Előre, 1974. szeptember (28. évfolyam, 8338-8362. szám)

1974-09-02 / 8338. szám

ELŐRE—1974. SZEPTEMBER 2. HÉTFŐ (Folytatta a 2. oldalról) következményekkel járó egész sor kapi­tulációhoz vezet. Ilyen körülmények között erősödik a párt együttműködése hazánk többi demok­ratikus, antifasiszta erejével. Az ipartes­tületekben egyre szervezettebb jelleget ölt a kommunisták és a szociáldemokra­ták akcióegysége. Bővül a párt együttmű­ködése más demokratikus erőkkel, a bur­zsoázia egy részével, beleértve a királyi diktatúra kormányának olyan minisz­tereit is, akik ellenezték azt a politikát, hogy az országot kiszolgáltassák a náci Németországnak. A párt fokozza a széles néptömegek összefogását és mozgósítását a háborús előkészületek és a fasizmus el­leni harcban. A Román Kommunista Párt mozgósította a munkásosztályt, a nemzeti hazafias erőket a náci Németország, a katonai-fasiszta diktatúra elleni harcra Az 1939—1940-es években egyre na­gyobb méreteket ölt az osztályharc a munkástömegek érdekeinek megvédésé­ért, fokozódik a mozgalom a fasizmus ellen, a demokratikus szabadságjogokért, a szovjetellenes háború ellen, a Szov­jetunióval, a hitleri uralom ellen síkra­­szállt összes államokkal való béke és ba­rátság politikájáért. Ezek az akciók az 1939. május elsejei hatalmas tüntetésben csúcsosodtak ki. Ezek az akciók tükrözték a széles néptömegeknek azt az elhatáro­zását, hogy fegyverrel harcolnak a fa­siszta Németország ellen. Azokban az esztendőkben a párt egyik állandó célkitűzése volt szilárdan harcol­ni a Vasgárda, a román oligarchia körei által létrehozott légionárius, fasiszta ter­rorszervezet, a hitlerizmus romániai ügy­nöksége ellen, amelynek mélységesen nemzetellenes politikája súlyos károkat okozott a román népnek. A Román Kom­munista Párt harcra szólította, egyesítette és megszervezte a munkásosztályt, a vá­rosi és falusi néptömegeket, a haladó értelmiséget, számos demokrata politikust e szervezet ellen, a rasszizmus és az an­tiszemitizmus, az ország fasizálásának irányzatai ellen. A párt már megalakulásától kezdve ha­tározottan síkraszállt nemzetiségi különb­ség nélkül az összes dolgozók teljes jog­­egyenlőségéért. Az évek folyamán széles körű munkásságot fejtett ki a magyar, német és más nemzetiségű dolgozók érde­keinek védelmében, ezek megszervezésé­ért, az összes dolgozók szolidaritásának erősítéséért. A nemzeti kérdésben elfog­lalt hibás nézetek felszámolása után je­lentős haladás történt a más nemzetiségű dolgozók sorában kifejtett politikai tevé­kenységben. A párt marxista-leninista nemzeti politikája, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók közötti szolida­ritás erősítésének politikája határozottan helyesnek bizonyult az 1929—1933-as évek­ben lezajlott osztálycsaták időszakában, az 1934—1938 között és az 1939—1940-ben kibontakozott antifasiszta mozgalomban, különösen a bécsi diktátummal szembeni határozott állásfoglalásban; abban, hogy a dolgozók, beleértve a magyar és a né­met nemzetiségű dolgozókat, az egész ro­mán nép kinyilvánította akaratát, meg­védelmezi hazánk területi épségét és szuverenitását. Az 1938—1939-es évektől kezdve foko­zódik a hitlerista Németország gazdasá­gi, politikai és katonai behatolása Ro­mániába. Ez arra készteti a pártot, — bár a Komintern bizonyos téves javasla­tai sok politikai erőt megtévesztenek —, hogy előtérbe helyezze a nemzeti erők mozgósítását a náci Németország uralmi és leigázó politikája ellen, mert ez a politika súlyosan veszélyezteti mind a nemzeti függetlenséget, mind a nemzetközi