Előre, 1973. december (27. évfolyam, 8107-8132. szám)

1973-12-01 / 8107. szám

1973. DECEMBER 1. SZOMBAT ELŐRE 3. oldal NICOLAE CEA­USESCU EL­VTÁRS BESZÉDE kapcsolatban évekkel ezelőtt kije­lölt feladatok teljesítése is. Alaposabban elemeznünk kell a belső folyók és a Duna hidroener­­getikai tartalékait és fokoznunk kell a hasznosításukat célzó tevékenysé­get. Egyes vélemények szerint a vízierőművek ez idő szerint csak húsz százalékát hasznosítják e tar­talékoknak. Úgyszintén a legrövi­debb időn belül meg kell valósíta­nunk a Végrehajtó Bizottság prog­ramját a nukleáris erőművek építé­sére való áttérésről. Intézkedéseket kell kidolgozni ar­ra vonatkozóan is, hogy a meglévő és az épülő hőerőművek a földgáz és a pakura üzemeltetésről áttér­jenek a szilárd tüzelőanyagokra. Ezt meg kell tennünk, hogy hosz­­szabb időre biztosíthassuk a kőolaj- és földgáz-tartalékokat kemizálásra. Párhuzamosan fokozni kell a geoló­giai kutatásokat, a meglévő tartalé­kok hasznosítását. Elvártam volna, hogy Almában elvtárs elmondja itt, hogy az ismert kőolajtartalékok csu­pán 30 százalékát, sőt nem is egé­szen 30 százalékát termeljük ki, a többi a föld alatt marad, bár vi­lágviszonylatban elérik a 60—70­­ százalékot. Következésképpen a már ismert, a már kiaknázott tele­peken is számottevő tartalékaink vannak, s azokat megfelelő intéz­kedésekkel hasznosíthatjuk. Általában szorgalmaznunk kell, hogy a földgázt és pakurát használó berendezéseket energetikai szén használatára beállított berendezé­sekkel helyettesítsük. Minthogy je­len vannak itt az első titkárok, va­Tisztelt elvtársak! A mezőgazdaság terén az 1974-es terv nagy feladatokat irányoz elő, egyebek között­­azt, hogy több mint 18 millió tonna gabonatermelést ér­jünk el, növeljük az állatállományt és 10 százalékkal fokozzuk az állat­­tenyésztési termelést. E célkitűzé­sek elérése érdekében jelentős esz­közöket fordítunk a mezőgazdaság anyagi alapjának fejlesztésére. A mezőgazdaságnak szánt trágyameny­­nyiség 45 százalékkal lesz nagyobb, mint 1973-ban, az öntözésre beren­dezett területek kiterjedése 1974 végére csaknem eléri a másfélmil­liót. Fokozódik a mezőgazdasági munkák gépesítése, a következő esztendő végére a mezőgazdaság körülbelül 116 000 traktorral, 11000 magasáró kombájnnal és más gé­pek széles skálájával rendelkezik majd, ami lehetővé teszi az agro­technikai munkálatok magasabb színvonalú elvégzését. Szeretném felhívni a figyelmet az öntözési program, főként az úgynevezett gazdálkodási rendszerű öntözés megvalósítását célzó intézkedésekre, mert ezen a téren komoly lemaradás mutatkozik. Holnap az összes me­gyei pártbizottságokkal és a Mező­­gazdasági Minisztériummal együtt elemezni kell az ezzel kapcsolatos helyzetet megyék szerint, és ki kell jelölni a megfelelő intézkedéseket. Úgyszintén intézkedéseket kell ten­ni az öntözött területek jobb fel­­használására, minthogy még mindig hiányosságok mutatkoznak ezen a téren. Nagyobb figyelmet kell fordí­tanunk a nemrég megvitatott gépe­sítési program megvalósítására a termés idejében történő betakarítá­sának biztosításához. A mezőgazdasági tervelőirányza­tok teljesítésének fontos feltétele a földállomány jobb használata. Meg kell mondanunk, hogy továbbra is megengedhetetlen pazarlás folyik ezzel a nemzeti jelentőségű kinccsel. Amint azt már egyszer