Előre, 1973. június (27. évfolyam, 7951-7976. szám)

1973-06-01 / 7951. szám

ELŐRE 2. oldal HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 29. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK * körülbelül egy ÉVVEL A BESZTERCEI NETTEX KÖRÜLTEKINTŐEN KÉSZÜL AZ ÚJ TERMÉKEK ÉS A VEVŐK TALÁLKOZÓJÁRA . Kezdettől fogva feladatunknak tekintettük a választék gazdagítását, mert kezdettől fogva nehézségeink voltak az értékesítéssel, s tudtuk: csak akkor kapunk termékeinkre vevőt, ha minél változatosabbak a felhasználási lehetőségek, tehát, ha többféle árut kínálunk eladásra — mondja Bocu Mircea aligazgató. Az új besztercei termékek kikísérletezése, termelése kapcsán feltétlenül szólnunk kell annak a TÍZ FIATAL MÉRNÖKNEK AZ ÉRDEMEIRŐL akik a gyárindítást megelőző hónapokban érkeztek ide a iași-i textilmérnöki főiskola végzőseiként, egyetlen évfolyam tagjaiként, kis túlzással „összeforrott munkaközösségként“. Közülük csak egyedül Ene Veronica vallhatja szülőföldjének ezt a vidéket, pontosabban a közeli Lekencét, a többiek valamennyien távolabbi vidékek : Buhusi, Dorohoi, Constanta, Dr. Petru Groza város szülöttei, s ide őket elsősorban az újdonság ereje, a feladatban rejlő próbatétel kilátása vonzotta. Közel három évvel az egyetem elvégzése után, a gyakorló évek letelte előtt, még mindig teljes létszámban együtt a csoport, sőt a korábbi kollegiális, későbbi munkatársi viszony némely esetekben szorosabb, házastársi kapcsolattá is változott, a csoport pedig mindenképpen egyetlen közösséget képez, melynek fő összetartó ereje a munkafeladat. Ezek közül a legfontosabb, a legizgalmasabb az új termékek gyártásbavétele, a technológia kidolgozása. — A textiliparnak ebben a sajátos ágazatában nálunk az országban mindenki kezdőnek számít, sőt a világon sincs nagy hagyománya a nem szövött textíliák előállításának — mondotta beszélgetésünkkor Cretu Vasile mérnök, a kikészítő részleg vezetője. — Éppen az útnak ez a járatlansága, a feladatok újszerűsége vonzott ide bennünket, s ma is ez tart össze. Mondhatom, hogy szinte minden esetben közösen törtük a fejünket, egyéni problémáinkat is, a csoport támogatását, a vezetőség segítségét élvezve oldottuk meg. Együttes erőfeszítéseinknek köszönhető, hogy ma már gyárunk túljutott a kezdet nehézségein, a termelés nyugodt mederben folyik, kedvező a hangulat. Szem- és fültanúja voltam az igazgatói irodában egy beszélgetésnek az aligazgató és Cretu mérnök között. A fiatal mérnök előző nap érkezett haza Mizilről, ahol a Relaxa matrac- és ágybetét-gyárban „nézett körül“, hogy mit is tudnának az ottaniaknak szállítani. Az „eredményt“, a mizilli gyár 50 000 NÉGYZETMÉTERES RENDELÉSÉT tartalmazó ajánlatot éppen előttem tette az asztalra Crețu Vasile. — Ugye mondottam, hogy így kell ezt csinálni —– örvendezett az aligazgató. — El kell menni mindenüvé, ahol vásárlót sejthetünk, meg kell tudni, hogy mire van szükségük, ajánlatokat kell tennünk. Egyszóval : kereskedni kell. Áprilisban a gyár felajánlotta a megyében épülő egyik motel számára szükséges kétszáz négyzetméternyi makett-szőnyeg gyártását, csak azért, hogy közben tapasztalatot szerezzenek és bizonyítsanak : négyzetméterenként 50 lejjel olcsóbban elő tudják állítani, mint a hagyományos technikát alkalmazó gyárak — ráadásul a nemzetgazdaság számára kevésbé fontos anyagokból. A bizonyítás sikerült, a megszerzett vevő elégedett. Még ezelőtt a személygépkocsikhoz