Előre, 1978. február (32. évfolyam, 9395-9418. szám)

1978-02-01 / 9395. szám

2. SZERDAI KRÓNIKA Februári prognózis A Központi Meteorológiai Intézet jelentése szerint csapadékbő februárra számíthatunk. Különösen az első időszakban gyakori eső­zés, havazás lehetséges. A hónap első tíz napján viszonylag enyhe időre van kilátás, február második felében viszont fokozatosan le­hűl, téliesre fordul az idő. Február 1 és 5 között enyhe, borús idő lesz. Gyenge, helyi jellegű esőzések, helyenként havaseső, havazás várható. Gyenge, helyenként megélénkülő nyugati szél, sebessége 25—35 km/óra között. A hegyekben erős szél, 70—80 kilométeres óránkénti sebes­séggel. A legalacsonyabb éjszakai hőmérsékleti értékek —5 és 5 fok között, a legmagasabb nappali értékek pedig —2 és 8 fok között lesznek. Helyenként ködképződés. . Február 6 és 9 között bő csapadékra számíthatunk. A déli ország­részben esőzések, északon pedig havazás várható. Megerősödő km/óra)( délkeleti, keleti,­ szé|. A legalacsonyabb éjszakai, hőmérsékleti értékek —4 és 6 fok között, a legmagasabb nappali értékek zéró és 10 fok között várhatók. Lényegesen lehűl az idő a február 10 és 14 közötti időszakban. Változó felhőzet, helyenként havazás. Mérsékelt északi szél. Az éj­szakai hőmérsékleti értékek —12 és —2 között változnak, Márama­­rosban, Erdélyben és Moldova északi részén valamivel alacsonyab­bak is lehetségesek. Legmagasabb nappali értékek —5 és 5 fok között. Február 15 és 18 között többnyire derűs, hideg időre számítha­tunk. A kora reggeli és késő esti órákban ködképződés. A legala­csonyabb éjszakai hőmérsékleti értékek­—10 és zéró fok között vár­hatók, a legmagasabb nappaliak —2 és 8 fok között. További lehűlésre számíthatunk február 19 és 23 között. Borús égbolt, helyi jellegű­ havazások,­­a déli­­m­egyékben pe­dig esőzések lesznek. A legalacsonyabb éjszakai értékek: —14 és —4 fok között, a legmagasabb nappali értékek —4 és 6 fok között. Február utolsó napjain ismét megenyhül az idő, kizárólag helyi jellegű csapadékképződésre számíthatunk. A reggeli­ és éjszakai órákban erős ködképződés. A legalacsonyabb éjszakai értékek —10 és zéró fok között, a legmagasabb nappaliak zéró és 10 fok között lesznek. Február 1. szerda I. évnegyed II. hónap — 28 nap Az évből eltelt: 32 nap Hátra van még: 333 nap Napkelte: 7.35 Napnyugta: 17.25 Holdkelte: 1.03 Holdnyugta: 11.38 ■*•«» SZERDA, I. műsor: 0.00 I . Tévé-iskola; 10.00 A ha­­* ■ za sólymai; 10.10 Kér­dések és válaszok (ismétlés); 10.30 Színház. Mircea Bradu- Fehér éjszaka (ismétlés); 11.50 Telex; 16.00 Telex; 16.05 Té­vé-iskola; 16.35 Német nyelv­lecke; 17.05 Folklórműsor; 17.15 Pronoexpressz-húzás; 17.25 Pionír-krónika; 17.45 Férfi kosárlabda KEK-torna: Bukaresti Steaua—Soedertalje (Svédország); 19.15 Hirdeté­sek; 19.20 Ezeregy este; 19.30 Tévé-híradó; 19.50 Az Orszá­gos Konferencia határozatai szellemében; 20.05 Könnyű­zene; 20.25 Mi, nők; 20.50 Filmmúzeum. Olasz film: Giordano Bruno; 22.35 Tévé­híradó. II. műsor: 19.50 Rajz­filmek; 20.15 A fővárosi hang­versenytermek vendége volt: Turan Mirza Kamal (USA); 20.45 Van-e még kérdezniva­­lója; 21.15 Telex; 21.20 Művé­szi dokumentumfilm. 271 ELŐADÁS A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház az elmúlt év folyamán a megyeszékhelyen, a megye helységeiben és országos turnéja alkalmával 271 előadást tartott, nézőinek száma pedig meghaladta a 106 ezret. SZTEREOSZKÓPIKUS ve­títővásznat szerelnek a nagy­bányai Dacia filmszínházban. A mozinézők elsőnek a Rejté­lyes szerzetes című szovjet film vetítése közben ismer­kedhetnek meg a térhatású mozi sajátosságaival. A VIZEK TISZTASÁGÁÉRT A Maros megyei néptanács végrehajtó bizottsága ülést tar­tott, amelyen megvizsgálták a megye vizei szennyeződésének kérdését, és határozatokat hoztak a vizek tisztaságának védelmé­re 1977. folyamán a víztisztító állomások felszerelésére 17 mil­lió lejt fordítottak Maros me­gyében, az ötéves terv végéig az e célra fordított összegek e­­lérik a 350 millió lejt. A HOMORÓDFÜRDŐI tá­bor vízvezeték és csatorna­­hálózatának kiépítéséhez fo­gott a Hargita megyei