Előre, 1975. augusztus (29. évfolyam, 8620-8645. szám)

1975-08-01 / 8620. szám

•ELŐRE­­ ,1975. augusztus­­. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉRTEKEZLET A részvevők felszólalásaiból Finnország elnöke Harold Wilson, NAGY-BRI­­TANNIA miniszterelnöke be­szédében reményét fejezte ki, hogy az értekezlet forduló­pontot jelent majd történel­münkben, nem csupán remélt itteni eredményei révén, ha­nem az e találkozót lehetővé tevő fejlődés révén is. Az ér­tekezlet előkészítési tevékeny­ségét ihlető és jellemző eny­hülés szellemében ülésezünk — mondotta a felszólaló, s hangsúlyozta, hogy mind az enyhülés, mind pedig a béke oszthatatlan. A konferencia záródoku­mentumaira utalva rámuta­tott, hogy ezek erkölcsi köte­lezettségvállalást jelentenek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni és új fejezetet nyitnak Európa történetében.­A konferenciának a bizton­ság katonai vonatkozásait il­lető vitáival és határozataival kapcsolatosan kiemelte a biza­lom erősítését célzó intézke­déseket, s reményét fejezte ki, hogy az 1977. évi belgrádi ta­lálkozón lehetőség lesz újabb haladást elérni. Kidomborítva, hogy a konferencián képviselt néhány állam a közép-európai csapat- és fegyverzetcsökken­­tés terén való megállapodás létrehozásán munkálkodik, re­ményét fejezte ki, hogy a po­litikai kapcsolatok új­­kereté­nek meghonosítása révén könnyebb lesz majd haladást elérni az európai katonai kon­frontáció csökkentése terén a bécsi tárgyalásokon. A konferencia próbáját — mondotta Harold Wilson — az elfogadott határozatok gya­korlatba ültetésének módozata jelenti, s ezt a témát az 1977. évi értekezleten fogják meg­vizsgálni, beleértve ennek ka­tonai, gazdasági, és kulturális jellegű vonatkozásait is. Az európai politikai és em­beri kapcsolatok új szabály­zata — hangsúlyozta Nagy- Britannia miniszterelnöke — megkülönböztetett jelentőségű mind a részt vevő országokra, mind pedig az egész világra nézve. . Az európai biztonsági és együttműködési konferencia — mutatott rá Konsztantin Ka­­ramanlisz, GÖRÖGORSZÁG miniszterelnöke — fontos lé­pés a népek ama erőfeszítései­ben, hogy egy új rendet hono­sítsanak meg a nemzetközi életben. A konferencia össze­hívása nemzeteinknek azt az akaratát tükrözi, hogy a béke és az együttműködés feltételei között éljenek és haladjanak előre a gazdasági és társadal­mi fejlődés útján, a záródoku­mentumban foglalt elvek pe­dig mindenben megfelelnek ennek a törekvésnek. A görög miniszterelnök hangsúlyozta: az európai népek biztonságá­nak az érdekei megkövetelik ezeknek az elveknek a mara­déktalan tiszteletben tartását. Nem fér hozzá semmi két­ség, hogy egyetlen nép sem óhajt háborút. Mindaddig azonban nem beszélhetünk biztonságos békéről, amíg folytatódik az esztelen fegy­verkezési hajsza. Óriási össze­geket fordítanak katonai ki­adásokra, ami kihat az embe­riség gazdasági és társadalmi haladására, bűvös kört alkot­va. Ezek a megjegyzések — mondotta a felszólaló — nem jelentik azt, hogy mi nem be­csüljük kellőképpen a konfe­rencia záródokumentumának értékét. Ellenkezőleg, a doku­mentum fontos lépést jelent, lehetővé teszi, hogy újabb erőfeszítések történjenek, na­gyobb bátorság és több való­ságérzék érvényesüljön a je­lenkori problémák megoldá­sában. A ciprusi eseményekről szól­va, Karamanlisz miniszterel­nök rámutatott, hogy az emlí­tett elvek megsértése kényes helyzetet teremtett. Ennek el­lenére a görög kormány részt vesz a konferencia zárószaka­szán is, mégpedig azzal a szi­lárd meggyőződéssel, hogy ez elősegíti a ciprusi kérdés ren­dezését és a görög-török bará­ti és együttműködési viszony normalizálását. A konferencia — mondotta befejezésül a felszólaló — az államközi kapcsolatoknak új elvekre való alapozásával előmozdítja az új légkör ki­alakulását Európában, hozzá­járulva ezzel egy, a kis orszá­gokkal szembeni tragikus igazságtalanság helyrehozásá­hoz. Geir Hallgrimsson, IZLAND miniszterelnöke felszólalásá­ban rámutatott, hogy a záró­­dokumentumok kétségtelenül