Előre, 1974. szeptember (28. évfolyam, 8338-8362. szám)
1974-09-02 / 8338. szám
ELŐRE—1974. SZEPTEMBER 2. HÉTFŐ (Folytatta a 2. oldalról) következményekkel járó egész sor kapitulációhoz vezet. Ilyen körülmények között erősödik a párt együttműködése hazánk többi demokratikus, antifasiszta erejével. Az ipartestületekben egyre szervezettebb jelleget ölt a kommunisták és a szociáldemokraták akcióegysége. Bővül a párt együttműködése más demokratikus erőkkel, a burzsoázia egy részével, beleértve a királyi diktatúra kormányának olyan minisztereit is, akik ellenezték azt a politikát, hogy az országot kiszolgáltassák a náci Németországnak. A párt fokozza a széles néptömegek összefogását és mozgósítását a háborús előkészületek és a fasizmus elleni harcban. A Román Kommunista Párt mozgósította a munkásosztályt, a nemzeti hazafias erőket a náci Németország, a katonai-fasiszta diktatúra elleni harcra Az 1939—1940-es években egyre nagyobb méreteket ölt az osztályharc a munkástömegek érdekeinek megvédéséért, fokozódik a mozgalom a fasizmus ellen, a demokratikus szabadságjogokért, a szovjetellenes háború ellen, a Szovjetunióval, a hitleri uralom ellen síkraszállt összes államokkal való béke és barátság politikájáért. Ezek az akciók az 1939. május elsejei hatalmas tüntetésben csúcsosodtak ki. Ezek az akciók tükrözték a széles néptömegeknek azt az elhatározását, hogy fegyverrel harcolnak a fasiszta Németország ellen. Azokban az esztendőkben a párt egyik állandó célkitűzése volt szilárdan harcolni a Vasgárda, a román oligarchia körei által létrehozott légionárius, fasiszta terrorszervezet, a hitlerizmus romániai ügynöksége ellen, amelynek mélységesen nemzetellenes politikája súlyos károkat okozott a román népnek. A Román Kommunista Párt harcra szólította, egyesítette és megszervezte a munkásosztályt, a városi és falusi néptömegeket, a haladó értelmiséget, számos demokrata politikust e szervezet ellen, a rasszizmus és az antiszemitizmus, az ország fasizálásának irányzatai ellen. A párt már megalakulásától kezdve határozottan síkraszállt nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók teljes jogegyenlőségéért. Az évek folyamán széles körű munkásságot fejtett ki a magyar, német és más nemzetiségű dolgozók érdekeinek védelmében, ezek megszervezéséért, az összes dolgozók szolidaritásának erősítéséért. A nemzeti kérdésben elfoglalt hibás nézetek felszámolása után jelentős haladás történt a más nemzetiségű dolgozók sorában kifejtett politikai tevékenységben. A párt marxista-leninista nemzeti politikája, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók közötti szolidaritás erősítésének politikája határozottan helyesnek bizonyult az 1929—1933-as években lezajlott osztálycsaták időszakában, az 1934—1938 között és az 1939—1940-ben kibontakozott antifasiszta mozgalomban, különösen a bécsi diktátummal szembeni határozott állásfoglalásban; abban, hogy a dolgozók, beleértve a magyar és a német nemzetiségű dolgozókat, az egész román nép kinyilvánította akaratát, megvédelmezi hazánk területi épségét és szuverenitását. Az 1938—1939-es évektől kezdve fokozódik a hitlerista Németország gazdasági, politikai és katonai behatolása Romániába. Ez arra készteti a pártot, — bár a Komintern bizonyos téves javaslatai sok politikai erőt megtévesztenek —, hogy előtérbe helyezze a nemzeti erők mozgósítását a náci Németország uralmi és leigázó politikája ellen, mert ez a politika súlyosan veszélyezteti mind a nemzeti függetlenséget, mind a nemzetközi békét. A Németországgal szembeni meghátrálás és a kapituláció nemzetközi politikája, valamint a legreakciósabb romániai körök nemzetellenes politikája, a katonai-fasiszta diktatúra 1940 szeptemberi bevezetése megnyitotta az utat az előtt, hogy hazánkat teljesen kiszolgáltassák a hitlerista Németországnak. Megkezdődött Románia újkori történetének legsötétebb korszaka, antihitlerista koalíció, fokozódott a népek hitlerizmus elleni harca. A második világháború, méretei révén, az óriási rombolások és a sokmillió emberáldozat révén az emberiség történelmének