megvitattuk — és ezt újból hangsúlyozni kívá­nom —, a föld a tulajdontól füg­getlenül az egész népé, nemzeti va­gyon és senkinek sem szabad nem­zetünknek ezt a vagyonát valami­lyen formában tönkretenni. Ha a dolog nem eléggé világos, tisztáz­zuk törvényes úton, a tulajdon jel­legének változtatása nélkül nyilvá­nítsuk a földet nemzeti vagyonnak, amelyet az egész nép érdekeit kép­viselő állam által meghatározott szabályoknak megfelelően kell ke­zelni. Úgy látszik, egyesek azt hi­szik, hogy ha valamilyen formában földterület van a tulajdonukban, ez­,amint a mezőgazdaságban dolgo­zó sok elvtárs, ismét megemlítem, a mezőgazdaságban le kell mondani az olyan létesítményekről, amelyek tüzelőanyag segítségével szárítják a mezőgazdasági termékeket, a széna­féléket és más termékeket. Igénybe kell venni a rendelkezésünkre álló kimeríthetetlen energiaforrást, a napenergiát, mert nem használjuk ki megfelelőképpen. Ahelyett, hogy a gabonát, a szénaféléket úgy szárí­tanánk, ahogyan azokat évszázado­kon át szárították, mi villamosener­giát, tüzelőanyagot fogyasztunk hoz­zá, ami teljesen ésszerűtlen­. Ennek feltétlenül véget kell vetnünk. A jóváhagyott programoknak megfelelően meg kell kezdeni a nagy teljesítményű kazánok, égés­technikai berendezések, égőfejek gyártását mind az új ipari létesít­mények számára, mind pedig a meglévő vállalatok alacsony teljesí­tő képességű berendezéseinek a ki­cserélésére a következő években, továbbá az égéstechnikai berende­zésekhez szükséges mérő- és ellen­őrző, automatizálási készülékeket. A minisztériumoknak, ipari köz­pontoknak és vállalatoknak biztosí­taniuk kell a másodlagos energia­­források minél nagyobb arányú visz­­szanyerését. Minden egység számára meg kell határozni a legésszerűbb energetikai programot. A legrövidebb időn belül ki kell dolgozni a termelési területek, a szociális-kulturális épületek és a lakóházak fűtésére és világítására vonatkozó pontos szabályozásokat, hogy biztosítsuk az ésszerű energia­­és tüzelőanyagszükséglet kielégíté­sét. Ugyanez vonatkozik az iparra, del­ményük-kedvük szerint azt te­hetik, amit akarnak! A föld az egész nemzeté és így kell vele bánnunk! Határozottan végre kell hajtani a földnek a mezőgazdasági körforgás­ból való kivonása szabályozására vonatkozó hatályos rendelkezéseket, valamint a más területek termelés­be való bekapcsolására vonatkozó intézkedéseket. Ismét hangsúlyozom azt, amit ma a vita folya­mán már említettem, nevezetesen, hogy földállomány-fejlesztési külön alapot kell létrehozni abból, amit a vállalatok vagy más intézmények fizetnek a földért. Tartalékaink vannak, jobb gazdálkodással és szervezéssel minden vízfolyás men­tén több ezer hektárt hasznosítha­tunk. A Duna-deltában még néhány százezer hektárt foghatunk mező­­gazdasági művelés alá. E tartalé­koktól függetlenül a probléma az, hogy határozottan szűkítsük az ipa­ri és mezőgazdasági építkezések­nek szükséges területeket, e létesít­ményeket telepítsük ésszerűen, használjunk fel takarékosan minden talpalatnyi földet. A megyei párt­­bizottságok, a néptanácsok, a mező­­gazdasági szervek teljesítsék job­ban a törvényből fakadó ilyen irá­nyú feladataikat. Erélyesen intézkedni kell továbbá az öntözési program összes elő­irányzatainak végrehajtásáról, igé­nyesebben végezve a munkálatokat. E téren még nagyon