Előre, 1971. május (25. évfolyam, 7302-7327. szám)

1971-05-01 / 7302. szám

ELŐRE 2. oldal 1971. MÁJUS 1, SZOMBAT A NAGY NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSSZAKÁNAK MUNKÁLATAI TÖRVÉNY a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak és az egyéni termelőknek a gazdaságai által megvalósított jövedelmek adómentességben és adócsökkentésben részesítéséről A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagjai és az egyéni terme­lők személyi gazdaságainak ösztön­zése céljából, annak érdekében, hogy minél nagyobb számú állatot tartsanak és növeljék a nemzet­­gazdaságnak szükséges mezőgazda­sági árutermelést, továbbá a mező­­gazdasági tevékenységekből szárma­zó jövedelmekkel bírók állami csa­ládi pótlékban való részesítésére vonatkozó korlátozás megszünteté­se érdekében, Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése elfogadja a jelen törvényt. 1. szakasz. — Adómentességben részesülnek a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek tagjainak, egyéni Amennyiben az adó kivetése foly­tán valamely olyan gazdaság jöve­delme, amely 500 lejt meghaladó, megadóztatható évi jövedelmet, rea­lizál,­ az adó alá nem eső­­minimum alá csökkenne, az adót olyan m­é­­rétében szállítják le, hogy kifizetése után a gazdaságnak , maradó jövede­lem ne leg­yen kisebb 500 lejnél. 3. szakasz: — A tr.ezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai szemé­lyi gazdaságainak az állattenyész­tésből származó jövedelmei nem esne­k­ adó alá. Nem esnek adó alá az egyéni mezőgazdasági termelők, valamint az állami mezőgazdasági egysége­ken és mezőgazdasági termel­őszö­ve­tkezeteken kívül más fizikai vagy jogi személyek gazdaságai által, ál­lattenyésztésből realizált jövedel­mei, ha 5 szarvasmarhánál, 20 juh­nál és kecskénél és 10 sertésnél nem tartanak többet. Az eg­éni mezőgazdasági terme­lők és az állami egységeken és me­zőgazdasági termelőszövetkezeteken kívül más fizikai vagy jogi szemé­lyek gazdaságai, ha 10 szarvasmar­hánál kevesebbet, 200 juhnál és­ kecskénél kevesebbet, illetve kor­látlan számú sertést tartanak, az előző bekezdésben megjelölt szinte­mezőgazdasági termelőknek, vala­mint az állami egységeken és me­zőgazdasági termelőszövetkezeteken kívül más fizikai és jogi szemé­lyeknek személyi gazdaságai, ame­lyek földművelésből és állattenyész­tésből származó, megadóztatható évi jövedelmei nem haladják meg az 500 lejt. 2. szakasz.­­ Az 500 lejt meg­haladó, mezőgazdasági forrásokból származó évi jövedelmeknek az 1063. december 27-én megjelent 61. számú, a mezőgazdasági tevékeny­ségekből származó jövedelmek meg­adóztatására vonatkozó törvény 8. szakaszában megjelölt, adókvótái az alábbiak szerint csökkennek, illetve átszámításra kerülnek : ket meghaladó állatlétszámra vo­natkozó jövedelmi normák alapján esnek megadóztatás alá. 4. szakasz.-va- 'A hektáronként, ész állatl­étszám ,,,szerint; megszabott,, adó alá eső '-jövedelmi normák­ át;'“ amelyek alapján a municipiumok­­ban és városokban levő gazdaságok adókötelezettségét kiszámítják, az illető települések gazdasági adott­ságaitól függően 30 százalékig ter­jedően fel lehet emelni, illetve le lehet szállítani; ugyanez vonatko­zik a községekre és a falvakra­­is. A felemelést, illetve leszállítást a megyei néptanácsi végrehajtó bi­zottságok, illetve a Bukarest multi­-­­ cípiumi néptinacs végrehajtó bi­zottsága végzi.