Előre, 1971. szeptember (25. évfolyam, 7407-7432. szám)

1971-09-01 / 7407. szám

1971. SZERT. 1., SZERDA TEJTERMELÉSI SZINT 2750 LITER Sokféle mérce lehet — és van is —, amely számot adhat egy üzem­ág (konkrét esetben a szarvasmarha­tenyésztés) fejlesztéséről. Maros me­gye tehenészeteinek ötéves program­­ja is sok ilyen mutatót tartalmaz; 1975-ig például a szarvasmarhaállo­mány megközelítőleg negyven szá­zalékkal gyarapszik és így száz hektár területre már 65 nagyállat jut. Ezen belül a tehenészet terve­zett részaránya kereken ötven szá­zalék. A fejlődés igazi minőségi mutatója (túl e tényeken) mégis a hozam. Az ötéves terv végére mini­málisan 2150 literre kell emelkednie a tehenenkénti tejtermelésnek, ami azt jelenti, hogy egyik-másik szö­vetkezetben az emelkedés, a terve­zett hozamnövekedés hetven-nyolc­­van százalék. Nyilván nem egyszerű feladat, a létszámnöveléssel párhu­zamosan, ilyen számottevő növeke­dést megvalósítani. Számolt ezzel a megyei szakvezetés is, hiszen a te­henészet fejlesztésére először — és az országban is elsőnek — külön ki­emelt programot készítettek. S e programot, a megyei pártbizottság javaslatára, az utóbbi évek gyakor­latának és munkamódszerének meg­felelően széles körű vitára is bocsá­tották. De nézzük csak részleteiben is, mit tartalmaz e program? Először is ,arról, ami a tehenészet-szervezés­ben az új. A szakosodás nyilván ki­hat az üzemágak belső megoszlásá­ra is, a tehenészet viszont, néhány kivételtől eltekintve, domináló üzem­­ág marad úgyszólván a megye vala­mennyi gazdaságában. Jellemző kü­­lönben, hogy — noha a sertéste­nyésztés erőteljes fejlesztése (Ludas­­ környékén felépült az évi 30 ezres kapacitású hizlalda) e vidéken lát­szólag másodlagos szerepet juttat a tejnek­­— az arány továbbra sem változik. A zootechnika bevételei-en­nek kétharmadát az üzemág nehéz­" ipara, a szarvasmarhatenyésztés hoz­za. Ami változik: az állományössz­pontosítás. A kifejezés nem új az olvasó számára. Szerte az ország­ban épülnek­ már­ a tehenészeti kom­plexumok, és farmok is létesülnek. A fejlődés szembetűnő jele viszont Maros megyében az a körülmény, hogy már a jövő év végére a te­hénállomány ötven százaléka (i­s) korszerű komplexumokba, illetve far­mokra kerül. E célból két új modern komplexum építését, 50 istálló kor­szerűsítését és 35 új, szintén gépesí­tett szálláshely felhúzását kell meg­oldani. Hogy ez mennyire fontos, azt talán a jelenlegi tejtermelési szint bizonyítja. Az a körülmény, hogy a minimális tenyésztési feltéte­lek hiányában (és, persze, a ha­nyagság következtében is) a tejter­melési szint tehenenként 500 literrel MAROS MEGYEI TAPASZTALATOK alacsonyabb a követelményeknél. A létesítmények értéke 65 millió lej, ami tekintélyes összeg, de éppen a rentabilitás záloga. A megyében kü­lönben máris épül a két komplexum, az egyik Makfalván, a másik Nyá­­rádgálfalván. A hatszáz férőhelyes tehenészeteket már az év végére benépesítik vemhes üszőkkel, s így a jövő év végén két valóságos tej­gyár működik majd a megye két tájegységében. Létszám szempontjá­ból igazi nagyüzemi tehenészet lé­tesül Segesváron. Figyelembe véve a város növekvő tejszükségletét és a helyi szövetkezetek lehetőségeit, a városi téesz keretében 1500 (!) tehenet koncentrálnak. E célból a fehéregyházi és a városi farmot szakosított tejtermelő jelleggel ru­házzák fel, s ide összpontosítják a dánosi téesz tehénállományát is. Társulási keretek között, de nem tel­jesen összevonva, tehát lényegében farmrendszer keretében szervezik meg a zágoni, ernyei, ákosfalvi, vá­­mosgálfalvi tehenészeteket is. A me­gye sok egységében, ahol