Előre, 1973. december (27. évfolyam, 8107-8132. szám)

1973-12-01 / 8107. szám

ELŐRE 2. oldal NICOLAE CIA­ULESCU El­VTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Jóval nagyobb terméstöbbletet ér­hettünk volna el, ha minden mun­­kaszektor maximális kapacitással dolgozik, maradéktalanul kiaknázva a román gazdaság rendelkezésére álló mai lehetőségeket. A különböző üzemlátogatások so­rán, a párt- és állami aktívával folytatott beszélgetésekben, a me­gyei pártaktívákkal tartott gyűlése­ken, valamint a Központi Bizott­ságnál a megyei első titkárokkal, gazdasági vezetőkáderekkel lezajlott tanácskozásokon tett megállapítá­saimból világosan kitűnt, hogy ki­tartóbb, konkrétabb szervezőmun­kával mindezeket a hiányosságokat el lehetett volna kerülni. Minden szükséges feltételünk megvan ahhoz, hogy felszámoljuk a még meglévő hiányosságokat, hogy javítsuk egész tevékenységünket és példásan tel­jesítsük a pártszervek és -szerveze­tek, a gazdasági szervek előtt álló feladatokat. vításról van szó, bár ennek is meg­van a maga jelentősége, hanem mindenekelőtt a termelési rend és fegyelem megteremtéséről. Érdemes megjegyezni, hogy az iparban­­ foglalkoztatott produktív személyzet munkaideje egyetlen percének az elvesztegetése 3,3 mil­lió lej értékű termelést jelent. Szá­mítsák össze, hány perc megy ve­szendőbe minden vállalatban, hány perc megy veszendőbe a gazdaság viszonylatában naponta, és látni fog­ják, hogy milyen nagy károkat szenved a nemzetgazdaság a szer­vezési hiányosságok, a fegyelme­zetlenség miatt, ami számos munka­helyen még mutatkozik. Egyébként nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy több gondot kell fordítani a munkafe­gyelem kérdésére. A leghatározottabban véget kell vetnünk ezeknek az állapotoknak. A pártszervezeteknek és szakszer­vezeteknek, az ifjúsági szervezetek­nek jobban kell teljesíteniük ez irányú kötelezettségeiket, meg kell érteniük, hogy — a vállalatok ve­zetőségeivel együtt — nekik kell biztosítaniuk a rendet és a fegyel­met. Nem szabad tűrni a vállalatok üzemeltetési normáinak és szabá­lyainak semmiféle megszegését. Az ország törvényeinek értelmé­ben megfelelő súlyt fektetve a ter­melés és a munka jó megszervezé­sére, a fegyelem erősítésére, eltö­kélten arra kell törekednünk, hogy csökkentsük a túlórák számát, ame­lyek teljesen indokolatlanok a ter­melési kapacitások és a munkaidő kihasználási fokához viszonyítva. Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy túlórázás rendszerint csak a Munkatörvénykönyvben előírt fel­tételek között legyen, s csak akkor, amikor lehetőség van a tervfelada­tok túlteljesítésére. A tervet a nor­mális munkaprogramban, a kijelölt időben, és nem túlórázással kell megvalósítani. Még akkor is, ha többlettermelés kérdése merül fel, meg kell néznünk, biztosítva­­van-e a kiegészítő műszaki-anyagi ellátás, történt-e anyagi megtakarítás, ami lehetővé teszi a túlórázást, bizto­sítva van-e a gyártandó termékek forgalmazása. Azokban a szektorokban, ahol a termelés nem folyamatos, a techno­lógiai folyamatok sajátosságai ezt nem kívánják meg, el­ kell kerülni, hogy vasárnap és törvényes szünna­pokon dolgozzanak. Nem szabad többé megengednünk a munkatör­vények megsértését és a termelési fo­lyamat felbomlását indokolatlan és semmit sem hozó túlórázás miatt. Az építkezésnél természetesen, te­­k­intettel a munka sajátosságára, a­­ törvényes­­rendelkezéseknek meg­felelően, bővített programmal fog­nak dolgozni, megfelelőképpen kom­penzálva a végzett munkát. Tulaj­donképpen az iparban is alkalmaz­nunk kell a bányaipari szektorban elhatározottakat: vasárnap és a tör­vényes szünnapokon foglalkozzanak a berendezések és a