­­ 5. szakasz. — Az egyéni mező­­gazdasági termelők és más­ fizikai személyek szarvasmarha-, illetve juhtenyésztő gazdaságait, a. 10 szarvasmarhán felüli, illetve a 200 juhon és kecskén felüli állatokért a tényleges nettó jövedelem alap­ján adóztatják meg, amennyiben a tényleges nettó jövedelem egy állat­ra számítva legalább 50 százalékkal nagyobb az azokban a helységek­ben alkalmazott jövedelmi normák­nál, amelyekben a szóban forgó gazdaságok működnek. 6. szakasz. — A jelen törvény előirányzatai szerint megállapított és az állattenyésztésből realizált, adó alá eső jövedelmekre vonatkozó adó 25 százalékkal csökken. 7. szakasz. — Az olyan mező­­gazdasági termelőszövetkezeti ta­gok, egyéni mezőgazdasági termelők és más fizikai személyek személyi gazdaságai, akik eróziónak kitett, s ilyenként a helyi mezőgazdasági szervek által megállapított terüle­tekre telepített gyümölcsösökből nyernek jövedelmet, e forrásokért a jövedelmi normák alapján fizet­nek adót, függetlenül attól, hogy mekkora a realizált jövedelmek összege és milyen­ kiterjedésű a tu­lajdonukban levő gyümölcsös. 8. szakasz. — Nem esnek adó alá a lakosságnak az erdei gyümöl­csök, gombák, spontán flórából származó gyógynövények és más, a természetből gyűjtött termékek állami vagy szövetkezeti felvásárló egységek útján történt értékesítésé­ből származó jövedelmei. 9. szakasz. — Az állami gyer­mekpótlékot megadják az alkalma­zottaknak és a törvény szerint jo­gosult­­ többi személynek, függetle­nül a mezőgazdasági tevékenysé­gekből származó jövedelmek szint­jétől. 10. szakasz. — A jelen törvény 1—7. szakaszában foglalt és a me­zőgazdasági tevékenységekből szár­mazó jövedelem megadóztatására vonatkozó rendelkezéseket az 1971. évi adókivetéstől kezdődően alkal­mazzák, a 3. és 9. szakaszban • meg­'‘jelölt • Lés' a­­ lakosságnak az erdei gyümöölcsprű, gombák, spontán fló­­­rából származó gyógynövények és más, a természetből gyűjtött ter­mékek állami vagy szövetkezeti fel­vásárló egységek útján történt ér­tékesítéséből származó jövedelmei­re, valamint az állami családi pót­lék megadására vonatkozó rendel­kezéseit 1971 májusától alkalmaz­zák. 11. szakasz. — Az 1971. évi helyi költségvetéseket a jelen törvény előirányzatainak megfelelően mó­dosítják, az ebből származó pénz­ügyi különbségeket pedig a Mi­nisztertanács rendelkezésére álló költségvetési­­ tartalékalapból fe­dezik. •12. szakasz. A jelen törvény rendelkezései módosítják az 1960. december 27-ére megjelent 61. szá­mú törvénynek a mezőgazdasági tevékenységekből származó jövedel­mek megadóztatására vonatkozó előirányzatait, valamint az 1960. augusztus 6-án megjelent 285. szá­mú törvényerejű rendeletnek az állami családi pótlék megadására vonatkozó előirányzatait. Josítva van belföldi vagy exportra való, értékesítése, s amennyiben az elért jövedelemmel visszanyerik a termelési költségeket és nyereséget biztosítanak. 2. szakasz. — A jelen törvény 1. szakaszában előírt és 1971. január 1 után létesített új gazdasági tevé­kenységekért a gazdasági és költség­­vetési egységek a megalakulástól számított két évi időszakra a kö­vetkező pénzügyi jellegű könnyíté­sekben részesülnek : a) a néptanácsi végrehajtó bizott­ságok és a hozzájuk tartozó egy­ségek mentesülnek az áruforgalmi adó fizetése alól ; b) a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek mentesüln­ek az adó alól azokért a bevételekért, amelyeket nem mezőgazdasági jellegű tevé­kenységekből származó termékek ér­tékesítéséből érnek el; c) a kisipari és fogyasztási szö­vetkezetek mentesülnek az árufor­galmi adó és a jövedelmi adó alól. A jelen szakaszban foglalt pénz­ügyi könnyítések elnyerése érdeké­ben az újonnan létesített gazdasági termelési és szolgáltatási tevékeny­ségeket be kell jegyezni a helyi pénzügyi szerveknél. 