Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)
1971-01-03 / 7201. szám
LŐRE 2. oldal Minden szilveszter éjszakán megpróbálunk megőrizni valamit a fostená ét az érkező esztendő találkozásából. Munkánk teli hajolva, iített autói mellett, tele pohárral a kezünkben rögzíteni szeretnénk, ha az egy múló pillanatra st,e megfoghatatlant, az időt. Hasztalan óbálkozás. Eltűnik, elszáll, mint e gondolat. Az egász marad meg, 70 tizenkét hónapjának sűrűsödő emlékei, a kihulló és összeálló pék, amelyek alapján a búcsú pillanatában jellemezzük a múló eszndőt. És köszöntjük az újat, ami már a jelen, ahol a nagy országítő tervek, amelyeket az elmúlt hetekben tanácskozott meg velünk a írt vezetősége, már nem tervek, feladatok, teendők. Mindennapiunkánkkal, mindennapi gondunkkal valósulnak meg, meghatározzák 71 jelentőségét az időben, népünk is magunk életében. Munkásjókívánság Szirénák bugásával, harangok érces kongásával, mozdonyok vidám füttyével, a felröppenő színes rakéták messze sugárzó fényével köszöntötte Brassó lakossága az 1971-es esztendőt. Az ünnepi vidám hangulatot a teljesített kötelesség jóleső tudata táplálta mindenütt. A golyóscsapágygyár klubjában volt mire üríteni a poharat : az 1970-es év tervfeladatait 4 millió lejjel haladták túl, körülbelül 10 millió valuta-lej értékű termékkel szállítottak többet külföldre az évi előirányzatnál, a terven felül elért jövedelmük pedig mintegy 15 millió lejt tesz ki. Bonea Viorel vagy Matros Simion élmunkások munkatársaikkal együtt búcsúztatták az elmúlt esztendőt, köszöntötték az újat. Azokkal, akik a hétköznapok gondjait, de az ünnepi perceket is megosztották, megosztják velük. Nem is kívánnak egyebet maguknak és másoknak sem az új esztendőben, csak azt, hogy ugyanolyan egyetértés, összefogás jellemezze a gyárban testvéri közösségben együtt munkálkodó román, magyar és német dolgozókat, mint amilyenről eddig is tanúbizonyságot tettek. Az üzem műkedvelő művészegyütteseinek tagjai nagy számban eljöttek. A kilencedik országos fesztiválon elnyert második díj kötelez, éppen ezért esztendő fordulóján bemutatták művészetüket nemcsak a város egyes kollektív szórakozóhelyein, de Brassó-Pojánán is. Régi népszokások, köszöntök, játékok elevenedtek fel a szilveszter éjszakájánn tartott nyolc előadáson. Az év tagjai sok tapsot arattak, s miután másoitát szórakoztattak hazatértek a gyár klubjába, hogy munkatársaik, családtagjaik körében köszöntsék az újév első napját. A golyóscsapágygyár nem az egyetlen brassói nagyüzem, ahol ilyen jó hangulatban köszöntötték az újesztendőt. A tehergépkocsigyár klubjában az üzem esztergályosai rendeztek közös összejövetelt. Brassó munkássága eddigi munkasikereit is ünnepelte, s az eljövendőkre is emelte poharát. Albert Ilona Kökösi szilveszter Talán nagyon is természetes, hogy közös asztalnál ünnepelték az új év érkezését mindazok, akik évközben is közösen dolgoztak a mezőgazdaság, a falu felemelkedésén. Plugor Tamás, a szövetkezet népszerű, tapasztalt vezetője sokak álláspontját foglalta össze, amikor az elmúlt év legszámottevőbb sikerének ezt az összetartást említette. Az országot sújtó árvíz a kökösieket is próbára tette. Az Olt és a Feketeügy többszöri áradása minimálisra csökkentette a növénytermesztésben megvalósítható jövedelmet. Az üzemágak ésszerű társítása viszont ellensúlyozta a veszteségeket. A szövetkezet tejtermelése sosem tapasztalt színvonalra emelkedett, olyannyira, hogy most már elérhető cél : a tehenenként 3000 liter tej. Dehát ez már az új ötéves terv helyi célkitűzése. Éppen a napokban jelölték ki a komplexum helyét, amelyet a kökösiek a szomszédos egységekkel közösen, állami támogatással építenek fel. Az állam támogatásával, amelyet az idén is igényeltek a kökösiek. Az árvíz nehéz napjaiban és később is, amikor számottevő pénzügyi hozzájárulással biztosították a bevételek és kiadások egyensúlyát, azt, hogy a szövetkezet töretlenül fejlődhessen. A töretlen fejlődés biztos útját látják a Kovászna megyei szövetkezeti tagok az új ötéves terv célkitűzéseiben, előirányzataiban is. Annak a lehetőségét, hogy a modern gazdálkodást szolgáló technikával az eddiginél is több árut, terménytállíthassanak a nemzetgazdaságnak. A biztos, megalapozott holnap tudata jó hangulatot, emlékezetes szilveszteri mulatságot eredményezett. Flóra Gábor „...”néhány lépés még és ide látszik a temesvári könyvnyomtatás új hajléka. Ezt is 1970 hozta meg a városnak. Tágas, modern, kiváló felszerelés". 