az állo­mány színvonala ezt lehetővé teszi, szakosított tehenészeteket hoznak létre. A szövetkezetekben szintén sor kerül új építkezésekre, általában vi­szont a meglévő épületek moderni­zálása biztosítja a korszerű zootech­nika kívánta alapot. A program sze­rint a megye 151 gazdaságából 138 perspektivikusan is ,,tejes" lesz. A tejtermelés növelésével szemben támasztott növekvő igény, a kétezer literes átlag különben a rentabilitás alsó határa, selejtezéseket és első­sorban tenyészállatnevelést tesz szük­ségessé. E célból Dombón, Bérén, Nyárádmagyaroson, Márkodon és Szentpálon tenyészállatnevelő far­mot létesítenek. Az elképzelés jó. A probléma inkább az, hogy az új tehenészetek létesítése jóval előbb tart mint a szakosított tenyészállat­­neveldék létesítése. Márpedig, ha az arány nem változik, az a hely­zet áll elő, hogy kénytelen-kelletlen, de igénytelenek lesznek a tenyész­állatok biológiai tulajdonságaival szemben. Egy másik probléma, amely a program kívánta célkitűzések eléré­séhez nélkülözhetetlen, a takar­mányalap bővítése. A legelők és a kaszálók nyújtotta lehetőségek pusz­ta számbavétele kevés, a létesítmé­nyek felhúzásával arányosan kell növelni a hozamokat is. A bő ta­karmánykészlet, a pillangósok ter­mesztésének kiszélesítésével (szó van arról, hogy a két cukorgyár körze­tében ezerhektáros lucernásokat ren­deznek be, amelyet a gyár ,,szárít" meg), valóban biztosíthatja a bő tejhozamot. Befejezésül néhány szót az agrár­propaganda hatékonyságáról. Nyil­vánvaló, hogy egy ilyen fontos do­kumentum kidolgozása nem nélkü­lözheti a széles közvélemény, az ér­dekelt szövetkezetek tagságának ak­tív hozzájárulását. Az előbbiekben már szóltunk, mennyire jó ötlet volt a programot vitára bocsátani, de nem zárhatjuk e néhány sort annak a ténynek az ismételt hangsúlyozá­sa nélkül, hogy nem elég csak vitá­ra bocsátani. Agrárpropagandánk feladata, hogy megismertesse e programot, sőt, nem csak az agrár­propaganda feladata, hanem a po­litikai nevelőtevékenység része is. A javaslatok, vélemények, kiegészí­tések legalább annyira fontosak, mint annak az ismerete, hogy a szövetkezet és az állam miért áldoz százmilliókat a zootechnika moder­­­nizálásáért... Flóra Gábor A fővárosi Militari negyedben működő élelmiszeripari vállalat látja el hűsítő itallal a bukarestieket. Na­ponta nem siker­esebb mint 14­ 000 liter fehér és 26 000 liter vegyes szörpöt állítanak elő az üzem e részlegén A MUNKAPADTÓL A LOGARLÉCIG (Folytatás az 1. oldalról) Jakabos Csaba István, a tehergép­kocsigyár mérnöke, éppen azért mondja : „kimondhatatlanul szere­tem a szakmámat, mert végre lehe­tőségem van arra, hogy megvalósít­hassam elképzeléseimet.* Micu Teodor mérnök szintén szí­vós, fáradhatatlan munkával érte el azt, hogy a tehergépkocsigyár cserealkatrész-osztályának vezető­jévé vált. — Az én életem meglehetősen kacskaringósan indult. Középfokú műszaki iskolába iratkoztam erede­tileg, mert már akkor az volt az el­képzelésem, hogy tovább tanulok. De nem ment olyan simán, mint gondoltam, mert a műszaki iskola még tanulmányaim befejezése előtt feloszlott és minket a szakmai isko­lába helyeztek át. Nem akartam tervemről lemondani és a szakmai iskolával párhuzamosan beiratkoz­tam az elméleti líceumba. Mond­hatni egyszerre kaptam kezembe az érettségi diplomámat és a szerelő­lakatosi képesítést. Még az év őszén felvételiztem a Politechnikai Intézet látogatás nélküli fakultására a gépgyártás technológiája szakra. Nem elég a puszta kívánság Köteteket lehetne írni arról, ho­gyan is lettek — annyi ezer és ezer társukkal együtt — kiváló mérnö­kök azok, akiket fent