Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)

1970-08-07 / 7076. szám

Brassó megye dolgozóinak szor­galmáról, alkotó szenvedélyéről, munkasikereiről sokszor beszá­moltunk már az utóbbi hónapok­ban s ha most újból róluk szó­lunk, csupán azért tesszük, mert a brassóiak ismételten bizonyítottak. Nagy nemzeti ünnepünk tisztele­tére jogos örömmel és büszkeség­gel, újabb kiemelkedő munkasi­kereket jelenthetnek a megye ipari dolgozói. De hadd fordítsuk le mindezt a számok nyelvére : Brassó megye ipara négy nappal határidő előtt teljesítette a hét havi tervfelada­tokat, az előirányzott összterme­lést és árutermelést értékben 313,5 millió, illetve 359,6 millió lejjel szárnyalta túl, az exportterv tel­jesítésében pedig 140,5 millió le­­jes többletet valósított meg. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy a munkatermelékenység a terv­hez képest további 1,6 százalékos növekedést mutat megyei szinten, a terven felüli termelés mintegy 79 százaléka ezen az úton való­sult meg. Hasonló jó eredménye­ket értek el az anyagi és pénzesz­közök felhasználásában. A válla­lások valóra váltásában kitűnt többek között a brassói traktor­gyár, a tehergépkocsigyár, a szer­számgyár, a cementgyár, a fe­ketehalmi bádogárugyár, a foga­­rasi vegyipari kombinát, a zer­­nyesti cellulóz- és papírgyár és a botfalusi cukorgyár. Nem sorolhatjuk fel mindazo­kat a műszaki-szervezési intézke­déseket, amelyek hozzájárultak a sikerhez, de hangsúlyozzuk : az objektív tényezők mellett sokat nyomott a latba a készséges fe­ladatvállalás és következetes munka, amellyel a dolgozók me­­gyeszerte teljesítették a tervet, a vállalásokat. A meghosszabbított műszakokat, a vasárnapi munkát az országot ért csapás követelte meg : július utolsó vasárnapján például 36 ipari egységben mint­egy 15 000 dolgozó 7 millió lej ér­tékű termelést valósított meg, de ezenkívül is minden munkanapot úgy hasznosítottak, hogy a terv és a vállalás ne szenvedjen hiányt. Az ünnepi beszámolóhoz feltét­lenül hozzátartozik az is, hogy néhány vállalat, köztük a föld­vári téglagyár, a fogarasi fakiter­melő és feldolgozó egység lema­radt a munkatermelékenység nö­velésével. Továbbá az is, hogy e fontos mutató alakulását egyes helyeken, mint a traktorgyárban, a tehergépkocsigyárban, a zer­­nyesti 6 Martie-ban, kedvezőtle­nül befolyásolta a tervezett mun­káslétszám túlhaladása ; a traktor­gyárban például az első félévben 432 alkalmazottal több volt az előirányzott létszámnál. Kilenc vállalatban a viktóriavárosi vegyipari kombinátban, a bras­sói posztógyárban és másutt nem teljesítették határidőre az export­­tervet. Ha mindez nem fordul elő még szebb, dicséretesebb lenne a me­gye ipari tevékenysége, eredmé­nyesebb a belső tartalékok érté­kesítésére fordított munka. Más­különben éppen ezeket mérték fel, többek között, az elmúlt hetek­ben lezajlott vállalati közgyűlé­sek, s azt a következtetést von­ták le, hogy az esztendő hátra­lévő időszakában még jobb lehet a teljesítmény. Hogyan, miképpen? Ez is körvonalazódott ugyancsak a közgyűléseken, s konkrét javas­latokban öltött testet : a Hidro­­mecanica üzemben, a fakiter­melő- és feldolgozó kombinátban és egyebütt sok millióval növel­ték a jövő esztendő tervfeladatát. Összegezésképpen elmondhat­juk : Brassó megye üzemei becsü­lettel helytállnak a hétköznapo­kon s az ünnepi versenyszakasz­ban egyaránt. (Munkatársunktól) ÜNNEPKÖSZÖNTŐ MUNKASIKEREK A SZÁMOK ÉS TETTEK ÉRTÉKE Még néhány napig lehet