalmi azonosság észlelhető Mme de Sévigné levelei és Mikes Leveleskönyve között, s ezek forrása lehet a francia levélírónő. Mégis hely­telen lenne, ha a Leveleskönyv létre­jöttét egyoldalúan francia hatásra ve­zetnék vissza, hiszen a Leveleskönyv egész más világot tár fel: egy nagy ügy s a hozzá kötött emberek buká­sát. Mi köze ennek Mme de Sévigné gondtalan világához?" Teljesen iga­zat adok Szigetinek a Mikes-értelme­­zés központi kérdését illetőleg. Két évtizeddel ezelőtt én is ugyanezt a nézetet vallottam a hagyományos Mi­­kes-magyarázatokkal szemben. Azt fejtegettem, hogy Mikesnél élete köz­ponti kérdése éppen az, amiről nem ír, de mindig rá gondol: az elbukott szabadság nagy ügye, amelynek meg­testesítését egyébként ő is Rákócziban bítátja a­ Szigeti Mikes-tanulmánya. ..E­gyébként sokoldalúan mutatja be a Törökors­zági Levelek íróját és új adattal gazdagítja az életművéről ki­alakult tudományos nézeteinket. Gön­dörök itt elsősorban a Mikes Kelemen ismeretlen kézirata című fejezetre. A Désen évtizedekig lappangott kézirat megtalálása és főleg annak megma­gyarázása, hogy ugyanegy , szöveg ,két ,fentmaradt:­ a dési líceum könyv­tárában felfedezett és a kolozsvári Egyetemi Könyvtár kézirattáriban őrzött kézirata közül melyik az ere­deti, ez Szigeti tanulmányának a tár­gya. -Kitűnő filológiai érzékkel és­­tu­dással bizonyítja be a szerző —­ el­lentétben az eddigi felfogással — a dési Mikes-kézirat eredeti vaéját. A kötet minden tanulmánya a ko­m­plex­­módszer alkalmazásának helyességét, a hiányzó adatok esetében pedig a tudományos hipotézisek felvetésének a szükségességét igazolja. Természetesen nem állítom, hogy ezzel a helyes módszerrel is nem le­het téves elméleteket felállítani, vagy vitatható következtetéseket levonni magából a műelemzésből is. Azon­ban egy tanulmány vagy kötet nem vitatható tételei révén válik értékessé — a tudomány mindig ellentétes né­zetek harca révén jut újabb eredmé­nyekhez —, hanem a legfontosabb szakkérdések sokoldalú és meggyőző erejű bizonyítása által. Ilyennek érez­zük Szigeti minden tanulmányát, a­melyek közül legkiemelkedőbb nem­csak terjedelménél (152 oldal),­ de módszerénél fogva is A Balassa Co­­moedia és szerzője című kismonográ­fia, mely először Budapesten az Aka­démiai Kiadó gondozásában látott napvilágot. Újraközlése azért vált szükségessé, hogy a hazai olvasók is megismerhessék ezt a méltán feltű­nést keltett tanulmányt. Ismeretes, hogy a Balassi-Comoediát 1803-ban való felfedezése óta a kutatók hosszú sora elemezte, de másfél száz év óta az irodalomtörténészek sem a szerző személyét, sem a mű eszmei monda­nivalóját illetőleg nem jutottak egy­öntetű álláspontra. Meggyőződésem szerint Szigetinek sikerült meghatá­roznia a mű mondanivalóját, célza­tát, jellegét, műfaját és szerzőjét is. A Szigeti­ elemzéséből kiderül, hogy a Balassi-Comoedia az első teljesen eredeti magyar nyelvű dráma, mely­ben a korabeli haladó európai gon­dolatok tükröződnek. A műben ugyan­is filozófiai probléma: a szabad aka­rat kérdése vetődik fel és e merész koncepció gyökerei Észak-Olaszor­­szágba vezetnek, ahol a XVI. század dereszén antitrinitárius gondolkodók­­azt