komoly hiá­nyosságok vannak. Az új öntöző­­rendszerek átvételét ezután az Ál­lamtanács törvényerejű rendeleté­vel kijelölt külön bizottságnak kell elvégeznie. Természetesen a nagy öntözőberendezésekre gondolok. E­­gyáltalán nem megfelelő a mai el­járás, amikor a kivitelezők végzik az átvételezést. A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisz­tériumnak, a Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetek Szövetségének, a néptanácsoknak, a mezőgazdasági egységek vezetőinek biztosítaniuk kell, hogy idejében megtörténjenek az összes lecsapolási és vízlevezetési munkálatok, a tervben előirányzott összes talajjavítási akciók. Nem szabad azt gondolni, hogy ha az idén ősszel szárazság volt, le­mondhatunk a lecsapolási program teljesítéséről, a folyók szabályozá­sáról, az árvízmegelőző intézkedé­sek megtételéről. A pártszerveknek és -szervezeteknek, a mezőgazdasági szerveknek, a néptanácsoknak, a szövetkezeti szövetségeknek meg kell érteniük, hogy a legnagyobb felelősséggel tartoznak azért, hogy idejében és példásan végrehajtsák a kereskedelemre, valamennyi te­vékenységi területre is. Egyidejűleg megoldást kell találni a villamos­­sági, távközlési hálózat optimalizá­lására a kábel és villanyégő fo­gyasztás csökkentése céljából. Egyes vélemények szerint leg­alább felére kell csökkentenünk a jelenlegi világítási hálózatokat. He­lyenként az oszlopokat 15 méteres vagy 20 méteres távolságra állítják fel egymástól, holott ez teljességgel megengedhetetlen. Pontos normá­kat kell kidolgoznunk e tekintet­ben is. Az energián kívül ésszerűt­lenül fogyasztják a kábeleket és más anyagokat. Azonnal meg kell alakulnia és teljesítenie kell a törvényerejű rendeletben meghatározott hatáskö­rét a Tüzelőanyag, a Villamos ener­gia és a Hőenergia Fogyasztásának Koordinálásával, Véleményezésével és Ellenőrzésével Foglalkozó Állan­dó Bizottságnak. Az ipari ágazatok és alágazatok struktúrájának állandó javítási fo­lyamatában nyilvánvaló, hogy a jö­vőben elsődlegesen azokat az ipar­ágakat kell fejlesztenünk, amelyek energia­fogyasztása alacsony, ter­mékeik komplex munkát, magas műszaki szakképzettséget tartalmaz­nak, és állandóan csökkenteni kell azoknak a termékeknek az előállí­tását, amelyek nagy nyersanyag- és energiafogyasztás mellett ala­csony értékűek, nagy tüzelőanyag­ok energia,'fogyasztást eredményező elavult technológiák' alapján ké­szülnek. Az 1976—1980-as ötéves terv és az 1990-ig terjedő prognózi­sok tervezetének véglegesítési mun­kája során e kérdéseket nagyobb körültekintéssel kell megoldani, mindazokat a mezőgazdasági mun­kálatokat, amelyektől döntő mér­tékben függ a mezőgazdasági ter­melés állandó növelése. Gondoskodnunk kell a mezőgaz­dasági gépállomány jobb üzemelte­téséről és kihasználásáról, az álla­mi mezőgazdasági vállalatok és szö­vetkezetek munkájának ésszerűbb megszervezéséről, mozgósítanunk kell a falvak összes dolgozóit, min­den mezőgazdasági munka késede­lem nélküli és a korszerű agrotech­nikai szabályok szigorú betartása mellett történő végrehajtásáról. Az idei esztendő tapasztalata is­mét bebizonyította, hogy a növény­­termesztési tervet nem csupán, és talán nem elsősorban a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, hanem főként azért nem teljesítettük, mert hiányosságok voltak a vetésben és a növényápolási munkákban. Ezt bi­zonyítja egyébként, hogy ugyan­abban a gazdaságban, vagy ugyan­abban a megyében, illetve övezet­ben egyes gazdaságok kétszer-há­­romszor akkora hozamokat értek el, mint szomszédaik. Ilyen körülmé­nyek között maradéktalanul fel kell számolni a jövő évi termés biztosí­tásában mutatkozó hiányosságokat. