Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)
1970-09-18 / 7111. szám
AZ URBANIZÁCIÓ ÚTJÁN A községrendezés és -gazdálkodás perspektívái INTERJÚ SÁNTA KÁROLY elvtárssal, a Kovászna megyei néptanács végrehajtó bizottságának alelnökével A társadalmunkban végbemenő mélyreható változások, az erőteljes iparosodás, a mezőgazdaság gépesítése a lakosság eddig ismeretlen méretű mozgását idézte elő. Miközben a traktor, a vetőgép, a kombájn és más mezőgazdasági gépek általános elterjedésének köszönhetően falun sok munkaerő szabadult fel, addig a városok fokozott iparosítása, az építkezések fellendülése munkaerőszükséglethez vezetett. Köznapi kifejezéssel élve, országosköltözködés kezdődött, amelynek iránya a faluról a város felé mutat. Erőteljes urbanizációs folyamat bontakozik ki Kovászna megyében is. A hegyek közé szorított, az évszázadokon át főleg mezőgazdaságból élő vidék az elmúlt esztendőkben lendületes fejlődésnek indult. Ma már itt is világosan kimutathatók a fokozottabb urbanizáció jegyei, tehát az iparosodás és a városi lakosság számának rohamos növekedése. Egy ilyen hirtelen folyamat, amilyen a megye urbanizációja valószínűleg számtalan problémát, megoldandó feladatot szül. Előre kell bocsátanom, hogy a szocialista társadalomban az urbanizáció megtervezett folyamat, tehát távolról sem okoz olyan gondokat, amilyenekről a külföldi sajtóban olvashatunk. Mivel tervszerű gazdálkodás folyik hazánkban, a lakosság bármilyen mozgását előre láthatjuk, irányíthatjuk. Előre tudjuk például azt, hogy a mezőgazdaságból mennyi munkaerő szabadul fel, ebből mennyit tud felszippantani a meglévő ipar, s az esetleges ,felesleget milyen új objektumok fogják foglalkoztatni. Ezeknek az adatoknak a birtokában viszont 10—15 esztendőre előre tudjuk megtervezni egy település fejlődését, ami ez esetben magába foglalja a település lélekszámának gyarapodását, a szükséges lakásépítkezések volumenét és a szolgáltatások mennyiségét. Ez azt jelentené, hogy például Kovászna megyében az urbanizáció problémamentesen megy ? — Távolról sem, mert a tervtől annak kivitelezéséig számtalan megoldandó probléma adódik, s számolni kell azzal is, hogy településeink igen keveset örököltek a múlttól, s a lemaradást nekünk kell behoznunk. Másrészt az urbanizáció rendkívüli üteme is gondokat szül. Városaink, egyes községeink lakosságának száma néhány év leforgása alatt megkétszereződik, s ezt arányosan kell követnie a közművesítésnek, a községgazdálkodásnak, a szolgáltatások mennyiségének is. Mindez természetesen számtalan szervezési, kivitelezési nehézségeket okozhat. — A fokozott urbanizációt figyelembe véve, milyen jövő elé néznek a megye települései ? — Mint ismeretes, az ország új területi-közigazgatási beosztásával lehetővé vált a települések tervszerűbb fejlesztése. Célunk az, akárcsak szerte az országban mindenütt, hogy csökkentsük a települések számát, s ezzel erőteljes, fejlődőképes városokat és községközpontokat építsünk ki. Ennek az elgondolásnak a megvalósításával két célt követünk. Egyrészt lényegesen csökkentjük a város és falu közötti különbséget — többek között éppen ebben különbözik a szocialista urbanizáció a múltétól, tehát nem a falu rovására történik —, másrészt megkönnyítjük munkánkat, figyelmünket és nem utolsó sorban az anyagi alapokat kevesebb településre tudjuk összpontosítani és ennek megfelelően nagyobb hatékonysággal tudjuk kamatoztatni. Mielőtt rátérnénk az urbanizáció két igen jelentős kérdésére, a községrendezés és községgazdálkodás perspektíváira, néhány szóban szíveskedjék felvázolni, milyen eredményeket értek el ezen a téren az elmúlt esztendőkben. Első feladatunknak a városok és fürdőhelyek rendezési tervének kidolgozását tartottuk, s ezzel készen is vagyunk. Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna és a többi városban és fürdőhelyen ma már ezeknek a rendezési terveknek megfelelően folyik minden munka. Ezzel párhuzamosan elkészült több község rendezési terve is, ezt a munkálatot azonban csak a soronlevő ötéves tervben fejezzük be. Ebben a munkánkban rendkívüli segítséget nyújt a nemrég megalakult megyei községrendezési bizottság, amelynek összetétele ma már lehetővé teszi, hogy minden szempontból mérlegeljük terveinket, s a lehető legjobbat, legésszerűbbet fogadjuk el. Ami a városok és községek civilizációs fokát illeti, el kell mondanom, hogy a kereskedelmi hálózat átfogja az egész megyét, minden községben működik művelődési otthon, orvosi rendelő, s ami szintén lényeges, a településeket összekötő úthálózat tekintélyes részének aszfaltozásával is megvagyunk. — Melyek a megye urbanizációjának következő főbb fázisai ? — Lapjukra nemrégiben beszámolt a megyeközpont, Sepsiszentgyörgy városrendezési tervéről, a műépítészek elgondolásairól. Azt hiszem, a íme, újabb toronyblokkokat adott át határidőre az építő-szerelő vállalat a sepsiszentgyörgyi Szemerja negyedben (BARTHA ÁRPÁD felvétele) következőkben egyrészt ezt kell konkrét adatokkal kiegészítenem, másrészt a megye többi városának fejlődési távlatairól kell beszélnem. Talán kezdjük a lakásépítkezéssel, az egyik legégetőbb kérdéssel, amely nélkülözhetetlen a civilizált urbanizáció folyamatában. Terveink szerint a megye városaiban az elkövetkező ötéves tervben hatezer lakás épül, ebből 3100 állami alapokból, 2900 pedig a lakosság rendelésére. Ahhoz, hogy az építkezési vállalat, más feladatai mellett, eleget tudjon tenni a növekvő tervnek, előregyártott elemet előállító üzemet építünk. Ennek évi kapacitása 12 000 köbméter házfal és 4000 köbméter födémelem lesz. A megye városainak iparosítása ezek szerint a városi lakosság számának nagymérvű növekedését idézi elő. Erre vall a lakásépítések gyors üteme is. Tudjuk azonban azt is, hogy a megye városai már a jelen pillanatban is olyan problémákkal küzdenek, amelyek megoldása elengedhetetlen. Gondolok többek között a vízellátásra és csatornázásra, a közszállításra és köztisztaságra, a kereskedelmi hálózatra. Milyen újdonságokról számolhat be ezen a téren ? Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) GONDOLATOK TURISZTIKAI UTÓSZEZONBAN A száraz zuhanyozóról, a deszka nélküli ugródeszkáról, a hullámzó egységárakról, a luxus-puritanizmusról és a zajártalomról LEHET Hogy eső után köpönyegnek tűnhet a természetjárás nyári tapasztalatairól most írni, de természetjárás télen is van s jövőre is lesz nyár. Az évi pihenőszabadságát természetjárással kihasználó ember csendre, nyugalomra, pihenésre, kikapcsolódásra, a természet szépségeinek élvezésére, a gondtalanságra vágyik. A kicsi és nagy bosszúságok lerontják a természetjárás szervezetregeneráló hatását. Pedig legszebb tájainkon is akadnak idegeket borzoló jelenségek. MAROSHÉVÍZ egyike a legszebb és pihenésre legalkalmasabb üdülőhelyeinknek. Fenyvesek övezte, termálvizes fürdője — az úgynevezett „Bánffy" — egyedülálló a maga nemében. Amikor friss vízzel telik meg szabályos — versenyzésre is alkalmas — medencéje, a víz halványkék, másnapra — az algák hihetetlenül gyors szaporodása következtében — halványzöld. Kéken is, zölden is bársonyosan kellemes a vize. Ezért évről évre úszótáborok tanyája. Két évvel ezelőtt még tetemes befogadóképességű, jól ellátott