hirdették, hogy a bűnnek és erénynek egyaránt isten az oka. Szi­geti érdeme, hogy felfedezte és tudo­mányosan, megmagyarázta e drámá­nak máig nem sejtett mondanivalóját, s egyúttal kijelölte e mű központi he­lyét e korszak magyar irodalmában. Ami a szerzőséget illeti, Szigeti sze­rint Bornemisza Péter írta a Balassi- Comoediát. Bár a szerzőségre vonat­kozólag Szigeti egyetlen közvetlen bizonyítékot sem tud felmutatni, vi­szont a közvetett érvek egész sorával­ tudja valószerűsíteni Bornemisza Péter szerzőségét. A mű és kora ismerteté­sével kapcsolatban éppen azért emel­tük ki a szerző komplex módszerét, mert az irodalomtörténetírásban ál­talában, a régi irodalom területén pe­dig különösképpen, csak így lehet maradandó értékű eredményt elérni. Szigeti könyve elénk tárja a maga egész bonyolultságában a kort s a korban az írót és életművét. A tudós­nak és tanárnak azt kívánjuk, hogy kitűnő felkészültségével folytassa to­vább tudományos munkáját és ne­veljen minél több fiatal kutatót a ha­zai közgyűjteményeinkben levő oly gazdag régi magyar irodalmi anyag feldolgozására. Jancsó Elemér Hiába vártuk az Enescu-fesz­­t­­iválra i­s ,hogy utána — ki tud­ja— tán végleg hazatér­jen, örökre elmarad most már Sir John — Corbironi ígért hangver-,­­­senye s a Zonei Periedé'' is... Egy nagy dirigens-nemzedék búcsúzik el tőlünk, azok, akik a sokat igérő fiatalok voltak va­laha a vezénylést önálló mű­vészetté avató Toscanini fény­­­­korában. Sokáig legenda: volt csak itthon Perica neve, majd., a rádióközvetítések folytán Oly. . ' otthonos ' lett a muzsikája a ha­zai zenekedvelők, számára, hogy ' ' ha.. . 'műsor közepén nyitottuk ki véletlenül a készüléket, ak­­­­kor is ráismerhettünk a vezény­lésére, mint a Georgescuéra, a Silvestriére. Most már csak a rádió érzi egyéniségüket s egy- BÚCSÚ Iones Perleától re több meghitten ismert tó­nus, hangvétel, értelmezés mö­gül tűnik el az élő ember. Periea jelenlétének az em­léke a legfrissebb. Egy gene­­ráció nőtt fel addig, míg újra a filharmonikusok elé lépett a karmesteri dobogón. Furcsa volt a közönség : soha ennyi öreg s ennyi serdületlen ka­masz nem ült még a nézőté­ren. Akik valaha érett­ fiatalon hallgatták utoljára, most elhoz­ták unokáikat. De három évti­zed átszámítási alapja bizony nem „három esztendő", mint a mesében . Akinek a muzsikája nem hogy ugyanolyan maradt, de egyre szebb, teljesebb, mé­lyebb és zengőbb lett a rádió tanúsága szerint, az most félig bénán ült a zenekar elé. Tra­gikus látvány volt. De az egyet­len ép kar felemelkedett, s cso­dálatosan fiatal, lángoló és sugárzó muzsikát varázsolt elő a zenekarból, amely úgy ját­szott, mint még soha. A beteg testet kínpadra vonhatta a ve­zényléssel járó fizikai munka, de a muzsika, a muzsikus fe­lülemelkedett a fájdalom eset­legességén, magánügyén. Visszatért volna megint, Enescu emlékének adózni, s visszatért volna örökre. Késő. A fájdalmas látvány vissza­vonul a szürkülő emlékek közé. De elevenen marad Periea mu­zsikája. Halász Anna JEGYZET ■.................................... .,BI" Ötletválság avagy nem­törődömség ? Fölösleges kerülgetnem a szót. Pillanatnyilag egyetlen fajta képes­lap van