gépek kar­bantartásával és javításával. Be kell vezetnünk ezekben a na­pokban egy kötelező váltást a me­chanikai szektorban, a gépek és be­rendezések karbantartási szektorá­ban, s e szektorok személyzete a hét folyamán kapjon szabadnapokat. Határozottabban kell alkalmazni a X. kongresszusnak a termelési koncentrációra, szakosításra és koo­perációra vonatkozó irányelveit. Ez a feladat különösen a gépgyártásban vetődik fel. A gépipari koordinálási tanácsnak haladéktalanul intézke­déseket kell tennie egy már 1974- ben alkalmazandó program kidol­gozása érdekében az összes vállala­tok profitálása és szakosítása, a kis egységek erőteljes gazdasági egy­ségekbe történő koncentrálása céljá­ból. Hogy világosabb legyek, arról van szó, hogy az ugyanolyan profilú kis ipari egységeket — amelyek kü­lönböző minisztériumokhoz tartoz­nak, beleértve a helyi iparét, a kis­ipari szövetkezetekét is — fokozato­san életképes nagyvállalatokba tö­­mörítsük, amelyek magas technikai színvonalú munkálatokat tudnak végezni. Mint ahogy azt már nem egyszer hangsúlyoztam, megengedhetetlen a nálunk tapasztalható felaprózódás, az, hogy ennyiféle kis egységet léte­sítünk, több megyéből hozhatnék fel idevágó példákat. A Központi Bizottság tagjai ismerik ezeket, ezért nem akarok itt elidőzni. A kon­centrálás kötelező gépiparunk fejlő­déséhez. A 740—750 ezer gépipari alkalmazott közül 280 ezer más mi­nisztériumok keretében dolgozik, a helyiiparban és a szövetkezetek­ben. Íme, ezért kell e feladatokat határozottan teljesítenünk, és gyor­sabban végrehajtanunk a termelés koncentrálását. Úgyszintén a ta­nácsnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy jobban teljesítse az e területen felmerülő különböző koordinálási problémák operatív megoldásával kapcsolatos feladatait. Intézkedési programot kell kidol­gozni a kooperáció és a termelési szakosítás javításáért a vegyipar, a könnyűipar és más ágazatok tekinte­tében is. Az 1974. év egész tevékenységünk homlokterébe állítja a gazdasági hatékonyság növelésének, a termék­­minőség javításának, a kiadások csökkentésének, a vállalati haté­konyság fokozásának a feladatát. A munkatermelékenységet az elő­irányzat szerint 1974-ben 1973-hoz képest 9,6 százalékkal kellene nö­velnünk, de ennél valamivel többet kell elérnünk. Igyekezzünk, hogy legalább tíz százalék legyen. A mi­nisztériumok, az ipari központok, a vállalatok tehát a leghatározottab­ban szorgalmazzák a termelés gé­pesítését és automatizálását, a gyár­tástechnológiák korszerűsítését, a munka tudományos megszervezését a munkaerő ésszerű elosztását, elsősorban a termelőszektorokban. Minden intézkedést meg kell tenni annak a feladatnak a meg­valósítása érdekében, hogy csök­kentsük a még mindig magas ter­melési költségeket, anyagi költsége­ket. A köztársasági iparnak a jö­vő esztendőben a termelési költsé­gek csökkentése révén több mint kilencmilliárd lejt kell megtakarí­tania, amiből csaknem nyolcmil­­liárdot az anyagi költségek leszo­rításával kell megvalósítania. En­nek érdekében mindenütt többet kell foglalkozni a fajlagos nyers- és segédanyagfogyasztások csökkenté­sével, elsősorban a fém megtakarí­tásával, a termékek újratervezése és a gyártástechnológiák tökéletesí­tése, valamint a jelenlegi normák­nak a modern műszaki haladás arányában történő felülvizsgálása révén. Úgyszintén határozottan csökkenteni kell a fajlagos fogyasz­tást a kohászatban, a vegyiparban, a könnyűiparban, a faiparban, az építőiparban, hogy felszámoljuk a pazarlást a termelésben és a cso­magolóanyagok használatában. Gazdaságunk általános hatékony­sága növelésének egyik lényeges fel­tétele az összes termékek minősé­gének radikális