szükséges hőszigetelő vattát kezdték gyártani. Az igényre Mocanescu Dumitru igazgató figyelt fel Pitesti-en, s azonnal vállalkozott az anyag kikísérletezésére, gyártására. Két hónapi próbálkozás után megvolt a hőszigetelő vatta, s ma már a Nettex teljes egészében kielégíti a személygépkocsi ipar igényeit. A változatosabb terméklistát célzó törekvésben nem elhanyagolható szerepet töltenek be A BEHOZATALT HELYETTESÍTŐ ANYAGOK gyártásba vétele. A textil- és kárpitos iparban, a bútorgyártásban felhasznált nyersanyagok közül jó párat külföldről kell beszereznünk, ezek közül néhányat (tengeri füvet, hessiánt, poliuretán fóliákat) máris sikerrel helyettesítenek a besztercei gyár termékei ; készítik ezenkívül a filcezett szőnyegféleségeket, az Aratex C-300 elnevezésű terméket, a konfekcióipar számára készített matlaszé vattát, amely elengedhetetlen kelléke ruhagyáraink exportjának. A beszterceiek, amikor egy-egy új termék számára megnyerik a vevőket, nem egy esetben azok egyszerűbb technológiájával, az elérhető takarékossággal érvelnek. Így történt ez a helyi kezdeményezésből gyártásba vett vattával, amelyet a töltött székeket készítő bútorgyáriaknak nemcsak az elérhető anyagmegtakarításra való figyelmeztetéssel ajánlottak, hanem ismertették a megvalósítható nagy sorozatú gépi szabás előnyeit is. Értékesítési nehézségeik még mindig vannak, bár jelenleg már jóval kisebbek, mint az induláskor. A kanavászt gyártó vonal termelési kapacitása csak félig van lefedezve rendelésekkel, s elsősorban azért, mert a ruhagyárak minőségi fenntartásokkal élnek a termék iránt. A Nettex vezetői elismerik e kifogások jogosságát, s igyekeznek javítani a terméken, de úgy tűnik, ehhez legalább egy kalanderezőberendezés beállítására volna szükség. Ugyancsak akadozik a gépkocsifényező anyag értékesítése, melyet a pitesti-i gyár mintául elfogadott, de rendelést nem adott rá. Hogy pontosan hol akadt el a dolog, senki sem tudja, talán ez is bizonyítja, hogy még mindig nem elég jó kereskedők a beszterceiek. A TOVÁBBI TERVEK kifejezik a lehetőségeket és a szakemberek hozzáállásának komolysá- - gát, bizakodását. A legtöbb reményre jogosító makettről már szóltunk, a négyzetméterenként elérhető 50 lejes árkülönbözet kilátása végülis erős érv lesz a beszterceiek kezében. A Tordai Vegyiüzemmel kooperációban nemsokára megjelenik a piacon a hangszigetelő szőnyeg, míg a Dermatinával közösen olyan PVC szőnyegeket akarnak gyártani, amelyek helyettesítenék a mai gyapotszál alapozású PVC szőnyegeket. A besztercei Nettex szakembereire bízott magas színvonalú technika, a termelés nagyfokú gazdaságossága, az egyre gazdagodó tapasztalat, s nem utolsó sorban a fiatalos lendület végülis megteremti a maga gyümölcseit ; a jó minőségű termékek könnyűszerrel találkoznak az igényes, de elégedett vevőkkel. Kálmán Gyula A SÜRGET A PILLANGÓSOK KASZÁLÁSA, TAKARMÁNYBŐSÉGET minden mezőgazdasági termelőszövetkezetben TAVASZI TERVEK PERECSENYBEN hagymájáról híres szilágysági Perecsenyben az utóbbi időkig keveset beszéltek az mtsz állattenyésztéséről. Igaz, nem volt mivel dicsekedni, hiszen alig tejeltek valamit a tehenek és a juhokról sem nyírtak le rekordhozamokat jelentő gyapjúmennyiséget. Olyan „van, hogy legyen tág lett a zootechnika a közös gazdaságban, amelyet ha nem is kellett eldugni a látogatók elől, de mutogatni sem volt érdemes. Mindez azonban már a múlté. Immár a megyeközpontban is