1970 ajándéka és hagyatéka A szép fehér hófokozót elmosta a villámmal, dörgéssel érkező langyos eső, így történt, hogy szilveszter délutánján, estéjén Temesvár olyan fényben ragyogott, mint sohasem. A villanypóznákra aggatott fényfűzérek, a csillogó kirakatok, a meleg sugaraktól világító ablakok, akár egy óriási tükörben nézték magukat a nedves úttesten, járdákon megduplázott ragyogásban kápráztatták a város utcáin siető embereket. Mert ezen az estén valahogy mindenkinek sietős az útja... Vagy mégsem? Akad olyan járókelő is, aki az új év születésének előestéjén városában gyönyörködik, számbaveszi épületeit, útjait, hídjait, amelyekkel az öreg 1970-es esztendő ajándékozta meg? Tudatosan kevesen, de szűkebb hazánk ünnepi fényei, színei között járva öntudatlanul mindannyian ezt teszszük. Kompetens útitárssal, építészszel indultam Temesvárt látó esti sétára. A Traian Vuia Politechnikai Intézet mechanikai fakultásának szép új épületével kezdtük : a főiskolai tanév kezdetén vették birtokukba a diákok ezt a laboratóriumokkal, előadó- és olvasótermekkel ellátott modern, a félévszázados műegyetemhez mégis harmonikusan illeszkedő újat. Mellette a Vasile Pirvan sugárút ugyancsak 1970 ajándéka. Ez az út tehermentesíti a város szívét átszelő útvonalakat, s közvetlen kapcsolatot teremt két fontos városnegyed, a belváros és a gyárváros között. Jobbra ismét két új épület mellett haladunk el : kissé távolabb a diákváros új tömbje, amelyben 400 főiskolás kapott kényelmes otthont ebbenaz évben, no meg a termálfürdő, amelynek 35 fokos vízében még a fagymentes téli napokban is akad fürdőző. Balra karcsú ívként feszül elénk az új Bega-híd, a Michelangelo, négysávos széles szalagján kényelmesen sétál át gyalogos, suhan át gépkocsi. Néhány hete, hogy megindult rajta a forgalom. Innen, a híd közepéről látni a város legmagasabb épületének fehéren világító körképeit a tizenhárom emeletes Continentál szállót. Igaz, hogy 1970 ajándékozta, de a most születő új évnek kell befejeznie. De rá már csak a könnyebb munka maradt, a simítás, berendezés, szépítés. A hatalmas tömegével karcsúnak tűnő modern és különlegesen szép épület mellett még alapjaiban, de már épülőben a város legnagyobb áruháza. Ennek folytatása, emelése szintén 1970 hagyatéka 1971-re. Mert itt a hajdani Hunyadi kaszárnya helyén épül fel Temesvár új, modern városközpontja. Az új, korszerű négysávos sugárút már itt kígyózik készen a közepén, ősi várfalakban fúrtak alagutakat az építők, hogy átvezethessék a város központján. Ez is elkészült 1970- ben, 71-nek a simítást sem hagyta meg. Az új út mellett pedig, az alagutak szomszédságában aprólékos restaurálás, helyreállítás folyik. Múzeummá épül a régi várfalnak ez a szakasza. Néhány lépés még és ide látszik a temesvári könyvnyomtatás új hajléka. Ezt is 1970 hozta meg a városnak. Tágas, modern, kiváló felszerelés. Fél órát sem vesz igénybe a városlátó séta. A számbavétel mégis igen gazdag és csak egy részecskéje annak, amivel a municípiumot 1970 megajándékozta. A frissen, tettrekészen érkező 1971 semmiképpen sem lehet szűkmarkúbb. Mag Mária BÚCSÚ ÉS KÖSZÖNTŐ___ __ __ ____________ ____________————————————— Mikor költözik Félix? Az ét esztendőt köszöntő vrám hangulatban, az ilyenkor szokásos jókívánságok helyett ezzel a prózai kérdéssel tértem rá Bálint