Előre, 1972. május (26. évfolyam, 7615-7639. szám)
1972-05-03 / 7615. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS A BÁBSZÍNHÁZ AZ ÚJ NEMZEDÉK SZOCIALISTA NEVELÉSÉNEK KIVÁLÓ ESZKÖZE BESZÉLGETÉS ANTAL PÁL elvtárssal, a marosvásárhelyi Állami Bábszínház igazgatójával — mint valamennyi hasonló Intézmény — a marosvásárhelyi Állami Bábszínház is — tulajdonképpen aránylag rövid „múltra" tekinthet vissza. Van-e az együttesnek sajátos vonása, amely megkülönbözteti az ország más testvér-intézményeitől, sajtos eszköze, célkitűzése a nevelés, a holnap kommunista embertípusának kialakításában ? Milyen szempontok vezérelik a repertoár összeállításában ? — A bábjáték jellegzetes tulajdonsága, hogy alkalmazkodva a gyermek lelkivilágához —, mert mindenekelőtt közönségünk a legifjabb nemzedék — szárnyaló képzelőerejéhez, új benyomásokat elraktározó tulajdonságaihoz, kiváló nevelő. Munkaközösségünk tehát a szórakoztatva-nevelést tartja legfontosabb feladatának, hogy legfiatalabb nézőnktől a legidősebbig, élményekben és gondolatokban, új benyomásokkal, ismeretekkel gazdagabban hagyja el a nézőteret, mint ahogyan oda belépett. Nem tudom, van-e színházunknak valamilyen sajátossága, de ha van, hát az a törekvés, hogy — mindkét tagozatunkon — a gyermeki értelemhez alakítva, ha úgy tetszik, emelve, megismertessük nézőinket már zsenge korukban az egyetemes kultúra kincsestárának legszebb gyöngyszemeivel, de mindenekelőtt a román és magyar irodalom bábszínpadra alkalmazott remekeivel. Munkánk középpontjában a tudatalakítás áll, éppen ezért a repertoár összeállításában is nagyon sok „szempont“ érvényesül. Alapvető szempontunk, hogy a néző a legnagyobb kielégültséggel távozzon, a látottak sokáig foglalkoztassák Közönségünk — nem szólva a felnőttekről — tulajdonképpen három rétegből tevődik össze: óvodások és kisiskolások, aztán III.—V. osztályosok, végül a VT.—VIII. osztályosok. Sajnos, ez utóbbiakat — nemcsak nálunk, világszerte ez a helyzet — lassanként elveszi tőlünk a televízió és a mozi. A repertoár összeállítása évről évre legnagyobb gondunk. Lehetőséget nyújtunk jó hazai bábdrámák megírásához, illetve előadására, de sajnos ilyenek nincsenek, vagy legalábbis elenyésző számban fordulnak elő. Igyekszünk értékesíteni a világirodalom mesekincseit, bábszínpadra alkalmazható klasszikus drámákat, folklórt, bemutatjuk a legjobb, korszerű bábjátékokat és... még sokáig sorolhatnám mi minden „szempont“ torlódik össze a repertoár összeállításánál. Legfőbb törekvésünk azonban a minőségi előadás, a nevelő, tudatalakító hivatás lehető leghatásosabb betöltése. — Van-e valamilyen „konkrét" fokmérője az előadások hatásának? Gondolunk itt mindenekelőtt arra, hogyan tájékozódik munkája hatékonysága tekintetében a bábszínház munkaközössége. — Közhely, hogy a gyermekek nagyon szeretik a bábszínházat. Mégis ismételnünk kell, hogy hangsúlyozhassuk, micsoda élmény felnőtt ember számára a széksorokban ülő gyermekarcok megfigyelése. A színpadról áradó benyomások ezerféle megnyilvánulását tükrözik a szemek, arcok, spontán közbekiáltások, ahogyan biztatják a hőst, figyelmeztetik az Áldozatot, ijesztgetik a Rosszat és így tovább. A gyermek hisz a bábjátékban, átéli azt, amit lát, éppen ezért a bábjáték a világnézeti, erkölcsi, esztétikai nevelés egyik kiváló eszköze. Mint „nevelőket“, természetesen érdekel bennünket munkánk hatékonysága, ezért időnként — be kell vallanom, túlságosan ritkán — rajzversenyeket tartunk, ahol a gyermekek rajzaikkal szemléltetik, mit értettek meg az előadásokból, mi ragadta meg őket, mi hogyan hatott rájuk. Érdekel bennünket a munkánk hatékonysága és igyekszünk is figyelemmel kísérni. Sajnos, nem eléggé. Pszichológusokkal való együttműködésünk nincs, bár ez lenne a legalkalmasabb a felmérésre s egyben nagyszerű lehetőségeket nyújtana