Előre, 1972. október (26. évfolyam, 7745-7770. szám)

1972-10-01 / 7745. szám

ELŐRE 2. oldal VÉGEZZÜNK EL IDEJÉBEN MINDEN MEZEI MUNKÁT! FÉNY ÉS ÁRNYÉK (Folytatás az 1. oldalról) mában az őszi búzának, amit a napokban kezdenek vetni , úgy, hogy a nagy munkát legkésőbb ok­tóber 15—20-ig befejezzék. Az aranyospolyári mtsz-ben im­már végetért a 42 hektár silókuko­rica betakarítása és tárolása, ezzel is példát mutatva sok-sok Kolozs megyei gazdaságnak. A szemes­kukorica begyűjtésével szintén élen­járnak a szorgalmas polgáriak. Gyors ütemben halad a burgonya kiásásának és behordásának elvég­zése. A gazdaság nagy kiterjedésű zöldségesében már csak a gyökér­zöldségek és a káposzta van kint. A jó munkaszervezésért és irányí­tásért, a szakmai előírások követ­kezetes alkalmazásáért elismerés illeti Tar Józsefet, az aranyospo­lyári mtsz közmegbecsülésnek ör­vendő, szerény, de annál céltudato­sabban tevékenykedő vezetőtanácsi elnökét. ÉS AZ ÁRNYÉK... Hogy miért szükséges az ösztön­ző példa­­mostanában Kolozs me­gyében? Azért, mert a legtöbb gazdaság­ban erősen késlekednek az őszi árpa vetésével és a búza magágyá­nak készítésével. Lassú az elővete­­mények betakarítása: a tótházi mtsz 50 hektár cukorrépájából csu­pán 3 hektárt ástak ki szeptember 29-ig; Fzátán a 600 hektár kukori­ca töréséhez még hozzá sem láttak az említett napig; Mezőszoporon szeptember 28-án reggel egyetlen hektár kész magágy sem volt, öt traktor állt az ekékkel tétlenül! Ami pedig a silózást illeti, azt igen sok helyen veszélyezteti a hóhal­mat, így például Száván, Fehérben, Létán, és még számos más helyen nem kezdték meg a vermelni való zöldkukorica betakarítását, szecs­­kázását, valamint a tárolását sem, vagy éppen csak a munka kezdeté­nél tartanak. Megyei viszonylatban szintén na­gyon elgondolkoztató a mezei mun­ka helyzete: szeptember 29-ig a cu­korrépa 37 százalékát ásták ki, a burgonya betakarítási tervet csu­pán 46 százalékban teljesítették. E munkával főleg a kalotaszegi mísz­­ek késlekednek. A csöveskukoricá­nak mindössze 2 százaléka került be, főleg az érés késése miatt, amit a rendkívül hűvös, esős időjárás okozott. A silózási tervet megyei viszonylatban az állami egységek 93 százalékban, a szövetkezeti gazdaságok pedig csupán 58 száza­lékban teljesítették az említett dá­tumig. Rendkívül kevés a vetőszán­tás, főleg a mezőségi és a szamos­­háti termelőszövetkezetekben. Íme néhány, az általános adatok közül, ami szintén nyomatékosan sürgeti a szántóföldi termények betakarí­tásának, valamint a magágykészí­tésnek a fellendítését Kolozs megyé­ben. A szakemberek segítségével Néptelen a Neam­ megyei mezőgazdasági vezérigaz­­gatóság és a téeszek szövetségének székháza. A sze­mélyzet, a szakemberek mind kint vannak a téeszekben, segítenek a szövetkezeti gazdaságok vezetőségének a betakarítás megszervezésében. Közös erővel egyetlen nap alatt 506 hektárról törték le a kukoricát, 300 hektá­ron ásták ki a cukorrépát, 1000 tonna cukornak valót szállítottak a feldolgozó gyárakba. Jó lenne, ha a példa követésre találna más megyékben is. Hogy megteljenek a zsákok Elég kis területről szedték ki eddig a burgonyát a kökösiek (Kovászna megye). Ahogy a téesz vezetősége mondotta, az eső