javítása. A terme­lés minőségi színvonalának emelé­séért küzdeni elsődleges és minden­napos feladat az összes ipari mun­kaközösségek, munkások, szakembe­rek, gazdasági vezető káderek, párt­szervek és -szervezetek számára. Egész népünk hazafias feladata ez! Ezt a célkitűzést egyrészt a ter­melési folyamat tökéletesítésével, másrészt a minőségellenőrzés igé­nyességének a növelésével kell el­érnünk. Az utóbbi időben számos ilyen példát említettem, ismerik őket, nem kívánok megint kitérni rájuk. A minisztériumoknak gon­doskodniuk kell a mérőműszerekről és felszerelésekről, az összes termé­kek minőségének ellenőrzéséhez, a szükséges ellenállási és működési próbák megfelelő végrehajtásához. Egyébként ebben a tekintetben tör­vényeink vannak — és én nyoma­tékosan felhívom a minisztériumok és a vállalatok figyelmét, hogy te­gyék meg a szükséges intézkedése­ket a törvényes előírások szigorú betartásáért. A minőségi felügyelő­ségeknek és a megrendelő vállala­toknak pedig kötelességük jobban megszervezni a termékek átvételét, nem szabad szemet hunyniuk az észlelt hibák felett, semmilyen ürüggyel nem szabad átvenniük nem megfelelő gépeket és berende­zéseket. Nagyobb rendet kell teremteni a hitelesítési tevékenységben is, hogy többet ne fordulhasson elő olyan termékek gyártásba vétele, amelyek sorozatgyártásra nincsenek megfelelően, előkészítve. Az­ alapve­­tő termékek­ esetében a hitelesítést az Államtanács törvényerejű rende­letévé­ kinevezett­­különbizottság­nak kell végeznie. A minisztériumoknak, az ipari központoknak, a vállalatoknak, a pártszerveknek és -szervezeteknek, a dolgozóknak egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a minőség javításáért vívott harc a jelenlegi szakaszban nemzet­gazdaságunk, egész társadalmi hala­dásunk alapvető kérdése. Az 1974. évi tervben rendkívül fontos helyet foglal el a tudomá­nyos kutatás fejlesztése, a korszerű tudomány és technika vívmányai­nak gyors bevezetése a termelésben. Feladatokat irányoz elő gyártási technológiák kidolgozására új acél­márkák és hengerelt termékek, új típusú szerszámgépek és készülékek, nagykapacitású szállító eszközök, jobb tulajdonságokkal rendelkező építőipari berendezések, új típusú hajók és mezőgazdasági felszerelé­sek megvalósítása céljából. Az elekt­ronikai iparra nagy feladatok há­rulnak a szerszámgépek vezérlő be­rendezéseinek és a termelés auto­matizálási berendezéseinek gyártá­sa, az új típusú mérő- és ellenőrző készülékek előállítása tekintetében. A terv azt a feladatot rója a vegy­iparra is, hogy új, jobb minőségű termékeket állítson elő. A korszerű ipari termelésnek ezek a célkitűzé­sei központi feladatai az összes tu­dományos kutatóintézeteknek, or­szágunk valamennyi tudományos dolgozójának és szakemberének, akiknek legfőbb hivatásuk közvet­lenül hozzájárulni az összes ipar­ágak műszaki fejlesztéséhez, ipa­runk tökéletesítéséhez és korszerű­sítéséhez. A műszaki-tudományos kutatás­nak hozzá kell járulnia a licenc alapján gyártott egyes termékek integrációja terén mutatkozó késés gyors behozásához, e termékek ha­tékonysági mutatóinak eléréséhez. A jövő évi műszaki tervnek bizto­sítania kell a befejezett kutatások maximális hasznosítását, termelési alkalmazását. Már 1974 első felében be kell fejezni az 1975-re és a kö­vetkező évek perspektívájában elő­irányzott termékek és gyártás­tech­­­nológiák felújításának és korsze­rűsítésének a programjához kapcso­lódó kutatási és tervezési akciókat. A kutatómunka e kérdései, ame­lyekről szóltam, szorosan kapcsolód­nak a tudományos vívmányok ter­melési alkalmazásához, gyártástech­nológiáink és technikánk tökélete­sítéséhez. De nehogy azt higgye va­laki, hogy