Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)
1970-09-17 / 7110. szám
ELŐRE 2. oldal A MŰVELŐDÉS .............. - --- - --- ■ -ION NECULCE EMLÉKEZETI régi román irodalom eredeti és rokonszenves krónikása, Ion Neculce, 225 évvel ezelőtt halt meg, igaz, nem ismerjük a pontos dátumot, de neve az egykorú hivatalos okmányokban 1745-ben fordul elő utoljára. A nagy moldvai humanisták: Grigore Ureche, Miron Costin, Dosoftei, Nicolae Milescu és Dimitrie Cantemir köréhez, akik külföldi főiskolákon szerezték humanista műveltségüket, csak közvetve kapcsolódik ; politikai és társadalmi nézetei szorosan a hazai valósághoz tapadtak. Humanizmusának leglényegesebb jegyei az idegen hatalom lerázásának eszméje, hazájának, nemzetének és anyanyelvének végtelen szeretete. Tanulmányait Munténiában kezdte meg, rokona, a nagy képzettségű történetíró, Constantin Cantacuzino házában, majd Moldvában folytatta, ahol különböző politikai tisztségeket töltött be. Nagy horderejű történelmi események sodrában vált krónikássá. Szem- és fültanúja volt annak a széles fronton kibontakozó európai megmozdulásnak, amely az idegen iga alatt nyögő népek felszabadítása érdekében indult meg. Moldva tudós fejedelme, Dimitrie Cantemir, felismerve a történelmi helyzet lehetőségeit, maradéktalanul bekapcsolódott a sorsdöntő európai vállalkozásba. Ion Neculce pedig, mint Dimitrie Cantemir bizalmas tanácsadója, támogatta a fejedelem politikáját, mert ettől remélte hazája felszabadítását. Dimitrie Cantemir 1711-ben Neculcet nevezte ki a moldvai seregek fővezérévé, így alkalma nyílt arra, hogy hazafiságát tettekben is kifejezze. A hadi szerencse azonban a törököknek kedvezett a Stanilesti melletti csatában (1711). A fejedelem Oroszországba menekült, ahová Ion Neculce is követte, a honvágy viszont emésztette és két évi oroszországi, majd hét évi lengyelországi bujdosás után visszatért Moldvába. Az önkéntes száműzetésben megtanulta az orosz és a lengyel nyelvet. 61 éves korában úgy érezte, hogy a nagy történelmi átalakulások korszakát és gazdag élettapasztalatát tanulságképpen át kellene adnia az utókornak, így született meg benne a krónikaírás gondolata. Nem használt külföldi forrásokat, kizárólag 1672-1745 belföldi kútfőkre, saját élményeire és szájhagyományokra támaszkodott. Főműve a Letopisetul '(’áru Moldovei — Moldvaország krónikája, amely az 1661-től 1743-ig terjedő eseményeket tárgyalja emlékiratszerűen. Krónikájában központi helyet foglal el a vázolt szabadságmozgalom, de emellett részletesen kitér a vajdák és a bojárok közötti súrlódásokra is. Ezeknek okát egyrészt abban látja, hogy a központosított uralomra törekvő fejedelmek megnyirbálták a bojárok kiváltságait, másrészt pedig abban, hogy a fanarióta korban a fejedelmi trón vásári portékává süllyedt és a gazdagabb s tekintélyesebb bojárok maguk is pályáztak a vajdai székre. Az elnyomott tömegek iránti rokonszenve tükröződik abban, ahogyan megírja, mint uzsorázzák ki a bojárok a parasztokat, akik ugyanakkor a súlyos adók terhét is viselik. A szláv és görög írásbeliség befolyását leküzdve románul írta meg krónikáját, akárcsak a többi moldvai humanista írók. Haza- és népszeretete s a történelem iránti tárgyilagosság jellemzi felvilágosult világszemléletét. Hazafias meggyőződésből helyeselte Dimitrie Cantemir politikáját, s küzdött a török és a fanarióta uralom ellen. Széleskörű népszerűségéig . Utal az a tény, is, hogy amíg kortársainak írásai alig egy-két példányban, vagy éppen hiányos másolatokban maradtak ránk, addig az ő krónikáját 14 kéziratos másolat őrizte meg az utókor számára. Mihail Sadoveanunak legkedveltebb . Olvasmánya Ion Neculce krónikája volt.