miatt nem igen lehet dolgozni. A szom­szédos téeszekben más véleményen voltak. Úgy látszik, száraz időben sem haladt a munka Kökösön, mert az említett területen másodszorra is végig lehet menni, maradt ugyanis bőven kiszednivaló. Az írásokban már kipipálták a szóbanforgó parcellát, miszerint nincs ab­­ban már burgonya, ám a zsák csak félig telt meg. A másik felével vajon mi lesz? Jobb együttműködést! A Brassó megyei téeszekben sok-sok ezer tonna bur­gonya várja, hogy az átvevő központokba szállítsák, az államnak azonban eddig alig 5500 tonnát adtak át. A késedelemért a gazdaságok vezetői az átvevő köz­pontokat hibáztatják. Lassan halad a burgonya átvétele, órák hosszat állnak a teherautók, szekerek, amíg végül is kirakodhatnak. A központ a lassú ütemet azzal ma­gyarázza, hogy a válogatás és az üzletekbe való szállítás sok időt rabol el. Kölcsönös mentegetőzések helyett, ter­melő és értékesítő kölcsönös együttműködésére van szükség, hogy a hatalmas mennyiségű áru idejében rendeltetési helyére jusson. öszi árpa vetése az URIU-i (Beszterce-Naszód megye) termelőszövetkezet földjein AZ ÖTÉVES TERV HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍ JÉSÉBEN HASZNOSÍTHATÓ TARTALÉKOK AMIT LEHET LÚGOSON... A textiliparban, akárcsak a töb­bi nemzetgazdasági ágban, az öt­éves terv határidő előtti teljesí­tésének egyik fő tényezője a munkatermelékenység. Magasabb termelékenység mellett ugyanis azonos munkaerőállománnyal, u­­gyanazon idő alatt, s ami még fontosabb, ugyanazzal a gépi fel­szereléssel és termelőfelületekkel több terméket állíthatunk elő, ami a textiliparban több kelmét, kö­töttárut, harisnyát, függönyt, sző­nyeget stb. jelent. A nagyobb munkatermelékenység egyben hoz­zájárul Nicolae Ceaugescu elvtárs azon útmutatásának a valóra vál­tásához is, hogy az ötéves terv előirányzatait újabb beruházások nélkül , kell határidő előtt teljesí­tenünk. EREDMÉNYRE VEZETŐ MÓDSZEREK Ennek szellemében és az Orszá­gos Pártkonferencián megjelölt in­tézkedések életbe léptetésével a textilipari dolgozók túlszárnyalták az év első nyolc hónapjára elő­irányzott munkatermelékenységi fel­adatot. Az összegező számadat gya­korlatilag azt jelzi, hogy a terven felüli termelés egészét a munkater­melékenység növelésével érték el. Különösen sokat tett a kiemelkedő eredmények érdekében a kolozsvá­ri Someiul kötöttárugyár, a Clujana bőr- és cipőgyár, a medgyesi Vitro­­metan üveggyár, a marosvásárhe­lyi Muresul ruhagyár. Ezekben a gyárakban és másutt is, a terme­lékenység növelését elsősorban a termelés műszaki színvonalának növelésével érték el. A textilipari vállalatok újabb, nagy teljesítményű gépi berendezé­seket állítottak be, új gyártástech­nológiákat használnak, emelték a gépesítés és az automatizálás fo­kát. Az idén augusztus végén auto­mata gépek tették ki a szövőgép­­állomány több mint 65 százalékát a pamutiparban, több mint 54 szá­zalékát a selyemiparban és több mint 40 százalékát a gyapjúipar­ban. Feltétlenül ide tartozik, hogy az automata gépek legnagyobb ré­szét a Könnyűipari Minisztérium gépipari szektora állította elő. S mit jelent gyakorlatilag egy auto­mata szövőgép? Nem kevesebb, mint 2,5—3,5-szer magasabb terme­lékenységet, mint egy közönséges