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az ipari növények termesz­tésére. Gazdaságunknak ugyanis nagy szüksége van a mezőgazdasági egységek számára igen jövedelmező és a nemzeti vagyont gyarapító ipa­ri növényekre. A megyéknek úgy­szintén nagyobb mértékben biztosí­taniuk kell a helyi ellátáshoz szük­séges burgonya termelését. Javíta­nunk kell a cukorrépa és naprafor­gó­ termelésen is, amely még mindig nem éri el mezőgazdaságunk lehe­tőségeit. Intézkedéseket határoz­tunk el, hogy már a jövő évben egyes területeken biztos terméseket érjünk el a központi alap számá­ra. Holnap fel kell osztanunk a me­gyék között az egyes megyei bizott­ságok által kötelező módon — az előírt öntözési, trágyázási és gépesí­tési feltételeknek megfelelően — létrehozandó területet a szükséges mennyiség biztosítása céljából. A zöldségtermesztés tekintetében, mint már mondottam, ebben az év­ben jó termést értünk el. Mindazon­által megvannak a feltételek ah­hoz, hogy mind a mezei termesztés­ben, mind pedig az üvegházakban az ez évinél nagyobb arányban nö­veljük a termést. A gyümölcsnél és a szőlőnél is növekedett a termés, de az eredmény még nem éri el a szőlő- és gyümölcsállomány fejlesz­tésére tett erőfeszítések színvonalát. Éppen ezért meg kell tenni az in­tézkedéseket az e téren kínálkozó nagy tartalékok hasznosítására. Eb­ben az évben is bebizonyosodott, hogy megfelelő intézkedésekkel erő­sen csökkenteni lehet a kedvezőtlen időjárás hatását. Az állattenyésztés terén kitűzött növekedés elérése érdekében radi­kálisan javítanunk kell az állatállo­mány szaporítását és gondozását, főként a nagyüzemű állattenyésze­tekben és általában minden szek­torban. Értsük meg, hogy határo­zott intézkedésekre van szükség a hazai állatfajták, főként szarvas­­marha-fajták javítása érdekében, tekintetbe véve, hogy egyesek közü­lük elkorcsosodtak, és már annyit sem termelhetnek, mint amennyit fogyasztanak. Ez ellen azonban alig teszünk valamit. Véleményem sze­rint a tervben nagyobb figyelmet kell fordítanunk megfelelő állatfaj­ták behozatalára, hogy az állatál­- Tisztelt elvtársak! Az országos gazdasági-társadalmi fejlesztési program megfelelő telje­sítésének döntő problémája a mun­kaerő biztosítása és kiképzése. Or­szágunk hatalmas gazdasági fejlő­désének eredményeként az utóbbi években mélyreható változások és átalakulások mentek végbe a társa­dalmi struktúrában, s ezek erős be­folyást gyakoroltak a munkaerő felhasználására és elosztására. Az ötéves terv első három esz­tendejében az iparban és más nem mezőgazdasági szektorokban műkö­dő alkalmazottak száma 645 000-rel növekedett. Előreláthatólag 1974-ben az iparban és más ágazatokban fog­lalkoztatott munkaerő további 230 000 személlyel növekszik. Az iparban és más nem mezőgazdasá­gi ágazatokban foglalkoztatottak részaránya az 1973. évi 56,8 száza­lékról 1974-ben mintegy 59 száza­lékra fog emelkedni. Mindezek a mélyreható változások, amelyek az utóbbi időben­­ a munkaerő terén végbementek vagy folyamatban