3. szakasz. — A néptanácsi vég­rehajtó bizottságok és a hozzájuk tartozó egységek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a kisipari és fogyasztási szövetkezetek abban az esetben részesülnek a második sza­kaszban foglalt pénzügyi könnyíté­sekben, ha a meglevő gazdasági te­vékenységek fejlesztéséből legalább 50 százalékkal nagyobb volumenű árutermelést vagy szolgáltatást ér­nek el, mint amennyit az előző év­ben elértek. A pénzügyi könnyítéseket két év­re nyújtják az egész túlszárnyalásért. 4. szakasz. — A meglevő gazda­sági, termelési és szolgáltatási tevé­kenységből, valamint a néptanácsok által falusi környezetben újonnan létesített tevékenységekből származó nyereségek megmaradnak ezek ren­delkezésére, miután levonták a tör­vénynek megfelelően a személyzet érdekeltté tételére járó összegeket. A létesülő alapokat felhasználják a gazdasági termelési és szolgáltatási tevékenységek fejlesztésére a közsé­gekben, valamint gazdálkodási és szociális-kulturális akciók céljára. A megyei és a Bukarest municí­­piumi néptanácsi végrehajtó bi­zottságok 20 százalékig terjedő hányadot átvehetnek azokból a nye­reségekből, amelyeket a községi néptanácsok által szervezett gazda­sági termelési és szolgáltatási tevé­kenységekből realizálnak, amikor ezek a tevékenységek nagyobb fejlő­dést értek el. Ezek az összegek gaz­dasági tevékenységek létesítésére vagy fejlesztésére, valamint gazdál­kodási és szociális-kulturális akciók­ra használhatók fel a megye más községeiben. 5. szakasz. — Azokat az alapokat, amelyek a mezőgazdasági, kisipari és fogyasztási szövetkezeti egységek­nek a gazdasági termelési és szol­gáltatási tevékenységek létesítésé­hez és fejlesztéséhez szükségesek sa­ját pénzügyi eszközökből vagy a ha­tályos törvényes szabályozásoknak megfelelően nyújtott bankhitelek­ből kell biztosítani. A megyei és a Bukarest municí­­piumi néptanácsi végrehajtó bi­zottságok a községi gazdasági ter­melési és szolgáltatási tevékenysé­gek létesítéséhez és fejlesztéséhez szükséges alapokat azokból a terven felüli nyereségekből biztosítják, a­­melyeket a köztársasági érdekeltsé­gű állami vállalatok és gazdasági szervezetek fizetnek be a helyi költségvetésre, valamint a rendel­kezésükre álló költségvetési tarta­lékalapból. A községi néptanácsi végrehajtó bizottságok ugyanerre a célra fel­használhatják azokat a saját jöve­delmekből elért bevételeket, ame­lyeket a községek költségvetésében tervezett összegeken felül valósíta­nak meg, valamint a falusi­ környe­zetben­ levő épületek adójából szár­mazó összegeket. 6. szakasz. — A bankok felhatal­mazást kapnak arra, hogy közvetlen hitelt nyújtsanak azoknak a községi néptanácsi végrehajtó bizottságok­nak, amelyek falusi környezetben gazdasági termelési és szolgáltatási tevékenységeket létesítenek és fej­lesztenek, mégpedig a kisgépesítési munkálatok és más termelő jellegű munkálatok meghitelezésének felté­telei között. A folyó termelési és szolgáltatási tevékenység folytatásá­hoz évi 3 százalékos kamattal nyúj­tanak hitelt a községi néptanácsi végrehajtó bizottságoknak. 7. szakasz. — A bankok külön számlákat nyitnak a községi népta­nácsok, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és a fogyasztási szövet­kezetek által szervezett termelési és szolgáltatási gazdasági tevékenysé­gekkel kapcsolatos bevételek és ki­fizetések nyilvántartására, ezen egy­ségek kérésére. 8. szakasz. — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari, mező­­gazdasági termék­feldolgozási, épít­kezési és szolgáltatási tevékenysé­geiben végzett munkát havonta kell javadalmazni, az elért jövedelme­ket a fizetésekre vonatkozó szabá­lyoknak megfelelően kell megadóz­ni. 9. szakasz .