lebecsüljük a kutatómun­ka másik, általánosabb vonatkozá­sát, vagyis az alapkutatást, amely­nek nagyobb perspektívában kell megragadnia országunk haladásának és az emberiség általános haladá­sának problémáit. A Tudomány- és Technológiaügyi Országos Tanács és a központi ku­tatóintézetek lássák el teljesebb mértékben hatáskörüket a kutató­munka irányításában és egybehan­golásában, ellenőrizzék igényeseb­ben a tudományos és technológiai tervfeladatok megvalósításának, a kutatási eredmények termelési al­kalmazásának módját. A jövőben a műszaki tervet a termelési terv előtt kell összeállítani, hogy a gyár­tási feltételeket már kidolgozott technológiák alapján állapítsuk meg.­­A tudomány csakis így­ járul­hat hozzá valóban hatékonyan gazdaságunk gyors ütemű és modern alapokon történő fejlesztéséhez. A vállalatok, az ipari központok és minisztériumok vezető szervei u­­gyanúgy kövessék nyomon a mű­szaki terv megvalósítását, mint a termelési terv teljesítését. Az 1974. évi terv példás teljesí­tése döntő mértékben függ a ter­melés jó műszaki-anyagi ellátásá­tól, a nyers- és segédanyagforrások, ésszerű és gazdaságos felhasználá­sától. Meg kell mondanom, hogy gazda­sági tevékenységünk idén észlelt, fo­gyatékosságainak jó része a gazda­ság jó menetelének e döntő szek­torában történt hiányosságoknak és hibáknak tulajdonítható. Az 1974. évi terv biztosítja a szükséges eszközöket a termelés megfelelő körülmények közötti le­bonyolításához. Egyébként ezt az idei terv is biztosította, csakhogy nem fordítottunk kellő figyelmet az idejében történő és jó ellátásra. Első gondunk az kell hogy legyen, hogy megtegyük az intézkedéseket a nyersanyag és a félkésztermékek leszerződésére és ü terítés leszállí­tására az egész nemzetgazdaság és külön-külön minden egyes vállalat szintjén. Ugyanakkor az Ellátásügyi Minisztériumnak és az Állami Terv­bizottságnak a gazdasági miniszté­riumokkal együtt meg kell sürgetnie a fogyasztási normák javításával kapcsolatban már régebben kije­lölt feladatok teljesítését a modern technológiák alapján, meg kell gyorsítania a segédanyagok, az alkat­részek, a géprészek és a gépek ti­pizálási munkáját, gondoskodnia kell a helyettesítők szélesebb körű alkalmazásáról. Amint itt hallhat­­­ták, csupán a vegyipari különleges acélok gyártási szektorában 30 000 különféle márka és típusméret léte­zik. Még a 15 000 is, amelynek meg­maradását az elvtársak elhatároz­ták, túlzottan sok. El kell jutnunk nem egy tízezres, s nem egy ezres választékú, hanem ennél sokkal szű­­kebb tipizáláshoz. Enélkül nem szer­vezhetjük meg az eredményes, mi­nőségileg megfelelő gazdasági ter­melést. A gazdasági kádereknek, a párt- és állami szerveknek meg kell érteniük, hogy a kiutalt eszkö­zökkel történő megfelelő gazdál­kodás nem csak az ellátási részle­gek ügye, hanem általános gazda­sági feladata minden minisztérium­nak, minden ipari központnak és vállalatnak, minden egyes dolgozó­nak.­­ Az ellátási kérdések minél jobb megoldása szükségessé teszi, hogy fokozott erőfeszítések történjenek új nyersanyag-tartalékok feltárásá­ra, a megfelelő technológiák kidol­gozására ahhoz, hogy a kisebb hasznos tartalmú vagy a nehezeb­ben kiaknázható anyagforrásokat is hasznosíthassuk. Az Ellátásügyi Mi­nisztériumnak, az Állami Tervbi­zottságnak állandóan ismernie kell, hogyan biztosítják a terv anyagi bázisát, és operatívan közbe kell lépnie valahányszor rendellenesség mutatkozik az ellátási folyamatban. A Központi Bizottság Végrehajtó Bizottsága nemrégiben intézkedése­ket hagyott jóvá a segédanyag- és termékkészletek szabályozásának javításáról a tervelőirányzatokkal összhangban. Már a következő terv számára javítani kell