megszólaltat­tam. Mert igaz ugyan, hogy vala­mennyien ábrándoztak a jövőről, de arra is hamar rájöttek, nem elég a puszta kívánság. Nagy akaraterő kell. Az álmatlanul töltött éjszakák, a kedvetlenül induló nappalok taní­tották meg őket; következetes, szí­vós kitartás minden nehézség elle­nére, minderre szükség van, hogy célt érjenek. Jakabos István a látogatás nél­küli fakultást végezte el. Neki a munka utáni pluszmegerőltetést kel­lett vállalnia. Gyakran úgy érezte, hogy nem tudja végig vinni mind a kettőt, hiszen sok olyasmiről kellett lemondania a tanulásért, amely az ő korabeli fiatalembereket — jogo­san — érdekli. Első­sorban szórako­zási lehetőségei korlátozódtak, mert míg mások pihentek, neki tanulnia kellett. Scorocírja Mihait az üzem küldte az egyetemre. Azt gondolhatná va­laki, hogy így nem volt nehéz dolga. Mit mond ő maga erről ? „Az első és a második év alaposan megiz­­zasztott. A líceumot esti tagozaton végeztem, már az sem volt könnyű, de soha nem gondoltam volna, mennyire gondot okoz nekem kez­detben az elmélet. Míg egyesek ját­szi könnyedséggel oldották meg a bonyolultabb elméleti kérdéseket, én órákat töltöttem a könyv mellett. Igaz, hogy a gyakorlati rész nekem volt könyebb, mert segített a mun­katapasztalat.“ Tegyük hozzá, hogy amikor végzett, az általánosa kilen­ces volt, s az utolsó években rend­szerint tízesekre vizsgázott, Micu Teodor sem kerülhette el a nehézségeket. Az első év után lehe­tőség adódott, hogy az üzem aján­lása alapján rendes tagozaton foly­tassa tanulmányait. Csakhogy azon a szakon, ahol az első évet végezte, nem volt hely. Különbözeti vizsgá­kat kellett előbb letennie s így vé­gütig a meleg megmunkálás tech­nológiájában specializálta magát mint mérnök. Helytállni Fent azt írtam, hogy valamennyien elégedettek munkájukkal s itt most arról szeretnék írni : velük is elége­dettek az üzemekben. Ennek oka után kutatgatva, végeredményben két fontosabb, jobban szembeötlő, általában jellemző dologra bukkan­tam. Az egyik, ami megbecsülhetet­len érték számukra — a gyakorlati tapasztalat s a munkaidő alatt meg­szerzett életismeret. Scorocírja Mihai ma a motor­gyártó részleg vezetője. Természe­tesen nem ide került egyenesen az egyetem elvégzése után, de előző feladatai mind segítették, hogy ma hozzáértően irányíthassa a hatalmas gyár egyik legnagyobb és legfonto­sabb részlegét. A termelésben adódó különböző műszaki kérdések megol­dása állandóan foglalkoztatja. Ren­geteg nehézséggel kellett egy időben megküzdeniük a hengerek fúrásá­nál. Cioc Florea mester és Rusu Vasile segítségével kidolgozta a kül­ső és belső hűtés rendszerét a meg­munkálásnál. A termékek minősé­ge ellen azóta nincs kifogás s az eljárást más üzemekben is alkal­mazták, ami jelentős előnyöket ho­zott a nemzetgazdaságnak. Nemcsak műszaki téren jelentett sokat az élettapasztalat. „Ismerek név szerint majdnem mindenkit — mondotta —. S azt is tudom, ki mire képes, hol tehet legtöbbet. Ha valami adódik, behunyt szemmel ki tudom válasz­tani azokat, akik a legjobban és leghamarabb megoldják a felada­tot.