optimális körülmények között vetni HARGITA MEGYÉBEN SEGÍT A JOBB SZERVEZÉS A másodvetésnek Hargita megyé­ben erős korlátokat szabnak az it­teni viszonylag mostoha természeti körülmények : a kései tavaszodás, a korán lehulló hóharmat. A megye legnagyobb részén, a hegyek közé ékelt Csíkban, Gyergyóban és Ma­roshévíz vidékén az aratás, , beta­karítás ideje általában ' 'augusztus közepéig, végéig húzódik el, s a szep­tember végi — október eleji nö­vénytermesztő harmathullásig fenn­maradó alig egy hónap bizony édes­kevés másodvetésű tenyészidőnek. A megyei mezőgazdasági igazgató­ság ebből a realitásból indult tehát ki, amik­or kidolgozta a másodveté­sek alkalmazásának hargitai tervét. E tervek viszonylag kis területet, alig valamivel több mint 2000 hek­tárt fognak át, mégis, főleg az érin­tett mtsz-ek szempontjából, megvan a maguk fontossága. A szóbanforgó 2000 hektárt ugyanis, főleg olyan termelőszövetkezetek másodszor be­vetett mezőgazdasági területe képe­zi, amelyekben évenként ismétlődő gond a gazdag állatállomány számá­ra szükséges takarmányalap előte­remtése. És a hét elején készített összesítésből kiderül, hogy a megye mezőgazdasága 40,2 százalékban tel­jesítette másodvetési tervét, ami — figyelembe véve, hogy a megye a harmadik éghajlati zónában fekszik — jó eredménynek mondható, igaz, az adatok alaposabb elemzése több egységben halogatást, téblábo­­lást, rossz munkaszervezést mutat. A Székely­udvarhely szomszédsá­gában levő szentléleki termelőszö­vetkezetben eddig közel 250 hektár­ról aratták le a búzát, de csak 10 hek­tárról takarították be a termést. A termelőszövetkezeti tagságot teljes egészében a nagyon fontos és való­ban sürgető aratásra mozgósították, ami, végeredményben dicséretre méltó, véleményünk szerint viszont ezzel jobb összhangban kellett volna megszervezni a betakarítást, a föld­terület felszabadítását a másodvetés számára. A termelőszövetkezet mér­nöke, Hilber Ferenc arra hivatkozik, hogy a megyétől másodvetési terv­ként kapott 30 hektár megvalósítá­sához nincsenek meg az optimális feltételek, sem vetőmaggal, sem sza­bad területtel nem rendelkeznek, ezek ellenére a tervet mégis telje­síteni fogják, csütörtökön megkezdik (reméljük, megkezdték) a bükköny vetését. Minden­esetre úgy is meg lehetett volna szervezni a munkák sorrend­jét, hogy a másodvetéshez ne az Kálmán Gyula (Folytatása az 5. oldalon) TÁVIRAT Őexcellenciája ALFREDO ÓVANDO C­ANDI­A tábornok úrnak, Bolívia Köztársaság elnökének Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében üdvözletemet küldöm Bolívia Köztársaság Nemzeti ünnepe alkalmából. A bolíviai népnek jólétet, Excellenciádnak bol­dogságot kívánok. NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7076 sz.­­ 6 oldal­ára 30 báni­­ 1970. augusztus 7., péntek A kolozsvári textilipari kombinátban korszerű gépek szövik a kiváló minő­ségű szöveteket. Tordai Erzsébet a részleg élmunkásnője nagy figyelem­mel kíséri a gépek munkáját (CSOMAFAY FERENC felvétele) É­ppen két fesztivál között vagyunk, kevés malíciá­­val majdnem azt mond­hatnám, még el sem il­lant a f­lekkenszag az egyik után, s már felet­tünk az Aviasan gépe, szórja a röp­­céket a következő híreivel. Vaskos levélköteggel beállít a postás: meg­hívók, plakátok sejlenek a bélyeg alatt . Tavasz a Hargitán, Gátnai Leányvásár, Tulceai Tavirózsa, Olt­­menti, Maros-menti... Slőnic-Mold­­va­i... Országszerte elszaporodtak a műkedvelők százait és az érdeklő­dők ezreit mozgató