„Ahátíyszor kinyitom — emlékezett rá a román próza nagymestere a lelkem mindannyiszor ritka örömmel telik meg". Valóban, krónikájában Neculce túllépi a száraz történetírás kereteit, vonzó irodalmi színvonalú olvasmányt ad a kezünkbe. A nép iránti szeretete nyilvánul meg O samá de cuvinte (Néhány népmonda) című munkájában is, melyben számos történelmi legendát gyűjtött egybe. Jellemző Neculce magatartására, hogy az értékes gyűjteményt krónikájának elejére helyezte. Munkája azt bizonyítja, hogy korában gazdag népköltészeti anyag élt a nép ajkán. Folklórgyűjtésével úttörő munkát végzett a román irodalomban. Sokatmondó tény, hogy a legtöbb legenda Ștefan cél Maré egyéniségére és uralkodására vonatkozik, a nagy fejedelem igazságosságát, jóságát, vitézségét, bátorságát dicsőíti. A Néhány népmonda igen becses irodalmi és történelmi forrásmunka. A XIX. század írói közül többen (Asachi, Negruzzi, Bolintineanu, Alecsandri) Neculce gyűjteményéből merítették irodalmi témáikat. Páratlan elbeszélő művészete mindkét művében egyformán tükröződik. Népies, gördülékeny, színes és anekdotázó stílusa alapján joggal nevezhetjük a román széppróza úttörőjének. Dr. Józsa János Két kezdő rendező, Ivanka Grabcseva és Petr Kajsev páros filmjével köszöntötte fővárosunk a bolgár felszabadulási évfordulót s az eseményhez illően, a film az antifasiszta harcok korát idézi fel. A főcím : A szabadság pillanata, két merőben ellentétes lehetőségét foglalja össze ugyanannak a helyzetnek. Az első történet — Az üreg — Petr Kajser munkája, egy csúnya tréfa története : a részeg fogolytábor parancsnok kikézbesítteti a szabályszerű szabadulólevelet egy öreg fogolynak, aki társaival együtt átéli a hazatérés boldogságát, szétosztja holmiját az ittmaradók közt, üzeneteket vállal magára, még muzsikálnak, táncolnak is az öreg szabadulásának örömére, a zárt kapuból azonban az őrök visszaviszik az öreget, mondván, hogy vicc volt az egész. Ebben a történetben a főhős mindvégig kiszolgáltatott, semmi sem múlik rajta, csak az elviselés. A második filmnovellában (Élni akarok !) a szabadság pillanata a szökéssel azonos. Halálraítélt kommunisták csoportjából egy valakinek sikerül véletlenül eltűnnie egy vasútállomáson. Olyasvalakinek, aki gyanús társai szemében, bár éppúgy a kivégzésre vár, mint ők, nagyobb súlyú pártfeladat miatt, amiről beszélnie nem szabad, megtagadta FILMEK egyszer egy sebesült partizántól a menedéket, s ezért az árulók listájára került. Ez az ember, az idegen város éjszakai magányában, valóban szabad. És szabadon választja a viszszatérést, hogy társai bizalmát, becsülését visszanyerje. Arra a pár napra, amely a főbelövésükig hátra van. Mivel mindkét film az érzések és gondolatok síkján bonyolítja a cselekményt, mivel nem kalandtörténetet, hanem a kiszolgáltatottság s a szabadság konfliktusát látjuk, a két, önmagában is zárt, két teljes kisfilm úgy olvad szerves egésszé művészileg magasabb szinten, hogy közös alapkonfliktusukat az első veti fel, s a második oldja meg : a pusztulásnál is szörnyűbb, ha az ember nem cselekedhet a maga akaratából, nem választhat, tehát nem küzdhet, még a halálos ítélet kimondása után sem, ha rajta nem múlik semmi, csak megesik, történik vele minden — a rabság, vagy szabadság, élet, vagy halál. A két elsőfilmes rendező máris fel tudja mutatni a bolgár film szokásos erényeit : a körülményeket nem szépítő, pontos valósághűséget, a pózmentes, keresetlen őszinteséget, a bensőséges lírát, a gondolat, a belső válság kivetítésének képességét a színészi arcokon. A fogolytáborben szánalmas körülmények ábrázolásával a filmesek érzékeltetik, hogy a bolgár fasizmus, minden tragikus következményével együtt is, kisszerű, akaratlan karikatúrája volt csupán a náci