“ Nem kis dolog ez, ha meggon­doljuk, hogy több mint ezer ember dolgozik az irányítása alatt. Azt meg már inkább munkatársaitól le­het megtudni, hogy bíznak benne, mert olyan vezető, aki, ha megígér valamit, szavát is állja. Micu Teodor, mivel a részleg, amelyet irányít nemrég alakult, azért lelkesedik, mert változatos, széles skálájú tevékenység alapját kell megvetnie. Szűkszavú, zárkó­zott, mégis felcsillan a szeme, ami­kor arról beszél, hogy itt bőven van lehetősége a tanulásra, hiszen cse­realkatrészekről van szó, s ismernie kell az összes gyártásban lévő típu­sok valamennyi alkatrészét. Arról nem is beszélve, hogy nem könnyű átfogni olyan körülmények között a munkát, amikor végeredményben a gyár valamennyi részlegével kell együttműködni. Jakabos Istvánnak önálló kutató­munkára van lehetősége. Megvaló­sulóban vannak hát a régi álmok. Ő még fiatal ebben a munkakörben, szinte meg sem száradt a tinta ál­lamvizsgái dolgozatán. Az idén vég­zett. Már tervezgeti, hogy a kuta­tási lehetőségeket felhasználva a doktorátust is leteszi. A gyakorlati tapasztalat tehát va­lóban sokat jelentett. Sikereik má­sik forrása, hogy a nehézségek le­küzdése során olyan szellemi javak­kal és erkölcsi tulajdonságokkal gazdagodtak, amelyek biztos zálo­gát jelentik helytállásuknak. Mert a diploma megszerzését egyikük sem tekinti öncélnak, hanem végered­ményben „igazi“ munkájuk kezde­tének. S minden elért siker, minden megoldott feladat igazolja az eddi­gi küzdést, újból és újból megerő­síti meggyőződésüket: érdemes volt. Érdemes volt, mert többet adhat­nak társadalmunknak, amely lehe­tőséget adott, hogy képességeiknek legjobban megfelelő helyen dolgoz­zanak. IPAR FALUN - A FALU IPARA -4500 új munkahely Kolozs megyében­­ (Folytatás az 1. oldalról) az építőanyagok termelésének növe­lésére. 22 községben gyártunk tég­lát, 14 kőbányát nyitunk, 6600 ton­na mész kitermelésére számítunk. Fejlődik a házi- és népművészeti ipar, 25 szalmafonó és seprűkötő műhelyt, 31 népművészeti és sző­nyegszövő részleget létesítünk. Kü­lönböző helységekben 18 asztalos­műhely indul be, 56 településnek önálló építőegysége lesz. A falva­kon 1975-ig 26 pékséget helyezünk üzembe. Csak a legfontosabbakat említet­tem, ezeken kívül még sok más ter­méket, így konzerveket, vasárut stb. gyárt majd a falu. — Kolozs megyében több, nagy lélekszámú, a városiasodás határán álló, de jelenleg, főleg az ipar hiánya miatt, mégis falunak szá­mító község van, amelyek életében bármilyen ipari létesítmény nagy változásokat okozhat. Ezekben milyen iparágak fejlesztésére gon­doltak ? — A most kidolgozott tanulmá­nyok, tekintetbe véve, hogy a ha­gyományok és a nagyobb rendezett­ség következtében egyes községek­ből könnyen városok válhatnak, előirányozzák ezek gyorsabb ütemű iparosítását. Mócson a Carbochim üzem hulla­dékanyagát feldolgozó csiszolópapír­csiszolóvászon részleg kezdi meg termelését még az idén. 1973-ban, miután a Carbochim más termékek előállítására tér át, az említett ter­mékek termelését a mócsi üzem tel­jesen átveszi. Ugyancsak ipari hul­ladékból, a gipszgyár salakjának hasznosításával, téglát állítanak elő. Egeres községben, ahol egyébként még 2 népművészeti egység, vala­mint mészbánya kezdi meg műkö­dését, Kőrösfőn tovább fejlődnek a kis­ipari és mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek népművészeti részlegei (varrottasok és faragás), amelyek — a terv szerint — 1975-ben már 9 millió lej értékű terméket állítanak elő. Szintén a népművészeti hagyo­mányokra alapoznak Nagy­kapuson, ahol ugyanakkor új termelési ág is lesz: a Gyerővásárhely mellett ta­lált alabástrom kitermelése és fel­dolgozása.