tárgyalnak a perecsenyi állattenyésztésben beállt változásról. Nem csoda történt, hanem csak annyi, hogy egy gazdaságban elkezdtek számolni, igyekeznek úgy dolgozni, hogy minden befektetett lejleteket hozzon vissza. Kovács Árpád Gyula, a fiatal állatorvos, az állattenyésztési farm vezetője vázolja fel a fejlődés eddigi és ezentúli útjait. A tavaly év végén 805 szarvasmarha, amelyből 390 tehén és vemhes üsző, valamint 800 juh volt az mtsz állatállománya. Az idén, esztendő végére a szarvasmarha létszáma 900 kell hogy legyen és ebből a tehenek aránya meghaladja az ötven százalékot. Vagyis: 500 anyaállat áll majd a jásziak mellett. Persze, ezzel párhuzamosan növekednie kell a hozamoknak is. — Mennyivel ? — A terv szerint, takarmányozott teheneként 1250 litert kell fejnünk egy laktációs periódusban, de vállaltuk, hogy elérjük a jövedelmezőség bűvös vonalát, a 2000 litert. A 750 literes hozamnövekedés nem kis mennyiség. Milyen lehetőségek vannak a vállaltak elérésére? Kérdezhetné, hogyan állapíthattuk meg a tervfeladatokat, ha ekkora mennyiséggel túlszárnyalhatjuk. El kell mondanom, hogy amikor a közgyűlés jóváhagyta a tervmutatókat, még egyszer megvizsgáltuk, hogyan lehetne ezeket nemcsak teljesíteni, hanem meg is haladni. Vettük sorjában a termelésre ható tényezőket, a fajtát, az istállókat, a gondozókat és a takarmányozást. — Akkor kezdjük mi is a fajtával. — A mi vidékünkön már régóta hírnevet szerzett a román vöröstarka. Ez a fajta áll most is a jásziak mellett. Az idén 16 darab elsőosztályú fiatal bikát kötöttünk be az istállókba, ezekkel szeretnénk feljavítani az állományt. Mivel — amint mondottam — a létszámnak és főleg a tehenek számának decemberig nőnie kell, emellett bizonyos számú anyaállat kiöregedik, az egyik legfontosabb tennivalónak az állatok kicserélése lépett elő. A fiatal üszők befedeztetésével egy része az állománynak kicserélődik, emellett azonban nem kevesebb, mint 75 darab állatot kell vásárolnunk és ez közel 400 000 lejbe kerül. Igaz, állami segélyt kapunk erre, de ez csak a szükséges pénzalapnak a 70 százalékát teszi ki és nem szeretnénk nagyon eladósodni sem. Éppen ezért, terven felül, a hízott borjakból negyven darabbal többet szerződtünk le, amelyeknek az árát tehénvásárlásra fordítjuk, így decemberben meglesz az 500 elsőosztályúanyaállatunk. — Lesz hova rakni őket ? — A jelenlegi állományt el tudjuk szállásolni, a létszámnövekedés azonban újabb istállók építését tette szükségessé. Két 200 férőhelyes istállót húzunk tető alá, az egyiken az utolsó simításokat végzik az építők, a másikat is befejezik a hideg idő jöttéig. — A perecsenyi gazdák szorgalmáról messze földön beszélnek. — Nem vagyok idevalósi, Tordáról kerültem ebbe a Szilágy megyei községbe, de mondhatom, hogy ritka szorgalmas emberek dolgoznak a termelőszövetkezetben. 82 gondozója van a farmnak, nagyrészük régi, alapos tudású gazdaember. Itt van például Gáli Ferenc. Januárban 82 normát ért el és figyelembe véve, hogy a normaérték 21 lej, több mint 1700 lejt keresett. A főmérnök helyettese meghatározott időközönként szakmai problémákat tárgyal meg a gondozókkal. Megbeszélik, hogyan lehet a hozamokat növelni, mert az új munkaszervezési és javadalmazási forma, a globális akkord bevezetése érdekeltté teszi ebben az embereket. Szükségük van a nagyobb tudásra. — Utoljára hagytuk, azonban első helyre kívánkozna a szükséges takarmánymennyiség