építő­­szerelő vállalat székelyudvar­helyi telepe. Az építők azt ígérik, hogy már az idén össz­komfortos villák fogják várni a táborba érkező iskolásokat. ÚJ JÁRAT A Hargita megyei autószállí­tási vállalat buszjáratot indított Csíkszereda és Szeben között. Az autóbusz 5.30-kor indul a megyeközpontból, Székelyudvar­helyről 7.10-kor, Keresztúrról 8.08-kor és Ágotán át 12.35-kor érkezik Szebenbe. Visszafele 14.30-kor indul. Ez a járat az eddigi Tusnádfürdő—Szeben já­ratot helyettesíti. NÉGY ELŐADÁST tart Nagybányán a szatmári Észa­ki Színház magyar tagozata. Február 1-én Molnár Ferenc: Egy, kettő, három; február 2- án Németh László: Villám­fénynél című színpadi alkotá­sát mutatják be délutáni és esti előadáson. A FÖLDALAP jobb kihasz­­­nálása végett újabb 300 hek­tár területet készítenek elő öntözéses ön művelésre a Temes megyei perjámosi állami me­zőgazdasági vállalatban. Egy­­­­szersmind 700 hektáron az ön­tözőrendszert is korszerűsítik az alagcsöves hálózat kiter­jesztésével. FÁKAT DÖNTENEK a szatmári Népkert — újabb ne­vén Pionírpark­­— vasútállomás felőli szögletében. A járókelők rosszallással veszik tudomásul a hatalmas jegenyék halálát, mint az az olvasónk is, aki felhábo­rodott hangon telefonált helyi fiókszerkesztőségünkbe. Nos, nem csak neki üzenjük: ezúttal jó ügyet szolgálnak a kidöntött jegenyék. Át kell adniuk helyü­ket a leendő új autóbusz állo­másnak. S ki szeretné Szatmá­­ron, hogy az autóbusz pályaud­var továbbra is a jelenlegi kö­rülmények között működjék. A megduzzadt forgalom miatt már-már életveszélyes itt a vá­rakozás és közlekedés. Mint megtudtuk, a korszerű autóbusz állomást, ahol napon­ta mintegy 500 járatot indíthat­nak, és ugyanennyit fogadhat­nak, a jövő év végén akarják átadni a forgalomnak. Addig még tűrni kell a zsúfoltságot. ÚJABB EGYSÉGEKKEL bővült és bővül Sepsiszent­­györgy szolgáltatási hálózata. Január 19-én férfi és női fod­rászat nyílt a Csíki negyedi 35-ös számú tömbház föld­szintjén. Ugyancsak itt a kö­zeljövőben átadásra kerül a Szorgalom kisipari szövetke­zet termékeit — készruha, kö­töttáru, táska és cipő — be­mutató és árusító üzlete, va­lamint egy női szabóság. A FOGARASI vegyipari kombinát dolgozói is jól kezd­ték az idei évet: január köze­péig mintegy másfél millió lej értékkel termeltek többet a tervezettnél. Pillanatképek a nagyváradi pionírházból Pionírház. Ez alkalommal tör­ténetesen a nagyváradi pioní­rok háza. Milyen öröm is az, hazaro­hanni az első saját készítésű fényképpel, vagy először ma­gasban látni a karcsú gépmada­rat, avagy hallani saját alko­­tású rádiónkban az első állo­mást! A gyermekeknek csak választaniuk kell kedvük, ké­pességeik szerint, hogy ottho­nosabban kopogtathassanak majd valamelyik mesterség ajtaján. A rádiós szakkör ajtaján villogó felirat. Legalább tizen­öt fej fordul felém: Pszt! Ne zavarjam a felfogást! Juhász Attila oktató int, hogy men­jünk át egy másik műhelybe, ne háborgassuk a rádiósokat. Másodikosoktól hetedikesekig mintegy kétszázan járnak he­tente e szakkörre. A forrasztó­pálák, a tekercselőmotor ke­zeléséhez mindannyian érte­nek. Az érdekesebb műveletek közé tartozik az adó-vevő ké­szülékek szét-, és összeszerelé­se, s természetesen a rókava­dászat, ahol már felnőtt rá­diósokkal lehet vetélkedni. A kör tagjai számos jó szolgála­tot tesznek a pionírháznak,­ fény feliratokkal, jelzőberende­zésekkel kedveskednek a más szakkörök tagjainak s most éppen azon szorgoskodnak, hogy a főbejárathoz egy foto­­cellás számolót szereljenek, a­­­­mi majd pontosan megmutat­ja, hogy hányan is látogatnak naponta a pionírházba. A következő teremben fest­ményeket, szobrokat látunk. Ez hát a díszítő szakkör. De­mian Monica szakoktató Dri­­nyottszki Ferenc segítségével apró gipszkorongokat készít, ezekre a kör többi tagjai kü­lönböző színű virágokat, alak­zatokat festenek, s majd juta­lomként szétosztják a pionír­ház különböző rendezvényein. A szakkörön egyébként üveg­re, fára festenek, metszeteket készítenek, fémet domboríta­nak. A szomszédos terem a mo­dellezők birodalma. Valóságos hajóhad­i repülőflotta sora­kozik