a városunkban élő gyermekpszichológusok számára is. Pedagógusokkal helyettesítjük őket, szükségből, ami persze elégtelen. Vannak terveink ez irányban, de a megvalósításig még sok a teendő. Az eredmények azonban olyan kecsegtetők, hogy mind számunkra, mind a lélekbúvárok számára megérik a fáradságot. — Az a tény, hogy a bábszínháznak román és magyar tagozata működik, kettős feladatot ró az együttesre, egyben tolmácsoló szerepét is növeli. Hogyan igyekszik ennek eleget tenni a munkaközösség ? S ugyanakkor: miként egyeztetik össze a „hagyományos" ábrázolást a korszerűvel ? — Ha megengedi, fordítsuk meg a válaszolási sorrendet. Az ábrázolást illetően számunkra a gyermek-néző lelkivilága és látásmódja a mérvadó. A gyermek látásmódja, benyomásrögzítése mindig lényegesítő. Az ő számára a ruhát nem a szőttes szabása, színe, fazonja jelenti, hanem a zseb, a gomb, stb. Igy — noha hangsúlyozni szeretném, hogy nem „modernkedünk“ — törekvésünk nem arra irányul, hogy ilyen vagy olyan díszes és valósághű kosztümökbe bújtassuk bábjainkat, hanem ruháik lényegét adjuk vissza. Azt, ami „természetükhöz“ hozzátartozik, hangsúlyozza sajátosságaikat. Az előbb említett „rajzversenyek“ is azt bizonyították, hogy a gyermeknéző a külsőségekben is mindig a lényegeset jegyezte meg, az hatott rá, az foglalkoztatta. Egyébként ezen a téren — Haller József és Ambrus Imre neves képzőművészekkel dolgozunk évek óta — bizonyos tekintetben úttörő színház vagyunk, s ez talán kiegészíti a bábszínházunk sajátosságaira vonatkozó előző kérdést. Ami két tagozatunk kétnyelvű adottságait illeti: a román és magyar művelődési örökség ápolását alapvető feladatunknak tartjuk. A magyar tagozat így vitte bábszínpadra a Toldit, a János Vitézt, Háry Jánost, Ludas Matyit, most pedig a Csongor és Tünde előadására készülünk, a román tagozat színtjén a román meseirodalom gyöngyszemeit tartja repertoáron, és rövidesen Ninigradi Aligru, Nina Cassian verses meséjét visszük színre. Mindkét tagozat műsorában szerepel egyébként Creanga, Caragiale és más román klasszikus számos műve. — A bábszínház nevelő tevékenysége feltételezhetően nem csupán városra korlátozódik. Vajon a falusi gyerekek megfelelő arányban részesülnek-e a bábszínház nyújtotta élményekből ? És adjunk fel ismét kettős kérdést: mennyiben járul hozzá a marosvásárhelyi bábszínház új hazai bábjátékok írásának ösztönzéséhez, ősbemutatókhoz ? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy évi tervünk felét vidéken teljesítjük. Minden egyes darabunkat falun is bemutatjuk. A megyét sikerült úgy „feltérképeznünk“, hogy nem maradtak „fehér foltok“. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol nincs megfelelő művelődési otthon, műszaki adottság stb. — például valamelyik tanyavilágban — összegyűjtjük a közönséget, autóbuszunkkal áthozzuk a legközelebb eső helységben tartott előadásra, majd ugyanúgy haza is szállítják a gyerekeket. Ezenkívül a magyar tagozat Csíkszeredában, Gyergyóban, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, a román tagozat Régenben, Tirnaveniben, Ludason, Segesváron stb. tart amolyan „mikro-évadot“. A gyerekek tehát városon és vidéken azonos figyelemben részesülnek. Ami a kérdés másik részét illeti, az utóbbi években egész sor neves írót foglalkoztattunk. Hadd említsem meg közöttük Sütő Andrást, Majtényi Eriket, V. Silvestrut, Bajor Andort, Hajdú Zoltánt, Nina Cassiant, Papp Ferencet. Célunk ezután is az, hogy minél több hazai szerzőt szólaltassunk meg bábszínpadon, nemcsak hagyományaink ápolása, de a mai szocialista valóságunk ábrázolása érdekében is. — Még egy utolsó kérdés : mit tart az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatának ? — Minél igényesebb előadások rendezését és bemutatását. A legnagyobb igényességet dramaturg, színész, zeneszerző, rendező számára, hiszen a szocialista nevelés, a szocialista tudat kialakítása éppen abban a korban kezdődik, amelyben nézőközönségünk zöme található. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk, hogy az ifjú nemzedék első művészeti benyomásait nálunk szerzi. A mi feladatunk, hogy elültessük benne a gondolkodás és szemlélet magvát, amely kicsirázva a termékeny talajban, dúsan termő növénnyé érik. Gáspár Tibor LAPSZEMLE LUFTA DE CLASA: A szakképzett munkások száma a jelenlegi 3 millióról 1975-ig 3,7 millióra, 1980-ig 4,3 millióra, a magas szakképzettségű szakemberek száma pedig a mai 306 000-ről 1980-ig félmillióra növekszik. Ebben az évtizedben az iskolának 1,4 millió szakmunkást kell képeznie. Meg kell jegyeznünk, hogy az oktatási hálózat fejlődésében rendellenességek mutatkoznak A közép- és szakiskolák területi elhelyezése egy-egy megyében igen nagy eltéréseket mutat. Botosani megyében például ezek az iskolák a VIII. osztályt végzetteknek csupán 22 százalékát tudják befogadni, ezzel szemben az arány Brassóban 118, Bukarestben pedig 131 százalék. A jelenleg működő 1 409 szakiskola 65 százaléka 17 megyében , összpontosul. (Leonte Rautu: Pregatirea cadrelor — sarcina fundamentala scolii) UTUNK: Az írószövetségi konferencia téziseinek árnyaltságát szeretem. Beleférnek írói törekvéseim s azoké is akiket látok és becsülök ebben az irodalomban. Jó platform. Újat nem mond. Nem is ez a feladata. De jelez sok újat. Társadalmi és erkölcsi változásokat. És ez több a mindenáron való újatmondásnál. Talán az eddigi dokumentumoknál hangsúlyozottabban számol a nemzetiségi irodalmakkal. És ez az egészséges közszellemen túl ezeknek az irodalmaknak is az eredménye. Az írókonferenciától is azt várom, hogy közösségi életünk lényegi kérdéseire irányítsa a figyelmet, és olyan egészséges írói közszellemet honosítson meg, ami a munkánknak elengedhetetlen feltétele (Huszár Sándor az Író reménységéről). Az Író reménysége a miénk, olvasóké is. LUCEAFARUL: A riportműfaj sokat veszített és veszít ma is tekintélyéből a tehetségtelenek miatt. A riportok sokszor hasonlítanak holmi száraz jegyzőkönyvekhez, vagy, ahogyan Geo Bogza mondja: sértést jelentenek az életre... A riportban nincsenek nagy témák, csak témák. A riport mindent magába foglal. (F. Brunea- Fox : Iubirea de oameni cere migalá.) KÖNYVTÁRI SZEMLE : A Kántor- Láng irodalomtörténethez csatolt, 25 évre visszatekintő könyvészet semmiképpen sem teljes. Ez részben az én hibám, mert sokkal tágabb perspektívából kellett volna az életet tekintenem. Hiba volt, hogy nem vettem tekintetbe a kapcsolatokat, amelyek ezt az Irodalmat a román irodalmi élettel összekötik, sem pedig azt, hogy ez az irodalom milyen érdeklődést és milyen értékelést váltott ki a határokon túl. Másrészt azonban az írók is felelősek abban, hogy a rájuk vonatkozó adatok nem teljesek. Volt rá eset, hogy kéréssel fordultam illetékesekhez az adatok kiegészítése végett, de könnyedén leintettek azzal, hogy őket úgysem érdekli, miket írnak róluk némely kritikusok. (Réthy Andor: Napirenden a bibliográfia.) TRIBUNA: Belefogni a jelenkori hazai irodalomtörténet megírásába, igen kockázatos vállalkozás lenne, mert függetlenül attól, hogy ki és miképpen írná meg, nem tudna olyan művet alkotni, amellyel mindenki elégedett legyen, aki pedig elmarasztalva érzi magát, siet nyíltan és hevesen tiltakozni. Íme, miért tartok egy ilyen vállalkozást valóságos kalandnak. Kinek lesz bátorsága belevágni? Nem tudom. (Constantin Cublesan : O istorie.. sentimentala.) FAMÍLIA: „Az utóbbi évek legtöbbet vitatott magyar könyve kétségtelenül Kántor-Láng Romániai magyar irodalomtörténet 1945—1970 című munkája" — kezdi recenzióját a váradi lap, majd ismerteti a Hétben, a Scintelában, a Korunkban, az Utunkban és az Igaz Szóban megjelent Írások állásfoglalását. „Ezek