forgalomban Kovásznán és ezért egy kissé lelkiismeretfur­­dalásom van. Ugyanis ezelőtt két évvel „csak“ három féle volt, és én akkor egy jegyzetben szóvá tettem, hogy valamikor jóval több ízléses tájkép volt forgalomban a Siklóról, az Árpád-fürdőről, a strandról, a Tündérvölgyről stb. Szót emeltem a kis választék és főként az igény­telen kivitelezés miatt, az ered­mény pedig az lett, hogy ebben az évben a három féléből csak egy kapható. Már-már attól tartok, hogy e so­rok megjelenése után ez is el fog tűnni, jussé ke, inkább tűnjön el az is, mintsem, hogy ezzel riasszák el a fürdővendégeket Kovásznáról. Mert ez a képeslap elrettentő pél­dája annak, hogy mit nem szabad­na forgalomba hozni. A városi művelődési ház „uralja“ a levele­zőlap nagyságú képet, az az épü­let, amely (külalakra legalábbis) közismerten építészeti baklövés és amelyet mind a helybeliek, mind pedig a környékbeliek egy kicsit keserű iróniával ,,kultúrcsűrnek“ neveznek. Utánanéztem, az egész városban ez az egy­fajta képeslap kapható, a fürdővendégek százai pedig naponta méltatlankodnak emiatt, hisz Kovásznáról mégsem illik a brassói Fekete templom fényképét postázni. íme, a könyvüzlet elárusítónőjé­nek kifakadása :­­*„ A képeslapok miatt minden­nap szégyenkeznem kell a fürdő­­vendégek előtt. De lássuk hogyan vélekedett az egyik fürdővendég, aki épp akkor lépett ki az üzletből üres kézzel : — Immár harmadszor nyaralok Kovásznán — kezdte Bib­u Eugen, bukaresti lakos — és számomra mindig megmagyarázhatatlan volt, hogy egy olyan fürdővárosban (ha jól tudom, újabban nemzetközi fürdővárosként emlegetik Kovász­­nát), ahova annyi idegen jön, ne lehessen kapni több­féle színes, vagy csak fehér-fekete, de ízléses képeslapot. Most nyugdíjas va­gyok, a Külkereskedelmi Miniszté­riumban dolgoztam, sokat jártam külföldön. Ottani barátaimnak is akartam egy-egy képeslapot kül­deni innen, de ennek az otromba épületnek a fényképét szégyellem külföldre küldeni. .. Vajon hol akad el az ügy ? A ko­vásznás fogyasztási szövetkezet állítólag nem hibáztatható, mert megrendelte a megyei szövetségtől, de ott is csak úgy vették figyelem­be a rendelést, mint annak idején Kézdivásárhelyen, az egykori ra­­jonközpontban. Volna egy konkrét javaslatom : a képeslap-ügyekkel foglalkozó szervek kérjenek fel egy olyan tehetséges és jószemű fotóst, mint mondjuk Bartha Árpád, hogy járja végig a megye nevezetességeit (ér­tem ezen a festői szépségű tájakat is, sok más egyéb m­ellett) és ké­szítsen annyi felvételt, amennyi feltehetőleg kielégíti az igényeket. Azt hiszem, nem kétszeresen térül­nének meg a kiadások és az ügyön legtöbbet a megye idegenforgalma nyerne. Zágoni Attila 1970. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK stb. Mint amikor egy hatalmas tó közepébe követ hajítanak, úgy gyűrűzik az emberi érdeklődés minden irányban. Talán nem éppen olyan kereken, a kör néhol kicsúcsosodik, másutt pedig behorpad, de az érdeklődés akkor is rendkívüli és sokoldalú. * Már a múltkor beszéltünk a világűr felkutatásáról, azóta már azt is megírták a lapok, hogy olasz tudósok kutatásainak eredmé­nyeként — egyelőre persze csak elméletben — húsz kilogramm