a polcokon, hely híján, dróthuzalokon. Az oktató, Pa­lotás György, maga is neves modellező, igyekszik hát tu­dása szerint megosztani az ér­deklődőkkel e hasznos fogla­latosság titkait. Igaz, nem le­het mindent azonnal bravúros röptetéssel kezdeni. Először az anyagismeretben kell jártas­ságot szerezni, majd a kivite­lezés száznál is több bonyo­lult fogását kell ellesni a mes­tertől. Veres József tanár vezeti a természetbarátok szakkörét. Indulás előtt mindent ponto­san meg kell tanulju­: a turis­tajelzéseket, a barlangok ke­letkezésének folyamatát, or­szágunk különböző tájainak nevezetességeit. Az expedíció aztán útra kel. Legutóbb a Retyezát hegység „fölfedezésé­re“ indultak; persze, e nehéz útra már csak a nagyobbak mehettek, hiszen élelemtől kezdve a táborfelszerelésig mindent maguknak kellett ci­pelniük. E kör legizgalmasabb elmúlt nyári akciója a Pádis és környéke turista jelzései­nek újrafestése. Szükség volt erre, mert a régi jelzések már elkoptak, megnehezítve a tá­jékozódást. A filmszakkör tagjai fény­­képezőgépeikkel, filmfelve­vőikkel sok-sok eseményt, pil­lanatképet örökítenek meg. Látogatásunkkor Felvinczy Le­vente pionír éppen a pádisi akció filmjét állítja össze Peregnek a színes filmkockák, itt-ott leáll a motor, s egy­­egy kevéssé sikerült filmkoc­ka a gyűjtőkosárba kerül. Nem lehetett könnyű a há­romlencsés filmezőgépet a ter­mészetbarátok nyomába cipel­ni, de a lassacskán összeálló film most busás kárpótlás az akkori verejtékcsöppekért.­ ­ FEHÉR JÓZSEF Műhelyórán Elkészült a pionírház stúdiójának új filmje Munkában a hajómodellezők (A NAGYVÁRADI PIONIKHÁZ FOTÓSAINAK felvételei) SPORT Döntő szakaszához érkezett a fedettpályás tenisz EB A téli teniszidény legjelen­tősebb európai versenysoroza­ta a vasárnapi forduló után döntő szakaszához érkezett. Február közepéig lezajlanak a csoportokon belüli, illetve a helyezésekért folyó összecsa­pások, ezt követően kerül sor az osztályozóra a reményág három csoportjának győztese között. A hármas viadal nyer­tese nyer jogot a legjobbak tornáján való részvételre. Ismeretes, hogy a Király Kupa küzdelmeit az idén két érték­ kategóriában írták ki. A legjobb nyolc (a múlt évi ered­­­­mények alapján) mérkőzik két csoportban az Európa-bajnoki címért. Itt lezárultak a cso­portokon belüli mérkőzések, a végső sorrendet eldöntő talál­kozók február első felében ke­rülnek sorra. Íme a két Cso­port végeredménye: A­ CSOPORT 1. Svédo. 6 5 1 11, 7 5 gy. 2. Ausztria 6 4 2 12: 6 4 gy. 3. Spanyolo. 6 2 4 5:13 2 gy. 4. Anglia 6 15 8:10 1 gy. B—CSOPORT 1. Magyaro. 6 5 1 13: 5 5 gy. 2. NSZK 6 4 2 13: 5 4 gy. 3. Franciao. 6 3 3 9: 9 3 gy. 4. Jugoszl. 6 0 6 1:17 0 gy. Az első helyért — a Király Kupáért — Svédország és Ma­gyarország mérkőzik. A har­madik helyért: Ausztria — NSZK, az ötödik helyért: Spa­nyolország — Franciaország, a hetedik helyért: Anglia — Jugoszlávia. A nyolcadik he­lyezett esik ki, s szerepel jö­vőre a reményágon, a máso­dik értékcsoportban. A kettős találkozókra február 9-én, il­letve 12-én kerül sor. Az elöl­­állók az első mérkőzésen pá­lyaválasztók. Számunkra sokkal izgalma­sabb kérdés, melyik három együttes végez az élen a re­­ményeg csoportjaiban. Két­­fordulóval a befejezés előtt egyedül a C-csoportban sze­replő Bulgária elsősége tűnik biztosnak, hiszen veretlenül áll az élen. Vasárnap Münsin­­genben 2:1-re legyőzték a svájciakat. Minden attól függ, hogy sikerül-e idegenben le­győzniük a csehszlovákokat is. Az A- és B-csoportban tel­jesen nyílt a küzdelem. Dánia és Lengyelország még egyaránt első lehet. Nehezebb helyzet­ben a lengyelek vannak, akik ellenfelük otthonában kell hogy kiharcolják a győzelmet. A B-csoportban, mint kö­zöltük, Hollandia vezeti a me­zőnyt, de ha pontot veszít Monacoval szemben, Románia csapata végezhet az élen! Mo­naco pedig nehéz ellenfélnek ígérkezik: Viana Casteloban 3:0-ra verték a portugálokat. A negyedik fordulóban: A-CSOPORT Lengyelország — Finnország 3:1. Norvégia — Dánia 0:3. 1. Dánia 4 3 1 8:4 3 gy. 2. Lengyelo. 4 3 1 6:6 3 gy. 3. Norvégia 4 2 2 6:6 2 gy. 4. Finho. 