Előre, 1973. július (27. évfolyam, 7977-8002. szám)

1973-07-01 / 7977. szám

ELŐRE 4. oldal MUNKATÁRSAINK JELENTIK FEHÉR MEGYÉBŐL VESZTESÉG NÉLKÜLI TERMÉNY­TÁROLÁST HOSSZAN TARTÓ végre kedvező időjárás köszöntött a Maros középső folyásának vidékére is. Úgy kell most a napsütés, a nap­fény, mint aszálykor a víz. Szűkül az árpa, érni kívánkozik a búza s ott a töméntelenül sok szénának való. — Bőven termett takarmány az idén. Tártária határában láttuk, hogy a kaszások alig győzik a munkát, megszámlálhatatlanul sok a szénaboglya, milyen lesz a tartó­sítás a szövetkezetekben? — Lascu Ion mérnökkel, a Fehér megyei mezőgazdasági vezérigazgatóság al­igazgatójával kora reggel, éppen te­repre indulás előtt találkozunk, hozzá intézzük a kérdést. — A kedvezőtlen időjárás elle­nére eddig több mint hatezer hek­tár lóherét kaszáltunk le a terve­zett 8600 hektárból. Valóban jó a termés s örvendetes, hogy az áll­ványos szénaszárítást sikerült meg­honosítani olyan falvakban is, ahol eddig a szénakészítés említett mód­szere nem volt ismeretes. Igen jó eredményeket tud felmutatni ilyen szempontból a tártáriai, szelistyei, confai, alvinci és több más mész is.­­ A here betakarítása eléggé sok munkaerőt követel, a Fehér megyei mtsz-ek nem bővelkednek kaszá­sokban, hogyan sikerül mégis ha­táridőre, tehát még aratás előtt, vé­gezni a szénakészítéssel? — Ahol csak lehet igénybe vesz­­szük a gépi eszközöket. Sajnos, ezt nem tehetjük meg mindenütt, hi­szen az eső áthúzta számításainkat, kézi erőre lesz szükség. Nos, a köl­­ns­ines segítségnyújtás hatékony módszernek bizonyult ilyen szem­pontból is. Vingárd például kevés munkaerővel rendelkezik, ám a szomszédos ohábai és springi mtsz társa segítségére sietett. A szomszé­dos gazdaságok támogatásával le­vághatták a termést az olyan mísz­­ek is, amelyek különben a maguk erejéből erre nem lettek volna ké­pesek. — Ha aratásig végeznek a pillan­gósok betakarításával, kevesebb fennakadás lesz a kalászosok be­gyűjtésében. — Nyilván. Hanem bizonyos ESŐZÉSEK UTÁN problémáink mégis adódnak. A ter­mények tárolásáról lenne szó. Új raktárakról, illetve ideiglenes táro­lóhelyekről kell gondoskodnunk. A néptanácsok segítségével természe­tesen meg kell hogy oldódjék ez a probléma is. Ha szükséges lesz, ide­­ig-óráig a kultúrotthonokat is igény­be vesszük. — Az mtsz-ek milyen raktározási lehetőségekkel rendelkeznek, nem volna jobb inkább az ő segítségük révén enyhíteni a raktározási gon­dokon ? — Gyakorlat volt eddig is a nyá­ri szálláshelyeken levő jószág téli istállóit felhasználni tárolási célok­ra. Természetesen a szálláshelyeket most is berendezzük terményraktá­raknak, de az átvevő központ idei tárolási deficitje mintegy 2000 ton­na s ebből az következik, hogy az összes lehetőségekkel élnünk kell a gabona veszteség nélküli eltartása végett. Véleményem szerint ilyen úton-módon a raktározással kap­csolatos teendőknek teljes egészé­ben eleget tudunk tenni. Volna a­­zonban egy másik probléma, neve­zetesen az alvinci állattenyésztési komplexum helyzete. Nos, ez az ü­­zemegység nem rendelkezik megfe­lelő betakarítási eszközökkel s tá­roló helyiségekkel sem. A fővárosi állattenyésztési kutatóintézet a gyámja. Arra figyelmeztetnénk, hogy ez a termelőegysége a napok­ban meg kell hogy kezdje az ara­tást és még mindig nem rendelke­zik megfelelő raktárakkal. Úgy vé­lem a felettes intézmény kell hogy gondoskodjék az említett alvinci komplexumról. S a kétszáz hektár föld termése korántsem mondható kevésnek, szükséges haladéktalanul intézkedni