nyári rendezvé­nyek. Ismét a mieinkkel példálózom : Bálványos’70. Ponyvás tehergépko­csik, cammogó autóbuszok és köztük bújócskát játszó kiskocsik, motorke­rékpárok százai kavarják a port , bolybaverődött kerékpárosok tapos­sák a pedált a legközelebbi telepü­léstől is húsz kilométerre fekvő für­dőtelep felé. A zöme környékbeli, de mások két-háromszáz kilométerről, az Arges, Maros, az Olt és Tatros völgyéből, a Bodza vize mellől vagy a Vráncsai hegyek közül érkeznek. Tíz-tizenegy órára már hegyoldalnyi tömeg telepedik a természetes amfi­teátrum lelátóira. Tíz-tizenkét ezerre becsülik a jelenlevők számát, s biz­tosan egy harmadik, talán ennél is nagyobb szám az igazi. Gyönyörű idő ígérkezik, de eszembe jut, hogy a tavaly ugyanitt, zuhogó esőben is majdnem ennyien álltak... Az első számú látványosság a nézőtér köze­pén trónoló színpad. A nagyja sze­mével, az apraja kezével-lábával is körültapogatja a szabálytalan, több helyen horpadt­ ellipszis alakú néző­teret, az ezt körülszaladó kőcsipkés várfalat és a háttért alkotó belső vár­udvart,l a színpadra nyíló kapukkal. Ciklopikus falak, érdesen hagyott fe­lületek, s alakra szakasztott mása a természetes háttérül választott igazi Bálványosvárnak. A rendezők, úgy látszik, játékos kedvükben, felépí­tették ezt a mini-várat, az udvarát deszkával födték, s ezen ropják majd a párok a táncot. Hét hegyol­dalról visszhangzó ünnepély kereke­dik, s bár háromra tervezték, hét óra múlva is dobban a deszka a tánco­sok csizmája alatt. Mi az oka ennek a nagy népsze­rűségnek ? Előbb is minden bizony­nyal a hely és a hagyományok von­zása. Bálványosvár és környéke pél­dául a mondák és legendák földje, több évszázados népi zarándokhely, amely ásványvizeivel, üdítő levegő­jével emberemlékezet óta gyógyítja az errejárókat, írók, tudósok fantá­ziáját serkentette jelenség- és okma­gyarázatra. Várát már a tizennegye­dik századi peres okiratok emlegetik, történetét régi s jelenkori tudósok találgatják, népgyógyászati hatását már a XVIII. században könyvbe foglalták. Ma országszerte ismert fürdőhely. Szervezünk vagy nem szervezünk fesztivált, közeli és távoli vidékek lakosai s a külföldiek is egyre többen keresik fel, és akár­csak régen, valamelyik borvízforrás­­nál, tábortűz mellett, előbuggyan ma is a népdal, s a társalgásba szövő­dik egy-egy monda-foszlány. A nagy népünnepélyek, nyári fesztiválok he­lyének megválasztása tehát leg­alább félsiker. Máramarostól a Móc­­vidékig, Észak-Moldvától Dobrudzsá­ig minden tájegységnek megvan­nak a hagyományos kiránduló és szórakozó helyei. S a legszerencsé­sebb a népdalt, népi szokásokat, a táncot és népviseletet természetes környezetében, talán éppen születési helyén bemutatni. Gáinának, az ud­varhelyi Szejkének, Bálványosnak, a vajnafalvi juhászlakodalmasnak, a baráti bányászünnepségnek, az ika­­vári majálisnak (Csernáton) épp ezért van akkora sikere. De a nyári szabadtéri ünnepségek ürügyén hadd mondom el, hogy falvainkon a ré­gi szabadtéri szórakozó­helyek, a faluvégi vagy faluközi pázsitok, ma­jáliskertek többnyire eltűntek, ka­szálóvá, szántóterületté alakultak. Márpedig egy hektárnyi labdarúgó pályának nevezett ugaron nem le­het megoldani a szabadtéri sport- és kulturális rendezvényeket. Szerin­tem a községrendezéssel párhuzamo­san kellene keresni a megoldást — épp most dolgozzák ki a terveket mindenfelé ! — s fásítani, bokrosíta­­ni kellene ezeket a helyeket, és tá­mogatni minden olyan kezdeménye­zést, hogy