vannak, komoly intézkedéseket tesz­nek szükségessé mind az ipar, mind pedig a­ mezőgazdaság, valamint a nemzetgazdaság más területei szá­mára szükséges dolgozók toborzása és kiképzése érdekében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a korszerű me­zőgazdasági termelés is a tudomá­nyos és műszaki ismeretek magas színvonalát követeli meg, egy olyan kiképzést, amely megfeleljen a je­lenlegi gépesítési és kemizálási fel­tételeknek e gazdasági ágban. Ki­tartó erőfeszítésekre van szükség, hogy biztosítsuk a szakkádereket az új ipari létesítmények számára, an­nál is inkább, mert a jövő eszten­dőben a termeléstöbblet több mint egyharmadát az új ipari kapacitá­sok állítják elő. Ilyen összefüggés­ben még egyszer hangsúlyozni kí­vánom : fordítsunk megkülönbözte­tett figyelmet a nők tömegeinek bevonására a termelőmunkába, az egész társadalmi életbe. E feladatok példás teljesítése ér­dekében a minisztériumok, a me­gyei pártbizottságok, ipari közpon­tok és vállalatok tegyenek konkrét intézkedéseket a munkaerő toborzá­sára és képzésére. Értsük meg, hogy a káderképzés, a káderállomány szak­mai és műszaki színvonalának eme­lése ma országunk általános fejlő­désének döntő tényezője. Minden vállalatban szigorúan alkalmazni kell a hatályos rendelkezéseket az összes alkalmazottak állandó szak­mai továbbképzésére, a káderek to­vábbképzésére, ami lényeges felté­tel az egész gazdasági-társadalmi tevékenység minőségének emelésé­hez. E feladatok teljesítése megköve­teli az oktatási tevékenység állan­dó javítását, a Központi Bizottság ez év júliusi plénumán hozott ha­tározatok alkalmazását. Intézkedé­seket kell tennünk, hogy a jövő évben a nyolcadik osztály összes végzettjeit gyakorlatilag felölelje a líceum első szakasza. Ezáltal a szakmai oktatásba általában az ál­lományt gyorsabban feljavíthassuk. Nem várhatjuk ennek megvalósítá­sát önerőből, mert valószínűleg több tíz évre lenne szükségünk. De a problémát három-négy éven belül meg kell oldanunk. Elsődleges figyelmet kell fordíta­nunk az ésszerű takarmánygazdál­kodásra, néhány éven belül jelen­tős tartalékok létrehozására, hogy az állattenyésztést ne érhesse sem­milyen meglepetés. E célból hatéko­nyabban ki kell használni a termé­szetes gyepterületeket és kaszálókat, határidőre üzembe kell helyezni a tervben előirányzott összes kapaci­tásokat proteindús takarmányfélék termesztésére, meg kell­­ gyorsítani a szálastakarmány betakarításának és előkészítésének gépesítésére vo­natkozó program megvalósítását. Az állattenyésztés fejlesztése u­­gyanakkor megköveteli, hogy na­gyobb mértékben hasznosítsuk a talános iskola tizedik osztályának végzettjei kerülnének. A középfokú oktatás terén továbbra is szorgal­mazni kell a szaklíceumok hálóza­tának bővítését. Amint a terv is előirányozza, a jövő évre szükséges szakmunkások közül 138 000 a szak­mai oktatás és a szaklíceumok végzettjei közül kell hogy kikerül­jön. Úgyszintén nagyobb figyelmet kell fordítanunk a főiskolai okta­tásra, az összes tevékenységi szek­torok számára szükséges káderek felkészítésére, hogy jobban teljesít­hessék a szocialista társadalmunk fejlesztési folyamatában rájuk há­ruló feladatokat. Tisztelt elvtársak! Az 1974. évi terv 111 milliárd lejes beruházási volumen realizá­lását irányozza elő az állami ala­pokból, 20,7 százalékkal többet az 