bizonyos ter­melési készleteket, el sem lehet képzelni zökkenőmentes munkát egy vagy két napra szóló termelési kész­lettel. Még ha vannak is tervtarta­lékaink, fokozatosan el kell jutnunk oda, hogy minden ág és alágazat számára biztosítva legyenek a ter­melési folyamathoz szükséges kész­letek, amit egyébként már régeb­ben elhatároztunk. íme, miért tar­tom szükségesnek a probléma elem­zését és a helyzet javítását már 1974 elejéig. Az Ellátásügyi Minisz­térium, a többi központi szerv min­dig legyen tisztában a gazdaság készleteivel, és cselekedjen gyor­san azok újraelosztása és hasznosí­tása érdekében, a termelési szük­ségletekkel összhangban. AZ 1974. ÉVI TERV BIZTOSÍTJA A NEMZETGAZDASÁG GYORS ÜTEM­­ TOVÁBBFEJLŐDÉSÉT, A X. KONGRESSZUSON ÉS AZ ORSZÁGOS KONFERENCIÁN KIJELÖLT PROGRAM VALÓRA VÁLTÁSÁT Tisztelt elvtársak! Az 1974. évi terv- és költségvetés tervezete biztosítja a X. kongresz­­szuson és az Országos Konferencián kidolgozott program következetes valóra váltását,, a nemzetgazdaság még gyorsabb ütemű fejlődését, az egész gazdasági-társadalmi tevé­kenység minőségi színvonalának e­­melését. A dolgozó tömegek bevo­násával szervezett elemzések és viták az előirányzatok megalapozá­s terv előirányzatai biztosítják nemzeti vagyonunk további fejlő­dését, a gazdaság struktúrájának javítását és korszerűsítését, a tár­sáért, több variáns megvizsgálása a legmegfelelőbb kiválasztásáért és az, hogy a gazdaságfejlesztési objek­tumok kidolgozásának egész mun­káját a párt irányította, reálissá teszi az 1974. évi tervet, amely így megfelel nemzetgazdaságunk lehe­tőségeinek, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom útján való előrehaladás követelményeinek. A terv szerves egységbe kapcsol­ja a gazdasági és társadalmi tevé­kenység különböző oldalait. Az évi­sadalom anyagi és emberi erőfor­rásainak egyre ésszerűbb és haté­konyabb hasznosítását, az ötéves terv előirányzatainak maradéktalan, tervet első ízben bontottuk fel á­­gakra és alágazatokra. Tekintettel az ipari központok növekvő szerepé­re a gazdasági folyamatok irányítá­sában, elhatároztuk, hogy 1974-től kezdve az ipari központok az egy­séges országos tervben kapjanak közvetlen feladatokat. Úgyszintén belefoglaltuk a tervbe a megyék szerinti területi profilú fejlesztés feladatait is, sőt határidő előtti megvalósítását a nép életszínvonalának emelése te­rén. Románia Szocialista Köztársaság 1974. évi gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő mutatói • Megjegyzem, hogy a külkereskedelemre vonatkozó adatok — mind az exportnál, mind pedig az importnál — tükrözik az áralakulást a nemzetközi piacon, ahol — mint ismeretes — az utóbbi időben jelentős emelkedések mu­tatkoztak. 1973 1974 százalék ------------- --------------------------------- 1974/1973 M.E. Előzetes ötéves Jelenlegi (3. oszlop, adat­terv szint 1. oszlop) A , B 12 3 4 1. Ipari össztermelés " milliárd lej * 429,2 473,7 501,0 116,7 2. Mezőgazdasági össztermelés­­ milliárd lej 93,2 113,2 113,2 121,5 3. Áruszállítás összvolumene milliárd tonna km 108,3 146,6— 120 110,8 160,1 4. Nemzetgazdasági összberuházás milliárd lej 102,7 117,3 121,3 118,1 amiből: — építés-szerelés milliárd lej 48,4 48,9 50,4 104,1 5. Külkereskedelem összvolumene millió valutalej 34 739 32 937 49103 141,3* a) Export összesen millió valutalej 18 066 18145 25 934 143,5* Ebből: . , i« __—■ — szabad deviza millió valutalej *092 8 189 14 268 »1 - 176,3* b) Import összesen millió valutalej 16 693 * ' 14792*“ 7 23 169 138,5** Ebből: — szabad deviza millió valutalej 8 012 5 748 12 082 150,8 8. Munkatermelékenység a köztársasági iparban lej/alkalmazott 197 490 214 900 216 600 109,6 7. Alkalmazottak