példaképnek, s ez a háttérábrázolás, amelylyel összhangban van az örök, pribékek, beállítása is, még inkább kiemelik a hősök, a foglyok —, egyszerű emberek —, cselekvő magatartásából fakadó emberi nagyságát. Persze, ha kezdők vállalkoznak filmen a legnehezebbre , a belső mozgások ábrázolására, szinte elkerülhetetlen a helyenkénti egyhangúság. De ez tán itt csak a vágás ritmusán múlik. Elég ritkán mondhatjuk el hasonló jellegű és témájú filmekről, hogy, mint ebben az esetben, minden részletükben kifogástalanul hitelesek, életszerűek, külsőséges hatások nélkül is meggyőzőek. S ez A szabadság pillanata fiatal alkotóinak olyan jellemző jegye, amit dicsérni kell és érdemes. Bogár András A SZABADSÁG PILLANATA Egyik megyei napilapunk törvényszéki beszámolóját olvasva, sikkasztási ügyről lévén szó, meglepetéssel vettem tudomásul a Bűnügyi krónika hőséről, hogy : „Vásárolt a mini szoknyát, nylon blúzt, mutatós karórát, de női fület, ujjakat...”. Itt ért a döbbenet, hiszen az ember rögtön elvetemült szadizmusra gyanakszik, de a felötlő kétség csak néhány pillanatig tartott, ugyanis a mondat folytatása mindent megfejti,de női fület, ujjakat ékesítő értéktelen „ékszerek. nem maradtak el. Közönséges ügyről van tehát szó, egy tuttságosan költekező sikkasztóról, csak a mondat szerkesztési módja vezeti tévútra egy pillanatra az olvasó fantáziáját. Eléggé gyakori jelenség újságjaink nyelvében, hogy egy igenévhez kapcsolódó tárgy (vagy határozó) a mondat (vagy az előző mondat) igéjéhez áll közelebb, értelmileg az olvasó önkéntelenül is ahhoz kapcsolja. Ez a fajta vétség nem is nyelvtani jellegű elsősorban, hanem stilisztikai, mivel az így alkotott szerkezet értelmileg megtévesztő. Az idézett példában (de más esetekben is) szórendi változtatással vagy mellékmondat beiktatásával könynyen el lehet kerülni a félreértést (pl. „...de nem maradtak el a női fület, ujjakat ékesítő értéktelen „ékszerek“ sem“), sőt már a második tagmondat tárgya elé tett határozott névelő is egyértelműbbé teszi a szerkezetet „...de a női fület, ujjakat ékesítő értéktelen „ékszerek“ sem maradtak el“.) Ugyanez a hiba, kevésbé meghökkentő szövegösszefüggésben, a következő mondatban is megfigyelhető : „A kapukon belül azonban megtaláltuk a legidősebb korosztály házat, jószágot őrző tagjait, dél felé az ebédet mezőre készítő asszonynépet...“ Itt még nyilvánvalóbb, hogy a túlzott tömörítésre való igyekvés hozza létre a félreérthető szerkezetet, hiszen az analitikus forma sokkal világosabb. („A kapukon belül azonban megtaláltuk az idősek közül azokat, akik a házat, jószágot őrzik, az asszo- ANYANYELVÜNK nyakat, akik délfelé az ebédet készítik...“). Ehhez hasonló félreértést eredményez a birtokos jelző jelöletlensége is. Ezt olvassuk egyik lapunkban : „A személyeskedő, kötekedő hang, az apró lényegtelen dolgok elkerülése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valóban objektíven, tanulságosan tudjuk feltárni a legégetőbb kérdéseket“. Az újságíró nyilván azt akarja mondani, hogy a „... kötekedő hangnak, az apró lényegtelen dolgoknak az felkerült, &, feltétlenül szükséges ahhoz.. “', de, leírt formájában a mondat iigy ,is ér- - telmezhető: „A személyeskedő, kötekedő hang... feltétlenül szükséges ahhoz...