fontos lépést jelentenek, de a szavakról át kell térni a tet­tekre, mert a megállapított előírások csak így válhatnak valósággá. Kifejezte reményét, hogy a záródokumentumot mielőbb gyakorlatba ültetik. Az európai fegyveres kon­fliktusok veszélyének csök­kentését célzó bizalom növe­lésére vonatkozó intézkedé­sekkel kapcsolatos megállapo­dásokról szólva, az izlandi kormányfő állást foglalt a­­mellett, hogy a bécsi tárgyalá­sokon fogadjanak el olyan reális intézkedéseket, amelyek nyomán fokozódik mindegyik állam biztonsága, és kifejezte reményét, hogy e tárgyalások eredményei utat nyitnak ha­sonló egyezmények megköté­sére más térségekben is. Közös célunk — folytatta a felszólaló — az államok füg­getlenségének a megvédése, bármilyen kicsik legyenek is ezek az államok, a nemzetek sajátos jellegzetességeinek és kulturális örökségüknek a megóvása, hozzájárulva ezzel a civilizáció gazdagításához. Nemzeteink jóléte az egymás­ra utaltságtól is függ, minde­gyik nemzet haladása kapcso­latban áll a többiek jólétével. Ebben a bizonyos nehézségek­től jellemzett időszakban fon­tos a gazdasági és a kereske­delmi kooperáció fenntartása és fokozása. Ezzel összefüg­gésben a felszólaló szorgal­mazta, hogy a konferencia be­fejezése után fokozódjék a részt vevő államok kölcsönö­sen előnyös kooperációja. A gazdasági megszorító intézke­dések semmiképpen sem indo­koltak — mondotta. Mindegyikünket és mind­annyiunkat — mondotta befe­jezésül — az a hő óhaj hat át, hogy megvalósulva lássuk a konferencia határozatait. Az izlandiak békében akarnak él­ni az összes népekkel, azt óhajtják, hogy a baráti e­­gyüttműködési kapcsolatok túlsúlyban legyenek, a fenn­álló konfliktusokat pedig a józan ész és a jóakarat alap­ján oldják meg. Országaink népei méltán elvárják, hogy a jószándékok valósággá válja­nak. Pierre Elliott Trudeau, KA­NADA miniszterelnöke be­szédében rámutatott a kon­ferencia jelenlegi szakaszáig megtett hosszú útra, s hang­súlyozta azt a kitartást és e­­gyetértést, amelyet a 35 részt vevő állam képviselői tanúsít­­ottak a több mint két évi tárgyalások során. E hosszas tárgyalási folyamat kereté­ben — folytatta— több irány­mutató határkövet jelöltek ki : példát mutattunk a vi­lágnak, hogyan valósítható meg az egyetértés ; bebizonyí­totta meddőségét a konfron­táció jelenléte és a jóakarat hiánya a tárgyalásokban ; el­fogadtuk, mint elkerülhetet­lent a nemzetközi kapcsolatok változási tényezőjét ; ismét kifejezésre juttattuk az erő­szak alkalmazásának, az ENSZ-alapokmányban meg­állapított kitiltását az állam­közi kapcsolatokból. Feladatunk most az — mon­dotta a kanadai miniszterel­nök —, hogy odaadással lép­jünk erre az ösvényre és ál­landó jellegű főúttá változ­tassuk. Ilyképpen cselekedve az összes népek érdekeit szol­gáljuk majd a béke és a sta­bilitás feltételei között. Ezen túlmenően jelenleg más irány­ba terelt energiákat szaba­dítunk fel a fegyveres erők csökkentése és a leszerelés révén, a tenger alatti terüle­tekre vonatkozó jogszabá­lyok kidolgozása révén, a vi­szályok rendezését célzó o­­lyan mechanizmus létreho­zása révén, amely helyettesíti a hatástalan és mindenki szá­mára veszélyes, még igen gyakran használt gyakorla­tokat. S lehet, mindennél fon­tosabb az, hogy feltételeket te­remthetünk az egyes részvevő államok és a világ többi álla­ma között fennálló, a jelenle­gi életszínvonalat illető igen nagy különbségek kérdésének a megoldást célzó globális felvetésére. Kanada, mondotta befeje­zésül a felszólaló, maradék­talanul csatlakozik a konfe­rencia tevékenységéhez és megfogadja, hogy a bizalom és az együttműködés új szel­lemének európai érvényesí­tése érdekében maradék­talanul részt vesz a sorra ke­rülő tevékenységekben is. A józan ész és a politikai realizmus segített bennünket az akadályok leküzdésében és abban, hogy sor kerüljön erre a találkozóra, amelyet a béke, a biztonság és a népek közöt­ti együttműködés eszméje fémjelez — jelentette ki Todor Zsivkov elvtárs, a Bol­gár KP KB első titkára, BUL­GÁRIA