össz-száma ezer 5 780 5 895 6 030 — 8. Kiskereskedelmi árueladás mennyisége a szocialista kereskedelemben milliárd lej 117,3 126,3 128,7 109,7 9. A lakosságnak végzett szolgáltatások volumene milliárd lej 22,6 24,1 25,6 113,3 10. Az 1000 lejes árutermelés kiadásai­­ a köztársasági iparban lej 8­ 48,9 825,5 825,5 97,2 amiből: — anyagráfordítás lej 707,0 687,3 687,3 97,2 11. Nemzeti jövedelem milliárd lej 291,8 322,4 334,5 114,6 12. Fizetésekből származó jövedelem milliárd lej 119,8 132,1 134,0 111,9 13. Az egy lakosra jutó reáljövedelem lej havonta 835 875 907 108,6 AZ 1974. ÉVI TERVELŐIRÁNYZATOK SIKERES MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FŐBB FELADATAI Szeretnék kitérni néhány olyan kérdésre, amelyektől véleményem szerint a fenti előirányzatok példás teljesítése függ. A következő esz­tendőben ezekre kell összpontosíta­nunk erőinket. Nemzetgazdaságunk egyik köz­ponti célkitűzése a termelőkapaci­tások minél jobb kihasználása, az új létesítmények tervezett műszaki - gazdasági mutatóinak határidőre történő elérése. Mint láthatták, a terv nagyobb súlyt fektet a terme­lőkapacitások intenzív kihasználá­sára. Hogy még jobban kitűnjön e kérdés döntő fontossága, jó ha meg­jegyezzük, hogy a termelőkapacitá­sok kihasználási mutatójának mind­össze egy százalékos növelésével 5 milliárd lejes többlettermelés érhe­tő el. a tervezett paraméterek el­érési határidejének egy hónappal való előrehozása hozzávetőleg 3 milliárd lej többlettel járna. Mint tudják, nagy beruházási vo­lument realizáltunk, sok új vállala­tot építettünk fejlett technikai do­tációval , és mindent meg kell tennünk e kapacitások maximális kihasználásáért. Egyébként nem véletlen, hanem a termelőkapacitá­sok, az állóalapok fejlesztésének eredménye, hogy az 1974. évi terv az ipari termelés 16,7 százalékos nö­vekedését irányozza elő; azt tükrözi, hogy reális lehetőségünk van e túl­szárnyalás elérésére. Egyébként, ha emlékeznek, Florescu elvtárs elmon­dotta itt, hogy műszálból és műrosz­ból a jövő évben kilencven száza­lékkal termelünk többet mint ed­dig, mégpedig nem különleges in­tézkedések nyomán, hanem annak következtében, hogy az idén üzembe helyeztünk új kapacitásokat, ame­lyek biztosítani fogják ezt a növeke­dést. Értsük meg, kötelességünk a munkásosztály, a nép iránt mindent megtenni azért, hogy ésszerű­en ki­használjuk a létrehozott kapacitá­sokat, maximális termelést nyerjünk az utóbbi évek folyamán termelésbe állított állóalapokból. Az e téren fennálló helyzet javítása érdekében minden minisztérium, ipari köz­pont és vállalat köteles a legmesz­­szebbmenő körültekintéssel ele­mezni a helyiségek kihasználási fo­kát, és minden intézkedést megten­ni azok lehető legésszerűbb és maximális hatékonyságú kihaszná­lásának biztosításáért. Gyorsan és erélyesen intézked­nünk kell a technológiai folyamatok tökéletesítéséről és a maximális pa­raméterek elérését gátló szűk kő­­keresztmetszetek kiküszöböléséről. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gépek, berendezések és felszerelés idejében történő és pél­dás javítására, karbantartására, a szükséges pótalkatrészek biztosítá­sára. Még egyszer rendkívül ko­molyan fel akarom hívni a figyel­met arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani berendezéseink és gépeink karbantartására. E tekintetben ko­moly hiányosságok vannak. Hatá­rozott intézkedéseket kell tenniük elsősorban a minisztériumoknak, vállalatoknak, a műszaki szervek­nek , de ugyanakkor a pártszer­vezeteknek, a megyei pártbizottsá­goknak, s velük együtt a szakszer­vezeteknek, az ifjúsági szervezetek­nek, hogy az összes dolgozók együt­tes erőfeszítésével biztosítsák a be­rendezések