Előre, 1971. szeptember (25. évfolyam, 7407-7432. szám)
1971-09-01 / 7407. szám
1971. SZERT. 1., SZERDA TEJTERMELÉSI SZINT 2750 LITER Sokféle mérce lehet — és van is —, amely számot adhat egy üzemág (konkrét esetben a szarvasmarhatenyésztés) fejlesztéséről. Maros megye tehenészeteinek ötéves programja is sok ilyen mutatót tartalmaz; 1975-ig például a szarvasmarhaállomány megközelítőleg negyven százalékkal gyarapszik és így száz hektár területre már 65 nagyállat jut. Ezen belül a tehenészet tervezett részaránya kereken ötven százalék. A fejlődés igazi minőségi mutatója (túl e tényeken) mégis a hozam. Az ötéves terv végére minimálisan 2150 literre kell emelkednie a tehenenkénti tejtermelésnek, ami azt jelenti, hogy egyik-másik szövetkezetben az emelkedés, a tervezett hozamnövekedés hetven-nyolcvan százalék. Nyilván nem egyszerű feladat, a létszámnöveléssel párhuzamosan, ilyen számottevő növekedést megvalósítani. Számolt ezzel a megyei szakvezetés is, hiszen a tehenészet fejlesztésére először — és az országban is elsőnek — külön kiemelt programot készítettek. S e programot, a megyei pártbizottság javaslatára, az utóbbi évek gyakorlatának és munkamódszerének megfelelően széles körű vitára is bocsátották. De nézzük csak részleteiben is, mit tartalmaz e program? Először is ,arról, ami a tehenészet-szervezésben az új. A szakosodás nyilván kihat az üzemágak belső megoszlására is, a tehenészet viszont, néhány kivételtől eltekintve, domináló üzemág marad úgyszólván a megye valamennyi gazdaságában. Jellemző különben, hogy — noha a sertéstenyésztés erőteljes fejlesztése (Ludas környékén felépült az évi 30 ezres kapacitású hizlalda) e vidéken látszólag másodlagos szerepet juttat a tejnek— az arány továbbra sem változik. A zootechnika bevételei-ennek kétharmadát az üzemág nehéz" ipara, a szarvasmarhatenyésztés hozza. Ami változik: az állományösszpontosítás. A kifejezés nem új az olvasó számára. Szerte az országban épülnek már a tehenészeti komplexumok, és farmok is létesülnek. A fejlődés szembetűnő jele viszont Maros megyében az a körülmény, hogy már a jövő év végére a tehénállomány ötven százaléka (is) korszerű komplexumokba, illetve farmokra kerül. E célból két új modern komplexum építését, 50 istálló korszerűsítését és 35 új, szintén gépesített szálláshely felhúzását kell megoldani. Hogy ez mennyire fontos, azt talán a jelenlegi tejtermelési szint bizonyítja. Az a körülmény, hogy a minimális tenyésztési feltételek hiányában (és, persze, a hanyagság következtében is) a tejtermelési szint tehenenként 500 literrel MAROS MEGYEI TAPASZTALATOK alacsonyabb a követelményeknél. A létesítmények értéke 65 millió lej, ami tekintélyes összeg, de éppen a rentabilitás záloga. A megyében különben máris épül a két komplexum, az egyik Makfalván, a másik Nyárádgálfalván. A hatszáz férőhelyes tehenészeteket már az év végére benépesítik vemhes üszőkkel, s így a jövő év végén két valóságos tejgyár működik majd a megye két tájegységében. Létszám szempontjából igazi nagyüzemi tehenészet létesül Segesváron. Figyelembe véve a város növekvő tejszükségletét és a helyi szövetkezetek lehetőségeit, a városi téesz keretében 1500 (!) tehenet koncentrálnak. E célból a fehéregyházi és a városi farmot szakosított tejtermelő jelleggel ruházzák fel, s ide összpontosítják a dánosi téesz tehénállományát is. Társulási keretek között, de nem teljesen összevonva, tehát lényegében farmrendszer keretében szervezik meg a zágoni, ernyei, ákosfalvi, vámosgálfalvi tehenészeteket is. A megye sok egységében, ahol az állomány