a raktárak biztosítása érdekében. — Nem egy falu határában lát­tuk, hogy a kalászosok jó része megdőlt, a gépi aratás ilyen helye­ken akadályba ütközik... — Azt tesszük majd, amit a ló­­herésekben, lucernásokban tettünk. Kézi erővel is aratunk, a kombáj­nokat ilyen esetekben cséplésre ál­lítjuk át. A termésben semmiképp sem eshetik kár. BRONZOS MÁZZAL Maroscsesztve fölött beborult az ég. Felszakadnak a felhők. Úgy e­­sik, mintha dézsából öntenék, órá­kon át szünet nélkül. Vészjóslóan emelkedik a folyó szintje. Száz meg száz patak gondoskodik a Maros vizének pótlásáról. A falu feletti dombon hirtelen új meder születik, a lezúduló ár várja magának. Mocs­kossárga agyaglé hőbörög le benne. Ha nem zárulnak el az ég csator­nái, a dühöngő patak elönti a köze­li házak kertjeit, az mtsz udvarát. A traktorosok műhelyében vil­lan a hegesztő pisztoly fénye, csat­tog a kalapács. Hiába a kinti ítélet­idő, a kampánynak idebent nem tud megálljt parancsolni. — Minden kárban van valami ha­szon... Varvara Sabin, a gépállomás csesztvei részlegének vezetője, vigasz­talódik emigyen, mikor az időjárás­ra hivatkozunk — kint volna most a helyünk a határban, dehát a zi­vatar beszorított, addig is, míg fe­dél lesz a fejünk felett, elvégezzük ROZSDA ELLEN az utolsó simításokat a kombájno­kon, talajművelő szerszámokon. — Ezek szerint megkéstek a ja­vításokkal... — Napok alatt végrehajtjuk az ellenőrzés által kimutatott hibák el­tüntetését. Dehát a jó gépeken is lehet tökéletesíteni s ha hiányzik hozzá az alkatrész magunk gondos­kodunk effélékről. Most egy kap­csoló­szerkezet összeállításán dol­gozunk. A lerakatban nem kap­ható. Márpedig enélkül a traktor nem vontatja zökkenőmentesen a szalmabálázókat. Hát magunk állít­juk elő a szereléket. — Sok alkatrész hiányzik? — Nem mondhatjuk. De a kom­bájnok majd csak a mellig érő bú­zában vizsgáznak. Akkor dől el a javítások minősége. Én bízom mun­kánk eredményében. Valamit még szóvá tennénk, nehezen jutunk nit­­robronzhoz... — Vagyis újra be kellene festeni a kombájnokat. Dehát ez másod­rendű dolog... — Azt csak kívülálló gondolja. Annak az ezüstös színű máznak na­gyon is komoly szerepe van a kom­bájnok életében. Ha lekopik a fes­ték, jön helyébe a rozsda. Minden­ki tisztában van ezennek a követ­kezményével. Hát ezért igénylem olyannyira a fémfestéket. — Rendben van, szóvá tesszük mi is. Mert lám eddig is, milyen zordon viszontagságoknak voltak kitéve a gépek. Zúdult rájuk az égi áldás. Márpedig a kombájnok életét mindenképpen meg kell hosszabbí­tani... Odakint lassan alábbhagy a zi­vatar. Eláll az eső. Foszladoznak a felhők. Fogyóban az új patak vízbősége. A műhelyben mintha hevesebben sisteregne a hegesztő­pisztoly s szaporább lenne a ka­lapácsütés... Az Afumati (Ilfov megye) állami mezőgazdasági vállalatban az árpa betakarításával párhuzamosan hordják el a földekről a szalmát, végzik el a tárcsázást s hullatják takaró alá a szemcs­és silókukoricának való magvakat. (N. Bak­ó felvétele) FENNAKADÁS NÉLKÜL. Érkeztünkkor Szentimrén ugyan­csak mosta az eső a napfény felé ágaskodó kalászokat. Szokatlan volt az időjárás. Mire kiléptünk a ter­melőszövetkezet ajtaján, már fel­hők mögül előbukkanó napsugarak érlelték a gabonamagvakat. Sárgul­nak az árpatáblák, alig egy hét, és megindulnak a kombájnok ebben a marosvölgyi gazdaságban is. — Volt esztendő, amikor június végén arattunk — mondotta Dan­­ciu Nicolae, a szentimreiek főmér­nöke — azonban az idei csapadékos időjárás egy-két napra elhalasztot­ta a betakarítás