­­ A mócsi példa, vagyis meglé­vő köztársasági alárendeltségű üzem egy részlegének vidékre te­lepítése nyomán merül fel a kér­dés, milyen lehetőségek mutatkoz­nak más iparvállalatokban hason­ló akciókra, hiszen ezáltal enyhí­teni lehetne a nagyvárosi gondo­kon, csökkenne az ingázók száma és — a távlatokat tekintve — ke­vesebb kommuniális és lakásépít­kezést igényelne a gyári dolgozók elhelyezése. Készü­ltek-e erre vo­natkozó tanulmányok ? — Egyszerre három is! A megye gépipari egységeinek kötőelemekkel (csavarok, szegecsek stb.) való ellá­tása végett Bonchidán, Bánffyhu­­nyadon vagy Mócson — a tanul­mány mindhárom változatot kidol­gozza — létesül majd egy üzem. Ez átvenné a gépgyáraktól a kötőele­mek teljes termelését, amely jelen­leg egyetlen vállalatban sem bizto­sítja a gépek megfelelő kihasználá­sát. A gyárak szükségletét ellátó üzem létesítése, a beszerzési gondok megoldásán kívül, megfelelő felsze­relés-kihasználást, a nagy sorozatú termeléssel együttjáró költségcsök­kentést, és ami szintén nem megve­tendő előny, termelőfelület-felsza­badítást is eredményez. A tervek szerint 1972 első negyedében már hozzá kell látni az építkezéshez. A fogyasztási szövetkezetek köz­pontja és a kolozsvári bőr- és cipő­ipari kombinát tárgyalásai nyomán kezd kialakulni egy másik lehető­ség. A Clujana-ban jelenleg nagyon sok ingázó dolgozik, akiknek java része elég messziről jön be nap mint nap. A munka és életkörülmé­nyeken egyformán javíthat a most készülő javaslat megvalósítása, a­­mely szerint a Centrocoop, több községben is, üzemrészlegeket léte­sítene, ahol szerződéses alapon a cipőgyártás bizonyos műveleteit vé­geznék el. Végül a harmadik elképzelés: olyan betonelemgyár létesítése, a­­mely a megyei építkezéseket láthat­ná el egyszerűbb technológiát meg­követelő darabokkal. — Utolsó kérdésünk: hogyan foglalhatók össze a falufejlesztési akció eddigi tapasztalatai ? — Mint az elején is említettem, az eddigi eredményekkel elégedet­tek lehetünk. Különösen örvendetes, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek vezetői megértették az akció fontosságát. Ezáltal a falusi lakosság munkaerejének az eddigi­nél folyamatosabb, egyenletesebb igénybevétele érhető el és a mellék­üzemágak fejlesztése a szövetkezeti tagok egyéni jövedelmét is érezhe­tően növeli. Sajnálatos viszont, hogy a községi néptanácsok közül csak az apahidai, a mócsi és a meregyói használták ki a törvény­ nyújtotta lehetősége­ket. Másutt a végrehajtó bizottság­ban nem volt elég bátorság ahhoz, hogy a meglévő lehetőségekre ala­pozva, ipari vagy szolgáltatási egy­ségek létesítését vállalja. Remél­hetőleg azonban a kezdeményezők sikere a most még tartózkodókat is ösztönzi majd. ELŐRE 3. oldal SZÜLŐKNEK—NEVELÉSRŐL V­árosokért és falvakon, is­kolaigazgatóságokon és tanfelügyelőségeken a lázas munka hangulata uralkodik. A pedagógu­sok nagy­ hadserege ar­ra törekszik, hogy az első csengő­szótól kezdve „teljes fegyverzetben" láthasson munkához, hogy az 1971/72- es iskolaév az első naptól fogva a vállalt kötelezettségek, a pártunktól megszabott feladatok teljesítésének tanéve legyen. Iskolarendszerünk biztosítja az általános, kötelező tízosztályos kép­zést. Mától kezdődően, szeptember 1 és 15 között zajlanak le a beiratko­zások az iskolák titkárságán. Az általános iskolák kötelező oktatása az I osztállyal kezdődik. Iskola­­kötelesek mindazok a hét évet be­töltött, valamint azok a hatéves ta­nulók, akik szeptember 15-ig — te­hát a tanév megkezdéséig — betöl­tik a hat évet. Ezek a tanulók bei­ratkozásuk előtt orvosi vizsgálaton vesznek részt. Amennyiben az orvos egészségi szempontból­­ nem java­solja a tanulónak az iskolalátoga­tást, úgy arra a tanévre felmentést kaphat. Beiratkozáshoz szükséges iratok az I osztály részére : kérvény, születési anyakönyvi kivonat (eredeti és máso­lat), melyet az iskola titkársága hite­lesít és az eredetit visszaadja. Azok a tanulók, akik az I—IV osz­tályos iskoláktól mennek a helysé­gükhöz legközelebb tartozó V—X osztályos iskolákhoz, valamint azok a tanulók, akik különböző indo­kolt okoknál fogva áthelyezésüket kérik az