legsötétebb, legnehezebb és legpusztítóbb korszakát jelentette. A hitlerista Németország és a többi tengelyhatalom által imperialista uralmi célokból kirobbantott háború, e politika ellen síkraszállt erők harca folytán antifasiszta jelleget is öltött. A szovjet népeknek, az antifasiszta koalíció erőinek hősies harca, a világ széles körű társadalmi erőinek, az újabb és újabb népeknek a harcba való belépése az emberiség elszánt offenzívájává alakult a civilizációt valaha is fenyegetett legnagyobb veszély — a népek demokratikus szabadságjogainak és nemzeti függetlenségének eltörlésére, a népek leigázására, a világuralomra törekvő fasizmus — legyőzéséért és felszámolásáért. Ez a hatalmas nemzetközi küzdelem végül is a fasizmus teljes szétzúzásához vezetett, erőteljesen igazolta, hogy ha a demokratikus erők, a népek egységesen lépnek fel, megvédhetik szabadságukat, függetlenségüket és szuverenitásukat, leverhetnek minden agresszort, bármilyen erős is legyen az, kikényszeríthetik a békét és a biztonságot a világon. A Román Kommunista Párt kezdettől fogva határozottan tiltakozott a szovjetellenes háború ellen, határozottan síkraszállt e háborúból való kilépésért és Romániának a hitlerellenes koalíció erőihez való csatlakozásáért. Ezzel az általános politikai vonallal összhangban, a párt megkezdte számos akció — sztrájkok, tüntetések, a fasiszta hadigépezet szabotálása — megszervezését, a partizán egységeknek és a hazafias alakulatok egységeinek a megszervezését a fasizmus elleni harc alakulataiként, az ország függetlenségének kivívásáért. Ezzel egyidejűleg fokozódott a munkásosztály egységének erősítésére irányuló akció, a Szociáldemokrata Párttal és más demokratikus erőkkel való együttműködés. 1943-ban megalakult az Antihitlerista Hazafias Front, 1944. május 1-én pedig a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt részvételével létrejött a Munkásegységfront, majd a Nemzeti Demokrata Blokk. A párt ugyanakkor átfogó tevékenységet fejtett ki a hadsereg soraiban; erősítette kapcsolatait a katonai erőkkel, köztük főparancsnokságbeli tábornokokkal és tisztekkel; ezzel egyidejűleg érintkezésbe léptek a királyi palotával. A Román Kommunista Párt a legszilárdabban cselekedett az összes nemzeti hazafias erők összefogásáért; e tevékenység eredményeként széles koalíció jött létre mindazon erők között, amelyek ilyen vagy olyan formában síkra szálltak a fasiszta diktatúra megdöntéséért, a szovjetellenes háborúból való kilépésért és az antihitlerista szövetséghez való csatlakozásért. A katonai-fasiszta diktatúra nemzetellenes politikája, a hitlerista Németország rablópolitikája a nemzeti vagyonnal szemben különösen súlyos helyzetet teremtett az ország gazdaságában. Fokozódott az általános elégedetlenség és a gyűlölet a katonai-fasiszta diktatúra kormányával és a hitlerista Németországgal szemben, mind erőteljesebben érvényesült az egész nép akarata, hogy minden erejét latbavetve harcoljon a kialakult helyzet megszüntetéséért. Ezek voltak a belső feltételek 1944 nyarán. Ugyanakkor nemzetközi téren az események egyre inkább a szövetséges antifasiszta erők javára alakultak. A szovjet hadsereg, amely a háború nehezét viselte és a legjelentősebben járult hozzá Németország legyőzéséhez — ragyogó győzelmeivel erőteljesen befolyásolta az antifasiszta harc általános kimenetelét. A szövetségesek partraszállása és a hitlerista hadseregek ellen különböző frontokon elért sikerek szintén erőteljesen befolyásolták a háború menetét. Fontos szerepe volt az európai népek antifasiszta harcának, a partizánmozgalomnak, amely erős csapásokat mért a hitlerista hadigépezetre; a népi erők jelentősen hozzájárultak az antifasiszta háborúban aratott győzelem általános ügyéhez. Mint ismeretes, 1944 nyarán a szovjet csapatok súlyos csapásokat mértek a hitlerista hadseregekre, és a harcok folyamán Románia területére is beléptek. Ilyen körülmények között Németország és az antoneszkánus kormány rendkívüli intézkedésekre készült, meg akarta szervezni az erők általános mozgósítását, hogy megerősítse román területen a