4 0 4 4:8 0 gy. B—CSOPORT Monaco — Portugália 3:0. Balreret — Cruz 6:3, 6:3; Bor­­figa — Vilela 4:6, 7:5, 6:2; Borfiga, Balreret — Arsenio Marta, Vilela 2:6, 6:3, 6:2. 1. Hollandia 4 3 1 10: 2 3 gy. 2. Románia 4 3 1 8: 4 3 gy. 3. Monaco 4 2 2 5: 7 2 gy. 4. Portugál. 4 0 4 1:11 0 gy. C—CSOPORT Svájc — Bulgária 1:2. Olasz­ország — Csehszlovákia 1:2. 1. Bulgária 4 4 0 9:3 4 gy. 2. Csehszl. . 4 3 1 9: 3 3 gy. 3. Svájc 4 1 3 4: 8 1 gy. 4. Olaszo. 4 0 4 2:10 0 gy. TELEX • Elkészítették a hagyomá­nyos FIRA ifjúsági rögbitorna menetrendjét. Románia csapa­ta a Szovjetunióval mérkőzik, s győzelem esetén az olasz—spa­nyol találkozó nyertesével talál­kozik a középdöntőben. A győz­tesek mérkőzhetnek a bajnoki címért • Oslóban rendezték meg a férfi gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot. Az arany­érmet egyéni összetettben a szovjet Szergej Marcsuk szerez­te meg a norvég Sten Stensen és Jan Egil Storholt előtt . A hagyományos viareggioi ifjúsági labdarúgótorna nyolcaddöntőjé­­ben: Belgrád — Peking 3:2, Szpartak Levszki Szófia — Na­poli 3:1, Dukla Prága — Milan 2:0, Fiorentina — Sampdoria 3:0 • Az NSZK-beli Bad Kissin­­genben folyó Maja Csiburdanid­­ze — Alla Kusnyir női sakkvi­lágbajnoki döntő párosmérkőzés negyedik játszmáját Csiburda­­nidze nyerte, aki ezzel 3:1 arányban vezet . Az ifjúsági női sakk Európa Kupa torna nyolcadik fordulója után a szov­jet Nana Joseliani áll az élen , 6,5 ponttal, az 5,5 pontos NSZK- beli Barbara Hundt előtt • Az olasz Andreas Borella sikerével zárult a Párizsban megrendezett Martini Kupa férfi tőrverseny . Egy bakui súlyemelő verse­nyen a 100 kilós súlycsoportban, a szovjet Adam Szandulajev, lö­késben 222 kilóval új világcsú­csot állított fel . Február 5-én és 6-án Lake Placidban rende­zik meg a kettes bob világbaj­nokságot. Az edzések során az NDK-beli Peter Hell, Dieter Gebhard érte el a legjobb időt. A versenyeket megtekinti Lord Killanin, a NOB elnöke is A Alkmaarban Hollandia VB-re készülő válogatottja Rep góljá­val 1:0-ra győzött a Hollandiá­ban szereplő küldföldi labdarú­­gók vegyes csapata ellen. A lab­darúgó VB 16-os döntőjébe be­jutott Tunézia az Afrika Kupá­ban otthonában 2:1 (1:0) arány­ban megnyerte a Líbia elleni visszavágót, de az első találko­zót 1:0-ra elvesztette, így az idegenben elért góllal Líbia ke­rült tovább. A MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL JEGYÉBEN MA KEZDŐDIK A tizennyolcadik Falusi Könyvhónap Ion Simionescu akadémikus, aki nemcsak szakmunkákat irt, de számos tudománynépszerűsítő művével is szolgálta az ismeret­­terjesztést. 1931-ben keserűen jegyezte meg, hogy kifizetődő kiadói üzletnek számít, ha egy jó regény ötezres példányszáma két év alatt elfogy a könyvesbol­tokból. Nem is lehetett másként, hiszen akkor az ország lakossá­gának fele írástudatlan volt, fő­leg az értelmiség köréből kerül­tek ki a könyvvásárlók, az olva­sók.­­ Az írástudatlanság felszámolá­sa gyökeresen megváltoztatta a közművelődés helyzetét. A könyv is elfoglalta ez őt megillető he­lyet, állandóan keresett cikk fa­lun és városon egyaránt. Ma egy-egy jó könyv, regény, ver­seskötet, társadalomtudományi kiadvány a felszabadulás előtt el sem képzelhető példányszám­ban jelenik meg, s nem ritka eset, hogy órák alatt elfogy, ke­resett ritkasággá válik. Az olvasók nehezen­ csillapít­ható könyvéhségéről okvetlenül el kell mondanunk, hogy nem­csak a szépirodalmi művek iránt nyilvánul meg, hanem a szak­irodalom, a politikai-ideológiai munkákkal szemben is naponta tapasztalható jelenség. Ennek mag­yarázata a sokoldalú fejlő­dés, az önművelés állandósulása, a társadalmilag és egyénileg szükséges ismeretek megszerzé­sének gyarapodó igénye, ame­lyek nélkül — már egyetlen te­vékenységi területen sem lehet boldogulni. A könyv ma már korántsem csak a hasznos idő­töltés, a nevelés, a szórakozás, de mindinkább a szerteágazó építőmunka nélkülözhetetlen szel­lemi eszköze. A könyvpropagandát, a könyv­­terjesztést szolgálják a hagyo­mányossá vált Falusi Könyvhóna­pok is, amelyek során az ország egész területén a könyv és a könyvvel kapcsolatos változatos munka lép a