holdporból annyi oxigén állítható elő, amennyi fedezi egy hold­­utas 24 órai szükségletét. Most már csak a gyakorlati megoldás van hátra mert ha az ember eljut a Holdra — s a jelek szerint egyre sűrűbben eljut — holdporban nem fog hiányt szenvedni. Ugyanakkor — hála a már említett gyűrűs figyelemnek — fél­szemünk még mindig a messzi múltat kutatja. S ennek a kutatásnak is megvannak a maga hősei, mint például a közismert Thor Heyer­dahl, aki a Ra-2 elnevezésű papíruszhajón röpke 57 nap alatt átkelt az óceánon , a marokkói Szafitól Barbadosig. Azt bebizonyítandó hogy ezt az utat igenis megtehették, és valószínűleg meg is tették ókori hajósok. Van ennek a páratlanul férfias sportteljesítménynek egy igen figyelemreméltó humánus eszmei mondanivalója is. Az, hogy az emberi faj egységes, hogy az emberi kultúra egységes volt már a legrégibb időkben. S a jelképek területén sem kell különö­sebben jártasnak lennie annak, akiben rögtön felmerül a kérdés : ha a legkezdetlegesebb műszaki feltételek mellett sikeresen küz­döttünk le ilyen irdatlan távolságokat, akkor ma, amikor hála a technika fejlettségének a messzeség minimálisra csökkent, akkor ma — no de ezt a gondolatkört igazán maga is befejezheti az ol­vasó. ■ - ■ • ...... - • -• - . , És még mennyi mindent megtudhatunk a múltról! Hiszen csak nemrég bukkantak Thera város nyomaira, amelyet negyedfél év­ezrede pusztított el egy vulkán, s ma már minden okunk megvan rá,­­ hogy magasfokú ókori civilizációt feltételezzünk ezen a helyen, alig hatvan mérföldnyire Kréta szigetétől. Elannyira, hogy a mon­dabeli Atlantiszt már itt is keresgélni kezdik a tudomány romanti­kusabb hajlamú megszállottjai. Az érdeklődés körei kimeríthetetlenek. Néha elég parányi cél­pontok körül gyűrűznek, ezt bizonyítja egy irodaszereket gyártó brit cég kimutatása is. Statisztikailag megállapították ezek a kuta­tások, hogy a közismert kis gem-kapcsoknak csupán húsz százalé­kát használják eredeti rendeltetésüknek megfelelően papírlapok összefogására, öt százalékukkal fogat, ugyanannyival körmöt pisz­kálnak, 17 százalékkal szakadt ruhadarabokat fognak össze, három százalékkal pipát szurkálnak, 14-et telefonálás közben elgörbítget­­nek, a többi 36-ot pedig elszórják. A gyár szempontjából nyilván igen jelentősek ezek a kutatások, nekünk mégis az egyszeri gyerek jut eszünkbe, akitől a tanító megkérdezte, hogy hány lába van a cse­rebogárnak, mire a válasz ismét csak kérdés volt: „Tanító bácsinak más gondja nincsen ?" Ezt a viccet azok a detroiti statisztikusok sem igen ismerhetik, akik hosszú kutatás után végérvényesen eldöntötték s a világ tudo­mására hozták, hogy általában a gépírónak minden kétszázadig az egyetemi hallgatók minden tizennegyedik s az építőipari nap­számosok minden negyedik szava káromkodás. Nyilván nem vasár- és ünnepnapokon ! Még furcsábban járt az a stockholmi intézmény, amely tűzren­dészeti próbariadója során rekordot ért el : a 166 alkalmazott há­rom perc és tíz másodperc alatt elhagyta a négyemeletes épületet. Nevetségessé akkor váltak, amikor egy szemfüles riporter lestoppol­ta, hogy ugyanazok munka végeztével két perc nulla másodperc alatt szoktak eltávozni... Végül