a viták feltehetőleg hozzájárulnak majd a hazai magyar Irodalomkritika vitás kérdéseinek tisztázásához." (R. J . O Istorie Uterara múlt discutata.) CINEMA: A Kovászna megyei Mikóújfalu községben megismertem egy kiváló tanárt és nevelőt, Fejér Ákost. Ez az ember minden évben átrakói tanítványaival és ezer meg ezer kilométert tesz meg kerékpáron itthon és külföldön. Az eddig összegyűjtött történetek, az átélt kalandok önmaguktól kínálkoznak egy ifjúsági film témájául. (Haralambie Boros rendező válasza a szerkesztőség Milyen filmötletei vannak? ciműl körkérdésére). FÁKLYA: M. Implon Irén körinterjút készített nézőkkel a nagyváradi színház magyar tagozatának munkájáról. Néhány vélemény : Igazi színházélményre kevésre emlékszem az utóbbi évekből. — Lehetőleg olyan darabokat szeretnék látni, amelyeket nem láttam filmen, televízióban már hatvanhatszor. — A várad! színészekkel sokkal többet lehet menni. — C- bérletem van, tehát frissen látom az új előadásokat. És mégis, alig lézengenek a nézőtéren. Az érdektelenséget ott kell keresni, az érdektelen előadásokban. Stb. stb. A színház egyik vezetőségi embere a bíráló megjegyzések nyomán, így vonta le a következtetést: „Nekünk sem jó az, ha a község elmaradozik, leszokik a színházról. Erre jobban kell ügyelni a jövőben." A testrekészség e merész megnyilvánulása után ismét a közönségen a sor, hogy levonja a következtetést Barabás István Az írószövetség 1971. évi díjai Bukarestben ünnepélyes külsőségek között kiosztották az írószövetség 1971. évi díjait. Jelen volt Zaharia Stancu akadémikus, az írószövetség elnöke, a szövetség bárójának és tanácsának több tagja, írók, könyvkiadói igazgatók, újságírók. A következő díjakat osztották ki: Vers: Gheorghe Tomozei, Vasile Nicolescu ; Próza: Constantin Chirila, Radu Ciobanu ; Színmű : Paul Everac, Horia Lovinescu ; Publicisztika és riport: Radu Cosa?u, George Iva?cu ; Ifjúsági- és gyermekirodalom: Veronica Porumbacu, Ion Brad ; Irodalomkritika és esszé : Victor Felea, Alexandru George ; Irodalomtörténet: Romul Munteanu, Ov. S. Crohmalniceanu ; Műfordítás az egyetemes irodalomból : Aurel Rau, Aurel Covaci; Műfordítás románból magyarra és németre : Kiss Jenő, Thea Constantinidis ; Az együttélő nemzetiségek irodalma : Kacsó Sándor, Lászlóffy I Aladár , Benkő Samu, Hans Liebhardt, Orest Masechievici . Első könyvesek: Dana Dumitriu, Florin Manolescu, Anemone Latrina, Adrian Popescu, Luminița Coler, Mircea Dinescu. MARY POPPIN D isney-produkció esetében a producer személye fontos, mert egy művészi és emberi magatartást képvisel. Disney a huszadik század gyerekeinek az, ami Hans Cristian Andersen volt őelőtte; a gyermeki lélek és képzelet megszólaltatója és felszabadítója, a felnőtt műélvezeti készség és felnőtt humanizmus megalapozója egy olyan művészettel, amely a legmagasabb mércét állítja önmaga elé és nem ismer megalkuvást, hiszen a gyerekekhez szól, akiket becsapni nem szabad. Arthur Stevenson, a rendező, akit ez esetben Disney a szárnyai alá vesz, az övével azonos ügyet képviseli : a mesebeli életöröm és mesebeli igazságtétel igazivá akarásának ügyét. Lehet, hogy a tanulság inkább a szülőknek szól, mint a gyerekeknek — de a tanulságot úgy fogadjuk el legeredmén FILMEÉ nyesebben, ha tiszta szívből tudunk I nevetni és csodálkozni a kicsikkel | egy sorban a varázslatos nevelőnő, Mary Poppins csodatételein, ame-lyeknek kulcsa az, hogy — ismeri I és megérti kis növendékei lelkivi- I lágát és gondolkodásmódját. Ebben a filmben semmi sem le- I hetetlen, a szülők hirdetésére je- I lentkező zordon vénasszonyok ha- | dát elfújja a szél, a csoda-kisas- szony felfele is csúszkál a lépcső karfáján, a gyerekekkel együtt be- I sétál a festményekbe és körhinta I lovacskákon lóversenyt nyer, egyet | pattint az ujjával és a szétdobált I játékok maguktól