— A néptanácsi vég­rehajtó bizottságokhoz tartozó egy­ségekben kivitelezett és a községi gazdasági termelési és szolgáltatási tevékenységek tárgyát képező ter­mékek és szolgáltatások árát és díj­szabását ugyanezek a szervek álla­pítják meg a megrendelőkkel közös megegyezésben, alapul véve az elő­kalkulált termelési költségeket, egy 10 százalékig terjedő nyereséget, va­lamint a törvényesen megállapított adót. Azokra a termékekre és szol­gáltatásokra, amelyeknek a központi állami szervek által megállapított egységes áraik és díjszabásaik van­nak, ezek az árak és díjszabások al­kalmazandók. A megyei néptanácsi végrehajtó bizottságok és a Bukarest municí­­piumi néptanács végrehajtó bizott­sága az alárendelt egységeik által realizált kisebb jelentőségű ter­mékek és szolgáltatások árának, il­letve díjszabásának meghatározását átruházhatják alárendelt egysé­geikre. A kisipari szövetkezeti és a fo­gyasztási szövetkezeti szervezetek a gazdasági termelési és szolgáltatási tevékenységükből származó ter­mékek és szolgáltatások árát, illetve díjszabását az érvényben levő tör­vényes szabályozások szerint álla­pítják meg. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek a Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezetek Országos Szövetsége által kiadott normatívák alapján és az Állami Árbizottság hozzájárulá­sával a megrendelővel történt meg­állapodás alapján állapíthatják meg az árakat és a díjszabásokat. 10. szakasz. — A községi néptaná­csok végrehajtó bizottságai, a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek, a kisipari és fogyasztási szövetkezetek a falvakon karbantartási, javítási és építési munkálatokat végezhetnek állami egységeknek, szövetkezeti egységeknek és a lakosságnak, füg­getlenül a munkálatok értékétől. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek, a kisipari és a fogyasztási szövetkezetek korlátlanul végezhet­nek ilyen munkákat városokban a szövetkezeti egységek és a lakosság számára, az állami szervezeteknek pedig olyan munkálatokat, amelyek­nél egy-egy objektum munkadíja 200 000 lejig terjed. A községi nép­tanácsok végrehajtó bizottságai vá­rosokban felső értékhatár nélkül vé­gezhetnek ilyen munkákat. , A szocialista szervezeteknek szánt munkálatokat az érvényben levő törvényes rendelkezésekben megsza­bott fogyasztási normák betartásá­val kell elvégezni. Adó alá eső évi jövedelem lejben Adókvóták 590 lejig adómentes 591 — 800 lejig 30 lej-j- 7 százalék az 500 lejen felüli összegért 801 — 1000 lejig 51 lej-j-10 százalék a 800 lejen “ 1001 — 1500 lejig 71 lej+13 százalék az 1000 lejen “ 1501 — 2500 lejig 136 lej-j-17 százalék az 1500 lejen “ 2501 — 3300 lejig 306 lej-j-21 százalék a 2300 lejen “ 3591 — 5000 lejig 516 lej-j-24 százalék a 3500 lejen “ 5001 — 10 000 lejig 876 lej-j-27 százalék az 5000 lejen “ 10 901,— 15 000 lejig 2226 lej+30 százalék a 10 000 lejen “ 13 001 — 20 000 lejig 3726 lej-j-33 százalék a 15 900 lejen “ 20 901 — :­n OOO lejig 5376 lej-j-36 százalék a 20 000 lejen “ 20 000 lejen felül 8976 lej4- 40 százalék­ a 30 000 lejen “ TÖRVÉNY új ipari, a mezőgazdasági termék­­­feldolgozási, építkezési és szolgáltatási tevékenység megszervezéséről és fejlesztéséről a néptanácsokhoz, a mezőgazdasági, kisipari és fogyasztási szövetkezetekhez tartozó egységekben A falusi és városi helységekben levő munkaerő teljesebb és az év egész folyamán való felhasználása, a helyi nyersanyag és segédanyag­­források hasznosítása és ez úton a lakosság és a szocialista egységek szüntelenül növekvő szükségleteinek nagyobb mértékben való kielégítése céljából egyes termékekkel és szol­gáltatásokkal, továbbá az export nö­velése érdekében, Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése elfogadja a je­len törvényt. 