NK Államtanácsá­nak elnöke. Az európai konfe­rencia e szakaszán aláírásra kerülő dokumentumra utalva, a felszólaló a továbbiakban ezeket mondotta: Vélemé­nyünk szerint e dokumentum lényege azoknak az elveknek a leszögezése, amelyeknek az alapján, megállapodásunknak megfelelően, a békére, az e­­gyüttműködésre és barátság­ra, a tiszteletre és a bizalom­ra épülő kapcsolatainkat fej­lesztjük. Egyszersmind tud­juk, hogy itteni megállapodá­saink megkövetelik, hogy a továbbiakban újabb erőfeszí­téseket tegyünk valóra vál­tásukért. Következésképpen e történelmi jelentőségű doku­mentumot aláírva nem von­juk ki magunkat a felelősség alól, ellenkezőleg, nagyobb fe­lelősséget vállalunk. Bár nagy eredményeink jo­gos megelégedéssel töltenek el bennünket — mondotta To­dor Zsivkov elvtárs — nem feledkezhetünk meg azokról a problémákról, amelyeket még nem oldottunk meg teljesen. A konferencia eredményei az elkövetkező években erősen ösztönözni fogják azt a már megkezdődött mélyreható fo­lyamatot, amelyet nekünk visszafordíthatatlanná kell tennünk. Ez újabb erőfe­szítéseket követel részünkről, hogy kiépítsük a népek kívá­nalmainak megfelelő európai biztonsági és együttműködési rendszert. Jövőbeli tevékeny­ségünk egyik döntő irányza­ta kétségtelenül az lesz, hogy a politikai enyhülést kiegészít­sük katonai enyhüléssel. Az ezt követő lépések közé tar­tozna intézkedési rendszer ki­jelölése a fegyverkezési haj­sza megszüntetésére, a közép­európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szó­ló egyezmény megtárgyalása, Európa katonai tömbökre osz­tottságának fokozatos csök­kentése. Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára, a NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁR­SASÁG képviselője felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy kontinensünkön első ízben dolgozták ki a nemzetközi jognak megfelelően az állam­közi kapcsolatok új elveinek kódexét, amelyet ünnepélyes aláírásukkal fognak megerő­síteni az államok legmaga­sabb rangú képviselői. Véle­ményünk szerint — mondotta a felszólaló — a biztonság el­vének töretlen alkalmazása a fő feltétele annak, hogy szé­les körű együttműködés épül­jön ki az egyenlőség és a köl­csönös előnyök alapján. Erich Honecker elvtárs ezu­tán rámutatott, hogy a fegy­verkezési hajsza folytatása veszélybe sodorhatja a poli­tikai enyhülés terén oly sor­ erőfeszítéssel elért eredménye­ket. Ezért határozott intéz­kedéseket kell tenni a fegy­verzetek korlátozásáért, ami megfelel az összes népek ér­dekeinek. A konferencia történelmi jelentőségét és eredményeinek életképességét — mondotta a felszólaló — a népek fogják lemérni abból, hogy miként valósult ez meg az államközi kapcsolatokban. Ez nem né­hány napi tevékenységnek, hanem hosszú és kitartó erő­feszítéseknek az eredménye tesz. Bátorít bennünket az, hogy maga a jelenlegi kon­ferencia is példa a sokrétű nemzetközi problémák min­denki érdekében történő meg­oldására. Nem hagyhatók fi­gyelmen kívül azok az aka­dályok, amelyek még az enyhülés útjában állnak, de bátorsággal és elszántsággal el lehet távolítani ezeket, hogy az elért eredmények megszilárdulhassanak és bő­vülhessenek. A konferencia következmé­nyeire utalva a felszólaló eze­ket mondotta : a jelenlegi konferencia nem a végső cél volt, hanem egy újabb­­ sza­kasznak, az újabb kezdemé­nyezéseknek a kezdete. Célunk, hogy végérvényesen felszámol­juk az agressziót és a háborút kontinensünk népeinek és ál­lamainak életéből. Európa így fontos garanciája lesz majd az egyetemes békének. Aldo Moro, OLASZORSZÁG Minisztertanácsának elnöke felszólalásában kiemelte: most először történik meg, hogy 35 állam összeült, azzal a céllal, hogy közösen meghatározzák egységük alapjait és kiterjesz­­szék, a lehetőségek arányában, együttműködésük körét az összes területeken. A bizton­ságot érintő bármilyen fenye­getés ellen — mondotta — egyesít bennünket a béke óhaja, az együttműködés szük­ségessége. Az egység eme szükségességének tudata meg­nyitotta az enyhülés