szövőgép. Ez pedig többé-kevésbé érvényes a többi textilgépre is. A munkatermelékenységi feladat túlszárnyalásához hozzájárult to­vábbá az intenzív és extenzív gép­kihasználás növekedése. A pamut­iparban például a gyűrűsfonógépek kihasználási mutatója az említett időszak végén 0,6 százalékkal volt magasabb, mint az év első három hónapjában, a szövőgépek kihasz­nálási mutatója pedig 0,4 százalék­kal, ezen belül az automata szövő­gépeké 0,3 százalékkal nőtt. Ezenkívül a textiliparban több mint 400 üzemszervezési intézkedést alkalmaztak. Az ilyen intézkedések 0,2—1,5 százalékkal javították a munkatermelékenységet. Csupán a kolozsvári bőr- és cipőgyárban kö­rültekintőbb programozással, pon­tosabban a gépsorok egyenletesebb megterhelésével a termelékenysé­get 0,2 százalékkal növelték, és több mint 800 000 lej terven felüli Gépkihasználás és munkatermelékenység a textiliparban termelést értek el. Az ágotai kesz­tyűgyárban egyszerűsítették az ujj­­begyrész bélelésének módját, s a művelet 15 százalékos termelé­kenységnövekedéssel járt. A mun­katermelékenység emelésében köz­rejátszott továbbá az új kapacitá­sok határidő előtti átadása, az üzembehelyezett kapacitások gyors felfutása, a szakmai továbbképzés stb. A MEGOLDÁSNAK A HELYI ADOTTSÁGOKHOZ KELL IGAZODNIA Véleményünk szerint azonban a textilipar az említett eredmények ellenére sem merítette ki a mun­katermelékenység növelésének le­hetőségeit. Jónéhány vállalatban még számos tartalék vár hasznosí­tásra. Ehhez azonban elsősorban jobban ki kell aknázni a műszaki potenciált. Nicolae Ceausescu elv­társ nem véletlenül hangsúlyozta a párt Országos Konferenciáján, hogy a mérnökök és technikusok legye­nek fogékonyabbak az új iránt, lép­jenek fel hatékonyabban a gépi be­rendezések maximális kihasználá­sáért, a termelés további gépesíté­séért és automatizálásáért. Tenni­való mindenütt akad, még ott is, ahol jelenleg jobban kihasználják a lehetőségeket, mint például a lu­­gosi textilvállalatban. Ebben a gyárban a felvetőszálnak való, pa­­mut-marost keverékből készülő Nm 34/1-es kártolt fonal gyártásá­ban az elemzett időszak végén 8 százalékkal magasabb intenzív gép­kihasználási mutatót realizáltak, mint a szektor átlaga. A medgyesi Tirnava-ban viszont az említett mutató 2 százalékkal volt alacso­nyabb az átlagnál, s 10 százalékkal gyengébb, mint az élenjáró válla­latokban. Mit bizonyít ez? Nyil­vánvalóan azt, hogy a gyengébb eredményeket felmutató egységek­ben jelentős üzemidő-volumen esik ki üzemszervezési hiányosságok, fe­lületes javítás, pótalkatrészek hiá­nya stb. miatt. A már említett medgyesi Tirnava-ban például a munkaerőhiány (pontosabban az igazolatlan hiányzások, engedélye­zett eltávozások és fizetés nélküli szabadságok) a második évnegyed­ben körülbelül 2 százalékos üzem­időkiesést okoztak. Hogyan aknázhatja ki a textil­ipar a termelés és a termelékeny­ség növelésének e fontos lehetősé­geit, amelyek nélkül számba sem jöhet az ötéves terv határidő előtti teljesítése? Elsősorban, körülte­kintő és részletes termelés- és mun­kaszervezéssel, a gépek egyenletes megterhelésével, illetve a munka­erő megfelelő felhasználásával. Má­sodsorban, szakszerű karbantartás­sal és javítással a kényszerű üzem­szünetek