békét. A Németországgal szembeni meghát­rálás és a kapituláció nemzetközi poli­tikája, valamint a legreakciósabb romá­niai körök nemzetellenes politikája, a katonai-fasiszta diktatúra 1940 szeptem­beri bevezetése megnyitotta az utat az előtt, hogy hazánkat teljesen kiszolgál­tassák a hitlerista Németországnak. Megkezdődött Románia újkori történe­tének legsötétebb korszaka, antihitlerista koalíció, fokozódott a népek hitlerizmus elleni harca. A második világháború, méretei révén, az óriási rombolások és a sokmillió em­beráldozat révén az emberiség történel­mének legsötétebb, legnehezebb és leg­pusztítóbb korszakát jelentette. A hitlerista Németország és a többi tengelyhatalom által imperialista uralmi célokból kirobbantott háború, e politika ellen síkraszállt erők harca folytán antifa­siszta jelleget is öltött. A szovjet népek­nek, az antifasiszta koalíció erőinek hő­sies harca, a világ széles körű társadalmi erőinek, az újabb és újabb népeknek a harcba való belépése az emberiség elszánt offenzívájává alakult a civilizációt valaha is fenyegetett legnagyobb veszély — a népek demokratikus szabadságjogainak és nemzeti függetlenségének eltörlésére, a népek leigázására, a világuralomra tö­rekvő fasizmus — legyőzéséért és felszá­molásáért. Ez a hatalmas nemzetközi küz­delem végül is a fasizmus teljes szétzú­zásához vezetett, erőteljesen igazolta, hogy ha a demokratikus erők, a népek egységesen lépnek fel, megvédhetik sza­badságukat, függetlenségüket és szuvere­nitásukat, leverhetnek minden agresszort, bármilyen erős is legyen az, kikényszerít­hetik a békét és a biztonságot a világon. A Román Kommunista Párt kezdettől fogva határozottan tiltakozott a szovjetel­lenes háború ellen, határozottan síkra­szállt e háborúból való kilépésért és Ro­mániának a hitlerellenes koalíció erőihez való csatlakozásáért. Ezzel az általános politikai vonallal összhangban, a párt megkezdte számos akció — sztrájkok, tüntetések, a fasiszta hadigépezet szabo­­tálása — megszervezését, a partizán egy­ségeknek és a hazafias alakulatok egysé­geinek a megszervezését a fasizmus elleni harc alakulataiként, az ország függetlensé­gének kivívásáért. Ezzel egyidejűleg foko­zódott a munkásosztály egységének erősíté­sére irányuló akció, a Szociáldemokrata Párttal és más demokratikus erőkkel való együttműködés. 1943-ban megalakult az Antihitlerista Hazafias Front, 1944. május 1-én pedig a Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt részvételével létrejött a Munkásegységfront, majd a Nemzeti De­mokrata Blokk. A párt ugyanakkor átfogó tevékenységet fejtett ki a hadsereg sorai­ban; erősítette kapcsolatait a katonai erőkkel, köztük főparancsnokságbeli tá­bornokokkal és tisztekkel; ezzel egyidejű­leg érintkezésbe léptek a királyi palotá­val. A Román Kommunista Párt a legszi­lárdabban cselekedett az összes nemzeti hazafias erők összefogásáért; e tevékeny­ség eredményeként széles koalíció jött létre mindazon erők között, amelyek ilyen vagy olyan formában síkra szálltak a fasiszta diktatúra megdöntéséért, a szov­jetellenes háborúból való kilépésért és az antihitlerista szövetséghez való csatlako­zásért. A katonai-fasiszta diktatúra nemzetel­lenes politikája, a hitlerista Németország rablópolitikája a nemzeti vagyonnal szem­ben különösen súlyos helyzetet teremtett az ország gazdaságában. Fokozódott az általános elégedetlenség és a gyűlölet a katonai-fasiszta diktatúra kormányával és a hitlerista Németországgal szemben, mind erőteljesebben érvényesült az egész nép akarata, hogy minden