vendéglője is volt. Az idén nyáron ugyanazok a fenyvesek, ugyanaz a bársonyos víz fogadta a táborozókat és üdülőket, de a vendéglő eltűnt, lebontották s újat nem építettek helyébe. A medence szélén egy évvel ezelőtt még hét zuhanynál lehetett lemosakodni, az idén a kősziklából is könnyebb volt vizet facsarni, mint ezekből az örökre kiszikkadt zuhanyokból. Az úszótáborokban tartózkodó ifjak edzéséhez hozzátartozik a műugrás gyakorlása is. Gyakorolnák is, de a trambulinoknak csak a vasváza van meg, deszka nincsen. Amikor megkérdeztem egy félig-meddig illetékest, hogy miért nem szerelnek deszkákat, azt válaszolta hogy nincsen deszka. Mármint olyan különleges minőségű deszka, amilyen oda kell. Nem értek hozzá, nem tudom, de nehéz elképzelni, hogy az országban ne lenne négy szál megfelelő deszka, amikor már üvegszálas rúdugró rúd is van. Na, de ezen törjék a fejüket a műugrók, a közönséges halandó meg örüljön, hogy csak a medence széléről s nem három méter magasból ugrálnak a fejére. HARGITAFÜRDŐNEK hívják a Tolvajos tetőtől hét kilométerre lévő üdülőhelyet, amelynek „büdös gödrei" (motettái) csodákat művelnek némely betegekkel. De inkább nevezhetnénk Hargita-bányának mert a telepet a kaolinbánya és tartozékai uralják. Hogy még üdülőhely is, arról csak az tanúskodik, hogy 1360 m tengerszínt feletti magasságban van turista menedékháza is. Régi épület, s bár sok kényelmet nem nyújt, szerény igényű természetjáróknak jól jön, hogy van hol meghúzódnak. De a szállás ára körül valami itt is éppúgy nincsen rendben, mint a Hargita másik menedékházában , a madarasiban (1623 m magasan). A régi természetjárók jól tudják, hogy a menedékházi hálókban a díjszabás egyenes arányban csökkent a szobában lévő fekvőhelyek számának növekedésével (és legtöbb menedékházban ma is így van !). Például a két ágyas szoba volt mindig a legdrágább, a 4—6 ágyas valamivel olcsóbb, az ágyas tömegszállás még olcsóbb s a pricscses a legolcsóbb. Nos, a Hargita menedékházaiban az a furcsa helyzet, hogy a két ágyas szobában egy fekvőhelyért ugyanannyit kell fizetni, mint a negyven emeletes ágyas tömegszálláson, ahol még egy vizes kancsó sincs, nemhogy ruhaszárító fogas (a turista menedékházak nélkülözhetetlen tartozéka), vízcsap, konnektor volna (ahova egy villanyborotvát be lehetne kapcsolni). S még érdekesebb, hogy az árak egyformán a menedékházakban szokásos legmagasabbak : egy fekvőhely egy éjszakára 13 lej. Mi ennek a gyakorlati következménye ? (Azon kívül, hogy nagyobb a menedékház jövedelme ugyanazon szolgáltatásért). Az, hogy aki jóban van a menedékház gondnokával, az két, három vagy négy ágyas szobát kap (aszerint, hogy a társasága hány tagból áll), aki pedig „új vendég", az élvezheti — ugyanazon az áron — a harminc-negyven helyes tömegszállás minden zaját és mehet a legközelebbi csaphoz egy pohár vízért. A RETYEZÁTON a legnagyobb befogadóképességű menedékház, a Pietrile-i, 1480 m tengerszint feletti magasságban van s a Cirnic nevezetű erdőkitermelési teleptől csak gyalog vagy málhás lóval lehet megközelíteni. A menedékház ellátása tehát nehéz és sokba kerül. A csúcsidényben naponta 6 málhás ló járja a lábtörő utat, hogy fel tudja szállítani a 350—360 ott tartózkodó turistának az élelmet, italokat, dohányárut stb. Az ellátás mégis olyan jó, hogy ínyencnek kell lennie annak, aki nem kapja meg akár hideg, akár meleg ételben azt, amit szeme-szája kíván. (Nem beszélve az italról, mert azzal minden menedékházunk jobban el van látva, mint egy luxusbár). S a meglepetés igazán akkor éri az embert, amikor megtudja, hogy itt a szállás — a fekvőhelyek minőségétől és szobánkénti számától függően — 7-8 lej , a priccses tömegszálláson 7, az emeletes ágyas nagy szobákban 8 lej. Józan ésszel azt lehetne feltételezni, hogy — azonos kényelmi fok mellett — a magasabban fekvő menedékházban az árak valamivel Dr. Nagy Miklós (Folytatása a 1. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIV. évfolyam 7111 sz. 16 oldal ára 30 báni 1970. szeptember 18., péntek A 3. OLDALON : Gazdasági szemle • NÉGYSZEMKÖZT EGY FŐVÁLLALATTAL • EGYIK LEGJÖVEDELMEZŐBB BEFEKTETÉS • A KENYÉR NEVÉBEN Nicolae Ceausescu elvtárs találkozott a felsőfokú gazdasági oktatás kádereivel és más közgazdászokkal Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára szerda délután az RKP KB székházában tartott munkatanácskozáson találkozott a felsőfokú gazdasági oktatás tanügyi és vezető kádereivel, kutatóintézetek, minisztériumok és nagyvállalatok közgazdászaival. Részt vettek Manea Ménesen, Leonte Rautu elvtársak, valamint Mircea Maliba oktatásügyi miniszter. Ez alkalommal a Román Kommunista Párt X. kongresszusa irányelveinek fényében elemezték a felsőfokú gazdasági oktatás tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat. A részvevők vázolták ahazai gazdasági oktatás fejlesztésében, a szakemberképzésben az utóbbi években elért eredményeket, valamint a nemzetgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a közgazdászokra háruló egyre fontosabb feladatokat. A felszólalók ugyanakkor feltárták a gazdasági oktatás menetében észlelhető fogyatékosságokat, s javaslatokat tettek az oktatás további tökéletesítésére. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a diákok felkészítését jobban összekapcsolják a gyakorlattal, s nagyobb súlyt helyezzenek a termelés és a munka irányításának, megszervezésének tudományára és technikájára, a gazdasági számításra, a gazdasági elemzésre és prognózisra, a piackutatásra stb. Ugyanakkor javaslatok hangzottak el a szakismeretek felfrissítésére és gyarapítására a közgazdászok továbbképzése révén, valamintt a gazdasági oktatásban működő tantestületi tagok munkájának tökéletesítésére. A tanácskozás munkálatainak befejezéseként felszólalt Nicolae Ceausescu elvtárs, s hangsúlyozta a tanügyi káderek fokozott szerepét a leendő közgazdászok kiképzésében, utasításokat és útmutatásokat adott a gazdasági szakemberek egész kiképzési folyamata magasabb fokra emelése érdekében. A párt főtitkára hangsúlyozta annak szükségességét,, hogy magas szaktudású kádereket képezzenek ki, akik optimális megoldást tudnak találni a termelésben, az ország egész gazdasági életében felvetődő bonyolult problémákra, akik le tudják küzdeni mindazt, ami gátolja az előremenetelt, akik következetes hajtóerői minden területen az újnak, a gazdasági hatékonyság növelésének, akik gondot fordítanak az összes tartalékok feltárására és jól megszervezik vállalataik, termelőegységeik tevékenységét. Úgyszintén kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a gazdasági oktatás tanügyi kádereire és más közgazdászokra hárulnak nemzetgazdaságunk fejlesztési problémáinak tudományos elemzésében, a gazdasági tudományos kutatások további fejlesztésében, a román társadalmi haladás egyre növekvő követelményeinek megfelelően. Nicolae Ceausescu elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a továbbiak során, a tanácskozások alapján elfogadandó intézkedések előmozdítják majd a gazdasági oktatás tökéletesítését, valamint azt, hogy a közgazdászok fokozottabb szerepet töltsenek be és hozzájáruljanak hazánkban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében felmerülő problémák