Előre, 1971. február (25. évfolyam, 7226-7249. szám)
1971-02-25 / 7246. szám
B akó Árpáddal, a tatrangi iskola igazgatójával többször találkoztam már, de alaposabban az új iskola frissen meszelt irodahelyiségében ismertem meg. Talán azért, mert a hely, környezet vagy közeg (bárminek is nevezzük) annyira otthonosnak, hozzátartozónak tűnt. Valahogy úgy éreztem, iskolafalak közé termett, nevelőnek-oktatónak. Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy akkor bizonyos fokig irigykedtem rá. Tulajdonképpen nem is volt ez irigység, inkább amolyan nosztalgia, amellyel az ember saját ifjúságára visszatekint. Mert szavai nyomán felmerültek gondolataimban mindazok a törekvések, érzelmek és tervek, amelyek abban az időszakban töltöttek el, amikor a pedagógus hivatására készültem. Egyéb feladatok sürgető kényszere térített el akkori terveimtől... S most, íme, mennyi minden megvalósult belőlük máshol, más körülmények között, mások munkájával. A körülmények bizony változtak. Hol van ma már az a falukép a düledező iskolával, ahova az én utam vezetett volna ! Itt, az emeletes iskola nagy ablakaival tekint ki az útra. De, mint minden, ez az épület sem „termett magától" és a tantestületi tagoktól függ, hogy az oktatás-nevelés igazi hajlékává váljék. S ezen az úton a legkisebb lépésnek is nagy jelentősége van. Ilyen sokatmondó tett volt, hogy az úttestet az iskolától elválasztó sártengert a patakból hozott kerek kövekkel „kiszárították". Mondhatná akárki : még ez is valami? Sok, ha tudjuk, hogy a köveket a gyermekek hordták, mert minél hamarabb szépnek akarták látni az iskola környékét is. Fűzzük hozzá : Bakó Árpád haladt a kis csoport élén... De tulajdonképpen nem is erről akartam írni. Lehet, hogy csak annyiban mégis, amennyiben egy portré megrajzolásához rengeteg apró és néha talán lényegtelennek tűnő vonásra van szükség. Beszélhetnék a világos, tömör magyarázatról a katedrán, amelyből az a törekvés árad, hogy feltétlenül többet adjon, mint a szokványos lecke, hogy élményt jelentsen, gondolatokat ébresszen a fiatalokban. Az ilyen tanórák serkentenek ábrándozásra nagy tettekről, ültetik el az ifjú szívekben a hazaszeretet soha nem hervadó virágát. Ez is igaz, újabb vonás a portréhoz, de mégsem ez késztetett írásra. Nem a szorosan vett iskolai tevékenység „ihletett". Arról a gyűjtőmunkáról akarok szólni, amely a helyi múzeum létesítését tűzte ki célul. Bakó Árpád igyekszik az érdemeket másra hárítani. Eredetileg dr. Magdó János gyermekorvos ötlete volt. Ő vetette fel az egyik pártgyűlésen és azután mindenki segített.. Szóba kerülnek a különböző helyi szervek, szervezetek, a tantestület, mégis úgy érezzük , a mozgalom tulajdonképpeni szervezője mégis az iskola igazgatója volt. Erről árulkodik az a lelkesedés, amellyel az eddig összegyűjtött körülbelül 500 tárgyról beszél, na meg azokról a nyíltszívű, lelkes adakozókról, akik segítették munkájukat. Sokszor kellett padlástól pincéig felkutatni a megmaradt értékeket. A népviseletek szinte teljesen eltűntek, s a varrottasok egyik legértékesebb része az ingeknél használt sákkcérnás kézelő és nyakrész, amelynek mintáját már az öregek sem ismerték, egy rongyosláda mélyéről került elő. A régi népviseletet csak korabeli rajzok alapján tudják rekonstruálni. Szerencsésebb a helyzet a borizás övek, kösöntyűk és egyes használati tárgyak terén, amelyekből több maradt meg. Nagyszabású munka folyik tehát a régi értékek megmentésére, s ebben a főszerep az iskoláé. Gyűjtik a népköltészeti anyagot, a régi táncokat is. A múzeum a napokban nyitja meg kapuit. A pártévfordulót köszöntik ezzel a tatrangiak. Megvalósult tehát a szándék, mert olyan emberek küzdöttek érte, akik következetesen kitartottak mellette, mint Bakó Árpád Az értékek, hagyományok összegyűjtése terén másutt is volna tennivaló. Csak követni kellene a példát ! Albert Ilona Sorok egy portréhoz Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXV. évfolyam 7246 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. február 25., csütörtök BEFEJEZŐDÖTT AZ IPARI FŐVÁLLALATOK ÉS A TÖBBI FŐVÁLLALATI STÁTUSÚ EGYSÉG VEZETŐINEK MUNKATANÁCSKOZÁSA