színvonala ezt lehetővé teszi, szakosított tehenészeteket hoznak létre. A szövetkezetekben szintén sor kerül új építkezésekre, általában viszont a meglévő épületek modernizálása biztosítja a korszerű zootechnika kívánta alapot. A program szerint a megye 151 gazdaságából 138 perspektivikusan is ,,tejes" lesz. A tejtermelés növelésével szemben támasztott növekvő igény, a kétezer literes átlag különben a rentabilitás alsó határa, selejtezéseket és elsősorban tenyészállatnevelést tesz szükségessé. E célból Dombón, Bérén, Nyárádmagyaroson, Márkodon és Szentpálon tenyészállatnevelő farmot létesítenek. Az elképzelés jó. A probléma inkább az, hogy az új tehenészetek létesítése jóval előbb tart mint a szakosított tenyészállatneveldék létesítése. Márpedig, ha az arány nem változik, az a helyzet áll elő, hogy kénytelen-kelletlen, de igénytelenek lesznek a tenyészállatok biológiai tulajdonságaival szemben. Egy másik probléma, amely a program kívánta célkitűzések eléréséhez nélkülözhetetlen, a takarmányalap bővítése. A legelők és a kaszálók nyújtotta lehetőségek puszta számbavétele kevés, a létesítmények felhúzásával arányosan kell növelni a hozamokat is. A bő takarmánykészlet, a pillangósok termesztésének kiszélesítésével (szó van arról, hogy a két cukorgyár körzetében ezerhektáros lucernásokat rendeznek be, amelyet a gyár ,,szárít" meg), valóban biztosíthatja a bő tejhozamot. Befejezésül néhány szót az agrárpropaganda hatékonyságáról. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen fontos dokumentum kidolgozása nem nélkülözheti a széles közvélemény, az érdekelt szövetkezetek tagságának aktív hozzájárulását. Az előbbiekben már szóltunk, mennyire jó ötlet volt a programot vitára bocsátani, de nem zárhatjuk e néhány sort annak a ténynek az ismételt hangsúlyozása nélkül, hogy nem elég csak vitára bocsátani. Agrárpropagandánk feladata, hogy megismertesse e programot, sőt, nem csak az agrárpropaganda feladata, hanem a politikai nevelőtevékenység része is. A javaslatok, vélemények, kiegészítések legalább annyira fontosak, mint annak az ismerete, hogy a szövetkezet és az állam miért áldoz százmilliókat a zootechnika modernizálásáért... Flóra Gábor A fővárosi Militari negyedben működő élelmiszeripari vállalat látja el hűsítő itallal a bukarestieket. Naponta nem sikeresebb mint 14 000 liter fehér és 26 000 liter vegyes szörpöt állítanak elő az üzem e részlegén A MUNKAPADTÓL A LOGARLÉCIG (Folytatás az 1. oldalról) Jakabos Csaba István, a tehergépkocsigyár mérnöke, éppen azért mondja : „kimondhatatlanul szeretem a szakmámat, mert végre lehetőségem van arra, hogy megvalósíthassam elképzeléseimet.* Micu Teodor mérnök szintén szívós, fáradhatatlan munkával érte el azt, hogy a tehergépkocsigyár cserealkatrész-osztályának vezetőjévé vált. — Az én életem meglehetősen kacskaringósan indult. Középfokú műszaki iskolába iratkoztam eredetileg, mert már akkor az volt az elképzelésem, hogy tovább tanulok. De nem ment olyan simán, mint gondoltam, mert a műszaki iskola még tanulmányaim befejezése előtt feloszlott és minket a szakmai iskolába helyeztek át. Nem akartam tervemről lemondani és a szakmai iskolával párhuzamosan beiratkoztam az elméleti líceumba. Mondhatni egyszerre kaptam kezembe az érettségi diplomámat és a szerelőlakatosi képesítést. Még az év őszén felvételiztem a Politechnikai Intézet látogatás nélküli fakultására a gépgyártás technológiája szakra. Nem elég a puszta kívánság Köteteket lehetne írni arról, hogyan is lettek — annyi ezer és ezer társukkal együtt — kiváló mérnökök