megoldásához. Újra a búzavetés előkészítéséről ! a kezdés után Arad megyében is egy kicsit újratanulják az agrotechnikát. Hányszor is kell a búza alá szántani ? Ha a teljesítményt nézzük, elég egyszer is. De most a százalékoknál is fontosabb az eredmény, az új ötéves terv első évének bőséges kenyere. Ezért illetve elsősorban ezért álltak a traktorok másodszor is barázdába. Hogy kifogástalan legyen a magágy. Október elején kezdődik ezen a tájon a búzavetés, addig még sokat fordulhatnak a gépek a barázdákban. De csak kétszeri szántás és kétszeri tárcsázás után indulhatnak a vetőgépek. Ez lenne az egyik többlet, amit az új termés kap. S éppen e cél érvényesítése jelenti a szakvezetés számára is a fő gondot. Nem azért, mintha íme így kell, így lehet a gondokon enyhíteni. És a vetőmag ? Nehéz leírni, hogy az ország e fontos gabonatermő vidékén egyetlen szem búza sem alkalmas továbbszaporításra. A 20 000 tonnányi szükségletet távoli vidékek készletéből kellett lefedezni. A minisztérium közbelépésére, mint már megírtuk, Arad megye elsősorban Konstanca vidékéről kap Bezosztáját. További vetőmagforrás az import... A tétel nagyobbik hányada már meg is érkezett a megyébe. A szétosztás a vagonlehetőségek, a gépkocsi-kapacitás arányában folyik. Október elsejéig, kétségtelen, eljutnak minden szövetkezetbe. Ami probléma, az az optimális növénysűrűséggel kapcsolatos. Egy kicsit újra kell tanulni avetőmagmennyiség-szabályozást. Az alacsony hektoliter súly és a ARAD MEGYEI TUDÓSÍTÁS nem lenne elegendő gép. 3600 trak,tor csupán 24 óra alatt is nagy területet tud megszántani. Ott ahol szabad a tarló. A terület 30 százaléka viszont október elsejéig nem szabadul fel. Nos e részeken, már vetés közben kell a talaj megművelést végrehajtani, hogy a korábban felszabadult területek színvonalán folytatódhasson a vetés. Egyszerű ügy ?. Nem. Idei sajátos specifikura a megkésett vegetáció. Szakemberi igény és kötelesség a nehézségeket a helyi lehetőségeknek megfelelően megoldani. Petre Mateiescu, a megyei mezőgazdasági igazgatóság aligazgatója a helyi szövetkezetek tapasztalatait idézi, amikor a terepbenyomásokat értékeli, a kürtösi táj Világríszben minden simán megy, úgy valahogyan, ahogy azt a minisztériumi 2000-es rendelet előírja. További jó példa lehetne a pécskai Lendület, a szemlaki Március 8 gazdaság. Kisperegen az ellenkezőjéről győződhettünk meg. Miközben lényegében el sem kezdték a szántást, a borsószalma egy része még a tarlón hever. Mikor szándékoznak betakarítani ? Dorobáncon is kevés a szántás. Kender után vetik a búzát... de a szállítás késlekedése következtében az üzem elégtelen. A megoldás az lenne, ha a termést a helyszínen raktároznák. Telefonál,gatások a gyárhoz... a szerződő partner a javaslatokkal egyetért. gabonák viszonylag magas nedvességtartalma (amire korábbi tudósításunkban már részletesebben kitértünk) esetről esetre eltérő vetőmagmennyiséget igényel. Itt jön a szakember-jelenlét felelőssége. A megelőző időszakban itt, Arad környékén is leegyszerűsítették a problémát. Az ellenőrzés egyetlen tétele a „buletin“ színe volt. Ha piros, akkor minden rendben. Holott jó vetőmagból is lehet keveset venni. Az idén elfogadott új mezőgazdasági törvényünk szelleméből fakad a konkrét szakemberi felelősség ténye. Az igazgatóság szerepét és hatékonyságát e törvény, s az ezzel összefüggő 2000-es rendelet, szabja meg. Flóra Gábor SPORT Reményteljes futballszerda több, reménykeltőbb kezdést aligha lehetett volna elképzelni, mint klubcsapataink szerdai bemutatkozását a különböző labdarúgó kontinentális tornákon. Az eredmény, a három