1. szakasz. — A néptanácsok, a hozzájuk tartozó egységek, a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek, a kisipari és fogyasztási szövetkezetek a falusi­ és városi helységekben ipari, mezőgazdasági termék-feldol­gozási, építkezési és szolgáltatási te­vékenységeket szervezhetnek és fej­leszthetnek, amelyeket a jelen tör­vény gazdasági termelési és szolgál­tatási tevékenységeknek nevez. Azok a gazdasági termelési és szol­gáltatási tevékenységek szervezen­­dők meg és fejlesztendők, amelyek elősegítik a falusi és városi helysé­gekben levő munkaerő felhasználá­sát, valamint a helyi nyersanyag és segédanyag erőforrások hasznosítá­sát, olyan termékek vagy szolgálta­tások létrehozását, amelyeknek biz­ T­ÖRVÉNY a rétek, az állattenyésztési és magtermesztő parcellák, valamint a községi fedeztető állomások megszervezéséről, ügykezeléséről és használatáról I. FEJEZET Általános rendelkezések 1. szakasz. — A jelen törvény ér­telmében réteknek tekintendők a természetes vagy bevetett, füves nö­vényzettel borított mezőgazdasági területek, amelyeket legeltetésre vagy kaszálók céljaira használnak. 2. szakasz. — A jelen törvény­ben meghatározott szervezési, ügy­kezelési és használati szabályok a következő javakra vonatkoznak : a) a községek, városok és municí­­piumok közvetlen kezelésében, vagy a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek használatában lévő, állami tu­lajdont képező községi legelők ; b) a hegyvidéki állami tartalékot képező legelők, amelyeket kezelés végett községi, városi vagy municí­­piumi néptanácsok végrehajtó bi­zottságainak osztanak ki ; c) az állami mezőgazdasági válla­latok vagy más állami gazdasági szervezetek közvetlen kezelésében lévő, állami tulajdont képező rétek ; d) a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, valamint más közületi szer­vezetek tulajdonában lévő rétek ; e) a fizikai személyek tulajdoná­ban lévő rétek ; f) a rétek javításához szükséges magvak előállítására szolgáló mag­termesztő parcellák és a természe­tes fedeztető állomások apaállatai­nak takarmányellátására szánt köz­ségi állattenyésztési parcellák. A néptanácsok végrehajtó bizott­ságai a legeltetési egyesületekkel együtt felelnek a legeltetési díjak beszedéséért és a legelők javítási munkálatainak elvégzéséért, vala­mint ésszerű használatáért, erre a célra fordítva a legeltetési díjakból és más forrásokból származó bevé­teleket, valamint az állattenyésztők munkahozzájárulását. A fogyasztási szövetkezetek vagy a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek támogatásával az állattenyésztők szövetkezeti esztenákat szervezhet­nek, amelyeknek céljaira szükség esetén legel­őterületeket vehetnek igénybe az ésszerű legeltetéshez és az elért állati termékeit jobb érté­kesítéséhez szükséges feltételek meg­teremtésére. 6. szakasz. — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonában lévő és a határidő nélkül használa­tukba adott állami tulajdonban lévő réteket az Illető Szövetkezetek ve­zető tanácsai kezelik, s ezek felel­nek a karbantartási, javítási és az ésszerű felhasználáshoz szükséges összes munkálatok saját eszközeik­kel történő elvégzéséért. A néptanácsok végrehajtó bizott­ságai ellenőrzik, hogyan használják fel a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek a természetes legelőket és alkalmazzák a legelőszervezési, -javítási és felhasználási tervekben meghatározott intézkedéseket. 