Kedden befejeződött az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetőinek munkatanácskozása. A munkálatokon részt vettek a következő elvtársak : Nicolae Ceausescu, Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Panu, Virgil Trofin, Ilie Verdet, Florian Danalache, Emil Draganescu, Fazekas János, Petre Lupu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Iosif Banc, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Gere Mihály, Vasile Patilinej, Ion Stanescu, Mihai Marinescu, Ion Patan. Mint már jelentettük, hétfőn a tanácskozás minisztériumonként és termelő ágazatonként folytatta munkáját, széleskörűen megvitatta az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység tevékenységének legfontosabb kérdéseit. A felszólalók kidomborították az új szervek tevékenységének lényeges vonásait hatáskörük ellátásában, feladataik teljesítésében. Egyidejűleg kollektív vita alá bocsátották az ipari fővállalatok státusáról, az állami gazdasági egységek vezetésének megszervezéséről és a nemzetgazdaság műszakianyagi ellátásáról szóló törvénytervezeteket, rámutatva a szóban forgó tevékenységi területeken kilátásba helyezett fontosabb javításokra. Kedden a munkálatok részvevői — ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetői, miniszterek és minisztérumi vezetőkáderek, vállalatigazgatók, megyei pártbizottságok gazdasági titkárai, vállalati párttitkárok, ágazati szakszervezeti szövetségek és vállalati szakszervezeti bizottságok elnökei, kutató és tervezőintézetek szakemberei, műszaki és gazdasági főiskolák tanerői — plenáris ülésre jöttek össze. Ez alkalommal ismertették a minisztériumi vita megállapításait, s javaslatokat tettek a fővállalatok és a fővállalati státusú egységek tevékenységének, valamint ezek és vállalataik, illetve a minisztériumok közötti kapcsolatoknak a tökéletesítésére. A vita keretében felszólaltak a következő elvtársak : Mihail Florescu vegyipari miniszter, IoanAvram gépipari miniszter, Costache Trotu?, a vajdahunyadi ipari fővállalat vezérigazgatója, Ion Crucuma könnyűipari miniszter, Eugen Luca, a húsipari fővállalat vezérigazgatója, Traian Ispas építőanyagipari miniszter, Florian Danalache közlekedésügyi miniszter, Alexandra Necula, az elektrotechnikai gép- és anyagipari fővállalat vezérigazgatója, Julian Cohn, a moinesti-i kitermelés mélyfúró ipari csoportjának vezérigazgatója, Gheorghe Constantinescu, a pitesti-i fakitermelő és -feldolgozó kombinát vezérigazgatója, Matéi Ghigiu, az ipari építkezések minisztere, Pavel Dini?, a bukaresti selyemkombinát vezérigazgatója, Soós Manea Károly, az RKP Kolozs megyei bizottságának gazdasági titkára, Virgil Actarian, az Állami Tervbizottság első alelnöke, Florea Dumitrescu pénzügyminiszter, Bujor Almában bányaipari és geológiai miniszter és Dumitru Niculescu, a Termék Minőségellenőrzési Állami Főfelügyelőség főfelügyelője. A vita munkalégkörben folyt le. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú gazdasági szervezet létesítése beigazolta a pártunk és államunk vezetősége által a gazdasági tevékenység megszervezésére, tervezésére és vezetésére tett intézkedések helyességét. Külön kiemelték azt a körülményt, hogy az új gazdasági szervek nagy mértékben előmozdították a túlzott centralizmus és a párhuzamosságok jelenségeinek felszámolását, biztosították az ipar és a többi ág jelenlegi fejlődési stádiumának megfelelően — a tevékenységek nagyobb volumenének jobb átfogását. Ennek folytán sikerült nagyobb operativitással, hozzáértéssel és rugalmassággal megoldani a nagyfontosságú termelési kérdéseket, hiszen a vezetés közelebb került a termeléshez, a szakvezetőket jobban fel lehetett használni a gazdaságban. A vita során számos felszólaló indítványozta az ipari fővállalatok és kollektív vezető szerveik hatáskörének és feladatainak jobb meghatározását. Egyben bírálatok hangzottak el az említett szervek felépítésének és működésének még fennálló hiányosságairól, néhány minisztérium és központi szerv munkamódszereiről és munkastílusáról. Vitazáró beszédet tartott NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs. A jelenlevők megkülönböztetett