azok, akiket fent megszólaltattam. Mert igaz ugyan, hogy valamennyien ábrándoztak a jövőről, de arra is hamar rájöttek, nem elég a puszta kívánság. Nagy akaraterő kell. Az álmatlanul töltött éjszakák, a kedvetlenül induló nappalok tanították meg őket; következetes, szívós kitartás minden nehézség ellenére, minderre szükség van, hogy célt érjenek. Jakabos István a látogatás nélküli fakultást végezte el. Neki a munka utáni pluszmegerőltetést kellett vállalnia. Gyakran úgy érezte, hogy nem tudja végig vinni mind a kettőt, hiszen sok olyasmiről kellett lemondania a tanulásért, amely az ő korabeli fiatalembereket — jogosan — érdekli. Elsősorban szórakozási lehetőségei korlátozódtak, mert míg mások pihentek, neki tanulnia kellett. Scorocírja Mihait az üzem küldte az egyetemre. Azt gondolhatná valaki, hogy így nem volt nehéz dolga. Mit mond ő maga erről ? „Az első és a második év alaposan megizzasztott. A líceumot esti tagozaton végeztem, már az sem volt könnyű, de soha nem gondoltam volna, mennyire gondot okoz nekem kezdetben az elmélet. Míg egyesek játszi könnyedséggel oldották meg a bonyolultabb elméleti kérdéseket, én órákat töltöttem a könyv mellett. Igaz, hogy a gyakorlati rész nekem volt könyebb, mert segített a munkatapasztalat.“ Tegyük hozzá, hogy amikor végzett, az általánosa kilences volt, s az utolsó években rendszerint tízesekre vizsgázott, Micu Teodor sem kerülhette el a nehézségeket. Az első év után lehetőség adódott, hogy az üzem ajánlása alapján rendes tagozaton folytassa tanulmányait. Csakhogy azon a szakon, ahol az első évet végezte, nem volt hely. Különbözeti vizsgákat kellett előbb letennie s így végütig a meleg megmunkálás technológiájában specializálta magát mint mérnök. Helytállni Fent azt írtam, hogy valamennyien elégedettek munkájukkal s itt most arról szeretnék írni : velük is elégedettek az üzemekben. Ennek oka után kutatgatva, végeredményben két fontosabb, jobban szembeötlő, általában jellemző dologra bukkantam. Az egyik, ami megbecsülhetetlen érték számukra — a gyakorlati tapasztalat s a munkaidő alatt megszerzett életismeret. Scorocírja Mihai ma a motorgyártó részleg vezetője. Természetesen nem ide került egyenesen az egyetem elvégzése után, de előző feladatai mind segítették, hogy ma hozzáértően irányíthassa a hatalmas gyár egyik legnagyobb és legfontosabb részlegét. A termelésben adódó különböző műszaki kérdések megoldása állandóan foglalkoztatja. Rengeteg nehézséggel kellett egy időben megküzdeniük a hengerek fúrásánál. Cioc Florea mester és Rusu Vasile segítségével kidolgozta a külső és belső hűtés rendszerét a megmunkálásnál. A termékek minősége ellen azóta nincs kifogás s az eljárást más üzemekben is alkalmazták, ami jelentős előnyöket hozott a nemzetgazdaságnak. Nemcsak műszaki téren jelentett sokat az élettapasztalat. „Ismerek név szerint majdnem mindenkit — mondotta —. S azt is tudom, ki mire képes, hol tehet legtöbbet. Ha valami adódik, behunyt szemmel ki tudom választani azokat, akik a legjobban és leghamarabb megoldják a feladatot.