csökkentésével, illetve fel­számolásával. Ide tartozik a meg­felelő pótalkatrész-ellátás is, amit részben önellátással, részben pedig a Könnyűipari Minisztérium szako­sított vállalatainak az igénybe vé­telével oldhatnak meg. Az említettekkel szorosan össze­függ az állandó szakmai tovább­képzés, ami a textiliparban is idő­szerű törekvés, és feladat. Erősíte­ni kell továbbá a munkafegyelmet, meg kell szüntetni az igazolatlan hiányzásokat, lehetőleg az engedé­lyezett eltávozásokat és fizetés nél­küli szabadságokat is. A munkater­melékenység növelésének további útjai-módjai: új technológiai eljá­rások bevezetése, a régebbiek ja­vítása, jobb üzemszervezés stb. Meggyőződésünk szerint a felso­rolt általánosabb jellegű és az egyedi, ennélfogva itt nem említett belső tartalékok feltárása és kiak­názása számottevően előmozdítja a munkatermelékenység növekedését, s egyben az ötéves terv határidő előtti teljesítését a textiliparban. Dr. Stefan Stefanescu közgazdász, aligazgató a Könnyűipari Minisztériumban 1972. OKTÓBER 1., VASÁRNAP FORRADALMI MUNKÁSMOZGALMUNK JELENTŐS ÉVFORDULÓJÁRA 100 évvel ezelőtt alakult meg a Romániai Dolgozók Általános Egyesülete O­któber elsején forradal­mi munkásmozgalmunk jelentős­­évfordulójára emlékezik hazánk köz­véleménye. Száz éve annak, hogy megala­kult a Romániai Dolgozók Általá­nos Egyesülete. Ez az esemény a munkásosztály gazdag forradalmi hagyományainak, a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a jobb és igaz­ságosabb életért folytatott elszánt és szakadatlan küzdelmének tanú­­bizonysága volt. Hazánk újkori történelmének ki­emelkedő fontosságú eseménye a munkásosztálynak, mint a román társadalom leghaladóbb erejének jelentkezése az ország életében. Ez az osztály mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai változások történelmi időszakában formálódott és fejlődött; olyan periódusban, amelyet Tudor Vladimirescu 1821- es mozgalma, az 1848. évi polgári­demokratikus forradalom, az 1859. évi egyesülés, az agrárreform és más burzsoá­ demokratikus jellegű reformok, majd pedig a nemzeti függetlenség 1877-ben történt kiví­vása jelez. Ebben a korszakban vertek gyökeret a hazai gazdasági és társadalmi talajban a tőkés ter­melési viszonyok; ebben az időszak­ban lépett a társadalmi porondra a politikai és társadalmi változások zászlóvivőjeként a munkásosztály, amelynek akcióprogramja a leg­haladóbb, a legforradalmibb volt az összes addigi pártok célkitűzései közül, és mindenben megfelelt a dolgozó nép érdekeinek. Románia tőkés fejlődése — kü­lönösen a múlt század második fe­lében — a szénkitermelés növeke­déséhez, a malom-, a fa-, a textil- és a kőolajipar olyan arányú fel­lendüléshez vezetett, hogy a század­­fordulóra a feldolgozó és kitermelő iparban foglalkoztatott munkásság létszáma elérte a 265 000-ret. Már ebben az időszakban a nehéz mun­ka- és életkörülmények, a dolgozók és munkáltatók viszonyát szabályo­zó törvényes előírások hiánya, a tőkések önkényeskedése elégedet­lenséget, ellenállást váltott ki a munkásságban. Ez a harc még spontán, elszigetelt jellegű volt, magán viselte a „proletariátus gyer­mekkorának“ jellemző jegyeit. Ám ezek az akciók növelték a munká­sok ellenállóképességét