érdeklődéssel hallgatták végig, többször is élénken, hosszasan megtapsolták a beszédet. (Agerpres) A 2.3 OLDALON A MUNKATANÁCSKOZÁS RÉSZVEVŐINEK FELSZÓLALÁSAI MAI SZÁMUNKBAN Laposváros kilép elzárkózottságából (3. oldal) LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) A fővárosba érkezett Santiago Carrillo elvtárs Bukarestbe érkezett Santiago Carrillo elvtárs, a Spanyolországi Kommunista Párt főtitkára, hogy látogatást tegyen országunkban. A vendég fogadására az Otopeni repülőtéren megjelentek a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ghizela Vass, az RKP KB tagja és főbb pártaktivista. „A nemzetgazdaság egészébe harmonikusan beilleszkedő Mehedinti megye a szocializmus építésének éveiben gazdasági és szociális-kulturális téren egyaránt folyamatosan fejlődött. A megye előállít folyami és tengeri hajókat, különböző típusú tehervagonokat, ásványokat, bútort, préselt lemezt, rostlemezt, díszítő furnérokat, pamutszőrteményeket, készruhát és jelentős mennyiségű élelmiszerárut". (A NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs és más párt- és államvezetők Mehedinți megyei látogatása alkalmából közölt riportból) * 1966-1970 A 4. OLDALON MEHEDINTI MEGYÉBEN ) g—mama——i'htwtw FOLYÓ MENTI HATÁRKÖVEK KÉT SZILÁGY MEGYEI MTSZ A ZÁRSZÁMADÁSOK, AZ ÚJ TERVEK TÜKRÉBEN Amikor a vizek visszavonultak medrükbe, a Szamost kísérő műúton megjelentek az emberek, s a tartálykocsikból kilocsolt vízzel letakarították a sarat, az iszapot. Valaki egy iszaptól lemocskolt kilométerkőre is bőségesen öntötte a vizet, hogy ismét olvashatóvá váljék a kőbe vésett írás, a számjegy... Azóta bármikor is arra járok — Zsibót elhagyva, Szurdulc felé —, eszembe jut a jelzőkövet locsoló ember... Közgyűlések után, a termelőszövetkezetekben megtartott zárszámadások után teleírt jegyzetfüzeteket rakosgatok — az adatokkal teleírt lapokat sorjázom az íróasztal fiókjába, melyeken minden adat, a termelőszövetkezeti tag mondatokba foglalt véleménye nemcsak az elmúlt esztendő tanúja, a jövőteremtés vállalása is, egyértelműen. A FALUSI LAKOSSÁG zöldségfélékkel való ellátása magasabb szinten időszerű követelmény. És az igénynek megfelelően több Szamos menti termelőszövetkezetben is a kérdés súlyának megfelelő állásfoglalással hangzott el, ám ezúttal inkább a szurdokiak versenyválaszának egyetlenkitételére utalnék (lapunk hasábjain is közismertté vált, hogy a drágiak versenyfelhívással fordultak valamennyi Szilágy megyei termelőszövetkezethez), a válasz egyik pontjára hivatkozom, mint szorosan tárgyhoz tartozóra. Ennek értelmében az említett szövetkezeti gazdaságban azt vállalták, hogy a tervezettnél mintegy 100 000 lej értékű zöldséggel többet termelnek ebben az esztendőben. A mit, hogyan, mennyit kérdés viszont nem volt eléggé világos mindenki előtt, így legfönnebb helyesléssel fogadták a vezetőtanács kidolgozta tervet, hogy egy hektárt az iskola bentlakásának utalnak ki zöldségtermesztésre, hogy a háztáji parcellákon is lehet és kell zöldségféléket termelni, ugyanakkor öt hektár öntözéses területről helyben forgalmaznak a tagságnak 20 tonna hagymát, 10 tonna paradicsomot, 80 tonna korai és őszi káposztát, 45 tonna uborkát adnak el. Két számadat — 500 tonna és 2500 tonna — jelzi, mekkora hozamot terveztek a szurdokiak zöldségfélékből. Az előbbi szám a községben értékesítésre tervezett mennyiségre, az utóbbi az állammal kötött szerződésre utal. Tekintettel arra, hogy a télből már kifelé tartunk, jogos a kérdés, mit tettek eddig, hogyan készültek fel a tervben foglalt feladatok teljesítésére Szurdokon, és a közgyűlés egyik érdembeli tevékenysége volt, hogy ezt számon is kérte. A beszámoló tartalmazta, mit végeztek el az ősszel, ajelen helyzetről pedig Ovidiu Borz mérnök Fejér László (Folytatása a 3. oldalon) 50 ÉVES PÁRTUNK TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK LAPJAI GAZDAG HARCI HAGYOMÁNYOK DICSŐSÉGES FOLYTATÓJA Egész népünk a Román Kommunista Párt félévszázados évfordulója jegyében él és dolgozik, gondolkodik és alkot. Ezekben a hetekben számba vesszük az elmúlt öt esztendő építőmunkáját, ugyanakkor a jövő ötéves időszakba