biztosítása. — Minálunk évekig probléma volt ez. Sajnos, de az a valóság, hogy már tavasz elején csak a létfenntartó takarmányozásra szorítkoztunk. Ebben az esztendőben gyökeresen változtatunk ezen a helyzeten. Mindenekelőtt a pázsitos területeinket javítottuk fel, hadd legyen mit egyenek nyáron az állatok. Persze, itt is, mindamellett, hogy növekedtek a fűhozamok, észszerű legeltetést vezetünk be. Ügyelni kell, hogy minél kevesebb költséggel termeljünk. A nagy változást azonban az év elején létrehozott takarmányfarm hozza. A 210 hektáros termelőegységnek csak egyetlen feladata van, minél több szénát, silót, zöldtakarmányt termeszteni. Mondhatni, hogy az elsőlépések a vártnál kedvezőbb eredménnyel jártak. Már májusban hozzákezdtek a takarmány gyűjtögetéséhez és előreláthatólag megsokszorozódik az istállók mellé kerülő állateleség az idén. — Az eddigi, rövid farmvezetői pályafutása alatt mire a legbüszkébb ? — Olyan dologra, amely mutatja, hogy jó úton haladunk. Nincs már meddő tehenünk. A takarmányozás javítása lehetővé tette az ellések egész évben való elosztását. Tehát a tejhozam nem mutat nagy eltéréseket a nyári és a téli hónapokban. Ez pedig mint kezdeti lépés nagyon fontos. Amint hallottuk nagy gondot fordít a juhállomány feljavítására is. — Mondhatni, hogy a juhászat az egyik legjövedelmezőbb vállalkozás. Kár lenne, ha nem használnánk ki az itt lévő lehetőségeket. Elértük azt, hogy az elhullási százalékot majdnem zéróra csökkentettük. 800 ellésünk volt és csak alig néhány juh és bárány pusztult el. Aki foglalkozott juhászattal az tudja, mit jelent ez. Jelenleg igyekszünk, hogy a tervezett 5,5 tonna gyapjút necsak elérjük, hanem, ha lehet, túl is szárnyaljuk. Román Győző Az orástiei téesz-gondozók ha elbeszélgetsz velük és megkérdezed, hogy melyekjól jövedelmező állattenyésztésük titkai, első helyen sorolják fel az ésszerű takarmányozást. Persze, a helyes takarmányozáshoz állateleség kell — teszik hozzá —, tehát az, hogy hideg idő jöttekor ne csak kiteleljenek az állatok, hanem termeljenek is, végső soron attól függ, mit szállítanak a téesz-gazdák az istállók mellé. Orá etien — bár kevés gyepes területtel rendelkeznek — van mit a jászolba tenni az esztendő minden szakaszában. Igaz, szinte grammonként gyűjtögetik össze a szükséges állateleséget. Már tavasszal megkezdik a pillangósok, valamint az útmenti és gyenge minőségű füvek besilózását, ehhez viszont május közepén már készen kell állniuk a silógödröknek. Nemrégiben Hunyad megye gazdaságaiban járva, sajnálattal tapasztaltuk azt a tényt, hogy sok helyen nem szentelnek kellő figyelmet a silózási előkészületeknek. Mert — és éppen a téeszgazdák ne tudnák? — a május nem csak a kapálás megkezdésének, a vetés befejezésének a hónapja, hanem a silógödrök előkészítésének is. Kitakarításuk, fertőtlenítésük mind időt vesz igénybe. Aki nem végzi el idejében ezeket a tennivalókat, kaszáláskor azt veheti észre, hogy nincs hová tegye a behordott takarmányt. Ilyenkor aztán napokig áll a fű, a lucerna a gazdaságok udvarán, amíg tiszta nem lesz a gödör. Sőt, olyan is előfordult már, hogy a csak tessék-lássék tisztítás elrontotta ! MAREK SZÉNAI CSUPORTEJ egy gazdaság egész nedvdús takarmánykészletét. Csak az, aki járja az ország útjait, tudná megmondani, hogy milyen nagymennyiségű takarmány romlik meg az útszéli árkokban. Nemrég megkezdődött a pillangósok kaszálása és már nem egy helyen találtunk lucernával