“. Ez pedig éppen az ellenkezője annak, amit mondani akar. Tehát ebben az esetben sem egyértelmű, sőt teljesen félreérthető a fogalmazás. ■ Folytatni lehetne a hasonló hibák, de még inkább a hibás mondatok felsorolását, ehelyett nem árt talán, ha Kosztolányi intő tanácsát idézzük: „Tanuljuk meg, hogy az olvasót tilos — csak egy másodpercig is — bizonytalanságban hagynunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság". Péntek János KÉTSÉGEK OLVASÁS KÖZBEN BÁBSZÍNHÁZAK hete-1970 Tavaly nyáron — a Konstanca megyei művelődés- és művészetügyi bizottság meghívására és rendezésében — került sor a hazai bábszínházak első országos találkozójára. A konstancaiak vendégszeretetének köszönhetően — nem marad el a folytatás : ezekben a napokban ismét találkoznak az ország bábszínházi rendezői, díszlettervezői, színészei a nyárutói tengerparton. Már indulásra, útra készen álltak a nagyváradi bábosok, amikor a kérdést igazgatónőjükhöz, BENEDEK ANNÁHOz intéztem. — Mit tudnak e második bábszínházi találkozóról ? — Reméljük, színvonalasabb lesz az előzőnél. Az első találkozó, jól emlékszünk még rá, meglehetősen heterogén képet mutatott. És nem az volt a baj, hogy a mi elvont nyelvezetű Strauss-pantomímánktól a szebeniek naturalista előadásáig igen sokféle stílust, törekvést láttunk, hanem az, hogy régi, gyenge előadások is becsúsztak, ötletszerűség érződött az egész rendezvényen. A mostani találkozót ezzel szemben nagyon alapos válogatás előzte meg. Egy bizottság végignézte az együttesek legjobb előadásait és aztán állította öszsze a találkozó műsortervét. Ebből, az alapos előkészítésből gondolom, hogy az idén magasabb lesz a művészi színvonal. ...... Sajnálatos viszont, hogy mindössze 12 bábdarab szerepel a műsoron, ami enyhén szólva kevés. Úgy tűnik, nem sok új bábdarab született az első bábszínházi találkozó óta. Tudjuk továbbá, de ezt ayír, bizonyosan, hogy az idén is lesz kiállítás a legsikerültebb bábukból és díszletekből. És hogy a találkozó ülésszakkal ér véget, melynek beharangozott címe : „Korszerűség és modernizmus a bábművészetben“. — Mivel szerepel a találkozón Nagyvárad ? — Mi egy magyar nyelvű előadással szerepelünk, méghozzá előkelő időpontban. Vasárnap este Al. Mitra A Maros és az Olt című darabját játsszuk Fux Pál díszletében és bábuival. A darabról annyit: szövege igényes és szép, eszmei sugallata pedig szervesen ahhoz a nevelői célkitűzéshez kapcsolódik, melyet együttesünk az évek során mindig következetesen szem előtt tartott. A bábuk, díszletek is szépek, remélem, ■előadásunk elnyeri a részvevők tetszését., CÍJ — Mit remélnek még a találkozótól ? -- Reméljük, hogy sok jó előadást fogunk látni, s igazi élmény, nemes versengés lesz a konstansai hét. Nagyon ránk fér, hogy évente legalább egyszer találkozzunk, lássuk, mi az, amit másutt csinálnak és felmérjük, miben állunk mi jól, illetve miben vagyunk lemaradva. Szeretnénk továbbá, ha a jó előadások után, tartalmas szakmai vitákban volna részünk. Bölöni Sándor Vezényelt PAUL KLECKI Tudott tény, hogy egy igazán jó karmester csodákat művelhet a zenekarral. Ezzel a „csodával" találkoztunk most, amikor Paul Klecki élt a bukarestirádió-televíziószimfonikus zenekarának élére. "Paul Klecki, a fesztivál illusztris vendége — aki Európa egyik legelőkelőbb zenekaránál, a Suiss Romandenál a legendás hírű Ernest Ansermet örökét vette át — eszményi karmester, akiben szerencsésen összpontosul egy remek zenekari vezető minden kiváló tulajdonsága. Fölényes és biztoskezű ura a zenekarnak, amellyel kényekedve szerint bánik és azt csiholja ki belőle, amit akar... és amit akar, az a szó szoros értelmében a legeszményibb muzsika. Olyan impulzív és szuggesztív egyéniség, akinek minden mozdulatára szükségszerűen engedelmeskedni kell. De nemcsak a hangzás telt szépsége, széles érzelmi skála az, ami a karmester kiválóságát dicséri. Klecki remekül szerkeszt, nagystílű ívelése sohasem szenved törést és sohasem lankad el Már az annyiszor hallott, „lejátszott" Weber Oberon nyitányának első taktusainál hallhattuk, hogy nem mindennapi karmesterrel állunk szemben. Azon nyomban felforrósította a zenekart és a magas hőfokot egész estén át