megkezdését. Ép­pen az elmúlt napokban ellenőriz­tük a kombájnok, traktorok, prések javításának minőségét. Mondhatni, elsőrangú munkát végeztek a gépé­szek. — Ám a javítások osztályzatát végül is az aratás után tudjuk meg. — A traktoristák igyekeztek úgy rendbetenni a gépeket, felszere­léseket, hogy a veszteséget a leg­­kisebbre csökkentsék. Elvégeztük a gyakorlati próbákat, és elmondha­tom, hogy nem hullott el sehol egy szem sem. — Amint hallottuk, kitakarították a magtárakat is. — Kitakarítottuk és fertőtlenítet­tük. Emellett két istállónkat, is be­rendezzük ideiglenes tárolónak. Itt még meg kell sürgetnünk a munkát. Aratásig azonban ezek is tárolásra készen lesznek. Szüksé­günk van a raktárokra, mivel a csapadékos időjárás a magvak ned­vességtartalmát növeli, szárítani kell majd a búza- és árpaszemeket.­­ Az aratáshoz szükséges zsá­kot, drótot, üzemanyagot beszerez­ték már? — Nagyrészt igen, a hiányt a na­pokban pótoljuk. Főleg a szalma­­bálák átkötéséhez szükséges drót beszerzése okozott fejtörést. Nem volt ugyanis raktáron. De ezt a problémát is megoldottuk. — Amint az elmondottakból kitű­nik, a gépek készen állnak a beta­karításra. Mi a helyzet a munka­­szervezéssel? — Sajnos, egyelőre nem sok jót mondhatok. Még nem szervezhettük meg a munkacsoportokat, nem tud­juk, hogy kikkel dolgozhatunk. Az emberek többsége a környező vál­lalatokban dolgozik, egyesek az a­­ratás idején veszik ki a szabadsá­gukat. — És ha aratásig nem jelentke­zik senki? — Ez nem fordulhat elő. S ha nem lesz fennakadás, két hét alatt végzünk az árpa és a búza aratá­sával. — Mit ért fennakadás alatt? — Hát ha nem esik az eső, vagy nem romlanak el a gépek. Betaka­rításkor csak ettől félünk. Ember a kombájnra, szekérre mindig jelent­kezik. AZ ÁLLÓ MOZGÓMŰHELY ÉS EGYEBEK... Enyed, Marosakna, Unirea, Mi­­riszló, Tövis, Marosmenti gazdasá­gok. Egyelőre még zöld a búza szá­ra, azonban az árpát már megpör­költék a felhők mögül előbukkanó napsugarak. Amint az itt dolgozó földművesek mondották, július első felében megindulnak az arató­ csép­lők. A gépállomások udvarán ott állnak a frissen festett kombájnok, megjavított prések. Baj van a trak­torokkal. Az unireai gépállomás két erőgépet például a Kolozs megyei építkezési vállalatnak adott át, pe­dig most, amikor a tennivalók so­kasodnak, nagy szükség lenne rájuk itt is. Az aratás mellett ott van a kapálás, a takarmánybehordás és nem mondhatni, hogy az unireai gépállomáshoz tartozó gazdaságok olyan jól állnak ezekkel a munkák­kal. De nincsen minden rendben a marosaknai gépállomáson sem. A hozzátartozó részlegek udvarain nem egy traktor árván áll A pa­pírok szerint nemrég javították meg őket az enyedi gépállomás műhe­lyében, de úgy látszik, az enyedi gépészek csak a saját felszerelésük rendbetételekor végeznek minőségi munkát Egyébként immár idestova hat hónapja áll az említett gépál­lomás udvarán egy mozgóműhely. Javítani hozták ide, azonban elfe­lejtkezhettek róla. Pedig a marosak­naiak ugyancsak sűrűn követelték a műhelyt vissza, mert máskülön­ben nem tudnak megfelelően segít­séget nyújtani a részlegek gépészei­nek. Mindeddig hiábavaló volt a sürgetés. Remélhetőleg, azért még­sem maradnak mozgóműhely nélkül az aratás idejére. Benéztünk néhány magtárba. Nincs minden rendben. Az enyedi gabonaátvevő központ tárolóiban még ott a tavalyi búza és kukori­ca. Pedig aratásig még takarítani, fertőtleníteni kellene, nem beszélve arról, hogy kisebb javítások is szükségeltetnek az építményeken. Az unireai három nagykapacitású tároló sem