1973. évinél. Nagyon határozott in­tézkedésekre van tehát szükség ah­hoz, hogy idejében és példásan tel­jesítsük e rendkívül fontos prog­ramot. A jövő évi terv egyik jellegze­tessége — mint ahogy megállapít­hatták — az, hogy körültekintőb­ben és ésszerűbben irányítja a be­ruházási erőfeszítéseket azáltal, hogy csökkenti az épületekre szánt ki­adásokat és az alapokat elsődlege­sen a modern gépekkel és a beren­dezésekkel való ellátásra fordítja. A nyáron előterjesztett eredeti tervhez képest, a plénumon el­hangzott javaslatok alapján, hoz­závetőleg 5 milliárd lejjel csök­kent az építő munkálatok előirány­zata. Következésképpen az építő­­szerelő munkálatok részaránya az összberuházásokban 1974-ben hoz­závetőleg 39 százalékos lesz az 1973. évi 45 százalékkal szemb­en. Meg kell mondanom azonban, hogy még ez a szint is magas, és annak is tulajdonítható, hogy túlnyomó részt épülő­félben levő beruházásokról van szó. A minisztériumoknak, az ipari központoknak, a vállalatok­nak, a pártszervezeteknek folytat­niuk kell az építkezési volumen csökkentését szolgáló akciót, kikü­szöbölve az olyan munkálatokat, amelyek nem felelnek meg szigorú funkcionális vagy termelés-techno­lógiai szükségleteknek. A továb­biakban szigorúan felül kell vizs­gálni az összes kivitelezési terve­ket, hogy 1975-ben az építés-szere­lés a beruházási összvolumen leg­feljebb 35 százaléka legyen, utána tovább csökkenjen. Erélyesebben szorgalmazni kell a beruházási munkálatok gyorsabb kivitelezését, az új kapacitások mi­előbbi bekapcsolását a gazdasági körforgásba. Nyomatékosan felhí­vom a figyelmet arra, hogy jelen­leg több mint ötmilliárd lej értékű felszerelésre váró berendezés hever az építőtelepeken. A minisztériu­mok, az ipari központok, a párt­­szervezetek tegyenek meg mindent, hogy e berendezéseket felszerel­jék, és az új objektumokat mielőbb átadják rendeltetésüknek. A jövő évre az egységes országos lakosság gazdaságaiban kínálkozó lehetőségeket az állatállomány sza­porítására és az állati termelés nö­velésére. A megyei pártbizottságok­nak, a mezőgazdasági szerveknek és a néptanácsoknak, a kijelölt felada­tok értelmében, kitartóbban kell szorgalmazniuk az állattenyésztés fejlődését a lakosság gazdaságaiban, megadva számukra minden szüksé­ges támogatást. Általában szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra — bár az első titkárokkal tartott gyűlésen már hangsúlyoztam —, hogy a néptaná­csoknak, a megyei pártbizottságok­nak jobban kell teljesíteniük a me­zőgazdaság terén rájuk háruló fela­datokat. Minden megyének nagyok a lehetőségei és úgy kell dolgoz­nunk, hogy már a jövő évtől kezdve gyökeres javulás álljon be a mező­­gazdasági tevékenységben, nagyobb mértékben növekedjék a mezőgazda­ság termelése, terv nominalizálta az egész beru­házást; lemondtunk az úgynevezett nem központosított létesítmények­ről és munkálatokról, amelyek je­lentős alapok és anyagi források nem gazdaságos , felhasználásához vezettek. Arról van szó, hogy min­den beruházási munkálatot jóvá kell hagyniuk a központi szervek­nek és meg kell felelniük az orszá­gos gazdasági-társadalmi fejlesztési program szükségleteinek. Senki sem kezdhet többé semmilyen címen egy ilyen beruházási munkálat­hoz. E tekintetben rendkívül vilá­gosnak kell lennie a tervtörvény­nek! Ez egyáltalán nem jelenti a