útját. Olaszország — mondotta a felszólaló — mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy új és lényegesebb tartalmat kell biztosítani az enyhülés felé való előrehaladásnak. Egy ilyen jelentős akció nyilván­valóan nem valósítható meg rövid idő alatt. Az értekezlet éppen ezért nem végpontja ennek a fejlődésnek, hanem jelentős lépés, amelyet a részt­vevő országok realista szel­lemben tesznek meg, tudatá­ban a fennálló világnézeti, politikai, gazdasági és társa­dalmi különbségeknek. Az értekezlet záróokmánya, amelyet a 35 állam képviselői aláírnak — mondotta Olasz­ország miniszterelnöke — nem csupán közjegyzői okirat, a­­mely arra korlátozódik, hogy rögzítse a pillanatnyi valósá­got. Ez az okmány, különös­képpen ami bennünket illet, azt tűzi ki céljául, hogy kiin­duló pontja legyen a jövőnek. A felszólaló a továbbiakban megemlítette, hogy az érte­kezlet elismerte a szoros ösz­­szefüggést az európai bizton­ság és együttműködés, vala­mint a földközi-tengeri tér­ség biztonsága és együttmű­ködése között. Ezzel kapcsola­tosan kijelentette, hogy u­­gyanabban a szellemben, a­­melyben csatlakozik a helsin­ki kötelezettségvállalásokhoz, Olaszország ugyanebben a szellemben fogja irányítani kapcsolatait a többi ország­gal is, mindenekelőtt pedig a földközi-tengeri országokkal. A felszólaló a továbbiakban arra is kitér, hogy a (Nyugat-) Európai Gazdasági Közösség Tanácsának soros elnöki mi­nőségében a konferencia záró­okmányát az EGK nevében is aláírja. Befejezésül a felszólaló hangsúlyozta, hogy az érte­kezlet jelentőségét az a mód fogja bizonyítani, ahogyan ki­hatásai megfelelnek majd a népek várakozásainak, min­denekelőtt pedig a fiatal nem­zedék reményeinek. Pierre Gräber, a SVÁJCI ÁLLAMSZÖVETSÉG elnöke felszólalását azzal kezdte, hogy a múltbeli diplomáciai találko­zókkal ellentétben, az összeuró­pai értekezletet a részvevő álla­mok szuverén egyenlőségének alapján készítették elő, ezen az alapon bontakozott ki és ho­zott határozatokat. A közmeg­egyezés elve tette lehetővé valamennyi ország küldötte számára — tekintet nélkül ar­ra, hogy nagy vagy kis orszá­gokat képviselnek —, hogy szabadon kifejezésre juttassák szempontjaikat, és aktívan részt vegyenek a közös poli­tikai okmány kidolgozásá­ban. A szónok a továbbiakban kiemelte: az államok szuverén egyenlőségének leglényegesebb erénye Svájc szempontjából az, hogy szentesíti a nemzeti függetlenség mindennél fonto­sabb elvét. Az ünnepélyes keretek között elfogadásra kerülő előirányzatokat — mon­dotta — valóra kell majd vál­tani. Az európai béke és biz­tonság meghonosítása vala­mennyi részvevő államtól megköveteli a fenntartás nél­küli jóakaratot, aminek irá­nyában még szakadatlan erő­feszítésekre van szükség. A Svájci Államszövetség el­nöke kijelentette: ma minden­nél fontosabb egy új szellem, amely meghatározza a nem­zetközi kapcsolatokat. Az ün­nepélyes keretek között meg­határozott elvek — mondotta —, közöttük mindenekelőtt az államok szuverén függetlensé­gének tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avat­kozás, az erőszak és az erő­szakkal való fenyegetőzés mel­lőzése, a nézeteltérések békés megoldása és az emberi jogok tiszteletben tartása, mindezek az elvek a jövőben az álla­mok mindennapos magatartá­sának szerves részeivé kell hogy váljanak. A felszólaló egyszersmind hangsúlyozta, hogy Európa reális biztonsága összeegyeztethetetlen a kato­nai potenciálok szüntelen nö­velésével a kontinensen. Be­fejezésül kifejezte reményét, hogy az értekezlet ünnepé­lyes keretek között szentesí­tett eredményei mélyrehatóan meghatározzák majd a jövő­beni fejlődést. Az összeurópai értekezlet okmányainak aláírásával a békepolitika jelentős lépést tesz előre — mondotta felszó­lalásában Helmut Schmidt, Németország szövetsé­gi KÖZTÁRSASÁG kancel­lárja. A nyugatnémet Szövet­ségi Gyűlés és az NSZK ál­lampolgárai különösen nagyra értékelik a konferencia ered­ményeit, egyszersmind azon­ban mi realisták vagyunk — mondotta. A szembenállás év-­­tizedeit