tekintünk. Dolgozó népünk azon munkálkodik, hogy valóra váltsa a X. pártkongresszus ragyogó gazdaság- és társadalomfejlesztési terveit, az új ötéves tervet. S ebben a nagy munkában megvonjuk dicsőséges pártunknak a félévszázados nehéz küzdelmekben, kemény harcokban teli útja mérlegét is, számba vesszük azt, hogy honnan fejlődött ki munkásmozgalmunk, milyen hatalmas utat tett meg és milyen magaslatok felé tart. Ez a munkásmozgalom mélyen gyökerezik hazánk történelmében, népünk sokévszázados harcában. S ezek a mély és erős gyökerek olyan törzset tápláltak, amely a nehéz harcokban, a történelem viharaiban ellenállt minden megpróbáltatásnak és diadalmasan került ki a küzdelemből. Történelmi tény, hogy az 1843-as forradalmárok Tudor Vladimirescu mozgalmának eszmei folytatói és ugyanakkor népünk csaknem 2000 éves küzdelmének és munkájának letéteményesei is, és ugyanolyan történelmi tény, hogy a kommunisták a negyvennyolcasok hagyományainak folytatói azon nagyszerű küzdelmek közvetlen folytatói és öröklői, melyeknek célja az volt, hogy az országot a szabad és civilizált nemzetek sorába emeljék. A Román Kommunista Párt régi és gazdag hagyományokkal rendelkező munkásmozgalomból született meg, olyas forradalmi munkásmozgalomból, amely az ország valóságában gyökerezett, és amely ezen a talajon az osztályharcok és a társadalmi ellentmondások tüzében fejlődött és érlelődött meg. 1848 és az azt követő nagy történelmi sorsfordulók - a fejedelemségek egyesülése, az 1864. évi első agrárreform, az állami függetlenség 1877-78- ban történt kivívása - eseményeiben született meg Romániában a jövő osztálya , a munkásosztály. Ezeknek az ország történelme szempontjából oly nagyjelentőségű eseményeknek a hatása nagymértékben megmutatkozott a fiatal román proletariátus struktúrájában, társadalmi, politikai és ideológiai jellegzetességeiben is. Proletariátusunk örökölte és sajátjának vallotta mindazokat a hagyományokat, amelyeket a múlt század második felében a legdemokratikusabb erőknek nem sikerült keresztülvinniük. A parasztság, amely támogatta a 48-as forradalmárok hűbériséget szétfeszítő mozgalmát, támogatta az egyesülést és Cuza reformjait, tevékenyen kivette részét 1877 és 1878 függetlenségi harcaiban, új energiákat kölcsönözött a proletariátusnak, annak az osztálynak, amelyet a történelem az ország társadalmi átalakításának vezetőjévé léptetett elő, s amelynek már az első nemzedéke egyesítette magában a parasztságnak is ezt az évszázados harci hagyományait és törekvéseit a feudalizmus és annak minden maradványa felszámolásáért. Az ilyen hagyományokkal és ilyen mély gyökerekkel rendelkező proletariátus csakhamar hallatta szavát hazánk társadalmi és gazdasági életében, majd nemsokára politikai tényezőként is jelentkezett. Már a múlt század első felében, amikor a munkásság csak néhány központban, mint Brassóban, Resicán, Bukarestben és Galacon jelentkezett, megalakultak az első munkásegyesületek, megjelentek első sajtótermékeik, és lezajlanak az első tiltakozó megmozdulások. A század vége felé pedig a nagy társadalmi összetűzésekben, a proletariátus sztrájkjaiban, tüntetéseiben és nem egyszer az elnyomó erőkkel való öszszetűzésekben ez a fejlődő új osztály megmutatta erejét és mind erőteljesebben jelentkezik a társadalmi küzdőtéren. Ezek az események megteremtették az előfeltételeket a munkásosztály politikai pártjának megteremtéséhez, eggy olyan párt létrehozásához, amely megfelel a proletariátus radikalizálódási folyamatának és képes vezetni azt a forradalmi küzdelmekben. Ez az osztály került a múlt század utolsó negyede haladó gondolkodói figyelmének központjába. A proletariátus fogékonysága az új iránt, készsége a forradalmi eszmék befogadására, szervezkedése, forradalmi harca és a nép évszázados törekvéseinek és óhajainak felkarolója folytatója, és harcosa, arra ösztönözte a kor haladó gondolkodóit, hogy a munkásosztály felé forduljanak. Kezdve az utópisztikus szocializmus hazai nagyjával, Theodor Diamant-tal folytatva Balcescuékkal és Mihail Kogalniceanuval, egész sor haladó gondolkodó olyan eszméket fogalma- Mihálka Zoltán (Folytatása az 5. oldalon)