várja készenlétben az első szállítmányt. Az idő gyorsan pergeti a napokat és még meszelni is kell a magtárakban. Márpedig kapkodással csak tessék-lássék munkát végezhetnek az emberek Fülöp Ernő Román Győző ISKOLAI MUNKANAPOK -AHOGYAN A LEGILLETÉKESEBBEK, A DIÁKOK LÁTJÁK Akik megizlelték a Egyöntetű lelkesedés sugárzik a nyolcadikos kislányok vallomásai­ból. Tömör sorokban, hosszan kí­gyózik a felsorolás a vonalas füzet­lapon, arra a kérdésre, hogy mi­lyen titkok is tárulkoztak eléjük az elmúlt iskolai év folyamán az univerzális hímző , varró- és kony­haművészeti műhelyben. Az első botladozó öltésektől hogyan jutot­tak el az ördöngös keresztszemes hímzésekig hogyan hatoltak be a szabás varrás tudományába. Ki-ki egymaga szabta varrta blúzzal gazdagította ruhatárát. Hímeztek szalvétát, könyvjelzőt varrtak gyermekkötényt, de függönyöket is a tantermek ablakaira. S ma­radt idő még egy kis sütés főzésre is. Hétről-hétre lankadatlan kedv­vel ülték körül a kézimunkaasz­talt, hajladoztak a gáztűzhely mel­lett. Minden műhelygyakorlati nap tartogatott számukra valami új­ ,­donságot. És öltögettek türelmesen, figyelmesen, tudták, nemcsak a maguk, hanem az iskola érdekében munka örömét... is teszik, hiszen a gondos, szép munka értékesebb, s nem mindegy, hogy a jövő évben mennyivel bő­vülhet, gyarapodhat e műhelyek felszerelése. A kiárusított kézimun­kák, dísztárgyak jövedelmének jó­részét ugyanis erre költi az iskola vezetősége. A fiúk már jóval szűkszavúb­bak osztálytársnőiknél. Lakatos­­munkával foglalkoztak az elmúlt tanévben, írják, de bővebb felvilá­gosítással nem szolgálnak külön­böző alkatrészekről. Később tu­dom meg, hogy elektromágnes szek­rények, hordozható satuk készül­tek a lakatosműhelyben. Szűksza­vúságuk mégsem azt jelenti, hogy nem szeretik ezt a mesterséget, azt írják valamennyien, szívesen dol­goznak a műhelyben, érdeklődéssel kóstoltak bele a lakatosmesterség rejtelmeibe. S hogy e fiataloknak valóban si­került megízlelniök a munka örö­mét, hogy életcélt jelentő tartalom­mal telítődött számukra ez a szó­­­termelés, talán mi sem bizonyítja jobban, mint megvallott terveik, vágyaik, az a tudatos igyekezet, a­­mellyel jóelőre készülnek a máris megválasztott hivatásra. Néhány évvel ezelőtt az általá­nos iskolák diákjai előtt még jófor­mán az elméleti líceum volt az e­­gyetlen kecsegtető lehetőség, s ha ez nem sikerült, legfennebb akkor „fanyalodtak" valamilyen szakisko­lára, s a gyárba, üzembe való el­helyezkedés már csak a végső eset­ben jöhetett számításba Nos, a nagybányai 4-es számú általános iskola nyolcadik D osz­tályának tanulói közül ma csupán hárman-négyen készülnek elméleti líceumba. Az érdeklődés középpont­jában a szaklíceumok állnak. A leányok közül néhányan a kereske­delmi iskola felé tájékozódnak. Az osztály tanulóinak mintegy harmad­része pedig egyenesen a termelés­ben akar elhelyezkedni, hiszen mint megállapítják, ha tökéletes szaktu­dásra nem is, de nemi alapismere­tekre, gyakorlati készségre, jártas­ságra feltétlenül szert tettek az is­kolai tanműhelyben dolgozva, nem lesz nehéz hát beilleszkedni a ter­melőmunka, a gyári élet forgatagá­ba. KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRATOK Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke táviratban üdvözölte Mobutu Szesze Szeko Kuku Ngbendu Wa Za Banga hadtesttábornokot, Zair Köztársaság elnökét a köztár­saság függetlenségének XIII. évfordulója alkalmából. Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke táviratban üd­vözölte 80. születésnapja alkalmából Walter Ulbricht elvtársat, a Né­metországi Szocialista Egységpárt elnökét, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának elnökét. Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke fogadta a dán parlament elnökségének küldöttsé­gét, amely Karl Skyttenek, a Fol­­keting elnökének a vezetésével a Nagy Nemzetgyűlés meghívására látogatást tett országunkban. Gheorghe Pana­dlvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Ál­landó Elnökségé­neve tagja, a KB titkára fogadta a Jugoszláviai Dol­gozó Nép Szocialista Szövetsége Szövetségi Konferenciájának kül­döttsége. Stefan Voitec, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnöke ugyancsak fogadta a Jugoszláviai Dolgozó Nép Szocialis­ta Szövetsége Szövetségi Konfe­renciájának küldöttségét. Elutazott a fővárosból a Mozam­biki Felszabadítási Front (FRELI­­MO) küldöttsége, élen Samora Moi­­ses Machellel, a FRELIMO elnöké­vel. A küldöttség a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságának meghívására baráti látogatást tett hazánkban. Visszaérkezett a fővárosba a Mű­szaki-anyagi, Ellátásügyi és Álló­­alap-gazdálkodás Ellenőrzési Mi­nisztérium küldöttsége, amely élén Maxim Berghianu miniszterrel lá­togatást tett Lengyelországban. A Román-Szovjet Barátság Há­zában megnyílt A Szovjetunió — a turizmus országa című kiállítás. Az Országos Testnevelési és Sporttanácsnál folytatott megbeszé­lések után, Románia és a Német DK képviselői megállapodást írtak alá a sport terén való együttműkö­désről az 1973 és 1980 közötti idő­szakra. Televízióműsor VASÁRNAP I. műsor: 1. JO. Reggeli köszöntő 11.30 Pionír-híradó 9.25­­.Folytatásos, film, Daktari 9.50 Faluműsor 1.1.00 VI VÖY VR NYELVŰ ADÁS 12.30? Katonai­ adás 13.Go!­ Vasárnapi album Bacau­­ban 16.40 Folytatásos film. Az idő alagútja XIII. 17.30 Ének a hazáról. Megyekö­zi kórusverseny 19.05 Ezeregy este 19.15 Tévé-híradó 19.30 NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK, ROMANIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSA­SÁG ÁLLAMTANÁCSA EL­NÖKÉNEK LATOGATÁSA NÉMETORSZÁG SZK-BAN — filmriport 20.10 A labdarúgó Románia Ku­pa torna döntője. Helyszíni közvetítés a fővárosi 23 Au­gust stadionból 22.00 Kanadai útinapló 22.15 Tévé-híradó 22.25 Csodálatos vakáció. Köz­reműködik: Carmen Stanescu, Rodica Popescu, Dem. Rádu­­lescu, Mihai Fotino, Anda Calug.ureanu, Mihaela Mihai, Florin Bogardo, Maria Bu­­taciu, Aurelian Andreescu HÉTFŐ 1. műsor: 17.30 Francia nyelvlecke 6. (is­métlés) 18.00 Telex 18.05 Napirenden: Gorj megye 18.20 Otthonunk 19.00 Színikritika 19.20 Ezeregy este 19.30 Tévé-híradó 20.00 A hét dala 20.05 Műsorelőzetes 20.10 Tévé-ankét: A „hosszú­­távfutó" következetessége 20.50 A tévé irodalmi-művé­szeti szemléje 21.30 Folytatásos film. A három testőr legújabb kalandjai IV. 22.30 Napi eseménykrónika 22.40 Rivalánfény ...és akik többet vártak A célnak, a fiatalok munkára nevelése elvének változatlanul kell érvényesülnie az elméleti líceumok gyakorlati oktatásában is. Az ide­iratkozó fiatalok jórészt ugyan döntött már jövőbeni terveit illető­en, főiskolai egyetemi álmokat dédelget. Napjaink gyakorlata vi­szont mindennél ékesebben bizo­nyítja, hogy társadalmunknak nem íróasztalt őrző hivatalnokokra, hanem munkára termett gyakorlati szakemberekre van mindenekelőtt szüksége az élet minden területén. A munkára nevelés pedig az isko­lai gyakorlati tevékenységben gyö­kerezik. Elméletben mindezzel tisztában vannak diákok és tanárok egy­aránt. De hogyan is fest mindez a valóságban ? Lássuk hogyan