helyreszaladnak, I s ehhez a varázsige egy dalocska: I „Egy falás cukorral a legkeserűbb I orvosság is lecsúszik“. S valóban, I csak arról van szó, hogy rávezesse I a kicsiket a jókedvvel végzett fel- I adat elégtételére. Mert az se I könnyű. A kis Michael például hiá- I ba próbál az ujjával pattintani. Aki ügyetlen, annak a csodatétel sem sikerül. Tehát nem idilli süliga- I lamb-álmokra oktat (a gyerekek I szempontjából) és nem is idilli I szófogadásra (a kontár szülők szem- I pontjából) a Mary Poppins példá- I ja, hanem arra az egészséges, élet- I revaló emberi magatartásra, hogy I mindenhez úgy fogjunk hozzá, hogy I a megoldást keressük, hogy, a derű I forrását az egymással törődésben I találjuk meg. Ehhez a trükkfilm s a színészet I összetett varázsával vezeti el a né- Izőjét a rendező s a Disney-stúdió. I Látunk itt olyan táncot, amelyben I az élő színészeknek rajzolt madár- I partnereik vannak, akik egy-egy I piruett közben körberepülik őket — és látunk olyat is, amelyben trükk I nélkül, az akrobata-táncosok me- I részsége és remek humora bűvöl f el. Julie Andrews, akit már a Ze- I neszóban megkedvelt a közönség és sokoldalú partnere, Dick van Dyke, I s no persze a gyerekek, különösen I ■ a kisfiú, aki rajzolva se lehetne 1 tökéletesebb rajzfilm-hős, mint élő I arcával és ösztönös játékmódjával, I 1 egyenlő partnere tud lenni a rajz- 11 film-varázsló fantáziájának. I ■ A moziban valaki, aki egyedül 11 jött, gyerek nélkül, morgolódott, s hogy „micsoda marhaság“ —, a j szomszédja pedig rászólt: „Akkor 11 maga nem is volt fiatal soha!“ | < Nem tudom, hogy az illetőben napi 11 aktualitású valóság, szülői megér- I s tés, vagy puszta nosztalgia volt-e 11 az ifjúság, de fején találta a szó- 11 get. A dal, a tánc, a játékosság, a I. bolondozás nagyon komoly, nagy I 1 ügy lehet, ha célja, értelme, fon- Ia tossága, drámai funkciója van. I 1 Ha a sok tennivalójukba néha be- 11 lefásuló, ideges, türelmetlen szó- Ilöknél annyit ért el Disney, Ste- Ifvenson és csapatuk, hogy megér- 11 több legyen a kicsik „felelőtlen" I' jókedve, fásultság elleni lázadása I r iránt, akkor is az elmúlt évtized Is értékes, közérdekű filmjei közt kell 11 a Mary Poppinst számontartanunk. 11 Halász Anna 1972. MÁJUS 3., SZERDA SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT 1:1 A BUDAPESTI NÉPSTADIONBAN HELYZETI ELŐNYBE KERÜLTÜNK Kiküldött munkatársunk telefonjelentése A mérkőzést talán már el is felejtettük, a kilencven perc jegyzetei ma már szinte semmit nem mondanak, csupán az eredmény maradt meg az emlékezetekben. Tehát a legfontosabb. Mert évek, évtizedek múlva senki nem fogja megkérdezni: melyik csapat játszott jobban és melyik gyengébben; senki sem fogja elővenni a nyilvántartást, ki hagyott ki ordító gólhelyzeteket és ki találta el a 12 centiméter széles kapufát, ki mentett a gólvonalról és kirúgott a labda mellé olyan helyzetben, amikor már csak a kapus volt az egyetlen ellenfél. Egyedül az eredmény kerül be a labdarúgás történetébe, a két ország válogatottjai közötti találkozók mérlegén is egyedül az eredmény jelent újat. És számunkra sikert, hiszen idegenben a döntetlen felér akár egy győzelemmel is, különösen most, amikor nem kisebb volt a tét, mint az, melyik csapat jut be az Európabajnokság legjobb négye közé. Persze, a küzdelem nem ért véget, sőt figyelmeztetni szeretném a sportbarátokat, hogy a java még hátra van, a döntő találkozó időpontja május 14, színhelye a bukaresti 23 August stadion lesz. A Magyarország— Románia Európa-bajnoki negyeddöntő első 90 perce után, az UEFA képviselőinek a jelenlétében, a két ország válogatottjának vezetői megegyeztek abban, hogy amennyiben harmadik mérkőzésre is szükség lesz, azt május 17-én, Belgrádban játsszák le. De időzzünk még egy keveset a budapesti összecsapásnál. Tudom, hogy a