telehintett utat. Pedig egy kis figyelem szükséges csak ahhoz, hogy az állateleség mind az istálló mellé kerüljön. Az orostiei állattenyésztők mérnöke, Niculina Silvia számolta ki ottjártunkkor, hogy mit jelent a földre hullott egy marék lucerna. Az összeg többszáz lejre rúgott. Lehet, hogy sokan legyintenek, mondván, nem érdemes néhány száz lejért nagy port felverni, azonban a takarmánybehordás májustól késő őszig tart és néhány száz lej a lucernánál, néhány száz lej a lóherénél, majd a fűszénánál, a silókukoricánál, a sarjúnál, a szalmánál, a kukoricakóréknál, a szemeskukoricánál... és ime a kis százasok ezressé dagadnak, a néhány gramm elpocsékolt állateleség tonnákká növekedett. Ki lehet számítani, hogy mit jelent ez országos viszonylatban. Úgy vélem, érdemes megfogadni az orástieiek tanácsát : ügyeljünk minden egyes gramm takarmányra, hogy ne vesszen kárba. És ne majd ősszel, amikor már úgysem lehet segíteni a takarmányhiányon, hanem most tavaszután kezdjük meg mind egy szálig istálló mellé szállítani a megtermett állateleséget. Asztalos Viktor Bőséges a napi adag, híznak a bárányok a giurgiui állami mezőgadasági vállalat mahirui farmján. Kint a mezőn a gépészek, a földművesek már megkezdték a takarmány gyűjtögetést, mivel jövő esztendőig újabb száz és száz állatot kell felhizlalniuk. Tehát nagy szükség van a szénára, ablakra. Iparvállalatokból jelentik A marosvásárhelyi Prodcomlex Vállalat a megye első olyan egysége, amely teljesítette első öthavi exportfeladatait. Szovjet, angol, osztrák, nyugatnémet és más partnereknek, a grafikont megelőzve, jelentős mennyiségű szőnyeget, iparművészeti árut, műanyag-terméket, üvegárut stb. szállított. A vállalat sikerének értékét növeli, hogy idei exportterve 60 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Sét új objektumot helyeztek határidő előtt üzembe a Drobeta-Turnu Severin-i Cellulóz- és Papíripari Kombinátban: a félcellulóz gyárat és a hullámlemez-papírgyárat. Az ország más egységeiben is nagyszabású munkálatok folynak a termelőkapacitások bővítésére. A dési kombinátban rövidesen megkezdi a termelést a cellulózgyártó osztály, a schieni-i vállalatban pedig új technológiai gépsort állítanak be a duplex-triplex kartonpapír gyártásához. A cellulóz- és papíripar korszerűsítése és fejlesztése során az év végéig több mint 15 új termékkel bővül a választék, az össztermelés pedig mintegy 11 százalékkal növekszik a múlt évi színvonalhoz viszonyítva.saknem 80 000 tonna acélt és hengerelt árut állítottak elő terven felül a kohászok az év eleje óta. Hunyadon az utóbbi időben általános jelleggel használják az oxigént a villamosacél előállításához. A technológiai folyamatok tökéletesítése a resicai kohászati kombinát és a kaláni Victoria Üzem szakembereinek is fő törekvései közé tartozik. Resicán például a dúsított ércet újrahevítik, hogy szilárdsága nagyobb legyen, s a belső feszültségeket kiküszöböljék. Ezzel az eljárással jelentős mennyiségű kokszot takarítanak meg és kímélik az öntőberendezéseket is. Kalánban bevezették a hengeröntés új technológiáját. A szatmári Augusztus 23 üzemek dolgozói is lelkesen bekapcsolódnak az ötéves terv határidő előtti teljesítését elősegítő munkavállalásokba, egyre nagyobb gondot fordítanak a külföldön is nagyrabecsült termékeik minőségének állandó javítására. Felvételünk az üzem galvanizáló részlegén készült. (Kovács László felvétele) EZELŐTT