nem válthatja fel má­ról holnapra az együttműkö­dés korszaka. Ez hosszantartó folyamat, amely megköveteli az itt képviselt államok állan­dó együttműködését. Megálla­píthatjuk azonban, hogy az enyhülési politika néhány éve alatt az államok közeledtek egymáshoz. Természetesen még fennállnak közöttük je­lentős ellentétek. Mindemel­lett a konferencia okmányai­ban megvonták a béke meg­honosításának irányvonalait az enyhülés és az együttmű­ködés útján. A dokumentumokba foglalt elvekről szólva, a nyugatné­met kancellár hangsúlyozta az erőszak és az erőszakkal való fenyegetőzésről való végleges lemondás fontosságát. Mi azt reméljük, — hangsúlyozta —, hogy az európai népek közöt­ti kölcsönös bizalom azáltal is meg fog erősödni, hogy gya­korlatilag megvalósítják a megállapodásokban szereplő katonai vonatkozású előirány­zatokat. A záróokmányban foglalt e vonatkozású megál­lapodás politikai előrehala­dást képvisel olyan más intéz­kedések felé, amelyek elvezet­hetnek ama háborús veszély csökkenéséhez, amit az képvi­sel, hogy Európában óriási katonai erők és fegyverzetek összpontosulnak. A nyugatnémet kancellár a továbbiakban hangsúlyozta az NSZK készségét, hogy elmé­lyítse gazdasági-együttműkö­dési politikáját más államok­kal, tekintet nélkül társadal­mi rendszerükre. A felszólaló végül arról szólt, hogy az aláírásra kerülő dokumentumokat egy olyan felhívásnak kell tekinteni, a­­melyet mindenkinek meg kell hallania, majd ezzel kapcso­latosan hangsúlyozta: az ok­mányok ünnepélyes aláírása mindannyiunkat arra kötelez, hogy a szavakat tettekre vált­suk. Felvázoltuk azokat a ke­reteket, amelyek közepette együtt akarunk élni egymás­sal Európában. Türelmesen és következetesen kell előre ha­ladnunk ezen az úton. vacsorát adott Urho Kekkonen, Finnország elnöke az elnöki palota ter­meiben vacsorát adott a hel­sinki legmagasabb szintű ta­lálkozón részt vevő 35 állam magas rangú képviselőinek tiszteletére. A vacsorán részt vett NICOLAE CEAUSESCU elv­társ, Románia Szocialista Köz­társaság elnöke, valamint Ștefan Andrei és George Ma­­covescu elvtársak. Jelen voltak a konferencián részt vevő országok állam- és kormányfői, többi politikai személyiségei. A vacsorán Finnország elnö­ke pohárköszöntőjében tiszte­letteljesen és szívélyesen üd­vözölte a magas rangú vendé­geket, teljes sikert kívánt a konferenciához. NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK RÁMUTAT A BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉNEK PERSPEKTÍVÁIRA A finn sajtó a román A finn sajtó nagy teret szentel Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke jelenlété­nek Helsinkiben, s részvételé­nek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik, magas szintű sza­kaszának munkálatain. Vala­mennyi újság híreket és fény­képeket közöl a román ál­lamfő megérkezéséről a finn fővárosba, ahol fogadta őt Urho Kekkonen elnök. Az SST finn hírügynökség, valamint a Helsinkiben meg­jelenő lapok közlik Nicolae Ceausescu elvtárs nyilatkoza­tát, amelyet a sajtó képvise­lőinek adott megérkezésekor. Újabb perspektívák cím alatt a Luori Sosialidemokraatti című lap kommentárt közöl, amelyben rámutat: „Nicolae Ceausescunak, Románia elnö­kének véleménye szerint a pénteken Helsinkiben aláírás­ra kerülő dokumentumok ú­­jabb perspektívákat nyitnak kontinensünk biztonsága előtt. A sajtónak adott nyilatkoza­tában — hangsúlyozza a kommentár — Nicolae Ceausescu elnök megállapí­totta, hogy a földrész bizton­ságát többek között a más államok belügyeibe való be államfő nyilatkozatáról nem avatkozás elvére kell alapozni“. Az Uusi Suomi című napi­lap megállapítja: „Románia elnöke külön kiemelte az egyenjogúság elvét, amely az alapját kell hogy képezze valamennyi állam részvételé­nek a nemzetközi életben, valamint a más államok bel­ügyeibe való be nem avatko­zást“. A lap a továbbiakban megjegyezte, hogy Románia elnöke, aki másodszor tartóz­kodik Finnországban, üdvöz­lő üzenetet intézett a finn néphez. A Kansan Uutiset című lap rámutat: „Nicolae