szovjet hadseregek előretörésével szembeni ellenállást." A Szovjetunió elleni háború folytatása terveinek a megakadályozása, a romániai fasiszta rendszer megdöntése és a hitlerista csapatok elleni fegyverfordulat történelmi szükségességgé, parancsoló követelménnyé vált az antifasiszta koalíció győzelmének meggyorsítása szempontjából. Kommunista pártunk nagy érdeme az, hogy ilyen körülmények között meg tudta szervezni saját sorait, meg tudta erősíteni az együttműködést a többi erővel, a fegyveres erőket is beleértve, rá tudott térni a döntő támadásra, bebizonyította, hogy történelmi küldetésének magaslatán áll és megvédi az egész nép nemzeti érdekeit. A Román Kommunista Párt harca a szovjetellenes háború ellen, Románia kilépéséért a háborúból és csatlakozásáért az antifasiszta koalícióhoz A világ újrafelosztásának imperialista politikája és a náci Németország világuralmi politikája kirobbantotta a második világháborút. A hitlerizmussal szembeni engedmények és meghátrálás, az európai és más államoknak a német imperializmus agresszív politikájával szembeni határozott és egységes fellépésének a hiánya lehetővé tette Hitler számára, hogy háborút indítson és megtámadjon, sorra leigázzon számos európai államot, közöttük Csehszlovákiát, Lengyelországot, Jugoszláviát, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és az északi országokat. Ilyen körülmények között a romániai fasiszta reakciós körök, elárulva a nép nemzeti érdekeit, a fasiszta Németország karjaiba dobták az országot. A háború elején Románia nemzetközileg elszigetelődött, ez megkönnyítette széttagolását. A bécsi imperialista diktátum, majd pedig a német csapatok bevonulása országunkba, annak a katonai fasiszta diktatúrának a hozzájárulásával, amelyben a Vasgárda uralkodó szerepet töltött be, tulajdonképpen Románia hitlerista megszállásához vezetett. Nem sokkal ezután országunkat a fasiszta Németország oldalán belekényszerítették a Szovjetunió elleni háborúba. Valóságos nemzeti katasztrófa küszöbére sodorta Romániát ez a háború, valamint az ebben az időszakban történt nagy pusztítások és az ország kincseinek hitlerizmus általi fosztogatása. Mindez annak folytán is lehetővé vált, hogy a demokratikus, antifasiszta erők nem ismerték fel idejében a súlyos helyzetet, nem válaszoltak a Román Kommunista Párt hívó szavára és nem keltek teljes határozottsággal harcra a fasizmus és a háború ellen. Ezt a magatartást egész népünk drágán fizette meg. Mint ismeretes, az imperialista uralmi politika útján haladva és megszegve a Szovjetunió és a náci Németország között 1939-ben létrejött meg nem támadási szerződést, a hitlerista hadsereg 1941 nyarán megtámadta a Szovjetuniót. A Szovjetunió elleni fegyveres agresszió kirobbanásával gyökeresen megváltozott a nemzetközi események alakulása és a háború menete. Létrejött és fejlődött az A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT PROGRAMJA A nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés végrehajtása, Románia részvétele az antifasiszta háborúban Ilyen kedvező belső és külső körülmények között a Román Kommunista Párt, a többi demokratikus, hazafias erővel együttműködésben 1944 augusztus 23-án végrehajtotta a nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelést. Megdöntöttük a katonai-fasiszta diktatúrát, s országunk egész erejével, egész hadseregével a Szovjetunió, az antihitlerista koalíció oldalára állt. Hangsúlyoznunk kell, hogy e kedvező belpolitikai és nemzetközi körülmények hiányában csak nehezen vagy egyáltalán nem lehetett volna sem megszervezni, sem sikeresen kibontakoztatni azt a nagy csatát, amely új korszakot nyitott meg Románia történetében. Az 1944 augusztus 23-i történelmi aktus végrehajtása döntő mozzanat országunk új úton való fejlődésében. Megnyitotta az utat a náci Németország uralma alóli felszabaduláshoz, a mélyreható forradalmi-társadalmi változások megvalósításához Romániában. Ugyanakkor nemzetközi téren a fegyveres felkelés győzelmét és a román hadsereg bekapcsolódását az antihitlerista háborúba a második világháború menetére mélyen