erejét latba­­vetve harcoljon a kialakult helyzet meg­szüntetéséért. Ezek voltak a belső felté­telek 1944 nyarán. Ugyanakkor nemzetközi téren az ese­mények egyre inkább a szövetséges an­tifasiszta erők javára alakultak. A szov­jet hadsereg­­, amely a háború nehezét viselte és a legjelentősebben járult hozzá Németország legyőzéséhez — ragyogó győ­zelmeivel erőteljesen befolyásolta az an­tifasiszta harc általános kimenetelét. A szövetségesek partraszállása és a hitlerista hadseregek ellen különböző frontokon elért sikerek szintén erőtelje­sen befolyásolták a háború menetét. Fon­tos szerepe volt az európai népek antifa­siszta harcának, a partizánmozgalomnak, amely erős csapásokat mért a hitlerista hadigépezetre; a népi erők jelentősen hoz­zájárultak az antifasiszta háborúban ara­tott győzelem általános ügyéhez. Mint ismeretes, 1944 nyarán a szovjet csapatok súlyos csapásokat mértek a hit­lerista hadseregekre, és a harcok folyamán Románia területére is beléptek. Ilyen kö­rülmények között Németország és az an­­toneszkánus kormány rendkívüli intézke­désekre készült, meg akarta szervezni az erők általános mozgósítását, hogy mege­rősítse román területen a szovjet hadse­regek előretörésével szembeni ellenállást." A Szovjetunió elleni háború folytatása terveinek a megakadályozása, a romániai fasiszta rendszer megdöntése és a hitle­rista csapatok elleni fegyverfordulat tör­ténelmi szükségességgé, parancsoló köve­telménnyé vált az antifasiszta koalíció győzelmének meggyorsítása szempontjá­ból. Kommunista pártunk nagy érdeme az, hogy ilyen körülmények között meg tudta szervezni saját sorait, meg tudta erősíteni az együttműködést a többi erő­vel, a fegyveres erőket is beleértve, rá tudott térni a döntő támadásra, bebizonyí­totta, hogy történelmi küldetésének ma­gaslatán áll és megvédi az egész nép nemzeti érdekeit. A Román Kommunista Párt harca a szovjetellenes háború ellen, Románia kilépéséért a háborúból és csatlakozásáért az antifasiszta koalícióhoz A világ újrafelosztásának imperialis­ta politikája és a náci Németország vi­láguralmi politikája kirobbantotta a második világháborút. A hitlerizmussal szembeni engedmények és­­ meghátrálás, az európai és más államoknak a német imperializmus agresszív politikájával szembeni határozott és egységes fellépé­sének a hiánya lehetővé tette Hitler szá­mára, hogy háborút indítson és megtá­madjon, sorra leigázzon számos európai államot, közöttük Csehszlovákiát, Len­gyelországot, Jugoszláviát, Franciaorszá­got, Belgiumot, Hollandiát és az északi országokat. Ilyen körülmények között a romániai fasiszta reakciós körök, elárulva a nép nemzeti érdekeit, a fasiszta Németország karjaiba dobták az országot. A háború elején Románia nemzetközileg elszigetelő­dött, ez megkönnyítette széttagolását. A bécsi imperialista diktátum, majd pedig a német csapatok bevonulása országunkba, annak a katonai fasiszta diktatúrának a hozzájárulásával, amelyben a Vasgárda uralkodó szerepet töltött be, tulajdonkép­pen Románia hitlerista megszállásához vezetett. Nem sokkal ezután országunkat a fasiszta Németország oldalán belekény­­szerítették a Szovjetunió elleni háború­ba. Valóságos nemzeti katasztrófa küszö­bére sodorta Romániát ez a háború, va­lamint az ebben az időszakban történt nagy pusztítások és az ország kincseinek hitlerizmus általi fosztogatása. Mindez annak folytán­ is lehetővé vált, hogy a de­mokratikus, antifasiszta erők nem ismer­ték fel idejében a súlyos helyzetet, nem válaszoltak a Román Kommunista Párt hívó szavára és nem keltek