önkéntes hozzájárulással, hazafias munkával szedjük rendbe újra a régi „feredőket", ahogy mi­felénk mondják, s ezeket a mai igé­nyekhez igazítsuk. Ismét „hazabe­szélek", amikor a dálnoki Feredőt, a csernátoni Csókásfürdőt, a hatoly­­kai mofettát vagy a martonosi káda­kat emlegetem. A nyári szabadtéri ünnepségek si­kerét nyilván a helyválasztás mellett a lakosság kiránduló kedve, a hét­végi kikapcsolódás igénye és — a né­hány évvel ezelőtt olyannyira túl­szervezett és elbürokratizált, több szakaszra tagolt műkedvelő verse­­nyeseik mérsékelése is elősegíti. De megvan ezeknek az ünnepsé­geknek a maguk szellemi haszna is: a népi kultúra felfedezése, ápolása, gondolatainkba, érzelmeinkbe, mű­veltségünkbe építése. Különösen, ha a szervezők az eredeti színekre és ízekre, a jellegzetesen helyi voná­sokra összpontosítanak. A színvonal­tól és eredetiségtől függ a népi al­kotások iránti érdeklődés alakulása, a szomszédos és távolabbi vidékek szellemi termékeinek, művészetének kölcsönös megbecsülése, a népi al­kotások tudatos vállalása, jelenbe és jövőbe mentése. Nemcsak az én véle­ményem, hogy a bálványosi sereg­szemlét például csupán a kézdivá­­sárhelyiek, immár a színpadról és a tévéből is országszerte ismert Bál­ványosi Legendája miatt is érdemes lett volna megszervezni. S hinni meg Sylvester Lajos a Kovászna megyei művelődés- és művészetü­gyi bizottság elnöke (Folytatása a 2. oldalon) idény, igény, közművelődés a­ FESZTIVÁLON ÉS AZON KÍVÜL A TELEPÜLÉSRENDEZÉS JELENLEGI HELYZETE ÉS PERSPEKTÍVÁI INTERJÚ VICTOR CATANA műépítésszel, az Arad megyei városrendezési és műépítészeti­ igazgatóság igazgatójával Bármerre pillantunk, bárhol járunk, építőtelepre bukkanunk. Ki­­selyre vagy nagyobbra, attól függően, hogy gyárat, üzemet, kombiná­tot, gazdasági udvart, farmot, családi vagy tömbházat, lakónegyedet komponálnak meg téglából, betonból, vasból és üvegből az építők. Az emberben sokszor fel sem merül a kérdés, miért ide vagy oda épí­tenek, miért nem máshova, s hogyan kerülhető el a zűrzavar, a meg­rendelő kénye-kedve szerinti építkezés. Pedig „előre látni“ egy vá­rost, egy vidéket, egy megyét rendkívül fontos tényezője a települé­sek ésszerű fejlődésének. S ez az „előre látni“ olyan tudományos mun­ka, amely műépítész, szociológus, közgazdász, térképész, geológus, hidrológus és ki tudja még hány tudományág képviselői közös tevé­kenységének eredménye. — Munkánk minden esetben a felméréssel kezdődik, hisz a legki­sebb terv sem készülhet el ma anél­kül, hogy az egészet és minden le­hető oldalról ne ismernéd behatóan. Ma már egy faluban sem lehet csak úgy vaktában, pontos felmérések nélkül házat építeni. Ismerni kell ehhez számtalan olyan tényezőt, amely a kívülállónak esetleg nem mond sokat. Például azt, hogy a falu egyáltalán életképes-e vagy sem. Erre a feleletet a szociológu­sok és a közgazdászok adják meg, természetesen pontos felmérések alapján. Tovább menve, ha a falu életképes, akkor jön a következő is­mérv: az építkező által­ kiválasztott terület a település milyen zónájába esik. Mert ha az központi fekvésű, akkor oda olyan épületet képzel el a műépítész, amely jelenlétével e­­meli a faluközpont urbanisztikai ké­pét. És így folytathatnók tovább. — Ezek szerint egy megyé­ben, esetünkben Arad megyé­ben, minden település sorsáról, fejlesztési perspektíváiról pon­tos tervet kell készíteni. — Ezek a tervek már nagy több­ségükben meg is vannak, vagy ki­dolgozás alatt állnak, de még ezzel