Besztercén használatba adott Nettex — nem szövött textilfákat gyártó üzem — még ma is teljesen egyedülálló profillal rendelkezik a hazai textiliparban : jórészt a hulladékok, más üzemek melléktermékeinek a felhasználásával, eredeti technológia alkalmazásával gyártja a legkülönbözőbb iparágak számára szükséges textilanyagokat. Mivel a nyersanyag olcsóbb a megszokottnál, s a nem szövött textília előállítása — négyzetméterre számítva — kevesebbe kerül a klasszikus gyártási eljárások költségeinél, az innen kikerülő termékek ára is jóval alatta van a szokásosnak, amiből logikusan következne, hogy a vásárlók gondolkozás nélkül behelyettesítsék eddigi anyagaikat a Nettex által felkínált termékekkel. A helyzet azonban távolról sem így fest. A Nettex egyik legfőbb gondja az előállított termékek eladása, a vásárlók felkutatása, meggyőzése, a termékeik iránti bizalom megalapozása. Ebben a kitartó és hosszantartó folyamatban a döntő szót A TERMÉKNEK KELL KIMONDANIA: a vásárlókat a terméknek kell meggyőznie hasznosságáról, gazdaságosságáról, korszerűségéről. Ehhez pedig az kell, hogy a besztercei új gyár egyedülálló technológiájának felhasználásával az új és olcsó anyagoknak olyan minőségi és menynyiségi skáláját vegye gyártásba, ajánlja a vevőknek, amely önmagáért beszél, meggyőz. Örvendetes, hogy ezt a tényállást a fiatal gyár szakemberei kezdettől fogva felismerték, s igyekeztek már az első hónapoktól kezdve megtalálni a gépek gazdaságos kihasználásának és a választék gazdagításának a legjobb összehangolását. Tavaly a választékterv nyele,TM termék, gyártását írta elő, de a "fiatal, munkaközösség szakemberei —'nagyrészt saját kezdeményezésükből,'saját erőikre támaszkodva — huszonkét termék gyártásának a technológiáját dolgozták ki és szervezték meg. 1973. JÚNIUS 1., PÉNTEK 1948 JÚNIUS 11 - 1973 JÚNIUS 11 MAGUNKNAK DOLGOZUNK Voinea Marin, a fővárosi Grivita Rosie üzemek párttitkára, sajnálja, hogy fiatal, hogy nem volt a gyárban, nem lehetett ott azon a júniusi napon, mikor az üzem munkásai azzal a meggyőződéssel léptek be a kapun, hogy 1948. június 11-től mások és másként írják az üzem történelmét. Ettől a naptól azoké a gyár, akiknek valóban szükségük van rá, akik benne dolgoznak, termelnek és teremtenek, a maguk és az egész dolgozó nép javára. Sajnálja, hogy nem virraszthatott azon az éjszakán velük, a kommunistákkal, akik előző este összegyűltek a pártirodán, utána pedig nem hunyták le a szemüket egész éjjel. A hajnalt várták, az új nap pirkadását... — A grivipai gyár a legrégibb, legnagyobb forradalmi hagyományokkal rendelkező üzeme a fővárosnak. Korban a nyolcvan évhez közeledik. Mit gyártott kezdetben? — Évi 130 vagon javítására tervezték. Aztán fejlődött, elkezdett mozdonyokat javítani, a háború vége felé már ez lett a fő tevékenysége ... — Hogy vészelte át ezeket az éveket? — Negyvennégyben bombatámadás érte. De csak egy részét, a többi termelt, igaz, nagyon elavult felszerelésekkel, alacsony, szűk, elöregedett műhelyekben. Az államosításig felépítették ami romokban volt, aztán pedig gyors ütemben kezdődött meg az üzem bővítése, korszerűsítése. Felépült egy új szerszámrészleg, az acetilén központ, a cserealkatrészműhely, az öntödék és más termelő műhelyek, felújították az összes megmunkáló gépeket. 1949 és 1957 között elkészült az ország — akkor még legkorszerűbb, legszebb — üzemi étkezdéje, a munkásklub, a poliklinika és a sportpályák. 