a tőkés ki­zsákmányolással szemben, s főleg bebizonyították annak szükségessé­gét, hogy a munkásoknak egyesül­niük, tömörülniük kell, előbb se­gélynyújtási egyesületekbe, majd később forradalmi osztályszerveze­tekbe. Az első szervezeti formák a múlt század derekán jöttek létre, olyan körülmények között, amikor a pro­letariátus még nem ébredt tudatá­ra történelmi küldetésének. Ezek a szervezetek azzal igyekeztek eny­híteni a tőkés kizsákmányolás ter­hein, hogy pénzösszegeket gyűjtöt­tek tagsági díjakból vagy jótékony­­sági rendezvények során, s ezekből az összegekből nyújtottak segítsé­get a betegeknek, rokkantaknak és munkanélkülieknek. Ilyen segély­­nyújtási egyletet alapítottak a bras­sói és temesvári nyomdászok 1846- ban, illetve 1851-ben, a bukaresti nyomdászok, az aradi, kolozsvári és iași-i munkások. Lassan ezek a munkásegyletek a helyi közös tilta­kozás kezdeményezőivé váltak, sőt egyes munkabeszüntetési akciók szervezői és vezetői lettek. Velük egyidőben fejlődött a szocialista mozgalom is. Ilyen történelmi körülmények között alakult meg 1872 október elsején a Romániai Dolgozók Álta­lános Egyesülete. Ez az egyesület tűzte ki elsőnek célul, hogy orszá­gos méretekben megszervezze a dolgozókat. Mint az alakuló gyűlé­sen leszögezték, „mindenféle fog­lalkozású valamennyi dolgozónak, az ország széltében-hosszában“ olyan „általános egyesületet kell lé­tesíteni, amelyben mindenki számá­ra ugyanazok a jogok és kötelezett­ségek“, hogy ekképpen segítsék egymást „mindenben, amiben szük­ség mutatkozik“. Az egyesület ala­kuló ülését a fővárosi régi Athe­naeum termében tartották nagy­számú dolgozó részvételével. Erről a napról az Uviierul című lap így emlékezik meg: „Sohasem lehet ki­törölni emlékezetünkből ezt a na­pot. Minden foglalkozású dolgozó testvéri kezet nyújtott egymásnak“. Az egyesület alapszabályzatának 38. cikkelye leszögezi: az egyesület célja a munkásság testvéri kapcso­latainak szorosabbra fűzése, min­den káros megnyilvánulás vissza­verése, a munkásság érdekeinek védelme, a beteg, munkaképtelen, vagy, munkanélküli dolgozók és családtagjaik megsegítése stb. Ugyanakkor az alapszabályzat sza­bályozza az egyesület tagjai kö­zötti viszonyokat, a bukaresti köz­pont és a helyi szervezetek kap­csolatait, a tagok jogait és kötele­zettségeit. A statútum a munkás­demokrácia kifejezője. Az egye­sület külön lapot adott ki Lucrato­­rul Román címen, amely fontos szerepet töltött be a munkásság szervezésében és a tőkés kizsákmá­nyolás elleni harcra való mozgó­sításban. A következő évtizedekben tovább tartott a romániai munkásosztály szakmai és politikai szervezési fo­lyamata. Ez a folyamat több mint két évtized múltán, 1893-ban a Romániai Munkások Szociáldemok­rata Pártja megalakulásához ve­zetett. Ez a párt elsőrendű célkitű­zésként iktatta programjába a munkások anyagi és szellemi hely­zetének megjavítását, a sztrájkjo­got, a szervezkedési jogot, az álta­lános oktatást, a nyolcórás munka­napot Romániában első ízben szö­gezte le ez a program, hogy har­colni kell a termelőeszközök fe­letti magántulajdon megszüntetésé­ért és átváltoztatásáért társadalmi tulajdonná, küzdeni kell a burzsoá társadalom megszüntetéséért és a szocialista társadalom