Zoltánra, a kolozsvári területi számítási központ igazgatójára. Két dolgot hozhatok fel mentségül, amiért eltértem a hagyományoktól. Először is azt, hogy Félix nem „akárki". Tizenkét napon át, amíg ott csillogott-villogott a nagy kiállítási csarnok közepén, százezrek csodálták meg és ámultak el mindentudó mivoltán. Ugyanis Félix azonos a Félix C—256-nak nevezett elektronikus számítóberendezéssel, az első Bukaresti Nemzetközi Vásáron kiállított hazai gyártmányú komputerrel. A másik, ami felment a hagyományos újévköszöntő elmulasztásának vétsége alól, hogy a Félix rövidesen Kolozsvárra költözik, gazdája éppen a területi számítási központ lesz. A kérdés tehát indokolt, Bálint Zoltán nem is vette rossz néven, sőt készséggel válaszolt : — Sok millió lejbe kerül, minden felszerelésével együtt, az új diákváros szomszédságában épülő, már majdnem kész székházunk, amely egyúttal a hazai elektronikus számítógépek mintapéldányának is otthona lesz. Az építők annyira előrehaladtak, hogy pár hét múlva megkezdhetjük a költözködést és még az első évnegyedben a komputer felszerelésének rendkívül bonyolult folyamatát. Félixnek ebben az évben már dolgoznia kell, szolgáltatnia kell a hozzánk tartozó nyolc megye gazdasági egységei vezetéséhez szükséges adatokat. — Unatkozni, úgy látszik, nem lesz ideje. Ha jól értettem az előbb elmondottakat, főleg a gazdasági vezetés eszköze lesz. — A számítóberendezés segítségével a vezetéshez nélkülözhetetlen, tudományos megalapozott termelési programokat dolgozunk ki, lehetővé teszük, hogy a gazdasági vállalatok vezetői a lehető leggyorsabban jussanak a döntéshozatalban szükséges adatokhoz. A termelési tervek kidolgozásán, illetve az eredmények nyomonkövetésén kívül, a komputer segítségével a vállalatok anyagbeszerzését és késztermék nyilvántartását is vezetni lehet. A nyolcadik évtized hazánkban a komputer korszaknyitányát is jelenti. A korszerű számítástechnikai eszközöknek a nemzetgazdaságban való bevezetésére kidolgozott országos program keretében a kolozsvári számítási központ az egyik alapvető láncszem. Ezért siet Félix Kolozsvárra. Keszthelyi Gyula Bensőséges, szép a családi asztari mellett eltöltött szilveszter, de nem ér, nem érheti az övön közös újév-köszöntők magávalodzó feangulatává, ahol a munkában, a munkahelyen kötött ismeretségek barátsággá mélyülnek, az Öröm, a jókedv tengerré dagad, mert megosztjuk másokkal a Az építő vizsgái Teljesen új képet ölt Csíkszeredádon a Művelődési Ház körüli terület: itt van kialakulóban a város új központja. November végén adták át a filmkedvelő közönségnek a modern, 500 személyes Transilvania mozit, napok kérdése a háromemeletes új postaépület birtokbavétele (az automata telefonközpont készülékein már dolgoznak), a kisipari termelőszövetkezetek impozáns komplexuma is nagyjából elkészült. A park túloldalán, ahol egykor a Csíkszeredai „aranycsapat" a közönség egetverő buzdítása közben 30—35 fokos hidegben vívta nagy csatáit a koronggal és az ellenfelekkel, nemrég tartották meg a próbát a fedett műjégpályán, szomszédságában pirosan magasodik az óriási nyárfák fölé a tíz szintes szálloda tömbje. Ugyancsak ktépül a megyeszékhely első toronyépülete, amelynek tizedik emelete egyben a város legmagasabb pontját jelzi. Novemberben 28 nap alatt csúszott fel a hidraulikus emelőkön a szerkezet s nyomában szüntelenül emelkedett a fal, a csíkszeredaiak állandó, lelkes és bámuló asszisztenciája közepette ; az építkezés egyben a világszerte népszerű csúszózsolázásos módszer Hargita megyei premierje volt. A tökéletes munkaszervezést, a zökkenőmentes anyagellátást, a teljes fokú szinkronizálást követtelő munkafolyamatot egy 28 éves fiatalember, Szőke Miklós mester irányította. Igaz, a mesterdiplomát júliusban szerezte meg, de az igazi vizsgája ez a toronyblokk. A tizenegy szint felépítéséhez elhasznált 28 napot Szőke nem kevesli, de nem is sokallja. Véleménye