művelődési és ke­reskedelmi szervek és szerveze­tek tevékenységének központjá­ba. Az idén kerül sor a tizen­nyolcadik Falusi Könyvhónap le­bonyolítására,-­ amelynek, külön jelentőséget ad, hogy akárcsak tavaly, a Megéneklünk, Románia Országos Fesztivál rendezvényei­nek tömegszakaszában viszi kö­zelebb a könyvet a falusi olva­sóhoz. Ez a tény körültekintő szervezőmunkát igényel. A Szo­cialista Művelődési és Nevelési Tanács, a Nevelés- és Oktatás­ügyi Minisztérium, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos szövet­sége szoros együttműködésben szervezi meg minden megyében a Falusi Könyvhónapot, amely­nek során bemutatják az új kiadványokat, a politikai, mű­szaki, tudományos műveket, nem­különben a szépirodalmi alkotá­sokat. Az írószövetség és a te­rületi Irodalmi Társaságok u­­gyancsak bekapcsolódnak ezek­be az akciókba, felolvasásokat szerveznek, az író-olvasó találko­zókon a könyvbarátok kedvenc íróikkal kerülnek kapcsolatba, akik megosztják velük alkotási terveiket, de ők maguk is „első­kézből“ értesülhetnek az olvasók véleményéről, kívánságairól, el­várásairól. A hagyományoknak megfele­lően, most is könyvstandokon, könyvkiállításokon mutatják be az előző­ esztendő legjobb köny­veit; az iskolákban vetélkedőket rendeznek, a kiadók szerkesztői, a szakírók is felkeresik a közsé­geket, s művelődési otthonok, könyvtárak érdekes véleménycse­re színhelyeivé válnak. Mindig izgalommal és érdeklődéssel várt esemény a legjobb könyvterjesz­tők és könyvkereskedők versen­gése, jutalmazása. A megyei közművelődési könyvtárak mód­szertani irányítással foglalkozó munkatársai is sokat tehetnek a tizennyolcadik Falusi Könyvhó­­nap eddiginél jobb lebonyolítá­sa érdekében. A könyvhónap ki­váló alkalom arra, hogy felmér­jék a községi és falusi könyvtá­rakban folyó munkát, ellenőriz­zék a könyvtári állomány forgá­sát, segítsék a könyvtárosokat az olvasónevelés hatékonyabbá té­telében, tematikus bibliográfiák szerkesztésében, s a tájékoztató munka általános színvonalának emelésében, amely a könyvvel való foglalkozás egyik előfelté­tele. A ma kezdődő tizennyolcadik Falusi Könyvhónap akkor éri el igazán célját, ha szervezői ki­lépnek a rutinmunkából, a be­idegződésekből és a helyi adott­ságok és sajátosságok figyelem­be vételével körültekintőbb szer­vezéssel, szakemberek, írók, pe­dagógusok bevonásával a Könyv­hónapot a közművelődés haté­kony munkahónapjává avatják. B. DÉNES JÓZSEF Új könyvek A játék szigorával Az olvasók, tévé­nézők, szín­házbarátok népes tábora egy­aránt ismeri Ecaterina Oproiu nevét. Nem vagyok az Eiffel-to­rony című darabját itthon négy fővárosi és hét vidéki társulat mutatta be. Külföldön is osztat­lan sikert aratott, tizennégy or­szág színházainak műsorán sze­repelt, tizenkét nyelvre fordítot­ták le, tizennyolc változatban. Oproiu évek óta népszerű film­­művészeti folyóiratunk, a Cinenta főszerkesztője, állandó tévé­kritikai rovatot vezet a Contem­­poranulban, gyakran látjuk a képernyőn, jelentős régi vagy új filmek vetítése előtt elmond egy­­egy színes, szellemes esszét az illető műről, problematikájáról, alkotóiról. Ecaterina Oproiu sok­oldalú, nagyműveltségű, korunk­hoz megannyi szállal kötődő szenvedélyes harcos, akinek lét­formája a közéletiség. Sokoldalúsága a reneszánsz nemes szellemével rokonítja, spontán, csipkelődő, humorral átszőtt kommunikációs készsége a francia iskola szellemiségét idézi. Állandóan az első vonal­ban találjuk, nem vár a törté­nelmi perspektíva kialakulásához szükséges idő lefutására, azon­nal beavatkozik, felfigyel az új jelenségekre, nyomon követi ala­kulásukat, kutat, mérlegel, állást foglal. Elkötelezett újságíró, aki a fényírást az irodalmi alkotó­munka színvonalára emelte. Magyarul is megjelent interjú­­kötete*), amelynek alcíme Párbeszédek a nő helyzetéről­­— meghatározza a könyv témáját s egyben jelzi a kérdés nyitott­ságát: az egyén-család-közösség szempontjából egyaránt fontos problémákra irányítja a közvéle­mény figyelmét, de nem akár­hogy, hanem lebilincselő, játé­kos, izgalmas olvasmány formá­jában. A kötetben közreadott tizen­egy