látják ezt a Gheorghe Șincai líceum har­madéves leányai: ,,A háztartási műhelyben vég­zett gyakorlati órák szinte egyet­len programja a palacsinta-sütés, ha akad még időnk nagyritkán, va­lami egyéb süteményt is készí­tünk." „Amikor év elején ezt a gya­korlati formát választottam, azt reméltem, hogy a modern háztartás sok fogását lesz alkalmam itt elsa­játítani. De csak a palacsinta-sü­tést tanultam meg. Igaz, azt aztán tökéletesen." ..Olyan egyszerű, könnyen össze­állítható, ízletes ételféleségek el­készítését kellene hogy megtanul­juk, amelyeket jövendő háztartá­sunkban egész életünkben felhasz­nálhatunk." Munkások, orvosok, mérnökök, technikusok válnak ezekből a lá­nyokból az elkövetkezendő évek során, egyszóval dolgozó nők, s u­­gyanakkor háziasszonyok, család­anyák. De hol az a család, amely képes csak palacsintán élni? S ha már itt tartunk, nem szabad meg­feledkeznünk egy lényeges szem­pontról Köztudomású, hogy milyen nagy szerepet játszanak napjaink­ban a nők országunk gazdasági éle­tében is hogy egyre fontosabb sze­rep hárul rájuk a termelő munká­ban. Nem volna célravezetőbb in­kább e termelőmunka felé irányí­tani az ifjú leánynemzedéket is már az iskolában. Bizonyára hasz­nos volna, a háziasszonyi teendő­kön kívül bizonyos szakmai isme­retekkel, gyakorlati tudnivalókkal is felvértezni őket Minek hát e sok palacsinta ? A lányok megértőeknek bizonyulnak e tekintetben ! „Ez az egész már rég unalmassá vált számunkra, de hát nemcsak a mi előnyeinket, hanem az iskola előnyeit is szem előtt kell tartani, ugyanis a mi gyakorlati munkánk, szerintem, nem annyira a mi ja­vunkra válik, mint inkább az isko­la önfenntartási, fejlesztési költsé­geit fedezi a munkánkból szárma­zó bevétel". (A palacsintát ugyanis szünetben kiárusítják az iskola ud­varán.) Némiképp hasonló a helyzet az említett osztály fiainak műhelygya­korlati tevékenységével is. Bár a lakatosmesterség néhány elemi mű­veletét sikerült elsajátítaniuk, meg­lehetős biztonsággal kezelik a leg­fontosabb szerszámokat, valahol kénytelen-kelletlen meg is rekedtek ezen a szinten. Idézzünk csak val­lomásaikból : „A lakatos mesterséggel kapcso­latos tudnivalókat próbáltuk meg­ismerni. Nem sok sikerrel, mert egyoldalú a munka, amit végzünk“. „Egész év folyamán víz- és gázve­zetékek rögzítésére szolgáló, úgy­nevezett tartóbilincseket készítet­tünk, munkánk néhány egyszerű műveletre korlátozódott csupán : fűrészelés, kalapálás, reszelés." „Gyakorlati tevékenységünk, eb­ben a formában, szerintem nem felel meg a követelményeknek, sőt bizonyos mértékig elidegeníti a di­ákot az illető szakmától. Mindezt pontosan össze tudom hasonlítani az üzemekben és gyárakban lévő gyakorlattal, mert — nem dicsek­vés szándékával mondom. — több nyáron át a gyárban dolgoztam. Lehetőséget kellene hogy adjanak nekünk arra, hogy alaposabban megismerhessünk egy-egy szak­mát." Az iskola igazgatóságán megtud­tam aztán, hogy a munka meg­szervezésében igazodniok kell a vállalatokkal kötött szerződések­hez, mert másként nem tudják ér­tékesíteni a diákok „gyártmányait." Az értékesítés pedig, úgy látszik, mindennél fontosabb az iskola szá­mára. Ami igaz, az igaz, sokat fejlődött, gyarapodott az eltelt néhány év so­rán a Gheorghe Șincai líceum. El­sőkként tértek át az úgynevezett kabinet-rendszerű oktatásra, számos szemléltető eszközt, felszerelést vá­sároltak, s közben nem feledkeztek meg a tanműhelyek tökéletesítéséről sem. Ezért csak dicséret illetheti őket. A tanítási módszerek javítá­sának pedig természetesen a diákok a