Előre, 1971. február (25. évfolyam, 7226-7249. szám)

1971-02-25 / 7246. szám

B­ akó Árpáddal, a tatrangi iskola igaz­gatójával többször találkoztam már, de ala­posabban az új iskola frissen meszelt irodahelyi­ségében ismertem meg. Talán azért, mert a hely, környezet vagy közeg (bárminek is nevezzük) annyira otthonosnak, hoz­zátartozónak tűnt. Vala­hogy úgy éreztem, iskola­falak közé termett, ne­­velőnek-oktatónak. Ha ő­­szinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy ak­kor bizonyos fokig irigy­kedtem rá. Tulajdonkép­pen nem is volt ez irigy­ség, inkább amolyan nosz­talgia, amellyel az ember saját ifjúságára vissza­tekint. Mert szavai nyo­mán felmerültek gondo­lataimban mindazok a tö­rekvések, érzelmek és ter­vek, amelyek abban az időszakban töltöttek el, amikor a pedagógus hi­vatására készültem. Egyéb feladatok sürgető kény­szere térített el akkori terveimtől... S most, íme, mennyi minden megvaló­sult belőlük máshol, más körülmények között, má­sok munkájával. A körülmények bizony változtak. Hol van ma már az a falukép a dü­­ledező iskolával, ahova az én utam vezetett vol­na ! Itt, az emeletes is­kola nagy ablakaival te­kint ki az útra. De, mint minden, ez az épület sem „termett magától" és a tantestületi tagoktól függ, hogy az oktatás-nevelés igazi hajlékává váljék. S ezen az úton a legki­sebb lépésnek is nagy jelentősége van. Ilyen so­katmondó tett volt, hogy az úttestet az iskolától elválasztó sártengert a patakból hozott kerek kö­vekkel „kiszárították". Mondhatná akárki : még ez is valami? Sok, ha tudjuk, hogy a köveket a gyermekek hordták, mert minél hamarabb szépnek akarták látni az iskola környékét is. Fűzzük hoz­zá : Bakó Árpád haladt a kis csoport élén... De tulajdonképpen nem is erről akartam írni. Le­het, hogy csak annyiban mégis, amennyiben egy portré megrajzolásához rengeteg apró és néha talán lényegtelennek tűnő vonásra van szükség. Be­szélhetnék a világos, tö­mör magyarázatról a ka­tedrán, amelyből az a tö­rekvés árad, hogy feltét­lenül többet adjon, mint a szokványos lecke, hogy élményt jelentsen, gondo­latokat ébresszen a fia­talokban. Az ilyen tan­órák serkentenek ábrán­dozásra nagy tettekről, ültetik el az­­ ifjú­­ szívek­ben a hazaszeretet so­ha nem hervadó virágát. Ez is igaz, újabb vonás a portréhoz, de mégsem ez késztetett írásra. Nem a szorosan vett iskolai tevé­kenység „ihletett". Arról a gyűjtőmunkáról akarok szólni, amely a helyi mú­zeum létesítését tűzte ki célul. Bakó Árpád igyek­szik az érdemeket másra hárítani.­­ Eredetileg dr. Magdó János gyermekorvos ötlete volt. Ő vetette fel az egyik pártgyűlésen és az­után mindenki segített.. Szóba kerülnek a kü­lönböző helyi szervek, szervezetek, a tantestület, mégis úgy érezzük , a mozgalom tulajdonkép­peni szervezője mégis az iskola igazgatója volt. Erről árulkodik az a lel­kesedés, amellyel az ed­dig összegyűjtött körül­belül 500 tárgyról beszél, na meg azokról a nyílt­szívű, lelkes adakozókról, akik segítették munkáju­kat. Sokszor kellett pad­lástól pincéig felkutatni a megmaradt értékeket. A népviseletek szinte telje­sen eltűntek, s a varrotta­­sok egyik legértékesebb része az ingeknél hasz­nált sák­kcérnás kézelő és nyakrész, amelynek min­táját már az öregek sem ismerték, egy rongyosláda mélyéről került elő. A régi népviseletet csak korabeli rajzok alapján tudják re­konstruálni. Szerencsé­sebb a helyzet a bori­zás