teljes hatá­rozottsággal harcra a fasizmus és a há­ború ellen. Ezt a magatartást egész né­pünk drágán fizette meg. Mint ismeretes, az imperialista uralmi politika útján haladva és megszegve a Szovjetunió és a náci Németország kö­zött 1939-ben létrejött meg nem támadási szerződést, a hitlerista hadsereg 1941 nya­rán megtámadta a Szovjetuniót. A Szov­jetunió elleni fegyveres agresszió kirob­banásával gyökeresen megváltozott a nemzetközi események alakulása és a háború menete. Létrejött és fejlődött az A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT PROGRAMJA A nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés végrehajtása, Románia részvétele az antifasiszta háborúban Ilyen kedvező belső és külső körülmé­nyek között a Román Kommunista Párt, a többi demokratikus, hazafias erővel együttműködésben 1944 augusztus 23-án végrehajtotta a nemzeti antifasiszta és an­tiimperialista fegyveres felkelést. Megdön­töttük a katonai-fasiszta diktatúrát, s or­szágunk egész erejével, egész hadseregé­vel a Szovjetunió, az antihitlerista koa­líció oldalára állt. Hangsúlyoznunk kell, hogy e kedvező belpolitikai és nemzetközi körülmények hiányában csak nehezen vagy egyáltalán nem lehetett volna sem megszervezni, sem sikeresen kibontakoz­tatni azt a nagy csatát, amely új korsza­kot nyitott meg Románia történetében. Az 1944 augusztus 23-i történelmi aktus végrehajtása döntő mozzanat országunk új úton való fejlődésében. Megnyitotta az utat a náci Németország uralma alóli felszabaduláshoz, a mélyreható forradal­mi-társadalmi változások megvalósításá­hoz Romániában. Ugyanakkor nemzetközi téren a fegyveres felkelés győzelmét és a román hadsereg bekapcsolódását az an­tihitlerista háborúba a második világhá­ború menetére mélyen kiható aktusokként értékelték. Ez meggyorsította a fasiszta front összeomlását Európának ebben az övezetében, meghiúsította Hitlernek és Antonescunak azokat a próbálkozásait, hogy Románia területén a katonai ellen­állás újabb vonalát építsék ki, megnyitot­ta az utat a szovjet csapatok előtt a gyors előnyomuláshoz a Balkánon és a kontinens belseje felé. Románia a katonai-fasiszta diktatúra megdöntése után csatlakozott a szovjet hadsereghez, az antihitlerista koalícióhoz, és egész hadseregével, összes anyagi és emberi erőivel harcba lépett az ország egész területének felszabadításáért, Ma­gyarország és Csehszlovákia felszabadítá­sáért, a hitlerista Németország végleges legyőzéséig. A román nép hősiességével, az antifasiszta háborúhoz és a náci Né­metország legyőzéséhez való hozzájárulá­sával is bebizonyította, hogy semmi köze nem volt a hazai fasizmushoz, amely részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Fegyvertényekkel tanúsította barátságát a vörös hadsereg iránt, azt, hogy együtt akar működni a Szovjetunióval, kapcso­latokat kíván fenntartani a világ összes népeivel. Ilyen körülmények között bebizonyo­­sodott, hogy a Román Kommunista Párt politikája teljes egészében megfelel egész népünk törekvéseinek és létérdekeinek. A párt igazolta szívósságát és azt a képessé­gét, hogy megszervezi és egyesíti az összes demokratikus és hazafias erőket a kato­nai-fasiszta diktatúra megdöntéséért és az ország szabad, független és demokratikus fejlődésének a biztosításáért vívott harc­ban. " K­i a II. RÉSZ A KOMMUNISTA PÁRT HARCA A FORRADALMI DEMOKRATIKUS HATALOM BEIKTATÁSÁÉRT, A KIZSÁKMÁNYOLÓ OSZTÁLYOK MEGDÖNTÉSÉÉRT, A SZOCIALISTA FORRADALOM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ÉS AZ ÚJ TÁRSADALMI REND FELÉPÍTÉSÉÉRT A