“ Nem kis dolog ez, ha meggondoljuk, hogy több mint ezer ember dolgozik az irányítása alatt. Azt meg már inkább munkatársaitól lehet megtudni, hogy bíznak benne, mert olyan vezető, aki, ha megígér valamit, szavát is állja. Micu Teodor, mivel a részleg, amelyet irányít nemrég alakult, azért lelkesedik, mert változatos, széles skálájú tevékenység alapját kell megvetnie. Szűkszavú, zárkózott, mégis felcsillan a szeme, amikor arról beszél, hogy itt bőven van lehetősége a tanulásra, hiszen cserealkatrészekről van szó, s ismernie kell az összes gyártásban lévő típusok valamennyi alkatrészét. Arról nem is beszélve, hogy nem könnyű átfogni olyan körülmények között a munkát, amikor végeredményben a gyár valamennyi részlegével kell együttműködni. Jakabos Istvánnak önálló kutatómunkára van lehetősége. Megvalósulóban vannak hát a régi álmok. Ő még fiatal ebben a munkakörben, szinte meg sem száradt a tinta államvizsgái dolgozatán. Az idén végzett. Már tervezgeti, hogy a kutatási lehetőségeket felhasználva a doktorátust is leteszi. A gyakorlati tapasztalat tehát valóban sokat jelentett. Sikereik másik forrása, hogy a nehézségek leküzdése során olyan szellemi javakkal és erkölcsi tulajdonságokkal gazdagodtak, amelyek biztos zálogát jelentik helytállásuknak. Mert a diploma megszerzését egyikük sem tekinti öncélnak, hanem végeredményben „igazi“ munkájuk kezdetének. S minden elért siker, minden megoldott feladat igazolja az eddigi küzdést, újból és újból megerősíti meggyőződésüket: érdemes volt. Érdemes volt, mert többet adhatnak társadalmunknak, amely lehetőséget adott, hogy képességeiknek legjobban megfelelő helyen dolgozzanak. IPAR FALUN - A FALU IPARA -4500 új munkahely Kolozs megyében (Folytatás az 1. oldalról) az építőanyagok termelésének növelésére. 22 községben gyártunk téglát, 14 kőbányát nyitunk, 6600 tonna mész kitermelésére számítunk. Fejlődik a házi- és népművészeti ipar, 25 szalmafonó és seprűkötő műhelyt, 31 népművészeti és szőnyegszövő részleget létesítünk. Különböző helységekben 18 asztalosműhely indul be, 56 településnek önálló építőegysége lesz. A falvakon 1975-ig 26 pékséget helyezünk üzembe. Csak a legfontosabbakat említettem, ezeken kívül még sok más terméket, így konzerveket, vasárut stb. gyárt majd a falu. — Kolozs megyében több, nagy lélekszámú, a városiasodás határán álló, de jelenleg, főleg az ipar hiánya miatt, mégis falunak számító község van, amelyek életében bármilyen ipari létesítmény nagy változásokat okozhat. Ezekben milyen iparágak fejlesztésére gondoltak ? — A most kidolgozott tanulmányok, tekintetbe véve, hogy a hagyományok és a nagyobb rendezettség következtében egyes községekből könnyen városok válhatnak, előirányozzák ezek gyorsabb ütemű iparosítását. Mócson a Carbochim üzem hulladékanyagát feldolgozó csiszolópapírcsiszolóvászon részleg kezdi meg termelését még az idén. 1973-ban, miután a Carbochim más termékek előállítására tér át, az említett termékek termelését a mócsi üzem teljesen átveszi. Ugyancsak ipari hulladékból, a gipszgyár salakjának hasznosításával, téglát állítanak elő. Egeres községben, ahol egyébként még 2 népművészeti egység, valamint mészbánya kezdi meg működését, Kőrösfőn tovább fejlődnek a kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek népművészeti részlegei (varrottasok és faragás), amelyek — a terv szerint — 1975-ben már 9 millió lej értékű terméket állítanak elő. Szintén a népművészeti hagyományokra alapoznak Nagykapuson, ahol ugyanakkor új termelési ág is lesz: a Gyerővásárhely mellett talált alabástrom kitermelése és feldolgozása. A mócsi példa, vagyis meglévő köztársasági alárendeltségű üzem egy részlegének vidékre telepítése nyomán merül fel a kérdés, milyen lehetőségek mutatkoznak más iparvállalatokban hasonló akciókra, hiszen ezáltal enyhíteni lehetne a nagyvárosi gondokon, csökkenne az ingázók száma és — a távlatokat tekintve — kevesebb kommuniális és lakásépítkezést igényelne a gyári dolgozók elhelyezése. Készültek-e erre vonatkozó tanulmányok ? — Egyszerre három is! A megye gépipari egységeinek