hatáskör, az autonómia korlátozá­sát, mert ez továbbra is igen széles körű marad a tervteljesítés, a be­ruházási munkálatok jó kivitelezé­séhez szükséges intézkedések meg­tétele tekintetében. De senki sem igényelheti, hogy az önállóság és a hatáskör a közpénzek, a nemzeti vagyon ellenőrzés és jóváhagyás nélküli felhasználását jelentse. Meg kell értenünk, hogy a társadalmunk rendelkezésére álló eszközök egye­dülállóak, s ezeket egységes irány­ban kell felhasználni, s nem bo­csáthatjuk ezt bárkinek a rendel­kezésére, hogy tetszése szerint költ­se el. A társadalom általános esz­közeit egységesen kell kezelni, a­­hogyan azt előírja a tervtörvény és a pénzügyi törvény. Mindenki úgy gazdálkodhat saját eszközeivel, a­­hogyan akar, de az állami források­nak egyetlen kezelőjük van, s ezt mindenkinek világosan meg kell értenie! Tekintettel arra, hogy egyes ob­jektumok műszaki-gazdasági tanul­mányainak előkészítési stádiuma nem megfelelő, az összes minisz­tériumok vezetőségeinek késedelem nélkül intézkedniük kell a doku­mentációs munkálatok befejezésé­nek meggyorsításáról, az új objek­tumhoz szükséges felszerelések be­szerzésének biztosításáról. Abból, amit itt több elvtárs el­mondott, úgy értettem, hogy egyes vállalatok megtagadják a szerző­déskötést. A törvény előírja, hogy a tervfeladatok kötelezőek, és én a törvények szigorú alkalmazását kérem. Minden vállalatnak tervfel­adatokat kell kapnia, megállapítva, hogy melyik minisztériumnak és vállalatnak kell dolgoznia; a felada­tok teljesítése kötelező. Ez kétség­telen, nincs mit vitatkozni róla. A tartalékok immobilizálásának és a befejezetlen beruházási volu­meneknek a csökkentése érdeké­ben ezután nem engedjük meg egyetlen olyan objektum építésé­nek megkezdését sem, amelyek szá­mára nincs biztosítva a szükséges felszerelés. Határozottan véget kell vetnünk a beruházási front szétfor­­gácsolási tendenciájának, akárcsak az anyag- és munkaerő pazarlás­nak, az anyag- és pénzalapok indo­kolatlan immobilizálásának az épí­­tőtelepeken. A minisztériumok, ipari közpon­tok és vállalatok vezetőségei viszo­nyuljanak jóval több felelősséggel a beruházási munkálatok előkészí­téséhez, e beruházási alapok fel­­használásához. Ugyanezt elvárjuk a pártszervektől és -szervezetektől is. A területi terv feltételezi a területi felelősséget az egész tevékenysé­gért, következésképpen a beruházá­si program megvalósításáért is minden szektorban és minden mu­tató viszonylatában. Ne termelőte­rületek építésére, ne épületek eme­lésére fektessünk súlyt, hanem a vállalatok felszerelésére olyan kor­szerű gépekkel és berendezésekkel, amelyek biztosíthatják a termelés azonnali és lényeges növelését, így a tervben előirányzott gazdasági fejlesztési ütemeket kisebb anyagi és pénzügyi erőfeszítésekkel, de nagyobb hatékonysággal realizálhat­juk. Tisztelt elvtársak! A jelenlegi ötéves terv folyamán számottevően fejlődött a külkeres­kedelem, Románia egyre szélesebb körben és egyre aktívabban vesz részt a nemzetközi cserékben és együttműködésben. A­­ külkeres­kedelem összvolumene 1973-ban csaknem 56 százalékkal nagyobb, mint 1970-ben volt; itt tekintetbe kell vennünk az árak hatását, fő­ként­ az idén i­s így az évi átla­gos növekedési ütem körülbelül 16 százalék. Javulás következett be az export szerkezetében a gépek, be­rendezések, vegyi