katonai-fasiszta diktatúra megdön­tése megnyitotta az utat Románia impe­rialista uralom alóli végleges felszabadu­lásához, a román nép azon törekvései­nek a megvalósításához, hogy szabad le­gyen és maga rendelkezzék kincseivel és munkájával, saját sorsával. Ez az ese­mény megnyitotta a mélyreható forradal­mi, demokratikus átalakulások korszakát a román társadalomban, azt a korszakot, amelyben a munkásosztály, szövetségben a parasztsággal és a széles néptömegek­kel kivívta a hatalmat. Az ezt követő kor­szakban megkezdődött hazánk új története — a társadalmi és nemzeti igazság esz­ményei beteljesülésének a története, a­­zon eszmények beteljesülésének a történe­te, amelyekért az elődök számos nemzedéke harcolt Megkezdődött Románia nemzeti függetlensége és szuverenitása, a román nép ama szent joga teljes kivívásának a története, hogy ura legyen saját országá­nak­ alkalmazásához, a népi tömegek érdekeit szolgáló egész sor gazdasági és társadalmi reform megvalósításához. Ezekben az esz­tendőkben átfogó tevékenységet bonta­koztattunk ki a nemzetgazdaság helyre­­állításáért a földreform és más demok­ratikus forradalmi jellegű strukturális reformok végrehajtásáért; azon munkál­kodtunk, hogy növekedjék a munkásosz­tály szerepe, hogy a munkásosztály köz­vetlenül részt vegyen a vállalatok veze­tésében. Ez a szakasz jelezte a népi de­mokratikus forradalom végrehajtását, a munkások és parasztok hatalmának meg­teremtését, népünk rátérését jövője sza­bad alakításának útjára. Ezekben a nagy osztálycsatákban és for­radalmi tömegmozgalmakban a Román Kommunista Párt mindig Románia leg­hatalmasabb politikai erejeként küzdött, becsülettel teljesítette küldetését, mint a munkásosztály, a széles népi tömegek szervezője és vezetője s győzelemre ve­zette a munkásosztályt, a széles népi tö­megeket. i A párt, a tömeg-és társadalmi szervezetek újjászervezése a hatalom kivívásáért és a román társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban Az 1944 augusztus 23-i történelmi győ­zelemmel egyidejűleg pártunk fejlődésé­ben és tevékenységében új szakasz kez­dődött. A párt előtérbe helyezte a nép erőinek mozgósítását a hitleri Németor­szág elleni háborúban, s közvetlenül au­gusztus 23 után hozzálátott ahhoz, hogy új alapokon, a legális körülményeknek megfelelően szervezze át tevékenységét, az egységes szakszervezeteket, az ifjúsági szervezeteket, a nőszervezeteket és más demokratikus szervezeteket. Ily módon biztosítottuk a szervezeti és politikai fel­tételeket a munkásosztály összefogására, arra, hogy fokozódjék a harc a de­mokratikus átalakulásokért Romániá­ban. A párt néhány hónap leforgá­sa alatt erős szervezeteket hozott lét­re az ország összes megyéiben és helységeiben, ami befolyását és szervező­­képességét tanúsítja. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy még a háború körülményei között megvalósuljon a földreform és 1945 március 6-án hatalomra jusson az első demokratikus kormány — e kimondottan munkás-paraszt jellegű forradalmi de­mokratikus kormány —, amely kifejezte a mélyreható forradalmi, társadalmi és politikai átalakulásokért síkraszálló erők széles körű együttműködését. Úgyszintén megkezdtük más szociális reformok vég­rehajtását, az államapparátus demokrati­zálását. Országunk kommunistái és demokra­tikus erői tevékenységének irányításában fontos szerepet játszott ebben az időszak­ban a párt 1945 októberi Országos Kon­ferenciája. A konferencia, amely­­ is, évi illegális tevékenység után a szabadság kö­rülményei között tartott első ilyen