és a gének példás gon­dozását és minél jobb működését Biztosítanunk kell az üzemeltetési műszaki normák legszigonyibb betar­tását. Tegyenek meg minden in­tézkedést, hogy ne fordulhasson elő a gének s a berendezések túlerőlte­­tése, gondoskodjunk az összes javí­tások és karbantartási munkák idejében történő és megfelelő elvég­zéséről. Mindazok, akik a gazda­ságban dolgoznak, az összes szer­vek és szervezetek kötelesek min­dent megtenni, hogy biztosítsák ennek az egész társadalmunk fejlő­désére döntő jelentőségű vagyonál­lománynak jó működését. Gazdasági tevékenységünk fej­lődésének másik fontos követelmé­nye a vállalatok munkájának és a váltásoknak a jó megszervezése, hogy biztosítva legyen az összes gé­pek és berendezések kapacitásának teljes kihasználása. Gondoskodnunk kell az összes váltások megfelelő és teljes megterheléséről. Határo­zottan véget kell vetnünk a mun­kaerő három váltásra való szétapró­zásának, amikor nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy három váltás­ban dolgozzunk. Biztosítanunk kell, hogy mindegyik váltás teljes kapacitással dolgozzon, s ezt az I. és a II. váltással kell kezdenünk. Csak ott szervezzünk III. váltást, ahol ehhez megvannak a szükséges erők. Ezt elsősorban az alapgépek­nél, a nehézgépeknél kell megszer­vezni, majd — mint ahogy azt az áprilisi törvényerejű rendelet elő­irányozza —, a műhelyekben, a részlegeken, az osztályokban. Itt váltást csak ott szervezzünk az e­­gész vállalat szintjén, ahol erre le­hetőség van. Megengedhetetlen, hogy egyes minisztériumok, mpari központok és vállalatok megtűrik az alapváltások szétforgácsolását és nem megfelelő megterhelését, csak azért, hogy statisztikai adatokkal bizonyíthassák, hogy három váltás­ban dolgoznak; lényegében a gépek és berendezések kihasználási muta­tója ezekben az esetekben azt tanú­sítja, hogy még két váltást sem ter­helnek meg megfelelő szinten. Nyo­matékosan felhívom az összes vál­lalatok, megyei pártbizottságok pártszervek, szakszervezetek figyel­mét, haladéktalanul intézkedjenek hogy ezen a téren rend és fegyelem legyen. Nem tüzelőanyagmegtaka­ 1973. DECEMBER 1., SZOMBAT AZ ORSZÁG ENERGETIKAI FORRÁSAINAK FEJLESZTÉSE, AZ ÉSSZERŰ TÜZELŐANYAG­­ÉS ENERGIAGAZDÁLKODÁS - A NEMZETGAZDASÁG SZÜNTELEN HALADÁSÁNAK FELTÉTELE Tisztelt elvtársak! Az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének egyik alapvető mai és távlati problémája az energetikai források fejlesztése, a tüzelőanyag és az energia ésszerűbb felhaszná­lása és fogyasztásának csökkentése. A kérdéssel egyébként már hosz­­szabb ideje megkülönböztetett mér­tékben foglalkozik a párt- és ál­lamvezetőség, az utóbbi időben tör­vényhozó jellegű szabályozások is születtek vele kapcsolatosan. Mint már­­mondottam, az energiafogyasz­tás országunkban gyorsabban nőtt a nemzeti jövedelemnél. Ha to­vábbra is megtűrnénk a fogyasztás ilyen gyors ütemű növekedését, ab­ba a helyzetbe juthatnánk, hogy nem tudnánk biztosítani az ország gazdasági-társadalmi fejlesztési ob­jektumainak létrehozásához szüksé­ges tüzelőanyagot és energiát. Más­részt meg kell mondanunk azt is, hogy nem cselekedtünk elég erélye­sen azért sem, hogy Románia ösz­­szes erőforrásait hasznosítsuk. Már mondtam, de, minthogy itt vannak a Központi Bizottság tagjai, még egyszer hangsúlyozni akarom, hogy más országokhoz viszonyítva a nem­zeti jövedelem és az egy főre eső energiafogyasztás közötti arány ná­lunk nem megfelelő. Miközben az egy főre jutó nemzeti jövedelem nálunk többszörösen kisebb mint egyes európai fejlett államokban, az energiafogyasztás tekintetében megközelítjük őket. A tüzelőanyag körültekintő felhasználásának kér­dése tehát éppen ezért