kötőelemekkel (csavarok, szegecsek stb.) való ellátása végett Bonchidán, Bánffyhunyadon vagy Mócson — a tanulmány mindhárom változatot kidolgozza — létesül majd egy üzem. Ez átvenné a gépgyáraktól a kötőelemek teljes termelését, amely jelenleg egyetlen vállalatban sem biztosítja a gépek megfelelő kihasználását. A gyárak szükségletét ellátó üzem létesítése, a beszerzési gondok megoldásán kívül, megfelelő felszerelés-kihasználást, a nagy sorozatú termeléssel együttjáró költségcsökkentést, és ami szintén nem megvetendő előny, termelőfelület-felszabadítást is eredményez. A tervek szerint 1972 első negyedében már hozzá kell látni az építkezéshez. A fogyasztási szövetkezetek központja és a kolozsvári bőr- és cipőipari kombinát tárgyalásai nyomán kezd kialakulni egy másik lehetőség. A Clujana-ban jelenleg nagyon sok ingázó dolgozik, akiknek java része elég messziről jön be nap mint nap. A munka és életkörülményeken egyformán javíthat a most készülő javaslat megvalósítása, amely szerint a Centrocoop, több községben is, üzemrészlegeket létesítene, ahol szerződéses alapon a cipőgyártás bizonyos műveleteit végeznék el. Végül a harmadik elképzelés: olyan betonelemgyár létesítése, amely a megyei építkezéseket láthatná el egyszerűbb technológiát megkövetelő darabokkal. — Utolsó kérdésünk: hogyan foglalhatók össze a falufejlesztési akció eddigi tapasztalatai ? — Mint az elején is említettem, az eddigi eredményekkel elégedettek lehetünk. Különösen örvendetes, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői megértették az akció fontosságát. Ezáltal a falusi lakosság munkaerejének az eddiginél folyamatosabb, egyenletesebb igénybevétele érhető el és a melléküzemágak fejlesztése a szövetkezeti tagok egyéni jövedelmét is érezhetően növeli. Sajnálatos viszont, hogy a községi néptanácsok közül csak az apahidai, a mócsi és a meregyói használták ki a törvény nyújtotta lehetőségeket. Másutt a végrehajtó bizottságban nem volt elég bátorság ahhoz, hogy a meglévő lehetőségekre alapozva, ipari vagy szolgáltatási egységek létesítését vállalja. Remélhetőleg azonban a kezdeményezők sikere a most még tartózkodókat is ösztönzi majd. ELŐRE 3. oldal SZÜLŐKNEK—NEVELÉSRŐL Városokért és falvakon, iskolaigazgatóságokon és tanfelügyelőségeken a lázas munka hangulata uralkodik. A pedagógusok nagy hadserege arra törekszik, hogy az első csengőszótól kezdve „teljes fegyverzetben" láthasson munkához, hogy az 1971/72- es iskolaév az első naptól fogva a vállalt kötelezettségek, a pártunktól megszabott feladatok teljesítésének tanéve legyen. Iskolarendszerünk biztosítja az általános, kötelező tízosztályos képzést. Mától kezdődően, szeptember 1 és 15 között zajlanak le a beiratkozások az iskolák titkárságán. Az általános iskolák kötelező oktatása az I osztállyal kezdődik. Iskolakötelesek mindazok a hét évet betöltött, valamint azok a hatéves tanulók, akik szeptember 15-ig — tehát a tanév megkezdéséig — betöltik a hat évet. Ezek a tanulók beiratkozásuk előtt orvosi vizsgálaton vesznek részt. Amennyiben az orvos egészségi szempontból nem javasolja a tanulónak az iskolalátogatást, úgy arra a tanévre felmentést kaphat. Beiratkozáshoz szükséges iratok az I osztály részére : kérvény, születési anyakönyvi kivonat (eredeti és másolat), melyet az iskola titkársága hitelesít és az eredetit visszaadja. Azok a tanulók, akik az I—IV osztályos iskoláktól mennek a helységükhöz legközelebb tartozó V—X osztályos iskolákhoz, valamint azok a tanulók, akik különböző indokolt okoknál fogva áthelyezésüket kérik az egyik iskolától