meg­nyilatkozás volt, megvonta a párt által a forradalmi harcban kivívott történelmi jelentőségű sikerek mérlegét, kijelölte a jövőbeli tevékenység irányvonalait. Az Országos Konferencia napirendre tűzte, hogy mozgósítsuk az erőket a nemzet­­gazdaság helyreállítására és fejlesztésére, hogy javítsuk a lakosság létfeltételeit, ki­dolgozta az abban az időszakban szüksé­gessé vált demokratikus átalakítások programját, a román társadalom általános haladásának biztosítása érdekében fő cél­kitűzésként jelölte meg az áttérést az or­szág iparosítására. A konferencia egyszersmind feladatként jelölte meg a pártnak, a párt politikai, ideológiai és szervezeti egységének a to­vábbi erősítését, azt, hogy fokozott tevé­kenységet kell kibontakoztatni az egység­front erősítéséért és a munkásosztály egy­ségének megteremtéséért. A konferencia határozatainak megkülönböztetett jelen­tőségük volt az elkövetkező nagy osztály­csaták sikeres kibontakoztatásában, a ha­zai mélyreható forradalmi és demokrati­kus átalakítások végrehajtásában. Ebben az időszakban erélyes intézke­dések történtek a reakciós körök politi­kája ellen. Ezek a körök megkísérelték a széles népi tömegek vállára hárítani a gazdasági nehézségeket. Erélyes intézke­déseket tettünk azért, hogy az államappa­rátust­­ megtisztítsuk a fasiszta, demokra­taellenes elemektől, eltökélten cseleked­tünk a Munkásegységfront fejlesztéséért és a többi demokratikus erővel való e­gyüttműködés kiterebélyesítéséért, a bur­­zsoá pártokhoz tartozó reakciós erők elszi­geteléséért. Az egész forradalmi folyamat szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak a felszabadulást követő esztendők­ben lezajlott nagy forradalmi csaták. Nagy jelentősége volt annak, hogy hozzáláttunk a munkásbizottságok megszervezéséhez és bevezettük a munkásosztály ellenőrzését a vállalatok felett; döntő jelentőségű volt a megyeházak és községházak rohammal történt elfoglalása és az új prefektusok és polgármesterek beiktatása, a paraszt­bizottságok megalakítása és a földbirto­kosi földek szétosztása a földnélküli vagy kevés földdel rendelkező parasztok között. Ezekben a széles körű, gazdasági, társa­dalmi és politikai osztályütközetekben megszilárdult a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége, erősödött az egység az értelmiséggel és más társadal­mi rétegekkel, megszilárdult a román, magyar, német és más nemzetiségű dol­gozók testvérisége, megváltoztak az or­szágban az erőviszonyok, növekedett a népi tömegek szerepe az egész politikai életben. Az 1946-os választásokon kivívott győzelem a legbeszédesebb kifejezése an­nak, hogy a széles népi tömegek csatla­koztak a párt által folytatott, az ország demokratikus, forradalmi átalakítására irányuló politikához. 1944 augusztus 23-tól az 1947-es eszten­dő végéig terjedő egész időszakot azok a nagy forradalmi harcok jellemzik, amelyek elvezettek a mélyreható társadalmi átala­kulásokhoz, a nemzetiségek teljes jog­­egyenlőségét biztosító nemzetiségi politika A szocialista forradalom végrehajtása és a népi demokratikus hatalom megteremtése A monarchia megdöntésével és a köz­társaság 1947 december 30-án történt ki­kiáltásával Románia fejlődésének új sza­kaszába lépett. Az egész politikai hatalom kivívása a dolgozó parasztsággal és a dol­gozók többi rétegével szövetkezett mun­kásosztály által, s a népi demokratikus rendszer megteremtése jelzi az áttérést a szocialista forradalom feladatainak vég­rehajtására. Az ipar, a bankok, a szállí­tás és a kereskedelem államosításával felszámoltuk a termelőeszközök