sem tekinthetjük lezártnak a tele­pülésrendezés kérdését, mert ahhoz a műépítésznek látnia kell az egész megyét a maga sokrétű társadalmi­­gazdasági és kulturális életével, fej­lődési perspektíváival. Ma a telepü­lésrendezés oly bonyolult, hogy számtalan tudományág képviselői is csak rendkívüli erőfeszítésekkel, tu­dással és... fantáziával tudják a ma, de még inkább a jövő színvo­nalán elvégezni. Nem szabad ugyan­is elfeledni, hogy ebben a szakmá­ban ami jó ma, az rossz lehet hol­nap, ami jó holnap, rossz lehet hol­napután. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi, műépítészek, két síkon dol­gozunk. Az egyik a tér, azaz az adott település­hálózat, a másik az idő síkja. S ebből legfeljebb az elsőt tudjuk mértani pontossággal fel­mérni, a másodikat, ha évtizedek perspektíváiról van szó, az említett tudományágak művelőinek segít­ségével legfeljebb „kitalálni“. — Azt hiszem, ezt az elméleti eszmefuttatást a végtelenségig tudnánk folytatni, hisz könyv­tárra való kötetek boncolgatták a kérdést, s a szakemberek tá­volról sem jutottak végleges eredményre. Arra kérném te­hát, hogy a továbbiakban szí­veskedjék tájékoztatni Arad megye településeinek perspek­tíváiról, a megye településren­dezésének problémáiról, anél­kül, hogy a távoli jövő titkait próbálnánk kitalálni, az elkö­vetkező pár év terveiről beszél­gessünk el egy kicsit. — 1970 kétszeresen is nehéz esz­tendő a műépítészeknek. Egyrészt azért, mert az ötéves terv utolsó évében járunk, ami újabb, a követ­kező ötéves tervvel kapcsolatos fel­adatok megoldását rója ránk. Más­részt pedig azért, mert a májusi-jú­niusi áradások következtében szám­talan település sorsát kellett sokszor napok alatt eldöntenünk. De térjek rá az elsőre. Még ebben az eszten­dőben újra kell alkotnunk a telepü­lések rendezési tervét a következő ötéves terv követelményeinek, új objektumainak megfelelően, ame­lyet a fővárosi ISCAS, a későbbiek­ben pedig a Minisztertanács fog jó­váhagyni. Ezzel párhuzamosan a jö­vő év első harmadáig el kell készí­tenünk a megye településrendszeré­nek, valamint turisztikai­ hálózatá­nak tanulmányát.. Ezeknek a nagy­szabású tanulmányoknak a kidolgo­zásával­ párhuzamosan természete­sen végezzük mindennapi sokrétű munkánkat. A területi-közigazgatási átszervezés után 63 községbe tömö­rítettük a településeket. Ez a szám azonban távolról sem fedi a falvak, tanyák számát, egyelőre csak köz­­igazgatási egységek. A következő lé­pés az volt, hogy minden községnek, városnak kidolgozzuk a rendezési tervét, hogy megindulhasson ezek kiépítése, továbbfejlesztése. Ezt a munkát folytatva az idén készül el Pan­kota, Nagylak és Kürtös rende­zési terve, jövőre újratervezzük Kö­­röskisjenő, Borosjenő, Borossebes városrendezési tervét. Ami a köz­ségeket illeti, már elkészült Szent­­anna, Gyorok, Opálos és Világos, és év végéig kész Othalom, Fakert, Sofronya és Angyalkút alárendelt községek, valamint Vinga, Pécska rendezési terve. Ebben az ütemben haladva 1973-ig elkészül minden helység terve. — A következő lépés? — A rendezési tervek alapján részlet­terveket dolgozunk­­ ki. A­ Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) ARAD MEGYÉBEN a központon tehát nem kellett változtatnunk csaknem semmit, csupán néhány beépítetlen telek sorsáról kell döntenünk. Ami már több fejtörést okozott, az a peremnegyedek sorsa volt, a gyárnegyedeké, szórakozta­tó pihenő övezet kialakításáé, valamint az új lakónegyedek helyének meghatározásáé"

Next