Ceausescu elnök hangsúlyoz­ta, hogy az értekezleten el­fogadásra kerülő dokumen­tum újabb perspektívákat nyit a biztonság megteremté­se előtt kontinensünkön. Po­zitíveknek értékelte a konfe­rencián eddig elért eredmé­nyeket, de kiemelte, hogy még számos megoldásra váró probléma marad az európai biztonság megvalósítása te­rén­ . A rádió- és tévéállomá­sok riportokat közvetítettek Nicolae Ceausescu elnök megérkezéséről a finn fővá­rosba. (Folytatás az 1. oldalról) családjának tagállamai. Azért hangsúlyozom ezt, mert az ENSZ által kinyilvánított el­­­­veket tudatosan belefoglalták az értekezlet konklúzióiba. Az értekezlet záróokmánya az európai együttműködés és biztonság alapját képezi, an­nál is inkább, mert egyes a­­láíró országokra jut a világ katonai kiadásainak több mint 80 százaléka. „Ez arra késztet — mondotta —, hogy megállapítsuk: a jelenlegi­­konferencia befejezése inkább kezdet, mint rég. Az itt egy­begyűlt vezetők jelentős lé­pést tettek az Egyesült Nem­zetek Alapokmánya célkitű­zéseinek megvalósítása irá­nyába. Ha tovább mennek ezen az úton, fokozva a köl­csönös bizalmat és tiszteletet, a jelenlegi találkozó történel­mi jelentőségű lesz nemcsak Európa, hanem remélem, az egész emberiség számára“. ★ A délutáni ülésen, amelyen a genfi szakaszban megálla­pított ügyrendi eljárás szerint a Vatikán küldöttségvezetője elnökölt, a részt vevő államok magas rangú képviselői meg­kezdték expozéjuk előterjesz­tését az európai biztonság és együttműködés nagy problé­máiról, valamint a konferen­cia záródokumentumáról. Az ülésen Nagy-Britannia, Görögország, Izland, Kanada, Bulgária, a Német DK, Olasz­ország, Svájc és Németország SZK állam-, illetve kormány­fője emelkedett szólásra. * Csütörtökön 12 órakor (a he­lyi időszámítás szerint) a hel­sinki Finlandia palotában véget ért az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet harmadik, legmagasabb szintű szakaszának második munkaülése. A csütörtök dél­előtti ülésen Joszip Broz Tito, Jugoszlávia SZSZK elnöke el­nökölt. A felszólalásoknak sorshúzással megállapított sorrendje szerint a délelőtti ülésen felszólalt Gustav Hu­­sak, a Csehszlovák SZK elnö­ke, Edvard Gierek, a LEMP KB első titkára, Valéry Gis­­card d'Estaing, Franciaország elnöke, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Liam Cosgrave, Írország miniszter­­elnöke, Makariosz érsek, Cip­rus elnöke és Kádár János, az MSZMP KB első titkára. „Törökországban nagy jelentőséget tulajdonítanak Mac Ceausescu elnök hozzájárulásának a mai világ fontos problémái megoldásához“ BULENT ECEVIT NYILATKOZATA A HAZAI SAJTÓNAK Bü­lent Ecevit, a Törökor­szági Republikánus Néppárt elnöke a párt küldöttségének élén hazánkban tett látogatá­sa befejezésekor a következő nyilatkozatot adta a hazai sajtó képviselőinek: „A tisztelt Nicolae Ceausescu elnökkel folytatott beszélgeté­sek során — mondotta Bülent Ecevit — boldogan állapítot­tam meg, hogy ő ugyanannyi­ra óhajtja, mint én, és ugyan­olyan érdeklődéssel figyeli, mint én a pártjaink és orszá­gaink közötti együttműködési kapcsolatok fejlődését. Nem­csak arra volt alkalmunk, hogy leszögezzük azokat az általános elveket, amelyekre kapcsolatainkat alapozni fog­juk, hanem lehetővé vált az is, hogy együttműködésünk rész­leteit is megbeszéljük“. „Törökországban nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a ro­mán politika eredetiségének, Nicolae Ceausescu elnök hoz­zájárulásának a mai világ fon­tos problémái megoldásához és e problémák megoldására vezető legmegfelelőbb utak feltárásához.