szerint kezdetnek nem rossz. Bár a „vizsgajegyeket" csak június 30-án, az épület átadásakor közüik, úgy érzi, hogy a vizsga első része, az „írásbeli“ már sikerült. S a második fele sem lesz könnyű, a csíki tél körülményei közepette, ideiglenes fűtési megoldásokkal szüntelenül haladni a belső munkálatokkal. Gyakorlati tapasztalata életkorához viszonyítva gazdag : 12 éve dolgozik az építkezéseken. Az elmúlt évtizedben épült szinte valamennyi Csíkszeredai tömbház magán viseli munkájának jegyeit. S miközben naponta 10—12 órát dolgozott, megszakítás nélkül tanult, inas volt, mesterré nőtt. Az óév utolsó napján újévi tervei iránt érdeklődtem : „Szeretném határidőre, jó minősítéssel átadni életem első önálló munkáját, ha pedig ezzel elkészülök, szeretnék újabb csúszózsaluzásos építkezést levezetni. Remélem most már arra is jut időm, hogy végre megnősüljek*. Az 1971-es év ilyenformán Szőke Miklósnál amolyan pirosbetű* évnek ígérkezik. Szakemberként, magánemberként is nehéz, de örömöket termő vizsgák elé néz. A toronyblokk előreláthatóan elismerő átvételi jegyzőkönyv, a mester hírét alapozza majd meg, az anyakönyvi bejegyzés pedig — így kívánjuk tiszta szívből — a szakmai előrehaladáshoz nélkülözhetetlen családi boldogságot. Sok sikert a vizsgákhoz, az új esztendőhöz és az élethez. Kálmán Gyula vár és felkeresett bennünket - fogad a házigazda Balogh Mihály postás. Csakhamar kiderül, hogy az ősszel, amikor az Argeyulus utcában jártam, néhány percet elidőztem a kalákában épülő háznál, valóban megígértem Baloghéknak, hogy koccintok majd családjával a beköltözés örömére. Most itt az alkalom. Együtt az egész család, apa, anya, két lányuk, Erzsike és Gyöngyike, valamint két fiatalember, a lányok férje. A szokásos jókívánságok, a tágas szobák és mellékhelyiségek megtekintése, aztán az ízletes falatokkal megpakolt ünnepi asztal mellett kötetlenül beszélgetünk. Bármiről essék is szó, például arról, hogy Erzsike érettségivel lett munkás a bútorgyárban, ahol a férje karbantartó mester, vagy hogy mennyi verset tud a két kis unoka, a múlt év nagy eseménye s a ház felhúzásának története vissza-vissza tér. Mikor Balogh Mihály levélkézbesítő azt mondja, hogy azután az emlékezetes tavaszi nap után, mikor mindenüket elvitte a víz, neki halálhírét költötték, s munkatársai már elsiratták a postán, jobban szemreveszem ezt a szikár, életerős és életkedvvel teli férfit. Íme az ember, aki sokezer társával együtt győzedelmeskedni tudott minden nehézség felett. Olyan nyugodtan, annyi derűvel beszél mindenről, mintha csak külső szemlélője lett volna az eseményeknek. - Aztán mennyibe is került ez a szép téglaház ? - kérdem. - Hát ezt nem könnyű kiszámítani, hiszen nekünk, a családnak szinte alig került valamibe. Legtöbbet talán az áldomásra költöttünk. Harmincezer lej segélyt kaptunk az államtól, további ezreket nyertünk azzal, hogy kedvezményes áron adták az építőanyagot munkatársaim, barátaim, ismerőseim segítségét meg nem is illő pénzben számítani. Postás kollegáim hívás nélkül jöttek délutánonként, vasárnaponként lapátolni, maltert keverni, mikor mire volt szükség. Volt rá példa, hogy annyian megrohantak bennünket, hogy nem is tudtunk mindenkinek munkát adni. Ezután is köszönetet szeretnék mondani minden ismerősömnek és barátomnak, aki segített. Aztán Zsiga vejem barátai és munkatársai is roppant sokat segítettek a bútorgyártól. Hadd koccintsunk most mindnyájuk egészségére és boldogságára. No meg arra, hogy ne kelljen többé olyan leveleket kézbesítenem, mint amilyeneket azon a tavaszi napokon kézbesítettem, de annál többet azokból, amelyeket a múlt napokban vittem az új meleg otthonok tulajdonosainak. Ezt kívánja a riporter. Sike Lajos Vendégségben Baloghéknál Ha nem lettem volna szemtanúja Szatmár újjáépítésének, most azzal kezdeném szilveszteri beszámolómat, hogy nem ismerek az Argesului utcára, de az egész északi negyedre sem. De szemtanúja voltam a romok eltakarításának, a lakások alapjai ásásának és a kupás cserepek felrakásának. Sok embert ismertem meg ezalatt a roppant erőfeszítést kívánó félesztendő alatt. Olyannyira könnyű most a dolgom, hogy szinte bármelyik villaszerű, új családi házba kopogtatnék be, ismerősként fogadnának. A beteljesült vágyak fénye sugárzik ki ezekből a túlzás nélkül pompásnak nevezhető otthonokból. Találomra nyitok ajtót és máris kezembe nyomnak egy borospoharat. — örvendek, hogy betartottasza Mindenütt nótaszó, kivilágított ablakok, derű, kacagás. 