megteremté­séért. Forradalmi munkásmozgalmunk fejlődése minőségileg új, magasabb szakaszba érkezett a Román Kom­munista Párt 1921-ben történt meg­alakításával. Ez a párt volt évtize­deken át a szervezője és vezetője dolgozó népünk harcának a tőkés kizsákmányolás ellen; ez a párt vitte győzelemre a munkásosztály, az ország összes demokratikus erői­nek küzdelmét 1944 augusztusában, és ennek a pártnak a nevéhez, te­vékenységéhez fűződnek a szocia­lista országépítő munka országunk történetében példátlanul álló nagy sikerei, s napjainkban ennek a pártnak a vezetésével építjük a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalmat. Vasile Nicolae, a RKP KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet munkatársa A II. BUKARESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON 1972 OKTÓBER 15 ÉS 24 KÖZÖTT megismerkedhet a szerszámgépek, az energetika, az elektrotechnika és az elektronika világviszonylatban legújabb műszaki újdonságaival. SZAKEMBEREK! Az önök tájékoztatására külön fenntartottuk októ­ber 16-át, 17-ét és 23-át.­­9 A bukaresti Nemzetközi Vásárt a Scinteia téri kiállítás-komplexumban rendezik meg Megtekinthető naponta 10.00 és 18.00 óra között. Tájékoztatást a Bukaresti Nemzetközi Vásár igazgatósága a 18 13 44 telefonszámon nyújt. A BNV igazgatósága (5891) A KÉZDIVÁSÁRHELYI CSAVARGYÁR ALKALMAZ • Jogtanácsost • Beszerzési osztályfőnököt • Műszaki-ellenőrző osztályfőnököt­­ • Főgépészeti és energetikai osztályfőnököt • Karbantartási részlegfőnököt • Termelési osztályfőnököt • Szervezési és bérezési osztályfőnököt. Alkalmazás és bérezés az 1971. évi 12. számú tör­vény, valamint az 1968. évi 914 sz. MTH alapján. Bővebb felvilágosítással a személyzeti-tanügyi osz­tály (telefon 246) vagy a terv- és bérezési osztály (te­lefon 15) szolgál. ÜNNEPI GYŰLÉS a Romániai Dolgozók Általános Egyesülete megalakulásának 100. évfordulója alkalmából A Kommunista Párt, a Romániai Forradalmi és Demokratikus Moz­galom Történelmi Múzeumában ün­nepi gyűlést tartottak a Romániai Dolgozók Általános Egyesülete meg­alakulásának 100. évfordulója tiszte­letére. A gyűlést az RKP Bukarest municípiumi bizottsága szervezte. A gyűlés elnökségében részt vet­tek a következő elvtársak: Gheorghe Stoica, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának tagja, Stefan Voitec, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, Chivu Stoica, az RKP Köz­ponti Revíziós Bizottságának elnöke, Gheorghe Vasilichi, az RKP KB tagja, Gheorghe Petrescu, az RKP KB tagja, az RSZÁSZ Központi Ta­nácsának alelnöke, Teohari Geor­­gascu, az RKP KB póttagja, párt­os szakszervezeti aktivisták. A gyűlésen részt vettek hazai ré­gi munkásmozgalmi harcosok, párt­os állami aktivisták, fővárosi vál­lalatok munkásai, tudományos, mű­vészeti és kulturális személyiségek, törzstisztek, diákok és tanulók. A gyűlést Gheorghe Stuparu elv­társ, a szakszervezetek Bukarest municípiumi tanácsának elnöke nyi­totta meg. Ezután szólásra emelkedett Gheor­ghe Petrescu elvtárs. A szónok vá­zolta, milyen társadalmi,-politikai körülmények között alakult meg száz évvel ezelőtt — a hazai prole­tariátus megjelenésének és fejlődé­sének eredményeként — a Romá­niai Dolgozók Általános Egyesülete, amely