övek, kösöntyűk és egyes használati tárgyak terén, amelyekből több maradt meg. Nagyszabású munka folyik tehát a régi érté­kek megmentésére, s eb­ben a főszerep az iskoláé. Gyűjtik a népköltészeti anyagot, a régi tánco­kat is. A múzeum a napok­ban nyitja meg kapuit. A pártévfordulót köszöntik ezzel a tatrangiak. Meg­valósult tehát a szándék, mert olyan emberek küz­döttek érte, akik követ­kezetesen kitartottak mel­lette, mint Bakó Árpád Az értékek, hagyományok összegyűjtése terén másutt is volna tennivaló. Csak követni kellene a példát ! Albert Ilona Sorok egy portréhoz Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXV. évfolyam 7246 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. február 25., csütörtök BEFEJEZŐDÖTT AZ IPARI FŐVÁLLALATOK ÉS A TÖBBI FŐVÁLLALATI STÁTUSÚ EGYSÉG VEZETŐINEK MUNKATANÁCSKOZÁSA Kedden befejeződött az ipari fő­vállalatok és a többi fővállalati stá­tusú egység vezetőinek munkata­nácskozása. A munkálatokon részt vettek a kö­vetkező elvtársak : Nicolae Ceausescu, Manea Manescu, Paul Niculescu-Mi­­zil, Gheorghe Panu, Virgil Trofin, Ilie Verdet, Florian Danalache, Emil Draganescu, Fazekas János, Petre Lupu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Iosif Banc, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Gere Mihály, Vasile Patilinej, Ion Stanescu, Mihai Marinescu, Ion Pa­tan. Mint már jelentettük, hétfőn a ta­nácskozás minisztériumonként és termelő ágazatonként folytatta mun­káját, széleskörűen megvitatta az ipari fővállalatok és a többi főválla­lati státusú egység tevékenységének legfontosabb kérdéseit. A felszólalók kidomborították az új szervek tevé­kenységének lényeges vonásait ha­táskörük ellátásában, feladataik tel­jesítésében. Egyidejűleg kollektív vita alá bocsátották az ipari főválla­­latok státusáról, az állami gazdasági egységek vezetésének megszervezésé­ről és a nemzetgazdaság műszaki­anyagi ellátásáról szóló törvényter­vezeteket, rámutatva a szóban forgó tevékenységi területeken kilátásba helyezett fontosabb javításokra. Kedden a munkálatok részvevői — ipari fővállalatok és a többi fő­­vállalati státusú egység vezetői, mi­niszterek és minisztérumi vezetőká­derek, vállalatigazgatók,­ megyei pártbizottságok gazdasági titkárai, vállalati párttitkárok, ágazati szak­­szervezeti szövetségek és vállalati szakszervezeti bizottságok elnökei, kutató és tervezőintézetek szakem­berei, műszaki és gazdasági főisko­lák tanerői — plenáris ülésre jöttek össze. Ez alkalommal ismertették a minisztériumi vita megállapításait, s javaslatokat tettek a fővállalatok és a fővállalati státusú egységek te­vékenységének, valamint ezek és vállalataik, illetve a minisztériumok közötti kapcsolatoknak a tökéletesí­tésére. A vita keretében felszólaltak a következő elvtársak : Mihail Flo­rescu vegyipari miniszter, Ioan­­Avram gépipari miniszter, Costache Trotu?, a vajdahunyadi ipari fővál­lalat vezérigazgatója, Ion Crucu­m­a könnyűipari miniszter, Eugen Luca, a húsipari fővállalat vezérigazgatója, Traian Ispas építőanyagipari minisz­ter, Florian Danalache közlekedés­­ügyi miniszter, Alexandra Necula, az elektrotechnikai gép- és anyag­ipari fővállalat vezérigazgatója, Ju­lian Cohn, a moinesti-i kitermelés mélyfúró ipari csoportjának vezér­igazgatója, Gheorghe Constantinescu, a pitesti-i fakitermelő és -feldol­gozó kombinát vezérigazgatója, Ma­téi Ghigiu, az ipari építkezések mi­nisztere, Pavel Dini?, a bukaresti se­lyemkombinát vezérigazgatója, Soós Manea Károly, az RKP Kolozs megyei bizottságának gazdasági­­ titkára, Virgil Actarian, az Állami Tervbi­zottság első alelnöke, Florea Du­­mitrescu pénzügyminiszter, Bujor Almában bányaipari és geológiai miniszter és Dumitru Niculescu, a Termék Minőségellenőrzési Állami Főfelügyelőség főfelügyelője. A vita munkalégkörben folyt le. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az ipari fővállalatok és a többi fővál­­lalati státusú gazdasági szervezet létesítése beigazolta a pártunk és ál­lamunk vezetősége által a gazdasági tevékenység megszervezésére, terve­zésére és vezetésére tett intézkedé­sek helyességét. Külön kiemelték azt a körülményt, hogy az új gazdasági szervek nagy mértékben előmozdí­tották a túlzott centralizmus és a párhuzamosságok jelenségeinek fel­számolását, biztosították­­­ az ipar és a többi ág jelenlegi fejlődési stá­diumának megfelelően — a tevé­kenységek nagyobb volumenének jobb átfogását. Ennek folytán sike­rült nagyobb operativitással, hozzá­értéssel és rugalmassággal megolda­ni a nagyfontosságú termelési kér­déseket, hiszen a vezetés közelebb került a termeléshez, a szakvezető­ket jobban fel lehetett használni a gazdaságban. A vita során számos felszólaló in­dítványozta az ipari fővállalatok és kollektív vezető szerveik hatásköré­nek és feladatainak jobb meghatá­rozását. Egyben bírálatok hangzot­tak el az említett szervek felépítésé­nek és működésének még fennálló hiányosságairól, néhány miniszté­rium és központi szerv munkamód­szereiről és munkastílusáról. Vitazáró beszédet tartott NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs. A jelenlevők megkülönböztetett érdeklődéssel hallgatták végig, több­ször is élénken, hosszasan megtap­solták a beszédet. (Agerpres) A 2.­3 OLDALON A MUNKATANÁCSKOZÁS RÉSZVEVŐINEK FELSZÓLALÁSAI MAI SZÁMUNKBAN Lapos­város kilép elzárkózottságából (3. oldal) LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) A fővárosba érkezett Santiago Carrillo elvtárs Bukarestbe érkezett Santiago Carrillo elvtárs, a Spanyolországi Kommunista Párt főtitkára, hogy látogatást tegyen országunkban. A vendég fogadására az Otopeni repülőtéren megjelentek a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állan­dó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ghizela Vass, az RKP KB tagja és főbb pártaktivista. ­ „A nemzetgazdaság egészébe harmonikusan beilleszkedő Me­­hedinti megye a szocializmus építésének éveiben gazdasági és szo­ciális-kulturális téren egyaránt folyamatosan fejlődött. A megye elő­állít folyami és tengeri hajókat, különböző típusú tehervagonokat, ásványokat, bútort, préselt lemezt, rostlemezt, díszítő furnérokat, pamutszőrteményeket, készruhát és jelentős mennyiségű élelmiszer­­árut". (A NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs és más párt- és államvezetők Mehedinți megyei látogatása alkalmából közölt riportból) * 1966-1970 A 4. OLDALON MEHEDINTI MEGYÉBEN ) g—mama——i'htwtw FOLYÓ MENTI HATÁRKÖVEK KÉT SZILÁGY MEGYEI MTSZ A ZÁRSZÁMADÁSOK, AZ ÚJ TERVEK TÜKRÉBEN Amikor a vizek visszavonultak medrükbe, a Szamost kísérő mű­úton megjelentek az emberek, s a tartálykocsikból kilocsolt vízzel le­­takarították a sarat, az iszapot. Valaki egy iszaptól lemocskolt kilométerkőre is bőségesen öntötte a vizet, hogy ismét olvashat­óvá váljék a kőbe vésett