egy személyes jellegű statisztikai adat. Kiszámították, hogy az Eiffel-toronynak évente két és fél millió látogatója van. E sorok írója, aki egy hónappal ezelőtt járt Párizsban — életében elő­­ször — most keserű szájízzel veszi tudomásul, hogy noha régi álma teljesült, de valamiből ismét kimaradt. Átment a toronyóriás alatt, és senki sem számolta meg... Majtényi Erik SPORT • SPORT • SPORT • SPORT A Craiovai UNIVERSITATEA és a Bukaresti DINAMO Qlabdarúgó EVK 64-es mezőnyében A labdarúgó EVK ügyvezető bizott­sága, Stanley Rousnak, a FIFA elnö­kének jelenlétében, ülést tartott Lu­xemburgban : véglegesítették a ren­dezvény lebonyolítási rendszerét, ki­sorsolták az 1970—1971. évi küzde­lemsorozat mérkőzéseit. Hazánk színeit a Craiovai Univer­­sitatea és a Bukaresti Dinamo képvi­seli a­ hagyományos torna 64-es me­zőnyében. Az Universitatea a Pécsi Dózsa magyar együttessel, a Dinamo pedig a szaloniki PAOK csapatával mérkőzik az első fordulóban, amely­nek időpontja : szeptember 1 — szep­tember 30. A napot, napokat, persze, még nem tudjuk, mindkét csapatunk csak ezután tárgyal az ellenféllel, a sorsolás során viszont már eldőlt: friihol az Universitatea,­ mind a Di­namo vendéglátó lesz az első 90 percen. A fővárosi Republicii stadionban lezajlott Románia—USA női atlé­tikai viadal első napján lányaink 38—22 arányú vezetésre tettek szert, fölényüket bizonyítja, hogy a műsorra tűzött hat versenyszám közül ötben végeztek az első helyen. Eredmények ■: 200 m : MANIS LAING (USA) — 23,4 mp ; diszkoszvetés : LIA MANOLIU — 56,36 m ; magas­­ugrás: CORNELIA POPESCU — 1,84 m; távolugrás: VIORICA VIS­­COPOLEANU — 6,34 m ; 800 m : SILAI ILONA — 2 p 03,3 mp ; 4x100 m : ROMÁNIA — 45,8 mp. (ADORJÁN LAJOS felvételei) TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Az ifjúsági asztalitenisz Európa­­bajnokság küzdelmei során megkez­dődtek a csapatversenyek selejtezői. Románia női válogatottja 3—2 arány­ban győzött Svédország csapatával szemben. Más eredmények : Magyar­­ország—Ausztria 3—6 ; Anglia—Len­gyelország 3—0 ; Szovjetunió—Görög­ország 3—0 ; Spanyolország—Skócia 3—0. A férfi mezőnyben : Csehszlo­vákia—Románia 5—4 ; Szovjetunió— NSZK 5—1 ; Magyarország—Anglia 5—2 ; Svédország—Franciaország 5—2 . A Vointa Kupával díjazott hagyo­mányos országúti kerékpáros ver­senyt az idén augusztus 18 és 21 kö­zött tartják meg — öt szakaszban, körülbelül 490 kilométeres távon. A legjobb román országúti versenyző­kön kívül bolgár, lengyel, nyugatné­met és olasz kerékpárosok is rajthoz állnak. Az egyes verseny szakaszok : augusztus 18. I. szakasz : Brassó—Fo­­garas—Brassó (124,800 km) ; augusztus 19. II. szakasz : Brassó—Kőhalom— Brassó (122 km) ; augusztus 20. III. szakasz : Brassó—Brassó Pojána (e­­gyenkénti indításos futam, 13 km) és IV. szakasz : Brassó—Kézdivásárhely —Brassó (112,400 km) ; augusztus 21. V. szakasz : Brassó—Kukkor—Brassó (111.200 km) • A Buenos Aires-i nemzetközi férfi sakkverseny 11. for­dulójában Florin Gheorghiu — sö­téttel — 24 lépés után döntetlent ért el Najdorf argentin nagymesterrel szemben. Más eredmények: Fischer— Szabó 1—0, Rubinetti—Szmiszlov és Bisquer—Damjanovics remi.

Next