feletti tőkés tulajdont, megteremtettük a gazda­ságban az egész nép szocialista tulajdonát. Ez lényegében azt jelezte, hogy Romániá­ban megkezdődött a szocialista társadalom létrehozása. Abban az időszakban a kommunista párt egész forradalmi harcának központi célkitűzése volt, hogy helyreállítsa és megszilárdítsa a munkásosztály egységét, hiszen a munkásosztályra döntő jelentő­ségű történelmi szerep hárult a politikai és gazdasági hatalom kivívása terén az államban, a kizsákmányoló osztályok ural­mának megszüntetésében, a szocialista forradalom végrehajtásában és az új tár­sadalmi rend építésére történő áttérés­ben. A kommunista párt és a szociáldemok­rata párt egyesülésével megvalósult a munkásosztály politikai, ideológiai és szer­vezeti egysége. 1948 februárjában a mar­xista-leninista szemlélet alapján létrejött a csaknem egymillió tagot számláló Ro­mán Munkáspárt. Mindez biztosította a szükséges politikai és szervezeti erőt az ország szocialista átalakítása, az új társa­dalmi rend megteremtése bonyolult mű­vének vezetéséhez. A munkásosztály egy­séges forradalmi pártjának megteremtése mindörökre véget vetett munkásmozgal­munkban a szakadásnak, s mint ilyen, a romániai forradalmi erők számottevő győ­zelmét jelentette. Objektív szükség­szerűség volt ez ahhoz, hogy siker­rel kifejleszthessük a forradalmat, hogy a proletariátus teljesíthesse a társadalom vezető osztályaként reá háruló történelmi küldetést. Ezen az alapon a párt biztosí­totta a nép összes forradalmi, demokra­tikus erőinek mozgósítását és egyetlen áradatba történő összefogását. Ez pedig meghatározó szerepet töltött be azoknak a nagy politikai csatáknak a sikeres ki­bontakoztatásában, amelyek elvezettek Romániában a szocialista rendszer meg­teremtéséhez. Egyidejűleg az ipar szocialista szekto­rának megteremtésével szükségszerűvé vált az áttérés a mezőgazdaság szocialista alapokon történő megszervezésére. A Köz­ponti Bizottság 1949 márciusi plénuma elhatározta a mezőgazdaság állami szek­torának megszervezését és az áttérést a mezőgazdaság szövetkezetesítésére. Ez új szakasz kezdetét jelentette az agrárforra­dalom végrehajtásában; döntő jelentősé­gű mozzanat volt országunk szocialista fejlődésének útján. A párt megszervezte és szilárdan irá­nyította az egész nép erőfeszítéseit a há­ború által, a fasiszta Németország uralma által kiapasztott és tönkretett nemzet­­gazdaság helyreállítására, a reakciós erők szabotázsakciói ellen, azért, hogy eleget tegyünk a háborús kártérítések keretében Romániára háruló kötelezettségeknek,­­ hogy javítsuk a népi tömegek anyagi élet­­feltételeit. Az ország gazdaságának hely­reállítása,­a termelés növelése, a háború következményeinek megszüntetése, nem­különben a kisajátítók kisajátítása meg­teremtették a feltételeket a gazdaság terv­szerű megszervezésére és vezetésére törté­nő áttéréshez, a szocializmus műszaki­anyagi alapja létrehozása művének meg­kezdéséhez. A szocialista társadalmi rend építése művének sikeres kibontakozása Romániában A termelőeszközök feletti szocialista tu­lajdon lehetővé tette a munkások és pa­rasztok népi demokratikus állama számá­ra, hogy lerakja a nemzetgazdaság terv­szerű fejlesztésének az anyagi és emberi erőfeszítések tudatos, a szocialista építés nagy horderejű követelményeivel és cél­kitűzéseivel összhangban álló irányításá­nak alapjait Az első, 1951—1955-ös ötéves terv első ízben konkretizálta egységes szemlélet keretében az ország gazdasági­társadalmi fejlesztésére és a széles népi (Folytatása a 1. oldalon)

Next