nincs ösz­­szefüggésben a jelenlegi konjunktú­rával, hanem általában egész gazda­ságunk orientálásának és fejlődésé­nek lényeges kérdése. Mint tudják, az energiakérdés jelenleg — s egyébként már hosz­­szabb ideje — igen égető a világ összes országaiban, és nem csupán konjunktúráiig vonatkozásban, ha­nem a civilizáció távlati fejlődése szempontjából is. Prognózisszámítá­sok mutatják, hogy ha a világ föld­gáz- és kőolajfogyasztása 2000-ig a jelenlegi, körülbelül 8 százalékos ütemben növekszik, a világ kőolaj­tartalékai csaknem 90 százalékban, földgáztartalékai körülbelül 75 szá­zalékban kimerülnek. Természete­sen a jelenleg ismert tartalékokra vonatkozik a számítás. Elengedhetetlenül szükséges te­hát, hogy határozottan másként orientáljuk a tüzelőanyag- és az energiafogyasztást, bevezessük az összes energiaforrásokkal, főként a kőolajjal és földgázzal való takaré­koskodás, az országunk rendelkezé­sére álló más energetikai források maximális kihasználása politikáját, újabb energiatermelési megoldáso­kat és technológiákat vegyünk igénybe. A problémák azonnali szabályo­zását szolgálja az Államtanács nem­régiben kiadott törvényerejű ren­delete, amely intézkedéseket jelöl meg az energetikai forrásokkal va­ló ésszerűbb és takarékosabb gaz­dálkodásra. A tüzelőanyag-takaré­­koskodási szempontnak kell vezé­relnie a nemzetgazdaság távlati fej­lesztésére vonatkozó általános kon­cepciót, azokat az elveket, amelyek­nek alapján gondoskodunk majd az anyagi javak termelésének szako­sításáról korunk adottságainak és követelményeinek megfelelően. Az 1974. évi terv a tüzelőanyag, a villamos- és hőenergia jelentős csökkentését irányozza elő. Egy olyan gazdasági fejlődés megvaló­sításához, amelynek eredményeként a nemzeti jövedelem 1973-hoz viszo­nyítva 14,6 százalékkal gyarapszik , és az ipari termelés 16,7 százalék­kal növekszik, a villamosenergia­fogyasztás 9,3 százalékkal, az elsőd­leges energiáé pedig 7,0 százalékkal lesz több. Eltökélten arra kell tö­rekednünk, hogy csökkentsük a technológiai fogyasztásokat a villa­mos erőművekben és a hálózati energiaveszteséget, hogy még job­ban leszorítsuk a fogyasztási normá­kat az iparban, a szállításban, az építkezésekben, hogy korszerűsít­sük a berendezéseket, megtakarítá­sokat érjünk el a közvilágításnál és a kereskedelmi világításnál, va­lamint a háztartási fogyasztásnál. Csökkentenü­nk kell a benzin, a motorina, a pakura, a könnyű folyé­kony üzemanyag fogyasztását a szállítási útvonalak optimalizálásá­val, az üresjárat kiküszöbölésével, a forgalmi sebesség csökkentésével, az erősen elhasználódott gépjármű­vek kiselejtezésével, a mozdonyok, traktorok és más szállítóeszközök fogyasztásának ésszerűsítésével, a Diesel-vontatás növelésével, a hő­energiafogyasztás csökkentésével. Mindezeket az intézkedéseket fo­kozni kell egy olyan távlati prog­ram keretében, amelynek célja or­szágunk energetikai bázisának ész­szerű fejlesztése és felhasználása. Minthogy az energetikai és szén­hidrogén-források világszerte csök­kennek, a hazai kőolaj- és föld­gáztartalékok pedig korlátozottak, és elsősorban kemizálandók, a jövőben a többi között bő­víteni kell a szilárd tüzelőanya­gok a szénfajták és a bitumenes palák használatát. Ezekből elég nagy tartalékokkal rendelkezünk, hosszabb időszakra biztosíthatjuk velük a szükséges energiatermelést. Meg kell mondanunk, hogy az álta­lános orientációban is elhanyagol­ták ezeket az erőforrásokat, a Bá­nya- és Kőolajipari Minisztérium nem fordított megfelelő figyelmet rá, és az ut­óbbi években nem va­lósította meg a szénkitermelési elő­irányzatokat. Elég lassan halad a bitumenes palák hasznosításával (Folytatása a 3. oldalon)

Next