tartotta. Remek kísérőnek is bizonyult, ahogyan Ion Voicu Brahms hegedűversenyének tolmácsolásánál, diszkréten, kissé visszatartva vezette a zenekart, bár nyilvánvalóan nem ez az ő stílusa. Az est fénypontja természetesen Beethoven III. szimfóniájának nagyintenzitású előadása volt. Paul Klecki a régi, klasszikus bécsi hagyományokat követve — de mai hangon — magával ragadó drámaisággal, élettel, feszültséggel telítetten tárta elénk az Eroicát. Nehéz lenne ezt a tolmácsolást részletezni, mégis ki kell emelnünk a finálék és méginkább a második tétel kulminációnak szédítő felépítését, amit a maga nemében páratlan karmesteri teljesítménynek éreztünk. Paul Klecki vezénylete a fesztivál eddigi menetének legszebb zenekari estjét hozta meg. A hatás, illetve a siker nem is maradt el. Pintér Lajos BARABÁS ISTVÁN BÚCSÚ A NYÁRTÓL Kies fürdőhely Bálványos, ahol az érkező első perctől otthon érezheti magát, mert, mint bármely kegyhely vagy turisztikai létesítmény esetében, itt is a kocsma az az intézmény, amely elsőnek áll a vendég útjába hamarabb, mint a fogadóiroda. Még otthonosabbá válik a hangulat, midőn hamarosan észlelheti a vendég, hogy az itteni üzletben is Csak akkor vásárolhat kedvére, ha délutánra látogatót várnak a MEGYÉTŐL. Ilyenkor nem beteg a raktáros, nem részeg a sofőr, nem hányja el a pecséteket a főraktáros kisdede, ilyenkor a kocsmafelelős meginog abbeli meggyőződésében, hogy üdülőhelyen az emberek csak dobozos sajtot szeretnek enni, s hogy a gyalogtúráról érkező vándor jóllakhat rummal is. Nagyobb volt az ijedtségünk, mikor táskarádiók váltak láthatóvá, de főleg hallhatóvá, a Helybeliek azonban hamar megnyugtattak, hogy aki ide efféle szerkezettel jön ki az nem igazi természetjáró, s a fentebb említett sajtos intézménytől túl meszszire úgysem távolodik el, nem kell tehát e zenélő vízállásjelentő gépektől félteni a természet csöndjét. Mondták azt is, esténként olyan csend van, hogy a Szent Anna-tói vendégek közül sokan átjárnak ide aludni, mert ott éjszakánként, ha aludni akarsz, Odüsszeusz furfangjára van szükséged : viasszal tömd be családtagjaid fülét, magad pedig kötöztesd a sátor cölöpjeihez, hogy oda ne rohanjál, ha megmegszólalnak az éj szirénjei, és értesítenek, hogy bizonyos kislány a zongoránál jaj de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát... Szép, tisztán tartott villák díszítették a völgyet, mint méhkaptár röptetőjén ki s bejártak a vendégek, ki-ki jókora husánggal a kezében, mint az atomkorszak vándorai. Hamar megtudtuk, igazi természetjáró ilyen kutyuzóval jár kirándulni, segít a kapaszkodón, no meg mérges medve és más hasonló ártalmas élőlény ellen is hasznos szerszámnak bizonyulhat, ha úgy hozza a helyzet. Láttunk azután vagy hetven egyetemi hallgatót, akik a diákszövetség költségén nyaralnak itt, ingyen utaztak lakhelyüktől, az ország különböző sarkaiból idáig, ingyen kosztoznak és ingyen laknak kétszemélyes összkomfortos szobákban egy hónapig. Megtudván valahonnan, hogy újságíró is van a most érkezett csoportban, körülvettek, és kértek, közöljük a sajtóban panaszaikat, legalább jövőre, mikor újra ide jönnek nyaralni, orvosolják őket. A panasz az volt, hogy a kávét mért nem lehet az ágyba hozatni, mert a reggelit csak hajnali fél tízig szolgálják fel, meg hogy NAPLÓ miért nem állít be a fürdőigazgatóság nekik autóbuszt a fél kilométernyire fekvő melegfürdőig, meg hogy mért nem szerelnek a szobákba telefont, hogy időnként felhívhassák távoli kedvesüket (persze, ingyen). Megígértük, hogy panaszaikat közölni fogjuk a sajtóban, amit ezennel meg is teszünk. Ezután leheveredtek a fenyves mellett egy tisztásra, szemük a semmibe révest, hallgatagonültek, látszott, nagyon ■ törik ■ valamin a fejüket, bizonyára azon, milyen újabb panasszal bírják részvétre a távoli mezőn, bányában, gyárban izzadó szüleiket. Egy tanárismerős invitált, menjünk ki a Csiszár-fürdőbe, ott zajlik az igazi. Sípba kívánkozó sportélet. Föl is mentünk a strandra, ahol kétféle borvizes medence csalogatja a gyógyulni vágyó reumásokat, idegbetegeket vagy egyszerűen, az egészségüket féltő más vendégeket. Éppen tetőpontjára hágott egy csoport gyermek hancúrozó vígsága a nyakig érő jéghideg vízben, midőn közülük a legvirgoncabb ily szavakkal biztatta társait a hangulat fokozására : gyártók ordítsunk, hé ! Egy óvodáskorú kislány meg büszkén mutatott a hasára, amint a medence lépcsőjén vacogott: anyu, eddig érek a víznek. Ekkortájt jelent meg a napozón a sportember. Hatalmas gumilabdát és egy hatéves forma gyermeket hozott magával. Az előbbivel e legott fölényes technikával dekóírni kezdett, pánikot keltvén az addig békésen napozó reumások, idegbetegek stb. soraiban. A nagyobb baj akkor kezdődött, mikor demonstrálni kezdte, hogy kisfia sem idegen a sport világától. Ugrálás, fekvőtámasz, henger, delfin, mérleg, indiánugrás, bukfenc, meg minden egyéb kacifántos mutatvány volt a program. Láthatólag azonban inkább az elhatározás volt kemény, mint maga az edzés, legalábbis a gyermeket illetően. A vezényszavakra ugyanis riadtan fülelt, mérleg közben hátra fordult megnézni, hol van a lába, delfin helyett bukfencet csinált, fekvőtámasz közben kis fejét minduntalan előre ejtette, haja csapzottan hullott a szemébe. Am a sportember nem tágított, atyai büszkeséggel demonstrálta, milyen spártai szellemet honosított meg kézdivásárhelyi székely portáján, miképpen lesz kemény a legény. Ezután jött ám a java , az izzadt, lihegő gyermeket határozott mozdulattal mártotta bele a jéghideg vízbe. Az éktelen sivalkodásra több reumás, idegbeteg stb. fürdővendég sietett a sportemberhez kiragadni kezéből a rúgkapáló spártai-székely áldozatot, s arra kérték az apát, merüljön alá ő a vízbe, hátha nemcsak reumát, idegeket stb. gyógyít, hanem egyéb olyan nyavalyákat is, amelyekben e mai testnevelési demonstráció bizonysága szerint maga is szenved, mégpedig olyannyira, hogy sürgős kezelésre van szüksége. Még:f'é- 'marcona ■ jelenet előtt feltűnt nekünk, hogy bármerre mennénk a környéken, mindenfelé frissen festett.. .turistajelzések óvnak az eltévelyedéstől. Érdeklődésünkre mondták is rögtön a helybeliek, hogy ez a Kónya Ádám gyermekeinek műve. Hozzátették azt is, hogy míg némely más környékbeli tanárok nyaraló villát építenek maguknak a nyári vakációban, ez a sepsiszentgyörgyi pedagógus abban látja örömét, hogy minden évben nagy csoport tanítványával felkerekedik valamely útvonalon, turistajelzéseket festenek, forrásokat részesítenek elsősegélynyújtásban, tábort vernek, főznek, omladozó várfalakat toldoznak-foldoznak, s a kacskaringós erdei ösvények lassanként elvezetik őket a felismeréshez, hogy felelős gazdái is a szülőföldnek, nemcsak lakói. 1970. SZEPT 17., CSÜTÖRTÖK SPORT • SPORT m SPORT 0 SPORT + SPORT 0. SPORT ♦ SPORT # SPORT VILLANÁSOK a nemzetközi atlétikai bajnokságról A sorozat tehát folytatódott. Legjobb atlétáink, az Európa Kupa selejtezői, az USA-Románia női találkozó, a Balkán Játékok, majd az országos bajnokság után, legutóbb nemzetközi atlétikai bajnokságunk alkalmával álltak ,ismét rajthoz, 15 országból jött versenypartnereik társaságában. Újabb erőpróba, újabb bizonyítási lehetőség volt, annál is inkább, mert a legtöbb versenyszámban nagyon népes, nagyon erős mezőny alakult ki : 400 m-es férfi síkfutásban például nem kevesebb mint kilenc, férfi diszkoszvetésben nyolc, 100 méteren pedig hét ország képviseltette magát , hat ország színeit viszont egész sor versenyszám során megszámolhattuk, így aztán a vetélkedő általában érdekes volt, még a vágtaszámokban is, ahol a kubai atléták fölénye rendszerint döntőnek bizonyult. A férfi vágtaszámokat például (100, 200, 400, 4x100) mind ők nyerték, s még a rövidgát (110 m) aranya is nekik jutott. Méghozzá nem is a rossz eredményekkel. 