kiható aktusokként értékelték. Ez meggyorsította a fasiszta front összeomlását Európának ebben az övezetében, meghiúsította Hitlernek és Antonescunak azokat a próbálkozásait, hogy Románia területén a katonai ellenállás újabb vonalát építsék ki, megnyitotta az utat a szovjet csapatok előtt a gyors előnyomuláshoz a Balkánon és a kontinens belseje felé. Románia a katonai-fasiszta diktatúra megdöntése után csatlakozott a szovjet hadsereghez, az antihitlerista koalícióhoz, és egész hadseregével, összes anyagi és emberi erőivel harcba lépett az ország egész területének felszabadításáért, Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért, a hitlerista Németország végleges legyőzéséig. A román nép hősiességével, az antifasiszta háborúhoz és a náci Németország legyőzéséhez való hozzájárulásával is bebizonyította, hogy semmi köze nem volt a hazai fasizmushoz, amely részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Fegyvertényekkel tanúsította barátságát a vörös hadsereg iránt, azt, hogy együtt akar működni a Szovjetunióval, kapcsolatokat kíván fenntartani a világ összes népeivel. Ilyen körülmények között bebizonyosodott, hogy a Román Kommunista Párt politikája teljes egészében megfelel egész népünk törekvéseinek és létérdekeinek. A párt igazolta szívósságát és azt a képességét, hogy megszervezi és egyesíti az összes demokratikus és hazafias erőket a katonai-fasiszta diktatúra megdöntéséért és az ország szabad, független és demokratikus fejlődésének a biztosításáért vívott harcban. " Ki a II. RÉSZ A KOMMUNISTA PÁRT HARCA A FORRADALMI DEMOKRATIKUS HATALOM BEIKTATÁSÁÉRT, A KIZSÁKMÁNYOLÓ OSZTÁLYOK MEGDÖNTÉSÉÉRT, A SZOCIALISTA FORRADALOM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ÉS AZ ÚJ TÁRSADALMI REND FELÉPÍTÉSÉÉRT A katonai-fasiszta diktatúra megdöntése megnyitotta az utat Románia imperialista uralom alóli végleges felszabadulásához, a román nép azon törekvéseinek a megvalósításához, hogy szabad legyen és maga rendelkezzék kincseivel és munkájával, saját sorsával. Ez az esemény megnyitotta a mélyreható forradalmi, demokratikus átalakulások korszakát a román társadalomban, azt a korszakot, amelyben a munkásosztály, szövetségben a parasztsággal és a széles néptömegekkel kivívta a hatalmat. Az ezt követő korszakban megkezdődött hazánk új története — a társadalmi és nemzeti igazság eszményei beteljesülésének a története, azon eszmények beteljesülésének a története, amelyekért az elődök számos nemzedéke harcolt Megkezdődött Románia nemzeti függetlensége és szuverenitása, a román nép ama szent joga teljes kivívásának a története, hogy ura legyen saját országának alkalmazásához, a népi tömegek érdekeit szolgáló egész sor gazdasági és társadalmi reform megvalósításához. Ezekben az esztendőkben átfogó tevékenységet bontakoztattunk ki a nemzetgazdaság helyreállításáért a földreform és más demokratikus forradalmi jellegű strukturális reformok végrehajtásáért; azon munkálkodtunk, hogy növekedjék a munkásosztály szerepe, hogy a munkásosztály közvetlenül részt vegyen a vállalatok vezetésében. Ez a szakasz jelezte a népi demokratikus forradalom végrehajtását, a munkások és parasztok hatalmának megteremtését, népünk rátérését jövője szabad alakításának útjára. Ezekben a nagy osztálycsatákban és forradalmi tömegmozgalmakban a Román Kommunista Párt mindig Románia leghatalmasabb politikai erejeként küzdött, becsülettel teljesítette küldetését, mint a munkásosztály, a széles népi tömegek szervezője és vezetője s győzelemre vezette a munkásosztályt, a széles népi tömegeket. i A párt, a tömeg-és társadalmi szervezetek újjászervezése a hatalom kivívásáért és a román társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban Az 1944 augusztus 23-i történelmi győzelemmel egyidejűleg pártunk fejlődésében és tevékenységében új szakasz kezdődött. A párt előtérbe helyezte a nép erőinek mozgósítását a hitleri Németország elleni háborúban, s közvetlenül augusztus 23 után hozzálátott ahhoz, hogy új alapokon, a legális körülményeknek megfelelően szervezze át tevékenységét, az egységes szakszervezeteket, az ifjúsági szervezeteket, a nőszervezeteket és más demokratikus szervezeteket. Ily módon biztosítottuk a szervezeti és politikai feltételeket a munkásosztály összefogására, arra, hogy fokozódjék a harc a demokratikus átalakulásokért Romániában. A párt néhány hónap leforgása alatt erős szervezeteket hozott létre az ország összes megyéiben és helységeiben, ami befolyását és szervezőképességét tanúsítja. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy még a háború körülményei között megvalósuljon a földreform és 1945 március 6-án hatalomra jusson az első demokratikus kormány — e kimondottan munkás-paraszt jellegű forradalmi demokratikus kormány —, amely kifejezte a mélyreható forradalmi, társadalmi és politikai átalakulásokért síkraszálló erők széles körű együttműködését. Úgyszintén megkezdtük más szociális reformok végrehajtását, az államapparátus demokratizálását. Országunk kommunistái és demokratikus erői tevékenységének irányításában fontos szerepet játszott ebben az időszakban a párt 1945 októberi Országos Konferenciája. A konferencia, amely is, évi illegális tevékenység után a szabadság körülményei között tartott első ilyen megnyilatkozás volt, megvonta a párt által a forradalmi harcban kivívott történelmi jelentőségű sikerek mérlegét, kijelölte a jövőbeli tevékenység irányvonalait. Az Országos Konferencia napirendre tűzte, hogy mozgósítsuk az erőket a nemzetgazdaság helyreállítására és fejlesztésére, hogy javítsuk a lakosság létfeltételeit, kidolgozta az abban az időszakban szükségessé vált demokratikus átalakítások programját, a román társadalom általános haladásának biztosítása érdekében fő célkitűzésként jelölte meg az áttérést az ország iparosítására. A konferencia egyszersmind feladatként jelölte meg a pártnak, a párt politikai, ideológiai és szervezeti egységének a további erősítését, azt, hogy fokozott tevékenységet kell kibontakoztatni az egységfront erősítéséért és a munkásosztály egységének megteremtéséért. A konferencia határozatainak megkülönböztetett jelentőségük volt az elkövetkező nagy osztálycsaták sikeres kibontakoztatásában, a hazai mélyreható forradalmi és demokratikus átalakítások végrehajtásában. Ebben az időszakban erélyes intézkedések történtek a reakciós körök politikája ellen. Ezek a körök megkísérelték a széles népi tömegek vállára hárítani a gazdasági nehézségeket. Erélyes intézkedéseket tettünk azért, hogy az államapparátust megtisztítsuk a fasiszta, demokrataellenes elemektől, eltökélten cselekedtünk a Munkásegységfront fejlesztéséért és a többi demokratikus erővel való együttműködés kiterebélyesítéséért, a burzsoá pártokhoz tartozó reakciós erők elszigeteléséért. Az egész forradalmi folyamat szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak a felszabadulást követő esztendőkben lezajlott nagy forradalmi csaták. Nagy jelentősége volt annak, hogy hozzáláttunk a munkásbizottságok megszervezéséhez és bevezettük a munkásosztály ellenőrzését a vállalatok felett; döntő jelentőségű volt a megyeházak és községházak rohammal történt elfoglalása és az új prefektusok és polgármesterek beiktatása, a parasztbizottságok megalakítása és a földbirtokosi földek szétosztása a földnélküli vagy kevés földdel rendelkező parasztok között. Ezekben a széles körű, gazdasági, társadalmi és politikai osztályütközetekben megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, erősödött az egység az értelmiséggel és más társadalmi rétegekkel, megszilárdult a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók testvérisége, megváltoztak az országban az erőviszonyok, növekedett a népi tömegek szerepe az egész politikai életben. Az 1946-os választásokon kivívott győzelem a legbeszédesebb kifejezése annak, hogy a széles népi tömegek csatlakoztak a párt által folytatott, az ország demokratikus, forradalmi átalakítására irányuló politikához. 