7. szakasz. — Az állami mezőgaz­dasági vállalatok és más állami egy­ségek közvetlen kezelésében lévő rétek ügyeit az illető egységek igaz­gatótanácsai intézik. A néptanácsok végrehajtó bizott­ságai ellenőrizni fogják, hogy az ál­lami mezőgazdasági vállalatok és a többi állami gazdasági szervezetek hogyan használják a kezelésükben levő réteket és miként alkalmazzák a feljavításukra szolgáló intézkedé­seket. III. FEJEZET A legelők, az állattenyésztési és m­agtermesztő parcellák felhasználása, gondozása és javítása 8. szakasz. — Állatokat legeltet­hetnek a községi legelőkön és a községi, városi és municípiumi nép­tanácsok végrehajtó bizottságának kezelésébe adott állami tartalékokat képező legelőkön : a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a szövetkezeti tagok, a szövetkezeti esztenák és a községi lakosok, akik nem rendel­keznek saját legelőkkel állataik le­geltetéséhez. 2. szakasz. — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek legelőin a köz­tulajdonban lévő és a szövetkezeti tagok állatai legeltethetők, valamint a községi lakosság más gazdaságai­nak állatai is, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek igazgató tanácsá­nak engedélyével. 10. szakasz. — A községek, váro­sok és municípiumok kezelésében lévő fölös legelőket a megyei nép­tanácsok végrehajtó bizottságai le­geltetési célokra a jelentős állatál­lománnyal rendelkező mezőgazda­­sági egységek és más községbeli állattenyésztők rendelkezésére bo­csátják, ha nincs elegendő legelő­területük. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek a szövetkezeti vezetőtanács által meghatározott fölös legelőket bejelentik a szövetkezetközi tanács­nak, hogy ezeket az ugyanazon szö­vetkezetközi szervezethez tartozó és legelőkben hiányt szenvedő többi mezőgazdasági termelőszövetkezetek használják. A szövetkezetközi tanácsok ren­delkezésére álló fölös legelőterüle­tek elosztását a megyei néptanácsok végrehajtó bizottságai végzik. 11. szakasz. — A síkvidéki és dombvidéki megyei néptanácsok végrehajtó bizottságai a Mezőgazda­­sági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálko­dási és Vízügyi Minisztérium és az illető megyék néptanácsai végrehaj­tó bizottságaival együtt megállapí­tott évi programnak megfelelően biztosítani tartoznak a nagy hegyvi­déki juhnyájak kosaraztatási felté­teleit. 12. szakasz. — A legelők kiuta­lása a haszonélvezőknek több évre történik. A havasi legelőknek az állami mezőgazdasági egységek számára történő kiutalásánál figyelembe kell venni minden évben az illető öve­zetben legeltetendő­­ állatállományt és a legelő normális­­ megterhelését a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek és más állattenyésztők által. A néptanácsok végrehajtó bizott­ságai a legeltetési egyesületekkel és a legelőkhöz juttatott szocialista egységekkel együtt megteszik az in­tézkedéseket a havasi legelők felja­vítására és az ésszerű legeltetés megszervezésére, biztosítva az ösz­­szes állattenyésztők állatainak zöld­­takarmány-szükségletét. 13. szakasz. — A feltört legelők az első években csak egyéves takar­mánynövényekkel vethetők be, majd évelő füvekkel kell újra bevetni, eze­ket bevetett rétekként szerepeltetve az összes földnyilvántartási mun­kákban.