100 m-es síkfutásban hazánkban először 10,1 mpnél álltak le az időmérő órák, s utána a versenybírák a kubai Rabló Montez neve mellé jegyezték fel az új stadioncsúcsot, noha a Republicii 100 méteres egyenesében e versenyszám sok világnagysága rajtolt már az évek során, köztük Murrhhinsson és Williams is. A 110 méteres gátfutás győztese, Juan Morales új kubai rekorddal, 13,7 mp-es eredménnyel győzött. A nőknél is a kubai vágtatók voltak a legjobbak, anyi különbséggel, hogy a 400 méteres futamot, nagy bravúrral, ami sokat ígérő Filip Marianank nyerte, maga mögé utasítva a két esélyes kubai ellenfelet. A bajnokság külön színfoltjának a férfi távolugrás bizonyult, ahol, mint már annyiszor a nagy versenyeken, ismét bebizonyosodott, amíg az utolsó sorozat le nem zajlik, nincs eldőlve a végső, sorrend. Az első hat helyezett mindegyikének utolsó, illetve Utolsó előtti ugrása volt a legjobb. Szőrükön László is az ötödik ugró-, sóval tornázta fel magát a nyugatnémet Letzel mögé a második helyre, Zaharia pedig az utolsó legjobb nekirugaszkodásával lett harmadik, s ezzel csak a hazaiak közül kiemelt példákat soroltak fel. Lia ismét verhetetlen volt. Valószínű ezen már csak nagyon kevés olvasó csodálkozik, hiszen éppen ő szoktatott hozzá bennünket, hogy ne csodálkozzunk nagyszerű eredményein. Ezúttal 58,44 méteres dobással győzött, ami azt jelenti, hogy korántsem utópia számára a beígért 60 méteren felüli teljesítmény. A szakemberek véleménye szerint, egy nagyon csekély tökéletesítés a technikán aránylag könnyen a 60-as vonalon túlra segítené kezéből a diszkoszt. Ahogy mondani szokás „benne varra 62 méter. Hátha már a hét végén sikerül is. Hiába, lányaink fejlődőképesek ! Az olimpiai ezüstérmes Silay Ilona is ezt bizonyította , bemutatta, hogy megtanult taktikázni is. Sokszor ráfizetett ő már arra, hogy nem helyezkedett jól, hogy nem használta ki a megugrásra legalkalmasabb pillanatokat. Nos, ezúttal a 800 méteres verseny során idejében, úgymond okosan taktikázott, biztosan győzött. Egyébként éppen a lányoknak köszönheti válogatottunk, hogy az immár tizenkilencedszer megrendezett bukaresti nemzetközi bajnokság alkalmával itthon maradt a legtöbb aranyérem. A 11 női versenyszámból 6-ot lányaink nyertek, s a férfiak három aranyával, összesen 9 a hazai győzelmek száma. A további sorrend : a kubaiak nyolc, a magyarok és a nyugatnémetek három-három, az NDK-beliek két, a franciák, a svájciak és a belgák egy-egy aranyérmet szereztek. ...és a sorozat folytatódik. Méghozzá egy igen érdekes vetélkedővel. E hétvégén, ugyancsak a Republicii stadionban, férfi és női hármas, illetve négyes találkozó lesz. A pontozásos rendszerű nemzetközi vetélkedő igen érdekesnek ígérkezik, s reméljük, válogatottunk tagjai mindent megtesznek, hogy méltóképpen zárják az idei nemzetközi atlétikai sorozatot.T I. Ferenc György TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • A fővárosi Floreasca sportcsarnokban megkezdődött a szövetség kupájáért kiírt nemzetközi férfi kosárlabda-torna. Válogatottunk első mérkőzésén, gyenge játék után, 69—67 arányú vereséget szenvedett Magyarország csapatától. A nap másik összecsapásán : Lengyelország—Kuba 93-76 • A Leeuwerdenben folyó női kosárlabda Európa-bajnokság küzdelmei során, Bulgária válogatottja 72:52 arányban nyert Románia ellen, s veretlenül vezet a B-csoportban, Románia