tévé jóvoltából százezrek voltak szemtanúi, százezrek törtek le, amikor a Ferencváros fiatal csatára, a második válogatottságánál tartó Branikovits már a 10. percben „becsapta" Raducanut, százezreknek állt el a lélegzete, amikor ugyancsak Branikovits, majd Zámbó, az Újpesti Dózsa balszélsője a kapufát találta el, százezrek bosszankodtak, amikor a 20. percben Domide hatalmas kapáslövését Bálint a gólvonalról vágta vissza, és amikor kevéssel a befejezés előtt Dembrószky kihagyta azt a nagy helyzetet, amely a győzelmet jelenthette volna. Fölösleges tehát elismételni az eseményeket, inkább arról beszéljünk, mennyire változott az összesített tabella, mi történt a következő huszonnégy, majd negyvennyolc órában. Mindjárt tudósításom elején hangsúlyoztam: az eredmény a legfontosabb. Részben, mert helyzeti előnybe kerültünk, nyitva az út a továbbjutáshoz, részben, mert valamelyest javult a mérleg. Harminchat év alatt 10 mérkőzést rögzítettek az évkönyvek a két ország legjobbjai között, a mérleg pedig: 9 győzelem, 1 döntetlen, 38:8-as gólarány a magyar válogatott javára. Április 29 után ez így fest: 11 mérkőzés, 9 győzelem, 2 döntetlen, 39:9-es gólarány — ugyancsak a magyar együttes javára, de a második döntetlen a magyar fővárosban született — méghozzá tétért folyó mérkőzésen — ahol az előző összecsapásokon szóhoz sem jutottunk. Ez is igazolja, hogy labdarúgó sportunk jó úton halad, hogy az utóbbi évek sikerei nem a véletlen szüleményei. Ezt egyébként a magyar fővárosban is elismerik, a mérkőzés előtt sok dicsérő szó hangzott el a román labdarúgás mai legjobbjairól, és nem véletlen az sem, hogy hoszszú évek után ismét telt ház volt a budapesti Népstadionban. Ezek után hadd lapozzuk fel a budapesti lapokat, lássuk a véleményeket a nem valami színvonalas — ne felejtsük el, nagy volt a tét, számunkra különösképpen — de végig sportszerű, baráti légkörben lezajlott Európa-bajnoki negyeddöntő első kilencven percéről. Népszabadság: „Régen volt ilyen nagy futball-láz Budapesten. Városszerte sok román turista latolgatta az esélyeket FELÁLLÍTÁSOK: Magyarország: Géczi—Páncsics—Fábián, Bálint, Vépi—Kocsis, Szűcs—Fazekas, Branikovits, Dunai II. Zámbó. Románia: Raducanu—Dinu, Satmareanu, Lupescu, Nunweiller VI. Dejeanu—Dumitru, Iordánescu—Lucescu, Dembrószky, Domide. CSERE: Kocsis helyett Bene a 80. percben. GÖLLÖVÖ: Branikovits a 10. percben, Sätmäreanu az 55. percben. a magyar szurkolókkal. Bármennyire is szenvedélyesek voltak a viták, ezekre csak a mérkőzés adott végleges választ... Elismerés az ellenfélnek... A románok az 1:1 birtokában lényegében lemondtak a támadásról, miközben remekül megszervezték a védelmet és a vérbeli rögbijátékoshoz hasonlítható Raducanuval az élen a hátvédek sokszor valóságos akrobata módon végezték dolgukat. Közbenközben még arra is volt idejük, hogy zavart keltsenek a magyar 16-oson. A román válogatott más együttes, mint amelyiket csaknem húsz éve utoljára láttunk a Népstadionban" Népszava: „A román csapat kitűnő taktikával játszott, azt nyújtotta, amit vártunk tőle, és igen komoly lépést tett a továbbjutás felé." Magyar Nemzet : „Végre megint igazi meccshangulat volt a Népstadionban. Megteltek a lelátók és a közönség már a Budapest-Moszkva ifjúsági mérkőzésen kezdte a bemelegítést, gyakorolta a magyar labdarúgók buzdítását... Az Európa-bajnoki negyeddöntő első félideje a románoknak hozott több sikert." A szaklap, a Népsport teljes harmadik oldalát a mérkőzésnek szánta, a szokásos leírás után értékeli a mérkőzést, a két csapat játékosainak egyéni teljesítményeit, majd megszólaltat néhány vezetőt és a kilencven perc néhány főszereplőjét. Dr . Terpitkó András, a magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: „Az első félidő játéka láttán olyan boldogság töltött el, amilyent már régen éreztem. Remekül, szellemesen, ötletesen játszották a fiúk, nem volt baj az akarással sem. A második félidőben aztán érthetetlenül döcögni kezdett a gépezet, a románok feljöttek, és a döntés Bukarestre maradt. A döntetlen teljesen reális, megfelel a játék képének.