a másikhoz, a következő iratokat hozzák magukkal beiratkozáskor : kérés, iskolai bizonyítvány az elvégzett osztályokról, a titkárság által elkészített születési anyakönyvi kivonat másolata. Áthelyezés esetén az illetékes iskola igazgatójának írásbeli beleegyezése a cserébe. Tiszteletben kell tartani az iskolakörzeteket. Többszöri osztályismétlés, betegség következtében, ha a tanuló életkora három évvel meghaladja az osztály évjáratát, átiratkozhat a látogatás nélküli tanfolyamra, melyet kötelező módon el kell végeznie. A VIII osztályt végzett tanulók tanulmányaikat folytathatják az általános, valamint a szaklíceumokban. Az általános iskola vagy X osztályt végzett tanulóinak jogukban áll — esetenként — az Oktatásügyi Minisztérium által megállapított feltételek szerint (különbözeti vizsgák) beiratkozni a líceumok II, vagy III évfolyamára. Ingyenes tankönyvekkel az iskola látja el a tanulókat. A tanszerek és egyenruhák beszerzésénél javasoljuk a szülőknek, hogy a beiratkozások alkalmával kérjenek felvilágosítást a szükséges és előírt tanszerekről, hogy így elkerüljék a fölösleges anyagi kiadásokat. Torlódások elkerülése végett időben gondoskodni kell azok beszerzéséről. A tanév megkezdése előtt a pedagógusok elvégzik az iskolakörzetükhöz tartozó tanulók összeírását. Mit kell tudnunk a beiratkozásról (Ez az összeírás nem jelenti a tanuló beiratkozását !) Az összeírás elvégzése után a titkárság összesíti az elkészített kimutatásokat és összehasonlítást végez a tanulók beírási és nyilvántartási naplójával, így megállapítjuk, hogy a beiskolázás milyen mértékben történt meg. A hiányzó tanulókat a tanítók és osztályfőnökök lakhelyükön felkeresik, hogy tisztázzák, miért nem jár a tanuló iskolába. Amennyiben a mulasztás a szülők hibájából történik, (például különböző munkákra befogják a tanulót), úgy a Minisztertanács 2595/1968 számú Határozata értelmében a következő intézkedéseket teszi az iskola: ha a tanuló egy hónap leforgása alatt nyolc napnál többet hiányzik, már büntetni lehet. Az utolsó írásbeli felszólítás után, amennyiben a megszabott határidőn túl sem jár a tanuló rendszeresen iskolába, 50—150 lej pénzbüntetést ró ki az iskola igazgatósága a szülőkre. A szülő, vagy eltartó köteles a tanulót rendszeresen iskolába küldeni. Azokat a 16 éven aluli tanulókat, akik még a kötelező osztályokat nem végezték el, nem alkalmazhatják munkára. Büntetésben részesülnek azok a vállalatvezetők is, akik ilyen tanulókat alkalmaznak. A 16 éven felüli tanulók, akik nem végezték el a kötelező általános osztályokat, csak olyan feltétellel alkalmazhatók, ha kötelezik magukat arra, hogy tanulmányaikat esti vagy magántagozatokon folytatni fogják. A líceumok évfolyamaira a beiratkozások szintén ma, szeptember 1-én kezdődnek. Az I évfolyam tanulói a felvételi versenyvizsgán kapott vizsgás lappal iratkoznak be. A líceumi osztályok részére is ingyenes a tankönyv. A II—IV évfolyam tanulóinak az áthelyezése más líceumokhoz tanév elején lehetséges, de csak nagyon indokolt esetekben (szülők lakhely változása, súlyos megbetegedés stb.). Az említett indokok alapján a tanév folyamán is joga van az áthelyezését kérni, de csak az I vagy II évharmad lezárása után. Az I. évfolyam tanulói csak abban az esetben kérhetik áthelyezésüket, ha a szülők a bevételi versenyvizsga után megváltoztatták lakhelyüket. Az áthelyezési kérést az igazgató engedélyezheti, és csatolni kell az áthelyezési indokot igazoló iratot és a születési anyakönyvi kivonat másolatot. Ezeket az iratokat a tanuló leadja annál a líceumnál, ahová