1950 és 1961 között négy nagy részleget szerveztek az üzemben: a mozdonyjavítót, a vagonjavítót, az öntödét és a főgépészeti részleget, ahova a karbantartási és szolgáltatási egységeket sorolták. —■ De ma már egész más a szervezése és a profilja is. Miért volt szükség a nagy, és feltételezem, nem könnyű fordulatra. Mi jött közbe? — A Diesel-mozdony. Pár év alatt kiszorította, „lehetetlenné" tette a gőzmozdonyokat. Megint építeni kezdtünk, akkor már én is itt voltam, 305 millió lej beruházást kaptunk. Felépítettük a 4500 négyzetméteres nehézkazán-csarnokot, a 3500 négyzetméteres lemez, és a 2700 négyzetméteres késztermékraktárt, a hőkezelő-csarnokot, s kibővítettünk egész sor más részleget, köztük a régi kazánműhelyt. Korszerű berendezéssel, gépekkel, nagyerejű lemezhajlító hengersorokkal, másoló, lemezszabó gépekkel, plazmasugárral működő leszabóberendezésekkel, óriási karosszelekkel, fogazó s más megmunkálógépekkel szereltük fel mindegyiket, s mi voltunk az országban az elsők, akik a hegesztések minőségét gamma sugarakkal ellenőriztük ... — Az emberek? Mi történt velük a termelés fejlesztése közben? Hogyan nőttek hozzá a megváltozott körülményekhez, hiszen ők közben nem cserélődtek, mint a gépek és felszerelések. Az új berendezések kezelésében, a velük való termelésben is nekik kellett és kell helytállni. — Erről külön történelmet lehetne írni. Mi az új gyárat úgy építettük fel, hogy közben a régi termekt és pillanatra sem álltunk meg a munkával. Délelőtt dolgoztak az emberek, délután iskola volt az üzem, ha délutánosok vagy éjszakásak voltak, délelőtt jártak el a tanfolyamokra, átképzőkre, továbbképzőkre. Új mesterségeket tanultak, s megértették: ha olyan berendezéseket gyártanak, melyek a mínusz 160 fokos hideget ugyanúgy kell hogy bírják, mint a plusz 1200 fokos hőt és gyakran 400 atmoszféra nyomásnak kell hogy ellenálljanak, csak kifogástalan munkát végezhetnek. Mert hiába van a gammasugár, az csak a hibát fedezheti fel, a munkát, melyen a mindent átvilágító sugár sem találhat kivetnivalót, az ember végzi. Munkaközösségünk vállalta, hogy az ötéves tervet négy év és öt hónap alatt teljesíti, ami 424 millió lej értékű terven felüli össztermelést és 606 millió lej értékű árutermelést jelent. Munkásaink, mérnökeink, technikusaink önfeláldozó munkájáról beszél az is, hogy tavalyi termelési p""á-ir y""i-1.ért elnyertük az iparág élenjárója címet, és az üzemek között folyó országos versenyben a második helyet. Üzemünket kitüntették a Munkaérdemrend második és az Augusztus 23 Érdemrend első fokozatával. Védjegyünk, a GRIRO ismert az iramiipai, sloboziai, Piatra Neamt-i, craiovai, fogarasi, marosvásárhelyi, pitesti-i és sok más vegyipari kombinát, üzemépítői élt és az országhatárokon túl is. Állandó megrendelőnk a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Görögország és mások... S el kell mondanom még, hogy üzemünk termelése 1972-ben 4,7 szer volt nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt. Olyan munkásaink vannak, mint a munkaérdemrendes Cimbrescu Ioan, aki a harminchármas grivipai harcokban is részt vett, vagy mint a többszörös újító Jean Vasile mester, a tehetséges, fáradhatatlan Popa Mihai mérnök, aki a tervosztályt vezeti a legnagyobb hozzáértéssel... és folytathatnám, de azt tartom, hogy minden ilyen felsorolás egy kicsit igazságtalan, mert nem foghat át mindenkit, pedig megérdemelnék... Kovács N. Erzsébet