“ Petri Sánkor, a magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára: „A hamar megszerzett gól után sokat esett az iram és a színvonal. Bár ekkor is voltak helyzeteink, nem tudtuk azokat kihasználni. A második félidő kétségtelenül a románoké volt. Kilencven perc azonban még hátra van!" Illovszky Rudolf, szövetségi kapitány: „Az első félidőben remek volt a csapat. Mindenki szigorúan tartotta magát a megbeszéltekhez, nem akadt kilengés, fegyelmezetlenség. Minden játékos érezte és tudta azonban, hogy az 1:0 kevés, és ez megbénította a lábakat. Engedtük, hogy a románok magukhoz térjenek, és ők sokkal jobbak annál, hogy ezt ki ne használták volna." Angelo Niculescu, szövetségi kapitány: „Az első félidő elején sikerült megállítani a magyar rohamokat. Döntő fontosságú volt, hogy a magyar csatárok nem tudták kihasználni száz százalékos helyzeteiket. A mieink közül különösen Raducanu, Nunweiller VI., Satmareanu, Domide és Lupescu tetszett. A magyar csapatban Páncsics, Szűcs és Fazekas játszott jól." Lucescu: „Még egyáltalán nincs vége a harcnak. Ha a magyarok nyernek, akkor nekünk könnyebb dolgunk lett volna Bukarestben. Fazekasék ugyanis teljesen nyílt kártyákkal fognak játszani nálunk is." Satmareanu: „Nagyon akartam gólt szerezni és éreztem, hogy ez sikerülni fog a magyar fővárosban." Nunweiller VI.: „Ha az elején bemegy az a lövés, amit Bálint tisztázott, akkor talán másképpen végződött volna a találkozó." Itt, Budapesten egyébként még mindig sok szó esik a találkozóról. Persze, most főleg a visszavágó foglalkoztatja a sportbarátokat — bizonyára nálunk is — ami pedig az esélyeket illeti, nagyon ellentétes véleményeket hallani. Van aki biztosra veszi a magyar együttes továbbjutását, van aki a harmadik mérkőzésre számít, a többség viszont máris elbúcsúiztatta kedvenceit az Európa bajnokság további küzdelmeitől. Mi azonban nem hamarkodjuk el véleményünket, mert kilencven perc még hátra van. A magyar labdarúgók már hétfőn délután visszautaztak Esztergomba, ahol készülnek a világbajnoki selejtező keretében szombaton sorra kerülő Málta elleni visszavágó mérkőzésre .La Vallettában 2:0-ra győzött a magyar válogatott). Illovszky Rudolf szövetségi kapitány egyelőre a felújított kerettel foglalkozik, még nem gondol a pályára lépő 11-re, még van idő, ahogy Szepesi György, a magyar rádió világszerte ismert kommentátora írja a Hétfői Hírek MIKROFON NÉLKÜL rovatában: „De szombatig még van idő, s míg kialakul a végleges összeállítás, sok víz lefolyik Esztergom mellett a Dunán“. És fiaink számára is bőven van még idő az Európa-bajnoki negyeddöntő visszavágójáig. Most éppen a szerdai bajnoki fordulóra készülnek, s csak utána folytatódik a felkészülés a május 14-i nagy erőpróbára. Antal András Budapest, 1972 május Labdarúgó A-osztály FOLYTATÓDIK... • AZ IDEGENBEN SZERZETT PONT ÉRTÉKE • A HATOS CSOPORT DIADALA • ELMÉLET ÉS GYAKORLAT • POZSONYI GÁBOR VÉLEMÉNYE • MA TISZTÁZÓDHAT A KOLOZSVÁRI CFR HELYZETE A labdarúgó bajnokság mai 23. fordulója érdekes mérkőzésekben bővelkedik. Ezek közül is kiemelkedik az UTAI Steagul ro?u, a Petrolul FG Ar- I ge? és a Rapid—Steaua találkozó. IA Ia?i-i Politehnicának köszönhető- I en, — amely egymás után két vere- Iséget szenvedett otthonában — el I méletileg újra nyílttá vált a harc a I bajnoki cím megszerzéséért és az I utolsó előtti hely elkerüléséért. Az I FC Arge? ia?i-i győzelme új lendü I letet adott a pite?ti-i együttesnek. I Az idegenben szerzett két pont I rendkívül sokat jelentett Olteanuék- I nak, mert láthatóan megnövekedett I ambícióval vetették