termékek rész­arányának növekedése révén. Biz­tató jelenség, hoogy'­zés eben az évben megvalósult már néhány kooperá­­lási akció, hogy az általános tár­gyalásokról áttértünk — igaz, hogy még kissé félénken — bizonyos konkrét akciók megvalósítására. Ezt kitartóan folytatni kell 1974-ben és a következő években. Az 1974. évi terv előirányozza a folyó árakon számított külkereske­delmi volumen 41,3 százalékos nö­vekedését. Ezeknek az előirányza­toknak a megvalósítása szükségessé teszi az exportáruk egész mennyi­ségénél a terméknominalizálási ak­ció gyors befejezését és az illető termékekre vonatkozó szerződések gyorsabb megkötését a külföldi megrendelőkkel. Elsőrendű fontos­ságú feladat az export hatékonysá­gának további növelése, azoknak a termékeknek a csökkentése és ki­küszöbölése, amelyeknél túllépték a jóváhagyott valutaárfolyamot, a termelési és áruforgalmi költségek csökkentése.­ Úgyszintén szükség van az im­porttevékenység gyökeres javításá­ra is. Mielőbb ki kell küszöbölni az egyes minisztériumoknál és ipa­ri egységeknél dívó felfogást, hogy az importot, különösen a termelési importnál, „máról holnapra“ való­sítsák meg. Határozottan térjünk rá a biztos beszerzési forrásokat kí­náló hosszú lejáratú szerződések megkötésére. Fel kell számolni a behozatal mesterséges felosztását központosított és minisztériumi im­portra, meg kell teremteni minden behozott tem­ék tekintetében az egységes felelősséget, függetlenül attól, hogy ki a megrendelő felet­tes szerve, vagy területileg hova tartozik. A mai szétforgácsoltság következtében ugyanazt a termé­ket több egység több vonalon is beszerzi, s ez akadályozza a jó el­látást. December végéig a problé­­mát konkrétan meg kell oldani, megjelölve a minden egyes termék külföldi vásárlásáért egyedül fele­lős tényezőt, továbbá pontos sza­bályokat kell kidolgozni a behoza­tallal kapcsolatos szerződéskötés és annak megvalósítása módjára. Megállapíthatjuk, hogy vállalatok, ipari központok, sőt minisztériumok számos vezető kádere nem foglalko­zik kellőképpen a külkereskedelem­mel, periférikus, másodlagos tevé­kenységnek tekinti. Az ilyen koncep­ció mélységesen káros, és súlyosan érinti a nemzetgazdaság érdekeit. Jelenleg a román külkereskedelmi tevékenység egyre jelentősebb szere­pet kap az általános gazdasági fej­lődésben, a nemzeti jövedelem létre­hozásában, a munkások jövedelmér­nek növelésében, az egész nép élet­­színvonalának emelésében. Nyíl­tan ki kell mondanunk az egész nép előtt: minden munkásnak min­den alkalmazottnak tudnia kell, hogy a külkereskedelmi tevékenység szerves, döntő része a termelési fo­lyamat jó lebonyolításának, az or­szág fejlődési színvonala emelésé­nek, az egész nemzet jóléte növe­lésének. Az exporttermelést, a kül­kereskedelmi tevékenységet minden állampolgárnak úgy kell felfognia mint a gazdasági-társadalmi fejlő­dés alapvető problémáját. A gazdasági tevékenységben meg­különböztetett helyet kell biztosíta­ni a szocialista országokkal, vala­ (Folytatása a 4. oldalon) A PÁRT- ÉS ÁLLAMI SZERVEK FOGLALKOZZANAK ÁLLANDÓAN A MEZŐGAZDASÁGGAL, NEMZETGAZDASÁGUNK EGYIK ALAPVETŐ ÁGÁVAL A NEMZETI JÖVEDELEM NÖVEKEDÉSE, A NÉP ÉLETSZÍNVONALÁNAK EMELKEDÉSE - A TÁRSADALOM MŰSZAKI-ANYAGI ALAPJÁNAK FOKOZOTT FEJLESZTÉSÉT CÉLZÓ GAZDASÁGI PÁRTPOLITIKA GYÜMÖLCSE (Folytatás a 2. oldalról)

Next