írás, a szám­jegy... Azóta bármikor is arra já­rok — Zsibót elhagyva, Szurdulc felé —, eszembe jut a jelzőkövet lo­csoló ember... Közgyűlések után, a termelőszö­vetkezetekben megtartott zárszá­madások után teleírt jegyzetfü­zeteket rakosgatok — az adatokkal teleírt lapokat sorjázom az íróasz­tal fiókjába, melyeken minden adat, a termelőszövetkezeti tag mondatokba foglalt véleménye nemcsak az elmúlt esztendő tanú­ja, a jövőteremtés vállalása is, egy­értelműen. A FALUSI LAKOSSÁG zöldségfélékkel való ellátása ma­gasabb szinten időszerű követel­mény. És az igénynek megfelelően több Szamos menti termelőszövet­kezetben is a kérdés súlyának meg­felelő állásfoglalással hangzott el, ám ezúttal inkább a szurdokiak versenyválaszának egyetlen­­kitéte­lére utalnék (lapunk hasábjain is közismertté vált, hogy a drágiak versenyfelhívással fordultak vala­mennyi Szilágy megyei termelőszö­vetkezethez), a válasz egyik pont­jára hivatkozom, mint szorosan tárgyhoz tartozóra. Ennek értelmé­ben az említett szövetkezeti gazda­ságban azt vállalták, hogy a terve­zettnél mintegy 100 000 lej értékű zöldséggel többet termelnek ebben az esztendőben. A mit, hogyan, mennyit kérdés viszont nem volt eléggé világos mindenki előtt, így legfönnebb he­lyesléssel fogadták a vezetőtanács kidolgozta tervet, hogy egy hektárt az iskola bentlakásának utalnak ki zöldségtermesztésre, hogy a háztáji parcellákon is lehet és kell zöldség­féléket termelni, ugyanakkor öt hektár öntözéses területről helyben forgalmaznak a tagságnak 20 tonna hagymát, 10 tonna paradicsomot, 80 tonna korai és őszi káposztát, 45 tonna uborkát adnak el. Két számadat — 500 tonna és 2500 tonna — jelzi, mekkora hozamot terveztek a szurdokiak zöldségfélék­ből. Az előbbi szám a községben ér­tékesítésre tervezett mennyiségre, az utóbbi az állammal kötött szer­ződésre utal. Tekintettel arra, hogy a télből már kifelé tartunk, jogos a kérdés, mit tettek eddig, hogyan ké­szültek fel a tervben foglalt felada­tok teljesítésére Szurdokon, és a közgyűlés egyik érdembeli tevé­kenysége volt, hogy ezt számon is kérte. A beszámoló tartalmazta, mit végeztek el az ősszel, a­­jelen hely­zetről pedig Ovidiu Borz mérnök Fejér László (Folytatása a 3. oldalon) 50 ÉVES PÁRTUNK TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK LAPJAI GAZDAG HARCI HAGYOMÁNYOK DICSŐSÉGES FOLYTATÓJA Egész népünk a Román Kommunista Párt félévszáza­dos évfordulója jegyében él és dolgozik, gondolkodik és alkot. Ezekben a hetekben számba vesszük az elmúlt öt esztendő építőmunkáját, ugyanakkor a jövő ötéves időszakba tekintünk. Dolgozó népünk azon munkálko­dik, hogy valóra váltsa a X. pártkongresszus ragyogó gazdaság- és társadalomfejlesztési terveit, az új öt­éves tervet. S ebben a nagy munkában megvonjuk dicsőséges pártunknak a félévszázados nehéz küzdel­­mekben, kemény harcokban teli útja mérlegét is, szám­ba vesszük azt, hogy honnan fejlődött ki munkás­­mozgalmunk, milyen hatalmas utat tett meg és milyen magaslatok felé tart. Ez a munkásmozgalom mélyen gyökerezik hazánk történelmében, népünk sokévszáza­dos harcában. S ezek a mély és erős gyökerek olyan törzset tápláltak, amely a nehéz harcokban, a történe­lem viharaiban ellenállt minden megpróbáltatásnak és diadalmasan került ki a küzdelemből. T­örténelmi tény, hogy az 1843-as forradalmárok Tudor Vladimirescu moz­galmának eszmei foly­tatói és ugyanakkor né­pünk csaknem 