egyik iskolától a másikhoz, a következő iratokat hozzák maguk­kal beiratkozáskor : kérés, iskolai bizonyítvány az elvégzett osztályok­ról, a titkárság által elkészített szü­letési anyakönyvi kivonat másolata. Áthelyezés esetén az illetékes iskola igazgatójának írásbeli beleegyezé­se a cserébe. Tiszteletben kell tarta­ni az iskola­körzeteket. Többszöri osztályismétlés, betegség következ­tében, ha a tanuló életkora három évvel meghaladja az osztály évjára­tát, átiratkozhat a látogatás nélküli tanfolyamra, melyet kötelező mó­don el kell végeznie. A VIII osztályt végzett tanulók ta­nulmányaikat folytathatják az általá­nos, valamint a szaklíceumokban. Az általános iskola vagy X osz­tályt végzett tanulóinak jogukban áll — esetenként — az Oktatásügyi Mi­nisztérium által megállapított feltéte­lek szerint (különbözeti vizsgák) be­iratkozni a líceumok II, vagy III év­folyamára. Ingyenes tankönyvekkel az iskola látja el a tanulókat. A tanszerek és egyenruhák beszerzésénél­­ javasoljuk a szülőknek, hogy a beiratkozások alkalmával kérjenek felvilágosítást a szükséges és előírt tanszerekről, hogy így elkerüljék a fölösleges anyagi kiadásokat. Torlódások elkerülése végett időben gondoskodni kell azok beszerzéséről. A tanév megkezdése előtt a pe­dagógusok elvégzik az iskola­körze­tükhöz tartozó tanulók összeírását. Mit kell tudnunk a beirat­kozásról (Ez az összeírás nem jelenti a tanuló beiratkozását !) Az összeírás elvég­zése után a titkárság összesíti az elkészített kimutatásokat és össze­hasonlítást végez a tanulók beírási és nyilvántartási naplójával, így megállapítjuk, hogy a beiskolázás milyen mértékben történt meg. A hi­ányzó tanulókat a tanítók és osztály­­főnökök lakhelyükön felkeresik, hogy tisztázzák, miért nem jár a ta­nuló iskolába. Amennyiben a mu­lasztás a szülők hibájából történik, (például különböző munkákra be­fogják a tanulót), úgy a Miniszterta­nács 2595/1968 számú Határozata értelmében a következő intézkedése­ket teszi az iskola: ha a tanuló egy hónap leforgása alatt nyolc napnál többet hiányzik, már büntetni lehet. Az utolsó írásbeli felszólítás után, amennyiben a megszabott határidőn túl sem jár a tanuló rendszeresen iskolába, 50—150 lej pénzbüntetést ró ki az iskola igazgatósága a szü­lőkre. A szülő, vagy eltartó köteles a tanulót rendszeresen iskolába kül­deni. Azokat a 16 éven aluli tanu­lókat, akik még a kötelező osztá­­lyokat nem végezték el, nem alkal­mazhatják munkára. Büntetésben ré­­szesülnek azok a vállalatvezetők is, akik ilyen tanulókat alkalmaznak. A 16 éven felüli tanulók, akik nem vé­gezték el a kötelező általános osz­tályokat, csak olyan feltétellel alkal­mazhatók, ha kötelezik magukat ar­ra, hogy tanulmányaikat esti vagy magántagozatokon folytatni fogják. A líceumok évfolyamaira a bei­ratkozások szintén ma, szeptember 1-én kezdődnek. Az I évfolyam ta­nulói a felvételi versenyvizsgán ka­pott vizsgás lappal iratkoznak be. A líceumi osztályok részére is ingyenes a tankönyv. A II—IV évfolyam tanulóinak az áthelyezése más líceumokhoz tanév elején lehetséges, de csak nagyon indokolt esetekben (szülők lakhely változása, súlyos megbetegedés stb.). Az­ említett indokok alapján a tanév folyamán is joga van az áthelyezé­sét kérni, de csak az I vagy II évhar­mad lezárása után. Az I. évfolyam tanulói csak abban az esetben kér­hetik áthelyezésüket, ha a szülők a bevételi versenyvizsga után meg­változtatták lakhelyüket. Az áthelye­zési kérést az igazgató engedélyez­heti, és csatolni kell az áthelyezési indokot igazoló iratot és a születési anyakönyvi kivonat másolatot. Eze­ket az iratokat a tanuló leadja