“ „Csodálattal szemléltük — mondotta Bülent Ecevit — Ro­mánia gazdasági fejlődését, sokoldalú fejlődését. Országa­ink annyira közel állnak egy­máshoz, hogy szomszédoknak tekinthetők. Semmiféle vitás vagy függő kérdés nem áll fenn közöttük. Ennek ellenére kapcsolataink és kereskedelmi cseréink még nem érték el a kívánatos szintet. Itt megálla­pítottam, hogy kellő lehetősé­gekkel rendelkezünk az új sokrétű kapcsolatok jövőbeli fejlesztéséhez. Tulajdonkép­pen ez a látogatás erre a kö­vetkeztetésre vezetett bennün­ket. Miután­­ láthattuk és ta­pasztalhattuk a romániai rea­litásokat, az önök országában fennálló konkrét feltételeket, számos javaslatot tehettünk e tekintetben. A román fél úgy­szintén javaslatokat tett­ kap­csolataink bővítésére. Noha pártunk jelenleg egyi­ke a legerősebb törökországi pártoknak, mégsem kormány­párt. Ennek ellenére azonban meggyőződésünk, hogy már most jelentősen hozzájárulha­tunk az országaink közötti együttműködési kapcsolatok bővítéséhez. Ebből a célból, e kapcsolatok minél gyorsabb és késedelem nélküli fejlesz­tése érdekében mielőbb is­mertetjük javaslatainkat a tö­rök kormánnyal. Másrészt arra gondolunk, hogy a közeljövőben újabb lépcsőfokra emeljük a párt­jaink közötti kapcsolatokat. Meggyőződésünk, hogy ebben a keretben, akárcsak a föld­rajzi övezetünkben levő orszá­gaink közötti kapcsolatokban számos irányban elmélyíthet­jük az együttműködést, újabb lehetőségeket találhatunk az együttműködésre különböző területeken.“ Bülent Ecevit rámutatott, hogy természetesen fennáll­hatnak véleménykülönbségek a két párt között egyes belső kérdések megoldásának útjai tekintetében, ez azonban egy­általán nem akadályozhatja együttműködésük bővítését a közös érdekű kérdésekben. „Reméljük — mondotta —, hogy megvalósítandó együtt­működési kapcsolataink, az ebben az irányban sorra ke­rülő lépéseink példát mutat­nak majd és egyben hozzájá­rulnak a velünk ugyanazon övezetben levő országok kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­hez.“ Az európai biztonság kérdé­séről szólva, Bülent Ecevit a következőket állapította meg: „A gazdasági potenciál, a ka­tonai erő és a terület méretei szempontjából számos ország tekinthető közepesnek vagy kis országnak, de az emberi­ség boldogságáért és jólétéért való felelősségérzet szempont­jából az összes országok e­­gyenlők. Mi csodálattal kísér­tük és továbbra is figyelemmel kísérjük azt a felelősségér­zetet és azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket Románia tesz ebben az irányban, az összeurópai konferencia mun­kálatainak sikere irányában.“ Végül Bülent Ecevit köszö­netét fejezte ki azért a külön­leges vendégszeretetért, a­­melynek a Törökországi Re­publikánus Néppárt küldöttsé­ge örvendett a hazánkban tett látogatása során, és sok sikert kívánt a román népnek mun­kájában. 3. NICOLAE (Folytatás az 1. oldalról) nak a parlamenti életben való részvétele tekinteté­ben. Ez úgy értendő, hogy az OKP szem előtt tart­ja annak lehetőségét, hogy parlamenti úton, válasz­tások útján jusson hata­lomra. Mi az ön véleménye e tekintetben ? VÁLASZ : Helyesnek te­kintem az Olasz Kommunista Párt álláspontját, szem előtt tartva az olaszországi törté­nelmi, társadalmi és nemzeti körülményeket. A világ kü­lönböző országaiban a hala­dás és a szocializmus útján való fejlődés az illető orszá­gok realitásaiból kiindulva megy végbe. Értékelem azt, hogy az Olasz Kommunista Párt politikájának kidolgo­zásában szem előtt tartja ezt a realitást. Egyébként maga Románia tapasztalata is­­— igaz, hogy valamivel régebbi tapasztalata — azt igazolja, hogy a társadalom haladó, szocialista fejlődésének bizto­sításáért egybe kell fogni az összes haladó erőket, a külön­böző demokratikus pártokat. KÉRDÉS: Románia ál­láspontja és javaslatai az európai biztonsági és e­­gyüttműködési konferen­cián, valamint az európai haderők csökkentéséért fo­lyó konferencián érdekes vonalat követtek a kis or­szágok szempontjából. Mon­dana-e nekünk néhány részletet erről a kérdés­ről ? VÁLASZ : Románia min­dig állást foglalt az olyan új európai kapcsolatok létreho­zása mellett, amelyek a tel­jes jogegyenlőségen, a nem­zeti függetlenség és szuvere­nitás tiszteletben tartásán, a belügyekbe való be nem a­­vatkozáson, a különböző nem­zetközi kérdések megoldá­sában, az erőszak és az erő­szakkal való fenyegetés mel­lőzésén alapulnak. Úgy véljük, hogy a nem­zetközi életben biztosítani kell az összes államok aktív rész­vételét a biztonságra vonat­kozó