2000 éves küzdelmének és munkájának letétemé­nyesei is, és ugyanolyan történelmi tény, hogy a kommunisták a negyven­­nyolcasok hagyományainak folytatói azon nagyszerű küzdelmek közvetlen folytatói és öröklői, melyeknek célja­ az volt, hogy az országot a szabad és civi­lizált nemzetek sorába emeljék. A Román Kommunista Párt régi és gaz­dag hagyományokkal rendelkező mun­kásmozgalomból született meg, olyas­ forradalmi munkásmozgalomból, amely az ország valóságában gyökerezett, és amely ezen a talajon az osztályharcok és a társadalmi ellentmondások tüzé­­ben fejlődött és érlelődött meg. 1848 és az azt követő nagy törté­nelmi sorsfordulók - a fejedelemségek egyesülése, az 1864. évi első agrár­reform, az állami függetlenség 1877-78- ban történt kivívása - eseményeiben született meg Romániában a jövő osz­tálya , a munkásosztály. Ezeknek az ország történelme szempontjából oly nagyjelentőségű eseményeknek a ha­tása nagymértékben megmutatkozott a fiatal román­­ proletariátus struktúrájá­ban, társadalmi, politikai és ideológiai jellegzetességeiben is. Proletariátusunk örökölte és sajátjának vallotta minda­zokat a hagyományokat, amelyeket a múlt század második felében a leg­demokratikusabb erőknek nem sikerült keresztülvinniük. A parasztság,­­ amely támogatta a 48-as forradalmárok hű­bériséget szétfeszítő mozgalmát, támo­gatta az egyesülést és Cuza reform­jait, tevékenyen kivette részét 1877 és 1878 függetlenségi harcaiban,­­ új energiákat kölcsönözött a proletariátus­nak, annak az osztálynak, amelyet a történelem az ország társadalmi át­alakításának vezetőjévé léptetett elő, s amelynek már az első nemzedéke egyesítette magában a parasztságnak is ezt az évszázados harci hagyomá­nyait és törekvéseit a feudalizmus és annak minden maradványa felszámo­lásáért. Az ilyen hagyományokkal és ilyen mély gyökerekkel rendelkező proleta­riátus csakhamar hallatta szavát ha­zánk társadalmi és gazdasági életé­ben, majd nemsokára politikai ténye­zőként is jelentkezett. Már a múlt szá­zad első felében,­­ amikor a munkás­ság csak néhány központban, mint Brassóban, Resicán, Bukarestben és Galacon jelentkezett,­­ megalakultak az első munkásegyesületek, megjelen­tek első sajtótermékeik, és lezajla­nak az első tiltakozó megmozdulások. A század vége felé pedig a nagy tár­sadalmi összetűzésekben, a proletariá­tus sztrájkjaiban, tüntetéseiben és nem egyszer az elnyomó erőkkel való ösz­­szetűzésekben ez a fejlődő új osztály megmutatta erejét és mind erőteljeseb­ben jelentkezik a társadalmi küzdőté­ren. Ezek az események megteremtet­ték az előfeltételeket a munkásosztály politikai pártjának megteremtéséhez, eggy olyan párt létrehozásához, amely megfelel a proletariátus radikalizáló­­dási folyamatának és képes vezetni azt­ a forradalmi küzdelmekben. Ez az osztály került a múlt század utolsó negyede haladó gondolkodói fi­gyelmének központjába. A proletariátus fogékonysága az új iránt, készsége a forradalmi eszmék befogadására, szer­vezkedése, forradalmi harca és a nép évszázados törekvéseinek és óhajainak felkarolója folytatója, és harcosa, arra ösztönözte a kor haladó gondolkodóit, hogy a munkásosztály felé forduljanak. Kezdve az utópisztikus szocializmus hazai nagyjával, Theodor Diamant-tal folytatva Balcescuékkal és Mihail Kogalniceanuval, egész sor haladó gondolkodó olyan eszméket fogalma- Mihálka Zoltán (Folytatása az 5. oldalon)

Next