kéri az áthelyezését. Ez az iskola három napon belül hivatalosan megkéri a tanuló tanulmányi helyzetét igazoló bizonyítványt. Az áthelyezéseket csak az osztályok üres helyeinek arányában lehet eszközölni, tekintettel arra, hogy az osztályok létszáma nem haladhatja meg a 40-et. Igen gyakori tünet a városi líceumok II évfolyamán az, hogy helybeli tanulók zsúfoltság miatt nem jutnak be a felvételi versenyvizsgán a lakhelyükhöz tartozó líceumokba, ezért a pótfelvételi vizsgákon jelentkeznek a vidéki líceumoknál, de olyan gondolattal, hogy majd ez az év eltelik és a következő tanévben visszamennek a II évfolyamra abba a líceumba, ahová eredetileg bejutni akartak. Ezért aztán különböző kifogásokat kitalálva elkezdik a szaladgálást, hogy az áthelyezési jóváhagyást megkaphassák. Ez, sajnos eléggé általános jelenség a líceumoknál, amelyet csak az Iskolai Szabályzat 151. szakaszának egyöntetű és szigorú betartásával szüntethetünk meg. Így elkerülhetjük egyes líceumi osztályok felesleges létszámingadozását, a közösségi szellemre káros fluktuációt. Pitroff Ella a kovásznái líceum titkárnője A KÉSZÜLNEK A HATÉVESEK kisgyermek, aki ezen a nyáron betölti a 6. évét, szeptember 15-én iskolába megy. Életének ezt a fontos eseményét elő kell készíteni már most, hetekkel előtte, mert az első nap élményei hosszú időre meghatározzák, milyen kedvvel menjen iskolába. Legtöbb szülő sajnálja, hogy milyen kicsi, vajon elbírja-e a táskát, nem fog-e sírni, mikor csupa idegen embert lát maga körül, mégis magára hagyjuk ? Ne sajnáljuk, hanem segítsünk neki. Ne írni-olvasni tanítsuk, hanem élni. Az életforma kialakításában segítsünk. Ne mi kapkodjuk össze sebtében a játékait este, hanem bízzuk rá, hogy egyedül tegye rendbe holmiját, még ha nem is mutat olyan jól, mintha szülei tették volna el. Szoktassuk kezdettől fogva önállóságra, hogy az iskolában is önálló legyen. Minden gyerek tud valamit jobban, mint a többiek. Az egyik énekel, a másik rajzol, a harmadik , te mászik, a negyedik számol, barkácsol stb. Ez alapjává válhat önbizalmának, ezt a tulajdonságot kell fejlesztenünk. A kötelességeire lassanként szoktassuk : tanuljon meg vigyázni a játékaira, vigyázzon a keze, ruhája tisztaságára, használjon zsebkendőt, öltözzék-vetkőzzék egyedül, étkezéskor használjon evőeszközt. Mindig dicsérjük meg, ha valamit jól elvégzett. A kicsi gyermek nagyon mulatságosan, kedvesen tud selypíteni, de a felnőtt mindig beszéljen vele értelmesen, tisztán. Ne nevessük, ne gúnyoljuk, ne szóljunk rá, ha gagyog, selypít, mert begubózik és nem mer beszélni felnőttek előtt. Ne nevessünk minden szellemességén, mert akkor meg bohóckodni fog. Ha lehetőség van rá, a leendő elsőst vigyük magunkkal az iskolába beiratáskor. Nagy bátorságra kap, ha már most, „hivatalos időn" kívül megismeri tanítónőjét, ha beviszik az osztályterembe, megmagyarázzák, itt fog tanulni és játszani az első évben. Sok szülő szájából lehet hallani ilyen fenyegetést , majd az iskolában megtanítanak móresre ! Majd az iskolában ad neked a tanítónéni, ha nekem már nem tudsz szót fogadni ! Az ilyen gyermek szorongó szívvel várja szeptember 15-ét, édesanyjuk pedig az évnyitó ünnepségen csodálkozva mondja szomszédasszonyának : vajon miért vonul félre olyan félénken társaitól az ő gyermeke? Milyen legyen a táska? A napokban több ismerősöm fordult hozzám azzal a kérdéssel, hogy milyen táskát vásároljon kisiskolás gyermekének. Gondolom, hogy más szülőket is foglalkoztat ez a kérdés, és haboznak, milyen is legyen : aktatáska ? levéltáska? házitáska ? Sokan