1970-től búcsúznak az emberek... A 29-es nagy tömbház kis földszinti lakásában asztal körül a család. A sültekkel, töltöttkáposztával, tésztákkal, borosfiaskókkal megrakott asztal, a rádió kabaréműsorán derülő felnőttek és a gyöngyöző gyermekkacagás az otthon, az összetartozás, a családi kör melegét árasztja. A pamlagon elfeledkezve a nagy elhatározásról az ötesztendős Miki belealudt az újesztendő városába. Nővére, a kilencéves Erzsike a helyén 01, apjával, anyjával és a 69 évet nagymamával várta, hogy 12-t konduljön az ára. Ha az új bútordarabon es a régi szekrény közötti ellentét nem árul- Marosvásárhely, Carpati-sétány kodna, azt hinnénk. ide nem jutott el a tavaszi nagy árvíz, amely elöntötte ezt a szép, új lakónegyedet. Pedig ott, ahol most ünnepi asztal mellett Paccaro Miklós és családja várja 1971 beköszöntését, csaknem a mennyezetig ért a víz. Aztán elvonult az ár, de két nap elegendő volt arra, hogy csaknem elpusztítsa ezt a barátságos, meghitt kis otthont. .. A társadalmi összefogás és az állami segítség megtette a magáét, a család talpraállt. A 4800 lej segély, a csomagok, a ruhaneműk futottak a legszükségesebbekre, a többit pedig előteremtik a maguk erejéből. Fuccaro Miklós és felesége a Prodkomplex dolgozói... Gáspár Tibor Irigy kékszemű apróság... Éjfélkor, amikor kék-vöröszöld rakéták sziklacsokrai nyíltak a sötétkék égen, az utcán egy fehér autó száguldott szélsebesen és hangtalanul: az aradi mentőállomás egyik kocsija. A volánt energikusan markoló szefenufi Mironnah, akárcsak a mellette ülő Rotaru Florian orvosnak, egyetlen gondolata volt: idejében odaérni ! Nem szirénáztak. A mások örömére való tekintettel nem kapcsolták be a riasztókészüléket. Diszkréten, zaj nélkül sietett szükségben levő embertársai segítségére a mentőállomás személyzete. ...A diszpécser asztalán szinte szünet nélkül szólt a telefon. Cighirean Maria diszpécser és Nela Persida telefonista három mentőautó felett rendelkezett, s a három mentőautó sikeresen tett eleget a szilveszter éjszakáján elhangzott mind a 31 hívásnak„ Viotaru Florian szolgálatos orvos este hétkor megcsókolta hároméves gyermekét, boldog újesztendőt kívánt a feleségének, s a mentőállomásra ment. Egy darabig még a családi ünnep kellemes hangulata tartotta fogva, de az első hívás már a szolgálatát teljesítő orvost találta. .Rács Juliana, Melo Cristina ds Codioba Maria is azt hitte, otthon, családi körben töltheti el a szilvesztert De a világra készülő gyermek félbeszakította a szilveszteri murit Mindhárom helyre szirénázás nélkül, csendesen suhanva, de időben megérkezett a mentőautó, hogy beszállítsa aznyákat a szülészetre. Az újesztendőt két fiúcska meg egy leányka köszöntötte, ennél szebb újévi ajándékot ki tudna elképzelni .... ...Szilveszter éjszakáján Chioreanu Liviu főorvos és Hartau Ana szülésznő őrködött a szülőanyák fölött. Nem volt könynyű éjszaka, de mire felvirradt az új esztendő napja, négy újszülött aludt békésen az aradi szülőotthon hófehér agyacskáiban. Négy kékszemű apróság, négy új honpolgára szeretett hazánknak. Baktai Etelka Aradon és másutt az orvosok, az egészségügy személyzet helyt állt az esztendő leghosszabb éjszakáján is. Tele pohárral nem koccinthattak. Jól fogott hát a feketekávés csésze is az új esztendő érkezésének pillanatában 1971. JAN. 3., VASÁRNAP