küzdelembe mag I gukat a bajnokjelölt UTA elleni mérkőzésen. Mint tudjuk, sikerült legyőzniük az aradi csapatot s ilyenformán egy pontra megközelíteniük őket. Érdemes megjegyezni, hogy lényegében ugyancsak az idegenben szerzett két hont (Bukarestben, a Dinamo ellen) nyitotta meg a jelenlegi előkelő helyezéshez vezető utat az AS Armata számára is. Az UTA után felsorakozó triót (FC Arges, Kolozsvári „U“ és AS Armata) jelenleg mindössze egy, illetve kétkét pont választja el az aradiaktól. A bajnoki cím esélyeseihez szorosan felzárkózik még a Steagul rosu és a Bacaul SC is, amelyek, noha a tavaszi fordulóban valamivel halványabb teljesítményt nyújtottak, mint az ősszel, de 26 pontjukkal elméletileg még ők is beleszólhatnak a bajnokságba Persze, csak elméletileg, mert gyakorlatilag a Bacaui SC együttese nem sok vizet zavarhat, hiszen ebben a szezonban már csak három mérkőzést játszik otthonában és ötöt idegenben. Az élvonal hatos csoportjából ilyen szempontból az UTA áll a legjobban, amely mától kezdve a bajnokság végéig öt mérkőzést játszik saját pályáján és csak hármat idegenben. Legnehezebb ellenfeleit (Steagul rosu, Dinamo, Kolozsvári „U“, Petrolul, Bacaul SC) fogadja otthonában. A Farullal, Craioval „U“ (persze az olténiai csapat sem lebecsülendő ellenfél), a Politehnicával „kiszálláson“ kell megküzdenie. „Papíron pontosan kiszámítottuk, hogy nem veszíthetjük el a bajnokságot“ — mondotta meggyőződéssel Pozsonyi Gábor, az UTA hátvédje, amikor két héttel ezelőtt Bukarestben találkoztunk. A fentiek ismeretében hitelt kell adnunk szavának, csakhogy feltételezhetően minden szurkoló tudja, mit szoktak ilyenkor mondani a labdáról... Nem véletlenül emeltük ki a mai fordulóból a Rapid-Steaua mérkőzést is. Ez annak tulajdonítható, hogy a fővárosi együttesek, mivel nincsenek ponthajrában, bizonyára szép játékkal örvendeztetik meg rajongóikat. A kolozsvári mérkőzés — nevezzük helyi rangadónak? — sokkal többet jelent, mint két szurkoló tábor ambíciójának a kielégítését. A CFR váratlan iadi-i győzelme, a két be nem „tervezett“ pont megszerzése, új reményekkel táplálja a csapat edzőjét, játékosait és szurkoló táborát. Bizakodásuk jogos, mert a soron következő fordulókban a CFR ötször játszik otthonában és három- A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA MA SORRAKERÜLO TALÁLKOZÓK Craiovai „U“—AS Armata; UTA —Steagul ro?u ; Petrolul—FC Arge?; Jiul—Politehnica ; Rapid- Steaua : Kolozsvári „U"—Kolozs vári CFR ; Dinamo—Farul ; Cri?ul—Bacaul SC, szól idegenben, míg nagy vetélytársa, a Politehnica éppen fordított helyzet előtt áll. Ha mindkét együttes megnyeri otthoni mérkőzéseit, akkor a kolozsváriak 25, míg a iași-iak csak 24 pontot szerezhetnek a bajnokság végéig, így a vasutasok egy ponttal megelőzhetnék a főiskolásokat. Felmerül azonban a kérdés: az utóbbiak nem nyerhetnek idegenben a Jiul, a Steaua, a Bacaul SC, a Steagul rosu vagy az AS Armata ellen? A bajnokság megszakításakor bizonyított formájuk alapján ítélve nehezen hihető ez, de ha öt mérkőzésükből legalább két pontot hazavisznek, bonyolódik a CFR helyzete. De vajon a vasutas csapatnak sikerül minden hazai mérkőzésen győztesen elhagynia a pályát? Ha a CFR mai, „U“elleni találkozóján két pontot szerez és a Politehnica vereséget szenved Petrozsényban, akkor rendkívül izgalmas párharcnak lehetünk szemtanúi a következő hetekben Szekeres Lajos UTA 22 11 7 4 40—19 29 FC Arge? 22 14 0 8 36—28 28 Kvázi „U“ 22 12 3 7 33—22 27 AS Armata 22 10 7 5 25—19 27 St.ro?u 22 10 6 6 27—14 26 Bacaul SC 22 11 4 7 34—26 26 Steaua 22 8 6 8 27—19 22 Dinamo 22 8 5 9 29—27 21 Rapid 22 9 3 10 26—27 21 Craiovai „U* 22 8 5 9 26—27 21 Jiul 22 8 5 9 19—26 21 Farul 22 7 6 9 20—29 20 Fetrolul 22 7 6 9 11—26 20 Politehnica 22 5 8 9 24—31 18 Kvázi CFR 22 4 7 11 18—31 15 Crigu 22 2 6 14 9—33 10