győzelem és az egy döntetlen felülmúlja legmerészebb álmainkat is. Sokat beszéltünk eddig arról, hogy klubegyütteseinknek sokat kell még fejlődniök, hogy a válogatottal elért sikereink egyesületi szinten is méltó igazolásra találjanak. Korai még, igaz, örömódákat zengeni, helytelen átesni a ló másik oldalára, hisz a neheze ezután következik, a tények, a négy, mondhatni teljes siker mellett viszont nem lehet közömbösen elmenni. Az UTA, a Steaua, a Bukaresti Dinamo és a Craiovai Universitatea bravúrja nem mindennapi teljesítmény, ilyenre nem volt még példa a román labdarúgásban. A Feyenoord nem bírt az UTA-val! Ki hitte volna ? Happel edző a legkevésbé. Amikor több mint egy hónappal ezelőtt lastban megtekintette az akkor már bajnok aradi csapat játékát, magabiztosan nyilatkozott , simán továbbjutunk. Ezt a kijelentését azután többször megismételte Hollandiában is, és mindenki hitt neki. Ki ne hitt volna a Világ Kupagyőztes csapat mágusának... Valljuk Móra László (Folytatása a 2. oldalon) . KOCOGNAK A LOVAK Kocognak a lovak. Patáik csattogása visszhangzik az utcán. A bakon ülő biztatja az állatokat a gyeplővel, de néha az ostorral is közéjük cserdít. Szezon van. A lerakat messze. Meg kell még csinálni néhány fuvart. Minél többet, hiszen itt van, most van rá alkalom ■— a telepen sorban állnak az emberek. Nem azért, mintha nem volna fa. Van fa. De mindenki most akarja vitetni. A tavasszal, a nyáron alig néztek a telep felé, pedig ott állt a készlet. A hatalmas égi kályha A TÉLI TÜZELŐ BESZERZÉSÉNEK GONDJAI NAGYVÁRADON elfeledtette sokakkal, hogy lesz tél is, és ősszel torlódás. Mindig volt. Májusban a lovakat sem kellett így bíztatni. Kocognak a lovak. Inkább párosan, de magányosan befogva is. Fényes bőrű, telt lovak, vagy kiálló csontú, rosszhúsú gebek. Cserdül az ostor és a megrakott kocsiról hátul lepottyan az aszfaltra, a macskakőre egy-egy darab barna lignit. Aztán jön egy teherkocsi, abroncsai alatt szétmorzsolódik a szén, aminek a kályhában kellene elégnie. Végre a kocsi megérkezik a megadott címhez. „Hová, kérem ?" — kérdi aki a gyeplőt tartja. A gazda, akinek megérkezett a tüzelője, így válaszol : „Ide, egészen a pinceablakhoz, ha lehet, hogy könnyebben lehessen bedobálni". „Jó, kérem, ahová tetszik mondani, mi oda rakjuk". És dobálni kezdik a feldarabolt fát vagy a hasábokat, melléje lehányják lapáttal a szenet. A szállítók közül az egyik türelmetlenül dirigál a többieknek : „Mozogjatok már!". Közben a gazdának is akad fontos mondanivalója : "Úgy csináljuk, kérem, ahogy kívánta, és nézze, micsoda fát válogattunk ki magának. Még meg is szidtak érte. Olyan minden darab, mint a csont. Van ebben egy göthös, görcsös ?" (Persze, nem éppen így áll a dolog... De így illik, hasznos és célszerű elmondani, mert a buzgalmat, a külön kis szívességeket, ugyebár, meg szokás honorálni. Egy tízessel. Esetleg egy huszonötössel. Attól függ, kit hogyan hatnak meg ezek a kis füllentések, mert dehogy válogathatták. Nem is igen válogathatják, és alig várják, hogy rámehessenek a mérlegre...) Még három tojásszén ott feketéllik a kocsin, de a gyeplőt már kezelésbe veszik, és a lovak közé cserdítenek. Visszafelé már trappolhatnak is. Csúcsszezon van... És a lovaskocsik forgalmát eléggé elterelték. Három kilométerre van a lerakat. Útközben okod egy kiskocsma is. Csúcsszezon ide, csúcsszezon oda, egy decire azért meg kell állni... Unalmas mese? Mindegy , így van ez Nagyváradon. És már hosszú évtizedek óta. Tehát régi is a mese... Az érdekelt közönség, persze, gyakran reklamál. Sok idő megy Gy. Szabó Gyula (Folytatása a 4. oldalon)