az elsőnél döntenek. Legalábbis ezt mutatja a gyakorlat. Iskolakezdéskor sok kisiskolás félvállát leengedve cipeli aktatáskáját. Igen, így tartják némely szülők helyesnek, mert a hátitáska valahogy nem elegáns (vagy inkább régimódi ?). Falun is már alig látni hátitáskás kisiskolást, pedig milyen kár lemondani róla ! Nehogy azt gondolják kedves szülők, hogy ósdi vagyok és ezért javasolom a hátitáskát. Nem. A kisiskolás korban az elcsontosodás még folyamatban van, gyenge még a testet tartó hátgerinc, a mellkas, és ebben a korban fennáll a hátgerincferdülés veszélye. A jobb vagy balkézben tartott táska súlya a gyermeknél helytelen testtartást okoz (esett váll, ferdén tartott test), amiről később nagyon nehéz lesz leszoktatni, ha egyáltalán lehet ! Helyes a járás, ha kifeszített mellkassal, hátrahúzott vállal, szabad karmozgással megyünk. No és éppen ezt követeli meg a háton vitt táska. Tehát kedvezően hat a helyes járás kialakítására, megköveteli az egyenes testtartást. Nem utolsó sorban kell szem előtt tartani, különösen városon, hogy a gyermek az utat az iskoláig és haza autóbuszon, vagy trolibuszon teszi meg és nagy szüksége van a szabad kézre. De téli időszakban is kényelmesebb, ha táskáját a hátán viseli és nem fázik meg rajta a keze. Táskavásárlás előtt, tehát gondolják meg, hogy az esett vállat, esett mellett a kézben hordozott táska befolyásolja és később gondokat okoz majd a szülőknek. Az utcán való helyes járás hozzásegíti a gyermeket ahhoz is, hogy a padban egyenesen üljön, és nem érzi majd kényszernek ezt a követelést a tanítónéni részéről. Lehet, hogy a leírottak apróságnak tűnnek, de higgyék el, hogy könnyebb egy dolgot megelőzni, mint azután helyrehozni Incze Éva tanárnő Nem vagytok emberek apám, érted? — Hogy nem szégyelli magát ! Tizennyolc éves suhanc dolog helyett lop. Meglopja saját szüleit ! — Hallgass anyám, nem veled tárgyalok. — Te, te, hogy tehettél ilyet? Miért nem kértél? Miért vetted el úgy mint a tolvaj? — Mit mondasz, apám, mint a tolvaj? Én tolvaj? Hát nem kötelességetek eltartani? Tehetek én arról, hogy nincs nekem való irodai munka? Csak nem állok oda érettségivel gépen dolgozni ! — Úristen, száznyolcvan lej vagy még több... — Ne mind rikácsolj, te sem Kisvárosi történet dolgoztál érte, borravalóként kaptad. — Te, most mit csináljak veled? Milíciára adjalak? Elverjelek? — Ide ne gyere, mert nem felelek magamért ! — Nehogy megüsd apádat, te tekergő ! Te, börtöntöltelek ! Mozgolódás támad az ablak alatt összeverődött tömegben, közbe kellene lépni, meg kellene akadályozni a tettlegességet. Valaki azt javasolja, hogy hívjanak milicistát, mások nem tartják elég gyors eszköznek, inkább az ablakot akarják megverni. A kinti hangos szóváltásra elcsendesednek a bentiek, lealszik a villany, egyszerre kitárul a két ablakszárny. — Na még csak ez kellett. Nézd meg, hányan idecsődültek. Holnapra az egész város tudni fogja, hogy mi volt nálunk... utójáték Másnap délelőtt az anya, termetes asszonyság, hajol ki azon a bizonyos ablakon . — Áldhatja az eget, Mancika, hogy nem lakik ezen a fertályon. Képzelje, szívem, mit ki nem talál ez a B-né? ! (Gyűlölettel a szemközti ablak felé int). Megtöltötte a fél várost azzal, hogy az én fiam lop. S tudja kitől? Tőlünk! Na, ehhez mit szól? Méghogy az én művelt fiam? Most is ott van a lelkem a munkaügyi hivatalban, hátha találnának valami nekivaló irodai munkát. De azok csúfot űznek az emberből, azt mondják, menjen gyárba, tanuljon szakmát. Hát azért érettségizett, hogy gyárban dolgozzék? Demeter Zoltán tanár