interjúból tíznek ismert (e­­gyesek Oproiu írásainak köszön­hetően lettek közismertek) ala­nya van. Az egyetlen ismeretlen, akinek —­ az illető saját kíván­ságára — a szerző megőrizte inkognitóját, „jó társaságbeli" külföldi szépasszony ... Hegesz­tőnő, parasztasszony, akadémi­kus, fonónő, ügvésznő, külföldi dáma, műépítésznő, híres költő özvegye, községi elöljárónő, fo­­toriporternő, egyetemi tanárnő szerepel a tizenegy írásban. Ti­zenegy nő (asszony, lány) sorsát, életútját, örömeit, fájdalmait, vágyait, sikereit, csalódásait, ví­vódásait, megoldott vagy meg­oldásra váró problémáit sűrítő eleven történetek. Életsorsok bontakoznak ki előttünk, de a­­melyek a riporteri bravúrnak kö­szönhetően, nemcsak az egyént mutatják be, de egyben a vál­*) ECATERINA OPROIU:. 3X8 meg a végtelen. Fordí­totta Veress Zoltánné. Buka­rest, Kriterion Könyvkiadó, 1977. tozó társadalom és a kor ellent­mondásait is feltáró életrajzává tágulnak. Oproiu „rámenős" riporter, de tapintatossága, az ember iránti tisztelete eleve kiiktatja a nyers, sarokbaszorító kérdéseket, fogá­sokat. Módszere, hangvétele, megközelítése, amely az igazság kihámozását, felmutatását köve­­ti-sarkallja, alanyonként változik Nem „ereszkedik" le a nálánál alacsonyabb szellemi szinten mozgókhoz, de nem is ájuldozik a nagyságok előtt. Szinte gyer­meki következetességgel, őszinte­séggel kérdez, cseveg, de kérdé­seiben nyomon követhető a vilá­got játszadozva, kérdezgetve, ta­pasztalva felfedező gyermek lo­gikájának szigora, tisztasága, áll­hatatossága is. Néha igen vá­ratlanokat kérdez, s pont ezek a meglepően egyszerű kérdések billentik ki hőseit megszokot­tsá­­guk, beidegződéseik vélt egyen­súlyából s tétovázásuk, elcsodál­­kozásuk számukra is az újabb felismerésnek, a már észlelt, megérzett, de még meg nem fo­galmazott, ki nem mondott igaz­ságoknak nyitnak utat. Érdekesek, tanulságosak Opro­iu párbeszédei, mert a más-más környezetben élő, sűrűbb vagy lazább közegben munkálkodó nők élet- és gondolkodásmódját, kivívott helyét nem elszigetelten tárja fel, de a környező való­ságba ágyazottan, amely dön­tően kihat életükre, ám amely­nek ők maguk is formálói, alakí­tói. Ez a diszkréten ábrázolt, vagy csak érzékeltetett dialekti­kus kölcsönhatás növeli a kitá­rulkozások, vallomások hitelessé­gét, fokozza hatóerejüket. Sem Oproiu, sem hősnői nem adnak kész recepteket,­­van köz­tük, aki frázisokkal operál, de mosolyt fakasztó szoborrá mere­víti önmagát az olvasó szemé­ben), az interjúsorozat célja is megismerés, a „korlátok megha­ladásának” elengedhetetlen elő­feltétele. Az Interjúk folyamatos megje­lenése nagy visszhangot keltett, élénk eszmecserét, vitát váltott ki. Az írónő százszámra kapta a leveleket s hogy ezek szerzői — nők, férfiak — milyen ellentétes felfogásokat vallanak a nő sze­repéről, helyzetéről, szellemi ké­pességeiről, elhivatottságáról, a női lélekről, azt az utolsó, Szi­multán című interjúba iktatott szemelvények kellőképpen érzé­keltetik. S hogy az írónő valós, égető kérdéseket boncolgat, az abból is kiviláglik, hogy a tár­sadalmi gyakorlat az utóbbi é­­vekben olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek a nők közéleti szereplésének nyitottak­­ tágabb teret, megkönnyítették érvényesülési lehetőségüket, to­vább konszolidálták helyzetüket. A könyvben feszülő életanyag, a konfliktusokat mesterien ki­bontó dialógus magában hor­dozta a színpadravitel lehetősé­gét s az írónő élt is ezzel a le­hetőséggel. Az interjúk színpadi változata megérdemelt sikert aratott. Veress Zoltánné hozzáértő for­dításában olvashatjuk a 3X8 meg a végtelent. Több mint szö­veghű tolmácsolás. A fordítónak sikerült Oproiu hősnőinek szak­májukat, műveltségi szintjüket, egyéniségüket kifejező szóhasz­nálatát, beszédmódját, stílusát a kellő intenzitással, árnyaltan magyarra átültetni. BALOGH JÓZSEF Századok sodrában Nemrég volt Bolyai János szü­letésének 175. évfordulója; meg­emlékeztek róla külföldön is. Bolyai Jánosról, a Bolyaiakról szólva, a szakemberek és az al­kalmi publicisták ma már min­denütt sűrűn hivatkoznak Benkő Samu ide vonatkozó