az első kísérlet volt az ösz­­szes romániai munkások egyesítésé­re. A munkásmozgalommal egyide­jűleg megindult és fejlődött a szo­cialista mozgalom hazánkban. Ezt a román gondolkodás gazdag haladó hagyományainak ápolása és a szo­cialista eszméknek még utópista szakaszokról való ismerete tette le­hetővé. A Romániai Dolgozók Általános Egyesületének megalakításával (1872 október 1.) a román proletariátus az első kísérletet tette arra, hogy egy olyan országos jellegű központosí­tott szervezetbe tömörüljön, amely tevékenységében a fő súlyt nem a kölcsönös elvtársi segítségnyújtásb­a helyezte, hanem arra, hogy egye­sítse a munkásokat „a munkások érdekeinek ártó rossz“ elleni küz­delemben. A szónok a továbbiakban rámuta­tott, hogy a proletariátus sorai­nak növekedése, osztályöntudatának szüntelen fokozódása, amit a mar­xizmus terjedése tett lehetővé, a munkások harci akcióinak terebé­­lyesedése, az önsegélyező egyesüle­teknek a proletariátus erős osztály­szervezeteivé való fokozatos átala­kulása azt eredményezte, hogy a múlt század kilencedik évtizedében egyre nyilvánvalóbban összeolvadt a munkáselem a szocialista elem­mel az új szervezetek —­ a munkás­körök — keretében, és ezek egyre határozottabb politikai jelleget öl­töttek. Egyre erőteljesebben meg­nyilvánult az az irányzat, amely az erős, egységes és központosított párt létrehozását követelte, és ez a kö­vetelmény 1893-ban teljesült a Romániai Munkások Szociáldemok­rata Pártjának megalakításával. A továbbiakban a szónok rámu­tatott, hogy a Romániai Dolgozók Általános Egyesülete százéves fenn­állásának megünneplése olyan kö­rülmények között történik, amikor szocialista hazánk egész területén a X. pártkongresszus és a legutóbbi Országos Konferencia határozatai nyomán kibontakozott hatalmas po­litikai és szellemi fellendülés lég­körében átfogó, alkotó munkaver­seny folyik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremté­séért, az ötéves terv határidő előt­ti teljesítéséért. Az, hogy a dolgo­zók határtalanul bíznak a Román Kommunista Párt politikájában, amely a marxizmus-leninizmus al­kotó alkalmazása Románia körülmé­nyeihez, az, hogy a párt magas fokú felelősségérzettel teljesíti a nép ál­tal rábízott küldetést, az, hogy a társadalmi élet minden területén nő a párt vezető szerepe, sziklaszilárd­dá teszi szocialista társadalmunkat, szavatolja előrehaladásunkat a szo­cializmus és a kommunizmus útján. OKOS GAZDÁLKODÁS A FÉMMEL Gépgyáraink az idén egy tonna fémből csaknem 50 szá­zalékkal több értéket állíta­nak elő, mint 1965-ben. Ez an­nak tulajdonítható, hogy széles körű akció folyt és folyik a fém magas fokú hasznosítására, amit a gépek és berendezések újra­tervezésével, gyártmányfejlesz­téssel, a fajlagos fogyasztások csökkentésével érnek el. A brassói tehergépkocsi és traktoripari fővállalat egységei ilyen tekintetben példaként szol­gálhatnak. A traktorgyárban például a 65 lóerős traktor kor­szerűsítésével és teljesítményé­nek 80 lóerőre való növelésével egy tonna fém értékét 7500 lejjel növelték. Hasonló a helyzet a tehergépkocsigyárban is, ahol a fővállalati és a helybeli szak­emberek közreműködésével a ROMAN tehergépkocsik gyártá­sánál sikerült növelni a fém értékét.

Next