an­nál a líceumnál, ahová kéri az áthe­lyezését. Ez az iskola három napon belül hivatalosan megkéri a tanuló tanulmányi helyzetét igazoló bizo­nyítványt. Az áthelyezéseket csak az osztályok üres helyeinek arányában lehet eszközölni, tekintettel arra, hogy az osztályok létszáma nem ha­ladhatja meg a 40-et. Igen gyakori tünet a városi líceu­mok II évfolyamán az, hogy hely­beli tanulók zsúfoltság miatt nem jutnak be a felvételi versenyvizsgán a lakhelyükhöz tartozó líceumokba, ezért a pótfelvételi vizsgákon je­lentkeznek a vidéki líceumoknál, de olyan gondolattal, hogy majd ez az év eltelik és a következő tanévben visszamennek a II évfolyamra abba a líceumba, ahová eredetileg be­jutni akartak. Ezért aztán különböző kifogásokat kitalálva elkezdik a szaladgálást, hogy az áthelyezési jóváhagyást megkaphassák. Ez, saj­nos eléggé általános jelenség a lí­ceumoknál, amelyet csak az Iskolai Szabályzat 151. szakaszának egyön­tetű és szigorú betartásával szün­tethetünk meg. Így elkerülhetjük egyes líceumi osztályok felesleges létszámingadozását, a közösségi szellemre káros fluktuációt. Pitroff Ella a kovásznái líceum titkárnője A KÉSZÜLNEK A HATÉVESEK kisgyermek, aki ezen a nyá­ron betölti a 6. évét, szeptem­ber 15-én iskolába megy. Éle­tének ezt a fontos eseményét elő kell készíteni már most, hetekkel előtte, mert az első nap élményei hosszú időre meghatározzák, milyen kedvvel menjen iskolába. Legtöbb szülő sajnálja, hogy mi­lyen kicsi, vajon elbírja-e a táskát, nem fog-e sírni, mikor csupa idegen embert lát maga körül, mégis ma­gára hagyjuk ? Ne sajnáljuk, hanem segítsünk neki. Ne írni-olvasni ta­nítsuk, hanem élni. Az életforma ki­alakításában segítsünk. Ne mi kap­kodjuk össze sebtében a játékait este, hanem bízzuk rá, hogy egye­dül tegye rendbe holmiját, még ha nem is mutat olyan jól, mintha szü­lei tették volna el. Szoktassuk kez­dettől fogva önállóságra, hogy az iskolában is önálló legyen. Minden gyerek tud valamit jobban, mint a többiek. Az egyik énekel, a másik rajzol, a harmadik , te mászik, a ne­gyedik számol, barkácsol stb. Ez a­­lapjává válhat önbizalmának, ezt a tulajdonságot kell fejlesztenünk. A kötelességeire lassanként szoktas­suk : tanuljon meg vigyázni a játé­kaira, vigyázzon a keze, ruhája tisz­taságára, használjon zsebkendőt, öltözzék-vetkőzzék egyedül, étkezés­kor használjon evőeszközt. Mindig dicsérjük meg, ha valamit jól elvégzett. A kicsi gyermek nagyon mulat­ságosan, kedvesen tud selypíteni, de a felnőtt mindig beszéljen vele értelmesen, tisztán. Ne nevessük, ne gúnyoljuk, ne szóljunk rá, ha ga­gyog, selypít, mert begubózik és nem mer beszélni felnőttek előtt. Ne nevessünk minden szellemességén, mert akkor meg bohóckodni fog. Ha lehetőség van rá, a leendő el­sőst vigyük magunkkal az iskolába beiratáskor. Nagy bátorságra kap, ha már most, „hivatalos időn" kívül megismeri tanítónőjét, ha beviszik az osztályterembe, megmagyaráz­zák, itt fog tanulni és játszani az első évben. Sok szülő szájából lehet hallani ilyen fenyegetést , majd az iskolá­ban megtanítanak móresre ! Majd az iskolában ad neked a tanítónéni, ha nekem­ már nem tudsz szót fo­gadni ! Az ilyen gyermek szorongó szívvel várja szeptember 15-ét, édesanyjuk pedig az évnyitó ünnep­ségen csodálkozva mondja szom­szédasszonyának : vajon miért vo­nul félre olyan félénken társaitól az ő gyermeke? Milyen legyen a táska? A napokban több ismerősöm for­dult hozzám azzal a kérdéssel, hogy milyen táskát vásároljon kisiskolás gyermekének. Gondolom, hogy más szülőket is foglalkoztat ez a kérdés, és haboznak, milyen is legyen : aktatáska ? levéltáska­? házitáska ? Sokan az elsőnél dönte­nek. Legalábbis ezt mutatja a gyakorlat. Iskolakezdéskor sok kis­iskolás félvállát leengedve cipeli aktatáskáját. Igen, így tartják né­mely szülők helyesnek, mert a háti­táska valahogy nem elegáns (vagy inkább régimódi ?). Falun is már alig látni hátitáskás kisiskolást, pe­dig milyen kár lemondani róla ! Nehogy azt gondolják kedves szülők, hogy ósdi vagyok és ezért javasolom a hátitáskát. Nem. A kisiskolás­ korban az elcsontosodás még folyamatban van, gyenge még a testet tartó hátgerinc, a mellkas, és ebben a korban fennáll a hátge­rincferdülés veszélye. A jobb vagy balkézben tartott táska súlya a gyermeknél helytelen testtartást o­­koz (esett váll, ferdén tartott test), amiről később nagyon nehéz lesz leszoktatni, ha egyáltalán lehet ! Helyes a járás, ha kifeszített mell­kassal, hátrahúzott vállal, szabad karmozgással megyünk. No és ép­pen ezt követeli meg a háton vitt táska. Tehát kedvezően hat a he­lyes járás kialakítására, megköve­teli az egyenes testtartást. Nem utolsó sorban kell szem előtt tarta­ni, különösen városon, hogy a gyermek az utat az iskoláig és ha­za autóbuszon, vagy trolibuszon te­szi meg és nagy szüksége van a szabad kézre. De téli időszakban is kényelmesebb, ha táskáját a há­tán viseli és nem fázik meg rajta a keze. Táskavásárlás előtt, tehát gondol­ják meg, hogy az esett vállat, esett mellett a kézben hordozott táska befolyásolja és később gon­dokat okoz majd a szülőknek. Az utcán való helyes járás hozzá­segíti a gyermeket ahhoz is, hogy a padban egyenesen üljön, és nem érzi majd kényszernek ezt a követe­lést a tanítónéni részéről. Lehet, hogy a leírottak apróság­nak tűnnek, de higgyék el, hogy könnyebb egy dolgot megelőzni, mint azután helyrehozni­­ Incze Éva tanárnő Nem vagytok emberek apám, érted? — Hogy nem szégyelli magát ! Tizennyolc éves suhanc dolog helyett lop. Meglopja saját szü­leit ! — Hallgass anyám, nem veled tárgyalok­. — Te, te, hogy tehettél ilyet? Miért nem kértél? Miért vetted el úgy mint a tolvaj? — Mit mondasz, apám, mint a tolvaj? Én tolvaj? Hát nem köte­lességetek eltartani? Tehetek én arról, hogy nincs nekem való irodai munka? Csak nem ál­lok oda érettségivel gépen dol­gozni ! — Úristen, száznyolcvan lej vagy még több... — Ne mind rikácsolj, te sem Kisvárosi történet dolgoztál érte, borravalóként kaptad. — Te, most mit csináljak ve­led? Milíciára adjalak? Elverje­lek? — Ide ne gyere, mert nem fe­lelek magamért ! — Nehogy megüsd apádat, te tekergő ! Te, börtöntöltelek ! Mozgolódás támad az ablak alatt összeverődött tömegben, közbe kellene lépni, meg kellene akadályozni a tettlegességet. Va­laki azt javasolja, hogy hívjanak milicistát, mások nem tartják elég gyors eszköznek, inkább az ablakot akarják megverni. A kinti hangos szóváltásra el­csendesednek a bentiek, leal­szik a villany, egyszerre kitárul a két ablakszárny. — Na még csak ez kellett. Nézd meg, hányan idecsődültek. Holnapra az egész város tudni fogja, hogy mi volt nálunk... utójáték Másnap délelőtt az anya, termetes asszonyság, hajol ki azon a bizonyos ablakon . — Áldhatja az eget, Man­cika, hogy nem lakik ezen a fertályon. Képzelje, szívem, mit ki nem talál ez a B-né? ! (Gyűlölettel a szemközti ab­lak felé int). Megtöltötte a fél várost azzal, hogy az én fiam lop. S tudja kitől? Tőlünk! Na, ehhez mit szól? Méghogy az én művelt fiam? Most is ott van a lelkem a munka­ügyi hivatalban, hátha talál­nának valami nekivaló irodai munkát. De azok csúfot űznek az emberből, azt mondják, menjen gyárba, tanuljon szak­mát. Hát azért érettségizett, hogy gyárban dolgozzék?­­ Demeter Zoltán tanár

Next