tanulmá­nyaira. Megjelent a minap egy kismonográfia Kemény Zsig­­mondról, írta Veress Dániel. A bennem lappangó szenvedélyes filológus érdeklődésével először a jegyzet­ anyagát nézem át, s látom, mily gyakran említi a szerző Benkő Samu Keménnyel kapcsolatos közléseit. Évtizedek óta olvashatjuk a folyóiratok­ban, lapjainkban Benkő Samu színvonalas tudomány- és mű­velődéstörténeti dolgozatait, me­lyek munkásságának tudatos kö­vetkezetességgel meghatározott irányulására, egyéniségének mind határozottabban érvénye­sülő vonásaira vetnek fényt. Kultúránk múltbeli értékeinek feltárása, értelmezése terén Benkő nagy példaképek vonzá­sában érhetett el olyan ered­ményeket, amelyek révén méltán tekinthetjük őt az előtte járó nemzedékek — Szabó T. Atti­­láék, Jakó Zsigmondék — műve hivatott folytatójának. Legújabb *­ BENKŐ SAMU: A hely­zettudat változásai. Művelő­déstörténeti dolgozatok. Kri­terion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. kötete * is ezekre a termékenyítő szellemi összefüggésekre utal — leginkább a változatos temati­kai egységet biztosító szemlélet és elkötelezettség azonossága által. Különböző időpontokban ke­letkezett, előzőleg különböző helyeken közölt terjedelmesebb­­rövidebb írásokat válogatott egybe Benkő Samu ebbe a könyvébe. Ennek ellenére: A helyzettudat változásaiból pon­tosan körvonalazható, jól meg­szerkesztett építmény impozáns képe rajzolódik elénk. Művelő­désünk múltjának kutatása köz­ben a szerző kitűnő érzékkel ta­lált rá azokra a fontos csomó­pontokra — jelenségekre, kez­deményezésekre, kiemelkedő egyéniségekre —, melyek a ma­guk tartalmas sokrétűségében alkotó, újszerű megközelítésre nyújtottak lehetőséget. Ezekről van lényegbevágó mondanivaló­ja most kiadott kötetében is. Mindvégig vezető szempont­ként érvényesül tanulmányaiban a bevezető esszé ama tétele, miszerint „a kultúra önmagát építő folytonossága nagymérték­ben hozzájárult a társadalmi fejlődéshez és a nemzeti lét megőrzéséhez". A múlt szinte valamennyi szakaszában „perma­nens feladatként" jelentkezett tájainkon is, az egyetemes mű­velődés ütemével való együtt­­haladás igénye épp­úgy, mint a hazai gondokkal való azono­sulás. Ilyen összefüggésben hangsúlyozza Benkő az anya­nyelv és az iskola mindenkori kultúrahordozó szerepét, az ér­telmiség történelmi gyökerű kö­zösségi felelősségét. A múlt szá­zad első felének erdélyi viszo­nyairól írja egyhelyütt: „Az er­délyi magyar, román és szász értelmiség java az 1848-as forradalmat megelőző időkben nem az egyénileg kellemesebbet, hanem a közösségileg haszno­sabbat, nem a kockázatmentes, hanem a kockázatos életet vá­lasztotta. Tanultak a nagyvilág­tól, tanultak egymástól. Viták közben fogalmazták meg az együttélés normáit, és egyazon lelkesedéssel, önfitogtatás nél­kül vállalták népük szolgálatát”. Nevekkel jelezhető legvilágo­­sabban Benkő Samu művelődés­­történeti érdeklődésének histó­riai és tematikai tágassága. Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, II. Rákóczi Ferenc — az író, Apor Péter, Sípos Pál — az erdélyi magyar fi­lozófiai esszé megterem­tője, Bolyai János, a je­les múlt századi demokrata — Ormós Zsigmond, Nicolae Băl­­cescu — a forradalmár törté­netíró, s kortársa — Jakab Elek, a tudós Pesthy Frigyes, Orbán Balázs, Kemény Zsigmond, ál­taluk, alkotásuk­ és magatartá­suk példájának felidézésével ér­zékelteti a helyzettudat társadal­milag meghatározott változásait s az értelmiségi helytállás vál­tozatait századok sodrában, e­zen a földön, ahol megannyi nagyszerű, messzehangzó, nem­egyszer zseniális gondolat és kezdemény született a mostoha viszonyok közepette is. Ennek a drága örökségnek a felmutatása, tudatosítása, valóban elsőrendű művelődéstörténészi kötelezett­ség. A hazai tudományosság hiva­tott művelői az utóbbi időben elévülhetetlen érdemeket szerez­tek ezen a téren. Eredményeik­kel bizonyították, hogy a nem­zetiségi hagyományok feltárása folytán jelentős mértékben gaz­dagodik az egész hazai kultúra, s a testvériség jegyében létre­jött egykori eredmények beha­tóbb tanulmányozása tanulságo­san járulhat hozzá a román nemzeti művelődés történetére vonatkozó ismeretek elmélyülé­séhez is. Benkő Samu szóban forgó kötete — sok más, hason­ló kiadvánnyal együtt — ebben a minőségében ugyancsak több­irányú érdeklődésre tarthat szá­mot. A tudós kutató és az esszéíró erényei ötvöződnek egybe A helyzettudat változásainak lap­jain; szakmai hitelesség és ol­vasmányosság talál egymásra Benkő Samu kötetének legjobb fejezeteiben. Bízvást reméljük, hogy könyvkiadóink még nem egy ilyen és hasonló munkával segítik elő hatékonyan önisme­retünk gyarapítását, a múlt iránti szomjas érdeklődésünk kielégítését.