a negyedik. További eredmények — A-csoport : Franciaország — Magyarország 54:49 , Hollandia — Olaszország 75:49 ; B-csoport : Csehszlovákia — Ausztria 77:43 , Bulgária — Jugoszlávia 94:87. Az A-csoportban a Szovjetunió áll az élen, Franciaország előtt . Az NSZK- beli Siegenben megkezdődtek a férfi sakkolimpiás öt döntő tornájának mérkőzései. Az első fordulóban Románia csapata a magyar válogatottal került össze, de a két együttes már a csoportküzdelmek során is találkozott egymással (a magyarok 2,5—1,5 arányban nyertek) s az eredmény a döntő tornára is érvényes . Pénteken és szombaton, a fővárosi Republicii stadionban, újabb érdekesnek ígérkező atlétikai vetélkedőre kerül sor. A kétnapos viadal során, Románia — Svájc — Olaszország — Magyarország férfi és Románia — Anglia — Magyarország női atlétái küzdenek majd a helyezésekért • A franciaországi portyára készülő rögbi válogatottunk a napokban formaellenőrző mérkőzést játszott a Steaua csapatával. Jó összjáték után, a válogatott keret 46:3 arányú győzelmet aratott RÖPLABDA VB Győzelemmel kezdett női válogatottunk Cserveno Znamjeban, zsúfolt lelátók előtt, válogatottunk fölényes, 3:0 arányú győzelmet aratott Kuba együttese felett. A második játszmát leszámítva, a taktikailag és technikailag jobban képzett román lányok alaposabb felkészültsége szembeötlő volt, győzelmük egy pillanatig sem forgott veszélyben. A bemutatkozás tehát rendkívül biztató volt, válogatottunk fél lábbal már továbbjutott. Hátra van még az olaszok és a belgák elleni mérkőzés, a látottak alapján azonban egyik együttes sem állíthatja nehéz feladat elé lányainkat. A legnagyobb ellenfél, Kuba kétváltra fektetésével megnyílt az út az érvényesülés felé. A férfiaknál a második forduló után már körvonalazódtak az erőviszonyok. Albánia és Hollandia eddig mindkét találkozóját megnyerte, s gyakorlatilag már csak a sorrend kérdése nem tisztázott : ki lesz az első, ki a második. A második fordulóban itt a következő eredmények születtek: Albánia — NSZK 3:0 ; Hollandia — Finnország 3:1 , Görögország — Törökország 3:0. VÍVÓ VB A magyar Pézsa Tibor nyerte a kardvívást Továbbra is a nagy meglepetését jellemzik az Ankarában folyó vívó világbajnokság küzdelmeit. Az esélyesek egymás után búcsúznak a pásttól, hogy átadják helyüket másoknak, akik alaposabban készültek fel a nagy maratonra. Férfi tőr egyéniben a szovjet Putyatin, a francia Revenu került a kispadra, kardban előbb a mexikói olimpiai bajnok lengyel Pawlowski, majd a világbajnok Szidjak búcsúzott el a további küzdelemtől. E fegyvernemben számunkra kedvező hírről is beszámolhatunk . Dan Irimiciuc révén, román vívó is bekerült az elődöntőbe és kérésen múlott, hogy a döntőben is képviselve legyünk. Irimiciuc két győzelemmel kezdett, Maróth majd Salvadori ellen, a továbbiakban azonban idegei felmondták a szolgálatot: a szovjet Szidják elleni csörtében 3:3-as állásnál nem tudott koncentrálni, amihez a kétes bírói ítélet is hozzájárult, és 5:3-ra vesztett. Pedig ez az asszó döntő lehetett volna a hátralévő két összecsapás előtt, Pézsával és Naszlimoval szemben már nem tudott nyugodtan vívni. A hatos döntőbe Pézsa, Naszlimov, Maroth, Vinokurov, Rakita és Montano került, s az előjelek szovjet sikert ígértek, hárman voltak a döntőben valamelyiküknek kikaparhatták volna a gesztenyét. A magyar Pézsa Tibor azonban kiválóan szerepelt, csak egy vereséget szenvedett, övé lett a világbajnoki cím. A végső sorrend tehát a következőképpen alakult : Világbajnok : Pézsa Tibor (Magyarország) ; 2. Rakita (Szovjetunió); 3. Naszlimov (Szovjetunió). Tegnap megkezdődtek a férfi tőr csapatverseny küzdelmei. Csapatunk Ausztria és az NSZK válogatottjával került egy csoportba.