­­ ; v 14. szakasz. — Mindazok számára, akik rétekkel rendelkeznek, kötele­zőek az alábbi technikai teendők : — a legelőtisztogatás és a terep egyengetése ; — a káros bozótok és cserjések ir­tása ; — megtermékenyítés műtrágyával és istállótrágyával ; — erózió elleni, lecsapolási és ön­tözési munkálatok elvégzése ; — az állatcsoportonkénti ésszerű szakaszos legeltetés alkalmazása és az állatok legeltetése kizárólag a hi­vatalos szervek által meghatározott időben és feltételek között ; • —­llatok, legelői menedékhelyek, elkülönítő kerítések és bekötő utak építése, illetve karbantartása. 15. szakasz. — A községi legelők gondozására, javítására és ésszerű felhasználására szolgáló évi terveket és a legelőjavítási munkálatok vég­rehajtási tervezeteit a mezőgazda­­sági szakértői szervek készítik el és a községi, városi és municípiumi néptanácsok hagyják jóvá, a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek le­gelőire vonatkozó gondozási, javítási és felhasználási évi terveket a szak­értői szervek támogatásával dolgoz­zák ki és a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek vezető tanácsai hagy­ják jóvá. Mindazok, akik rétekkel rendel­keznek, kötelesek pontosan elvé­gezni a tervekben előírt munkála­tokat. (1) IV. FEJEZET Bevételek és kiadásod 18. szakasz. — Néptanácsok vég­rehajtó bizottságai által kezelt ré­tek bevételi forrásai : — az összes haszonélvezők által fizetett törvényes legeltetési díjak­­ — a bevetett és takarmányter­mesztésre használt rétek hozamá­nak értékesítéséből származó díjak ) — a rétek faállományának kiter­meléséből vagy tisztogatásából szár­mazó faanyag értékesítéséből be­folyó összegek ,­­ más alkalmi bevételek. A néptanácsok által kezelt legelők­re fordított kiadásokat a bevételek­hez lehet méretezni. Kivételes ese­tekben a nagy kiterjedésű és ala­csony hozamú legelőterületekkel rendelkező községek, amelyekben e legelőkön komplex javítási mun­kálatok folynak, a beszedett díjak, a faanyagértékesítés és más legelői jövedelmek összegénél nagyobb kia­dásokat eszközölhetnek, s ezeket az állami költségvetésben évente­­ meg­határozott előírások mértékében a költségvetésből fedezhetik. A legelők feljavítására és karban­tartására szolgáló minél nagyobb szabású munkálatok érdekében min­den egyes állattenyésztő köteles a legeltetésre befogadott állatok ará­nyában a községi, városi és municí­piumi néptanácsi végrehajtó bizott­ságok által meghatározott munkana­pot végezni. * Azok az állattenyésztők, akik iga­zolt okokból nem végezhetik el a meghatározott munkamennyiséget, ennek ellenértékét pénzben megfi­zethetik a községi, városi és muni­cípiumi néptanácsi végrehajtó bi­zottságok által megállapított díjsza­bás alapján. 17. szakasz. — A községi legelők legeltetési díjait a természetes vagy bevetett réteket kezelő községi, városi és municípiumi néptanácsi végrehajtó bizottságok határozzák (Folytatása a 3. oldalon) II. FEJEZET A rétek, állattenyésztési és magtermesztő parcellák ügykezelése 3. szakasz. — A rétek kizárólag legelőknek, kaszálóknak vagy takar­mánytermesztésre használhatók fel, a legalább 3—5 évre kidolgozott szervezési és javítási tervekben, va­lamint az évi legelőfelhasználási tervezetekben szereplő előírások szi­gorú tiszteletben tartásával. 4. szakasz. — A községi legelőket, a községeknek juttatott állami tar­talékot képező legelőket és az ál­lattenyésztési parcellákat a községi, városi és municípiumi néptanácsok végrehajtó bizottságai kezelik. Fel­­használásuk az állattenyésztők vé­leményezésével történik. 5. szakasz. — A község vagy egy­mással szomszédos községek egyéni és szövetkezeti állattenyésztői legel­tetési egyesületeket alakíthatnak a legelők karbantartása, javítása és felhasználása céljából, valamint az ésszerű legeltetés alkalmazására az egyesületnek átadott községi le­gelőkön.

Next