­ ­ NAGY PÁL A szülőföld balladája Ritkán esik meg, hogy egy tíz­tizenöt rövidebb írást tartalmazó kötetet egyetlen lélegzetre elol­vassak. Ritkán azért, mert a szer­ző kötetnyi mondandóját, gon­dolatait nem tudom egycsapás­­ra megemészteni. Szokást rom­boltam Gúzs Imre nemrég meg­jelent kötetével*); a több mint 200 oldalra rúgó novellásköny­­vével egyetlen estébe nyúló dél­utánon végeztem. Fölösleges lenne északok vagy álakok után kutatnom; a kötet valamennyi írása lenyűgözött, az író gondo­­latainak-érzéseinek formai kive­títése valódi esztétikai élményt jelentett. Gúzs Imre a kisemberek törté­neteinek krónikása; alapvetően lírai törekvésű írásaiban olya­nokról szól, akik életük egy pontján képesek vagy nem képes. «) GÚZS IMRE: Otthoni emberek, Novellák. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Na­­poca, 1977 sok önmaguk felé emelkedni. Közelről és alaposan ismeri eze­ket az embereket, belülről látja világukat (nemcsak ismeri, érzi ezt a világot), szülőföldjének egy­­személyben beavatott és kívül­álló autentikus krónikása. És valóságos ez a világ, valóságos embereiről ad hírt, s bár látszó­lag hétköznapi, szokványos hely­zetek, problémák elé állítja hő­seit, azok teljes emberi mivoltuk­ban állnak elénk. Néhány vonás elég ahhoz, hogy tökéletes port­rét teremtsen, vagy annak vázát felvillantsa. A Vadak az ösvényen című kötetkezdő novella, s egyben ta­lán a legplasztikusabb írás, őszinte hangú írói hitvallás. Hőse aki „a hegyek felől jött az ala­csony vidékek felé, a magasan járó fellegek szagával,­a ná­dason keresztül vezető, veszélye­ket rejtő ösvényt válassza a biz­tonságos kerülő helyett. Érzi-tud­­ja, hogy ez az út a nehezebb, de nincs ereje visszatérni, mert „félútra­ csak az érdemtelenek, a mellre­ ejtett­ fejűek térnek visz­­sza". S mikor­ a szürkületben előtűnik a „két, rozsdás fej", a körülötte ólálkodó, támadásra kész vad, akkor már mentséget is kovácsol a meghátrálására, de mégsem tudja vállalni: „...félt a visszafordulástól. Jobban félt, mint a vadaktól. Mert akkor vallatóra kellett volna fognia a lelkiismeretét: miért fordult visz­­sza, miért nem vállalta?" S meg­feszített idegekkel olvassuk-har­­coljuk végig e modern Toldi Miklós-i csatát. Gúzi csak visz­­szafordulni nem engedi, de el­veszni nem hagyja emberét (vagy önmagát?). Az emberi kapcsolatok, a bennünk lappangó, és olykor harsányan előtörő tiszta érzések őszinte, megható balladái Az öreg, az Otthoniak, a Látoga­tás, A kút, a Ballada című no­vellák. Egyszerű falusi emberek történetei, a múlt és a jelen egybefonódott szilánkjai, ese­ményfoszlányai. Milyen játéko­san üde kérdezz-felelek a hé­téves kisfiú és nagyapja közötti beszélgetés (A parton), pedig valójában elevenen sajgó em­lék, kegyetlen igazságokból összeállt történelmi lecke az egész. A novellák élményvilá­gukkal, életközelségükkel kelte­nek figyelmet. Különleges hangulatú, sajáto­san egyéni szemléletet tükröző írások ezek, melyekben megmu­tatkozik Gúzs szuverén alkotói egyénisége. Szintetikus látás­módja, mely élet és mű kapcso­latát a maga egyszerű teljességé­ben ragadja meg, éppen ez adja novelláinak legsajátosabb, legmaradandóbb értékét. írásai problémaérzékenységről, jelentős hangulatteremtő erőről, kiforrott művészről vallanak; művészi é­­rettsége pedig eszmei-emberi elkötelezettséggel párosul. Az „otthoni emberek" világá­ban természetszerűen otthono­san mozog, s Gúzs Imre, az em­ber, a művész, minden sorával közöttük van, s közöttük is ma­rad.­­ KISS ZSUZSA ELŐRE

Next