1944 augusztus 23-tól az 1947-es esztendő végéig terjedő egész időszakot azok a nagy forradalmi harcok jellemzik, amelyek elvezettek a mélyreható társadalmi átalakulásokhoz, a nemzetiségek teljes jogegyenlőségét biztosító nemzetiségi politika A szocialista forradalom végrehajtása és a népi demokratikus hatalom megteremtése A monarchia megdöntésével és a köztársaság 1947 december 30-án történt kikiáltásával Románia fejlődésének új szakaszába lépett. Az egész politikai hatalom kivívása a dolgozó parasztsággal és a dolgozók többi rétegével szövetkezett munkásosztály által, s a népi demokratikus rendszer megteremtése jelzi az áttérést a szocialista forradalom feladatainak végrehajtására. Az ipar, a bankok, a szállítás és a kereskedelem államosításával felszámoltuk a termelőeszközök feletti tőkés tulajdont, megteremtettük a gazdaságban az egész nép szocialista tulajdonát. Ez lényegében azt jelezte, hogy Romániában megkezdődött a szocialista társadalom létrehozása. Abban az időszakban a kommunista párt egész forradalmi harcának központi célkitűzése volt, hogy helyreállítsa és megszilárdítsa a munkásosztály egységét, hiszen a munkásosztályra döntő jelentőségű történelmi szerep hárult a politikai és gazdasági hatalom kivívása terén az államban, a kizsákmányoló osztályok uralmának megszüntetésében, a szocialista forradalom végrehajtásában és az új társadalmi rend építésére történő áttérésben. A kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülésével megvalósult a munkásosztály politikai, ideológiai és szervezeti egysége. 1948 februárjában a marxista-leninista szemlélet alapján létrejött a csaknem egymillió tagot számláló Román Munkáspárt. Mindez biztosította a szükséges politikai és szervezeti erőt az ország szocialista átalakítása, az új társadalmi rend megteremtése bonyolult művének vezetéséhez. A munkásosztály egységes forradalmi pártjának megteremtése mindörökre véget vetett munkásmozgalmunkban a szakadásnak, s mint ilyen, a romániai forradalmi erők számottevő győzelmét jelentette. Objektív szükségszerűség volt ez ahhoz, hogy sikerrel kifejleszthessük a forradalmat, hogy a proletariátus teljesíthesse a társadalom vezető osztályaként reá háruló történelmi küldetést. Ezen az alapon a párt biztosította a nép összes forradalmi, demokratikus erőinek mozgósítását és egyetlen áradatba történő összefogását. Ez pedig meghatározó szerepet töltött be azoknak a nagy politikai csatáknak a sikeres kibontakoztatásában, amelyek elvezettek Romániában a szocialista rendszer megteremtéséhez. Egyidejűleg az ipar szocialista szektorának megteremtésével szükségszerűvé vált az áttérés a mezőgazdaság szocialista alapokon történő megszervezésére. A Központi Bizottság 1949 márciusi plénuma elhatározta a mezőgazdaság állami szektorának megszervezését és az áttérést a mezőgazdaság szövetkezetesítésére. Ez új szakasz kezdetét jelentette az agrárforradalom végrehajtásában; döntő jelentőségű mozzanat volt országunk szocialista fejlődésének útján. A párt megszervezte és szilárdan irányította az egész nép erőfeszítéseit a háború által, a fasiszta Németország uralma által kiapasztott és tönkretett nemzetgazdaság helyreállítására, a reakciós erők szabotázsakciói ellen, azért, hogy eleget tegyünk a háborús kártérítések keretében Romániára háruló kötelezettségeknek, hogy javítsuk a népi tömegek anyagi életfeltételeit. Az ország gazdaságának helyreállítása,a termelés növelése, a háború következményeinek megszüntetése, nemkülönben a kisajátítók kisajátítása megteremtették a feltételeket a gazdaság tervszerű megszervezésére és vezetésére történő áttéréshez, a szocializmus műszakianyagi alapja létrehozása művének megkezdéséhez. A szocialista társadalmi rend építése művének sikeres kibontakozása Romániában A termelőeszközök feletti szocialista tulajdon lehetővé tette a munkások és parasztok népi demokratikus állama számára, hogy lerakja a nemzetgazdaság tervszerű fejlesztésének az anyagi és emberi erőfeszítések tudatos, a szocialista építés nagy horderejű követelményeivel és célkitűzéseivel összhangban álló irányításának alapjait Az első, 1951—1955-ös ötéves terv első ízben konkretizálta egységes szemlélet keretében az ország gazdaságitársadalmi fejlesztésére és a széles népi (Folytatása a 1. oldalon)