haszonélvezői mindez az ő ja­vukra történik, sajos, a jelek sze­rint azonban egy kicsit a gyakorlati oktatás kárára. Márpedig a gyakor­lati oktatásnak jól körülhatárolt, a mindennapi élet követelményeinek alárendelt célja van s azt hiszem, bizonyosra vehetjük, hogy a diáko­kat rövidítjük meg egyéb célok, ha mégoly nemesek is, puszta esz­közeivé alacsonyítva ezeket az érté­kes iskolai munkanapokat. Jakab Márta 1973. JÚLUS 1. VASÁRNAP MÁR EXPORTFELADATOKAT IS VÁLLALHATNAK... (Folytatás az 1. oldalról é­pításához,, hogy valóban Ciuchina­ mérnöknek kiemelkedő szerepe van az udvarhelyi cérna gyártási tech­nológiájának a kidolgozása, a szer­vezési intézkedések bevezetése kö­rül.) — Szeretném külön kihangsúlyoz­ni, hogy mi a gyártási folyamatban egyforma igényességgel munkáljuk meg a hazai és külföldi vevőkhöz eljutó termékeinket. Amikor a kül­földi partnereinket megszereztük, il­letve megkaptuk, ez nem jelentette új technológiák, magasabb minőségi követelmények alkalmazását. A­­zért esett ránk a külföldi partnerek választása, mert megfelelőnek ta­lálták a belföldi piacokon forgalom­ban levő cérnaféleségeinket. Hogy mi azért mégis fokozott figyelem­mel követjük az exportra kerülő termékeink gyártását, további sor­sát, annak érthető oka van: kezdet­től fogva hírnév kialakítására tö­rekszünk a határon túli vevőink kö­rében is. S mintha csak illusztrálni akarná a tényállást, a műszaki igazgató éppen elhangzott szavait, belép Ber­­ze Aladár kereskedelmi aligazgató kezében az egyik izraeli partner te­lexe, amelyben kéri — amennyiben lehetséges — a hónap végére ese­dékes szállítmány tíznapos előreho­zását. A két szakember párperces beszélgetésének a végén megálla­podnak a válasz tartalmában. Le­hetőség van a kérés teljesítésére. — Van ebből valamilyen anyagi hasznuk? — kérdem a kereskedelmi igazgatótól. ■ — Legfennebb annyi, hogy tíz nappal hamarább kapjuk meg a ter­mékek ellenértékét, de mi nem is ezért, hanem sokkal inkább a vár­ható­­erkölcsi nyereségért határoz­tunk így. “Mert hei­figsák, a jelenlegi partner kívánságot témnsítettük ez­zel, de valószínűleg sikerült őt a jövő számára is megnyerni, s talán rajta keresztül újabb partnereket szerezni. Ha hasonló eseteket egyelőre nem is tudnak Székelyudvarhelyen nagy számban említeni, arra máris büsz­kék a cérnagyáriak, hogy mindezi­­deig nem volt egyetlen reklamáció sem külföldről, s hogy eddig sike­rült valamennyi határidő betartása, a szállítmányok időben történő in­dítása. Sőt, az első öthavi export­feladatok elemzéséből kiderült, hogy még valami előnnyel is rendelkezik a gyár a kötelezettségek teljesítésé­ben: május végéig az export­telje­sítmény 117 százalék. A gyár harmadik terméke a mű­anyag és gyapot keverésű Sicofir cérna egyelőre még a hazai vásár­lók előtt is eléggé ismeretlen, pe­dig talán ez érdemelné a legna­gyobb figyelmet. A rendkívül erős és mutatós cérna legnagyobb gaz­dasági előnye, hogy kétharmad részben műanyagból készül — te­hát jóval kevesebb import-gyapotot igényel — ugyanakkor a gyapot­­cérnákhoz hasonlóan bírja a vasa­lást, ami lehetővé teszi a konfek­cióipari felhasználást is. Az exportfeladatok példás tel­jesítése csak egyik vetülete a cér­nagyári eredményeknek: a felszaba­dulás közelgő évfordulója tisztele­tére itt is egyre jobb munkasikerek születnek. Az év első öt hónapjában terven felül 17 tonna fonalat és hét tonna cérnát gyártottak, s az előze­tes számítások szerint Augusztus 23-ig a terven felül gyártott áru­­mennyiség értéke meghaladja a há­rommillió lejt.

Next