kérdések megoldásában, és elsősorban a kis és közepes államokét, amelyek közvetle­nül érdekeltek egy új politi­kában. Az európai biztonság kérdé­seiben nagy figyelmet szen­teltünk és szentelünk tovább­ CEAUSESCU INTERJÚJÁ­ ra is a katonai vonatkozá­soknak, s ezt abból a tény­ből kiindulva tesszük, hogy a reális európai biztonság és együttműködés nem valósít­ható meg katonai jellegű in­tézkedések nélkül, leszerelési, csapatcsökkentési intézkedések nélkül, a tömbök, a katonai támaszpontok megszüntetése, az idegen csapatok vissza­vonása nélkül. Megelégedéssel tölt el ben­nünket, hogy e problémák kö­zül többé vagy kevésbé sok tükröződik, a néhány nap múlva Helsinkiben aláírásra kerülő dokumentumokban. Úgy véljük azonban, hogy az összes államok kötelesek to­vább munkálkodni a Helsinki­ben aláírandó dokumentu­mokban megállapítottak való­ra váltásáért, hogy ténylege­sen biztosíthassuk a világ biztonságát és békéjét. KÉRDÉS: Románia kül­politikájának egy sajátos vonása, amely különbözik a többi szocialista ország külpolitikájától, a kap­csolatok állandó bővítése a Kínai Népköztársasággal. Kérjük, mondja el vélemé­nyét ezzel kapcsolatosan. VÁLASZ : Románia aktívan állást foglal az összes szocia­lista országokkal való együtt­működési kapcsolatok mellett, a nézeteltérések áthidalása és szolidaritásuk és együttműkö­désük megszilárdítása mel­lett. Ezzel az elvi állásponttal összhangban természetesen széles körű kapcsolatokat fej­lesztünk ki a Kínai Népköz­­társasággal, akárcsak az ösz­­szes európai, ázsiai vagy a­­merikai szocialista országok­kal. KÉRDÉS : Mi az állás­pontja a ciprusi probléma méltányos rendezéséről ? VÁLASZ : Románia olyan politikai megoldás mellett foglal állást, amely szavatolja Ciprus integritását és szuvere­nitását, valamint semlegessé­gét. Úgy véljük, hogy a cipru­si két közösségnek megegye­zésre kell jutnia az egymás közti minél jobb, békés együtt­működésre vonatkozóan. Cip­rus független gazdasági és tár­sadalmi fejlődése céljából. Ugyanakkor, nézetem sze­rint Törökországnak és Gö­rögországnak behatóbban kel­lene foglalkoznia a ciprusi probléma gyors rendezése­ ELVTÁRS vel, a már említett meggon­dolásokból kiindulva. A román népnek, amely a Balkánon, Ciprus közelé­ben él, közvetlen érdeke, hogy ezt a problémát a Törökor­szág és Görögország közti szo­ros együttműködés, valamint az összes balkáni országok együttműködése révén meg­oldják. KÉRDÉS: Elégedett ön a török-román kapcsolatok jelenlegi helyzetével ? Mit javasol e kapcsolatok ja­vítására . VÁLASZ: Megállapítha­tom, hogy az utóbbi években Románia és Törökország e­­gyüttműködése, főként gazda­sági téren, számottevően fej­lődött. De nyíltan meg kell mondanom, hogy ennek elle­nére még sok a tennivalónk mindkét részről együttmű­ködésünk erőteljesebb fellen­dítésére. Ez irányban kétség­telenül szükség van arra, hogy a két ország kormánya, a különböző gazdasági és más területen működő szer­vek következetesebben mun­kálkodjanak országaink szo­rosabb együttműködésén.­ Meg kívánom jegyezni, hogy Ro­mánia, a román kormány ő­­szintén óhajtja kapcsolatai­nak bővítését Törökország­gal. KÉRDÉS: Érvényes-e még az ön nézete azzal kapcsolatban, hogy a Bal­kánon atommentes öveze­tet kell létesíteni ? VÁLASZ : Amint tudják, a világban sok változás tör­tént, jelentős haladást értünk el az enyhülés útján, erőfeszí­téseket teszünk az új gazda­sági és politikai világrend meghonosításáért. De ugyan­akkor erősen fellendült a fegyverkezési hajsza, beleért­ve a nukleáris fegyverek to­vábbterjedését is. Ilyen körül­mények között úgy véljük, hogy fokozottabb erőfeszíté­sek szükségesek a leszerelés, elsősorban a nukleáris lesze­relés irányában. E tevékeny­séggel összefüggésben tehát kétségtelenül szükséges atom­mentes övezetek létrehozása a világ különböző részein, vagyis a Balkánon is, és vé­leményünk szerint tovább kell szorgalmaznunk ezt. Befejezésül az önök útján baráti üdvözletemet küldöm, jólétet és prosperitást kívá­nok a baráti török népnek.

Next